Nem, nem elgépelés. Ha volna ott még egy “s” betű, az olyan lenne, mint egy egyszerű mozgalom. Szó sincs róla. A feminiták gyakorlatilag önálló vallást alkotnak. Rendes, komoly, erkölcsi rendszert megalapozó, eltévelyedett lelkekre vadászó, iránymutató, minősítő, büntető-jutalmazó vallást. Ahol vannak szentek, akik alapból jók, és van az összes többi dolog, ami minimum gyarló, de akár kifejezetten gonosz. Ahol a gondolkodásnak előbb van meg a végeredménye, és csak aztán a levezetése. Ahol a másik fél meghallgatása nem arra való, hogy megtudjuk, mit gondol, hanem hogy formailag teljesítsük a korrekt elbírálás látszatát. Ahol az érvek akkor is lehetnek nevetségesek, ha stimmelnek, és akkor is lehetnek ütőképesek, ha nincs logikus alapjuk. Ahol az egyik fél mindig csak megbocsát, a másik mindig csak vétkezik. És mindezt azért, mert a szeretet, a béke és a harmónia az egyik fél tulajdona, nem pedig tulajdonsága.
Ez a szép ezekben a vallásokban. Szinte bármelyikben.
A hívek persze rendszeresen folytatnak vitákat a hitetlenekkel, hiszen fontos, hogy ők is megtérjenek előbb-utóbb, így leszünk egy nagy és boldog nyáj, akit lehet ide-oda terelgetni. Én szeretem az ilyen beszélgetéseket, mert tele vannak csudaklassz érvekkel a hívek részéről – viszont sajnos feledékeny vagyok, hát elhatároztam, hogy összeírom őket. Kiskáté formájában, már ahogy egy ilyen magamfajta reformistától illik – fiktív beszélgetés köztem és köztem, ha úgy tetszik.
Természetesen előreengedem a hölgyet, mert ez így szokás, a képzeletbeli lényekre is vonatkozik az illemtan. Hálából ő rögtön egy gyakori és elegáns felütéssel indít:
Nincs is olyan, hogy feminizmus!
De igen, természetesen van, ha én így hívok valamit, és körbe tudom rajzolni, hogy mi az. Én tudom, mire gondolok ilyen címszó alatt. Szeretek azokkal beszélgetni, akik szintén tudják, és ugyanarra gondolnak. Játsszunk olyat, hogy ha tényleg fogalmad sincs, akkor itt és most abbahagyjuk a beszélgetést, ha pedig sikerül rájönnöd, hogy vajon mire használjuk ezt a szót, akkor folytatjuk. Hm? Annyit segítek, hogy ez olyasvalami, ami a nők jogainak kiterjesztését, illetve a férfiak jogainak csorbítását célozza.
Szerintem az egészet túlparázzátok! Senki nem bánt titeket! Nem kell az egésszel foglalkozni.
Pedig mi bizony szoktunk, ugyanis a mindennapi életünkben zavar minket, állandóan találkozunk a szektás barátnőiddel (und barátaiddal), és borzasztó kellemetlen, hogy ők tényleg hisznek abban, hogy akkor van egyenlőség, ha a nőknek jobb. Sajnos benn vannak döntéshozó helyeken is, és már most egy csomó mindenben korlátoznak. Gondolj bele, mi lesz még, ha mindig csak legyintünk, hogy ez nem fontos. Akkor még több kedvezményt kapnak a nők, még több férfi kénytelen károkat szenvedni, és a következő generációnak már ezt tanítják be, hogy ez a természetes.
De hát milyen kedvezményről beszélsz? Hiszen a nők el vannak nyomva!
Nem, mostanra már semmilyen hátrányotok nincs, amiről mi tehetnénk. Elnyomásról ugye akkor beszélünk, ha az elnyomó (ember vagy csoport) okozza a hátrányt, de ilyen már rég nincs. A biológiáról nem tehetünk: gyengébbek vagytok, kevésbé vagytok okosak, más a hormonrendszeretek, máshogy gondolkodtok. Itt az első kedvezmény: csináltunk egy világot, amiben így is lehet élni.
Mi az, hogy okosabbak vagytok? Nem vagytok okosabbak!
Erről ajánlom ezt a cikket, hogy például az IQ-t hogyan hozzák szintbe a nemek között, de valóban: most ne erre figyeljünk. A vita további részében tekintsük úgy, hogy az IQ-nk azonos. Ez egy engedmény. Te nem tennéd meg.
És az miféle duma, hogy a férfiak csinálták a világot?
Így történt. Majdnem mindent a férfiak találtak ki, amit körülöttünk látsz. Ők szeretik ezt csinálni, ti meg nem. A mai napig szinte mindenki férfi, aki átlátja a civilizált világ infrastruktúráját, vagy akár képes lenne kitalálni, ha nem létezne. A csajok nagy része pl nem tudja, miért jön a csapból a víz, ha kinyitják, miért kapcsol le a kismegszakító, ha zárlat van, miért működik a vonalas telefon, ha áramszünet van, miért berreg a hűtőszekrény, amikor hűt, és így tovább. A nő csak használja a világot addig, amíg működik – ha nem működik, hív egy férfit, hogy állítsa vissza a “rendet”. Meg se próbálja megérteni.
És akkor a Marie Curie? Azzal mi van? Hm?
Mindig ezt az egy példát hozzátok fel, pedig ugye sok-sok nővel való vita esetén lehetne egy kis szórás. Indokolatlan lenne, hogy mindenkinek ugyanaz az egy példa jusson eszébe, ha egyébként sok ilyen lenne. De hát nincs sok: nézd csak meg, itt van ez a lista. “Women in science”. Most keress rá arra, hogy “Men in science”. Ilyen szócikk eleve nincs: gondolom sejted, hogy nem azért, mert egyáltalán nincsenek férfi tudósok, hanem azért, amiért az óceánról sincs olyan nyilvántartás, hogy hol van benne víz. Csak a szigeteket jelölik egyesével. Reáltudósok között nagyon ritka a nő, a nőket nem érdeklik a reál jellegű tudományok.
Honnan tudod? Ez hülyeség! Csak el voltak nyomva egészen a múlt századig!
Meddig, ne haragudj? :) Nem nézted meg a linket, ugye? Dorotea Bucca mellett az 1390-es számot látjuk. Ugyanebben a bekezdésben fel van sorolva még egy csomó női név. Ez azért jelzi, hogy ha nagyon akart egy nő tudománnyal foglalkozni, az megoldotta, nem?… Azon kívül az “elnyomás” lényege nyilván az akart volna lenni, ugye, hogy az oktatásban nem vehettek részt. Ilyen létezett, igen, de vajon hány olyan zseniről tudunk, aki oktatás nélkül, egyszerű gondolkodás útján fedezett fel dolgokat? Pl hogyhogy sosem gondolkodott el azon egy nő, hogy mennyi lehet egy négyzetnek az átlója? Egyszerű töprengéssel felfedezte volna az irracionális számokat egy olyan világban, ahol az egészeket is alig ismerték. Mindezt a mosóteknő mellett.
De hát nem volt idejük, mert lefoglalta őket a sok teendő!
Ó, az a sok teendő! Mit csináltak? Mi olyat csináltak, ami közben nem lehet gondolkodni? Miért nem fürkészték az eget, és jöttek rá, hogy ellipszispályán keringünk? Miért nem figyelték meg legalább a gravitációt, miért nem volt valamilyen hasonlóan zseniális gondolatuk? Elmondom. Azért, mert a nő számára unalmas és bosszantó minden olyan dolog, aminek nincs azonnali konkrét haszna, és minden olyan szellemi tevékenység, amiben nincs “én verzióm” meg “te verziód”, nincs “én úgy mondom, hogy omlósz”, csak helyes meg helytelen megoldás. Nem szeretik ezt a világot, és kész. Szívesebben teszik magukévá valakinek a készen olvasott végeredményét, mint hogy saját maguk kiszámoljanak valamit.
Hát de ne jelentsd már ki minden nőről!
Általánosságban beszéltem, nem mindenkiről, hanem a nagy részükről jelentettem ki, az eddigi összes általam ismert nőt reprezentatív mintának tekintettem. De elég ritkán lepnek meg az új nőismerősök azzal, hogy másmilyenek.
Jó, de ez általánosítás!
Az általánosítás a logika egyik alapeszköze. Akárcsak a megkülönböztetés. Enélkül a kettő nélkül nem jutsz messzire, ha gondolkodni akarsz.
Most csak belekötsz abba, amit mondok.
Nem, csak értelmezem. Értelmezd te is, amit én mondok, és akkor tök jó lesz, ezt hívjuk vitának, rengeteget lehet belőle tanulni! Majd meglátod.
Jó, oké. De a nők akkor is jobbak egy csomó mindenben!
Például?
Többfelé tudnak figyelni.
Nem tudnak. Senki sem tud többfelé figyelni. Egyszerűbb tevékenységeket végeznek, és néha az egyikben éppen holtidő van, ilyenkor addig tudnak a másikra koncentrálni. A számítógépeken ezt multitaskingnak hívjuk, és különböző változatai vannak. Ha mindig egy kicsit ide, egy kicsit oda figyelsz, az a time sharing. Ha kavargatod a levest, és közben megszólal a telefon, az az interrupt. Ha csak egy dologhoz kell a figyelem, a másikat tudod közben tovább csinálni (pl kevered a levest), de amikor egy új receptet próbálsz ki, és valami bonyolult lépés jön, akkor arra az időre vagy a telefon, vagy a recept kevesebb figyelmet fog kapni. Ilyenkor könnyen hibázol. Ha még a gyerek is ordít közben, akkor ideges leszel. Ne korhold magad emiatt: mindenkivel ez történne. Ilyen a homo sapiens.
De ez nem igaz, voltak erről kutatások is!
Komoly kísérletről, amikor valós élethelyzetekkel szimulálták a dolgot, nemigen tudok. De megteszi maga az élet. Vagy vegyük pl a vezetést. Ott meg lehetne csillantani a több dologra figyelést, a nőknek sokkal jobb vezetőknek kéne lenniük.
Hát jobbak is! Kevesebb balesetet okoznak!
Mert lassabban mennek, és mert nem az ő nevükön van az autó. De azért az úton mindenkinek ugyanaz a tapasztalata a női vezetőkről – ahhoz elvakult feministának kell lenni, hogy ne ez legyen. Még a női taxisok is elismerik, hogy borzalmasan vezetnek a nők.
A férfiak is!
Köztük is van olyan, de nem ez a jellemző. Ugyanakkor a férfiaknak szignifikánsan rosszabbul kellene vezetniük, hiszen ők nem tudnak egyszerre több mindenre figyelni. Sehogy se jön ez így össze.
Najó, de a kommunikációban jobbak! Céget például jobban vezetnek!
Nem, a kommunikációban sem jobbak, csak többet beszélnek. Éppenséggel ha valami jelezhetné a kommunikáció hatékonyságát, az a kevesebb beszéd lenne, már feltéve persze, ha mérjük azt is, hogy a másik oldal mit és mennyire értett meg abból, amit mondtál, de hát ezt nagyon nehéz mérni. A cégvezetésben pedig kifejezetten rosszabbak: nézd csak meg, milyen kevés női cégvezető van!
Hát éppen ez az! Mert nem hagyjátok őket érvényesülni!
Melyik profitorientált cég lenne olyan bolond, hogy ezt csinálja? Ha a jobb képességű vezetőt is alkalmazhatja, akkor a rosszabbat választja? Jobb lenne a nő, de nem veszik fel? Cserébe megy ki az ablakon a pénz? Aligha. Amikor egy cégtulajdonos pénzt von el magától, annak mindig oka van. Ha nem akarja a nőt, pedig több pénzt keresne, ha alkalmazná, akkor annak a nőnek valamit nagyon rosszul kell csinálnia, vagy kockázatot kell jelentenie.
Mert attól félnek, hogy elmegy szülni!
Igen, ennek van egy bizonyos kockázata. De ha addig lehetne találni egy helyettest, még így is megérné, nem? Jöhetne helyette egy másik női vezető, ha már úgyis jobbak a nők.
De hát egy csomó cégnél ezt csinálják!
Azok közül, ahol női vezető van? Igen. De az nagyon kevés helyen van. Ezért mondtam, hogy egyáltalán nem jobbak a vezetői képességeik. Ugyanannyiért az ember inkább férfit választ, még a nem vezetői állásokba is: megbízhatóbb, jobb.
Na és miért keresnek kevesebbet a nők ugyanazzal a munkával?
Hol? A Mekiben? :) A nők csak ott keresnek kevesebbet, ahol a fizetésről alku folyik, és a nő a kevesebbre is igent mond. Ha nem mond rá igent, és mégis annyira jó, hogy kell a cégnek, akkor a cég hülye lesz nem felvenni. Az persze lehet, hogy nem olyan jó: ingatag, hisztis, türelmetlen, vagy ilyesmi. De hát ezek apró, egyszerűsített szempontok, egy felvételi beszélgetésből ennél sokkal több is kiderül. Bonyolult folyamat egy munkavállalót beárazni.
Hát most ezzel csak a szőnyeg alá söpörted az igazságtalanságot!
Nem. Ezzel azt mondtam, hogy nőellenességből nem ítél máshogy egy munkáltató, ez nem szempont. A nőséggel járó biológiai dolgok, azok igen, de ugyanígy a férfiaknál az erővel vagy a magassággal járók is, ha a szakma megköveteli, vagy a higgadtsággal, ha olyan munkára kell az illető. És itt igen, lesz olyan, hogy valaki kevésbé alkalmas. Akár olyasmi miatt, amit készen kapott: pl a csúnya emberek nem tehetnek róla, de nehezebben kapnak állást. A természet nem igazságos, nem oszt mindenkinek egyenlő lapokat.
És akkor a munkáltatónak szabad diszkriminálnia?
Nem csak szabad, hanem muszáj neki. Különben kidobja a pénzt az ablakon. Képzeld el, ha a termékek reklámarcainál nem lehetne szempont, hogy szépek legyenek! A cég kifizetné a reklámot, viszont te nem vennéd meg azt a terméket. Mondhatjuk úgy is, hogy a vásárló diszkriminál. Az ügyfél. Az emberek. A közízlés.
Na ez meg a másik! A női szépséggel is pénzt akartok keresni!
Erre térjünk vissza inkább egy kávészünet után. A Kedves Olvasó nyilván elfáradt. A második részben visszatérünk majd erre a témára, hogy miért is jó a női szépség, mik az előnyei, mik a hátrányai, és hogy ez is már megint miért vezethető vissza arra, hogy a csúnya gonosz férfiak mindenkit elnyomnak, akinek nincs fütyije.
Maradjanak velünk!
Ez egészen jó!
Vielen Dank! Örülök az oldalatoknak, mert végre van hová leírni a frankót! :)
Maradunk :)
Ó igen, Deansdale. Veled kapcsolatban volt egy olyan aggályom, hogy vajon nem csupa olyat írok-e le, amin már végigmentél. De remélem, hogy nem, meg azér igyekeztem a járdáról lelépés előtt körülnézni.
Ugyan már :) Nem vagyok atyaúristen és nem is tartom magam annak :D Mindig szívesen olvasom mások cikkeit, még ha történetesen olyasmiről szól is, amiről nekem már megvan a véleményem, akkor is hasznos megismerni mások nézőpontjait. Az ember mindig talál valami újat.
Egyébként is úgy értettem, mint választ a cikk végére (“Maradjanak velünk!”). Engem érdekel a folytatás is.
Si, si, értemén hogy arra vonatkozott.
Ütős kis cikk. Tetszik, ahogyan elkaptad a képzelt “feminita” liba stílusát. :-))) Én már várom a folytatást!
:) thx! A következő már majdnem megvan, de dobjatok fel nyugodtan témákat, amit érintsünk, be lehet kiabálni a közönségből!
igen, megint azért vagyok itt hogy kritizáljak.
A “kevésbé okos” és “jobb” szövegeket felejtsd már el az érvből, soha nem fogsz ezzel semmilyen kívülállót meggyőzni. Tudjátok ti is nagyon jól, hogy az IQ stat is teljesen mást mutat, a haranggörbe a szétszórtságot és szórást mutatja. Tudjuk jól, hogy a férfiaknál nagyobbak a szakadékok, innen kezdve egy szegény 80-ast összehozott ember aligha lehet büszke (ez is milyen értelmetlen szó a nemi világban), hogy a férfiak így meg úgy, ha a női átlagot se súrolja. Márpedig nem kevés van ebből, tehát ezek az emberek nem verhetik a mellüket, mert teszem azt valamelyik tudós férfi rendesen felhúzza őket is.
Nincs baj a kritikával, de elolvastad a cikket amit linkelt? (Mondjuk ha nem tudsz angolul az itt mentségnek számít.)
mentségemre ne legyen szólva tudok angolul. Különösebben nem érdekel, ez egy maszkulista szöveg, a feminizmus elleni harcot nem segíti. Továbbra is hangsúlyozom, ha ez a portál nem egy szűkkörű blog, (nem ez a tendencia) és hatást kíván elérni, mellőzni kell az ilyen cikkeket. A feminizmus elleni harc ékköve a nők megnyerése, nem pedig a férfiak toborzása és büszkeségének előhívása. Ezt ne felejtsd el és te ezt nagyon is jól kell hogy tudd, miután az előző hozzászólásaid egyikében kifejtetted, hogy nem nézed kancsali szemmel a házasságok szétesését. Én sem.
Nézd, ez alapvetően nem egy polkorrekt mozgalom. Ennek két oka is van:
1. A polkorrektség más néven hazugság. Nem fogjuk az igazságot elhallgatni vagy megmásítani azért, hogy nehogy megsértődjön valaki. Ha a szakterület kutatói szerint van 2 pontnyi különbség a férfiak javára, akkor van 2 pontnyi különbség a férfiak javára és kész. Ettől még az egyéni képességei mindenkinek egyéniek.
2. Polkorrekt eszközökkel nem lehet harcolni a feminácizmus ellen. Bármilyen szép is lenne “felébreszteni” egy csomó embert, és aztán virágokkal meg lufikkal, kézenfogva vonulni az utcán és egy nagy mosollyal megszüntetni a feminizmust, ez sajnos csak ábránd. A nőket sajnos nem tudjuk “megnyerni”, legalábbis tömegesen biztosan nem, mert sokuknak jól felfogott önérdeke ragaszkodni azokhoz az igazságtalan előnyökhöz amiket a feminizmus kiharcolt nekik. Egyébként is a férfiakat sokkal könnyebb felrázni az apátiás kábulatból, mert ők hamarabb megértik, hogy a bőrükre megy a dolog. Antifeminizmus tekintetében ami a férfiaknak kézzelfogható probléma, az a nőknek csak elvont filozofálás.
Ebben nem vagyok ennyire biztos. Nekem kézzelfogható problémát jelentene, ha csak “elnyomott” párt választhatnék, akinek minden gondolata a feminizmusellenesség lenne, ahelyett, hogy velem is törődne egy picit. :)
Antifeminizmus tekintetében ami a férfiaknak kézzelfogható probléma, az a nőknek csak elvont filozofálás.
Ebben sok igazság van, ennek ellenére meggyőződésem, hogy a nők fogják eltakarítani a feminizmust a föld színéről, mert valójában az ő bőrükre megy csak igazán
Olyan ez mint a jenga játék: meddig lehet a férfiakat szivatni amíg ránk nem dől az egész világ? Sajnos nagyon jó esély van arra, hogy a feminizmus ámokfutását csak a tényleges összeomlás után lehessen megállítani. Szerintem nem nyugszanak amíg ki nem húzzák az utolsó téglát is a toronyból. És meggyőződésem, hogy az összeomlásért is a férfiakat fogják hibáztatni :)
Tudom hogy olvasod az AVFM-et, de ezt talán még nem olvastad:
http://www.avoiceformen.com/feminism/leaving-the-sisterhood-a-recovering-feminist-speaks/
Egyre több ilyen lesz, mert vannak értelmes nők is szép számmal…
Ma olvastam :) És sosem állítottam, hogy ne lennének értelmes nők. Az egyikkel együtt élek :D
a nőnek se éri meg, ha a yan modelledben kiegyensúlyozott akar maradni. A feminizmus első ránézésre (typically first glance) valóban közvetlen előnyöket kínál nekik, viszont a közvetett hátrányok melléktermékként való hozzájárulása sokkal fájdalmasabb és rá fognak erre jönni. Amint pedig rájönnek, ott a startpisztoly a kezünkben és csak a nyíltságon és befogadószándékon múlik a csatlakozásuk… vétek lenne kihagyni, hiszen azonnal felmerül majd bennük az igény és az emberi igény (női igény) nagy úr. Teret tör magának, csak ha a tér előtt mi ott vagyunk egy különharcos blokádként, bizony az ő előretörésük is jelentősen gyengül.
Én is így gondolom. Eleinte kifejezetten bosszantott a munkahelyemen, hogy értetlenül szemlélték, hogyan kerülök oda – pedig a munkáltatóm mindent megtett ennek elkerülése érdekében. Szerencsére elfogadtak, mire igazán rosszul éreztem volna magam a bőrömben emiatt. Nem egy “nőies munka”, az igaz, de az effajta előítéletekről (vörös cicababa úgysem tudja ellátni ezt a feladatot) a nőknek kizárólag könnyű és jól fizető munkákat elképzelő feministák tehetnek. A médiából ömlő hülyeség miatt eszébe sem jut először senkinek, hogy esetleg érdekel a munkám.
Nem, nem hiszem, hogy a nők fogják eltakarítani, és én sem hiszem, hogy meg lehet nyerni őket. Én azt gondolom, hogy a nőknek mindenekelőtt el kell tudniuk fogadni olyan TÉNYEKET, amik nekik rosszul esnek. Ugyanis bármikor lehet azzal dobálózni, hogy a nő így meg úgy jobb, az “korrekt” szerintük, de azt nem bírják elviselni, ha a férfi (bármennyire is objektív kutatás alapján) jobbnak bizonyul. Mármint persze, az erőt elismerik, de arra is morognak, és kábé nincs is más, amiben megadnák, hogy a férfiak “jobbak”, mert ez őket bántja. Namost szerintem amíg arra figyelünk, hogy őket mi bántja, és ehhez igazítjuk a valóságot, addig mi magunk hozzuk létre a feminizmust. Nem kell megijedni attól, hogy a nőnek valami rosszul esik: viselje el. Ahogy mi is elviseljük, ha nekünk rosszul esik valami. Felnőtt emberek vagyunk. A világ márpedig olyan, hogy lesznek dolgok, amik rosszul esnek. Íme az egyik: egy nagyon pici különbség az IQ-ban. Tessék megugrani ezt a hatalmas lécet, hogy ez van, okosabbak a férfiak. Amíg ez nem megy, milyen esélye van egy ésszerű vitának?
Szerintem a legtöbb nő nem akar a feministák felkaroltja lenni. Ha már ezek a nők rájöttek hogy senkinek sem jók azok az intézkedések, amelyek szépen kúsznak be a társadalomba – ld. chaten szereplő példákat.
Az utolsó mondatod olyan feministás vitatechnikás… :o)))
Ugorja a halál. Ha meg kéne ugrani, akkor a suttyó férfiakhoz is le kellene zuhanni. Semmi szükség ilyen idióta összehasonlítgatásra. Sőt. Szerintem káros az antifeminizmus tekintetében.
Jaja, az egész méricskélés káros, és félrevivő a probléma egészét tekintve. illetve ha már itt tartunk, hogy ki felsőbbrendű meg alsóbbrendű, akkor azok nyertek, akiknek az az érdeke, hogy férfi és nő egymás torkának ugorjanak
Ez a “méricskélés” egy egyszerű tudományos megállapítás. Szerintem akik az IQ-mérés rejtelmeit boncolgatták, nem azért tették hogy a saját komplexusaikat masszírozzák.
Viszont az ilyen “méricskélések” során derülnek ki a valódi nemi különbségek, amik igencsak jó fegyverként szolgálnak egyrészt a világ megértésében (ami az egyik alig titkolt életcélom :), másrészt a feministák elleni küzdelemben. Ha nem nézzük meg, miben különbözik a férfi és a nő, hogyan fogunk válaszolni a femcsiknek amikor azt mondják semmiben?
A titok nyitja az, hogy a szikár tényekből nem kell áldozati máglyát rakni. Az, hogy felismersz egy valós különbséget még nem kell hogy eldurrantsa az agyad. Aki a különbségekben a saját dicsőségét látja, az nem egészen normális – de nem mindenki ilyen.
a polkorrektséget nem is várom el, az emberi korrektséget annál inkább. 5 éves korban ki kéne már nőni, hogy én ebben vagyok a jobb és ezért nézz fel rám röfögést. Kár, hogy felnőtt emberek nem képesek. Még csak nem is lenne kimondottan baj, ha ezeket a szerinted tényeket támpontként használod, viszont kell egy ellensúly, egy tönkcső ami nem engedné meg azt a labilis, sőt inkább instabil állapotot, hogy bezuhanj a vízbe. A hidegfürdőzés meg ha váratlanul ér, nem éppen kellemes.
Szerintem csak méricskélésnek képzeled a tények leszögezését. Emberileg az teljesen korrekt, hogy elfogadjuk a tudományos igazságokat. Lehet, hogy ezt elképzelhetetlen tartod, de én speciel egy arcizomrezzenés nélkül napirendre tudok térni afölött, hogy 2 ponttal magasabb a férfiak átlag IQ-ja, és nem kapok heves rohamot mellkasdöngetésre vagy arra hogy ezt mások orra alá dörgöljem. Ugyanakkor letagadni sem fogom, csak azért hogy a kisebbrendűségi komplexussal rendelkező nők beteges lelkivilágát megvédjem a valóságtól.
Pont az a fő probléma, hogy nagyon kevés a felnőtt ember, aki el tudja viselni a valóságot anélkül, hogy akár pro, akár kontra megpróbálna valamiféle boxmeccset csinálni belőle, ahol a végén pontozásos győztest hirdetnek. Ebben ugyanakkora bűnösök azok akik szerint a férfi vagy a női nem “jobb” mint a másik, mint azok akik a tényeket eltagadják félreértelmezett pacifizmusból. Úgy sosem fogunk dűlőre jutni, ha a “békéhez” arra van szükség hogy hazugságokban éljünk.
igen de sose feledd, hogy ez az érték időben nem állandó. Világunk dinamikus, majdnem minden évben az új generáció (10-15 éves korosztály) nagy változásokon megy keresztül. Innen nézve pedig ez a 2 pont nem a világvége, ledolgozható és ha a nők kritikusok magukkal szemben (tehát nem feministák) akkor le is dolgozzák. :)
Hmm… Én pont az ellenkezőjét gondolom annak, amit elmondtál. Szerintem 5 éves korban nem ki kellene nőni, hanem lehetőleg tökélyre kellene fejleszteni azt a felismerést, hogy a nők és a férfiak nagyon mások. Ezzel egy időben jó lenne eljutni addig a felismerésig is, hogy ezek a különbségek tulajdonképpen hatalmas értéket képeznek, tehát épphogy a különbségeket kell megtanulni tisztelni egymásban. Néha nem csak tisztelni, hanem elviselni is nagy feladat, és nem csak 5 éves korban, szóval elég munkát ad ez egy egész életre. :D
Bocsánat, de azt gondolom, hogy itt a “röfögés” egy felesleges indulatkeltő szó. Vegyük ki a mondatból. Azt kapjuk, hogy “5 éves korban ki kéne már nőni, hogy én ebben vagyok jobb és ezért nézz fel rám”. Nos, ha ezt kinőjük, akkor mindent megöltünk a világban, ami mozgatja, a sporttól a művészetig, a tanulmányi eredménytől a szavalóversenyig. Az erők és képességek összemérése egyidős az emberiséggel, és nagyon-nagyon fontos motiváló erő. Ha egyenlőség alatt azt értjük, mint a szovjet automata hajvágógép, hogy minden ember feje különböző, de csak eleinte, akkor erőszakot követünk el a világ egyik felén. Pont a tehetséges embereken, nemüktől függetlenül. Ha büntetjük azt, aki elismerést érdemelne, csak mert követeli, hogy kapja is meg, az egyrészt vérlázító igazságtalanság, másrészt teljes elismerése annak, hogy aki a szabályt kitalálta, az tehetségtelen.
sajnos ezt se hagyhatom szó nélkül.
“ha ezt kinőjük, akkor mindent megöltünk a világban, ami mozgatja, a sporttól a művészetig, a tanulmányi eredménytől a szavalóversenyig”
ácsi. Szerintem a szabad választás joga nekem megvan. A saját példaképeimet magam akarom megválasztani. Természetesen nem vagyok vak, ha valaki jobb eredményt ér el, azt elismerni el fogom, felnézni rá spontán még közel sem biztos. Ne haragudj az én természetem ilyen
“Pont a tehetséges embereken, nemüktől függetlenül.”
ez a probléma. A mai politikában is ezerszer hangsúlyozzák a tehetségest. Miért vannak tehetségtelen emberek? Tényleg? Tudtommal körülbelül 35 sportág van, 25 fő (tehát itt még az alágakat nem számolom) tanulmányi vonal, és több száz ilyen-olyan ügyességet igénylő szakma. Biztos, hogy valamelyikből tehetséges a gyerek. (mondjuk ezeket végigpróbálni és megfelelően kiszimatolni melyik is az, illetve hogy valóban szeretni fogja is-e az most más tészta)
Ez a nagy hiba. A tehetség nem sokat nyom a latba. a SZORGALOM, na az igen. Én pedig a szorgalmas embert támogatnám, nem a tehetségest. (képzeld, hogy szerintem 2001-ben a világ legtehetségtelenebb futballistája, Michael Owen kapta az aranylabdát. De megérdemelte, mert annyi munka volt mögötte, hogy azt még Messi is megirigyelné…)
Nem vitatom, hogy ez egy valid álláspont, te a szorgalmat díjazod, oké, rendben van. De vannak, akik a tehetséget díjazzák. És sokan vannak. A tehetség szerintem sem “érdem”, hiszen adott dolog, de attól, hogy nem érdem, még lehet tisztelni. A Himaláját is tisztelem, pedig nem gyúrt rá, hogy akkora nagy legyen, csak véletlenül csupa kisebb hegység született ezen a bolygón.
Namost az viszont, hogy elismerni, az pont elég, tehát még az sem kell, amit az egyes pontban mondtál, hogy felnézni valakire – ezt korábban a te hozzászólásod hozta be, hogy “felnézni”, tehát az ottani óvodás röfögte azt, hogy “nézz fel rám”, de itt végig nem arról van szó, hogy bálványozzuk egymást ezérazér. Hanem hogy tessék elismerni. És ne aggódj, a magára valamit is adó femini(s)ta NEM fogja elismerni. Vagy ha elismeri, dupla árat kér érte a libikóka túloldalán.
Egyszer kérdezz meg egy feministát vérkomolyan, hogy soroljon fel olyan dolgokat, amikben a férfiak jobbak. A válasz meglepő lesz: kelletlenül elkezd 2-3 dolgot mondani, bizonyítandó, mennyire korrekt a világképe, de a negyediktől kezdve már csupa gúnyos antitétel fog következni, ilyenek, hogy “a férfiak jobbak abban, hogy elbonyolítsanak dolgokat, amik alapvetően egyszerűek”, meg hogy “jobbak az állva pisálásban, arra a 75 százalékra értve, ami jó helyre megy”, meg hogy “jobban elérik a dobozokat a szekrény tetején”. Még egy elméleti vita erejéig se bírnak magukkal. Egyszerűen az érzelmi énjük képtelen befogadni azt, hogy nincs igazuk. Az nem lehet, hogy nincs igazuk, hiszen kellemetlen érzés, és itt vége a gondolatmenetnek. Ami lelkileg kellemetlen érzés, az nem lehet jó. Per def.
Azért piszkáljuk ezt a témát, hogy maga az erre való képtelenség világos legyen.
Ez nagyon fontos. Hogy a vita egyik alapfeltételét érzelmileg elutasítják. Amíg ezt nem ismeri fel a társadalom, nem lesz semmiről korrekt vita.
Azért az nem igaz, hogy a nők nem jobbak ebben-abban, de ha jobban meggondolod ez logikus is evolúciós szempontból. Fejlettebb az érzelmi intelligenciájuk, az empátia náluk öröklődik mi tanuljuk, az esztétikai érzék és színfelismerés szintén kódolva van náluk, mi tanuljuk. Ezeket mind neuroanatómia kurzuson tanultuk, orvospalánta volnék.. A prof pedig nem az a kifejezett tévedős típus:D..
Van amiben mi, van amiben ők, ez így pontos és polkorrekt (:D, tudom ők ezt sosem tennék, de az elvek azok elvek). A fontosabb dolgokban mondjuk mi vagyunk a jobbak ez is inkább igaz mint nem..
Nekem az szimpatikus, hogy a férfiak és a nők mások, és mégsem. :o) Mások, mert más a gondolkodásmód, mások a készségek – és ez sem nem jó, sem nem rossz. És mégsem – erről írtam a “Kivagyok én? Ki vagy te?” cikksorozatban.
Palánta és cigarettázik… Ugye nem pulmonológus, vagy addiktológus leszel? :o)))
Nem ő cigarettázik, hanem a Marlene Dietrich… :P
Miért? Csak Marlenének lehet Dietrich a neve? :o)P
Nekem ő ugrott be a nikkről, talán azért, mert annyi kép (film) készült róla, ahol dohányzik
Hál’ Istennek jó sok Dietrich dohányzik. Nem leszek addiktológus, de nem iszom alkoholt egyáltalán, nem járok emberek közé leszámítva az egyetemet, a barátnőmet és néhány (szám szerint 3) embert leszámítva nem érintkezem a családomon kívül senkivel rendszeresen. Sportolok, sokat kirándulok, elég sokmindent összeolvasok és nézek. Viszont dohányzom és kávézom a környezetem szerint sokat. Evvan..:)
A pulmonológiáról még annyit, h nem az én világom. Erkölcsi alapom sem lenne (és el is röhögném az egészet:D), ha valakinek azt mondanám, hogy a dohányzás káros ám Krúdy bácsi:DD.
Nem gondolkodásbeli különbségek vannak mindenekelőtt. A különbségek genetikai különbségek elsősorban, és ezek a genetikai különbségek nyilvánulnak meg különböző szinteken. Szerintem (2-3 napja olvasom a férfihangot) az eb ott van elhantolva, hogy a feministák valamiért ezt nem veszik észre vagy nem hiszik el.. fogalmam sincs, őszintén szólva eléggé érthetetlen ez a helyzet nekem.
a nőknek a következőt kéne megérteniük:
A nő olyan, mint a barack. Kívül finom, lágy, lédús, de ha baj van és nincs senki és lehámlik a réteg, ott van bennük a kemény mag.
A férfi olyan, mint a mandula. Kívül kemény héj borítja, de ha készséges és jó vele a nő, akkor megismerheti belső tartalmát, ami szintén nagyon lágy és szeretnivaló.
Örülök, hogy vita indult a témában, csak azon csodálkozom, hogy pont az az egy mondat csapta ki a biztosítékot, amit viszonylag alá sikerült támasztani egy tudományos kutatói dolgozat belinkelésével. Hab a tortán, hogy alig pár mondattal később a hitetlen fél már meg is tette azt az engedményt, hogy a későbbiekben nem hivatkozik az IQ különbségére – tehát nem érdemes ráirányítani a slagot erre az egy állításra, nem fogja elmosni azt, amit 100 év lassú víz nem tudott.
Ugyanakkor önmagában érdekes, hogy egy vélt vagy valós különbség mekkora indulatokat ébreszt, ha a nőket bántja (hiszen a huzalozott elektronika szintjén kaptuk, hogy a nőket nem szabad bántani), miközben ha a nők tesznek egy olyan állítást, hogy magasabb az érzelmi intelligenciájuk, vagy igazságosabb, empatikusabb döntéseket hoznak, az legitim. Azt hiszem, nagyon nehéz egy olyan csoportról vitatkozni, akitől közben az életünk boldogsága függ, és alig várjuk, hogy mindenféle irracionális dolgot megfogadjunk neki életünk végéig – hiszen az ember állandóan fejcsóválva vizsgálgat minden olyan eredményt, ami velük kapcsolatos és negatív. Nemár, hogy ilyenek legyenek. Nemár, hogy ezekre a szegény ártatlan aranyos lényekre csúnyát kelljen mondani. Egyszerűen zavaró, hogy éppen a nők, és nem mondjuk marsi sziklák a vita tárgyai. Olyan, mintha egy nőnek arról kellene higgadtan döntenie, hogy megfojtsanak-e egy kiskutyát, vagy úthengerrel menjenek át rajta. Szörnyű, szörnyű, inkább harapjon meg megint, csak ne bántsátok. És amikor már tudod, hogy fertőzött a kutyád, és zombivá fog alakulni , és téged is megharap, és akkor te is, még akkor is iszonyú nehéz elfogadni, hogy most bizony egyetlen opció maradt.
“miközben ha a nők tesznek egy olyan állítást, hogy magasabb az érzelmi intelligenciájuk, vagy igazságosabb, empatikusabb döntéseket hoznak, az legitim.”
Szerintem ez se legitim, ráadásul hülyeség
“Azt hiszem, nagyon nehéz egy olyan csoportról vitatkozni, akitől közben az életünk boldogsága függ, és alig várjuk, hogy mindenféle irracionális dolgot megfogadjunk neki életünk végéig – hiszen az ember állandóan fejcsóválva vizsgálgat minden olyan eredményt, ami velük kapcsolatos és negatív.”
Nehéz, de mégis muszáj. nem is a nőket kell mikroszkóp alá tenni itt, hanem a kapcsolatunkat velük, a társadalmi elvárásokat, gyakorlatot, stb.
“Szörnyű, szörnyű, inkább harapjon meg megint, csak ne bántsátok. És amikor már tudod, hogy fertőzött a kutyád, és zombivá fog alakulni , és téged is megharap, és akkor te is, még akkor is iszonyú nehéz elfogadni, hogy most bizony egyetlen opció maradt.”
kicsit átesel a ló túlsó oldalára, az se jó
“Szerintem ez se legitim”
Vannak köztük igaz állítások, és vannak hamisok. A hamisok úgy épülhettek be a köztudatba, hogy beengedte őket a nőimádat, amiről Borisz is beszél :)
Egyébként lehet, hogy a nőknek baromi fejlett az érzelmi intelligenciájuk, meg úgy általában rohadt empatikusak is, csak ez pont nem a férfiakhoz fűződő viszonyukban mutatkozik meg. (Ami személy szerint minket ugye a legjobban érintene.) NO MA’AM írt egy zseniális cikket régen arról, hogy a nők kb. annyira empatikusak a férfiakkal, mint a gyerekek a szüleikkel vagy általában a felnőttekkel. A nőket nem érdeklik a férfiak nehézségei, problémái (kivéve, ha az már ő illetve a gyermekeik jólétét is érinti, veszélyezteti ld. “mi lenne velünk, ha apátokkal történne valami”), és ha meg is próbálnak érteni, az nem azért van, mert jót akarnak nekünk, hanem azért, hogy hatékonyabban irányíthassanak.
http://no-maam.blogspot.hu/2006/01/very-few-women-are-capable-of.html
A nőket nem érdeklik a férfiak nehézségei, problémái (kivéve, ha az már ő illetve a gyermekeik jólétét is érinti, veszélyezteti ld. “mi lenne velünk, ha apátokkal történne valami”), és ha meg is próbálnak érteni, az nem azért van, mert jót akarnak nekünk, hanem azért, hogy hatékonyabban irányíthassanak.
itt most megint az ördög ügyvédjét kell játszanom, nem nagyon tetszik ugyan, de úgy látszik, ez jutott.
Egyetértek ezzel a kijelentéssel, amennyiben hozzáteszed: általában. Ugyanis fent említett jelenség két dologból fakad: 1. önzés 2. mivel ők nem férfiak, nem nagyon tudják átérezni a problémáinkat (ez valamivel bocsánatosabb bűn)
Csakhogy.
Az önzés nem női, hanem emberi tulajdonság, és szépen ki lehet nőni
A második dolog meg oda-vissza működik.
Melléd állok. :o)
És kiegészítem egy személyes megjegyzéssel: Épp annyira utálom, ha a nőkről így beszélnek, mint ha a férfiakról. Mindkettőt felháborítónak, felszínesnek és egyoldalúnak tartom.
Akkor nekem nem tudom kinek az ügyvédi szerepe jutott, de szerintem a nők empátiahiánya a férfiakkal szemben eléggé általános. Természetesen vannak kivételek, nem is kicsi számban, de az általánosság attól még megmarad. A nő elsődleges célja saját maga és gyermekei védelme, gondozása. A férfi ebben a képben a legjobb esetben is másodlagos, de sok nőnél a férfi igazából egyáltalán nem releváns. (Lásd a nőkertes cikkből való idézetet a chaten.) A férfi azért empatikus a nővel, mert a férfinak a család az (nyilván önmagán felül) a nő és a gyerekek. A nőnek a család csak a gyerekeket jelenti, a férfi afféle jó ha van de jobb ha nincs divatkellék. Egy férfi sokkal könnyebben átérzi a nő problémáit, mint a nő a férfiét – pontosan úgy, ahogy a szülő átérzi a gyerek problémáit, de fordítva nem működik.
Erről már régóta akarok egy cikket írni, de valahogy mindig közbejön valami fontosabb: a feminizmus egyik kulcsproblémája pont az, hogy azt képzelik, a férfiaknak nincsen semmi baja az életben. (Az empátia teljes hiánya…) Olyan ez, mint ahogy az iskolás gyerek imádkozik, hogy csak vége legyen már a sulinak, mert úgy utálja, és majd milyen jó lesz munkahelyen dolgozni – azért él ebben a tévhitben, mert képtelen megérteni hogy ő van kiváltságos helyzetben. Dettó a gyerek-felnőtt visszonnyal: a gyerek azt mondja, de jó lenne felnőttnek lenni mert akkor nem kéne este 8-kor lefeküdni aludni, fennmaradhatna akármeddig. Arról persze sejtelme sincs hogy a felnőttséggel miféle felelősségek és problémák járnak. És ugyanígy vannak a feministák, akik a káposztalével töltött fejükkel azt képzelik, hogy a férfiaknak minden fenékig tejfel. Mert vakok és süketek a férfilét valóságára, nameg síkhülyék és makacsak mint a legrosszabb tinédzserek. A szellemi horizontjuk olyan mint egy óvodásé, és hiába magyarázod nekik, hogy a férfilét nem habzsidőzs, toppantanak a cuki kis lábukkal és azt mondják biztos csak át akarod verni őket.
“A férfi azért empatikus a nővel, mert a férfinak a család az (nyilván önmagán felül) a nő és a gyerekek.”
Ok-okozati összefüggés nincs a két mondatrész között.
Az, hogy egy férfinak a család a nő és a gyerek, nem azt jelenti. hogy empatikus is. Vagy teljesen másképp értelmezzük az empátiát.
A nőknek a férj legtöbbször a gyerek-kategória. Amikor gyereke születik, a férj nem kerül ki a gyerek-státusból, csak mivel ő már önálló, hátrébb csúszik a fontossági sorrendben. Ettől természetesen úgy érzi, nem törődik vele az asszony úgy, ahogy korábban.
Ez a mechanizmus nemigazán jó, de valahol ott van a női ösztönökben. Persze tudatosan oda lehet figyelni az ilyesmire. Arra is, hogy a férfit ne gyerekként kezelje. (Nem véletlenül írtam a kispapás cikket.)
De ezeknek a dolgoknak semmi köze az empátiához.
És már megint ez a hülye egymásramutogatás és méricskélés… :o/
Van összefüggés, bár nincs a mondatban kifejtve, ebben igazad van. Valójában evolúciós pszichológia ez is: a nő és a gyerekek a férfi gondjára voltak bízva évmilliókon keresztül, ezért (ha nem alapból volt meg benne, akkor) kifejlődött a férfiban az ösztön, hogy gondoskodjon róluk – ergo figyel rájuk, meghallgatja és megérti a nyűgjüket, stb. (Nekem ezt jelenti az empátia.)
Ugyanakkor a férfi gyakorlatilag sosem volt a nő gondjára bízva, ezért a nőkben nem alakult ki olyan “képesség”, hogy a férfi problémáira figyeljenek. Furcsa is lett volna, hogy ha a barlangból a férfit akarja kiküldeni a kardfogú tigris fejbevágására a saját védelmében, akkor közben a férfi siránkozására hallgasson. A nőnek az emberi történelem 99%-a során olyan volt a férfi, mint a gyereknek a szülő: az védelmezte őt, eltartotta, gondját viselte. Ezért olyanok az ösztöneink amilyenek.
“És már megint ez a hülye egymásramutogatás és méricskélés… :o/”
Nem. Nem, nem és nem. Ez a gondolat a TE fejedben van, nem az enyémben. Akár értheted úgy is, hogy TE méricskélsz. Én nem méricskélek és nem mutogatok, engem AZ IGAZSÁG érdekel. És ha az igazság az, hogy az ég kék, akkor nem fogom ezt elhallgatni vagy elhazudni azok kedvéért, akinek jólesik abban az illúzióban élni hogy az ég piros. És ha az igazság az, hogy a nőkben dupla adag empátia van a saját gyermekük felé mint a férfiban, de fele adag empátia a férfi felé, akkor ezt fogom mondani akkor is, ha nem lesz rajtam kívül egyetlen ember sem a világon aki felfogná, hogy ez az én számból nem értékítélet hanem egyszerű tényfeltárás.
Erről már régóta akarok egy cikket írni, de valahogy mindig közbejön valami fontosabb: a feminizmus egyik kulcsproblémája pont az, hogy azt képzelik, a férfiaknak nincsen semmi baja az életben. (Az empátia teljes hiánya…)
ebben egyet tudok érteni veled, csak az a kérdés, mit veszel standardnak: a nőkertes idiótákat, vagy az átlag magyar nőt
Tehát fussunk neki még egyszer: kinek a legnagyobb problémája ez? A feminizmusé meg a feministáké, meg a szimpla férfigyűlölőké, és nem a “nőké”. Az más kérdés, mennyire tudják ezek az agyament fanatikusok befolyásolni az átlagnőt
Van azért egy bizonyos összefüggés ott, hogy a nőkertes feministák nők. Ha nem lenne egy alapvetően női tulajdonság a férfiak meg-nem-értése, akkor a feministákban sem lenne túl gyakori.
Ugyanakkor ahogy számtalanszor jelezni próbáltam, én ettől nem nézem a nőket kevesebbre. Mivel tudom, hogy az evolúció csiszolta őket ilyenre és ez a faj túlélésének a mozgatórugója volt, hatalmas idióta lennék ha megpróbálnám ezt a nők szemére vetni, vagy erre alapozva lenézni őket.
És megint lefuthatjuk a sokszor bejárt köröket is, hogy nem minden nő olyan, yin-yang, átlag és kivétel, satöbbi. Ezt ugye mindig hozzá kell érteni, csak fárasztó állandóan emlegetni. Egymással legyünk annyira rugalmasak, hogy ezt akkor is odaértjük ha a másik nem írja ki minden egyes mondatához.
Nem minden férfi olyan. (De a legtöbb.) Hm?
Még jó, hogy az én gondolataim az ÉN fejemben vannak és nem a TIÉDBEN. És fordítva.
Egyszer azt vetettem a feminsták szemére, hogy válogatnak az igazságtalanságok között: ami őket sújtja, azt felnagyítják és kiszínezik, ami másokat sújt, azt elbagatellizálják vagy észre sem veszik.
SOHA nem leszek ilyen. Ami igazságtalan, az igazságtalan.
Azokat a nőket pedig, akik észlelik, hogy van némi igazság az itt leírtakban, eszemben sincs elvadítani innen.
Nem igazán értelek :) Itt Hermitnek válaszoltam és a saját gondolataimról beszéltem :)
Egyébként ha férfiakra akarsz általánosítani, részemről hajráf. Van sok általánosság ami igaz. Ha újat mondasz még meg is köszönöm :)
Az általánosítás normális elmei működés, az egyik legjobb módszer a valóság megértésére és olyan “sémák” kialakítására amik az ember életét megkönnyítik. Néha rábukkan az ember kivételekre, de ez csak abban az esetben éri hidegzuhanyként ha a saját fejében nem tud különbséget tenni általánosság és kötelező érvényűség között. Olyasmi ez, mint hogy én pl. minden nő bugyijában p*ncit várok el, és ez az általánosító érvényű elvárásom akkor sem omlana össze ha összeakadnék egy transzvesztitával :D Vannak kivételek és vannak szabályok.
Fölöslegesen befeszülsz és csakazértse érted meg hogy miről beszélek?
Nekem válaszoltad picit korábban: “Nem. Nem, nem és nem. Ez a gondolat a TE fejedben van, nem az enyémben.” Reméltem, össze tudod kötni, mert nem akartam egy-egy mondatot beírni.
Általánosítani én nem akarok senkire. Nem én szoktam, hanem főleg a feministák általánosítgatnak a férfiakkal kapcsolatban, amit utálok. És ugyanúgy utálom, ha nőkkel kapcsolatban általánosítgat bárki.
Igen az általánosítás normális. De sajnos nem ebben a környezetben. Mert ezek az általánosítások nem könnyítik meg az életünket, hanem megkeserítik. Mert a férfiak agresszívak és verik a nőket…
Akkor csak az zavart meg hogy ide válaszoltál az oda helyett :)
Általánosítás és általánosítás között van különbség, elsősorban abban, hogy az egyik megállja a helyét, vagyis “igaz”, a másik meg nem. De ezért minden általánosítás ellen harcolni olyan mint betiltani mindent ami éles mert a kardokkal általában embert ölnek. Én inkább kiderítem melyik általánosítás igaz és melyik nem. Szerintem jobb az ocsút elkülöníteni a búzától mint az egészet egyben kivágni a kukába. …de nem vitatom el tőled a saját véleményed. Ha neked úgy jobb, váljék épülésedre.
Ez bizony így van! Extrapoláció, diszkrimináció, implikáció, absztrakció. Logikai alapeszközök. Mint a homokozóban a lapát, a vödör, a szita meg a körteforma. Enélkül mit akarsz játszani? Enélkül csak egymás hajába lehet szórni a homokot, és szórakozni azon, ahogy az ellenfél kiabálja, hogy “megmollak!”
Az extrapolációt eleve száműzők (“ne általánosíts!”) számára van egy rossz hírem: a “SOHA ne általánosíts” a legnagyobb általánosítás. És kb annyira téves, mint azt mondani, hogy “SOHA ne vonj gyököt”. A gyökvonás fontos, nélkülözhetetlen, csak negatív számoknál kell vele óvatosan bánni! De még ott is értelmezhető.
A diszkrimináció megint csak nem egy megkerülhető valami. Ha azt mondom, hogy az alma nem körte, az diszkrimináció. Ha azt mondom, hogy minden almát meg tudok különböztetni minden körtétől, az meg már kétszeres törvénysértés, ugye.
Az absztrakciót és az implikációt még nem vette a hátára a közfelháborodás, de alig várom.
(Ja, gy.k.: Deansdale mellett érvelek.)
Dean, Borisz… Én is azt mondtam, hogy általánosítás és általánosítás között van különbség. De nekünk fokozottan ügyelnünk kell rá és jól kell kommunikálnunk, mert erősen félreérthető, és ugye semmi szükségünk arra, hogy ez generáljon vitákat és biztosítson támadási felületet.
Olyan furcsa ez… Megint feltűnik, hogy ha BÁRMI szóba kerül ami a nőkre negatív akkor az emberek (férfiak és nők egyaránt) zsigerből ellenkeznek.
“Ez biztos nem igaz, csak hülyeség, de ha igaz is lenne, akkor inkább ne beszéljünk róla.”
A férfiak és a nők között vannak különbségek. Az egyik különbség az egyik nemre nézve “kedvezőbb” (ha ragaszkodunk az erkölcsi ítélkezéshez, ami egyébként teljesen fölösleges), a másik a másikra nézve. Például azt ugye mindenki vágja, hogy a férfiak alapvetően hajlamosabbak a fizikai agresszióra. (A nők agressziója általában más csatornákon nyilvánul meg.) Ha ez szóba kerül, nincs ember a világon aki azt mondaná, hogy “mi ez a méricskélés, micsoda hülyeség ez?”. Viszont ha arról esik szó, hogy a nők kevésbé empatikusak a férfiakkal mint fordítva, akkor rögtön mindenkinek ökölbe szorul a talpa. Holott ugyanannyira egyszerű és nyilvánvaló tény mint a másik. Nem hiszem, hogy a különbségek tárgyalása szükségszerűen felszínes lenne vagy egyoldalú, akkor sem, ha véletlenül éppen a nők vannak rosszabb fényben feltüntetve.
Azt persze leszögezhetjük, hogy a nők “problémáinak” kitárgyalásával itt az a célunk, hogy tiszta vizet öntsünk a pohárba. Senki nem akar kivagyiskodni vagy ilyen rész-fiszfaszságokra hivatkozva bárkinek bármilyen felsőbbrendűségét állítani. A nők és a férfiak egyenlő értékűek, ami úgy adódik, hogy van amiben a nők jobbak és van amiben a férfiak. Aki ennek az állításnak az utolsó 4 szavát nem képes elfogadni az magában keresse a hibát, ne bennünk.
Ha valaha is azt mondanám, hogy “a férfiak felsőbbrendűek, mert …”, akkor azt észre fogja venni mindenki. Amíg ilyen nem történik, addig fölösleges belém képzelni hogy a háttérben ilyesmiket fantáziálnék.
És ez pontosan ugyanígy vonatkozik mindenkire aki ebben a vitában részt vesz.
Rosszul látod.
Nem látja rosszul, mert ez nem meglátás, hanem masszív logikai és tapasztalati bázissal alátámasztott tény. Itt szubjektív elbírálásnak helye nincs, vagy hogy arcátlan módon magamtól idézzek, nem mondhatod úgy, hogy omlósz. Ha egészen pontos akarok lenni: természetesen mondhatod, csak az már kívül esik a vitán, az már inkább a sarokban való dacos mantrázás, nem pedig álláspontok ütköztetése. Ajánlom az Argument clinic című jelenetet a Monty Pythontól.
a nők tanuljanak hgyi-től. Beíratom őket hgyi tanfolyamra! XDDD
Hadd hozzak egy példát a női empátiahiányra a férfiak felé:
Nemrég újra fellobbant a vita a repülőtársaságok gyakorlatával kapcsolatban, hogy férfiak nem ülhetnek gyerekek mellé (mert mint tudjuk minden férfi rohadt szemét pedofil). Erre egy nő cikket írt ezzel a címmel:
A “pedofil irányelvek” inzultálóak a férfiakra nézve, de akkor mi van???
Érted: Kit érdekel? Csak férfiak. Tűrjenek, az a dolguk.
Ugye most nem kezdjük azt a dedós “forintos” játékot, hogy példákat és ellenpéldákat hozunk?
Ugye most nem kezdjük azt a dedós játékot, hogy fölöslegesen befeszülsz és csakazértse érted meg hogy miről beszélek?
Nem tudom mi a konkrét gond, én kifejtettem amit gondolok és azt is, hogy engem a valóság megismerése mozgat, lesz*rom ha valaki azt hiszi hogy a képzelt felsőbbrendűségi mániámat akarom ilyesmivel megtámogatni. Ha valaki nem tudja elfogadni a valóság megismerését a valóság megismerésének, és automatikusan, gondolkodásmentesen “méricskélésnek” bélyegez mindent ami a nemek különbözőségével foglalkozik, akkor szerintem abban az emberben van görcs. Dolgozza ki magából, nőjön fel a feladathoz.
Képesek vagyunk az igazsággal szembenézni, vagy nem vagyunk? Minden mellébeszélés irreleváns amíg erre a kérdésre nem válaszolunk.
Egyébként nem tudom miért kell érzelmeket behozni ebbe a vitába. Szerintem a “legrosszabb” ami történhet az az, hogy egyetértünk abban hogy nem értünk egyet. Én elmondtam a véleményem, ami higgadt, visszafogott és védhető, semmi szükség arra, hogy (…yin-esen…) elkezdjük egymást piszkálni. Ha nem értesz egyet akkor nem értesz egyet, nem fogom személyes sértésnek venni. De maradjunk meg szigorúan filozófiai keretek között, érzelmekkel vitázni lehetetlen.
ERROR. Azt az érzetet próbálod kelteni a másikban (és a közönségben), hogy ha egy bizonyos módon érvel, akkor dedós. Inkorrekt eszköz. A kettes ablaknál várnak a nádpálcával.
Ez csak nálad error, mert nem ismered forintocskát. De elnézem neked ezt a műveltségi hiányosságot. :o)
A nádpálcád az inkorrekt, de nem mondom, hogy kényeztesd vele magadat.
Mindegy, hogy ismerem-e az illetőt, szerintem. Itt jön be a képbe az absztrakció :)
Az egész cikk hajmeresztő. Szerencsére tele is van olyan kommenttel, hogy Cynthia b*zmeg, ez hajmeresztő.
Viszont nagyon tanulságos benne a gondolatmenet jellege. Hadd karikázzam be. Úgy néz ki a dolog, hogy “Megkértünk valamire egy férfit. Nem olyan nagy dolog. Akkor miért nem teszi meg? Milyen hülye, hogy nem teszi meg!”, mindezt úgy, hogy egyébként megtette, ha jól olvastam, de ez most mindegy. A lényeg, hogy a nő kér valamit, a férfinak ez nem nagy dolog, TEHÁT annak akkor úgy kell történnie! Ha a nőnek van egy szándéka, akkor a férfi részéről súlyosabb ellenérvekre van szükség, mint a puszta ellenszándékra. Az nem elég, hiszen “miért ne tenné meg”. És egyből jön hozzá az ítélet.
Na EZT a motívumot nevezem én beépült egyenlőtlenségnek. Ez annyira mélyen van, hogy a nő valószínűleg észre sem veszi: nem érti, hogy milyen opció van még, ha egyszer kért valamit, és a férfinak csak kicsit rossz, ha teljesíti. Hát nem az a szokás, hogy akkor teljesíti?
Képzeljük el, amint a férj azt mondja a feleségnek, hogy “Drágám, mostantól ne sminkelj soha többé. Olyan nagy dolgot kérek?”… A jelenetet mindenki játssza le fejben, szerintem kockáról-kockára stimmelni fog mindenkinél.
ebben nagyon igazad van. Azt hiszik a kényelem az minden eshetőségnél nekik jár először.
Hányszor volt olyan, hogy hullafáradtan lábamon nem tudok állni, leülök egy székre, az egyetlen székre a közelemben és mivel egy terembe bemenni nem szabadott és ott gyülekezett egy társaság, azon női tagjai elvárták, hogy adjam át a helyem. Igazából ezeket a próbálkozásokat viccesen kell leszerelni. Ha ő nem tartja viccesnek és hisztizik, akkor el kell fordítani a fejed és süketnéma üzemmódba váltani.
Meg kell kérdezni, hogy “miért”.
Miért adjam át? Van-e más oka, mint hogy nő vagy? Fáradt vagy? Fáj valamid? Ha leültél, te utána átadod nekem a helyet?
Igen, igen.
A régi, akár udvariasságból fakadó elönyök elvárása mellé meg újabbak kiharcolása.
Udvariasság… ha már megemlítettem…
Normálisan kölcsönös, adni is kapni is udvariasan, a másikat megtisztelö mozzanat lenne.
No de kikövetelni?
Tiszteletlenséggel, eröszakkal kicsikarni?
Hallottam már buszon nöi megjegyzést, miszerint micsoda szemétség, hogy egyes férfiak ülnek, miközben vannak ott olyan nök is, akiknek állniuk kell?
Megjegyzem egészséges, életerös nök.
Más.
Vendégségben tapasztaltam.
Kávé kitöltésekor a háziasszony széles vigyorral megjegyezte, hölgyeknek jár az elsöbbség. majd töltött a vendég nöknek, aztán saját magának és csak ezután a vendég férfiaknak.
Isten bizony, nem viccelt.
Ezt a szabályt jól megjegyezte, mert számára ez elönyösnek vélt.
Hogy ezt más szabályok adott esetben felülírhatják, ezek szerint elvetendö, mert kedvezötlen, nöelnyomó csökevény?
Borisz egészen fenti gesztusához reagálok.
“Ó igen, Deansdale. Veled kapcsolatban volt egy olyan aggályom, hogy vajon nem csupa olyat írok-e le, amin már végigmentél.”
Nekem mint olvasónak az a véleményem, nem is lehet ezzel baj.
Ha a hazugságok módszeres ismételgetésével elérhetö, hoggy megüljenek az agyakban, miért ne lehetne – söt kell is alkalmazi ezt a módszert az igazságokkal is. Hátha egyszer végre azok is szélesebb körben megtapadnak a köztudatban.
Ha már mindenre kitértünk, mindent felsoroltunk, el kellene hallgatnunk?
Ha már csak egy két szem ottragad a falrahányt borsóból, az is valami. Érdemes újból és újbôl nekifutni.
Màr megint kötekszem. 2 IQ pont különbség nem jelenti, h a férfiak okosabbak.Az okossàg ugyanis sok tényezös dolog: iq-szint, emlékezötehetség, kommunikàciòs kèszség, és tanulàsra, önfejlesztésre valò hajlam. Ezek àtlagolàsàval lehet azt àllitani, h okosabbak vagyunk. Anélkül az érvelés nem tudomànyos, hanem gyerekes-megmondòs.
Itt viszont nem adok igazat. Az “okosság” jelenthet mindenkinek mást, gyakorlatilag szubjektív fogalom, de az IQ az IQ. Arra szolgál, hogy bizonyos észbeli képességeket mérjünk vele. Az a 2 pont különbség lópikula, arra bőven nem elég hogy az ember elszálljon magától, de azért elhazudni sem kell. Mikor jutunk el végre oda, hogy az emberek el tudják fogadni, ha valamiben a férfiak jobbak, és nem akarják azonnal elmismásolni, elnyomni, elbagatellizálni…? Nem létezik normális középút, csak két véglet? Vagy isteníteni kell, vagy tagadni, szimplán elfogadni nem lehet?
Az okosság ezek összessége: http://tudomany.ma.hu/tart/rcikk/h/0/116293/1 kiegészítve az olvasottsággal/lexikális tudással. Ennyi. Kifejezhető, semmiképpen sem szubjektív.
Ami az általad említett kommunikációs készséget illeti, annak jelentős elemeit (nyelvtani-szóértelmezési feladatokat) sajnos bele szoktak tenni az IQ tesztekbe, így sérül annak valós értéke (mely eredetileg a problémamegoldási készséget hivatott kimutatni.) A kommunikációs tételek nélkül jelentősen több lehetne a különbség az ismert 2 pontnál.
A baj nem is ezzel van, hanem hogy amíg mi férfiak gond nélkül (és kisebbrendűségi komplexus nélkül) el tudjuk fogadni, hogy a nők általában magasabb EQ értékekre képesek, addig a feministák görcsösen kapálózva ellenzik, hogy IQ terén a nők gyengébbek volnának. De ez tipikus az ő esetükben. Szerintük ha van a nemek közt bármi különbség, az csakis olyasmi lehet, amiben a nők a jobbak. A többi szigorúan döntetlen szerintük. (Kivéve a fizikai erőt, amit pedig a kommunikációjukban előszeretettel mutatnak be jelentéktelen tételként). De itt az ilyesmin már meg sem lepődünk.
Ez itt most nem túl lényeges, de azért belekotyogom:
A femik a férfiak fizikai erőfölényét nem feltétlenül tekintik jelentéktelen tételnek.
Előszeretettel emlegetik is, mint a durvaság és az agresszió forrását.
Már bocsánat, de a tudományos része a különbségnek, az éppen az a két pont, amit itt kifogásolsz, hogy az nem igazi. Nemtudományos (eddig ki nem mutatott, témaként előszeretettel került) egyéb különbségek miatt az “érzékelt okosság” különbsége sokkal-sokkal nagyobb, hiszen a nő egy csomó mindent nem akar megérteni, nem érdekli, unalmasnak tartja, stb. Ez olyan tehát, mint a hőmérséklet és a hőérzet különbsége: a hőmérsékletről épp most láttuk be, hogy két fokkal alacsonyabb, de a hőérzet a zuhogó eső és az erős szél miatt legalább 10-15 fok eltérést mutat.
Én nem egyenlőséget akarok, hanem igazságot, és az igazság az, hogy szellemileg a férfiak és a nők nem egyenlők. Választhat a tisztelt társadalom, hogy az egyenlőség fontos-e neki annyira, hogy megerőszakoljuk a tapasztalatokat (amik mögött jelentős részben már az okokat is tudjuk), vagy nézzünk inkább szembe egy jellemhibával, ami minden ilyen helyzetben előkerül, és pszichológiai közhely: hogy a rosszabb támadni fogja a jobbat, és mindenáron bizonyítani akarja, hogy mégsem jobb. Lehet mindkét utat járni, megvannak a következményei. De én az én életemet nem vagyok hajlandó hazugságban élni pusztán a hülyék jókedvéért.
Sajnos a politika màr csak ilyen. Taktikusnak kell lenni. Azzal, hogy a nök orra alà dörgöljük, hogy bezzeg a férfiak intelligensebbek, csak alapot adunk a patriarchàlis, gonosz, csùnya, elnyomò nemi eröszakolò rendszerröl szòlò meséknek. A feministàk fö fegyvere, hogy a sajàt kìnjukat kivetìtik màsokra, és élesen különvàlasztjàk a nöket és férfiakat. Az ellenmozgalom tehàt akkor lehet hatàsos, ha az egészségeseket àllìtja szembe a feministàkkal, hangsùlyozva, h a fèrfiak és nök egy oldalon àllnak. A feminizmus a férfiakat és nöket egyarànt megviseli. A férficentrizmus gàtlò tényezö, a fenti érvelésem pl. egy feminista szàjàbòl jò néhàny nöt képes lenne eltàntorìtani az antifeminizmus tàmogatàsàtòl. Azért mert a félelem nagy ùr, és a nök többsége szentül hisz benne, hogy régen el voltak nyomva.Nem hisznek az elnyomò patriarchàtusban, de félnek töle.
Amùgy pedig az emberek többsége nem képes alapos mèrlegelésre. Nekik azonnal elfogadhatò alaptételekre van szükségük, nem mérlegelendö tudomànyos eredményekre.
Ebben sok jogos van, de én vállalom a következményeit annak, hogy a nők orra alá dörgöljük, hogy mi a helyzet. Ugyanis nem az az egyetlen megoldás, hogy akkor hazudozzanak: nem lehet a döntésünk alapja a részükről várható legrosszabb reakció. Ha inkorrekt módon reagálnak, akkor azt kell majd büntetni – nem pedig minket, amiért nem hazudtunk. Ha ők patriarchális mesékkel jönnek cserébe azért, hogy kiderültek a valós képességeik/hajlandóságaik, akkor AZ a támadás, nem pedig az, amit mi csináltunk.
Ezért hát megtanulnak majd úgy reagálni, hogy “húbazmeg, le vagyunk maradva két ponttal, de akkor legalább legyünk okosak mindenféle más módon!”, és nini, egy csomó értelmes lény lesz a mostani hercegnőink helyett. Ettől még lehetnek ugyanennyire nőiesek.
És szinte hallom, ahogy mondjátok, hogy “á, a nők menthetetlenek”. Nos, NEM, ez a legjobb kibúvó mindig, hogy valaki menthetetlen! Akit valamilyen módon meg lehet gyógyítani, az nem menthetetlen. Márpedig tudnék olyan körülményeket tervezni egy kísérlethez, hogy meggyógyuljanak. Nyilván nem ez az út, csak mondom, hogy ha ELVILEG LEHETNE ilyet csinálni, akkor a gyakorlatban sem áll meg az az érv, hogy menthetetlenek. Egyszerűen csak nem fűlik hozzá a foguk, hogy tanuljanak, hogy bonyolult dolgokkal kelljen foglalkozniuk. Nem véletlen van ez a kép. Addig, amíg ezt lehet, persze hogy büdös minden más út.
Borisz: a valóság ezzel szemben az, hogy punciért cserébe hajlandóak vagyunk bármit elnézni, és ameddig ez így van, addig sose fog változni semmi. Igen, én úgy gondolom, hogy ez bizony a mi kollektív hibánk.
a feminstáknak (általánosságban) pont az a bajuk, hogy ők ezzel kevésbé tudnak visszaélni…
Szerintem senki sem gondolja, hogy a nők menthetetlenek :)
Gondolni senki sem gondolja :) Egyszerűen van, amikor kapóra jön érvként. Ezért hajtok rá úthengerrel, hogy a hasznossági faktorát csökkentsem.
Ha feltennéd a kérdést, hogy mi a fontosabb: az igazság, vagy az antifeminizmus, a válasz egyértelműen az igazság. Az utóbbi csak és kizárólag az előbbiből építkezhet.
De hadd tegyem le a magam húszfilléresét az asztalra.
“a nök orra alà dörgöljük, hogy bezzeg a férfiak intelligensebbek”
Szó sincs dörgölésről. Egyszerű tudományos felmérésről és állásfoglalásról van szó, valamint ennek az elismeréséről, vagy el nem ismeréséről.
“a fèrfiak és nök egy oldalon àllnak”
Ebben semmilyen módon nem akadályozza őket, ha az átlag IQ-juk nem egyforma. Már csak azért sem, mert az egyéni képességei úgyis mindenkinek egyéniek, és nem változtat rajtuk semmiféle tudományos elmélet. (Értsd: egy nő nem lesz hirtelen hülyébb attól ha elolvassa a neten hogy az átlag IQ-ban van egy hangyalábszárnyi eltérés.) Afelől kifejezetten meg vagyok győződve, hogy a minket pártoló hölgyek IQ-ja messze a férfi átlag fölött van.
“A férficentrizmus gàtlò tényezö”
Nincs itt semmiféle centrikusság. Az EQ teszteken a nők jobban teljesítenek, az IQ teszteken ugyanez a férfiakra igaz. Ettől mi most megalománok lettünk, soviniszták, vagy mi?!
“Amùgy pedig az emberek többsége nem képes alapos mèrlegelésre. Nekik azonnal elfogadhatò alaptételekre van szükségük, nem mérlegelendö tudomànyos eredményekre.”
Sohasem tartottam elfogadhatónak az emberek megvezetését, nemes cél érdekében sem. Ezért is utálom pl. a Greenpeace-t, mert bár a céljaik (papíron) nemesek, de a kampányaikban rengeteg féligazságot és ferdítést alkalmaznak. Nekem ne hazudjon, ha a támogatásomra számít. Részemről ha valakit igazsággal nem lehet meggyőzni, akkor az az ember meggyőzetlenül marad.
Az más kérdés, hogy semmi szükség az emberek szándékos elidegenítésére – ezért is nem foglalkozunk rendszeresen a nemek biológiai különbségeinek tárgyalásával. Egyetlen helyen esett egy “férfipozitívumról” említés, és 12 napja nem bírnak napirendre térni fölötte még a támogatóink sem. Ilyen a világ mentalitása. Sokat elmond a helyzetről.
És igen. Akartam is mondani, hogy gyerekek, azér az milyen komoly, hogy 2000 karakterből azt a 20-at sikerült ennyire alaposan átolvasni?…
ELMÉLETI SZINTEN KÉRDEZEM, mi lenne akkor, ha kiderülne, tudományosan és megcáfolhatatlanul, hogy a férfiak KÉTSZER olyan okosak, mint a nők? Mi lenne, mit mondanának az emberek, de különösen mit mondanának a nők? Tudni akarom. Képzeljük el a helyzetet. Hm?
Azt, hogy “oké, elfogadjuk”?
Engem inkább az érdekel mi lenne ha 2 ponttal ők vezetnének. Vajon felemlegették volna-e tucatnyian, hogy ezzel inkább ne is foglalkozzunk? :)
Egyébként az a 2 pont gyakorlatilag semmi, ettől még rengeteg hülye pasi szaladgál a világban. Nade ha ezt a lópikulányi kis különbséget sem képesek elfogadni, akkor miről beszélünk? Kinek is törékeny az egója?
Ami engem illet, ùgyérzem, félrértettetek.
Dean: szò sincs félrevezetésröl, csak konzekvens terjeszkedésröl. Persze ez itt egy szabad közösség, és mindenki csak a sajàt véleményért felel. De ha a valamelyik cikk alatt emlìtett férfijogi/csalàdvédö civilmozgalom megvalòsul, az ilyen elszòlàsok, mint a ‘kevésbé vagytok okosak’, végzetesek lehetnek. Föleg, hogy megmondhatjàk: ok 100 nöböl 50 hülye, attòl a maradék 50 csak a patriarchàk most màr bizonyìtott(nak vélt) felsöbbrendüségi komplexusa miatt nem prof vagy vezérigazgatònö.
Borisz: ha a férfiak 2szer okosabbak lennének, nem lenne feminizmus sem, és senkinek nem kellene bizonyitani semmit.
Apophis: nem ez a kérdés, hanem hogy ELFOGADNÁK-E A NŐK A TÉNYT. Ha tudományos bizonyítékokkal alá lenne támasztva, hogy márpedig ez van, kétszer annyi a férfiak IQ-ja, kétszer annyira jók mindenben, ami logika és okosság, slussz passz, akkor ELFOGADNÁK-E EZT A NŐK.
Ez a kérdés.
Egyáltalán nem költői, tudni akarom, hogy mi lenne a véleményük.
Ugyanis valamiért egészen biztos vagyok benne, hogy az első kérdés rögtön arra irányulna, hogy “Álljon meg a menet, hogyan mértétek az IQ-t?”, a második arra, hogy “Ki tette közzé ezt a felmérést?”, és a harmadik arra, hogy “Na, mi is kidolgoztunk egy tesztet, megírjátok?”… NEM, nem fogadnák el a nők. Nem lehetne akkora különbséget csinálni, nem lehetne olyan masszív bizonyítást adni, hogy elfogadják.
És tudod, miért nem?
Azért, mert érzelmi lények. Mert fortyogna nekik belül az epe, hogy bazmeg, ez nem lehet, ez nem lehet, nem nem nem nem, lááláláálálááá, nemhalloksemmit, nemlátoksemmit, akkorse akkorse, és ha mégis igen, és ki kell nyitni a szemem és oda kell nézni, akkor meg jólvan, oké, megsértődök, hagyjatok békén, de akár öngyilkos leszek. Ez lenne a reakciójuk. Mert FÁJNA NEKIK, hogy alulmaradtak, és emésztené őket a szégyen, a keserűség, a kirekesztettség érzése, a szükségtelen plusz egy fő feeling, a “nélkülem is nagyon jól megvannak” és az “összenevetnek a fejem fölött” érzése.
Ezek személyiségi problémák, amik nagyrészt abból adódnak, hogy az önértékelésük körül forog a TELJES világuk. Ezt kellene megszüntetni, és úgy tekinteni végre a képességekre, hogy azok adottak és kész – a hiányukat el lehessen nézni anélkül, hogy valaki megőrülne. Szabályokat kellene csinálni, amik tiltják a megalázást, ahogy a rokkantnak se mondod azt, hogy “hé, gyere, fussunk versenyt”. Ezt kellene erősíteni. Nem azt, hogy a láb nélküli embernek hazudjuk azt, hogy több lába van, mint nekünk.
SZEMEKET KINYITNI, igazságot elfogadni, negatív következményeket kezelni.
És akkor megyünk valahová.
Azért azt remélem hozzáérted, hogy “a nőies alaptermészetről” értekezel, a yin-ről, ami minden nőben megvan valamennyire, de senkiben sem 100%-os. Meglehetősen egyoldalú lenne a világ, ha minden nő és minden férfi ugyanolyan lenne. Ahogy nem minden férfi színtiszta entellektüell, ugyanúgy nem minden nő tisztán emocionális.
:) … Nyilván ha az ember karikatúrát rajzol Gérard Depardieu-ről, akkor kettővel nagyobb orrot csinál neki, mint amekkorát egy ember még elbír anélkül, hogy felboruljon. De ez csak a jelenség érzékeltetése, nem arról van szó, hogy fotorealisztikusan akkora a csávó orra.
Maximum bosszantom vele egy kicsit, hogy bocs, Gérard, de innen ekkorának látszik.
Vannak akik a karikatúrát nem tudják megkülönböztetni a fényképtől… Nekik jól jön egy ilyen magyarázat.
A félreértésekből születik később a megértés :)
“az ilyen elszòlàsok, mint a ‘kevésbé vagytok okosak’, végzetesek lehetnek”
Még szerencse hogy senki nem szól ilyeneket :) Mármint olyan stílusban, ami végzetes lehet. Prof meg vezérigaz az legyen, akinek az egyéni képességei megfelelőek. Ebben az átlagoknak vajmi kevés szerepe van. A tudományosan bizonyított hajszálnyi különbség pedig nem felsőbbrendűségi komplexus :)
Egyébként milyen fura, hogy a feministák évtizedek (gyakorlatilag évszázadok) óta egyfolytában arról pofáznak, hogy a férfiak miben “rosszabbak”. Bár végső soron ez végzetes lett, szóval…
Nem szabad az értelmét nézni annak, amit mondanak!
Bocs, de hadd linkeljek egyet a blogomból:
http://nofejto.blog.hu/2012/07/24/a_noi_mondat
Na jò, akkor megpròbàlom az egészet letisztàzni röviden, hàtha kiszabadul a vita a ‘nekem van igazam’ – ‘de nem’ – ‘de igen’ mederböl.
Az antifeminizmus célja a feminizmus kiiktatàsa. A kérdés, hogy miért? Két lehetöség van:
1. A férfiak a közéletben jobbak mint a nök, ùgyhogy a nök takarodjanak haza – ez baromsàg…
2. A normàlis tàrsadalmi rendet helyre kell àllìtani, vele természetesen a nemi szerepeket is. Ha viszont hagyomànyossàgban gondolkozunk, ùgy az egyenlöség ki van zàrva – nem a nemek közt, hanem azokon belül. A nemiség nem a legfontosabb tulajdonsàg – ha az lenne a feminista ‘osztàlyharc’ jogos lenne, mi pedig patriarcha elnyomàsra törekednénk. A tömeg akàr nök, akàr férfiak alkotjàk, vezetésre szorul, és nagy àtlagban butàbb mint az elit (az persze màs kérdés, hogy ma a vezetök is tömegemberek, tehàt az elit alatt a normalitàs védelmezöit kell érteni). A feminizmus pedig a tömeget mérgezi, és veszi rà az önpusztìtàsra. A FEMINISTA NEM A PAR EXCELLENCE NÖ, HANEM ANNAK NEGATIV ASPEKTUSAIT MEGLOVAGOLO AKNA, AZ ELSZABADULT TÖMEG AMOKFUTASA. A feminizmus miatt a nöket tàmadni olyan mint a marxizmus miatt a munkàsokat – akik hàtul mozgatjàk a szàlakat, màr csak egy kàvét kérnek.
Tudom, hogy ez ìgy ùjszerü megközelìtés, és lehet hogy tùlzònak tünik. És nem szeretnék ‘ùjonc’-ként beleszòlni a dolgotokba, csak ùgy làtom, h a fentebb emlìtett dolgok figyelembevétele az antifeminizmus sikeréhez elengedhetetlen. Persze mindenkinek szìve-joga màsképp gondolni, az oldal pedig ìgy is hasznos és fontos szolgàlatot tesz a tàrsadalomnak.
Ööö… Valamit félreértettél :)
Az 1. pont eleddig fel sem merült. Ahogy az sem, hogy itt bárki a “nőket támadná”. (Nem hiszek abban, hogy egy IQ-teszt eredményének közlése a nők támadása lenne.) A többi sem igazán “újszerű”, bár a fogalmazásmódod vitathatatlanul egyedi. De nagyjából így látjuk itt a dolgokat, ahogy leírtad.
A vezetőkről és az elitről esetleg még lehetnek nézeteltéréseink. Szvsz a valódi elit fegyverként használja a feminizmust a tömeg ellen.
Egyáltalán nem hiszem, hogy tetten érhető nőellenesség jellemezné a Férfihangot. Az eltérő adottságok hangsúlyozása sajnos megkerülhetetlen. Egyebek között a széles körben terjesztett gender-elmélet miatt is, amely azzal a hazugsággal manipulálja a politikát és a tömegeket, hogy a férfiak és a nők adottságai, képességei között nincsenek a természet által determinált különbségek. Nagyon veszélyesnek és társadalomrombolónak tartom ezt a megközelítést. Ha ez egyre nagyobb teret nyer magának, akkor csak zavart, csalódott, kiábrándult tömegeket szülhet, hiszen ha a fene fenét eszik, akkor sem fognak tudni tökéletesen megfelelni a nők a férfias szerepeknek és vica versa. Sorolhatnánk, hogy ez az ostoba szemlélet mennyi kárt okozott már eddig is, például azzal, hogy a nőket eltérítette az anyai és családi szerepeiktől. Már az előző hozzászólásokban is fejtegették a többiek, hogy ragaszkodnak a nemek valóságnak megfelelő ábrázolásához. Fontosnak tartom, hogy ez nemcsak a szerzők egyéni etikai érzéke miatt fontos, hanem a társadalom számára is ez jár a legnagyobb haszonnal. Az nagy baj, ha ezt összetévesztjük a nőellenességgel.
Hm. Egy abnormàlis vilàgban, mint a miénk, a normàlis ember làzadò, mint mi. A törvényes elit az egy dolog – ök ma a feministàk baràtai. A valòdi elit – ha a szò magasabb értelmét vesszük – azok, akik a pusztitàs ellen és az anyagon tùli értékek mellett àllnak. A tömeg az àtlag, aki nem gondolkozik, mert ez nem is tisztje. Normàlis rendszerben az àllam megvédi polgàrait még sajàt hülyeségüktöl is, ma viszont ‘szabadsàg’ van, tehàt elhitették az emberekkel, hogy képesek felelös döntéseket hozni – holott ez a többségre persze nem igaz. De ez màr tùlmutat feminizmus-antifeminizmus keretein.
amùgy nem én érzem nöellenesnek az oldalt, csak van pàr megjegyzés ami félreérthetö, ezért könnyen meglovagolhatò az ellenoldal àltal.
Természetesen a tökéletes kommunikációra senki sem lehet képes, mindenkinél előfordulhatnak kisebb nagyobb ügyetlenségek. Szögezzük le, hogy nem elfogulatlan társadalomtudósok, hanem a problémákat sokszor a saját bőrükön is érző emberek vagyunk. Szerintem a szerzők jelentős részének pont a negatív személyes tapasztalatai adják a hajtóanyagot ahhoz a szerephez, amit magukra vállalnak az itteni szerzői munkával. Így néha akár előfordulhat egy-két kicsit talán elragadtatott mondat. Másrészről a publicisztika műfajának amúgy is elfogadott eleme a személyes nézőpont. Ráadásul (kis ravaszsággal) azt is mondhatom, hogy a témáinknak, a kommunikációnknak nem szükséges minden esetben nélkülöznie a provokatív elemeket, hiszen azok felkeltik a figyelmet és ezzel kikényszerítik a társadalmi párbeszédet. Ahogyan egy másik hozzászólásban már érintettem; nekünk ezen a helyen nem szerepünk a társadalmi problémák korrekt, brilliáns, kifogásolhatatlan megoldása és tálcán kínálása, csupán az újságírás különböző eszközeivel a társadalmi párbeszéd ösztönzése.
Egy reménysugár a “nő”kertből :) (és persze a sok infantilis reakció)
http://nokert.hu/index.php/ami-nem-feminizmus/sztereotipiak/509-olvasonk-levele
“Számolni kell azzal, hogy az egyenlőség az élet minden területére kihatna, ami, valljuk be őszintén, nagyon nem lenne pozitív számunkra!”
Tüneményes! Itt egy tiszta hang, és az újságíró, aki leközli, már az elején siet mentegetőzni, hogy jaj, ez a lány csak 19 éves, nyilván nem tud még mindent! Erről az jut eszembe, amikor a Love Actually végén Aurelia tört angolsággal azt mondja: “Jamie barátai olyan jóképűek, talán rosszul választottam?”, mire Jamie magyarázólag közli a többiekkel, hogy “Ó, még nem nagyon tud angolul, fogalma sincs, mit beszél” :) Ha emlékeztek a jelenetre. Nem találom, azért nem linkeltem be.
Kedves Lányok. Valljátok be legalább magatoknak őszintén, mit jelentene egy kvóta a szénbányászoknál.
És tessék!
Hát én imádom ezt a nőt!
Meg ha több idő lenne az otthonra, akkor ez több segélybe is kerülne az államnak, lelassulna a termelés kereke, mert jó polgárok révén mi akkor már minden második évben szülnénk és kerülnénk a munkát. Ez már most is megtapasztalható, a „főállású anya” szerepében. Nem egyszer hallottam, hogy egy nő azért szül, hogy megkapja a „címet”, hogy ne kelljen dolgoznia. A gyerekek meg addig bölcsiben, meg oviban, az anyuka meg elvan otthon és nem csinál semmit. A nő is tud olyan utálatos és számító alak lenni, vagy még jobban, mint a férfi! Arról nem is beszélve, hogy a segély körülbelül annyi pénzt venne el az országtól, mint a kisebbség etetése…
Geci módon van kiemelgetve, azt direkt levettem róla – de íme, hölgyeim, itt a nagy igazság! Hol ebben a beleszocializált külső vélemény? Ez a lány látja a világot, olyannak, amilyennek mi is, és a fogalmazási pontatlanságai meg gyermetegsége ellenére nagyon szépen körülírja, hogy mi a baj! Legszívesebben odaülnék mellé, hogy segítsek leírni, amiket gondol, de egyébként tudod mit, nem is, mert ez így frankó.
Tényleg értelmes làny, szinte mindent helyesen làt.
De a kommentek közül az elsöt sem bìrtam végigolvasni…
Amùgy meg annyit sìrnak ezen a vàlasztòjogon, mintha érne valamit. Különben nem csak a nöknek nem volt vàlasztòjoga, de ezt àltalàban elfelejtik.
Nem semmi reménysugár, komolyan. Ritka értelmes, reális, romlatlan nézőpontja van.
A kommentekbe is belekezdtem, de erős émelygés után gyorsan abbahagytam.
Pedig azok is tanulságosak: kitűnő példák vannak bennük arra, hogy a feministák hogyan próbálják lehetetlenné tenni a vitát.
Remek cikk és kommentek, köszönöm az élményt. Nem tudtam abbahagyni az olvasást… :)
Sokan sok helyen leírták már, hogy a férfiak intelligenciája általában magasabb, több közöttük a zseni és az átlag alatti IQ, ezt nem vitatja senki.
Azt még nem vonták kétségbe, hogy a nők jobb empatizánsok, de azt már többször, hogy a nyelvi képességeik valóban jobbak lennének. Hasonló a helyzet az intelligenciához: a férfiak között több a kórosnak számító súlyos nyelvi zavar, mint pl. a dadogás, de több a kiváló szónok is, és gondoljunk csak azokra a foglalkozásokra, ahol a nyelvi csűrés-csavarás elengedhetetlen; itt is egyértelmű a férfifölény.
Lehet, csak arról van szó, hogy a nők és a férfiak másra, máshogyan használják a nyelvet. Mindennapi szituációkban a nők azért “jobbak”, mert annak idején a túlélésük állt vagy bukott azon, hogy a nyelvet gyorsabban, empatikusabban, tapintatosabban, jobb stratégiával használják. A nyelvi képesség és a jó verbális emlékezet elengedhetetlen a gördülékeny csevegéshez, ahhoz, hogy intim légkört tudjanak teremteni másokkal, beleértve a társukat is. Gyakran beszélgetnek érzelmeikről, kapcsolatokról, nem pusztán tényközlésre szorítkoznak. A férfiak sosem fogják megérteni, hogyan tudnak a nők órákon át cseverészni a “semmiről”… :)
A férfiak gyakrabban használják a nyelvet arra, hogy saját domináns helyzetüket mindenki számára nyilvánvalóvá tegyék, különösen más férfiak jelenlétében. Gyakrabban szakítják félbe egymást, és a beszélgetéseik jól körülhatárolt témák körül forognak, mint a sport, a nők, vagy a politika.
Vannak a nyelvnek olyan aspektusai, amelyek az empátiához állnak közelebb, mint pl. a pragmatika, mások szándékainak, gondolatainak a megértésére irányuló erőfeszítés, és vannak, amelyek a férfiak rendszerező képességeit kívánják meg: ilyen pl. a szókincs (lexikon) , vagy a nyelvtan, mondattan.
“Sokan sok helyen leírták már, hogy a férfiak intelligenciája általában magasabb, több közöttük a zseni és az átlag alatti IQ, ezt nem vitatja senki.”
Az átlagos intelligencia, vagyis a medián magasabb, nagyjából kettő ponttal, ami kellőképpen elhanyagolható ahhoz, hogy ne kezdjük el a mellünket döngetni (bár látom lelki szemeim előtt a női magazinokat esetleges fordított kutatási eredmény esetén). Ténylegesen nagyobb viszont a szórás, az a bizonyos középvonal sok zseniből meg sok gyépésből adódik össze, a nőknél viszont van egy stabil középmezőny.
Vagyis elmondhatjuk, hogy a nők nem annyira okosak, mint a férfiak, de nem is annyira idióták.
Inkább úgy mondanám, hogy a szélsőségesen rosszak és szélsőségesen jók között egyaránt több a férfi. Ezért természetes jelenség a férfi túlsúly a csúcsvezetői és akadémikusi pozíciókban.
Igen, megfogalmaztad amit én is, csak szalonképesebben.
Nem. Ez lényegi különbség: egy kiemelkedően tehetséges nő simán lehet ugyanolyan jó, mint egy kiemelkedően tehetséges férfi. A férfiak nem ‘okosabbak náluk’, hanem több köztük a nagyon okos, ezért van férfi többség a csúcson (és persze a legalján is). Az ún. ‘üvegplafon’ – és párja, a nem olyan gyakran emlegetett üvegpadló, ami a lecsúszástól védi a nőket – ennek az eloszlásbeli különbségnek a következménye, nem valamiféle láthatatlan elnyomásnak.
No, de az üvegpadló az nekik előnyös, ilyenkor jön a what about teh menz.
Egészen jókat írsz, Inaara! Mosolyogva olvaslak! :)
Szeretem, ha egy nő rendelkezik fantáziával, humorral és intelligenciával.
Remélem, nem bánod, hogy az egyik írásomban kölcsönöztem egy keveset a hozzászólásaidból:
http://szocialkonzervativ.blogspot.hu/2013/04/az-erotikus-felhangu-beszolas-es.html
Néztem a minap, jó a szó!
Köszönöm, kedves vagy.
Az idézett részeket az élet írta, én csak lejegyeztem… ;)
Ez egy másik magnum opusza a régi Férfihangnak….Borisz úr, még egy ilyent de a feminita helyett legyen egy mangina….mert egy nőnél engem nem érdekel hogy tudja a különbséget egy perissodactyl és egy lepidopter között, hanem szépen himezze ki fekete alapon vörössel hogy FHTAGN NAGH YOG-SOTHOTH….