Liberal-, kommun-, szocial-, multikultural-, antifas-, femin-, stb. Az ilyen és ehhez hasonló különféle izmusok és baloldaliságok áldásos hatása már szépen kirajzolódik a ködös Albionban. Akik ma nőelnyomáson siránkoznak és foggal-körömmel kapálóznak holmi épkézláb feleség- és anyaszerepek ellen, azok vigyázó szemüket Londonra vessék: önmaguk helyett ugyanis Európa félévezredes rémálmát valósítják meg.
Újabban nem csekély mértékben ugrottam rá a feminizmus kérdéskörére, mely főleg a Férfihang.hu lényegretapintó és kertelésmentes cikkeinek érdeme. Ezt a pár sort elsősorban nekik ajánlom.
Lapozgatom ma a híreket, és egy apró hivatkozáson akad meg a tekintetem. A Mandineren szemlézték a CNN egy cikkét, amely szerint a születő brit kisfiúk között a leggyakoribb név a Mohamed. “Úgy kell nekik!” – vágta rá sunyi mosollyal a munkatárs a másik gép mögül; de vajon tényleg elintézhetjük ennyivel? Íme hát, ez volna az egyre közeledő utópia, szép új világunk beteljesedni látszik: hála a multikulturalizmus, a liberalizmus és a feminizmus áldásos tevékenységének, még a mi korosztályunk elkerülhetetlenül meglátja majd annak a világnak a kényelmes és akadálytalan becsusszanását, amiért küzdve a néhai Oszmán Birodalom évszázadokon keresztül mindhiába törte össze legjobbjait a magyar végvárak falain.
Csak hogy jól értsük: idehaza számos egyéb tényező miatt a házasodási kedv és az összlakosság száma már anélkül is zuhanórepülésbe kezdett, hogy annak akkordjaira még számottevő feminista gittegyletek tevőlegesen rájátszhattak volna. Nem azt állítom, hogy ilyenek nincsenek nálunk, vagy hogy nem próbálkoznak, hanem csak azt, hogy ezek egyelőre még nem túl sikeresek. Deansdale egy írásában, illetve pontosabban az alatta lévő kommentek között tetten érhető az a beszűkült tudatállapot és már-már vallásos fanatizmus, amivel egynémely hölgyemény Szex és New Yorkon illetve Született feleségeken pallérozott öntudata hadakozik a rideg tények és a nem túl rózsás kilátások ellen.
Én elhiszem, hogy büdös dolog a szülés miatt átmenetileg hanyagolni a közhivatali malmozás, a teszkós pénztárgép vagy a büfészakok nyújtotta önmegvalósítási és karrierépítési ambíciókat, és még büdösebb a férfiakkal szemben csak olyasmiket engedni meg maguknak, amit fordított felállásban is nyugodt szívvel viselnének el az ő irányukból. Lehet azzal jönni az ilyen Ildike féléknek, hogy a Föld túlnépesedik, és a saját szintentartásunkhoz elégséges 2,9 gyerek helyett bőven megfelel páronként egy, vagy még annyi sem. Csak hát egy a baj: a Föld az nem Európában és nem a heteroszexuális fehér középosztálytól népesedik túl, hanem éppen pont olyan földrészeken és szubkultúrákban, ahol magasról tesznek Ildike emberi jogaira. Mivelhogy az egyenjogú és nőfelszabadító Nyugat nem termeli ki a saját emberi utánpótlását, sem ellenállást nem tanúsít a vele ellentétes értékrendeket képviselő csoportokkal szemben, így törvényszerűen a fent említett helyek és szubkultúrák gyűrűznek be egyre inkább hozzánk, és virágzik száz virág. Mondhatja erre Ildike, hogy ‘álmodban hímsovikám’, de tessék csak odalesni Angliába vagy Walesbe, vagy akár a magyar szülészetekre: máris ott kopogtat a rémálom.
A természet irtózik az ürességtől. A vákuum helyére pillanatok alatt levegő tolul. Nem tudom, a feministák miért hiszik, hogy az általuk szapult és lassan eltűnő hagyományos nyugati családok és az így egyre kevésbé házasulandó (vajon miért) ellenben rohamosan fogyó európai férfiak helyére nem jönnek majd olyanok, akik a velünk kapcsolatos lózungokkal ellentétben ténylegesen megtestesítik a feministák fejében élő elnyomó patriarchátus rémképeit. Várni sem kell rájuk, már itt vannak. A csador alól vagy a putriban bizonyára egyszerűbb lesz könnyek között lamentálni a légkondis iroda emléke fölött, mint most hiszti és cseszegetés helyett neadjisten férjhez menni és szülni három gyereket.
Lehet, hogy leírtam már, de csak a biztonság kedvéért ismét (?) megteszem: a feleségem védőnő, aki ráadásul egy nagyközségben dolgozik területi védőnőként, így aztán viszonylag jó képem van rajta keresztül arról, hogy mi folyik a magyar társadalomban, ami az “utánpótlást” illeti. Egyelőre keresem a módot, hogy hogyan tudnám mindazt a szennyet, amit megtapasztal és elmesél, úgy leírni, hogy ne tűnjön valamilyen “-izmusnak”, és csak a rideg tényekre szorítkozzon, de elöljáróban legyen elég ennyi: siralmasak, elkeserítőek a kilátásaink a jövőt illetően.
A cikknek ment az 5 csillag.
Köszönöm a bíztató szavakat és a lehetőséget! Pár hete követem még csak az oldalt és ide-oda reagálgatok, de amennyiben mutatkozik rá igény, természetesen szívesen írnék máskor is. :)
@Balubacsi: Igen, ez sajnos egy létező tendencia, amit nemhogy semmi módon kezelni nem tudsz, de még csak észrevenni sem illik, merthát irgumburgum, meg csúnya gonosz többségi társadalom. A mi lépcsőházunkban is lakik csecsemőápolónő, én sem véletlenül hoztam fel.
Jellemző egyébként az is, hogy azok, akik a leghangosabban hörögnek a férfiakra mint társadalmi csoportra, ugyanakkor oldalrabillentett fejjel és ujjongva tapsikolnak minden olyan deviancia-aktivizmusnak, amik hosszú távon külön-külön is a társadalmi öngyilkosság minősített esetei.
A feminizmusnak eleinte megvolt a létjogosultsága, és lényegében nagyon sok jó dolgot hozott a világba (meg legalább ugyanennyi szart is). Aztán a száz éves lépés megvolt, most meg a pangás jönne, de ők annyira lépnének még egy száz évet előre (bár nemigen értem már hova), hogy a végén hátrafele lépnek majd ezernégyszázat (622-ig egész pontosan), és rántanak magukkal mindenki mást is, tetszik, nem tetszik.
Csatlakozom a cikket méltatók táborához.
A feministák persze abban a tévhitben vannak, hogy az összes idevándorló és itt születő ember magáévá fogja tenni a nyugat értékrendjét, csakhogy olyan gyorsan történik a változás, hogy nincs idejük megismerni sem azt, nemhogy idomulni. Több helyen láttuk már (Párizs, London, Róma), hogy nem tudnak alkalmazkodni, nem tudnak elrugaszkodni a saját kultúrájuktól (ahogy a cigányság sem), életvitelüktől. Amíg kis számban vannak, voltak, addig magas életszínvonalon élhet(t)ünk velük együtt, mert el tudjuk őket tartani. Aztán ha átlépünk egy szintet, vagy netán többségbe kerülnek, akkor ki tudja mi vár ránk. Lehet, hogy lemészárolnak minket férfiakat, a nőket meg megerőszakolják, lehet hogy rabszolgává tesznek minket, vagy ha továbbra is magas és növekvő életszínvonalat akarnak, akkor megpróbálnak együttélni velünk, de ahhoz dolgozni kell.
@VG: De miért is tennék magukévá az itteni kultúrát? Semmiféle ilyen irányú nyomás nem nehezedik rájuk, sőt. Hülyék lennének, csak megnehezítenék vele a saját életüket – így inkább a mienket nehezítik meg.
Részigazság. A bevándorlók is ugyanolyan egyéniek, mint a bennszülöttek. Ha nem elég vonzó számukra a befogadó ország kultúrája, társadalmi szemlélete (pl: a németek állandó bűntudata és úgy a Nyugat boldogtalansága) illetve ha nem azt kapják, amiért ők vagy szüleik idetelepültek, könnyen a gettók mélyére kerülnek egy zárt közösség részeként. A muszlimok és a cigányok ebben közösek, de míg előbbi valamivel könnyebben feladja szülőhazájának értékeit, ha az új hazában boldogan, biztonságban gyarapodhat, utóbbi több száz éve képtelen besimulni a kontinens őslakói közé, kulturális és minden egyéb értelemben zsákutcába kerülve, változás nélkül se külső (állami) segítséggel, se önmagától nem tud kikecmeregni.
A baloldal viszont kétségtelenül szekértolója ennek a válságnak, neki hiányzik mindig egy pátyolgatni való idegen, akit felkarolva újra és újra bűnösnek kiálthatja ki a nyugati világot, egyszerre szemet hunyva védence bűnei felett és téve őt teljesen sík hülyének, mint akinek kifejezetten tilos alkalmazkodni, különben beolvadva a többségi társadalomba már nem lesz miért védelmezni őt.
Azt ugye nem vitatja senki, hogy maguk a britek sem hiába gúnyolják szeretett fővárosukat Londonisztánnak. Vagy hogy a svájciak – érted, a svájciak, hófödte hegycsúcsok meg órásmesterek meg bankok meg csokoládé meg pápaitestőrség meg minden – na szóval a svájciak paráztak be, hogy náluk is egyre szaporodnak a minaretek; csak ők megtehették, hogy egy törvényparagrafusi huszárvágással pontot tegyenek a dologra. Idehaza hasonlónak már a puszta ötletétől is megkötöztetik az ember keze és lába, s kivettetik a külső sötétségre, hol lészen sírás és fogaknak csikorgatása.
A sors furcsa fintora, hogy hozzánk a keleti veszedelem a végén nyugat felől fog ideérni.
Azt még kifelejtettem, hozzászólásod vége kapcsán, hogy a kelet-európai baloldalnak (bár nemtudom a szomszédék hogy vannak vele) igen súlyos tömegű vaj van a füle mögött, lásd kommunista utódpártok. Elemi érdekük tehát, hogy mindenki a nemzetállamiság elavultságával és az ilyen-olyan, akár mondvacsinált kisebbségek vélt és valós sérelmeivel legyen elfoglalva, mert addig sem kell elszámolni azzal a 94 millió (!) halottal, amit a haladó baloldal a XX. században produkált. Amennyiben tisztában vagyunk vele, hogy a feminizmus egy marxista csökevény, mindjárt nem is olyan nehéz elképzelni, mik lehetnek a hosszútávú valós céljai.
A viszonylagos jólét beszükíti az emberek érdeklödési körét és eltolja a kommersz, a felszínesség felé.. Nem készteti öket a dolgok átgondolására, mélyebb megismerésére, az ok okozati összefüggések felismerésére és így elaltatja az emberek önvédelmi reflexeit. Amikor már szélesebb rétegek érintettek a negatívumoktôl, akkor meg már olyan nagy a baj, hogy azt igen nehéz visszafordítani.
Az oktatás, nevelés, ismeretterjesztés szerepe, felelössége óriási.
Sokan, ha érzik is, tapasztalják is saját börükön a gondokat, nincsenek tisztában azok forrásával és annak természetével.
Ezért fontos pl. a Férfihang is, mint gondolkodást serkentö, felismeréseket elösegítö, a folyamatokra rávilágító eszköz.
Ha megkésve is, de valami talán beindul a fejekben.
A cikk jó, elismerésem érte.
A hozzászólásokhoz: bevallom, mindig gondban vagyok, amikor számomra evidens dolgokban ködösítést, zavart, csúsztatásokat látok megjelenni. Pláne akkor, ha ezek a mélyliberális PC vonulat kommunikációs trükkjeit adják vissza.
Szóval emberek, gondolkozzunk már el egy kicsit ezen a “szegény bevándorlók nem tudnak alkalmazkodni” dolgon. Pláne ami a hazai vetületet, a zsidóság és a cigányság dolgait illeti.
A nem tudnak kitétel egy agymosó hazugság, amit a kisebbség, a gyengébbik nem, az ártatlanság védelme címkékkel nyomnak le a torkunkon. De úgy, hogy eszünkbe sem jusson megkérdőjelezni ám!
Ezzel szemben ha a valóságot nézzük, a helyes kifejezés, amit keresünk: nem is akarnak, eszük ágában nincs, fel sem merül bennük, jót röhögnek az álságos pofánkba.
Én sosem értem, hogy az emberek többsége miért nem látja, hogy a mai világban az emberek többsége kizárólag az önérdek és a kényelemszeretet sínpályáin hajlandó mozogni. Ezt azt jelenti, hogy bármilyen kisebbségről van szó, nekik kutyául nem érdekük integrálódni (miért, mit kapnának cserébe, és az mitől lenne jobb nekik, de úgy őszintén?), vagy ha esetleg érdekükben állna is, baromi macerás lenne, és még véletlenül sem kényelmes (nézzük csak a hazai cigányságot: amíg van valós alternatívájuk a társadalmunkon való élősködéssel, addig miért strapálják magukat, de őszintén? hogy százezer segély helyett száztízezer forintot keressenek kutyasok melóval?). De ugyanezt a példát le lehetne vezetni bármilyen más kisebbségre is.
És hát ezen a ponton az én orromra is rá lehet koppintani, hogy miért írok “élősködést”? Hogy merészelek? Erre én mindig azt szoktam mondani, hogy ha valaki önérdekből és kényelemből kihasználja a demokratikus berendezkedés hiányosságaiból adódó kiskapukat, az bizony parazita módi, maximum manapság nem illik a nevén nevezni.
Summa summárum: azt kellene észrevenni, hogy aki integrálódni akar, annak ez bizony megy. Lehet, hogy nehezen, lehet, hogy buktatókkal tele, de igenis megy, működik. Rájuk is van példa – ők az igazi kisebbség, a kisebbségükön belül, akiket sok esetben a saját “társaik” is megvetnek (lásd cigányság és zsidóság esetét). És itt van “a kutya elaásva”. Mert bizony lehetnének pozitív hősök is, “akiknek sikerült”. De nem, általában ők a legnagyobb árulók, és nem véletlenül. Ezt a jelenséget kellene helyesen értelmezni.
Egyetértek. Amelyik cigány akart alkalmazkodni az tudott is. Nem sokan vannak, de vannak. Zsidók között nem tudok ilyenről, mondjuk az ő esetük más, hiszen a kapcsolataik révén élő életszínvonaluk miatt nekik nem érdekük a magyarságba való integrálódás. És igen, az integrálódás is valószínűleg nem könnyű és tele van buktatókkal, de a többségi társadalomnak is megvannak ugyanezek, nem az ölünkbe csöppent az az életszínvonal, amilyen van. Persze ők mindig a legjobbmódúakhoz akarnak hasonlítani, őket veszik alapul rögtön, akiket ugyanúgy mi is irigykedve szemlélünk a már születéskor megkapott lehetőségek miatt.
Nekem vannak teljesen normálisan magyar érzelmű, zsidó származású ismerőseim – igaz, mondjuk ők nem is tartják magukat a kiválasztott nép gyermekeinek. Amit írsz, az tényleg ismert tendencia, de szerencsére nem mindig evidens.
Na igen, ez mind igaz, csakhát tilos szóba hozni. Mindegy hogy igazad van, mindegy hogy tárgyilagos vagy és nem gyűlölködsz, mindegy hogy az utolsó szalmaszálra mutatsz rá ami még megmenthetné az országot… Szóba merted hozni a zsidókat meg a cigókat, úgyhogy már izzítják is a tüzet a billogvasaknak :)
Az a tragédia, hogy a neoliberális politika úgy akar egyenlőséget, hogy mindenkit a legalacsonyabb szintre ront le. Ha a hülyék nem bírják az oktatást, akkor csökkenteni kell a színvonalát. Ha a hülyéknek nincs munkája, akkor alakítsuk át a munkahelyeket hogy kvótákkal be lehessen nyomni őket. Vagy ha nincs kedvük dolgozni, akkor gürcöljön mindenki más és tartsa el őket. Legyen az a normális, ahogy a trógerok élnek, és aki annál magasabban állónak képzeli magát, azt kötelezzük arra, hogy fizesse emezek életvitelét.
Most olvastam egy sztorit a HVG-n, hogy Jászberényből kilakoltattak egy cigány családot. A neoliberális mit lát ebben? A rohadt rasszisták kitoltak szerencsétlen nehéz sorsúakkal. Egy normális ember ezzel szemben azt látja, hogy az írástudatlan(!) muksó a 9(!) gyerekével annyi gondot okozott a városnak, hogy kénytelenek voltak lépni valamit. Az önkormányzati bérlakást, amiből kiköltöztették őket, még aznap ledózerolták. Szerintem ez mindent elmond. Amíg a normálisokkal szemben az idióták határozzák meg a közbeszédet, addig semmiféle javulást nem várhatunk.
Ez a HVG sztori egy katasztrófa. Nem értik baloldalon, hogy amíg ezt a fajta közbeszédet erőltetik, addig senki nem fog rájuk szavazni,..
Az egyébként a legérdekesebb, hogy ameddig az ember nem hallja ezeket a kifejezéseket, hogy rasszizmus, meg antiszemitizmus, addig nem is foglalkozik érdemben a kérdéssel. Pont hogy a közbeszéd ilyen irányú torzítása játszik közre nagyban az általa bírált jelenségek gerjesztésében.
Érdekes dolog ez. Egyrészt persze örülök, hogy látom, nem vagyok egyedül a véleményemmel, másrészt az elmúlt években már sokadszorra tapasztalom, hogy amiről “nem szabad”, “nem illik”, avagy egyenest “veszélyes” beszélni, arról sok esetben teljesen normálisan gondolkodnak a legkülönfélébb emberek. Számomra egy ideje már csak az a kérdés, hogy mikor tűnhet el a közbeszédet irányító, az álságos ferdítések agymosását fókuszban tartó elit felőlük.
A hvg-s sztori meg nagyon kemény – pláne a cikk fogalmazása, stílusa. Én egy ideje úgy vagyok ezzel, hogy minél több ilyet a médiába – ennél jobb reklám ugyanis nem létezik arra, hogy minél több ember rádöbbenhessen arra, mekkora egy színvonaltalan átvágás ez az egész kommunikációs trend. Avagy a femiket is ugyanezért kell beszéltetni, utána már csak egy jó kávét kell kérnünk. :)
Nos emberek, nekem itt lett elegem.
Ezeket a hülye összeesküvés-elméleteket sokkal színvonalasabban hozza sok-sok blog a neten, kezdve a kurvuccal. Fölösleges velük versenyezni.
A feminizmus túlkapásai, kártékonysága, egyértelmű szerepe kultúránk lerombolásában az a téma ami miatt EDDIG olvastalak benneteket.
Jobbulást.
Szia!
Szerintem ne zavarjon ennyire az ilyesmi. A feminizmus a liberalizmus “védőszárnyai” alatt kifejlődött agymenés. Így sokan vagyunk, akik antifeministákként egyszerre antiliberálisok is vagyunk minden vonalon. (Pl én már akkor antiliberális voltam, amikor még nem is figyeltem oda a feminizmus káros hatásaira). Ebben a közegben jó erre az esély, ahogy a nőkertben meg a 2010-es választások előtt Rita kifejtette, hogy miért fog a legliberálisabb pártra szavazni, vagy ahogy valamelyik félőrült onnan (talán rd) a magyargyűlölő “galamus” csoportról áradozott. egy szó mint 100, van párhuzam.
Ha Te osztod az itteniek véleményét a fő témával kapcsolatban, de e mellett a politikai főirányultség egyéb dolgaival azonosulni tudsz, akkor azt tudom javasolni, hogy amint kiderül egy cikkről az ilyen típusú tartalom, ne olvasd tovább. :) Kár lenne pár cikk miatt bosszankodnod, és a cikkek java része a szűkebb ellenségcsoporttal törődik. :)
Nézd, szíved joga azt gondolni, amit akarsz, de szeretném felhívni a figyelmed, hogy az alapvető emberi normák szerint csak a véleménynyilvánítás szabad, ennek a módja nem. Ilyenformán, ha most morcos lennék, gratulálhatnék neked ahhoz , hogy neked sikerült elsőként leverni a lécet, és a véleménykülönbséged okán mások minősítésének nemföldszinti szintjére lessülyedned.
Mivel azonban az efféle játszmázásnak még bosszankodva sem látnám értelmét, pusztán csak szeretnélek megkérni arra, hogy ha valamivel ennyire nem értesz egyet, legközelebb légyszíves kicsit szerényebben, több tolernciával és ésszel írd meg a véleményed, ha egy mód van rá.
Félreértés ne essék, ezt nem azért mondom, hogy elkerülhessük a szabvány vitákat/flémeket – én a magam részéről semmi jónak nem vagyok az elrontója. Mivel más témákban több összeszedett, ügyes hozzászólást láttam már tőled, csak szerettelek volna emlékeztetni arra, hogy értelmes, úri társaságban van egy szint, ami alatt az általad írtakat egyszerűen nem fogják komolyan venni – és az mindig csakis a te döntésed marad, hogy melyik utat választod.
Nem árt, ha számontartjuk az összefüggéseket a más területeken is zajló agymosásokkal. A feminizmus nem önmagában álló, elszigetelt jelenség. Pontosan beleillik, szövetségese, részterülete a határtalan liberalizmusnak.
Sokszor hallani, a nöket is mint elnyomott kisebbséget emlegetik. Sok is a hasonlóság a nökhöz és az egyéb kisebbségekhez való hozzáállásukban.
Elképzelhetönek tartom, hogy valaki tisztábban látja pl. a romákkal kapcsolatos torzításokat, ferdítö manipulációkat, mint a feminizmus esetében, vagy viszont. Hátha valakinek pont ezek segítenek a megértésben a másik területeken is.
Nem véletlen, hogy felmerülnek a szélesebb összefüggések.
Kiváló éleslátás, fogadd őszinte gratulációm!
Rendkívül jól megfogalmazott cikk. Gratulálok, Don! Volt szerencsénk Londonhoz Idén. Mondhatom, minden szavad igaz. Semmi identitástudat, semmi valódi angol társadalom.
Deanék hozzászólásai is lényeglátóak. Jó titeket olvasni, mint mindig.
Ami a férfiak házasság- és szaporodásellenességét illeti, kár ezen csodálkozni. Ilyen férfielnyomó törvényi és jogszabályi háttér mellett nem is csoda. A karrierista kvótanők is kárt okoznak fejenként 1 másik nőnek is. (Konkrétan a pozícióból sportszerűtlenül kiszorított férfi társára gondolok). De hát a feminizmus nem a nőkért van.
Mi a magunk részéről jól megvagyunk otthon a barátnőmmel, de sem házasság sem gyerek nem jöhet szóba. (Mindketten így gondoljuk, de más más okokból. Az én okaim főként azon jogsérelmekből fakadnak, amiket itt tárgyalni is szoktatok…. Nesze neked, Európa.)
Köszi, bár ne lenne okom ilyeneket írni, de sajnos ez folyik tőlünk Nyugatra. Illetve ott körvonalazódnak ki nagyon élesen a közvetlen következmények.
Én speciel úgy vagyok vele, hogy nagyon szívesen nősülnék, és építenék föl a leendő asszony meg a lurkók köré egy kis családiházat jó nagy telekkel ahol rohangászhatnak; de igaziból a férfi ráér 35 éves koráig kb., az meg nekem még tíz év.
Másrészt mi lesz itt már tíz év múlva… addigra bejön ez a sok szar nyugatról, amiatt majd jogilag és anyagilag nem éri majd meg házasodni, másrészt meg nem lesz már olyan része az országnak, ahol ne lenne a családod kitéve etnikai atrocitásoknak. Már manapság is élhetetlenek pl. a vidéki iskolák. A sok gárdista-növendéktől, nyilvánvalóan.
Rendben!
Töröljétek a nickemet, mert én nem találom a módját.
Nem óhajtok olyan oldalakon szerepelni, ahol a mainstream hozzászólók ugyan hóttra föl vannak háborodva (amúgy velem együtt) a femiHP-k állandó előítéletein, címkézésein, de ugyanakkor ugyanezt teszik egy (kettő, n?) másik embercsoporttal kapcsolatban.
Két problémám van az álláspontoddal, bár valszeg te ezt már nem olvasod, de sebaj, mások még okulhatnak.
1. Hol a csudába’ láttál te itt “állandó előítéleteket, címkézést”?!
2. Valahogy nem látom a párhuzamot. Létezik objektív igazság. Ez az objektív igazság az, hogy élnek a világon olyan embercsoportok, akik nehezen illeszkednek össze más embercsoportokkal. Ez univerzális tapasztalat, korokon és földrészeken átívelő. (Tudod, ez szokott kicsiben úgy menni, hogy Béla mindenkivel rossz viszonyban van, és eszerint nem mindenki rossz, hanem Bélával van probléma.) Lehet ilyenkor homokba dugni a fejet, sőt.
Egyébként tudod mit, ezt csak neked küldöm :)
Kedves Antagonisztikevics!
Őszintén szívből sajnálom, hogy félreértve valamit sértve érzed magad! Merthogy szilárd meggyőződésém, hogy vagy félreértesz valamit, vagy pedig tévedésben vagy.
Fontos, hogy tudjuk és teljesen legitim dologként elfogadjunk, hogy egy nemzet önrendelkezésének teljesen természetes része a népesedés politika, a bevándorlás politika és a kisebbség politika. Mindezeknek a kérdéseknek az alapos megvitatása, megfontolása minden saját hazával rendelkező nemzetnek elemi létérdeke és önmagával szembeni kötelessége. Ezek pontosan ugyanúgy szükségszerűen felmerülő kérdések Nagy Britanniában, Izraelben, és természetesen Magyarországon is.
Igyekeztem nagyon-nagyon kritikus szemmel újraolvasni ezt a cikket és a hozzászólásokat, és továbbra is úgy gondolom, hogy leginkább csak ezeket a kérdéseket érintik tisztességes nézőpontból. Ezt elítélni a politikai korrektség eltúlzása vagy félreértelmezése lenne. Ami az előítéleteket és a címkézést illeti: Minden nemzet rendelkezik sajátos szokásrendszerrel, attitűddel, habitussal, kultúrával. Úgy hiszem, hogy ezt felismerni, véleményezni, ne adj Isten tisztességes hangnemben bírálni szintén nem a politikai korrektség eszméjének a megsértése. Minden nemzetben megvan a hajlam arra, hogy a másik nemzet karakterében felfedezze ezeket az eltéréseket. Ezeket az eltéréseket aztán lehet szeretni vagy akár nem szeretni a másikban. Ettől még nem válunk tisztességtelen, idegengyűlölő emberekké.
Minderre példaként ajánlom mindenkinek a figyelmébe a Kis Nemzethatározó című könyvsorozatot.
A Férfihang.hu-nak célkitűzése, hogy a férfijogi kérdéseken kívül időről-időre más férfiakat érdeklő kérdésekkel is foglalkozzon, így előfordulhat, hogy bizonyos cikkek kívül esnek egyes olvasók érdeklődési körén, mint ahogy jelen esetben ez az írás most nem tartozott a Te kedvenceid közé.
Antagonisztikevics, kérlek fontold meg a fentieket! Remélem belátod, hogy attól függetlenül, hogy bizonyos kérdésekben esetleg másképpen gondolkodunk, más kultúrkörnek vagyunk a részesei, vagy éppen más politikai platformnak vagyunk elkötelezettjei, attól még egy ezektől független, fontos, közös eszmeiség megtarthat minket egy olvasói közösségen belül!
Dean: dehogynem olvassa. Aki ilyen teátrális kivonulási procedúrát rendez, az tuti idetakkint még ötvenszer, és lesi a hatást. Hisz ezért csinálta így.
antagonisztikevics:
Alter egy angol lordhoz méltó módon megírta már a lényeget. Én emellé már csak azt mondanám, egy mérés nem mérés, kettőből viszont már lehet átlagolni.
Szóvbal ha valamilyen szinten érintett vagy kisebbségi kérdésben (akár származás, akár élettapasztalatok érvén), akkor érteni vélem ezt a lilaködös arroganciádat – ettől ez persze semmivel nem lesz elfogadhatóbb, de legalább könnyebb szemet hunyni felette.
Persze az más kérdés, hogy itt valójában semmi olyan nem hangzott el, amiért ténylegesen-jogosan kikérhetnéd magadnak – tehát te itt most tulajdonképpen önnön előítéleteiddel vitatkozol
Nézd, mivel meglátásom szerint én fogalmaztam a leginkább határesetes módon a fentiekben, hadd ajánljak fel én egy lehetőséget – az érveimet bármikor, bárhol szívesen kifejtem bővebben (hátha kiderül, hogy valójában min kaptad fel a vizet). Ha meg ez nem érdekel, hát nem érdekel, én ezt is el tudom fogadni, maximum magamban teszem el a tényt: milyen érdekesen szelektáló valóságtagadás kell ahhoz, hogy valaki x manipulációs mintát a feminizmus kapcsán lássa, a honi kisebbségpolitika kapcsán pedig nem.
don Fefinho, te itt valamit nagyon összekeversz. A nyugat alkonya nem következménye Mohamednek, hanem a dolog pontosan fordítva működik. Először is, időben is későbbi az iszlám, mint a kereszténység, másodszor pedig pontosan azokra a kérdésekre akart választ adni, amelyekre az elődje képtelen volt. Azóta kiderült, az iszlám épp olyan impotens, mint a nyugati kereszténység. A különbség (látszólag) óriási, valójában pedig ugyanannak a kakikupacnak a két oldala, A nyugati elvesztette a férfias erejét, átengedte a kereskedelemnek és a feminizmusnak, a baloldali eszméknek, míg az iszlám a férfias erő helyett az erőszakot választotta…
Kedves Rabida, ez a hozzászólásod egy hamisítatlan, ízig-vérig eredeti vörös hering.
Nem hiszem, hogy összekevertem volna bármit is. Sokkal inkább gyanítom, hogy Te nem értetted meg a cikk mondandóját (vagy tudatosan forgatod ki az írásomat).
A nyugat alkonya nem következménye Mohamednek – így van, ezt állítom én is. Mohamed a következménye a nyugat alkonyatának. Hovatovább Mohamednek jól megfontolt gazdasági és népesedési érdeke a nyugat alkonya – vagy ha így közvetlenül nem is az, de olyan rést kínál a számára, amit előszeretettel tölt be.
Olvasd el a cikket mégegyszer, és rájössz majd, hogy sehol nem hibáztattam a muzulmánokat. Ha végiggondolom, mi srácok még jól is járunk az áttéréssel, ezzel megint csak a nők szívnák meg. Arra hívtam volna fel egyesek figyelmét (ami nyilván nem tűnik fel nekik), hogy a mohamedanizmus beözönlése törvényszerű következménye annak, hogy az európai középosztályt szétverik. Mivel az itteni férfiak kezéből gyakorlatilag kivesznek minden olyan jogi eszközt, ami a saját túlélésüket biztosítaná, így jönnek a helyükre arabok (és mások), akik meg majd jóóó magasról szarnak rá, hogy Katinka az öntudatos műkörömépítőnő milyen követeléseket támaszt a férfiakkal szemben és milyen elképzelései vannak az egyenjogúságról meg a nem-patriarchátuson alapuló társadalomról.
Nagyon is értem a cikket, de ne tegyünk már úgy, mintha az európai férfiak teljesen tehetetlenek lennének, vagy ha mégis, akkor miről beszélünk? Marha könnyű mindig másokat okolni, mindig más hibájának tartani a saját felelősségünket. Én ettől teljesen készen vagyok, Dean-el volt már egy vitám ugyanerről. Tényleg komolyan gondoljátok, hogy semmibe nincs beleszólásotok és az egyetlen, amit tehettek, hogy beültök hüppögni a sarokba? Ne már!
“Tényleg komolyan gondoljátok, hogy semmibe nincs beleszólásotok és az egyetlen, amit tehettek, hogy beültök hüppögni a sarokba? Ne már!”
Ez megint csak a te véleményed, amiről szintén sehol nem esett egy szó sem.
Mellesleg nem tudom kiknek a sarokbanhüppögését lesi árgus szemekkel minden hatóság és média.
Magukkal basznak ki a legjobban, nem velünk, erről szól a cikk.
“…az európai középosztályt szétverik. Mivel az itteni férfiak kezéből gyakorlatilag kivesznek minden olyan jogi eszközt…”
széterik, tönkre teszik, kivesznek a kezéből, stb. stb. stb.
kik????????? Erről beszélek, ezt próbáltam meg leírni korábban, nekem nem, de neked sikerült megfogalmazni. Ez az a felelősség hárítás, amitől a hátamon feláll a szőr. És erre próbálok egy ideje ezen az oldalon rávilágítani, hogy valaki kezéből akkor hullik ki a kard, akkor lehet elvenni tőle ha nem fogja elég szorosan, stimt? Amíg a világot így látjátok, addig ez nem is fog megváltozni, addig az irányítás sem fog belerepülni a szátokba, nem sült galamb.
És azt is próbálom magyarázni, de eddig kevés sikerrel, hogy először a saját életünkben kell az irányítást vissza venni, ha ez megvan, akkor a családban, aztán a nagyobb, egyre nagyobb közösségben.
Amit a férfiak tenni tudnának, szvsz, az az, hogy egymást támogatják, erősítik és először hitet, majd annak a tudatát keltik életre, hogy ez működik. Amíg az erőtöket újra birtokba nem veszitek, addig valóban marad az ismeretterjesztés, ami szép, csak éppen teljesen hatástalan, mivel információval már Dunát lehet rekeszteni. Ez kevés, nagyon kevés…
“kik????????? Erről beszélek, ezt próbáltam meg leírni korábban, nekem nem, de neked sikerült megfogalmazni. Ez az a felelősség hárítás, amitől a hátamon feláll a szőr.”
Nézd, ha nem tudod hogy kik, akkor ne felháborodj, hanem kérdezz. Nekem attól áll a hátamon a szőr (még mindig), hogy olyan dolgokat akarsz a nyakunkba varrni, amihez semmi közünk. Mégpedig azért, mert tudatlan vagy. Elmentél egy ezomókus szakkörre és azt hiszed átlátod a világmindenséget, holott…
“És erre próbálok egy ideje ezen az oldalon rávilágítani, hogy valaki kezéből akkor hullik ki a kard, akkor lehet elvenni tőle ha nem fogja elég szorosan, stimt?”
Nagyon ügyes vagy, de az ellenfeleinknek atomfegyvereik vannak, feldughatjuk a kardjainkat a se…nekünkbe. Kíváncsi vagyok mire mennél a szövegeddel az indiánoknál, hogy miért nem verték szét a hülye konkvisztádorok fejét… Csak magukra vethetnek, az meg kit érdekel, hogy az ellenség puskákkal jött meg ágyúkkal.
“Amíg a világot így látjátok, addig ez nem is fog megváltozni, addig az irányítás sem fog belerepülni a szátokba, nem sült galamb.”
Még mindig nem érted, hogy az egyéni élet és a társadalom között különbség van. A saját életemet tökéletesen irányítom, de ez nem vonatkozik arra, hogy a kormányunk milyen törvénytervezeteket tesz le az asztalra. Az mások személyes felelőssége – azoké, akik ott ülnek. Az ő döntéseikért nem vállalhatunk felelősséget, de látom ez neked csak “mentegetőzés”.
“És azt is próbálom magyarázni, de eddig kevés sikerrel, hogy először a saját életünkben kell az irányítást vissza venni, ha ez megvan, akkor a családban, aztán a nagyobb, egyre nagyobb közösségben.”
Azért “kevés a sikered”, mert vakon és süketen szajkózod ugyanezt a hülyeséget az első pillanattól kezdve, és a válaszok nem mennek be a fejedbe. Arról nem is beszélve, hogy ez egy üres általánosság, nesze-semmi-fogd-meg-jól tanács egy álgurutól. Szépek az ideáid, de mint általában az idealisták elképzelései, működésképtelenek.
“Amit a férfiak tenni tudnának, szvsz, az az, hogy egymást támogatják, erősítik és először hitet, majd annak a tudatát keltik életre, hogy ez működik.”
És a legnagyobb irónia az egészben, hogy ez itt az, a Férfihang pontosan az a kezdeményezés amiről papolsz – és te meg pont itt nyivákolsz, hogy nem csinálunk semmit. Öregem…
“Amíg az erőtöket újra birtokba nem veszitek, addig valóban marad az ismeretterjesztés, ami szép, csak éppen teljesen hatástalan, mivel információval már Dunát lehet rekeszteni.”
Aha, gondolom akkor mindenki tisztában van azzal, amiről itt beszélünk. Semmi szükség új emberekhez eljuttatni az információt, mert valószínűleg a mai kölykök már úgy születnek, hogy úgyis tudják. A zindex, a zertéelklub, az mregy-Kossuth egyfolytában arról pofázik, hogy a feminizmus egy globális átverés, társadalomellenes fegyver a nemzetközi banki elit kezében a családok szétverésére, nyugati kultúra és társadalom lerombolására. Arra már semmi szükség hogy ezt mi is kitárgyaljuk.
Broáf, b*zmeg, broáf.
Figyelj már ide egy pillanatra, ha képes vagy ilyesmire egyáltalán. Annyira agyadra ment az ezotéria, hogy elvesztetted szem elől a fizikai világot. Itt “az irányítás birtokba vételére egyre nagyobb közösségekben” nincs jól bevált spirituális módszer, mert ha lenne, akkor a kínaiak nem zsarnokoskodnának tibetben, vágod… Ha egyes emberek szellemi felemelkedésén múlna a politikai megújulás akkor már rég kánaánban élnénk – ami szemmel láthatóan nem jött el, tehát baj van az elképzeléseiddel. A feministák sem úgy vették át a hatalmat, hogy a saját életük felől kiindulva egyre nagyobb szintre emelték a retardációt.
Rabida, nyilvánvaló, hogy nem tudsz szabadulni attól a tévhittől, hogy minket a magánéleti problémáink motiválnak és úgy tűnik szükségszerűen meg is szeretnél minket gyógyítani. Látom, sehogy sem áll össze a kép, hogy “köszönjük, jól vagyunk”.
Azt mondjuk végkép nem értem, hogy milyen logika mentén tűnik értelmetlen dolognak, hogy egy internetes lap azzal foglalkozik, hogy híreket értelmez, információkat közvetít. Történetesen férfinézőpontból. Már-már reménytelennek tűnik elmagyarázni, hogy a mainstream média a feministák szenzáció hajhász szócsöveként mennyi kárt okoz, és mennyire pont a Férfihang.hu a tökéletes válasz erre. Havonta 5-10 ezer embert megszólítva biztos lehetsz benne, hogy többet tehetnek a lap szerzői, mintha egyenként akarnának “megmenteni” egy-két közvetlen ismerőst. Pedig nem lenne nehéz belátnod, hogy a Férfihang.hu pontosan az irányítás kézbevétele. Erőteljes fellépés az újságírás eszközével.
Borzalmasan le tudsz redukálni igen komoly problémákat pár demagóg költői kérdésre, de mint ahogy abban a bizonyos “vitánkban” is jeleztem, semmilyen konkrét megoldási javaslatod nincs. Vagy ha igen, az elkerülte a figyelmemet. Nem igazán értem miért akarsz itt bárkit bármiért számon kérni, ha te magad sosem tettél semmit az ügyben és ötleted sincs, hogy mit kellene csinálni. Már azon kívül, hogy meditáljunk.
Egyébként ez a “más hibája” meg a “saját felelősség” szerintem nálad még nem tisztult le eléggé. Oké, hogy a saját életedért felelősséget vállalhatsz, de a másokéért nem. Tippelj, kik hozzák a törvényeket. Annyit segítek, hogy nem te vagy én. Vagyis nem vállalhatsz értük felelősséget, ahogy én sem. Szerintem nagyon bugyuta dolog úgy élni, hogy azt képzeli valaki, minden létező probléma a saját hibája. Ez az ezoterikus tanítások félreértelmezése. Arról nem is beszélve, hogy amiért én itt vagyok az nem “a saját sorsom”. Kifejezetten másokat szeretnék megsegíteni, és k*rvára kíváncsi vagyok hogy hogyan magyaráznád ki, hogy az ő problémájukat én okozom, az az én felelősségem, és amikor arról beszélek hogy ez az egész “valaki más hibája”, akkor csak nem akarom beismerni hogy én vagyok a felelős. Pfff. Amikor Catherine Kieu Becker levágta a férje fütyijét, az az ő felelőssége volt. Amikor Sharon Osbourne ezen egy talkshowban viccelődött, az az ő felelőssége volt. Egyik sem a magányügyem, egyik sem a saját problémám, de mégis itt vagyok és beszélek róla, te meg azon rinyálsz – már megbocsáss – hogy el akarom hárítani magamról a személyes felelősséget, és hogy “úgy érzem semmibe nincs beleszólásom”. Na mutasd meg hogy hol tudnék az ügybe beleszólni (ha nem itt és nem így)… És az ezernyi, milliónyi hasonló ügybe. Persze, hogy a dolognak egy bizonyos értelmében tehetetlenek vagyunk, mert ezek a szarságok akkor is megtörténnek, és a rohadt férfiellenes törvényeket akkor is meghozzák, ha pirosra mázoljuk magunkat és fejenállva pattogunk. (Vagy ha évekig meditálunk a dolgon, akkor is.) Az egyetlen értelmes cselekvési lehetőség jelenleg az ismeretterjesztés, vagyis pontosan az amit csinálunk.
Na mindegy, csak arra kérnélek ne játszd meg a jóembert amíg egyetlen körömpiszoknyi értelmes javaslatod sincs arra, hogy mit lehetne tenni. Elvont szellemi okoskodással semmire nem megyünk.
De figy., nem is arra reagált ami a cikkben le van írva… Ez nekem csak szimpla kötözködésnek tűnt.
Ja amúgy van egy ötletem. Ugye a csecsemőgyilkos anyukákat arra hivatkozva szokták fölmentegetni, hogy valami szülés utáni szindrómájuk van, ami egyszercsak hopp, ott van, a következő pillanatban meg mint a kámfor eltűnik.
Namost akkor amikor a férj lekever az asszonynak egy maflást, amikor másfél óra szőrszálhasogató cseszegetés után megunja a fején landoló harmadik Zsolnayt, az is csak egy szindróma.
Post-NaggingHour Syndrome
fentebb írtam, hogy mit lehet, sőt kell tenni, de ennél részletesebben sajnos nem tudom leírni, mivel jómagam nem vagyok férfi, másrészt teljesen egyedi mindenkinél, mivel minden ember kicsit másképp érzékeli a világot. Ezt a módszert alkalmazva viszont pontosan két db férfit sikerült visszakotorni a teljes szétesésből, az egyik már egészen magára talált, a másik még botladozik, de napról napra nő az ereje és ezt nagyon jó látni, és nagyon jó a részese lenni. A módszer működik, nem a levegőbe beszélek…
Oké, fogadd elismerésem, megmentettél két embert. Dícséretes. Most akkor elmagyaráznád azt is, hogy hogyan hárítsuk el az egyébként kötelező EU-direktívákat magunk felől? Ha megmentesz még két embert, vagy tizet, vagy ezret, akkor egyszercsak az EU már nem lesz többé feminista dzsembori? Az egész világot akarod egyesével “felébreszteni”? Hogyan fogod rábeszélni a radikális feminista politikusokat, hogy a megélhetésüket jelentő férfigyűlölködő törvényhozási ámokfutást hagyják abba? Gondolod hogy szép szóra lemondanak a pénzről, hatalomról, presztízsről?
És amíg te felébresztettél 2 embert, addig hány ember halt meg, és mennyi új született? Mennyi esett kétségbeesésbe, mennyit küldtek börtönbe férfiellenes törvények alapján, mit változott a világ attól, hogy megmentettél 2 embert? Neked lehet hogy nagyon jó látni, és a részese lenni 2 ember talpraállásának, de mi változott a világban?
És honnan a fenéből képzeled, hogy mi ugyanezen idő alatt nem ébresztettünk fel egy tucatnyit?
Dean, azt értsétek meg, hogy tömegeket nem lehet “felébreszteni”, csak egyesével működik, személyre szabva. Ameddig tömegben gondolkodtok, addig a feminista oldalt erősítitek, nem pedig azt, amit kellene. Tudom, hogy ez paradoxon, de attól még így működik. Soha nem a tömeg irányít, egyszerűen azért, mert képtelen rá, azért tömeg. Két éber ember értékesebb, mint ezer zombi.
A különbség a mennyiségi és a minőségi között van. Szaporíthatjuk a fehér bőrű europid zombikat, de minek? Ezt már a XX. sz-ban megpróbálták egyszer, az eredmény katasztrofális lett.
Én látok rációt Rabida megközelítésében.
Ugyanakkor fontosnak és már rég elérkezettnek tartom a makro szintű fellépés szükségességét is.
A kettő csak erősíthetné egymást.
Akár személyenkénti ébresztővel, akár a makro szint figyelemfelkeltő hangjával, a kettő kölcsönhatásával, mindenképpen a megerősödés és a megkerülhetetlenség irányában haladhatnánk.
Miért ne lehetne egyszerre több irányból is közelíteni.
Többféle út és módszer létezik, tegyen ki ki a saját lehetőségei szerint, nem szabad lemondani, elveszíteni az apró morzsákat sem.
Én sem állnék oda az egyenkénti személyes meggyőzéshez.
De ha valakinek ez fekszik és sikerrel műveli is, csakis köszönet és elismerés járhat érte!
A “tömeg” egyesével olvassa ezt az oldalt, nem mint tömeg.
Igen, szükséges a figyelemfelkeltő ismeretterjesztés, a megvitatás.
Elősegítheti a megkerülhetetlen tényezővé válást a törvénykezéssel történő egyeztetésekben.
Léteznek is már férfiak érdekeit védő szervezetek, de valamiért mégsem hallom a hangjukat. Alszanak, nem fogyelnek, nem tudom…
A napokban figyeltem fel a következőre.
A munkhelyvédelmi programban szó van a kisgyermekes anyák munkahelyeinek védelméről. OK!
Vuszont simán vonatkoznia kellene a gyermeküket egyedül nevelő apákra is az esélyegyenlőség jegyében. Míg az ilyen helyzetben élő nőket megvédeni, a velük azonos élethelyzetű apákról viszont szót sem ejteni?
Ajánlom ezt a videót, különösen 05:10-től érdemel figyelmet.
Könnyebb lesz a kisgyermekes anyák munkavállalása
Ahol Nagy Zsóka, az Egyszülős Családokért Alapítvány elnöke, egy a nevében ugyan még nemileg semleges, az egyedülálló szülők érdekvédelmével foglalkozó szervezet megszólalójaként mégis következetsen csak a nőknek nyújtandó segítség fontosságáról beszél, szóra sem méltatva a velük azonos helyzetű egyedülálló apákat.
Olyan érveket sorol fel, amelyek mint egyedülálló szülőkre, nőkre és férfiakra azonosan, azonos érvényűen vonatkozhatnak, de mégis, a programot következetesen csakis nőkre alkalmazandónak tekinti.
Nem hallom a férfi oldali megnyilatkozások.
Nem hallom elvált apák, férfiak érdekvédelmével foglalkozó szervezetek (pedig van ilyen) hangját sem. Ők hol vannak, amikor konkrét ügyekről van szó? Mivel foglalkoznak valójában? Miért nem kérnek egyeztetési lehetőséget, adnak ki közleményt, felhívást stb?
Ideje ébresztőt fújni!
Egyetértek veled, sajnos a meglévő, méltányolható férfijogi elvárások érvényre juttatását célzó civil szervezetek nem elég aktívak, nem működnek megfelelően. Szerintem az is nyilvánvaló, hogy a Férfihang.hu körül csoportosulók jelentős része támogatná egy megfelelő civilszervezet létrehozását és működését és adott esetben kellő számú aktivista állna egy emberként az ügy mögé. Az viszont sajnálatos probléma, hogy a pénzügyi hátterét egy ilyen kezdeményezésnek nem könnyű megteremteni.
Kodo, a makro szinttel az a baj, hogy abba nem lehet alulról belenyúlni. Ahhoz a felső vezetőket (megest az egyén!) kellene meggyőzni, de az ő érdekük nem ez. Rövid távon makro szinten nem lesz változás, hosszú távon is csak akkor ha a mikro szintet erősíted, a mikro szintek összeadva képesek, már nem zombi tömegként! változtatni a nagy egészen. Vagy marad a csoda várás, mint járható út…
Igen!
Makro szint alatt én most a hangját következetesen hallató szervezett formát, civilszerveződést értem.
Ez táplálkozhat – sőt – aululról, ha megvan a kritikus tömeg.
A politikai vezetők pedig ha folyton hallanák az erőteljes hangot, előbb utóbb kénytelenek lennének szóbaállni.
A makro szint erősödése a hógörgeteg elvén szintén erősíthetné a mikró folyamatot és viszont.
Ha az egyének sose állnak össze együttes erővé, akkor sose fog történni semmi.
…és marad a csodavárás, mint járhatatlan út.
így van, de ehhez az első lépés az egyének iránya. Azé’ örülök, hogy te legalább megértettél:)
Így van, meg kell lennie az egyének kritikus tömegének, az az, az elegendő számú támogatónak.
Bocs! Az értelmüket megtartva, de időközben belepiszkáltam, bővítettem az előző hozzászólásaimat.
2012. szeptember 3. hétfő 11:26
2012. szeptember 3. hétfő 11:55
Nem tudom melyik verzókat olvastad…
Azé’ örülök, hogy foglalkoztatnak a gondjaink! :)
“a makro szinttel az a baj, hogy abba nem lehet alulról belenyúlni.”
Érdekes, pont ezt magyarázzuk hetek óta, és úgy tűnt te nem érted. Most feltaláltad a spanyolviaszt? Akkor ezek szerint mégsem minden a mi felelősségünk?
“ha a mikro szintet erősíted”
És szerinted erre mi a jobb módszer, ha a magánéletedben beszélsz évente 1-1 emberrel, vagy ha csinálsz egy weblapot amit ezrek olvasnak? Hány terád lenne szükség ahhoz, hogy a te munkáddal beavatkozz a makro szintekbe?
És miért nem érted meg azt, hogy valójában sehogysem tudnál a makroszintekbe avatkozni, mivel azokat még feljebbről, igen szoros kézzel irányítják, olyanok, akik sz*rnak a mikroszinteken történő változásokra…? Ennyi erővel a gravitáció ellen is küzdhetnél, lehet hogy hamarabb érnél el sikereket az ellen.
Rabida:
Hidd el, lényegesen többen értik a mondandód, mint ahogy hiszed. Nem okoskodni akarok, de a véleményeket követve én arra tippelnék, hogy amit írsz, az nem túl meggyőző, ezért ebben a formában szimplán csak nem értenek veled egyet (ilyet itt viszont nem mindig szoktak jelezni).
Ami viszont biztos, hogy te lassan már kezdsz átmenni hisztérikus igehirdetőbe, amiért nem kapod meg a várt – avagy eleve elvárt – visszajelzéseket, és ez nem tűnik szerencsés folyománynak. Szeretnélek megkérni arra, hogy ne csússz le az “istenem de hülyék ezek, hogy nem értik” pontig – inkább vegyünk egy nagy levegőt, és beszéljük át alapjaitól kezdve az egészet.
Én nem mondanám, hogy nincs ráció abban, amit írsz. Még azt is érteni vélem, honnan veszed ezt a megközelítést, és ama tekintetben (spirituális irányból nézve) voltaképpen teljesen igazad lehetne.
A gond csak az, hogy aki teljesen immunis az efféle megközelítésekre, annál nemhogy nehéz (ha nem lehetetlen) felkelteni az érdeklődést a te módszereddel, de egyenest káros hatásokat is el lehet érni vele.
Hadd idézzem Hamvas Bélát (Scientia sacra III, nem szó szerint, de a lényegben igen).
A mai kor embere, amely az értelem és a morál homályában, a lét korrupciójában (azaz a turbában) él, logikus módon szomjazik mindenre, ami igaz, tiszta és teljes, és nem a korrupt világ (lét) eleme. A csapda ott van, hogy miután az efféle emberek gondolatait, tetteit, életterveit a turbával/korrupcióval arányos mértékű életszomjúság vezérli, nincs az a tisztaság (igazság), amit ne szennyezne be a befogadó közeg. Ráadásként – a mai kor szuper áramlataitól vezérelve – az életszomjúság csillapítására a legtöbb ember mértéktelen életélvezettel reagál, amellyel persze nemhogy segítene a helyzetén, de még inkább beleássa magát az ördög kör csapdájába. “Az ember ebben a helyzetben nem tudatosítja, hogy mi történik körülötte, sőt tiltakozik, ha életélvezetében bármilyen világossággal háborgatják.”
Józan logikával nézve ez azt jelenti, hogy szép dolog a téjékozatlan embereket tájékoztatni, meg a segítségre várókon segíteni, de kb. ennyi az, amit érdemes megtenni, az összes, ezen túlmutató tevékenység puszta játszmázás/időpazarlás. Lehet győzködni itt egyesével az embereket, de az egy nagyon kis hatásfokú irány – sokkal hatékonyabb kitenni a nagyvilágba egy útjelző táblát, és azzért tenni, hogy minél több embernek kedve legyen errefelé fordulni a főáramlatokról. Ami a lényeg, hogy mindenképpen meg kell adni az egyénnek a szabad választás lehetőségét. Felkínálni egy esélyt, hogy ha akar, akkor élhessen vele – és száz százalékosan rábízni a folytatást.
Akinek nem evidens, hogy mások életébe egy adott határon túl még az illető érdekében sem érdemes (és szabad) beavatkozni semmilyen nagyobb jó érdekében sem, az semmit nem értett meg a spirituális tanítások lényegéből, szerintem.
De mondok gyakorlati példát. Nekem is van rengeteg ismerősöm, akikről pontosan tudom, hogy ha rászánnának némi időt, és tájékozódnának, akkor 110%-al kiállnának az oldal képviselte dolgok mellett – én ezzel mégsem akarom háborgatni őket. Ha szóba kerül valamely téma kapcsán, megyjegyzem, hogy én ismerek egy ilyen oldalt. Aki többet akar tudni, azt tájékoztatom, aki viszont nem, arra nem erőltetem rá a magam igazságát.
Azt mondjuk megértem, ha neked mint nőnek ez kevéssé érthető/elfogadható módszer, ez ugyanis dupla y kromoszómás yang megközelítés (kb. a rajt-cél-győzelem szindrómával), amelyből teljes mértékben hiányoznak a jin játszma/érzelmi játék/indirekt manipuláció részek.
Summa summárum: persze nincs kizárva, hogy itt mind hülyék vagyunk, de szerintem inkább arról van szó, hogy amit te írsz, annál mi itt páran tudunk sokkal jobbat, ez van. :)
Mindigis csodáltam a türelmedet :)
Raon, hogyne, értelek én, meg azt is, hogy sokaknak semmit nem mond az, amiről én itt a számat tépem, de ez nem Hamvas, Guénon, stb. hibája, és nem is az enyém. Amit én képviselek, az egy másfajta gondolkodás, a világra való rátekintés egy másik formája. Aki egyszer ezt megérti, vagy legalább is valamit felfog belőle, annak soha többet nem lehet kitörölni a fejéből.
Hidd el, senkire nem akarok ráerőszakolni semmit, de az biztos, hogy a többi út, amit itt az urak képviselnek, járhatatlan. Ha működne, akkor a világ nem alászállásban leledzene, hanem felfelé ívelne. Tudom, ez közvetett bizonyíték, de kiindulásnak talán jó lehet.
Másrészt, ami miatt engem se lenyelni, se kiköpni nem bírnak, az az, hogy az általános és számomra teljesen passzív hozzáállást, valamint a feminizmust és annak következményeit sem fogadom el. Sőt, ha tovább megyek, egyenesen egymás erősítő, tehát lefelé húzó folyamatnak érzékelem. Az egyik nem jobb, a másiknál, kilépés pedig ezen a szinten nem fog történni. Ha nincs paradigma váltás és mindig a külső, mások tetteiben látjuk a hibát, akkor biztosan nem.
És ebben az esetben lehet ujjal mutogatni egymásra, erőszakos férfi kontra erőszakos nő, vagy pedig a saját gyengeségeinket fel- és beismerve azon változtatni. Én nem tudok talpra állni mások helyett, mert csak két talp fölött diszponálok, a saját kettő felett, ezekkel van dolgom, ezeket tudom működtetni.
“Raon, hogyne, értelek én, meg azt is, hogy sokaknak semmit nem mond az, amiről én itt a számat tépem”
Lassan tényleg leszállhatnál a magas lóról, nem kicsit el vagy szállva a saját spirituális csodálatosságodtól. Te annyira szupi vagy, hogy téged senki nem ért meg, talán csak Raon egy kicsit…
…aki éppen arról beszélt, hogy kicsit letekerhetnéd a hangerőt.
“de ez nem Hamvas, Guénon, stb. hibája, és nem is az enyém.”
Ez az a felelősség hárítás, amitől a hátamon feláll a szőr…
“Aki egyszer ezt megérti, vagy legalább is valamit felfog belőle, annak soha többet nem lehet kitörölni a fejéből.”
Amit neked kéne kitörölni a fejedből, az az, hogy minden problémát egyféleképpen, ugyanazzal az eszközzel akarsz megoldani. Valaki a kezedbe adott egy kalapácsot, és most mindent szögnek látsz. Sokan beleesnek ebbe a csapdába, a legtöbben kinövik.
“Hidd el, senkire nem akarok ráerőszakolni semmit, de az biztos, hogy a többi út, amit itt az urak képviselnek, járhatatlan.”
Tekintetbe véve hogy a leghalványabb segédfogalmad sincs arról amit képviselünk, mert egyfolytában a szád jártatod arról, hogy szerinted hogyan kéne csinálni, ez az állításod is meglehetősen fellengzős. A spirituális utat járóktól számítanék a legkevésbé efféle arroganciára, dehát na. Azt hiszed, hogy mindent értesz, és ez akadályoz meg abban, hogy ténylegesen megértsd. Végső soron neked minek is kéne hallgatni, másokra figyelni, megfontolni a véleményüket… hiszen te úgyis mindent tudsz, és mindenki más hülye.
“Ha működne, akkor a világ nem alászállásban leledzene, hanem felfelé ívelne.”
Na ez speciel a te módszere pontosan ugyanannyira igaz – épp az imént beszéltél arról hogy embereket mentesz. Egyébként ha legalább feleannyit értenél a szituból, mint amennyit hiszel, hogy értesz, akkor tudnád, hogy a világ felemelkedése vagy lekonyulása nem rajtunk múlik.
“Ha nincs paradigma váltás és mindig a külső, mások tetteiben látjuk a hibát, akkor biztosan nem.”
Fantasztikusan ironikusnak tartom, hogy folyamatosan arról dumálsz, hogy a mi tetteinkben miféle hibák vannak. Kedvem lenne paprikásabban fogalmazni, de a helyi női hang úgyis rám ripakodna :)
“És ebben az esetben lehet ujjal mutogatni egymásra, erőszakos férfi kontra erőszakos nő, vagy pedig a saját gyengeségeinket fel- és beismerve azon változtatni.”
Takaréklángelmém, könyörgöm, felfognád végre, hogy nem a saját magánéletünk miatt vagyunk itt? Errefelé senki nem mutogat ujjal a nőkre, és nem a saját gyengeségeinkről van szó, amikor a politikáról beszélünk. Tényleg ennyire nehéz ezt megérteni? Másfelől ennyi szájtépés után még azt sem bírtad megérteni, hogy az antifeminizmus nem a nőkkel foglalkozik?! Nem akarlak megbántani, de a kognitív képességeidről nem valami hízelgő képet fest, hogy csuklóból kioktatsz mindenkit olyasmiről, aminek még a legalapvetőbb téziseit sem értetted meg.
“Én nem tudok talpra állni mások helyett, mert csak két talp fölött diszponálok, a saját kettő felett, ezekkel van dolgom, ezeket tudom működtetni.”
Lassan elkezdhetnél működtetni egy fejet is, ott van valahol a talpaktól nem túl messze…
Dean, azt hiszem valami egészen másról beszélünk. A fene se akarja a magánéletetdet megváltoztatni.
De az, hogy valamiről esetleg más a véleményem, mint neked, az nem azt jelenti, hogy azonnal nekem kellene esni. Ha tetszik, ha nem, másként látom a világot és ebben se te, sem más nem nem fog meggyőzni, hogy nem működik. A tapasztalataim igazolják. Pont. Az meg, hogy mindent személyes támadásnak veszel, a te dolgod, nekem nincs hozzá közöm, és ami a legfontosabb, hogy a szándékom nem ez. Felvetettem egy alternatívát, amin érdemes lenne elgondolkodni, ráadásul nem a saját agymenésem, hanem olyan gondolkodóké, akik akár évezredeket is átívelve mondják ugyanazt ezerszer. Ne nekem hidd el, nem azt kértem. Elvileg beszélgetünk, valamiről…
Az antifeminizmus ugyanannyira szól a nőkről, mint a férfiakról, ugyanis nélkülünk a feminizmus sem lenne. Jó reggelt! Nem tűnik fel, hogy egyik a másik nélkül nem létezik?
A kioktató stílusról pedig annyit, hogy amit itt fentebb elkövettél, az tökéletesen megfelel ennek a stílusnak, az én hangnemem soha, sehol nem volt ilyen arrogáns, az, hogy nagyjából lehülyepi..zol, hát…, ennek ellenére én ebbe nem szeretnék belemenni, mert nem ezért vagyok itt.
Kedvem támadt szórakozni :) Pillanatról pillanatra változik, hogy tök komolyan veszlek, vagy semennyire. Persze ebben neked legalább akkor szereped van, mint nekem :)
Tudom, másként látod a világot – kábé úgy mint én 20 évvel ezelőtt. Olyan dolgokról akarsz meggyőzni, amiről vagy 20 éve tudom hogy úgy van, vagy 15 évvel ezelőtt rájöttem, hogy mégsem. Ezoterikus tudástárad elismerésre méltó – a világ az, amiről nem tudsz semmit.
“Az antifeminizmus ugyanannyira szól a nőkről, mint a férfiakról, ugyanis nélkülünk a feminizmus sem lenne. Jó reggelt! Nem tűnik fel, hogy egyik a másik nélkül nem létezik?”
Pfff. Mindenben visszamegyünk az ősrobbanásig? Ugyan.
A feminizmus – bizonyos értelemben – a férfiakról szól. Arról, hogy miért “rosszak”, és hogyan kellene megjavítani őket. Az antifeminizmus ebben az értelemben nem szól a nőkről. Kicsit fárasztó, hogy a nemek polaritására akarod visszavezetni ezt a kérdést is, holott ez nem arról szól. A feminizmus és az antifeminizmus egymás elleni küzdelme nem a nemek harca. Itt egy politikai irányzatnak álcázott társadalomromboló fegyverről, és az az ellen való védekezésről van szó. Akár úgy is fogalmazhatnék némileg radikálisan, hogy az anti/feminizmusnak semmi köze a férfiakhoz vagy a nőkhöz.
Kioktató a stílusom? Az. Miért lenne az ilyesmi a te kiváltságod? :D Nem azért vagy itt? Mi lenne, ha azért lennél itt, hogy amellett, hogy leteszed a saját húszfilléresed, mintegy mellesleg tanulnál is valamit…
Tök komolyan, ezek szerint a helyes világnézet 20 éve az volt, amit te annak láttál és ami egyezik azzal, amit (szerinted) én ma látok, 15 éve pedig pont az ellenkezője, illetve az, ahogy most te látod, hűűűűűűűűűűű:)
A feminizmusnak sokkal kevesebb köze van a férfiakhoz, mint a nőkhöz, hamár homár. Inkább szól arról, hogy a nők idiótább fele mit akar beleképzelni a férfiakba anélkül, hogy először megvizsgálná őket. Ugyanis azok a nők, akik veszik a fáradtságot és időt e nemes feladatra, kb. ugyanannyira lesznek feministák, mint te vagy én, de azért csak higgyél a magad igazában anélkül, hogy valamit megvizsgálnál más szemszögből is…:) amit te ebbe az egészbe beleképzelsz, az a tipikus sablon gondolkodás, ami rááll egy vonalra, aztán nem baj, hogy semmit nem tud beleilleszteni, akkor csak megy tovább. Ha a feminizmust a te rendszereddel meg lehetne szüntetni, már rég vége lenne.
Na jó, mégiscsak fárasztóbb vagy mint vicces. Ez a szint már nekem is túl alacsony, pedig néha szórakozásból pocsolyákba is belemászok. Au revoir.
szerintem sincs sok értelme veled társalogni, további sok sikert az elméletedhez…
Rabida:
Nézd, én eddig szívesen beszélgettem veled, de szeretném jelezni, hogy most kezdesz elérni ahhoz a határhoz, amelyen túl a hozzászólásaidnak nem a tartalom lesz a lényege, hanem a – számomra nem túl élvezetesen fölényeskedő – stílusod. Azt már csak csendben jegyzem meg, hogy amúgy mennyi indirekt információt közölsz azzal, ahogy a véleményed tálalod. Elég komolyan kezdi aláásni a hitelességed az, hogy te itt érdemi választ, figyelmet és toleranciát vársz el másoktól, miközben te ezt – a látszat szerint – a legkevésbé sem gyakorlod, és folyton csak a magad igazád szajkózod.
Én tennék egy utolsó kísérletet, hátha – és bízok abban, hogy ebben te nem leereszkedő fölényeskedést, hanem őszinte, tiszta gesztust fogsz látni.
Lehet onnan kellene kiindulni, hogy voltaképpen mit is akarsz itt elérni. Mert ha azt, hogy az olvasók megismerjék az álláspontod, netán el is ismerjék a te igazságod, szerintem elég rossz módszerrel fogtál hozzá. Ha ugyanis valaki ennyire feszegeti a határokat, az egy ponton túl kénytelen lesz azzal szembesülni, hogy a többséget már nem a mondandója fogja érdekelni, hanem a többi, ehhez képest lényegtelen részletek sokasága (stílus, fölényeskedés, játszmázások).
Innentől számora az a kérdés, hogy ha te itt egy másféle nézőpontot szeretnél megmutatni, képviselni (ahogy állítod), akkor miért jó az neked, hogy olyan eszközökhöz nyúlsz a véleménykifejtéseidben, amelyek jelentősen megnehezítik azt, hogy a tényleges véleményeddel lehessen foglalkozni. Szerintem minden fölényeskedési kísérlet, félrement jópofizás, emocionális túltöltést jelző írásmód csak nehezíti a helyzeted, és olyan asszociációkat kelt, amelyekkel csak veszíthetsz. Cserébe meg maximum azt nyerheted velük, hogy – rövid távon – úgy érezheted, hogy most jóóól megmondtad, amit akartál.
A másik, a hozzászólásaid alapján rád jellemzőnek mondható vonásod, hogy a leírtak alapján levonsz magadnak egy következtetést, amely gondolatod továbbfűzöl, reagálsz rá, és a végén hozol belőle egy konklúziót. Amikor kicsit elgurlu a gyógyszered, ezt megfűszerezed némi minősítésel is – és hát ettől lesz igazán morbid az eljárásod, mert ha az elején eleve félreérted a dolgot, akkor ezt még azzal is tetézed, hogy a végén a te saját félreértésed alapján próbálsz hülyének láttatni másokat. Meg aztán eleve az sem veszi jól ki magát, ahogy a feltételezéseidet továbbfűzöd, mert ha ez a feltételezésed téves, ilyenkor voltaképpen a nagyközönség előtt magaddal vitatkozol (amire remek példa a mai 20:25-ös hozzászólásod első mondata).
Ezen a ponton lehet, hogy megalázónak tűnik számodra ez a stílus/tartalom elemzés – ha így van, elnézésed kérem, de ezeket a dolgokat szerintem a leggondosabb fogalmazással sem lehet úgy előadni, hogy ne venné ki rosszul magát. Remélem azt azért elhiszed, hogy nem csesztetésnek szántam, hanem abbéli reményemben írtam meg ezt neked, hogy tudjunk tovább, érdemi dolgokban értekezni. Ha ugyanis ezekben a dolgokban nem értünk egyet (értsd: nem ismered el, hogy a véleménykifejtésed módja az elmúlt pár alkalommal már nem vol szerencsés, és ez jelentősen megnehezítette azt, hogy itt beszélgetés menjen, álláspont imsertetés, véleménycsere, ne vita), akkor részemről semmi gond, de most szólok, hogy nekem ehhez sem időm, sem erőm, sem kedvem nincsen.
Egyébként ha ennyire meg vagy győződve arról, hogy ismersz egy módszert, amellyel előébb lehetne jutni, akkor talán érdemes lenne kicsit összerendezni a gondolataidat, írni belőle egy cikket – ha építő jellegű lesz, szerintem szívesen kitesszük, és alatta minden egyes állításodat részletesen meg lehetne beszélni.
Raon, mikor ide kerültem mérhetetlenül boldog voltam attól, hogy találtam egy olyan oldalt, ahol valódi problémákat vetnek fel, azt is gondoltam, hogy érdemben lehet gondolatokat megosztani és nem kell attól tartanom, hogy ha más lesz a véleményem, akkor az különösebb problémát jelent. nem idézgettem, nem volt a stílusom sem fellengzős. Dean-el igaz, hamar összecsaptunk, de én ezt betudtam annak, hogy más a véleményünk. Én mindig és kizárólag elvi síkokról beszélek, ehelyett belekeveredett egy adag személyeskedés is. Én akkor jeleztem, hogy az egyes szám második személyhez fogalmazott szöveg kizárólag a gördülékenyebb beszélgetést célozza, felajánlottam, hogy ha ezzel baj van, akkor mehet másként is, nem probléma. És ma megint visszatért ez a téma, ha visszaolvasol, akkor látni fogod. Ilyenkor azt sem tudom, hová kapjam a fejemet. A határok feszegetéséről pedig az a véleményem, hogy a mai világban igen is szükség van rá, mert ezzel lehet egyáltalán valamerre elindulni. és itt most megint lehetne a járatlan útról elmélkedni.
Az, hogy a stílusom mostanra ilyen lett, talán nem csak az én hibám, bár maga a stílus természetesen az enyém.
Nézd, ha nem lehet tabuk nélkül beszélni, akkor hallgatni kell, ha nekem minden egyes mondatomnál, gondolatomnál azzal kell foglalkoznom, hogy ez Dean-nek, vagy másnak belefér-e a világképébe vagy sem, hogy min sértődik meg éppen és áll fel az asztaltól, akkor ezt az egészet megette a fene, nincs miről beszélni.
Nem ismerek ilyen “módszert”, ez nem módszer. Ez egy másfajta megközelítése a világnak, egy másfajta nézőpont. És még egyszer, senkit nem arról akarok meggyőzni, hogy az én világképem az egyetlen és üdvözítő, hanem arról csak maximum, hogy létezik egy (minimum 3.) megközelítési mód, amelyik minőségében tér el a “feminista” és az itt elfogadott “antifeminista” világképtől. Egyszerűen azért, mert nem ezen az elven osztom fel.
Veled sem kell feltétlenül egyet értenem, majd ha a lenti hsz-edet olvasom, akkor kiderül, úgy is elmondom a véleményemet róla, de érdekes módon veled fel sem merül az a stílus, amit számon kértek rajtam, egyszerűen azért mert nem provokáljuk egymást és ez független attól, hogy egyet értünk-e bizonyos dolgokban vagy sem.
“Nézd, ha nem lehet tabuk nélkül beszélni, akkor hallgatni kell, ha nekem minden egyes mondatomnál, gondolatomnál azzal kell foglalkoznom, hogy ez Dean-nek, vagy másnak belefér-e a világképébe vagy sem, hogy min sértődik meg éppen és áll fel az asztaltól, akkor ezt az egészet megette a fene, nincs miről beszélni.”
Valamit megint félreértettél :)
Itt nincsenek tabuk, és bármit meg lehet beszélni. Sőt, nem kell azzal foglalkozni, hogy én mit gondolok. De egyáltalán nem világképekről van szó, és ezt már legalább egy tucatszor elmagyaráztam. Még mindig azt hiszed – és ez erősen átüt a szavaidon -, hogy itt a legtöbben (az élükön velem) a fizikai síkba ragadt szűklátókörű elmék, akik nem képesek megérteni a te magasröptű ezoterikus álláspontodat. Holott nem egyszer elmagyaráztam, hogy Hamvason és társain már 20 éve túl vagyok, és tökéletesen értem amit beszélsz, csak nem tartom egyedül üdvözítő megoldásnak, mint te. Mégis, sokadjára is visszamagyarázod az egészet oda, hogy te itt az ezotéria mártírja vagy, akit nem értenek meg a láma suttyók. Ez a dühítő, mert két dolgot takarhat: a felfogóképességed korlátainál fogva nem tudod feldolgozni amit beszélek; vagy direkt adod a hülyét, amit egyébként trollkodásnak szoktak nevezni.
A vita ezen szakaszában az elsőre tippelek, és ezt nem sértésnek szánom, de egy tucat dolgot elmagyaráztam egyenként legalább hatszor, és semmiből nem értettél meg semmit – ez már azért kellemetlen.
“egy másfajta megközelítése a világnak, egy másfajta nézőpont (…) amelyik minőségében tér el a “feminista” és az itt elfogadott “antifeminista” világképtől. Egyszerűen azért, mert nem ezen az elven osztom fel”
Miért, szerinted ki osztja fel úgy? Az a gond, hogy azt képzeled a mi világképünkről, hogy mi valamiféle anti/femi sémákban gondolkodunk, és/vagy ez a dolog kitölti az életünket. Teljesen el vagy tévedve velünk kapcsolatban, fogalmad sincs arról hogy kik vagyunk és mit gondolunk, de ezt képtelen vagy belátni, mert az érvelésed, a teljes itteni “szereplésed” arra épül, hogy hozzánk képest valahova máshová definiálod magad. És ha kiderül, hogy nem tudod mi hol vagyunk, akkor az álláspontod “különbözősége” értelmetlenné válik. Márpedig ez a helyzet.
Azt bármikor aláírom, hogy többnyire teljesen civilizált stílusban adod elő a szöveget. De elmulasztottál megtenni egy igen fontos lépést, mikor idetaláltál: nem mérted fel, hogy az itt lévő anyag még a maga teljességében is csak egy töredéke annak, amit gondolunk. Úgy kezdted előadni a nagytutit, és úgy kezdtél kioktatni minket, hogy “nem jól csináljuk”, hogy fogalmad sem volt (és még most sincs), hogy tulajdonképpen hogyan is gondoljuk mi ezt az egészet, és mit is csinálunk.
Ha hozzátennéd a véleményed a közöshöz, elfogadott és értékes tagja lehetnél a bandának. (Mondom ezt most attól függetlenül, hogy vannak-e ilyen ambícióid :) De te a mindenkit leoltó tanítónéni hangja akartál lenni, aki felvilágosítja a hülyéket a magasabbrendű álláspontjáról – és most csodálkozol, hogy szikrázás van. Hm.
2012. szeptember 3. hétfő 08:11
Hát ne haragudj, de akkora hülyeségre nem lehetett csúnya szó nélkül reagálni.
“marad az ismeretterjesztés, ami szép, csak éppen teljesen hatástalan, mivel információval már Dunát lehet rekeszteni”
Komolyan?! Még a legfontosabb kérdésekben is alig szivárog ki némi információ, amik pedig személyesen érintenek minden magyar embert – például hogy miféle törvényeink születnek nemzetközi (EU/ENSZ) feminista nyomásra…
Szerintem egy kósza (és nem öncélú) b*zmeg sokkal elfogadhatóbb értelmes emberek között, mint az össze-vissza hülyeséget beszélés. Főleg hogy ezzel a beszólással kifejezetten a munkánkat szapultad.
Rabida:
Itt egyébként reagáltam a “szerintem mit kellene tenni” kérdésre is – ha már annyira rossznak tartod Dean álláspontját, kíváncsi lennék, hogy az enyémnmel mi a gondod.
nekem itt egy másik cikk jött be, nem közvetlenül a hsz-ed, hanem az összes hozzászólás és a cikk. Melyiket olvassam? Vagy az egészet? szívesen válaszolok ha megtalálom:)
Nekem jól bejön, bármilyen böngésző alatt.
De itt vannak az adatok: 2012. augusztus 28. kedd 22:09
Alulról a harmadik.
rendben, így biztosan meg fogom találni:)
elolvastam, igen, ezt sokkal jobban el tudom fogadni, egyszerűen azért, mert aktív. Ideális állapotban valóban tényezővé lehet válni, bár erre kevés esélyt látok, sajnos vagy minőséget csinálsz és vállalod a kis létszámot, vagy mennyiséget és akkor lesz bázis hozzá.
Amit viszont nem annyira erőltetnék, az az, hogy a feministákat hozzuk ellentétpárnak. Tudom, ez megint az én agymenésem, de sokkal jobbnak tartok egy olyan megközelítést, amelyik azzal foglalkozik, hogy ezt és ezt mi így képzeljük el, mint ezt a fajta kontrázós verziót, még akkor is ha tudom, hogy ez az egész oldal is emiatt jött létre nagyjából.
Az a probléma, hogy az emberek 99%-a sz*rik erre az egészre. Sajnos a legtöbbjük van annyira birka, hogy a törvényekkel sem törődik, egészen addig, amíg őt nem viszik ártatlanul börtönbe. Amikor viszont megtörténik, akkor elhűlve veszi észre, hogy bár teljesen ártatlan, az emberek 99%-a sz*rik az egészre, és/vagy kiröhögi, azt mondja “biztos megérdemelte”, ésatöbbi. És ott már nincs helye lobbinak, politizálásnak, antifeminizmusnak. Rácsok mögül nehéz bármit is tenni.
Viszont van egy olyan tragédiánk, hogy alapvetően minden ember (férfi és nő egyaránt) a női felsőbbrendűség elkötelezett híve. Erről nem nagyon tudnak, és nem is része a közbeszédnek :) De ha mondjuk a femcsi parlamenti női kvóta ellen érvelsz, akkor irgalmatlanul sokan fognak ellened fordulni olyanok, akiknek fogalma sincs az egészről – csak azért, mert nőkről van szó, és a nők szentek, megérdemelnek minden támogatást és előnyt. Nem a levegőbe beszélek, elvégre ezen az úton járunk legalább 50 éve, részben ennek köszönhető a feminizmus sikere is. Ha férfiak kerülnek szembe nőkkel, majd’ mindenki automatikusan a nők pártját fogja.
A “probléma” az, hogy a femcsik messze túllőttek a célon. A közszféra, a politika és a törvények már annyira férfiellenesek, hogy ez az álmatag birkák közül is sokakat felébreszt. Egyre többen látják meg a szituáció abszurditását, és lassan elérünk egy kritikus tömeget. De ennek az az egyik sarokpontja, hogy a feminizmussal szemben kell definiálni magunkat. Egyrészt mert nem vagyunk “független” politikai mozgalom, nem valamiféle “semleges”, légbőlkapott vagy idealizált céljaink vannak. A mi elképzeléseinknek igenis köze van a feminizmushoz. Másrészt ha szélesebb körű elfogadottságot szeretnénk, akkor pontosan kell definiálni, hogy mit akarunk, és ebbe az “ellenségkép” is beletartozik. (Az ellenségkép általában negatív képzettársításokat eredményező fogalom, de ebben az esetben teljesen jogos.) Ha csak előadnánk ezt-azt, mint minden mástól független saját ötletet, alig egy páran figyelnének föl a dologra. Ha pontosan megmondjuk, mit miért csinálunk, hogy miért (és mi ellen) harcolunk, akkor sokkal többen meg fogják érteni. Utálom a nácikkal való példálózást, de mondjuk a világháború közepén sem állnál elő egy olyan ötlettel, hogy alapíts egy német pártot, ami kifejezetten nem beszél a nácikról, csak mintegy mellesleg előadja a saját pozitív ötleteit. Ha az ellenség már a spájzban van, akkor jópofizásnak helye nincs…
És hát, öööö, izé. Úgy látom még mindig magyarázni kell, hogy a feministákat nem hozzuk ellentétpárnak, mert teljesen más síkokon mozgunk. Ők egy olyan politikai csoport, akik a politikától teljesen függetlenül egy ártatlan és jobbára mit sem sejtő embercsoport (a férfiak) ellen harcolnak, mocskolják őket, egyes esetekben irtani szeretnék őket. Mi, mint antifeministák, egy olyan politikai csoport vagyunk, akik egy másik politikai csoport ellen küzdünk, akik gyűlöletet terjesztenek és rombolják a civilizációt. Az, hogy harcolunk ellenük, a legkevésbé sem jelenti, hogy olyanok lennénk mint ők.
Dean, én befejeztem a veled való társalgást…
Akkor igazán jófejség tőled, hogy másokkal kitárgyalsz, idézgetsz tőlem meg mutogatsz rám – azon az oldalon, ahol én vagyok a házigazda, te meg a vendég :) Na jó, tudod mit, megkönnyítem a dolgot.
Kedves Rabida!
Most ezt meg én nem értem, hogy ezt most miért?
Kicsit se hiszem, hogy Dean rászorulna a támogatásomra!
A saját véleményemet viszont nem hallgatom el.
Azt azért észre kellene venni, hogy tök jól és világosan megfogalmazta a gondolatait. Sértegetésnek, vagy durva hangnemnek a leghalványabb árnyalata nélkül.
Ne csináld Rabida!
Értelmes vitapartnereként kezelve szólt hozzád, ha nem tartana semennyire, nem lenne kíváncsi a véleményedre és nem írt volna talán egy mukko sem, úgy gondolom.
A helyedben én felvenném a kesztyüt és hasonló hozzáállással érvelnék, viszontmagyaráznék.
Nem kell egyerérteni, a külōnbözö vélemények ōsszevetésével mindannyian csak gazdagodhatnánk.
Mint pl. én is kíváncsi lennék.
Rabida:
Köszi a választ. Ami az én válaszomat illeti, Dean megelőzött. Kb. mindenben egyetértek vele, amit alább leírt, én is maximum csak ezekkel tudtam volna érvelni, már ha mindegyik eszembe jut.
Sajnálom, hogy nem válaszoltál a fentebbi, stílust firtató felvetéseimre, mert a sorok mögött olvasva nekem úgy tűnik, hogy te ebben a történetben kizárólag Dean mérhetetlen gonoszságát akarod látni (amely ellehetetlenített téged a vele való eszmecserében), a magad tévedéseit nem (pedig ugye ok és okozat a lényeg, mint mindig).
Nekem végül is mindegy, igazságosztó szerepben még véletlenül sem akarok tetszelegni, beszélgetni, eszmét cserélni meg így is lehet, bár kétségkívül nem egyszerűbb.
Volt itt egy kis technikai malőr, szerintem lépjünk ezen túl:)
Pedig ez a “kontrázós verzió” is szükségszerű és működőképes. Talán nem véletlen, hogy a politikai állásfoglalások menetrendje is sokszor hasonló; az ellenzék előbb feltárja a hiányosságokat, majd ha ezt kellő hitelességgel képes megtenni, akkor bizalmat szerez a saját működőképesebb javaslatainak előterjesztésére. De ha csak a tényfeltáró újságírás keretei között értelmezed a tevékenységünket, akkor sem kérhető számon a “kontrázás”, hiszen arról igazán nem mi tehetünk, hogy szükségszerű valami ellen érvelnünk. Nem hinném, hogy a minőség rovására menne, ha ezt több ízben indokolt megtennünk, és ezt mindannyiszor meg is tesszük. Nem győzöm hangsúlyozni: A Férfihang.hu feladata a férfiszempontú (antifeminista) újságírás. Ennek a küldetésnek pedig úgy tűnik tökéletesen képes megfelelni.
Alter, nem az a bajom vele, hogy nincs rá szükség, hanem az, hogy önmagában kevés. Persze, hogy kell, de az én véleményem szerint ez kiegészítő elem kell, hogy legyen. Olyan ez így egy kicsit, hogy a politikából hozzak hasonlatot, mint az LMP, akinek fogalmuk sincs, hogy mit akarnak, de azt nagyon, valami mást, de mit? eddig nem derült ki… A saját viszonyítási pontok kell, hogy meghatározók legyenek, ez a fő csapásirány, az aktív, férfias hozzáállás, a csendes ellenállás ideje lejárt, megbukott, hatástalan. Ezt viszont nem én állítom, hanem ha körülnézel, a tények, azok pedig makacsok…
Másrészt, ami talán valóban nehezen érthető és elfogadható az, hogy a társadalom azon kisebbségéhez tartozom, aki igazából sem a feministákhoz, sem a szűken értelmezett antifeministákhoz nem tartozik, mégpedig alkatomból kifolyólag, sem feminista nő, sem az ő általuk gyűlölt, vagy kevésbé gyűlölt férfi nem vagyok. Abban a pillanatban, amikor bármelyik oldallal szembe kerülök, azonnal átlöknek a másik oldalra. Ezt a feministáknál megtapasztaltam és most itt is, végső érvként a hülyepi..a kategória…
Hm. Az antifeminizmus férfiszempontú?
Nehogy te is elkezdd :D
A Férfihang fejlécében ott van, hogy “antifeminista férfimagazin”, ami nem azt jelenti, hogy nőknek tilos olvasni (még írni is szabad, sőt). Azt jelenti, hogy egy űrt töltünk be, mert a szexlapokon kívül gyakorlatilag nem létezik újságírás, ami férfiaknak szólna, és/vagy pozitív fényben tüntetné fel a férfiakat.
Te is tökéletesen tisztában vagy azzal, hogy az antifeminizmus mint politikai mozgalom éppúgy a nők dolga is (kellene hogy legyen) – ahogy azt is tudod, hogy elsősorban mégiscsak férfiak foglalkoznak vele (amúgy érthető módon, hiszen őket szivatja a femcsi korszellem).
Nem kezdem.
De a nőket is erősen szivatja a feminista korszellem. Ezért vagyok itt.
Nyilván. De akkor miért akarsz Alterral kötekedni? Szerintem te is tudod hogyan értette :)
Nem vagyok gondolatolvasó. AE-val szívesen “kötekszem”, mert nem bunkó, ha nem tetszik neki, amit mondok. No, meg ahogy én tudom, hogy ő mire gondolt, ő is tudja, én mire gondoltam a kérdésemmel.
A játszmádat nem kérem, köszönöm. És ezt a társalgást ezzel be is fejezném, mert semmi köze a témához.
Azért ez csúnyán durva volt.
Jó veletek beszélgetni; ösztönzően hat, hogy valaki mindig kíméletlenül kiszúrja azt az egy-két ügyetlen, pongyola mondatot, amiről magam is érzem (vagy nem), hogy nem kellő igyekezettel írtam körül a gondolataimat. :) A mondat szándékaim szerint azt szerette volna jelenteni, hogy férfiszempontú és szükség esetén antifeminista. Remélem, hogy (saját eredményeinknek köszönhetően is) idővel majd egyre kevesebb szükség lesz az antifeminista megközelítésre és a helyét egyre inkább egyfajta nyugodtabb férfi nézőpont veheti át.
Valóban erre lenne szükség
Örülök és üdvözöllek Rabida!
Bíztam is a bölcsességedben.
Tiszteletben tartom az álláspontodat, ugyanakkor nem tartom elég hatékonynak a módszeredet, de ha te úgy müveled, már az is segítség és dícséretes és hozzáadódik a közöshöz.
Maradjunk ennyiben és ugorgyunk :)
az elveim változatlanok, a módszerem hatékonysága pedig különösebben nem érdekel, mivel az előbbihez igazítom az utóbbit és nem fordítva.
ugorgyunk..:)
OK!
Nincs is itt szó kötelezö kiképzésröl kérem szépen.
Nem sikerült meggyöznünk – hát így jártunk…
Azért megsúgom és ne ijedj meg, de ettöl még nem vesztettünk katonát a hatékonyabb oldalon sem, ha itt is munkálkodsz :)
Én máris ugorgyottam :)
én? ijedős???:))))
Ne is!
Ijedösnek és félösnek elég leszek én is, mégpedig hogy szétoffoljuk a posztot.
Ragadjuk meg inkább a baltát és faragjunk egy élhetöbb világot!
:)
a jelenlevő toldozásának már sok értelmét nem látom, új alapok kellenek
Nem hiszem, hogy ûj alapok kellenének.
Persze ez attól függ mire is gondolsz pontosabban?
Az alapok a tények, az események, ezek pedig adottak és ismertek.
Na már hullik is a forgács… :)
Annyi offot még, ha ugyan ez annak számít:
Ha vitatkozunk és ha nem is értünk egyet, az attól még gondolatébresztö lehet másokban és ösztönzö lehet a farigcsálásra.
Hullik ám:)
Én alapok alatt azt értem, hogy mit akarunk, milyen világot képzelünk el magunknak, mert erről még itt nem olvastam, ami simán lehet az is, hogy nem találtam meg, ha tudsz ilyet, kérek linket!. Ez önmagában utópia, tudom, de ha nincs kijelölt irány, akkor marad a folyamatos reakció, akció helyett.
A tényekről pedig annyit tudunk, hogy gyakorlatilag az egész széthullott, most, hogy ezt milyen részletességgel boncolgatjuk, az szerintem másodlagos.
És azt is tudom, hogy ezt nem lehet egy nap alatt megoldani, számos kísérlet bukott már bele, de ettől függetlenül ezt látom az egyetlen kiútnak, a részleteken lehet vitázni, elmélkedni, stb., az a személyes, egyéni része.
Nem fejtetted ki, mit látsz kiútnak.
Az utat én csak sejtem és elképzelem.
Én olyan világot képzelek el élhetöként, ahol senki sem felülkerekedni akar a másikon, igazságtalan törvényekkel megtoltan. Ahol egyenlö esélyek vannak, döntsenek a képességek és a belefeccölt energia.
Ami a részleteket illeti.
Pl. azonos helyzetü emberekre azonosan vonatkozzanak azonos törvények.
A pozitív diszkriminzációk nem vezetnek sehová, megosztóak, valakik számára mindig negatív, hátrányba sorolást jelentenek.
Éljenek a nök és férfiak a maguk eltérö tulajdonságaik szerint kiteljesedve, anélkül, hogy bármelyik fél mesterségesen megtolva legyen, ami által a másikon felülkerekedjen.
Nem fejtettem ki, mert én sem tudom pontosan megfogalmazni és kifejteni, ha sikerülne, már megvilágosodtam volna:))))))
Amit írsz, utópiának ez is kitűnő:) van benne átfedés az enyémmel. De ezek egyelőre, ez is, az is, általánosak és vágyszerűek.
A probléma csak az, hogy a mai világban a teljes anyagba süllyedés történik, nagyjából a végső stádiumában. Egyenlő esélyekről beszélni, amíg a vagyoni helyzeted határozza meg azt, hogy ki vagy, hogy egyáltalán vagy-e valaki és nem a szellemi, valódi képességeid, addig nem lehet.
Az, hogy a pozitív diszkriminációk épp oly veszélyesek, mint a negatívak, mivel mára teljesen kontraszelektív lett, egyetértek. De egyben azzal is egyet kell, hogy értsek, hogy a gyengébb képességűeknek segítséget kell nyújtani, már csak azért is, mert valahol, valamikor mindannyian beleesünk ebbe a kategóriába. Voltunk magatehetetlen csecsemők, voltunk és leszünk betegek, a végén pedig szintén magatehetetlen aggastyánok. És megannyi más a felsoroltakon kívül.
Tudom, ez a heppem, de nektek, férfiaknak muszáj lesz újradefiniálni önmagatokat, mert lassan minden kicsúszik a kezetekből.:( míg egy nő, legalább is a nőies nő (nem az én fajtám, bár itt meg a létszám elenyésző), seperc alatt képes alkalmazkodni, aklimatizálódni bármihez, csak legyen végre Valami a Semmi helyett.
Igen, azt hiszem értelek…
Nem hiszem, hogy utópiákban gondolkodom.
A femik eredeti régi és már régen el is ért elképzelései is utópiák lettek volna? Nem hiszem, különben nem valósulhattak volna meg és nem juthattak volna el az ezeken túli, a mai túlzásaik felé elmozdult világhoz sem. Úgy gondolom, a visszaszorîtásukban hinni sem lehet utópia, bár ez a nehezebbik feladat.
Igen, igen, az a mocskos anyagi világ…
Csakhogy akinek gond a napi megélhetése, majd csak akkor fog ráérni és igényelni a szellemi energiákat, ha már jóllakott.
Abban egyetértek, figyelembeveendök legyenek a szellemi képességek és teljesítmények, ne pedig a helyemre ülhessen valaki pusztán nemi hovatartozása révén (kvóták), ami aztán ragozható tovább akár a vagyoni hovatartozás elérése terén, vagy akár szellemileg is minösítetten.
A gyengébb képességüek, elesettek, bajba jutottak számára kitalált szociális védöháló OK.
Vajon bele tartoznak-e eme védendök közé a femik, vagy a nök úgy általában? Normális-e pl. a védöháló részének tekinteni a kvóták révén, nemi alapon történö legmagasabb pozíciókba jutást? A szociális védöháló dolga-e valakit igazgatótanácsba juttatni valódi érdemek nélkül? Van az fordítottan is, ahol e hamis logika elvén férfi kvótákat lehetne követelni akár.
Kár felhasználni ilyen célokra a szülés és egyéb sajátosan hátrányosnak beállított körülményt, aduként kihasználni, mert akkor pl. a bírói karban hogyan is van ez? Odajutni nem volt ilyen hátrány, csak a még teljesítmény és eröfeszítések nélkül, ezeken kívül is még megszerzendö helyeknél lenne ez így? Nyilvánvalóan hamis az érvelés.
Alkalmazkodni?
Igen, a nökre még igaz is lehet, de a femikbōl pontosan hogy hiányzik a világhoz való alkalmazkodásnak a szikrája is. Mindent csakis a saját akaratuk szerint hajlandóak elfogadni, kötelezönek érzik, hogy alkalmazkodjon hozzájuk inkább az egész világ. Hogy föleg a férfiaknak ez nem akaródzik, az nem az alkalmazkodó képesség hiánya, hanem a túlélès igényeként jelentkezö értékes tulajdonság is lehet. Nem?
Ha a férfi képtelen lenne az alkalmazkodásra, nem hiszem hogy a világ fejlödésén munkálkodott volna, mint ahogyan tette is. Hagyta volna a francba, csak nehogy változzon bármi is. Ez járt azzal és követelt csak igazán folyamatos alkalmazkodást! Pontosan, hogy èppen a férfiak világa volt mindig is dinamikusabb és változóbb. Nem pedig a femik akaratossága, elvitatva és kisajátítva az elért javakat, a férfiak (és nökét is) teljesítményeit elvitatva és elvárva, hogy azok eröfeszîtések nélkül, elöjogokon keresztül az ölūkbe hulljanak.
Mostanában a valami felöl tartunk a semmi felé.
E semmi helyett keressük most az újabb valamit.
Bocs ha az elvi síkokról konkrét anyagi szintekre is lementem, a két dolog szerintem elválaszthatatlan.
Nem baj, hogy konkrét dolgok is bejönnek, én azért szoktam minimálisra redukálni őket, mert eltereli a figyelmet a lényegről, ráadásul személyes érzelmi érintettséggel lesz tűzdelve, ami nem kicsit baj.
Ha nagyon le akarom egyszerűsíteni, a férfias oldal az egy, a minőségi, a nem materiális (metafizikai), a filozófia, a változatlan, a hierarchikus míg a nőies oldal a sok, a mennyiségi, a materiális, a változó, egalitárius. (nem én találtam ki, csak tolmácsolom:)
ha követjük ezt a rendszert és tegyük fel, hogy elfogadjuk – nem kötelező az utóbbi:) – akkor nagyon sok olyan dolog lesz, amit könnyebben be lehet azonosítani. A paradoxon az egészben, ennek a logikának köszönhetően, hogy a teljes anyagvilágot a női oldal hatja át, egyre erősebben és erősebben, mivel maga az anyag is nőies. Ebbe kellene valamiféle pilácssot csiholni, ami persze van, de olyan halovány, hogy csak tudjuk, hogy létezik, de nem látjuk.
A nők pedig valóban sokkal jobban alkalmazkodnak az adott körülményekhez. példaként egy régi színdarab, a My fair lady. Egy koszos virágárus kislányból néhány hónap alatt ki lehet nevelni egy királynőt, fordítva is működik, vetkőztesd le a királynőt, dobd ki a palota elé és belevész a tömegbe, de életben marad, alkalmazkodik… Ezt egy férfival nem lehet megcsinálni, akármelyik irányba próbálod, belehal. Ezek most persze megint sarkított, általánosított dolgok, ráadásul a mai világban nincs tiszta férfi és tiszta nő, mert minden lény kevert. És pontosan ennek a keveredésnek az “eredménye” az elférfiasodott, magukat nem tudom minek képzelő nők és a kiherélt férfiak.
utópiáról, ezt csak azért tettem hozzá, mert sokszor megkaptam már, hogy utópisztikusan gondolkodom, én realistának nevezem:)
Dean, most töröld a nickemet, elég volt
Hozzászólás és nick törlése csak a nőkerten szokás. ;-)
erre most mit mondjak?:)))
na hát a nőkért megér egy mondatot, van ott színvonal, amikor még a mögöttes szándékot sem veszi észre a sok bamba váccöpáör kisasszony mondatai mögött, hogy az a hátukon akar felmászni a politikai karrier létráján :)
Nem is magukban a cikkekben szokott kiborulni a bili, bár azért azok is megérnek egy misét, hanem alatta a kommentároknál.
Lám, mit ad Isten, negyed év késéssel megírja ugyanezt a Pozsonyi is. Mik vannak.
http://magyarhirlap.hu/velemeny/az-onmegvalositas-csapdai
Pozsonyit kedvelem, mert bár a humora nekem túl angolos, a meglátásai tűélesek. Kevesen mernek az igazságról beszélni, és akik igen, azokat manapság a szabadság nevében üldözik. Fejenáll ez a világ.
Pont olyan a stílusa, mintha te írtad volna.
…most nézem csak, hogy egy régebbi cikkében tőlem idéz. Kísérteties.
Mindenesetre örvendetes, hogy olvassa a Férfihangot :)
A fizikai felmérős részre gondolsz?
Aha, copy+paste innen, idézőjelekkel, ezen nincs mit vitatni :) Még szoknom kell, hogy a szavaim (ilyen vagy olyan formában, de) eljutnak “nagy nevekhez” vagy mainstream lapokhoz…
Igen, nyomtatott sajtóban mondjuk nem tud szövegből linkelni; viszont amit a hírrel leművel az azt követő sorokban, az valami zseniális! :D Fusson lassabban a bűnöző, meg ilyenek…
Kemény és szókimondó stílusa van, és akikről írni szokott, azok számára valóban sértő is, de hát Istenkém… Az igazság néha fáj, én meg azt pont hol nem szarom le.
Nagyon jó cikk. Különben számomra is a feminizmus a társadalompusztító hatásai miatt a legellenszenvesebb, persze sok rokonideológiájával együtt: multikulturalizmus, pc, pozitív diszkrimináció stb. Persze az egyén szintjén is sok tragédia okozója.
Különben van egy nagyon jó könyv a témában ( bevándorlás) aminek szintén ez a címe. Patrick J Buchanan: A nyugat halála. A másik nagyon jó könyv a témában, Pokol Béla: Európa végnapjai.