Alter Ego

Gonzo újságírás

A Gonzo-újságírás (Gonzo journalism) szakít a hagyományos újságírás formai és kulturális kényszereivel. Témája gyakran az olyan első szám első személyben írott tudósítás, amelyben az újságíró és véleménye fontos része a bemutatott történéseknek.  A Gonzo-újságírás a hagyományos újságírás eszközei (ellenőrizhető tudományos tények és idézetek felsorakoztatása)  helyett inkább a személyes tapasztalatokra és érzésekre épít, abban a hitben, hogy így szemléletesebb, pontosabb értelmezését adhatja a tényeknek. Hunter S. Thompson a stílus kitalálója és népszerűsítője William Faulkner azon kijelentésére alapozott, amely szerint „a fikció sokszor a legjobb tény”. Az Új Újságírás (New journalism) egyik alakjaként Hunter S. Thompson a következőképp érvelt: “Ha megírtam volna az igazságot, amit az elmúlt tíz évben megtudtam, akkor most körülbelül 600 embernek kellene börtöncellákban rohadnia (velem együtt). A teljes igazság egy nagyon ritka és veszélyes árucikk a professzionális újságírásban.” – Tehát a Gonzo-újságírás erkölcsi látásmódja szerint fontosabb az igazság kifejezésre juttatása, megismertetése, mint az objektív tények bemutatása. A Gonzo a ténypublicisztikába olykor fikciót emel be, szemléletmódja pedig kifejezetten szubjektív. Alapelve a “Mindent szabad! Minden mehet!” Nyelvezete rendkívül szabados.  Főbb eszközei az irónia, a maró gúny, a túlzás, a nyers, olykor profán megfogalmazás. Ötvözi a köznyelvi elemeket, a szlenget és az idegen szavakat, az élőbeszéd megjelenítését és az összetett,  sokszor bonyolult mondatszerkesztést. A riport műfaji kereteinek és hagyományos nyelvezetének lerombolása, az intertextusok gyakori előfordulása, az ’anything goes’ alapelv érvényesülése, és nem utolsósorban a cikkekben megnyilvánuló világnézet együttes megjelenése miatt a Gonzo-zsurnalizmus művei posztmodernnek nevezhetők. Douglas Brinkley történész szerint, a Gonzo-újságírás nem kíván meg semmiféle szerkesztést, gyakran használja vágatlan interjúk, szó szerinti telefonbeszélgetések leiratát.

Hunter S. Thompson munkássága

Thompson úgy érezte, hogy az objektivitás az újságírásban csak egy mítosz. A The Atlantic amerikai magazinnak nyilatkozva  így fogalmazott: „Nem elégít ki a régi, hagyományos újságírói megközelítés: Bemutatom a történetet. Csakis kiegyensúlyozott nézőpontból. – Az objektív újságírás tette lehetővé, hogy az amerikai politika ilyen korrupt lehessen ennyi időn keresztül. Nem lehetsz objektív, ha Nixonról van szó.”

A Gonzo-újságírás a 60-as évekbeli Új Újságírás egyik alágaként alakult ki. Az irányzat alapjait Tom Wolfe fektette le, és Lester Bangs és George Plimpton erősítette. Ez a stílus nagy mértékben alárendelődött a kreatív valóságnak, az újságírás eszközeit ötvözte a fiktív irodalom eszközeivel. Thompson az Új Újságírás más szereplőivel szemben kifejtette, hogy nem kifejezetten akarja újra alkotni a valóságot, azonban önmagát nem tekinti pártatlan riporternek. Tudósításaiban valós eseményekről beszélve végletekig szubjektív megközelítést és szatirikus eszközöket alkalmazott,  hogy áttörhessen a sajtó szürke betűhalmazán, és így juttathassa el mondandóját az olvasóhoz.

Legendákká nőttek a Thompson munkamódszereiről szóló történetek. Ismert dolog, hogy többször felbujtója volt eseményeknek – csínytevő vagy éppen ellenséges módon – majd megírta a saját és mások tetteit. Közismert, hogy rendszeresen figyelmen kívül hagyva a határidőket borzasztóan felidegesítette kiadóit. Mivel túl későn faxolta el az írásait, ezért azokat lehetetlen volt lektorálni, egyből a nyomdába kellett küldeni. Vannak elképzelések, melyek szerint ez teljesen szándékos volt, mivel Thompson cikkeinek késői leadásával is azt akarta elérni, hogy azok szerkesztetlenül menjenek a nyomdába, így műveit úgy olvassák, ahogyan ő megírta, az „igazi, nyers Gonzo” formában.

Thompson stílusa olykor bírálóit is abszurd módon a Gonzo eszközeinek használatára sarkallta. A Rolling Stone Magazin például a következőképp fogalmazta meg „kedves üzenetét” Thompson-nak: „Értéktelen, drog-szopó, írástudatlan szarság. Soha többé ne küldjön ebből az agyhalott moslékból.”

Közismert, hogy Thompson egész életében alkohol és drog élvező volt. Gyakran írt is a rekreációs drogok és az alkohol használatról, amely körülmények plusz szubjektív hangot adtak írásainak. A Gonzo kifejezést használják tehát olyan írott művek  jellemzésére is, – olykor kritikus éllel – amely a Thompson által kitalált stílussal alkot, mindemellett jellemző rá a drog táplálta tudatfolyam-technika.

Hunter S. Thompson legfontosabb  művének, a „Félelem és reszketés Las Vegasban” című regényének a cselekménye az 1971-es Mini 400 motorversenyről való tudósítás körül bonyolódik, főszereplője Raoul Duke, akit ügyvédje, Dr. Gonzo kísér. Habár ez a könyv a Gonzo-újságírás legfőbb példázata, Thompson szerint elbukott kísérlet volt. Egy nyers feljegyzésnek szánta mindenről úgy, ahogy történt, de mielőtt nyomdába került volna ötször szerkesztette át. A regény központi gondolatai korántsem a motorverseny, hanem a drogok körül forognak.

Fontos tudni, hogy bár Thompson részese volt a 60-as, 70-es évek amerikai drogfogyasztó kultúrájának, végül mégsem népszerűsíteni akarta a drogélvezetet, hanem saját tapasztalatain keresztül foglalt állást ellene, és egy egész generáció problémájának tekintette. Határozott kritikát fogalmazott meg Timothy Leary pszichológussal és íróval szemben, aki a 60-as években mintegy guruként fellépve népszerűsítette a pszichedelikus drogok használatát és a szabad szexet. A személyes tapasztalatra fókuszáló Gonzo-újságírás megértéséhez Thompson önkritikáig vezető útja adja a kulcsot. Az üzenet lényegében egyszerű: Nem érthetsz meg pontosan egy társadalmi jelenséget anélkül, hogy részévé ne válj, ne mélyedj el benne magad is. A „Félelem és reszketés Las Vegasban” című könyv egy személyes napló egy drogtúráról. Életveszélyes, öngyilkos tobzódás a drogos „amerikai álomban”, amely végül a kiüresedésen keresztül elvezet a katartikus felismerésig: „Mind túlélésre vagyunk berendezkedve. Elfogyott a hatvanas évek üzemanyaga. Ez volt a végzetes repedés Tim Leary kísérletén. Felráztuk Amerikát az öntudat robbanását terjesztve, anélkül, hogy törődtünk volna a valóság húskampójával, ami azokra várt, akik túl komolyan vették a bulit. A sok szánalmas, mohó narkomániást, aki azt hitte, hogy békét és megértést tud venni egy három dolláros cigivel. De amit vesztettek, az a mi veszteségünk is. Az állandó nyomorékok generációja, a bukott keresők, sosem vették tudomásul, hogy tévedés a narkósok közösségének alapvető feltételezése, az az elkeseredett elképzelés, hogy valaki, vagy legalábbis valami erő vigyáz a fényre az alagút végén.”

A Michigan Online News Association a következőképp foglal állást Hunter S. Thompson stílusteremtő jelentőségéről: Nem csak az újságírás egy új formáját találta ki, hanem a gondolkodás olyan új útjára lépett, amely napjaink társadalmában is rendkívül fontos. Ez a stílus olyan hatást gyakorolt, amely beszivárgott a következő nemzedékek szívébe, elméjébe. Az utóbbi két évtizedben számos regény, dokumentumfilm, honlap és más művészeti alkotás született Thompson eszmeiségének jegyében. Lehetetlen nem észrevenni a hasonlóságot Thompson Gonzo-újságírása és napjaink egyre inkább növekvő civil, közösségi újságírása, a blogkultúra és a Twitter között.

Gonzo-újságírás napjainkjban

A kortárs Gonzo-újságírás stílusa nem csak a blogszférában tűnik fel, hanem például azokba a rajzfilmekbe is bedolgozta magát, melyek a 18-36 éves férfiakat célozzák meg. Sokszor központi elem a híres Thompson idézetből formált karakter: „túl fura az élethez és túl ritka a halálhoz”.

A Gonzo egyébként akkor is megjelenik, amikor a szerző nem tudja magát kivonni az általa vizsgált téma hatása alól. Némely esetben – mint például a tornádóüldözés, amikor a legtöbb dokumentációt az az illető készíti, aki az autót is vezeti és ugyanakkor a kamerát is tartja – a Gonzo alkotóelem szükségszerű velejárója a műnek. Azonban az esetek túlnyomó többségében a Gonzo szándékos és önkéntes választása az újságírónak vagy annak a médiumnak, amelynek dolgozik.

A Word Travels TV műsor házigazdája – az utazó író – Robin Esroc Modern Gonzonak nevezi saját kaland írásait, Hunter S. Thompson emlékére.

Jim Henson egyik Dave Goelz által készített muppetjét úgy hívják, Gonzo, a Nagy.

Nick Tedeschi – sportíró, aki elsődlegesen a Punting Ace-nek ír -, szintén erőteljesen beásta magát a Gonzo hagyományba. Tedeschi hagyományosan használ és kever kreatív fikciót és tényt, hogy nagyobb igazságot közvetíthessen olvasóinak.

Matthew Thompson amerikai-ausztráliai író, rengeteg Gonzo elemet használ thrillerében, a Kolumbiai Halálom-ban (Sydney: Picador, 2008). A főszereplő, Salvatore Mancuso egy igazi őrült, kólát prüszköl, basucot szív, belemélyed Kolumbia kockázatos utcai jeleneteibe, felfegyverzett bandákkal bokszol, és végül lenyeli a hallucinogén “‘brew yage”-t egy együttes sámáni ünnepségsorozatban.

Más szövegkörnyezetben a Gonzo a határok hanyag elhagyását, vagy még tágabb értelemben véve extrémet jelent. A „Gonzo pornó” kifejezést például olyan pornografikus filmekre használják, amelyek kihagyják a kitalált történetet, és előre megírt párbeszédet – csupán a szexuális aktusra fókuszálnak.

Napjainkban a Gonzo kifejezés azonban leginkább a személyes hangvételű, nyers stílusú, tisztességes újságírás szinonimájává lett, amelynek központi törekvése, hogy a saját megélt valóságot és véleményt közvetítse az olvasó felé.

Forrás: A cikk a Wikipedia vonatkozó szócikkeinek fordításán és a GonzoPress Magazin 2010. március 30.-án megjelent, Dezséri Dóra fordítását tartalmazó cikkének átdolgozásán alapul.

1 vote, average: 5,00 out of 51 vote, average: 5,00 out of 51 vote, average: 5,00 out of 51 vote, average: 5,00 out of 51 vote, average: 5,00 out of 5 1 olvasó átlagosan 5,00 ponttal értékelte ezt a cikket.
Regisztrált felhasználóként te is értékelheted a cikkeket!

Post Author: Alter Ego

Alter Ego
Érdekelnek az emberek. Érdekelnek a közösségek. Mindez a pszichológia és a társadalomtudomány nagyítója alatt is. Mindig is meghökkentettek és lenyűgöztek az egyéni- és a közgondolkodás paradoxonjai. Emellett van személyes véleményem is a világról, sőt nem átallom néha le is írni. Elismerem, hogy az elemző énem felett néha a privát szenvedélyességem győzedelmeskedik, ezért a kedvenc műfajom a publicisztika.

5
Szólj hozzá!

Bejelentkezés szükséges a hozzászóláshoz!
2 Egyéni hozzászólás
3 Válasz hozzászólás
0 Követők
 
Legtöbbször megválaszolt hozzászólások
Jelenleg legvitatottabb hozzászólások
3 Hozzászólások szerzői
Deansdalehgyithe hermit Legújabb hozzászólók
  Feliratkozás  
legújabb legrégebbi legnépszerűbb
Visszajelzés
the hermit
Olvasó

Ez a cikk tetszik.  Egyébként a hagyományos újságírás az egyik legalantasabb szakma, valahol a hullarabló és a politikus között…

Nagyon sok igazságot ismert fel ez a fazon, akármilyen is volt magánéletében.

hgyi
Szerkesztő

Nem tudom jobb helyen megosztani veletek legújabb élményemet.
Úgy érzem, e cikk témájához némileg illik is. :o))

Íme:
Gurmai Zita going crazy

the hermit
Olvasó

Hubazmeg

Deansdale
Admin

Ezt a szó legszorosabb értelmében nem bírtam megnézni… Úgy látszik öregszem, csökken a toleranciám :\

hgyi
Szerkesztő

Ahhoz képest, hogy örökké a kertek alatt kószálsz… :o))))