Az előző rész tartalmából: Borisz szerint a nők szépsége nem a férfiaknak, hanem a nőknek jelent bevételt, és ez önmagában nem olyan nagy nőgyűlölet. Továbbá az ízlés nem attól függ, hogy a divattervezők mit mondanak, és a jó női alak fogalma nem pont, hanem intervallum. A feminita szerzetesnővér felveti a munkahelyi szexizmus gondolatát. Innen folytatjuk.
… Hol is tartottunk?
Ott, hogy az irodában is zaklatjátok a nőket.
Ó, igen, tényleg :) Ott “is”, tehát ha jól értem, nem elég, hogy mindenhol máshol is, de még ott se hagyjuk békén őket, ahol napi nyolc órát össze vagyunk zárva velük, ugye?
Jaj, meg ne sajnáljalak! Mi meg veletek vagyunk összezárva.
Nem, egy pillanatig sem kell sajnálni minket! Mi nagyon is szeretjük ezt a helyzetet. Számunkra egy olyan munkahely, ahová értelmes és dekoratív nők járnak dolgozni, pláne hogy még látjuk is őket – ez maga a kánaán! Nektek tulajdonképpen mi a bajotok vele?
Hát hogy nem hagytok békén!
Milyen értelemben?
Állandóan beszóltok valamit.
Például olyasmit, hogy “jó a s*gged, cica”?
Például.
Tisztázzunk valamit. Amikor egy férfinak tetszik egy nő, akkor ezt jó eséllyel valahogyan értésére fogja adni, de még ha nem is, akkor is megnézi. Szeretünk titeket látni. Amikor megjegyzést teszünk, az azt jelenti, hogy pozitív, elismerjük, tetszel, tetszik az, ahogy felöltöztél, szép a mosolyod, jó a hajad, jó a lábad, satöbbi. Ebből egyébként leginkább a “jól nézel ki” a gyakori, mert abban a ruha is benne van. Szeretjük, ahogy öltöztök, ti meg rá is tesztek még egy lapáttal, hogy több bókot kapjatok. És ezt követően sikerül rajta megsértődnötök.
Na igen, csakhogy mi nem nektek öltözünk!
Hát akkor ugyan kinek? :) Ne vicceljél már. A másik nőnek? Neadjisten a munkához megfelelő öltözéket választjátok? Neeem. Egész napos rohangáláshoz magassarkú, légkondis irodában miniszoknya, monitor mögé pirosító meg rúzs – ki a jóistennek csináljátok ezt, ha nem nekünk?
Magunknak!
Értem. Hát mondanám, hogy elhiszem, ha nem lenne éppen nálam egy könyv, ami arról szól, hogy hogyan adjátok el magatokat profibban, hogyan gyakoroljatok hatást másokra, részben éppen az öltözködéssel. De ez most mindegy is, térjünk vissza a zaklatáshoz. Tényleg bántó egy olyan megjegyzés, ami azt jelenti, hogy jó vagy, tetszel, királyság, csak így tovább?
Ha kedvesen mondod, akkor nem! De ha csak úgy odaszólsz, akkor igenis bunkóság!
Ezzel az a baj, hogy ti döntitek el, mi bunkó és mi nem. Várj, megmutatom. Ez a cikk arról szól, hogy melyik országban mi a helyzet, idézek egy jellemző mondatot: “Nálunk elképzelhetetlen – de legalábbis nevetséges -, hogy valaki szexuális zaklatásnak tartsa, ha megdicsérik az öltözékét, az Amerikai Egyesült Államokban azonban könnyen zaklatásnak minősül az ilyen megjegyzés.” Amerikában zaklatásnak minősülhet egy ilyen mondat, és kicsivel később azt írják: “a munkahelyen semmiféle kétértelmű, szexuális tartalmú – szóban vagy tettekben megnyilvánuló – zaklatás nem megengedett”. Már bocsánat, de nekem ez úgy hangzik, hogy az is baj, ha kedvesen mondom. Legalábbis semmiképpen sem vagyok biztonságban.
Hát nagyon egyszerű, akkor nem kell mondani!
Értem, hogy ez egy lehetséges megoldás, de ez engem korlátoz, mégpedig a ti kedvetekért. A feminita vallással az egyik fő bajunk az, hogy azokra is vonatkozik, akik nem a felekezet tagjai. Magyarán: nekem valamit tilos, mert ti elhatároztátok. Legyen ez fordítva is? Tiltsunk meg valamit a nőknek?
Például mit?
Például ne hordhassanak olyan ruhát, amiben jól néznek ki. Sőt! Semmilyen módon ne szépítkezhessenek. Hm?
Tessééék??… És ez kinek lenne jó?
Ó, hát mindenkinek, nem igaz? :) Egy csapásra elmúlna az összes munkahelyi szexuális zaklatás, hidd el! Nincs parfüm, nincs smink, nincs idomokat megmutató öltözék, dekoltázs, miniszoknya, felejtsd el! Mostantól overallban jártok és lapos, szürke munkáscipőben! Hm?
Jaj, ugyan már! :) Ez gyerekes. És amúgy gondolod, hogy ha akarnánk, így nem tudnánk megoldani, hogy megnézzetek?
Hoppáhoppá, ide mindjárt visszatérünk :) De eszembe jutott egy jobb szabályozás. Kamerázzuk be az irodákat 24 órás megfigyeléssel, és ha valamelyik felvételeken az látszik, hogy egy nő elvonja egy férfi figyelmét a munkájáról, induljon ellene eljárás! Hát hiszen balesetveszélyes, gondolj bele! Megy a targonca, viszi a kéttonnás raklapot, közben a kezelő meglát egy nagymellű szőkét négy óránál, aztán hopp, mire észbe kap, már borul is be háromezer dobozos lecsókonzerv a polcok közé.
Hát de miért néz oda, ne nézzen oda!
Ja, értem! Hát éppen ez az, hogy miért nézett oda? Ha egy férfikolléga elsétál, azt azért csak nem nézi olyan áhítattal. Nem, itt kérem a nőkkel van a baj! Azok jelentik a veszedelmet! Legyenek beperelhetőek azért, mert veszélyeztetik mások testi épségét! Miért nincsenek ilyen perek, miért nincsenek ilyen törvények? Talán valótlan veszély?
Már megbocsáss, de ne az én hibám legyen, hogy megnéz a csávó!
Hát épp ezért lenne jó ez a törvény! Úgy aztán nem nézne meg! Azt se tudná, fiú vagy-e, vagy lány. És megszűnne az egymás közötti marakodás is, sőt, vége lenne a bérfeszültségnek is: soha többé senki nem kapna fizuemelést azért, mert villantós blúzban megy be a főnökhöz. Nektek is jobb lenne, nem? Itt van az egyenlőség, amiről álmodtatok!
Jó, de ez nevetséges.
Nem is komolyan mondom. Ugyanis, mint már említettem, mi nem szeretnénk, ha szutyok ruhákban járnátok. Az egész történet ott halna meg, hogy valamelyik nő úgyis elkezdene szexiben járni, és inkább letörölnék a biztonsági kamera felvételét, csak ne hagyja abba.
Na látod! Hát akkor meg minden maradjon így, ne szóljatok be, és minden meg van oldva!
Nincs megoldva. Épp ez az. Az egészet azért mondtam, hogy bemutassam, mennyire elfogadhatatlannak tartanák ezt az egészet a nők. Méghogy őket fenyegesse és korlátozza egy törvény? Méghogy nekik tilos legyen valamit, csak mert a férfiaknak valami nyűgje van? Volt már ilyen harc a dohányosokkal is, hogy hol szabadjon, hol ne szabadjon. Általában az “egyik ember elhatározza, hogy a másiknak legyen tilos”-dolgok nehezen működnek. És jól mondod: a megoldás nem az, hogy a nőknek is csináljunk egy korlátozást. A megoldás az, hogy a férfiaknak SE legyen ilyen.
De akkor mi nem érezzük jól magunkat a munkahelyen! Ez nem fair!
Bezzeg ha mi nem érezzük magunkat jól, az fair, ugye?… Mondok jobbat: nem csak a megjegyzésekért büntethetnek meg egy férfit, hanem többek közt pl azért is, ha bikinis lányokat ábrázoló naptárat tesz az asztalra. Ebben mi a ráció?
Hát hogy ne olyan helyre tegye, ahol én is látom! Köszönöm, de nem vagyok kíváncsi a bikinis lányokra!
Látod, ez az! Egyrészt kit érdekel, hogy te kíváncsi vagy-e rá? Ne nézz oda! Ezt mondtad te is a targoncásra. Másrészt ha nekem fontos, hogy kinn legyen a kedvenc naptáram, neked meg fontos, hogy ne, akkor miért a te akaratod érvényesüljön? Miért nem egyenlőek vagyunk, miért mindig az az egyenlőség, hogy a ti javatokra döntünk?
A nőt is ugyanúgy elítélik, ha zaklatja a férfit.
Hát persze, de azok durva esetek, férfi nem megy a bíróságra azzal, hogy jaj, úristen, kihívóan végigmért a főnöknőm :) A naptárról nem is beszélve. De eleve a törvényhozás nem működhet úgy, hogy valakinek állítólag rossz, ezért mindenkinek tiltsuk meg. A jogalkotás szégyene, hogy ilyen témákban egyáltalán létezik szabályozás. Ha rosszul esik, hogy a férfiak bókolnak, menj olyan munkahelyre, ahol nincsenek férfiak. Vagy dolgozz otthonról. Oldd meg te, neked van problémád, nem az emberiségnek. A nők között csak néhány százalék ilyen radikális, a többség valószínűleg beérné annyival, hogy a tényleges szexuális támadásoktól (pl a testi kontaktus különböző formáitól) megvédje a törvény. A férfiakra viszont egytől-egyig vonatkoznak a korlátozások, és rendkívül megnehezítik a természetes viselkedést. Mint egy aknamező: kerülgetni kell a robbanó pöcköket, különben ízekre tépnek. Az USA persze egy sűrűbb aknamező, de ahogy ömlik át a tengerentúlról a nősoviniszta lelkesedés, sajnos ma már Magyarországon is egyre jobban oda kell figyelni.
Na és belehaltok, hogy egy kicsit oda kell figyelnetek?
Nem. De te sem halnál bele, ha levágnád egy ujjadat. Lennél olyan kedves? Engem zavar a bal mutatóujjad, például.
Hülye vagy?
Nem, csak érzékeltetni szeretném, mennyire hamis ez a “tegyetek egy kis szívességet, nem olyan nagy dolog” hozzáállás. Attól, hogy valami nem nagy dolog, miért következne, hogy tegyük is meg? Főleg nem természetes, hogy törvényt hozzatok arra, hogy kötelező legyen. Ha adsz nekem tíz forintot, az igazán szinte semmiség, de ha törvényt hozok, hogy minden nap adnod kell tíz forintot, akkor ugye felháborodsz?
A koldusnak többet adok!
Önként, igen. És amikor úgy gondolod. Ez óriási különbség. Önként mi is szívesen abbahagyjuk a “zaklatást”, szerintem ezt meg is lehet beszélni a férfiakkal. Csakhogy nektek ez nem felel meg. Ti erőt akartok ellenünk, addig nincs nyugtotok, “nem érzitek magatokat biztonságban”, így kell szépen mondani. Ha bármikor beperelhettek bármiért, mi vagyunk állandó veszélyben. Ezt akarjátok. Hatalmat.
Na és amikor a férfi főnök él vissza a hatalmával? Előléptetést ad, ha a nő orálisan boldoggá teszi? Az milyen?
Ez egy teljesen más dolog, és ezt lehet is, kell is törvényileg szabályozni. Ezt mondtam fent, hogy a tényleges esetekre igenis figyeljen oda a törvény. De bocsánatot kérek: azért itt is azt mondtad, hogy előléptetést ad, nem pedig az, hogy kirúgja a nőt a cégtől pusztán azért, mert nem mászik be az asztal alá. Ugye sejted, melyik a gyakoribb? Szerinted nagyon irreális, hogy a nő de facto felajánlkozik a több fizetés reményében, majd feljelenti a főnökét? Csak mert valahogy kiderülnek az ügyek, és összesen ketten tudnak róla, márpedig aligha a férfi szalad a rendőrségre feladni magát! Persze, ha nem ez a helyzet, ha a főnök tényleg visszaél a hatalmával, azaz ő kezdeményez, nem pedig a nőt hagyja visszaélni a külsejével és a vonzerejével, akkor indokolt büntetni. De ezt SENKI nem vitatja, ezért kár “harcolnotok”. Ugyanakkor ott van az érem túloldala, hogy a nők a megjelenésüket bizony be szokták vetni a karrier érdekében.
És az baj?
És az baj. Sok olyan tanácsadó könyvet, weboldalt, fórumot, női magazint találsz, ahol természetes opcióként merül fel az öltözködéssel, szépséggel, nőiességgel való manipuláció. Hogyan vesd be a varázserődet, hogyan legyél ellenállhatatlan. Szerezd meg, amit akarsz. Dobd be magad a több fizuért, nyűgözd le a feletteseidet! Tessék, menjünk neki a Google-nek: itt egy Cosmo cikk, ami ezt a témát taglalja. Vagy ez, vagy ez, vagy nem is folytatom, itt a keresés eredménye. Mondhatjuk erre, hogy ezek csak akkor kellenek, amikor már minden más megvan, és pluszban még jó benyomást akarsz kelteni, de ezt ki eszi meg a XXI. században? Nyilvánvalóan arról szólnak a cikkek, hogy az előléptetés megszerzése érdekében külsőségeket vessetek be.
De nem értem, mi ezzel a probléma?
Az, hogy az előléptetés alapja nem a külső kellene legyen. Hogy a tudást, és nem a szépséget meg a tökéletes kosztümöt kellene díjazni. Hogy a férfiak szexuális vágyával visszaélve megpróbálni rávenni őket egy bizonyos (esetleg rossz) döntésre, ez nem korrekt, és én például ezért beperelnék egy nőt. Ha bármilyen módon használja a szexualitását egy olyan területen, ahol nem a szex lenne a fontos, és ezzel előnyt szerez másokkal szemben, akkor büntessék meg. Nem így lenne igazságos?
De, végülis… Viszont ez a férfi főnökön múlik, ez az ő hibája, hogy azt akarja felvenni a céghez, vagy előléptetni, aki jobban néz ki. És vélhetőleg azért, mert akar is valamit cserébe, nem?
Érdekes gondolat :) A mondat elején még igazam volt, a végére pedig már ott ülünk megint a vádlottak padján, szexuális visszaélés alapos gyanújával! Ugye nem kell mondanom, hogy amikor egy nő meztelenül vonaglik a férfi előtt, akkor az nem a férfi hibája, hogy “akar valamit cserébe”? Ebből élnek a sztriptízbárok, mégpedig bravúros módon úgy, hogy a nagy részükben a férfi nem is kapja meg, amit igazán szeretne. Csak leveszik pénzre, mert már a vágy is jólesik neki. Ez nem rajta múlik, ez biológia, és a férfi egyébként ezen úrrá tud lenni, és tud anélkül dönteni, hogy ezt figyelembe venné, még ha nehezen is. De ez csöppet sem menti fel a nőt, ettől ő még nagyon is visszaélt az erejével. Ha a férfi ellen tud állni a varázslatnak, az már az ő ereje, nem a nő “kíméletessége” vagy “erkölcsössége”!
Miért, szerinted nem tudná jobban bedobni magát?
Ha tudná, hogy megteheti, megtenné. Gondold végig: ha lenne olyan parfüm, amitől a döntéshozó mindenre igent mond, melyik nő nem fújná magára? A nő a vonzerejét lehetőleg végtelenig szeretné növelni, ha ez nem megy, akkor a maximumra. Pontosan tudja, hogy ez minden másnál jobban biztosítja számára a férfiak jóindulatát.
Viszont én megint tartanék itt egy szünetet, és akkor a következő részben megnézzük, mi mindent csinálnak még azok a mocskos férfiak a szép nők kedvéért, és hogy ez mennyire rossz nektek!
Addig köszönjük a figyelmet…
Ettől a szexuális zaklatósditól mindig ideges leszek.
A férfiak már pókerarccal kell hogy járkáljanak a munkahelyen, mert a mosolygás is zaklatásnak számít.
Hát a “követendő” Nyugaton már lassan a kasztráláság az állásinterjú szerves részévé válik, de Magyarország ebből a szempontból legalább normális. Mint ahogy a cikkben lévő “Munkaügyi Levelek” oldal is racionálisan elmagyarázza, kis hazánkban maga a munkahely megőrzése minden más szempont felett áll, így ha lenne is ilyen törvény, több kárt okozna a nőknek, mint hasznot (legalább is ha nem társul mellé a női aránykvóta), és különben is; aki akarja, az letapizza, összefogdossa vagy akár megerőszakolja a munkahelyen kívül a szerencsétlen nőt, ezért a legjobb az lenne, ha ki se mozdulnának a nők otthonukból. Akkor meg ugye ha nincs távmunka lehetősége (amit én támogatnék is, mert költséghatékony egyes munkaterületeken), akkor a feministák borzalmas gyötrelme, a háztartásbeliség lenne az egyetlen út.
Igen. Szörnyen frusztráló dolog ez a szexuális zaklatósdi. Abban a formában, ahogyan össznépi szórakozásként űzik az amerikaiak, meg már egyenesen gyalázat. Olyan példázatok jelzik ezt, mint az egyetemi férfitanárok önvédelmi intézkedései: Ha megbeszélni valójuk akad egy női hallgatóval, akkor nagyon vigyáznak, hogy nehogy zárt ajtók mögött beszéljék meg és lehetőség szerint mindig 1-2 tanú is legyen a szomszédos irodában, merthogy egyetlen pillanat alatt dönthetik romba az egész életét egy jól irányzott hamis váddal.
Nem gondolkodom olyan engedékenyen, mint Borisz; a munkahelyeken határozott intézkedésekkel kellene elejét venni a “szexuális zaklatásnak”…. Vagyis legyünk tényszerűek: a szexuális izgatásnak. Nem tréfálok. Mindennek van határa. Nem lehet dolgozni egy olyan irodában, ahova miniszoknyában, bugyi nélkül, fél tekercs gézből álló topban mennek be dolgozni egyes nők. És most valóban konkrét példákról beszélek. Poén egyszer-kétszer-háromszor félmeztelen nőkkel találkozni a munkahelyeden, de egy idő után már korántsem vicces, hanem fárasztó, frusztráló, idegesítő. Szépen haza kellene zavarni a kolleginákat az “overálért” és a fejekben pedig rendet tenni. Nem az a “szexuális zaklatás”, ha megjegyzést tesznek a kilógó seggedre, hanem az, ha félmeztelenül, a közszemérem sértés határát súrolva zaklatod a kollégáidat és a járókelőket az utcán.
Amikor már éppen annyira van elege a legtöbb férfinak az állandó ingerküszöb feszegetésből, és vele párhuzamosan a “ne zaklassanak a férfiak” szövegből, mint nekem most, akkor jön el annak az ideje, hogy némiképp joggal fel lehet tenni a kérdéseket: “Miért halt ki a kezdeményező készség a férfiakból?” “Miért nem bókolnak, udvarolnak a férfiak?” – A választ meg, ugye tudjuk…
Szerintem a probléma megoldási módja valóban a szigorúbb öltözködési szabályok megkövetelése a munkahelyeken és általában az öltözködési erkölcsök visszaterelése egy normális állapotba. Mert azt hiszem az nem egy normális állapot, amikor például a személyes öltözködési szabadság részeként természetesnek tekintjük, hogy 15 éves lányok cicanadrágnak csúfolt átlátszó nejlon harisnyákban riszálják magukat az utcán.
Egy ismerősöm mesélte, hogy volt egy kolléganője – fiatal, bombázó, fantasztikus, ám roppant kihívó ruhatárral és kihívó mozdulatokkal. A kolléganőit is zavarta, de már a férfiakat is, mert képtelenek voltak a munkára koncentrálni, ha a kolleginával egy helyiségben tartózkodtak.
(Hosszú combon miniszoknya, magasra lendített láb keresztbepakoláskor, mély dekoltázs nem kicsi keblekkel, kézmozdulatok, melyek hosszú combra, dekoltázsra vezetik az elkalandozó tekintetet, stb.) A kollégák megkérték, hogy öltözzön szolídabban. Nem tette. Kilépett. – Talán nem is értette, miért kérték rá? El tudom képzelni.
Találtam ide illő diákjogokat. (A gyermekjogért is harcolnak a feministák – szerintem itt is túllőttek a célon.)
“Az iskolának tiszteletben kell tartania a diák személyiségének szabad kibontakoztatásához való jogát, cselekvési szabadságát, a családi élethez és magánélethez való jogát. Nem lehet tehát büntetni, vagy hátrányosan megkülönböztetni amiatt, hogy hogyan öltözködik, milyen a hajviselete, hova jár szórakozni. Ebből a szabályból következik, hogy ezeket a dolgokat a házirend sem szabályozhatja.”
Valamint a Gyermekjogi egyezményben a családra vonatkozó rész: “Az Egyezményben részes államok megtesznek minden arra alkalmas, törvényhozási, közigazgatási, szociális és nevelési intézkedést, hogy megvédjék a gyermeket az erőszak, a támadás, a fizikai és lelki durvaság, az elhagyás vagy az elhanyagolás, a rossz bánásmód vagy a kizsákmányolás – ideértve a nemi erőszakot is – bármilyen formájától mindaddig, amíg szüleinek vagy valamelyik szülőjének, illetőleg törvényes képviselőjének vagy képviselőinek, vagy bármely más olyan személynek, akinél elhelyezték, felügyelete alatt áll.”
Így nőhetett ki pl. az USA-ban a dudva, hogy a gyerek feljelenti a szüleit, mert szobafogságra ítélték, azért, hogy nem olyan kaját kap, amilyet szeret(ne), hogy megtiltják neki, hogy bizonyos helyekre menjen/bizonyos emberekkel találkozzon, barátkozzon, nem engedik neki, hogy olyan cuccokat hordjon, amilyet akar, stb.
Hát miért várjuk, hogy ne “másképp” viselkedjen, mint ahogyan ő akar? Mit számítanak már a társadalmi normák? Kit érdekel, mit gondol a többi ember? Kit érdekel, mit gondolnak a szüleink?
Persze nem azt mondom, hogy a gyermekjogok rosszak. Csupán azt mondom, hogy a nem szabatos fogalmazás átlendítheti e jogokat a ló másik oldalára. És kihatnak a felnőttkorra is.
Egy anyának az elfajzott “gyermekjogok” olyanok, mint egy férfinak a feminizmus. Van valaki, akit szeret, tisztel és eltart (adott esetben felelősséggel is tartozik érte), és ennek a személynek a törvény olyan hatalmat tesz a kezébe, amivel egy gyengébb vagy önzőbb pillanatban egy életre tönkreteheti őt.
Ahogy az empátiával kapcsolatban említettem, van a dolgoknak egy evolúciósan kialakult hierarchiája (nem “értékbeli”): a férfi felelőssége a nő és a gyerek, míg a nő felelőssége csak a gyerek. A nő kezébe férfiellenes hatalmat tenni pontosan ugyanaz, mint a gyerek kezébe felnőttellenes hatalmat tenni. Nem véletlen, hogy errefelé haladunk – a családok szétverésének a neoliberális “gyermekjogok” megalkotása a következő logikus lépése.
Az a helyzet, hogy ezzel a szexuális zaklatás témával a nők többsége sem ért egyet, csak ezek az ökör feministák próbálnak mindent felhasználni a feltűnésre. Én eddig akárhány nőnek bókoltam, vagy épp tettem többet ennél, mind elolvadt, szerencsére egyszer sem akadtam ilyen feminista “áldozat”ba.
Amúgy kezd kifáradni ez a “cikksorozat”, szerintem még egyet csinálok belőle, aztán írok most már rendesen, mert nem jó ez így sehogy se. Van esetleg valami, amit kérdezzen meg a szerzetesnővér, mielőtt a múlt filmkockája válik belőle?
Nekem pont az tetszik benne, hogy végre nem a saját gondolatmenetemet kell követni :D
Azért azt nem mondanám, hogy “nem jó ez így sehogy sem”. Korántsem rossz, de ha kezded unni, akkor szerintem hagyd nyitva a sorozatot és pihentesd egy kicsit Ildikét. ;)
Ildike? :) Akár. De inkább Jolanda nővér, az egyház nagy gondolkodója :)
Az ingerküszöb feszegetése még elmenne, had örüljön otthon az asszonyka a felgyülemlett energiáknak :)
A baj ott van, hogy ott lebeg a férfiak (és csakis a férfiak) fölött a fenyegetettség érzése.
Nagyon bizonytalan, kiszámíthatatlan, mikor és mi számít zaklatásnak.
Hol a határ, amit nem szabad átlépni?
Túl közel mentem el mellette, oda mertem nézni, amikor épp kitette valamijét, tök véletlenül már harmadszor megyek vele a liftben, szemben a folyosón…
Mindig és csakis az illető nő pillanatnyi szeszélyére van bízva?
Pillanatnyi hangulatára, rossz kedvére, netán rosszindulatára, érdekeire és elég ha csak rámutat valakire és kész?
Igen, akár az érdekeire!
Ez is egy jó egyoldalú fegyver lehet a nők kezében.
Akár teljesen más természetű munkatársi ellentétek, érdekek területén.
Mint pl. előléptetés, fizuemelés, leépítés stb. előtt a férfi vetélytársak kilövése.
Tök fölösleges baromság az illemtant munka- és büntetőjogi kategóriákba sorolni.
Ráadásul kifejezetten egyoldalúan?
Ha én akarata ellenére fölizgatnék egy nőt, az vajon minek minősülne? Tudjuk!
Ha pedig egy nő izgat fel engem szabad akaratom ellenére? Azt is tudjuk!
Találós kérdés: és ezek közül vajon melyik eset a gyakoribb?
Esélyegyenlőség?
Egyenlő elbírálás?
Ezt most röhögve ugyan, de leírom :)
Van, hogy egy férfi még egyértelmű, fizikai bizonyítékot is be tudna mutatni, az őt ért zaklatás, felizgatás tényéről :)
Könnyen lehet, hogy ez nem is olyan nevetséges…
Bizony, annyira nem nevetséges, hogy ugyanezt a “bizonyítékot” ellene gond nélkül felhasználják, ha ez kell ahhoz, hogy egy nő végre beteges perverz állatnak titulálhassa. A vizsgálat ugyan gyakorlati nehézségekbe ütközhet, de tegyük fel, hogy olyan helyről van szó, ahol át kell öltözni – mit gondolsz, meg tudja szerezni a nő a bezárt szekrényedből a bizonyítékot?… És nem, őt ezért nem fogják perverznek és alsógatyagyűjtőnek bélyegezni, csak téged, amiért egészségesen reagáltál egy biológiai ingerre.
Húha!
Én csak a dákó állagáig, de ilyen messzebbre vezetően bele sem gondoltam.
Márpedig…
Én meg lehetnék a mocskos szatír, ha nedves női bugyit csórnék, lobogtatnék.
Pedig a helyzet teljesen szimmetrikusan tök ugyanaz.
Mi ez a fantáziálgatás? :) Komoly ügyekről van itt szó, kérem szépen! :D
De még mennyire hogy komoly!
Csak hát van, hogy nevetséges ami a komoly és komolyra fordul, ami nevetséges…
:)
Márpedig.
És meglepődnék, ha nem lenne már ilyen ügyre precedens, még ha rákeresni nincs is különösebb gusztusom :)
Na igen!
Éppen az előbb gondoltam bele az írásod nyomán, hogy az élet simán meghaladhatja a fantázia világát is.
Egy kicsit enyhébben, de hasonlóan gondolom.
Én nem lepődnék meg, ha létezne már ilyen precedens.
Rákereshetnél. :o) Leírni bezzeg volt gusztusod… :o)))
Meg hát azért ez ugye nem egy általános dolog. Nem hinném, hogy számottevő azoknak a száma, akik alsógatyákat vagy bugyikat lopkodnak a kollégák szekrényéből. És azok sem lehetnek sokan, akik nem tudnak máshová…
Azt én sem gondolom, hogy az ilyesmi mindennapos veszélyforrást jelentene.
Azért… de azért… de nem is lehetetlen.
Elkalandoztunk, nagyítottunk, legalább szembeötlőbb így ez az egész mizéria.
/esküszöm nem ittam semmit és nem voltam kint a tűző napon sem/ :)
Pedig egyszerű: az a zaklatás, ha olyan férfi tesz rám megjegyzést, aki nem tetszik nekem:))
Egyébként meg én is ijesztőnek találom a folyamatokat. Remélem vagyunk annyira Balkán, hogy itt ez sosem bontakozik ki teljesen.
Vagytok (illetve, mivel évek óta félig itt élek, vagyunk) annyira Balkán. :)
Ugye-ugye, amikor hálát ad az ember az Égnek az európéerségügyi lemaradásért…
Igen, ez egy ilyen eset. :)
A kedvesem, amikor ideköltöztem, mesélt egy-két érdekes dolgot a rendszerváltás idejéből. Például azt, hogy elég komoly olasz-osztrák-magyar-jugoszláv együttműködés volt kibontakozóban, amit ki szerettek volna bővíteni Csehszlovákia és Lengyelország felé. (Ennek megmaradt “romja” az Alpok-Adria együttműködés, ami kimerül néhány találkozóban, sporteseményben és nemzetközi vásárban. Alig több a semminél… )
Neki meggyőződése, hogy ezt az akkori Közös Piac torpedózta meg, hogy egyesével lehessen tárgyalni a kis országokkal. Együtt még túl erősek lennének, és a Nyugatnak is engedni kellene, míg ezek az országok együtt nem engednének egyoldalúan szinte mindenben. Ha egy picit tovább megyünk, lehet, hogy így nem lett volna délszláv háború sem, mert Ante Marković kormánya megkapja a pénzügyi támogatást gazdasági reformjaihoz.
Érdekes elmélet, nem minden alap nélküli. Ha ezek a tervek megvalósultak volna, akkor lehet, hogy nem lennénk Balkán és mégsem tudna beáramlani ide minden “nyugati szemét”. Mindez egyébként EU-n belül is megvalósítható lenne, de akkoriban sokkal könnyebb lett volna.
Néha el szoktunk mosolyodni azon, hogy a magunk szerény eszközeivel Közép-Európa egyesítésén dolgozunk. :)
http://www.youtube.com/embed/wZX7GlXCIRg
Na de nem is a válaszok, hanem a fiktív nő kérdései….
Uramisten, de szép szimulációja ennek az ösztrogén-logikai alapú érvelésnek.
“És amúgy gondolod, hogy ha akarnánk, így nem tudnánk megoldani, hogy megnézzetek?”
Pontosan ezt szokták csinálni!
Egy jól irányzott ügyes szúrás, és puff, repül minden, amit fél órán keresztül védtek, mert egyetlen érzelemvezérelt mondatban elkottyantják, hogy tulajdonképpen teljesen igaza van a másik félnek – aztán mintha mi sem történt volna, ott folytatják, ahol abbahagyták, mi meg csak pislogunk, hogy ugye ez most csak valami hülye vicc.
“De nem értem, mi ezzel a probléma?”
Ez is nagyon tipikus.
Mintha elfelejtenék, hogy miről beszéltünk az elmúlt 20 percben.
Nem látják az analógiákat, a szimmetriát.
Nem látnak semmit, amit nem érdekük látni.
Nem vitáznak, csak úgy csinálnak, mint aki vitázik, náluk az egész egy formai dolog.
Már csak azért is, mert az náluk nem jöhet ki végeredményként, hogy nincs igazuk. Hogy miért? Hát mert az olyan rosszul esne. És ez náluk egy mindent ütő érv, és vezérlőerő.