Egyes feministák egész elmélet-rendszert, mások vallást építettek a köré a gondolat köré, hogy a nők erkölcsösebbek, “morálisan fejlettebbek”, mint a férfiak. Az persze fel sem merül bennük, hogy ez a fajta nemi megkülönböztetés az általuk olyannyira üldözött szexizmus egyik formája. De nem is ez az érdekes, mert hát arra, hogy pár szexista nő mindenféle anyatermészet-istennő kultuszokat épít ki, hát, finoman fogalmazva megvonhatjuk a vállunkat. Ami az érdekes, hogy a legkevésbé sincsen igazuk. A nők fabatkányival sem erkölcsösebbek, mint a férfiak. – Micsoda radikális gondolat, hogy mindannyian emberek vagyunk…
Yolanda Dickinson nemrég megjelent novellájában (“Taboo”) saját tapasztalatait adja vissza, amiket a New York-i Rikers börtönben szerzett, mint az őrök egyike. Elmondása alapján többen is viszonyt folytattak különböző elítéltekkel. Ő maga ugyan tagadja, hogy szexelt volna a börtönben, de annyit azért bevall, hogy “közel került” egy elítélthez, aki történetesen egy gyilkos, és az ő “védelmében” súlyosan megvert egy másik rabot. Az is kiderül, hogy Yolanda gyermekének apja is egy elítélt.
Minimum 6 női börtönőrt rúgtak ki a Rikers-ből az elmúlt 3 évben a rabokkal folytatott intim viszonyaik következtében; köztük olyat is, aki gyermeket is szült egy elítéltnek akire a börtönben ő “vigyázott”. Ami még érdekesebb – már annak persze, aki nem ismeri a nők ösztönvilágát -, hogy a legdurvább, legerőszakosabb elítéltek voltak a legkapósabbak. Yolanda úgy írja le a börtönéletet a női fogvatartók és férfi rabok között, mint egy szappanoperát.
Persze ez az egész már régi nóta, csak a sajtó nem nagyon szokta felkapni, hiszen szembemegy a modernkori feminista mitológiával. Időről időre azért szóba kerül itt-ott, hogy a híres gyilkosok százával vagy ezrével kapják a házassági ajánlatokat ismeretlen nőktől a börtönökben, míg mondjuk kivégzésükre várnak. Hová bújik ilyenkor az a bizonyos női erkölcsösség? Miért kellene nekem látatlanban is elhinnem annak a nőnek a morális felsőbbrendűségét, aki ismeretlenül is házassági ajánlatot küld a börtönbe egy olyan férfinak, aki megölte a saját feleségét és még meg sem született gyermekét?
És ha már itt tartunk, miért van az, hogy férfiak nem bombáznak női gyilkosokat hasonló ajánlatokkal?
A hétvégén először láttam teljes egészében a Nagy Sándorról szóló mozifilmet és a melegnek történő beállításán kívül teljesen történelemhű film sikeredett.. Már ekkor a nők irányították a háttérből a szálakat, Nagy Sándor anyja alakította a makedónok sorsát, megölette Filipposzt, hogy Nagy Sándor trónra kerüljön, majd Nagy Sándor halála után a feleségei végeztettek nagy mészárlást Nagy Sándor családjában, mégsem lettek felelősségre vonva. Ez szépen mutatja, hogy miért olyan jelentős a női kisebbség a rendőrségi statisztikákban. Például a Filipposzt megölő férfit rögtön meggyilkolták, a felbujtó (aki e gyilkos felett állt) viszont megúszta. Miközben erkölcsileg egy szálat sem volt jobb a férfiaknál, ahogy Nagy Sándor feleségei sem.
De emlékezhetünk I. Mária és I. Erzsébet angol királynőre is, akik rendkívül kegyetlen módon uralkodtak, de ezek tényleg csak olyan példák, amelyek közismertek.
Többek kōzött ezért kellene, hogy többen legyenek a Parlamentben is.
Ráadásul valódi megmérettetés nélkül, pusztán csak nemiszervek osztályozása alapján megszerzett alanyi jogon.
Mindezt természeresen a “le a szexizmussal” zászlaja alatt.
Mert ugye ök a szétáradó szeretet, empátia, esélyegyenlöség, igazságosság, világbéke….stb. egyedüli és szent letéteményesei.
Az elözömhöz.
Jó jó tudom, de azért tegyük fel, hogy mindezek teljesülnének általuk.
Az a sok-sok szétáradó szeretet, igazságosság stb.
Gyanítom, ennek eredményeit, áldásos hatásait, hasznát is csak az általuk arra méltónak tartottak élvezhetnék.
Hogy ki lehetne méltó?
Nyilvánvalóan szintén a nemiszervek szétválogatásával döntenék el.
Közben persze harsányan hangoztatva, hogy mindenkinek, a férfiaknak is így a legjobb és a legigazságosabb.
Utópia?
Egyrészt köszönöm a felekezeti kikacsintást, Dean :) Másrészt igen, ez mutatja, hogy a lelkükben akkor is éretlenek, amikor erőszakról, életek kioltásáról van szó. “Én a rosszfiúhoz akarok tartozni, mert ő olyan erős”. Nem tudja, hogy a gyilkos sokszor nem erős, hanem egy pitiáner szarházi, aki lesből le tudott szúrni egy másik embert, és hogy a brutalitás sokszor csak azt jelenti, hogy véletlenül éppen erősebb volt másoknál, és elvette a pénzüket, nem pedig hogy hajde keményen fogja megfarkalni szíve választottját. A nő egyszerűen nem gondolkodik, hanem érez. Azt érzi, hogy fú, ez itt olyan durva, és a következő gondolata már az, hogy olyan jó lenne áldozatául esni. Ezt most viktimológiai szempontból nem is boncolom, mindenesetre egy dolog biztos:
A nők nem veszik komolyan a világot.
Nekik nem vérre megy, nekik nincs súlya, és nekik belefér bármit megpróbálni, mert úgyse lehet belőle nagy baj. Vattába csomagolva élnek az utolsó pillanatokig. Soha nem rettegnek attól, hogy éhenhalnak a híd alatt, csak attól, hogy a férjük megcsalja őket. Soha nem érzik sikertelennek magukat attól, hogy csapnivaló az emberismeretük, és semmit sem tudnak semmiről – mindig csak attól, ha a pasijuk csúnya, kicsi a farka, vagy nem keres eleget. Pontosan úgy, mint az óvodában: nem az számít, hogy odakint mit csinálnak a felnőttek, hanem hogy meg kell szereznem a piros legókockát, mer tündérvárat építek, és kell bele egy olyan.
Az átlag nők olyanok, mint az ovisok, a feminista nők pedig mint az anyjuk, aki szerint “a gyerekemnek akkor is igaza van”.
Jáááj! Te nem vagy nóóórmális! :o)))
Méghogy a feminista a nők anyja! Nehogymár ennyire útáld a nőket!! :o)))
És igen az a szép, hogy a nők olyanok is tudnak lenni, mint az ovisok és tündérvárat is építenek. Ettől kék az ég és színesek a virágok és smaragdzöld a fű, és ragyog a szivárvány. :o) A feministák szemével nem látok, de az írásaik elég szürkék, fakók – még a hevességük ellenére is.
Hogy Borisz mire gondolt, magyarázza meg ö maga.
Én úgy értelmeztem, hogy a feministák a többi nö sorsát is meg akarják határozni. Helyettük, a megkérdezésük nélkül, hiszen ök jobban tudják, mi a jó nekik. A nök között is nöbbnek gondolják magukat, úgy tekintenek le a többiekre, mint akiknek utat kell mutatniuk, még elmaradottak és éretlenek, akiknek fel kell nyitniuk a szemūket.
Irányítani, anyáskodni akarnak felettük.
Az anyák se kérdezik meg a gyereket, milyen nevelési módszert válasszanak,úgy a feministák se.
Szerintem ennyi.
Én nem éreztem ki nōk iránti utálatot.
Igen, az szép és szeretni való amit írtál de azok nem a feministák, mint ahogy ezt te is érzékeltetted.
A feministák ezeket a szépségeket is ki akarják irtani.
Itt mi, én legalábbis, nem a nök ellen szólok.
Ez antifeminista oldal, tehát itt ez a téma és adott a célpont.
Borzasztó kényelmetlen lenne folyton megmagyarázni, hogy a normális nagy többség mindig kivétel a kritikáink alól.
Úgyis mindenki tudja magáról, melyik a saját inge, blúza.
“Itt mi, én legalábbis, nem a nök ellen szólok.”
Itt senki nem szól a nők ellen.
Ha erről lenne szó, akkor nem az lenne a fejlécben, hogy antifeminista magazin, hanem az, hogy nőellenes. A két dolognak semmilyen köze nincs egymáshoz.
Dean, tudod, hogy mennyi mindenben egyetértünk, de ezt ebben a formában te sem gondolhatod komolyan. Hé, én itt most fogakat csikorgatva háborgok, okés? :)
Persze, hogy ez nem egy nőellenes magazin. Aki huzamosabb ideje olvas minket, pláne a hozzászólásokat is, annak ezt nem is kell magyarázni.
De amikor a gyanútlanul idekattintó azt látja, hogy (idézem )
“A nők nem veszik komolyan a világot.”,
(dupla vastagítással, új sorban, üres sorközökkel kiemelve b.zmeg :) ), akkor azt elég nehéz kimagyarázni, bárki bármit is akart mondani vele.
És félreértés ne essék, én érteni vélem, hogy Borisz mit akart mondani – az még igaz is lehetne, de ez így nem. Ha arról írt volna, hogy pl. “elterjedt női hozzáállás”, “jellegeztes női-jin minta”, vagy akár “vannak olyan nők”, az okés. Ez így, ebben a formában viszont védhetetlenül necces, és az értelmes, korrekt nők joggal sérelmezhetik. Megér ez nekünk annyit, hogy szemet hunyjunk felette?
Egy példa. Tudod, az írók egy jelentős többsége szentül meg van győződve arról, hogy zseni, és az olvasók hülyék, amiért nem értékelik eléggé. Aki viszi valamire, annál mégis az van, hogy ha népszerű akar lenni, akkor változtat a közlési formán, hogy több olvasó könnyebben rácsodálkozhasson arra a nyilvánvaló igazságra.
Szóval érteni vélem, mit miért mondasz, de “ne adjunk már ennyi muníciót az ellenség kezébe”. Pont nekünk kellene erőltetni a pontosabb fogalmazást, és minmalizálni a támadási felületet, hogy bárhol kerülünk szóba, minél kevésbé lehessen a lényegről terelgetni.
Nagy gond persze nincsen, ha pár hiba becsúszik – de szerintem a minimum, hogy hibának hívjuk azt a hibát. :)
Borisz:
Nyilvánvalóan olvasod a diskurzust, légyszíves reagálj már valamit. Bevállalom, hogy elküldhetsz a fenébe és nem fogok megsértődni, ha ettől bármi könnyebb lesz. :)
(és no offense, tűzben edződik az acél, meg ilyenek)
A fogalmazásmódja megkérdőjelezhető, de alapvetően nem látom benne a nőellenességet. Értem, hogy mit akart mondani, amiben látok is némi igazságot, de persze mondhatta volna szebben is, vagy megpróbálhatta volna polkorrekt szövegkörnyezetbe ültetni.
De azért – még ha rosszhiszeműek vagyunk is – ez maximum egy enyhén lekezelő, félresikerült általánosítás, amit nem lehet egy lapon említeni a feminista mocsokkal.
Ezt nem azért mondom, hogy ha ők valamit csinálnak akkor nekünk is szabad/kell, hanem csak hogy legyen perspektívánk.
“Nem veszik komolyan a világot”??? Azért ez nem egy csak vérben oldódó sértés, ez nem egy olyan aljas rágalmazás amiért bíróságra kéne menni vagy párbajtőrt rántani. Ha valaki összességében nincs túl jó véleménnyel a nők bizonyos alkati tulajdonságairól, az még azért nem üldözendő gyűlölködés. Illetve a szép új világunkban az, ahol a szólás- és véleményszabadság ugye csak bizonyos kitüntetett csoportoknak jár.
Egyébként az utóbbi hetek egyik tanulsága számomra, hogy a nőkről beszélni szinte teljesen lehetetlen, ha nem seggnyalásról van szó. Szerintem az emberek fele még abba is belekötne, ha azt mondanánk, hogy a nők átlagban alacsonyabbak. A nők “hibáiról” való tárgyalás pedig papíron semmivel sem rosszabb mint a férifak “hibáinak” kitárgyalása. Tény, hogy sok nő nevelkedik fel a széltől is óvva, amitől a sérthetetlenség illúziója alakul ki bennük – főleg ha még szépek is valamennyire. Borisz erről beszélt, csak mondjuk a szóban forgó mondat elején kicserélhette volna az “A” szócskát “Sok”-ra.
Oké, értem hogy érted, csak nekem is le kellett írni :D
Egyébként bizonyos szinten fontosabbnak tartom a belső kommunikációnkat, mint a külső megítélésünket. Örülök, hogy felvetődött ez a kérdés, mert legalább kibeszéljük. Ha Borisz “ügyesebben” fogalmaz akkor ennyivel szegényebbek lennénk :) Nekem ez az egész herce-hurca legalább annyira a saját nézőpontom csiszolásáról szól, mint mások felébresztéséről vagy megsegítéséről. A kívülállók támadjanak csak nyugodtan, úgysem számítok arra, hogy aki rosszindulattal érkezik ide, az varázsütésre meggyógyulna amikor meglátja hogy mi vagyunk a normális tábor. Egy relatíve széles rétegnek már az “nőgyűlölet”, hogy férfihang-nak nevezik ezt az oldalt, ha érted mire gondolok.
Ja, csak mintegy utóiratképpen: én az általad vizsgált kommentemben nem Boriszt akartam mentegetni, őszintén szólva eszembe sem jutott :) Általánosságban értettem, hogy itt senki sem nőgyűlölő. És ezt továbbra is fenntartom.
Kicsit félreértettél.
Nem elemeztem, “mire gondolhatott a költő, amikor ezt a verset írta” – nem igazán értem, ezt mire mondtad. Na, de mindegy is.
A szmájlikat nem véletlenül pakoltam ki és nem véletlenül írtam úgy, hogy nóóóóórmális, meg hogy jáááj, és az útálatot is direkt így, eltúlozva, ovisan.
(Nem vettem szó szerint, hogy a feministák a nők anyái. És ha elolvasod a bemutatkozásomat, épp hasonlót írtam benne.)
Elhiszem, hogy borzasztó kényelmetlen szabatosan és óvatosan fogalmazni, de jelen helyzetünkben muszáj.
Nem alapozhatsz arra, hogy úgyis mindenki tudja, mert aki nem, vagy nem akarja, az kiforgatja és akkor még kényelmetlenebb magyarázni – aztán abból kimászni, hogy aki nem, az közli, hogy magyarázkodunk. Úgyhogy jobbnak látom a megelőzést.
Jelen esetben tényleg nem vettem rossz néven, de te belekomolykodtál. :o))) (Ha szmájlikat írok, akkor a valóságban is vigyorgok.)
Egyetértek hgyi-vel, ez nem kicsit erős volt.
Az általánosító frankónmegmondásoknak az a hátránya, hogy ha nem fogalmazol pontosan, mit több, szabatosan, akkor nagyon könnyen félre lehet érteni őket. Vagy szimplán csak nem igazak, és ez – joggal – sérthet másokat.
Azért ne essünk már abba a hibába, hogy kb. ugyanazt adjuk elő, mint a femik, csak az előjel más. :)
Igazad van!
Be fogom vezetni, a pontosság kedvéért a megfelelö helyeken nök helyett a feministák, femik szavakat fogom használni.
A másik.
Hozzászólásomban szerencsétlenül elcsúsztam, eltértem az ovis hasonlat logikájától.
“Mint a neveletlen gyerekek”
Pedig a femikre gondoltam.
Nem tudom, mennyiben félrértés és mennyiben nem, de azt én Borisznak írtam. Az mondjuk nem baj, ha minél többen próbálunk szabatosan fogalmazni. :)
Ehh, mindig ez a baj a költői túlzásokkal, hogy néha akkora lendülettel igyekszik a szerző kiemelni egy momentumot, hogy aztán ha nem figyel eléggé, akkor esetleg a ló túlsó oldalán landolhat.
Na, kár, hogy nem olvastam tovább. :o)
Nem biztos, hogy megírtam volna az előzőmet. :o)
Nagyon sokszor hallani, hogy a nök érzelmi szinten magasabban állnak. Ebben sok igazság lehet és egyáltalán nem baj. Viszont mint mindig és minden helyzetre csakis egyértelmüen pozitív hatásúnak és feladatok, posztok betöltésére alkalmasabbá tevö tulajdonságként beállítani butaság. Mint minden területen üdvözítö hatású, mint minden megoldások kulcsa, mint magasabb rendü tulajdonság emlegetése komoly tévedés.
Az érzelmek és megérzések alapvetöen ösztönökre épülnek, nem tudatos teljesítmény és nem is mindig egyértelmüen pozitív irányba hatnak. Ezért kell megtanulnunk uralkodnunk is fölötte. Meg kell tudni tartanunk az érzelmek és a tudatos értelem egészséges egyensúlyát. Ez ugye legalább annyira értékes képesség, mint pusztán csak az érzelmek, megérzések játéka az ösztönök talaján. Az érzelmek, az ösztönök önmagukban, hideg fej nélkül könnyen eltorzíthatják a körülöttünk létezö valóságot.
Van ahol igenis van helye az ösztönöknek az életben, de talán pont nem éppen azokon a területeken, ahol értelmes, tudatos és lehetöleg igazságos döntéseket kell hozni, körültekintöen és felelösen. Erre nem elsösorban az érzelmek irányába erösebben eltolódottak a legalkalmasabbak.
Az erkölcsösséget és a moralitást, vagy pl. az alapigazságok tárgyilagos felismerèsét az érzelmek, vagy az értelem segíti-e jobban?
Mivel ezek nagyon sok tudatosságot és bizony önfegyelmet is igényelnek, nem hiszem, hogy elsösorban és nagyobb mértékben az érzelmek felé kellene eltolódnunk ehhez.
Hát ezért érzi igazságtalannak az az anyuka, ha a gyereke nem kapja meg automatikusan és azonnal amit szeretne.
Jó lenne? Igen! Tehát akkor az nekünk jár!
Mindegy hogy hogyan, ha másképp nem sikerül, hát akkor majd a hatalom szavával megtolva, de meg kell kapnunk.
Ugyanezt a hozzászólásomat nagyon sok másik cikk alá is betehetném sajnos.
Ilyen-olyan kvóták, bérezés, eröszakok, hatalom, meg az a sok-sok akarom, de azonnal………..
Hát tényleg! Mint a neveletlen gyerekek.
Ez a cikk tökéletes példája a hipergámiának, annak végletesen eltorzult formája, ahol a nő a férfi elítéltet a bűnéért emeli ki a társadalom többi lehetséges versenytársától azt gondolva, hogy társadalmi elismerést nyer belőle. Erre már korábban találtam egy pszichológiai betegségfogalmat, de sajnos ezt nem tudom még a Wikipédiával sem megmutatni (pedig ott kell lennie), viszont a női érzelmi felsőbbrendűségről már egy sokkal brutálisabb dolog jutott eszembe, a Holokauszt. Talán mindannyian tudjátok, hogy nem csak férfimunka volt a haláltáborokban, hanem törékeny kis női kezecskék is segítették a mindennapi kínszenvedés, betegség és halál folyamatát, sőt köztük a legközismertebb koncentrációs táborban (Auschwitz) szolgált az u.n “Szörny”, azaz Maria Mandel. Kötél általi halálra ítélték, mert félmillió nő kivégzésében játszott kulcsszerepet. Gondolom erre a feministák magát a nácizmust tennék felelőssé, eszükbe se jutna, hogy az emberi természet ideológiai háttér nélkül, nemtől teljesen függetlenül képes ekkora szörnyszülötteket kreálni bárhol, bármely korban.
A férjfelgyújtó Sápi Andreát is összehozták börtönőrökkel! Szóval tényleg csak emberek vagyunk, ha a hülyeséget nézzük. Avagy ez egyfajta mazochizmus? Végső soron férfiaknál is előfordul, mégha a szadizmus gyakoribb is, ellentétben a nőkkel, ahol fordított a dolog.