Férfihang.hu

Karinthy Frigyes: A lányok

A lányok a Vadász utcába járnak: egy órakor gyakran találkozunk velük, tarkán sereglenek ki a körútra, vihognak és sugdolóznak. Copfjukon piros és kék pántlika fityeg, hárman-négyen összefogóznak, egymásba karolnak, az egyik halkan, súgva mond valamit, hangosan kuncogni kezdenek.

Ellenségesen és értetlenül és irigyen nézem őket, vajon miféle butaságon nevetnek folyton? És mit sugdolóznak? Ha két lány összejön, mindjárt sugdolózni kezdenek – ismeretlen dolgon nevetnek, elkomolyodom, és gyanakodva, rossz érzéssel húzom föl a szemöldököm – valami profán, cinikus, tisztátalan dolog van a világon; amiről csak ők tudnak, és mindig arról beszélnek; gúnyosan, alattomosan néznek rám és elszaladnak. Vajon mi lehet az?

Mert valamit tudnak, amit én nem tudok. Különben buták és tehetetlenek, növényt és bogarat nem gyűjtenek, bélyeget se. Leydeni palackot nem csinálnak, se magdeburgi féltekét. Egyszer napfogyatkozás volt, a Hold árnyéka elhaladt a Napkorong előtt. Napokig készültem rá, üveget kormoztam, és dobogó szívvel vártam a csillagászok által kijelölt időpontot. Mikor a fényes tányérba beleharapott a fekete csorba, ujjongva és áhítattal kiabáltam – és kezemben a kormos üveggel kerestem valakit, akinek elmondjam, hogy milliárd kilométernyire mi történik odakünt. Csak két lányismerősöm volt a másik szobában, befutottam, és lelkendezve hívtam őket, hogy jöjjenek gyorsan, mert a pompás színjáték csak percekig tart. Nem lehetett rávenni egyiket se, hogy az utcai szobába átjöjjenek – valami butaságon vihogtak, csúfoltak engem, ugyan hagyj bennünket, mondták. Dühösen és gesztikulálva magyaráztam, hogy milyen nagy és ritka tüneményről van szó, és hogy mindjárt vége lesz, de hiszen csak arról van szó, hogy átjöjjenek az utcai szobába, kiabáltam elkeseredve. Valami kétértelmű ostobaságot feleltek, egy szón megint vihogni kezdtek, nem jöttek át, nem nézték meg.

De vajon mi lehet az – mert van valami velük. Valami van, amit mindenki tud, csak én nem, ami miatt úgy bánnak a lányokkal, mint valami kiváltságosokkal, és ezt ők tudják.

Még egészen kicsike voltam, mikor a rokonaim ilyeneket mondtak nekem, “hát állva hagyod a kis kisasszonyt, és te leülsz? nem szégyelled magad? milyen gavallér lesz belőled?”, és nekem fel kellett állni a kényelmes székről, hogy a csipkébe öltözött kis majom leülhessen. Az arcom égett a szégyentől és haragtól – miért? Micsoda ostoba, jogtalan, igaztalan előny? Ha pofon vágnám, leesne a székről. De hát ő pofon vághat és megalázhat engem, csak azért, mert ő gyengébb, és így lovagiasságból nem üthetem vissza? Hát nem látják, hogy ő tudja ezt, és kinevet bennünket, és kényelmesen elterpeszkedik?

Miért? Miért? Mi lehet ez?

A lányokat nem bántja senki. Taknyos másodista korukban már magázza őket a tanár, nem kapnak barackot a fejükre, udvariasan beszélnek velük. A felsőbbistákat pláne kisasszonynak szólítják, az iskolában is. Fiatalabb tanárok előre köszönnek nekik az utcán – hallatlan! Szelídség gyöngédség veszi körül őket – én meg tegnap egy olyan brusztflekket kaptam verekedés közben, hogy egész nap nehezen lélegzem. Ha elmondanám, azt felelnék, úgy kell, miért nem vágtad pofon, nem szégyenled magad? De hát ő kezdte tanár úr – hát engem nem véd senki? Nem szégyelled magad? Egy felnőtt fiút védeni kell – micsoda katona lesz belőled?

– Az ám – katonaság! A tornaórán, szabadgyakorlatokban, felvonulásokban készülünk rá. Az kemény dolog lesz, tudom, eleget hallottam róla. Hideg priccs, borjú a hátamon, alélt menetelések, puska és szurony. Hiszen szép, lelkes dolog, tudom, vágyom is rá – de hát miért csak mi? A hazát meg kell védeni. Aki nem kockáztatja életét a hazáért, gyáva és becstelen. Hát ők? Ők miért nem gyávák és becstelenek? Eszükbe sem jut kockáztatni az életüket – ezek vihognak és pipiskednek: mégis, senki se mondja, hogy ők gyávák és becstelenek, sőt! inkább eszményül állítják elénk. Meg kell védeni a nőket, a gyenge nőket! Királyért és hazáért – és a nőkért! Hát a lányok királyok?

Miért? Miért? Miért?

Miért mindenütt, mindég, ez a kivételezés, ez az extravurst, ez az elnézés – miért, miért? A villamosban fel kell állni nekik – a legjobb falattal őket kell megkínálni, ha leejtenek valamit, úgy állnak ott, hanyagul és kényelmesen, mintha a természet törvénye volna, hogy azért nekem kell lehajolni. Tizennyolc éves koruktól kezdve már kezet csókolnak nekik, mint az öreg püspököknek, akik munkában és áldásban töltötték életüket. Jobb oldalra kell engedni őket az utcán. De hát miért? Mit nyújtanak ők, mit tesznek, miért kell tisztelni őket? Hiszen műveletlenek, ostobák, lusták és dologtalanok. Mulatságban nőnek fel, férjhez mennek – attól kezdve a férjük dolgozik helyettük, eltartja őket. Szabadjegyet váltottak az életre azzal, hogy megszülettek – míg nekünk véres verejtékkel kell kiverekedni minden percünket, újra és újra bebizonyítani, hogy jogunk van az élethez.

De hát miért, miért, miért?

A fiúk valami szégyenletes és ostoba dologról fecsegnek, az iskolában. Nem, az képtelenség, ostobaság, nem lehet. Itt valami titok lappang, az bizonyos – de az őrültség, az lehetetlen, hogy az legyen a titok. Hiszen az egy buta vicc, egy gyerekes játék – hiszen ennél csak érdekesebb a Torricelli-féle űr, vagy egy Leclanché-elem?

Miért? Miért?

Érzem, hogy egy napon meg fogom érteni. Félek ettől a naptól – ezen a napon keveredem majd el a szürke tömegbe: ezen a napon jövök rá, hogy én is az vagyok, amik ezek itt, akik szembejönnek velem az utcán. Ezen a napon el fogom felejteni az Osztályt, a Leclanché-elemet, a növénygyűjteményemet, és el fogom felejteni önmagamat.

6 votes, average: 5,00 out of 56 votes, average: 5,00 out of 56 votes, average: 5,00 out of 56 votes, average: 5,00 out of 56 votes, average: 5,00 out of 5 6 olvasó átlagosan 5,00 ponttal értékelte ezt a cikket.
Regisztrált felhasználóként te is értékelheted a cikkeket!

Post Author: Férfihang.hu

Férfihang.hu

31
Szólj hozzá!

Bejelentkezés szükséges a hozzászóláshoz!
7 Egyéni hozzászólás
24 Válasz hozzászólás
0 Követők
 
Legtöbbször megválaszolt hozzászólások
Jelenleg legvitatottabb hozzászólások
10 Hozzászólások szerzői
MaestrodaphneInaaraDeansdaleAlter Ego Legújabb hozzászólók
  Feliratkozás  
legújabb legrégebbi legnépszerűbb
Visszajelzés
Cerveza
Olvasó
Cerveza

Ez teljesen igaz a mai nőkre is.Nagyon bele tudok érzeni,mert mindig ezt éreztem már kiskorom óta.Sajnos a lányok nincsnek,vagy rosszul vannak szocializálva.Minden a hercegnős,királylányos meséknél kezdődik már egész pici korban.

Kodo
Újságíró
Kodo

Ezzel nem lenne semmi baj, ha a két nem neveltetése, szocializálása egymáshoz illeszkedő és a viselkedésminták egymást kiegészítően kölcsönösek lennének.

A baj az, hogy míg a férfitól az udvariasság és a lovagiasság még ma is elvárás, ma is ezt nevelik a kisfiúkba, sok nő ezen keresztül meg jókat röhögve kihasznál.
Ha meg nem vagy az elvárásoknak megfelelően udvarias és lovagias, akkor bunkó vagy.

Tiszteld a nőket és a sok egyéb közismert izé…
A másik oldalon viszont nincs meg ezek ellentetje, ezek megfelelője.
Normálisan az udvariasság elfogadása is udvariasan kellene, hogy történjen.
A kislányoknak is csak ugyanazt a szó szerinti szöveget tanítják, mint a fióknak.
Hogy tisztelni kell a nőket!
Csodálkozik még valaki, ha elszállnak ettől a nagy öntisztelettől?

Igen, Karinthy nagy Frici volt!
Ezt a lehető legpozitívabb értelemben gondolom :)

Cerveza
Olvasó
Cerveza

“A baj az, hogy míg a férfitól az udvariasság és a lovagiasság még ma is elvárás, ma is ezt nevelik a kisfiúkba, sok nő ezen keresztül meg jókat röhögve kihasznál.
Ha meg nem vagy az elvárásoknak megfelelően udvarias és lovagias, akkor bunkó vagy”

Ezért nem kellene hercegnőnek nevelni őket.Sokan még így is szólítják őket “hercegnőm”.Szerintem a kisfiúkba is a mesék nevelik ez a hozzáállást.És amikor felnőnek láthatják,hogy ezzel semmire se mennek,csak állandóan kihasználják őket és akkor átesnek a ló túloldalára.Ilyen szocializálással nehéz megtalálni az arany középutat.Szerintem,ha nem borultak volna fel a nemi szerepek,és nem lenne ennyi gép aminek a segítségével el tudná végezni egy nő is a férfi munkáját,akkor  tisztelnék a férfiakat.Alapvetően magunktól tudnánk,de így minden összezavarodik.Fura “feminista átnevelőtábor” az egész.

 

Kodo
Újságíró
Kodo

Túl nagy vész azért nincs.
Azt tapasztalom, hogy sok nőnek halvány lila gőze sincs alapvető illemszabályokról sem, tehát ezeket ők már elvárni sem fogják.

Pedig valameilyen mértékű alapvetést érdemes lenne megtartani.
Sok helyzetben biztonságot adhat.
Megoldhatja akár vadidegen emberek között is a viselkedési bizonytalanságokat, feloldhat feszültségeket és önbizalmat is adhat, ha mindenki tudja mire számíthat a másik felől és merre hány méter.

Viszont hogy ez jól működjön, ahhoz a két nemet nem egyoldalúan, hanem egymáshoz összehangoltan kellene szocializálni. Kölcsönösen egymáshoz illeszkedő és egymáséit kiegészítő viselkedési normákat kellene kialakítani nők és férfiak között.

Az úgy nem megy, hogy csak a férfit kötelezik udvariasságra, a nő pedig ezen udvariatlanul jót röhöghet. Nagyon sok udvariatlan nővel lehet találkozni és ha lesz akinek ez nem tetszik, akkor is igaz, hogy nem csak a feministák. Ez nekem se tetszik!
Ne csodálkozzanak azok a nők sem, akik azon siránkoznak, hová tűntek a normális, udvarias férfiak?
A vásár mindig kettőn áll!

Inaara
Olvasó
Inaara

“…sok nőnek halvány lila gőze sincs alapvető illemszabályokról sem, tehát ezeket ők már elvárni sem fogják.”

Igen, ez sajnos nagyon igaz, de azért legyünk igazságosak: ez a férfiak egy részéről is elmondható. Ha a férfi és a nő között nagyon nagy a különbség az etikett ismeretében, akkor az egy bontakozó kapcsolat halála is lehet, de bármilyen társas szituációban gond, ha valakinek nagyok a hiányosságai. Mint nő, hiába ismerem a legmagasabb szintű etikett- és protokollszabályokat, ha a férfi nincs a helyzet magaslatán és ez persze fordítva is igaz. Én szeretem, és mindig megadom a férfinak a lehetőséget, hogy lovag lehessen. Egy éttermi étkezés remek “vizsgáztatási szituáció”, de haladóbbak tudják, hogy pl. egy helyiségből kifelé menet mikor megy a férfi előre (és miért), hogyan mennek szűk lépcsőn felfelé és lefelé (ki megy elől – ez a BKV-buszok esetében is ugyanígy van), illetve “régimódi urak” (Figyelem! a nők nagyon szeretik) esetén, hogy hogy kell kezet csókolni és ez milyen helyzetben helyénvaló és mikor inkább ne….

Szóval fiúk, érdemes lovagnak lenni, mert vannak nők, akik értékelik és hölgyként fognak reagálni…

Kodo
Újságíró
Kodo

Na még egyszer, de igérem, hogy utoljára nekifutok.

Udvariasság címén nem nyálaskodni kell, nem kezet csókolni és pukedlizni….
A mai világban már az is komoly haladás és elég is lehetne, ha egymásban “csak” mint ember az embert, egyenrangúan tisztelnénk egymást.

Na most már tényleg elég legyen a szó- és agymenéseimből!
Illetlenség mindent teleszórni a megjegyzéseimmel :)
Egyelőre befejeztem :)

don Fefinho
Újságíró

Csodálom, hogy femináciék még nem cincálták szét szegényt. Mondjuk ahhoz olvasniuk is kellene.

Cerveza
Olvasó
Cerveza

ezt most találtam érdemes meghallgatni :)

http://www.youtube.com/watch?v=ZE9woO5TiPs

 

Borisz
Újságíró

“Ki az a fasz, aki önként megy a sittre,
És saját akaratából ott ül örökre?”

:)

Avar
Olvasó
Avar

Azért több dolgot is figyelembe kell itt venni. Akkoriban a nők társadalma igencsak szélsőséges volt: Voltak az úrinők, akiket ki kellett szolgálni, és a cselédek, akik gyakran rabszolgasorsban éltek. Viszonylag kevesen tartoztak a kettő kaszt közé, az arany középúthoz. Ma már a nők nagy része ugyanúgy dolgozik, mint a férfiak (ha van munkája ebben a munkanélküli országban), így hasonlóak a jogaik és a kötelezettségeik is. Egy szempontból azonban akkoriban a nőknek sokkal nehezebb volt, mint ma: Már évtizedek óta elfogadott a házasság előtti szex, és azelőtt fogant magzat. Karinthy korában viszont nagyon megvetették és megalázták azokat a nőknek, akikről ilyesmi kitudódott.

 

Alter Ego
Szerkesztő

Most őszintén; szerinted ezekről a társadalmi kérdésekről akart írni Karinthy? Vagy ez csak úgy eszedbe jutott? Bár lehet, hogy sok dolog változott ez alatt a 100 év alatt, de az, amiről valójában írt úgy tűnik semmit sem, merthogy meglepő módon (?) pontosan érti ma is mindenki. Kivéve téged. :)

daphne
Olvasó
daphne

De érdekes, amit írsz. Eddig akárhányszor olvastam ezt az írást, meg voltam róla győződve, hogy ugyan, ez már elmúlt, egész mások a viszonyok. Nem szólítják az iskolás lányokat kisasszonynak, senki sem magázódik, nem szokás fiatal nőknek csak úgy átadni az ülőhelyet, felnőttként a nők is dolgoznak, a fiúkat nem viszik el katonának, stb. Ti, férfiak, meg ezek szerint úgy élitek meg, hogy most is ugyanez a kivételezés van a nőkkel szemben. Elgondolkodtató.

Deansdale
Admin

Nem ugyanaz a kivételezés, de sok eleme megmaradt. Amivel alapvetően nem is lenne semmi gond, mert végső soron az udvariasság a férfinak is jól esik, ha a nő megfelelően reagál. Szóval az ilyen “kivételezés” mindenkinek lehet jó, ha a társadalom civilizált, értéknek tekinti az udvariasságot és nem túl sok benne a radikális idióta akinek egyetlen életcélja lerombolni ezeket.

Ugyanakkor sajnálatos megfigyelés, hogy a férfiak udvariasságának “kopása” csak követi a nők szétesését. Úriembernek csak egy hölggyel szemben lehet lenni, és a hölgyek tűntek el hamarabb. Sok hatás közrejátszott abban, hogy egy kulturált, civilizált, illedelmes, stb. hölgytől hogyan jutottunk el mára alapvetően háromféle nőtípusig (1. “normális” nő, aki nyomokban hölgyet tartalmazhat; 2. olcsó ribanc vagy 3. grrrl power férfiimitátor), amelyek miatt a férfiak is változni kényszerültek. Ez nem hibáztatás felétek, inkább csak egy történelmi jellegű apróság amin el lehet gondolkodni.

Alter Ego
Szerkesztő

Bár a társadalmi szokások egy része megváltozott, de a lányok ugyanúgy vihognak, magabiztosan és szemtelenül, és “kétértelmű ostobaságokkal felelnek”, mert ki sem nyílt még a szemük, de azért már tudják, hogy “valami profán, cinikus, tisztátalan dolog van a világon”, ami miatt történjék bármi is, őket “szelídség és gyengédség veszi körül”. Mindenhol ott van az “elnézés”, a “kivételezés”, az “extravurst”, amivel továbbra is ugyanolyan könnyű visszaélni, és “ő tudja ezt, és kinevet bennünket, és kényelmesen elterpeszkedik”, “míg nekünk véres verejtékkel kell kiverekedni minden percünket, újra és újra bebizonyítani, hogy jogunk van az élethez”.

daphne
Olvasó
daphne

Nahát:) Nem lehet könnyű a férfiaknak.

Alter Ego
Szerkesztő

Jól értem, hogy most valami “kétértelmű ostobasággal” feleltél? :D

daphne
Olvasó
daphne

Nem, értsd szó szerint. Tényleg meglepő, hogyan látnak minket a férfiak, és  erővel kell elvonatkoztatnom a saját szempontjaimtól, ha meg akarom érteni.

Deansdale
Admin

Ez is nehéz téma, mint sok más amit érintünk, mert mélyen rögzült gondolatokat és ösztönöket bolygat. Ráadásul ha valaki elkezdi fejtegetni, hogy mi a szitu a nőkkel, akkor a legtöbben azonnal zsigerből ráfogják, hogy azért csinálja, mert “sajnálja” a nőktől, vagy hisztizik, nőgyűlölő, stb. És úgy érzem ezektől az érzelmektől, reakcióktól még itt sem tudunk teljesen megszabadulni, holott ez a férfihang :P

A nőknek rengeteg olyan előnye van a férfiakkal szemben, amit természetesnek vesznek, elsősorban azért, mert el sem gondolkodnak azon, hogy a férfiak számára az ismeretlen, és így mintegy tudat alatt feltételezik, hogy a férfiak élete is ugyanolyan mint a nőké. Hát lópikulát :) A legtöbb nő sok olyan dolgot megkap az élettől (elsősorban a férfiaktól), amit a férfiak nem kapnak sem egymástól, sem a nőktől, nemhogy önként, de sehogy. A figyelem (emberi vagy szexuális értelemben egyaránt), a tisztelet, a törődés a nőknek magától értetődik, de a férifaknak folyamatosan dolgozniuk kell érte. (“míg nekünk véres verejtékkel kell kiverekedni minden percünket, újra és újra bebizonyítani, hogy jogunk van az élethez”)

Egy érdekes momentum a feministák sikítozása a “férfiprivilégiumok” kapcsán, amiről ugye minden normális ember ránézésre megállapítja, hogy egyszerű pszichológiai kivetítés. A femcsik a saját előjogaikat hazudják rá a férfiakra, akiknek a legtöbbje értetlenül áll a vádak előtt, mert fogalmuk sincs hogy egyáltalán mit is jelenthetne az a bizonyos “férfiprivilégium”. Legtöbbünk ugyanis soha semmit nem kapott ingyen az életben, ellentétben rengeteg nővel. Amije egy férfinak van, azért megdolgozott, vagy legjobb esetben is a szülei dolgoztak érte. Amije egy nőnek van, azért sok esetben egy férfi dolgozott meg. Marhanagy privilégium, hogy aranyárban lízingelhetünk egyes puncikat :)

(A helyzet érzékeltetésére fogalmaztam így, nem sértésnek szántam.)

daphne
Olvasó
daphne

Dean, a blogodon van egy írás egy nőről aki megpróbált férfiként élni, azt be lehetne tenni ide is, nagyon érdekes.

Maestro
Szerkesztő

Látod? Erre mondom, hogy a feminizmus az alapvetően empátiahiány. Ami a férfiaknak jobb, azon teli szájjal óbégatnak, hogy nekik is kell. Amiben viszont a nőknek jobb a dolguk, azt természetesnek tekintik.

Másrészt viszont, ez a nő ugye a végére kicsit megzakkant a férfiként élésben, míg a férfiak valahogy jobban viselik a férfisorsot. Ez arra enged következtetni, hogy a nemi szerepek talán mégsem véletlenül alakultak éppen így, hanem mert megfelelnek a nemek alapvető habitusának. És természetes, hogy egy nő nem érzi jól magát férfiként, de hát nem is akarja senki, hogy férfiként éljen.

daphne
Olvasó
daphne

Én úgy értelmeztem az eredeti cikket, hogy nem a férfiként élésbe zakkan bele, hanem abba, hogy titkolóznia kell, különösen a végén, egy olyan közegben, ahol ellenségesek a nőkkel, fél, hogy elárulja magát. Ettől még nagyon tanulságosak a tapasztalatai.

Deansdale
Admin

Ahány cikk, annyiféleképpen írnak erről. Mondjuk ha annyira “egyszerű” lett volna a dolog, hogy nem bírta a titkolózást, akkor azonnal fellélegezhetett volna amint kilép a kolostorból (vagy a férfi szerepből).

daphne
Olvasó
daphne

És ha a férfi szereptől zakkant meg, akkor miért nem lélegzett fel amikor abbahagyta? De mondom, így is-úgy is nagyon érdekes kísérlet, és attól még nehéz lenne egy nőnek férfiként élni, akkor is ha nem kell titkolóznia. Vajon ha egy kislányt csecsemőkorától fiúnak nevelnek, azt megszokja, és eligazodik fiúként, vagy kényelmetlenül érzi magát?

Deansdale
Admin

“Egy szempontból azonban akkoriban a nőknek sokkal nehezebb volt, mint ma: Már évtizedek óta elfogadott a házasság előtti szex”

Azt hiszem ez a férfiak számára éppúgy nehézség volt :)

Egyébként a társadalomnak marhára hasznos, ha a világra szabaduló gyerekeknek vannak szülei, szóval valamilyen szinten érthető, ha nem szerették a nyomorra ítélt zabigyerekeket és az őket világra hozó csajokat akik nem voltak képesek zárva tartani a lábaikat…

Inaara
Olvasó
Inaara

“Azt hiszem ez a férfiak számára éppúgy nehézség volt :)”

Ha a nehézséget úgy érted, hogy “nehezebb, mint ma”, akkor  igaz.  De csak egy fokkal…. :-)

“…csajokat akik nem voltak képesek zárva tartani a lábaikat…”

Igen, a társadalom épp eléggé megvetette őket, de ha belegondolok, hogy milyen nehéz lehetett nekik…. nem lehetett elgyengülni, vágytól eszüket vesztve a férfi karjaiba omlani… legalábbis büntetlenül nem…Hát az tény, hogy a halvérű nőknek sokkal, de sokkal könnyebb dolguk volt erkölcsösnek maradni…  ;-)

Van abban valami szép, amikor a szemek játékával, pillantásokkal, kesztyűvel, általában testbeszéddel kell kifejezni mindazt, amit nyíltan, szóban nem lehet. Biztos egész sok információt tudtak egymással közölni ilyen módon.

Képzelem, hogy akkoriban férfi-nő társaságban hogy izzott a levegő…mindenhol az elfojtott szenvedély…lopott pillantások…titkon váltott, gyorsan elsuttogott szavak…

Egyszer láttam egy filmet, amiben a fiatalúr időnként ágyba vitte a cselédlányt (akinek ez sosem volt ellenére, sőt), a lány pedig eközben mindig imádkozott Szűz Máriához, hogy jaj, csak nehogy gyerek legyen. :-)

Deansdale
Admin

“milyen nehéz lehetett nekik…. nem lehetett elgyengülni, vágytól eszüket vesztve a férfi karjaiba omlani…”

Annak idején tizenévesen házasodtak… Talán nem véletlenül :)

Így csatornázta az értelmes társadalom az egyébként potenciálisan destruktív szexuális energiákat pozitív mederbe. És ezt rombolta le a feminizmus. Többek között.

Mindenki dugni akart, ez nyilvánvaló, de ahelyett hogy hagyták volna állatok módjára összeborulni a fiatalokat, kereteket szabtak a dolognak. Lehetett szexelni a nőknek is, csak előbb kötelezzék el magukat egy család mellett, amiben egészséges gyermekeket lehet nevelni, lehetőleg a nyomor és a szenvedés elkerülésével vagy minimalizálásával. Ez az amit manapság “a női szexualitás patriarchális elnyomásának” neveznek.

Inaara
Olvasó
Inaara

Jól van na….. :-) Nem ezt vitatom, csak elméláztam.  :-)

Deansdale
Admin

Tőlem csak nyugodtan :)

Avar
Olvasó
Avar

Természetesen valóban az a legjobb, ha a gyerek családban nő fel, és így látja, hogy milyen a normális családi légkör.

A nővérem egyébként a fiát házasságon kívül szülte. A gyerek apjával megegyezett a gyerektartásról és a láthatásról: A fiú a hét nagyobbik részében az anyjával van, az apjával úgy átlagban egy héten egy napig van együtt. Az apa rendesen gondoskodik az unokaöcsémről, és én is jóban vagyok vele. Például ezt a számítógépet, ahol most gépelek, is tőle kaptam, mint a munkahelyén lévő már fölösleges, de jól használható eszközt.

Így hát ez is mutatja, hogy a házasságon kívül született gyerek élete is nagyon jól alakulhat. A megesett lányok nem is olyan régen történő kiszolgáltatottságát és nyomorát mutatja be a Magdolna nővérek című film:

http://www.port.hu/a_magdolna_noverek_the_magdalene_sisters/pls/fi/films.film_page?i_topic_id=2&i_film_id=54137&i_city_id=-1&i_county_id=-1

 

Maestro
Szerkesztő

Ez mind nagyon szép, de attól még tény, hogy pl. Angliában a fiatalkorú bűnözőknek küldött idézések 80%-a az anya címére megy ki, ugyanis egyedülálló nők nevelik őket… Talán mégis csak van valami értelme a családban nevelésnek, nem?

Avar
Olvasó
Avar

Hiszen éppen ezzel kezdtem a legutóbbi hozzászólásomat!

Gondolom, hogy az általad írt esetben az apa csak alig vagy sohasem találkozik a fiával,. aztán így züllik el a fiú. Egy fiúnak természetesen nagyon is szüksége van apára! Mint írtam, az unokaöcsém szorosan fenntartja az apjával való kapcsolatot. Egyébként a nővéremnek már több éve van élettársa, ő is neveli a srácot.