don Fefinho

The day when men left

Nézem itt Dean előző cikkét a fölösleges férfiakról, és hogy is mondjam, tajtékzok: égszakadás, földindulás, patakokban folyik a friss vér. Csak ugye mivel férfinak neveltek, minderről persze a környezetemnek halvány lilája sincs.
(Ó azok a szörnyű társadalmi elvárások, parancsoljunk a farkunknak meg az öklünknek is, nem mintha ez nem volna magától értetődő – de ha már szegény feministák is lázadnak az őket agyonnyomó elvárások ellen – méghogy főzni, méghogy szülni, méghogy megbecsülni a férfi családért tett áldozatát, méghogy nem flangálni sötét sikátorokban kurvának öltözve, ah minő gyűlöletes fertelem -, akkor én most tulajdonképpen mi a fészkes fenéért is tűrtőztessem magam rezzenéstelen arccal?)

Volt ez a gyökérkedés is, hogy mire mennének a férfiak a nők nélkül. Köszönték, elboldogultak. Mire mennének a nők a férfiak nélkül? De nemám úgy, hogy amit most a férfiak alájuktolnak innen-onnan, azzal együtt, nem. Semmi állami emlő, semmi nőtartás. Ha tényleg abból kéne csak civilizációt fenntartani és fejleszteni, amit ők tettek hozzá? Művészet? Technológia? Jó, jó, használhassanak jelenkori technológiát. Nade megakadályoznák-e a katasztrófát, ha az atomerőmű kezelőpultjából, a gazdasági társaságok vezetőségéből, a bányákból, a kohókból, a nehéziparból, az orvosok közül, az egyetemekről, a kutatócsoportokból, az informatikából, az elektronikából – egyszóval mindenhonnan – gombnyomásra eltűnnének a férfiak? Meddig húzná a feminizmus? Megjavulna-e a tévé, a mosógép, a sütő, a csap, a közműhálózat, az elszállt net, a megszálló barbár horda lelkiismerete, vagy a robbanás szélén álló hibás atomreaktor némi szokásos hisztitől és picsogástól? Elállna-e magától a háztűz, a természeti katasztrófa, ha mindent leszarva inkább elmennének plázázni, önmegvalósítani? Tessék, ki se kéne venni a kezükből a ‘patriarchátus’ vívmányait – már a fenntartásokkal is gondok lennének. Vagy minderre azért még kéne az a maradék 10%, nem? Lágerbe ne költözzek, kezitcsókolom? Egy-két év alatt középkori állapotokba süllyednének, mint annak a rendje, aztán a legerősebb szomszédos állam röhögne a leghangosabban. Dájó lenne. Mint ahogy matriarchátus jelenleg is a gettókban, illetve elszigetelt kőkorszaki szintű közösségekben van, Afrikában és Ázsiában. Mit tett le a matriarchátus – a maga félmillió éve alatt – az asztalra? És mit a patriarchátus – tízezer év alatt?

Szóval abba most ne menjünk bele külön, hogy mit találtak fel férfiak, elég csak arra is ránézni, mit fedeztek fel. Hát csak ennyit:

Sovinizmus kellett? Hát itt vannak helyette a rideg tények. Lányainkról, feleségeinkről, anyáinkról meg le lehet szállni.

0 votes, average: 0,00 out of 50 votes, average: 0,00 out of 50 votes, average: 0,00 out of 50 votes, average: 0,00 out of 50 votes, average: 0,00 out of 5 0 olvasó átlagosan 0,00 ponttal értékelte ezt a cikket.
Regisztrált felhasználóként te is értékelheted a cikkeket!

Post Author: don Fefinho

don Fefinho
Jön sok ember és mind jobbat vár, És haragszik, mert csak engem talál. Az a hibám, hogy nem a Béla vagyok, És ezzel sok méregre adok jó okot.

20
Szólj hozzá!

Bejelentkezés szükséges a hozzászóláshoz!
7 Egyéni hozzászólás
13 Válasz hozzászólás
0 Követők
 
Legtöbbször megválaszolt hozzászólások
Jelenleg legvitatottabb hozzászólások
10 Hozzászólások szerzői
MargórrabidahgyiApophisSun of a beach Legújabb hozzászólók
  Feliratkozás  
legújabb legrégebbi legnépszerűbb
Visszajelzés
Deansdale
Admin

Marhajó ez a flashes bemutató. Köszi!

Dremel
Olvasó
Dremel

“Egy-két év alatt középkori állapotokba süllyednének, mint annak a rendje, aztán a legerősebb szomszédos állam röhögne a leghangosabban.”

Fenét :) Csupa olyan országból állna a világ, akik féltékenyek a másikra és nem beszélnének egymással :)))

Borisz
Újságíró

A témához ennyi a hozzáfűznivalóm tömören:

Animebj
Olvasó
Animebj

Azért ez durván hímsoviniszta hozzáállás! Ugyan tudjuk, hogy a nőket az evolúció maga tette gyengébbé, kevésbé kockázatvállalóbbá, de igenis ott vannak az emberi intelligencián alapuló kulturális és tudományos életben. Ezen az oldalon gyakran elhangzik, hogy nem számít az alsónemű tartalma, csak a személye, ezért is megdöbbentő az ilyen egyoldalú vélemény, mint amilyen a Tiéd. Nem az érdekeljen, hogy milyen nemű és hogy csak hány van belőle, hanem az, amit tett az emberiség egyetemes fejlődéséért!

Deansdale
Admin

Ez fantasztikusan odavág. Nyilván nem minden férfira és nőre igaz személy szerint, amit üzen, de az általánosságokat tökéletesen megragadja.

Apophis
Újságíró

Ööö… Bocs az offolàsért, de ha ìrtam egy kis cikkecskét, azt milyen cìmre küldhetném, hogy valaki àtnézze, hogy érdemes-e esetleg közölni az oldalon?

hgyi
Szerkesztő
Deansdale
Admin

Nekem küldheted, az emilcímem ugyanez, gmailen. De a férfihang címére is mehet, ahogy dF mondta, akkor Admin Hgyi csekkolja :)

Apophis
Újságíró

Kösz a vàlaszokat, akkor àtnézem oszt’ küldöm.

rrabida
Olvasó
rrabida

don Fefinho, dühös kirohanásnak jó ez a cikk, de azért ne menjünk már el abba az irányba, hogy elkezdjük méricskélni, hogy melyik nem az értékesebb. A rendszer úgy van kitalálva, hogy egymás nélkül nem megy. Ha a nőket távolítanánk el, akkor biztosan az a generáció, aki már megszületett, nagyon jól ellenne, aztán szépen kihalna az emberiség, de ez fordítva is épp annyira igaz.

Sokkal fontosabb lenne azon elmélkedni, hogy hogyan kerülhetne mindenki pontosan arra a helyre, ahová való. Nem lehet egyértelműen eldönteni és sablon alapján meghatározni, hogy a FÉRFI helye a családfenntartás, a munka világa, a nőé pedig a szoptatás és a fakanál meg mosóteknő. Van választás, igaz, a férfiaknak kevesebb, mivel ahhoz, hogy az önbecsülésük meglegyen muszáj bizonyos külső társadalmi elvárásoknak megfelelni, hacsak nem mennek szerzetesnek, de az más tészta.

Egy nő ellenben választhatja a családot és választhatja a karriert is. A probléma akkor kezdődik, amikor 40 évesen rájön, hogy tulajdonképpen ő pünkt nem ezt akarta és olyankor látunk családanyákat az éjszakában és mindenáron gyereket akaró lestrapált mucusokat a társkereső oldalakon. Ez kicsit most sarkítva lett, de ez a legnagyobb bajok egyike.

Másrészt, azért ne vegyünk mérget arra, hogy 30 e évig matriarchátus lett volna, ezek elméletek, feltételezések, amik az evolucionalizmus melléktermékei, ami maga is sokkal inkább köthető a feminista “világképhez”, mint egy férfias, aktív gondolkodáshoz.

Margó
Olvasó
Margó

“Van választás, igaz, a férfiaknak kevesebb, mivel ahhoz, hogy az önbecsülésük meglegyen muszáj bizonyos külső társadalmi elvárásoknak megfelelni”

Ez meglehetősen felszínes általánosítás, ráadásul úgy tűnteti fel a férfiakat, mintha illúziókba kapaszkodás nélkül nem tudnának létezni. Ha másfelől nézzük akkor meg a nőkre pont ugyanúgy igaz.

Nem az önbecsülés miatt kell a munka, hanem mert egy férfi nem számíthat arra, hogy őt bárki is eltartsa. Neki biztosan nem jön a herceg fehér lovon mercin, hogy kimentse a bajból diákhitelből. S mivel a felesége feltehetően szülni fog, ergo gyesre megy, addig is el kell tartania valakinek a kis családot. Vagyis a férfinak nincs választása.

“az evolucionalizmus melléktermékei, ami maga is sokkal inkább köthető a feminista “világképhez””

Nem igazán értem, hogy az evolúcióban mi a feminista.

rrabida
Olvasó
rrabida

Ki lehet ezt fejteni konkrétabban is, de akkor egy élet is kevés lenne rá. Egy férfinak függetlenül attól, hogy van-e családja vagy nincs szüksége van arra, hogy valamit “teremtsen”, ami lehet művészet, egy autó felújítása, bármi, formai kötöttségek nélkül. A muszáj egy belső késztetés. Nem a pénzkeresést értem ezalatt mag a családfenntartást. Ez a férfiak számára nem életcél, hanem kötelesség. Míg a nők jó része köszöni szépen elvan azzal, hogy szül néhány gyereket és az egyetlen produktum egész életében, hogy szült. nem egy nőtől lehet hallani, mikor megkérdezik, hogy mi élete legnagyobb vágya, vagy mit tart a legnagyobb dolognak, ami az életében történt. A válasz legtöbbször ez. Ami nem baj, de a kettő között óriási a különbség alkatilag. Itt most megint általános megfogalmazás van, nem lehet mindenkire ráhúzni egy az egyben, vannak olyan férfiak, akiknek az a szent cél (bár ha kicsit megpiszkálnánk, nem  biztos, hogy ez lenne a valódi vágya) és vannak nők is, akik nem akarnak anyák lenni. A probléma akkor kezdődik, amikor rossz döntéseket hozunk fiatalon, aztán később már kijavíthatatlannak tűnnek ezek.