Nézem itt Dean előző cikkét a fölösleges férfiakról, és hogy is mondjam, tajtékzok: égszakadás, földindulás, patakokban folyik a friss vér. Csak ugye mivel férfinak neveltek, minderről persze a környezetemnek halvány lilája sincs.
(Ó azok a szörnyű társadalmi elvárások, parancsoljunk a farkunknak meg az öklünknek is, nem mintha ez nem volna magától értetődő – de ha már szegény feministák is lázadnak az őket agyonnyomó elvárások ellen – méghogy főzni, méghogy szülni, méghogy megbecsülni a férfi családért tett áldozatát, méghogy nem flangálni sötét sikátorokban kurvának öltözve, ah minő gyűlöletes fertelem -, akkor én most tulajdonképpen mi a fészkes fenéért is tűrtőztessem magam rezzenéstelen arccal?)
Volt ez a gyökérkedés is, hogy mire mennének a férfiak a nők nélkül. Köszönték, elboldogultak. Mire mennének a nők a férfiak nélkül? De nemám úgy, hogy amit most a férfiak alájuktolnak innen-onnan, azzal együtt, nem. Semmi állami emlő, semmi nőtartás. Ha tényleg abból kéne csak civilizációt fenntartani és fejleszteni, amit ők tettek hozzá? Művészet? Technológia? Jó, jó, használhassanak jelenkori technológiát. Nade megakadályoznák-e a katasztrófát, ha az atomerőmű kezelőpultjából, a gazdasági társaságok vezetőségéből, a bányákból, a kohókból, a nehéziparból, az orvosok közül, az egyetemekről, a kutatócsoportokból, az informatikából, az elektronikából – egyszóval mindenhonnan – gombnyomásra eltűnnének a férfiak? Meddig húzná a feminizmus? Megjavulna-e a tévé, a mosógép, a sütő, a csap, a közműhálózat, az elszállt net, a megszálló barbár horda lelkiismerete, vagy a robbanás szélén álló hibás atomreaktor némi szokásos hisztitől és picsogástól? Elállna-e magától a háztűz, a természeti katasztrófa, ha mindent leszarva inkább elmennének plázázni, önmegvalósítani? Tessék, ki se kéne venni a kezükből a ‘patriarchátus’ vívmányait – már a fenntartásokkal is gondok lennének. Vagy minderre azért még kéne az a maradék 10%, nem? Lágerbe ne költözzek, kezitcsókolom? Egy-két év alatt középkori állapotokba süllyednének, mint annak a rendje, aztán a legerősebb szomszédos állam röhögne a leghangosabban. Dájó lenne. Mint ahogy matriarchátus jelenleg is a gettókban, illetve elszigetelt kőkorszaki szintű közösségekben van, Afrikában és Ázsiában. Mit tett le a matriarchátus – a maga félmillió éve alatt – az asztalra? És mit a patriarchátus – tízezer év alatt?
Szóval abba most ne menjünk bele külön, hogy mit találtak fel férfiak, elég csak arra is ránézni, mit fedeztek fel. Hát csak ennyit:
Sovinizmus kellett? Hát itt vannak helyette a rideg tények. Lányainkról, feleségeinkről, anyáinkról meg le lehet szállni.
Marhajó ez a flashes bemutató. Köszi!
Ugyan. :)
Van belőle újabb változat is, az egy picit részletesebb. Irdatlan egyébként hogy mi van kint, vannak akkora csillagok, amiknek 12 óráig tart mire a fény körbeér a felszínükön. A fejem belefájdul ha csak el akarom képzelni…
“Egy-két év alatt középkori állapotokba süllyednének, mint annak a rendje, aztán a legerősebb szomszédos állam röhögne a leghangosabban.”
Fenét :) Csupa olyan országból állna a világ, akik féltékenyek a másikra és nem beszélnének egymással :)))
Vazz. :D :D :D Meg dícsérnék egymást hangosan, aztán a hátuk mögött szidnák egymást.
Ha nagy lenne a csend, akkor felmerülne, hogy már nem is szeretik egymást, és kitörne a háború, amit nem vívna meg senki.
A témához ennyi a hozzáfűznivalóm tömören:
Azért ez durván hímsoviniszta hozzáállás! Ugyan tudjuk, hogy a nőket az evolúció maga tette gyengébbé, kevésbé kockázatvállalóbbá, de igenis ott vannak az emberi intelligencián alapuló kulturális és tudományos életben. Ezen az oldalon gyakran elhangzik, hogy nem számít az alsónemű tartalma, csak a személye, ezért is megdöbbentő az ilyen egyoldalú vélemény, mint amilyen a Tiéd. Nem az érdekeljen, hogy milyen nemű és hogy csak hány van belőle, hanem az, amit tett az emberiség egyetemes fejlődéséért!
Ott vannak, persze, de nem mindegy, hogy az arányuk tükrözi-e az érdemeiket. Borisz véleménye lehet kissé erős, de ne felejtsd el, nem a semmibe puffogtat – olyankor, amikor ilyesmire ragadtatja magát, többnyire jó oka van rá. Azért még így sem egy súlycsoport az állítása azzal, mint amire válaszul született. Ha azt írta volna, hogy a nők fölöslegesek, minden apa lánya egy potenciális áruló és csecsemőgyilkos, hamis vádló és férjhátbakéselő, és hogy a populáción belüli arányukat le kellene csökkenteni 10% körülre – na az lenne durva. Csak míg mi egyrészt eleve nem írunk ilyet, és az tényleg a sovinizmus netovábbja lenne, addig feministáéknál ilyesmiket fordítva szinte már rutin és divat ellőni, mondván ők csak egyenlőséget akarnak.
Borisz nem férfisoviniszta. Csak kissé fölkapta a vizet. A férfisovinizmus az kérlek ilyen (és még itt sem szorgalmazzák az eltüntetésüket, nem úgy mint ők a mienket).
Haha! A gyűlöltellenségeink blogot helyén kell kezelni! Vicces csapat, és az összes írásuk ilyen típusú, szóval nyilvánvaló a szándékos alázási cél a nélkül, hogy tényleg mindent így gondolnának. :) Én pár éve olvastam tőlük ezt, meg például az olaszokról írt cikküket, amin könnyesre röhögtem magam! Meg ha jól emlékszem, a finnekkel kapcsolatos írásukban az ennivalós rész..HAHAHA! :D
De ebben az írásukban ami nagyon valós volt, és nagyon tetszett nekem, az a sporttal kapcsolatos bekezdés! Az úgy ahogy van, telitalálat! Itt is volt egy szép cikk, talán “játék” címmel. Ahhoz hasonló érzéseket váltott ki belőlem. A sportok miatt szembesült a barátnőm is legelőször azzal, hogy képes vagyok meghatódni! :)
A “The Scale of the Universe” pedig zseniális!
Hát a linkelt oldal maximálisan hímsoviniszta, csak remélni tudom, hogy nem olyan elmebetegek, mint a kuruc.infó, csak a szándékolt hülyeség dől belőlük. Ettől függetlenül még mindig nem tartom helyesnek Borisz nézetét, az ilyen tartalmakkal csak azt érjük el, hogy igazoljuk a “nemek harcát” a feministáknak ahelyett, hogy csendbe újra beletörődnének abba, hogy több ezer éves szokásokat nem lehet drasztikusan kifordítani.
Így ahogy mondod, a hülyeség teljesen szándékolt, mivel egy vicclap. Nade csak úgy összehasonlításként, mikor olvastál te ilyesmit mondjuk ezen az oldalon? Boriszt leszámítva persze, de az ő reakciói is ‘amilyen az adjonisten’ típusúak, szóval őrá nemér hivatkozni. :)
Mellesleg frappáns fricska a feministáknak, én gratulálnék neki hozzá! ;)
Ez fantasztikusan odavág. Nyilván nem minden férfira és nőre igaz személy szerint, amit üzen, de az általánosságokat tökéletesen megragadja.
Ööö… Bocs az offolàsért, de ha ìrtam egy kis cikkecskét, azt milyen cìmre küldhetném, hogy valaki àtnézze, hogy érdemes-e esetleg közölni az oldalon?
Deansdale vagy az admin előbb-utóbb kiszúr majd szerintem, de írhatsz a férfihang címére is.
Bár felhatalmazva nem igazán érzem rá magam, de éppenséggel én is kitehetném neked a neveddel feltüntetve, aztán ha adnak szerzői jogosultságot, akkor áttesszük hozzád teljesen.
info@ferfihang.hu
Nekem küldheted, az emilcímem ugyanez, gmailen. De a férfihang címére is mehet, ahogy dF mondta, akkor Admin Hgyi csekkolja :)
Kösz a vàlaszokat, akkor àtnézem oszt’ küldöm.
don Fefinho, dühös kirohanásnak jó ez a cikk, de azért ne menjünk már el abba az irányba, hogy elkezdjük méricskélni, hogy melyik nem az értékesebb. A rendszer úgy van kitalálva, hogy egymás nélkül nem megy. Ha a nőket távolítanánk el, akkor biztosan az a generáció, aki már megszületett, nagyon jól ellenne, aztán szépen kihalna az emberiség, de ez fordítva is épp annyira igaz.
Sokkal fontosabb lenne azon elmélkedni, hogy hogyan kerülhetne mindenki pontosan arra a helyre, ahová való. Nem lehet egyértelműen eldönteni és sablon alapján meghatározni, hogy a FÉRFI helye a családfenntartás, a munka világa, a nőé pedig a szoptatás és a fakanál meg mosóteknő. Van választás, igaz, a férfiaknak kevesebb, mivel ahhoz, hogy az önbecsülésük meglegyen muszáj bizonyos külső társadalmi elvárásoknak megfelelni, hacsak nem mennek szerzetesnek, de az más tészta.
Egy nő ellenben választhatja a családot és választhatja a karriert is. A probléma akkor kezdődik, amikor 40 évesen rájön, hogy tulajdonképpen ő pünkt nem ezt akarta és olyankor látunk családanyákat az éjszakában és mindenáron gyereket akaró lestrapált mucusokat a társkereső oldalakon. Ez kicsit most sarkítva lett, de ez a legnagyobb bajok egyike.
Másrészt, azért ne vegyünk mérget arra, hogy 30 e évig matriarchátus lett volna, ezek elméletek, feltételezések, amik az evolucionalizmus melléktermékei, ami maga is sokkal inkább köthető a feminista “világképhez”, mint egy férfias, aktív gondolkodáshoz.
“Van választás, igaz, a férfiaknak kevesebb, mivel ahhoz, hogy az önbecsülésük meglegyen muszáj bizonyos külső társadalmi elvárásoknak megfelelni”
Ez meglehetősen felszínes általánosítás, ráadásul úgy tűnteti fel a férfiakat, mintha illúziókba kapaszkodás nélkül nem tudnának létezni. Ha másfelől nézzük akkor meg a nőkre pont ugyanúgy igaz.
Nem az önbecsülés miatt kell a munka, hanem mert egy férfi nem számíthat arra, hogy őt bárki is eltartsa. Neki biztosan nem jön a herceg fehér lovon mercin, hogy kimentse a bajból diákhitelből. S mivel a felesége feltehetően szülni fog, ergo gyesre megy, addig is el kell tartania valakinek a kis családot. Vagyis a férfinak nincs választása.
“az evolucionalizmus melléktermékei, ami maga is sokkal inkább köthető a feminista “világképhez””
Nem igazán értem, hogy az evolúcióban mi a feminista.
Ki lehet ezt fejteni konkrétabban is, de akkor egy élet is kevés lenne rá. Egy férfinak függetlenül attól, hogy van-e családja vagy nincs szüksége van arra, hogy valamit “teremtsen”, ami lehet művészet, egy autó felújítása, bármi, formai kötöttségek nélkül. A muszáj egy belső késztetés. Nem a pénzkeresést értem ezalatt mag a családfenntartást. Ez a férfiak számára nem életcél, hanem kötelesség. Míg a nők jó része köszöni szépen elvan azzal, hogy szül néhány gyereket és az egyetlen produktum egész életében, hogy szült. nem egy nőtől lehet hallani, mikor megkérdezik, hogy mi élete legnagyobb vágya, vagy mit tart a legnagyobb dolognak, ami az életében történt. A válasz legtöbbször ez. Ami nem baj, de a kettő között óriási a különbség alkatilag. Itt most megint általános megfogalmazás van, nem lehet mindenkire ráhúzni egy az egyben, vannak olyan férfiak, akiknek az a szent cél (bár ha kicsit megpiszkálnánk, nem biztos, hogy ez lenne a valódi vágya) és vannak nők is, akik nem akarnak anyák lenni. A probléma akkor kezdődik, amikor rossz döntéseket hozunk fiatalon, aztán később már kijavíthatatlannak tűnnek ezek.