Apró női fogalomzavar

Írhatnék persze “feminista fogalomzavart” is, hiszen tőlük ered a probléma, de már általánosan elterjedt, és sajnos így is érvényes a megfigyelés. Röviden leírva arról van szó, hogy – hála a feministák agresszív erőfeszítéseinek – manapság rengeteg nő nem tudja, mi a különbség intelligencia és arrogancia között. Sőt, nem is tudják, hogy létezik különbség. Magyarázhatnék órákig, hogy mire is gondolok pontosan, de egyszerűbb ha hozok egy példát.

Sarah Bridge
Sarah Bridge - miért nem kellek a pasiknak?

Sarah Bridge könyv- és újságírónő legfrissebb cikke azzal a címmel jelent meg, hogy “Túl okos vagyok a pasizáshoz?” A szalagcímben az “okos” szót lecserélték “kritikus”-ra, de a böngésző fejlécében még látszik az eredeti. Ez az egyetlen apró momentum már elég is ahhoz, hogy megvilágítsa a mondandómat, de azért nézzünk bele mélyebben.

Az egész cikk arról szól, hogy van egy 30 fölötti női réteg, akik képtelenek maguknak pasit találni. Sarah szerint (bár ezt nem fejtegeti hosszan, de azért a cikk eredeti címéből és elejtett megjegyzésekből kitűnik) ez azért van, mert ők túl okosak, és ezt a férfiak nem bírják. A törékeny férfiegó és az intelligensen humoros női beszólások találkozása, ugye, ami rendre azt okozza, hogy a tempót tartani képtelen (vagyis kevésbé intelligens, ééérted) pasik aztán elfelejtik új randira hívni szegény csajokat. Már megint egy terület, ahol szegény nők az alantas férfiaknak esnek áldozatul! Ez esetben azon a módon, hogy a jóképű és gazdag (titkos) férjjelölt lelép, és inkább valami cicababával áll össze, vagyis megfosztja a nőt a neki jogosan kijáró hercegtől a fehér lovon.

A cikkben Sarah példát is hoz arra, hogy miféle “intelligens észrevételekkel” sikerül neki és barátnőinek elriasztani a potenciális kérőket. Kis költői túlzással azt mondhatnám, egy népes társaság közepén zavarják el szerencsétlen pasit az anyjába – de legyünk korrektek, inkább idézek szó szerint:

Egy este Anna a jóképű építészmérnök Chris mellett ült egy vacsorapartin. A barátaik szerint prímán összeillettek volna. Mire a főfogás megérkezett, Anna már részletesen elmagyarázta Chrisnek, hogy mit csinál rosszul a karrierjében, vicceket gyártott az öltözködésével kapcsolatban, és kritizálta a kocsiját. Mindezt olyan stílusban és tempóban, hogy Chris szóhoz sem jutott. Anna azt hitte vicces, és nem értette Chris miért nem hívta soha többé.

Ezt nevezi egy modern nő “intelligenciának”.

Kezdjük azzal, hogy szerintem az IQ – és az EQ – hiányára utal, ha valaki nem tudja felmérni saját szavainak súlyát, következményeit. “Nem értette miért nem hívta vissza”??? Hát ez nem valami nagy észről tesz tanúbizonyságot. Ha én kritizálnék nyílt színen, ismerősök társaságában egy nőt, többszörösen megsértve és megalázva, nem lennének illúzióim, hogy miért nem hív vissza. Dehát én csak barbár férfi vagyok, akikről mindigis tudtuk, hogy semmi EQ-juk nincs, és hát most ugye kiderült, hogy az IQ-jukkal is gondok vannak.

Az ilyen cikkekből látható (nem ez volt az egyetlen ilyen témájú írás amivel találkoztam), hogy ez tényleg széles körben elterjedt jelenség a nyugati nők körében. Egyszerűen nem tudják a különbséget az intelligencia és az arrogancia között. Hiába magyaráznak jóindulatú férfiak, hogy sok nő félreérti, mit is jelent valójában az irónia, a szarkazmus (és hogy ezek, vagy a félreértett karikatúráik miért nem állnak jól a legtöbb nőnek), süket fülekre találnak. Egyes nők azt hiszik, hogy az az “okosság”, ha egyfolytában kritizálnak, sértegetnek, és megpróbálják az eszüket fitogtatni. Vajon miért lehet ez?
Csak nincs véletlenül köze hozzá annak, hogy a feministák évtizedek óta hajtogatják újra és újra, napról napra, hogy egy nőnek “erővel” kell kiharcolnia a helyét az ellenséges férfiak között; hogy nem mutathat “gyengeséget”; hogy semmivel sem rosszabb, mint a férfiak, és ezt folyamatosan bizonyítania, bizonygatnia kell? Sok nyugati nő, aki azt hiszi magáról, hogy okos, egyúttal elfojthatatlan késztetést érez arra, hogy ezt ki is fejtse minden arrajáró férfinak. Még véletlenül azt hinné a hímsovinisztája, hogy ő itt a bakter. Igenis meg kell neki mutatni, hogy egy nő legalább annyit ér – de inkább többet! Egy nő nem csak okos, hanem okosabb.

Ez a kisebbrendűségi komplexus egyik fajtája: amikor valaki folyamatos bizonyítási vágyat érez, hogy a saját értékességét alátámaszthassa, megmutathassa a világnak. Talán attól fél, hogy ha nem tudatja mindenkivel azonnal, hogy mennyire okos és csodálatos, akkor azt hiszik róla, hogy buta liba.

A tragikomikus az, hogy pontosan azzal mutatja meg a saját értelmi képességeinek korlátait, hogy képtelen feldolgozni a külvilág egyértelmű válaszait, információit.

Sarah a cikkben ezt így mutatja be a saját példáján (na persze nem direkt; ő erről nem tud), az én szabad fordításomban:

Nemrég egy barátom, Stephen felvilágosított, hogy túlságosan kötekedő, durva és kritikus vagyok. A férfiak sokmindent elviselnek egy nő kedvéért, de nem szeretik a megaláztatásokat. Nem volt szép dolog ilyesmit hallani. Eddig azt hittem én csak szellemes vagyok és humoros.

Szóval ha te azt mondod valakinek, hogy balf*sz, akkor intelligens vagy és vicces – de ha valaki más mondja neked, hogy túl sokat kritizálsz másokat, akkor ők nem bírnak felérni a te nagy eszedhez… Jól értem?

Nos, Sarah továbbra is tévhitekben él, ahogyan rengeteg sorstársa is. Épp csak megfogadta a barátai tanácsának egy részét, és visszafojtja magában a feltoluló megjegyzéseket. Valahogy a cikk olvastán nem érzi az ember, hogy ez a nő rájött volna a lényegre; inkább csak még jobban megerősödött a saját csodálatosságának hitében. Ő annyira intelligens, hogy az már elviselhetetlen, ezért muszáj ezt a hatalmas észt elrejtenie a kívülállók elől…

10 votes, average: 5,00 out of 510 votes, average: 5,00 out of 510 votes, average: 5,00 out of 510 votes, average: 5,00 out of 510 votes, average: 5,00 out of 5 10 olvasó átlagosan 5,00 ponttal értékelte ezt a cikket.
Regisztrált felhasználóként te is értékelheted a cikkeket!

Post Author: Deansdale

Külön bemutatkozni nem szokásom a neten, beszél helyettem a véleményem - azt nem rejtem véka alá. Eleget foglalkoztam a feminizmussal ahhoz, hogy véleményt merjek formálni róla. Akkor is, ha ez a polkorrekt széllel való szembevizelést jelent.

63
Szólj hozzá!

Bejelentkezés szükséges a hozzászóláshoz!
14 Egyéni hozzászólás
49 Válasz hozzászólás
0 Követők
 
Legtöbbször megválaszolt hozzászólások
Jelenleg legvitatottabb hozzászólások
17 Hozzászólások szerzői
pampanyulNaoooSuum cuiqueReszet ElekAngelo01 Legújabb hozzászólók
  Feliratkozás  
legújabb legrégebbi legnépszerűbb
Visszajelzés
don Fefinho
Újságíró

Sírva vonaglok… :D :D :D
Miért nem más területeken kamatoztatja az intelligenciáját? Mondjuk az informatikában, űrkutatásban vagy a biokémiában?

“Mire a főfogás megérkezett, Anna már részletesen elmagyarázta Chrisnek, hogy mit csinál rosszul a karrierjében, vicceket gyártott az öltözködésével kapcsolatban, és kritizálta a kocsiját. Mindezt olyan stílusban és tempóban, hogy Chris szóhoz sem jutott.”
   –   azt ugye ecsetelgetnem sem kell, mi történt volna, ha a férfi csinálja ugyanezt a nővel.

don Fefinho
Újságíró

“Mint azt a családomban végzett gyors fölmérés feltárta (akik persze kapva kaptak az alkalmon, hogy rámutassanak a hibáimra), rosszallóan ráncolom a szemöldököm, ha valaki bolondozik. Továbbá hadarok és kiabálok, belevágok a másik mondatába, ami még akkor is riasztó, ha történetesen egyet is értek vele. Képtelen vagyok elhallgatni, ha hirtelen beugrik egy-egy bunkó beszólás. Ezzel a listával már nem meglepő, hogy még mindig szingli vagyok, de csodálkoztam, hogy egyáltalán akadt olyan, aki hajlandó volt velem randizni. Végül megfogadtam — hanyagolom a csípős megjegyzéseket, és meglátom, javul-e valamit a szerelmi életem. Nem ígérkezett könnyűnek, főleg mivel tartani a számat és viselkedni sosem volt az erősségem.”

Egyem a zúzáját szegénynek. Rájött, hogy a tahóság taszítja az embereket.

Borisz
Újságíró

Uramjézus :))))

Egyrészt, óemgé, annyira, de annyira ilyenek!

Másrészt, gyönyörűen látszik belőle, hogy mi jön át nekik a férfihumorból. Nem értik a különbséget – ugyanis NINCS humoruk! Azért sértődnek meg mindenen, mert nem értik abban, amit mi mondunk nekik, hogy az humor – egyszerűen csak felrajzolnak maguknak egy egyszerűsített szabályt, hogy “ha a férfi picit megsért, azt úgy mondják, hogy viccel, és olyankor nevetni kell, mert a többiek is nevetnek”. NEKIK ENNYI, nem értik, hogy hol a különbség. Éshát ja, ilyet ők is tudnak, picit meg kell sérteni a férfit. Az a humor, nem?

Egyik kedvenc példámmal élve: olyan ez, mintha megpróbálnának kínai írásjelekkel írni. Látják, hogy az olyan krixkrax, és leutánozzák, merhát nem bonyolult, csak ilyeneket meg ilyeneket meg ilyeneket kell rajzolni, tessék. Hm? Na? Mivan? Most mivan, most miért néznek ezek ilyen hülyén? Nem bírják elviselni, hogy én jobban írok kínaiul? Biztos komplexusuk van, mert kicsi a farkuk. Nem bírják elviselni, hogy valaki más is tudhatja az írásjeleiket, pedig hát én mennyivel okosabb vagyok, én még jobban is tudom, és ez nem tetszik, mer eddig ez ilyen kínai monopólium volt, ugye? Hát lehet leszállni a magas lóról, ferdeszeműek, a rizsterrornak vége!!!

Persze ezt sem értenék, ilyeneket mondanának, hogy jó, de azér ezt ne hasonlítsuk össze, mer az egyik rizs, a másik meg humor, és belinkelnének két női humoristát.

Fuck this shit. (I’ll be a stripper.)

Kodo
Újságíró
Kodo

Már máskor is, most is eszembe jutott az udvariasság.

A nők általában (és jogosan) elvárják az udvariasságot, sok nő egyenesen meg is követeli.
Csakhogy sokszor pont ők nincsenek tisztában a legelemibb gesztusokkal sem. Nem tudják megfelelően kezelni a feléjük irányuló udvariasságot, nem tudják hogyan kell illendően fogadni. Mintha ez csak egy egyirányú utca lenne.

Nem biztos, de úgy emlékszem valahol a nőkerten olvastam, azon rugóztak nők, hogy milyen bunkók a férfiak.
Hogy munkahelyen, társaságban, a nőkkel folyton puszilkodni akarnak (ebben még lehet is valami), e helyett nemhogy velük is kezet fognának inkább. Micsoda szemét férfi összekacsintás, hogy míg egymással kezet fognak, a nőknek meg csak odaköszönnek és hogy ez mennyire elviselhetetlenül lekezelő bunkóság. Hol marad az udvariasság és bla bla bla….
Egyetlen hozzászóló se jutott el odáig, hogy a kézfogást a nőnek kell kezdeményeznie, amennyiben úgy gondolja.
Pont hogy a legillemtudóbb férfiak nem szokták kezdeményezni a kézfogást, nehogy ezért még a végén bunkónak nyilvánítsák.
Tehát tehetünk mi bármit és bárhogyan, tök mindegy melyik fél udvariatlan és hibázik, a bunkó jelzőt így is úgy is mi kapjuk.

Apophis
Újságíró

Hàt igen, nem veszik észre, hogy azt a férfit, aki nagyon fölényeskedöen humorizàl azt a férfiak sem dìjazzàk.
Dehàt Dean mindent leìrt, ez a jelenség, màrmint a kényszeres kötekedés a kisebbségi komplexusbòl fakad. A komplexus meg a feministàktòl. Hiszen a feminista az a nö, aki férfi akar lenni. Pedig szerintem, és ùgy vélem ezzel a többi férfi is ìgy van, egy jò anya vagy jò feleség sokkal inkàbb tiszteletreméltò, mint egy törtetö karrierista femimarxista.
Tehàt azzal amit csinàlnak, csak csökkentik a nök tàrsadalmi megbecsülését. Ez a feministàk tragédiàja, nincs belöle kiùt.

don Fefinho
Újságíró

Kíváncsi vagyok már a cikkedre! :)

Apophis
Újságíró

Én elküldtem Deannek is, meg az adminnak is, de azòta teljes a csend…

Cerveza
Olvasó
Cerveza
NN12
Olvasó
NN12

A cikket nem, csak a címét olvastam a linkben.

Nekem nem hogy nincs, de egyenesen többes hüvelyi orgazmusom van (kb. már az elejétől). Ezek szerint mégsem vagyok feminista (legfeljebb nősoviniszta? ;D)

Kodo
Újságíró
Kodo

Pedig érdemes elolvasni.
Különösen, hogy mint nőnek, női szemmel és füllel, mi a vélemyényed az ezekben a cikkekben leírt vitáról?

NN12
Olvasó
NN12

Beleolvastam. Mivel ezen az oldalon kb. már mindennel kapcsolatban írtam véleményt, konkrétan csak a témára reagálok. :)

Dean cikke- részben(!) egyetértek vele. Elég nagy ostobaságokat hordott össze az említett nőszemély a könyvében. Egyrészt, amit művel, az kritika, a férfi partner pocskondiázása, és nem “humor” vagy “intelligencia”. Én például sosem szoktam hasonlót (csipkelődni szoktunk kölcsönösen, egész más kategória!)

Másrészt: tapasztalataim szerint ráadásul a férfiak (ha megfelelő módon közelednek hozzájuk!) egyáltalán nem “tartanak” az “intelligensebb” nőktől. Nálunk én vagyok a tanultabb, jobb beosztásban dolgozó, némileg többet kereső, az intelligenciahányadosom is magasabb, továbbá a tudományos témák iránt is jobban érdeklődöm, de soha semmiféle probléma nem volt ebből.

Orgazmus-téma: beleolvastam abba a cikkbe is, részben nem korrekt. Jó a csikló-orgazmus is, de nekem speciel sokkal “szimplább” valami.

Ahogy írtam, többszörös orgazmusom csak a hüvelyinél van, így ez számomra értékesebb, mélyebben átélhető, hosszasabb, és minőségében jobb (az meg egy nő számára csak “szükségmegoldás” amikor férfi partner nélkül szerez önmagának örömöt, nem-hüvelyi módon). Elmegy, de nem túl nagy szám.

A többszörös hüvelyi orgazmust viszont én épp úgy tudom elérni, úgy tapasztaltam ki, hogy igen “aktívan” “rászorítok” a partnerre, és én irányítok. Persze, ez nem azt jelenti, hogy feltétlenül többet mozgok, mint ő, de nagyon is befolyásolom a dolgok menetét, arra írtam példának, hogy nem csak “fekszem mint egy darab fa”.

Mivel néha elég kényelmes vagyok, gyakran előfordul, hogy ő mozog többet, ez a rászorítás (pulzáló módon) és a mozgásának szabályozása azonban mindig jelen van. Egyébként számára is így a legjobb, elmondása szerint ilyesmit előttem még senkivel sem sikerült átélnie.

Na, remélem “kielégítő” választ adtam. :)

 

don Fefinho
Újságíró

“a feministázás is rasszizmus” – LOL, mert a hímsovinisztázás férfizás az nem az

NN12
Olvasó
NN12

Például:

“Ahhoz, hogy a nő olyan orgazmust éljen át, amilyenre vágyik, arra van szüksége, hogy feltétlenül megbízzon a másikban. Amikor a nő közeledik ehhez az állapothoz, rémült lesz és ellenáll, mert nem biztos abban, hogy hajlandó lesz-e teljesen megadni magát. ”

Nálam semmi köze a “megadáshoz”. Sőt! Nekem olyan élmény ez a többszörös-hüvelyi orgazmus, hogy teljesen “megkapom” a másikat, a partnert (persze, épp így elmondható, hogy kölcsönösen megkapjuk egymást :)

Olyan módon nem is menne, hogy teljesen ráhagyatkozzak. Ezen kívül szeretem minél inkább érezni, “körbefogni”, szinte “megfogni” magamban, a hüvely izomzatával. Nem folytatom tovább ennek érzékletes leírását, de a végén, abban a bizonyos “együtt pulzálásban” semmi máshoz nem hasonlítható érzés. Viszont ez nem ilyen jellegű weboldal, már lehet, hogy így is túlságosan belementem a témába. :)

Cerveza
Olvasó
Cerveza

Nemtudom ki vagy te,de megmondom neked kerek perec,hogy egyáltalán nem érdekel a szexuális életed.Nem is értem miért szólsz hozzá addig amíg el sem olvastad a cikket.Gondolom a saját igazadat szeretnéd hajtogatni,szerintem te egy igazi komplexusos feminista lehetsz aki összevissza magyarázkodik a monitor elött,mint olyan sokan a “nő”kertben.Az az igazi idegesítő,kötözködő típus akitől a szüleink féltettek.Amúgy meg hiába magyarázod,hogy te nem vagy önző,birtokló típus,csak el kell olvasni a szövegedet..semmi másról nem szól csak rólad..de végülis erről szól egy feminista képzelgése.

don Fefinho
Újságíró

Azt csodálom, nem tette szóvá senki erről a nőről, hogy pusztán a külsőségek mentén sem ártott volna keresgélje kicsit az okokat. Mármint, rondának nem ronda (annyira), de a cikkben ecsetelt jellemhibái, az arrogancia, a hisztire és a nyakló nélküli fikázásra való hajlam – ha jól megnézitek – szinte sugároznak az arcából, a tekintetéből. Szóval hiába is fogja vele vissza magát, valószínűleg azon is érezni lehet, hogy nem a természetes viselkedése. Az meg már, ha megkaparintotta a férfit, úgyis bőven ki fog bukni.

NN12
Olvasó
NN12

“Soha nem bírtad megállni, hogy ne a tiéd legyen az utolsó szó… Csodálkoztam volna, ha pont ma teszel kivételt.

Minden egyes újabb reakcióddal magadat szorítod sarokba. Azzal akarod bizonyítani, hogy mennyire nem érdekel, hogy újabb jelenetet rendezel?”

Azt is gondolhatod nyugodtan, hogy épp jelenetet rendezek. Messziről jött ember azt gondol amit akar- meg felőlem közelről jött is. :) De így magadra vess, ha egyre szórakoztatóbb leszel, ne engem okolj érte. :)

Írtam egy mondatot- kérdeztek- válaszoltam- mire nyilvánvalóan te voltál az, akinek “nem tetszett” valami. :) De te már csak ilyen vagy- ennek is megvan a maga … hm… (na tudod.:))

Apa35ev
Olvasó

A nőket szeretni kell, mert ez a biológiai rendeltetése a testüknek és a lágyabb hangjuknak. De bizonyos százalékát épelméjű embernek egyszerűen képtelenség szeretnie. Ezzel viszont a kereszténység alaptanítása cáfolódik meg. Ilyenkor az a hite az embernek, hogy “nem találta még meg az igazit”, aki képes lenne szeretni őt. Hogyan lehetne szeretne egy ilyen viselkedésű nőt? Én akárhogy próbálom nem megy. Szégyenlem magam Isten előtt, de nem megy szeretni a feminista nőt.

hgyi
Szerkesztő

Miért kellene szeretni mindenkit?
Mondom én, aki elég hosszú ideig azt hitte, ha nem szeret/kedvel mindenkit, az rettenet – nem vagyok vallásos, sosem voltam. És persze ehhez járult, hogy azt is rettenetek éreztem, ha engem nem kedvelnek. Ezért rettentő sok enerigát fektettem mindkét cél elérésébe. Persze nem mindig jártam sikerrel és akkor az vitt el energiát, hogy mégis megpróbáljam, vagy feldolgozzam a sikertelenséget. Aztán rájöttem, hogy teljesen fölöslegesen öltem ezekbe oly sok energiát. Jó ideje már nem akarok mindenkit szeretni, és sokszor őszintébbnek és szimpatikusabbnak, emberibbnek látom azokat az embereket, akik nem akarnak mindenáron kedvelni, vagy megkedveltetni magukat.

Koriander
Olvasó

szóval szereted a sünöket :)))?

hgyi
Szerkesztő

Igen! Nagyon! :o)
Sőt a kis erdei békákat és a gyönyörűséges, selymes levelibékákat is! :o) És még sokmindent. :o)

.
Olvasó

Ezt a szeretet-dolgot nagyon sokan félreértik, mert a magyar nyelvben csak egy szavunk van rá. A keresztény értelemben vett szeretet nem érzelem, nem szimpátia, nem az, hogy meglátod, és eltölt egy jó érzés. Hülyeség is lenne érzelmeket megparancsolni, elvárni, amikor azok erkölcsileg semleges dolgok, mert nem mi irányítjuk őket. Az Isten által elvárt szeretet akarati dolog, hogy eldöntöd, normálisan viselkedsz vele. Igazságosan és irgalmasan. Ellenszenves, utálod, de azért korrekt vagy vele annak ellenére, hogy ha meglátod, legszívesebben a falba vernéd a fejét.

hgyi
Szerkesztő

Érdekes, hogy ha a keresztény szeretet nem a hétköznapi szeretet, akkor miért nem használnak rá más szót.
Akkor én szeretem azt, akit nem tépek szét, csak simán otthagyom, vagy elmegyek mellette? Hm…
Ha ezt szeretetnek hívják, akkor én inkább mindenkit utálni szeretnék.
Nem tudok keresztényül gondolkodni. Maradok a nem hívő szeretet-értelmezésnél.

Koriander
Olvasó

a szeretet az szeretet, szivbol jon, nincsenek aldefiniciok es nincs felemelobb, felszbaditobb erzes, mint vkit szeretni, plane egy velt ellenseget megszeretni.

hgyi
Szerkesztő

Ez oké, de erőlködni rajta egy idő után teljesen fölösleges. Szerintem.
Aztán lehet, hogy jön magától.

Koriander
Olvasó

asszem erôlködni igazabol az ellenszenv/gyûlôlet erzes lekuzdesen kell, ez mar hagyom a fenebe az egeszet is megteszi. a szelcsend, ill. a semleges allapot elerese is mar egyfajta szeretet. szval hallgatni tenyleg aranyat er, kitisztul es maris nem olyan zuros minden, mint elsore.

Koriander
Olvasó

bocs, de nagyon nem erted… a felebarati szeretet nem mas, mint az hogy eszreveszed a masik egyediseget es onnantol, hogy ezt sikerul eszrevenni, megpillantani, az eszbol az eszleles atmehet a szivbe es ebbol johet letre a valos szeretet- a keresztenyek erre torekszenek, nem biztos hogy mindig sikerul, de maga a folyamat is nagyon fontos.

.
Olvasó

Koriander, én a kezdeti állapotot írtam le, te meg azt, ami lehetőleg lesz belőle. De a kezdeti állapot az lehet akár ellenszenv is, de ennek ellenére úgy bánok vele, mintha nem lenne ellenszenves. Remélhetőleg elmúlik az ellenszenvem, de ez nem feltétlen történik meg. Hiába értem, hogy ő is Isten teremtménye, értékes személy, hogyha egyszerűen ellenszenves, az érzelmeimet nem tudom megerőszakolni. A tetteimen tudok változtatni, hogy nem éreztetem vele az ellenszenvemet, sőt. Aztán remélhetőleg változnak az érzelmeim is.

Hgyi, nyilván más a kötelességed egy vadidegennel szemben meg a rokonoddal szemben vagy Istennel szemben. A minimális felebaráti szeretet, ami kijár mindenkinek (még az ellenségednek is), az az, hogy korrekt vagy vele, nem teszed vele, amit nem akarsz, hogy veled tegyenek (ezüstszabály) és megteszed vele, amit akarnád, hogy veled is tegyenek (aranyszabály). Ez az elvárt, (felebaráti) szeretet minimuma. Aztán nyilván több jár, más jár mondjuk a gyerekednek, a szüleidnek, vagyis aki közelebb van hozzád.

De mint mondtam, nehéz erről beszélni, mert nincsenek rá szavaink. A görögben kapásból van rá három, erosz, fília és agapé.

Koriander
Olvasó

ok.:-)

hgyi
Szerkesztő

Akkor én most nem írom le, amit akarnék. :o)
Csak annyit, hogy azt az “aranyszabályt” végig kellene gondolni, mert elég érdekes dolgok sülnének ki abból, ha pl. én komolyan venném ezt a megfogalmazást (“megteszed vele, amit akarnád, hogy veled is tegyenek“). :o)))) (Bár előfordult már ilyen, alaposan meg is lepődött az illető…)

Angelo01
Újságíró

Egyszer olvastam egy teológiai esszét, hogy a héberben 3 különböző minőségű szeretetfogalom van. Amikor Péter háromszor tagadta meg Jézust, akkor ezt a három különböző jelentéstartalmú szeretetet tagadta meg. Viszont a magyar nyelvben ezt nem lehetett lefordítani ugyanazon jelentéstartalommal, még Károli Gáspárnak sem sikerült :) Így sajnos egyes bibliai példák, történetek egyszerűen nem tudják teljes mértékben közvetíteni az üzenetet, ezért sok magyarázat kell hozzá. Én sem próbálom meg, nem vagyok teológiailag elég képzett. De nem véletlenül van felebaráti szeretet, baráti szeretet, testvéri szeretet, atyai-anyai szeretet, stb. Bármennyire szép és gazdag a magyar nyelv, ezt nem tudja visszaadni.

Koriander
Olvasó

igen, de apa35 a felebarati szeretet dolgot firtatta…erre a valasz, az hogy attol meg h. vki eszmerendszerevel nem azonosulsz, elhatarolodsz es ezt tok nyugisan ki is lehet mondani,  attol meg az elotted allo egyen egyediseget eszreveve, (meg)szeretheto:-) .

Angelo01
Újságíró

Nehéz kifejezni, hogy a magyarul felebaráti szeretet mit takar. Jóindulatot, pozitív hozzáállást, alapvető tiszteletet, vagy mindezeket együtt. Azt, hogy ne akarj a másiknak rosszat, ne bántsd,  ne kívánd a szerencsétlenségét, még akkor sem, ha nem értesz vele egyet, ha nem szimpatikus. Nem szimpatikus számomra egy elvakult feminista, soha nem tudnék beleszeretni. De nem akarom fizikailag bántani, nem tudom gyűlölni, nem is akarom :)

Mondjuk egy elvakult feminista is találhat valakit, aki osztozik a nézeteiben, a gondolkodásában és szeretet, szerelem alakul ki közöttük. Mondjuk erre k. kicsi az esély, de van :)))

Koriander
Olvasó

“két fajta szerelem létezik: az egyik önző, kicsinyes, mohó, én-kultuszú dolog, mely elbizakodottá tesz. Ez lesz a komisz és megnyomorító fajta. A másik, a legszebb tulajdonságokat hozza ki belőled: a szívélyességet, a megfontoltságot, illetve a tiszteletet, nemcsak a társadalmi normák tiszteletét, hanem a másik személy egyediségének és értékének elismerését. Az első fajta megbetegít, lealacsonyít, illetve legyengít, míg a második megerősít, bátorít és felszabadítja a benned rejlő jóságot és bölcsességet, amit esetleg nem is sejtettél, hogy benned létezik.” John Steinbeck irta a nagyobbik fianak, forditotta Kori:-)

don Fefinho
Újságíró

Való igaz, de az inkább a görög nyelv lesz. ;)

Reszet Elek
Szerkesztő

Esther Vilar ezen a klafa felvételen (amit érdemes többször is megnézni) azt mondja, hogy a mai feminizmus valójában egy maszkulin feminizmus, amit olyan férfiak csináltak, akik elhitték azt amit az anyjaik mondtak nekik a nőkről. Olyan férfiak mint Marx, Engels, Freud vagy Bebel.

Ez a maszkulin feminizmus úgy tűnik szükségszerűen jár a feministák szerint tévesen férfiasnak tartott viselkedésformák átvételével, mint amilyen a verbális erőszakosság, arrogancia, kötekedés.

Megjegyzem Vilar már ’75-ben felhívta a figyelmet az oktatás elnőiesedésének veszélyeire.illetve a nők által dominált médiára.

“Á Beauvoir csak másolt. Ő a legnagyobb utánzó, aki valaha élt. Írt egy férfi könyvet és női néven írta alá. Ez nem egy eredeti ötlet.” hehe!

Érdekességképpen érdemes csak a hansúlyokra, a testbeszédre, a gesztusokra figyelni. Egetverő a különbség Vilar és a femináci rondaság között.

Suum cuique
Újságíró
Reszet Elek
Szerkesztő

Hülye cikk. Az ágybavitel egy dolog, a partnerkapcsolat meg egy másik. Fickó írta (elvileg), mégis keveri a kettőt. Szóval ha úgy szólna a cikk, hogy 5 nőtípus, akivel senki sem kezd kapcsolatot, még rendben lenne, de így…

Naooo
Olvasó
Naooo

“A női kezdeményezés pedig még csak-csak működni tud pár férfi esetében, de az erőszakos nyomulás biztos nem.”

Jöhet, leszophat.

“Ki akar sokadik lenni? Egy férfi (és nő) sem.”

Már hogyne akarnának a nők százhuszonötödikek lenni.

“csak épp semmi érdekes, semmi egyéni, semmi olyan nincs benne, ami megfogná a férfiakat”

Legjobb.

“Nem egyszer harsány és közönséges, szexuális ügyekről ugyanolyan stílusban és gondolkozásmóddal beszél, mint a férfiak. Ez pedig egy társaságban érdekes is tud lenni”

Nem.

“Ez mindig gyanús a pasiknak, hogy itt valami nem stimmel.”

Még nem találkoztam olyannal, akivel minden stimmelne.

pampanyul
Olvasó
pampanyul

Egyem azt az okos kis fejecskéteket!