A cikk Apophis szerzeménye, aki nem fél kimondani bizonyos dolgokat és bizonyos szavakat. Mimózalelkűek már most vegyék be a nyugtatót!
Ez a cikk egy rövid sorozat első része, melyben arra próbálok rámutatni, hogyan járul(t) hozzá a feminizmus a nők életének megkeserítéséhez.
A feminizmus, mint minden egyes kérdésben, a prostitúció esetében is rettentő világos és egyértelmű állásponton van. Röviden így lehet összefoglalni: a nők semmiben nem hibásak, a férfiak felelősek mindenért. Közben persze elvárják, hogy sajnáljuk szegény kurvákat, amiért „svájcoznak” vagy éppen Amszterdam egyik sajátosan „magyar” utcájában kelletik magukat, és jusson elég szánakozás a több tízezer euróért dolgozó „dubajozók” számára is, mert ugye milyen megalázó szegényeknek, hogy jelentkeztek erre a megbecsült és tisztességes állásra, a gonosz patriarchális sejkek meg elvárták, hogy a pénzükért csináljanak is valamit. Fuj…
Na persze, mindemellett, nem szabad a nőket kurvának tekinteni (persze ezt épeszű ember nem is teszi, na de hát miért ne járjon a feministák szája). És hogy némi valóságalapot is kreáljanak eme követelésnek, kiterjesztették azokra is, akik úgy öltöznek és viselkednek, mint a kurvák, szolidaritásuk jeléül pedig beöltöztek ribancnak, hogy megmutassák: márpedig ők nem ribancok, merthogy a kurva az a nők számára az elérhető legnagyobb szabadság szinonímája, úgyhogy aki leribancozza a magukat ribancnak nevező és ribancnak öltöző riba… akarom mondani feministákat az biz’ egy hímsoviniszta állat, akinek félnie kellene éjszaka az utcán.
Most, hogy röviden áttekintettük a feminizmus prostitúcióra vonatkozó tudományos módszerességgel kidolgozott tanítását, röviden felvázolnám a kérdésben saját, előbbiekhez nyílván nem mérhető véleményecskémet.
A prostituált, mint jelenség, egy bizonyos szellemi magasságból szemlélve teljességgel értelmezhetetlen. Ennek oka, hogy egész egzisztenciája az anyaghoz kötött, így minden pozitívum, pl. jóság, szeretet, odaadás, ha meg is jelenik nála, álságos lesz és hamis (itt meg kell említenünk, hogy ezek a mondatok a prostituáltra mint prostituáltra vonatkoznak, ettől az adott személy természetesen nem lesz maga a megtestesült negatívum vagy hamisság). A prostituálttal való kapcsolat tehát szükségszerűen nivelláló, hiszen egy alapvetően metafizikai jelenség (ti. a szerelem) legkézzelfoghatóbb megjelenési formáját, a szexualitást lerángatja a puszta matéria szintjére, mind az okok, mind az okozatok szintjén – hiszen az ilyen szexualitásnak szükségszerűen csakis anyagi, tehát biológiai „haszna” lesz, nem képes ezen túlmutató boldogságérzetet adni, így végsősoron csak illuzió marad a használó számára, éppúgy mint a drogok.
Hogy mi köze van ehhez a feminizmusnak? Az, hogy miközben a nőket egyrészt öntudatosságra ösztönzi, és „felszabadítja” őket, másrészről lerombolja azokat a hagyományos struktúrákat, amelyek korábban védelmet nyújtottak nekik. Hiszen a feminizmus volt az, amely fennen hangoztatta a szexuális szabad(os)ságot, egyszerű élvezeti cikké alacsonyítva azt, mogfosztva minden érzelmi hátterétől.
Mert az egy dolog, hogy a nők egy része a feminizmus nélkül is kurva lett volna, mert lusta ahhoz, hogy tisztességes munkát végezzen, de a „dubajozók”, meg azok a lányok, akik állítólag egyetemi tanulmányaik finanszírozásáért Magyarországon, Ukrajnában, Lengyelországban és a többi környező országban nyújtanak exkluzív szolgáltatásokat, igenis nem lettek volna azok. Ők azok, akiket a feminizmus eszméje kiszolgáltatott azoknak a férfiaknak, akiktől tulajdonképpen a feministák általában „féltik” a nőket. Mert hát, ugye azt mégsem gondolhatja senki, hogy azokat az egyetemistákat, akik otthon vagy külföldön lefekszenek mindenféle gazdag alakokkal, a patriarchátus kényszeríti a karrierépítésre? Nem is beszélve arról, hogy léteznek ösztöndíjas helyek a tehetséges diákoknak minden egyetemen, illetve vannak kevésbé drága egyetemek is. Óóó, vagy netán nem is annyira kényszer ez, mint inkább nagyra vágyás? Önállóskodás, hogy megmutathassák, milyen menő helyen tanulnak, milyen menő cuccokban járnak? De miért? Kinek akarják megmutatni?
Ez az amit sosem fogok megérteni. A szabadság illuziójáért vállalni a legostobább, legfölöslegesebb kiszolgáltatottságot.
Még egy kérdés. Érdemes-e ezeket a lányokat, mármint akik így szereznek pénzt, bárhol is alkalmazni? Hiszen egyértelmű, hogy minden először a legnehezebb, és ha egyszer már a testükkel szereztek előnyt, nyilván nem fognak habozni legközelebb sem. Nem a korrupció egy új, méghozzá szexista alapon diszkriminatív formája honosul meg ezáltal, méghozzá az értelmiség köreiben, tehát ott, ahol a legtöbb szükség volna objektív hozzáállásra és tisztességre, már csak a közös jövő érdekében?
De hát az egyén kultuszának korában mindez egyáltalán nem számít…
Nekem nem állt össze ez a mozaik. Azt hiszem, hogy valóban “bizonyos szellemi magasságból”, mondhatni éteri nézőpontból szemléled a kérdést, ezért nem is sikerült a probléma mélyére hatolnod. Nyilvánvaló, hogy a prostitúciót a “patriarchális elnyomással”, a férfiak aljasságával magyarázó feminista érvelés ostoba, sértő és tarthatatlan. Ezzel szemben szót emelni jogos és szükséges, viszont nekem úgy tűnik, hogy cseppet sem kiegyensúlyozott és elfogulatlan az álláspontod, hanem sajnos inkább csak egy másik céltalan szélsőséget sikerült felvillantanod. Vagyis a prostitúció okaként a feminizmust, a nők lustaságát, nyereségvágyát és léhaságát nevezed meg. Úgy hiszem, hogy az extra jövedelemre hajtó, ámde lusta luxus kurvák csak egy szűk szegmensét képezik a prostituáltak társadalmának. Legtöbbjüknél sokkal inkább szerepet játszik a mély szegénység, hovatovább a reménytelen nyomor. Ha pedig a tanulmányaik miatt ezt az utat választókra mutatsz rá, akkor lényegében a legöntudatosabbakra helyezed közülük a célkeresztet, hiszen ők azok, akikben azért él valamiféle magasabb rendű törekvés; egy sajátságos és sajnálatos kényszerpályáról igyekeznek szabadulni. Velük szemben azoknak, akik nagyobb összegeket keresve tobzódnak a luxusprostik (viszonylagos) jólétében, többnyire nincs is más magasabb rendű törekvése.
Az egész magyar társadalom hatalmas szégyene, hogy Magyarország lassan a nyomor szinonimájává válik, ahol ezzel együtt a közerkölcsök középkorivá aljasult állapotokba zuhannak vissza. Az, hogy lányaink, asszonyaink lassan a világ kurvái lesznek, az egész társadalmunk gusztustalan szégyene. A svéd megoldás – ahol a prostitúciós szolgáltatást igénybe vevő férfiakat büntetik meg -, a létező legrosszabb és legigazságtalanabb példa. Mégis bizonyos okból az ő helyzetük a leginkább irigylésre méltó minden civilizált állam számára; tudni illik a prostitúció jelensége olyan ritka náluk, mint a fehér holló, és a létező formáiban is leginkább csak a bevándorlók egy nagyon szűk rétegét érinti. Azért cserébe, hogy hazánkban ilyen állapotok uralkodjanak, szerintem velem együtt sok férfi vállalná talán még azt az igazságtalanságot is, hogy a prostitúcióért a férfiak legyenek büntethetőek. De természetesen nem a férfiakra kiszabott büntetés hozza el ezt az áldott állapotot, hanem a társadalmi jólét megteremtése.
A cikk valóban egyoldalú, de a Te végkövetkeztetésed is rossz ebben a bonyolult jogi- és erkölcsi helyzetben. Ne azt a férfit büntessék, aki igénybe veszi a szolgáltatást, hanem azt, aki kényszeríti a nőt a prostitúcióra. A világon mindig volt kisebb-nagyobb mértékben ez az “ipar”, és semmi kétségem sincs afelől, hogy még az internet nyújtotta anonimitás és pornóvideók tömkelege se fogja szükségtelenné tenni. A férfi természetes szexuális vágyát azzal élje ki, aki ebben partner, akár szerelemből, akár anyagi érdekből is hajlik rá, és ez még mindig jobb, mintha bűnözőnek állítanák be mindkettőjüket, így kényszerítve illegalitásba (tehát a szervezett bűnözés hatókörébe) őket. A rendőrség így se tud (vagy nem is akar) mit kezdeni a helyzettel, nem hiányzik egy olyan erkölcsiséget mantrázó salátatörvény-csomag, amely csak még átláthatatlanabbá tenné a helyzetet.
Bordélyházakra lenne szükség, ahol a prostitúciót SZABAD AKARATUKBÓL felvállaló nők dolgoznának, jövedelmüket pedig az állam azért fölözné le, hogy fenntarthassa egészségügyi- és egyéb személyes biztonságukat. Ami pedig az ajtón túl történik, már csak kettőjükre tartozik mindaddig, amíg az ügyfél is megadja azt a minimális tiszteletet a nőnek, hogy nem erőszakoskodik, és nem kényszeríti őt a számára már elfogadhatatlan kívánságok teljesítésére. Bárki, aki nem hajlandó az államilag támogatott és vezetett úton járni, azt szabályosan meg kell büntetni, futtatóját (aki gyakran nem is vadidegen, hanem rokona vagy egyenesen családtagja az áldozatnak!) börtönnel kell megbüntetni.
Ez amúgy számomra a férfi prostitúcióra is vonatkozik, bár annak egészen elenyésző a realitása, hogy ez Magyarországon létezik, hiszen a nők lényegesen jobban bírják szex nélkül, és a férfi büszkeség valamiért nem nagyon akaródzik lealacsonyodni ezen a téren.
Ki kényszeríti a dubajozókat, egyetemistákat?
A futtatókat most is büntetik. Eredménye?
Férfiprostiból is akad elég sok Magyarországon is. Csak talán nem olyan feltűnőek, mint a nők. Szerintem a férfi-prostitúció mégrosszabb, mert őket férfiak is keresik – talán főleg férfiak keresik.
Sok női prosti is fogad leszbi kuncsaftokat, de az – legalábbis számomra – nem tűnik olyan keménynek, nem olyan gusztustalan :)
Én úgy vagyok vele, hogy kinek, milyen a gusztusa.
Csak ne velem. :o)
:)
Egyértelmű, hogy senkit nem szabadna büntetni olyasmiért, amiben minden fél önként vesz részt, és nincsen “áldozat”. Büntessék azokat, akik ebbe a folyamatba kívülről lépnek bele, valamilyen kényszer alkalmazásával: stricik, kerítők, ilyesmi. Még az “utaztatókat” sem szabadna büntetni, ha a szállítmány nem kényszerből utazik, hanem saját akaratából. Ugyanígy nem kéne büntetni azt sem, aki “elősegíti” a bizniszt, mondjuk lakást biztosít.
A svéd rendszer nyílt férfigyűlölet.
Látom mindenkinek megvan a saját sarkalatos véleménye, amihez erősen kötődik érzelmileg :)
Én nem hiszek abban, hogy a legtöbb prosti “kényszerből” csinálná. Ez csak a modern fogyasztói társadalom illúziója, amit a feministák erősítettek fel a sokszorosára. Meg is tudom indokolni az állításomat: rengeteg nő él és élt a világon ugyanolyan, vagy még rosszabb körülmények között, mint azok akik azt mondják, anyagi kényszerből prostik – és ezek mégsem lettek prostituáltak. Manapság a prostik túlnyomó többsége egyszerű városi csaj, aki megélhetne máshogyan is, de így praktikusabb neki. Egy minimálbért 2 nap alatt megkeresnek, és akkor még meg sem erőltették magukat. Ugyanazért a pénzért hülyék lennének havi 20-30 napot egy kisbolt pénztárában ácsorogni vagy egy varróüzemben gebedni, ahol esetleg a tulaj ki sem fizeti őket. De akárhogyan is ragozzuk, ez nem valódi kényszer, hanem racionális döntés a részükről, mondhatni a saját szabad akaratuk szerinti választás. Én nem tekintem “kényszernek” azt, ha valaki azért lesz prosti mert nem elégszik meg az egyszerű ruhákkal és az egyszerű élelemmel, hanem kell neki a Dior, a Gucci, nameg a Pizza Hut.
Abban tökéletesen igaza van Apophisnak, hogy a feministák, a szexuális forradalom tette elfogadottá a nők szemében a prostitúciót. Azelőtt sem volt mindenki szent, de hogy egy egyetemista lány így keresse meg az albérletre valót, az azért nem volt általános. És ehhez képest a feministák aktuális álláspontja egyenesen retardált: évtizedekig hordozták a táblákat az utcán, hogy a nő teste, a nő döntése; 50 éve erőltetik, hogy egy nő is szexelhessen olyan “szabadon” mint egy pasi, váltogathassa a partnereit a kedve szerint, tehessen meg bármit a szexualitásával és a testével, amit csak akar – de pénzt nem fogadhat el érte! Legyen minden az ő döntése, kivéve ezt, mert ezt a feministák eldöntik helyette. Ebbe neki nincs beleszólása. Minden nő szabad akarata véget ér ott, ahol a feministák határvonalat húznak neki.
“Azért cserébe, hogy hazánkban ilyen állapotok uralkodjanak, szerintem velem együtt sok férfi vállalná talán még azt az igazságtalanságot is, hogy a prostitúcióért a férfiak legyenek büntethetőek.”
Ezt remélem részegen írtad, mert különben mélységesen megütközöm rajta. Szerintem a prostitúció normális dolog, semmi szükség sem az illegálissá tételére, sem az állami szabályozására. A (közös megegyezéses) szex mindig és minden körülmények között a résztvevők magánügye, amibe se az állam, se ideológiai- vagy érdekcsoportok ne szóljanak bele. Hogy közben a résztvevők megegyeznek abban, hogy valaki valakinek valamilyen ellenszolgáltatást ad? Magánügy. Annyira felvilágosultnak és haladónak tartjuk a társadalmunkat, ideje lenne már, hogy a középkori erkölcsiség spanyolcsizmájából kihúzzuk a lábunkat. Illetve nem is valódi erkölcsiség ez, hanem afféle vallásos színezetű hatalmi igyekezet mások elnyomására, autonóm személyiségük és döntéseik felülbírálására. Idegenek szexuális életét irányítani vagy korlátozni nem tartozik a normális emberi törekvések közé.
Meglep, hogy többeteknek sikerült ennyire félreértenetek a végkövetkeztetésemet, de nincs mit tenni, a hiba úgy tűnik az én készülékemben van, tehát nekifutok újra:
A férfiak büntethetőségére vonatkozó mondatot természetesen nem részegen írtam. :D Viszont nem is illene túl komolyan venni! Az a mondat képletes megfogalmazása annak, hogy ha az lenne az ára, akkor akár egy ilyen kisebb jogsérelem is elviselhető ár lenne a nagyobb jólétért és társadalmi biztonságért cserében. A rosszul csomagolt üzenetem az, hogy a jóléti társadalmakban magától oldódik meg a prostitúció problémája. És bár hihetetlennek tűnhet, de ez nem utópia, hanem például a svédek számára egy jelen lévő valóság. A Svéd állapotok Magyarországról szemlélve szinte érthetetlenek, mivel úgy hozták meg a prostitúciós klienseket büntető törvényt, hogy prostitúció szinte nem is létezik náluk a szociális ellátó rendszereknek köszönhetően.
Egyébként is pongyola megfogalmazás volt, amikor férfiak büntethetőségéről beszéltem; a svéd törvények a kliensek megbüntetését írják elő és nem térnek ki külön nő vagy férfi prostituáltakra. De szerintem a képletes mondatom képletes alanyát végképp ne firtassuk. Egyébként az ösztönrendszerünk annyira meghatározza a helyzetet, hogy lényegében többnyire női prostituáltakról és férfi kliensekről van szó.
Dean, természetesen igazad van, a feminista befolyásra született Svéd törvényt a nyílt férfigyűlölet szülte, de az ő szociális helyzetükben csak elenyésző károkat tud okozni. Abban viszont nem értek veled egyet, hogy “a prostitúció normális dolog”. Szerintem nem véletlen, hogy a skandináv jólétben jobbára csak a hátrányos helyzetű, testi fogyatékos férfiak és a furcsa ízlésvilágú és erkölcsiségű nők elfoglaltsága.
“ha az lenne az ára, akkor akár egy ilyen kisebb jogsérelem is elviselhető ár lenne a nagyobb jólétért”
Így valamilyen szinten érthetőbb a dolog, de sajnos nem túl reális. Nincs jótündér aki a varázspálcájával suhintana, hogy mi egy kisebb áldozatért cserébe kapjunk valami nagyobb jót :)
Szerintem a prostitúciót semmilyen jólét nem fogja tudni tökéletesen megszüntetni, mert mindig lesznek pasik akik nem tudnak csajozni, és akiknek lesz némi fölösleges kápé a zsebükben. Ugyanígy mindig lesznek olyan nők is, akiknek ez játék, szórakozás, élvezet – vagy legalábbis könnyebb mint a munka és jobban fizet mint a segély.
“jobbára csak hátrányos a helyzetű, testi fogyatékos férfiak és a furcsa ízlésvilágú és erkölcsiségű nők elfoglaltsága”
Nekik viszont tiltsuk meg? Vagy nekik nem, de másnak igen?
Szerintem a legegyszerűbb megoldás az lenne, ha egész egyszerűen hagynánk minden embert önrendelkezni, és semmiféle erkölcsi vagy ideológiai vonalak mentén nem akarnánk a szexuális életükben határokat húzni. Akárhogyan is szeretnénk szabályokat állítani, mindig lesz aki jogosan köt bele azokba. A legjobb szabályozás az emberek magánéletére vonatkozóan a semmilyen szabályozás.
Remélem azért valójában nem nézel ilyen naívnak; természetesen én sem a jótündérre várok, amikor ilyen képletes mondatokat írok le. :D Viszont jó lenne hinni abban, hogy a skandináv jólét nem elérhetetlen Magyarország számára sem. Bár sajnos a dolgok jelen állása szerint ez is a mesevilághoz való vonzódásnak tűnhet.
Ha hiszed, ha nem; pontosan az a megoldás született egyes skandináv államokban, hogy míg másoknak megtiltják, a testi fogyatékosoknak megengedik. Sőt! Ezek a férfiak a szociális ellátó rendszertől kapnak prostitúciós utalványt, vagyis a társadalombiztosítás részeként pénzzel támogatják a szükségleteik kielégítését. Tényleg sci-finek tűnhet innen nézve…
Van egy olyan sötét gyanúm, hogy jólét dolgában hamarabb süllyednek hozzánk a svédek, mint hogy mi emelkednénk hozzájuk… Már azt gigászi pozitívumnak tartanám, ha mondjuk középúton találkoznánk.
“a szociális ellátó rendszertől kapnak prostitúciós utalványt”
Mindigis tudtam, hogy a skandinávok idióták. Sajnos nem olyan bugyuta értelemben, mint az amcsik, és nem is olyan pozitív értelemben, mint a japánok, hanem retardált módon, mint mondjuk általában a feministák. Ez nem sci-fi, ez egy rémálom. Ha nem találnak prostit aki elfogadná az utalványt, akkor kényszerítenek valakit, vagy mi? Pfff…
Prosti utalvány? Ez gyakorlatilag Japánban is van, és egyáltalán nem tartom egészségesnek, de igaz, egyfelől az ázsiaiak egészen másképp látják a szexualitást, nem érte őket a kereszténység (ál)szentsége, másfelől pedig normális emberként nem tudom elképzelni, milyen lehet testem tekintélyes része feletti kontroll hiányában vágyakozni a szexre, tudván, hogy épeszű nő soha az életbe nem kezdene ki velem.
Amúgy örülök ennek az egész cikknek, már kezdtem aggódni, hogy a honlap valamiféle lapos üzenőfallá, mesegyűjteménnyé vagy legrosszabb esetben kuruc.infóvá változik, ahol a zsidók és cigányok helyett a nők kerülnek a célkeresztbe. Remélem nemcsak Apophis, hanem sokan mások is megpróbálnak komoly témákról relatív színvonalasan írni.
Sok mindennel egyetértek amit leírtál, de nem mindennel.
Legtöbbjüknél sokkal inkább szerepet játszik a mély szegénység, hovatovább a reménytelen nyomor.
Szerintem meg akad ilyen is meg olyan is, és nem hiszem hogy túlsúlyban lennének azok, akiknél a kurválkodás kényszerpálya
Az egész magyar társadalom hatalmas szégyene, hogy Magyarország lassan a nyomor szinonimájává válik, ahol ezzel együtt a közerkölcsök középkorivá aljasult állapotokba zuhannak vissza.
well said, csak ezt nem tudom a prostitúcióra száz százalékig ráhúzni, biztos az én hibám, de: Azoknak, akik jelenleg is űzik az ipart, biztosan volt választásuk, esetlleg többször is, de mindig a legkisebb ellenállás irányába mozdultak, szóval szerintem van személyes felelősség. Nem lehet mindent a társadalom nyakába varrni, kérem szépen.
A svéd megoldás – ahol a prostitúciós szolgáltatást igénybe vevő férfiakat büntetik meg -, a létező legrosszabb és legigazságtalanabb példa. Mégis bizonyos okból az ő helyzetük a leginkább irigylésre méltó minden civilizált állam számára;
Én meg azt gondolom, a svéd példa inkább egy utópisztikus agyrém, és nem követendő példa. Ja, és nem szeretnék férfiként ott élni….
Jogos is a kritika, és nem is.Valòban nem hatoltam a probléma mélyére, de nem is volt célom, csak a feminizmus àltal generàlt szegmensére akartam ràmutatni.
Amùgy a nyomorbòl valò kitörés nem magasabb törekvés, hiszen anyagi és egyéni motivàciòjù, hanem természetes dolog.Ezért még nem jàr nekik glòria. Söt, a karrierépìtés minden àron szerintem tàrsadalomrombolò jelenség.
A jòléti àllam pedig éppen a szegények prostituciòjàt megszüntetheti, de a luxuskurvàk maradnak – végsö soron erre akartam ràmutatni. Ha valaki kurva volt régen, hàt kurva volt, mindenki a helyén kezelte. Ma màr ügyvéd, közgazdàsz, manager àllàsok felé nyomul egy részük. ùgy vélem, ez elég rettenetes.
Amíg a feministák abban az irányban, vagy irányból lobbiznak, mi szerint a prostitúcó igénybevétele egyenlő a férfiak által elkövetett nemi erőszakkal, csakis zavar támadhat az agyakban.
Nyilvánvaló, hogy az ellenőrzött keretek közötti legális intézményesítés teremtené meg a legtisztább helyzetet. Így lehetne a leginkább leválasztani erről az ősi mesterségről azokat a rárakódott negatívumokat, amik ellen a feministák is ágálnak.
Azt hiszem ezt ők soha nem fogják megérteni, amíg még a kölcsönösen örömet szerző szabad akaratú szeretkezést is előszeretettel tekintik a nők elleni megalázó erőszaktételnek és hintik a süket dumájukat.
Szerintem a prostitùciò nem normàlis jelenség, olyan, mint a bünözés vagy a homoszexualitàs, egyes emberek lelki defektusa, mindig volt, talàn mindig lesz, de nem szabad normàlisnak tekintenünk.
Ami pedig az àllami-tàrsadalmi beavatkozàst illeti, néha igenis szükséges, mert hàt a tàrsadalombòl negatìv értelemben kiszakadòk lényegében megszünnek létezni, az àllamnak pedig az volna a feladata, hogy megvédje az embereket. Mert hàt szép dolog a szabad akarat, csak mérlegelési képesség nélkül nem feltétlen érdemes érvényesülni hagyni. Persze annàl, hogy a jelen rendszerre bìzzuk a sorsunkat, az is jobb.
Különben a középkor erkölcsisége magasabb volt mint a mi korunké, csak a propaganda hiteti el az emberekkel, hogy az valami borzalom volt.
Bocs, hogy beléd kötöttem…
Mármint melyik része? Az, hogy vannak pasik akik szeretnek dugni, vagy az, hogy vannak nők akik hajlandóak ebben partnerek lenni bizonyos ellenszolgáltatásért? Melyik ebben a bűnözés, melyik ebben a betegség? És kinek lenne jobb, ha holnaptól halállal büntetnék? Ki az áldozata, ha “bűn”, kinek árt?
Az állam ott avatkozzon be, ahol valami olyan történik, ami a társadalomnak árt. Mondjuk úgy: bűncselekmény. Bűn szexelni? Nem. Bűn valakinek szolgáltatásért pénzt adni? Nem. Akkor az állam húzza ki az orrát az emberek szexuális életéből.
Egyes országokban, még az USA bizonyos államaiban is bűncselekménynek minősül az orális/anális szex. Van olyan ember, aki szerint az ilyen törvények “jogosak”?
Kötekedni nemcsak szabad, egyenesen elvárt :) Elvégre ezért vagyunk itt. Nem vagyok én az úristen, hogy ne lehetne velem szemben ellenvéleményt megfogalmazni…
100%-osan jó kérdések. :)
Ideje volna megkülönböztetni a helyeset a törvényestől, a helytelent pedig a törvénytelentől. A mai világ felfogásában ugyan csak az számít bűnnek, ami árt is másoknak, de morálisan az önpusztítás is elfogadhatatlan. Arról nem is beszélve, hogy ha a prostitúciót legalizáljuk, azzal normalizáljuk is, igy idővel elterjedhet jobban, mint eddig. Egyszerűen azért, mert a rossz példa, főleg ha nem lépnek fel a követői ellen, ragadós. Mint mondtam, a szexualitás nálam nem puszta biológia, így számomra a prostitúció elfogadhatatlan.
Ezen a ponton kezdek egyetérteni veled. Úgy tűnik most jóváteszed a cikkbeli felszínességedet. :) Az egész társadalom kárát látja a rossz minták terjedésének. Egyetlen önérzetes férfinak sem jelenthet kielégülést a pénzen vett szex. Kizárólag a kölcsönös vonzalmon alapuló együttlét eredménye lehet az a lelki állapot, ami nem taszítja önleértékelésbe, morális ellehetetlenülésbe a férfiakat. Mert a prostitúció nem csak a női prostituáltakat aljasítja le, hanem a pénzért “szerelmet” vásároló férfi klienseket is.
“Mert a prostitúció nem csak a női prostituáltakat aljasítja le, hanem a pénzért “szerelmet” vásároló férfi klienseket is.”
Ilyesmiben nem hiszek. Az aljasság az ami lealjasít, a prostitúció nem féltétlenül. Akkor sem ha utána gazdát cserél egy papírfecni. Lehet a prostitúciót is jól csinálni, “eladó” és “vevő” oldalon egyaránt. Persze ebben a témában zavaró körülmény, hogy a nyilatkozók legtöbbje nem tudja miről beszél :D (Értsd: sosem volt még dolga személyesen prostitúcióval.)
A prostitúciót sokféleképpen lehet művelni, nyilván lehet nagyon rosszul és valamivel jobban is, viszont nem hiszem, hogy az lenne az üdvözítő út, ha minél többen tanulnák meg “jól” csinálni. Sokkal inkább annak a megtanítása üdvözítő, hogy a magasabb értékű szexuális boldogsághoz is vezetnek utak. Az a gondom, hogy úgy tűnhet, hogy a prostitúció elfogadása egyben annak az elfogadása is, hogy sok férfi számára csak ez a megoldás létezik.
Imádom az idealizmusotokat, de nem veszitek figyelembe az alcsonyabb szintű emberi természetet, a géneket, az evolúciót, az ízlést, a női természetet… Vagyis a realitásokat :) Amíg van a világon olyan férfi, aki nem tud magának a saját természetes sárm-jával nőt szerezni, addig lesznek olyanok is akik hajlandóak fizetni egy menetért.
“a magasabb értékű szexuális boldogsághoz is vezetnek utak”
Magyarázd ezt annak aki 6-8-10 éve nem volt nővel…
Igen, az idealizmus egy kifejezett törekvés nálam. :) De belátom, hogy vannak olyan testi vagy akár lelki értelemben patologikus állapotú emberek, akik menthetetlenül (?) képtelenek egészséges kapcsolatokat teremteni. Azért a helyénvaló mentálhigiénés cél, hogy minél kisebb legyen a számuk. Ennek érdekében például érdemes lenne kicsivel több nevelő célzatú cikket írnunk ebben a témakörben is itt a Férfihangon. :)
Hja, ez sehogysem egyszerű kérdés. De szerintem nem igazán vettétek számba, hogy egyébként teljesen normális pasik is olykor évekig nem találnak párt, mondjuk mert “túl béták”. (Aki nem hisz az ilyesmiben az lapozzon, kötekedni fölösleges.) Namármost ha lenne a prostitúciónak egy elfogadott helye a társadalomban, akkor sokan ezek közül lejárnának havonta egyszer “csajozni”, és a gondjuk fele meg lenne oldva. De mivel nem tehetik, ezért némelyeknek megzápul az agya, és aztán jönnek a tömegbe lövöldözések, mint az USA-ban vagy az utóbbi időben már skandináviában is.
A lefojtott szexuális energiák rengeteg problémát okoznak (lásd az iszlám világát), nem lenne egyszerűbb inkább beépíteni valahová egy szelepet, ahol az ilyesmik ártalmatlanul kifújnak? Ha megadóztatják, még haszon is lenne belőle :)
(Ezt csak mint viccet hoztam fel, nem tartanám helyesnek az adóztatását.)
Meg az ilyen teljesen normális és átlagos, ámde béta srácokat, akik évekig elvannak nő nélkül, többnyire valami ócska lotyó jól megrágta és kiköpte előtte; szóval gyanítható, hogy okkal nem is nagyon kepesztenek már.
Sajnos az idealizmusom nem képes elfogadható megoldásnak tekinteni azt, hogy ezeknek a 6-8 éve nem szexelő, amúgy teljesen normális béta fickóknak, szerencsétleneknek, az legyen a megoldás, hogy havonta egyszer (!) elmennek valami ócska lelketlen nőhöz, aki megszabadítja őket a havi fizetésük egy jelentősebb részétől és cserébe kapnak rosszabb esetben valami nemi betegséget, vagy jobb esetben csak egy kiló önvádat, hogy csak ennyit érnek. Mert amiről meg szerintem te feledkezel meg, hogy számukra kurvázni valószínűleg nem valamiféle vagány hőstett, hanem megalázó szükségszerűség. Mert ők azért elsősorban teljes értékű, kölcsönös szerelemre vágynának és nem csak ócska, pénzzel “kikényszerített” szexre. Egy adag dramatizálással: attól tartok, körülbelül olyan frusztráló lehet ez az állapot, mint amit Kafka “büdösbogárrá” változott főhőse él át az “Átváltozásban”. Félő, hogy ez nem megszabadítja őket a feszültségeiktől, hanem csak tovább mélyíti azokat. Bár részemről ez csak egy empatikus próbálkozás arra, hogy beleképzeljem magam egy ilyen állapotba, szóval nem kizárt, hogy tévedek.
“ócska lelketlen nőhöz”
Na ebből látszik hogy még sosem kurváztál :)
“számukra kurvázni valószínűleg nem valamiféle vagány hőstett, hanem megalázó szükségszerűség”
…és ezen a rossz felfogáson sokat javíthatna ha a “jelenség” társadalmilag elfogadottabb lenne. Ez egy olyan gondolat, aminek az alapjait a “fehér lovagok” és a feministák rakták le, megkeseredett vén banyákkal meg önkéntes erkölcscsőszökkel karöltve.
“Mert ők azért elsősorban teljes értékű szerelemre vágynának és nem csak ócska, pénzzel kikényszerített szexre.”
Mindenki arra vágyik, de a sivatagban talán nem kell kikerülni az oázist, csak mert az pocsolyavíz, és nekünk meg a legszebb rügyek első szedéséből származó, csekélyke tejjel megbolondított darjeeling tea kellene. (Egyébként miféle “kikényszerítés”???) Azzal mindenki tisztában van, hogy a prostik “ilyen célú” látogatása afféle vészmegoldás – de annak viszont működik. A hiányában semmilyen vészmegoldás nincs, esetleg a pornó, dehát az azért mégsem olyan, mint élőben egy nővel, másrészt a femcsik az ellen is ugyanúgy küzdenek :|
Szóltam, hogy csak próbálok empatikus lenni. :D
Abban is szinte biztos voltam, hogy erre a “kikényszerített” szóra harapni fogsz, hiába tettem idézőjelbe. :D
Pusztán arra akartam célozni, hogy az ő szemszögéből pszichológiailag ezt jelenti a történet, hiszen önmagáért nem kell senkinek, a nemlétező személyes sármja hiányában csak ilyen eszközökkel tudja kieszközölni a céljait. Jogtechnikailag nyilván egy kölcsönös megállapodásról van szó.
Tökéletesen megértelek, és erre elsősorban azt tudom mondani, hogy ha a te erkölcsied nem engedik meg az ilyesmit, akkor ne járj prostihoz. Ez talán bunkóságnak hat elsőre, de mi a másik opció? Alkalmazzuk a te erkölcseidet mindenki másra, tegyük kötelezővé a társadalomnak, hogy gondolkodjon úgy, mint te?
Nem hiszem, hogy ennél is jobban elterjedhetne a prostitúció, esetleg valami háború vagy katasztrófa esetén, de “normál” állapotokhoz képest nagyjából a plafonon vagyunk :) A rossz példa ellen szerintem nem törvényekkel kellene védekezni, hanem neveléssel, kultúrával, a mindenhonnan ömlő szenny kirekesztésével. Erre azt lehet mondani, hogy a prostitúció önmagában is egy ilyen “szenny”, de szerintem sokkal-sokkal többet rombol a felnövekvő leánynemzedék erkölcsein egyetlen Rihanna-klip mint 100 ácsorgó ringyó a sarkon. Sőt, azok a lányok akik a sarki prostikat látják valószínűleg inkább elrettennek…
Visszatérve az elejéhez, értem én, hogy – irónia nélkül értve – átlag feletti erkölcseid vannak, de ezeket nem lehet törvényerővel ráruházni a következő nemzedékre, csak neveléssel. Éppen ezért továbbra is fenntartom, hogy senki ne szóljon bele senki más magánéletébe, hanem nevelje úgy a saját gyermekeit (elsősorban a saját jó példájával), hogy azok ne legyenek se prostik, se kliensek.
Nos igen, a magam részéről sem a tiltás mellett akartam állást foglalni, sokkal inkább a magasabb társadalmi morál kialakítása mellett. És igen, az felé a társadalmi fejlődésen és a nevelésen keresztül vezet a jó út.
Màrmint a bocs Deannek szòlt, de ez a telefon okosabb, mint én és vàlasz helyett a végére bigyesztette a hozzàszòlàst…
Igen, a jó öreg pénzért szex dilemma… Kérdem én, mitől korrektebb az, hogy egy nőt meg kell hívni pár méregdrága koktélra valami puccos helyen annál, hogy egy menet x forint és kész? Anyagilag ez kb. ugyannannyira jön ki, ámde a kettes verzió még “egészségesebb” is, sőt, valahol ugyannak az üzletnek az egyszerűsített, korrektebb változata (már ha a nő szabad akaratából szexel, természetesen). Mivel ezek a határok mindig is össze fognak érni (lásd karibi pillangók esete, ahol a nők pénz helyett eleve pár napi-heti luxuséletért cserébe nyújtják a szolgáltatásokat), jó megoldást itt nem lehet találni szerintem.
Emellett nekem van szerencsém ismerni olyan embert, aki már futtatott lányokat, és tőle érdekes dolgokat tudhattam meg a témáról. Biztosan vannak olyan lányok is, akiket xyz kényszerít efféle munkára, de nem tudom, mennyire tudjátok, hogy a kurvák egészét nézve ma már ez a kisebb szekció. Egyszerűen annyira “telített a piac”, hogy aki muszájból csinálja, az nem túl életképes, és üzletileg sem egy jövedelmező befektetés. Persze minden a futtató fickón múlik, de ha nem teljesen hülye az illető, ma már simán találhat olyan csajokat, akiket nem kell kényszeríteni semmire, csinálják ők maguktól, tiszta szívvel, önként.
Megérne egy külön misét az efféle körökben forgó nők lélektana is. Az ismerősöm szerint elképesztő csapda ez a luxuskurvásdi: tényleg rengeteg pénzzel jár, de aki belekeveredik ebbe a körbe, az jó eséllyel semmit nem tud megtartani belőle, az esetek jelenős többségében hihetetlen módon folyik ki a kezükből minden. És sokszor még csak nem is ők tehetnek róla, hanem így reagál rájuk a világ – ahogy kiderül róluk, hogy kicsodák (és illúziói senkinek ne legyenek, ez mindig és hamar kiderül), az egész világ lehúzza őket (a fodrászoktól a kozmetikusig, mindenki sokszorannyi pénzt kér tőlük). Nagyon nem is tehetnek ellene semmit (pláne, ha a konkurencia is egy adott személyhez jár). Innentől hiába jön be mondjuk havi sok százezer, ha a státuszuk fenntartása elviszi a nagyját. Emellett a nők között ebben a szférában olyan státuszharc van, amit férfiember elképzelni sem tud, és itt aztán tényleg megtalálható minden női aljasság legmélye.
Szóval ha már éteri magasság, érdekes konklúzió, hogy reálisan nézve a nők egy jelentős többségének nem szabadna engedni a kuválkodást, a saját érdekükben. Persze ez annyi mindenkire állhat a világon, hogy erre meg az a válasz, hogy dehát demokrácia van, nekik is ugyanannyi joguk van nyomorogni és elcseszni az életüket, mint bárki másnak.
Semmivel sem jobbak a koktélribancok, de erről a következő részben fejtem ki az álláspontomat, ha azt is megjelentetik, úgy ott majd elolvashatod. Ha nem, rövid előzetesként annyit, hogy a férfiak szexéhségének hangsúlyozása csak adja a lovat a feministák alá, merthát így ha ribancnak öltöznek, sokan azt mondják, hogy milyen jó, kellemes látvány. Ami igaz is, de mi értelme van a fölösleges kísértésnek?
Ha én lehetnék a bölcs törvényhozó (szerencsére sosem leszek, megmaradok mezei jogalkalmazónak), a prostitúciót teljesen legálissá tenném, magára a tevékenységre valamiféle jövedéki adó jellegű adóterhet raknék, és a prostitúcióhoz kapcsolódó Btk.-s elkövetési magatartásokat (kerítés, emberrablás, embercsempészet minősített esetei, stb.) rendkívül szigorúan rendelném büntetni. Na jó, ez utóbbi nagyjából most is megvan, de gondoskodnék a tevékenység megfelelő állami felügyeletéről is. Tehát nagyjából úgy kezelném a dolgot, mint mondjuk egy jövedéki terméket, rendesen kapna TEÁOR számot, stb. Ja igen, és tennék a jelenség társadalmi elfogadottságáért, hogy ne (feltétlenül) titokban, az ismerősöknek, családtagoknak hazudozva kelljen valakinek ezt a tevékenységet művelni, mert most ugye ez van, illetve az ügyfeleknek se kelljen rettegni feltétlenül, hogy mi lesz, ha lebuknak (most nyilván nem arra gondolok, ha valaki megcsalja az asszonyt, hanem arra, hogy független emberként prostizni járni ne legyen elítélendő dolog). Ez utóbbi, mármint a társadalmi elfogadottság, nyilván egy rendkívül hosszú folyamat lenne, de szerintem lenne értelme.
Alapvetően azt kellene megérteni, hogy szerintem jogilag semmi különbség nincs, illetve nem lenne szabad, hogy legyen a között, hogy valakivel arra kötök vállalkozási szerződést, hogy megjavítja a mosógépemet, vagy arra, hogy lefekszik velem. A prostitúciót mint tevékenységet kriminalizálni, üldözni pontosan annyira hatékony és értelmes húzás, mint a szesztilalom volt (és a hatásai is nagyjából azok), innentől már csak józan belátás kérdése az egész.
Ami a dolog feminista vetületét illeti, arról csak annyit, hogy a feministák állítólag a női szabadság kiteljesítésén munkálkodnak, nos hát a szexuális önrendelkezési jog ilyen kiterjesztő értelmezése és a szerződéskötési szabadság keretébe vonása nem hiszem, hogy erre ne rímelne. Csak ami valamiért jó a férfiaknak (is), az már rögtön nem annyira jó a feministáknak.
A teljes legalizálással és az állami haszonszedéssel az a probléma, hogy olyan morális üzenetet közvetít, amely önmagában elvezet a prostitúció ízléstelen, tobzódó burjánzásához. Lásd a Holland példát.
Az önrendelkezéssel kapcsolatos feminista logikát kánonban nem értjük itt sokan. Nyilvánvalóan azért, mert logika az nincs, van viszont helyette feminista önkény… Ahogyan megszokhattuk.
“független emberként prostizni járni ne legyen elítélendő dolog”
Régen elfogadott volt több kultúrkörben is, néhol még manapság is az. Néhol még családos embereknél is megengedhetőnek tartották.
Na még annyit, hogy az állami szervezés alatt működő legalitás szerintem zsákutca. Régebben lett volna értelme, amikor még az ember csak úgy találhatott prostit, ha tudta hová kell sétálnia érte. Manapság átalakult az “iparág”, a legtöbb csaj otthon vagy bérelt lakásban fogadja a netes érdeklődőket, és nincs se stricijük, se senki aki kényszerítené őket (így a pénz is náluk marad, nem kell leadni a százalékot a bordély tulajának). Ez az “üzleti modell” egyelőre tökéletesen működőképesnek tűnik, fölösleges lenne megpróbálni visszarángatni a múltba. Olyan kísérlet lenne, mint a zenekiadók harca a torrentezés ellen.
Azt meg bízzuk a csajokra, hogy a munkakörülményekkel és az egészségükkel törődjenek. Szerintem jobban érdekli őket a saját életük, mint bármilyen állami hivatalnokét valaha is fogja…
Metsző hangvételű cikk, mint egy lavor hideg víz az ember nyakába, csak így tovább! ;)
Néhol egy kicsit következetlen, de ezt látom megtárgyaltátok már.
Olvasgatás céljából: Callgirl napló
És hogy feminista is legyen benne: Szép beszélgetés egy “feministával”
Olyan dolgokra, következtetésekre és összefüggésekre tértél ki, amelyeket eddig én nem gondoltam végig, de egyértelműen igazad van.
Idéztek egy cikkből, amelynek szerzője, Papp László Tamás (PLT) erősen liberális nézeteket vall, és bár ezzel az ideológiával, és a cikk végkövetkeztetésével sem értek egyet, ebben a részben számunkra és megfontolandó gondolatok vannak:
“Az elmúlt évtizedekben az univerzális jogcsalád mellé felzárkóztak a speciális részjogok. Nem, kor, etnikai hovatartozás, fizikai-szellemi kondíció, társadalmi pozíció alapján. Törvényeink pl. kiemelten védik az átlagembernél helyzetüknél fogva gyengébbek – gyermekek, idősek, betegek, szegények, fogyatékkal élők, kisebbségiek – méltóságát. Ugyanide tartoznak az ún. nőjogok is. Aligha vitatható, hogy nem lehet megtagadni senkitől a munkahelyi felvételt vagy előléptetést pusztán a neme okán. Éva lányai manapság szabadon megtehetnek olyat, ami bizonyos ideológiák szerint kárukra, sőt kárhozatukra van.
Ámde – furamód – pont azok mérik szelektíven a jogokat, akik a nőjogok felkent hirdetői. Például az összes főáramú feminista szerint engedélyezni kell, hogy a gyengébb nem elvetethesse nem kívánt magzatát, illetve meddővé tetethesse magát. Melyet – kisebb, így szükséges rosszként – e sorok írója is támogat. Egyetértünk, hogy a saját test fölötti önrendelkezés korlátlan. Beleértve az eutanáziát is. Viszont ha mindebben egyetértünk, akkor nem abszurd, hogy egy nőnek a testével szinte mindenhez joga van, csak ahhoz nem, hogy önként áruba bocsássa?
Meg is érkeztünk az írás témájához. Mely ama szürreális fennforgás, hogy ez Magyarországon illegális. Pontosabban nem, a helyzet ennél zavarosabb. A prostituált nem büntethető, a prostitúció igen. Mely körülbelül annyira életszerű, mintha azt mondanánk: a pálinkafőzést nem szankcionáljuk, de a kocsmanyitást igen. Vagyis az örömlány tevékenysége büntetlen, de őt foglalkoztatni, neki ilyen célra szobát kiadni nem az. Bizonyos doktriner jogvédők még a kuncsaftokat is rabosítanák. De ugyan miért?
Beszéljünk világosan: a kényszerprostitúciót, illetve fiatal- és kiskorúak akármilyen szexuális munkára küldését, ösztönzését, bocsátását természetesen drákói módon büntetni kell. Aki ilyet csinál, kerüljön hosszú időre rács mögé. Hogy mit jelent eme iparágban a kényszer? Ugyanazt, amit az élet bármely más területén. Amennyiben valakit erőszakkal, fenyegetéssel, zsarolással vagy csalással, vagy 18. évét be nem töltöttként vesznek rá a dologra, az jogba ütközik. Ha azonban nagykorúként és szabad elhatározásból űzi, akkor nem sújtható hátránnyal az üzemeltető, és az ügyfél sem.
Ilyenkor jönnek elő a jogvédők ama hamis közhellyel, hogy a lányok nem önként dolgoznak, hanem a pénzszűke viszi rá őket. Csakhogy ilyen kifacsart okoskodással a világon lévő foglalkozások többségét kényszermunkának, sőt rabszolgaságnak minősíthetnénk. Nyilvánvaló ugyanis: az emberek nem azért mennek gyári segédmunkásnak, vágóhídi böllérnek, uránbányásznak, takarítónak, halfeldolgozónak, mert annyira imádnak olajban, vérben, radioaktív porban, ürülékben, belsőségekben tapicskolni. Hanem azért, mivel – lévén, hogy képességeik alapján ebből tudnak megélni – rá vannak kényszerülve. Csakhogy ez – a prostitúcióhoz hasonlóan – jogszociológiailag legitim kényszer.
Létezik számos olyan nő, aki nem brutális ütlegek vagy fenyegetések hatására kínálja fel a testét, hanem pusztán azért, mivel jól akar élni. Nagyon jól tudja: kvalitásai alapján legfeljebb átlagbérre futná. Vagy még annyira sem. Ő pedig többet akar. Ahogy egyes nőknek az abortusz a kisebb rossz, másoknak a prostitúció. Mellesleg az sem igaz, hogy csak nyomorgó és műveletlen nők keresnek így pénzt. Alsó középosztálybeli egyetemistáktól több nyelvet beszélő modell- és hostess lányokig rengetegen dolgoznak a szexiparban. Nem hiszem, hogy áldozatnak tekinthető valaki, aki tudatosan úgy dönt: nem elég neki a pályakezdő titkárnőként megkereshető havi százhúsz nettó.
Ennek dacára a keményvonalas nősténysoviniszták görcsösen ragaszkodnak ahhoz: minden prostituált áldozat. Természetesen a szexista férfitársadalom kizsákmányoltja. Nem zavarja őket, hogy az üzletág lassanként uniszex szolgáltatóipar, melyben egyre inkább teret hódít a hetero- és homoszexuális férfiprostitúció is. Ironikus, de pont a női egyenjogúságot bizonyítja, hogy már ők is fizethetnek a szexért.”
(Forrás: Papp László Tamás – Liberalizált szexpiacot!)
Budapest: Európa Bangkokja
Az elvi részével egy darabig egyet lehet érteni, de amikor átfordul a magyarság gyalázásába, onnantól nulla. Igen, megvan ennek a nemzetnek is a maga keresztje, de inkább felemelni kéne, nem belerúgni. Egyébként szinte sehol nem jobbak a viszonyok, szóval nem vagyunk annyira “kirívóak”, mint azt elhitetni igyekeznek.
A fickó valóban egy öngyűlölő magyar, amivel nyilván nem értek egyet. Az a gond, hogy nehéz meghúzni a pontos határvonalat az öngyülőlet és a legitim nemzeti önkritika között. Például hazafias magyarként felismerem a nemzetem hibáit, és ostorozom érte, de nem azért, hogy gyalázzam, hanem hogy jobbításra sarkalljam. Például én sokszor beszélek a balkáni magyar viszonyokról, patópálizmusról, és hasonlókról, de ezt nem fikázásból teszem, hanem ezzel azt fejezem ki, hogy át kéne venni pl. a németek precizitását, munkamorálját, stb.
Ezt a cikket is azért linkeltem be, hogy tanuljunk az ellenségeinktől: igen, ennyire el vannak kurvulva a magyar nők. Egy román nacionalista holnapon találtam egy magyarellenes, de sajnos szomorúan igaz viccet, amit előadnék:
– Miért nem magyarként született meg Jézus Krisztus?
– Mert Isten egy szüzet sem talált a magyar nők közt.
A szűklátókörű hazafi felhorkan a nemzetgyalázástól, a bölcs hazafi pedig önreflexiót gyakorol: magába száll, végiggondolja mi a valóságalapja a kritikának, mik az okai, mit lehetne ezzzel az egésszel kezdeni.
Bár mindenképpen óvakodnék attól, hogy olyan önmarcangoló naturista kéjelgéssel boncolgassam a problémát, mint a cikk írója, de az első kommentben hasonló aggodalmaimnak akartam hangot adni. Sajnos az a fajta elkurvulás ölt testet a hazai prostitúcióban is, amivel a magyarság már régen teljes mivoltában hagyta leértékelni önmagát. Közel tökéletes a morálvesztés, ha a távolkelettel versengve aprópénzt érő rabszolgaként hagyja kiárusítani honfitársait egy társadalom elitje. Számomra nem kérdés, hogy a prostitúció megjelenési formája mintegy (görbe)tükre egy társadalom morális és szociális állapotának.
Valóban felemelni kellene a nemzetet, de ehhez mindenkinek a tudatában meg kellene jelennie az ehhez szükséges morális igénynek és kollektív, nemzeti büszkeségnek. Viszont ehelyett szinte az egész politikai elitben csak az individulaizmust és a legócskább érdekvezéreltséget látom. Bár kritikusan szemlélhető bizonyos nézőpontból a cikk, de azért kijózanító pofon lehet mindazok számára, akik még nem jutottak el szükséges erkölcsi tanulságokhoz.
Van egy olyan sejtésem, hogy sok más helyen sem jobb a helyzet, csak nem csapnak neki ekkora visszahangot. Persze, sok nemzetközileg ismert magyar pornós van – de ugyanez igaz több más környező országra is. Persze, hogy sok prosti megy innen külföldre – de ugyanez igaz… satöbbi. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy minden jó úgy ahogyan van, hanem csak annyit, hogy ne tekintsünk magunkra a világ söpredékeként, mert attól azért a valóságban fényévekre vagyunk.
Arról meg már nem is beszélek, hogy az angloszférában mi folyik, mert az hozzánk képest szodoma és gomorra. Talán van egy olyan tényező is a dologban, hogy azért mennek innen sokan külföldre, mert itthon nem annyira elfogadott ez a dolog – értsd: itthon még azért van valamiféle erkölcs. Vagy legalábbis a romjai.
Egyébként két dologra lenne szükség az áldatlan állapotok felszámolásához:
1. A médiából kiűzni a mértéktelen anyagiasságot és kreténséget. Talán ha a fiatalság “példaképei” nem azt az üzenetet közvetítenék, hogy annyit érsz amennyit költeni tudsz, és ezért akár a lelekedet, akár a testedet is megéri eladni, akkor nem pályáznának olyan sokan a könnyű pénzre a szexiparban.
2. (A jelenlegi folyamatokkal ellentétesen) kitágítani a középosztályt a felső és alsó rétegek leszűkítésével, nyilván munkahelyek teremtésével és stb. Magyarán szólva rendbe kellene tenni a gazdaságot, hogy a fiatalok többségének ne a futószalag és a filléres szoc.segély között kelljen választania, aminek okán sok nő inkább a 3. megoldás, Amszterdam mellett dönt.
Persze az sem ártana, ha sikerülne a nők fejébe visszakalapálni valamiféle élő erkölcsiséget, de azt hiszem ez a szellem kibújt a palackból, és gyakorlatilag lehetetlen visszazárni amíg nem történik valami egészen radikális változás. Ezt a saját családjainkban tudjuk esetleg megvalósítani, de igen erős az ellenszél, mert a kortársak (mármint a kölkök korcsoportja) és a média is nyakig áll a mocsokban, és a gyerekeket ettől megvédeni gigászi küzdelem.
Izland felszámolja szexiparát: tilos lesz a sztriptíz
Betiltják a felnőtt internetes oldalakat Izlandon
http://modoros.blog.hu/2011/12/28/sajnald_te_is_velunk_egyutt_a_kurvakat
“Ha tiltják a prostitúciót, a feketegazdaságba vonul”
A nő korábban gyereket nevelt, most folyamatosan belép az általa is áhított, érzelem- és empátiahiányos férfivilágba, saját karriert épít. Közben otthon nem nyújtja azt az intimitást, amit korábban, ráadásul felkészületlen a mai szabadosabb szexuális életre. A férj pedig, miután szétnéz az interneten, elmegy a lányokhoz – mondta a HVG-nek adott interjújában Tamási Erzsébet, kriminológus.
HVG: Amikor kriminológusként kutatni kezdte, miért járnak prostituáltakhoz a férfiak, nem világosították fel a kollégái, netán a férje, hogy ugyanazért, amiért évezredek óta: a szexért? Ha pedig tudta, miért vizsgálja?
Tamási Erzsébet: Mert szerettem volna megérteni, hogy a férfiak miért fizetnek a szexért, a nők pedig miért nem.
HVG: És most már érti?
T. E.: A nők életét kutatva rájöttem, hogy valójában a férfiak a gyengébbek, hisz bizonyíthatóan gyakrabban éri őket infarktus, általában rövidebb ideig élnek, inkább lesznek bűnözők, alkoholisták, esetleg öngyilkosok vagy hajléktalanok. Vagyis általában mindenért a férfiak fizetnek inkább – pénzzel, az egészségükkel, az életükkel –, a nők pedig ezt tudomásul veszik. Ennek a rejtélynek a kulcsa szerintem a szexuális különbség, illetve a válasz arra a kérdésre, hogy miért hajlandó a férfi fizetni a szexért. Ennek ismeretében ugyanis tisztábban látjuk a párválasztás, a házasság, az egész élet rejtélyét, és persze benne a prostitúciót is.
HVG: És ez ön szerint elegendő magyarázat?
T. E.: Az a helyzet, hogy a női szex értékesebb, mint a férfiszex, hisz például a nők szüzességének van értéke, a férfiakénak nincs. De alapvetőnek azt érzem, a természet rendezte el úgy, hogy az emberpár kapcsolatának az utód adja az értelmét és a célját. Amihez kétségtelenül mindkét nemre szükség van, de míg a férfi ebből is elsősorban a szexet látja, a nő számára a gyerek kihordása, fizikai és lelki gondozása is feladat, amit ráadásul csak meghatározott korban vállalhat, és amihez biztonságra van szüksége. Ezért fizet a férfi a szexért. Fizet az udvarlás időszakában és a házasságban is, mert ez a szerepe, akár akar családot, akár nem.
HVG: Közös gyerek esetén a nőről gondoskodni ugyanazt jelentené, mint prostituálthoz járni?
T. E.: Miért lenne más? Nem szabad csak pénzben gondolkodni, a férfi ezenkívül időt, energiát, udvarlást is befektet. Igaz, a nő is, de máshol van a hangsúly. Mivel a nő a szülői befektetésben vállal nagyobb szerepet, természetes, hogy a férfi fizet, pénzben vagy bármiben, ha így jobban tetszik. Amíg a nő apát keres a gyerekének, addig egyenrangú a kapcsolat. Hasonló intenzitással vágyik a szexre, mint a férfi, tehát kezdeményező és emancipált. Ez azonban az idő előrehaladtával folyamatosan csökken, majd elhal, és csak egy új kapcsolatban „lángol” ismét. A férfi igénye viszont szinte állandó, ráadásul ő szereti a változatosságot, a sok partnert, sok helyen, sokszor. A nők ciklusokban élnek, és akkor lépnek ki a kapcsolatból, ha már nem érzik magukat biztonságban, és akkor játszik ismét szerepet az életükben a szex. A felmérések szerint a nők többsége a világon mindenütt „felfelé” házasodik, vagyis vastag pénztárcát keres. Megvizsgálták a vezető beosztású amerikai feminista nők házasodási szokásait: valamennyien náluk idősebb, jobb fizetésű, magasabb státusú férfihoz mentek hozzá. De fontos hangsúlyozni, hogy ez nem gonosz ármány és számítás következménye, hanem az utód ösztönös védelme. Amióta a nő tartja kézben a gyermek születésének teljes folyamatát, kétségtelenül jelentős hatalomhoz jutott. Amiért persze az egész társadalom fizet, hisz ha nincs biztonság, nincs gyerek, ráadásul ha a többség a karriert preferálja, akkor sincs.
HVG: Ez már másik téma. De miért is járnak a férfiak prostituáltakhoz?
T. E.: Az individualizációval, illetve az évtizedekkel ezelőtti szexuális forradalommal elindult egy folyamat, amely megfordította a vázolt evolúciós rendet. A nő korábban gyereket nevelt, most folyamatosan belép az általa is áhított, érzelem- és empátiahiányos férfivilágba, saját karriert épít. Közben otthon nem nyújtja azt az intimitást, amit korábban, ráadásul felkészületlen a mai szabadosabb szexuális életre. A férj pedig, miután szétnéz az interneten, elmegy a lányokhoz.
HVG: Ezért kérdeztem az elején, hogy minek ezt kutatni, hiszen lényegében ez történik évszázadok óta?
T. E.: Téved, ugyanis ma már a férfiaknak nem annyira szex-, mint inkább gyengédséghiányuk van. A szex mellett érzésekért, intimitásért, beszélgetésért járnak a prostituáltakhoz. Keresik a barátnőt, hogy valaki foglalkozzon velük. Nézze meg, a hirdetések a „barátnő”-feelinget ajánlják. Ez korábban nem volt jellemző, ráadásul a tendencia elérte a legfiatalabb korosztályt is, és egyre nagyobb társadalmi csoportokat érint.
HVG: Ha igaz, hogy a nő – részben a saját karrierjéért, részben a társadalom elvárása miatt – elkezd férfiként teljesíteni és viselkedni, ő miért nem vásárol szexet?
T. E.: Ma már a nő is vásárol szexet. Itthon is van rá mód, de leginkább külföldi nyaralásokon: az északi országok lakói járnak a déli, egzotikus államokba románcot keresni. Ez mégsem lesz általánosan jellemző, mert a nő bármikor kap szexpartnert – hisz a férfi bármikor hajlandó rá –, míg egy férj gyakran otthon sem. Mondjuk úgy, hogy miközben a férfi helyére vágyik a nő, nem a saját érzelmeit, kedvességét viszi a férfivilágba, hanem felveszi annak szabályait. Az ember nem rúghatja fel büntetlenül a saját evolúciós kottáját, mert ha megteszi, fizeti az árát: sivár kapcsolataival, gyerektelenséggel vagy épp magányosan, elválva, agresszív, bűnöző és boldogtalan gyerekekkel. Azt tapasztalom, hogy a karriert építő nők körében a gyerek nem fontos, csak a róla szóló szöveg.
HVG: Lehetséges, hogy a felvett „férfiszerep” már veszélyezteti a nő egészségét, és befolyásolja életének hosszát is?
T. E.: A nőket védik a hormonok, ezért ők mindig kevesebb kockázatot vállalnak. De persze gyakori a többszörös válás, a depresszió. Korábban azt jósolták, hogy ha a nők egyenrangúak lesznek, akkor a körükben is több lesz a bűnöző. Nos, ez szerencsére nem jött be. Egyébként a normális nők többsége nem is akar férfiszerepekbe bújni. Kutatásaim szerint nem a kvóták hiánya miatt kevés az első számú női vezető vagy politikus, hanem mert a legtöbb asszony valójában nem is vágyakozik rá. Figyelje meg: miközben a férfiak vannak a társadalmi ranglétra tetején és alján, a nők a legvédettebb helyzetben, középen találhatók, mert ott akarnak lenni. A nők védettek, a férfiak nem.
HVG: Egy tanulmányában azt írja: nem igaz, hogy a családi erőszakért csak a férfiak a felelősek. A verekedések egyharmadát a nők kezdik, és a legtöbb esetben ők ütnek először. Nem túlzás ez, hogy a nők verik a férjüket?
T. E.: Nem. Egyformán verik egymást. Csak a nők kiválóak az érdekérvényesítésben. A társadalom pedig az „értékesebbet”, a nőt védi, a férfiak elvesztése nem olyan megrendítő. A nők mindig áldozatok, pedig sokszor ők a konfliktusok kezdeményezői. Ez a valódi képmutatás. A férfi ugyanis nem „lehet” áldozat, az ellentmondana az integritásának. El tudná képzelni, amint valaki elmeséli a rendőrnek, hogy az asszony megverte? Miközben valójában a férfit bántják a legtöbbet otthon, csalódva mindenféle teljesítményében, de a nő részéről ez sem mindig tudatos, hanem ösztönös tesztelése annak, hogy fenn tudja-e még tartani a családot. A nőknek ezt a folyamatot tudatosítaniuk kellene, mert ha nem vállalják saját felelősségüket, akkor mennek a fiúk a börtönbe, az alkoholhoz, a kórházba vagy a prostituáltakhoz. A nők pedig apróhirdetésben társat keresnek, nem férjet, nem szexpartnert, hanem társat, ahelyett hogy tisztelték volna a régit, akit szerettek.
HVG: Ezzel azt is akarja mondani, hogy ha a házasságban minden rendben lenne, nem virágozna a prostitúció?
T. E.: A szakma egy része azt mondja, hogy az eltérő szexuális energiákat csak a prostitúció képes levezetni, de más vélemények szerint a házasság is valamiféle prostitúció. A jelek azt mutatják, hogy a két intézmény elvileg „megfér” egymás mellett. A valódi párkapcsolatban alapvető cél az utódokról való gondoskodás, de a szex, a kedvesség és az egymással törődés is létszükséglet. Ha bármelyik hiányzik, a nők a karrierben vagy a hatalomban, a férfiak pedig a piacon, pénzért megtalálják.
HVG: Az állam mindenütt akadályozza a prostitúciót, de az terjed, Svédországban még a klienst is büntetik, mégis 70 százalékkal nőtt a szexipar forgalma. Ezek szerint nemcsak nem ajánlatos, de lehetetlen is betiltani?
T. E.: Ha a szex nem megfelelő vagy hiányzik az intim szférából, akkor kilép a gazdasági és a politikai színtérre, és iszonyú pénzeket mozgat. Ha tiltják a prostitúciót, a feketegazdaságba vonul, és ráépül az alvilág is. Lám, az otthon büntetett svéd „kliensek” a szomszédos országokba járnak. Ha a kriminálpolitika szembemegy az üzlettel, akkor mindig az utóbbi nyer.
prostitúció és erőszak:
http://www.blikk.hu/blikk_aktualis/kalapaccsal-gyilkolta-meg-baratnojet-krisztina-2221787
http://www.blikk.hu/blikk_aktualis/szerelmes-nok-segitettek-az-aroktoi-bunozoket-2221955
“ez a finomítás kategória, de inkább csúsztatás, vagy hazugság. Ezek a nőstények az életbe nem voltak szerelmesek, több generációjukat beleértve. A prostiuáltként dolgozó szerelmes. És azért gondoljunk bele, hogy ezek a lények örömmel segítettek azoknak, akik öreg embereket kínoztak, gyilkoltak. Hogy miért ilyenek ezek a nőstények?”
(média)prostitúció és feminizmus:
http://www.celebitchy.com/334471/courtney_stodden_i_feel_that_i_am_a_true_feminist_i_dont_read_or_write_/
http://www.celebitchy.com/334113/miley_cyrus_i_feel_like_im_one_of_the_biggest_feminists_in_the_world/
http://www.celebitchy.com/327834/lorde_fights_the_hater_label_in_pop_music_while_her_song_royal_is_blasted_as_racist/
http://www.celebitchy.com/333110/selena_gomez_on_lordes_dis_thats_not_feminism_shes_not_supporting_other_women/
“Hands off my whore!” http://www.france24.com/en/20131031-france-prostitution-343-bastards-hands-off-my-whore
http://www.france24.com/en/20131117-french-star-deneuve-petition-against-prostitution-law
Franciaországban a prostitúció kriminalizálása ellen tiltakoznak sztárok és celebek. 60 francia híresség, köztük legendás sztárok, mint Catherine Deneuve petíciót írnak alá azért, hogy se a prostikat, se a szolgáltatásaikat igénybe vevőket ne büntessék. November végén vitatnák meg a parlamentben a francia kormány prostitúció elleni törvénytervezetét, amely szerint első alkalommal 1500 euró büntetést kellene fizetni a kliensnek, visszaesőként azonban a dupláját. A szocialisták azzal érvelnek, hogy a törvény célja a prostik elleni erőszak csökkentése, és hogy el kéne jutni a közvéleménynek odáig, hogy szexért fizetni elfogadhatatlan. A tiltakozók természetesen mind egyetértenek abban, hogy a prostitúcióra kényszerítést büntessék, hiszen az valóban bűncselekmény, minden más esetben azonban mindenkinek jogában áll árulni a testét, ill. igénybe venni a prostikat. Svédország mellett Norvégiában és Izlandon is büntetik a prostituáltak klienseit.
Hát, franciákról lévén szó, egy nagyobb összegben mernék fogadni, hogy nem lesz a törvényből semmi… :)
Ehhez kapcsolódik (hogy mennyire is védi meg a prostikat az erőszakos kuncsaftoktól ez a fajta törvény): http://www.youtube.com/watch?v=7D7nOh57-I8
Nálam mindíg az a gond hogy onnan indulok a témában, hogy hogy jut eszébe valakinek pénzért kúrni?
Bár van férfi verzió is az inkább a homokosokat érinti és a vén nyanyákat akik tele vannak pénzzel.A több
i férfi fejében az hogy ő dugásból éljen meg max a pornoiparig jut el.
A nők viszont más minőséget képviselnek, már a partnert is anyagiak szempontjai alapjén is választják.Gyakorlatilag nincs olyan női szexuális heteró viszony forma ami anyagaiktól mentes lenne.Ebben az esetben a prostitució értelmezhetetlen fogalom ha önkéntes, mert a teljes női párválasztási spketrum (alkalmi, szex, flört, szerelmi, házassági)tagjaként a különböző fajta kapcsolatok igazából és lényegükben csak üzemméreti és időbeni változatosságot mutatnak de nem lényegit.Ebből a prostituciónak nevezett kurválkods az alsó szegmenst és az időben legrövidebb verziót képviseli
Érdekes módon a véleményed egybecseng a szélsőséges feministák véleményével, ők is azt mondják, hogy a minden férfi-nő kapcsolat prostitúció.
Amúgy én beszélgettem pár kurvával, van köztük mindenféle. Van olyan, aki másképp nem tudta megoldani, hogy fizesse az albérletet meg nevelje a gyerekét, olyan is van, aki unta a munkahelyét, meg olyan is, aki szimplán nem tud ellenállni a sok pénz kísértésének.
Nem értelmezhetetlen mert van amikor a mennyiség minőség is.Mondhatnánk evés az evés.De ha naponta 1 zsömlét eszel az éhezés ,ha normál mennyiséget az evés ha 5 kilót az zabálás ha 10 kilót az halálra zabálás.