don Fefinho
0 megosztás

Ahogy Fred látja a világot – egy hús-vér férfi vallomásai

Deansdale hivatkozott nemrég Fred Reed ezen cikkére az egyik blogbejegyzésében, de dereng valami, hogy itt a Férfihangon is láttam belőle idézetet. Mindegy, végeztem némi jótékonysági munkát, és amennyire csak lehetett, átültettem édes anyanyelvünkre. A csak angolul érthető szóviccek visszaadhatatlansága miatt eltekintettem a tükörfordítás szigorától.

 


 

Mint mikor a rozsomák a nyúlüreg körül kaparászik, úgy keresik ezek a hasábok is az igazságot, tévedjünk közben bármilyen ingoványos talajra is. (Persze, ha az igazság ingoványos, hogyan is hagyatkozhatunk rá? Nehéz dolog ez…) Evégből olvastam feministákat arról értekezni, hogy micsoda férgek és banditák a férfiak, a hiúság és hiábavalóság e rabszolgái,  akik kilazítják az ember fogában a tömést, sötét foltokat teremtenek a Nap felszínén és a csótányok is miattuk lepnek el mindent. Régebben ügyet sem vetettem ezekre a cserfes asszonyokra, mint a merő epe és a beltenyészet puszta szüleményeire. Most úgy érzem, talán hallgatnom kéne rájuk. Végtére is a ronda, rövid hajú és férjezetlen nők is emberek. De legalábbis közel állnak hozzá.

Amint ezt latolgattam, elhatalmasodott rajtam a bűntudat. Igen, igazuk van. Mi férfiak a hiúság és hiábavalóság majmai vagyunk. Megpróbáltam letagadni, de nem ment. A tények makacs dolgok: Mi, megkeseredett hímnemű gazemberek menthetetlenül hiúak vagyunk.

Valljuk be feleim: A férfiak milliókat költenek mellnagyobbításra, vizenyes rúzsokra melyek a hajnalban nyíló rózsák frissességét kölcsönzik, érzéki melltartókra melyek egyszerre tárnak szét és polcolnak fel. Hát persze. A tévéből ömlenek az újabb és újabb samponreklámok, amiktől úgy lobog majd a frizuránk a lágy szellőben, mint a kukoricahaj. Afrikaiak egész generációit dolgoztatták halálra Kimberly gyémántbányáiban, hogy mi férfiak csiri-csáré bizsukat pakolhassunk a nyakunkba meg a fülünkbe. Ezt a szégyent!

A nők ellenben – sokkal érzékenyebbek lévén – beérik búvárruhával, egy Kawasakival vagy az éppen akciós kartonos sörrel. Talán még egy revolverrel mellé.

De nem csak a hiúság az, ami megfertőzve a férfiakat púppá tesz minket a szenvedő világ hátán. Nem, a fekete leves csak most jön. Nem jövünk ki másokkal, és ehhez kétség sem férhet.

Gyakran olvasom, hogy a nők együttműködőek, csendben összedolgoznak a probléma megoldásán, míg a férfiak vadak és óhatatlanul összeakasztják a bajszukat, ha a szemétdombért kakaskodnak. Ez így van, magam vagyok az élő példa. A szociológusok is ezt mondják. És hát ki más lehetne a végső igazság megdönthetetlen forrása, mint az ál-egyetemen pöffeszkedő, melldöngető akadémikus pondró? Tiszta sor.

Bárhogy is legyen, a bizonyítékok adottak. Ha végigtekintesz a történelem kíméletlen örvénylésén, egy billiárd-dákót nem tudsz meglendíteni anélkül, hogy az ne vágódna a női együttműködés által alapított civilizációk valamelyikébe. Suméria, Róma, a Tang Dinasztia, a hindu rádzsák világa – mindezek sarokköveit a csendben és felnőttként együttműködő nők kezei fektették le, míg a férfiak otthon hisztiztek vagy a körömápolással voltak elfoglalva.

Még valami. A férfiak összeszedhetnék magukat, hogy végre felnőtt módra, bátran szembenézzenek az igazsággal: A nők egyszerűen gyakorlatiasabbak, mint ők. Valaki egyszer azt mondta, hogy a férfiak magukat realistának kiadó romantikusok, míg a nők magukat romantikusnak kiadó realisták. Valóban. A tisztesség megköveteli, hogy igazat adjunk neki. A férfiak olyanok, mint az éretlen kisfiúk, mindig magasabbra akarnak törni, sosem maradnak vesztegek, dzsungeleket derítenek fel és hajmeresztő repülőgépeket építenek. Örökös infantilizmusunkban szeretünk egyedül Harley-val vágtatni Arizona sivatagában a késő délutáni órákban, a szinte izzó levegőben, amint a lenyugvó Nap vérvörösből narancsba hajló lángnyelvek hullámait hányja az égi partokra, és az éjszaka sötétsége lassan előbújik a hegyláncok mögül. A nők beérik gránit konyhalappal is. Az időtállóbb, és pucolni is könnyebb.

Atomtöltetekkel felfegyverzett főemlős fajunk e női ágának gyakorlatiassága átható, mély, és valószínűleg távoli evolúciós gyökerekkel bír. Például, a nők vonzódnak a pénzhez, aminél nagyobb gyakorlatiasság nem is létezik. Valójában a pénz az egyetlen működő afrozidiákum. Kérdezz csak meg egy tengerészt, aki valaha is kikötött a Fülöp-szigeteken.

Mint egy bűbáj, amivel az égiek áldják meg az embert. Én egy 60 éves ronda vén róka vagyok, aki szemüvegben úgy fest, mint egy gyengén kivitelezett béka. De adjatok csak alám egy Ferrarit, valami laza öltönyt olyan címkékkel, mint Giovanni vagy Armani, meg egy köteg százdollárost amit luxuséttermekben szórhatok el sörre. Huszonöt körüli dögös cicababák százai tolonganak majd egymás hegyén-hátán, hogy bemásszanak az ablakomon. Gyakorlatiasak, meg kell hagyni. Nagyonis.

A férfiak viszont mindig olyan következetlenek. Országokban ahol éltem, mint Vietnam, Mexikó, Tájföld, ez a különbség félreismerhetetlen. Ha egy amerikai férfi találkozik egy tájföldi csitrivel, aki aranyos, okos, kedves és mulattató, akkor elveszi feleségül és a legkisebb megbánás nélkül támogatja élete végéig, abban a tudatban, hogy derekasan helytállt. Elvégre férfi, tehát romantikus. Semmi gyakorlatiasság. Ha létezett is valaha amerikai nő, aki társadalmi osztályán alul ment hozzá egy tájföldi férfihoz, arról nem született feljegyzés. Így elköteleződni egyszerűen nem kifizetődő a számára.

Rasszizmus! – vághatná rá azonnal egy gonosz nőgyűlölő, vagy bárki más, akinek megvan a józan paraszti esze. Ami borzasztóan igazságtalan lenne a nőkkel szemben. Bár nem vagyok benne biztos, miért is.

A két nem különbözően közelíti meg ugyanazt a problémát. Egy lányhaverom egyszer egy nagy ingatlankereskedő cég számítógépes ügyfélszolgálatán dolgozott, és hát az ottaniak láthatóan semmivel sem értelmesebbek az elégségesnél. Elmondása szerint tizenketten dolgoztak a kibernetikus hibaelhárítás eme szervízgödrében, egyenlő arányban férfiak és nők. Azt vette észre, hogy a lányok egy előre összeírt listából dolgoztak, amin a lehetséges problémák voltak felsorolva. Be van dugva? Áram alatt van? Stb. Némelyik technikai jellegű kérdés volt, és a lányok se most jöttek le a falvédőről, de ha végigkérdezgették a listát és semmi sem működött, mosták kezeiket. A fiúk ezzel ellentétben úgy tekintettek a számítógépekre, mint valami kirakósjátékra, melynek irányítható bonyolultsága lenyűgözte őket, és örömmel fogtak bele új és őrült akadályok leküzdésébe.

Ezért mondja a női irodista: “Nem, sajnos nem segíthetek. Ide van írva,” míg a férfi azon töri a fejét, hogyan kerülhetné ki az ilyen zsákutcákat. Sokkal gyakorlatiasabb és hatékonyabb szimplán hátradőlni és széttárni a karunkat: “Nem, sajnos ez nem fog működni.”

Tipikus férfi infantilizmus. Folytonos szöszmötölés kétáramú gázturbinákkal meg galvánium-ötvözet félvezetőkkel ahelyett, hogy csendben dolgoznának egy listából.

Pont mint egy hatéves, a férfinak is mindig mindenről tudnia kell mindent. A férfi elme ezen defektusa szinte univerzális. A nőnek arra kell a hűtő, hogy lehűtse a joghurtot, a hifi arra, hogy BeeGees-t hallgasson, az autója pedig arra, hogy guruljon, és ne adjon ki furcsa hangokat. Gyakorlatiasságában tökéletesen érdektelen marad a mindenféle kütyükkel és biszbaszokkal szemben, leszarja a Carnot-ciklust vagy a térvezérlésű tranzisztorokat, vagy hogy mi a fene is az a vezérmű. Nem mintha ne tudna ezekről könnyűszerrel megtanulni bármit, de mégsincs rá semmi nyomós oka.

Azt hiszem, a női lélek sokkal bonyolultabb dolog annál, hogy azt egy férfi valaha is megérthetné. Ez nálunk sokszor alkoholizmushoz vezet, ha szükségünk van egyáltalán vezetőre. Van ebben valami olyan légiesség, amit mi férfiak az ütődött elménkkel nem tudunk megragadni. A nők akarnak is házasodni meg nem is, tüzet okádnak a férfiakra de elvárják hogy azok szeressék őket, ami technikai problémákba ütközik. Ez nekünk túl sok így egyszerre. Van egy iraki mondás, miszerint a nők grillezett jeget akarnak. Talán alábecsültük az iszlám civilizációt.

Tapasztalatból mondom, feministáink tajtékozni fognak a dühtől (ami az egyetlen létező állapot amiben előfordulnak), most, hogy ezt a lényegbevágó kis riposztot beleszőttem a világháló vásznába. Ha nem volnék ilyen nagyvonalú, még azt találnám sugallani, hogy nagyobb legények ha adni kell, mint ha állni; hogy felhatalmazva érzik magukat az örökös cirkuszolásra – ám én nagyvonalú lélek vagyok, úgyhogy még csak célozni sem fogok semmi ilyesmire, noha ez maga Isten igazsága.

Post Author: don Fefinho

don Fefinho
Jön sok ember és mind jobbat vár, És haragszik, mert csak engem talál. Az a hibám, hogy nem a Béla vagyok, És ezzel sok méregre adok jó okot.
f Facebook
0 megosztás


21
olvasói vélemény eddig. - Szólj hozzá te is! Minden hang számít!

Bejelentkezés szükséges a hozzászóláshoz!
3 Egyéni hozzászólás
18 Válasz hozzászólás
0 Követők
 
Legtöbbször megválaszolt hozzászólások
Jelenleg legvitatottabb hozzászólások
6 Hozzászólások szerzői
Raondon FefinhoAlter EgoDeansdalehgyi Legújabb hozzászólók
  Feliratkozás  
legújabb legrégebbi legnépszerűbb
Visszajelzés
Norbi
Olvasó
Norbi

Sziasztok!

Bár most írok először ide(és nem utoljára),de már egy ideje olvasgatom a honlapot!Bár amit most írok nem fog nagyon hozzákapcsolódni a cikkhez(bár jobban belegondolva igen),azért leírnék egy történetet nektek!Egy férfi gondolt egyet és jelentkezett felvételizni egy rendészeti iskolába!Mivel egész életében sportolt(küzdősportok,több fajta), tökéletes fizikummal bír,testi felépítése pontosan ehhez a munkához illik, gondolta sima ügy lesz!Hát nem így történt…A felvételi eljárás menetéről csak annyit, hogy nőknek olyan szinten van a fizikai követelmény, hogy ha egy 14 éves fiút aki szeret sportolni odaállítanátok, akkor az is simán megcsinálná maximális pontszámra!Ez a férfi elég jó pontszámot ért el várta a felvételi eredményt, kiderült nem vették fel!Egy kicsit zavarta, de amikor egy fórumon azt olvasta, hogy a felvettek fele nő, akkor azért nagyon mérges lett!Vannak ismerősei a rendvédelmi szerveknél, akik megerősítették, hogy mostanában nagyon sok az új felszerelt rendőrök között az úgy nevezett”miss picsa”,akik nem akarnak csinálni semmit, nem lehet rájuk számítani!Mert azért valljuk be, hogy amikor egy 100 kilós embert meg kell bilincselni,nem igazán bír el vele a “miss picsa”,akinek 10 centis műkörmei vannak,nincs fizikai ereje, de az arca az hatalmas,45 kilósan még fogyni akar(stb.stb. még sorolhatnám)!

Gondolom rájöttetek, ez az én történetem!Ekkor kezdtem el utánajárni a dolgoknak,hogy hogyan lehetséges az, hogy egy rendvédelmi szervnél, ennyire könnyített felvételi eljárás van a nőknek!Bár vannak olyan nők akik megfelelnek ennek a munkának,de véleményem szerint 95%-a alkalmatlan erre a pályára!

Úgyhogy kutatgattam,keresgettem,feminizmus stb.,majd megtaláltam ezt az oldalt,ami nagyon tetszik,rengeteg hasznos és jó írás van benne!

Norbi

hgyi
Szerkesztő

Szia Norbi! Jó, hogy rászántad magad! :o)
Kvóta-nóta? :o/
Kvóta-nóta

Deansdale
Admin

Üdv!

Gondolom ezt már láttad, kapcsolódik a sztoridhoz.

A feministák követelőztek “az egyenjogúság nevében”, például hogy nők is felvételizhessenek rendőrnek. Oké, mondták a férfiak, végülis miért ne. Aztán mikor beengedték őket, kiderült, hogy nem felelnek meg a férfiakkal szemben támasztott fizikai követelményeknek. Ekkor újrakezdődött a feminista sírás, hogy micsoda szemét nőgyűlölő diszkrimináció az, hogy a nőktől is pontosan ugyanazt várják mint a férfiaktól… És így jutottunk idáig, hogy a női rendőr meg a női tűzoltó speckó női felvételin jut be, és amikor a házadban égsz vagy az utcán bántalmaznak, akkor az életben maradás mellett még legyen erőd imádkozni is, hogy ne egy ilyen pozitív diszkriminációval be-ebrudalt valakit küldjenek a megmentésedre. Szép dolog az egyenjog meg a polkorrektség, csak sajnos alapvetően félreértették egyesek. Nem tudom ki vállalná, hogy bennégjen egy házban azért, mert egy nőnek tűzoltóruhában bohóckodni támadt kedve, és a feministák kijárták neki hogy a felvételin ne kelljen egy felnőtt férfi súlyát húzgálnia, csak a felét. (Végülis két darabban még kimenthet…)

Norbi
Olvasó
Norbi

Még nem láttam de most elolvastam…hát erre mondanék valamit de inkább nem…

Amúgy ezt hallottátok?

“Szeptembertől legfeljebb futó pillantást lehet vetni a lengén öltözött hölgyekre Brüsszelben. Aki bámulata tárgyát túl szókimondóan dicséri meg, akár 70 ezer forintnyi büntetést is fizethet egy új rendelet értelmében.

„Nekünk az a dolgunk, hogy ha a nevelés nem használ, mutassuk meg, hogy nálunk a közhatalom” – mondta Philippe Close, brüsszeli városatya. Hozzátette: „Akik nem értenek a tájékoztatásból, azokat pénzbírsággal büntetjük.”

A szigorítás oka, hogy az elmúlt években egyre több bejelentés érkezett a brüsszeli városházára nőket érő verbális zaklatások miatt, ám ezek nem vezettek bírósági eljáráshoz. Normális, hogy megbüntetik őket, mert szinte már rettegünk kimenni az utcára, ahol folyton zaklatnak minket – mondta el Barbara Debande brüsszeli lakos.”

Gyönyörű!

Deansdale
Admin

Megnéztem a videót is… Hát az a két csaj, aki nyilatkozott, hogy “retteg”, meg “zaklatják”… Anyááám. Látszott is, ahogy az arcukra kiült a rettegés. Annyira féltek a sok zaklatástól, hogy még normális ruhát venni sem mertek, muszáj volt félmeztelenül járkálniuk az utcán.

[Jó helyen van az a link…]

Alter Ego
Szerkesztő

Köszönet érte, hogy felhívtad rá a figyelmet, így születhetett egy cikk is a témából.

Alter Ego
Szerkesztő

Üdv Norbi!
Annak feltétlen örülök, hogy itt vagy, de annak már kevésbé, hogy alapos okod volt ide találni.
És még azt mondják egyesek, hogy idehaza nem igazán érezzük a feminizmus hatását… Szerintem a rendőrség, katonaság tipikusan azok a területek, ahova csak a feminizmus egyenjogúsági játszmáinak a szele fújta a nők legnagyobb részét. Nem gondoltam volna, hogy valaha is ilyen felháborító hazai történetet fogok hallani. Ettől függetlenül köszönet érte, hogy megosztottad velünk!

Norbi
Olvasó
Norbi

Szia!

Én se gondoltam volna,pedig amúgy minden itt van a szemünk előtt,de csak akkor vesszük észre(általában),ha a saját bőrünkön tapasztaljuk!Mert ha körülnézel az utcán, a rendőr “hölgyek” egyre többen vannak, és ránézésre látszik, hogy nem erre a pályára valók,de a nagyképűség az tükröződik az arcukról!

Alter Ego
Szerkesztő

Hosszan méltathatnám Fred apánk szórakoztatóan ironizáló szavait, de ezen a helyen úgysem olvasná, szóval inkább köszönetet mondok neked Don Fefinho a “jótékonysági munkáért”, igazán választékos stílusban kivitelezted!  :)

Deansdale
Admin

Volt alkalmam többféle irodalmi ágat is megismerni eredeti angol nyelven, sci-fitől szépirodalomig, és általános tapasztalatom, hogy az angol írók gyökerek. Mármint nem tudják használni a nyelvet. Úgy írnak regényt is, mint SMS-t vagy bevásárlólistát. Fred apánk visszaadta a hitem az angol tollforgatókban, mert ahogy ő műveli az angolt, azt élvezet olvasni.

Az sem árt, hogy intelligens, fantasztikus meglátásai vannak és persze a legkevésbé sem polkorrekt. Aki tud angolul, annak csak ajánlani tudom. Nem nevezném férfijogi aktivistának, de áttételesen többet tett a férfimozgalomért mint sok MRA.

http://www.fredoneverything.net/SexRoles.shtml
http://www.fredoneverything.net/COL1.shtml
…satöbbi…

Raon
Olvasó

Don: gratula a cikkért, ritka kellemes pillanatokat szereztél vele. :)

Norbi: egy alezredes jóbarátom tizeniksz év tapasztalattal állítja, hogy a rendőrnők többségét az iroda picsameresztgetés, az ezért kapott remek fizetés, a korai nyugdíj, és az utána kapott remek fizetés vezérli erre a pályára.
Méghogy a nők nem gyakorlatiasak (nevető szmájlit csak azért nem teszek ide, mert ezen inkább sírni lenne kedvem).

Persze van kivétel, de ahogy a statisztika sem, a tendecia sem róluk szól.
(az eseteddel kapcsolatban pedig részvétem, komolyan)

Norbi
Olvasó
Norbi

Raon:nekem is vannak jó barátaim a készenlétnél,ők ugyanazt mondják mint az alezredes barátod,és amikor elmondtam nekik, hogy nem sikerült a felvételi nagyon meglepődtek ők is…Nekik se mindegy, hogy kik kerülnek ki az iskolákból, kikkel kell majd együtt járőrözni mondjuk egy közvilágítással nem rendelkező borsodi faluban!.