Mint tudjuk a bürokrácia ismérve az ügyintézésben tanúsított merev, szűk látókörű magatartás. Első pillantásra tehát bürokráciával nem vádolhatóak a képen szereplő óvodai bejelentőív megalkotói. Elvégre ők aztán kellő rugalmassággal és realitásérzékkel alakították a valósághoz a formanyomtatványt, amelyen a következő tájékoztatás áll:
Amennyiben a gyermek nem a két szülőjével él, a felügyeleti jog bizonyítása szükséges.
Kérjük töltse ki a szülői / gyámsági információkat:
Adja meg a gyermekkel való kapcsolatát, amit a megfelelő szöveg bekarikázásával jelöljön:
Anya – Nevelő Anya – Gyám – Egyéb
Igen, a kérdőív igazodik a szomorú valósághoz; az apát nem szükséges választható opcióként rányomtatni, elvégre az, hogy a gyermek apja gyakorolja a felügyeleti jogot olyan ritka, mint a fehér holló. Egyébként nincs ez másképpen kis hazánkban sem. Panaszkodnak is eleget az elvált apák, mondván, hogy előbb helyezik gyámság alá a gyermekeket, minthogy az apát jelöljék ki a felügyeleti jogot gyakorló szülővé. Arra viszont hosszas gondolkodás után sem sikerült választ találnom, hogy a “Nevelő Anya” ugyanakkor miért került fel erre az egyébként szerfelett realista nyomtatványra? Elvégre, ha felügyeleti jogot gyakorló apa alig fordul elő, akkor nyilván nevelő anyával sem sűrűn találkozhat az óvodai adminisztráció. Talán mégis tetten érhető itt valamiféle bürokrácia? Afféle öntelt feminista bürokrácia…
A képet, amelyre egy kedves olvasónk hívta fel a figyelmet (köszönet érte!), egy vicces képeket gyűjtő oldalra töltötték fel. Nem mondanám, hogy jó poén volt; szerintem ezen egyetlen apának sem lesz kedve nevetni.
Egy hozzászóló ezt írja:
” Maybe it’s their subtle way of saying: This is a kindergarten for kids of prostitutes. Any other way, you shouldn’t enroll your kid where “Father” doesn’t appear as an option.”
És ha prostik gyerekeinek ovija?
Ettöl még nem feltétlenül biztos, hogy ismeretlen az apa. Nem teljesen kizárt hogy ott legyen a gyerekkel.
Ettöl még ott szerepelhetne az apa opció akkor is, ha a legtöbb esetben nem azt karikázzák be.
Ismerek özvegy apákat, akik pici gyerekkel maradtak özvegyek.
Ehez annyit fűznék hozzá, hogy mikor még a lányom volt óvodás hasonló bánásmóddal találkoztam. A beteg óvónőt egy másik kedves hölgy helyettesítette aki nem tudta mely gyerek él teljes családban vagy csonka családban. Így mikor én mentem a lányomért 10 percig nem tudtam elhozni a gyereket mert addig tartott amíg ellenőrizte, hogy ki viheti el a gyereket.
Ez igazán ügybuzgó és dicséretes magatartás amivel nincs is gondom. De azzal annál inkább problémám van, hogy ugyanezt az eljárást nem folytatják le nők esetén.