Férfihang.hu

Karinthy Frigyes: Barack

Hamvas héjú, illatos, bő levű barack… rózsaszínű barack, sárgába hajló árnyalattal a hajlatokban… harapnál-e belé? Kristálytartón, csipkepapír közt, duzzadó barack, kényes barack, kibuggyant gyémántcseppel gödröcskéjében… bontanád-e ki óvatos kézzel, szürcsölnéd a levét, illatos, édes, hűvös nedveit, gyengén belemarva húsába?

Éhezel-e rá – szomjazol-e rá? Ha éhezel… szomjazol… ne mondd!

Ne mondd, oda se nézz, fordulj el, menj el onnan, eszedbe ne jusson, boldogtalan szamár! Nem neked díszeleg szivárványszínekben a kristálytartón – fordulj el, sóvárgó szemű, nagy fekete szemű Ifjúság, nem neked, gyenge ínyű rajongó, tiszta Szomjúság – kiszáradt torkod ne nyeldekeljen -, eriggy vissza az iskolapadra, vissza a műhelybe, vissza az irodába, gyárba, kaszárnyába – dolgozz, felejtsd el, kapard a földet aranyért, törd kérgesre tenyered és szíved, rabolj és lopj, krajcáronként gyűjtsd össze forintod, s ha eltikkadsz, pálinkát önts lihegő szádba, hogy elfeledje a gyengéd ízeket… Eriggy, dolgozz, küzdj, harcolj, verekedj – légy férfi!

S majd, ha pálinka és dohány kimarta ínyedet, s markod durva és kemény lett a sártól, amiben turkáltál… és szíved keserű a vértől, amit kezed ontott és szemed sárga és kiégett, mint az arany, amivel farkasszemet néztél, míg elszaladtak ifjú éveid, hogy meghódítsd és térdre kényszerítsd… akkor, ha megölted a szomjúságot, állj meg fütyörészve a kirakat előtt, gyújts rá a szivarra, köpd ki leharapott végét – de még akkor se fordulj be az ajtón! Ha tudsz sandán, oldalvást nézni, hogy meg ne lássák tekinteted, látni fogod majd, hogy illeg, mosolyog, kelleti, kínálja magát – észre ne vedd! Ha nem veszed észre, megindul magától – kibomlik csipkéi közül, lefordul a kristálytartóról, kigurul az ajtón -, indulj meg, hátra ne nézz, a sarkad nyomában gurul már, lábad alá akar kerülni! Itt van, a tiéd, nem vár semmit tőled – nem is a szádnak, a lábadnak kínálja magát, hogy taposd a sárba, ontsd ki a vérét – de hát minek, minek, minek? Minek? Ne kérdezd! Tetszel neki – tetszik neki, hogy olyan durva az öklöd… baracklelke borzong a gondolatra, hogy ütni is tudsz talán… és milyen férfias dolog, hogy keskenyre hervadt szád dohánytól, szesztől bűzös… és a szemed, hideg és acélos szemed milyen gúnyos, milyen hideg, milyen fölényes…

Nem kell neked? Ettél és ittál már, köszönöd alássan, nem vagy éhes és szomjas? Máson töröd a fejed – rabolni szeretnél -, nem kell a szomjat oltó zsongító langyosság, édesség? Akkor tessék, akkor ingyen van, mennyit akarsz? Barackok gurulnak körülötted, lihegve – odakoppannak eléd -, istenem! Hiszen mi az értéke egy baracknak? Egyetlen magból fa nő belőle s a fán mennyi száz! Ugyan ki tudná elfogyasztani? Lekvárt kell főzni belőle, ha nem akarod, hogy disznók mosléka legyen.

De jaj, ha tétován utánanyúlsz? Hogyan, ön barackot szeretne enni? Elhiszem azt – de az idén drága nagyon! Tudja-e, hogy gondozták ezt a barackot, vigyáztak rá, óvták a széltől, míg ilyen lett? És a kristálytartó, a csipkepapír – mit gondol ön, enélkül nem is barack a barack -, enélkül észre se vette volna talán – hja, barátom, ezt meg kell fizetni!

Meg kell fizetni – no, mennyibe kerül, a teremtését? Az attól függ – mennyire kell önnek? Ha éppen csak mulatságból jutott eszébe, desszertnek, ebéd utánra – ha el tud lenni nélküle -, no, akkor egy-két csepp vér, egy kis velő, egy kis lihegés – a mellényzsebéből kifizetheti. De vigyázzon, ha kiderül, hogy a szomját szeretné oltani – ohó! miért ne? De azt nem így szokták nálunk! Ketté azzal a gerinccel – hol a kastélyod? Hol a zsákod? Van még valaki, akinek többje van nálad – menj el és öld meg! És hozd el tarisznyádban levágott fejét – akkor majd tovább beszélünk!

Vagy úgy… Hiszen te nemcsak hogy szomjas vagy éppen… Hiszen te sivatagból érkezel, elepedve, földön vonszolva magad… Hiszen fekete a nyelved, és a szemed kifordul… Itt estél össze, és egy perc múlva véged, ha pár csepp nedvesség nem érinti ajkad… Pfuj, gyalázatos féreg! Nincs az a pénz, nincs az a vagyon – nincs az a hold és nap az égen -, semmiér, semennyiér – mit gondolsz? Én tisztességes barack vagyok!

2 votes, average: 5,00 out of 52 votes, average: 5,00 out of 52 votes, average: 5,00 out of 52 votes, average: 5,00 out of 52 votes, average: 5,00 out of 5 2 olvasó átlagosan 5,00 ponttal értékelte ezt a cikket.
Regisztrált felhasználóként te is értékelheted a cikkeket!

Post Author: Férfihang.hu

Férfihang.hu

1
Szólj hozzá!

Bejelentkezés szükséges a hozzászóláshoz!
1 Egyéni hozzászólás
0 Válasz hozzászólás
0 Követők
 
Legtöbbször megválaszolt hozzászólások
Jelenleg legvitatottabb hozzászólások
1 Hozzászólások szerzői
Borisz Legújabb hozzászólók
  Feliratkozás  
legújabb legrégebbi legnépszerűbb
Visszajelzés
Borisz
Újságíró

Mutatok még valamit, bár cikknek nyilván kevés lesz, de nagyon megfogott:

http://goo.gl/Nz5UW

Szintén Karinthy. És viszonylag releváns, bár ne adja az isten.