Tegnap tettem egy olyan megjegyzést, hogy minden nap van annyi “rémhír” a neten, mint az előző válogatásban, és ez sokaknak túlzásnak tűnhetett. Íme a mai adag…
Válás, osztozkodás a bíróságon. A tét a közös farm tulajdonjoga. A bíró kifejezetten a nő számára elkönyvelendő pozitívumnak tartja, hogy a férfi szülei egy speciálisan kialakított sírkertben a farm területén nyugszanak, hiszen sem a sírkövek, sem maguk a sírok nincsenek helyhez rögzítve. Döntés: a farm a nőé, a pasinak két hete van, hogy kiássa a szülei hamvait és elszállítsa őket.
Régebben nem volt túl gyakori, hogy egy nő megcsonkítsa a férjét/partnerét, manapság hetente tudósítanak újabb esetekről. Ez lesz a legújabb trend? Természetesen – ahogy a feministáktól tudjuk – a férfiak erősebbek, ezért a nők sosem kezdeményeznének CSBE-t vagy megmérgezik a férfit, vagy álmában támadnak rá (mint ebben a legutóbbi esetben).
Taiwani férfi 5 hónapja “együtt jár” 30 éves barátnőjével, vacsorát főz neki és megkérdezi, megcsókolhatja-e… Szóbeli válasz híján kezdeményez, mire a nő a rendőrségre rohan. Nyelves csókot adni “csak úgy”, ki hallott már ilyet?! A férfit szexuális zaklatással vádolja – ha elítélik 2 év börtön vagy 7,5M forintnyi pénzbüntetés várhat rá.
Amerikai újságíró hosszasan ecseteli, hogy micsoda patriarchális pofátlanság, hogy elsősorban nőket érintő kérdésekben a parlament férfi nemű képviselői is szavazni mernek. Azt a javaslatot terjeszti elő, hogy ezután ez legyen nekik tilos. Arról nem beszél, hogy bár egyes kérdések lehet, hogy elsősorban a nőket érintik, ugyanakkor az adófizetők pénze a férfiaké is, és talán van némi joguk beleszólni, hogy mire fordítsák…
És két olyan hír, ami eltér a fentebbiektől, de érinti az antifeminizmus témáját, és kicsit bővebben is kifejtem a véleményem velük kapcsolatban:
Spanyol nemi erőszakolót 3 napos eltávra engedik a börtönből, aki az utcán összefut az áldozat anyjával. Beszól neki, mire a nő hazamegy benzinért, és felgyújtja a pasit. Az 11 nap küszködés után belehal égési sérüléseibe. A bíróságon kisebb tömeg éljenzi a nőt.
Török nő agyonlövi és lefejezi a férfit, aki zsarolással szexre kényszerítette. A levágott fejet a város főterére hajítja, a rendőrök annak közelében tartóztatják le. A nőt akár a halálbüntetés sem érdekli, csak azt követeli, hogy engedjék abortuszra. Török nőjogi szervetek hősnőnek kiáltják ki.
Namármost – nem tudom kinek mennyire meglepő módon – tökéletesen egyet tudok érteni ezen nők cselekedeteivel. Amit tettek, az nem volt törvényes, de nevezhető jogosnak. A legkevésbé sem ítélem el őket erkölcsileg, ámbár természetesnek tartom, hogy maguknak is felelniük kell a tetteikért. Biztos vagyok benne, hogy a bíróságok figyelembe fogják venni a körülményeket. Ugyanakkor viszont abszolút ellenzem a dicsőítésüket, azt, hogy feministák bálványokat kreálnak belőlük és példaképeket. Amit tettek, emberileg érthető volt, de semmiképpen sem nevezhető hősiesnek vagy követendő példának. Igen, a világban rengeteg borzalom létezik, amit olykor az egyén csak hasonló borzalommal tud megtorolni, de ez nem ad okot az ünneplésre. Szánakozásra, együttérzésre, megértésre talán. Az viszont kifejezetten elítélendő, hogy egyesek a nemek szembefordítására használják az ilyen rémtetteket.
És ha már itt tartunk, azt hiszem jobb ha tisztázom a saját álláspontomat is. Igen, linkelek olyan sztorikat, amiben nők rémtetteket követnek el férfiak ellen – de ezzel nem az a célom, hogy a nőket sározzam. Minden normális ember tisztában van azzal, hogy senki sem angyal vagy ördög pusztán a neme alapján. Az én célom ezekkel a linkekkel kettős: egyrészt szeretném felhívni a figyelmet, hogy a feminista kép a nőkről hamis, másrészt szeretném megmutatni a kívülállóknak, hogy hol tart a “felvilágosult” nyugati jogrendszer. Aki a fentebbi hírek olvastán a nőkre kezd ferdén nézni, az félreértette az egészet. Ferdén nézni azokra kell, akik hazugságokat terjesztenek nőkről és férfiakról, és akik férfigyűlölő törvényekért lobbiznak az egész világon.
Na, tessék, Nyugat. Hát nem pont az mint amit az ember a tv-ben lát. Remélem lesz holnap is!
Igaz is… A magam részéről nem (csak) mint “nőt” tekintem selejtnek ezeket az állatokat, hanem az emberi faj szégyeneként is. Bocs, de szerintem már-már erkölcstelen, amikor azt mondod, hogy “nem ítélem el őket erkölcsileg” és “tökéletesen egyet tudok érteni ezen nők cselekedeteivel”. Menj már! Hol van arányban a zsarolással szexre kényszerítés és a bestiális lefejezés, főtérre fej hajigálás? Az egyik baromállatnál csak a másik nagyobb, és történetesen ezekben az esetekben pont a nő az. Szögezzük le, a szexre kényszerítés indítéka a másikért való rajongás és vágyakozás, a lefejezés indítéka csak a gyűlölet és az állatiasan alantas erőszakosság. Ha valaki képes erre, akkor eleve kizárt, hogy szenvedő alanyként éljen meg egy szexuális erőszakot, legfeljebb csak egy hatalmi játszmában való veszteségként.
A szex kikényszerítése bűnös erőszak, és aki nem hajlandó uralkodni az ösztönrendszerében rejlő állatias vonásokon büntetést érdemel. De az egész nyugati kultúra túldimenzionálja ennek a bűncselekménynek a súlyát, és így jutunk el oda, hogy még a te tolladból is napvilágot láthatnak ilyen mondatok. Én úgy hiszem, hogy a szexuális bűncselekmények amennyiben nem társulnak testi épség elleni erőszakkal, szadisztikus kegyetlenkedéssel korántsem annyira veszélyesek a társadalomra, mint bármely testi épség ellen irányuló erőszakos bűncselekmény. Ebből eredően úgy hiszem, hogy a nyugati jogrendszer által kiszabott büntetések túlzóak és igazságtalanok.
A magam részéről egyáltalán nem tudok osztozni olyan gondolatokban, amelyek a legkisebb mértékben is erkölcsileg legitimnek tekintik a bestiális vendettát egy sokkal kisebb súlyú bűncselekményért. Ez a szemlélet vezet el a társadalom olyan átalakulásához, amelyben Köztársasági elnöki kegyelemben részesülhet egy előre megfontolt szándékú, alantas gyilkosságot elkövető fiatal nő, Simek Kitty. Felmentésére fiatal kora sem lehetett volna indok, tekintve például azt is, hogy az új BTK kifejezetten a gyermekkorúak büntethetőségét is kívánatosnak tartja élet elleni bűncselekmények esetén. A magam részéről nem tudom elnézni Morvai Krisztinának sem, hogy jelentős szerepet vállalt a “bűnpártoló” köztársasági elnöki kegyelem kieszközölésében.
Nézd, ha én nő lennék, simán kinyírnám azt aki megerőszakol. Szerintem ez nem kérdés. Az más tészta, hogy nem hagynám magam zsarolni, vagyis a lefejezős sztori nálam az elején elakadt volna – de ez a másik esetre nem érvényes. Léteznek törvények, meg civilizáció, meg minden, de azért mindannyian tudjuk, hogy olykor nem igazán sikerül korrektül “igazságot szolgáltatni”.
Az megint egy másik kérdés, hogy manapság már teljesen szétzilálták a nemi erőszak fogalmát. A “simán kinyírnám” nyilván nem vonatkozik olyan modern “feminista nemi erőszakokra”, hogy például részegen összejövök valakivel és másnap megbánom, vagy hogy a férj a numera célegyenesében nem figyel arra, hogy a nő húzza a száját és morog valamit az orra alatt (mert hirtelen a nagyanyja tragikus halála jutott az eszébe, vagy mert válni akar és jó aduász a nemi erőszakkal való vádaskodás).
Erkölcsi kérdésekben mindig nehéz zöldágra vergődni, szerintem ne is erőltessük túlságosan a vitát. Vagy ha igen, akkor jó ha mindenki képes elvonatkoztatni kissé a témától, úgymond érzelemmentesen kezelni a kérdést. Anélkül csak verbális karate lesz belőle, abból pedig volt itt elég az utóbbi időben :D
Én úgy hiszem, hogy sokkal méltóság telibb, emberibb, erkölcsösebb és épelméjűbb besétálni a rendőrségre és feljelentést tenni. :)
Részemről a fentiekben “jól leírtam a magamét”, semmi nem sarkal arra, hogy túlfűtötten, minden áron meg akarjak nyerni egy általam kezdeményezett vitát. Csak elmondtam a gondolataimat.
A higgadtságodat pedig méltányolom! Sőt köszönöm, mert talán látszólag most én csaptam hevesen a húrok közé, pedig amúgy nyugodt vagyok, mint mindig. :)