Az index alvállalkozói megint kitettek magukért; a férfiszapuló pszeudofeminista korszellem és a felszínes semmitmondás különleges elegyét tárják elénk, amit csak ők képesek ebben a stílusban és mennyiségben legyártani. A dívány cikke azzal foglalkozik, hogy Érdemes-e idősebb pasival kezdeni? – lássuk milyen válaszra jutnak.
Semmilyenre.
Illetve annyit megtudhatunk a cikkből, hogy a pasikkal gond van. Akár idősebbek, akár fiatalabbak, csak a baj van velük. Vegyük először az idősebbeket, rokokó stílusban a lovak közé csapva:
“most nem feltétlenül a kapuzárási pánikban szenvedő férifak nőcserélési akciójáról beszélek”
Aha. Mert ha egy pasi fiatal nővel jár, az csak valami betegség lehet nála. Pszichológiai probléma. A legalapvetőbb lehetőség egyszerűen szóba sem kerül; mégpedig az, hogy a fiatalabb olykor egyszerűen csak jobb. S ha a pasinak tetszik a nő, és összejöhet vele, akkor miért ne tenné? Válasszon öregebbet, csak azért, mert emez fiatalabb?
Az írónőnél tetten érhető némi női kicsinyeskedés és irigykedés. Hogyan merészel ez a pasi jó nővel járni?
“A dolog részben érthető. Egy huszonéves még felnéz az emberre, nevelhető-tanítható, élvezi, hogy nem lepukkant romkocsmában ücsörög a választottjával randi gyanánt, és még hálás is érte, feszes a testem és nem nyavalyog, hogy gyereket akar – meg persze, nincs is neki –, és boldogan alkalmazkodik mindenben.”
Egy megkeseredett 40-es nő viszont nem. De ez miért a pasi hibája??? Ha valaki egy kis tiszteletre vágyik, az nem betegség, hanem egyszerű emberi vonás. Ha párkapcsolatokról van szó, a tisztelet az egyik legalapvetőbb elvárás a másik fél részéről – és nem csak a női oldalon. A feministák könyvtárakat töltenek meg lázongásukkal, amiért nem kapják meg a nekik (szerintük) kijáró tiszteletet, miközben büszkén hirdetik, hogy ők aztán nem tisztelnek se istent, se embert.
Ugyanakkor vegyük észre azt is, hogy a cikkíró (tippem szerint 40 közeli nő) a huszonéves csajokat is lenézi. “A kis hülyék” még felnéznek azokra a “perverz vénemberekre”, akikre a cikkírónak esze ágában sincs felnézni. És aztán azon morfondírozik, vajon miért cserélik le valaki másra, szebbre, fiatalabbra, kedvesebbre.
[Freudi elszólás, vagy annak mesterséges utánzata a “feszes a testem” szófordulat, a szövegkörnyezet által egyértelműen azonosítható fölösleges “m” betűvel…]
Természetesen megkérdezték a pszichológust is, hogy mi értelme ilyen randa “pánikolós” vénemberekkel randizni. A válasz: a fiatal pasik még rosszabbak.
“A kortárs, huszon-harmincas férfiak inkább “fiúk”, akik élvezni akarják az életet szingliként, nem akarnak felelősséget vállalni.”
A régi nóta. A rohadt pasik élvezni akarják az életet, és ezzel elrontják a szegény, szegény nők lehetőségeit arra, hogy élvezzék az életet. Hát nem tudja még minden férfi, hogy kötelessége úgy táncolni, ahogy a nő fütyül?! Ha a nőnek egyéjszakás kaland kell, akkor hagyják békén a láma “ragaszkodós” pasik, akik a harmadik randi után már a közös jövőt tervezik – de persze ha mégiscsak komolyabb kapcsolat kell, akkor azonnal pattanjon a férjjelölt, különben a kishercegnő kénytelen lesz sírva fakadni.
A feminizmus legalább 50 éve erőlteti a propagandát, hogy a nőknek kijár az élet élvezete. “Girls just want to have fun“, mint tudjuk. De hogy képzelik a férfiak, hogy ők is részt akarnak a buliból? Ha egy nő kölcsönökből vesz designer retikülöket, a szingli barátnőkkel majmolja a szex-és-newyork berúgásokat a kocsmában és mindenkinek aláfekszik, akkor ő 21. századi empowered egyedi hópihe és királykisasszony. Ha egy férfi többre értékeli a sört meg a focit mint az állandó nyafogást és rendszeres shoppingolást, akkor felelőtlen tróger aki megragadt a gyerekkorában.
És akkor kivel randizzon egy huszon-harmincas nő? Idősebbel nem lehet mert kapu van, zárás meg pánik; fiatalabbal nem lehet, mert felelőtlen kisgyerek. Így van, legyünk mind leszbikusok!
További érdekes dolgokat is megtudhatunk:
“[az idősebb férfiak] nem egy negyvenes (kortárs) nőt keresnek egy új család megalapításához, gyerekeik anyjának”
A termékenységről már volt szó régebben, mindenesetre ki lenne az a hülye, aki kifejezetten negyvenes nőt keres közös gyermekek termelése céljából? Különösen akkor, ha egyébként elég jó az arcéle és az egzisztenciája ahhoz, hogy huszonéveseket is felcsíphessen…? Ilyen az, amikor a korosodó nők szépen lassan megvakulnak a biológiára, a romantikára, és úgy általában a tényekre.
“Veszély lehet, ha a felek eltérő életciklusa miatt igényeik feloldhatatlanul különböznek. A fiatal élni akar, az idősebb már nyugalomra vágyna.”
“Veszély”??? Veszélyes egy elszakadt fékolaj-vezeték a kocsidon, egy pisztolyos muksó a sarok mögött, vagy egy válni készülő hárpia akit a feminista barátnők jól kioktatnak családjogból – de hogy a partnereknek eltérőek az igényeik? Ugyan. A kertévék szoktak ilyen gagyi húzásokkal pánikot kelteni a zavart elméjűekben. Mivel járhatnak az ilyen “eltérő igények”? Mondjuk azzal, hogy a nő időnként a barátnőkkel megy bulizni, míg a pasi otthon nézegeti a bélyeggyűjteményét. Az ilyesmiktől mentsen meg minket az úr!
Ja, és tegyük fel a kérdést: mi a helyzet fordított felállásban? Mi van ha a nő idősebb, a férfi meg fiatalabb? Az nyilván csodálatos és irigylésre méltó dolog. Végre egy férfi, aki tudja hol a helye…
Dívány cikket elemzel? Ennyi erővel Andrea Dworkint is kritizálatnál. A Dívány a tipikus néphülyítő fórum. Olyan, mint a Nőklapja, mint a tiniknél a Bravo, mint a férfiaknál a Men’s Health. A feministák ellen nem ágálni, kell és bizonyítani, hogy nincs igazuk (erre mostanában kezdek rájönni), mert nem értik meg, hanem kidolgozni egy rendszert, hogy meggyógyuljanak. Nem ironizálok és nem gúnyolódom, egyszerűen csak betegnek tartom őket. Beteg emberek akik segítségre szorulnak.
Mikor mit találok a neten :-)
Az ötlet jó, kifejthetnéd kicsit bővebben.
Komolyan mondod? Szívesen leírnám:D. Egyelőre el vagyok havazva vizsgákkal, meg minden egyébbel, de egy-két héten belül végzek és utána ez lesz az első dolgom. Persze, csak ha komolyan mondod..
Én biztosan kíváncsi vagyok rá, szóval hajráf :)
Deal Mein Herr!
Érdekes ötlet :)
Az biztos, hogy egy femcsit a legmegyözöbb érvekkel se lehet kimozdítani az álláspontjából. Nem tudom, nem hinném, hogy történt volna már ilyen.
Az ágálásnak se az a lényege.
Hanem hogy a nem femcsik felfigyeljenek és ne maradjanak közömbösek.
Akár felhívva a figyelmet a valódi lényegükre, akár velük vitázva kihozni belölük a legrosszabbat.
Mire gondolsz, milyen gyógymód lehetne hatásos?
Van-e már valami kiindulási pontod?
Nekem nem futja többre, mint hogy talán az elmeorvosokat kellene erröl meggyözni és…
Vannak akik “megtérnek”, többen is mint gondolná az ember, csak épp legtöbbjük (érthetően) nem beszél róla. A leghíresebb példa Warren Farrell aki a NOW (a legnagyobb amcsi feminista szervezet) new york-i csoportjának egyik vezetője volt, amíg rá nem jött, hogy átverés az egész. A Voice for Men-en is van már legalább 2 ex-feminista nő aki most férfijogi cikkeket ír.
Na persze azon lehet vitázni, hogy “észhez tértek” vagy pedig “meggyógyultak” :D
Akkor ez több, mint egyszerüen jó hír!
Nekem tök mindegy hogy észhez tértek, vagy meggyógyultak.
Ha majd már csak panoptikumban lehet femcsiket találni, ráérünk majd elmélkedni ezen is :)
Kösz, jólesik hallani, hogy volt már ilyen is a világtörténelemben :)
Véletlenül pont most találtam egy újabb ilyen esetet a redditen. Na persze a neten mindenki azt ír amit akar, de nekem valódinak tűnik a dolog.
Dehogy is nem futja:) Amiről a másik cikk kapcsán írtunk tegnap, ha ti, férfiak rendben vagytok, akkor a nő ahhoz alkalmazkodik. Don Qujon 10 parancsolata pár nappal ezelőttről ugyanarról szól, igaz, ő sokkal gyakorlatiasabb oldalról közelíti meg, mint én, de hát nekem ilyen jellegű tapasztalataim nem lehetnek:)
Jó jó, de hát az édeskevés, hogy mi ezt tudjuk, ha a nagyvilág nem vesz róla tudomást.
Mindenesetre dolgozni kell rajta…
Egyelőre odáig kell eljutni, hogy bent rendben legyenek a dolgok, a mellettetek levő nő a következő lépés, ő tudni fogja, a külvilág pedig ezután jön, egyszer, majd, sok idő múlva…, a hídon akkor kell átmenni, amikor odaértünk.
“a külvilág pedig ezután jön, egyszer, majd, sok idő múlva…”
Napirendre térve a korábbi vitánk fölött most azért óhatatlanul is jót mosolyogtam. Tudod itt legtöbbünk ezeken már rég túlvan, én és még legalább 2 szerzőtársam olyan párkapcsolatokban élünk, ahol mi és a “melletünk levő nők” is “rendben vannak”, és ezért már “a külvilágon dolgozunk”… Egyszerűen nem megy a fejembe, hogy miért kezeled úgy a helyzetet, mintha mi csak most fedeznénk fel ezt az egész témakört, és azt se tudnánk hol áll a fejünk.
Nem akarok visszatérni az értelmetlen vitához, de nem értem hogy miért nem érted amiről beszélünk. Ezt már Alter is jelezte neked korábban, ha nekem nem hiszel akkor talán neki kellene.
rendben, csatabárd elásva…
megint te tereled személyes irányba, nem RÓLAD meg még néhány rendben lévő társadról beszélek, hanem a férfiakról, azokról, akik még nem látják a kiutat, mivel remélem, hogy rajtad kívül más is olvassa az írásaimat, szerintem próbálj meg ezen végre túllépni…
Elásott csatabárd mellett: akkor nem igazán szerencsésen ragoztál, a “mellettetek levő nő” számomra azt sugallta, hogy rólunk beszélsz :) Nevezzük félreértésnek.
Egyet kell értenem: A feminizmus sok nőnél nem ideológiai meggyőződés, sokkal inkább kórkép. Néha szükséges kimondanunk, hogy patologikus pszichés állapotú emberekkel nem lehet érdemi vitát folytatni. A felelősség sokszor nem is ezeké a beteg nőké, hanem a többieké, akik a média szereplőjeként, politikusként a saját céljaikra felhasználják ezeket a háborodottakat, pedig szerintem ők beszámíthatóbb elmeállapotban vannak többnyire. Szót emelni a feminista túlkapások ellen azért is szükséges, mert bármennyire is meglepő, de a hülyeség “ragályosan is képes terjedni”. Lásd a történelmet, hogy milyen beteges eszmék forgatták már fel olykor a világot.
Igen és nem is kell hozzá túl sok.
Elég lehet a viszonylagos jólét elaltató, felszínessé, felületessé tévō butító hatása, a bulvár terjedése…
Vagy éppen az emberek elkeseredettsége, a kilátástalanság fanatizáló hatása.
A politika, a hatalom nem is barátja az emberek tájékozottságának, önálló értékítéletre képes gondolkodásának.
És tessék, éppen az elōbb, itt egy kicsivel följebb derült ki a saját tájékozatlanságom :)
higgyetek önmagatokban, ez lesz a kulcs:))))
Szerintem mondtam már: nincs abban hiány. :)
igen, neked meg Dean-nek nincs, de nem csak ti ketten léteztek:)))) Ez visszatérő mantra lesz?????:)))))))) Mert akkor úgy fogom a szövegeimet megírni, hogy:
…a férfiak (kivéve Dean, Alter, még azok, akik jelzik, hogy kivételek)…
:)))))))
Jól van na…!
Hát igen.
Nem könnyü folyton szabatosan és pontosan fogalmazni.
Értem hogy ha nöként az írod hogy “ti”, azzal általában véve a férfiakra utalsz és nem konkrètan a vitapartnerek személyére. Volt már, hogy én is majdnem félreértettem.
Kicsit más, de mégis hasonló jelenség, mint amikor mi a feministákra gondolva szerencsétlenül megcsúszva mégis “a nökröl” írunk.
” higgyetek önmagatokban, ez lesz a kulcs:)))) ”
Pontosabb lehetne valahogy így:
higgyenek önmagukban a férfiak, ez lesz a kulcs
Figyelsz mint a vércse… :D Még külön a betűkre is… Azon az M betűn simán túllendül az ember agya; egy pillanat alatt az elütés kategóriába sorolva. De most kíváncsivá tettél: Vajon milyen átjavított mondat szerkezet szülte, vagy netán egy dupla csavarral tényleg színlelt Freudi elszólás? :) Nem vagy te titokban kriminál pszichológus? :D
Szerintem egyszerű elütés, de mint az ilyenek általában, ez is hordozhat némi freudi tartalmat. Az M betű mellett van a vessző, valószínűleg azt akart ütni, csak “mellément” :-)
Kriminál éppen nem, de pszichológiával volt alkalmam foglalkozni.
Don Qujon, most látom csak azt a képet, amit ide tettél, a két nőről. Hmmmmm, ezt, ha nem haragszol, kicsit megpiszkálnám, mert szerintem a cikkhez semmi köze, illetve valami nagyon rossz üzenetű sztereotípiát közvetít nekem.
Nem tudom, hogy mennyi idős vagy, de most feltételezem, hogy igen fiatal, és akkor még egy darabig elfogadható. Ugyanis ha családot tervezel, gyereket akarsz vállalni, akkor nem kérdés, mivel a biológiai óra ketyeg. Egyébként pedig egy nő esetében sem annyira meghatározó a kor. Van egy nagyon kedves barátnőm, aki nemrég lett özvegy, bőven 60 felett van, a képen látható idősebb hölgy korosztálya. Aztán előkerült a volt férje, akitől 30 évvel ezelőtt vált el. A férfi olyan, mint egy 20 éves hős szerelmes, pedig ő már túl van a 70-en. Én még ilyet nem láttam, újra el akarja venni feleségül. Persze, gyereket nem terveznek, értelem szerűen, de a barátnőm “piaci értéke” mit sem kopott ennyi idő alatt. És emellett hány olyan “feszes a testem” liba szaladgál, aki a kutyának sem kell. Ha egy nőnek megvan a belső kisugárzása, akkor 80 éves korára is nő marad, a teste ugyan már nem feszes, de nem ez a legfontosabb.
Én ezzel azért óvatosabban bánnék…
Szerintem a kép egy fricska, te pedig most túllogikázod, és ebből kifolyólag sok-sok messzemenően téves következtetést vonsz le. :)
nekem ez az üzenet is lejött belőle, függetlenül attól, hogy az eredeti üzenet is benne van. én már csak ilyen kekec maradok:)
Bocs ha bántom az egódat, és nem zavar ha cserébe megpróbálsz aláásni. Előfordul az ilyesmi a legjobbakkal is.
A nők általában nem tudnak napirendre térni afölött, hogy a szépségük múlandó. A legtöbb csaj 20 évesen azt hiszi, a férfiak mindig úgy fognak rajongani érte, ahogyan akkor – aztán 30 fölött jön a hatalmas csalódás, hogy hirtelen a kutyának sem kellenek. Illetve igen, de már nem a sármos milliomos playboy-oknak, hanem csak a másodvonalbeli aktatologatóknak.
Érdemes viszont ehhez hozzákalkulálni, hogy a férfinak és a nőnek máskor van a szexpiaci virágzása. Míg a nők 20 évesen vannak a topon, addig a férfiak 30 fölött. Kicsit álságos a nőktől, ha számon kérik a férfiakon, amiért azok 30-40 évesen nem a már elvirágzott nőkre hajtanak, hanem a fiatalabbakra. Már csak azért is, mert a 20 körüli csajok is pont ugyanígy viselkednek: a formájuk csúcsán ők is a legmenőbb pasikat igyekszenek kifogni, nem feltétlenül “igazságosan” válogatnak a velük egykorúak közül. Csak amíg a nők választásait senki nem kritizálja (csak merné…), addig a pasikat lehet nyilvánosan utálni.
Nem tudom milyenek a barátnőid, vagy akár te magad, de nem is rólad szól ez az egész. Lehet, hogy te szebb vagy 50 évesen mint 20, ki tudja. Ez esetben gratulálok. Viszont az átlagok egyértelműek. És szó sincs itt sztereotípiákról. A nemi vágy pontosan tudja, hogy mitől szeretne felébredni, és ezen a polkorrekt nőbarát maszatolás sem segít. A “belső kisugárzás” ebben a kontextusban csak egy mítosz, amivel a pixisből kiesett nők nyugtatgatják magukat és egymást. Pontosan ugyanolyan félrevezetés, mint azt mondani, hogy ha egy idős férfi a csinos fiatal csajokra bukik akkor valami baj van vele.
Persze te nem nagyon hiszel a biológiában, ha alapul vehetem a máshová írt kommentjeidet. Ettől függetlenül a férfi a női termékenység fizikai jeleire indul be szexuálisan, és nem valamiféle misztikus hókuszpókuszra. Ez a nőkre is igaz, bár egy kicsit máshogyan, de az tény, hogy a nők alapvető szexualitása sem misztikus egy fikarcnyit sem.
Amiről te beszélsz, az nagyon általános, felszínes és pusztán a biológiai szexualitásról szól, nem a párkapcsolatokról. Ha neked lenne igazad, akkor minden 40 feletti nő már ki lenne kukázva és minden 20 évesnek lenne 10 pasija. Ehelyett a tapasztalat nem ez. A sajátom sem. Hogyne, meg lehet egy pasit fogni feszes mellekkel, kerek popsival, de egy párkapcsolatban napi 1 órát töltesz szexel, átlagosan, na jó, 25 évesen kettőt, de nem huszonnégyet. Más dolog valakivel ágyba bújni, végigszexelni az éjszakát, és más együtt élni vele. A te elméleted szerint a nem szép nők sem kelnének el, ehelyett sokkal könnyebben mennek férjhez, mint a szexi társaik és a házasságuk is tovább tart. A férfiak zöme nem azért keres fiatal nőket, mert anyunak a két gyerek után megereszkedtek a mellei, hanem azért, mert 40 éves korára kinőtt még hat feje, meg még alkalom szerűen csatlakozik hozzá az anyósa tizenkettővel.
A nőknek az idiotizmusa, hogy plasztikai műtétekkel megállítható az öregedés, hogy versenyezhet 40 évesen egy 20 évessel. Nem, nem lehet versenyezni, legalább is a felületi szexualitásban nem, és nem is kell. Ne ess te is ebbe a hibába!
Ha válaszolhatok én, a társadalmi elvárások és megszokások nagyon sokat tompítanak a biológiai hajlamokon. Persze, hogy az utcákon nem csak a menő csávók és a jó nők mászkálnak karonfogva, de ez 95%-ban annak köszönhető, hogy a régi jó patriarchális társadalom még nevelt az emberekbe némi realitásérzéket. Ezért szinte senki nem (volt) olyan hülye, hogy várjon a hercegre fehér lovon, vagy a sörgyártulajdonos playboynyuszira. Beérték azzal, amit meg tudtak szerezni és meg tudtak tartani. Manapság ez is változik, részben köszönhetően a feminizmusnak TM.
Egyébként a szexpiac működését nem azon látod, hogy ki kivel van, hanem hogy amikor szingliként kimegy a piacra, mi történik vele. Egy jólszituált és kellően tapasztalt harmincas fazon (majdnem) ugyanolyan gyorsan elkel, mint egy csini 20 éves csaj. Ugyanakkor negyvenes nőkre és zöldfülű, csetlő-botló 20 körüli srácokra jóval kisebb a kereslet. Ez mutatja, hogy mi is vezérli a párválasztásunkat – hát nem kulturális vagy erkölcsi megfontolások, az tény.
Korunk egyik tragédiája, hogy hatalmas civilizáltságunkban elvesztettük szem elől a saját gyökereinket; azt, hogy mi is természeti lények vagyunk a magunk módján, akiknek az ösztöneit nem valamiféle civilizált megfontolások, hanem evolúciós berögződések irányítják. És bármit is gondolsz, a romantikus/erotikus életedet elsősorban az ösztönök szabályozzák. Ha nem hiszed, próbálj akaraterővel megkívánni valakit akit nem kívánsz, de úgy, hogy odalent elkezdődjön a “mocorgás”, vagyis ne csak a tudatod próbáld átverni, hanem idézz elő konkrét testi tüneteket. Még ha sikerülne is, amit kétlek, szerintem te is tisztában lennél vele, hogy ez nem egy “természetes” dolog.
Persze, hogy nem a párkapcsolatok egészéről szól ez a cikk, de ugyanakkor az sem okos dolog, ha a kapcsolatokat szétválasztjuk az erotikától.
meglepő, de működik…
the hermit pedig igazolta az állításomat. Nem minden férfinél domináns az ösztön.
Valójában az idősebb nőknek is van ütőkártyájuk: egy 20 éves nő pl sok tekintetben buta még (azaz éretlen személyiség)..,. engem ez zavarna, mást meg esetleg nem, mert milyen formás segge és feszes melle van,de hát nem vagyunk egyformák.
Köszönöm:)
A szexualitás jelentősége nyilvánvalóan változó az ember élete során, de az viszont nem, hogy általában olyan embereket talál párkapcsolatra alkalmasnak, és úgy általában vonzónak, szimpatikusnak, akikhez valamilyen szinten szexuálisan is vonzódik. Azért pedig az ösztönök felelnek, nem a tudat.
Fiataloknál még szinte semmi másnak nincs jelentősége, csak az erotikus vonzalomnak – később ez enyhül, de csak nagyon kevés embernél múlik el teljesen. Dehát ki vagyok én, hogy beleszóljak a dolgaitokba… Ha te olyan párt választanál magadnak, aki szexuálisan egyáltalán nem hoz lázba, az a te legszentebb magánügyed.
a problémám nem az általánossal van, hanem elvi. Egy állapotból, mint a biológiai kor, vonsz le olyan következtetéseket, aminek köze nincs a valósághoz. Önmagában nem lesz egy nő jó nő attól, hogy fiatal és nem lesz szexuálisan érdektelen, értéktelen attól, hogy elmúlt 40, mert nem ezen múlik.
Ez az elmélet kb. a férfiak 35-40 éves koráig szokott működni, utána megváltozik, ha nem, akkor valóban van valami hiba. s ez nem azt jelenti, hogy ne nézzen meg egy csinos fiatal nőt, akár az is belefér, hogy kapcsolatot létesítsen vele, de anyut nem emiatt fogja lecserélni. Emiatt még egy anyut sem cserélt le normális férfi, hiszen tisztában van azzal, hogy a szervezet idővel veszít a feszességéből, szépségéből és egy házasság nem a szexre épül, persze, van benne az is, de ha ez a fő csapás, akkor ott nagyon nagy a baj.
“Egy állapotból, mint a biológiai kor, vonsz le olyan következtetéseket, aminek köze nincs a valósághoz.”
Szóval egy nő életkorának semmi köze ahhoz, hogy mennyire vonzó szexuálisan? Ó, a csudába is, dobhatom sutba a teljes munkásságomat. Azért kösz, hogy szóltál.
nincs ilyen direkt összefüggés. Adott nő életében van, ott sem egyenesen arányosan, de azért valamennyire működik. de mondok egy példát, adott egy 18 éves lány, aki 25 kg súlyfelesleggel rendelkezik, ettől depressziós, elhanyagolja magát, ne adj isten feminista is, csinálja ezt 10 évig, aztán egyszer csak kattan benne valami, elkezd mozogni, odafigyel az étkezésére, rájön arra, hogy a nagy ideológiái nem segítettek rajta. Ledob 20 kg-ot, 3 számmal kisebb ruhákra cseréli a ruhatárát, ápolt lesz és kiderül, hogy egy kifejezetten csinos nő.
Válassz, melyikkel ismerkednél meg? :)
Jól látom, hogy a kivételt hozod fel példának?
“ez nem azt jelenti, hogy ne nézzen meg egy csinos fiatal nőt, akár az is belefér, hogy kapcsolatot létesítsen vele, de anyut nem emiatt fogja lecserélni.”
A férfiak sokkal ritkábban cserélik le a feleségüket, mint hinnéd (vagy mint a femcsi propaganda hirdeti). A válások háromnegyedét nők kezdeményezik, és még ha a férfi adja is be a papírokat, azon esetek jó részében is a nő intézi úgy a dolgokat, hogy odáig fajuljon a helyzet. Minden pasira, aki fiatalabbra cseréli az egyébként semmiben sem hibáztatható idősebb nőjét, jut legalább 10 nő aki megunta az egyébként semmiben sem hibáztatható férjét és lecseréli.
elmondtad ugyanazt, amit leírtam:) Erről van szó…
De ez marhára nem jelenti azt, hogy a fiatalabb nők ne lennének szexisebbek… Az alapvetésed és a következtetésed között nincs logikai összefüggés.
Nyilvánvaló, hogy a legtöbb férfi nem lép ki egy működő kapcsolatból csak azért, mert vannak a világon csinosabb nők.
Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy egy szingli pasinál a legkevésbé sem “rendellenes”, ha a számára elérhető legcsinosabb nővel akar összejönni, és nem választ direkt csúnyábbat csak azért mert az korban közelebb áll hozzá.
Ennek a kommentednek külön cikket szentelt Csao a blogjában. Persze, ott úgy adta elő, mintha ezt egy friss cikkére kommentelték volna!
Ezek szerint szokta olvasni a Férfihangot, nemcsak amikor linkeli valaki.
És tényleg… :D
“Komment jött az évek meg csak telnek című, kiemelkedő olvasottságú posztra.”
És érted, annyira szép, annyira jellemző, annyira várható, hogy már a nyitómondattal hazudik.
És persze gőzerővel reflektál, mintha az egész neki szólt volna, frissiben, személyesen. Biztos megtetszett neki a “Lehet, hogy te szebb vagy 50 évesen mint 20, ki tudja.” című sor.
Nevetséges.
Csinált már ilyet régebben is, egy teljes cikket bemásolt “egy kommentelő” és Csao szépen kielemezte. Nagyon szeretne vitatkozni a Férfihanggal, de nem mer szemtől szemben kiállni. Ilyenkor jönnek a kommentek XD
szerinted a magyar nők 20-on éves generációja hány százalékát akarta valami milliomos playboy elcsábítani? legfeljebb azok akik prostituálódtak, és kimondottan az ilyen gold digger üzemmódra váltottak, amúgy a legtöbbet észre sem veszik az utcán, tele vannak komplexusokkal, személyiségük fejletlen és bizonytalanok önmagukban is.
Ha megnézed vajna tatát az se a huszonéves palácsik timikét vette el, volt az bőven 30+ mikor fennakadt a gazdag zsidó törpe hálóján, ráadásul más által levetett cafat volt addigra.
A nők igazi tragédiája az abból áll hogy a legtöbbiknek a stílusa, józan értékítélete és a tartása csak 35 körül jön meg, de sajnos a vonzereje addigra jócskán elmegy. csak nagyon kevés marad akkor is olyan vonzó mint 10 évvel korábban.
Akinek mégis sikerül, na az a főnyeremény. a 20 éves kis rüfkékkel a burzsuj jampik se gondolnak semmi komolyra, csak egy drága és haszontalan kiegészítő nagyon rövid távra tervezve az ilyen.
off:
Technikai kérdés. nem lehet az oldalon egy “Kedvencek” részt kialakítani? Mondjuk bal oldalon egymás alatt legyenek azok a cikkek, amikhez az ember lánya meg fia többször hozzászól? Csak szöveg, cím.
Csatlakozom!
Ez nagyon jó ötlet!
(gondolom pont annyira nehéz megcsinálni is)
Minden böngészőben van “kedvencek” avagy “könyvjelzők” menüpont, ami erre is remekül használható. Aztán később törölheted is kedved szerint a már szükségteleneket.
tudom:) most ott gyűjtöm őket, de lehetne az oldalon belülre is, esetleg
Most mondjam azt, hogy volt ebben némi női logika, hogy megcsináltattad, leprogramoztattad volna mással, ahelyett, hogy egy kicsit erőlködtél volna, hogy hogyan tudod magad megoldani? “Higgyél önmagadban, ez lesz a kulcs!” :DDD
te most gonoszkodsz:) nem arról van szó, hogy nem tudom megoldani, megoldottam, csak úgy sokkal kényelmesebb..:)))))
Ét ott látnám benne a fantáziát, ha az összegyüjtött linkeknél látni lehetne, mikor volt legalább a legutolsó hozzászólás, vagy hogy mennyi a hozzászólások száma. Ilyesmi. Nem kellene mindegyiket végignyitogatni hogy lássuk, volt-e ott idöközben mozgás.
igen, annyi adat kellene még, vagy mondjuk ha nincs új hsz az utolsó látogatás óta, akkor sima betűkkel, ha volt, akkor bolddal, vagy mit tudom én:)
http://wordpress.org/extend/plugins/wp-favorite-posts/
tessék szólni a rendszergazdának:)
Előremutató hozzászólás, majd szólunk, hogy pillantson rá. :)
Dean, már néhányszor leírtam, a gördülékenyebb megfogalmazás miatt, ti, férfiak, általánosságban, nem te. De lépjünk ezen már túl tényleg, mert ez nettó szőrszálhasogatás:)
Ha tudnád itt mennyit oltanak engem, hogy fogalmazzak szabatosabban… És a feministák részéről is naponta elhangzik, hogy nem szabad úgy folgamazni, hogy “a nők”, meg “a feministák”, mert az nem korrekt.
Nekem mindegy, de azért arra számíts, hogy ha itt azt írod, hogy “ti”, azt én úgy veszem, hogy “mi”. Ha tényleg általánosan szeretnél fogalmazni, akkor talán írd azt, hogy “a férfiak”, vagy ilyesmi. Nem szőrszálhasogatás, csak legalább egyszer tisztázzuk.
aha, részemről rendben lenne, de te és Alter is beletartoztok “a férfiak” csoportjába is:))))
Sokkal egyszerűbb, ha általánosságban használjuk a férfiak, nők, ti szavakat, és nem személyes dologként, ami egyébként a magyar nyelvben is teljesen elfogadott. Mivel a személyes magánéleti dolgok itt nem alap téma, szerintem ez így rendben is van. Én próbáltam ezt neked elmagyarázni pár nappal ezelőtt is, de mindig visszatértél arra, hogy személyeskedek. A “ti” szót úgy vetted, hogy “te”. Azt sem tudom, ki vagy a civil életben:)
Kodo, pontosan erről szól, én sem kezdek el ilyenkor fennakadni. Csak akkor, ha elvi problémám van a mondandóval, mint fentebb Don Qujon esetében, mivel kifejezetten minden nőre húzza rá a sablont, miközben tényszerűen nem igaz. És ebben az esetben egy darab ellenpélda már elég, de nem egy van, hanem megszámlálhatatlan.
“kifejezetten minden nőre húzza rá a sablont”
Ezt kitől hallottad? Általánosságokról beszélni civilizált körökben sosem jelentette, hogy “ez minden egyes emberre ugyanúgy tökéletesen igaz”. Ezek általánosságok, vagyis akinek nem inge, ne vegye magára. És ha jól látom te pontosan ezzel érvelsz kettővel fentebb. Nem igazán értelek.
fentebb válaszoltam, de még annyit, ha egy házasság/párkapcsolat pusztán az ösztönökre épít, ott mindketten belerokkannak, ha az érzelmekre, akkor anyu megesz reggelire, ha a szellemi része rendben van, akkor te irányítasz és akkor beszélhetünk pérkapcsolatról.
De ez marhára nem jelenti azt, hogy a fiatalabb nők ne lennének szexisebbek… Az alapvetésed és a következtetésed között nincs logikai összefüggés.
Nyilvánvaló, hogy a legtöbb férfi nem lép ki egy működő kapcsolatból csak azért, mert vannak a világon csinosabb nők.
Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy egy szingli pasinál a legkevésbé sem “rendellenes”, ha a számára elérhető legcsinosabb nővel akar összejönni, és nem választ direkt csúnyábbat csak azért mert az korban közelebb áll hozzá.
hahó!!! fiatalabb vagy csinosabb? A kettő nincs egyenes arányban egymással…
Általánosságban sem igaz, hoztam egy konkrét példát, ennyi. Amikor megkívánsz egy nőt, nem azzal kezded, hogy elkéred a személyi igazolványát és megnézed, hogy kellőképpen fiatal-e. Ha tetszik és egyben van, akkor tetszik, ha nem, akkor lehet 18 éves, meg lehet 70 is.
Ezek az idők mindig az adott férfi korától függnek, természetes, hogy egy 30-as pasi nem egy 60 évest akar a gyerekei anyjának, de egy 50-es hosszú távra inkább választ egy 8-10 évvel fiatalabbat, mint egy 20 évest, akkor is ha az frissebb. Egyszerűen azért, mert az idősebb férfiaknál, ha kellően érett agyilag, akkor bizony az első ösztönöket felülírja a gondolkodás, mert megtanulta uralni önmagát. Persze, itt is vannak kivételek, de én ebben nem hiszek. Azok a nők, akik 20 évesen 50-es pasikra gyúrnak, szinte kivétel nélkül az egzisztencia és a pénz a motivációs erő. Egy csóró ötvenes hajléktalan piaci értéke a 0-val egyenlő egy 20 éves nő számára, a legrondábbéra is.
groteszk és szélsőséges példa Faludy Fanny…
Ez most jutott eszembe, talán érdemes rajta kicsit elgondolkodni. Ha már mindenképp összefüggéseket keresünk, akkor talán itt érdemes keresgélni. A számokkal ne törődjetek, az csak illusztráció. Szerintem egy nőnél a kapcsolatra alkalmas férfiak kora kb. úgy viszonyulhat, hogy a saját apja és az ő kora közti korkülönbség fele még belefér. pl. nő 20 éves, apja 50, akkor kb. 15 év korkülönbség még ok, ha annál nagyobb, ott már inkább egzisztenciális és anyagi okok lesznek. Lehet, hogy a férfiak esetében is van valami hasonló, nem tudom, ez csak egy felvetés.
Ha a nő az idősebb, akkor nem tudom, mi és hogy viszonyulhat, de mindenesetre nagyon sok férfi van, aki magánál idősebb nőt választ partnernek, itt is van szerintem egy bizonyos korkülönbség, ami simán belefér, bár részemről ódzkodom tőle.
Lehet ezt bármennyit cifrázni a lényegen akkor sem változtat: A nők párválasztási szempontjai általában vitán felül állnak, a férfiak meg milyen szemetek, mert az tetszik nekik, ami. Aztán alá lehet ezt támasztani a nők érdekei szerinti látszólagos szempontokkal. Hadd döntsék már el a férfiak pocskondiázás és vádaskodás nélkül, hogy mi tetszik nekik. Szerintem sok huszonéves nő kérné ki magának, hogy ő “nevelhető” naiv, éretlen, buta liba, csupán a kora miatt. Az sem szép dolog, hogy azonnal mindenféle hátsó szándékokat kezdenek méricskélni, ha egy bizonyos szokásos szintnél nagyobb a korkülönbség a felek között. Attól, hogy az egyiknek tetszik a másik fiatalos szépsége és szertelensége, míg a másiknak imponál az érett férfiasság és a magabiztos egzisztencia, még ezer más ok tarthat egyben egy ilyen kapcsolatot. Egyébként is felesleges próbálkozás ezeket helytelen vagy éppen tisztességtelen párválasztási szempontokként felemlíteni, csak azért, mert egyes korosodó nőknek savanyú a szőlő.
Na, én pont nem ezt akartam belőle kihozni.
A nők nagy részét párválasztási szempontból két dolog motiválja. A fészeképítési ösztön és/vagy az apakomplexus. A férfiak egy részét pedig a szexuális ösztön és/vagy a védelmezés. Láthatóan szépen párba állítható. Ha a fészeképítési ösztön találkozik a szexuális ösztönnel, látszólag minden ok egy darabig. Itt a fiatal pasik is szerephez jutnak, a másodiknál kerülnek előtérbe a nagyobb korkülönbséggel rendelkező kapcsolatok. Itt az érzelmek dominálnak. ha egy férfi ezen a két szinten mozog, elveszett, mert itt a nők sokkal, de sokkal erősebbek. Nem velem csesztek ki, engem ez a dolog nem érint, hanem magatokkal (általánosságban véve).
Ha egy nő el tud(na) tekinteni az egzisztenciális ösztöneitől, ami a szaporodásra irányul meg az apakomplexusától, akkor ne hidd, hogy olyan sok 50-es pasi labdába rúghatna a 20-as nők között…
Ez a felállás nem a nőknek rossz, hanem nektek, férfiaknak, a nők köszönik szépen, ezt akarták…
Ööö… Nem vagyok benne biztos, hogy érem, amit mondani akarsz. Úgy hiszed, hogy mondjuk az az 50-es férfi pusztán érzelmi szinten mozogva afféle apa komplexusosos kapcsolatot fog kialakítani a huszonéves barátnőjével? Újabb vigasz a hoppon maradt középkorú nőknek; úgysem megy semmire a csitri barátnőjével az a hülye pasi? Ugyanmár! :)
nem egészen érted.
nem a ti szempontotokból próbálom megfogalmazni, hanem a nőkéből. kicsit bajban vagyok, mert én soha nem működtem így, úgy hogy elnézést ha tévednék. Én a motivációkat keresem női oldalról. Férfi szempontból a nő az nő, ha mocorog, akkor meg szexis nő, slussz. A férfi nőt lát a 20 évesben, a 20 éves pedig nem, vagy pedig nem azt a részét, amitől valóban értékes és férfias, hanem az anyagi, egzisztenciális hátteret és/vagy a védelmező apafigurát. Ami nem baj, hogy ezt látja, ami baj, az az, ha csak ezt látja. Így már érthetőbb? A férfi naivitása (és ez most nem rossz értelemben véve) pedig elhiszi, hogy önmagáért szeretik. Pedig nem. Aztán amikor jön a nagy felismerés, sokszor már késő, addigra úgy körbe vannak folyva, hogy reménytelen a szabadulás.
És ezért van nekem itt problémám, mert egyik oldalon végre kimondtátok, hogy férfiközpontú, patriarchális társadalmat szeretnétek, és talán megszabadulhatunk az antifeminizmustól is, a másik oldalon meg ragaszkodtok a szexus alapú kapcsolatokhoz. A kettő egyszerre nem fog menni. Soha, sehol nem kötöttek ilyen társadalmakban szexus alapú házasságot, és nem azért, mert nem mocorgott, hanem azért, mert egy patriarchális társadalomnak nem ez az alapja. Az ágyas cserélhető, a királyné nem (VIII. Henrik is ezt felejtette el anno). Más a státusz, nem gravitáció függő. Én személy szerint királyné akarok lenni a partnerem mellett, nem ágyas, és ez munka mindkét részről, nem kevés. király híján pedig királynő üzemmódra váltok és akkor azt vállalom.
Akkor eddig is jól értettelek. No persze, hogy azt a férfit nem magáért szeretik, mert az ki van zárva szerinted. :) De szerintem meg megeshet, hogy ezt csak te akarod mindenáron így látni. :)
Én amúgy soha nem mondtam ki semmit sem semmiféle patriarchális társadalommal kapcsolatban, mert már magát a fogalmat is gyűlölöm, és a létezését is nonszensznek tartom. Egy erőszakkal megkonstruált, a nemi szerepeket, társadalmi szerepeket erőltetetten megmagyarázó csinálmány. A matriarchális társadalomból a patriarchálisba átmenetet leíró elméletek is puszta képzelgések, tekintve, hogy egy évmilliók alatt esetleg lezajló ilyenfajta változás okáról, módjáról, mikéntjéről senkinek sem lehet halovány segédfogalma sem. Ha már muszáj ilyen szavakat használni: A patriarchális és matriarchális berendezkedés nem egy választható opció, amiről bárki is eldönthetné, hogy így vagy úgy szeretné. Mert ha ez lehetséges lenne, akkor odamehetnél a vadkacsákhoz és megmondhatnád nekik, hogy ilyen vagy olyan családi formában és csoportokban szíveskedjenek élni ezután, mert az jobb lesz nekik. És az ember is csak egy állatfajta.
A családi, társadalmi modellek választhatósága lényegében ugyanaz az ostoba képzelgés, mint a gender-elmélet. Hitem szerint csak egyféle családi, társadalmi modell lehetséges: az amit az Isten avagy az anyatermészet megteremtett. Minél inkább deviál az emberi társadalom a természetes állapotától annál több konfliktussal járó és fenntarthatatlanabb konstrukciókat teremt. Ami természetes, azt meg nem igazán érdemes olyan művi jelzőkkel illetni, hogy matriarchális vagy patriarchális.
nem én akarom így látni, de azért maradjunk annyiban, ho9gy kicsit jobban ismerem a női motivációkat, alkatomból kifolyólag…:))))
nem te mondtad ki, valaki más írta le
Szóval férfiközpontú társadalmat akarsz, de a szinonímájától kiver a hideg veriték, ühümm…
Amit te emögé a fogalom mögé képzelsz az erőszakról meg a mesterségesen megkonstruált nemi szerepekről??????? az azért elég vicces. magyarázd már meg nekem, hogy ki konstruálta a nemi szerepeket? Én, te, vagy ki? Mi beleszólásunk van abba, hogy léteznek nők és férfiak?
Másrészt, totál zavaros elképzelés Istenről beszélni, miközben az embert állatnak tartod. A vadkacsa meg pontosan tudja, hogy mi a feladata, a gácsér nem akar tojni, a tojó meg nem vágyik a színes tollakra, de menj, beszélj velük, hátha mégis…
Szerintem olvasd el újra amit írtam, mert a válaszod a meg nem értés magas fokáról árulkodik. Nem hiszem, hogy ennyire magas röptű vagy érthetetlen voltam.
Egy két megértést segítő magyarázat: Nem férfiközpontú társadalmat akarok, hanem természeteset. Nem azt mondtam, hogy a nemi szerepek feltétlenül megkonstruáltak, hanem azt, hogy azok a fogalomrendszerek szükségszerűen megkonstruáltak, amiket mindenáron rá akarnak a legtöbben húzni ezekre. Egyébként az embernek hatalmában áll eltérni a természetes modelltől, de az eltérés mértékében egyre inkább sikertelen konstrukciót fog teremteni. Nem beszéltem kizárólagos érvénnyel Istenről, hanem kinek-kinek hite szerint választható opciót adtam: Isten avagy az anyatermészet. A további kijelentésem pedig mindkét relációban érvényes; azt kívántam közölni vele, hogy fel kell ismernünk, hogy az ember nemi és társadalmi szerepeit az állatvilágéhoz nagyon hasonló, megkerülhetetlen alaptörvények szabályozzák. Tehát pontosan azt mondtam, hogy az emberi szerepek sem választhatóak, ahogyan a tojót sem lehet meggyőzni másról, mint ami természetes. Tehát az ember sem választhatja magának a “patriarchális” modellt és nem lehet erről lebeszélni sem, ha az a természetes. Ugyanakkor gondolom a tojókra sem mondod azt, hogy patriarchális elnyomásban élnek.
“végre kimondtátok, hogy férfiközpontú, patriarchális társadalmat szeretnétek, és talán megszabadulhatunk az antifeminizmustól is, a másik oldalon meg ragaszkodtok a szexus alapú kapcsolatokhoz”
Teljesen félrebeszélsz. Ráadásul a nevünkben, holott erre nem kértünk. Egyelőre maradjunk meg annyinál, hogy a saját véleményedről beszélj, ne a miénkről, helyettünk – oké?
Sőt, ha már itt tartunk, látom igen határozott és szilárd elképzeléseid vannak mindenről, és ezek egyike sem hasonlít a mi elképzeléseinkre, úgyhogy mi lenne, ha nem fárasztanánk egymást a továbbiakban, elsősorban azzal, hogy össze-vissza hazudozol rólunk gátlástalanul…?
Dean, valaki leírta, meg fogom keresni. Hazudozni meg nem szoktam. Lentebb kifejtettem, hogy mi alatt mit értek. Szinonimákról beszélgetünk, ha magyarul mondjuk, akkor oké, ha a görög eredetijét veszem elő, akkor nem oké. Csak azért, mert a fejekben valami teljesen torz, agresszív, elnyomó,, leuraló, vagy mit is tudom én, hogy milyen kép él erről a fogalomról. Megint szavakon megy a lovaglás és megint ott tartunk, hogy személyes sértésnek veszel mindent. Amit itt összeírtatok, semmi másról nem szól, mint, hogy végre rendet szeretnétek magatok körül. kicsit rendet pedig nem lehet csinálni. Ahogy a sok száz éves csendes ellenállás sem tudott már segíteni semmin.
a keresett szó 69-szer fordul elő ezen az oldalon, ebből én egyszer írtam le.
Itt egy link is, második bekezdés, utolsó sor:
http://www.ferfihang.hu/2012/08/28/the-day-when-men-left/
csókoltatlak…
Ha vitatkozunk valamiről, akkor tényleg fontos dolog a fogalmakat tisztázni elsőként. Szerintem a patriarchális szót egyrészről az “apajog” értelemben ismerhetjük, másrészről a feminista retorika egyik “szakszavaként”. A következő definíció jól leírja ezt:
“A nõk elnyomásával foglalkozó konfliktuselméleti irodalom központi fogalma a patriarchátus (“patriarchy”). Walby, az egyik legkomplexebb patriarchátus-elmélet kidolgozója, a patriarchátust úgy határozza meg, mint “a társadalmi struktúrák és gyakorlatok rendszerét, amelyben a férfiak uralják, elnyomják és kizsákmányolják a nõket.”
Tekintve, hogy ilyen elméletekkel “mi” nem értünk egyet, ezért azt gyanítom, hogy az itteni párbeszédekben legtöbbször csak pejoratív éllel merül fel ez a szó. Ebből eredően azt is értheted, hogy miért utasítom vissza a használatát.
Szóval egy ökör fogalom, avagy elmélet a nőelnyomásról, amit szerintem olyan emberek alkottak pótcselekvésként, akik konfliktusban állnak a természetet uraló renddel, ha úgy tetszik az Isteni renddel, a környezetükkel és önmagukkal.
Ehhez képest szerintem “mi” itt mindannyian tényleg rendet szeretnénk magunk körül. Én különösen olyan rendet szeretnék, ahol a vadkacsák hímjét (tehát a férfiakat sem) nevezik elnyomó patriarchának és a tójókat (ergo a nőket sem) nevezik felszabadítandó elnyomottaknak, csak azért, mert egyes idióták téves fogalmakat akarnak ráerőltetni az Isteni (avagy természetes) rendre.
Ezt úgy is megfogalmazhatjuk, hogy az osztálytársadalom értékelése során alkalmazott jelzőket teljesen értelmetlen dolog a nők és a férfiak között fennálló relációkra alkalmazni, ráerőltetni.
Megértheted, hogy részemről ez nem “szavakon lovaglás”, hanem sokkal inkább egy alapelv kifejezése: nem “férfiközpontú” vagy “patriarchális” (elnyomó) berendezkedést pártolok, hanem olyan nemi szerepekben, társadalmi szerepekben uralkodó rendet, ami igazodik a nők és a férfiak természetes ösztönkésztetéseihez és képességeihez.
1. DF körülbelül 2 hete csatlakozott a közösséghez.
2. DF egy ember, nem “a” közösség.
3. Nem arról beszélt hogy mit akar(unk): “Mit tett le a matriarchátus – a maga félmillió éve alatt – az asztalra? És mit a patriarchátus – tízezer év alatt?” – ez két darab kérdés, nem az antifeminizmus jövőterve. Lehet sejteni, hogy melyik rendszert tartja jobbnak, de semmiképpen sem jelenti, hogy ő feltétlenül vissza akar térni a régmúltba.
Erre kezded el magyarázni, hogy “végre bevallottuk hogy férfiuralmat szeretnénk”… Teljesen mindegy milyen nyelven mondod, direkt összemosod a dolgokat, ráadásul a nevünkben próbálod ezt tenni. Ez nem része a normális vitakultúrának. Mondjuk az a minimum, hogy ne úgy próbálj beszélni, hogy “ti ezt meg azt akarjátok, erről meg arról beszéltek”. Azt, hogy mi mit akarunk, majd elmondjuk mi. Dettó ugyanez vonatkozik a személyemre. Nem vettem semmit “személyes sértésnek” (pfff), de kikérem magunknak a szerzőcsapat nevében, hogy olyanokat akarsz a szánkba adni amiket nem mondtunk, és amik ráadásul – és ne mondd hogy ezt nem tudod – a kívülállók szemében igencsak lejárató jellegűek.
“Amit itt összeírtatok, semmi másról nem szól (…)”
Pontosan erre gondoltam. Nincs szükségünk egy “független szövegmagyarázóra”, aki helyettünk beszél (félre) arról amiről beszélünk. A szavaink magukért beszélnek, a jelentésüket meg mindenki döntse el magának.
A legegyszerűbb az lesz, ha leírom én, hogy mit akarok. Ha jól sejtem ez nagyjából fedni fogja azt, amit itt a többség gondol, de nem feltétlenül. Nem birkanyáj vagyunk, nem is egyszemélyes vezetésű diktatúra, hanem független emberek közössége, ahol mindenkinek megvan a maga saját véleménye.
Én annyit akarok, hogy a feministák takarodjanak ki a politikából és a közéletből. (A magánéletük nem érdekel, nem vagyok senkinek a zsarnoka.)
Ennyi.
Ha többet vagy mást láttál bele a “mozgalomba”, akkor tévedtél. Sajnálom, ha ezzel esetleg csalódást kellett okoznom – valószínűleg te valami sokkal szebbre és jobbra számítottál, dehát ez van. Ha neked az antifeminizmus ebben a formájában túl “gyenge” vagy értelmetlen, kérlek ne habozz alapítani egy saját mozgalmat, ami a te elképzeléseid szerint való.
“Patriarchális elnyomás”, nálad ez a kettő valami okból kifolyólag összekapcsolódik, nálam nem. :)
később kicsit bővebben is, csak most mennem kell
Remek, ha már nem kerülhető el a szó, akkor legalább nem csak kritikus éllel használja majd végre valaki, mint ahogy megszokhattam. :)
majd megszokod ezt is:)
Tanulságos hír a Metazinról. Nagyon kérem, aki tudja, fordítsa le az eredeti angol cikket, jó lenne egy ilyen egyszerű, karrierjét és családját összeegyeztetni kívánó nő véleményét megismerni, ha már olyan sok helyen elmondta azt.
Mikor megjelent elolvastam egy részét, de a fordításra nem vállalkozok… Többek között azért, mert novelláskötetnyi a cikk. Esetleg valami értekezést írok belőle, pár idézettel, de még ezt sem ígérhetem.
Egyébként nem mondanám, hogy “egyszerű” nő, az USA külügyminisztériumának egyik legmagasabb rangú hivatalnoka volt :) Pont ez a lényeg benne, hogy igen magasra vitte, és mégis inkább otthagyta az egészet a francba a családért. Kész katasztrófa ez a feministáknak, attól függetlenül, hogy azért igyekszik feministabarát módon tálalni a dolgot.
Ami az utóbbi évszázadokban, ezredekben történt, az maximum a valódi természetes férfi központú társadalomnak egy elfajzott, groteszk tükre. Én se ezt szeretném visszaállítani. Azt viszont talán te sem kérdőjelezed meg, hogy alap állapotban a férfi a kiáradás, a nő a befogadás. Egy bizonyos olvasatban, ez azokon segíthet, akik az Anyatermészetben vagy Istenben vagy a Szent Cipőfűzőben hisznek. Másik olvasatban, a férfi képviseli az állandót, a kiindulási pontot, a teremtés lehetőségét, a nő pedig a változást, a mozgást, a teremtett világot. Az első egy érzelmi alapú dolog, a másik pedig valami egészen más. Én ezt a másodikat nevezem hellyel-közzel patriarchálisnak, abban az értelemben, amikor képes az ember az időtől, a mulandótól eltávolodni. és koncentrálni a valóban fontos dolgokra, azokra, amik nem változnak. Pontosan emiatt nem szeretem a kivétel erősíti a szabályt típusú dolgokat, igaz, magam is hozok példákat, ráadásul sarkítottakat, de olyankor mindig az elvi problémára koncentrálok, a példa csak illusztráció, amelyek változnak.
Amit itt leműveltél az jórészt költészet és nem egzakt érvelés, szóval nem hiszem, hogy sokmindent lehet vele kezdeni. Nekem legalábbis semmit sem mond ez a sok “kiáradás-beáradás”, már-már szinesztéziás jelző tobzódás. :D
Egyet viszont mindenképpen hozzáfűzhetek: Szerintem nem létezett és nem létezik semmiféle “férfiközpontú” vagy “patriarchális” társadalmi rend. A torzítatlan nemi szerepeket, azaz a természet rendjét nem lehet ilyen jelzőkkel illetni, mivel pont annyira férfiközpontú, mint amennyire nőközpontú. A természet rendje azt szolgálja, hogy a két nem bár sajátos, egyéni szerepeket birtokolva, de mégis egyenrangúan kiegészítse egymást, és egyformán “boldog” legyen az egész részeként. Ennek az értelmezése nem igazán tűr meg összehasonlító értékeléseket vagy alá-fölé rendelő viszonyokat. Egyébként a feminizmussal éppen az a baj, hogy ilyen fogalmakkal manipulálva bármibe képes nőelnyomást belelátni, beleláttatni és ezzel megteremteni a nemek háborúját.
Lásd még a fenti érvelésemet:
http://www.ferfihang.hu/2012/09/05/erdemes-hulye-cikkeket-olvasni/#comment-6489
Alter, nincs két központ, azért központ, mert egy darab. Az egyenrangúság pedig ott mutatkozik meg, hogy valami valaminek a központja, egyik a másik nélkül nem létezik, ettől egyenrangúak, de nem egyformák. Ez maga a polaritás, nem pedig az, amikor két egyforma valami úszik a semmiben. Az az egyenlősdi, a gender, a feminizmus.
Szembetűnő szövegértelmezési problémáid vannak.
Nem arra utaltam, hogy két központ van, hanem pontosan arra, hogy a nemek helyzetének az értelmezésében nem létezhet semmiféle központ; hiszen a természet mindkét felet eleve egyenrangúan kezeli. Ráadásul több mondattal is igyekeztem ezt megvilágítani. Ha netán az egyik félreérthető volt számodra, a másik akkor is rámutat arra, hogy mi a közlendőm lényege.
Szóval aranyos, hogy kioktattál és megmagyaráztad a saját gondolatodként azt, amit fejtegettem. Szerintem hagyjuk, mert vagy szándékosan kiforgatod a szavaimat, vagy soha nem fogod megérteni azokat. Nem nagyon tudom eldönteni, hogy melyik változat az igaz, de tartok tőle, hogy már nincs is jelentősége.
Alapvető világnézeti különbség van közöttünk, te állítod, hogy a természet mindkét felet egyenrangúan kezeli, én ilyet soha, sehol nem állítottam, az ellenkezőjét viszont igen. És nem a fizikai férfi meg fizikai nő szintjén. Számomra egy központ létezik, és sok dolog, ami körülötte forog, ahogy a Naprendszerben a Nap körül a bolygók. vedd el a bolygókat, a Nap, köszöni meg lesz nélkülük is, vedd el a Napot és széthullik atomjaira. egy családban, egy államban is hasonló a helyzet, és teljesen mindegy, hogy annak, aki a Napot képviseli, mi van a gatyájában-bugyijában, ha képes arra, hogy egyben tartsa a rendszert, akkor működik, ha nem, akkor bukta van. Modell szinten inkább a férfihez köthető a központi szerep, és ez megint nem az én agymenésem.
Alter, amit írsz, azzal teljesen egyetértek, a költészetet pedig bóknak vettem:) Tudnám én ezt sokkal konkrétabban is megfogalmazni, nem a képességek hiánya meg az elszállt agymenés hátráltat ebben, hanem az, hogy ha túl konkrét lennék, akkor az lehet, hogy nem lenne szalonképes. Szóval, publikus oldalon marad a költészet. A patriarchális szó kb. 60 évvel ezelőttig senkinek nem okzott semmiféle problémát, ahogy te is írod, a feminizmus mellékterméke a fogalom ilyen szintű kiforgatása. Helyette, szintén költészetként megjelent néhány szóvirág, neve antifeminizmus, férfiközpontúság. Ami, ha nagyon konkrét akarok lenni, jelentéstartalmában nagyjából azt jelenti, mint az eredeti. És ezzel pontosan ez a problémám. Ki kell mondani, helyére kell tenni az alapokat, megtisztítani attól a sok szeméttől, ami rátelepedett, különben soha az életben itt rend nem lesz.
Az az állapot, amit pedig te, ti, mindegy, felrajzoltok, hogy majd minden magától szépen működik, a régiek Aranykornak nevezték, a zsidó-keresztény hagyomány Paradicsomnak, a hinduk Nirvánának, stb…, na, az még arrébb van:)
Az alá-fölé rendelt viszonyokról pedig annyit, hogy a természetes, akár isteni, de nevezhetjük másnak is, mindegy, hierarchikus. Akár makro, akár mikro szinten nézed. Tudom, most jön majd a következő felháborodás, a hierarchikus szó hallatán, ami legalább akkora mumus, mint a fentebbi társa. És ez alól a férfi-nő viszony sem kivétel. Nem egy kutatást végeztek arról, hogy a nőket kérdezték, hogy családon belül hol érzik magukat a legjobban, a válaszadók 70-80%-a a 2. helyet jelölte meg. Az 1. hely szabad…, nektek. A valóban jól működő családokban ez a rend működik, nem leuralással, elnyomással, erőszakkal, hanem a maga természetes állapotában. Mi nők, azt szeretjük, ha a partnerünkre fel tudunk nézni, nem csak azért, mert adott esetben eltart minket (erre kihegyezve a dolgot nagyon nem szeretem), és ez belső tartás kérdése, azt pedig egy nő sem adhat a párjának, pusztán azért, mert nem mi birtokoljuk, nem mi rendelkezünk fölötte. És tetszik, nem tetszik, a patriarchátusnak ez a valódi, eredeti jelentése.
A feministák bizonyos problémákat érzékelnek, ezek felvetésével nincs is probléma, a megoldó képleteik tragikusak mindkét nem számára. Minél jobban erőltetik a férfiak lejáratását, annál nagyobb sza.ba tapicskolnak bele. Pontosan ezért nem vagyok hajlandó női magazinokat olvasni és azt sem tartom előre mutatónak, hogy onnan szedjek írásokat, aztán szörnyülködjek rajta, hogy mekkora marhaság. Az. Lehet kielemezni, reagálni rá, és sok-sok időt ráfordítani a semmire – ez magánvélemény, lehet érte fejmosni…
Itt olvastam, hogy a nők elvesznek mindent a férfiaktól, tessék, személy szerint én nem. És most meg ez a probléma. Nem igazán értem. Az pedig, hogy kicsit (na jó, nem kicsit) radikális vagyok, hát istenem, ez van, habitus kérdése. Ha felbosszantok valakit, hát felbosszantom, ez sem baj:) Azt viszont látni kell, hogy nem ellenetek, hanem értetek, mindannyiunkért teszem.
Alapvető félreértésben vagy. Amiről te beszélsz, az egy komplex társadalmi, vallási, ezoterikus és politikai rendszer, hagyomány és jövőkép. Ami lehet szép, lehet jó, és lehet hogy néhány pontban találkozik azzal, amit mi itt gondolunk vagy csinálunk, de nem ugyanaz! Éppen ezért ne akard a mi antifeminista törekvéseinket átformálni a te törekvéseiddé, és ne magyarázd, hogy mi tulajdonképpen azt akarjuk csinálni amiről beszélsz csak még nem tudunk róla. Mi itt egyelőre jól megvagyunk egy szimpla antifeminista “mozgalomként”, aminek egyetlen célja, hogy anti–feminista legyen, ha érted miről beszélek. Persze, hogy törhetnénk nagyobb babérokra is, de nem törünk. Nem akarjuk megoldani a világ minden baját, és nem rajzolunk fel semmiféle nirvánát. Ezeket te csinálod, és megpróbálsz ebben minket is magaddal rángatni.
Kedves Rabida, légy oly kedves és a saját nirvánádat építgesd te magad, minket hagyj ki belőle. Ha ettől a te szemedben kicsinyes és szűklátókörű balekokká váltunk, ezzel azt hiszem mindannyian együtt tudunk élni. A továbbiakban talán tartózkodjunk annak a tárgyalásától, hogy mi itt mit nem csinálunk jól, mit kellene szerinted csinálnunk, stb. Ha az antifeminizmus témakörében van mondandód, nagyon szívesen hallgatjuk. Hozzá tudnád tenni a saját véleményed a közöshöz, ha nem lenne súlyos megalomániád, miszerint neked kell átvenned a “mozgalom” vezetését, mert rajtad kívül senki nem érti, hogy miről van szó.
Nem vagyok alapvető félreértésben. Elkeseredésben vagyok, nem a saját nirvánámat akarom rád erőltetni, hanem arra vagyok kíváncsi, hogy szerinted mi van a feminizmus eltakarítása után. A tagadás tagadása az, ami itt most zajlik, de ez sehová nem vezet. Amit nem akarsz megérteni, hogy a feministák, és más nők is a valamihez képest tudnak üzemelni, ha ezt a valamit megfogalmazni sem tudjátok, akkor soha nem lesz változás, soha nem lesz rend körülöttetek. és lehet valami homályos ködöket lebegtetni arról, hogy a feminizmus eltakarítása megoldja a problémákat és akkor mindenki szépen hazamegy. Na, ez az az illúzió, amibe mindenki csak beledögleni fog, ti is, mi is. Tényleg azt gondolod, hogy nulla befektetéssel bármi változni fog?
Semleges nézők személyes kérésére kiszállok ebből a vitából.
Örülök hogy elmondtad a véleményed, gyere máskor is.
Természetesen szó sincs homályos ködökről, hanem sokkal inkább részfeladatokra bontásról. Azért nem tudtok szót érteni Dean-el, mert ő igyekszik kifejteni neked, hogy a jelen projekt célja egy civil társadalom jobbító cselekvési folyamatban csak annyi, hogy rámutasson a feminizmus tévedésére. A társadalmi párbeszédben elkötelezettek nyilván majd adaptálódva a változó helyzethez később új cselekvési terveket alkothatnak. Te viszont kész megoldásokat követelsz mindenáron, mondjuk úgy évtizedes távlatokban előre. Én nagyon szívesen olvasnám ezen a helyen a te előrelátó és előremutató cselekvési tervedet. Megtennéd, hogy egyelőre főbb körvonalakban összefoglalod?
köszönöm szépen:) Valamit még is sikerül átadnom abból, amit szeretnék. Az első és legfontosabb dolog az én véleményem szerint az, hogy belássuk, hogy szükség van cselekvési tervre. Ahogy látom, ez nálad megvan, Dean pedig elzárkózik tőle. Ezért vele nem tudok konkrét dolgokról beszélni. Megint költészet jön. Amit én hiszek/vallok/tudok, az az, hogy minden tett a gondolatnál kezdődik, vagyis a szellemi fog megvalósulni és nem fordítva. Tervezőként is ezt teszem, szakmai ártalom. Először kitalálom, hogy mit akarok, felvázolom, módosítom, aztán készítem el. Itt pedig azt látom, hogy először szüntessünk meg valamit, aztán majd lesz valahogy. Ez a természetes rendnek ellent mond. nem tudsz részfeladatot megoldani ha nem látod a teljes feladatot, maximum akkor ha beletörődsz abba, hogy majd mások kitalálják helyetted, és akkor a kör megint bezárult. Ertsey Katalin ettől az oldaltól függetlenül vígan teszi a dolgát. Persze egy darabig akkor is tenni fogja, ha mi elkezdünk érdemben gondolkodni, de csak egy darabig. Ha viszont nem jutunk túl a kritizáláson és az önsajnálaton, akkor ez a lánc soha nem szakad meg, jönnek majd új Ertsey Katalinok ha ez kiöregszik és minden marad a régiben.
Ezért vegzáltam Deant, hogy koncentráljunk arra, hogy mit is szeretnénk csinálni, hogy képzeljük el az életünket akár egyedül, akár családban, akár társadalomban. A modell ugyanaz, a lépték változik. És ezért hozogattam be a régieket, mert ők még ezt tudták sok ezer évvel ezelőtt, nekünk emlékezni kell megtanulni. És ehhez egy csomó olyan dolgot, ami ezt az emlékezést gátolja, ki kell kukázni. Az egyenlőség/egyenlősdi elvét legelőször. Ilyen nincs, nem indulunk egyenlő esélyekkel, mindenkinek a saját esélyeit kell felismernie és ahhoz mérten a legtöbbet kihoznia önmagából. Ebben a megvilágításban lesz értelmezhető az is, hogy mi a legfőbb baja a feminizmusnak és társszervezeteinek. Ezek a nők, láttam néhányat közelről, szinte kivétel nélkül sérült, megalázott, megerőszakolt, molesztált nők, akik a személyes tapasztalataikból vonnak le globális következtetést, érzelmi alapon. A férfiak kezdeti csendes ellenállása mára gyakorlatilag félelemmé nőtte magát és tehetetlenséggé, a jog pedig ehhez asszisztál.
Ami viszont paradoxnak tűnik, hogy én nem tudom helyettetek kitalálni ezt a tervet, ha van terv, akkor ahhoz tudok hozzászólni női oldalról. Én ezt egyelőre nem akarom ennél tovább vinni, nem akarok megmondó ember lenni, nem akarom átvenni a vezetést sem, ahogy ezt Dean beelőlegezte nekem, csak annyit szeretnék, hogy megértsétek (nem agyilag, hanem legbelül) azt, hogy erre nektek van lehetőségetek, senki másnak.
közben itt gondolkodtam, hogy valami konkrétabbat azért még is csak tudjak mondani.
Amennyiben az én teóriámat elfogadjuk, miszerint a férfi képes arra, hogy rendet tegyen, akkor néhány dolog, ami biztosan gondolatra ébreszthet. nekünk nem a parlamentet kell elbontani, hanem először önmagunkban rendet csinálni. Amíg az önuralom nem stabil, mert az ösztönök és/vagy az érzelmek kimozdíthatják, addig nincs továbblépés. Ehhez pedig a megkövült mechanizmusokat kell megszüntetni, mind gondolatban, mind cselekvésben. Ha ez megy, akkor lehet kiterjeszteni a családra is, a feleségre és a gyerekekre, amennyiben van ilyen. Don Qujon valamelyik cikke, amiben a férfiaknak ad tanácsot pontokba szedve, pont erről szól, kiindulásnak tökéletes és nem kell hozzá hívőnek lenni. A társadalmi része meg jóval később következik, addig ne akarjuk megmondani Ertsey Katalinnak, hogy mit csináljon/ne csináljon.
Amit konkrétan másokért is lehet tenni, igaz, nem lesz ez gyors munka, az az, hogy azokat a fiatalokat, férfiakat és nőket is megtalálni, akiknek elegük van ebből és még nem gyakták le magukat végleg alkohollal meg drogokkal. Akinek van rá igénye, annak lehet párválasztási tanácsot is adni, hogy mire figyeljen, mert az édes kevés, hogy mocorog, sok nőre mocorog, többre, mint amennyit hazavisztek és pláne többre, mint ahánnyal az életeteket le akarjátok élni. Ezzel gyakorlatilag egy csomó nőt is ki lehet zárni a potenciális feministák köréből. Ezt lehet részletesen kifejteni, meg árnyalni, de a lényegen tulajdonképpen szerintem nem változtat.
Szó sincs arról, hogy én rendelkezem átfogó cselekvési tervvel, Dean pedig nem, vagy ő nem akar mélyebb összefüggésekben gondolkodni. Rendkívül nagy ismeret anyaggal rendelkezik mind a feminizmus ideológiai alapjairól, irányzatairól, mind a mozgalom történetéről és e-mellet az antifeminista, illetve férfijogi mozgalmak már kipróbált illetve lehetséges útjairól, továbbá a kérdéskör aktuálpolitikai vonatkozásairól is. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy az ő tudása olyan fontos bázisát képezi ennek a közösségnek, amely nélkülözhetetlen. Nem véletlen, hiszen sok évet fordított a kérdéskör tanulmányozására és nem utolsó sorban bloggerként úttörő szerepet vállalt magára a hazai antifeminista újságírás megteremtésében is.
Amit itt fentebb leírtál az meszemenőkig alulmúlja a mi igényeinket, szó sincs róla, hogy beérnénk azzal, hogy pusztán kisstílű magánéleti tanácsokat osztogassunk szélsőségesen problémás férfiak számára. Mondhatni a te itt ismertetett elképzelésednél lényegesen átfogóbb és részletesebb cselekvési tervvel rendelkezünk, tehát aggodalomra nincs okod. Természesetesen nem a parlamentet akarjuk lebontani, de katalizátorai akarunk lenni egy olyan átfogó hazai társadalmi és társadalomtudományi párbeszédnek, amely hatást képes gyakorolni a családpolitikai, családjogi döntési mechanizmusokra. Bár te nem, de mi igenis meg akarjuk mondani “Ertsey Katalinnak”, tehát a politikának, hogy milyen szemüvegen keresztül szemlélhetik helyesen többek között a gender-ideológa, a családtámogatás, a nemek közötti egyenlőség megteremtésének kérdéseit. Szerintem alábecsülöd a tudásunkat és a lehetőségeinket is. :)
De erről és még sok másról egy másik alkalommal, mert most szólítanak az egyéb kötelezettségeim. :)
Az a helyzet Rabida, hogy ezt már hosszában, keresztben, csíkosan, kockásan és még lóugrásban is többször megbeszéltétek, pontosan ismerheted már a véleményeket.
De tényleg!
Azért bátorkodtam most itt belekotyogni, mert szinte ugyanerröl mi is váltottunk már egy-két szót, amikor a módszerek hatékonyságát ragoztuk.
“Én annyit akarok, hogy a feministák takarodjanak ki a politikából és a közéletből. (A magánéletük nem érdekel, nem vagyok senkinek a zsarnoka.)”
Juhééé! Valamit csak sikerült kicsikarni belőled:) Tegyük fel, teoretikusan, hogy ez sikerül, eltakarodnak, sluszz. És akkor mi van utána? Ugyan is, ez még mindig az, amit te nem akarsz. Nem akarsz feministákat a közéletben…
DF-ről, ez 1 a 69-ből, meg 1 az enyém (bár azóta még kétszer talán leírtam), floodoljam ide a többit? Tényleg azt gondolod, hogy valamit állítok és ezen az oldalon védtelenül hagyom a hátamat?
“Tegyük fel, teoretikusan, hogy ez sikerül, eltakarodnak, sluszz. És akkor mi van utána?”
Akkor mint antifeministák gratulálunk egymásnak és szépen hazamegyünk, tekintve hogy a mozgalomra a továbbiakban nincs szükség.
Miből gondolod, hogy ha valaki antifeminista, akkor szükségszerűen a világ minden más dolgában is ugyanúgy gondolkodik? Lehet hogy vannak köztünk szocik, libsik és szélsőjobbosok is, lehet hogy vannak köztünk vallásosak és ateisták, lehet hogy vannak köztünk akiket csak a fizikai világ érdekel, és akiket csak a szellemi. Itt mint antifeministák együttműködünk a feminizmus ellen, aztán ha győztünk akkor ki-ki éli tovább a saját életét, és tetszés szerint csatlakozik bármely más világjobbító mozgalomhoz. Vagy nem.
A 69-ezésről megvan a saját véleményem, a lényeg az, hogy itt soha senki nem beszélt arról, hogy “férfiközpontú” világot akar építeni. Vagy ha igen, akkor mi magunk oltottuk le érte. A legjobban Alter fogalmazta meg: egy természetes világ lenne az ideális, ahol a nemi szerepeket nem rángatja ide-oda néhány hülye a saját ideológiája vagy politikája okán. De még ebben sem feltétlenül értünk mind egyet – ez Alter véleménye, amit én többé-kevésbé osztok, de lehet hogy mindenki más hülyeségnek tartja. Arról beszélni, hogy “mi” antifeministák vagy “mi” férfihangosok milyen világot akarunk eleve hülyeség, totál értelmetlen, mert nem vagyunk csorda.
Ezek szerint ti el akartok tüntetni valamit, ami nem tetszik, aztán itt abba is marad a dolog. Pedig a munka innen kezdődne. Engem ez elszomorít, nem kicsit. Ennyi erővel a feministák is megteszik. A feminizmust nem lehet legyőzni, csak a valamit lehet, a semmit nem. És csak azzal, ha valamit teremtünk.
Az, hogy ki milyen politikai beállítottságú nem lenne feltétlenül akadály, de egyszerre nem lehet szocialista, szélsőjobbos és liberális világot működtetni. Látszólag ezek párhuzamosan elvannak, de értékelhetőt még egyik sem produkált… Bár politikába nem akarok itt belemenni, de azt hiszem, ott is lennének ellentétek.
Tudod, ha engem megkérdeznek, hogy hogy szeretnék élni, nem csak a szűken vett családomban, hanem a városban, ahol élek, az országban, a világban, akkor arról van elképzelésem. Lehet, hogy nem tökéletes, lehet, hogy jelen pillanatban megvalósíthatatlan, minden lehet, de az nem, hogy nem tudom, hogy mit akarok. A te írásaidból pedig kizárólag annyi jön le, hogy tüntessük el a feministákat, mert minden baj forrásai, aztán meg a nagy semmi. Halvány elképzelésed sincs arról, hogy mit lehetne tenni, vagy ha van, azt nem osztod itt meg, vagy nem tudod megfogalmazni, vagy bármi. És ez nem csorda kérdése.
“Ezek szerint ti el akartok tüntetni valamit, ami nem tetszik, aztán itt abba is marad a dolog. Pedig a munka innen kezdődne. Engem ez elszomorít, nem kicsit.”
Igen, igen, erről beszéltem. A te munkád különbözik a mi munkánktól, mert a te elképzeléseid különböznek a mi elképzeléseinktől. De erre nem az a megoldás, hogy minket szervezel át a te munkád elvégzésére. Illetve megpróbáltad, nem vált be.
Abban kiegyezhetünk, hogy visszatérünk a “mi lesz azután” témára miután győztünk. Ha akkor kiderül, hogy vannak egyező vonások abban amit szeretnénk látni a világban, akkor dolgozhatunk azokon együtt.
“Tudod, ha engem megkérdeznek, hogy hogy szeretnék élni, nem csak a szűken vett családomban, hanem a városban, ahol élek, az országban, a világban, akkor arról van elképzelésem.”
Nekem is, csak annak semmi köze a szűken értelmezett antifeminizmushoz, ráadásul valószínűleg eltér attól, amit a többi antifeminista gondol, tehát semmi értelme nem lenne annak, ha itt akarnám kitárgyalni vagy megvalósítani. Például szeretném ha minden sarkon lenne vattacukor-árus, de azt nem az antifeminista lapon propagálom, hanem a vattacukorista lapokon.
“A te írásaidból pedig kizárólag annyi jön le, hogy tüntessük el a feministákat, mert minden baj forrásai, aztán meg a nagy semmi.”
Nem véletlenül. De nem is azért, amit te a háttérbe gondolsz. A választ megtalálod egy bekezdéssel fentebb.
Dean, egy dolgot próbálj megérteni, a káoszt, ami szinte teljesen egybevág a feminizmussal, nem tudod eltüntetni anélkül, hogy nincs helyette alternatíva. Amíg nem tudjuk, hogy mit akarunk, addig csak a siránkozás maradhat. Figyelj, a nők nagy része függésben van, mert ez az alaptermészete, most a feminizmustól függ, de ha a kezébe adsz valami mást, akkor attól fog függeni. és ezt értsd sok-sok féle képpen…:) A nők függését viszont nem tudod megszüntetni és magától sem fog elmúlni.
Örülök neki, hogy vannak izgalmas és újszerű elméleteid. Remélem nem sértelek meg azzal, ha nem teszem őket azonnal magamévá kritika nélkül. Viszont megkérnélek, hogy ne pocskondiázd a “siránkozásunkat”, szerintem nagyon jó kis siránkozás ez.
A nőknek semmijét nem akarom “megszüntetni”. Azt csinálnak amit akarnak, személyesen és csoportosan is – egészen addig, amíg nem járulnak a parlament elé, hogy olyan törvényekért lobbizzanak ami a férfiak személyes szabadságát korlátozza, illetve amíg nem kezdik a közéletben nyíltan mocskolni a férfiakat. Ennek szeretnék korlátokat szabni, szerintem nem érthetetlen módon.
Nem sértesz meg vele, engem nem nagyon lehet, az itteni írásaimban, meg amúgy is, a szentimentális üzemmód kikapcs állapotban van, és nem azért, mert nincsenek érzelmeim, hanem azért, mert érzelmi alapon nem lehet vitázni. Abból lesznek a sértődések.
Rendben, siránkozzatok, felőlem:) felesleges időrablásnak tartom, de végül is nem az én időmet raboljátok vele, hanem a magatokét.
Felállítasz egy korlátot, aztán körbefolyja, állítasz másikat, azt is. Egészen addig, amíg, a csapot nem zárod el.
a nők nagy része függésben van, mert ez az alaptermészete, most a feminizmustól függ, de ha a kezébe adsz valami mást, akkor attól fog függeni
Volna egy ötletem, hogy mit lehetne/kellene a kezükbe adni
szerinted véletlen volt a megfogalmazás???:))))
A női lélek hasonló a tömeg lélekhez, míg a férfié a vezetőkével analóg. És itt jön be a társadalmi modell is. Ha a nőt és a tömeget vezetik, boldogan követ, gyakorlatilag bármit. A feministákkal is az a legnagyobb baj, hogy nincs vezetőjük, egyesével ha leülsz ezekkel a nőkkel és képes vagy arra, hogy irányítsd, akkor hamar elfelejtik a feminizmust, ha nem, marad a csordaszellem. És az itt található példák is, amik beszámolnak arról, hogy egy-egy nő hogy szabadult meg a feminizmustól, annak a bizonyítéka, hogy eljött az a férfi az életébe, aki képes volt őt irányítani. Azonnal jött a család, a gyerek. Létezik, nagyon ritka esetben, hogy egy nő férfi segítsége nélkül is képes ezt belátni, valóban, de abban te ne bízzál, hogy ez számottevő mennyiség lesz. és én ezt nem szűklátókörűségnek tartom, hanem naivitásnak. A férfiak jó része el sem tudja képzelni, hogy bizonyos dolgokat ő megtegyen, és mivel önmagából indul ki, azt sem feltételezi, hogy vele megteszik, aztán marad a csodálkozás…
Két dolgot próbálj végre megérteni, nem akarlak benneteket sem bántani, sem rátok erőltetni olyat, amire nem vagytok képesek. Másrészt azt, hogy nálatok sokkal, de sokkal jobban ismerem a nőket és ez nem végső aduász, hanem száraz tény.
Ismét gratuálok a korszakalkotó elméleteidhez, de felhívnám a figyelmed, hogy az emberek többsége még abban sem hisz, hogy lélek mint olyan egyáltalán létezik. Ennélfogva nehéz lenne egy politikai mozgalmat arra építeni, hogy megpróbáljuk megmagyarázni – teszem azt – Ertsey Katalinnak, hogy ugyan már ne lobbizzon a férfiak ellen a parlamentben, hát nem érti, hogy az ő lelke is arra vágyik, hogy egy domináns férfi irányítsa őt?
Két dolgot próbálj végre megérteni, egyrészt nagyon lekezelő ez a “próbáld megérteni” szöveg a részedről, másrészt fölösleges folyamatosan kioktatnod minket (engem) – főleg olyan dolgok terén, amikről én már speciel többször is jeleztem, hogy tökéletesen értem, sőtmitöbb.
Hogy a nőket jobban ismered, az egyfelől nyilvánvaló tény, másrészt viszont azért annyira közel sem biztos. Ugyanakkor egyáltalán nem jelent semmit, mivel én meg a férfiakat ismerem jobban, mint te (a te logikád szerint).
Még mindig ott tartok, hogy létezik két külön mozgalom: az egyik az antifeminista, a másik a rabidális. A kettő nem ugyanaz, ezért faramuci ha rajtunk kéred számon a saját elképzeléseidet. Fogadj el minket olyannak amilyenek vagyunk, és ha nem tetszik amit csinálunk akkor minden jogod megvan máshogy csinálni. Hidd el, soha nem fogok a weblapodra/blogodra/bárhová odamenni, hogy belekössek abba, amit csinálsz, és cserébe sem várnék tőled mást, mint pont ugyanezt.
“Juhééé! Valamit csak sikerült kicsikarni belőled:)”
hát kislány, te néha elég bután viselkedsz
tévedtem, nem sikerült. a szarkazmus meg úgy fest, nekem tilos…
Dean, én soha, sehol nem beszéltem aktuál politikáról, annyit jeleztem egy órája, mikor felsoroltál irányzatokat, hogy erről is nagyon más a véleményem. Tudom, hogy érted.
Oké, akkor váltsunk, ezekre majd később visszatérünk. Kérdés:
Mi a recepted arra, hogy Ertsey Katalin ne lobbizzon a férfiak ellen a parlamentben? Erre csak van valami konkrét ötleted? Érdekelne.
Alter, itt most valami nagyon mellément:) Lehet, hogy rosszul fogalmaztam. Szó nincs róla, hogy nekem párválasztási tanácsadásban fulladna ki a cselekvési tervem, ahogy az sem igaz, hogy én nem akarom megmondani Ertsey Katalinnak, hogy mit ne csináljon. Amit írtam, az pusztán annyi, hogy jelen pillanatban aktívan ezt lehet csinálni, mert van látszatja és gyakorlatilag nem kell hozzá pénz, paripa, fegyver. Ha következetesen gondolom végig, amit írtam, hogy a modell ugyanaz, a lépték más, akkor bizony kicsiben is meg kell csinálni a paradigma váltást, különben nagyban sem fog menni. És ez nem kisstílű magánéleti probléma. Rendben lévő emberek körül a társadalom is rendben van, ha belül kuplerájt tartasz, akkor kívül sem lesz jobb.
A nagyobb dolgokat pedig lassabban, idővel lehet megérlelni. De azt ne felejtsd el, hogy demokratikus keretek között a tömegre szükséged van és nem mindegy, hogy az a tömeg egy massza, vagy pedig önmagukkal tisztában lévő, erős és kiegyensúlyozott emberek sokasága. Vagy lemondasz a tömegről és lemondasz mindenről, az ismeretterjesztést kivéve, illetve lemondasz a demokráciáról, de akkor másra lesz helyette szükséged, de azt most itt nem tárgyalnám végig.
Itt igazából a “hogyan?” a kérdés, a “mit?” nem vita tárgya köztünk.:)
A szükséges mértékben aktívan is teszünk a férfitársainkért. Akik hozzánk fordultak (akár a Facebook oldalunkon, akár chaten keresztül) soha nem maradtak a problémájuk megoldásához szükséges segítő tanácsok, információk és kellő bátorítás nélkül. A dolog hatékonyságával sincs gond, hiszen minden problémájával hozzánk forduló férfitársunk hálásan kifejtette, hogy már pusztán a Férfihang.hu létezésével is nagy lelki támogatást nyújtottunk neki és a konkrétabb segítségek is elérték a céljukat. Az, hogy ezt nem akarjuk a lap kirakatába tenni az egy másik kérdés. Mindemellett egyes cikkekben igyekszünk konkrét mentálhigiénés és egyéb praktikus életvezetési tanácsokkal is szolgálni, már amennyire a jelenlegi szerzői erőforrásainkból telik. Szóval ebben a tekintetben sem hiszem, hogy téves pályán lennénk. De ha úgy érzed, hogy ezt még aktívabban kellene művelnünk, és ebben kooperatív partner szeretnél lenni, akkor csak egy szavadba kerül, megkeressük a lehetőségét.
ez így rendben van, az, hogy nincs a kirakatban az sem baj. az viszont, amikor rákérdezek, hogy az információ áramoltatás mellett van-e valami más is, akkor eddig nem volt válasz. Te ma mesélsz erről először. És itt nem az a lényeg, hogy konkrétan mi az, hanem, hogy létezik. Ennyi már pontosan elég.
én elvesztettem a fonalat, vagy a gépemmel van a baj, vagy valami más, hol előkerülnek a hsz-ek, hol eltűnnek. Másnál is?
az antifeminizmusnak nem lesz létjogosultsága, ha nem termel a következő generáció femitheist-es, Dworkin-os egyedeket. Nem is szeretnék ebben a “pózban” maradni sokáig, egyébként is az anti mozgalmaknak nem vagyok a híve, hiszen az ég világon semmit nem csinál egy ilyen álláspont, csak CÁFOL. A cáfolat olykor nagy erejű és rendkívül szükségszerű dolog. Az életben és a sorsalakításban ezzel szemben értelmetlen.
Rabida:
Kényes helyzetbe kerültünk, ezért őszintén bízom abban, hogy nem lesz rossz ötlet a belátásod kérni.
A fenti értekezésben minden tekintetben megkaptad a lehetőséget arra, hogy az általad jónak látott módon és részletességgel kifejthesd az álláspontodat. Megítélésem szerint nem túlzás azt állítani, hogy az álláspontod egyértelműsítése többszörösen is megtörtént.
Rendfenntartási szempontból a nehézséget az okozza, hogy a Férfihang szerepe kapcsán olyan elveket és úgy képviselsz, amelyek ebben a formában reálisan nézve sajnos már jóval többek szimpla véleménynyilvánításnál. Miután oldalunk szellemiségét nézve a kellő nyitottság alapvető hozzáállásunk, egyszer-kétszer még természetesen beleférhet itt bármilyen korrekt módon megfogalmazott kritika taglalása, de ugyanazokat az érveket sokadszorra már nehéz nem következetes lejáratási szándéknak és értelmetlen konfliktusgeneráló gócpontnak tekinteni. Még akkor is, ha ez tőled egyáltalán nem volt szándékos. És főleg akkor, ha ezt a sokadik korrekt hangvételű, kellően alapos, általad mellőzött vagy félreértett viszontválasz után is megteszed.
Az oldalon folyó zavartalan eszmecsere biztosítása érdekében ezen a ponton nekem elvi kötelességem kimondani, hogy ennek már határt kell szabni – azaz ebben a kérdésben eddig és ne tovább, ha szabad kérnem. Természetesen továbbra is várjuk a véleményed bármilyen más témában. Ha pedig úgy érzed, hogy a Férfihang kapcsán neked olyan értékes álláspontod van, amely nagyobb közfigyelemre is érdemes lehet, javaslom, hogy írj cikket, és ha az megüti a közölhetőség szintjét, meg fogjuk vizsgálni annak lehetőségét, hogy a teljes olvasóközönségünk előtt megmérettethesd az álláspontodat.
Megértésed előre is köszönöm, további jó fórumozást.
Ez szenzációs :)
Egy elcsípett hozzászólás a LoveBoxról…
Hát ez az… Hogy egyes emberek hogyan lehetnek egyszerre teljesen normálisak és komplett hülyék :D
Tipikus példája annak a hozzáállásnak, amikor valaki egyszerűnek látja a világot, mert jelenleg és az orra előtt nincsenek problémái. Az ilyen ember gyakran vizionálja azt, hogy tudja valamire a választ, miközben valójában a kérdést nem érti. Volt egy ismerősöm, aki egy őszi napon a gimnázium aulájában állva kategorikusan a következőt jelentette ki: “hülyeség a matek, a fizika meg a biológia, focizni kell”. Na ez valami ilyesmi. Baszni kell, és csé, nem értem, mi a probléma, a nők olyan aranyosak, igazi férfi remekül tudja őket kezelni, a többiek meg minek nyafognak, tanulnának meg ők is.
Az ilyeneknek nem a jelenéért dolgozunk, ha szabad így mondanom :)
A menopauza is a férfiak hibája
Zsindexről semmit nem érdemes olvasni – a legszánalmasabb, legselejtesebb netszemét, még a 4chan is színvonalasabb nála.
Az ottani gyülevésztől mást nem is várni: magyargyalázást, férfiszidást, mindegy, a lényeg, hogy a fórumján a sok örökvesztes oltottbohóc tudjon kire hörögni az összelopkodott szánalmas szókincsével.