Az elmúlt hónapban az ELTE Társadalomtudományi Kar hírlevelében adta közre a Gallup piackutató egész világra kiterjedő munkaerő-piaci felméréséről szóló elemzését. A Gallup egyik indexe azokat a nőket és férfiakat vizsgálta, akik részesei vagy részesei kívánnak lenni a munkaerőpiacnak; vagyis munkaképesek és szándékuk szerint munkát is kívánnak vállalni illetve már dolgoznak. Egyes szakértők véleménye szerint ennek értékelése pontosabb képet ad a két nem munkaerő-piaci helyzetéről, mint a teljes népesség foglalkoztatottságának elemezése, mivel az az index olyan személyeket is tartalmazhat, akik különböző okokból nem dolgoznak, viszont nem is kívánnak elhelyezkedni.
A magam részéről hozzátenném, hogy bár a nők és a férfiak munkavállalási kedvéről minden bizonnyal pontosabb képet ad egy ilyen elemzés, azonban a kapott eredmények korántsem arról fognak árulkodni, hogy bármiféle nemi diszkrimináció eredményeként alacsonyabb a nők lehetősége vagy hajlandósága a munkavállalásra. Még akkor sem ezt jelenti, ha egyesek előszeretettel kommentálják ezt így. Ha a nők és férfiak munkaerő-piaci szerepvállalását vetjük össze, akkor szem előtt kell tartanunk, hogy a nők egy része azért nem kíván a munkaerő-piac szereplője lenni, mert az egykeresős családmodell is megfelelő létbiztonságot, életszínvonalat képes számára biztosítani. Egyáltalán nem értem, hogy mi ezzel a probléma?! És még kevésbé értem, hogy miért szükséges ezt bármely szociológusnak “társadalmi nemi megkülönböztetés” szavakkal felcímkézni?!
Ennyi felvezetés után nézzük a konkrét adatokat: A Gallup piackutató 144 országban vizsgálta a nők és a férfiak munkaerő-piaci arányát és arra az összesített eredményre jutott, hogy világszerte a nők 43, és a férfiak 49 százaléka részese a munkaerő-piacnak, tehát 6 százalék eltérés tapasztalható. Miközben egyes elemzők ezt szignifikáns különbségként kommentálják, én fontosnak tartom leszögezni, hogy ezek az átlagok olyan szélsőértékeket is magukban foglalnak, mint például Szaúd-Arábia adatai, ahol a nők 56 százalékos és a férfiak 79 százalékos munkaerő-piaci jelenléte mellett 23 százalék a nemek közötti különbség. Talán senki sem fog velem vitába szállni, ha kijelentem, hogy Szaúd-Arábiában is minden bizonnyal az egykeresős családmodell preferálása okozza ennek az eltérésnek a jelentős részét. Ha már itt tartunk; némi kitérőként érdekes szellemi kihívás lehet feministáknak és antifeministáknak egyaránt megpróbálni tetten érni a nőelnyomást abban a szituációban, amikor a szaúdi olajmilliomos gazdagon eltartja, tetőtől talpig ékszerben járatja és tejben-vajban füröszti mind a négy feleségét.
Regionálisan Európában és a volt Szovjetunió területén nagyjából egyensúlyban van a férfiak és nők munkaerőpiaci részvétele. Európában a nők 68, a férfiak 67 százaléka, a szovjet utódállamokban a nők 65, a férfiak 67 százaléka munkavállaló vagy álláskereső. Alacsonyabbak az arányszámok és a különbség is nagyobb a két nem között az amerikai kontinensen: a régióban a nők 53, a férfiak 60 százaléka része a munkaerőpiacnak. Ugyanekkora a különbség a nemek között Ázsiában, de kisebb arányszámok mellett: a nők esetében 38, a férfiak esetében 45 százalékos a mutató. Bár a nemek közötti különbség csak 4 százalékos, a Közel-Kelet és Észak-Afrika térségében a nők 40, a férfiaknak csak 44 százaléka dolgozó vagy munkakereső. A legdrámaibb a helyzet a Szahara alatti afrikai övezetben, ahol a 9 százalékos gender gap mellett 18 százalékos a nők és 27 százalékos a férfiak munkaerőpiaci arányszáma.
A vizsgált 144 országot nézve Ecuador, Szaúd-Arábia és Bolívia esetében a legnagyobb, húsz százalék fölötti a nők lemaradása a munkaerőpiacon. Ecuadorban a férfiak 82 százalékos részvételi arányánál 23 százalékkal kevesebb nő van a munkaerőpiacon. Szaúd-Arábiában ugyanennyi a különbség 79 és 56 százalékos arányok mellett, Bolíviában pedig 22 százalékos eltérést jelent, hogy a nőknek 30, a férfiaknak 52 százaléka része a munkaerőpiacnak.
Az egész világra való kitekintés után ideje figyelmet szentelnünk kis hazánkra is. Főleg azért, mert van mit söprögetnünk a saját portánkon. Magyarországon az európai átlagtól eltérően nem egy, hanem öt százalék eltérés mutatkozik a nemek között, és mint a fentiekben megtudhattuk, ez bizony már “szignifikáns”. Máris vizionálhatjuk magunknak az EU különböző fórumai felől érkező hangokat: “Aggasztónak tartjuk, hogy Magyarországon a nemek esélyegyenlősége nem látszik biztosítottnak a munkaerőpiac vonatkozásában.” Vajon tényleg tarthatunk tőle, hogy Európa szégyenfalára kerülünk, mivel Magyarországon számottevően hátrányosabb helyzetben vannak a munkavállalás tekintetében a férfiak? – Szó sincs félreértésről, elírásról! Hazánkban a világméretű trenddel ellentétesen a férfiak munkaerő-piaci részvétele öt százalékkal alacsonyabb a nőkénél!
Tehát a fenti bekezdés EU-s felháborodásról szóló mondatait nyugodtan elfelejtheti mindenki, mint egy rossz viccet, elvégre biztosak lehetünk benne, hogy ha a férfiak szorulnak bármilyen szempontból hátrányosabb helyzetbe, az nem csak az EU-t, de a belpolitikánkat sem fogja érdekelni. Miközben Magyarországon valójában több évtizedes múltja van a nők kedvezőbb munkaerő-piaci helyzetének, foglalkoztatottságának, mégis különböző közpénzen finanszírozott projektek foglalkoztak a nők vélelmezetten hátrányos helyzetének kutatásával és elemzésével. Azért nagyon kíváncsi vagyok rá, hogy ehelyett mikor jut el az állami gépezet arra a felismerésre, hogy a férfiak hátrányos munkavállalási helyzete nem csak a férfiaknak okoz gondot, hanem az egész magyar társadalom gerincét gyengíti, ezért a jelenség okainak a feltárása és a probléma orvoslása elengedhetetlen. A magam részéről ezúton ajánlom kutatási témaként ezt szociológusainknak, hogy végre fény derülhessen arra a rejtélyre, hogy miért sújtja a munkaerő-piacon “társadalmi nemi megkülönböztetés” a magyar férfiakat?
Hát ez poén a javából, szép kis fricska a nőelnyomást vízionálóknak. Gondolom agyon is lesz hallgatva, annak rendje és módja szerint.
Nem teljesen idetartozik, de talán van hírértéke. Közvetlen ismeretségi körömből, tehát a hitelességéhez kétség nem férhet.
Egy nagyáruház a tendenciózus lépéseivel eljutott odáig, hogy a vezetése túlnyomó többségében nőből áll. Az egyik városban pl. minden felsővezető nő. Ezzel nem is lenne baj, ha nem lennének olyan apróságok, hogy a főfőfőnök nem beszél az alfőnökkel, mert meg van rá sértődve, így pl. nem hajlandó átmenni a szomszéd irodába, hanem egy alkalmazottan keresztül üzenget neki. A jó példa meg ragadós, így most már oda-vissza így beszélnek meg mindent. Ez nem burleszk, tényleg így van.
Amin ennél is jobban elképedtem, az az volt, amikor az egyik alkalmazottról egyértelműen kiderült, hogy lopott, felvétel is volt róla, de a női főfőfőnök egy órás megbeszélés után semmilyen retorziót nem alkalmazott vele szemben. Merthogy annak idején ő vette fel, és nem akarja, hogy kiderüljön, hogy úgymond “ennyire mellényúlt”, és szarkát tett meg vagyonőrnek. Ehelyett azt gondolja, megfelelő ráhatással elejét tudta venni a további lopásoknak.
Néha az az érzésem, hogy Orwell elsírná magát, ha tudná, hogy milyen ziccereket hagyott ki. Illetve ha valaki ezekből írna egy komplett sztorit, annak a morbid döbbenet mellett meglehetne az az ütős háttere is, hogy “igaz történetek, sajnos”.
amúgy egyik alkalommal, amikor jöttem fel, és az egyik újság, amelyik karrier tanácsadással is foglalkozik, és van egy fejvadász honlapja, minden évben megjelenő karrier könyvét olvastam. Pont szóba került, hogy milyen veszélyes, hogy mennyire ártalmas ez a felsőoktatásból a munkaerő piacra beáramló ‘rózsaszín’ értékrend, amit a női felsőoktatási arányok előretörése eredményez. Végre kerek perec ki merte valaki mondani, hogy az alapanyag (ami akarva, akaratlanul női értékeket képvisel, ami kikerül a felsőoktatásból kihat a munkaerő piacra. Szóval isten hozott minket a Rózsaszín diktatúrában. :) és még egy vírusra sincs szükség, mint Merla Védett férfiak könyvében…
Nekem is volt egy olyan élményem, hogy beadtam az életrajzomat egy olyan céghez, ahol haverom is dolgozott, és mesélte hogy azért nem vettek fel, mert ‘férfi stop’ volt, és helyettem egy olyan nőt vettek fel, aki nem volt alkalmas önálló munkavégzésre.
off
borosta! Köszi Kázmért! :o))))
on
Én olyat láttam, hogy a felvételi rostán két jelölt maradt egy nő és egy férfi. A nőt vették fel. Talán fél évig volt ott. Aztán visszahívták a férfit. (Kis cég volt.)
most nekem volt egy olyanom, hogy jelentkeztem egy másik céghez (a vicc, h ugyanaz a haverom volt itt is az, aki segített nekem, mert közben sikerült tovább lépnie és Pesten munkát találnia). Haverom mesélte, hogy ott volt egy fiatal lány, aki köztársasági ösztöndíjas volt (de mesélte, hogy már egy ideje csak fiatal csajokat vesznek fel oda). Ez most nem feltétlen baj, hogy nőt vesznek fel. Csak van egy generáció, és ez inkább generációs probléma, akik nem mernek felelősséget vállalni: és ennek a generációnak a zászló vivői a jogi kar üdvöskéi, akik eljárnak bulizni, meg van hozzá külső adottságuk, meg szorgalmuk, hogy el is végezzék, csak nem fognak komolyabb felelősséget vállalni (de a fiatal srácokból is kialakult mára egy ugyan ilyen piperkőc réteg). Én itt állok egy diplomával, és 26 évesen, ha tudatában annak, hogy ha valamit el akarok érni, ahhoz felelősséget kell vállalnom, de még így sem tudok bekerülni, úgy hogy haverom ajánlott, miközben az olyan nők, akik hetekig “bujkálnak” egy cégnél, hogy véletlenül se bízzanak rájuk feladatot csak úgy elvannak, nem szűrik ki őket, és hetekig nem lépnek semmit ellene.
No igen.
A szekér azért csak megy tovább a kijelölt úton.
Kicsit azért óvatosabb lennék az ilyen adatokkal, a végén még ránkfogják, hogy még dolgozni is alkalmatlanok vagyunk :)
Idézet az Európai Bizottság alább linkelt véleményéböl:
” Növelni kell a nők foglalkoztatottságát, emellett a munkanélküliség csökkentésére, a korai iskolaelhagyók további oktatására lenne szükség. ”
http://index.hu/gazdasag/magyar/2012/09/07/eubizottsaglevel/
Itt is az lehet, mint általában a kvóták esetében is, hogy egyirányú a dolog. Megszabják mi az elfogadható minimális nöi arány, felsö küszöb nélkül. Ha átfordulnak az arányok, az csak örvendetes szerintük és akkor már éppen ök lesznek akik az általuk korábban elutasított érveket hangoztatva azt állítják, azért vannak többen, mert rátermettebbek.
Az egyetemi hallgatók esetében is csak addig tartott a siránkozás, amíg kevesebb volt köztük a nö. Ez mára már átxsapott örömújjongásba, hurrá, most már még tobben is vannak, mint a férfiak.
Majd lesz újabb nōkedvezmény, nöprogram, megeröszakolják a munkaeröpiacot. Késöbb majd lehet mutogatni is, milyen lusta disznók a férfiak, még dolgozni sem akarnak, tudnak.
“Ha átfordulnak az arányok, az csak örvendetes szerintük és akkor már éppen ök lesznek akik az általuk korábban elutasított érveket hangoztatva azt állítják, azért vannak többen, mert rátermettebbek.”
Tök jól elmondtad :) Ez a felsőoktatásban nagyon szépen látszik. Amíg kevesebben vannak valahol, azt hangoztatják, hogy a nők képességei is vannak olyan jók, csakhát a patriarchátus elnyomja őket -> ezért szükség van kvótákra az “egyenlőség” nevében. Aztán mikor többen lesznek, akkor hirtelen megváltozik a szöveg, az lesz belőle, hogy “na látjátok hogy felsőbbrendűek vagyunk!”… És onnantól kezdve szó sincs semmiféle “egyenlőségről”.
Srácok, úgy látom egy kicsit naívak vagytok :) Én biztos vagyok benne, hogy szemrebbenés nélkül fogják a femcsi politikusok ontani a férfiellenes szöveget a munkaerőpiaci helyzet kapcsán is. “Nálunk azért dolgozik több nő, mert a férfiak nem hajlandóak dolgozni, ez a nők újabb kizsákmányolása, és különben is, még mindig kevesebbet keresnek mint a férifak.”
A fenébe, most ötleteket adtam nekik :D Egész jó feminista lehetne belőlem, ha valami műtéttel eltávolítanák az igazságérzetemet és az etikámat.
Mert te még nem tanultál etikát az általános iskolában. Ma már etikatanárnők okítják az ifjúságot – ha most lennél gyerek… 15-20 év múlva már eszedbe sem jutna eltávolíttatni az etikádat, mert az már feminizmusra lenne optimalizálva. :o/ Kivéve, ha lógtál az órákról. :o)
Na tessék!
Én meg mindig azt hallom, hogy az egyetemi oktatásban sem tudnak labdába rúgni, ott is rendet kellene tenni szerintük.
Sziasztok!
Egy érdekes eset történt az én cégemnél. Előzetesen annyit kell tudni, hogy itt az emberek projekteken vannak, ha vége a projektnek, akkor sürgősen kell találni egy másikat, különben elbúcsúzhat a cégtől. Nos, a szomszéd szobában a projekt a végéhez közeledett, az emberek szép lassan átirányítódtak más projektekre, de azért még négyen maradtak. Egy nőre a csapatból megorrolt a (külföldi) projektvezető és kirúgta azonnali hatállyal a projektből. A mi cégünk kb egy hétig keresett a hölgynek egy másik projektet, de mert nem talált, megmondták neki, hogy ennyi volt.
A vérmesebbek már most mondhatnak ítéletet, de azoknak, akik tisztábban akarnak látni, csöpögtetnék még pár infót:
Én úgy érzem, hogy a magyarországi adat és Magyarország egyéb helyzete között összefüggés van. Na nem azért, mert a nők annyival rosszabb munkaerők lennének, hogy az ország miattuk van ekkora k@kiban, hanem azért, mert ezek szerint és véleményem szerint túlzott a jelenléte azoknak a munkahelyeknek az országban, amelyek kevésbé segítik az ország gyarapodását. Gondolok itt konkrétan arra, hogy Magyarországon túlzott a bürokrácia, amelynek munkavállalói túlnyomó többségükben nők.
És ha már sokan elmondták itt a személyes tapasztalatikat, akkor én is elmondanék kettőt:
Az egyik, hogy az első munkahelyemen volt egy olyan főkönyvelő asszony, aki felvett további sok női munkaerőt bizonyos feladatokra. Viszont mindegyiknek tulajdonképpen csak egy feladata volt, az meg közel sem töltötte ki a 8 óráját. Ezért mindig hülyébbnél hülyébb feladatokat osztott ki ezeknek a munkavállalóknak, hogy az látszódjon, hogy az ő embereire mennyire szükség van. Ráadásul ezt a dolgozói is tudták.
A másik pedig, hogy egy műszaki cikkeket áruló boltban a tulaj (férfi) alkalmazott egy jól képzett, felkészült férfi értékesítőt, meg a saját lányát, aki egy átlagos felkészültségi szintet sem ért el. Fizetésben persze nem tett különbséget, ami annyira szúrta a fickó szemét, hogy inkább kilépett és a képességeire alapozva alapított egy saját hasonló céget. Így aztán a tulajnak nem csak azzal kellett megküzdenie, hogy legyen legalább egy felkészült ember a boltjában, de még egy konkurenciát is szerzett magának. Persze itt ugye a családi kötelék a lényeg, de azért mutatja azt is, hogy mi történik, ha figyelmen kívül hagyják az alkalmasságot és ha férfias szakmába erőltetünk nőt.
“Viszont mindegyiknek tulajdonképpen csak egy feladata volt, az meg közel sem töltötte ki a 8 óráját. Ezért mindig hülyébbnél hülyébb feladatokat osztott ki ezeknek a munkavállalóknak, hogy az látszódjon, hogy az ő embereire mennyire szükség van. Ráadásul ezt a dolgozói is tudták.”
Jééééééé… pont mint az átkosban!
Erre is van feminista magyarázat:
Nálunk a szegény elnyomott nőknek kell többet dolgozniuk, és nem elég, hogy otthon is minden rájuk hárul, még a családot is nekik kell eltartani, míg a férfiak csak a lábukat lógatják. A magyar arányok csak azt bizonyítják, hogy a nők elnyomásban élnek, hiszen mind otthon, mind a munkaerőpiacon rájuk hárul a nagyobb teher. Egy magyar nő szó nélkül lecseréli az autó kerekét, megjavítja a vízcsapot, és sose költi el a pénzét ruhára, parfümre, felesleges szépítőszerekre, mert nincs is rá szükség, hiszen pár deci alkohollal a férfiban előnyösebb hatás érhető el, és különben is az itteni fizetésekből erre nem is telne.
Szóval az az a tipikus felmérés, amiből akármi is jön ki, mindenre fel lehet használni.
Némileg ide-oda bodászva a neten az alábbiakra leltem itt: https://www.facebook.com/noklazadasa/ Mai fő kirohanásuk.
Frissdiplomás fizetések nőknek 55 ezerrel kevesebb címmel. Ugye feminista narratívából ezt már egyértelműen kellene volt hogy tudjuk! Aber herr major… most itt kivételesen tanulmány is leend ami linkelve is van: https://www.felvi.hu/pub_bin/dload/DPR_tanulmanyok/frissdiplomasok_2014_zarotanulmany.pdf
Belenéztem és döbbentem vettem észre az alábbiakat: amiről a cikk szól írd és mond a 112. stáció, nem végkövetkeztetés hanem az egyik elemzés végeredménye.112. ábra. Amiről a cikk nem szól, kiindulva abból ha valahol van ca. 120 darab elemzés, egyet kiragadunk és abból írhatunk akármit…:
Ágazati bontásban azt találjuk, hogy míg a nők az oktatás, közigazgatás és egészségügy vállalataiban felülreprezentáltak, addig a férfiak aránya a feldolgozóipar, információ-kommunikáció ágazatokban működő munkáltatóknál magasabb. keiemlve a lényeget, ezt a cikk szemérmesen elhallgatja… “A férfiak és nők elhelyezkedése közt a fentiekben tapasztalt jelentős foglalkoztatási különbségek a jövedelmek szintjén is megmutatkoznak. A Magyarországon foglalkoztatott frissdiplomások közül a férfiak átlagosan havi 55 ezer forinttal keresnek többet a női diplomásoknál. A férfiak és nők átlagkeresete képzés területeken belül is jelentősen eltér. A legkisebb különbség a természettudományi és közigazgatási területeken mérhető, de mértéke itt is megközelíti a húszezer forintos havi átlagot. A nemek közti jövedelmi különbségek informatikai, műszaki vagy gazdaságtudományi végzettséggel a hatvanezer forintot is meghaladják.” De miért is?
Kiemelve a 62. ábra A végzettek megoszlása a foglalkoztató ágazata szerint – az első pár legmagasabb foglalkoztatási arányú Oktatás-Humán-Egészségügy-Szoc.ellátás-Közigazgatás-Társ.biztosítás (38% az összfoglakoztatottak arányában, a többi terület ehhez a 38%-hoz képest kevésbé feltünő) nők által jelentősen felülreprezantált állások. Valamint: 66. ábra: Köz- és magántulajdon aránya a végzettek aktuális munkahelyén nemek szerinti bontásban a nőknél 53%-ban van a Teljes vagy részben állami/önkormányzati tulajdonú munkahelyek(férfiak 36%). Illetve a végzettek aktuális munkaerő-piaci státusza pályaelhagyó: háztartásbeli+Gyed&Gyes 5% is inkább a nőkre jellemző foglakoztatottsági adat. Illetve 70. ábra: A megkereséskor munkanélküliek aránya képzési területi bontásban az átlaghoz képest (4,6%) szinte csak a jellemzően női szakokon magasabb akár 2%-al a munkanélküliség (Természettud, Társadalomtud., Bölcsészet).
Végül a fő feminista dogma: Vezető pozícióban dolgozók aránya nemek szerint férfiak 27%-ban vezetői munkakörben, a nőknél ez csak 17%. – kérdem én ennek az oka nem az lehet a fentiekből leszűrve, hogy diplomás féri munkaerő inkább a versenyszférában dolgozva, sokkal piacképesebb állásokat betöltve, kevésbé pályaelhagyó valószínűséggel van reprezentálva? Ezért inkább a mocskos kapitalisták szeretnek nagyobb valószínűséggel vezetői állást rájuk bízni?
Immáron csak egy kérdés foglalkoztat hogy a gender-studies diploma után betöltendő állások esetében is igazak a fentiek? De ezt már csak az egyik gonosz énem kérdezi. Vagy ott is igaz az 5%-os nagymértékben női jellemzőjű pályaelhagyás(?) háztartásbeli+Gyed&Gyes? Tényleg a gender-studies diplomást ki foglalkoztatja?
Ugye erről már írtam tetszettek volna, normálisat tanulni, mondjuk azt tanulni is kell…
Az elemzés kissé bővebbre véve- kiegészítve megérne egy cikket.