Borisz

A Főállású Anya

Kolléganőm bájos sztorival örvendeztetett meg a minap. Tudja, hogy szeretem az ilyesmit, és ő maga sem igen kedveli a feminizmust, úgyhogy kitűnő érzéke van a forrásgyűjtéshez. Ímhol a történet eleje – bocs, ha már ismeritek:

Egy nőtől, aki éppen a jogosítványát akarta megújítani a megyei hivatalban a hivatalnok hölgy megkérdezte, hogy mi a foglalkozása. A nő hezitált, nem igazán tudta, hogyan határozza meg a munkáját.
– Úgy értem… – magyarázta a hivatalnok – van munkája, vagy csak egy…?
– Persze, hogy van munkám – csattant fel a nő. – Anya vagyok.
(Tovább is van, click here)

Bocsánat, hogy a Vicclapról linkeltem. Ebben igazán semmi, de semmi célzás nincs, hiszen nem kevés helyen megtaláljuk a történetet. Fiktív vagy sem, egyszerűen azt gondolom, hogy az ismétlésszám ad neki egy bizonyos fokú validitást: foglalkozni kell a jelenséggel.

Miért?

Azért, mert egy olyan társadalom, ahol az anyaság teljes értékű foglalkozás, nem lehet egészséges. Az anyaságnak az a része, amíg a gyerekkel otthon kell maradni, természetesen technikailag indokolt és helyénvaló, de ennek van egy ésszerű korhatára. Nem ér örökké a családra hivatkozni – a társadalom és a család két külön fogalom, és a civilizáció nem attól működik, hogy a családra tekintettel vagyunk, hanem attól, amit ezen felül a társadalomért teszünk.

Márpedig itt nincs rend a fejekben.

A történetből kiérződik a felháborodás: mi az, hogy nincs munkám? Anya vagyok! Mintha ez nem lenne elég! Jóságos isten, hiszen 24 órát dolgozom, de a legjobb indulattal is 14-et. Az ilyen nőtől megkérdezném, hogy mégis mit nevez munkának. Hogy tudja-e, mi a különbség az elfoglaltság és a munka között. Ugyanis ha matchboxot tologatok a szőnyegen, az bizony elfoglaltság, engem személy szerint 100%-ban le tud foglalni, ha tehetném, egész nap matchboxot tologatnék a szőnyegen. Van is egy piros autóm, ami nagyon jól gurul, egyébként hátra is lehet húzni, és akkor a rugó a szoba másik végéig hajtja. Én hajlandó lennék 14 órában ezt csinálni, aztán este holtfáradtan ágyba dőlni, és másnap kezdeni elölről, mintha mi sem történt volna. Zokszó nélkül! Jó, természetesen mindenféle emberi közeledésre ingerülten reagálnék a párom részéről, hiszen nem elég, hogy egész nap a piros autóval játszottam, ez még itt beszélgetni akar, különben is olajszaga van, hazajön a gyárból, le se fürdik, aztán itt jön, hogy puszit adjon, hát menjen már a fenébe. Én is dolgozom, egyenjogú vagyok, helószia.

Csakhogy a munkát, amennyiben nem termodinamikai és nem háztartási értelemben használjuk (hanem az ügyintézőnek mondjuk), az teszi munkává, hogy a társadalomnak hasznos. Nem fair abból kiindulni, hogy ugyanazt az öt betűt máskor is leírjuk: a munka itt nem azt jelenti, hogy valami nehezet felrakok a szekrény tetejére, és az állás nem az, amikor mindkét lábon van a testsúly. Fogalmakról beszélünk, kontextusban értelmezve. Otthon dolgozni nem “munka” abban az értelemben, ahogy az ügyintéző kérdezte, a “háztartásbeli” pedig nem munkaviszony.

Tudják ezt a Főállású Anyák is, hiszen direkt viccesnek, mókásnak állítják be a sztorit: máshogy nem működne. Egyébként sok helyen megfigyelhető ez a kettősség: ami igaz belőle, azt komolyan mondjuk, ami nem igaz, azt viccből mondjuk, és ettől valahogy az egész igaz lesz. Mutatom, nézd csak:

A hivatalnok láthatóan egy karrierista hölgy volt, kiegyensúlyozott, hatékony és megszállottja az olyan fontosnak hangzó címeknek, mint: “Hivatali Vallató” vagy “Városi Nyilvántartó”.

Hopp, beszúrtunk egy kis poént, igaz? Segítünk az olvasónak a megfelelő pártra állni. A többi rész tényszerű, ez meg csak úgy hangulatot fest, mindenki tudja, hogy tréfálunk, nahát, nem kell mindent olyan komolyan venni. Amikor azonban az olvasó a történet végére ér, valahogy egészében véve igaznak érzi.

De hogy a szerző mennyire tudja, hogy nincs igaza, azt még könnyebb meglátni:

– Mi a foglalkozása? – kérdezte.
Hogy mi késztetett rá, hogy ezt válaszoljam, nem tudom. Csak úgy kibuktak belőlem a szavak:
– Tudományos munkatárs vagyok a gyermekfejlődés és emberi kapcsolatok területén.

Most ne is térjünk ki a mentegetőzésre (pedig megérne egy misét: “nem is én csináltam, csak úgy történt velem”, sose hallottunk még ilyesmit, jól mondom?), de ott van a foglalkozás egzakt megjelölése. Valami ilyesminek kellene hangzania, valahogy így csinálják a Felnőttek.  Az Emberek, Akik Tényleg Dolgoznak. Például az az ember is, aki az íróasztal túloldalán, a megfelelő tisztelettel visszakérdez, hogy elnézést, de hogyan is tetszik ezt gondolni? Pontosan mit is tetszik csinálni? Ő valami komoly munkára gondol, jól becsaptuk, hihi, milyen kis béna, látszik, hogy csak egy vacak aktakukac. És igen, ekkor (a nyilvánvalóan meg nem történt történetben) igazságos neki összehazudni egy csomó mindent arról, hogy ez a nemlétező munka mit is foglal magában, és mik a jellemzői. Sőt, hát ugye nem is hazudunk: szóról-szóra igaz, amit mondunk, az meg már csak a humoros kikacsintás, hogy félrevezetjük a Hivatali Vallatót, akiről már az előbb megbeszéltük, hogy negatív hős. Pont azért kellett az elején a rövid jellemzés, hogy jól megérdemelje. Ezáltal Anyuka rögtön szabadságharcos lett, nem pitiáner füllentő, meg hát így jön ki jól a sztori. Ami (ha bajba kerülünk) csak poén, nahát, ne tessék már komolyan venni. Hát nincs egy csepp humor az olvasóban?

Nem, ez az írás semmiképpen sem a Vicclapba való.

Ez nagyon szépen körvonalazza, hogy mi van a Főállású Anyák fejében a témáról. Hogy pontosan tudják, mennyire nem munka, amit csinálnak, de halálos komolysággal elvárják, hogy annak tekintsd. Hogy lenézik azt, akinek a hivatal a fontos, nem a család. Hogy megalázónak érzik a “háztartásbeli” feliratú címkét, de büszkék rá, hogy amúgy ez a munkájuk. Hogy nem hajlandóak tudomásul venni a munka és a tevékenység, az állás és az időtöltés közötti különbséget. A következmények triviálisak: nyilván egyre többen fogják vonzóbbnak tartani az otthonmaradást, mint a dolgozni bejárást, hiszen ki ne akarna azzal foglalkozni, amit amúgy is szeret? Ki ne akarná, hogy a hobbijáért cserébe ételt és szállást biztosítson neki egy másik ember?

Vajon ezek az öntudatos dolgozók nem köpik ezzel szemen az összes olyan anyát, aki a gyermeknevelés mellett valahogy szakít időt arra, hogy dolgozzon? Azokat a nőket, akik úgy vállalják a gyereket, hogy tényleges szabadidőt (nem pedig lopott munkaidőt) adnak a boldogságért cserébe? Azokat, akik megértik, hogy a család nem önellátó, és a gyerek egy bizonyos kor után nem igényel 24 órás felügyeletet? Mert igenis szép számban léteznek ám dolgozó anyák, és például ők nem szívesen hallanak olyasmit, hogy “főállású anya vagyok”. Tudniillik felháborítja őket. És igen, lehet, hogy a hivatali ügyintézőnek is van családja, miközben Főanyu büszkén odacsapja a képébe, hogy “én jobb vagyok nálad, nekem bezzeg volt eszem”. Mert igazából erről szól a dolog. Aki ügyes, megoldja, hogy otthon marad, a Főanyák így gondolkodnak. Az csak abszurd irónia, amikor még előrántják a férjnek vádpontként a “lemondtam a karrieremről”-kártyát, nyilván nem őrülnek bele a szenvedésbe, amikor lemondanak róla. Ár-érték arányban ez egy csodálatos váltás, magát a munkáját pedig egy tisztességes Wannabe Housewife sosem szereti igazán. Szerinte az dolgozik, akinek nincs jobb ötlete. Szerinte a nő élete a család.

Azt gondolom, hogy mosolyogva rálegyinteni csak azokra a dolgokra szabad, amiktől nem omlik össze a civilizált világ. Márpedig ha mindenki csak a családját gondozza, és senki nem megy be a “gyárba”, akkor összeomlik. Nem engedheti meg magának az emberiség, hogy lemondjon azokról, akik igazából nem akarnak dolgozni – nem fogadható el az, hogy valakinek megérje elkerülni a munkát, és még csak a címkét se kapja meg, hogy “munkakerülő”. Hogy ő nem igazi dolgozó, csak olyan, mintha.

Ha mindenki csak “indiánosat játszik”, és senki sem indián, abból nem lesz bölény vacsorára.

 

3 votes, average: 3,67 out of 53 votes, average: 3,67 out of 53 votes, average: 3,67 out of 53 votes, average: 3,67 out of 53 votes, average: 3,67 out of 5 3 olvasó átlagosan 3,67 ponttal értékelte ezt a cikket.
Regisztrált felhasználóként te is értékelheted a cikkeket!

Post Author: Borisz

Borisz
Informatikus, amatőr újságíró, lélekbúvár, párkapcsolati tanácsadó. Szabadidejében kifejezetten szeret utazni, ezért évek óta ki se mozdul a városból, és nézi, hogy mikor lesz szabadideje. Megrögzött ateista. Nőtlen, de nagyon szereti a nőket, minden látszat ellenére.

133
Szólj hozzá!

Bejelentkezés szükséges a hozzászóláshoz!
31 Egyéni hozzászólás
102 Válasz hozzászólás
0 Követők
 
Legtöbbször megválaszolt hozzászólások
Jelenleg legvitatottabb hozzászólások
29 Hozzászólások szerzői
KorianderkekasszonyReina NicolasaReszet ElekMissLizella Legújabb hozzászólók
  Feliratkozás  
legújabb legrégebbi legnépszerűbb
Visszajelzés
Deansdale
Admin

Ez egy nagyon nehéz téma, aminek a nehézségét a kettőssége adja. Egyrészt – azt hiszem ezt mondani sem kellene – az anyák nagyon fontosak a családban, és magát az anyaság intézményét ugye senki nem akarja támadni. Emellett a “természetes társadalmi rendben” nagyon jó helyen vannak az anyák ott, ahol. Mármint a saját családjukban.

Másrészt viszont a feminista nyöszörgés megmérgezi ezt az egészet. Az a holdkóros társadalomromboló ideológia, miszerint a házimunka a legnehezebb a világon, meg a legtöbb GDP-t termeli, satöbbi. A feminista agyrémek, amik jelenleg Indiában látszanak kikristályosodni, ahol olyan törvénytervezetet terjesztettek elő, miszerint a háztartásbeli nők kapjanak fix havi fizetést a házimunkáért a férjüktől – vagyis az ő fizetésének egy részét az állam marja el a férfitól a nő részére. Friss, ropogós hír Indiából, nem csalás, nem ámítás. Így lehet előkészíteni az utat a későbbi feminista törekvések számára…

És így lehet ideológiákkal összemocskolni valamit, ami egészen eddig “szent” volt – az anyaságot. Hogy a nő gyermeket szül, otthont teremt, ellátja a férjét és gyermekeit. Óvatosnak kell lennünk, hogy hogyan boncolgatjuk a témát, mert a kívülállók szemében az antifeminista megközelítés könnyen “anyaellenességnek” tűnhet, és erre a legtöbben igencsak érzékenyek.


…teljesen más megközelítésben nézve az egészet, mindigis jót nevettem amikor komikusok beszéltek a háztartási munkáról, vagy az anyai sors nehézségeiről. Angolul tudóknak itt egy kis ízelítő.

Kodo
Újságíró
Kodo

Szükségesnek és egészségesnek tartom, ha otthon tud maradni az anya bizonyos ideig. A baj onnan kezdödik, ha valaki elviselhetetlen megterhelésként igyekszik beállítani az ilyenkori háztartásvezetés+gyereknevelést. A helyett, hogy élete egyik legszebb idöszakaként tudná megélni és értékelni, hogy megadatott látnia egy kis emberi lény nyiladozásait a világra,elgyötört mártírként mutatva magát, aránytalanul eltúlzott leborulást követel a világtól.
Tisztelet és megbecsūlés illesse a megfelelöen gondoskodó anyákat és igen, az apákat is!
Közben azért ne szálljunk el, nincs szó vajmi emberfeletti teljesítményröl sem, az élet egyik legtermészetesebb állapota anyának, apának lenni. Mi lehetne nagyobb jutalom ezért, mint gyermekünk egészséges mosolya?

Ulquiorra
Szerkesztő

hát Borisz nem is tudom…mintha kicsit nem lenne teljesen igazságos most ez a cikked

daphne
Olvasó
daphne

Pár hónapja látogatom az oldalt, és többnyire nagyon is szimpatikus amit írtok. Egyet tudok érteni a feminizmus – legalábbis a mai, férfiakon átgázoló, mindenkit átnevelni akaró változata – elleni küzdelemmel.

Viszont ezt a cikket nem igazán értem. Azt olvasom pont az előzőben, hogy itt a nem általában a nők, hanem a feministák hülyeségeiről beszéltek. A feministák akarnak főállású anyák lenni? Hogy jön ez ide?

Tudom, hogy szinte lehetetlen elhinni, hogy fárasztó kisgyerekekkel otthon lenni, én se hittem el annak idején. Nem azt akarom mondani, hogy nehezebb vagy több munka, mint állást vállalni, de annál több, mint hogy azt mondják rá: “te úgyis csak tologatod otthon a matchboxot”. Tulajdonképpen, aki soha nem dolgozott mondjuk irodában, az is mondhatná, hogy “te csak az egeret tologatod egész nap”;)

Talán nem szerencsés, hogy pont ehhez szólok hozzá először, aztán még kikiáltotok feminista trollnak. Éppen azért zavar ez az írás, mert az átgondolatlansága rontja a hitelét az egyébként értékes oldalnak.

 

hgyi
Szerkesztő

Nem. A feministák nem akarnak főállású anyák lenni. Sőt… Mint ahogyan a főirányadó főfeminista főnéni (Simone de Beauvoir) írta: „Egyetlen nőt sem szabad felhatalmazni arra, hogy otthon maradjon gyermeket nevelni… Azért nem szabad ilyen választás elé állítani a nőket, mert ha van ilyen alternatíva, túl sok nő fogja választani…”
Csak gondolom, a karrierépítés miatt írta ezt.

Hogy mit lehet munkának tekinteni, jó kérdés. De ha bölcsődében, óvodában végzed ugyanezeket a feladatokat, vagy bejárónő vagy, az már munka. Jó, lehet azt mondani, hogy a bölcsődében, óvodában nem csak 3-6 gyerek van – bár magánóvodákban vagy családi óvodákban ez sem ritka. És jó, azt is lehet mondani, hogy vazze! a sajátoddal foglalkozol, magadnak háztartasz, mit nyígsz?!

És ha már tényleg viccnek tekintjük a kiinduló viccet – mert valóban az -, miért jutunk el egy véresen komoly anyabasztatásig? Szerintem vedd te is az egész cikket viccnek.

daphne
Olvasó
daphne

Igen, ezeket én is így végig szoktam gondolni:)

Azért nem akarom viccnek venni, mert egy jó alap beszélgetni egy elterjedt véleményről.

Kodo
Újságíró
Kodo

Nem érzem úgy, hogy itt “anyabasztatás” folyna.
Most itt nyilván a negatív jelenségeket emeljük ki, az igazi anyák tiszteletének megtartásával.

Bizonyos anyák viselkedéséről, hozzáállásáról van szó.
Az ő viselkedésüket nevezhetném “apabasztatásnak” akár, ahogy már említettem valahol “a nő az egyedüli életetadó; csakis az anyáknak köszönhetünk a világon mindent…stb” ismert öntömjénező kiszólásokat egyesektől.
Ünnepélyeken is nyálas szóvirágok ezek, de viszont igenis vannak, akik nem hogy komolyan hiszik is, de egyenesen visszaélni akarnak vele.

hgyi
Szerkesztő

Ez oké, de itt mos a főállású anyaság intézményéről volt szó.
Persze, tudjuk, hogy vannak anyák, akik nem főállású anyák és még csak nem is háztartásbeliek, de ők Az Anyák.
Én most nem rájuk gondoltam.

daphne
Olvasó
daphne

Meddig indokolja szerinted a gyerek kora, hogy otthon maradjanak vele? A viccben szereplő nőnek van egy 3 éves és egy 6 hónapos gyereke is, ez pont rossz példa, nem?

Nem úgy értem, hogy valami ellen nem szabadna szót emelni. Értem, hogy mi nem tetszik neked, csak szerintem a módszer nem megfelelő. Én nem érzem olyan elterjedtnek, hogy bőven iskolás gyerekekkel otthonmaradó nők követelnék, hogy komolyan vegyék a munkájukat. Aki otthon marad ilyenkor is, az vagy tényleg valami elkényeztetett úriasszony, aki egész nap a fodrásznál ül mert megteheti, de szerintem ő nincs felháborodva, ha valaki azt mondja, nem dolgozik. Vagy van mondjuk öt-hat gyereke, akik mellett azért jóval több munka marad otthonra, akár a háztartás terén, akár azért, mert nagyobb eséllyel lesznek betegek. Vagy van más dolga is mellette, mittudomén, ruhákat varr a családjának vagy gazdálkodik. Ezt meg nem nevezném a társadalom szempontjából haszontalannak. Olyat is el tudok képzelni, hogy ha már tényleg nagyok a gyerekek, de nincs szükség arra, hogy pénzt keressen, akkor önkéntes munkát vállal. Vagy például gondozza az idős szüleit, nagyszüleit.

Én azt tapasztalom, hogy azok a nők, akik felháborodnak, hogy nem értékelik a munkájukat, amit otthon végeznek, azok jórészt kisgyerekekkel vannak otthon, és nem az bántja őket, hogy nem kezelik ezért felsőbbrendűnek, hanem amikor azt sem ismerik el, hogy egyáltalán munka lenne. Mármint olyan értelemben, hogy más munkákhoz hasonlóan sok erőt, odafigyelést igényel, fárasztó, és értelme van.

A másik meg, hogy a feminizmus előtti időkben az volt az általános, ugye, hogy a nők nem vállalnak állást. Ez volna a “hagyományos” munkamegosztás, nem?

 

ishi
Olvasó
ishi

:-)

én csak közbeszúrnám a saját tapasztalatom. Mikor megszületett a gyerekünk onnantól kezdve Anya egész nap dolgozott otthon a gyerekkel, amikor hazaértem a melóból akkor leváltottam, ő meg ment pihenni. A vicces csak az volt, hogy ő komolyan úgy gondolta, hogy kidolgozta magát és jár neki a pihenés. Én vegyem át a kölyköt és örüljek, hogy a gyerekkel lehetek, merthogy nekem ez nem munka, hanem szórakozás :D

Persze kibírtam, de kellett hozzá humorérzék … a másodiknál már fel se tűnt  :D :D :D

daphne
Olvasó
daphne

Hát igen, ebbe a hibába én is beleestem. Nagyon kellett már a nap végén legalább egy pár perc szünet. Persze annak is kell, aki éppen hazaesik munkából. Nehéz megérteni egymást:)

ishi
Olvasó
ishi

nehéz bizony :)

Amúgy azt ne felejtsük el, hogy a nő szervezete, és némileg az idegrendszere is kikészül a szüléstől és az első gyerekkel töltött pár héttől. A szoptatás pedig aztán tényleg kimeríti, szóval van oka “hülyének lenni” , csak nincs mindig elég idő két ba**tatás közt kipihenni magam, úgyhogy néha ingerültté váltam/válok :D :D :D

Kodo
Újságíró
Kodo

A cikkröl nekem az a jelenség jutott eszembe, amikor az anya az önimádatig elszáll magától és a helyzetét, a terheit túldimenzionálva a szükebb és tágabb környezete kihasználására törekszik.
Létezik a szinte vallásosan irreális anyamítosz jelensége. Nem tudok mit kezdeni az olyasfajta szólam virágokkal, mint pl. az anya az egyedüli életetadó és stb.
Mint megtermékenyítöt, az apát tekintem életetadónak, az anya a világrahozó. Azt is elfogadom, hogy ök ketten együtt az életetadók. Az új élet létrejötte nem tekinthetö az anya egyedüli érdemének. Akkor sem, ha a biológiai folyamatban övé a megterhelö szerep. A férfinek ugyanúgy vére a gyerek, söt érdekes, a vércsoportja is az apjáé, apja vére.

A cikkel talán az lehet a baj, nem érzödik belöle eléggé az anyák megérdemelt tisztelete, amivel szemben sarkosabban lehetett volna érzékeltetni a kihasználósdit játszó anyák érdemtelenségét.

Kodo
Újságíró
Kodo

Nálunk is úgy volt, hát persze hogy mi is cseréltünk amikor hazaértem. Mindkettönknek pihentetö volt, nekem is nagyon a másfajta viágba való átzökkenés élménye :)

Balubacsi
Olvasó
Balubacsi

Sokakkal ellentétben én teljesen egyet tudok érteni a cikk mondanivalójával. Rengeteg olyan anyáról tudok, aki valami fantasztikus csodalénynek állítja be magát, és amúgy egy tipikus low stress jobért olyan mértékű elismerést vár el, mintha a világot mentette volna meg legalább. Undorító, UNDORÍTÓ, a gyomrom kifordul a sok önelégült féregtől. Nem sokat segít a helyzeten az sem, hogy a feleségem már többször kijelentette, hogy márpedig ő ha teherbe esik, szülés után nem fog visszamenni dolgozni. Never. Nem szeretném ide leírni, hogy mit gondoltam ekkor.

hgyi
Szerkesztő

Nagyon szeretheted ezt a lányt!

Deansdale
Admin

Daphne, Isten hozott :) Nem kiáltunk ki semmiféle trollnak, minden normális ember véleményét szívesen hallgatjuk.

Itt annyit kell ehhez az egészhez hozzáteni gondolatban, hogy egyéni szerzőink vannak, akik egyénileg jelentetnek meg cikkeket. Amit Borisz most írt, azt mi is most látjuk először, és mi és éppúgy vitat(hat)juk mint bárki más, aki olvasóként erre jár. Nem árulok el nagy titkot, hogy sokan a szerzőgárdából is vitatják az álláspontját, de ez önmagában is lehet pozitívum, így legalább van párbeszéd, megismerhetjük egymás álláspontjait, plusz csiszolhatjuk a sajátjainkat.

Visszatérve az aggodalmadra: itt teljesen és tökéletesen szabad ellenvéleményt megfogalmazni. Amit nem szeretünk, az a tényleges trollkodás. A kettő között óriási szakadék tátong, amiről nekünk is van tudomásunk :)

daphne
Olvasó
daphne

Köszönöm szépen:)

Szerintem itt keverednek a dolgok. Vannak anyák, akik óriási mártíromságnak élik meg a munkájukat, és vannak férfiak, akik annyit sem ismernek el, hogy egyáltalán munkát végeznek. Az igazság meg középen van.

Deansdale
Admin

Nyilván vannak hülye férfiak is. A cikkben erről nem esett szó, de ez nem azt jelenti, hogy eltagadnánk a létüket :)

Kodo
Újságíró
Kodo

Ez a kétféle végletes hozzáállás meg még cukkolja is egymást.

Deansdale
Admin

Fentebb linkeltem Bill Burr amerikai stand-up komikus videóját, amit gondolom sokan nem néztek meg (érthetően). Ebben arról mesél, hogy párjával az Oprah-showt nézte (ami a legnagyobb és legismertebb amcsi női talkshow a tévében, mint Maunika a fénykorában tízmillióval beszorozva), és Oprah úgy vezette fel a következő vendéget, hogy “a legnehezebb munkát végzi a világon: anya!” Szerintem ez az a mentalitás, amitől Borisznak (és még sok más férfinak) eldurran az agya, és tegyük hozzá, jogosan. Bill Burrt idézem: “amit a pizsamádban végezhetsz, az nem a legkeményebb munka a világon”. Vannak közöttünk akik tényleg szénbányában rohadnak, vannak akik a 40 fokos nyári hőségben csákánnyal vernek valami keményet, vannak akik mélytengeri hegesztők vagy alaszkai rákhalászok. Ezek teljes joggal háborodnak fel, amikor valami idióta ilyen hülyeségeket mond.

Ezt a felháborodást viszont nehéz szavakba önteni, mert a legtöbben félreértik. Nagyjából úgy, ahogy itt is megtörtént. Szó sincs arról, hogy itt bárkinek (akár Borisznak) gondja lenne az anyasággal – ezt ő maga is kifejtette. Amivel – vagy inkább akivel – gondja van, az azok a nők, akik leborulást meg éljenzést követelnek azért, mert otthon vannak a saját gyerekükkel. Senki nem mondta, hogy az “könnyű”, vagy hogy ne járna bizonyos áldozatokkal, de:

1. Azt az anya saját magáért, és a saját gyermekéért csinálja, tehát ha nem muszáj ne várja el érte kívülállók feltétlen odaadását és csodálatát – érje be a férje köszönetével és a gyermekei szeretetével. Ennek a munkának ez a fizetsége…

2. Azért annyira nem nehéz dolog, hogy erre hivatkozva valamiféle mártírnak kiáltsa ki magát, aki titokban hősiesen szenved a “világ legnehezebb munkájával” (amit már az őskorban is el tudott végezni bármelyik ősasszony, sőt, a csimpánzok meg a gerlicék is felnevelik a saját utódaikat).

Szóval öntsünk tiszta vizet a pohárba: Tiszteljük a nőket, és tiszteljük az anyákat, de nem fogunk hasraesni senkitől, aki felsőbbrendűnek képzeli önmagát csak azért, mert a saját gyermekével “kell” foglalkoznia. A valódi tiszteletet nem lehet sem kikövetelni, sem kisírni – ki kell érdemelni. És erre a legjobb módszer a csöndes kitartás, helytállás, a belülről jövő elfogadása az áldozatvállalásnak, és a nehézségek ellenére kifejtett pozitív és optimista munka egy boldog családi élet felépítésében. Ezek azok az erények, amikért egy anyát tisztelünk.

Raon
Olvasó

Hát Borisz. Szokásoddá vált, hogy nem reagálsz arra, amiket neked írok – remélem most kivételt teszel, mert ez fontos lenne. Őszintén szólva elkeserítő volt olvasni ezt a cikket. Annak örülök, hogy az első hozzászólásodban konkretizáltál, mit akartál ebből kihozni, mert így a helyzet annyiban kevésbé necces, hogy szándékaid szerint legalább nem anyamolesztáló okosítást akartál összehozni. A gond akkor az, hogy te a jelek szerint (nem először) nem vagy túl nagy barátságban a magyar nyelvvel. Ha úgy gondolod, hogy jól tudsz fogalmazni, akkor téged átvertek, már elnézést – ez a cucc ugyanis egyáltalán nem azt adja át, amit szerettél volna. Mert az tényleg jó, hogy te “nagyon tisztelem azokat az anyákat, akik felfogják, mit jelent anyának lenni, és tisztességesen teljesítik az ezzel kapcsolatos elvárhatót” – a gond csak az, hogy ennek fikarcnyi nyoma sincs a szövegedben, teljesen általános kijelentéseid vannak, amelyek minden anyára, nőre vonatkoznak. És ez védhetetlen hiba. A blogodat látva őszintén szólva én nem is értem, hogy sikerül neked itt ilyeneket összehozni. A blogodon rendre előadsz egy-egy ügyes gondolatmenetet, helyenként brilliáns levezetésekkel – itt meg rendre félreérthetően általánosítasz, azután meg jól agyonhallgatod, ha ezt jelzik neked (de most komolyan, ennyire nem bírja az egód a kritikát?). Ha akarod kigyűjthetem neked csokorba, mely mondatokkal vitted félre az egészet. Aztán ha túllépünk azon, hogy te voltaképpen az anyasággal takarózó nőket akartad csesztetni, nekem még akkor is felfordulna a gyomrom az efféle férfifölényeskedéstől, már elnézést. Ha képes vagy ilyet leírni, hogy “De az anyaság fogalmi védelme mögé bújó ingyenélő szarháziakkal szembeni indulataim csak erősödnek ettől.”, akkor szerintem ne ide járj gyűlölködni, vannak remek orvosok, kezelések, gyógyszerek erre, amelyek segíthetnek rajtad. Ez most bunkóságnak tűnhet, de komolyan így gondolom. Az, hogy a véleményed megvan valamiről, és azt határozottan képviselni akarod, egy dolog. Az efféle, beteg hajlam meg egy másik. Én azt gondolom, hogy egy férfi számára azért igenis legyenek szent dolgok – alapértékek, ha úgy tetszik. A gyereknevelés tipikusan ilyen, az anyaság még inkább. Nem is az a gond az írásoddal, hogy egy efféle szent témával viccelődsz, vagy jó esetben csak elmélkedsz rajta. A csavar többszörösen összetett – ettől olyan necces a végső konklúzió is. Tegyük fel, hogy a jelenleginél sokkal pontosabban fogalmazol, és a fentiek tényleg csakis az anyasággal takarózó nőkről akartak szólni. Szerintem még akkor is védhetetlen olyan kijelentéseket tenni, hogy “olyan társadalom, ahol az anyaság teljes értékű foglalkozás, nem lehet egészséges”. Gyorsan tisztázzunk valamit: tapasztalatod is van ezekben a dolgokban (értsd: családos ember vagy?), vagy csak elméleti levezetést láthattunk tőled? Merthogy gyermekorinetált szemszögből nézve éppenhogy az a társadalom lehetne a legegészségesebb, ahol a gyermekek a szüleikkel nőhetnének fel, a családjukban, szélesítve a kört egy összetartó, mini közösség védelmében – és nem ilyen-olyan helyekre lennének bevagonírozva, hogy addig a szülők a megélhetésükért a munkahelyeiken rabszolgázzanak. Bárki bármit mond, alapvetően eleve egy gyermek, család és közösségellenes dolog, hogy a gyermekek az alvásidejükön túli ébrenléti idejük legalább felét (később még többet is) a családjuktól, szüleiktől távol kell töltsenek. Az első hét évben (amíg kialakul a gyermek én, komplex személyisége tudata) minden efféle hatás hatványozottan fontos, kb. a gyermek egész későbbi életére meghatározó jelleggel bír. Eszerint tehát a főállású anyaság a jelenlegi társadalmunkban a létező legkisebb rossz a gyermek érdekéhez képest. Az meg egy óriási hülyeség, ez csak x óra időtöltés – ha az anya cseszik foglalkozni a gyerekével, akkor igen. De ha mindent meg akar tenni a gyerekéért, akkor hidd el, ez olyan főállású munka, amibe a férfiak többsége belegebedne. Nem is bírná, mert nem erre vagyunk huzalozva. > De ha már így meg lettem szólítva kétfelől is: szerintem tök jól körbeírtam, hogy mivel van a baj, semmiképpen se az anyaság azon szakaszával, amikor még a gyerek kora indokolja, hogy otthon maradj vele. Amikor viszont a… Tovább olvasás »

Deansdale
Admin

Karakán odamondás, azt meg kell hagyni :)

…”sokan a szerzőgárdából is vitatják az álláspontját”…

Oké, fogalmazhatott volna pontosabban, de talán pont azért nem olyan nagy baj ez, mert elindította a vitát, amiben ki lehet fejteni ezeket a különböző véleményeket.

Balubacsi
Olvasó
Balubacsi

De ha mindent meg akar tenni a gyerekéért, akkor hidd el, ez olyan főállású munka, amibe a férfiak többsége belegebedne.

Szerintem meg nem. Csak a nők az elmúlt évtizedek (évszázadok?) alatt ügyesen megtanulták egy levegővel felsorolni a bruttó 2 órányi “munkát”, amit naponta végeznek, hogy az soknak tűnjön. “Sétálnivittem mostamvasaltam főztempelenkáztam…” Ismerős? Borisz szerint az anyai teendők ellátása nem munka és szerintem sem az. A “házimunka” már közelít, de az sem. Senki nem kicsinyli le az anyákat, de a dolgokat igenis a valós értékén, reálisan kell megítélni.

daphne
Olvasó
daphne

Elég sok férfi elvégzi ugyanezt a munkát, mert például megözvegyült, tehát természetesen a férfiak is képesek rá.

Szerinted mi az, hogy munka?

Balubacsi
Olvasó
Balubacsi

Pontosan ezt mondom én is, hogy az égadta egy világon semmi olyasmi nincs benne, amit egy férfi ne tudna elvégezni, ha rákényszerülne, ahogyan van is rá nem kevés példa. Talán a szoptatás lehet kivétel, de nem minden anya szoptat, tehát ez is kiesik.

Vegyük észre: a nők nem hülyék, legalábbis ennyire nem. Ha valóban az anyaság lenne a legnehezebb munka a világon, akkor a világ női önként arra törekednének, hogy minél előbb visszatérhessenek dolgozni és szabaduljanak ezektől az állítólagosan borzasztóságos teendőktől. A nagy többség viszont ennek pontosan az ellenkezőjét szeretné, gyermeket nevelni lehetőleg 18 éves koráig, vagy szülni folyamatosan, ameddig csak lehet, hogy NE kelljen visszamenni dolgozni. Kicsit ellentmondásos a retorika és a gyakorlat, nem?

hgyi
Szerkesztő

Raon azt írta: “amibe a férfiak többsége belegebedne” – nem azt, hogy nem lenne képes elvégezni.

daphne
Olvasó
daphne

Nem merném kijelenteni, hogy a többség otthon szeretne maradni, főleg úgy, hogy később se csinál semmi mást. Van akinek jobban fekszik az otthonmaradás, van aki hosszútávon megőrül tőle.

De a kérdésemre nem válaszoltál. Mitől lesz egy tevékenység munka, a másik pedig nem?

hgyi
Szerkesztő

daphne kérdését felteszem én is, mert szerintem ehhez az egészhez fontos tisztázni a munka definícióját.
Mi a munka?

Deansdale
Admin

Nehéz lesz egyértelmű definíciót kreálni, mert többféle munka létezik.

Alapvetően ahogyan a többség érti a munkát, az az, hogy másnak csinálsz valamit, amiért ellenszolgáltatást ad. Ilyen értelemben otthon nem lehet dolgozni, mert azt magadnak csinálod, vagy a családodnak, ami ebben a szövegkörnyezetben ugyanazt jelenti: magadnak csinálod.

Van ezen kívül a “házimunka”, amit azért hívnak így, mert nyilván nem szórakozás :) De azért nem is “munka” a szó eredeti értelmében. Főzni, mosogatni, takarítani együtt jár az élettel, azt az embernek magának is el kell végeznie, ha egyedül él is. Hogy ezt kiterjeszti valaki a családjára, tulajdonképpen természetes, de attól még nem válik “igazi” munkává.

A gyereknevelést csak tévedésből szokás a munkával keverni, mert bár ez is nehézségekkel és áldozatokkal jár, de a szó semmiféle értelmében nem munka. Ha mások gyerekét neveled, az már tekinthető munkának – viszont annyival kevésbé tekinthető nevelésnek… Bármely élőlény számára, az embert is ideértve, a saját utódjainak a gondozása a legelemibb feladata és “erkölcsi” kötelessége, de nem munka.

daphne
Olvasó
daphne

Ha így tekintjük, akkor igazad van, és otthon gyereket nevelni, háztartást ellátni nem munka. De azt talán nem vitatod, hogy attól még lehet kimerítő.

Deansdale
Admin

Nem vitatom? Többször is leírtam :)

daphne
Olvasó
daphne

Mondjuk nem nevezzük munkának a fentiek alapján. De vajon attól még értékes ez az elfoglaltság?

Deansdale
Admin

Ez valami beugratós kérdés? :)

Nyilván “értékes” amit egy anya a saját családjáért tesz (már ha jól csinálja). Ez itt egy pillanatig sem volt kérdéses senki részéről. Amin forog a vita, az nagyjából az, hogy egy anyának a “befektetett vagy előállított érték” ellenszolgáltatása nem más, mint a munka konkrét eredménye, vagyis hogy van egy tiszta és rendes lakása, egészséges kajával az asztalon, meg egy (pár) jólnevelt gyermeke aki(k)ben örömet talál. Emellett – ha “normális” családról beszélünk – van egy férje, aki egy munkahelyen gürcöl, hogy ellássa a családot, és ez egy olyan “gesztus”, ami szintén tekinthető az anya értékteremtése “kompenzációjának”. Magyarul a háztartásbeli nő fizetése az amit a férfi önként hazaad :)

daphne
Olvasó
daphne

Igen, kicsit beugratós volt a kérdés:)

Mert ha értékesnek tartjuk, akkor nem mondunk olyat, hogy csak otthon van és amit csinál az csak egy elfoglaltság. Lehet, hogy te ilyet nem írtál, akkor elnézést, de szerintem pont nincs abban egyetértés, hogy értékes-e.

Deansdale
Admin

Szerintem arról van szó, hogy Borisz több facebookos anyukát ismer, mások (köztük te és Raon) viszont több “igazit”.

Az, hogy valaki teremt-e értéket, és ha igen, mennyit, azt nem lehet eldönteni simán egy olyan címkével, hogy “anya” vagy “háztartásbeli”.

daphne
Olvasó
daphne

Jó, ezt el tudom fogadni.

Balubacsi
Olvasó
Balubacsi

Megkísérelhetjük közösen megtalálni a munka fogalmát, de mivel évszázadok óta folynak viták róla, nem biztos, hogy most sikerülni fog. Mindazonáltal elég álságos számomra, hogy játsszátok az értetlent. Borisz leírta:

“Az ilyen nőtől megkérdezném, hogy mégis mit nevez munkának. Hogy tudja-e, mi a különbség az elfoglaltság és a munka között. Ugyanis ha matchboxot tologatok a szőnyegen, az bizony elfoglaltság, engem személy szerint 100%-ban le tud foglalni, ha tehetném, egész nap matchboxot tologatnék a szőnyegen. Van is egy piros autóm, ami nagyon jól gurul, egyébként hátra is lehet húzni, és akkor a rugó a szoba másik végéig hajtja. Én hajlandó lennék 14 órában ezt csinálni, aztán este holtfáradtan ágyba dőlni, és másnap kezdeni elölről, mintha mi sem történt volna. Zokszó nélkül!”

Akinek ebből nem nyilvánvaló, hogy a cikkíró mit tekint munkának és mit nem, azzal nem lehet mit kezdeni és talán nem is érdemes.

daphne
Olvasó
daphne

Nekem ebből nem volt nyilvánvaló, azért kérdeztem. Valami elképzelésed biztos van neked is, egy alapelved, hogy mitől lesz valami munka. Nem gondoltam, hogy közösen meg is kellene egyezni a definícióban.

hgyi
Szerkesztő

Mivel Borisz cikkével kapcsolatban Raon véleménye mellett állok, nem, nem nyilvánvaló.
Egy anya tevékenysége valóban nagyon változatos, és szinte megfogalmazhatatlan, besorolhatatlan. Nem elfoglaltság. Számomra az elfoglaltság valami kellemes dolog. A háztartás nagyrésze nem az.
Jóideje sok segítséget adnak a gépek, a készen vásárolható dolgok, ez igaz. De nagyon sok nőnek nem kielégítő szellemi tevékenység a kisautók tologatása és Brumi mackó kalandjainak olvasása. A háztartási munkák egyszerűsége és monotonsága is eltompít. Van némi izgalom és logisztikai kihívás, amikor a gyerekek ide-oda hurcolását meg kell szervezni összhangban a vásárlással, főzéssel, vendégséggel, tekintettel a család többi tagjára.
Fárasztó a rengeteg apró dolog kitalálása, végiggondolása, levezénylése, megvalósítása.
A nőknek általában több dolog jut eszébe háztartás címén, vagy a gyerekekkel kapcsolatban, mint egy férfinak. Ez teljesen természetes. És igen, sok nő fikázza is ezért a férfiakat – amelyet nagyon nem helyeslek. De azt sem, hogy ezt a fajta tevékenységet sokan semmibe veszik, lekicsinylik.

Deansdale
Admin

Raon olyasmire gondol – bár tudom hogy nem szerencsés a nevében nyilatkozni, de ha akarja úgyis elmondja ő maga -, hogy az anya legfőbb feladata a gyermek nevelése, vagyis a folyamatos odafigyelés. Képességfejlesztés, pszichológiai / lelki egészség kifejlesztése és fenntartása, viselkedésminták átadása, emberségre nevelés, satöbbi. Ez korunkban a szőnyeg alá van söpörve, és általában pont a “díszanyák” azok, akik a siránkozások mögött valójában a tévé elé ültetik a gyereket, meg hagyják az ágyban bömbölni, amíg ők chatelnek meg facebookoznak.

Hogy a gyermek nevelése (és itt a szót a fentebb kifejtett értelemben használom) mellett mosogatni meg főzni is kell, az szinte mellékes. Egy épkézláb nőnek valóban a házimunka a legkevesebb.

Mondjuk annyiban Raon egy kicsit tényleg túloz, hogy elég sok férfi is nevel egyedül gyereket, tehát a “belegebednénk” kicsit erős. Egy férfitól másféle energiákat és talán több türelmet igényel a dolog, de nem lehetetlen jól csinálni.

Raon
Olvasó

Elnézést, már épp indulóban vagyok (két napig nem is leszek gép előtt), így most csak sietve.

A “férfiak többsége belegebedne” szerintem azért pontos megfogalmazás, mert jól jelzi az általános tendenciát is, ami ugyanakkor nem jelent kizárólagosságot.
Természetesen van az úgy, hogy egy férfi is helyt tud állni efféle szerepkörben. De akkor tegyük mellé a következményeket is:
– legjobb esetben maradéktalanul el tudja látni a feladatát, és ilyenkor minden nap totál leszívott aggyal fejezi be a napot (annyit kivesz belőle a gyerekre való folyamatos odafigyelés). A probléma csak az, hogy ez a ygerek szemszögéből még mindig csak a kisebb rossz, tehát hiába tesz meg a férfi mindent, ez a gyereknek sosem lesz száz százalékos, kerek történet, a legjobb esetben is csak arról lesz szó, hogy minimalizáltuk a széttört családmodellből származó negatívumokat.
– más esetben a férfi úgy tud helytállni, hogy vagy nem figyel oda a gyerekre annyira, mint kellene, vagy olyan gyereknevelési stratégiákat talál ki, amelyekkel próbál könnyíteni a maga helyzetén. Pár példa: nem ő mesél a gyereknek három órát, hanem leülteti szépen a tévé elé. Nem ő fog vele játszani a játszótéren, hanem bezavarja a homokozóba, és igyekszik rávenni, hogy találja fel magát. A gyerek persze alkalmazkodik, minden gyerek minden helyzetben mindig próbál alkalmazkodni, de ez gyerekorientált szempontból semmi esetre sem nevezhető jó megoldásnak.
– talán mondanom sem kell, lehet úgy is férfinak gyereket nevelni, hogy kvázi “túlél”, örül, ha valahogy sikerül. A kérdés az, hogy ez a gyerek érdekeit nézve egyáltalán említésre méltó-e egy érték alapú beszélgetésben.

Ami pedig a gyereknevelés munka részét illeti, szerintem itt kizárólag az mondhat olyat, hogy “az nem ér annyit, mint egy rendes munka”, akinek halvány lila elképzelése sincs arról, hogy néz ki ez, ha az anya jól csinálja. Mert az bizony kutyául nem csak időtöltés…

Deansdale
Admin

“hiába tesz meg a férfi mindent, ez a gyereknek sosem lesz száz százalékos, kerek történet, a legjobb esetben is csak arról lesz szó, hogy minimalizáltuk a széttört családmodellből származó negatívumokat”

Ami persze nagyjából ugyanúgy igaz az egyedülálló anyákra is. A férfi szerepmodell is fontos, különösen a fiúknak.

“olyan gyereknevelési stratégiákat talál ki, amelyekkel próbál könnyíteni a maga helyzetén”

Nem akarom az ördög ügyvédjét játszani, de ez manapság a nőkre is ugyanannyira jellemző. Talán még jobban is, mert ha egy férfi “kényszerül” gyereknevelésre, akkor általában tisztában van a felelősség súlyával, ami sok trendi koca-anyuciról nem mondható el. Nem szokásom egyedi példákkal jönni, de a közvetlen környezetemben sok ilyet látok oda-vissza, nem a levegőbe beszélek.

> “az nem ér annyit, mint egy rendes munka”

Itt gondban leszünk, mert ez alma-narancs összehasonlítás. Egy testileg-lelkileg egészséges, kulturált, civilizált, és saját értékrenddel bíró ember felnevelése nyilvánvalóan nagyobb “érték”, mint mondjuk 1 köbméter kőolaj kipumpálása a föld alól. Ugyanakkor a gyermekét mindenki magának neveli, és nem várhatja el, hogy mások fizessenek az ő “munkájáért”. Egy pillanatra vonatkoztassunk el a modern világ stresszétől meg hülyeségeitől – egy anyának a saját gyermekével foglalkozni azért elsősorban mégiscsak öröm, még akkor is, ha olykor megterhelő. Logikus és egyszerű kérdés az összes “mártír anya” irányába, hogy ha neki ez ennyire rossz, akkor minek vállalta? Senki nem kötelezte szülésre, a saját döntéseinek a saját következményeit pedig vállalja saját maga. Harmadrészt oké, hogy a gyerek neveléséhez rengeteg belefeccölt idő és energia kell, de ha már ragaszkodunk az alma-narancs összehasonlításhoz, akkor ismerjük be, egy agysebésznek vagy akár egy rákhalásznak is k*rvanehéz munkája van, amihez rengeteget kell tanulni, sok időt és energiát kell belefeccölni, és ráadásul életveszélyes, vagyis folyamatos koncentrációt és felelősségvállalást igényel. Szép dolog az anyaság “intézménye”, de ha megkérdeznél közülük ezret, hogy nevelik a gyereküket vagy inkább elmennek uránbányásznak, szerintem mindannyian az előbbit választanák. Szóval oké, oké, anyaság, vettük – de azért ne nézzük már le a “konkrét” munkát sem, mert az működteti és viszi előre a világot, és azt sem feltétlenül könnyű csinálni. Megkockáztatom, hogy számtalan olyan munka létezik a világon, ami (adott esetben nagyságrendekkel) nehezebb, mint nevelni a saját gyerekünket.

Egyébként ott látok még egy apró bökkenőt, hogy (tán tudat alatt) a anyát hasonlítod a rossz apához, így eredendően van némi billenés a véleményedben.

Raon
Olvasó

Balubácsi:
Napi rutin hároméves korig (csak a fontosabbak):
– háztartásvezetés
– napi főzés
– két-három óra játszótér
– ugyanennyi otthoni játék
– napi egy óra mese
– külvilági tapasztalatszerzés (a legjobb a zenés foglalkozásokra járás, heti egy két alkalom)

Ha az anya nem csak alibizik, hanem tényleg anya, akkor az első három évben kb. akkor van szabadideje, amikor a gyerek alszik, ő meg fent van. Meg amit a gyerek mellett, gyerekkel együtt meg lehet csinálni.

Balubacsi
Olvasó
Balubacsi

Nem szeretnék szemtelen lenni, de röhögés nélkül hogy bírtad ezeket leírni?

– háztartásvezetés: Ez mit foglal magában? Nem hiszem, hogy minden nap fényesre lenne csuszkorálva a lakás a padlótól a plafonig, hogy minden nap ablakot kellene mosni. A mosást esetleg? Teknővel dolgozik a példabeli anyuka?

– napi főzés: Nyilván egy gyerekes család sem hozatja a felnőttek kajáját sehonnan, hanem anyuka tesz minden nap más meleg ételt az asztalra. De ha véletlenül így is lenne, már nem kell kovakővel tüzet csiholni és őrizni a tábortüzet, egész jól megfő a kaja a tűzhelyen magától is.

– két-három óra játszótér: Öööö…. ez alatt a szoptatás-büfiztetés-székletürítés-tegnapezttanultuk témakörének közös kitárgyalását érted a többi anyukával, megspékelve néha egy-egy “Ne vedd már azt a szádbaaaa hányszormondjammég??!” kiáltással? Utóbbi kiesik, ha a gyerek még nem jár, akkor marad a babakocsi toszigálása előre-hátra.

– ugyanennyi otthoni játék: Lásd a cikket, de alapvetően nem is gondolom, hogy ehhez bármit kellene fűzni.

– napi egy óra mese: A hangos olvasás is kimerítő, igen.

– külvilági tapasztalatszerzés: A példában szereplő zenés foglalkozásokra járás is nyilvánvalóan olyasmi kimerítő szörnyűség, amire senki férfiember nem cserélné le a munkáját, ha tehetné.

daphne
Olvasó
daphne

Ne haragudj, de ezt csak ki kell emelnem: “egész jól megfő a kaja a tűzhelyen magától is”. Azért ez is elég vicces;)

Balubacsi
Olvasó
Balubacsi

Nem haragszom, sőt, ha ez minden, amibe bele tudtál kötni a fentiekből – és nagyon úgy tűnik – akkor azt elismerésnek tekintem, és meg is köszönöm. ;-)

daphne
Olvasó
daphne

Nem, ez az aminél nem bírtam ki, hogy ne kössek bele, de a többibe is bele tudnék, csak nincs kedvem:)

De ha ilyet leírsz, hogy a főzés csak annyi, hogy a lábos alatt bekapcsolom a tűzhelyet, akkor a többi vajon mennyire megalapozott? Vagy viccből írtad, csak nem tűnt fel?

Deansdale
Admin

Ebben nem lesz egyszerű zöldágra vergődni, de azért inkább ne vesszetek össze.

Az igazság középúton van. Volt alkalmam hónapokig egyedül élni, tudom mit jelent vezetni egy háztartást, főzni, mosni, stb. Nem az az ördöngősség aminek egyesek beállítják. És hát az is igaz, hogy modern korunkban a főzés sem az ami 100 éve volt. Manapság az anyák többsége a fagyasztóból tesz valamit a mikróba, vagy valami hasonló komolyságú munkafolyamatokat végez a hétköznapokon. (A hétvége lehet más kérdés.) Sőt, a gyerek megfelelő életkoráig elvan bolti bébipapin, nem igaz?

Szóval kár veszekedni, mindkét irányba.

CigarettazoDietrich
Olvasó
CigarettazoDietrich

Cica, amit leírtál fent az gumimaci. Van olyan ÉVFOLYAMTÁRSNŐM, aki megcsinálja EGYEDÜL, úgy hogy közben orvosira jár, ami azért nem játszótér, sem energiában, sem időben és eszében sincs nyavajogni. A kissrác meg 2 éves és 4 hónapos. Hagyjuk már…

daphne
Olvasó
daphne

Nem arról volt szó, hogy kinek rosszabb, elkezdhetünk licitálni, hanem hogy egyáltalán munka-e amit egy anya otthon végez. Szerintem senki sem panaszkodott.

don Fefinho
Újságíró

Igen

Balubacsi
Olvasó
Balubacsi

hgyi: Hadd emeljek ki néhány ellentmondást, idézetek tőled:

“Egy anya tevékenysége valóban nagyon változatos” vs “A háztartási munkák egyszerűsége és monotonsága is eltompít.”

“nagyon sok nőnek nem kielégítő szellemi tevékenység a kisautók tologatása” vs “nagyon nem helyeslek. De azt sem, hogy ezt a fajta tevékenységet sokan semmibe veszik, lekicsinylik.”

Szerintem érted Te, hogy mi itt a lényeg, és általában csak az nem érti, aki nem akarja érteni. Az anyasággal együtt járó feladatteher semmiképpen nem tekinthető olyasminek, amiért az anya bármilyen jogcímen valamiféle pozitív megkülönböztetésre tarthatna igényt. Tipikus low stress job ez, ahogyan írtam is, aminek a fizikai részét a gépek könnyítik meg (ahogyan Te is elismerted), a szellemi oldalát pedig ugyancsak az imént mutattad be. Én sem azt mondom, hogy ezt az energiabefektetést nem kell elismerni, dehogynem kell, a saját helyén kezelve, a megfelelő módon.

Raon
Olvasó

> Az anyasággal együtt járó feladatteher semmiképpen nem tekinthető olyasminek, amiért az anya bármilyen jogcímen valamiféle pozitív megkülönböztetésre tarthatna igényt.

Hát végül is csak egy ember egész életére van kihatással, hogy az anyja az első hét évben milyen hátteret ad neki, tehát valóban nincs ebben semmi különleges. :)

hgyi
Szerkesztő

Nem ellentmondás. Csak esetleg akkor tűnhet annak, ha nem ismered ezeket a folyamatokat.

Pozitív megkülönböztetésre semmi szükség. De itt alapvetően nem is erről volt szó.

A szellemi oldala nagyon összetett. Az anyák szellemi tevékenysége sokszor abban merül ki, hogy ossza be a napot, mit főzzön, mit vásároljon, mit kell még beszerezni, hová kell menni, ha hisztis az egyik gyerek, hogy ne legyen az a másik 2-3 is, mit csináljon, ha mindegyik gyerek mást akar csinálni, min amit kellene, mit fognap épp kitalálni a gyerekek, hogy meghiúsuljon az eltervezett időbeosztás/program, stb. Egy könyv elolvasása sokszor megterhelő, mert annyira eltompították, kifárasztották az előbb felsoroltak.

Deansdale
Admin

Úgy látom a vita legfrissebb ága ott siklik ki, hogy az emberek nem tesznek különbséget jó és rossz anya között. (Mindkét fajta létezik.)

Könnyű úgy elbeszélni egymás mellett, ha az egyik embernek az “anya” általánosságban egy olyan nőt jelent, aki a napi 16 óra facebookozás közben olykor új DVD-t tesz a lejátszóba, meg a mikrózott bolti kaja kiosztása előtt egyszer pelenkát cserél – a másik ember meg olyan anyára gondol, akinek az élete középpontjában a gyermek áll, és gyakorlatilag minden energiáját a kölökbe teszi.

Ráadásul ez a kettősség egy teljesen másik tengelyen mozog, mint amiről a cikk szól, vagyis hogy az anyák mit mondanak vagy mutatnak a külvilág felé. Van aki facebook mellett is panaszkodik és van aki folytonos odafigyelés mellett sem.

Kodo
Újságíró
Kodo

A jó anya legyen a természetes viszonyítási alap, én inkább a rossz anyák kitárgyalását tartom itt hasznosnak.
Tiszteljük és becsüljük a jó anyákat, de elnézést kérve tőlük, egy ilyen vita nem állhat csak az ő dícséretükből.
Gondokat és problémákat szeretnénk megoldani, helyesebb útra terelni, ahhoz pedig elsősorban a negatív jelenségeket kell szemügyre venni.

Deansdale
Admin

Ezt szépen összeszedted.

Kodo
Újságíró
Kodo

Nem olyan egyszerű és egyértelmű.
Vegyes és kevert a helyzet.

Egy bizonyos körülmény, vagy tevékenység lehet egyszerre kedvező és kimerítő is.

Csak pár szó, nagyon leegyszerűsítve.

Egyrészt tagadhatatlan, hogy az otthon biztonságában, egy lakás konszolidált körülményei között kényelmesebb, mint egy munkahelyen zajban, porban, koszban, vegyi stb. ártalmak közepette dolgozni. Ráadásul a munkaterület helyben van.
Másrészt ezáltal el van zárva a többi ember társaságától, kirekesztődik a világ elég sok dolgából.
Változatos, mert hol ezt, hol azt kell csinálni, de a háztartási feladatok munkafeladatonként általában monoton ismétlődö rutinok.
A kisautó tologatása lehet könnyed passzió, de mégis kimerítő egy felnőtt számára. Nem kell hozzá különösebb erőfeszítés, szellemi teljesítmény (bár kell hozzá némi ötletesség), de pont ezért fárasztó is egyben és sok türelmet igényel.
Az egész összességében sok-sok türelmet igényel.
Kell agyalni is bizonyos szinten.

A személyes fő bajom, amiért engem nem igazán elégít ki a háztartási munka, mert az eredményei csak rövid idejűek, nem marad meg amit “alkotok”. Önmagába visszatérő szélmalomharc.
A gyerekkel való foglalkozás viszont le tudott nyűgözni a születésétől fogva :)

Nem szabad túlmisztifikálni és lebecsülni sem.
Az ördög mindig a legapróbb részlétekben rejlik.

Meg tudja csinálni férfi is akár hosszú távon és nem is akárhogyan, de a nőknek valamivel jobban fekszik.
Nem kell hasraesni, elájulni senki előtt mert felneveli a saját gyerekét, de ha nem tenné akkor látszana csak igazán, hogy ezek a dolgok mennyire fontosak.

hgyi
Szerkesztő

Hát, én ezek után már nem is írok semmit ebben a témában. Teljesen fölösleges szócséplés lenne. :o)

the hermit
Olvasó

Ha jól tudom, a GYES ideje beleszámít a nyugdíjba., tehát a GYES-en töltött idő el van ismerve, mint munkával töltött idő. Minden egyéb mellébeszélés.

Deansdale
Admin

Sőt, a GYES állami fizetés ezért a munkáért :)

daphne
Olvasó
daphne

Fizetés, hehe:) Az a 25ezer forint. Azt hiszem az állam sem jutott dűlőre a kérdésben, hogy munka vagy sem:)

the hermit
Olvasó

mielőtt elkezdjük fikázni a 25 ezer forintot, hasonlítsuk össze, más országokban hogy megy ez

daphne
Olvasó
daphne

Hol így, hol úgy.

Nem azért írtam, hogy fikázzam, vicc volt, mindegy.

Alter Ego
Szerkesztő

Bár úgy tűnik a hozzászólásokból, hogy egy-két vékonyka húrt azért megpendített az olvasókban a cikk, de összességében szerintem baklövés. Nekem személy szerint olyan gyanúm támadt, hogy a feminista ellenség betette a lábát a Férfihang.hu-ra, és most ő írt cikket helyettünk. :D Gondolok itt arra, hogy az anyaság és a családi szerepek leértékelése a feminizmus tipikus tematikája. Hgyi már idézett fentebb Simone de Beauvoir-tól, aki nem csak azt fejtegette, hogy

„Egyetlen nőt sem szabad felhatalmazni arra, hogy otthon maradjon gyermeket nevelni… Azért nem szabad ilyen választás elé állítani a nőket, mert ha van ilyen alternatíva, túl sok nő fogja választani…”

hanem:

„El kellene tiltani, hogy a nőnek egyedüli hivatása, szakmája lehessen a házasság.”

Nekem úgy tűnik, hogy Borisz ezekkel a feminista gondolatokkal értett most egyet.

Ezzel szemben szerintem a főállású anyaság intézménye társadalmilag hasznos, (pénzben is) díjazandó dolog. Úgy hiszem, hogy több okból is szükséges munkaként is elismerni azt, ha valaki legalább három gyermeket nevel. A Főállású Anyaság jelenlegi szabályozásról az “Ez női munka!” című blogon olvashatóak hasznos információk: http://eznoimunka.blogspot.hu/2011/02/foallasu-anyasagrol.html
Ahogyan bárki láthatja nem éppen egy agyonfizetett társadalmi szerep főállású anyának lenni.

Népesedéstani alapismeretek: Ahhoz, hogy egy szülőpár gondoskodjon a saját utánpótlásáról nem elegendő két utód sem. (Közbeszólnak a sajnálatos korai halálozások.) Csak a népesség szinten tartásához minden családban legalább 3 gyermekre lenne szükség, a népesség kisebb mértékű növekedéséhez pedig családonként négy gyermekre. (Arról, hogy a népesség elöregedésének megállítása mennyire fontos lenne, talán már mindenki hallott.) A Magyar népesség fogyásának megállításához elengedhetetlenül szükség van a főállású anyaság kellő rangon kezelésére. Szerintem semmi sem hiányzik kevésbé a magyar társadalomnak, mint a főállású anyaság hasznának az elvitatása. A főállású anyaság elismerése nemzeti létérdek.

Praktikus szempontból sem tudok egyet érteni a főállású anyaság olyan fajta értékelésével, amely szerint nagycsaládos anyának lenni semmiség, csupa kedvtelés, gondtalan elfoglaltság, ami mellett ha nem akar valaki ingyenélőnek bélyegezve lenni, akkor vállaljon állást is. Aki látott már 5 gyermekes családot közelről, annak nem kétséges, hogy a háztartás fenntartása jóformán egy kisüzem. Mondhatni nem a kis lábasban kell megfőzni a félkiló krumplit és mosni sem 3 pólót és tangabugyit kell. És akkor még tényleg nem beszéltünk a gyermekek közvetlen ellátásáról, ápolásáról, tanításáról, szellemi fejlődésének a biztosításáról.

Vannak olyan cikkek, amelyek a kisebb kiegyensúlyozatlanságok, bénázások ellenére is sok hasznot hajtanak azáltal, hogy olyan előremutató párbeszédet indítanak el, amely messze kárpótol mindenkit a kisebb cikkbeli hiányosságokért. Bízzunk benne, hogy ez az eset is ilyen. Ahogyan Raon is fejtegette, tulajdonképpen birtokában vagy jó néhány elismerésre méltó írói kvalitásnak, szóval a kritika semmiképp se szegje kedvedet. Arra gondoltam, hogy nem biztos, hogy minden esetben erőltetned kellene a mélyre hatoló társadalomkritikát. A blogodon látott témákban sokszor nagyon érdekfeszítőek a cikkeid, és még ha a nőket kritizálod is, tetten érhető az írásokban, hogy remekül átlátod azokat a viselkedési, lélektani momentumokat, amikről írsz. A Férfihangon is örömmel látna szerintem mindenki hasonló írásokat. Tehát úgy érzem, hogy a párkapcsolati tanácsadás, “nőfejtés” vonalon stílusteremtő, maradandó értékű cikkeket hozhatnál a Férfihangra. Most viszont ez szerintem kevésbé jött össze.

Naooo
Olvasó
Naooo

“A Magyar népesség fogyásának megállításához elengedhetetlenül szükség van a főállású anyaság kellő rangon kezelésére.”

A magyar népesség fogyásának a megállításához az kell, hogy azonnal eltöröljenek szocpolt, gyest, családit.

“A főállású anyaság elismerése nemzeti létérdek.”

Jelenleg  nem az, pont a fordítottja.

“Aki látott már 5 gyermekes családot közelről, annak nem kétséges, hogy a háztartás fenntartása jóformán egy kisüzem.”

Láttam párat. Max. egy hét dáridó (vagy csak 2 nap), aztán 3 hét kéregetés, koplalás, vagy bűnügyi statisztikák rontása.

“És akkor még tényleg nem beszéltünk a gyermekek közvetlen ellátásáról, ápolásáról, tanításáról, szellemi fejlődésének a biztosításáról.”

Jajj. XD

Deansdale
Admin

Talán nem tévedek sokat ha azt mondom, te a nemzetiségi kérdésről beszélsz. Alter nem… Lehet mindkettőtöknek párhuzamosan igaza.

Deansdale
Admin

Olyan komolysággal estek egymásnak, mintha legalábbis diplomamunkát bírálnátok, vagy inkább a világ sorsa lenne a tét. Vállalom, hogy mindenki engem nézzen hülyének, de be kell hogy szúrjam: kis lazaságot, emberek, ha kérnem szabad… Senki nem beszélt a másik anyjáról, hogy úgy mondjam – elvi vitában meg fölöslegesek az indulatok.

Raon
Olvasó

Szia Borisz! Először is, köszi a választ. Azt gondolom, ez már részben érdemi álláspont, amellyel lehet és érdemes további érveket ütköztetni, hátha a végén valami jó is kisülhet belőle. Először szeretnék tisztázni egy félreértést. Én nem támadtalak, csak megírtam neked a véleményem. Ha emellett még támadtalak is volna, akkor abban a szimpla meglátásoknál sokkal több töltet lett volna – adja az ég, hogy sosem kelljen megtapasztalnod a különbséget, mert amikor elgurul a gyógyszerem, ritka nagy farokmarci tudok lenni.  :) Ráadásul én nyíltan jeleztem neked a gondjaimat, ezáltal lehetőség nyílott arra, hogy kiderüljön az igazság és tisztázzuk az esetleges félreértéseket. Hovatovább még az is előfordulhat, hogy miután kellő részletességgel megvilágítjuk egymás előtt a magunk álláspontját, abban maradunk, hogy másképp látjuk, ennyi. Én ebben a magam értékrendjével csupa pozitív tartalmat és lehetőséget látok, és semmi esetre sem szimplán csak destruktív támadást. Másodszorra, a félreértések elkerülése végett szeretném jelezni a legfőbb gondomat. Az egész jelzésemnek ugye az volt a lényege, hogy nem értettem veled egyet. Megírtam azt is, hogy kigyűjthetem, mely mondatokkal voltak problémáim, hogy pontos láthasd, mire alapozom az érveimet. Namármost miután te erre nem reagáltál, hanem letudtál annyival, hogy háríts egy félreéttett/nemlétező támadást, nekem az a benyomásom támadt, hogy neked most vagy nem fontos az igazság, vagy jobb esetben csak félrenézted ezt a dolgot, és voltaképpen kimaradt a lényeg. Én alapvetően igazságpárti vagyok – nem a magam igazáé, hanem úgy általában az adott helyzeté, témáé. Nekem nem gond, ha a végén kiderül,hogy “nem nekem volt igazam”, mert ezesetben is értékes ismeretekkel, tapasztalatokkal gadagíthatom a magam álláspontját. Szóval ha méricskélni akarod, mit miért csinálok, ezt tekintsd mérvadónak – ebben a szellemben írtam neked is, és ezért is gondolom úgy, hogy ez részemről alapvetően konstruktív eszmecserére való felhívás, nem puszta negatívkodás. Miután a fentiekben kifejtetted, hogy feltételezések alapján vontam le következtetéseket, ezen a ponton akkor most megállok, és mielőtt döntésre jutnék, megkédezem: akkor ez most hogy van? A látszatnak higgyek, avagy ezt a részét hagyjuk, és van kedved arról értekezni, hogy szerintem mely mondataid, megfogalmazásaid voltak problémásak? Ami a szentséggel kapcsolatos álláspontodat illeti, az érveid tetszetősek, de szerintem érdemes lenne tágítani a nézőpontodat. Már hogy a fenébe ne lehetn vitázni a szent dolgokról is – az összes vallási háború erről szólt a történelemben, ugye. Amiben igazad van, hogy ha ez hajlíthatatlan kizárólagossággal is együtt jár, akkor abból érdemi vita valóban nem lehet. Akkor most félreértéstisztázok: ez nálam nem egy elvi határ, hanem egy bizonyos hozzáállás aktuális állapota – ha jobbat mondasz annál, mint amiben hiszek, amit tudok, akkor meggyőzhető vagyok. Ami pedig a kritikák elő való meghátrálást illeti, elnézést, de ezesetben szerintem tévedsz – én a helyzetelemzés során teljesen relevánsan vontam le efféle következtetéseket. Volt több alkalom, amikor jeleztem neked a gondjaimat? Igen. Volt, hogy korábban válaszoltál? Nem. Tény, hogy nem tudhatom a miértjeidet, de lásd be, hogy ezen alapvetően csakis te tudsz változtatni. Mi többet tehetnék én annál, hogy bejelentkezem nálad és várom a reakcióidat? Remélem belátod, hogy ez még a szerinted tévesen levont következtetéseimmel együtt is sokkal tiszább, egyenesebb, tisztességesebb eljárás, mintha szimplán csak azt gondolnám, hogy “ez mekkora egy marha”, nem is írnék neked semimit és így lehetőséged sem volna arra, hogy megvédhesd a magad igazát. Szóval én terítettem, a pakli az asztalon, az osztás nálad van, te jössz. Az elvi síkokról visszatérve a fő témához. Amit a munka fogalmával kapcsolatban írtál, az érdekes – szerintem még érdekesebb is, mint maga a cikk. Ká, hogy ezt így nem írtad bele, jelentősen érnyalhatta volna a képet és csökkenthette volna a támadási felületet. Egyetérteni így sem tudnék az általad írtakkal, de kevésbé lenne “gyomorforgató” számomra a túlzó általánosítások miatt egyszerűen csak anyamolesztálásnak tűnő állásfoglalásod. A cikked kapcsán még… Tovább olvasás »

Raon
Olvasó

Borisz:
Örülök, hogy ezt így megírtad – ez így már szerintem is minden részletében korrekt érvelés.
Visszanéztem a kifogásolt részt, és el kell ismernem, hogy igazad van. Nem odamondogatásnak szántam, de az ott odamondogatás lett, éppen az általad jelzett dolgok miatt – és hiába nem volt szándékos, a tény tény, ezért elnézést kérek.

Evijja
Olvasó
Evijja

Háát, igen…igazad van Deansdale…. nyilván vannak olyan munkák, amik mindenképpen a nőkre várnak…akik elváltak /talán kevesebb lenne a válás is/ óvónő, dadus, ápolónő…stb amiket az elvált anyukák továbbra is végezhetnének, az az nekik muszáj lenne a családfenntartás….

Hgyi. :) Szép. Én is örültem volna… én 8 évet voltam otthon a gyerekekkel, hálisten sikerült is kiegyensúlyozott értelmes gyermekeket nevelnem, én tanultam mellettük, bár akkor még nem tudtam mire lesz jó a tudásom, hiszen azt gondoltam, hogy én “csak” anya és feleség leszek, és abban is a legsikeresebb szerettem volna lenni. De egyedül maradtam 3 gyermekkel /elhunyt/ magam maradtam 3 nagyon jól nevelt kicsivel /nagyocska kicsikkel:)/, volt egy diplomám, eladtam a közösen épített házunkat,/nem tudtam volna fizetni a hitelt/ vettem egy sokkal szerényebbet, elindítottam egy vállalkozást a maradék pénzből és karriert építettem…minden szép volt, jó volt, sikeres. De örökös lelkiismeret furdalás, hogy kevés időt tölthettem a gyermekeimmel. Most a második férjemmel van közös kicsink 3.5 éves, végre lehet ek újra anya, már nagymama is, feleség… a Nő az mindig maradtam, Nőiségem őrzöm, mindentől és mindenkitől függetlenül…:)

Sosem értettem azokat a hölgy társaimat, akik ezen dolgokban nem találtak örömöt és kiteljesedést…annyira csodálatos dolgok… soha nem unatkoztam, és mindig ragyogtam, mindenre volt időm, még arra is hogy a férjem bombázója legyek, mindamellett, hogy otthon nyugalom és boldogság várja. Ma is így van.

Evijja
Olvasó
Evijja

Ja még annyi, hogy sztem ma már a férfiak is tudják, hogy a gyermekük nevelése és a házuk mindenféle tartása, rendben tartása, főzés, az nem egy sétagalopp naplopás…!

hgyi
Szerkesztő

Én 12 évig voltam a gyerekekkel. :o)
Főállású anya státuszban az önkormányzattól kaptam a fizetést. Amikor a legkisebbel is lejárt a gyes, akkor kötöttünk szerződést. Alá is kellett írni, hogy napi 4 óránál többet nem vállalhatok munkát.
Igaz, azért is lettem főállású anya, mert a 3. gyes alatt leépítések voltak a munkahelyemen és én is beleestem volna. De nagyon rendesek voltak, mert közös megegyezéssel elhagytam őket, így kaptam némi kis végkielégítést. És mivel nem kaptam másik munkát, így maradt ez a változat. Persze, nagyon jó volt, szerettem. :o) Mivel apjuk is kötetlen munkaidőben dolgozott – magának -, így egy csomó helyre el tudtunk menni. Bejártuk az országot. Az is határozottan jó volt, hogy az óvodai, iskolai szünetekben nem voltak egyedül a gyerekek. Mindig volt valami programunk. De ha nem, akkor sem kellett gyerekfelügyeletről gondoskodni. Igaz, a végére már nagyon szerettem volna valahol dolgozni, De nem mondom, hogy rettenetes lett volna az a 12 év. Sőt. :o)

Evijja
Olvasó
Evijja

Természetesen elismerem azt is, hogy van amikor már jó kimozdulni otthonról és jó mást is csinálni, mint a monoton háztartás gyerekek, de sztem a férjek sem csinálnak mást mint a monoton munka, aztán háztáji…család..stb. De és igen, sokat lehetne kirándulni, gyalogosan is a közeli erdőkben… de nyugodtan lehetne, önkéntes munkákat vállalni, kórházakban, egyházaknál…stb…ahol a nők is kimozdulnak és “értékes” más  munkát végezhetnek… Csodát lehetne csinálni kicsinyke országunkból… :) Bár én politikusokat sem szeretnék…elég lenne szakértői kormány, akiket ellenőriznénk, amíg rendben vannak és nincs visszaélés, vagy nagy tévedések, addig maradhatna az, azon a poszton amit elvállalt…minek egy ilyen kicsi országban pártokat /el/tartanunk…? Igen mi is sokat utaztunk… :) Kevés szabadidőmben szinte mindig mentünk…:)

otta
Olvasó
otta

Normal
0
21

MicrosoftInternetExplorer4

Hát ez a cikk úgy rémes, ahogy van.  Egy dolgot biztosan elfelejt a cikk írója, hogy manapság kevés olyan nő van, aki kiesik az iskolapadból, és rögtön főállású anyává válik. Tehát feltehetőleg, a legtöbb nőnek van összehasonlító adatai az életéből arra vonatkozóan, hogy egy munkahelyen helytállni, vagy otthon számos gyereket elkoordinálni, egészséges lelki, és fizikumú gyerekeket nevelni nehezebb-e.  Az a kérdés, hogy egy nagy család ellátása egyáltalán munka-e vagy sem, meg már tényleg férfisoviniszta megnyilvánulás.  . Nem tudom Borisz hány gyerekkel van körbe véve az életében, ha sokkal nem irigylem a gyermekeinek az anyját. Én dolgoztam egyedülállóként, dolgoztam akkor is amikor volt már gyerekem, nem volt egyszerű megszervezni a nyarakat, az életünket, de szabadságot adott, a saját kereset stb., ugyanakkor igenis van nyoma a legnagyobb gyerekemen, hogy nem tudtam annyit, akkor foglalkozni vele , mint amit egy egészséges társadalomban lehetett volna,. Aztán sok gyerekem lett, és még így is megpróbáltam, dolgozni, mert ezt diktálja  a mai társadalmi norma, hogy kevés vagy, ha nem pénzért dolgozol.

 DE nem kellet sok, és teljesen szétcsúszott  mindenki, és minden a családomban. Íme az adatok, hogy miért:

Reggel 6-kor kelés: Reggeli készítés, indulás oviba , iskolába szállítás 2 óra- ekkor 8 óra van feszített tempóban – munkahelyre beérés több mint 1 óra ,  munkahelyen eltöltött idő: 8,5 óra ekkor már  17:30 van. A gyerekeket 17-kor kilökik már az iskolából, oviból, tovább nincs ügyelet, tehát ez már babysitter, haza vásárlással együtt 1,5 óra,  ekkor már este 7óra van, és még egy percet sem foglalkoztam értelmesen a gyerekeimmel, nem beszélgettem velük)  lecke kikérdezés , vacsora, fektetés, altatás, olvasás,  este 10— ennyi (és nem mozogtam, nem tettem az egészségemért semmit, nem pihentem, nem fejlesztettem magam, nem ismertem a gyerekeim barátait, nem én vittem különórákra, nem volt egyetlen bensőséges perc sem a családom egyetlen tagjával sem….Tényleg ez a helyes és normális? , Persze keressünk 4 órás állás fikció is remek.  Ettől függetlenül, mint sokan én is igyekszem a saját beosztású karrieremet építeni, hogy mégiscsak megadathasson az a szabadság, hogy saját keresetem van , magamba is biztosított legyen a jövőm, ha bármi történne stb….DE  felforr a vérem az ilyen szövegektől, hogy autót tologatni nem munka ( hozzá teszem, hogy néha az a legnehezebb, hiszen a gyereked kedvéért , az ő ritmusában kell figyelni rá)…

Maestro
Szerkesztő

Na látod… Nem lenne jobb egy olyan társadalomban élni, ahol kényelmesen megél a család a férjed fizetéséből, és te főállásban otthon maradhatsz a gyerekeiddel? Miért nem ők a legfontosabbak, miért a ‘szabadság’ meg a ‘saját karrier’?

otta
Olvasó
otta

Dehogynem…, ezt próbáltam átadni az írásommal. Lehet hogy nem sikerült…Az más kérdés, hogy sajnos azt látom, a környezetemben, hogy nem lehet nem gondolni arra az eshetőségre, hogy mi lesz akkor, ha már nem áll melletted valamiért anyagilag a párod( elvesztette az állását, elhagyott, beteg lett) akkor egy nagycsaládban a rendszer összeomlik. Tehát a szabadság csak erről szólt, hogy az ember kezében ott legyen az a lehetőség is, ha kell ő is képes legyen anyagilag fenntartani a családot, vagy csak akár saját magát. De, egyáltalán nem az a normális, hogy a társadalom  úgy képzeli, hogy ha gyerekek már ovisok, iskolások, akkor édesanya lógázza a lábát, és puszta kényelemből nem megy el dolgozni…(nem beszélve, hogy a munkáltatók, imádják a sokgyerekes anyákat foglalkoztatni…, tehát könnyű helyzetben vannak ha szeretnének elhelyezkedni)

 

Margó
Olvasó
Margó

Ugye milyen jó, ha ott van a családban az apa is? Rögtön feleződnek az ilyen jellegű gondok. Sőt, ha rá lehet venni, hogy eltartsa a családot, akkor a nő maradhat otthon a gyerekekkel, és a férj visel minden felelősséget. Nameg ő az aki nem látja a családját csak reggel és este fél órára. A feministák szerint mégis ez a nőelnyomás, és a szingli anyaságot istenítik. Mert az “független” – állami segélyekkel.

http://www.youtube.com/watch?v=rwPg2oarG_c

don Fefinho
Újságíró

Jaj, igen, láttam a cikket nőkerten a heti 6 órányi (haha, haha, kit akarunk ezzel hülyíteni, most komolyan) házimunkáról és főzőcskézésről…
(az, hogy már ott, a komment szekcióban a menthetőbb nők is szétszedték az egész cikket a francba, most mellékes)

Ami talán igaz lehetett valamikor száz évvel ezelőtt, vidéken, parasztfalvakban. Fizetetlen munka?
Nem tudom, ha a férj esetleg órabért kezdene fizetni a nőnek az elvégzett házimunka után (az után a legfeljebb másfél óra után szombat délután, jobb esetben, aminek minimum felét amúgyis rátolta a férfira), majd rögtön odacsapná mellé a lakbért és a rezsit, majd onnantól szigorúan mindenki abból és annyit enne amennyit saját maga előteremtett, hogy állna a kedves kisasszony szája. Érvényes ez javarészt ma is, mivel többnyire a férfiak mennek el az önkizsákmányolásnak arra a szintjére, amiből egy ingatlant össze lehet kaparni.
És érvényes volt ez főleg száz éve, amikor tizennégy órákat túrták a földet vagy törték a követ, rendezték a juh/marha ellését (az ám az igazi juhász/gulyás munka) vagy vágták a fát mikulásig.
Nem véletlen, hogy a következő vicc úgy hangzik, ahogy, és nem például fordítva:

Székely meg a fia kaszálnak a szérűn. Megszólal a fiú:
– Édesapám, olyan igazságtalan, hogy mi itt kint kaszálunk a nagy melegben, míg anyám meg a húgom otthon fejtik a babot a jó hűvösben.
– Ne aggódj fiam, lesz ez majd fordítva is! Télen majd ők gyúrják a tésztát bent a nagy melegben, míg mi kint fát vágunk a jó hűvösben.

 

Bazinga
Újságíró

Nem csak a heti 6 óra, ez is :

Megállapítja, hogy a mindennapos, halaszthatatlan otthoni teendőket illetően a nők munkavégzése a férfiakénak 36-szorosa…”

Mi csúnya férfiak, ha 10 percet töltünk otthoni teendőkkel, akkor a nők 360 percet- 6 órát. (ahogy egyik értelmesebbik válaszoló megjegyzi).

Másrészt a “fizetetlen munka” halmazába érdekes módon nem került bele, a férfiak által végzett árvízvédelmi munkálatok, a polgárőrségi teendők és egyéb önkéntes alapon műkődő pluszmunka.

daphne
Olvasó
daphne

A 36-szoros munkavégzés biztos hülyeség, meg elég nehéz összehasonlítani, ki mennyit dolgozik otthon, de azért heti 6 óra házimunka simán összejön. Szerintem sok tennivaló nem jutott eszedbe, azért mondod, hogy “legfeljebb másfél óra szombat délután”.

hgyi
Szerkesztő

Fefino, dani… Úgy érzékelem, hogy átestetek a ló túlsó oldalára.

Margó
Olvasó
Margó

“Fizetetlen munka? Nem tudom, ha a férj esetleg órabért kezdene fizetni a nőnek az elvégzett házimunka után, majd rögtön odacsapná mellé a lakbért és a rezsit, majd onnantól szigorúan mindenki abból és annyit enne amennyit saját maga előteremtett, hogy állna a kedves kisasszony szája.”

Na igen, a legfontosabb kérdés a “fizetetlen munkában”, hogy kinek is kellene fizetnie érte. Ha a férjnek, akkor nem árt tudni, hogy mindigis megtette, hiszen részben vagy egészben ő tartja el a nőt. Elég morbid elképzelés, hogy a férj beteszi a családi kasszába a fizetését, de amellett fizessen még valamit a feleségnek. Az állam meg miért fizetne azért, hogy elmosogatsz? És honnan teremtené elő a szükséges pénzt? Fix összeg lenne, a gyerekek számával lenne arányos, vagy valami absztrakt számítás alapján utalnák? Hogyan mérnék, hogy ki mennyit dolgozik? Csak nőknek járna? Elég nagy hülyeség az egész, szokás szerint csak a nemek összeugrasztására jó, meg szítani azt elégedetlenséget.

MissL
Olvasó
MissL

Kedves Otta! a férfiak nem értik milyen munka az anyaság, nem értik mert ők nem azok..Nem csodálom h sokan nem akarnak gyereket, tulajdonképp ki akarna a napi munka gondok mellé több gyerkőcöt..csak hát ugye azért mindenkiben él  a vágy egy kis picire önmagából..amit felvázoltál tökéletes és hiteles én ezt látom a több gyermekes ismerőseimnél, csak h náluk más mentalitásuk a férfiak, nem olyanok amint a cikk írója és nem lenézett az otthon maradás, igaz nem is agyon hypolt, de nem is kell. Kicsit olyan az anyaságot piedesztálra emelni, mint amikor  férjüket ajnározzák a feleségek h de okos ügyes vagy h dolgozol a családodért, könyörgöm ez a dolga (és igen régen még tudták azt kinek mi a dolga, és boldogabbak voltak.) Persze vannak olyan ismerőseim is akik későn szülnek és minden vágyuk minél hamarabb megszabadulni a gyerek nyűgétől, vagy nagyinál vagy bölcsibe teszik és mehet a munka..

A vicc szerintem arra vonatkozott volna h a nők akik csak anyák a társadalom szemében semminek vannak titulálva, ezért kompenzált az anyuka a hivatalban..

the hermit
Olvasó

Persze vannak olyan ismerőseim is akik későn szülnek és minden vágyuk minél hamarabb megszabadulni a gyerek nyűgétől, vagy nagyinál vagy bölcsibe teszik és mehet a munka..

Nem minden embernek való gyerek, ilyen egyszerű ez.

Ukrin
Olvasó
Ukrin

Azt a nőt, akinek “munka” az anyaság, már eleve nem értem és innentől már semmit sem.

hgyi
Szerkesztő

Olyan értelemben munka, mint pl. a hegymászás, a házimunkák, és hasonlók. (Élvezetes, szükséges, kihagyhatatlan, fizikailag megterhelő, koncentrációt/figyelmet igényel, fárasztó, stb.)
Vagy gondolj arra, hogy azt is szokták mondani, hogy egy kapcsolaton dolgozni kell.
Vagy: dolgozik azon, hogy megváltozzon.
De ha másra bízod a gyereket, az munka, pedig ugyanazt teszi, mint egy anya.

Az anyaság nem csak azt jelenti, hogy olyan jó anyának érezni magam. Az anyaság sok feszültséggel, fizikai munkával, szellemi megterheléssel, lelki nyűgökkel is jár.
(Ha most itt leírnám, mivel jár az anyaság, regény lenne belőle.)

Ukrin
Olvasó
Ukrin

sport ?

hgyi
Szerkesztő

is.

brandon
Olvasó