Apai jogok

Tekintve, hogy a feministák mind egy szálig az egyenlőség angyalai, nem kicsit furcsállom, hogy kifejezetten agresszívan lobbiznak a férfiak reprodukciós jogai ellen. Bármiről is legyen szó, ami lehetőséget ad egy férfinak arra, hogy kontrollálja a saját gyermeknemzési képességeit, vagy ellenőrizze annak eredményeit, a feministák azonnal habzó szájjal rohannak a szétmarcangolására.

Ott van előszöris a “férfi tabletta”. Rengeteg nő panaszkodik, hogy elege van a fogamzásgátló tabletták szedéséből, és igazán ideje lenne már, hogy a férfiak is kivegyék a részüket ebből a felelősségvállalásból. Ugyanakkor kevesen tudják, de több igen jó kezdeményezés is akadt már a férfi pirula bevezetésére, a felfedezések és a technológia már rég rendelkezésre állnak – a dolog rendre a feministák tiltakozásán bukik el. Betty Friedan, az egyik nagy feminista ikon például személyesen kiabált be egy orvosi konferencián, hogy “nem kell férfi pirula”. Ezen álláspont leggyakoribb indoklása, hogy “a nők nem szívesen bíznának meg a férfiakban”. Úgy tűnik nem veszik észre az iróniát – vagy direkt nem akarják észrevenni -, hogy jelenleg a férfinak kell megbíznia a nőben, függetlenül annak megbízhatóságától. Vagyis magyarra fordítva ez annyit tesz, hogy a nők a saját kezükben akarják tartani a hatalmat teherbe esés tekintetében. Ha nem akar, az az ő dolga, és ha akar, az is – a férfi elégedjen meg a magyarázattal, miszerint “nem működött a tabletta”, vagy a nő “véletlenül elfelejtett bevenni egyet”. Persze ha a férfi szedi a pirulát, azzal eleve kizárt a “hoppá” teherbeesés, amivel sok nő szeret visszaélni, ha meg akarja fogni a pasit (vagy a pénztárcáját).

Kapcsolódik a témához a vazektómia kérdése. Ez ugye minden kérdésen felül a férfi kezébe helyezi a saját reprodukciós jogait – onnantól kezdve nincs gyerek. Ez elméletileg teljesen és tökéletesen magánügy, a férfi saját döntése. (Emlékszünk a femcsi mantrára: a nő teste, a nő döntése…) Úgy tűnik ez mégsincs így egészen rendjén a feministák szerint. A mai napig csak a sztorikat ismertem, például amikor a gyermeket nem akaró pár összeházasodott, de a nő meggondolta magát, és a férfi tudta nélkül abbahagyta a fogamzásgátló szedését. Amikor mégsem jött a gyerek, kiderült, hogy a férfinak vazektómiája volt (amit a házasság előtt annyival jelzett, hogy neki nem lehet gyereke, de a részletekre nem tért ki). Ekkor aztán kitört a világháború, mert az tökéletesen rendben van, hogy a nő abbahagyja a tablettát a férfi tudta nélkül, de hogy a férfi áthúzza ezeket a számításokat, az elfogadhatatlan! Micsoda szemétláda az ilyen pasi, aki így kitolt szegény nővel…
De ma rábukkantam egy 2012 februári videóra, amiben egy Georgia-i (USA) parlamenti képviselőnő taglalja, hogy “be kell tiltani a vazektómiát, mert abszolút igazságtalan, hogy a férfiak meglóghatnak a nem kívánt terhességek elől azáltal, hogy azt gondolják, a saját véleményük a témában érvényesebb, mint a kormányé. (…) Eljött az ideje, hogy a férfiak is érezzék azt a nyomást ami a nőket évek óta éri. Azért terjesztettem be ezt a törvényjavaslatot, mert célunk hogy a közgyűlés invazív módon beleszólhasson a férfiak magánéletébe és reprodukciós szokásaiba, és a kormány akaratával helyettesítse a felnőtt férfiak akaratát.” Elméletileg az abortusztörvények ellen tiltakozna ezzel, de a tagállamban ahol képviselősködik az abortusz tökéletesen legális…

Következzék az apasági tesztek kérdése. Bármely normális és tisztességes ember azt hinné, hogy minden embernek joga van tudni, egy adott gyerek valóban az övé-e vagy nem. Feministáink felháborodnak ezen a gondolaton; szerintük ez a jog kizárólag a nőknek jár, a férfiak meg fogják be a szájukat és maradjanak a seggükön. Ha a nő félrelépett, és titokban más gyermekét nevelteti a férjjel, az a nő dolga, a férfinak semmi köze hozzá. Egyes feministák odáig mennek, hogy cikket írnak illusztris angol lapokba, azzal a szöveggel, hogy az apasági teszt “a tudomány antifeminista alkalmazása”, valamint hogy a kakukktojás neveltetése a nők olyan ősi joga, amit most a gonosz patriarchák ki akarnak ragadni szegény nők kezéből. [Maga a cikk csak a lap előfizetőinek elérhető, de itt van belőle egy másolat.]

A bíróságok sajnos sokszor a feministák oldalára állnak, azzal a faramuci indoklással, hogy ha egy gyermek már azt hiszi hogy az adott ember az apja, akkor “a gyermek érdeke” ha az az ember gyermektartást fizet utána – akkor is, ha történetesen nem az apja. Ha nem feminista szemmel nézzük, igencsak érthetetlennek tűnik a világszerte tanúsított ellenállás az egyszerűen és olcsón elvégeztethető apasági tesztekkel szemben. Ebben a videóban is felszólal két angol “jogvédő”, akik azt fejtegetik, hogy “az apasági teszt nem áll a gyermek érdekében”. És mint ilyet, be kell tiltani, nyilván. Csak én tartom aggályosnak, hogy ilyen fals indokokkal igyekeznek alátámasztgatni a beteg álláspontjukat? A “gyermek érdeke” az lenne, hogy az anya csalása ne derüljön ki, és évtizedeken át szipolyozhassa az általa átvert férfi erőforrásait (akár házasságon belül, akár gyerektartás formájában)? A “gyermek érdeke” – ami jelen esetben amúgyis kérdéses kategória – felülírná a férfi legalapvetőbb emberi és szülői jogait, miszerint neki igenis joga van tudni, hogy az a gyermek a saját gyermeke-e, vagy valaki másé? Manapság, a családonkénti 1,6 gyerek korában ez igencsak fontos kérdés, mert adott esetben elveszi a férfi lehetőségét arra, hogy egyáltalán legyen saját gyereke. Ha valaki 40 évesen döbben rá, hogy más gyermekét nevelte 10-20 évig, az utána már nem biztos, hogy tud új családot alapítani. És akkor még nem is beszéltünk olyan praktikus dolgokról, mint a családi kórtörténet, vagyis hogy a gyermek érdeke valójában az, hogy tisztában legyen az igazi apja kilétével, hiszen annak a családfájáról örökölhet betegségeket – az átvert pótapjáéról nyilván nem.

deadbeat_vs_prochoice_HUNAztán rátérhetünk a filozofikusabb dolgokra, például hogy miért van a fogamzás pillanatától kezdve minden jog a nő kezében, a férfiéban pedig semmi. Egy nő lemondhat az anyaságáról a fogamzás után is, de egy férfi nem. Miért? Egy nő “eset utáni” tablettát vehet be, abortuszra mehet, egy erre a célra kihelyezett inkubátorban hagyhatja a gyereket, vagy akár felajánlhatja örökbe fogadásra is. Egy férfinak ezzel szemben egyetlen “választása” van: fizet. Elsősorban a gyerektartást, de több helyen is szóba került már sok szívderítő ötlet: kötelezzék a férfit az abortusz, és/vagy a terhesség orvosi költségeinek megfizetésére is. (Elég rémisztő gondolat, hogy egy gyermeket akaró és az abortuszt erősen elutasító leendő apát államilag kötelezzenek arra, hogy fizesse az abortuszt.) Amit viszont már semmilyen épelméjű embernek nem vehet be a gyomra, de a valóságban mégis létezik ilyesmi, az az, hogy a nő felkínálhatja a gyereket örökbefogadásra akkor is, ha az apa történetesen szeretné nevelni. Ilyen esetekben az apának szűk határideje van reklamálni – ha egyáltalán tudomást szerez a dologról -, és ha nem lép időben, soha többet nem láthatja a saját gyermekét, azt, aki az anyjának nem kellett. Ez az apai jogok és az apa-gyermek kapcsolat teljes semmibevétele.

Ha bárkit is érdekelne az egyenjogúság, amiről manapság oly sok szó esik, akkor az lenne a minimum, hogy a törvények hasonló lehetőségeket adjanak a férfinak is, mint a nőnek. Na nem arról van szó, hogy a férfi egyszemélyben dönthessen az abortuszról, vagy örökbe adhassa a gyereket akit az anya inkább megtartana. Mindössze arra lenne szükség, hogy a nem kívánt gyermek esetén az apa is kijelenthesse, hogy részéről nem kíván szülővé válni, és ezzel megszüntethetné az anyagi kötelezettségeit a gyermek irányában. (Afféle “pénzügyi abortusz”.) A másik fél azt kezd a gyerekkel amit akar, de ne számítson az apa pénzére, aki eleve nem is akarta azt a gyereket. Ha ebben a formában nem kíván gyereket nevelni, a nőnek még számtalan lehetősége van a probléma megoldására – mindössze azt az opciót kellene kivenni a kezéből, hogy a férfit kötelezhesse saját döntéseinek a finanszírozására. Az is teljesen természetesnek tűnik, hogy ha az anya lemond a gyermekéről, akkor elsősorban az apát illeti a jog, hogy eldöntse, kívánja-e magához venni. Örökbefogadásra, vagy állami nevelésbe csak akkor kerülhet gyerek, ha mindkét szülő lemond róla.

Az sokkal vitathatóbb, hogy mi van akkor, ha a nő nem akarja megszülni a gyereket – vagyis abortuszra akar menni -, de a férfi hajlandó lenne felnevelni azt. Erre nem létezik jó válasz, legföljebb megpróbálhatjuk kiszúrni, melyik a legkisebb rossz: a végső döntés e tekintetben maradjon a nő kezében. Nem kényszeríthetünk valakit arra, hogy a saját döntéseivel ellentétesen cselekedjen, ha azok a döntései egyébként törvényesek. Míg az abortusz legális, addig senkit nem kényszeríthetnek szülésre a saját akarata ellenére.

Ebben a rövid írásban máris meglepően sok problémát érintettünk, pedig még alig jutottunk el a gyermek születéséig… De az apák jogait később is két lábbal tiporják. Erről talán a következő cikkben lesz szó.

5 votes, average: 5,00 out of 55 votes, average: 5,00 out of 55 votes, average: 5,00 out of 55 votes, average: 5,00 out of 55 votes, average: 5,00 out of 5 5 olvasó átlagosan 5,00 ponttal értékelte ezt a cikket.
Regisztrált felhasználóként te is értékelheted a cikkeket!

Post Author: Deansdale

Külön bemutatkozni nem szokásom a neten, beszél helyettem a véleményem - azt nem rejtem véka alá. Eleget foglalkoztam a feminizmussal ahhoz, hogy véleményt merjek formálni róla. Akkor is, ha ez a polkorrekt széllel való szembevizelést jelent.

76
Szólj hozzá!

Bejelentkezés szükséges a hozzászóláshoz!
19 Egyéni hozzászólás
57 Válasz hozzászólás
0 Követők
 
Legtöbbször megválaszolt hozzászólások
Jelenleg legvitatottabb hozzászólások
19 Hozzászólások szerzői
Aurelius Respectustibi22Fuzzy LogicSzitiJampi One Legújabb hozzászólók
  Feliratkozás  
legújabb legrégebbi legnépszerűbb
Visszajelzés
Kodo
Újságíró
Kodo

Nőt anyaságra kényszeríteni tilos.
Férfit apaságra kényszeríteni szinte mindennapos rutin.

Aggályos, hogy a nő önrendelkezési joga a saját személyén kívül kötelező érvénnyel kiterjedhet a férfira is, miközben a férfi a saját személyéről sem rendelkezhet.
Na mégegyszer!
Hogy van az, hogy az egyik ember a sajátján kívül dönthet a másik ember sorsáról is, ugyanakkor az a másik még csak saját magáról sem dönthet?
Mi ez?
2 : 0 ?

Animebj
Olvasó
Animebj

Azt eddig is tudtuk, hogy a legkülönfélébb “-izmusoknak” mindig vannak igen irracionális képviselőik, de azért ritkán lehet érte különdíjat érdemelni. A női fogamzásgátlás megszabadította a nőt azoktól a férfiaktól, akik a teherbeejtés követően görény módon elhagyták őt, de ha a férfi a biztosíték arra, hogy ez nem fordulhat elő, akkor már baj van. Úgy tűnik, a feministáknak szüksége van az ösztrogén-egyensúlyukat összekavaró, menstruációjukat megszakító pirulákra, hogy “igazi nőnek” érezzék magukat, nélkülük a megveszekedett patriarchátus világuralom győzne. Pedig úgy tudom, a hormonok a vizelés követően bekerülnek a vízhálózatba és emiatt (is) növekedett meg a férfi nemi szervhez köthető rákos elváltozások száma, tehát a férfi elemi érdeke önmaga ideiglenes fogamzásgátlása, semmint hagyja magát tovább mérgezni. Persze egyáltalán nem zárható ki a gyógyszerlobbi sem, akinek érdekében áll, hogy a rendszeres időközönként szedendő tabletta trónját ne fenyegesse egy alkalmanként, akár egy vagy fél órával a hancúr előtt beszedhető fogamzásgátló szer megjelenése. Inkább dögöljön meg pár ezer férfi hererákban, ha azelőtt állják csajuk-asszonyuk gyógyszereinek költségeit.

Ulquiorra
Szerkesztő
“a nő felkínálhatja a gyereket örökbefogadásra akkor is, ha az apa történetesen szeretné nevelni.” – ezt nem hiszem el
egyébként meg tiszta hányinger ez az egész…totál felkavart, hogy hogy a k életbe lehet így semmibe venni az apákat???!!
don Fefinho
Újságíró

Sitty-sutty. Feminizmus powa.

Alter Ego
Szerkesztő

Örülök, hogy szóba hoztad ezeket a kérdéseket, Dean. Régi vesszőparipám, mivel egyértelmű, hogy férfiként úgy élünk együtt ilyen jogfosztó, mi több jogtipró elvekkel, hogy még szóba kerülni sem szoktak. Ha azt mondom, hogy valamiért okunk van a férfijogi küzdelemre, akkor ezek a jogok azok, amikért mindenképpen síkra kell szállnunk!

Az abortusz jogi szabályozása egy állandó feminista vitatéma. Nem ok nélkül, mivel a feminista lobbi célja, hogy az abortuszjogot minden korlátozás nélkül a nők kezébe helyezzék. Bár ezt sokan nem tudják, de jelenleg a legtöbb országban nincs a nőknek szabad, korlátlan döntése az abortusz felett. A szabályok követnek egy minimálisan elvárható erkölcsiséget; terhesség megszakításra csak nagyon alapos egészségügyi indokkal, bűncselekményből fogant terhesség esetén, és súlyos válsághelyzetben kerülhet sor. A feministák nem kevesebbet akarnak, mint olyan szabad döntést élet és halál felet, amibe senki más nem szólhat bele, merthogy az “ő testük”. De szó sincs róla; a magzat egy férfi és egy nő sejtjeinek az egyesüléséből létrejövő önálló élet. Nyilvánvaló, hogy a nőn kívül még két félnek vannak jogos érdekei az abortusszal kapcsolatban; egyrészt az apának, másrészt a magzatnak.

Természetesen a vazektómia semmilyen formában sem hasonlítható össze az abortusz kérdésével; hiszen egy fogamzásgátlási módszer, a férfi műtéti meddővé tétele. Ebben az esetben természetesen valóban csak a saját teste felett és nem egy megfogant élet felett dönt a férfi. Egyébként pont úgy, mint a férfiak esetében, a nőknek is szabad választási joga, hogy műtéti meddővé tétellel védekezzenek. Ebben a jogukban senki sem korlátozza őket.

A jól tájékozottság kedvéért; az abortusz szabályozásáról a Wikipédiában:

Napjainkban nyugat-európai jogállamokban korlátlan, kizárólag a nő akaratától függő abortusz nem létezik. Mindenütt jogilag korlátozott abortuszrendszer létezik. Különbség a korlátozások rendszerében van. Alapvetően két megoldási mód ismeretes:

1. Az indikációs korlátozások módszerét követő országokban csak valamilyen meghatározott ok megléte esetén lehet a terhességet megszakítani (például a nő életének veszélyeztetése, a terhességet bűncselekmény okozta). Ezen országok közé sorolható: Belgium, Egyesült Királyság, Finnország, Izrael, Írország, Luxemburg, Magyarország, Málta, Németország, Portugália, Spanyolország, Svájc és részben Olaszország.

2. Az időbeli korlátozások rendszerét követő országokban egy meghatározott időpontig – általában a fogamzástól számított 12 hétig – az anya szabadon dönthet a terhesség megszakításáról. Az időpont eltelte után általában csak meghatározott indikáció esetén szakítják meg a terhességet. Ezen országok közé sorolható: Ausztria, Dánia, Franciaország, Görögország, Hollandia,Norvégia, Svédország, Törökország

Világviszonylatban megállapítható, hogy a nagy népességű országok (például USA, Kína, Oroszország, Japán) követik általában a időbeli korlátozást, míg az alacsony népességűek az indikációs korlátozást követik. Ázsiai országokban az iszlám, buddhista és hindu kultúrkörökben szigorúan ellenzik az abortuszt.

http://hu.wikipedia.org/wiki/Terhess%C3%A9gmegszak%C3%ADt%C3%A1s

petya76
Olvasó
petya76

Tiszteletem Mindenkinek.

Nem szokványos a problémám, de választ még sehonnan nem kaptam, mindenki az anyai jogokról papol. 5évig próbálkoztunk, végre megszületett a kislányom. most 2 hónapos. Az anya a terhesség 3. hónapjában szakított velem, kapcsolatunk azóta sem rendeződött. Elállt az apasági nyilatkozat aláírásától. Én fél éve harcolok azért, hogy apja lehessek a gyermeknek. Fizetek, de már egy hónapja nem láttam a babát. Tudom, hogy a gyermektartás fizetése és a láthatás között nincs összefüggés. Sajnos apai jogaim még nincsenek, mert a mai napig nem készült el az apasági nyilatkozat az anya hozzáállása miatt. Kérdezem én : miért van joga az anyának késleltetni a gyermek családi jogállásának rendezését annak ellenére, hogy az apa szorgalmazza??? Fordultam bírósághoz is, kérve az apaságom megállapítását, de ugye a magyar bürokráciában nem megy minden azonnal. Én meg csak-hogy jó pontot szerezzek- fizetek, és akkor láthatom a gyermekemet, ha az anyukán olyan bugyi van. Ki veszi majd figyelembe mindezt? Ki veszi majd figyelembe azt, hogy a törekvésem a gyermek érdekét szolgálja??? Az senkit nem érdekel, hogy kaparok a gyermekemért? Csak azt szajkózzák, hogy milyen jogai vannak az anyának, meg azt, hogy a gyermek családi jogállását 3 éves koráig kell rendezni. Segítsetek, hogyan tudnám érvényesíteni a jó szándékomat? Vagy csak adjatok tanácsot, hogyan viseljem el ezt a helyzetet…                             Köszönöm mindenkinek előre is.

Alter Ego
Szerkesztő

Őszintén együttérzek veled!

Sajnos sajátos módon az apák érdekeit sokkal kevésbé védik a jogszabályok. Gyakorlatilag, ahogyan te ezt most éppen megéled, kiszolgáltatottak vagyunk. Az Elvált Apák Érdekvédelmi Egyesülete már évtizedek óta emel szót (lényegében érdemi eredmények nélkül) a családjogi törvények férfiakat jobban figyelembevevő megváltoztatásáért.

Nem tudok jobbat javasolni, minthogy kövesd az ügyvéded tanácsait. Ha lehet, akkor egy jó családjogra specializálódott (férfi) ügyvédnek fizess és ne sokfelé… Egyelőre szerintem csak akkor adj pénzt az édesanyának, ha teljesíti a te elvárásaidat, mert az érdekeid kiharcolására ez is egy eszköz lehet, amíg packáznak veled ő és a hivatalok… Színleld olyan sűrűn, amennyire a lelked csak megengedi, hogy nem is annyira fontos már neked az egész történet. Pszichológiailag addig kiszolgáltatott helyzetben vagy, amíg te jobban akarod a dolgot rendezni, mint ő. Egy kicsit ne igyekezz annyira, tűnj el nyugodtan egy időre… Mert ha kaparsz, az ellenkezést és túl nagy magabiztosságot vált ki belőle… Ha szeretnéd valaha is helyreállítani vele a kapcsolatodat (én úgy vélem), akkor meg még inkább ezt javaslom…

Tudom, hogy hideg és “számító” tanácsoknak tűnhetnek ezek, de sajnos jogokat és elvárásokat (és tiszteletet) olykor nem lehet a szeretet és ragaszkodás eszközeivel kiharcolni…

Sok kitartást, férfias megfontoltságot és kellő lelkierőt kívánok a probléma rendezéséhez!

petya76
Olvasó
petya76

Kedves Alter Ego! Nagyon szépen köszönöm a véleménynyilvánításodat, és hogy ilyen hamar reagáltál. Nagyon hasznos információkat kaptam Tőled. Való igaz, ha jobban belegondolok, tényleg ilyesfajta hozzáállással jutnék valamire. Jól érted, a nőt is vissza szeretném kapni. Tudod, egy komplett családról álmodom. Lehet, hogy ehhez tényleg kicsit keménynek és érzéketlennek kell lennem, ha csak ideig-óráig is. Csak attól félek, hogy ez a hozzáállás a gyámügy szemszögéből nézve negatívumként jelenik meg velem kapcsolatban. S mint tudvalevő, a gyámügy csak és kizárólag a gyermek érdekeit tartja szem előtt, nem érdekli az apa-anya konfliktus. De jobb megoldás híján lehet, hogy megpróbálkozom az általad felvetett lehetőséggel. Mert ezen kívül tényleg mindent megpróbáltam már, eredmény nélkül. Amint valami történik ügyünkben, tájékoztatni foglak köszönetképpen.

Alter Ego
Szerkesztő

Nem lesz könnyű dolgod. Mivel gondolom, hogy az alatt az 5 év alatt, amíg próbálkoztatok, nyilván boldog, jövőbe tekintő életet életek, tehát gy tűnik, hogy a barátnőd jelenleg sajnos sportot űz abból, hogy téged “büntessen” valamilyen vélt vagy valós sérelméért. Amúgy nem is értem, hogy egy várva várt terhesség harmadik hónapjában hogyan lehet szakítani… Azt biztosan jól látja, hogy ez “kifizetődő” dolog számára, hiszen olyan helyzetbe tudott hozni, amelyben neked az egész kapcsolat, az egész család léte a tétje a dolognak, ő pedig nem tesz mást, csak kedve és szeszélye szerint rángat téged mind érzelmileg, mind anyagilag. Könnyen megteheti, azért is, mert már tudja, hogy fontos számodra a korrekt, jogkövető magatartás és a vele való kapcsolatod. Jelenleg úgy érzi, hogy ezektől a fő motivációktól nem fogsz eltérni. Ezért ő azt tesz, amit csak akar. Lényegében egy elégé infantilis megközelítés ez részéről, hiszen elkényeztetett hercegnőként a végletekig kihasználja azt a pozíciós előnyt, aminek a forrása a másik ember szeretete, ragaszkodása. Pedig valójában nagy szüksége lesz rád, ha nem egy kudarcos kapcsolat gyümölcsét akarja egyedül nevelni egy életen át. Olyan férfit nem túl könnyű találni, aki kitörő örömmel neveli másnak a gyermekét… Olyat meg majdnem lehetetlen, aki egy valódi apa szeretetével teszi ezt… Tehát a pozíciós előnye csak egy vélt előny, amit csak azért birtokol, mert azt érzi, hogy bármit megtehet, hiszen te kiszámíthatóan biztos pont vagy. Ráadásul nála a gyermek is, akiért te mindent meg fogsz tenni, ezt is jól tudja már…

Miközben gondolkodtam a problémádon, egy bűn rossz poén jutott eszembe: Lényegében neked talán nem is ügyvédre, hanem egy túsztárgyalóra lenne szükséged… – Viszont a rossz poénok is fontos dolgokra képesek rávilágítani: A jogi tanácsadás mellett tényleg fontos lenne egy pszichológust, egy párkapcsolati tanácsadót felkeresned, mert azt, amivel küzdesz, ők ismerik a legjobban; szerintem nem más ez, mint a pszichológiai “játszmázás” tipikus esete. Abból is az elfajultabb fajta, amikor már jogi fenyegetéseket is hajigálnak egymás fejéhez a felek… Sok erőbefektetést igényel az ilyen játszmák felszámolása és mindkét fél szándéka is szükséges hozzá.

Kívánom, hogy sikerüljön helyére tennetek a kapcsolatotokat, mert ha nem, akkor ennek a játszmának a keretei között fogtok hosszú éveken át őrlődni. Így pedig nem boldogan élni, hanem csak vesztegetni fogjátok az életeteket.

petya76
Olvasó
petya76

Kedves Deansdale, és Alter Ego! Ígértem, hogy beszámolok, amint történik valami. Nos. Tegnap (szerdán) voltam idézésen a Gyámügyi Főelőadónál. Elméletileg az anya is be volt idézve, de egy korábbi -gyámhivatalnak adott nyilatkozatában- kijelentette, hogy nem hajlandó aláírni az apai elismerő nyilatkozatot. Ezt azzal magyarázta hogy nem járultam hozzá, hogy vele telefonon egyezzünk meg a szükséges dolgokban. Tudni kell, hogy korábban már egy anya lakóhelye szerint illetékes szociális irodában kötöttünk egy nem hivatalos egyezséget a gyermektartás összegéről, és a kapcsolattartásról. Ezt “természetesen” ő felrúgta azóta. Ennek tudatában nem voltam vele hajlandó újabb egyezségre, főleg nem telefonon. Viszont felmerült bennem egy kettősség. Az általam kapott idézésben leírták, hogy az első meg nem jelenés alkalmával 5.000, a második alkalommal rendőri elővezetés +450 Ft/km  büntetést rónak ki az adott személyre. Nem tudom, hogy az anyát sújthatják-e ilyen büntetéssel, mivel a gyermek családi jogállását annak 3 éves koráig kell rendezni. Magyarul: következmények nélkül maradt távol anyuka a gyámügyi idézésről??? (feltéve ha megidézték, bár az én példányomban az volt írva, hogy apát és anyát együtt kívánja meghallgatni a gyámügyi szakelőadó.) Apropó: anya pár hete már megnevezett engem, mint apát. Ott, a gyámügyi hivatalban…

Na, ezt bogozza ki valaki…

hgyi
Szerkesztő

És mit mondott a főelőadó?

petya76
Olvasó
petya76

Sziasztok. Don Fefinho: állítólag van esélyem a gyermekelhelyezési perből győztesen kiszállni. Tudom, ez nem megy egyik napról a másikra. De ha már a gyámügyi szakember is ezt pedzegette, talán (és remélem) nem kell majd szembenéznem az általad vázolt problémával. Ami egyébként nekem is a félelmem… Azt meg a gyermek dönti el a később, hogy kinél érzi magát jobban. Mert az Ő érzelmei tiszták, és őszinték. Csak addig sajnos hosszú és fájdalmas az út…

petya76
Olvasó
petya76

Sziasztok. Deansdale: amíg nincs apasági nyilatkozat, addig nem vagyok köteles gyermektartást fizetni. Ezt tegnap tudtam meg , illetve a kiegészítő részét. Az anya a nyilatkozat létrejöttétől kezdve visszamenőlegesen kérheti (és kéri is általában) a tartásdíjat. DE! Ha ez a nyilatkozat az anya miatt húzódik későbbre, akkor nincs joga visszamenőlegesen pénzt kérni. Na, ez egy kicsit megnyugtatott. Bár az az igazság, hogy ettől még nem látom a gyermekemet. Amit viszont nagyon fájlalok, mivel nem az a típus vagyok, aki csak megcsinálja… Mehetnék külföldre, voltam is, de épp a gyermek érkezése miatt maradtam itthon. Persze reményekkel táplálva, nem így… Az biztos, hogy tenni kellene már valamit az ilyen, és ehhez hasonló női megnyilvánulások törvénybeli támogatása ellen. Mert ugye mástól sem hangos a média, csak a “bántalmazott nők egyesülete” című történettől. Szolidárisak vagyunk ugyan velük, de velünk ki teszi ezt meg viszont? Talán azért senki, mert szégyellünk a nyilvánosság elé állni a minket ért bántalmazásokkal? Lelki, és testi vonzatai is vannak jócskán… Én mindkettőt megtapasztaltam…

petya76
Olvasó
petya76

Sziasztok. Hgyi: jegyzőkönyvbe vette a történteket, mosolygott és a fejét csóválta az anya hozzáállásán. De érdemben többet nem tett, mivel már előzőleg bíróságra terjesztettem az apaságom megállapítása iránti kérelmemet. A tárgyalás időpontja január 29. Gyermekem addigra öt hónapos lesz. Ez év május 2-án kezdtem el ezt az egész apasági hercehurcát. És teszem hozzá: nem menekülök az apaság ellen, hanem küzdök érte… Na ez a nem semmi…

hgyi
Szerkesztő

Szóval ez egy bonyolult ügy.
Az anya nem akarja, hogy a gyereked apja légy, de azt elismeri, hogy te vagy a biológiai apja.
Nem lesz könnyű a kicsinek felnőni.

petya76
Olvasó
petya76

Igen, sajnos benne van a pakliban. Nagyon fáj ez nekem. De az igazi fájdalmam az, hogy mindezt a gyermek fogja megsínyleni, aki szegény “azzal a tudattal” jött a világra, hogy családban fog felnőni, mint más boldog gyerekek. És ő végképp nem tehet arról, hogy neki nem sikerült úgymond… :(

petya76
Olvasó
petya76

AZ ILYEN ÉS EHHEZ HASONLÓ ESETEKKEL MIÉRT NEM FOGLALKOZIK A MÉDIA???

Maestro
Szerkesztő

Miért, miért?
Mert nem az a hír, ha a kutya megharapja a postást, hanem ha a postás harapja meg a kutyát… :-/

petya76
Olvasó
petya76

Na épp erről van szó Maestro! Itt most az utóbbi áll fenn, ez a ritkább szerintem… Csak mi férfiak vagyunk, akik mindent kötelesek elviselni, akikkel mindent meg lehet csinálni, akik feltételek nélkül tegyenek eleget mindennek, amit a törvény előír. De a jogaink háttérbe szorulnak. S ha felemeled a hangod, még téged marasztalnak el… Mert a kötelességeidről szól csak minden. A jogaid senkit sem érdekelnek. Ez az emancipáció és a férfi-női egyenjogúság MA.

Alter Ego
Szerkesztő

Szerintem nem igazán rendhagyó a történeted… Úgy hiszem, a közhiedelemmel ellentétben a férfiak jelentős részének hasonló a hozzáállása az apaság és a család kérdéséhez. Közismert adat például, hogy a válások jelentős részét nők kezdeményezik.

petya76
Olvasó
petya76

Szia Alter Ego. Való igaz, én is ezt tapasztaltam, nyilván nem csak a saját esetemet tekintve. Megfordult a fejemben az anyagiasság kérdése is.  Ez a mai kor egyik rákfenéje is lehet. A nők nyilván ösztönösen ragaszkodnak az anyaságukhoz. De neveltetésükből, vagy a karrieréhségükből fakadóan nem képesek az anyaság tényleges vonzatainak tudomásulvételére. Így hát nem marad más választásuk,mint ebből minél többet a férfira (apára) hárítani. A törvények pedig anyapártiak, tehát többnyire minden szín alatt a nők ilyen irányú próbálkozásait támogatják.

Maestro
Szerkesztő

Épp arra próbáltam célozni, hogy a te történeted a mindennapi, azért nem is érdekli a médiát. A gyermekeiért küzdő nő hálásabb téma… Pedig több válást kezdeményeznek a nők.

Suum cuique
Újságíró

Beidézek egy cikket:

Miért nem akarunk férfi fogamzásgátlót?

Nyolcvan férfi bevonásával tesztelnek egy férfi fogamzásgátlót. Míg a tudósok üdvözlik az újfajta módszert, addig a nők félve gondolnak erre a lehetőségre…

Az Edinburgh-i Egyetem kutatói kifejlesztettek egy férfi fogamzásgátlót, melyet jelenleg nyolcvan önkéntes bevonásával tesztelnek. A jelentkezők két hormoninjekciót kaptak, melyek körülbelül két hónapra megakadályozzák, hogy spermiumokat termeljenek. A tudósok nagyon ígéretesnek tartják az újfajta módszert – írja a Daily Mail. De vajon mi, nők, akarjuk-e egyáltalán a férfiakra bízni a fogamzásgátlást, vagy inkább megtartanánk magunknak az ezzel járó felelősséget?

Ésszerű és korszerű? 

A kutatás egyik vezetője, Richard Anderson professzor szerint a nők kifejezetten lelkesek az új találmány hírétől, legfőképpen azért, mert ily módon is szívesen megosztanák a nem kívánt terhesség elleni védekezés felelősségét a férfiakkal. Voltaképpen ésszerűnek és egyben korszerűnek is tűnik az az elképzelés, hogy ne csak a nőknek kelljen elviselniük hormonális fogamzásgátlók szedésének esetleges kellemetlen mellékhatásait. Nem mellékesen ez a nemek közti egyenlőséget is erősítené.

Mégsem lehetünk teljesen biztosak abban, hogy a nők többsége el van ragadtatva attól a lehetőségtől, hogy átengedje a fogamzás feletti kontrollt a férfinak, még akkor sem, ha egy fedél alatt él vele és szereti. Hiszen mégiscsak ott a kérdés: bízom benne eléggé ahhoz, hogy ezt megtegyem? Teherbe esni ugyanis még mindig csak a nők képesek, következésképp mi vagyunk azok is, akiknek a legtöbb veszítenivalónk van például egy nem kívánt vagy problémás terhesség esetén. Egy nő emiatt sokkal komolyabban átérzi a fogamzásgátlással felelősséget és a saját érdekében odafigyel arra, hogy pontosan szedje a tablettáit. Egy férfi számára viszont ebből a szempontból kisebb a tét, így jó eséllyel előfordulhat, hogy mondjuk megfeledkezik arról, hogy mindig idejében felkeresse az orvosát és beadassa a hormoninjekciót.

Konfliktusforrás

Ha a férfi fogamzásgátlók elterjednének, az bizony újabb konfliktusforrást jelentene a párkapcsolatokban. Rengeteg olyan nő van, aki még azt is nehezen tudja elviselni, ha a párja a megkérdezése nélkül vásárol egy új bútordarabot vagy változtat a  frizuráján. Hogyan éreznénk magunkat akkor, ha kiderülne, hogy a párunk hormoninjekciókat adatott be magának a tudtunk nélkül?

Kevés intimebb dolog van a női termékenységnél nem valószínű, hogy túl sokan lennénk, akik el szeretnénk veszíteni az ezzel járó felelősséget. Ráadásul ha az óvszermentes férfi fogamzásgátlók használata általánossá válna, az véget vetne a “nem teljesen véletlenül” megfogant meglepetés babák jelenségének is. Hiszen legyünk őszinték: ha minden nőnek ki kellene várnia, mire a férfi tudatosan elszánja magát a gyermeknemzésre, akkor meredeken esnének a születési ráták. S bár tabunak számít kimondani, de a nők többsége úgy érzi, neki van joga kimondani a végső szót a gyermekvállalást illetően. Ha pedig ezt a jogot elveszíti, minden oka megvan arra, hogy csalódott vagy dühös legyen az őt ért igazságtalanság miatt.

Szintén problémát jelenthetne a férfi fogamzásgátlók elterjedése azoknál a pároknál, akik nem akarnak több gyereket, viszont a nő a kellemetlen mellékhatások miatt nem szeretne már fogamzásgátlót szedni. Ilyen esetben ugyanis adja magát az a megoldás, hogy a férfi vasztektómiát végeztessen. Ilyenkor mindkét ondóvezetékét átvágják, így gyereket csinálni többé már nem tud, szexuális életet élni viszont továbbra is ugyanúgy képes. Egy véglegesen steril férfi a szingli nők számára az esetek többségében egyáltalán nem vonzó, ez pedig egy házasságban bizonyos fokú biztosítékot jelenthet a feleség számára, hogy a férje és gyermekeinek apja nem fogja elhagyni egy nőért, akit teherbe ejthet. A fogamzásgátló hormoninjekció viszont csak időlegesen teszi sterillé a férfit, így ez a biztosíték elvész.

Forrás: http://borsa.hu/ferfi-fogamzasgatlo/20100510

mdmselle
Újságíró

Nekem semmi kifogásom az olyan újdonságok ellen, amivel a férfiak is “kontrollálhatják a saját gyermeknemzési képességeiket”, de a férfitablettát mélységesen ellenzem, pont azért, amiért a nőit is, nagyon nem kéne még egy rakás olyan szer, amivel kéretlen hormonokkal és kemikáliákkal tömhetik az emberek testét. Éppen eléggé el van mérgezve az emberiség így is, minek rátenni egy lapáttal? Erről valamiért senki nem beszél. Meggyőződésem, hogy a női fogamzásgátlók is befolyással vannak a későbbi gyerekek szervezetére, fejlődésére, ráadásul iszonyat sok probléma szokott lenni a teherbeeséssel a tabletta szedésének abbahagyása után, nagyon nem hiányzik, hogy ezek a káros hatások fölerősödjenek még apai részről is. Én betiltanám az összes ilyen vackot, a nőiket is, és akkor talán lenne esélye a földbolygónak, hogy tisztára pucolja magát idővel. Találjanak ki az okosok módot arra, hogy a matyikák ne jussanak el a célsejtig, és minden megoldásnak örülni fogok, de ne befolyásolják sejtszinten az emberi testet, mert csak minden rosszabb lesz tőle. Még azokra is hat, akik soha életükben nem szedtek semmilyen fogamzásgátlót, mert ezek a szerek bekerülnek a természetbe, például a vízbe a vizelettel (a halak tele vannak emberi női nemi hormonokkal), és az visszacirkulálódik minden emberbe, a férfiakba is, ezért annyi mostanában az alkatilag nyálas nőies férfi, és a sok nemzési problémákkal küszködő pár. Nagyon nem kellenek tabletták, rosszul vagyok a gondolatától is. Remélem, hogy a férfiaknak lesz annyi eszük, hogy nem engednek magukba fecskendezni olyan durva szereket, amiktől két hónapig nem termelődik spermiumuk. Komolyan elhiszi valaki, hogy az ilyen szerek nem befolyásolják rossz irányba a szervezetük más részeit, vagy akár a szellemi állapotukat? A nők is állandóan meghülyülnek a sok hormontól, ne akarják már ugyanezt a férfiak is, még az antifeminizmus zászlaja alatt se!

daphne
Olvasó
daphne

A vízben nem biztos, hogy a fogamzásgátlók miatt van ösztrogén (http://www.babaszoba.hu/articles/Noi_hormonos_vizet_iszunk?aid=20111123221857), de egyébként én sem támogatom a hormonális fogamzásgátlókat. Most is vannak más módszerek. Azt nem tudom, hogy a helyileg ható hormonális eszközök (spirál, hüvelygyűrű) tényleg kevésbé károsak, vagy ez csak a marketing szöveg.

mdmselle
Újságíró

Jó cikk, köszi, bár szerintem összeadódik az a sok vacak, amit megeszünk és használunk, és a fogamzásgátlók is ugyanúgy benne vannak, mint más szerek, még a tisztítószerekben is vannak hormonháztartást felborító anyagok, amit alig is akartam elhinni, pedig igaz: http://youtu.be/Rrb4efvPpPE

Én még a bőrömre sem kenek olyan arckrémet, vagy kozmetikumot, amit nem magam főzök természetes alapanyagokból, és a férjemnek is házilag készült borotvahabot meg deozodort készítek, nagyon nem örülnék, ha hormoninjekciókat kapna a spermiumtermelődés megelőzésére, és ő sem engedne nekem fogamzásgátlót szedni, pedig orvos (vagy talán épp azért .-))

Inaara
Olvasó
Inaara

Kicsit folytatom az offolást: Kencefronton nem vagyok a natúrkozmetikumok híve. Persze, ha otthon te készíted, az talán más, de ha bemész egy bioboltba, s megnézed a hiper-szuper totálbio krémek összetevőit, akkor láthatod, hogy tele vannak alkohollal (sokszor a 2., 3. helyen szerepel a listán), hiszen valahogy tartósítani kell a termékeket, különben a polcra sem tudnák kitenni, mert minden tönkremenne pillanatok alatt, viszont tartósítószereket nem használhat. A bőrt meg jól tönkreteszi, kiszárítja, és sokszor ronda gyulladt pattanásokat, irritációkat okoz, és csak hetek-hónapok múlva jön helyre úgy, ahogy.  A “természetes” nem mindig jobb, mint a “szintetikus”, csak most ezzel szinte mindent el lehet adni.

mdmselle
Újságíró

Igen, én sem szeretem a bolti natúrkencéket, drágák is, azokban is vannak nem bőrbarát anyagok, sokszor meg épp csak rájuk van írva, hogy natúr, meg bio, miközben ugyanazokat az anyagokat tartalmazzák, mint sima kozmetikumok, csak így jobban el lehet adni, mert divat. Én az enyéimbe semmi tartósítószert nem teszek (de nem is készítek vízalapú krémeket amúgy), csak annyit keverek belőlük, ami max. egy hónapra elég, kis adagokban tartom, kifőzött üvegtégelyekben, és azt is a hűtőben, és évek óta használom már, és olyan szép a bőröm, hogy csuhaj, pedig régen rengeteg problémám volt vele, nagyon érzékeny.

Inaara
Olvasó
Inaara

“…és olyan szép a bőröm, hogy csuhaj…”   Akkor úgy tűnik, jó bőrök vagyunk.!  :) Én sem aggódom, amíg a 22 éves kozmetikus lány faggat, hogy áruljam már el, hogy csinálom, hogy olyan szép a bőröm, bezzeg neki vannak már mimikai ráncai… :)

A neten sok receptet lehet találni DIY–kozmetikumokhoz. Az egyik barátnőm a gyógyszerész nővére segítségével kotyvaszt szuper kozmetikumokat, tőle szoktam rendelni időnként egy-két elsőrangú kencét, fillérekért.

 

Inaara
Olvasó
Inaara

“..semmi kifogásom az olyan újdonságok ellen, amivel a férfiak is “kontrollálhatják a saját gyermeknemzési képességeiket”, de a férfitablettát mélységesen ellenzem, pont azért, amiért a nőit is…”

Már csak azért sem, mert egyelőre az óvszeren és a vazektómián kívül nincs más eszköz a kezükben. Jelenleg a melatonint (ez is hormon, ha sokan nem is tekintik annak) és hialuronidáz-blokkolókat vizsgálnak, de ezek még csak a laborban mutatkoznak részben ígéretesnek. Humán kísérletek szerint a melatonin csökkenti a spermiumok számát és mozgékonyságát, viszont a libidót is… Így már érthető a fogamzásgátló hatás… :) Ezen kívül van még egy csomó nem kívánatos mellékhatás, úgyhogy enyhén szólva ez sem tökéletes. A hialuronidáz-blokkoló bevetése anti-baby fronton logikus gondolat, tekintve, hogy a spermium ezzel az enzimmel oldja fel a petesejtet (is) körülvevő hialuronsavas burkot, s csak ezután tud behatolni, de a kivitelezés itt is (hogy stílusos legyek) nagyon gyerekcipőben jár még.

Tabletták: nem egy esetről tudok a közvetlen környezetemben, amelyben a tabletta teljesen felborította a hormonrendszert, gyógyszeresen kellett beavatkozni és megkísérelni a ciklus helyreállítását, de nem sikerült, és azóta (évek óta) sem jött teljesen rendbe. Nem vagyunk egyformák, biztosan vannak, akiknek látszólag meg se kottyant 15 év folyamatos  tablettaszedés, de túl sok az ijesztő példa.

Belladonna
Olvasó
Belladonna

Abszolúte egyetértek mdmselle! Kérdésre a válasz: Tao (mag kibocsájtása nélküli aktus). Gondolom, ez is megtanulható. Na, meg vannak egyéb “védőfelszerelések”, öko-szempontból is megfelelőbb női védelmi eszköz, és persze átgondoltabb szexuális élet.

Szóval, miután a nők eredményesen szétbombázták a szervezetüket, most jöhetnek a férfiak és legyen nekik is olyan “jó” :(. Akinek van esze, nem vesz be ilyen ocsmányságokat…

 

Suum cuique
Újságíró

Aszpirinnek álcázott abortusztablettát adott barátnőjének

15 év börtönt kaphat, mert nem akart apa lenni.

Maestro
Szerkesztő

Nagyon helyes a 15 év börtön. Csak egy nőnek van joga megölni a magzatát!

daphne
Olvasó
daphne

Ne csináljátok már… Előbb leírom, hogy szerintem is súlyos jogsértés a férfiakra nézve, hogy a nőkkel ellentétben nem mondhatnak le a gyerekükről. Nyilván nagyon el volt keseredve ez az ember. De a barátnője meg is halhatott volna.. Az abortusztablettát, ahol egyáltalán legális, tudtommal kórházban adják be. Azért ez  az eset nem esik egy súlycsoportba azzal, hogy fizetni kell a gyerektartást, hiszen a nő életét veszélyeztette.

Jampi One
Újságíró

A forradalmaknak mindig vannak áldozataik. Ez a férfi is sok évet adott az igazságért? Semmiség, egy Femen aktivista az életét is adná.  :D

daphne
Olvasó
daphne

Nem értem, hogy kapcsolódik ez ahhoz, amit írtam.

Jampi One
Újságíró

Nem kell mindent érteni, kérem szépen…

http://www.youtube.com/watch?v=6xBQjU3zEaE

Jampi One
Újságíró

Az emberek szoktak elkövetni a törvények szerint bűnös dolgokat, de ez még nem támasztja alá azokat a másik bűnöket, amelyek őket egyetlen ellenállási lehetőségként a személyes bűn irányába taszigálták. Mindenki tudja, hogy veszélyeztetett, de a társadalmi igazság szempontjából az ő bűnének van szerinted a legnagyobb jelentősége? Nem az általános társadalmi igazságtalanság sarkallta őt egy bűnre? Próbáld kicsit ab ovo szemlélni a dolgot a mellébeszélés helyett.

Jampi One
Újságíró

Persze, mert mint tudjuk, a magzat a nő kizárólagos “tulajdona”, semmi köze hozzá a férfinak.

exRooster
Olvasó
exRooster

Erre rímel a múlt heti hír: Megölte a gyerekét, mert depressziós volt.
Megfojtotta kisbabáját az anya, felmentették

Fuzzy Logic
Olvasó
Fuzzy Logic

Ejnye már Uraim, ebben a történetben aztán tényleg mindenki hülye, a két delikvenstől kezdve az amerikai törvényalkotókig, nem kell a “csak a nőknek van joga” púder. Pl a fogamzásgátlást tényét vagy módját meg se említi a cikk, ami elég fontos mozzanat a megítélés szempontjából. Lehet, hogy a csaj azt hazudta, szed fogamzásgátlót, az is lehet, hogy közölte, nem szed, a srác meg kényeskedett, hogy gumival neki nem jó. Na, erről semmit nem írnak, csak arról, hogy a csaj egyoldalúan eldöntötte mi legyen, figyelmen kívül hagyta a másikat, az meg nyilván kétségbe esett és a megoldás ilyen túlmozgásosra sikerült. Még mindig tartom, hogy mindenki hülye a sztoriban, de a 15 év túlzás. Az abortusztabletta nem éppen egészséges arra nézve, aki beveszi, ezért egy büntetés kijár, és a kikényszerítés miatt a csaj is kaphatott volna valamennyit. De nem tudhatjuk, nem érthetjük, amíg valaki nem linkel egy kivonatot a tárgyalásról :S

Jampi One
Újságíró

Ne maszatoljunk! A konkrét esetet nem, de az alapproblémát periratok nélkül is értjük!

Fuzzy Logic
Olvasó
Fuzzy Logic

A konkrét eset is jobban segítene a teljes egész megértésében. Az alap probléma a rossz törvényi keret, de ebben a témában tényleg sohasem lesz egyenlőség. Nem lehet attól elvonatkoztatni, hogy a terhesség / az abortusz / a szülés mind a nőt érinti. Bár amilyen ütemben fejlődik a technológia és az orvostudomány, lehet ez pár év múlva már nem fog közrejátszani. Ha létezne kockázatmentes magzatelhajtás, itt pont indokolt lett volna, és máris ki lenne küszöbölve a női testre való hatása. Úgy már lehetne a biológiai tényektől elvonatkoztatva, pusztán jogi alapon nézni a kérdést. Így meg bevallom, nekem nem megy :)

Jampi One
Újságíró

Szerintem senki nem akarná azt követelni, hogy a nőket abortuszra lehessen kötelezni.
De egy olyan jogi szabályozás, amelyet Suum körvonalazott a hozzászólásában minden problémát megnyugtatóan lenne képes rendezni, és szerintem senkinek sem sérülne semmilyen jogos érdeke. Ennyire egyszerű elvonatkoztatni a biológiai tényektől.

Fuzzy Logic
Olvasó
Fuzzy Logic

Igen, azt én is néztem, hogy több szempontból is átgondolt hozzászólás és ha a 4. pontnál játszik a császár akkor még támogatom is. Bár én kicsit arra hajlok, hogy vagy akarja mindkét fél, vagy hagyjuk az egészet. Az egyedülálló szülők helyzete elég nehéz, bár ha bevállalja önként, ám legyen. Csak ott a sok csúnya statisztika, hogy azok gyerekei között sokkal több a bűnöző és a sérült ember. Nyilván ebben meg közrejátszik, hogy a gyereket sokszor akkor is az anyának ítélik, ha az úgy általában véve az életre is alkalmatlan, nem hogy az anyaságra. Kényes kérdés ez na, és eléggé összetett is, de az biztos, hogy a jelenlegi megoldás nem jó.

Jampi One
Újságíró

Ohh, ha azt diktálja a modern idők szava, és feminista küzdelmek tárgya az, hogy a nők házastárs, férfi partner nélkül is (spermabank) jogosultak legyenek a mesterséges megtermékenyítés igénybevételére, és a leszbikus és meleg párok is fogadhassanak örökbe (ezért kardinális kérdés, hogy házasságot köthessenek), akkor ugyan ne aggodalmaskodjunk az egyedülálló szülők problémáján akkor, amikor az apai jogok rendezéséről ejtünk szót.

Fuzzy Logic
Olvasó
Fuzzy Logic

Csak hogy én nem vagyok feminista, ezért nekem az egyedülálló szülő éppúgy jelenthet apát is meg anyát is. A meleg téma megint olyan, hogy nem tudom hogy fogjam meg a problémát. Normál esetben az, hogy ki kivel mit csinál a hálószobában, magánügy és emiatt nem is érdekel. Erre hivatkozva akár a fetisiszták is kérhetnének külön jogokat.
A házasságra azt mondanám, maradjon meg a normál pároknak (1 férfi, 1 nő), de az élettársit hagynám. Azt nem tudom milyen lehet úgy felnőni, hogy 2 apuka vagy 2 anyuka van. Biztos nem egyszerű, de talán még mindig jobb, mint mondjuk egy erőszakos családban (itt az erőszakos fél számomra megint jelenthet apát is meg anyát is). Nyilván egyik sem optimális, a kisebb rossz felvetése pedig hülyeség, mert egyik se jó a gyerek szempontjából. Kb ennyi szólna mellette, vagyis lényegében semmi. Hát végül kihoztam, hogy lehessenek élettársak, azt’ víz. De ettől függetlenül nincs velük bajom.

Jampi One
Újságíró

Egyetértek. Nekem sincs bajom a szexuális kisebbségekkel, viszont nem hiszem, hogy a többségi társadalomnak kötelező úgy gondolnia, hogy az egynemű párok alkalmas hátteret jelentenek a gyermeknevelésre. De ez a kérdés most is csak azért kérdés, mert arra akartam célozni, hogy ma már a szexuális kisebbségek bármilyen jogi követelésével is érdemben foglalkozik a jogalkotás, a társadalom, de a férfiak, az apák jogainak rendezését még mindig mintha eretnekség lenne felvetni.

Fuzzy Logic
Olvasó
Fuzzy Logic

Igen, manapság kicsit olyan érzése van az embernek, hogy normálisnak lenni már szégyen. Az apa kérdést azért sem fogom tudni degradálni, mert én apás lány voltam, nagyon is kell mindkét szülő és mindkét minta. Egy felnőtt ember már el tudja dönteni, legalábbis jobban át tudja látni ezeket a kérdéseket, de a gyerek nem. A gyerek azt tanulja / utánozza, amit lát, ez még itt maradt nekünk az ősöktől. Így is szét bírják piszkálni egymást (lásd a sűrűsödő híreket az öngyilkosságba hajszolt tinikről) nem kéne még plusz indokot adni rá. Nem tudhatjuk melyik gyerekből milyen hatást váltana ki hosszú távon és mennyire tudná kezelni. Emellett ha belegondolok milyen lenne egy kislánynak két apuka, egy kisfiúnak két anyuka, hát az a gyerek soha nem látna a nemének megfelelő utánozható példát. Másoknál igen, akár a szomszédnál, de mit váltana az ki belőle? Áhh, nem jó ez sehogy se. Ebből a szempontból az egyedülálló szülő megint a kisebb rossz esete.

daphne
Olvasó
daphne

Dehát én is azt mondom, hogy úgy lenne igazságos, ha férfi is, a nöhöz hasonlóan, lemondhatna a gyerekröl. Akkor talán nem történne ilyen. Nekem az nem tetszik, hogy úgy van beállítva, mintha azért menne börtönbe, mert nem kellett neki a gyerek, és nem azért, mert megmérgezett egy embert. Fel bírom fogni, hogy mi ebben a felelössége a társadalomnak, de zavar a cinikus hozzáállás.

Jampi One
Újságíró

Aham, én is ezt mondtam; téged nem a társadalmi cinizmus zavar szemmel láthatóan (az legfeljebb csak egy félmondat erejéig), hanem főként az a cinizmus, amely ennek nyomán fakad fel a férfiakból. A nagy, széles társadalmi bűnnel szemben az abból megszületett egyéni bűnt hangsúlyozod. – Mondjam azt, hogy ez a valódi cinizmus?

daphne
Olvasó
daphne

A hírrel kapcsolatban igen, elsösorban a cinizmus zavar. Lehetne anélkül is tálalni. Egyébként meg mindkettö zavar, de most a cikk volt a téma. Ha ötvenszer leírom, hogy követelem a jogegyenlöséget, akkor rehabilitálsz? :P

Jampi One
Újságíró

Maestro cinizmusán fakadtál ki. Sajnos nem vallhatom magaménak az érdemet, hogy sokmindent hozzá tudtam volna tenni. Az iróniája egyetlen mondattal hívja fel a figyelmet egy problémára. Ennél elgondolkodtatóbban száz szóval sem lehetett volna…

Jó, de semmi copy-paste! :)

daphne
Olvasó
daphne

Maestro az abortuszra céloz, de nem jó a párhuzam, mert olyankor a nö nem veszélyezteti a férfi testi épségét is.

Nem, nem írom le. A szándék a fontos :)

Jampi One
Újságíró

Szerintem Maestro nem simán az abortuszra céloz, hanem arra, hogy a magzat létéről, életéről a nő a férfi belegyezése nélkül is dönthet, kizárólagosan. A férfi viszont gyakorlatilag semmilyen körülmények között nem szólhat ebbe bele. Igyekeztem is egy újabb cinizmussal utalni rá, hogy pedig a magzat nem a nő tulajdona.

Mintha itt súlyos társadalmi problémák rejlenének, nem? – Például egy nő ellenében a férfi képtelen a saját és a magzat érdekeit képviselni, például egy olyan esetben, amikor a nő kizárólagos jogával élve az abortusz mellett dönt, de a férfi ezzel nem ért egyet. (Mondom ezt azért, hogy a kényszerapaságtól elütő, olyan újabb szempont is látótérbe kerüljön, amely azért változatlanul visszautal az alapproblémára.)

daphne
Olvasó
daphne

Szerintem ezt az egy esetet nem lehet másképp megoldani. A magzat nem tulajdona senkinek, de nem választható el a nő testétől, aki a magzat életéről dönt, az az anyjáról is dönt. Egy felnőtt emberről meg ne döntsön más. Egy műtétet se kényszerítenek rá senkire, akkor se, ha életmentő lenne. Viszont ne lehessen a  férfit se akarata ellenére apává tenni, mondhasson le a gyerekről úgy, ahogy a nő is örökbe adhatja.

Maestro
Szerkesztő

A nő meg bejelenti, hogy márpedig megtartja a gyereket és ezzel jogot formál 18 évi munkám gyümölcsének egy szép részére. Ez a nagyobb erőszak valakin, vagy pár nap rosszullét a tablettától?

daphne
Olvasó
daphne

Nem pár nap rosszullét, hanem esetleg elvérzik. Vagy elfertőződik és ki kell venni a méhét. Akkor melyik a nagyobb erőszak?

Maestro
Szerkesztő

Akárhogy is, 15 év hárommal kevesebb, mint 18, még mindig előbb szabadul így…

Jampi One
Újságíró

Szerintem hagyjuk a fickó személyes bűnének súlyát. Tiltott magzatelhajtás és gondatlan veszélyeztetés történt, amiért példás büntetés néz ki az elkövetőnek. Ahogyan én még soha nem hallottam ilyet, úgy valószínűnek tartom, hogy követője sem lesz. Viszont az eset egy súlyos társadalmi problémára hívja fel a figyelmet.

Suum cuique
Újságíró

Szerintem így kéne kinéznie a dolognak, így lenne igazságos, hiszen a gyermek génjeit 50-50%-ban adta a férfi és a nő, és ugyanolyan jogokat élvezhetne igazságosan:

1. variáció: mind a férfi, mind a nő akarta és akarja a gyereket: ez a legegyszerűbb, a nő megszüli a gyereket, a gyermekkel kapcsolatos költségeken pedig 50-50%-ban osztoznak.

2. variáció: egyik fél sem akarja a gyermeket: ilyenkor a nő vagy megszüli és örökbe adja, vagy amennyiben erre komoly indok merül fel, elvetetheti a gyermeket, melynek költségeit fele-fel arányban viselik.

3. variáció: a nő akarja a gyermeket, a férfi pedig kifejezetten kijelenti, hogy nem. Ilyen esetben a nő megszülheti a gyermeket, a férfi pedig mentesül minden jogától és kötelezettségétől (láthatás, tartásdíj), a gyermek pedig az anyja nevét viseli.

4. varáció: a nő el akarná vetetni a gyermeket, de a férfi ragaszkodik gyermekéhez, kijelentve, hogy egyedül is kész felnevelni. Ilyen esetben a nő kötelessége lenne megszülni a gyermeket, ami után a férfi felügyelete alá kerülne, a nő minden a gyermekkel kapcsolatos jogától és kötelességétől mentesülne, a szülés után egyszerűen hazamegy és kész, a gyermek pedig teljesen az apához kerül. Az apa ilyenkor a nő terhessége és a szülése következtében felmerült költségek megtérítésére lenne köteles.

Jampi One
Újságíró

Egyes és kettes verzió jelenleg is nagyjából így élnek, viszont amint a képbe kerülnek a férfi önálló szempontjai, ott már véget ért az “egyenjogúság”.

Szerintem mindenkinek máris a fülében cseng a feminista válasz:

3.-as esetben: “A férfi is ott volt, amikor megcsinálták azt a gyereket, nem? Viselje a felelősséget.” – És fel sem merül, hogy a férfi önálló szándékairól és sorsáról is szó van.

4.-es esetben: “És mi lesz a nő sorsával (testével)?” – Itt viszont már az nem kerül látótérbe, hogy “a nő is ott volt és viselnie kellene a felelősséget”.

Egyébként szerintem is az általad felvázolt lenne az igazságos megoldás és ideje lenne a társadalomnak rendeznie ezt a súlyos jogegyenlőtlenséget.

Suum cuique
Újságíró

A vicc az, hogy ha a 3. és a 4. pontra adott feminista kifogást felcseréljük, pont megkapjuk a férfijogi viszontválaszt a jelenlegi helyzetre :)

Inaara
Olvasó
Inaara

Nyilvánvaló, hogy a jognak minden eshetőségre fel kell készülni csontszáraz törvényekkel, racionálisan és érzelemmentesen, de nem volt jó érzés olvasni a tárgyilagos érveket, a rideg tényeket… Nem tudok elvonatkoztatni attól, hogy egy kis ember életéről, sorsáról van szó.

Egy biztos: képtelen lennék a testemben fejlődő gyerekem ellen fordulni. Írtam már korábban, hogy biztos nem kerülök intim helyzetbe olyan férfival, akit nem szeretek és akin nem érzem, hogy szeret, akitől rémálom lenne teherbe esni, ha úgy alakul. Ha a férfinak mégsem kéne a gyerek, nem kérdés, hogy egyedül is vállalnám és még a pénze sem kellene, ha úgy dönt – mondjuk, kissé megkésve, de felismerném a tanulságot, hogy az emberismeretemen lenne némi fejlesztenivaló…. :)

Mégis, mindezek ellenére is kizárt, hogy apai jogai gyakorlásában korlátoznám, ha később bármikor meggondolja magát, és érdeklődik a gyerek iránt. Normálisan gondolkodó, empatikus, egészséges lelkületű és gyermekét szerető nő csak örülhet egy ilyen fordulatnak. Nem stílusom a kicsinyes bosszú, és különben is, milyen alapon fosztanám meg egymástól apát és gyermekét? Azért, mert korábban hozott egy rossz döntést, amit azóta ezerszer megbánt? Valóban az lenne a helyes és igazságos, ha elvennénk tőle minden lehetőséget? Én nem így gondolom. Igazán nem szeretnék álszentnek tűnni, de hol marad akkor a szeretet és a megbocsátás?

Jampi One
Újságíró

Bárcsak ennyire ésszerűen és lelkiismeretesen gondolkodna mindenki. Talán még törvényekre sem lenne szükségünk.

Suum cuique
Újságíró

Liberális Logika 101

Sas tojása: egy megsemmisítése 250 000 dollár büntetést, vagy akár kétéves letöltendő börtönbüntetést von maga után.

Magzat: Nem csupán legális a legyilkolása, hanem a liberálisok azt akarják, hogy az adófizetők pénzéből támogassák megölését.

Tibi
Olvasó

Mindig marhajó képeket hozol, de ezt most manipulatívnak érzem. Egy kihalófélben levő állatfajt az emberrel összehasonlítani szerintem nem tényszerű. Én mondjuk nem vagyok abortuszellenes. A Depopulációnak egy viszonylag békés megoldása. Békésebb mint a háború, bár az egyik nem zárja ki a másikat. Az abortusszal egy problémám van; férfiként jogilag nem szólhatok bele. Akaratomon kívül dönthetnek a közvetett sorsomról.

Aurelius Respectus
Olvasó
Aurelius Respectus

Ez csak a liberálisok egy részére igaz. A neoliberálisok a korlátok nélküli verseny hívei, ennek része a természet forrásainak gátlástalan használata és elpusztítása is.

Maestro
Szerkesztő

Pedig logikus: sasból túl kevés van, emberből meg túl sok…

Suum cuique
Újságíró