Tegnap (2012. szeptember 10-én), a családon belüli erőszakról (CSBE) szóló parlamenti vita során néhány kormánypárti képviselő hülyeségeket, vagy talán csak félreérthető dolgokat talált mondani. A legtöbbször idézgetett szavak Varga István szájából hangzottak el:
“Az asszonyoknak, a hölgyeknek és különösen a fiatal hölgyeknek a legfontosabb hivatásuk az, hogy gyereket szüljenek. Emellett természetesen, ha mindenki a két-három vagy négy gyermekét megszüli, és eleget ad a hazának, és mindenki boldog lesz, ezt követően mindenki megvalósíthatja saját magát, és különböző helyeken kell dolgozni.”
“Azzal kellene foglalkozni, hogy ebben a társadalomban ne egy vagy két gyermek szülessen, hanem három, négy vagy öt gyermek. És akkor lenne értelme annak, hogy jobban megbecsülnénk egymást, és fel sem merülhetne a családon belüli erőszak.”
Namármost ez minimum vitatható. Annyit mindenkinek el kell ismerni, hogy nem ez volt a legösszeszedettebb érvelés aznap este. Épp ezért teljesen természetes lenne, ha néhány ebben érdekelt netes orgánum elkezdené vitatni, hogy mi köze is van tulajdonképpen a gyermekek számának a CSBE-hez. (Gyakorlatilag semmi.)
Természetesen nem ez történt. Előrehozták a decemberre esedékes világvégét, kitört az armageddon, beütött a női holokauszt. Mára már blogok tucatjai értekeznek arról, hogy a CSBE 5 nőből 6-ot érint, és mindegyiket halálosan. Tuti statisztika, most olvasták a feminán. Hirtelen előkerültek az unalomig ismert feminista hazugságok, miszerint a CSBE a társadalom minden rétegét és szegmensét egyaránt súlyosan érinti, vagyis a szociológiaprofesszorok ugyanúgy véresre verik a feleségüket, mint azok a segélyen tengődők akik még az általánost sem voltak képesek kijárni. Vagy hogy ha egy nő válik, akkor szinte biztosan verték. És utána is verni fogják! (Ugyanis, ha eddig nem tudtuk volna, a kapcsolat vége után még nagyobb az esély a CSBE-re, mint közben.) Arról már ne is beszéljünk, hogy CSBE-t természetesen csak férfi követhet el, mert olyan még nem fordult elő a történelemben, hogy egy nő ideges lett volna. Bezzeg a férfiak, brutális állat mindahány!
Néhol még a nevünket is megemlítik, lekezelően. “Antifeministák! Azok Tamási Erzsébet kutatásait is komolyan veszik, phuj!”
Hát igen. Úgy tűnik, ezt a témát csak kétféleképpen lehet szemlélni. Egyik részről ott vannak azok, akik szerint minden férfi démon, és minden nő angyal – másik részről itt vagyunk mi. (Meg Tamási Erzsébet.) A csúnya gonosz antifeministák, akik rohadt nőellenes módon azt merik állítani, hogy a nők is emberek. Meg a férfiak is. Hallatlan.
Szerencsére most még úgy tűnik, a parlament nem hajlik meg a feminista nyomás alatt. Hiába volt az aláírásgyűjtés, nem fogják átírni a törvényeinket néhány radikális férfigyűlölő, meg a hozzájuk csapódott sajnáltra méltó, ugyanakkor tudtán kívül aljas módon felhasznált korábbi áldozat követeléseire. Valószínűleg nem a megfelelő indokok miatt állt sarkára a kormány, de az eredmény szempontjából ez talán mellékes. A “macsóság” mára szitokszóvá vált, üldöztetve van és szinte teljesen ki is veszett nem csak a közéletből, hanem az élet minden területéről. Különös, hogy most talán éppen ez ment meg minket attól, hogy férfiellenes törvények szakadjanak a nyakunkba. Ha a feminista áradatot csak pár évvel sikerül késleltetni, máris nyertünk valamit.
Egyébként már az is sokat lendítene a vitán, ha hamis statisztikák, férfigyűlölő feminizmus, és felborzolt egyéni érzelmek helyett végre leszállnánk a józan gondolkodás síkjára, és megvizsgálnánk, hogy mi is a valódi helyzet. Paradox módon ez az, amiről a legkevesebb szó esik. Annyiféle érdek mocska rakódott már rá a témára, hogy az igazság nemhogy nem látszik ki alóla, de nem is kíváncsi rá senki. És ha valaki mégis előáll objektív tényekkel, ő az első akit félresöpörnek. Hiszen egyik érdekcsoporthoz sem tartozik, senkinek nem fia-borja, szóval hogy merészel egyáltalán beleszólni a kérdésbe…?!
Hát itt tartunk egyelőre. Kíváncsian várjuk a további fejleményeket, bár itt nem elsősorban a kvázi-feminista blogokra gondoltam, hanem a törvényhozásunkra.
Védjük meg Varga Istvánt.
Nem azért, mert fideszesek vagyunk (nem vagyunk), hanem azért, hogy érthető legyen, hogy keveredett össze ez a két, nyilvánvalóan különböző téma.
Kezdjük a biológiával. A párosodási ösztönt az evolúció (vagy az atyaúristen) azért találta ki, hogy a biológiai faj sikeresen szaporodjon. Ennek érdekében a hímek és a nőstények is el vannak látva olyan detektorokkal, melyek segítenek biztosítani, hogy a majdani utódok lehetőleg a faj sikeres egyedei legyenek. Ezt eddig is jól tudtuk: ilyen detektorok alapján működik a férfiak vonzódása a fiatal, egészséges (nek kinéző), szülésre kiemelten alkalmas nők irányába.
Az emberi faj esetében a sikeres szaporodásnak van néhány különleges garanciális eleme: az anyajelöltnek nem csak megfogannia kell tudni, nem csak kihordania kell tudni a terhességet, hanem a megszületett gyereket aránylag sokáig egyedül kell tudnia gondozni (pl. szoptatni).
Sajnos, az emberi faj esetében ez egy óriási megterhelést jelent az anyának, nem csak fizikailag, hanem pszichésen és mentálisan is. Nem merem ténynek mondani, inkább csak a megfigyelésemnek, hogy ilyesmire csak az a nő alkalmas hiánytalanul, aki képes a tökéletes önfeladásra. Kérdezd meg édesanyádat, hogy a születésed utáni öt évben ő hányszor ment bulizni. Vagy hogy egyáltalán, hányszor rúgott be a barcsinőivel valamelyik fesztiválon.
Aki viszont az önfeladás helyett az önmegvalósítást választja, az sok férfi szemében a biológia parancsait épp úgy megtagadja, mint mondjuk az a férfi, aki nők helyett fiúcskákat kúrogat. Nehéz az ilyen parancsmegtagadókat tisztelni, viszont elég könnyű megvetni.
V. I. mellett nagyjából én is úgy gondolom, hogy aki az ilyen parancsmegtadagással kiiratkozott a (faji) társadalomból, az ne nagyon várja pont a társadalomtól, hogy bármit is tesz az érdekében.
V. I. és én is abban tévedünk, hogy egyetlen masszának gondoljuk az önmegvalósítást hajkurászó és a kékre-zöldre vert nőket. Lehet, hogy azért, mert mindkét témában a feminista mozgalmak szószólóskodnak. Ezúttal láthatóan a megvert nők kárára.
Látom, nálad csak az a két véglet létezik, hogy valaki vagy tökéletesen önfeladó anya, vagy részegen buliban fetrengő típus.
Neked az önfeladó nő az álmod. De te mit tudnál feladni a feleségedért, gyerekedért?
Az önfeláldozás egyébként nem önfeladás. Ha valakinek gyereke van, természetes, hogy sok dologról képes lemondani az érdekében. Viszont az sem egészséges, ha egy nő, ha gyereke születik, MINDEN igényéről lemond, soha nem foglalkozik a hobbijával, külsejét elhanyagolja, sőt, gyakran a férjével való kapcsolatot is. Az ilyenekből lesznek később a megkeseredett mártírok, akik végül a gyerekeiknek is terhére lesznek. Van arany középút az önző, gyerekére ügyet se vető anya és az önfeladó mártír között.
Látom téged sem kell félteni ha sarkításokról van szó. Kicsit kevesebb személyeskedést, ha lehetne.
á, inkább visszatöröltem a válaszom:)
Pedig nem volt rossz.
Ez a Varga István egy ritka primitív és buta hozzászólást produkált a parlamentben. Ez szerintem is nagyon maradi vélemény, ráadásul ahhoz semmi köze a gyerekszámnak, hogy a nőt verik-e.
Másrészt egy képviselő ne akarja előírni senkinek se, hogy mikor, hány gyereke legyen. Az érem másik oldala: hány olyan férfi van ma Magyarországon, akinek az az álma, hogy 5-6 gyereke legyen, és azt mind az ő jövedelméből kellene eltartani? Tehát nemcsak a nőkre kellene mutogatni a népességfogyás miatt, hanem a férfiakra is. Nélkülük nem tudnak a nők szülni. Másrészt nem mindenkinek álma a nagy család, ha tetszik, ha nem. A magyar átlagember megelégszik egy-két gyerekkel.
Ráadásul Varga azt sugallta, hogy azért verik a nőket, mert nem szülnek eleget (elég fura logika). Ez az ember visszaforgatná az idő kerekét, és a nőket otthon, nagycsaládos anyaként akarná látni. Ha valaki 5-6 gyereket szül, az később általában akkor is a főállású anyaságra kényszerül, ha dolgozna a szíve szerint, de egy kocsideréknyi gyerek annyi munkát ad, hogy nem lesz másra ereje-ideje (hacsak nem rózsadombi gazdag család sarja).
a …. ~~~~~~~ képviselő!
Mit képzel magáról? A nő természete az, ami igazán 25-35 éves kora között feléled, hogy gyereket neveljen. Igen ez az ösztönük, és meg is teszik, ha a kormányzat megfelelően ösztönzi. Ösztönzésre ma (mikor nem?) a módszer az anyagi támogatás. A szeretet meg a biztonság a férfi feladata. A kormányzat feladata mindössze ennyi. Miért nem teszik ezt az istenért? Ha már annyi helyen leépítés van és valóban az ország legnagyobb baja a gyerekvállalás, miért nem támogatják??
Csürhe, ez a beszéd persze helyzetbe hozza a harcos femeket, akik majd hamarosan százával írnak szívderítő, önsajnáló sorokat és nem hiszem el, hogy ezt a képviselő ne tudná, ennyire buta nem lehet! Nem akarok összeesküvést, de ez a kormányzó párt direkt folytatja a magyarellenes hadjáratát, mindezt nemzeti színbe. Elég volt a politikai elitből!
[További két mondat törölve.]
[Ezennel megkérnék mindenkit, hogy az aktuálpolitikát hagyjuk ki a dologból. Igen, az adott képviselő egy bizonyos párt képviselője, de ez itt és most nem számít. A témánk a feminizmus, a mai magyar aktuálpolitikát pedig mindenki ítélje meg magának úgy, ahogy kedve tartja. – Deansdale]
Így van, a kormány a fiatalokat ellehetetleníti, ezért sokan ha akarnak, se tudnak gyereket vállalni (munkanélküli segélyre, vagy bizonytalan munkahelyre nem lehet alapozni). Másrészt a korszellem is olyan, hogy a mai fiatal férfiak nagy része nem akar elköteleződni, ami szintén nem kedvez a szaporodásnak.
De ha jó anyagi feltételek lennének az országban, családonként egy-két gyereknél többet nem vállalna a nép nagy része anyagi és kényelmi okokból (nekem se vágyam 4-5 gyerek). Amióta feltalálták a korszerű fogamzásgátlást és lecsökkent a magas gyermekhalandóság, nem kell sok gyereket szülni, hogy egy-kettő felnőjön (régen részben ezért is volt sok gyerek).
nagycsaládos kedvezményekről nem hallottál? A család mérete meghatározza a javak újbóli felosztását, ha egy család a demográfiai adatokhoz mérten az ország későbbi sorsához igazodva cselekszik (ma ez a 2-3 három gyerek), az kapja a legnagyobb kedvezményt pl. fűtésszámla stb… terén.
Ez a balfácán V.I. szerintem azt se tudta hol van, nemhogy miröl van ott szó egyáltalán. Ha mégis, annál rosszabb.
Hát valóban primitív és elmaradott.
Ezt a szégyent!
Most tök véletlenūl megúsztuk, de vajon meddig tart egy ilyen politikust bármilyen ügyben megvezetni?
Így készülnek a törvények, ilyen felkészültséggel és vitakultúrával…
Ráadásul a mi adónkból fizetik az ilyen képviselőket.
Ugyan várható volt, de akkor se értem, hogy mégis miért kellett ez a cikk. A Fidesz mostanság folyamatosan rontja le saját és az ország hírnevét, képviselőtársai ékes példái annak a hazai pártpolitikai viszonynak, amely nem képes többre, minthogy feltétlen lojalitásra kényszerítsen mindenkit a vezér alá (igen, még Gyurcsány esetében is). Önálló akarat és értékelhető józanság természetesen a narancsos oldalon is vannak, de nem kerülhetnek a látótérbe, ha “beszólnak” a főmajomnak, büntetésük a kegyvesztés (lásd Áder János), tehát karrierjük süllyedése ha nem vége lehet, és ezt nem kockáztathatják. Pedig kéne, hogy a társadalom hinni tudjon a demokráciában, hogy nemcsak pénzsóvár székfoglalók és csőlátású, illúzióiktól vadul rombolni vágyó pártok s szervezetek (mint a szélsőjobb vagy ugye a feminizmus) terepe legyen. Eltelt húsz év, és én nem akarom, hogy gyerekeim (akár hány is legyen majd) egy újabb elvesztegetett évszázad rabjai legyenek.
Cseppet sem aktuálpolitikai, pártpolitikai kérdés ez a Halász Pálma féle ügy. Bár egyfajta politikai ügyetlenségről árulkodik a sajtó tálalásában az éjszakai parlamenti vita, de nem sok köze van ahhoz, mint amit a sajtó egy része igyekszik kerekíteni belőle. (Megjegyzem nem vagyok Fidesz szavazó (sem))
Azért, mert témába vág, és mivel elhangzott egy minket nagyon is érintő vélemény, vagy mondhatjuk kifakadás, még ha a maga szerencsétlenül összerakott formájában is, ami sajnos utóbbi miatt pont fordítva sült el.
A demokráciának, vagy mondjuk köztársaságnak sajnos van egy gyenge pontja, mégpedig az, hogy a ‘többség dönt’ elve és a szabad politizálás miatt gyakorlatilag tárt karokkal fogadja a demokrácia felszámolására törekedő erőket is. Mondhatni nagyon könnyű megszállni.
Nem véletlen, hogy az emberiség eddigi összes nagy mészárosa és diktátora gyakorlatilag mind köztársaságokból emelkedett fel.
Caesar Rómája köztársaság volt, Napóleon birodalma köztársaság, Hitler Németországa köztársaság (Weimar), a Szovjetunió (nép)köztársaság.
<magánvélemény> Nem vagyok róla meggyőződve, hogy egy alkotmányos monarchia nem volna egészségesebb államforma. Még akár a norvég modell is vállalható lenne, fenntartásokkal persze.
Főleg annak fényében, hogy az úgynevezett mai liberális demokrácia és köztársaságiság
(vö. demokratikus köztársaság, hehe) tulajdonképpen a politikai korrektség abszolutizmusát jelenti, a négy-öt éves választási ciklusok pedig libikókaszerű rablógazdálkodást. </magánvélemény>
A magánvéleményed szerintem teljesen belefér. Sőt, magam is hasonlóképpen gondolom. Igen kevés olyan politikai rendszert tudok elképzelni, ami a jelenleginél rosszabb lenne.
A korábbi hsz-t nem tudom ki tüntette el, az azért egy kicsit erősebb volt :) Azzal is egyet lehet érteni, de csak fű alatt.
:D Persze, azt nem is tartós közszemlére szántam, biztos voltam benne, hogy lekerül. Csak hirtelen fölkaptam a vizet, és ez lett belőle. :)
“Pedig kéne, hogy a társadalom hinni tudjon a demokráciában”
Isten mentsen meg ettől.
Pont erről írtam az előbb.
Amúgy a legérdekesebb jelenség szerintem Észak-Korea. Elméletileg egy leninista-maoista tőről származó ideológiai csökevény, tehát marxista-materialista proletárdiktatúra. Aztán ahhoz képest dinasztiája van, a pártfőtitkár-népfővezér elvtárs pedig a propaganda szerint nemcsak tévedhetetlen, mindentudó, mindenható, de telepatikusan szondázza a lakosság minden gondolatát (sic!) is. Szépen előjött azért a (nem csak) keleti monarchiák ‘isteni császár’ kultusza így fű alatt, na.
A demokráciához való hozzáállásod felháborító! Nem maga a politikai rendszer eredményezi azt, hogy a legrémesebb zsarnokságok melegágya, hanem a politikusok és az őket akarva-akaratlanul szabadon bomlasztani tartó társadalom. Két jó példa erre a mai Németország és az USA; Előbbi egykor a legrettegettebb, legbetegebb diktatúra volt, egy világháború kirobbantója és millió ártatlan élet kioltója, ma pedig Európa egyik, ha nem legstabilabb demokráciája, utóbbi nagyhatalomnak pedig soha nem kellett a szélsőséges ideológiák árnyékától oltalmaznia magát, mivel történelmi énképe s emlékezete ellenállóvá teszi velük szembe. További érdem a demokrácia mellett egyértelműen a gazdasági teljesítményből eredő civilizációs versenybe megjelenő lépéselőny; Hiába van Kínának elképesztő mennyiségű emberi- és természeti erőforrása, ha politikai berendezkedése miatt képtelen ezt a sikert megosztani a társadalom minél szélesebb közösségével (nem is méltányolandó érdem ez, hiszen brutálisan elbánt saját természetes környezetével, az ország egyre jelentősebb része lakhatatlanná válik, míg a vadkapitalista viszonyok miatt egész falvakat űznek el a beruházásokért), a többi zsarnokság (mint az olajmonarchiák) csak egyetlen pénzforrásuk miatt gazdagodtak meg, mégis ugyanúgy hajthatatlanul megtörnek mindenféle politikai változásnak a leghaloványabb jelét is, hogy megőrizzék hatalmukat népük felett.
Ami pedig a császár kultuszt illeti, az igencsak jellemző vonása egész Távol-Keletnek, hiszen még Japánnak is van nagyra tartott, de szerencsére a II. világháború után “megalázó módon” isteni mivoltát megtagadni kényszerült díszpolgára, a többi ázsiai ország esetében viszont már ugye bizonyos mértékű hatalommal is rendelkezik, ha eleve nem ő köré épül fel az egész rendszer. Nincs miért ünnepelni a vezéreket követő parlamentáris áldemokráciákat, a XX. századi magyarországi politika egytől-egyig ezek totális csődjét jelentette, korruptak vagy diktatúrák alapját képezték, a középkor és annak viszonyait pedig túl gyakran idealizált romantikával tálalják a történelemkönyvek és nem a valós, de megfelelő források hiányában töredékes ismeretekkel, így nem lehet józan, objektív mércével mérni a királyságok korát.
Jah és igen, ez magánvélemény, és tudom, hogy eltér a cikk témájától.
Szerintem mindenki olyan államvezetést fantáziál magának, amilyet akar, és ezen “felháborodni” (?!) messzemenően fölösleges. Manapság nagy divat a demokráciát mindenek felett isteníteni, holott senki nem bizonyította, hogy jobb lenne a többi elképzelésnél, ráadásul az emberek 99%-a (és ezt a szó legszorosabb matematikai értelmében értem) semmit nem tud arról, hogy nem demokráciában élünk, csak a néphülyítő célzatú illúziójában. Amíg két ugyanolyan párt váltogatja egymást, ami felváltva nagyjából ugyanazt csinálja, némi személyes színezettel, és ez a két párt ugyanannak a nemzetközi elitnek a zsebében van, addig a “demokrácia” még egy tökéletesen kiüresedett lózungnál is kevesebb – cinikus átverés. Szerte a világon ez megy, az USA-ban a banki elit bal zsebét “demokratáknak” hívják, a jobb zsebét “republikánusoknak”; nálunk mszp meg fidesz. És ez ténykérdés, akkor is ha az átlagember “összeesküvés-elméletnek” hiszi.
Demokrácia meg gazdasági lépéselőny? Mondod ezt akkor, mikor Kína csilliárdokat ad kölcsön az USA-nak? Melyik csatornát nézed mostanában?
Ez a cikk pont a témába vág, szerintem érdemes belekukkantani.
Jó cikk, kíváncsi vagyok hányan veszik a fáradságot az elolvasásához, és hányan a megértéséhez.
Ez se rossz:
http://www.youtube.com/watch?v=GBdk5n68gdM
A demokrácia nem egy képlet, ami úgy érvényes tértől és időtől függetlenül, mint Pitagoraszé. A demokrácia egy emberi, kulturális produktum, aminek története van. Nem tudósok párolták ki egy laboratóriumban, nem számoltak, nem osztottak, nem szoroztak. Emberek kezdtek el így élni valamikor a középkorban: egy bizonyos helyen, egy bizonyos kultúrához tartozó nép. Nekik ez bevált az ügyeik intézésére. Ebben semmiféle szerepet nem játszott a görög előkép, nem is ismerték. Persze voltak közöttük is, akik törték a fejüket ezen meg azon, de nem kísérleteztek, nem adtak az emberek kezébe egy könyvet, hogy így kell ezt csinálni. Azok az emberek, ott, abban a kultúrában egyszerűen így éltek.
Tény, hogy később mások elkezdtek teóriákat gyártani arról, hogy ezek az emberek miért élnek így, miért ennyire sikeresek. Mert nem csupán a szabadságukat irigyelték meg, hanem a hatalmukat és a pénzüket is, és ezt is ennek a “rendszernek” tulajdonították. Öreg hiba, századokkal később is sokan elkövették ezt (lásd: rendszerváltás – jön a jólét!). Ők voltak azok, akik az első “rendszereket” megfogalmazták, az első használati útmutatókat, szerelési utasításokat elkészítették. Egyrészt nekik nem volt elég jó az, ami csak úgy kialakult (lehet azt még jobban is csinálni!), másrészt a saját hazájukban, a saját kultúrájukban nem lelték ennek a rendszernek az alapjait, gyökereit, ezért úgy gondolták, előállítják mesterségesen (kicsit előreszaladnak az időben, amúgy pozitivista módon). Persze, hozzá kell tenni, hogy paradox módon, önmagában az a tény, hogy mesterséges rendszereket fabrikálgattak, ez is csak a saját kultúrájuk talaján volt lehetséges, maga ez a fabrikálgatás teljesen idegen volt attól a néptől, amit utánozni óhajtottak (ahogy erre egy Burke nevű gondolkodó fel is hívta a figyelmüket).
Nem tudni, mi történt volna, ha nincs ennek a népnek a példája, nem tudni, mi történt volna, ha a fabrikálók nem fabrikálgatnak, és ha ezt mások nem próbálják átültetni a gyakorlatba is. Tény, hogy borzasztó nagy kavarodás támadt. Elkezdték beleerőszakolni az egyik kultúrát a másik ruhájába, miközben persze az a ruha össze-vissza gyűrődött, hasadt, végül is olyan lett, hogy már alig-alig lehetett ráismerni az eredeti mintára. Nos, ezt a szétszabott ruhát, ezt a tákolmányt, ami egyébként már a létrehozása helyén is előbb véres terrort, aztán több évszázados, szűnni nem akaró felfordulásokat okozott, ezt kezdték el mintának tekinteni egész Európában, később másutt is. Hogy ez miért lett így? Én nem tudom. Tény, hogy évszázados, jól működő és több tekintetben is sikeres országok bolydultak föl, és miközben még mindig a demokráciáról – tehát annak a bizonyos régi népnek az életmódjáról – beszéltek, közben elképesztő kísérletezgetésbe fogtak (a mi unortodox kísérlezetgetésünkhöz nagyon hasonlóan),aminek következtében létrejött a világtörténelem legborzasztóbb diktatúrája – ami furcsa módon, most már a demokráciát szinte a szavak szintjén is elfelejtve (bár azért NDK!) – szintén világhódító útra indult. Hogy ez hogy történhetett? Nem tudom, bár – ahogy ez a kereszténységgel is megesett már korábban – mindenki megtalálta benne azt az elemet, ami a saját kultúrájához a leginkább passzolt (a kínaiak a központosítást).
A fenti történet is mutatja, hogy a “rendszer” nem is annyira kiforrott, és számos változata ismert (az amerikai például eléggé elüt az európaitól, a kontinentális, vagyis francia, az eredeti angoltól, és akkor még a skandinávokról nem is beszéltünk) és nem mindenütt mutatkozott egyformán működőképesnek. Akárhogy is nézzük, Oroszországban például a cári rendszer szétverése óta kísérletezgetnek vele, de egyelőre kevés rokon vonást mutat mondjuk az angol rendszerrel. Egyet leszögezhetünk: eredeti módon a demokrácia egyedül Angliában alakult ki – oda senki nem vitte, senki nem konstruálta, még csak nem is gondolták, hogy ez a legtökéletesebb életmód a világon és mindenkinek így kellene élnie. Ezt később csak a franciák gondolták (aztán a szovjetek, most meg az amerikaiak).
Mondják, hogy a hatalmi ágak egyensúlya az egyik elengedhetetlen szempont. Ez megint valami mesterséges, patikamérlegen kiszámolt valamire utal. Kevesen képesek jól egyensúlyozni. Franciaországban például folyamatosan billeg a mérleg. Vajon abban az országban, ahol organikusan létezik a demokrácia (bár Anglia sem a régi), ennek a finom egyensúlyozásnak köszönhető a léte? Én azt állítom, hogy nem igen, sokkal inkább annak, hogy az emberek ott így élnek. Lehet őket irigyelni ezért! Vagyis a mindennapok része. És nem makroszinten, hanem mikroszinten. A seriff intézményének lehet, hogy több köze van a demokráciához, mint a parlamentnek és a királynőnek. Mindegy, ezeket is megszokták, megszerették – ha valaki el akarná venni tőlük, arra rárontanának – ez az igazi ellensúly! Egyébként kár idealizálni: ott is volt, van és lesz visszaélés, elnyomás, ott sem mindenki szabad. Az egykori gazdagsági sikerességüket meg köszönhették a csatornájuknak meg a jó hajóiknak is, de akár a germán típusú kereszténységnek is (végül is a materialista ateizmusnak is ez ágyazott meg, ezt még Comte is elismerte). De tény, hogy bizonyos civilizáltsággal, stabilitással (hol maradtak a forradalmaik?) és jólétben éltek, élnek.
Nálunk feszt egyensúlyoznak, de mindenki leszarja. A magyarok nem így élnek. Nincs seriff, nincs önkormányzat, csak kurva nagy ideológiák, amiket a franciáktól meg a szovjetektől megörököltünk. Nem lettünk sikeresebbek sem. Ahogy egyébként még sokan, akik a demokráciát bevezették.
Mert minden egyes-egyedül rajtunk múlik, nem a rendszeren, amit különben is mi működtetünk!
“Nem maga a politikai rendszer eredményezi azt, hogy a legrémesebb zsarnokságok melegágya, hanem a politikusok és az őket akarva-akaratlanul szabadon bomlasztani tartó társadalom.”
De miért ilyen tökfilkók a politikusok? Hát nem látják, hogy így a legrémesebb zsarnokságok eljövetelét készítik elő?
“Két jó példa erre a mai Németország és az USA; Előbbi egykor a legrettegettebb, legbetegebb diktatúra volt, egy világháború kirobbantója és millió ártatlan élet kioltója”
Miben volt beteg?
Hogyan robbantott ki világháborút? Az előtte lévőt ki robbantotta ki?
“ma pedig Európa egyik, ha nem legstabilabb demokráciája”
Jaj a legyőzötteknek.
“utóbbi nagyhatalomnak pedig soha nem kellett a szélsőséges ideológiák árnyékától oltalmaznia magát, mivel történelmi énképe s emlékezete ellenállóvá teszi velük szembe.”
Szegény usa kénytelen állandóan háborúzni és bombázni a fél világot, mert ez a rakoncátlan világ nem érti meg a demokrácia csodálatos szépségét. Jobb, ha puskatussal beleveri a fejébe.
“További érdem a demokrácia mellett egyértelműen a gazdasági teljesítményből eredő civilizációs versenybe megjelenő lépéselőny”
Ja, mennyi mindent veszítettünk a náciak miatt, hiszen ha helyettük derék demokratáink folytathatták volna dicső demokráciájukat, akkor már lehet korábban feltalálják a Viagrát. Vagy ha azt nem is, legalább valami automata bankmentő csomagot. Elveszítettünk 12 évet. Sohasem fogom ezt megbocsájtani nekik.
http://index.hu/belfold/2012/09/11/spontan_nonap_a_kossuth_teren/
na micsoda jóstehetség vagyok! Hű, most aztán nagyon oda vagyok magamért. Varga képviselő hallott már a lemondásról?
Animebj nem értek, egyébként ne politizálj, mint láthatod engem moderáltak érthető módon.
Hát igen, most aztán fröcsöghet a sok divatliberális senkiházi, a mainstream média meg eléjük tolja a mikrofont. Lehet sápitozni, hogy ezek a gonosz “hímsoviniszták” verik a nőket. Persze nem értik meg mit mond az ember, pedig nagyon egyszerű. Arról van szó, hogy az “asszonyverés” általában nem a semmiből terem, olyan megromlott kapcsolatokban történik, ahol az asszony maga is masszívan felelős. Mert teljesen érthető, hogyha egy férfi egy kemény végigdolgozott nap után hazaér, akkor egy kedves mosolygós arcot szeretné ha fogadja, nem egy zsörtölődő hárpia. Márpedig a feminizmus ilyenné teszi a nőket, akaratoskodóvá, lázadóvá, arcátlanná. Ezek a társadalom tönkretételén dolgozó aljas gazemberek. Én a képviselő úr helyében sokkal keményebben fogalmaztam volna.
Ja igen, ezek az ún. “szabadságpártiak” nem tűrik az ellenvéleményt. EZEN a blogon, minden, még a legfinomabban fogalmazott ellenvéleményemet kimoderálták. Végül aztán egy másodnicken egyszerűen belinkeltem ezt az oldalt, azt is törölték :) Tiltólistán vagytok az elvtársaknál…
Zsörtölődő hárpiák minden korban léteztek. (Xantippé például). Férfija válogatja, ki hogy viselkedik a hárpiákkal. A feleségverés meg bonyolultabb témakör. Sajnos az esetek többségében vétlen nők az áldozatai. Az ilyen típusú férjek pedig nem attól válnak erőszakossá, mert nem mosolygósan fogadják őket hanem eleve azok. Sokan kompenzációképpen válnak otthon erőszakossá (pl. a főnök nap mint nap érezteti vele, hogy egy senkinek tartja, alulfizeti, vele nem mer keménykedni, hazamegy és úgy érzi, ott ő a császár és demonstrációképpen megveri a nejét). Mások egyszerűen szeretnek zsarnokoskodni, és ezért verik el az asszonyt sokszor. Esetleg alkoholisták, ami drasztikus viselkedésváltozáshoz vezet.
Varga István azt sugallta, hogy a sok gyereket szülő, házias feleségeket nem verik. Ezzel a valóságra is rácáfolt, mert vannak párok, ahol gyerek nélkül is teljes a harmónia, máshol a sokgyerekes asszonyt is verik (meg gyakran a sok szerencsétlen gyereket is).
Arra készülj fel, hogy kimoderálnak. Tényleg nem szeretik itt az ellenvéleményt, engem pl. radikális feministának néztek itt pár hónapja, és a hajukat tépték, hogy nem tudtak eltávolítani (kisebb beszélgetéseimbe bele is töröltek). A radikális feminizmus távol áll tőlem, de a nemi egyenjogúságnak híve vagyok. A tiéd a leghímsovénebb vélemény itt, amióta olvasgatom ezt az oldalt. Nem tetszik, de remélem, nem törlik ki (éljen a szólásszabadság).
“Férfija válogatja, ki hogy viselkedik a hárpiákkal.” – Igen, ez vérmérséklet kérdése is.
“Sajnos az esetek többségében vétlen nők az áldozatai.” – Tagadnám, hogy többsége. Eleve szerintem egy párkapcsolatban pár szélsőséges esetet leszámítva nincs ártatlan, vétlen fél. Kettőn áll a vásár – ahogy mondják.
“Sokan kompenzációképpen válnak otthon erőszakossá “ – Nem tagadom ezt a jelenséget, azonban a munkahelyi stressz önmagában maximum idegessé, feszültté teszi az embert (és nem determinálja arra, hogy szükségképpen üssön), amit egy megértő, odaadó asszonynak csillapítani, ellazítania kéne, nem pedig hergelni. Általában a pofon úgy csattan el, hogy a férfi aki végiggürizte a napját, hogy ételt tegyen a családja asztalára, otthon a kötekedés, rikácsolás, hisztéria, zsörtölődés fogad. Megértem, hogy egy férfi nem erre szeretne hazamenni, és jogosan horkan fel: “Ezt érdemlem én? Ezért dolgozok én?!”. Egy bájos, odaadó, a férje igyekezetét becsülő, stresszes állapotát megértő és azt csillapító asszonykát néhány nagyon szélsőségesen szadista barmot leszámítva SENKI sem ütne meg. Az ilyen nők kategóriája lényegében egybeesik a családcentrikus, és általában több gyermeket felnevelő nőkével, akit nem fertőzött meg a feminizmus undorító pestise. Szerintem erre gondolt a képviselő, amikor azt mondta, hogy ha minden nő ilyen lenne, gyakorlatilag nem lenne családon belüli erőszak.
Bizony, a nőknek megvan az a furcsa képességük, hogy addig-addig szurkáljanak valakit (különöset akit jól ismernek, ismerve az érzékeny pontjait), hogy szó szerint kiprovokálják a pofont. Utána aztán lehet siránkozni, áldozat szerepben tetszelegni, bíróságon “terrorizálást” kiáltani, erre hivatkozva félrelépni, stb.
Sajnos az esetek többségében vétlen nők az áldozatai. Az ilyen típusú férjek pedig nem attól válnak erőszakossá, mert nem mosolygósan fogadják őket hanem eleve azok. Sokan kompenzációképpen válnak otthon erőszakossá (pl. a főnök nap mint nap érezteti vele, hogy egy senkinek tartja, alulfizeti, vele nem mer keménykedni, hazamegy és úgy érzi, ott ő a császár és demonstrációképpen megveri a nejét). Mások egyszerűen szeretnek zsarnokoskodni, és ezért verik el az asszonyt sokszor. Esetleg alkoholisták, ami drasztikus viselkedésváltozáshoz vezet.
Sztem neked erről az egészről fogalmad sincs, csak fantáziálgatsz itt- és megpróbálod mindezt úgy előadni, mintha maga a nagy egyetemes igazság lenne. Persze biztos van olyan is, amit írsz, csak azt nem hiszem, hogy az lenne az “esetek többsége”
“Arra készülj fel, hogy kimoderálnak. Tényleg nem szeretik itt az ellenvéleményt”
Köh-köh, Suum cuique nem rólunk beszélt, hanem örülünkvincent-ékről.
A “feleségverésről” meg annyit, hogy ez az oldal pont azért létezik, hogy az ilyen egyoldalúan sánta véleményeket ellássuk mankóval. A CSBE legnagyobb részét ideges emberek követik el, nem “demonstrációképpen”, vagy “zsarnokoskodásból”, hanem mert alacsony az ingerküszöbük, és az agyukra szállt a lila köd. És ezek között pont ugyanannyi nő van, mint férfi, szóval a “feleségverés” mellé odatehetnéd a “férjverést” is, ha nem lenne faramuci hangzása. (Arról nem is beszélve, hogy a gyermekbántalmazások nagyobb részét nők követik el, stb.)
Pont ezt akartam írni, hogy mindig csak arról beszélnek, amikor a férj bántalmazza a feleséget. Amíg ilyen egyoldalúan közelítik meg, eleve hiteltelen a küzdelmük.
Azt mondjuk én sem értem, hogy függ ezzel össze, ha valaki sok gyereket szül. Meg egyébként sem fog több gyerek születni attól, hogy sokszor elmondják, milyen jó lenne.
Az esetek többségében mindkét fél erőszakos- csak az egyik erősebb. Vagy valamelyiknél “véletlen” kés van. Ennyi.
Olvastam egy blogot, amely szerint a CSBE szinte teljesen látens, az esetek több mint 90 százaléka soha nem derül ki. Ehhez mit szóltok? :)
http://karacsonygergely.blog.hu/2012/09/11/a_feminista_picsak_vesszoparipaja_szabo_timea_irasa
Tehát még egyszer. Szabó Tímea írása.
Méréstanból jeles, Tímea.
Ugyanaz a szöveg, mint mindenhol, ámbár kicsit intelligensebb előadásban. Ez a képviselőnő még akár szimpatikus is lehetne, ha nem a femcsi hazugságokat fújná. Persze ők ezzel a szöveggel jutottak a parlamentbe, bolond lenne mást mondani.
Amíg a fejekben káosz van, és nem értik meg azt az egyszerű tényt/elvet, hogy ha Sanyi a Bagoly hazamegy és lenyom egyet a feleségének, az nem azért van, mert patriarchátus van és elnyomjuk a nőket, hanem azért mert Sanyi a Bagoly történetesen egy féreg, addig fröcsögés van, habzó száj és Xanax. Ha megértik, akkor szex lesz és hintaszék. Voilá.
De ha Sanyi a hunyó akkor nem lehet az államot milliókra meg milliárdokra lehúzni, vége a femcsi biznisznek… Muszáj, hogy “patriarchális erőszak” legyen, mert az hozza a konyhára a lóvét.
Nahát, elhatárolódott a pártja V.I.-től.
Elhatárolódás
Én is elhatárolódom a kretén kijelentésektől!
V.I. véleményét minősíthetetlennek tartom, de a blogokat böngészve látok hasonlóan szélsőséges véleményeket az ellene érvelők térfelén is.
Nem tudok egyetérteni azzal, hogy a szülés és utódnevelés csakis a nőkre tartozna és férfi még csak utalások, vélemények szintjén se emlegethessen ilyen elvárásokat. Az életnek ilyen fontos területét kisajátítani, kizárólag a nők ügyének tartani és férfi ne szólhasson bele…
Nem semmi!
Tagadni a nő és a férfi együttes biológiai és társadalmi küldetését az én fülemnek szalonképtelen.
Ez nem lehet egyedül csakis a nők magánügye, ráadásul olyan szinten hogy férfinak még véleménye se lehessen róla.
Eszembe jutott az Apai jogok c. cikk.
Ne kelljen már újból megfogalmaznom, ideteszem az ott írt véleményemet:
“Nőt anyaságra kényszeríteni tilos.
Férfit apaságra kényszeríteni szinte mindennapos rutin.
Aggályos, hogy a nő önrendelkezési joga a saját személyén kívül kötelező érvénnyel kiterjedhet a férfira is, miközben a férfi a saját személyéről sem rendelkezhet.
Na mégegyszer!
Hogy van az, hogy az egyik ember a sajátján kívül dönthet a másik ember sorsáról is, ugyanakkor az a másik még csak saját magáról sem dönthet?
Mi ez?
2 : 0 ?”
Most akkor hogyan is van ez?
Egyik irányban betonfal, másik irányban a határtalanság?
Ha még a véleményezés szabadságának tagadását is idevesszük, akkor már 3 : 0 ?
Igenis nők és férfiak együttes ügye!
Együttesen kellene megteremteni a kedvező emberi, gazdasági és minden egyéb kedvező körülményt, a helyzet javítása érdekében.
Persze nem ilyen politikusokkal és nem ilyen, a másik oldalon rikácsolókkal!
Azzal, amit mondott Varga István, részben egyet tudok érteni, csak hogy ennek mi köze a CSBE-hez, szerintem ő maga sem tudja. Nehéz vitatkozni azzal a kijelentéssel, hogy a nők biológiailag fiatalabb korban a leginkább felkészültek az anyaságra, és az lenne a legcélszerűbb, ha addig szülnének, amíg az nem jár kockázatokkal vagy nem jön elő a meddőség réme. Ezt nehéz támadni. Abban sincs kifogásolnivaló, hogy a többgyerekes családmodellt kellene előtérbe helyezni, mert hosszú távon valóban ez szolgál a nemzet javára. Más kérdés, hogy ehhez a feltételek nem adottak, ahogyan azt már sokan leírták. Szülnének, de nincs egzisztencia, amire támaszkodni lehet fiatalon. Tény, hogy az “önmegvalósítási” törekvések nem használnak a fiatalabb korban történő családalapításnak (ez egyébként ezen az oldalon is ki lett fejtve), de nem elsősorban ez szab gátat.
Azt, hogy a nők – így, általánosságban – hivatása lenne az anyaság, nem lehet kijelenteni. Az anyaság kétségtelenül az egyik fontos életfeladata a nőnek, de nem több (és valószínűleg nem is kevesebb). Aki biológiailag nem lehet anya, az akkor lényegében dögöljön meg? Ez így nyilván nem tartható. (Ebből nem lenne nehéz egyébként levezetni a fordítottját, a férfi hivatása a gyerekgyártás, és aki meddő, az úgyszintén dögöljön meg.)
Az sem védhető, hogy egy sokgyerekes családban majd biztosan nem lesz CSBE. A kettőnek egymáshoz egyszerűen semmi köze. Varga István itt valami olyasmit próbált volna mondani (talán), hogy egy régi típusú családmodellben nyugodtabb a légkör, le vannak osztva a szerepek, és ezért kevesebb lesz a CSBE, amiben (ismét csak talán) lehet valami, de szerintem is az az igazság, amit itt fentebb valaki írt, hogy abban a kapcsolatban, amelyben Nagy Béla betanított segéd-betonkeverő, aki egy brutális baromállat, veri a feleségét, akkor is verné, ha öt gyermeke lenne, és akkor is, ha csak egy.
Az a gond, hogy a politikában elsősorban azon vitázunk, amit a képviselők mondanak, és nem azon, amit csinálnak. Pedig az sokkal fontosabb. Ugyanis bár papíron ez a kormány is a gyermekvállalás és a nagy családok mellett áll, a törvények amiket hoznak ezekkel tökéletesen szembemennek. Pl. a januártól bevezetendő segítség az anyáknak a munkába való visszatérésre. Egy nő nem akkor fog gyereket szülni, ha dolgozik, hanem ha nem muszáj dolgoznia. A feministák mondhatnak amit akarnak, az egész csak egyszerű logika: ha dolgozol, és a fizetésed a családi kassza szerves része, az erős motiváció arra, hogy ne menj GYES-re. Ugyanakkor az anyák munkahelyre erőltetésével onnan (adott esetben) épkézláb férfiak szorulnak ki, akik munkanélkülin, szociális segélyen nyilván nem fognak tudni családot alapítani vagy eltartani. Mindezt úgy, hogy Mo-n már így is több nő dolgozik mint férfi… Jófeminista módjára még ott is a nőket akarják további előnyökhöz juttatni, ahol már úgyis előnyben vannak a férfiakhoz képest. “Több nő dolgozik mint férfi? Nem baj, dolgozzon még több.” Mi lenne, ha ezt az elképzelést végigvinnénk? Minden nő dolgozna, minden pasi segélyen tengődne, és ki vállalna gyereket? Senki.
Persze ha szóba kerül, hogy legyen a férfinak “családi fizetése”, a nő meg legyen háztartásbeli, akkor jön a feminista okádás, hogy mi ez, vissza akarunk menni a kőkorba? Nem, de az a rendszer legalább működött… Így meg záros határidőn belül kisebbség leszünk a saját hazánkban. Persze van akit ez sem érdekel, nem tartja problémának, de én alahogy mégis annak érzem. Nem kicsit.
Szóval Varga mondhat amit akar a parlamentben, és lehet, hogy most a feminista nyomulás egyik ágát sikeresen visszametszettük, de ugyanakkor a többi ág suttyomban/óhatatlanul a fejünkre nő.
ui. Nameg a hülye femcsi propaganda, hogy a nők munkavállalása növeli a gyerekvállalási kedvet… Pf. Mert svédországban 1,6 gyereket szülnek, valahol máshol viszont csak 1,5-öt. Arról mély a csend, hogy pusztán a népesség szintentartásához 2,3 kellene. Arról is kuss van, hogy a feminizmust (és többnyire a női munkavállalást) hírből sem ismerő népeknél, népcsoportoknál ez a szám 4-5-6 körül mozog, nem a másfél százalék környéki tizedeseken vitatkoznak…
itt nem a férfi érdekes te! Mi lesz a gyerekkel? A gyereket vagy a bébiszitter vagy egy tábor fogja felnevelni esetleg egy kollégium, pedig annak a gyereknek az anyjára van szüksége. Pont
Én csak azt nem értem miért Varga István hozzászólását idézik mindenhol. Illetve értem, csak szánalmas. Volt ott még pár képviselő akik nem mondtak ekkora hülyeséget, sőt a Jobbikkos egyenesen mintha a Férfihang-olvasó lenne. Ezeket persze nem idézik, mert logikusak és értelmesek. A legbutább, leglogikátlanabbat kell idézni, így lehet lejáratni.
Idézzék azt amit az egyik kedves hölgy mondott, hogy már az is erőszak ha verbálisan bántja a férfi a nőt vagy anyagi javak megvonásával. Ez már eléggé nyugatos femi szöveg nem? Nevetséges. Mert a nő nem vághat a férfi fejéhez keresetlen szavakat, nem bánthatja verbálisan… Volt olyan nőm aki igazából engem terrorizált mert 1 másodperc alatt volt 0-ról 100-on. Mire egyet pislantottam már jött a válogatott szitokáradat meg a húzz el innen. Ha visszaszóltam akkor a lökdösés az ajtó irányába meg a csapkodás. Szerintem nem egyedi eset, de ez nem számít.
Volt olyan nőm aki igazából engem terrorizált mert 1 másodperc alatt volt 0-ról 100-on. Mire egyet pislantottam már jött a válogatott szitokáradat meg a húzz el innen
Bammeg nekem feleségem volt ilyen- tíz évig… És az a vicc, hogy ezek az emberek bűbájosak is tudnak lenni, ha akarnak, vagy ha az érdekükben áll (szal kívülállóként sose mondanád meg róla, hogy ilyen)
És még a feleséged?
Már hét éve nem, és szerencsére elég messze lakunk egymástól
De miért – ti pont nem ezt teszitek a feministákkal? Kiemelitek azokat akik: “legbutább, leglogikátlanabbat kell idézni, így lehet lejáratni”
Nem?
Minden feminista logikátlan :) Nem különösebben kell kiemelni közülük senkit. Erre is hiheted, hogy kamuzok, de van egy nagyon egyszerű fogadásom a számodra: fölteszek 1000 forintot, hogy nem tudsz olyan feministát mutatni aki legalább köszönő viszonyban van az általános feminista célokkal, ugyanakkor logikus, értelmes, és igazat mond. Mutass egy ilyet és esküszöm eljuttatom hozzád a pénzt. Ha kevesled, még emelhetjük is a tétet.
Ertsey Katalin feminista parlamenti képviselőnő éppúgy hazudik és félrebeszél, mint bármelyik tucat-nick a nőkertben vagy a facebookon.
Büszke vagyok a magyar politikusokra!Sosem gondoltam volna,hogy ezt is megélem egyszer.Csak ennyit fűznék hozzá:
http://www.ferfihang.hu/2012/01/14/uzenem-a-feministaknak/antifeminizmus/
Pont erről van szó. Nem arról van szó hogy ezen nem lehet nevetni, vagy nem lehet ilyen vicceket gyártani. Arról van szó, hogy szerintem te és én is más miatt nevetünk rajta. Én azon, hogy valóban vaskalapos, és a múlt sötét embere az aki még itt tart…
Szerintem ez ultragáz. Nem a poén, vagy a léte, kinek mi, szabadon. De azért ez a parlamentben egy vitában egy aktuális törvény kapcsán… elképesztő!
“Szerintem ez ultragáz. Nem a poén, vagy a léte, kinek mi, szabadon. De azért ez a parlamentben egy vitában egy aktuális törvény kapcsán… elképesztő!”
Az tényleg gáz.
Ahogyan az is gáz, hogy egy ilyen idiótaságra hivatkozva olyan törvényeket akarnak keresztülverni a parlamenten, amik vagy önmagukban nyíltan férfiellenesek, vagy előkészítik a terepet a majdani férfiellenes törvényeknek. Ne hidd, hogy hülyeséget beszélek; az USA-ban és számos más “feministább” országban ezek már évtizedek óta működnek, és ártatlan férfiak tíz- meg százezrei szenvednek miattuk. Bocs, de nekem ez nem hiányzik a saját hazámba.
Most olvasgattam ezt a portált – pár cikket – különösen ebben témában. Tetszik hogy minden posztban megjelenik az az igény, hogy ne csak egyoldalúan vizsgáljuk meg a dolgokat. De ami azután történik? Az nekem nagyon nem szimpatikus. Ezen a téren például a NANE szapulása, vagy más szervezetek, és azok által gyűjtött adatok megkérdőjelezése, majd azok képviselőinek minősítése – mindezt egyszerű semmilyen adattal nem alátámasztott okoskodással levezetve, azért elég kemény. Jómagam is megdöbbenek a szélsőségektől, a szélsőséges feminizmusról, de amennyiben nem az, véleményem szerint nagyon is fontos szerepe van a társadalomban. Jelenleg olyan szervezeteket minősít ez a honlap, mely valóban tesz valamit a bántalmazott nőkért, gyermekekért. Ezen keresztül pedig valószínűsíthető hogy konkrét adatokhoz jut. Ezen a szervezeten számon kérni az hogy a férfiakat érintő családon belüli erőszakról miért nem beszél, elképesztő balfogás. A szervezet pedig sosem mondta hogy ez nem létezik, ő csupán az eredeti céljának megfelelően kommunikál. Sőt azt állítani hogy hazudik, mindezt megalapozott és alaposan bemutatott adatok hiányában – egyszerű okoskodásra alapozva (itt egy korábbi a témában írt cikketekre célzok) számomra értelmezhetetlen. De legfőképp, nem értem mi a a célotok vele! Ahogyan itt ebben a cikkben is, minden átfordul valami megmagyarázhatatlan irányba – a családon belüli erőszak témájától a férfiellenes törvényekig eljutni… erőteljes bakugrás. Én csak érteni szeretném, nem pusztán provokálni. Férfi vagyok – hogy ez tiszta legyen.
Isten hozott nálunk.
“például a NANE szapulása, vagy más szervezetek, és azok által gyűjtött adatok megkérdőjelezése, majd azok képviselőinek minősítése – mindezt egyszerű semmilyen adattal nem alátámasztott okoskodással levezetve”
Nézd, nincs ebben semmi “okoskodás”, egyszerűen hazudnak, és erre egy tonna bizonyítékunk van. Akkor is, ha hihetetlen. Rengeteg jóhiszemű ember van, aki első pillantásra szimpatizál a “nők megmentésével”, és nem hiszi hogy egyes emberek vagy szervezetek lopnak, csalnak, hazudnak a témában. De sajnos ez a helyzet. A NANE olyan pénzekből él, amiket csak addig kap, amíg bizonyítani tudja, hogy a férfiak borzalmas gonosztevők és a nők ártatlan báránykák. Minő véletlen, a NANE pont ezt “bizonyítja”. Hogyan? Hasraütéssel. Ha megnézed, egyetlen “adatukat” sem valódi hivatalos forrásból hozzák, a legtöbb dolog amit mondanak “becslés”, vagy a saját “felmérésük” eredménye. Olykor hivatkoznak rendőri adatokra, de csak ritkán ellenőrizhetően és sohasem pontosan. A legszembeötlőbb hazugságuk, hogy a CSBE áldozatainak 95%-a nő, holott én magam láttam a saját szememmel olyan, a NANE által összeállított anyagot(!), amiben hivatalos rendőri statisztikát idéztek, és a férfi áldozatok száma jóval nagyobb volt mint 5%. Annyira bénák, hogy még a saját propagandaanyagaikat sem tudják rendesen összehazudni.
Én Tamási Erzsébet kutatásait fogadom el, ő nem politikai aktivista vagy radikális idealista, hanem egy országosan elismert kriminológiai szakember, egyetemi docens és a kriminológiai intézet munkatársa. Ő nagyjából ugyanazon a véleményen van, amin a legnagyobb nemzetközi szaktekintély, Martin Fiebert egyetemi professzor a California State University-ről. Ez a közös vélemény, amit számtalan statisztika és kutatás igazol, az, hogy férfiak és nők ugyanannyi CSBE-t követnek el. Ehhez képest a NANE teljesen el van tévedve, a radikális feminista férfiellenesség egyenesen pofánveri az embert, ha ismeri a valódi tényeket.
Hogy mi a célunk? A feministák hagyják abba a férfigyűlöletet. Egy kívülálló ezt esetleg nehezen látja át, talán “bakugrásnak” érzi, de ez nem több, mint információhiány. Nem kötekvésképpen, de mit tudsz te konkrétan a NANE-ról? Úgy értem azon felül, amit képzelsz róluk, vagy amit a saját rózsaszín elmondásuk alapján gondolsz.
Egyelőre azt hiszem ennyi elég lesz, ha érdekelnek a dolgok, szívesen állok rendelkezésedre tényekkel és statisztikákkal.
Némi további mondanivaló, ha épp üzemel a freeblog…
http://www.youtube.com/watch?v=_JkW0ZVzwqk
Mi ezzel a gond?A feminista fröcsögésen kívül?Mindennel megpróbálják betámadni Vargát,még a vagyon nyilatkozatát is előszedték.Tényleg mindennek az oka a női emancipáció és ez tényleg nagyon fontos társadalmi probléma.Amúgy meg lehet nézni a hozzászóló “nők”-et.Odabent szerintem ők is tudják,hogy nincs igazuk,de ha már rég elfelejtették akkor is az arcukra van írva!Azt sem értem kedves “Liposzoma”,hogy miért lenne vaskalapos felfogás az ami évezredeken át működött,miből gondolod,hogy a 21.század embere okosabb mint az elöttünk élő sok millió?
http://alfahir.hu/buntetni_fogjak_a_hozzatartozok_megalazasat
“A tárca azt kezdeményezte, hogy a testi sértést, a becsületsértést, a személyi szabadság megsértését és a kényszerítést súlyosabban büntessék, ha az elkövető és áldozata együtt élnek vagy éltek.”
Együtt éltek?? Az hol családon belüli?
Illetve azt el is fogadom, hogy azért legyen külön tényállás, hogy érvényt szerezzenek a távoltartó intézkedéseknek, egy speciális helyzetet kell kezelni, de ez miért pont súlyosabb ítéletben jelenik meg?
Szvsz olyanokat kéne nézni, mikor nem mentség a hirtelen felindultság pl.
“A két fideszes képviselő viszont azt javasolta, hogy az emberi méltóságot súlyosan sértő, megalázó és erőszakos magatartást is szankcionálják, valamint azt, ha az elkövető a közös vagyontól megfosztja és ezzel súlyos nélkülözésnek teszi ki hozzátartozóját.”
Na, mehetnek a börtönbe a férjüket szidó, házsártos asszonyok, meg a váláskor a párjukat a közös vagyonból kiforgatók… :-) Lehet, hogy végre majd kiderül, milyenek is a valódi CSBE-arányok, ha a férfiak is mernek majd feljelentést tenni? Ugye, az etnikai és egyéb csoporthoz tartozás miatti erőszakért is egy csapat cigányt ültettek le rögtön elsőre, ajvékoltak is a törvény eredeti szorgalmazói, hogy ők nem így gondolták. De hát a törvény az törvény, mindenkire ugyanúgy vonatkozik – nagyon helyesen. Bár a feministák nagyon szeretnék, ha csbe helyett ‘nők elleni erőszakról’ lenne csak szó, a Nőkertben már a CEDAW cikkét is becitálták…
“Na, mehetnek a börtönbe a férjüket szidó, házsártos asszonyok, meg a váláskor a párjukat a közös vagyonból kiforgatók… :-)” – szerintem nem azért nem mentek idáig elsősorban a férfiak a rendőrségre sérelmeik miatt, mert nem tehették, hanem mert épeszű ember nem jelenti fel a feleségét. Meg a nem épeszű sem. Nem csukatjuk le azt akit szeretünk, akit annak idején elvettünk, még csak nem is szólunk senkinek sokszor, ha nagy a baj akkor sem. Mások pedig megpróbálják “kezelni” a problémát, ki jól ki rosszul… az utóbbiból lesz a rendőrségi statisztika, még ha nem is ő indukálta, esetleg csak ő adta az utolsót. Legalábbis én így gondolom. Nem tudok elképzelni a párommal olyan szituációt, olyan elkövetett sérelmet ellenem, (még súlyos testi sértést sem) amit ne tudnék valamilyen úton-módon kezelni. De rendőrségre menni? Még ha meg is hallgatnának, ki is vizsgálnák, saját magamat köpném le! De ha én nem, a környezetem biztos, hozzáteszem teljesen jogosan. Szerintem 10-ből 9 férfi így gondolkodik; a családi szennyest ne teregessük, hanem mossuk ki. Fordított esetben ha nőt ér sérelem (tényleges bántás, erőszak) az kérjen segítséget mindenképp, ha kell a hivataloktól is. (bár ezt jobb helyeken nem így intézik) Ezért lesz mindig egyoldalú, ezért ilyen huszonkettes csapdája ez az egész, mert más a megítélés, az erősebbet illik büntetni ha nem egyértelmű a szituáció. Márpedig mikor az. Nehéz ezt jogilag úgy meghatározni, hogy tényleg az bűnhődjön aki a nagyobb vétkes, ne pedig az aki hangosabban sír, látványosabb lelettel bír.
“a Nőkertben már a CEDAW cikkét is becitálták” – annak ellenére hogy ezeket az ajánlásokat, szerződéseket a legtöbb helyen betartják, nem jobbak a statisztikáik CSBE tekintetében mint nekünk. A USA-ban szintén minden ötödik…. pedig ott nagyon szigorúan vesznek mindent. Ezeket törvényekkel nem lehet látványosan szabályozni, inkább csak gerjeszteni, hiszen hiteles statisztikák sincsenek igazán, egy-egy homályos becslés, de azt pedig lehazudják, le se közlik. (mondjuk ez a cél; a CSBE-t egyoldalúan fenntartani, hatáskörét bővíteni, férfiak eredendő agresszióját igazolni, aztán “orvosolni” .) megjegyzem, mai napig nem tudom miért táncolt 1 milliárd nő, egy kanadai rendőr véleménye kapcsán, melyet egy sajnálatos indai eseményre reagált. Az pedig, hogy az áldozat barátjának kivégzését rendszeresen elhallgatják, finoman szólva módszeres szemétség… Ha már Indiából hozzuk, (egy másfélmilliárd fős nyomorral teli országban hihetetlen mik nem történnek?) mondjuk el a TELJES IGAZSÁGOT!