Tudományos cikkek tömkelege foglalkozik az öregkori elbutulás kérdéskörével, Alzheimer-kórral és az idősek egyre súlyosabb szellemi beszűkültségével. Érdekessége a dolognak, hogy míg tíz mosógépszerelőből kilenc a Calgont javasolja, addig az a maradék egy viszont idegennyelvet tanul, mert ezzel stimulálja azokat az idegpályákat, amik amúgy nyugdíjba vonulás után lassan elsorvadnának. Mivel őszbe boruló halántékomat (25) ez a probléma egyre égetőbben érinti, esténként már szinte hallani vélem, ahogy az aranyhal-lét fenyegetően tornyosuló árnyai a nyakamba lihegnek (semmi vazelin).
Így hát mentve a még menthetőt, illetve mutatva némi altruizmust a Kedves Olvasók és Szerzőtársak irányába, ismét műfordításra vetemedtem (brrr).
A kipécézett iromány ezúttal egy a Schiller Intézet honlapján megjelent cikk Michael Minnicino tollából, mely a ‘Politikai korrektség’ és a frankfurti iskola – az új sötét középkor címmel jelent meg. Terjedelméből kifolyólag az egészben történő lefordítás kapcsán dédelgetett bárminemű naiv illúziót ezennel könyörtelen vasszigorral verek szét, jelen bevezető részen kívül a teljes írás négy további blogbejegyzés során kerül majd magyar átiratra, gyönyörűségesen-igényesen [-].
Politikai korrektség és a frankfurti iskola – az új sötét középkor
Észak-Amerika és Nyugat-Európa népei manapság olyan szintű ocsmányságokkal szemben is érzéketlenek maradnak nap mint nap, hogy az szinte példátlan a nyugati civilizáció történelmében. Legtöbbünk olyannyira károsodott már, hogy milliók éhhalála is alig képes előcsalni belőlünk egy sóhajt, vagy egy orr alatt eldörmögött rosszalló megjegyzést. Hajléktalanok millióitól zsúfolt utcáinkat az Áfium Zrt. uralja, a világ legnagyobb iparága, és ezeken az utcákon most amerikaiak ölik egymást a sötét középkor óta nem látott halálozási mutatókkal.
Eközben ezer apróbb rémség képezi közhely tárgyát, melyeket már észre sem veszünk. Kölykeink ugyanannyit ülnek a TV előtt, mint iskolapadban, csillogó szemekkel csüngve a kínhalál olyan jelenetein, amelyek a római gladiátorviadalok nézőinél is kiverték volna a biztosítékot. A zene mindenütt jelen van, szinte megkerülhetetlen – ám se föl nem emeli a lelket, se meg nem nyugtatja – harsány, gusztustalan fröcsögése inkább kivájja az ember dobhártyáját. Gumicsont-művészetünk ocsmány, építészetünk ocsmány, a ruháink ocsmányak. Bizonyára voltak idők, amikor az emberiség hasonlóan barbár viszonyok közt tengette napjait, de a mi korunk ettől végzetesen eltér. A Második Világháborút követő időszak az első az emberiség történetében, melyben mindezek a borzalmak elkerülhetők lennének. Nekünk van meg először minden technológiánk és nyersanyagunk ahhoz, hogy a Föld minden lakosát etethessük, kitaníthassuk és emberhez méltó munkahelyet adhassunk neki – függetlenül a népszaporulattól. Mégis, ha szembesülünk a kipróbált technológiával és az ötletekkel, amik a legégetőbb gondokat orvosolni tudnák, a legtöbb ember inkább makacs passzivitásba vonul. Nem csak ocsmányak lettünk, de töketlenek is.
Mindazonáltal nincs az a természeti törvény, ami előírná, hogy jelenlegi erkölcsi-kulturális állapotunknak olyannak kéne lennie, amilyen; és semmi okunk nincs arra sem, hogy az ocsmányság e zsarnokságát akár egy szempillantásnyival tovább is fenntartsuk.
Képzeljük csak magunkat vissza száz évvel ezelőttre, mondjuk a korai 1890-es évekbe. A zene területén Claude Debussy épp befejezte Prelűdjét egy Faun Délutánjához, Arnold Schönberg épp elkezdett az atonalizmussal kísérletezni; ugyanebben az időben – még Brahms és Verdi idejében – Dvorak a Kilencedik Szimfóniáján dolgozott. Edvard Munch bemutatta a Sikoly című festményét, Paul Gauguin pedig Önarcképét Glóriával, de pl. Amerikában is Thomas Eakins még bőven festett és tanított. A Helmholtz- és Mach-féle mechanisták még Riemann és Cantor tanítványaival karöltve uralták az egyetemi katedrákat. XIII. Leó pápa még úgy is meghirdette a De Rerum Novarumot, hogy a II. Szocialista Internacionálé már terrorizmusba hajlott és készülődött az osztályharcra.
A bizakodó hit, hogy úgy tudjunk komponálni mint Beethoven, úgy tudjunk festeni mint Rembrandt, úgy fürkészhessük a világmindenséget mint Platón vagy Cusai Miklós, vagy hogy erőszak nélkül megváltoztathatjuk a világtársadalmat, még elevenen élt az 1890-es években – bár valljuk be, gyengélkedett, folyamatosan ostromolták és alig-alig pislákolt. Aztán röpke húsz év alatt az emberi civilizáció e klasszikus tradícióit lesöpörték az asztalról, és a Nyugat nyakig merült az elképzelhetetlen mészárlás háborúinak sorozatában.
Ami az elmúlt száz év alatt történt, azt nyugodt szívvel nevezhetjük Ellen-Reneszánsznak. A Reneszánsz lényegében az emberi lélek és növekedési potenciál XV. és XVII. századbeli vallásos ünneplése volt. A művészet szépségét illetően nem adták lejjebb a leghaladóbb tudományos alapelvek kifejezésénél, mint az Leonardo perspektívájának és Bruneschelli katedrális-kupolájának geometriájából is nyilvánvaló. A legfinomabb elmék a mennyekre és a temérdek vizekre fordították tekintetüket, majd feltérképezték a naprendszert és az újvilágba vezető utat, hatalmas terveket szőve az emberiség javát szolgáló folyómeder-szabályozásokról. Körülbelül száz évvel ezelőtt mintha egy pontokba szedett hosszú lista készült volna a Reneszánsz eredményeiről – azzal a célzattal, hogy visszafordítsák. E ‘New Age’ mozgalom részeként, ahogy később nevezték, az emberi lélekről alkotott fogalmainkat aláásta a történelem leglármásabb kampánya; a művészetet erőszakkal elszakították a tudománytól, a tudományt magát pedig mély gyanakvás övezte. A művészet ocsmány lett, mert – mint mondták – az élet maga is ocsmány lett.
A modern világot felépítő reneszánsz eszméktől való eltávolodás az ocsmányság egyfajta szabadkőművességének az érdeme. Kezdetben egy formális politikai összeesküvésről volt szó, mely direkt a zsidó-keresztény civilizáció lelkének legyengítésére tervezett elméleteket terjesztett úgy, hogy az emberekkel elhitette: a teremtés lehetetlen, az egyetemes igazságokhoz való ragaszkodás az önkény jele, és hogy magában a józan észben sem lehet megbízni többé. Ez az összeesküvés gondosan válogatott meg a társadalmi befolyásolás eszközeként olyan terveket és fejlesztéseket, melyek végül a negyedik hatalmi ág új testvér-iparágainak kialakulásához vezettek, úgy mint rádiózás, televíziózás, mozifilmek, zene- és hangrögzítés, a reklámipar vagy a közvélemény-kutatások. A média átható pszichológiai uralása céltudatosan ringatta bele a lakosságot abba a passzivitásba és pesszimizmusba, amiben ma az leledzik. Ez az összeesküvés oly hallatlanul sikeres volt, hogy gyakorlatilag beleépült saját kultúránkba; nincs szükség többé ‘összeesküvés’-re, hiszen már önállóan megáll a maga lábán is. Sikeréhez kétség sem férhet – csak kapcsold be a rádiót vagy a tévét. Még a Legfelsőbb Bíróság ítélethirdetései sem többek holmi erotikus töltetű szappanoperánál, ahol a közönség az oldalvonalról szurkol kedvenc szereplőjének.
Egyetemeinket, jövőnk technológiai és intellektuális bölcsőit megszállta a Komintern-stílusú ezomókus politikai korrektség. A Szovjetunió összeomlása után jelenleg saját kollégiumaink a marxista dogma legkoncentráltabb gócpontjai a világon. A ’60-as évek értelmetlen kamaszhisztijei mára egyfajta permanens forradalommá intézményesültek. Professzoraink elfordított tekintettel reménykednek, hogy ez a módi eltűnik, mielőtt egy diák feljelentése elsöpörné egy életnyi munkájukat; némelyik már a saját óráit is rögzíti magnón, nehogy valami dühödt vörösgárdista később ‘érzéketlenség’ címén vádat emeljen ellene. A Virginiai Egyetem diákjai sorozatban nyújtottak be sikeres petíciókat, hogy Homérosz, Chaucer és hasonló HEF-ek (Halott Európai Férfiak – sic!) műveinek kötelező olvasását töröljék a tantervből, mivel az ilyen szövegek túlságosan törzsi jellegűek és férfiközpontúak, és különben is jelentéktelenek a sokkal mérvadóbb harmadik világbeli, női, vagy meleg szerzőkhöz képest.
Ez már rég nem egy köztársaság akadémiája; ez Hitler Gestapója, ez Sztálin Belügyi Népbiztossága (a KGB elődje), mely folytonosan kigyomlálandó elhajlók és betiltandó könyvek után szimatol – már épp hogy csak a köztéri autodafék hiányoznak.
Szembe kell néznünk a ténnyel, hogy a körülöttünk látható ocsmányságot tudatosan szervezték és dédelgették olyanra, melyben a lakosság többsége elveszíti a kognitív képességét arra, hogy a kultúránkat felépítő ideákat és módszereket áthagyományozza a következő nemzedéknek. E képesség elveszítése az első jele egy sötét kornak. És mi pontosan egy ilyenben élünk. Hasonló helyzeteket szemlélve a történelem kérlelhetetlenül világos: vagy megcsináljuk a magunk Reneszánszát – feltámasztva a legalapvetőbb elveket, melyekben kultúránk gyökerezik – vagy civilizációnk eltűnik.
Tök jó ez a kép, mosolyogtam is egyet, de mi köze a cikkhez? :)
Semmi konkrét, csak kellett valami vizuális elem a dologba. De ha nagyon muszáj, az elhülyüléssel és a társadalmi összeomlással is megáll, mint analógia.
Meg :)
Meg hát! :P
don Fefinho, inkább ne folytasd ezt a fordítást. Egy-két pontban kapcsolódik a feminizmushoz, és van igen csekély igazságtartalma, de nem hiszem, hogy olyan hihetetlen intellektus lehet a szerző pusztán azzal, hogy összeesküvésként próbálja meg felfedni az amúgy túl gyakran irányíthatatlan művészeti-, tudományos- és társadalmi folyamatokat, a világ ennél sokkal bonyolultabb, mint szabadkőművesekre, feministákra, polkorrekt gyávákra vagy melegekre mutogassunk.
Jobb nem belesüllyedni a kuruc.infó pöcegödrébe, különben az oldal anti-feminista törekvését a köz összekapcsolja a szélsőjobboldalisággal.
Igaz, hogy egyelőre nem látszik, mi köze a feminizmushoz, de az igazságtartalma több mint csekély.
Az összeesküvések meg mindigis nehéz téma voltak, mert a többség allergiás rájuk. A legtöbb ember elméjében azonnal megáll a működés, amint csak annyit meglát, hogy “összeesk…” Ez sajnos némileg korlátozza a kitárgyalható témák számát (ha hagyjuk). A világban igen sok összeesküvés bizonyítottan létezett, sőt, a hatályos magyar törvények is biztosan tartalmaznak olyan paragrafusokat, amik tiltják az ilyesmit. Ami fénylik, az néha speciel arany.
Áthidaló megoldásként tudom ajánlani, hogy akinek az ilyesmi nem jön be, az lépje át. Született ma is bőven elég anyag ahhoz, hogy legyen mit olvasni, ha egy cikk nem tetszik az még azért nem a világvége.
Nem magával a fogalommal van bajom, hanem azzal a klasszikus, a szabadkőművességgel, a zsidókkal és az illuminátussal operáló “nagy leleplezéssel”. Összeesküvések természetesen voltak, az amerikai Watergate-botrány és a magyar “Margaréta-terv“, vagy a szintén amerikai vonatkozású 2003-as iraki háború, amely igencsak erre a lehetőségre apellál, a nemzetek törvényeiben pedig úgyszintén természetes az államhatalom és annak általános politikai berendezkedésének megdöntésével próbálkozó személyek, szervezetek megfigyelése és megbüntetése, de az, hogy miért van pornográfia, miért ilyen a művészet és miért a tudomány, abban nem sok összebeszélés lehet, mivel mindkettőt a puszta véletlenek hajtják, a társadalom megbecsültségének, tartásának, hírének és egységének változása se több átgondolatlan, délibábos kísérletnek vagy tudattalan eseményeknek (nem hiszem, hogy a legelvakultabb liberális se gondolt volna arra, hogy milyen következményekkel jár a bevándorlás gátlástalan mértéke a helyi őslakosságra, nem véletlenül vezették be a politikai korrektség elvárását, és nem véletlen, hogy ezt csak a társadalom szövetétől egyre messzebb kerülő “értelmiségi elit” tudta úgy bemagyarázni, hogy csak a 2008-as gazdasági világválság miatt kongatták meg elmúlása feletti “vészharangot”, amiről természetesen a “birka nép”, a szenvedő alany már évtizedekkel ezelőtt tudott, csak nem merte kinyitni a száját, nehogy nácinak, rasszistának bélyegezzék. Persze most már lehet, mert Merkel és Sarkozy is teszi, ugye).
Sokáig én is ebben a hitben éltem, de aztán elgondolkodtam. A kultúra mindigis a mecénásokból élt, és azok manapság gyakorlatilag a tévé- és mozicégek, a nagy múzeumok, színházak, stb. Vagyis nem túl sok kézben összpontosul, hogy egy adott ország mit kap kultúraképpen. Egyáltalán nem véletlen, hogy mit látunk a tévében. Banális példa, hogy manapság minden új (mozi)filmbe kell a grrrl power, már Robin Hood mellett is a női főszereplő a legtökösebb, meg a sci-fi/háborús filmekben is a nyúl nő viszi a vadászpuskát. Gondolod ez “véletlen”? Valakik kívülről, politikai nyomással befolyásolják a kultúrát, és a felnövekvő nemzedék már ezt látja, ezt építi be, nekik ez lesz a “normális”.
Persze ez az egész téma marhára bonyolult, de talán ez a cikksorozat pont arról fog szólni, hogy hogyan alakult ki a kultúra befolyásolásának (vagy mondjuk ki: lerombolásának) a módszere, lehetősége.
Ja, csak még egy dolog. Lehet véletlenekben hinni, és akár tényleg azok is állhatnak a háttérben, de mikor az ember megtudja, hogy élt 100 évvel ezelőtt egy faszi, aki megtervezte és leírta, hogy hogyan lehet lerombolni a nyugat kultúráját, és ennek a tervnek MINDEN EGYES PONTJA TÖKÉLETESEN MEGVALÓSULT AZÓTA, akkor az embernek mégis felszalad a szemöldöke. Micsoda véletlenenek vannak… Ahogyan az is furcsa, hogy a tőzsde, a pénzügyi világ, és általában a világgazdaság mindig úgy forog, hogy a legfelső elit jár jól, mindenki más meg rosszul. Valami érthetetlen módon mindig minden “véletlen” őket segíti az utóbbi 150-200 évben. Bárcsak nekem lenne ilyen disznó szerencsém…
(Az a bizonyos tervező fazon Gramsci volt, nem túl sok anyag van róla magyarul, de azért akad.)
felírom Gramsci nevét magamnak. A női akciófilm szereplők esete annyiban bonyolult, hogy az első ‘prototípusuk’ még Ripley őrnagy volt. A Filmvilágban volt még egy érdekes cikk erről a témáról Angelina Jolieval kapcsolatban, hogy az Alien film első része után Sarah Connoron át ezek a női szereplők sokkal inkább emlékeztetnek a Raegan éra tesztoszteron hőseire. Szóval eléggé torzra sikerültek.
nem is akarunk akkora tudatosságot vélni, elég a ‘napi szintű akna munka is’, mint ahogy a baloldali politikusok (mindenféle politikai fenn hangtól mentes vagyok) egy beszélgető műsorban úgy adja elő azt, hogy a mostani kormány az iskola rendszer átalakításával ideológiai célokat is megvalósít, mintha a spanyol viaszt találta volna fel. Szóval arra gondolok, hogy elég ezeknek a feminista, satöbbi szervezeteknek a fokozatos térnyerése és ha nincs is ‘ezeréves összeesküvés elmélet’ mégis megváltoztatják a dolgok folyásirányát, Persze ehhez az is hozzátartozik az általam már említett O. Spengler művére hagyatkozva, hogy egy ebben a formában pusztuló civilizáció pocsolyájában dagonyáznak csupán ezek a szervezetek, mert az ő térnyerésükhöz szükség volt a magasabb kultúra kifulladására (amit a nagy tömegek ‘megjelenése’ hozott magával, ami utál mindent, ami értékesebb nála).
Tudsz mondani konkrét könyvcímet, ahol erről ír Gramsci?
Magyarul nem tudom léteznek-e egyáltalán, a börtönjegyzeteiben fejtegeti a dolgot. Angolul több anyag van róla, ha az megy akkor könnyebben tájékozódhatsz.
Update: Itt van némi magyar anyag, most találtam, még én sem olvastam végig, de relevánsnak tűnik.
Köszi!
Dean, animebj-nek igaza van. Túlbecsülöd az emberek potenciálját.
Lehet véletlenekben hinni, és akár tényleg azok is állhatnak a háttérben, de mikor az ember megtudja, hogy élt 100 évvel ezelőtt egy faszi, aki megtervezte és leírta, hogy hogyan lehet lerombolni a nyugat kultúráját, és ennek a tervnek MINDEN EGYES PONTJA TÖKÉLETESEN MEGVALÓSULT AZÓTA, akkor az embernek mégis felszalad a szemöldöke.
Az lehet hogy ő leírta, de ahol most tartunk, az kizárólag a saját gyarlóságunknak a következménye, nincs mögötte összeesküvés .Nehéz ezzel szembenézni, de szükséges. Ami a 100 évvel ezelőtti fickót illeti, mindig is voltak olyan “tisztánlátók”, akik többet láttak a kortársaiknál, és képesek voltak felismerni azokat a tendenciákat, sablonokat, amik mentén a társadalmak változnak. te nem kevesebbet állítasz, mint hogy minden társadalmi változás tudatos konstrukció eredménye, de hát ez nem így van.
Biztos, hogy léteznek a földön olyan emberek, akiknek sok (túl sok) hatalom van a kezükben, és gyakorolják a “social engineering” nevű sportágat, de az ő hatalmuk is véges.
Micsoda véletlenenek vannak…
A véletlen nem jó kifejezés erre.
Nem arról van szó, hogy Gramsci előre látta a társadalmi folyamatok változásait. Ő Marx elkötelezett személyes híve volt, és amikor látta, hogy az orosz “proletáriátus” mégsem úgy működik, ahogy Marx megálmodta, rájött, hogy nem elég gazdaságilag/katonailag véghezvinni a forradalmat, hanem a kultúrát is fel kell forgatni. Erreföl kifejezetten arra dolgozott ki tervet, hogy hogyan kell elpusztítani egy nép kultúráját, hogy aztán szabadon irányítható birkákká és barmokká essenek szét, akik nem tiltakoznak az értékek lerombolása ellen, és agyatlan tömegként majd megvalósítják a marxista utópiát. Még egyszer hangsúlyoznám, ez egy cselekvési terv volt a kultúra elpusztítására. Olyan oszlopokat határozott meg benne, amik fenntartják a társadalmat és a kultúrát, mint például a család, a vallás, a nemzeti érzés, ésatöbbi. Leírta, hogy ezeket egyeseével szisztematikusan alá kell ásni, befeketíteni, és a felszámolásuk után jöhet majd a kánaán. Na most nézd meg, hogy mi történt a családdal – a feminista nyomás nyugaton már majdnem teljesen szétverte, hazánkban is töredékére esett vissza a jelentősége és az elismertsége a 100 évvel korábbihoz képest. Kereszténység? Rossz vicc, amit egyfolytában minden oldalról szapulnak. Nemzeti érzés? Fuj, nacionalizmus, micsoda ocsmányság. Ésatöbbi. Mondhatjuk azt, hogy ezek “véletlenül” alakultak így, de akkor miért pénzelték a Rokkefelerek a feminizmust? Dollármilliárdokat öltek bele, miközben a 60-as, 70-es évek feminista szószólói szinte kivétel nélkül mind nyíltan marxisták voltak. Összeesküvés is lehetne, attól eltekintve, hogy tökéletesen dokumentálva van minden fehéren-feketén.
Szóval adott egy “őrült tudós” egy kész tervvel a világ elpusztítására, és adott egy übergazdag elit réteg, ami ennek a tervnek a pontjait (nem csak a feminizmust!) kőkeményen megfinanszírozta a háttérből – nem feltűnően, de azért nem is teljesen titokban. Véletlenek? Mindenki higgyen amit akar.
Egyébként az, hogy a nemzetközi banki elit kezében vagyunk, az egy annyira nyilvánvaló és egyértelmű dolog, hogy csak azért nem veri ki az emberiség szemét, mert annyira el vannak birkítva, hogy az valami félelmetes. Egy dolgot mondok, amin lehet rágódni – persze vissza lehet köpni gondolkodás nélkül is – a Magyar Nemzeti Bank a magyar államtól “független”. Ez azt jelenti, hogy a magyar állam nem adhat ki forintot, nem nyomtathat új pénzt, ha arra van szüksége. Ha a kormány úgy dönt, hogy szükség lenne a pénzgazdaságban mondjuk 10 milliárd új forintra, akkor azt kölcsön kell kérnie a saját bankjától, és kamatostul kell visszafizetnie, holott maga a bank a semmiből állítja elő, gyakorlatilag nyomtatja a pénzt (manapság már erre sincs szükség, egy számlára bepötyögik és kész). Képzeld el te mit tennél, ha az állam hozzád jönne pénzért, amit te anyagárba nyomtathatnál (10 milliárd forint esetén mondjuk 10-20.000 forint anyagköltségen), de cserébe kapnál érte 10 milliárd értékű állampapírt. Dereng, hogy itt nem stimmel valami? Hogy a túróban van az, hogy a magyar állam nem nyomtathatja a saját pénzét, hanem kölcsön kell kérnie azt a “saját bankjától”, ami deklaráltan egy külföldi bankszövetség irányítása alatt áll??? És erről miért nem beszél a sajtó, miért nincs a köztudatban, miért nem foglalkozik vele a kutya sem? És amikor Orbán némi kontrollt akart szerezni az MNB fölött, akkor irgalmatlanul a kezére csaptak – ez kábé egy éve zajlott, talán még emlékezhetünk rá.
Paranoidnak tűnik az állítás, hogy szinte semmi sem “véletlen”, de sajnos igencsak közel áll a valósághoz.
“nem kevesebbet állítasz, mint hogy minden társadalmi változás tudatos konstrukció eredménye, de hát ez nem így van”
Nem mind, csak a nagyja, és az pont elég. Nyilván vannak “váratlan” trendek, jelenségek, de hosszú távon bármit maguk alá tudnak gyűrni.
Annyit hozzátennék, hogy az elit nem marxista, csak felhasználják a fegyvereiket. Nem arról beszélek, hogy itt valami titkos komcsi összeesküvés van, hanem arról, hogy az a bizonyos “elit” kapva kapott a lehetőségen, hogy a saját kedvére manipulálja a világot. Az sem nagy titok, hogy Lenint és Hitlert is ők pénzelték, többek között. Első olvasatra ez is holdkóros hülyeségnek tűnik, dehát “sajnos” ezek is dokumentált tények.
K*rvanehéz dolog ez, mert a többség tényleg allergiás az ilyesmire, akkor is, ha az orruk előtt táncol a bizonyíték meztelenül, akácmézzel bekenve. Sokkal könnyebb egyetlen kézmozdulattal elhessinteni az egészet, mint megvizsgálni minden bizonyítékot és eshetőséget.
“Nem arról beszélek, hogy itt valami titkos komcsi összeesküvés van, hanem arról, hogy az a bizonyos “elit” kapva kapott a lehetőségen, hogy a saját kedvére manipulálja a világot.”
Nincs kétségem afelől, hogy vannak emberek, akik megpróbálkoznak mindazzal, amit leírtál. Sikerülhet ez nekik, hosszú távon? Nem. Fejükre fog borulni a bili tartalma, időről időre? Igen. Erről elég ennyit tudni.
figyelmedbe ajánlom ezt: http://www.youtube.com/watch?v=cTZCs7mu_BY
kérlek próbáld legalább egyszer meghallgatni, még ha nem is a te zenéd esetleg
Az a probléma, hogy eleddig nem nagyon borult rájuk a bili, és bár most úgy néz ki, hogy talán fog, az már hatalmas gebaszt fog okozni globálisan. Ha azt nézed, hogy a 2008-tól mostanáig tartó globális gazdasági válság csak egy kisebb része a nagy tervüknek (és ezt is simán megúszták, sőt, világszerte ők kapták a “mentőcsomagokat”, pfff), azért el lehet merengeni, hogy milyen tétekben játszanak, és mi lesz velünk, ha megvalósíthatják az összes elképzelésüket.
Az albumot meghallgatom majd alkalomadtán, így melóban nem lenne szerencsés :)
Ha szíveskedsz rámutatni, hogy ebben mi volt a szélsőjobboldaliság és a kurucinfósság, úgy készségesen hajlandó vagyok önkritikát gyakorolni a Központi Bizottság előtt beteges imperialista elhajlásomért vezekelve. :)
Érdemes ehhez olvasni O. Spengler A nyugat alkonya című művét, a világháborúra fejezte be, és több mint tíz évet dolgozott rajta. Ő is azon a véleményen van, hogy ami annak idején a nagy zeneszerzőknek kisujjból ment az mára izzadtságszagú maszatolás lett művészet terén. Én úgy reagálom le a dolgot, hogy elkezdtem olvasni régi filozófiai műveket. Vegyük Nietzschét, aki kérlelhetetlenül kimondja a hülyéről, hogy hülye, és megérdemli, hogy irányítsák. Igazi kultúrnácizmus, amit a korábbi nagy gondolkodók ripacsokra cserélése jelent.
Offopic on
Animebj:
Már nem először írod ezt, úgyhogy erre már reagálok. A kurucinfózást mintha egyfaja “alávaló színvonal” jellegű szinonímaként használnád.
Én védeni semmiképpen sem akarom azt az oldalt, de ami tény, az tény: ha abból a szemszögből nézzük a mai hírportálokat, hogy melyik mennyire manipulál, hogy próbálja közvetíteni a maga ideológiáit, mennyire tudja átmosni az emberek agyát, és a hírszolgáltatásának mennyi köze van a valósághoz, akkor a kuruc egyáltalán nem a legrosszab, sőt. A liberális értelmiségi szuperdirektívához képest a kurucos gyűlölködés és belharcos erkölcsi fertő egyrészt könnyen azonosítható, átlátszóan egyszerű technika, másrészt valahol még mindig az erkölcs bajnoka mondjuk az indexhez meg a hvghez képest, sajnos. Hidd el, én örülnék a legjobban, ha nem így lenne (mert akkor létezhetne még hazánkban etikus újságírás, amelyből meg lehetne élni).
Offtopic off
Don:
Jó kis cucc ez. Nem egy élmény olvasni, de jó, hogy feltetted.
.