Itt a megoldás a nők gondjaira

Az idők hajnala óta rengeteg probléma hátráltatta az emberiséget. Háború, éhezés, járvány és katasztrófák sújtották a különböző emberi csoportokat az őskortól egészen napjainkig – de az újabb időkre gondolva emlegethetnénk a politikai korrupciót, a gazdasági egyenlőtlenségeket vagy a vallási ellenségeskedést is. Viszont ezen problémák egyike sem annyira súlyos, mint az az elnyomás, ami az elsővilágbeli nőket éri. A férfiak kinyitják előttük az ajtót, megnézik, vagy meg is szólítják(!) őket az utcán, sőt, egyes férfiak még a nőmentes golfklubjaikhoz is ragaszkodnak! Ezek nyilvánvalóan szörnyűségesebbek, jóformán össze sem mérhetőek a fentebb említett nehézségekkel. Középosztálybeli nők millióinak kell tetővel a fejük fölött és bőséges élelemmel ellátva megküzdeni a legnagyobb gonddal mind között: a férfiprivilégiumokkal.

Illetve csak kellett, egészen mostanáig.

Egy női alapítvány az egyenlítői afrikából észrevette szerencsétlen sorsú nyugati nőtársaik szenvedését, és segítő kezet nyújt feléjük. “A nyugati nők megmentésére” nevű szomáliai szervezet céljául tűzte ki, hogy megmentse a világ minden nőjét a maszkulinitás létének, és az azzal való együttélésnek nyűgétől.

SomaliaÉpp úton vagyok, hogy találkozzam Shiraz Sethivel, a misszió vezetőjével. A kisbuszból kinézve éhező gyermekeket látok, akikhez nem jut el sem tiszta víz, sem orvosi gondoskodás – mégis, tudom, hogy sokkal nagyobb problémákkal fogok hamarosan szembesülni. Sethi meleg hangon üdvözöl az alapítvány Baidoa-i központjában, 160 mérföldre Mogadishutól északra. Beinvitál és a projektről mesél. “Életemben rengeteg kegyetlenséggel kellett szembesülnöm. Feleségemet kalózok ölték meg, fiamat elrabolták gyermek-milicistának, lányomat pedig pont egy hasonló helyi milícia tagjai erőszakolták meg csoportosan. Mégis, soha életemben nem bántott semmi annyira, mint azok szenvedése, akik kénytelenek naponta elviselni egyes férfiak objektivizáló tekintetét.”

Végigvezet egy folyosón; egy ajtó mögött fiatal kelet-afrikaiak gépelnek vadul. Időről időre felkiált egy csoportfelügyelő: “férfiprivilégium!”, mire a férfiak bocsánatot kérnek a jelen lévő nőktől. Érdeklődöm, hogy mire szolgál ez a terem, mire Sethi vidáman fejtegetni kezdi: “Ez a figyelmeztetések szobája. A neten számtalan ember felejti el, hogy a nem polkorrekt kifejezések használata előtt figyelmeztesse olvasóit, akik pedig nem szeretnének ilyesmivel szembesülni. Napi 40.000 figyelmeztetést helyezünk el az ilyen sértő tartalmak előtt.” A berendezések a helyi színvonalnál drágábbnak tűnnek, ezért rákérdezek, honnan van erre keret: “A helyi milíciák rendelésére teljesítünk feladatokat, ebből fedezzük többek között a sávszélességet. Sok aktivistánk kihullik időközben, amiért talán érdemes lenne egy kisebb kórházat üzemeltetni, de azzal hatalmasra nőnének a kiadásaink. Így néha még arra is marad némi pénz, hogy élelmiszert vegyünk.”

Később Badelbe kísérnek, egy kisebb faluba ahol Sethi népszerűsíti a kampányát. Mosolygó gyerekek fogadnak, akiknek furcsa sebek láthatóak az alhasán. Sethi észreveszi a tekintetemet, és már mondja is: “A falu segít a Seattle-i nőtámogató projektünk üzemeltetésében. Az állatokat nem adhatták el, mert már így is túl kevés van ahhoz, hogy megfelelő élelemmel lássák el a családokat, így a gyerekek voltak olyan kedvesek és beleegyeztek fejenként egy vese eladásába. Ez igen nagy áldozat, de így fenntarthatjuk a segítő szolgálatot azon összetört nők számára, akiket a kevésbé vonzó férfiak hívtak randira.” Szétnézek a faluban. A suli nagyrészt üres, mert a gyerekek napi 16 órát dolgoznak egy “biztonságos ház” fenntartásán. Érdeklődésemre, hogy hány nő használja ki ezt a lehetőséget, azt mondják: az elv a fontos. Egy New York-i feminista szervezet könyveket adományozott az iskolának, szóval ha mégis van tanítás, a lurkók olyanokról olvashatnak, mint a “A férfiság, és megszüntetése”, “A maszkulinitás betegség”, és a könyvtár kedvence a “Ha fehér fehér lennél, akkor lennél IGAZI bajban”. Sajnos nem maradhattam tovább, de megérintett ezeknek az embereknek a lelke, akik – bár nincs vizük és élelmük – hatalmas lépést tettek legalább ezer gazdag fehér nő életének jobbá tételére.

[forrás: reddit]

3 votes, average: 5,00 out of 53 votes, average: 5,00 out of 53 votes, average: 5,00 out of 53 votes, average: 5,00 out of 53 votes, average: 5,00 out of 5 3 olvasó átlagosan 5,00 ponttal értékelte ezt a cikket.
Regisztrált felhasználóként te is értékelheted a cikkeket!

Post Author: Deansdale

Külön bemutatkozni nem szokásom a neten, beszél helyettem a véleményem - azt nem rejtem véka alá. Eleget foglalkoztam a feminizmussal ahhoz, hogy véleményt merjek formálni róla. Akkor is, ha ez a polkorrekt széllel való szembevizelést jelent.

6
Szólj hozzá!

Bejelentkezés szükséges a hozzászóláshoz!
5 Egyéni hozzászólás
1 Válasz hozzászólás
0 Követők
 
Legtöbbször megválaszolt hozzászólások
Jelenleg legvitatottabb hozzászólások
5 Hozzászólások szerzői
gpeterszAurelius RespectusBoriszDeansdaleCigarettazoDietrich Legújabb hozzászólók
  Feliratkozás  
legújabb legrégebbi legnépszerűbb
Visszajelzés
CigarettazoDietrich
Olvasó
CigarettazoDietrich

Naneeee. Egy kicsit talán nehezen hihető:D:D, a túlzás meg olyan reális. A célját értem, csak a módszert nem.. :)

Borisz
Újságíró

:)) Hogyénezteddignemláttam.

Zsenialitásos.

Van benne chi.

Aurelius Respectus
Olvasó
Aurelius Respectus

Óriási humora van a szerzőnek. Nekem egy cs nevű bloggernek és sorstársainak a férfiak által okozott borzalmas szenvedései jutnak róla eszembe :)

gpetersz
Olvasó
gpetersz

Ez remek!