Vegyes érzelmekkel kezelem Puzsér Róbertet, valahol a szimpatikus és az unszimpatikus közötti steril szürkeség bizonytalan félhomályában. Ez személyes hozzáállásom, mások valószínűleg kedvelik, esetleg ki nem állhatják – ami mindenkinek szíve joga, és ne is vesszünk össze ilyesmin, mert nem érdemes. Amit viszont nemrég nyilatkozott, az szerintem megérdemli, hogy leközöljük.
Nem az ügyeletes fideszes tahót kívánom védeni, de a családon belüli erőszak kapcsán kibontakozott polémia nyomán tegyük már fel magunknak a kérdést, hogy ugyanígy fölháborodunk-e akkor, amikor nem a nőket küldik el szülni, hanem a férfiakat dolgozni, karriert építeni, biztonságot teremteni? Mennyivel rosszabbak Varga képviselő sztereotípiái, mint azoké a nőké, akik elvárják, hogy a férfi fizessen a randin, legyen sikeres, előzékeny és önfeláldozó, fogadja el, hogy nyugdíjba később mehet, cserébe viszont a temetőbe előbb viszik. Ja, és legyen kocsija meg lakása!
Fizikai erőszakot elszenvednek férfiak is, épp úgy, ahogy lelkit is. Szeretetmegvonás, irreális elvárások, szexmegvonás, napi vérszívás. A terror mindkét fél eszköze, a párkapcsolati háború világjelenség és talán kortünet. Nem a büntetőjog és semmiképpen sem a szüfrazsett-hisztéria a megoldás erre. Az államnak természetesen meg kell védenie a polgárait és el kell rettentenie a potenciális erőszaktevőket, de nem volna szabad azt a hazug propagandát terjeszteni, mely szerint a nők potenciális áldozatok, a férfiak pedig potenciális agresszorok. Aki normálisan akar élni, és nem használja a terror eszközeit, az sajnos könnyen válik áldozattá, akár férfi, akár nő. Ha csupán gyengébben büntet, mint a partnere, akkor is. És őt nem védi meg a büntetőjog.
A válást követő gyermekelhelyezés is simán megérne egy misét. De attól tartok, hogy ennek a bírói gyakorlatnak sem mostanában várható a revíziója. Egy szó, mint száz: a gyengék pártján állok, és nem a nőkén.
Megmondom ószintén, meglepódtem, mert ezt a Puzsért eddig egy khm…. csinált karakternek gondoltam
a Hajdús osztása már ígéretes volt.. De még az olimpiás kritikája is elment.
Puzsér, a genderribanc Gulyás Marcival közösen szervezi a genderforradalmat:
http://mandiner.hu/cikk/20181212_puzser_robert_gulyas_marton_csucstalalkozo_a_belvarosban
“ugyanígy fölháborodunk-e akkor, amikor nem a nőket küldik el szülni, hanem a férfiakat dolgozni, karriert építeni, biztonságot teremteni? Mennyivel rosszabbak Varga képviselő sztereotípiái, mint azoké a nőké, akik elvárják, hogy a férfi fizessen a randin, legyen sikeres, előzékeny és önfeláldozó, fogadja el, hogy nyugdíjba később mehet, cserébe viszont a temetőbe előbb viszik. Ja, és legyen kocsija meg lakása!”
Ja, azonnal szóljatok, ha ezek ellen az elvárások ellen szerveztek tüntetést. A másik nem igazán érint, nem is érdekel- de ezen a kedvetekért ott lennék. :)
Amit VI mondott a szülésröl, összemosva a családon belüli erōszak témájával, valóban értelmezhetetlen baromság. Ráadásul ez se olyan dolog ami csak a nöket érinti, hiszen az egészséges gyerekvállaláshoz, neveléshez két szülö kell.
A nök felkapták a vizet, de lehet hogy amúgy is kimentek volna tüntetni az önálló törvény ügyében. Azt most hagyjuk, hogy kell-e ilyen külön törvény vagy sem. Most csak arra gondolok, hogy a nöket ilyen módon duplán is felháborította az ügy.
Viszont miért kellene tüntetni pusztán csak jó vagy rossz társadalmi beidegzödések, sztereotípiák ellen? Elavult udvariassági szokások, idejétmúlt, mára már az ezeket kialakító eredeti okukat elvesztett rossz beidegzödések ellen. Vagyis értelmes-e és a legjobb módszer lenne-e a tüntetés eszköze ezek ellen?
Vagy értelmes dolog-e tüntetni akár természet adta nemi szerepek ellen?
Hogy kevés a gyerekvállalás, az sokkal összetettebb össztársadalmi kérdés. VI megjegyzése a szülésröl szerencsétlen és bántó volt ilyen ōsszefüggésben. És mondom, ez sem csak a nöket érintette, mert egészségesen gondolkodva a gyerekvállalás és így a szülés kérdése sem lehet egyedül csak a nök ügye.
Azt azért látni kell, az amúgy jogos felháborodás nem kicsit eltúlzott volt. Ez talán azért is lehetett így, mert nem csodálkoznék azon sem, ha a feministák képesek lennének tüntetni pusztán csak a szülés, mint megváltoztathatatlan, természet adta nöi nemi szerep, feladat, kūldetés ellen.
A tüntetés mint olyan, a vélemény nyílvánítás agresszív, eröszakos formája. Idönként, más lehetöség hiányában megengedhetönek és szükségesnek tartom.
Akik túl gyakran és indokolatlanul, minden nekik nem tetszö rezdülés ellen az utcára vonulnak, azokat veszélyesen agresszívnak tekintem.
Egyébként úgy látom, mégiscsak újratárgyalják. http://www.origo.hu/itthon/20120914-torvenyt-szeretnenek-a-fideszes-nok-a-csaladon-beluli-eroszakrol.html
Bár azt marhára nem értem, hogy miért csak a nők/gyerekek elleni, miért nem szimplán családon belüli (amibe ugye férfiak is beletartozhatnának).
Mert vannak akik csak egyoldalúan agresszió ellenesek. A saját, mások felé irányuló agressziójukat legálisnak tekintik és elöjoguknak érzik.
Öket védje meg a törvény, de ök maguk szabadon üthessenek.
A hamis statisztikáik, jelszavaik, retorikáik szerint ez a valódi törekvésük.
A törvény megfogalmazása nemileg semleges lesz, de korántsem kiegyensúlyozott. Billenni fog a feministák valódi céljai felé. Aztán majd idöröl idöre jönnek az újabb és újabb követelések szerinti “finomítgatások”, amíg teljesen fel nem borul az egész.
Most ugrott be ez a szám, nagyon ide illik!
(Nem engedte beágyazni, úgyhogy csak linket adok.)
http://www.youtube.com/watch?v=3b2gYpDkJcs
Puzsér for prezident!
Puzsér egyik beszólását idéztem már máshol, szó szerint most nincs meg, de valami olyasmi volt abban is, hogy a nők energiavámpírok, és ezt is egyensúlyban kellene tartani – meg hogy a gyerekszülést fegyverként használják a férfiakkal szemben, akár akarnak gyereket, akár nem.
Szerintem a feminyisták már rég elérték az egyensúlyt, most már egyértelműen az uralomért küzdenek, méghozzá alattomos, aljas eszközökkel.
Iiigen, ez határozottan nagyonállat. Már ha létezik ez a szókapcsolat…
Puzsér egy vehemens, öntörvényű ember, aki faarccal képes humorizálni, ezért aztán sokan nem értik őt. Nekem semmi bajom vele, sokat szórakoztam régebben itt-ott a kommentjein.
Ami nagyon zavar, az az, hogy ilyesmivel kell foglalkozni ebben az országban, mint a feministák, vagy Varga. Egy szomorú mosolyt vált ki belőlem a szövege, semmi mást. Ugyanezt a feministák is, de semmiképp nem hagyom, hogy ennél jobban hasson rám, a lelki egészségem sokkal fontosabb. A Férfihang színvonalas portál, kezdettől olvasom, de sok értelme nincs ennyire gyűlölni a feministákat (időnként a határt feszegetve úgy tűnik, mintha a női nemet gyűlölnétek). Nem több ez, mint ami már egy ideje az országunkban zajlik: fiatalokat az idősek ellen fordítják, gyűlöletessé teszik a nyugger generációt, vidéket a város ellen, stb. Elég megnézni, mit művelnek a pártok: még véletlenül sem fordulhat elő, hogy bámelyik is az ország, mint egység érdekét nézi, olyan fokon gyűlölik egymást (persze látszólag, hiszen ők mind a mézesbödön körüli tánc állandó résztvevői) hogy az ember lánya mélyen elkeseredik. MI lesz velünk?
Itt vagytok ti, értelmes, művelt, intelligens pasik. Vannak nyilván értelmes, intelligens nők is. Valahogy forduljatok már rá arra a témára, hogy lehetne az országunkat ebből a szakadékba igyekvő helyzetből kihúzni, és használjátok arra ezt a mérhetetlen mennyiségű energiát, amit egymás gyűlölésére fordítotok.
Nem vagyok feminista, sosem lennék. Nem is értek egyet velük, tulajdonképpen nem is érdekelnek. Írtam már a blogomban erről, Dean olvasta is. De ez, ami minden téren mostanában zajlik, már mélyen megráz, elkeserít és elveszi a reményt tőlem. Vegyük elő a józanabbik eszünket és tegyünk már valamit, ne hagyjuk magunkat manipulálni, ne engedjük magunkat mellékutcákba terelni. Mi lesz az országunkkal így? Hol van a kritikus többség, aki változtatni képes?
Mi a csudát jelent manapság a “gyűlölet”…? Olyan könnyen dobálózik mindenki ezzel a szóval, mintha az egyet-nem-értés vagy a rosszallás szinonímája lenne.
Egyébként nagyjából igazad van, a társadalmat megosztják, és így uralkodnak rajta. De az idős-fiatal, a vidék-város hasonlat nem áll meg a feministákra, mert ez egy mesterségesen létrehozott politikai mozgalom. Ráadásul pontosan a megosztás eszközeként hozták létre. Valamit tenni kell ellene, mert ő maga a fertőző góc ami mérgezi a (köz)életünket.
Az más kérdés, hogy ilyen-olyan okokból kemény politikai hátszele van, és amikor az nem elég, akkor még “szerencséje” is az ilyen Varga-bélesekbeszólások formájában, amik miatt aztán a fidesz inkább beáldozza az elveit a népszerűségért, a femcsik nyomására. Nem könnyű ellene bármit is tenni, ha nem egyenesen lehetetlen. Talán ha kimennénk mi is tüntetni, mint a femcsik… Amire minimális esélyt is alig látok, ugyanis közel sem vagyunk annyira szervezettek és annyira radikálisok, mint ők. Ráadásul a tömegeket sem tudjuk átverni és manipulálni – bár ha tudnánk sem tennénk meg. A mi fegyverünk az ész meg az igazság, és ez sajnos drámaian beszűkíti a “tömegbázisunkat”.
http://apu.blog.hu/2012/03/08/a_szuzkurvak_ellen_az_emberert_a_holnapert_alapitvany_kozlemenye
Ez most hogy jön ide ?
Kijelöl – másol – beilleszt.
Puzsér Róbert a következő hozzászólást tette közzé a Facebookon:
Megdöbbentett a cinizmusba hajló érzéketlenségnek az a foka, amellyel néhány kommentelő és levélíró a férfiak bántalmazásához állt. Első kattintásra értelmesnek, kvalifikáltnak tűnő nők állnak elő azzal, hogy a lelki bántalmazásba még nem halt bele senki. Komolyan? Öngyilkosság, alkoholizmus, neurózis, antidepresszánsok és még hosszan sorolhatnám, hányféle út vezet el egy lelkileg bántalmazott férfit vagy nőt a temetőbe. És akkor még a megnyomorított életekről, az elveszett évek sokaságáról nem is beszéltünk.
Erre aztán csípőből jön a válasz, hogy a férfiaknak könnyű, mert ők könnyen kilépnek egy párkapcsolatból, de a nők a gyerek, az anyagi biztonság kényszere miatt nehezen. Milyen szemüveg az, ami mögül ilyen torzan lehet látni a világot? Milyen az a psziché, amely nem képes elképzelni, hogy egy férfi is kötődjön ahhoz, aki lelkileg vagy fizikálisan bántalmazza? Vagy akár a saját gyerekéhez, akit nem akar elveszíteni. Hogy születik a feltételezés, hogy a férfiaknak olyan könnyű otthagyni a gyereket, a család biztonságát? Hogyan lehet ennyire gyűlölni a férfiakat?
Pár napja a Corvin Áruház harmadik emeletén frissen nyílt Művelődési Szint nevű kultúrtérben vettem részt egy nyilvános vitán, ahol az 50%-os női kvótáról volt szó, vagyis arról, hogy a törvényhozásban illetve a hatalom egyéb színterein a nők aránya egyezzen-e meg a férfiakéval. Azt képviseltem, hogy a női egyenjogúságért folytatott küzdelemnek egy abszurd vadhajtása a női kvóta. Ilyen alapon nyugodtan kérhetnének kvótát maguknak az amputáltak, a dohányosok, a szemüvegesek, a transzvesztiták és még millióféle csoport. Ennek nyomán a velem vitázó Para-Kovács Imre viszonylag hamar leelmebetegezett, kevéssel később lenácizott.
Nem tudom elképzelni, hogy egy magára valamit is adó, önérzetes nő – akinek nem kell feministának lennie – ne irtózzon a női kvótától! Hogy őt ne engedjék férfiakkal versenyezni, férfiak ellenében érvényesülni, hanem kivételezzenek vele a neme miatt, és tíz ponttal a férfi ponthatár alatt álláshoz, jelöltséghez, címhez jusson! Micsoda megalázó intézmény már ez a női kvóta!
A férfi minden szívdobbanásával százezer spermiumot termel. A nő havonta két-két petét védelmez. A férfi verseng. A nő válogat. Az aktivitás, hatalomgyakorlás, harc, szabadság, értelem férfiprincípiumok. A passzivitás, gondoskodás, béke, biztonság, érzelem női princípiumok. És ebben nincs semmi szexizmus. A nemeket nem a szexisták különböztetik meg. A nemek különbözőek.
Pártpolitika, a parlamenti mutyizás és gyűlölködés – beteg világ. Olyan kompromisszumokra és olyan mértékű képmutatásra kényszeríti az embert, hogy azt normális, egészséges lelkülettel nehéz bevállalni. A nők alacsony számára a törvényhozásban éppen az az egyik magyarázat, hogy ezt a világot egy érzékeny, harmóniára törekvő psziché nem tudja és nem akarja elfogadni. Persze bizonyára fel lehetne tölteni az 50%-os kvótát hatalommániás, pénzéhes és agyonfrusztrált nőkkel, de ettől nem volna jobb a működés, csak a szelekció lenne még torzabb.
Szembesüljünk már azzal, hogy a jelenlegi képviselők 90%-a nemhogy hétszázezer forintos állást, de minimálbérest is csak nehezen tudna piaci körülmények között szerezni. A jelenlegi női képviselők élükön Gurmai Zitával, Selmeczi Gabriellával, Morvai Krisztinával nem hozzák meg a kedvemet a női Gyurcsányhoz, Novákhoz vagy Kósához.
Nem kvótákra van itt szükség, hanem a koncentrált parlamenti hatalom gyengítésére. Internetes népszavazásokra, ahol nem lesz ciki a regisztráció, a médiavilág demokratizálására – amire majd még visszatérek – meg a civil világ erősítésére.
Mindenesetre a kvótáról szóló nyilvános beszélgetés nem volt különösebben jó hangulatú, főleg mert a hallgatóság nagyobbik fele (kb. 20 fő) tüntetőleg kivonult a teremből, így tiltakozva a szélsőséges véleményem ellen. Főleg akkor gyorsult fel az exodus, amikor a női kvóta indítványát a numerus clausushoz hasonlítottam, mégsem tudom elképzelni, hogy én vagyok az egyetlen, aki látja a párhuzamot. Hazafelé menet azon gondolkodtam, hogy az ezredfordulón még ez a mára mikroszkopikus méretűre zsugorodott budapesti liberális értelmiségi szekta volt a véleményformálás egyik centruma a hazai közéletben. Nem tudok egyetlen könnycseppet sem ejteni értük. Menthetetlenek.
https://www.facebook.com/Robert.Puzser/posts/362488127160340
“kvalifikáltnak tűnő nők állnak elő azzal, hogy a lelki bántalmazásba még nem halt bele senki.”
Érdekes hogy ők lobbiznak a “lelki bántalmazás” törvénybe vételéért.
“a férfiaknak könnyű, mert ők könnyen kilépnek egy párkapcsolatból, de a nők a gyerek, az anyagi biztonság kényszere miatt nehezen”
Gondolom nem ismerik a statisztikát, miszerint a válások háromnegyedét nők kezdeményezik.
“Micsoda megalázó intézmény már ez a női kvóta!”
A konc az konc, mindegy hogyan jut hozzá az ember…
“ezt a világot egy érzékeny, harmóniára törekvő psziché nem tudja és nem akarja elfogadni”
A tegnapi tüntetésen egyetlen érzékeny, harmóniára törekvő pszichét sem láttam. Óvatosan az általánosításokkal, akad köztük viktoriánus-kori nőeszmény is. Azt is csak olyan ember képzeli, hogy a nők békések, aki nem látott még leánykollégiumot. Vagy Margaret Thatcher-t amikor háborúba lépett a Flakland-szigetekért Argentínával.
“Nem kvótákra van itt szükség, hanem a koncentrált parlamenti hatalom gyengítésére.”
Ez az amit hiába vár, mert soha nem fognak a saját hatalmuk gyengítésére szavazni, más eszköz pedig nincs a kordában tartásukra. Ott követtük el a hibát, hogy a kezükbe adtuk a saját kontrolljukat.
Amerikában a függetlenségi nyilatkozat arról beszél (és az alkotmányuk is megtámogatja), hogy az állampolgároknak azért alapvető joga a fegyverviselés, hogy az esetlegesen túlburjánzó kormányzatot is leválthassák, illetve megvédhessék magukat tőle. Ez nem radikális felforgató rizsa, hanem az egyik “legszentebb” történelmi okiratuk szerves része. El lehet gondolkodni.
“a férfiaknak könnyű, mert ők könnyen kilépnek egy párkapcsolatból, de a nők a gyerek, az anyagi biztonság kényszere miatt nehezen”
Ó igen! Mert a férfi az pikk-pakk épít magának a semmiből egy új házat, ha kiteszi az asszony az utcára, meg gyereke is lesz másik azonnal, míg szegény nőnek be kell érnie a már meglévő házzal, kocsival, meg gyerekkel. Micsoda borzalom, micsoda borzalom! Szegények, istenem…
Őszinte élmény volt olvasni, jó látni, hogy vannak még értelmes férfiak a média világában is.
Puzsért én eddig nem különösebben kedveltem, de ezzel maradandót alkotott, és értéket védett. Elismerésem.
Szerintem is így van, igazad van Daphne és tényleg jobb elkerülni a félreértéseket is.
Had védjem azért a princípiumok általánosságban való említését is.
Egy vitában nehéz és célszerűbb inkább nem kitérni és elmerülni az egyének szerinti szórásra, mert elveszünk a részletekben. Ilyenkor szokott elmenni a vita a …de mi van ha a nő, vagy a férfi ennyi vagy annyi kilós… pl. egy konkrét egyedi bántalmazási esetben és valakik ilyen, egy bizonyos egyedi esethez igazítanák a törvény általános szellemiségét a helyett, hogy minden előfordulható esetet lefedjen.
Mint minden egyébre, a képviselőségre is vannak arra alkalmas nők és férfiak és mindkét nem között vannak alkalmatlanok.
Világosabb és érthetőbb az érvelés ha az átfogóan érvényesből indulunk ki.
Hogy maradjunk a természetes úton való egyenlő esélyeken alapuló odajutás mellett. Nincs azzal semmi baj ha ennek eredményeként a képességek nagy számok szerinti eloszlását mutatja a képviselők összetétele.
Nem tiltakozom az ellen, hogy általánosságban beszéljünk férfiakról és nőkről, csak fogalmazzunk pontosan. Ha azt mondjuk, hogy “a nők ilyenek és ilyenek”, azt könnyen lehet úgy érteni, hogy az összes nő olyan. De ha azt mondjuk, ezek a “nő-ség”, vagy nőiség jellemzői, akkor talán egyértelműbb, hogy ez egy átlagra vonatkozik. Jó, lehet, hogy szőrszálhasogató vagyok, de sokszor csúszik el a vita ilyen apróságokon.
Házi feladat: nézz szét itt a férfihang.hu-n (ha egyáltalán), aztán a nőkerten is alaposan, hogy hol találsz több a másik nemet általánosságban/abszolutizáló becsmérlő kijelentést?
Nem esett ez jól, nem támadólag írtam. Ha nem lenne egyértelmű, tisztában vagyok vele, hogy melyik oldalon találhatóak az értelmes emberek. Ezért gondoltam, hogy ide írok ilyesmit tanácsként. Érted, ide, ahol van értelme.
Ezért hálásak is vagyunk :) Ne riasszon el némi férfias melldöngetés :D
Kösz:)
A szerényt is tedd hozzá! :D
Világos! :)
De hová tűn az előződ, amire az előbb reagáltam Daphne?
Kitöröltettem, mert félreérthető volt, nem jöttem rá, hogy ez a Puzsér bejegyzése.
Kár volt.
Jó volt az ott.
Nem volt az olyan félreérthető. Vagyis te tudod…
Én félreértettem?
Most sokkal kevésbé érthető, az igaz:)
Na, ennyit erről:
Családon belüli erőszak: két volt neje is bántalmazta a világhírű színészt
Roger Moore-t bántalmazták a feleségei
Ezt láttuk?
blogleany.blogspot.hu/2012/09/por-veres-es-noi-meltosag.html
No igen. Mint tudjuk; léteznek okos és szeretni való nők is. Mint például ő. Minden elismerésem neki.
Kevés olyan munkásmozgalmi ünnep van, amely éppúgy képes bemozgatni a keresztény-konzervatív öko-háziasszonyokat, Oravecz Nóra öngyűlölő és fasisztoid szektáját, az ingyenes vacsorákban meg koktélokban utazó szinglihordákat, a fiatal középvezetőkre vadászó nőstény pumákat, a nagybirtokon robotló parasztbukszákat valamint a futószalag mellet proletársorban tengődő kültelki gárékat. A nemzetközi nőnap azonban ilyen.
Egy nap, amikor nem a lusta, önző, figyelmetlen és érzéketlen férfiakkal küszködünk, hanem végre törődhetünk egy picit magunkkal is, mondjuk egy wellness-hotel gondoskodását élvezve. Igen, nőnap alkalmával a terror nyomása olyan elviselhetetlenné fokozódik a férfiakon, hogy kedvem támad dezertálni a Mars bolygóról, és tanyát verni a Vénuszon. Ezen a szent napon szertartásosan leások személyem mélyére, hogy feltárjam, leporoljam és nagyestélyibe öltöztessem a feminin oldalam, majd meglepjem magamat és valamennyi nőtársamat az alábbi, szívhez szóló videóval, mely csupán szerény tisztelgés óhajt lenni a varázslatos női nem előtt, továbbá vádirat a férfiakkal szemben, akik kurvára nem érdemelnek meg minket.
http://www.youtube.com/watch?v=qSmaIZUVMzk
Puzsér napról napra jobb:
https://www.facebook.com/Robert.Puzser/photos/a.362831433792676.84195.294337027308784/1430502820358860/?type=3&comment_id=1431120580297084&force_theater=true¬if_t=photo_comment¬if_id=1501087660882972
Jó csúnya.