Puzsér villant

Puzsér Róbert a következő hozzászólást tette közzé a Facebookon:

Megdöbbentett a cinizmusba hajló érzéketlenségnek az a foka, amellyel néhány kommentelő és levélíró a férfiak bántalmazásához állt. Első kattintásra értelmesnek, kvalifikáltnak tűnő nők állnak elő azzal, hogy a lelki bántalmazásba még nem halt bele senki. Komolyan? Öngyilkosság, alkoholizmus, neurózis, antidepresszánsok és még hosszan sorolhatnám, hányféle út vezet el egy lelkileg bántalmazott férfit vagy nőt a temetőbe. És akkor még a megnyomorított életekről, az elveszett évek sokaságáról nem is beszéltünk.

Erre aztán csípőből jön a válasz, hogy a férfiaknak könnyű, mert ők könnyen kilépnek egy párkapcsolatból, de a nők a gyerek, az anyagi biztonság kényszere miatt nehezen. Milyen szemüveg az, ami mögül ilyen torzan lehet látni a világot? Milyen az a psziché, amely nem képes elképzelni, hogy egy férfi is kötődjön ahhoz, aki lelkileg vagy fizikálisan bántalmazza? Vagy akár a saját gyerekéhez, akit nem akar elveszíteni. Hogy születik a feltételezés, hogy a férfiaknak olyan könnyű otthagyni a gyereket, a család biztonságát? Hogyan lehet ennyire gyűlölni a férfiakat?

Pár napja a Corvin Áruház harmadik emeletén frissen nyílt Művelődési Szint nevű kultúrtérben vettem részt egy nyilvános vitán, ahol az 50%-os női kvótáról volt szó, vagyis arról, hogy a törvényhozásban illetve a hatalom egyéb színterein a nők aránya egyezzen-e meg a férfiakéval. Azt képviseltem, hogy a női egyenjogúságért folytatott küzdelemnek egy abszurd vadhajtása a női kvóta. Ilyen alapon nyugodtan kérhetnének kvótát maguknak az amputáltak, a dohányosok, a szemüvegesek, a transzvesztiták és még millióféle csoport. Ennek nyomán a velem vitázó Para-Kovács Imre viszonylag hamar leelmebetegezett, kevéssel később lenácizott.

Nem tudom elképzelni, hogy egy magára valamit is adó, önérzetes nő – akinek nem kell feministának lennie – ne irtózzon a női kvótától! Hogy őt ne engedjék férfiakkal versenyezni, férfiak ellenében érvényesülni, hanem kivételezzenek vele a neme miatt, és tíz ponttal a férfi ponthatár alatt álláshoz, jelöltséghez, címhez jusson! Micsoda megalázó intézmény már ez a női kvóta!

A férfi minden szívdobbanásával százezer spermiumot termel. A nő havonta két-két petét védelmez. A férfi verseng. A nő válogat. Az aktivitás, hatalomgyakorlás, harc, szabadság, értelem férfiprincípiumok. A passzivitás, gondoskodás, béke, biztonság, érzelem női princípiumok. És ebben nincs semmi szexizmus. A nemeket nem a szexisták különböztetik meg. A nemek különbözőek.

Pártpolitika, a parlamenti mutyizás és gyűlölködés – beteg világ. Olyan kompromisszumokra és olyan mértékű képmutatásra kényszeríti az embert, hogy azt normális, egészséges lelkülettel nehéz bevállalni. A nők alacsony számára a törvényhozásban éppen az az egyik magyarázat, hogy ezt a világot egy érzékeny, harmóniára törekvő psziché nem tudja és nem akarja elfogadni. Persze bizonyára fel lehetne tölteni az 50%-os kvótát hatalommániás, pénzéhes és agyonfrusztrált nőkkel, de ettől nem volna jobb a működés, csak a szelekció lenne még torzabb.

Szembesüljünk már azzal, hogy a jelenlegi képviselők 90%-a nemhogy hétszázezer forintos állást, de minimálbérest is csak nehezen tudna piaci körülmények között szerezni. A jelenlegi női képviselők élükön Gurmai Zitával, Selmeczi Gabriellával, Morvai Krisztinával nem hozzák meg a kedvemet a női Gyurcsányhoz, Novákhoz vagy Kósához.
Nem kvótákra van itt szükség, hanem a koncentrált parlamenti hatalom gyengítésére. Internetes népszavazásokra, ahol nem lesz ciki a regisztráció, a médiavilág demokratizálására – amire majd még visszatérek – meg a civil világ erősítésére.

Mindenesetre a kvótáról szóló nyilvános beszélgetés nem volt különösebben jó hangulatú, főleg mert a hallgatóság nagyobbik fele (kb. 20 fő) tüntetőleg kivonult a teremből, így tiltakozva a szélsőséges véleményem ellen. Főleg akkor gyorsult fel az exodus, amikor a női kvóta indítványát a numerus clausushoz hasonlítottam, mégsem tudom elképzelni, hogy én vagyok az egyetlen, aki látja a párhuzamot. Hazafelé menet azon gondolkodtam, hogy az ezredfordulón még ez a mára mikroszkopikus méretűre zsugorodott budapesti liberális értelmiségi szekta volt a véleményformálás egyik centruma a hazai közéletben. Nem tudok egyetlen könnycseppet sem ejteni értük. Menthetetlenek.

https://www.facebook.com/Robert.Puzser/posts/362488127160340

Szerintem is így van, igazad van Daphne és tényleg jobb elkerülni a félreértéseket is.
Had védjem azért a princípiumok általánosságban való említését is.

Egy vitában nehéz és célszerűbb inkább nem kitérni és elmerülni az egyének szerinti szórásra, mert elveszünk a részletekben. Ilyenkor szokott elmenni a vita a …de mi van ha a nő, vagy a férfi ennyi vagy annyi kilós… pl. egy konkrét egyedi bántalmazási esetben és valakik ilyen, egy bizonyos egyedi esethez igazítanák a törvény általános szellemiségét a helyett, hogy minden előfordulható esetet lefedjen.

Mint minden egyébre, a képviselőségre is vannak arra alkalmas nők és férfiak és mindkét nem között vannak alkalmatlanok.
Világosabb és érthetőbb az érvelés ha az átfogóan érvényesből indulunk ki.
Hogy maradjunk a természetes úton való egyenlő esélyeken alapuló odajutás mellett. Nincs azzal semmi baj ha ennek eredményeként a képességek nagy számok szerinti eloszlását mutatja a képviselők összetétele.