A feminizmus lényege

Mindenféle hangzatos bevezető nélkül, néhány rövid pontban összefoglalva leírom, hogy mire jutottam, amikor a feministák gondolatait vizsgálgatva megpróbáltam megfejteni motivációjukat és céljaikat.

Irigységből fakadó gyűlölet. A feminista valójában az a nő, aki olyan szeretne lenni mint a férfiak. Ennek lehetetlensége okán gyűlöli irigysége tárgyát, gyűlöli azért, mert azt hiszi, jobb nála, mert azt hiszi, uralkodik rajta, mert azt hiszi, nem engedi kibontakozni. Irigy rá, irigyli tőle uralkodó pozícióját, el akarja nyomni a férfit, és el akarja venni tőle tulajdonságait. Amit pedig nem tud elvenni tőle, azt meg akarja semmisíteni (lásd kasztrációs mánia). Közben pedig állandóan a női tulajdonságok nagyszerűségéről beszél, mivel fél beismerni, hogy gyengébbnek és rosszabbnak tartja magát.

Egoista materializmus. A feministák minden egyes megnyilatkozása csak az önzésről szól, arról, hogy minden az egyénért van és az ő boldogságáért. Semmit sem tudnak az olyan fogalmakról, mint az odaadás, az önfeláldozás, a lemondás. Számukra a testük a minden. Ezért hirdetik a maszturbációt és a leszbikusságot, mint önkifejező tevékenységet; azt gondolják, hogy az ember önmagában is lehet önmaga, az egész világ csak őértük van, az élvezet pedig a boldogság egyetlen forrása. A szívük hideg, nem ismerik és nem értik a lemondást, a másokért való életet. Bár hirdetik az odaadást, mint női erényt, valójában azonban megvetik és lenézik azt.

Szexmánia. A feministák számára az egész világ falloszok és vaginák harca. Beteges módon egyedül a nemi szervükkel tudják azonosítani magukat, mivel céltalan önző materializmusuk miatt semmi más nincs, amely jelezhetné, hogy tartoznak valahová. Ettől pedig nem tudnak megszabadulni, bár őrületükben szeretnének, éppen ezért minden folyamat központi tényezőjévé emelték a szexualitást. Így lett ellenség a férfi, így lett gyűlöletük tárgya a fallosz és imádatuké a vagina.

Félelemből fakadó gyűlölet. A feminista betegesen retteg az elnyomástól, így ódzkodik bármiféle kötöttségtől, mivel azok – szerinte – bármikor elnyomássá válhatnak. Mivel nem biztos képességeiben és nem biztos kapcsolataiban, egyedül érzi magát. Ezt tetézi, hogy a régi világrend felbomlása után az élet középpontjába az egyén került, akinek meg kell találnia a saját helyét a világban. Mivel úgy véli, a régi helye elnyomásból fakad, új szerepet keres magának, de az élet valósága mindig visszavezeti oda, ahonnan jött – a gyűlölt férfi mellé. De mivel a férfit többnek tartja, irigyli és fél tőle, nem hiszi, hogy egyenlő társa lehet, így inkább egyedül marad, és mindent megtesz azért, hogy szétrombolja mások kapcsolatait, hogy mégse legyen egyedül, és a nemek harcának frontján tudja megosztani a világot.

Nagyság és kicsinyesség. A nagy feministák többségében olyan tehetség lakozhatott, amelynek a legtöbb emberben csak a szikrája van meg. Azonban eme nagyságot nem bírták elviselni, a kicsinyes emberek világa alá merültek, ahelyett, hogy felülemelkedtek volna rajta. Ostoba egyenlősítő gondolkodásuk (amely az első feministák idejében vált a korszellem részévé, és sajnos máig az) miatt azt hitték, az ő gondolatviláguk érvényes mindenki másra. Ostoba önzésük végső soron megakadályozta őket abban, hogy valóban megértsék az embereket. Eme szélmalomharcban azonban egyre mélyebbre merültek, olyannyira, hogy az átlagon felüli helyett végül is a mocsárhoz, az emberiség legaljához kerültek, többek közt azon okok miatt is, amiket fentebb említettem.