Retorika

A mostanában zajló “női lázadás” egyik nyílt felszólalása cikk formában is napvilágot látott a nőkertben. Címe “Az erőszak elítélése nem “férfigyűlölet””. Valóban, ez így nagyon szépen hangzik. Miért gondolják az antifeministák, hogy a feministák ellenérzéseket táplálnak a férfiakkal szemben?

Nos, nem “az erőszak elítélése” miatt. Könnyű egy ilyen cikknek ilyen címet adni – sokkal nehezebb viszont elrejteni a valódi szándékokat a mondanivalóban. Lássuk, hogy mit is ír a hogyishívják…

“2012-ben, az új Btk.-ban sem kodifikálták a családon belüli erőszak törvényi tényállását, ez sem rendelkezik a nők és gyermekek tömegeit sújtó bűncselekmény-csoportról.”

Az erőszak elítélése nem férfigyűlölet, kedves Antoni Rita, de ha kifejezetten plusz fáradságot veszel annak a kifejtésére, hogy a férfiak elleni erőszakot nem ítéled el, az már igen. A családon belüli erőszak áldozatai között vannak férfiak is, akikre te fittyet hánysz. Tőled aztán pakolhatják a férfi áldozatokat hűvös halomba, a legkevésbé sem érdekel.

Ha azt mondod, hogy probléma a CSBE, akkor nem vagy férfigyűlölő.
Ha azt mondod, hogy a férfiak bántalmazása nem probléma, akkor az vagy.

“a bántalmazásmentes életre való igény miért lesz rögtön alapvető emberi jog helyett radikális feminista követelés?”

Azért, mert csak a nők számára tartod fontosnak. Ne mondd, hogy nem, mert a saját szavaid árulkodnak ezzel kapcsolatban. Lépten-nyomon, minden lehetséges fórumon bagatellizálod a férfiak által elszenvedett CSBE-t. Szerinted nő nem üt; ha igen, akkor csak önvédelemből; és különben is, a férfi megérdemli – vagy ha nem, hát legyen erős és tűrjön összeszorított fogakkal. Hiszen a nő gyengébb, a férfi erősebb! Hát hogyan is tudná a törékeny, ártatlan nő a maga szerény kis fizikai erejével megmérgezni és halálos kábulatában meggyilkolni azt a nagy, drabális férfit (aki merészelte elkövetni azt a súlyos bűnt, hogy ki akart lépni a kapcsolatból)?

“Feminista vagyok, mégis azt mondom: ugye nem feltétlenül kell baloldalinak, feministának, vagy nőnek lenni ahhoz, hogy valaki a családon belüli erőszakot elítélje?“

Nem az a férfigyűlölet, hogy bajod van az erőszakkal, hanem a hazugság, miszerint a 95%-át férfiak követik el. (És a maradékot a nők kizárólag önvédelemből, ugyi.)

Ügyes szónoklattani fogás, hogy az “A” kérdésre a “B” választ mondod, de a “B” kérdésre az “A”-t, és biztos vagyok benne, hogy sok embert át is versz majd vele, de azért nem mindet. Nézzük hogy hangzana ez a beszélgetés őszintén, elkenésektől és hazugságoktól mentesen:

Kell ahhoz férfigyűlölet, hogy valaki elítélje a CSBE-t? Természetesen nem.

Kell ahhoz férfigyűlölet, hogy valaki férfiellenes hazugságokat terjesszen, megtévessze azokat akik hallgatnak rá, és a segítségükkel férfiellenes törvényekért lobbizzon a parlamentnél? Igen.

“Nem az erőszak elítélése a férfigyűlölet, hanem az erőszakot művelni, tűrni, annak áldozatát hibáztatni, kérdőre vonni a nőgyűlölet!”

Sokadik szög, ami kibújik a zsákból, sokadik lóláb ami kilóg. Erőszakot művelni “nőgyűlölet”, tehát erőszakot csak férfi követhet el. Áldozatot hibázatatni “nőgyűlölet”, tehát erőszakot csak nő szenvedhet el. Jól látom, hogy ez a mondanivaló? Jól látom, hogy ez a mondanivaló hazug, aljas és manipulatív?

“politikusaink részéről a képbe jött egy olyan megközelítés is, hogy mielőtt érdemi lépések szintjén megvédenek minket, magyar nőket”

…férfiakat nem kell védeni, férfiaknak nem kell törvény. Lassan kezd monotonná válni a szöveg, de hát ez van… Van itt egy írás, egy szentbeszéd arról, hogy a feministák nem férfigyűlölők, nem ám – és ennek az írásnak minden második sora arról szól, hogy a férfiak rohadt nőverők. Nem utálják ők a szuahélieket, csakhát tudjuk, a szuahéliek mind egy szálig szemét köcsögök, akiktől meg kell védeni az ártatlan áldozatokat.

“mi, magyar nők is tegyünk le valamit az asztalra – pontosabban a szülőágyra, ahol állítólag nélkülözhetetlenebbek vagyunk, mint a munkahelyünkön”
[kiemelés tőlem]

Ez már a vicc kategória. “Állítólag”. Feministák, mutassatok már egy nőt, akit a munkahelyén kizárt, hogy pótoljon egy férfi… Ha sikerül, cserébe elmagyarázom, hogy a férfiak nem tudnak szülni. (Persze ennek semmi köze a CSBE-hez.)

“a családon belüli erőszak valószínűségének aránya a parlamentben elhangzottakhoz képest éppen fordított: a többgyermekes nő még inkább ki van szolgáltatva a bántalmazónak, mint a gyermektelen”

Hoppá, hoppá. Érdekes rókacsapdába lépett a kedves Antoni Rita ezzel a kirohanásával. Emlékszünk, hogy a feministák szerint minden társadalmi rétegben egyformán gyakori a CSBE? De ugye azt is tudjuk, melyik az a társadalmi réteg, amire Rita utalás nélkül igyekszik utalni, amelyik sok gyereket szül és nagy náluk a CSBE valószínűsége… Mondjuk ki magyarul, még akkor is, ha Antoni Rita ezt haláláig tagadni fogja: a fenti mondatával cigányozott. Ezt mindenki tegye oda, ahová szeretné, csak jó ha tudjuk, miről is beszélünk. Antoni Rita az egyik pillanatban azt állítja, a CSBE egyformán érinti a társadalmi rétegeket, aztán a következő pillanatban kifejti, hogy az előző állítás hazugság volt.

“A szakszerű, hatékony törvény megalkotása érdekében a civil szervezetekkel való együttműködést, a NANE, a PATENT és a Stop! Férfierőszak bevonását (…) követeljük.”

A szakszerű, hatékony törvény megalkotása érdekében a civil férfigyűlölőkkel való együttműködést, a férfigyűlölők, a férfigyűlölők és a Stop! férfigyűlölők bevonását (…) követeljük.

Eleve miféle fogalom a “férfierőszak”?! Miért nincs szervezet Stop! Cigánybűnözés néven? Ja, hogy cigánybűnözés nincs, mert nem lehet kollektíve felelősségre vonni egy embercsoportot az egyes egyének bűneiért – de férfierőszak az van, mert hát… Izé.

Nem minden cigány bűnöző, tehát “cigánybűnözés” nem létezik – de “férfierőszak” van, tehát minden férfi erőszakos. Értjük az üzenetet, kedves Rita. Nem kell nagyon bemenni a sorok közé, hogy érthetővé váljék.

“Bonyolult, sokakat személyesen érintő probléma ez, mégis, kevesen ismerik fel, milyen fontos lenne magukénak érezni, foglalkozni vele. Ezzel magyarázható, hogy a nők elleni tömeges erőszak jelenségével eddig jobbára csak kis létszámú emberi jogvédő csoportok foglalkoztak.”

Az amcsik erre azt mondanák: puskával lövünk egy hordóban úszkáló halra. Túl könnyű a feladat, elhibázni sem lehet, mert Antoni Rita annyiszor magyarázza el, olyan gondosan rágja a szánkba, hogy erőszak csak nőket érhet, hogy őt a férfi áldozatok nem érdeklik, hogy az egész probléma a nők gondja a gonosz férfiak jóvoltából, hogy végső soron szinte fölösleges mindegyik ilyenre felhívni a figyelmet. Cikket ír a saját védelmében, és ez a cikk a saját maga elleni vádbeszéd. Nem ismerem őt személyesen, ezért fogalmam sincs róla, hogy ennyire beteges a lelkivilága, hogy nem látja a saját férfiellenességét, vagyis szentül meg van győződve, hogy ő nem férfiellenes (csakhát a férfiak mind rohadt nőverők)… Vagy pedig teljesen tudatos ködösítés ez nála; tudja, hogy a rajongók, a feminista elvtársnők így beveszik a mesét, így is felsorakoznak majd.

“a hozzáértés teljes hiányával nyúltak egy olyan kérdéshez, mely nem kevesebb, mint 5 millió nőt érint”

Eddig azt hittem (a feministák szerint) minden ötödik nőt vernek, de ezek szerint tévedtem. Nem szaladtunk végig a lépcsőn, amin jövőre jött volna a “minden negyedik”, ~2020-ra a “minden második”… Rögtön a célhoz ugrottunk: minden nő érintett. És hát ki verhet minden nőt? Minden férfi. Bingó.

“Ne húzzátok ki a gyufát, fiúk!”

Férfigyűlölet? Ugyan…