
Robert Merle 1974-ben írt egy szatírát Védett férfiak címen. A regény cselekménye egy akkoriban alternatív jövőnek számító világban játszódik. Az 1980-as évek hidegháborús Amerikájába csöppenünk, ahol a politika teljes mértékben férfiak által uralt játszótér. Szóval kitör egy furcsa vírus, amitől az egész világon a nemzőképes férfiak halomra hullanak, és hirtelen a nők átveszik a hatalmat. Nem történik semmi különös, csak feltöltik az élet minden terén a korábban férfiak által elfoglalt helyeket.
A férfiak egy részét még és már koruk miatt nem érinti a fertőzés, amíg a nagy többség kasztráltatja magát előbb műtéti úton, majd egy szer segítségével, hogy így életben maradjon. Azonban sokukban a nemzőképesség elvesztése haragot gerjeszt azokkal a férfiakkal szemben, akik megtarthatták férfiasságuk jelképét. Így ők lesznek a túlzó feministák egyik leglelkesebb követői. Mi több, létrehoznak egy szektát, amiben hitet tesznek amellett, hogy a vírus Isten csapása a romlott férfinemre. Magukon megkülönböztető jelzést is hordanak, hogy a közösség látszatát is elkerüljék a gyűlölt nemző férfiakkal. Ugyanis néhány nemzőképes férfi elszigetelten még életben marad.
A regény cselekménye is egy ilyen túlélő, tudós nemzőképes férfi közösségben játszódik, akik a szögesdrótokkal körülvett táborban biztonságban vannak a vírustól, és valamelyest talán kiesnek a nők uralta közvélemény látóköréből. Ugyanakkor ez közel sem mondható el a hatalom szempontjából, hiszen nők és kasztrált férfiak segítségével egy gyógymódon kísérleteznek (amelyben a vezetésnek a hatalom megtartása miatt szélsőségesen feministává vált iránya saját bukását látja, így csak remélhetik a férfiak, hogy valóban fel is kívánja használni, és nem csak a fiók aljára suvasztani azt a női vezetés, arról nem is beszélve, hogy más titkos kísérletek is folynak a táborban).
A nők férfiakkal szembeni viszonya is ezen a keresztmetszeten távolodik el legkisebb mértékben az egészségestől (kívülről csak annyi rémhír szűrődik be, hogy fiatal lányok bandákban öreg aggastyánokat rabolnak el, és fajtalankodnak velük, amelyért a bíróságokon az elrabolt férfiakat ítélik el, mivel nyilvánvalóan az ő viselkedésük miatt érezték feljogosítva magukat a fiatal lányok; valamint az iskolákban a leszboszi szerelem mellett propagálnak). Szóval visszatérve a tábori nőkre: egy részük ugyanúgy ki lesz közösítve, mivel férjnél van (értelmetlenné válik a férfi és nő közötti szerelmen alapuló kapcsolat fogalma ebben a világban, a hatalomból részt kívánó nő számára pedig hátránnyal is jár, ami jól visszajön a főhős, a vírust anno felfedező Martinelli doktor és második felesége Anita folyamatosan leépülő házastársi életének szemléltetésén keresztül), megint másokat kifejezetten bőszít a férfiak társasága, de általánosságban elmondható, hogy kerülnek mindenféle kontaktust, érzelmet, amelyen keresztül bármiféle emberi kapcsolatba kerülhetnének a férfiakkal (még egy mosolyt is). A helyzetre jellemző, hogy a férfiaknak hetente spermát kell adni, de ennek a nők számára megalázó feladatnak az elvégezésére is egy prostituáltat jelölnek ki.
A táborban tengődő férfi tudósok egyetlen kikapcsolódása az a néhány órácska, amit azzal tölthetnek, hogy milicista lányok kíséretében kilovagolnak, bár még ekkor sem tudnak úgy társalogni, hogy ne figyelnék meg őket. Martinelli doktornak az erőt arra, hogy elviselje ezt az embertelenséget (hogy a többség megveti neme miatt, női munkatársai folyamatos szervezkedését, bojkottját, az állandó kémkedést, hogy folyamatosan a politikai vezetésnek, szűkebben, pedig a tábor pszichopata, rendkívül maszkulin női vezetőjének van kitéve) fia adja, akivel a kapcsolata az egyetlen őszinte dolog a tábori életében.
HA ÉRDEKEL A KÖNYV, AMIT >ITT< EL IS OLVASHATSZ, AKKOR EZ A FEJEZET NAGYON NEM AJÁNLOTT.
Változást hoz az, amikor kiderül, hogy a nők sem egységesen állnak az új rezsim mögé, és sokan, akik mérsékelten feministák, ha nem is a korábbi formában, de szeretnék, ha a férfiaknak is kijárna a létbiztonság. A szervezet tagjai a táborba is elérnek, és hamarosan Martinelli doktort is beszervezik: a cél pedig az lesz, hogy a Martinellit fiával és a vakcinával együtt kicsempésszék a táborból. Bár a mű végére a férfiellenes elnökasszonyt (aki párhuzamosan klónozási kísérletekre ad ki parancsot, hogy a férfiakat egyetlen pótolhatatlan szerepétől is megfossza), rájövünk, hogy talán a demográfiai kényszer, vagy már a feminizmus egyik utópiája miatt a család mint fogalom megszűnik.
ZÁRÁSKÉNT
A sorok mögé látunk, akár feministának is nevezhetnénk, ha nőként írta volna, hiszen regényében a nők a férfi társadalomtól tanult viselkedési formákat alkalmazzák (hiszen pillanatok alatt omlik össze a rendszer, így nincs is előttük más séma). Robert Merlét, mint megannyi művében (mondhatnám itt a Mesterségem a halált, ahol bármiféle ködösítés nélkül mutatja be, hogy neveltetése és azt őt ért ingerek hatására hogyan alakul ki egy haláltábor vezetőjében az emberséget teljesen nélkülöző gépiesség amellett, hogy gondos családapa) a hatalom (erőszakos) természetének mozgatói érdeklik. És az, hogy szerinte a feminizmus tökéletesen alkalmas arra, hogy ideológiai alapját képezze egy elnyomó rendszernek, nem az író bűne…
Nem nevezném ezt a könyvet sci-finek, inkább szépirodalomnak, vagy szimplán regénynek.. A sci-fiben (ahogyan a neve is mutatja) a tudomány és technika mindig hangsúlyos.
-bocs a kötözködésért– :-P
amúgy nem kötözködés, igazad van, pont olvastam is valahol ezzel kapcsolatban máshol is hozzászólást, vagy valamit,, hogy az ilyen művekben mennyire háttérbe kerül a tudományos a fantasztikus rovására. szóval valami olyasmi lehetne az elnevezés, hogy társadalmi sciencefiction. :)
addig jó, ameddig csak fiction
Gőzerővel dolgoznak rajta, hogy ne maradjon az.
gondolom a feministák azért sem szeretik ezt a regényt: sztereotipnak mondják, illetve sikerét a túlzott szexizmusának tudják be, megpróbálják unalmasnak beállítani, mert érzik, hogy a családdal szemben, vagy legalább is egy férfi-nő normális kapcsolatával szemben nem tudnak semmit felmutatni. Arról nem is beszélve, hogy a feminizmus a valódi egyenlőség elérése után már tényleg csak, ahogy többen is mondjuk itt csak egy politikai ütőkártya. Szerintem néhány feminista saját maga kissé felnagyított tükörképétől ijedt meg a könyvet olvasva
off
ez ma megríkatott, nem tartozik ide, de a férfihangra talán mégis
http://www.youtube.com/watch?v=Hg12PHed0zc
De rég hallottam, nagyon szeretem az egész filmet.
Nem tudom miért pont erről jut eszembe, de nagyon dühít, hogy a feministák legszívesebben megtagadnák az egész európai kultúránkat, csak mert jórészt férfiak csinálták. Hogy semmi értéket nem ismernek a saját dogmáikon kívül.
én is nagyon szeretem. Nekem Merlével az ismerkedés az Üvegfal mögöttel kezdődött (ami sokak szerint nem egy jól sikerült regénye, bár én imádtam), de anyám nagy kedvence volt, és történészként is az 1968as év elég különleges volt. Utána elolvastam tőle a Mesterségem a halált, annak az eleje, ami a gyermekkorát írja le, te jó ég, még mindig lúdbőrzök. Két nap az életről nem tudom, hogy milyen lehet könyvben, de filmben Jean-Paul Belmondóval imádtam. Most beszereztem a majom ábct, a szigetet, és az állati elméket. De szerintem inkább fogok mostanság néhány klasszikust pótolni hangoskönyv formájában, és akkor este, amíg hallgatom mással is foglalkozhatom van egy Bruddenbrok-házam, és egy 22-es csapdájám. A feministák kicsit olyanok, mint a kommunisták, mindent bezúznának, ami nem a saját dogmáik szerint íródott, csak annyi a különbség, hogy a komcsik csak összehozták a Marx féle Tőkét, amit azért én is beszereztem, és kíváncsiságból el akarom olvasni.
Én olvastam a könyvet, az egyik kedvencem közé tartozott. Nem teljes mértékben értek egyet a cikkben leírtakkal, mert szerintem pont hogy szatíraként kell tekinteni a műre. Nagyon jól kigúnyolja a feminizmust, bemutatja, hogy hová vezetne, ha a a mai feminista mozgalmak elérnék céljukat. Nagyon tanulságos mű, bár rémálmaiban se jöjjön elő még egy mozzanata se.
Szexmisszió? Hm? :o))))
igen a szatíra a legjobb szó rá. Benne van, hova vezethet a feminizmus, ahogy írtam is alkalmasnak tartom a egy elnyomórendszer kialakulásának alapjára. De úgy érzem R. Merle egyben kritikát fogalmaz meg arra a rendszerre, is amiből kinő. Az világos, hogy nem lenne mennyország, ha csak néhányan maradnánk hímek, mint ahogy az én maradok dögös nőkkel egy szigeten felállás :)
Viszont erről jut eszembe, hogy lesz egy könyv, ami még nem jelent meg, de voltam olyan kiváltságos helyzetben, hogy olvashattam, ami bár nem erről szól, de szintén keményen visszaköszönnek benne a feminista nők viselkedésmintái. Szerencsére abban pont az ellenkezője van. A könyvben az egyik mellékszereplő egy bosszúálló, a válás során mindent felhasználó hárpia, aki az ezen az oldalon is megtalálható módszerek szinte mindegyikét beveti, hogy kicsinálja volt férjét. Szerencsére a könyv vége már pozitív kicsengést kap. A könyv címe az, hogy “A kód”, várhatóan október közepén fog megjelenni. Akkor majd esetleg írok róla egy ismertetőt, mert szerintem érdemes elolvasni az idejáró férfitársaimnak.
Egy brit generáció öngyilkos hajlamai
http://index.hu/tudomany/egeszseg/2012/09/20/egy_brit_generacio_ongyilkos_hajlamai
Megelőztél. :o))
Nahát! Pedig mi itt nem az arab viágban vagyumk, hogy beelözzek egy hölgyet :)