Borisz

A Globális Szörnyeteg

A háborúban a katonák lövik egymást. A templomban a hívek énekelnek. A cégnél az alkalmazottak dolgoznak. Látszólag különálló emberek, látszólag egyéniségek, de összeköti őket egy közös cél – egy olyan, amit nem értenek pontosan, de az életüket és vérüket adják érte. Sokszor szó szerint. Külön-külön eszük ágában sem lenne ezt tenni, de így, egységbe tömörülve boldogan cselekednek egy ütemre, valamilyen láthatatlan akarat szerint.

Abszurd, ugye?

Valahogy talán csak azért nem, mert már megszoktuk.

Amikor a feminizmusról van szó, mindig valami olyat értünk mögötte, ami egyfelől mozgalom, másfelől társadalmi öntudat, felfogás, hozzáállás, tengely a világról szóló elméletben. De amikor ezt nézzük, nem a lényeget nézzük. A lényeg teljesen más, és ott van az orrunk előtt, mindenhol. Igaz, hogy mozgalom, igaz, hogy gondolkodásmód, de sokkal-sokkal jobban szervezett, sokkal-sokkal komplexebb, mint első látásra tűnik.

Vigyük távolabb a kamerát!

Láttunk már olyat, hogy egy eszme (Dawkins szavaival élve: mém) be akarja kebelezni a világot, el akarja érni, hogy hatalma legyen. Az első célkitűzés mindig ez: a befolyás, és csak utána jön az, hogy sok emberben terjedjen el. Ha csak a vallást vesszük, annak is az a célja, hogy egy csomó irányítható embert irányítson; és amiért erre tökéletesen alkalmas, azt gyakran eltanulja tőle mind a nagyvállalat, mind a hadsereg.

Itt az elv a lényeg. Azt kell megérteni. A trükk, amivel a tömeget maga mellé tudja állítani egy eszme. Semmi mást nem csinál ugyanis, mint kis juttatásokat ad a híveknek: olyasmiket, amire annak a legnagyobb szüksége van. Lelki nyugalmat. A tudatot, hogy ő jó ember. Az érzést, hogy a többiekkel összetartozik. Könnyen felfogható ellenségképet, hogy harc közben ne kelljen erkölcsi problémákkal bíbelődni. Általános Gonoszképet, közösen gyűlölhető démont, ami ellen bármit tenni hősi tett. Ezek nagyon fontos alapelemek, csak a szókészletet kell átírni, amikor egyikről vagy másikról beszélünk: a cégnél a konkurencia az ellenség, a csapatépítés adja az összetartozást, és a biztos fizetés jelenti a lelki nyugalmat. A katonánál a szemben álló hadsereg az ellenség, a szakaszod a családod, és akkor vagy jó, ha teljesíted a parancsot. A vallást végig se mondom, teljesen nyilvánvaló.

A szerszámkészlet mindenhol ugyanaz.

A feminizmus nem talált fel semmi újat. Amit látsz belőle, az az ártatlan, megtévesztett katona, vagy hívő, vagy céges alkalmazott – a legalsó szint, ahol csak hinni kell, és máris jó vagy. Ők azok, akik bejárnak dolgozni, hazamennek háztartást vezetni, robotolnak, és közben forr bennük a fentről táplált gyűlölet, mert úgy érzik, hogy kötelező ezt csinálniuk. Ugyanakkor csodálatosnak, sikeresnek, önállónak (!), erősnek és erkölcsileg támogatottnak érzik magukat, mert ezt a jutalmat fecskendezi a vérükbe az Eszme – a lojalitásukért cserébe.

Félreértés, amikor velük akarsz vitatkozni.

Nem tehetnek semmiről. Nem fogják érteni, amit mondasz. Nem lehet őket meggyőzni, ezért érzed úgy, mintha egy sikamlós halat akarnál megfogni, ami mindig kicsúszik valahogy; ezért nem érdekli őket a korrekt vita, mert csak egyetlen végeredményt fogadnak el. Ha más jön ki, akkor a vita volt rossz, vagy te voltál rossz. A hittétel nem sérülhet. A hittétel egy biztos pont. A ragaszkodásuk valójában a világképükhöz való ragaszkodás: ha a kártyavárnak keze lenne, ugyanígy kapaszkodna az asztalba, és gyűlölne, amiért rázod.

Azért kell a híveknek a könnyű szabály, azért kell a katonának a direkt parancs, mert ebből a típusú emberből kell majd a legtöbb, és a legtöbb mindig a buta, vagy nem túl okos emberből van. A rendezőelvek közül ez a legfontosabb! Ahová az egyszerűek jönnek, ott egyszerű táblákat kell kitenni.

Eggyel feljebb vannak az aktívak. A gondolkodók. Akik blogokat, újságcikkeket írnak, terjesztik az igét a földszint és a felsőbb emeletek között: táplálják a tüzet, ami a hívekben ég. Biztosítják őket, hogy az Anyaszentegyház velük van, de az ellenség folyamatosan gyülekezik, készül, épp ezekben a percekben is, hadrendbe fejlődik, hogy leigázza őket. A feministáknál nem sátán van, hanem Az Erőszakos Férfiak, és nem pogányok, hanem A Többi Férfi. Mindenki, aki még nem a sátán ügynöke, pillanatok alatt azzá tehető – tanítja a Szólam -, ezért meg kell menteni, ha lehet, kenyérrel, ha nem lehet, akkor karddal. Át kell állnia a világos oldalra, különben ellenség lesz, és jobb ezt előre megakadályozni, mint utólag együttérző szipogás kíséretében ledarálni tankkal.

Az igehirdetés sem szándékos. A bloggerek megtévesztett hősök: egy olyan forradalom élharcosai, aminek az igazsága helyén egy hatalmas, önző lény terpeszkedik, és magának akar mindent. Ők nem látják ezt a lényt; a hívek sem látják. Ha bentről nézed, ezen a helyen maga a Jóság, az Igazságosság, a Mindenek Frankón Megmondója tündököl, olyasvalaki, akinek definíció szerint igaza van. Az Apple-híveknek Steve Jobs, a többieknek a Jóisten.

Pedig kintről gyönyörűen látszik, hogy mivel van dolgunk. Ha végigköveted a táplálékláncot, a hivatali fonalat felfelé, hogy kinek ki dirigál, ki kitől tanul jó hívő, jó dolgozó, jó katona lenni, egyszer csak mindhárom vonalon egyetlen pontba érkezel meg, és erről kapta az egész cikk a nevét – mert ez a dolog köti össze az összes leigázó jellegű rendszert.

Ezt nevezem én a Globális Szörnyetegnek.

A Szörnyeteg egy virtuális lény, de a legveszélyesebb ellenség, amióta az embert feltalálták. Egy olyan informatikai csapda, egy olyan memetikai őserő, ami az egész bolygót szeretné bekapni, esőerdőstül-jégsapkástul, és miközben harcolunk ellene, pontosan azt tesszük, amit ő szeretne. Hiszen ő ismét egy ellenségkép, egy démon, ami ellen egységbe összeállni pontosan azt jelenti, hogy megint neki van igaza. Minden ellene indított háborúnak ő maga veszi át az irányítását.

A feminizmus a Globális Szörnyeteg legfrissebb találmánya.

Ő az, aki megint talált egy vonalat, ami mentén ketté lehet vágni az emberiséget. Ezúttal nem istenképpel, nem országhatárral és nem piaci részesedéssel szedi szét hívekre és hitetlenekre a világot – hanem egyszerűen NEMEK SZERINT. A feminizmusba úgy lehet bekerülni, hogy nőnek születsz; vannak férfiak is, de ők csak ministrálnak, vagy maximum térítenek. A feminizmus egy zseniális eszme: azonnal van hozzá ellenségkép, csapatszellem, eszmei összetartozás, készen kapják a közös problémákat, a gondolkodás szükségtelenségét, a zsoltárokat, a tisztelhető vezetőket, instant felsőbbrendűségi elmélet, önbizalom és lelki béke jár hozzá. Egyszerűen csodálatos. A Szörnyeteg döbbenten fogja a fejét, hogy erre eddig miért nem gondolt. A Nagy Aréna legígéretesebb meccsét hozta össze pusztán azzal, hogy a két csapatot körülbelül egyenlően erősre edzette. Most nézi, és kitűnően szórakozik.

Mi pedig közeli kameraállásból, kis látókörrel vizsgáljuk az eseményeket, és megállapítjuk, hogy baj van a nőkkel. Baj? Dehogy van baj! Nagyszerűen működnek, ijesztően jól, ha megértjük végre, hogy nem véletlen fordult felénk a lövegtorony. Dehogy céloznak ők rosszfelé! Gyűlölnek minket, még ha nem is tudnak róla. Mi vagyunk az ellenségkép, a “mi agressziónk” a démon, és a szabadon kószáló tudatlan férfipéldányok a hitetlenek, akiket jobb preventíve semlegesíteni, ha első felszólításra nem térdelnek le tarkóra tett kézzel. Az egyes nőket hiába kérdezed, hogy miért csinálják – hogy miért akarnak több nőt a parlamentbe, vagy miért van szükség nagyobb büntetésre a csúnyát gondolásért: nem fogják tudni normálisan indokolni. Van rá előregyártott, letöltött válaszuk. Meg vannak tévesztve, hipnózisban cselekszenek. Hisznek abban, amit mondtak nekik.

Hisznek abban, hogy a férfi erőszakos, az erőszak társadalmi probléma, és a társadalom minél erősebben büntet, annál jobb, TEHÁT, ha a férfi erőszakos, a társadalom minél erősebben büntesse. Slussz. A legtöbb ember szerint ez így kerek.

Ez egy egyszerűsített gondolatmenet, ami magán viseli egy Sokkal Okosabb Alkotó keze nyomát. Ahogy a fegyver egy zseniális mérnökök által tervezett készülék az egyszerű katonák részére, úgy az ilyen érvrendszerek is mesterien ki vannak dolgozva, hogy hihetőek legyenek, és a felismerés élményét adják a híveknek. Ilyen egyszerű, Zsanett, hát nem érted? Te is veszélyben vagy, tenned kell valamit! És Zsanett megy tüntetni.

Nem szabad haragudni a nőkre!

A Globális Szörnyetegre kell haragudni. Mindenkinek, egyesével. A feminizált civileknek is, meg a férfiaknak is, mindenkinek azt kellene megérteni, hogy nem Fradi- vagy Újpest-drukkernek lenni baromság, hanem drukkernek lenni. És persze, ha úgy vagy drukker, hogy szurkolsz a csapatodnak, az okés dolog, de ha úgy vagy drukker, hogy bevered a másik fejét, akkor meg kell hogy szólaljon a vészcsengő. Akkor te vagy az egyik példa arra, hogy mi a baj az egész emberiséggel. És te is baj vagy, személyes felelősséggel a hátadon.

Azt kell megérteni, hogy hívőnek (alkalmazottnak, katonának, stb) lenni veszélyes. Van egy olyan veszélye, hogy fanatikus leszel, és ennek a veszélynek ellen kell állnod. Neked, személyesen. Akkor is, ha a vallás adott egy olyan eszközt, ami éppen a felelősség áthárítására, a felelősségtől való megszabadulásra való: hogy parancsra tetted, hogy a cégért dolgozol, hogy az istenedet szolgálod. NEM MENTSÉG.

Nem bújhatsz se a többiek, se az isten mögé.

Amíg a hívek úgy érzik, hogy a közösség szellemi ereje az övék, addig a meggyőzés egyszerűen hiábavaló. Ahogy a Férfihang ezerszer és ezerszer bebizonyította, hogy milyen aljas és igazságtalan dolog a feminizmus, ugyanúgy rengeteg gondolkodó levezette már, hogy miért nincs isten, és rengeteg békeszervezet lobbizik azért, hogy háború se legyen. De hiába. Az egyszerű állításokkal meggyőzött embert nem tudod bonyolult állításokkal visszafordítani. Aki elhitte, hogy “derékszögű háromszög mindig cénégyzet”, annak nem fogod tudni helyesen elmagyarázni a Pithagorasz-tételt. Azt fogja mondani, hogy akárhogy csűröd-csavarod, mégiscsak ő tudja a frankót – maximum arra jut, hogy ugyanazt mondjátok.

A feminizmus könnyen érthető eszme, azonnali jutalmakkal.

Aki szereti ezeket a jutalmakat, nem fog lemondani róluk. Lehet erre mondani, hogy gyenge – mert igen, gyenge az igazsághoz, gyenge visszamenni a hidegbe, ha egyszer már beengedték a mézeskalács-házba melegedni -, de érthető és természetes, hogy ez így legyen. Nem lehet mindenki az igazság híve a saját érdekeivel szemben. Jó lenne, de nem lehet, nincs tele a világ ilyen jellemóriásokkal. A tömeg mindig olyanokból fog állni, akik kedvelik a hőt és a gyorsan bomló szénhidrátot.

Alternatívát kell adni.

Meg kell értenie a sok-sok elszánt női lázadónak, hogy honnan kapnak enni, és ki szereti őket igazából. Meg kell érteniük, hogy nem a világ berendezkedése támadta meg őket, hanem fordítva – már csak időrendi okokból is. Meg kell tanulniuk, hogy a férfiakat nagyon könnyű rávenni az együttműködésre, de ez nem a nő ügyessége, hanem a férfi embersége. El kell fogadniuk, hogy aki többet tesz mindenkiért, az hasznosabb a társadalomnak; és hogy úgy lehet ebben versenyezni, ha az ember pontokat szerez, nem úgy, hogy a másikét letörli a tábláról. Csupa olyan dolog, amit már iskolában tudniuk kell, és tudják is. Csak aztán valakinek, valakiknek az az érdekük, hogy átformálják őket harcos feministává.

Meg kell érteniük, hogy nem a jó ügyért cselekszenek.

Hogy az a lény, aki az impulzusokat adja, nem az Egyetemes Jó, hanem egy emberi önzésből generált fiktív lény, akitől VALÓJÁBAN nem lehet elismerést kapni, és VALÓJÁBAN nem szeret senkit és semmit. Nem is tudna. Az egyetlen, amit tud, hogy a hívekben érzéseket kelt: “Te jobb vagy, mint a többiek.” / “Te különleges vagy.” / “Fontos vagy. Nélküled én nem is létezem.” / “Mindenki csodálatos, aki bennem hisz.” / “Csak általam érheted el a boldogságot.” – és így tovább. Átlátszó hazugságok, tudat alatt terjesztve.

Mindenkinek magának kell megtalálnia és kitépnie az agyából azt a kis rádióvevőt, ami ezekre a jelekre reagál.

A Globális Szörnyeteget mindenkinek magában kell legyőznie.

 

3 votes, average: 5,00 out of 53 votes, average: 5,00 out of 53 votes, average: 5,00 out of 53 votes, average: 5,00 out of 53 votes, average: 5,00 out of 5 3 olvasó átlagosan 5,00 ponttal értékelte ezt a cikket.
Regisztrált felhasználóként te is értékelheted a cikkeket!

Post Author: Borisz

Borisz
Informatikus, amatőr újságíró, lélekbúvár, párkapcsolati tanácsadó. Szabadidejében kifejezetten szeret utazni, ezért évek óta ki se mozdul a városból, és nézi, hogy mikor lesz szabadideje. Megrögzött ateista. Nőtlen, de nagyon szereti a nőket, minden látszat ellenére.

105
Szólj hozzá!

Bejelentkezés szükséges a hozzászóláshoz!
13 Egyéni hozzászólás
92 Válasz hozzászólás
0 Követők
 
Legtöbbször megválaszolt hozzászólások
Jelenleg legvitatottabb hozzászólások
14 Hozzászólások szerzői
TibiAdolf WeiningerClementhgyiElemer a zsarnok ferfi Legújabb hozzászólók
  Feliratkozás  
legújabb legrégebbi legnépszerűbb
Visszajelzés
daphne
Olvasó
daphne

“Meg kell érteniük, hogy nem a jó ügyért cselekszenek. Hogy az a lény, aki az impulzusokat adja, nem az Egyetemes Jó, hanem egy emberi önzésből generált fiktív lény”

Szerinted hogyan lehet megállapítani, hogy valaki “a jó ügyért” cselekszik? Miből vezeted le az Egyetemes Jót?

Kodo
Újságíró
Kodo

Jó kérdés. A közérdek az egyéni érdekekböl áll össze. Senki ne élhessen a másik kárára. Vannak azért erre idötálló alapvetések. Az emberi együttélés alapvetö szabályai, az erkölcs, a keresztények tízparancsolata. A közjót, az egyetemes jót ebben az irányban lehet keresni, úgy gondolom.

daphne
Olvasó
daphne

No igen, a  tízparancsolat, de ebben az írásban a vallást is a Globális Szörnyeteghez sorolja Borisz.

Belleville
Újságíró
Alter Ego
Szerkesztő

Ha Borosta Steven Adams fordítására azt mondtam az imént, hogy hiánypótló, akkor most azt kell mondanom, hogy milyen jó nekünk, hogy a remekbe szabott fordításokkal párhuzamosan van olyan saját hangunk is – mint ebben az esetben is például – amely a mélyen filozofikus és a köznyelvi stílus közötti mezsgyén egy mindenki számára emészthető ismeretterjesztő hangvétellel képes megszólítani széles olvasói rétegeket. Ez szerintem már önmagában akkora erény, hogy én nem hiszem, hogy jelen esetben firtatni lenne érdemes, hogy miből vezethetjük le az Egyetemes Jót. :)

daphne
Olvasó
daphne

Ha nem tudjuk, honnan ered ez az Egyetemes Jó, és egyáltalán mit jelent, akkor miért hivatkozik rá a cikk? Akkor hogyan állapítjuk meg bármiről, hogy helyes vagy nem? Honnan tudhatod akkor, hogy a feminizmus helytelen?

Alter Ego
Szerkesztő

Ha jól értem Borisz álláspontját, akkor szerinte az Egyetemes Jó eleve nem is létezik, ezért mindenkinek az egyéni felelőssége, hogy ellenálljon, amikor különböző kizárólagos eszmék nevében akarják manipulálni. Tehát a kérdés lényegében nem őt illeti, hanem azokat, akik ortodox elkötelezettjei bármely ilyen eszmerendszernek.

Egyébként halvány emlékeim szerint az Egyetemes Jó mibenlétét és az ember ehhez való viszonyát olyan gigantikus filozófusok próbálták “karistolni”, mint Szent Ágoston, vagy éppen Spinoza, nem hiszem, hogy közel juthatnánk valaha is ahhoz a színvonalhoz, bármeddig is forgatjuk a kérdést. :)

Az Egyetemes Jóra való törekvést szerintem kizárólag akkor ismerheti fel az ember önmagában, amikor egy céljában felfedezi azt, hogy mentes a legkisebb önös érdektől is és kizárólag mások boldoggá tételére irányul. Én ezt még viszonylag ritkán fedeztem fel magamban. Aki viszont sűrűn, az kérem jelezze, és én a Pápához írott levélben fogom szorgalmazni a szentté avatását . :)

Rövid logikai elemzés után arra jutottam, hogy igen nagy valószínűséggel nem csak én, hanem egyetlen feminista sem tartozik ebbe a kategóriába, tehát teljesen jogos az ellenük való küzdelem. :)

Belleville
Újságíró

imádok filozófiát olvasni, Spinózától is szívesen olvasnék már végre valamit (pont most szerezem be hangoskönyv formájában az etikát tőle). tanulságos Kant morál filozófiája, nem rég olvastam száz oldalban arról, hogy mi a valódi morális cselekedet (amelyet kötelességből teszünk meg).

Bár én jobban szeretem F. Nietzschét: hogy a felsőbbrendű ember saját morált hoz létre, szerintem az, hogy mi a morális és mi nem, mindig is az ‘elnyomás’ eszköze volt,

NN12
Olvasó
NN12

Kant morál filozófiájából csak a szándékkal kapcsolatos fejtegetések fogtak meg igazán. Az ismeretelméletével foglalkoztam behatóbban, azt akkor zseniálisnak tartottam a többi megközelítéshez képest (bár van egy igen erős pont benne, amihez kritikusan állok és elég nagy baklövésnek tartom tőle (is)…)

A többi filozófushoz képest azonban abszolút etalonnak tartom. Talán David Hume közelíti meg halványan (az ő gondolatmenetei is egész jók).

Belleville
Újságíró

amúgy nekem is a szándékkal kapcsolatos elképzelése volt a ‘legforradalmibb’ bár arra leredukálni egy cselekedet morális mivoltját, hogy az csak akkor ez, ha annak kellemetlen volta ellenére kötelességet érzünk megtételére, nekem kicsit olyan, mint Descartes ismeret elmélete (noha Descartest még csak most szereztem be), szóval a lehető legjobban leredukálja a kérdést még objektív szintre. Jóbban kedvelem F. Nietzschét már morális kérdésekben a felsőbb rendű ember moráljával. Szóval az ember kettős társadalmi és természeti lényként való szemlélésével Kantnál többre jutunk.

Kant további munkásságáról remélem néhány hét múlva többet tudok én is mondani, mert most szereztem be könyveket hozz. Viszont az az ismeretelméleti baklövés, amiről írsz érdekelne, mert nagyon érdekelne (csak olvasom csak a könyveket, de örülnék, ha beszélgetni is tudok mással róluk).

NN12
Olvasó
NN12

Előbb olvasd el. Elég messziről kellene kezdenem, mellesleg talán nem lenne szerencsés, ha az én megközelítésemmel ismerkednél meg először. :)

*De: természetesen nagyon szívesen beszélgetek majd róla.

Belleville
Újságíró

oké :)

NN12
Olvasó
NN12

“Csak annyi biztos, hogy nem tudjuk miért és hogyan keletkezett az univerzum. A tudomány azt soha nem is fogja tudni megválaszolni, hogy miért.”

Az emberi elme a tapasztalati anyagból indul ki. Ennek függvényében “felesleges” kérdéseket is feltehet, és olyan megközelítéseket is használhat, melyek bizonyos speciális értelmezésekhez vezethetnek a valóság mibenlétének, értelmezésének tekintetében.

Tapasztaljuk, hogy a körülöttünk lévő dolgokat valaki megalkotja, hogy keletkeznek és elmúlnak. Hogy egymáshoz képest lehetnek objektívek avagy szubjektívek bizonyos jelenségek (illetve aspektusok).

Hogy minden általunk tapasztalt dolognak van kezdete és vége (térben és időben). Ezt pedig az univerzum egészének elvonatkoztatott fogalmára is rávetíthetjük, és a legnagyobb természetességgel kérdezhetünk rá: véges-e, vagy végtelen, alkotta-e valaki, vagy “magától” keletkezett, sőt: ez az egész mi okból történt, mi okból létezik? Objektív, vagy szubjektív-e a valóság?

NN12
Olvasó
NN12

Csakhogy ezeknek a fogalmaknak általában viszonylagosan, bizonyos szempontból van értelmük. Éppen az ellentétükhöz, hiányukhoz képest. Mi a csudát jelenthetne az objektív a szubjektív fogalma nélkül?

A valóság egészét, mint elvonatkoztatott fogalmat(!) mihez viszonyítod?

Van értelme ebben a vonatkozásban ilyen fogalmat elvonatkoztatni?

daphne
Olvasó
daphne

Ha a valóság létezését kezdjük megkérdőjelezni, könnyen oda jutunk, hogy van-e egyáltalán értelme gondolkodni. Onnan meg már nagyon közel van a diliház.

Alter Ego
Szerkesztő

A valóság megkérdőjelezését a szolipszizmus képviseli a filozófiában.

NN12
Olvasó
NN12

Félreértetted. Nem magát a valóságot kérdőjeleztem meg. A valóság létezik (az állítás úgymond igazolja önmagát)- bármilyen legyen.

Teljesen felesleges például azt kijelenteni, hogy a valóság csak illúzió. Mert ez esetben az illúzió maga a valóság.

Raon
Olvasó

Borisz: a cikk amúgy korrekt, jó levezetés.

Deansdale
Admin

A véleményem ömlesztve: 1. A cikk fantasztikus. 2. @Daphne: “Egyetemes jó” helyett használhatunk egy másik fogalmat: igazság. Ha lebontunk minden hazugságot, máris közelebb jutottunk a nehezen definiálható “közjóhoz” A “jó” erkölcsi kategória, s mint ilyen vitatható. Az a legnagyobb gond vele, hogy az összes tetű, akinek volt egy kis esze (Marxtól Hitlerig), a saját céljaira manipulálta a jelentését. Igazság (valóság) viszont csak egy van. Ha pl. a feminizmusról lefejtenénk minden hazugságot, nem maradna semmi. Elpattanna mint egy buborék, és lehetne végre hazamenni élvezni a vénasszonyok nyarát. 3. Vallás… A vallásoknak általában vajmi kevés köze van a transzendenciához, legalábbis a tömegbázis tekintetében. Elég jól passzol rájuk a mém-elképzelés, és innentől kezdve minden attól függ, hogy milyen az adott mém. A kereszténység kifejezetten jó mém, pozitív célok szolgálatában fogta össze a gyökér emberiséget, és jó alapja lett a nyugati civilizációnak. Vannak kevésbé jó vallások, amik negatív célokra gyűjtik össze a tömegeket, ezek ellen fel kell lépni, ha élhető világot szeretnénk. A vallásszabadság papíron jó ötlet, de a gyakorlatban azt jelenti, hogy egyenlőségjelet teszünk az ács közé, aki házat épít, és a gyújtogató közé, aki lerombolja azt. Viszont ehhez az egészhez ne keverjük hozzá Isten létének kérdését, mert semmi közük egymáshoz. 4. Isten. A legtöbb vallás (és vallásos ember) elképzelése róla nagyon alacsony szintű pszichológiai kivetítés. Szerintem nem is kell ecsetelni, hogy a trónuson ücsörgő szakállas öregember ideája mennyire távol áll bármiféle valóságtól. Viszont az, hogy egyesek butaságokat gondolnak, nem mond semmit magáról Istenről, és nagyon sok ateista akaratlanul is beleesik abba a hibába, hogy ezt figyelmen kívül hagyja, vagy nem érti meg. Az, hogy a Biblia hülyeségeket (is) ír, nem jelenti, hogy ne létezne Isten. Persze azt sem, hogy igen. Ez egy olyan dolog, amit mindenkinek magában kell rendezni, mert a transzcendens dolgok nem átadhatóak. Csak hogy egy példát mondjak: a triszmegisztoszi “mint fent úgy lent” semmit nem mond egy átlagembernek, de nagy igazságokat rejthet annak, aki már érti, hogy miről van szó. De a szavak elmondásával a “bölcsességet” nem lehet átadni – a puszta információ pedig nem fogja feldolgozni magát annak az embernek az agyában, aki erre nem áll készen, vagy nem fektet bele kellő energiát. Vagyis transzendens dolgokról vitázni teljesen fölösleges, mert aki “nem hisz az ilyesmiben”, az technikailag egy vak ember, aki látókat akar kioktatni a színekről. Viszont – például Einstein szavaiból okulva – a transzendens felismeréséhez nem szükséges vallásosnak lenni. Ehhez az egészhez annyit tudnék hozzáfűzni, hogy a tudomány rengeteg dolgot tagad, ami a valóságban létezik. Kézrátételes gyógyítás, auralátás, satöbbi – ezek a tudomány jelenlegi állása szerint mind humbug (ezt sokan szeretik kéretlenül is mindenkinek az orrára kötni). Akik pedig tudják, hogy a tudomány lóf*szt sem ért ezekhez / ezekből, azoknak ez bőven elég “indíték” arra, hogy Isten kérdésében is hasonlóképp gondolkodjanak. Dawkins tagadhatja Isten létét vallásos hevülettel, agyalhat rajta élete minden napján órákig, de egyszerűen lópikulát sem tud. Egy hisztis kisgyerekhez hasonlít, aki toporzékolva bizonygatja, hogy márpedig neki van igaza és mindenki más hülye, mert még nem értette meg, hogy Occam borotvája nem mindenható ige, csak egy többnyire működő filozófiai segédeszköz. Azt meg az előbb említettem, hogy a vallások istenképeinek cáfolata nem egyenlő Isten nemlétének bizonyításával. 5. Az evolúció tagadhatatlan tény, sőt, egyszerűen kikerülhetetlen alapvetés, ami a dolgok természetéből adódik. Mivel két szülő gyermeke szükségszerűen különbözik mindkét szülőtől, tehát “más”, ezért soha semmilyen (kétnemű) faj génkészlete nem állandó. A generációk során történő faji változások léte egyszerűen magától értetődik, kiküszöbölni sem lehetne, ha akarnánk sem. Viszont az evolúciónak semmi köze az élet keletkezéséhez. Nem ad rá magyarázatot, sőt, nem is tárgyalja. Az evolúció a már létező élet fejlődése, változása. Hogy az a bizonyos már létező élet honnan került… Tovább olvasás »

Belleville
Újságíró

nagyon jó komment, a leírtak nagy részében (vallással kapcsolatosban főleg), csak egyet tudok érteni. Én is a falra mászok, amikor az ateista érvelés elbutítja, elfanatizálja a vallás által mondottakat, h egy általa megformált torz képpel vitázzon utána, persze sikeresen.

daphne
Olvasó
daphne

Nagyon kimerítően összefoglaltad:)

Én most csak a nekem célzottra válaszolok. Ezek szerint átfogalmazhatnánk Borisz írásában az általam idézett részt így: “Meg kell érteniük, hogy nem az igazságért cselekszenek. Hogy az a lény, aki az impulzusokat adja, nem az Igazság, hanem egy emberi önzésből generált fiktív lény”. Ez így egészen jó, ha  a feminizmusra vagy más téveszmékre gondolok. De mi van a katonával? Soha nem fordulhat elő, hogy jogosan harcol? Na és mi van a hívőkkel? Az ő esetükben nem is tudjuk, mi az “Igazság”, nem tudjuk eldönteni igaz-e, amit hisznek.

Tetszik ez a megközelítés, mert valóban sokkal objektívabb, mint a “Jó” fogalma, de nem lehet minden helyzetet megoldani vele. Szerintem létezik a “Jó” még akkor is, ha nem tudjuk definiálni.

Deansdale
Admin

Szerintem Borisz cikke maradjon úgy ahogy van :) Érthető az úgy is, csak bele lehet kötni. Dehát mibe nem?

Nem lenne olyan nehéz összeszedni, hogy mi az ami tényleg “egyetemes jó”, bár biztosan sok fafej ellenkezne körmeszakadtáig bizonyos pontjaival. Szerintem az objektív valóságból és igazságból le lehet vezetni a “jó” fogalmát is – de mivel a dolgok relativizálása sokaknak biznisz, vagy dogma kérdése, ezért sosem fogunk tudni dűlőre jutni. Egy Ertsey Katalin sosem fogja beismerni még azt sem, hogy maga az igazság “jó” dolog lenne, és hogy épp ezért hazugságokból álstatisztikát gyártani szükségszerűen “rossz”.

Alter Ego
Szerkesztő

Leginkább csak Descartes idiótaságával nem értek egyet. Én az egész tudományos gondolkodást átható és jól működő metodikát látok a kételkedésben. Szerintem egyébként félreérted a Descartes-i kételkedés célját; nem öncélú szolipszista kételkedés ez, hanem éppen az objektív valóság cáfolhatatlan megismerésére törekvő. Jobb híján a Wikipédából  idemásolok néhány filozófiáját körülíró mondatot. Nagyon idevágnak és engem nagyon érdekel, hogy ezeknek mely részével nem értesz egyet: A kételkedés módszertanáról: A descartesi filozófia kiindulópontja a kételkedés: a módszerével olyan arkhimédészi támpontot szeretne találni, amely nem vonható kétségbe. Majd erre a szilárd alapra támaszkodva, könnyű következtetésekkel bonyolultabb, de vitathatatlan igazságokhoz kívánt eljutni. A kételkedés első lépése saját összes véleményének a megdöntése. Mivel az eddigi ismeretekről nem tudni elég bizonyosan, hogy helyesek-e, ezért az összes addigi ismeretet el kell vetni és az új, biztos alap megtalálása után újjá kell építeni a tudást. Descartes gondolkodásának egész fundamentumát aláásta, hogy nem csak az érzéki észlelésben kételkedik, hanem az emlékezet teljesítményében is, végül pedig a legevidensebb dolgokban is: “nem lehet, hogy tévedek, valahányszor a kettőt és hármat összeadom?” Hiszen lehet, hogy Isten, vagy egy gonosz, fondorlatos szellem (genius malignus), az embert mindenben félre akarja vezetni. Erkölcsről: Tekintettel arra, hogy erkölcsi ítéleteink is kétellyel illethetők, Descartes ezeket is elvetette. Ezek elvetése után azonban szembe kellett néznie azzal a kérdéssel, hogy miféle morális szabályokat kövessen az ember, abban a köztes időben, amikor a neveltetése során elsajátított morális tudás igazságában már kételkedik, de a morális evidenciákra még nem bukkant rá. Hogy a fent leírt problémát kiküszöbölje, Descartes felállított egy ideiglenes etikát, amely három vezérelvből állt. Az első elv: engedelmeskedni a haza törvényeinek, a szokásoknak és a vallásnak. A második elv: ha elköteleztük magunkat egy világnézet mellett, akkor biztos ok nélkül ne változtassunk rajta. harmadik elv: a vágyak fékentartásáról szól. Az ember mindig annyit reméljen, és csak annyit akarjon a sorstól, amennyit kaphat. Inkább magát igazítsa a világhoz, mint a világot az ő gondolataihoz, inkább magát győzze le, mint a sorsot. Istenről: A kételkedés folyamán fennmaradt “én létezem” az öntudat bizonyosságának a foglya maradna, ha a kételkedés során szétrombolt viszonyt a külvilághoz nem próbálná meg helyreállítani. Descartes az istenbizonyíték által megdönthetetlenné váló ítéletek segítségével próbálja az egyensúlyt helyreállítani. Isten létének a bizonyításához saját tudatának a képzetéből indult ki, majd Canterburyi Szent Anzelm ontológiai istenérvéhez kapcsolódott. Descartes szerint az eszmék vagy magából a tudatból, vagy a külvilágból származnak, vagy egy felsőbb hatalom ültette azokat az ember elméjébe. Isten eszméjénél azonban a külvilág nem jöhet szóba, mert a külvilág egyáltalán nem képes tiszta képzeteket nyújtani. Azonban az ember önmagából kiindulva sem képes Isten eszméjéhez eljutni: Ezután arról elmélkedve, hogy kételkedem, tehát lényem nem egészen tökéletes – mert azt világosan láttam, hogy a megismerés nagyobb tökéletesség, mint a kételkedés – azt kérdeztem magamtól, hogyan jutottam egy nálamnál tökéletesebb dolog gondolatára, s evidens módon felismertem, hogy az csak olyan természetű dologtól származhatik, amely valóban tökéletesebb nálam. (Értekezés a módszerről IV. 960.) Ez az érv támasztja alá, hogy az ok mindig több léttartalmat rejt magában, mint az okozat. Ugyanezen okból nem lehet ontológiailag alacsonyabb eszme oka a magasabbnak, az isteni szubsztanciának: Természetes eszünk egészen tisztán átláttatja velünk, hogy a ható és a teljes okban legalább annyi valóságnak kell lennie, mint okozatában…, hogy ami tökéletesebb, azaz amiben több a valóság, az nem lehet okozata vagy következménye a kevésbé tökéletesnek. (Elmélkedések az első filozófiáról III.) A saját végességünk felismeréséből következően képtelenek vagyunk a végtelen szubsztancia megismerésére, befogadására, külső segítség nélkül. Bár rendelkezem a szubsztancia képzetével, hiszen magam is szubsztancia vagyok, ez azonban nem lehet a végtelen szubsztancia képzete, mivel magam véges vagyok. Ilyen képzet csak valóban végtelen szubsztanciából keletkezhet. (Elmélkedések az első filozófiáról III.) Isten eszméje tehát velünk született eszme (idea innata). Mivel már velünkszületett eszme, ami független a külvilágtól, ezért… Tovább olvasás »

Deansdale
Admin

Túl messzire viszi a kételkedést. Amikor már a 2+3-at is kétségbe vonja (lehet hogy az eredmény nem is 5?), akkor túllő a célon. Most akkor vagy nem tudhatunk meg semmiről semmit, mert nem léteznek objektív igazságok (és ez hülyeség), vagy nulláról kell újrafelfedeznünk és újrafeltalálnunk minden tudományt, kezdve a matematikával és fizikával, mert hát lehet hogy az “elődök” rosszul gondolták (és ez megintcsak hülyeség). Vannak dolgok amiket el kell fogadni objektív igazságnak és kész :)

Az asztal amin a számítógem áll, igenis létezik. Nemcsak azért, mert én érzékelem, és nem is az érzékelésem által válik (kvázi) valóságossá; önmagában létező objektív valóság, amit én képes vagyok érzékelni, mint szubjektum. És így van ez az asztalomon kívül még egy rakás dologgal, amit Descartes szerintem fölöslegesen kérdőjelez meg.

Egyébként ha Isten félre akarna vezetni, akkor b*szhatnád a világ összes gondolkodását, finoman fogalmazva :) Szerintem már a gondolat is abszurd. Ráadásul kissé nagyképű is, vagyis Descartes talán azt képzelte, hogy ő a világ közepe, akivel Isten folyamatosan személyesen foglalkozik? Isten energiát fektet abba, hogy Descartes-ot “megtévessze”? LOL

Amit az erkölcsről ír, az is messze túl kiforratlan az én ízlésemnek. Az “ideiglenes etikája” egy rossz vicc. Dobd el a vallásos erkölcsöt, és aztán az ideiglenes etikában alkalmazd ugyanazt újra? Vannak benne jó gondolatok, de talán többre ment volna, ha nem relativizálja az egészet, hanem megpróbálja megragadni az abszolútot. Ott ért el valamit, ahol közelment az istenihez, hogy úgy mondjam.

Az ontológiai gondolatmenetek 99%-a mindenkinél vicc, Szent Anzelmtől Descartes-on át akármeddig. Nem is igazán értem, hogy hogyan képesek emberek a saját okoskodásukból megpróbálni levezetni valamilyen transzcendens igazság bizonyítását vagy létét. “Mivel én azt hiszem, hogy minden okozatnak van oka, ezért azt is hiszem, hogy a világnak mint okozatnak az okozója Isten, tehát mindenki láthatja, hogy Isten létezik”. Pffff. Szerintem egy valódi gondolkodó azért ennél többet ad magára, mondom ezt amellett, hogy nem akarom megsérteni pl. Aquinói Szent Tamást. Anzelm okoskodása ennél is nagyobb sületlenség, kvázi azzal bizonyítja Isten létét, hogy elképzelte, tehát van. Mondjuk ki a szörnyű igazságot: Descartes is majomságokat beszél ezzel kapcsolatban. “hogyan jutottam egy nálamnál tökéletesebb dolog gondolatára, s evidens módon felismertem, hogy az csak olyan természetű dologtól származhatik, amely valóban tökéletesebb nálam“. Komolyan? Ez kb. annyit tesz, hogy bármi létezik amit el tud képzelni. Honnan jutott a Repülő Spagettiszörny gondolatára? Evidens, hogy az csak a Repülő Spagettiszörnytől származhat…

Ide vezet, ha valaki önmagát teszi meg a világ közepének, és túl sokat mereng egzisztencialista kérdéseken :) Gondolkodik, tehát van, és mivel istenről gondolkodik, ezért isten is létezik. Hja.

Na mindegy, végülis volt sok okos gondolata is, de néhány esetben elvérzett, mint úgy általában az indulók 99%-a. Talán kissé nagyképűség tőlem en bloc leszólni az ontológia nagy neveit, de szerintem alapvetően rosszul közelítették meg a kérdést. A saját gondolkodásuk sajátosságaiból egy külső dolog vagy lény létezésére vagy milyenségére vonatkozó következtetéseket levonni… hát… nem túl okos dolog.

NN12
Olvasó
NN12

“Túl messzire viszi a kételkedést. Amikor már a 2+3-at is kétségbe vonja (lehet hogy az eredmény nem is 5?), akkor túllő a célon. Most akkor vagy nem tudhatunk meg semmiről semmit, mert nem léteznek objektív igazságok (és ez hülyeség), vagy nulláról kell újrafelfedeznünk és újrafeltalálnunk minden tudományt, kezdve a matematikával és fizikával, mert hát lehet hogy az “elődök” rosszul gondolták (és ez megintcsak hülyeség). Vannak dolgok amiket el kell fogadni objektív igazságnak és kész :)”

2+3 az biztos hogy 5 de lehetne 4 is (szubjektív oldal). Objektív keresztmetszet: nem lehetne egyszerre 4 is meg 5 is. Ennyi.

“Az asztal amin a számítógem áll, igenis létezik. Nemcsak azért, mert én érzékelem, és nem is az érzékelésem által válik (kvázi) valóságossá; önmagában létező objektív valóság, amit én képes vagyok érzékelni, mint szubjektum. És így van ez az asztalomon kívül még egy rakás dologgal, amit Descartes szerintem fölöslegesen kérdőjelez meg.”

Mindkettő által létezik. Minden létezik, amit tapasztalunk. Az álom mint álom, az asztal mint asztal. Objektivitás: létezik, mert tapasztalom, és úgy létezik, ahogyan tapasztalom. Egy megálmodott asztal, egy vak által kitapintott asztal és egy megfogott asztal nem lesz “ugyanaz”- de ezek mind az asztal aspektusaihoz tartoznak. Ezekben szerepel, hogy mit tapasztalunk, és hogyan.

“Az ontológiai gondolatmenetek 99%-a mindenkinél vicc, Szent Anzelmtől Descartes-on át akármeddig.”

Jó tudni, hogy a férfi filozófusok ennyi vicces dolgot összeírtak, bár nálam még mindig Schopenhauer vezet. :)

“Nem is igazán értem, hogy hogyan képesek emberek a saját okoskodásukból megpróbálni levezetni valamilyen transzcendens igazság bizonyítását vagy létét. “Mivel én azt hiszem, hogy minden okozatnak van oka, ezért azt is hiszem, hogy a világnak mint okozatnak az okozója Isten, tehát mindenki láthatja, hogy Isten létezik”. Pffff.”

Ügyes vagy. :)

“Szerintem egy valódi gondolkodó azért ennél többet ad magára, mondom ezt amellett, hogy nem akarom megsérteni pl. Aquinói Szent TamástAnzelm okoskodása ennél is nagyobb sületlenség, kvázi azzal bizonyítja Isten létét, hogy elképzelte, tehát van.”

Itt azért kiegészíteném, hogy amit elképzelünk az is létezhet, ha más nem elképzelt formában (aminek szintén megvan a maga hatása). Bár ez itt és most nem lényeges.

“Na mindegy, végülis volt sok okos gondolata is, de néhány esetben elvérzett, mint úgy általában az indulók 99%-a. Talán kissé nagyképűség tőlem en bloc leszólni az ontológia nagy neveit, de szerintem alapvetően rosszul közelítették meg a kérdést. A saját gondolkodásuk sajátosságaiból egy külső dolog vagy lény létezésére vagy milyenségére vonatkozó következtetéseket levonni… hát… nem túl okos dolog.”

No comment..

Deansdale
Admin

“2+3 az biztos hogy 5 de lehetne 4 is”

Objektíve biztosan 5. Akinek szubjektíve 4, azt nevezik tévedésnek, hallucinációnak. Az igazság természetén az egyén tévedése nem változtat.

“Minden létezik, amit tapasztalunk. Az álom mint álom, az asztal mint asztal.”

Szerintem kevered a szubjektumot – az élményt – a valósággal. Amit álmodsz, az nem valós azon felül, hogy az agyadban mindenféle elektronok randalíroznak, illetve ha szellemi síkon nézed, akkor elkezdhetünk variálni, hogy ott mi valós, de akkor kiléptünk a “valóság” keretei közül, és veszélyes vizekre eveztünk :) Én a “valós” valóságról beszélek, ahol ténylegesen van egy asztalom, ami akkor is létezik, ha senki és semmi nem érzékeli, nem tapasztalja a létét. Az álmaim (és bárkiéi) ilyen értelemben nem léteznek, mert tulajdonképpen nem többek téves észleléseknél. Ha azt álmodom, hogy 2 asztalom van, attól az még nem lesz objektív valóság. De az 1 létező asztalom objektíve létezik attól függetlenül, hogy ébren vagyok, alszom, vagy meghaltam.

“Objektivitás: létezik, mert tapasztalom”

Az objektivitást pontosan az definiálja, hogy semmi köze a tapasztalásodhoz. Amit tapasztalsz, az szubjektív. A plútó viszont akkor is létezik, ha nem “tapasztalja” senki.

“Jó tudni, hogy a férfi filozófusok ennyi vicces dolgot összeírtak, bár nálam még mindig Schopenhauer vezet. :)”

Ebből ne csináljunk nemi vitát, mert könnyű lenne a magas labdát azzal lecsapni, hogy a férfiak legalább csináltak valamit, a nőktől meg semmire sem futotta… Schopenhauer egyébként egészen értelmes ember volt, ami látszik a nőkről kialakított véleményén :)

“Ügyes vagy. :)”

Kösz, nem tudom mennyire vágod, hogy az Aquinói Tamás 5 ontológiai érve közül a “második út” leírása volt.

“amit elképzelünk az is létezhet”

Bármit elképzelhetünk és bármi létezhet, de itt bizonyításokról beszéltünk… Képzelgéssel valamit bizonyítani pedig eléggé macerás.

“No comment…”

Egy no commentért kár volt beidézned az egész bekezdést :) Ha megnézted pl. Anzelm ontológiai érvelését a wikin, azt látod, hogy egy rakás hagymázas hülyeség, egy kisszerű elme körkörös és kicsavart okoskodása egy olyan céllal, amit így eleve lehetetlen elérni. Nem szívesen mondom ezt, mert sokan tisztelik azért amit csinált/elért, dehát az ontológiai érvelése – sok más vallásos gondolkodóval egyetemben – kritikán aluli, nevetséges fantazmagória. Ha most ettől én lettem nagyképű, ennyit vállalok…

NN12
Olvasó
NN12

Objektíve biztosan 5. Akinek szubjektíve 4, azt nevezik tévedésnek, hallucinációnak. Az igazság természetén az egyén tévedése nem változtat.”

Mindegy, minek nevezzük- 4-nek vagy 5-nek. De akkor átfogalmazom. Minden további nélkül lehet “5” a fennálló differenciáltság folytán. És bizony lehetne “nem 5” is. Ami nem lehet: hogy egyszerre legyen mindkettő. De szerintem itt már picit másról beszélünk.

“Szerintem kevered a szubjektumot – az élményt – a valósággal. Amit álmodsz, az nem valós azon felül, hogy az agyadban mindenféle elektronok randalíroznak, illetve ha szellemi síkon nézed, akkor elkezdhetünk variálni, hogy ott mi valós, de akkor kiléptünk a “valóság” keretei közül, és veszélyes vizekre eveztünk :) ”

Azt írtam- mint álom. Hogy ezt milyen módszerrel írom le, (biológiai, kémiai, stb), az lényegtelen (ebből a szempontból). A lényeg: hogy az “álom” és a “valóság” különbözik. És ezzel még azt sem állítottam, hogy egyértelműen és feltétlenül megkülönböztethető, nyugodtan lehet benne kételkedni, mikor melyiket éljük át. :)  A valóság fogalmát én viszont jobb szeretem abban az összefüggésben alkalmazni, melynek része az álom, képzelet, hallucináció, minden tapasztalat, minden ami hatással van.

“Én a “valós” valóságról beszélek, ahol ténylegesen van egy asztalom, ami akkor is létezik, ha senki és semmi nem érzékeli, nem tapasztalja a létét.”

És olyankor milyen? Valós valóság- LOL :)

Hiszek az objektivitásban, de a dolgok önmagában való létének elvonatkoztatását feleslegesnek tartom- illetve az egészet nem így közelítem meg. Te milyen vagy, ki vagy, ha az ég világon semmit sem tapasztalsz? Meg tudod határozni önmagad? Descartes odáig jutott: “gondolkodom, tehát vagyok”. De ha semmiről sem gondolkodsz, létezel? Persze, Descartes tapasztalta önmagát, így rögtön létrejött egyfajta differenciáltsága a valóságnak. (És épp ezért ez a legalapvetőbb objektivitás, a “lényeg” számomra- nem pedig az, létezik-e az asztalod önmagában).

“Ebből ne csináljunk nemi vitát, mert könnyű lenne a magas labdát azzal lecsapni, hogy a férfiak legalább csináltak valamit, a nőktől meg semmire sem futotta… Schopenhauer egyébként egészen értelmes ember volt, ami látszik a nőkről kialakított véleményén :)”

Ezen már akkor is nevettem, amikor felhoztad- sőt, régebben sokat olvasgattam, amikor nevetni támadt kedvem. :) Schopenhauer önmagáról közölt egyfajta beható “véleményt”, de tényleg felesleges nemek kérdését csinálni belőle.

“Kösz, nem tudom mennyire vágod, hogy az Aquinói Tamás 5 ontológiai érve közül a “második út” leírása volt.”

Attól lehetsz ügyes- sokaknak mások gondolatai sem jutnak eszükbe, amikor szükségük lenne rá!

“Bármit elképzelhetünk és bármi létezhet, de itt bizonyításokról beszéltünk… Képzelgéssel valamit bizonyítani pedig eléggé macerás.”

Ebben egyetértünk- kivéve abban, hogy bármit elképzelhetsz.

“Egy no commentért kár volt beidézned az egész bekezdést :) Ha megnézted pl. Anzelm ontológiai érvelését a wikin, azt látod, hogy egy rakás hagymázas hülyeség, egy kisszerű elme körkörös és kicsavart okoskodása egy olyan céllal, amit így eleve lehetetlen elérni. Nem szívesen mondom ezt, mert sokan tisztelik azért amit csinált/elért, dehát az ontológiai érvelése – sok más vallásos gondolkodóval egyetemben – kritikán aluli, nevetséges fantazmagória. Ha most ettől én lettem nagyképű, ennyit vállalok…”

Ha nem pártolom az ontológiai érveléseket, miért kell még egyszer kifejtenem? Ha nem értettem volna egyet- akkor arról írok. (Istenről és a benne való hitről meg már nyilatkoztam :)

Deansdale
Admin

“Mindegy, minek nevezzük- 4-nek vagy 5-nek.”

Ha általánosságban érted, oké. Én konkrétan a 2+3-ról beszéltem, ami nem lehet semmi más, csak 5. Az objektivitás pontosan ezt jelenti, egy iszonytató és visszavonhatatlan merevséget, ami az embertől független – annak bármilyen vágyaival, álmaival, elképzeléseivel egyetemben. Ha nem létezik majd egyetlen ember sem a világon, aki tudná, hogy 2+3=5, az akkor is igaz lesz. Ha mindenki azt képzeli, hogy 2+3=4, akkor is 5 lesz. Ha eljön a “nagy krach”, és a világegyetem összeesik az ősrobbanás előtti állapotába, kvázi megszűnik létezni, akkor is igaz lesz, hogy 2+3=5. Pontosan ettől objektív, és pontosan ettől lesz minden más értelmezés szubjektív, vagyis “egyéni”, tehát a sajátod. Ami lehet igaz vagy hamis. Az objektív dolog nem lehet hamis.

Lehet, hogy másról beszélünk, de nem árt az ilyeneket tisztázni :)

“A valóság fogalmát én viszont jobb szeretem abban az összefüggésben alkalmazni, melynek része az álom, képzelet, hallucináció, minden tapasztalat, minden ami hatással van.”

Az a te szubjektív világod, hogy mit álmodtál, hallucináltál, tapasztaltál. Nem objektív, tehát nem “valóság”. Az a “te valóságod”, a te élményeid. De az abszolút igazság mindig feljebbvaló a szubjektív igazságnál.

Egyébként vicces, hogy erről vitázunk, mi, így, itt, mert történetesen pont a férfiprincípium az abszolút igazság, míg a női princípium a “relatív igazság”. És épp ezért kell a férfiaknak irányítani a társadalmat, mert a nők nem igazán tudják kívülállóként szemlélni a dolgokat. Ha egy nő vezet, akkor óhatatlanul is a saját valósága felé torzítja a közösséget, vagyis fix elvek helyett mindig azt teszi, amihez kedve van, és ez ritkán vezet jóra – ahogy azt Fedrz nemrég megírta.

“És olyankor milyen? Valós valóság- LOL :)”

Valami fantasztikusan mindegy, hogy az asztal olyankor milyen, amikor nem tapasztalom. A lényeg az, hogy létezik. Nem tudsz kilépni a saját nézőpontodból? Kábé azt mondod, hogy ha te elhunysz, akkor megszűnik a világ. Ne mindent saját magadon keresztül szemlélj, létezik egy világ rajtad kívül is… És pont azt nevezik “objektivitásnak”. Ha mindent magadhoz mérsz, akkor egy szubjektív világban élsz.

“Te milyen vagy, ki vagy, ha az ég világon semmit sem tapasztalsz? Meg tudod határozni önmagad? Desartes odáig jutott: “gondolkodom, tehát vagyok”. De ha semmiről sem gondolkodsz, létezel?”

Nézd, szubjektív alapokon próbálod definiálni az objektivitást. Ennek így nincs értelme. Persze hogy létezel, akkor is ha kómába esel, ha alszol, ha ugrálsz, ha gondolkodsz vagy nem – mindegy. A létezésed létkérdés, és semmiféle okoskodás nem tud ezen változtatni. Hogy mit tapasztalsz, vagy hogy téged hogyan tapasztalnak mások, az egy másik történet.

“(És épp ezért ez a legalapvetőbb objektivitás, a “lényeg” számomra- nem pedig az, létezik-e az asztalod önmagában).”

Véletlenül fordítva használod az objektív és a szubjektív fogalmát :D Ami neked “lényeg”, a tapasztalás minősége, az pontosan a szubjektivitás.

Belleville
Újságíró

úgy is fogalmazhatnánk, hogy 2+3=5, vagy egy kettőhöz végtelenül közeli szám, és egy háromhoz végtelenül közeli szám öthöz végtelenül közeli összege. De nem pontosan öt. Utóbbitól az ókori görögök kiátkoztak volna ezért, de nekünk létszükséges, hogy túl lássunk a kettő, plusz három egyenlő ötön.

 

Alter Ego
Szerkesztő

Nekem továbbra is kézenfekvő, hogy az alaptézisek kereséséhez pontosan addig lehet (ezért szükségszerű is) kétségbe vonni mindent, amíg nem adódik egy pont ami már cáfolhatatlan, merthogy egészen addig a pontig fennáll a tévedés lehetősége.

Isten létéről nem mernék vitatkozni. :)

Egyébként ontológia terén Gorgiasz a kedvencem, lenyűgöz, ahogyan egy hajszál híján sikerült bizonyítania, hogy tulajdonképpen nem létezik semmi sem. Nincs mese, ahogyan a szolipszizmusnak is látom az értelmét, úgy szimpatizálok ezzel a perverz bravúrral is. :)

NN12
Olvasó
NN12

Találhatsz egy objektív keresztmetszet, az nem elég neked? :)

“Egyébként ontológia terén Gorgiasz a kedvencem, lenyűgöz, ahogyan egy hajszál híján sikerült bizonyítania, hogy tulajdonképpen nem létezik semmi sem.”

Jaj. :D De az a hajszál híján pont elég. :D Meg aztán egyfajta perverziónak még el is megy. :)

 

Alter Ego
Szerkesztő

Jahh, szerintem egyébként a szolipszizmus sem akkora baromság, mint amekkorának látszik. Célja nem az, hogy bizonygassa a (szolipszista felvetés szerint egyébként ugye, nem is létező) többi embernek, hogy ők bizony nem léteznek, sokkal inkább az, hogy felmutassa a gondolkodó elme bravúrját, amellyel még a saját észleléseit is teljes egészében kételkedés tárgyává teheti. Ezzel pardox módon mintegy bizonyítva az objektivitásra való képességét. Legalábbis így hiszem…

Deansdale
Admin

Mint művészet lehet értelme, de én azért nem tudom értékelni, mert nem jut használható eredményre. Mihez kezdjek azzal a gondolattal, hogy talán nem is létezek, vagy senki sem, vagy bármi? :) Számomra a szolipszizmus öncélú mentális gyakorlat, haddnemondjam: szellemi maszturbáció. Én ennél jóval praktikusabb elme vagyok, elfogadom alapvetésnek azt ami alapvető, és onnantól kezdve a kétkedés csak hátráltató zavaró tényező. Úgy értem van a kétkedésnek egy arany középútja, meg két szélsősége. A vallásos vakhit az egyik értelmetlen szélsőség, ahol kétkedés=0; a szolipszizmus a másik értelmetlen szélsőség, ahol kétkedés=∞. Mindkettő butaság.

Ha kőműves lennék, akkor nem vonhatnám kétségbe a vakolókanál és a vízmérték létezését vagy értelmét, mert meg kell építenem azt a rohadt házat, és nem érek rá értelmetlen kérdéseken feszengeni :) …ha érted mire gondolok.

Persze ahogy próbáltam érzékeltetni ez már egyéni ízlés kérdése. Számomra az efféle “létkérdéseknek” nincs túl sok értéke, de másnak attól még tetszhet :)

Alter Ego
Szerkesztő

Nekem ez így sántít egy kicsit, mert ha a szolipszizmus felesleges, akkor a filozófia, amely ilyen felesleges dolgokat (is) létrehoz önmaga is többé-kevésbé felesleges. És ezt természetesen bármelyik kőműves alátámasztja. A nyomorult filozófusok félúton visszafordulhattak volna a kőműves kanálhoz, mielőtt még véletlenül ilyen hülye gondolatuk (is) támad a falazás közben. ;)

NN12
Olvasó
NN12

Hume nem véletlenül dobott volna ki annyi könyvet. Egyébként ha számodra nem felesleges, akkor volt értelme megírni. Legyen agytorna, szellemi maszturbáció, vagy szórakoztató irodalom- kinek mi.

“A nyomorult filozófusok félúton visszafordulhattak volna a kőműves kanálhoz, mielőtt még ilyen hülye gondolatuk (is) támad a falazás közben. ;)”

Az más kérdés, hogy egyesek szerint többet is értek volna vele. :)

Decartest egyébként még bírom is, ő legalább nem kérdőjelezte meg paradox módon a saját létét. Szókratészt is bírom a módszerei miatt, hiába tett egy olyan durván paradox és minden logikát nélkülöző kijelentést, miszerint: “Csak azt tudom, hogy nem tudok semmit”.

NN12
Olvasó
NN12

Elnézést. Decartes-ot. :)

Deansdale
Admin

Na várj, attól hogy a filozófia egy ága “fölösleges”, az egész még nem lesz az.

Másfelől persze azért el lehet mondani, hogy a filozófia nagy része tényleg fölösleges, kezdve a nagy görög mesterek korszakokon át tartó háborúitól, hogy melyik az alapelem: a föld, vagy a levegő, vagy a satöbbi… Nagyon sok hülyeségen jártatták az agyukat, ami mondjuk tévé meg internet hiányában érthető is valamelyest. Számomra ott kristályosodik ki ez, ahol kifejtik (már a nagy görög mesterek), hogy nyers logikával bármit és az ellenkezőjét is be lehet bizonyítani. És tényleg. Vagyis az egész agytúráztatás csak akkor ér valamit, ha objektíve valós kiinduló adatokból valamiféle logikus és igaz következtetésre jutunk. Egyébként csak múlattuk az időt mentális maszturbációval.

Erre próbáltam utalni a kőműves hasonlattal.

Például az egy “mentális kőművesmunka”, ha a valós adatokból kiindulva (a női munkavállalók összessége azért keres kevesebbet mint a férfi munkavállalók összessége, mert többet dolgoznak részmunkaidőben, kevesebbet túlóráznak, stb.) eljutunk egy logikus és igaz következtetésig (a feminista dogma a női bérezéssel kapcsolatban hazugság). Ez értelmes elfoglaltság, vagyis úgy használtuk az agyunkat, hogy valamiféle értelmes produktum lett belőle. Ehhez képest a “létezem-e, vagy csak az álmom álmának álma vagyok?”-féle ökörködés tényleg értelmetlen.

NN12
Olvasó
NN12

Ilyen kérdések és viták ma is dúlnak (csak már más tartalommal és más szinteken). Ősrobbanás vagy teremtés, stb. Hogy választékosabban fejezik ki magukat a résztvevő felek, más kérdés. Különben bármit nem bizonyíthatsz be (főleg az ellenkezőjével együttesen).

Ha megszakadsz sem bizonyíthatod, hogy 2+3= meg egyidejűleg nem = 5-tel…

Deansdale
Admin

Ontológiai és szolipszista okoskodásokkal lehet bármit bizonyítani… :) Az viszont nem az én asztalom, de biztos vagyok benne, hogy bármelyik görög filozófus 2 perc alatt “bizonyítaná” neked, hogy 2+3 egyenlő nullától végtelenig bármivel és mindennel. Nade pont ezért mondtam azt, amit mondtam, vagyis hogy van “értelmes” és “értelmetlen” filozófia.

Viszont ezek a viták tényleg továbbfejlődtek, mert míg azon vacillálni, hogy a tűz vagy a víz a fontosabb őselem merőben illuzórikus, addig az ősrobbanás konkrét tudományos kérdés. Ha rájövünk, hogy hogyan és miért zajlott, akkor a valóság újabb kirakós-darabkáit fogjuk a kezünkbe kaparintani.

NN12
Olvasó
NN12

Most nincs időm hosszas kommentre. De megint sok a felesleges kérdés (és kételkedés)- ami néha nem lebont, hanem újabb felesleges kérdéseket teremt.

“Célja nem az, hogy bizonygassa a (szolipszista felvetés szerint egyébként ugye, nem is létező) többi embernek, hogy ők bizony nem léteznek, sokkal inkább az, hogy felmutassa a gondolkodó elme bravúrját, amellyel még a saját észleléseit is teljes egészében kételkedés tárgyává teheti. Ezzel pardox módon bizonyítva az objektivitásra való képességét. Legalábbis szerintem…”

Itt újra a “valóság illúzió-e?” kérdéskörhöz juthatnánk el. Újra csak bizonyos összefüggésben, egymáshoz való viszonyban van értelme “álomról”-“illúzióról” ÉS “valóságról” beszélni, nem pedig totális értelemben. Ez a mindennapok során remekül alkalmazható módszer (csak álmodtam, hallucináltam, stb.)

Ám a valóság egészének tekintetében: ha az észlelésben nem feltételezzük mindkettőt (amelyben az objektív alapot épp az egymás közötti különbség adhatja, ez az az objektív keresztmetszet amiről beszéltem)- tehát ha csak az egyik van jelen, az esetben:

Nekem tökéletesen “mindegy”, a többi ember létezik-e valamilyen “külső” formában, vagy az egész “valóság” csak az én elmémben van jelen. Vagy, hogy van-e az anyagnak valamiféle soha meg nem ismerhető, elvonatkoztatott, “önmagában való léte”. A valóság totalitására emelve ezek a kérdések feleslegesek. Amíg minden ugyanúgy működik, meg tudom fogni az asztalomat, ütni tudom a billentyűzetemet, meg tudom inni a kv-mat, tökmindegy, ez mind az elmémben lévő illúzió-e amit én vetítek ki- vagy külső “tapasztalat”, mely az érzékelés útján befelé tart.

(Nem így hangzik, de “amint bent, úgy kint”).

Szívesen írnék még Hume-ról is, ő kapiskált valamit.  (Csak a dolgok tulajdonságait tapasztalhatjuk, nem magukat a tárgyakat- de itt ő is elakadt).

Meg ugyebár a húzósabb téma: ha az egyik golyó meglöki a másikat, akkor hogyan bizonyítható objektíve, hogy a másik attól indult el? Illetve, gravitáció: ha valamit leejtünk, nem tudhatjuk, hogy mitől tart lefelé; akárhányszor tapasztaljuk, hogy lefelé tart, nem tapasztalhatjuk mindig.

Kell még kételkedés? :)

A tudomány kérdései talán(!) sosem lehetnek végleg tisztázottak, hacsak nem döntünk úgy egyszerre mind, hogy márpedig elfogadunk egy álláspontot és kész.

(Dean-ben viszont kellemsen csalódtam: nem tartja feltétlenül lehetetlennek logikai értelemben a “vallás” (Isten?) és evolúció együttes fennállását). Az evolúció törvényszerűségei természetesen bizonyíthatók- viszont mindezek a jelenre vonatkozó érvek. Visszafelé nem működnek. Nem magyarázhatják pontosan azt, hogyan jött létre a mai ember. (Itt már egyre több a lehetőség, fraktálszerűvé válik a dolog!)

Vannak a levezetésében olyan megközelítések, melyekre azonban azért nem reagálok, mert teljesen másképp közelítem meg már fogalmi szinten is őket.

“Érdekes módon a tudomány mindig a legérdekesebb résznél torpan meg, vagyis felismerte az evolúciót, de nem tudja megmondani, hogy hogyan keletkezett az élet. Sejtegetik az ősrobbanást, de nem igazán tudjuk, hogy mi is történt igazából, és miért. Általában a “hogyan”-okra válaszolgat a tudomány, de az embereket jobban érdekelné a “miért”, amire mindössze annyi a válasz, hogy “hátizé, véletlenül”. Nem túl kielégítő, de akár azt is mondhatnám, nem túl tudományos válasz.”

Biztosan fel kell tenni ezeket a kérdéseket?

Erről fentebb már írtam. A “véletlenhez” hasonló logikai “odább-tolás” lehet Isten feltételezése is. Nyilván Isten idézte elő mindezt (ezzel nem magyarázzuk magát a “felesleges” kérdést, csak megkerüljük). Arrább “toljuk”- Isten transzcendens, nem kell magyarázni.

Viszont a kreacionizmus kontra evolúció vitákat épp azért nem szeretem, mert a kreacionisták is tudományos eszközökkel kívánnak érvelni. Ha nem kell magyarázni, akkor hinni kell benne. Pont. :)

/Bocs, kicsit mégis hosszú lett/.

 

Deansdale
Admin

“Most nincs időm hosszas kommentre.”

Milyen az amikor van? :)

NN12
Olvasó
NN12

Szerintem volt már részed benne néha. :)

Deansdale
Admin

“(Dean-ben viszont kellemsen csalódtam: nem tartja feltétlenül lehetetlennek logikai értelemben a “vallás” (Isten?) és evolúció együttes fennállását).”

Isten és evolúció soha nem zárták ki egymást. Aki azt hitte, az félreértett valamit. Egyik sem érv a másikkal szemben semmilyen szinten vagy formában.

NN12
Olvasó
NN12

Pedig elég sokan hiszik ezt.

Deansdale
Admin

“Biztosan fel kell tenni ezeket a kérdéseket?”

Miért ne???

“A “véletlenhez” hasonló logikai “odább-tolás” lehet Isten feltételezése is. Nyilván Isten idézte elő mindezt (ezzel nem magyarázzuk magát a “felesleges” kérdést, csak megkerüljük).”

Kivéve, ha létezik Isten, mert akkor nem megkerültük a kérdést, hanem válaszoltunk rá…

Egyébként a “véletlent” marhanagy tudományos gyávaságnak tartom; akkor használják, amikor nem merik bevallani, hogy nem tudják / tévedtek.

NN12
Olvasó
NN12

Igaz, időtöltésnek megteszi. Részben jogos. A másik is. (Az evolúciónál hogyan magyarázod a “véletlen” fogalmát?- OK, hogy szelekció, de a mutációk elvileg véletlenül jönnek létre; mellesleg a véletlen szintén az “okságot” küszöböli ki, és azt, hogy ne kelljen a magyarázatok magyarázatainak magyarázatát a végtelenségig feltételezni. Esetleg ha elintézed annyival, hogy “van és kész”).

Ezért nem használom már ezeket a “lineáris” megközelítéseket.

Deansdale
Admin

A génmutációkat nevezhetjük “véletlennek”, azzal nincs semmi gond. (Persze ezoterikus oldalról azt is lehet vitatni, de…) Bizonyos “világi” értelemben a véletlenszerűség természetesen létezik.

Azzal van gond, amikor elég komoly kérdésekre adnak ilyen kitérő választ.

NN12
Olvasó
NN12

“Ha általánosságban érted, oké. Én konkrétan a 2+3-ról beszéltem, ami nem lehet semmi más, csak 5. Az objektivitás pontosan ezt jelenti, egy iszonytató és visszavonhatatlan merevséget, ami az embertől független – annak bármilyen vágyaival, álmaival, elképzeléseivel egyetemben. Ha nem létezik majd egyetlen ember sem a világon, aki tudná, hogy 2+3=5, az akkor is igaz lesz. Ha mindenki azt képzeli, hogy 2+3=4, akkor is 5 lesz. Ha eljön a “nagy krach”, és a világegyetem összeesik az ősrobbanás előtti állapotába, kvázi megszűnik létezni, akkor is igaz lesz, hogy 2+3=5. Pontosan ettől objektív, és pontosan ettől lesz minden más értelmezésszubjektív, vagyis “egyéni”, tehát a sajátod. Ami lehet igaz vagy hamis. Az objektív dolog nem lehet hamis. Lehet, hogy másról beszélünk, de nem árt az ilyeneket tisztázni :)” Rég túlhaladott számomra ez a szemléletmód- ezért nem is kellene vitatkoznom veled, de legyen. :) Szerintem egyszerűen nem értesz. A valóságnak része vagy. Ha tetszik neked, ha nem. Erre bizonyos emberek már “rájöttek”, mások előszeretettel (és feleslegesen!) próbálnak mindenféle tőlük független, feltételezett dolgot elvonatkoztatni. Ezt most nem hiszem, hogy érteni fogod (illetve valószínűleg félreérted). Amikor valamit tapasztalsz, az ég világon semmi jelentősége nincs annak, hogy önmagában milyen. Ezért kérdeztem rá arra, amire válaszolni sem tudtál: milyen az asztalod, amikor nem vagy ott? Érdemes objektivitást feltételezni- de semmiképpen nem ebben a durva értelemben. Mert így semmiféle haszna és jelentősége. Tisztában vagyunk vele, hogy más az az asztal neked, és mondjuk egy macskának, másképp látjátok, mást jelent számotokra- és azzal is, hogy létezik. Az asztalt mindenki másképp tapasztalhatja. Válaszd ki, melyik az abszolút és objektív “valamilyensége”- sok sikert. :) “A valóság fogalmát én viszont jobb szeretem abban az összefüggésben alkalmazni, melynek része az álom, képzelet, hallucináció, minden tapasztalat, minden ami hatással van.” “Az a te szubjektív világod, hogy mit álmodtál, hallucináltál, tapasztaltál. Nem objektív, tehát nem “valóság”. Az a “te valóságod”, a te élményeid. De az abszolút igazság mindig feljebbvaló a szubjektív igazságnál.” Miért szenvedsz ezzel. Állítottam én az ellenkezőjét? “Egyébként vicces, hogy erről vitázunk, mi, így, itt, mert történetesen pont a férfiprincípium az abszolút igazság, míg a női princípium a “relatív igazság”. És épp ezért kell a férfiaknak irányítani a társadalmat, mert a nők nem igazán tudják kívülállóként szemlélni a dolgokat. Ha egy nő vezet, akkor óhatatlanul is a saját valósága felé torzítja a közösséget, vagyis fix elvek helyett mindig azt teszi, amihez kedve van, és ez ritkán vezet jóra.” Bizonyítsd. Sok sikert. :) :D (Értsd: ilyen szavakat én is egymás mellé tudok dobálni, ha már tényszerűségnél, objektivitásnál és kétkedésnél tartunk- támaszd alá megkérdőjelezhetetlen “2+3=5” típusú érvekkel a feltételezésed. Meséket más férfiak is tudtak írni- persze, be is állhatsz a sorba). :) “És olyankor milyen? Valós valóság- LOL :)” “Valami fantasztikusan mindegy, hogy az asztal olyankor milyen, amikor nem tapasztalom. A lényeg az, hogy létezik.” Erről van szó! 1. Ha mindegy, akkor miért foglalkozni a kérdéssel. 2. Azt állítod, hogy létezhet olyan létező, ami semmilyen? (Nem félreérteni- abszolút nem oda akarok kilyukadni, hogy az asztal hirtelen eltűnik ha nem vagy ott és megteremtődik, amikor ránézel :) “Nem tudsz kilépni a saját nézőpontodból? Kábé azt mondod, hogy ha te elhunysz, akkor megszűnik a világ. Ne mindent saját magadon keresztül szemlélj, létezik egy világ rajtad kívül is… És pont azt nevezik “objektivitásnak”. Ha mindent magadhoz mérsz, akkor egy szubjektív világban élsz.” Nem. Ha az objektivitásnál maradunk, annyit mondhatunk: feltételezhetsz egy világot, ami rajtad kívül létezik tőled tökéletesen független. Elvonatkoztathatod. Ez használható, és használatos módszer. Ezzel kezeljük a tapasztalat anyagát (ahogyan szintén külön választjuk a külső és belső dolgokat). A szubjektivitásról és objektivitásról épp ezért nyilatkoztam fentebb- hogy bizonyos összefüggésben nagyon is van értelmük. A világ, mint totalitás egészére vonatkoztatva azonban felesleges rákérdeznünk a dologra. Te vitted el ebbe… Tovább olvasás »

Deansdale
Admin

Na jó, ezt a vitát így nem folytatom, hülye lennék muníciót szolgáltatni a trollkodásodhoz. Eddig is hülye voltam, hogy megtettem.

NN12
Olvasó
NN12

OK :) No problem. :) (Pedig egész jól indult!)

NN12
Olvasó
NN12

Bocs, kihagytam valamit:

Ha el szeretnél vonatkoztatni egy feltételezett valóságot a meglévő valóság mögé, amely minden tapasztalattól és attól függetlenül létezik hogy tökéletesen semmilyen, szíved joga. :)

De minimum megindokolhatnád, gyakorlati szempontból mi értelme? Azon kívül, hogy valamiféle hm.. szubjektíve nyugtató hatással van rád, vagy ilyesmi? :)

NN12
Olvasó
NN12

Na jó, még egy kör. :)

“Ha eljön a “nagy krach”, és a világegyetem összeesik az ősrobbanás előtti állapotába, kvázi megszűnik létezni, akkor is igaz lesz, hogy 2+3=5. ”

Itt már a feltételezések feltételezéseinek feltételezéseivel állunk szemben, de én kíváncsi természet vagyok. Ha ezt szántad indoknak, akkor feltenném az alábbi kérdéseket.

Ha az ég világon “semmi” sem létezne, hol, mikor, miben, hogyan lenne 2+3=5? Lógna a levegőben?

Mivel bizonyítod, hogy volt ősrobbanás?

Milyen volt az ősrobbanás előtti állapot?

Hol írtam én olyasmiről, hogy ha tegyük fel a vörös hajú emós fiúvá változott boriszról álmodok (bocs, ilyesmi garantáltan nem fog előfordulni!) az befolyásolja a “2+3=5” képteltet, esetleg szubjektíve azt, hogy én azután 4-nek vagy 3-nak fogom gondolni, mivel belekeverem nőies természetemből adódóan álmaimat és képzeleteimet? :) Vagyis, miből következtettél erre?

*A fenti kijelentés (2+3=5) mint minden más igazság valaminek a szempontjából értendő. Már leírtam, de megteszem újra. Bizonyos összefüggésben van értelme.

De egye fene. Ha reggelre meg tudtok egyezni abban, mit jelentenek abszolút módon az Einstein által mondottak, milyen Istenben hitt és hogyan- még azt is elhiszem, hogy a férfiak alkalmasak a társadalom vezetésére (ami persze még mindig nem bizonyítja, hogy a nők nem azok). :)

Különben ezt épp azért vagyok kénytelen leírni, mert makacsul ragaszkodom az objektivitáshoz. Ahhoz az említett szűk keresztmetszethez, aminek van értelme..

Adolf Weininger
Újságíró

Fenti cikke és kommentjei alapján úgy látom, hogy Boriszban a felvilágosult (= szellemdús, nem földhözragadt) ateizmus egyik magas szintű képviselőjét tisztelhetem. Tisztelem is.

De közben tesztelem is:)

Szerintem – és nem csak szerintem – a valódi szellemiség egyik sarokköve, hogy a vallás (ami nálunk speciel a keresztény vallást jelenti összes önellentmondásával és rémtettével) úgy kell a léleknek, mint testnek a kenyér. Tavaszi zápor, fűszere a földnek. Ha a vallásról lemondunk, a lélekről is lemondunk. Amely lemondás azonban elméleti kérdés, mert nem szabad döntés eredménye: ha van lelkünk, nem leszünk képesek a vallásról – a valódiról – lemondani. A felekezetiség, a templomba járás csak mellékzöngéje a valódi vallásosságnak.

Ezért a magukat vallástalannak tartó – ám lelkes – emberekből időnként ki szokott kandikálni a hiszek. Nem azért mert hazugok, hanem mert személyiségük egyik dimenzióját rejtegetik, főleg saját maguk elől, nem rosszaságból, hanem mert ilyenné formálta világképüket a rájuk ható világ. Kire a papné, kire a pap:) A hatályon kívül helyezhetetlen igazságokat – a lelkes ember vallásossága ilyen igazság – az ember akkor is igazolja, ha épp kétségbe vonja. A lélek számára isten életszükséglet, ahogy a hal se tud lemondani a vízről. Bár egy okos fogas mondhatja, jószándékúan és tudósan: “hagyjuk ezt a víz dolgot, lecsengett ügy, új ismereteink szerint nem létezik, több évezredes hiedelem volt csupán”. (A tényleg lélektelen embereknek viszont tényleg nem kell Víz, ők tényleg elvannak Zápor nélkül. Mert vannak ilyenek, szó szerint lelketlen emberek, akik egyáltalán nem az ördög emberei, egyszerűen csak lélektelenek. Senki se tökéletes… Sokan vannak-e vagy kevesen nem tudom, nem is nagyon érdekel, de vannak; partra vetett halak, öntözetlen földek ők.)

Borisz – kinek van lelke, sőt nagy lehet – cikkében szerintem azzal bizonyítja saját megbúvó vallásos szemléletét, hogy egy anyagtalan, szellemi fenomén, a Globális Szörnyeteg uralmát feltételezi a mai világ fölött, amely világ minden ízében anyaginak és szellemtelennek tételezi önmagát. A cikk az idealizmus hamisítatlan eszméjén alapul, jó és mély értelemben.

Tibi
Olvasó
Tibi

Rendkívül erős és józan cikk. Sok szempontból felnyitotta a szemem, tényleg nem érdemes mezei blogokon vitatkozni feministákkal, hisz meggyőződéssel hazudoznak gyűlölködnek. És, bár lassan 2 éves ez az írás, semmit nem vesz el az értékéből; pontosan olvassa le a rendszert – s annak kiszolgálóit -, Paul Elam finomra hangolt precíz gondolatmenetéhez tudnám hasonlítani ezt a tartalmas olvasnivalót.