A Globális Szörnyeteg

A háborúban a katonák lövik egymást. A templomban a hívek énekelnek. A cégnél az alkalmazottak dolgoznak. Látszólag különálló emberek, látszólag egyéniségek, de összeköti őket egy közös cél – egy olyan, amit nem értenek pontosan, de az életüket és vérüket adják érte. Sokszor szó szerint. Külön-külön eszük ágában sem lenne ezt tenni, de így, egységbe tömörülve boldogan cselekednek egy ütemre, valamilyen láthatatlan akarat szerint.

Abszurd, ugye?

Valahogy talán csak azért nem, mert már megszoktuk.

Amikor a feminizmusról van szó, mindig valami olyat értünk mögötte, ami egyfelől mozgalom, másfelől társadalmi öntudat, felfogás, hozzáállás, tengely a világról szóló elméletben. De amikor ezt nézzük, nem a lényeget nézzük. A lényeg teljesen más, és ott van az orrunk előtt, mindenhol. Igaz, hogy mozgalom, igaz, hogy gondolkodásmód, de sokkal-sokkal jobban szervezett, sokkal-sokkal komplexebb, mint első látásra tűnik.

Vigyük távolabb a kamerát!

Láttunk már olyat, hogy egy eszme (Dawkins szavaival élve: mém) be akarja kebelezni a világot, el akarja érni, hogy hatalma legyen. Az első célkitűzés mindig ez: a befolyás, és csak utána jön az, hogy sok emberben terjedjen el. Ha csak a vallást vesszük, annak is az a célja, hogy egy csomó irányítható embert irányítson; és amiért erre tökéletesen alkalmas, azt gyakran eltanulja tőle mind a nagyvállalat, mind a hadsereg.

Itt az elv a lényeg. Azt kell megérteni. A trükk, amivel a tömeget maga mellé tudja állítani egy eszme. Semmi mást nem csinál ugyanis, mint kis juttatásokat ad a híveknek: olyasmiket, amire annak a legnagyobb szüksége van. Lelki nyugalmat. A tudatot, hogy ő jó ember. Az érzést, hogy a többiekkel összetartozik. Könnyen felfogható ellenségképet, hogy harc közben ne kelljen erkölcsi problémákkal bíbelődni. Általános Gonoszképet, közösen gyűlölhető démont, ami ellen bármit tenni hősi tett. Ezek nagyon fontos alapelemek, csak a szókészletet kell átírni, amikor egyikről vagy másikról beszélünk: a cégnél a konkurencia az ellenség, a csapatépítés adja az összetartozást, és a biztos fizetés jelenti a lelki nyugalmat. A katonánál a szemben álló hadsereg az ellenség, a szakaszod a családod, és akkor vagy jó, ha teljesíted a parancsot. A vallást végig se mondom, teljesen nyilvánvaló.

A szerszámkészlet mindenhol ugyanaz.

A feminizmus nem talált fel semmi újat. Amit látsz belőle, az az ártatlan, megtévesztett katona, vagy hívő, vagy céges alkalmazott – a legalsó szint, ahol csak hinni kell, és máris jó vagy. Ők azok, akik bejárnak dolgozni, hazamennek háztartást vezetni, robotolnak, és közben forr bennük a fentről táplált gyűlölet, mert úgy érzik, hogy kötelező ezt csinálniuk. Ugyanakkor csodálatosnak, sikeresnek, önállónak (!), erősnek és erkölcsileg támogatottnak érzik magukat, mert ezt a jutalmat fecskendezi a vérükbe az Eszme – a lojalitásukért cserébe.

Félreértés, amikor velük akarsz vitatkozni.

Nem tehetnek semmiről. Nem fogják érteni, amit mondasz. Nem lehet őket meggyőzni, ezért érzed úgy, mintha egy sikamlós halat akarnál megfogni, ami mindig kicsúszik valahogy; ezért nem érdekli őket a korrekt vita, mert csak egyetlen végeredményt fogadnak el. Ha más jön ki, akkor a vita volt rossz, vagy te voltál rossz. A hittétel nem sérülhet. A hittétel egy biztos pont. A ragaszkodásuk valójában a világképükhöz való ragaszkodás: ha a kártyavárnak keze lenne, ugyanígy kapaszkodna az asztalba, és gyűlölne, amiért rázod.

Azért kell a híveknek a könnyű szabály, azért kell a katonának a direkt parancs, mert ebből a típusú emberből kell majd a legtöbb, és a legtöbb mindig a buta, vagy nem túl okos emberből van. A rendezőelvek közül ez a legfontosabb! Ahová az egyszerűek jönnek, ott egyszerű táblákat kell kitenni.

Eggyel feljebb vannak az aktívak. A gondolkodók. Akik blogokat, újságcikkeket írnak, terjesztik az igét a földszint és a felsőbb emeletek között: táplálják a tüzet, ami a hívekben ég. Biztosítják őket, hogy az Anyaszentegyház velük van, de az ellenség folyamatosan gyülekezik, készül, épp ezekben a percekben is, hadrendbe fejlődik, hogy leigázza őket. A feministáknál nem sátán van, hanem Az Erőszakos Férfiak, és nem pogányok, hanem A Többi Férfi. Mindenki, aki még nem a sátán ügynöke, pillanatok alatt azzá tehető – tanítja a Szólam -, ezért meg kell menteni, ha lehet, kenyérrel, ha nem lehet, akkor karddal. Át kell állnia a világos oldalra, különben ellenség lesz, és jobb ezt előre megakadályozni, mint utólag együttérző szipogás kíséretében ledarálni tankkal.

Az igehirdetés sem szándékos. A bloggerek megtévesztett hősök: egy olyan forradalom élharcosai, aminek az igazsága helyén egy hatalmas, önző lény terpeszkedik, és magának akar mindent. Ők nem látják ezt a lényt; a hívek sem látják. Ha bentről nézed, ezen a helyen maga a Jóság, az Igazságosság, a Mindenek Frankón Megmondója tündököl, olyasvalaki, akinek definíció szerint igaza van. Az Apple-híveknek Steve Jobs, a többieknek a Jóisten.

Pedig kintről gyönyörűen látszik, hogy mivel van dolgunk. Ha végigköveted a táplálékláncot, a hivatali fonalat felfelé, hogy kinek ki dirigál, ki kitől tanul jó hívő, jó dolgozó, jó katona lenni, egyszer csak mindhárom vonalon egyetlen pontba érkezel meg, és erről kapta az egész cikk a nevét – mert ez a dolog köti össze az összes leigázó jellegű rendszert.

Ezt nevezem én a Globális Szörnyetegnek.

A Szörnyeteg egy virtuális lény, de a legveszélyesebb ellenség, amióta az embert feltalálták. Egy olyan informatikai csapda, egy olyan memetikai őserő, ami az egész bolygót szeretné bekapni, esőerdőstül-jégsapkástul, és miközben harcolunk ellene, pontosan azt tesszük, amit ő szeretne. Hiszen ő ismét egy ellenségkép, egy démon, ami ellen egységbe összeállni pontosan azt jelenti, hogy megint neki van igaza. Minden ellene indított háborúnak ő maga veszi át az irányítását.

A feminizmus a Globális Szörnyeteg legfrissebb találmánya.

Ő az, aki megint talált egy vonalat, ami mentén ketté lehet vágni az emberiséget. Ezúttal nem istenképpel, nem országhatárral és nem piaci részesedéssel szedi szét hívekre és hitetlenekre a világot – hanem egyszerűen NEMEK SZERINT. A feminizmusba úgy lehet bekerülni, hogy nőnek születsz; vannak férfiak is, de ők csak ministrálnak, vagy maximum térítenek. A feminizmus egy zseniális eszme: azonnal van hozzá ellenségkép, csapatszellem, eszmei összetartozás, készen kapják a közös problémákat, a gondolkodás szükségtelenségét, a zsoltárokat, a tisztelhető vezetőket, instant felsőbbrendűségi elmélet, önbizalom és lelki béke jár hozzá. Egyszerűen csodálatos. A Szörnyeteg döbbenten fogja a fejét, hogy erre eddig miért nem gondolt. A Nagy Aréna legígéretesebb meccsét hozta össze pusztán azzal, hogy a két csapatot körülbelül egyenlően erősre edzette. Most nézi, és kitűnően szórakozik.

Mi pedig közeli kameraállásból, kis látókörrel vizsgáljuk az eseményeket, és megállapítjuk, hogy baj van a nőkkel. Baj? Dehogy van baj! Nagyszerűen működnek, ijesztően jól, ha megértjük végre, hogy nem véletlen fordult felénk a lövegtorony. Dehogy céloznak ők rosszfelé! Gyűlölnek minket, még ha nem is tudnak róla. Mi vagyunk az ellenségkép, a “mi agressziónk” a démon, és a szabadon kószáló tudatlan férfipéldányok a hitetlenek, akiket jobb preventíve semlegesíteni, ha első felszólításra nem térdelnek le tarkóra tett kézzel. Az egyes nőket hiába kérdezed, hogy miért csinálják – hogy miért akarnak több nőt a parlamentbe, vagy miért van szükség nagyobb büntetésre a csúnyát gondolásért: nem fogják tudni normálisan indokolni. Van rá előregyártott, letöltött válaszuk. Meg vannak tévesztve, hipnózisban cselekszenek. Hisznek abban, amit mondtak nekik.

Hisznek abban, hogy a férfi erőszakos, az erőszak társadalmi probléma, és a társadalom minél erősebben büntet, annál jobb, TEHÁT, ha a férfi erőszakos, a társadalom minél erősebben büntesse. Slussz. A legtöbb ember szerint ez így kerek.

Ez egy egyszerűsített gondolatmenet, ami magán viseli egy Sokkal Okosabb Alkotó keze nyomát. Ahogy a fegyver egy zseniális mérnökök által tervezett készülék az egyszerű katonák részére, úgy az ilyen érvrendszerek is mesterien ki vannak dolgozva, hogy hihetőek legyenek, és a felismerés élményét adják a híveknek. Ilyen egyszerű, Zsanett, hát nem érted? Te is veszélyben vagy, tenned kell valamit! És Zsanett megy tüntetni.

Nem szabad haragudni a nőkre!

A Globális Szörnyetegre kell haragudni. Mindenkinek, egyesével. A feminizált civileknek is, meg a férfiaknak is, mindenkinek azt kellene megérteni, hogy nem Fradi- vagy Újpest-drukkernek lenni baromság, hanem drukkernek lenni. És persze, ha úgy vagy drukker, hogy szurkolsz a csapatodnak, az okés dolog, de ha úgy vagy drukker, hogy bevered a másik fejét, akkor meg kell hogy szólaljon a vészcsengő. Akkor te vagy az egyik példa arra, hogy mi a baj az egész emberiséggel. És te is baj vagy, személyes felelősséggel a hátadon.

Azt kell megérteni, hogy hívőnek (alkalmazottnak, katonának, stb) lenni veszélyes. Van egy olyan veszélye, hogy fanatikus leszel, és ennek a veszélynek ellen kell állnod. Neked, személyesen. Akkor is, ha a vallás adott egy olyan eszközt, ami éppen a felelősség áthárítására, a felelősségtől való megszabadulásra való: hogy parancsra tetted, hogy a cégért dolgozol, hogy az istenedet szolgálod. NEM MENTSÉG.

Nem bújhatsz se a többiek, se az isten mögé.

Amíg a hívek úgy érzik, hogy a közösség szellemi ereje az övék, addig a meggyőzés egyszerűen hiábavaló. Ahogy a Férfihang ezerszer és ezerszer bebizonyította, hogy milyen aljas és igazságtalan dolog a feminizmus, ugyanúgy rengeteg gondolkodó levezette már, hogy miért nincs isten, és rengeteg békeszervezet lobbizik azért, hogy háború se legyen. De hiába. Az egyszerű állításokkal meggyőzött embert nem tudod bonyolult állításokkal visszafordítani. Aki elhitte, hogy “derékszögű háromszög mindig cénégyzet”, annak nem fogod tudni helyesen elmagyarázni a Pithagorasz-tételt. Azt fogja mondani, hogy akárhogy csűröd-csavarod, mégiscsak ő tudja a frankót – maximum arra jut, hogy ugyanazt mondjátok.

A feminizmus könnyen érthető eszme, azonnali jutalmakkal.

Aki szereti ezeket a jutalmakat, nem fog lemondani róluk. Lehet erre mondani, hogy gyenge – mert igen, gyenge az igazsághoz, gyenge visszamenni a hidegbe, ha egyszer már beengedték a mézeskalács-házba melegedni -, de érthető és természetes, hogy ez így legyen. Nem lehet mindenki az igazság híve a saját érdekeivel szemben. Jó lenne, de nem lehet, nincs tele a világ ilyen jellemóriásokkal. A tömeg mindig olyanokból fog állni, akik kedvelik a hőt és a gyorsan bomló szénhidrátot.

Alternatívát kell adni.

Meg kell értenie a sok-sok elszánt női lázadónak, hogy honnan kapnak enni, és ki szereti őket igazából. Meg kell érteniük, hogy nem a világ berendezkedése támadta meg őket, hanem fordítva – már csak időrendi okokból is. Meg kell tanulniuk, hogy a férfiakat nagyon könnyű rávenni az együttműködésre, de ez nem a nő ügyessége, hanem a férfi embersége. El kell fogadniuk, hogy aki többet tesz mindenkiért, az hasznosabb a társadalomnak; és hogy úgy lehet ebben versenyezni, ha az ember pontokat szerez, nem úgy, hogy a másikét letörli a tábláról. Csupa olyan dolog, amit már iskolában tudniuk kell, és tudják is. Csak aztán valakinek, valakiknek az az érdekük, hogy átformálják őket harcos feministává.

Meg kell érteniük, hogy nem a jó ügyért cselekszenek.

Hogy az a lény, aki az impulzusokat adja, nem az Egyetemes Jó, hanem egy emberi önzésből generált fiktív lény, akitől VALÓJÁBAN nem lehet elismerést kapni, és VALÓJÁBAN nem szeret senkit és semmit. Nem is tudna. Az egyetlen, amit tud, hogy a hívekben érzéseket kelt: “Te jobb vagy, mint a többiek.” / “Te különleges vagy.” / “Fontos vagy. Nélküled én nem is létezem.” / “Mindenki csodálatos, aki bennem hisz.” / “Csak általam érheted el a boldogságot.” – és így tovább. Átlátszó hazugságok, tudat alatt terjesztve.

Mindenkinek magának kell megtalálnia és kitépnie az agyából azt a kis rádióvevőt, ami ezekre a jelekre reagál.

A Globális Szörnyeteget mindenkinek magában kell legyőznie.