Múltkor a Vivane Reding-féle femináci törekvés kapcsán Deansdale rávilágított egy tanulságos összefüggésre: Több férfi a felsőoktatásban -> növelni kell a nők számát az egyenjogúság nevében -> női kvóta a felsőoktatásban; több nő a felsőoktatásban -> növelni kell a férfiak számát az egyenjogúság nevében a nőknek nincs elég munkahely -> női kvóta a munkahelyeken. A bemeneti oldalt szeretném megvizsgálni az amerikai példán keresztül, hogy miért csökkenhet a férfiak száma a felsőoktatásban – Christina Hoff Sommers Háború a fiúk ellen című írásának fordításával, több részben.
Ez az amit gondolunk: az amerikai iskolák a fiúkat előnyben részesítik, és a lányokat elnyomják. Az igazság nagyon is az ellentéte. Gyakorlatilag minden intézkedés a lányoknak kedvez, és a kisfiúkból másodrendű nemet csinál az iskolákban. Ma rossz fiúnak lenni Amerikában. A női labdarúgó csapatunk diadalmas győzelme a tavalyi világbajnokságon (1999), szimbolizálja az amerikai lányok lelkületét, a Columbine Gimnáziumban a tavaly tavasszal történt lövöldözés, pedig a fiúkét. Ezeknek a fiúknak a megalázottsága nem véletlen. Éveken át a nők panaszkodtak, hogy a fiúk igazságtalanul részesülnek a lányokkal szemben előítéletes iskolarendszer támogatásában. Az iskolarendszer kevesebbet ad vissza a lányoknak – panaszkodott az American Association of University Women. A lányokat pszichológiailag visszafogja az oktatási rendszer – hangoztatta két neves oktatási szakember/pszichológus is.
Könyvek és pamfletek sokasága igazolta, hogy nemcsak kedvez a fiúknak az oktatási rendszer, de hogy miattuk erőszakosabb, és szexuális zaklatásnak sokkal kitettebb az iskolai légkör.
Az a vélemény győzedelmeskedett az elmúlt évtizedekben az amerikai oktatásban, amely sérelmezi a fiúk igazságtalan szexuális előjogait, és a lányok nemi egyenlősége elé görgetett akadályokat. Ezt a felfogást támogatja sok iskola, és sok tanár úgy érzi most, hogy kompenzálnia kell a lányok irányába. ‘Ez teljesen világos, a fiúk az elsők ebben a társadalomban, ahogy sok helyen másutt a világon’ – mondta Patricia O’Reilly, aki oktatási professzora (és most kapaszkodjatok) és igazgatója a Cincinnati Egyetem Gender Equity Center-ének.
Az az elképzelés, hogy az iskolák és a társadalom elnyomja a lányokat, olyan törvények meghozásához és politikához vezetett, amely meg akarta szüntetni a férfiak előnyeit, és orvosolni a lányok helyzetét. A lányokat második nemként kezelik az iskolában, és emiatt szenvednek, a fiúk kiváltságos helyzetben vannak és előnyökben részesülnek – szerintük ezek olyan dolgok, amelyekkel mindenkinek tisztában kell lennie. DE EZ AZ EGÉSZ HAZUGSÁG.
A férfiak kiváltságos helyzetének és bűnösségének bizonyítását szolgáló kutatások tele vannak hibával. Szinte egyik sem jelent meg elfogadott tudományos szaklapokban. Néhány adatról kiderült, hogy ‘rejtélyes’ módon eltűnt. A tények pontosabb felülvizsgálata után kiderült, hogy a fiúk azok – és nem a lányok -, akik az iskolai nemi megkülönböztetés áldozatai. Egy tipikus fiú másfél évvel van lemaradva egy tipikus lány mögött az olvasáshoz és íráshoz szükséges készségek elsajátítása terén, kevésbé elkötelezettje a tanulásnak, és kisebb eséllyel fog továbbtanulni. 1997-ben a nappali tagozatos főiskolai helyeket 45 százalékban fiúk és 55 százalékban lányok foglalták el. Sőt az oktatási minisztérium szerint a fiúk aránya tovább fog csökkenni.
A U.S. Department of Education adatai és számos egyetemi tanulmány azt mutatja, hogy az állítólag félénknek és csüggedtnek beállított lányok manapság felülmúlják a fiúkat. Jobban teljesítenek. Magasabbra ívelő karrier-törekvéseik vannak a felsőoktatásban. Mi több, a komolyabb tudományos programokban és a minőségibb képzésekben nagyobb aránnyal vesznek részt. National Center for Education Statistics szerint több lány iratkozik be a magas szintű matematikai és természettudományos képzésekre, mint fiú [na ennyit a férfiak természettudományos területen való uralmáról. fordító]. A lányok, akik állítólag félénkek és hiányzik belőlük az önbizalom, a fiúknál nagyobb számarányban vannak a diákönkormányzatokban, a honor society-kben, azaz diákszövetségekben, az iskolai újságoknál és vita-klubokban. Csak a sportok területén vannak még előnyben a fiúk, és ezért a női csoportok ‘a sport-szakadék’ kérdését támadják teljes erővel. A lányok többet olvasnak. Jobban teljesítenek a fiúknál a művészeti és zenei teszteken. Több lány jut ki külföldre cserediákként. Többen csatlakoznak a Békehadtesthez. Ugyanakkor több fiút függesztenek fel az iskolából, mint lányt. Nagyobb eséllyel maradnak le, és esnek ki az oktatási rendszerből. A fiúknál háromszor valószínűbb a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar diagnózisa. Több fiú vesz részt a bűnözésben, lesz áldozata az alkoholnak és a kábítószernek. Bár több lány kísérel meg öngyilkosságot, mint fiú, de a fiúknál gyakoribb a sikeresen végződő kísérlet. 1997-ben, egy átlagos évben, 4483 fiatal (5-24 év közöttiek) öngyilkosból: 701 lány és 3782 fiú.
Az oktatási szakértők szerint a lányok tanulmányilag jobban “elkötelezettek”, mint a fiúk. Tavaly a The CQ Researcher-ben egy cikk ismerteti az általános szülői véleményt a fiúk és lányok tanulmányi eredményeivel kapcsolatban: ‘A lányok azt kérik, hogy a tanárok adjanak több időt egy-egy projektre, a még több megbecsülésért a házi feladatot olyan jól csinálják meg, amennyire csak lehetséges. A fiúk összecsapják a házi feladatukat és rohannak ki játszani, nem érdekli őket, hogy a munkájukat hanyagnak tartja-e a tanár.’
Az iskolai elkötelezettség kritikus mércéje a gyermek sikerének. A U.S. Department of Education meghatározta a diákok elkötelezettségének követési kritériumait: ‘Mennyi időt fordít a házi feladatra esténként?’, ‘Felkészülve jönnek-e a tanulók az osztályba, készen állva a tanulásra?’ (Elhozták a könyveiket magukkal és a ceruzáikat? Megcsinálták a házi feladatukat?). A felmérések szerint a negyedik, nyolcadik és tizenkettedik osztályosok között a lányok folyamatosan jobban csinálják meg a házi feladatot, mint a fiúk. A 12. osztályos fiúk négyszer nagyobb valószínűséggel nem csinálták meg a házi feladatukat, mint a lányok. Több fiú, mint lány számol be arról, hogy “általában” vagy “gyakran” felszerelés, vagy kész házi feladat nélkül jönnek iskolába.
A fiúk és lányok teljesítménye közötti különbség a gimnázium alatt növekszik meg olyan mértékben, amely magyarázza a két nem közötti szakadékot a felsőoktatásba felvételizők számának tekintetében – az oktatási minisztérium jelentése szerint 1996-ban 8,4 millió lány és 6,7 millió fiú felvételizett. Ha a lányok így folytatják, a következő évtizedre újabb növekvést jósolnak, és 2007-re a várható számok: 9,2 millió lány és 6,9 millió fiú.
folyt köv.
Nem meglepő, a lányok jobban szeretnek, és jobban képesek megfelelni a külső elvárásoknak. Mindebből csak az derül ki, hogy az iskolának nincs sok köze a való élethez; az ottani jó teljesítmény nincs összefüggésben a későbbi, felnőttkorban elért sikerekkel.
Teljesen mindegy, hogy a lányok mennyivel vannak többen, hiszen a férfi vizuális, tehát térben gondolkodó elme, amely nehezen jegyzi meg a szövegeket, mondatokat és oldalakat, de ha azokat ábrázolnák, látványosabban adnák elő a nyomtatott papíron avagy a táblán, biztosra vehetően javulna az átlag. Persze ez sem pénzben, sem puszta belefektetett energiában nem éri meg igazán, meg hát különben is; számoljuk össze hány férfi és hány nő Nobel-díjas van (persze levonva a béke-, illetve az irodalmi eseteket, mivel azok túl szubjektívek, nem képezhetik az emberiség egyetemes tudását), és gondolkodjunk el a kapott érték alapján, hogy mi végre a nagy jelentkezési-, érettségi- és diplomázási számok, ha végül csak kevés nőből lesz több, mint asszisztens vagy netalán valamely tudományos területen ténykedő csoport élén álló vezetősség tagja? El kell fogadni, hogy nem lehet az evolúció által ránk maradt alapvető különbségeket egy eszmével, a nyugati feminizmussal “kijavítani”, ezzel sokkal több kárt okozunk, mint hasznot.
OFF: kedves borosta, a szövegedet jó lenne egy kicsit elolvasni, mielőtt beküldenéd, mert olvasási- illetve értelmezési hibák vannak benne.
Igen, de legyünk elnézőek Borostával szemben, mivel elismerésre méltó mennyiségű anyagot kutatott fel és fordított le, hogy olvasnivalóról gondoskodjon nekünk, és ebbe már óhatatlanul belecsúszhat egy-két kisebb hiba. Hgyi személyében pedig egy olyan zseniális olvasószerkesztőnk van, aki még a legapróbb hibákat is kiszúrja. Rendet vágna még a leggaládabb anyagban is, és ebben az esetben pedig pillanatok alatt helyre tesz majd biztosan mindent, ha erre jár. Ezúton is köszönet neki minden szerző nevében az áldozatos munkájáért! :)
szívesen, és ha lesz időm folytatom még a psychologytoday cikkeinek, és ennek a fordítását, hogy legalább a régi anyagokból, mert ez is gyalázatosan régi 2000-es írás, csak annyira kevés ilyen írás van szemben a tengernyi feminista “remekművel”, ahogy a történelem tanár mondaná a Moszkva térben, hogy mind szép és jó, amik abban vannak, és igaz is természetesen, de nem teljesen felelnek mg a valóságnak :D
igen csak ez egy hosszútávon kifutó dolog. ha nincs utánpótlás.
Off: igyekeztem átnézni, csak valóban túlvállaltam kicsit ma magam, és szerettem volna ezt a fordítást ma feltétlen fellőni nektek.
A lányok az anyag kritikátlan elfogadásában, bemagolásában és pontos felmondásában jobbak.
A fiúkat az adatszerüség helyett az összefüggések felismertetése ragadja meg.
A lány jobban igyekszik készülni, mert ha nem, akkor belesül, nem tudja felmondani az anyagot ha nem emlékszik rá jól.
A fiú, mivel nem ragadják meg a száraz adatok, nincs türelme hozzájuk. Viszont bízik a kreativitásában, hogy majd csak kivágja magát valahogy a számonkérésnél. Ez sokszor sikerül, máskor nem. Ezért rosszabbak is a jegyei.
Az életben viszont vannak helyzetek, ahol váratlan és új feladatok adódhatnak. Elönyösebb ilyenkor a suliban begyakorolt kreativitás. Na az ilyen helyekre kellenének a femik szerint a kvóták.
Ezt akartam mondani, szinte szóról-szóra.
A fiúk azért tanulnak szarabbul, mert számukra a jelenlegi oktatás unalmas. Ugyanis nem rájuk van optimalizálva, hanem arra, hogy “mindenki értse” az anyagot. Ez teljesen egyértelmű, bocs, ha nagyon technikai példával élek: olyan, mint 9600-as modemmel lecsipogni az anyagot egy ADSL-nek, nyilván a fogadó oldal egy csomó más processzt is futtatni fog, mert nem köti le az input. És pontosan ez történik. Nem figyelnek, elkalandoznak, mire persze sietünk őket hibáztatni, nem az oktatást.
Önmagában az, hogy a tudományos életben jobban teljesítő férfiak az iskolában rosszabbul teljesítettek, NYILVÁNVALÓAN JELZI, hogy az oktatás nem jó. Nem valid módon készít az életre. Nem tudjuk, mire készít, de szemmel láthatóan az életre nem.
igen erről van szó, még a haladási sebességet is rosszul választják, ezt bizonyítja a fiúk olvasási és írási problémái.
Az oktatással nincs semmi baj. Pontosabban amíg nem kezdték moderrnizálni. A régi porosz rendszer tökéletes volt. Hogy a kimagasló elméknek nem jó? Persze. De nem a kimagasló elméknek van, hanem a tömegnek. A zseni majd kiverekszi magát, és amúgy is teher alatt nő a pálma. De a tömeg tegye ami dolga.
Á, a poroszosnak is a szó szerinti számonkérés inkább a lényege. Nem volt ez másképp a Karinthy, Molnár Ferenci idökben sem. Egyszerüen mert a lexikalitást egyértelmübben, könnyebben lehet mérni. A kreatív gondolkodást sokkalta szubjektívebb dolog megîtélni és pontozni.
A feministák számára ez most kedvezö kōrülmény lehet, de ezt én nem az ö ármánykodásaiknak tartom.
Szerintem semmi baj a számonkéréssel meg a magoltatással. A kiindulási alap ott hibádzik a porosz rendszert bírálóknál, hogy abból indul ki “mi mind egyéniségek vagyunk”. Holott a plebs 70-80 % semmi szellemi eredetiséggel és igénnyel nem rendelkezik. Az iskolát a nagy tömegek számára állítsák fel, majd a zseni meg a müvészlélek valamelyik egyetemen önkifejez és saját utakat jár. De a postás, bakter, pék és szabólegény magolja be, tudja mi az erkölcstan, alapok a történelem és jog terén, azt annyi. A tények amúgy makacs dolgok. Mióta nem a porosz van, és nem “magoltatnak” ,meg nem kérnek számon idiótákkal vannak tele az utcák, és az egyetemen düllelsztik a picsájukat olyan lények, akik nem 1910-ben, hanem 1982-ben az érettségin nem mentek volna át.
A nők nem szellemi lények. Nem azért nincs a történelemben jelentős író, festő, és egyetlen zeneszerző sem mert “elnyomás” hanem mert a nő feladata a felszín símogatása. A család békéje. A sok apró részlet. A férfi egy dologra tud figyelni kimagasló szinten, a nő sokfelé közepes szinten. Lehet görcsölni, de azért mert a balos utópisták azt akarják se a körtefa nem fog szőlőt teremni, se a nőből nem lesz férfi.
hát én sem olvastam még jó filozófiai művet nőtől. lehet azért mert olyan témáról szólnak és azért nem kerültek elém…
Én sokszor voltam úgy, hogy az órán a napnál is világosabban értettem az anyagot, a tanár levezetéseit. Röhögtem is a lányokon, milyen aprólékosan, még a közhelyeket is lekörmölve jegyzeteltek. Én persze nem, mert hát minek és otthon se tanultam rá az ilyen magától értetödö dolgokra. Na aztán feleléskor volt hogy fordult a kocka. Hiába értettem az anyagot, a logikai folyamatot, ha hiányzott néhány lexikális adat.
A megértett folyamatokra, összefüggésekre viszont hosszú távon emlékeztem.
A lányok a folyamatokat hamar kiejtették, ök inkább az adatokra tudtak sokáig emlékezni.
Végülis nekem csak pár adatot kellett volna bemagolnom, hogy jobban szerepeljek. Szegény lányoknak meg be kellett biflázniuk az egészet. Így aztán mégis ök tudtak jobb jegyeket szerezni. Végülis megdolgoztak érte. Azt láttam, hogy aránytalanul több energiát fektettek be a tanulmányi eredményekben elért különbségekhez képest.
Kötelezően vizsgáltatnám az összefüggések megértését. Olyan különbség, mint rárajzolni az ajtót a házra, vagy beépíteni egy valódi nyílászárót. Ha csak fényképpel ellenőrzik, egy jól megrajzolt ajtót el fognak fogadni, de ha az lenne a teszt, hogy nyisd ki, menj be, és integess ki az ablakon, akkor kiderülne a lényeg.
Hogy ezt miért nem lehet? Szerintem mára ez se kérdés. Képzeld el, ahogy kiesne a nők 85 százaléka, és a Hangos Csajok A Buta De Szeretnivaló Leendő Háziasszonyokért Egyesület felgyújtja az iskolát.
Gyerekek, senki nincs, aki átnézné az ilyen cikkeket, mielőtt kikerülnének az oldalra? Tisztelet a fordítónak, hogy időt és energiát szánt rá, de kissé összecsapottnak érzem. Helyesírási hiba ugyan nincs benne, de elütés igen, és bántóan magyartalan megfogalmazások is. Pont után szóköz jön, ésatöbbi, rossz ezt így olvasni. A “kolumbiai főiskola” egy Columbine nevű Colorado állambeli iskolát takar (Columbine városában), a szöveg alapján Dél- Amerikára gondolhatnánk inkább, pedig nem mindegy, ugye.
ui: A béka hadtest azért ütött…
Bocs, tegnap délután nem voltam gépközelben.
Ma igyekszem. :o)
Megosztom veled szívesen a feladatot, ha akarod…
elnézést, még egyszer megkövetem magam, csak tegnap már nagyon elkészültem, amikorra ezt fordítottam a többi fordítás után, meg estére mentem programra, így erre sajnos valóban kevesebb időt szenteltem, mint a többire.
Itt is az van, mint máshol. Vannak összemberi tulajdonságok, tulajdonság párok. Ezeknek mindig megvannak a nemek szerint jellemzö hangsúlyaik, eltolódásaik.
Itt nagy vonalakban a kreativitás és logika – memorizálás állnak párban és aránylanak másképp, a nemekre jellemzöen.
Mindkettö egyaránt szükséges és fontos, ezért – föleg az oktatás területén – nem ártana ezeket egyaránt figyelembevéve kibontakoztatni, mindkét oldalon kedvezöbben. Megérné, mert mindkét nem körében sikerülhetne a jelenleginél jobb agyakat kinevelni.
borosta: “Viszont mondjuk az előző cikkemet a fiúk iskolai helyzete miatt jogosnak érzem, mert egyszerűen beteg dolog, és ez engem tanárként külön aggodalommal tölt el.”
(Apophis cikke alatt lévő hozzászólásodból vettem át ide, mert az ehhez kapcsolódó mondandóm is inkább ide illik.)
Két dolog jutott az eszembe ezzel kapcsolatban. Egyik dolog, amivel elég régóta foglalkozom és az alapjait itt is közzé tettem (Ki vagyok én? Ki vagy te?). Ez a rendszer nem veszi figyelembe a nemi különbözőségeket, viszont ha a tanárok alkalmaznák, sokkal több figyelmet tudnának fordítani a gyerekek fejlesztésére, a segítségre.
A másik dolog, amely rendkívül érdekel, az előzőhöz szorosan kapcsolódhatna. Épp most vetítik a Spektrumon a Vedd észre, hogy kivételes! (Make your Child brilliant) c. sorozatot. “Bernadette Tynan 20 éve tanulmányozza gyerekeket, és elsősorban az érdekli, hogyan fejleszthető tanulási képességük. Saját különleges módszerével igyekszik kihozni a legjobbat minden egyes gyerekből. Sokukról úgy tartják, hogy átlagosak, aztán kiderül róluk, hogy van bennük valami, amivel érdemes, sőt kell is foglalkozni. Nemcsak neki, persze, hanem tanáraiknak és a szüleiknek is. A 6 részes angol sorozat minden epizódjában egy-egy brit nagyvárosba látogatunk el Bernadette-tel. Az általa kiválasztott gyereket figyelve valóban megállapíthatjuk: mindegyikük kivételes a maga nemében.”
Magyarországon állítólag remek a fejlesztőpedagógus-képzés. Milyen jó lenne, ha alkalmaznák is ezeket a módszereket az általános iskolákban! Sajnos a tanártársaik is rosszallják azok törekvéseit, akik akár szabadidejükben és saját költségükön próbálják kihozni tanítványaikból a legjobbat.
nehéz kérdés. őszintén én például minta iskolába jártam általánosban, és zsolnai módszerrel tanítottak olvasni, hát arról a módszerről is elég sok mindent mondanak (ezt a fórumot át is olvasom, amit most belinkeltem neked, mert jó lenne kicsit elmélyednem a módszertanban, hátha linkelnek be jó cikket, vagy ilyesmi). Én nem jártam jól vele. Szóval nincs általános, minden gyermekre érvényes módszer, az biztos. De ha már abba is belegondolunk, hogy a tanulókat az egyes évfolyamokból kettes, hármas tudással is tovább engedik elég elkeserítő, mert arra hogy lehet építeni (nyilvánvalóan nem azt mondom, hogy meg kellene buktatni őket, hanem ez is jól jelzi, hogy újra kéne gondolni az egész bemeneteli részt). Az megint más kérdés nálam, hogy én világéletemben szegregáló típus voltam, noha számos kutatás bizonyítja, hogy a különböző képességű gyermekek összezárása serkentőbben hat, mintha egyforma képességűek lennének egy osztályba.
Őszintén én még a koedukált iskolákat sem vetem meg, már mint én például piaristáknál kezdtem anno a gimnáziumi éveimet, és utána váltottam, mert korainak bizonyult az, hogy otthonról elköltözzek 14 éves fejjel, de még mindig szép emlékként él bennem az akkori osztályom, sőt sokkal pozitívabbként, mint a későbbi.
“számos kutatás bizonyítja”
Ezekben én nem bíznék feltétlenül, bármit állítanak is, mert legalább 50 éve nagy hagyománya van a pénzért rendelt vagy ideológiailag “fertőzött” kutatásoknak. Mindent bebizonyítottak már, és az ellenkezőjét is. Én csak az eredményeknek hiszek, amivel egyébként meglepően kevesen foglalkoznak manapság. Nagy szavak meg nagy (liberális) eszmék vannak rogyásig, de ha az eredmény nem jön, akkor a világ minden kincséért sem hátrálnak ki a zsákutcából, hanem kettőzött erővel rohannak fejjel a falnak.
hát oktatás elmélet erre egy igazi mintapélda azt el kell ismernem. Ebben a témában is lehetne itt bőven cikkezni. Apáknak vagy hasonló rovat cím alatt.
Különböző képességű gyerekeket nyugodtan össze lehet ereszteni, csak másképp kell foglalkozni mindegyikkel.
Ez azt jelenti, hogy egyenként is oda kellene figyelni rájuk. Fel kellene ismerni, miben jók és miben nem, majd megmutatni nekik és segíteni őket abban, hogyan fejleszthetik mindkettőt.
Ezt a koedukált iskolás példádat nem értem.
a koedukált iskolás példát csak arra hoztam fel, hogy más a fejlődési üteme a lány és fiú diákoknak, ezért az is egy fajta pozitív szegregálás lehet, hogy bizonyos órákat, így olvasás és egyéb, ahol akkora a különbség a két nem között osztott órák formájában tartanának, meg így ahol a srácok annyira lemaradnak ott megkapnák a megfelelő haladási tempót, amivel még mindig jobban haladnának, mintha kettessel bukdácsolnának a lányok mögött.
Igen össze lehetne engedni, csak akkor is kellenek szintek, ahogy mostanában a elit gimnázium, gimnázium, szakközép és szakmunkás megoldja, noha a magyar oktatási rendszert kifejezetten szegregálónak tartják. Inkább az átmenetel lehetőségét kellene jobban biztosítani, magával a szegregálással így nincs baj. Mert azért, ha két gyerek között egy szakadék tátong, akkor ahhoz kevés az a 45 perc, és egy tanár.
Azért nem értettem, mivel azt írtad, nem veted meg a koedukált iskolákat. De hát szinte csak ilyen van nálunk.
Ha az írás-olvasás és matek órákat külön tartanák általános iskola alsó tagozatain, akkor nem lennének koedukált iskolák. :o) Merthogy az írás-olvasás általában a fiúknak megy nehezebben, a matek a lányoknak.
bocsi megkevertem a két fogalmat, a nem koedukált iskolákra értettem.
Az a baj, hogy ha indítanánk egy feminizmus mintára épülő irányzatot, nemigen tudnánk elnevezni. Az én ötletem a humanizmus lenne, de alighanem elvetnék:DD.
hát könnyebb dolog szerintem valamivel szemben meghatározni magunkat :) szóval az anti dologgal nincs baj. A hatvanas évektől induló feminizmust nevezhetnénk feminácizmusnak, és akkor antifeminácik lennénk :D
Hehh, egész jó:D. Faszipántos cikk lett gratula.
Azon gondolkoztam, hogy minél jobban globalizálódunk, annál inkább ilyen arányok lesznek nálunk is, mint a pollkorekt USA-ban? Úgy kellett nekünk az EU, mint egy falat kenyér..
és még a folytatás, most fordítom, ígérem az is tartalmaz egy csomó érdekes dolgot erről a rendszerről, ami ott működik. ez volt a négy oldalas angol cikk első oldalának a fele, szóval lesz még itt ne mulass :)
“Férfijogi Mozgalom”- most olvastam végig a trolltartót, ott Dean maga nevezte így. Ezzel a névvel mi a gond?
semmi az égvilágon, ez csak amolyan okoskodás tőlünk. Csak azt fejtegettük, hogy az antifeminista névbe miket szoktak bele magyarázni:„Számos ember téves elképzeléssel rendelkezik az antifeminizmus lényegéről. Azt gondolják, hogy az antifeminizmus nőgyűlölet. Valójában az antifeminista egyfajta békefenntartó, aki a dolgokat szeretné visszafordítani a normális állapotba. Mint antifeminista, hiszek a nők és férfiak valódi egyenlőségében.”.
De voltaképpen az én ebben a kommentben inkább a feminizmus és modern feminizmus közötti különbséggel foglalkozom. Szóval inkább arra kerestem elnevezést.
Először is javítás: egészen pontosan úgy hangzik “nemzetközi férfimozgalom”.
Másodszor: (nevezzük így) a modern feminizmus jó néhány pontjával tényleg komoly gondok vannak. Ezt én már akkor leírtam, amikor először idejöttem. Bár a vége az lett, hogy bizonyos úgymond részletkérdéseken akadtunk fenn. (Ha véletlenül valamikor visszaolvasgatsz, láthatod).
Attól függetlenül, hogy néhány itteni bizonyos nézőpontjaival valószínűleg soha nem fogok azonosulni- a túlkapásokat változatlanul ellenzem.
Nem győzöm leírni, mennyire lejáratja a nőket például az, hogy férfiakat kizárva (kvóta) akarnak bejutni bizonyos helyekre. Vagy teszem azt minden gond nélkül élősködhetnek, mert nekik minden jár (célzok itt például a férjek vagyonból való kiforgatására, bár erre is tudok ellenpéldát, de hagyjuk).
Esetleg, szintén itt olvastam a tartásdíj egyértelmű megítéléséről, akkor is, ha a fiú/férfi NEM akart gyereket (de a lány/nő teherbe esett tőle).
Ha rajtam múlna, ezt mind eltörölném. Egyenlőségen alapuló törvények kellenek- de nem így. Nem lenne tartásdíj, házasság csak házassági szerződéssel, stb. Aki talpon marad, az megérdemli- aki nem, az meg edződjön. De ne a más kárán.
ezekkel, amit leírsz nincs is baj. mivel ezek ugyanúgy megvannak mindenkinél. A részlet kérdésekben azért nem lesz sosem teljes az egyetértés, mert lefele haladva kiütközik a nézőpont különbség, mint ahogy a festményhez közeledve másképp látjátok már azt a részletek ismeretében. Lehet két jó meglátás, amennyiben mindkettő azt mondja, hogy hát bizony a modern feminizmus “festménye” egy szar :), de ha leálltok a részleteken vitatkozni, úgyis sok apróságban sok eltérés lesz. a tied is egy tartható álláspont és egy párkapcsolaton belül több mint jó az ilyen felfogás. De érvelésnél például nem szerencsés, ha saját párkapcsolatból, családból, magadból indulsz ki, mint a legitim vallásnál tetted.
amúgy nincs baj a kommentjeiddel, én kifejezetten pozitívnak ítélem meg, hogy olvasod a blogot, és hozzászólsz. és egy a témához pozitívabb hozzáállásnak tartom még, annak ellenére, hogy néhány kérdésben máshova helyezem én is a hangsúlyt.
Tetszik a festményes hasonlatod (ahogy levezeted addig a nézőpontig, hogy a “modern feminizmussal” gondok vannak- és ezt többen, többféle módon megláthatják, még akkor is, ha egyébként végkövetkeztetések szempontjából némileg különböznek).
“de érvelésnél például nem szerencsés, ha saját párkapcsolatból, családból, magadból indulsz ki, mint a legitim vallásnál tetted.”
Részben tudok igazat adni. Bizonyos értelemben mind “magunkból” indulunk ki- az nem jó, ha ezt túlzottan rávetítjük az egész társadalomra. De ennek ellenkezője sem.
Jogosnak tartom azt a mondást, hogy hiteltelen aki “bort iszik és vizet prédikál” (lásd: a Virág beszéde a családos nőkről!)
Az elveinket leginkább a saját életünket megélve tudjuk “bizonyítani”- és ez fordítva is igaz.
Tudnunk kell nagyban látni, elvonatkoztatni önmagunktól, családunktól, környezetünktől, de hiteltelenné válhatunk, ha egész másról beszélünk, mint amit teszünk, ahogyan éljük az életünket (s ami már bizonyítottan bevált, működik számunkra).
A társadalom egyénekből áll. :)
Most olvastam egy cikket, miszerint a román nők a napokban lázadozni kezdtek az ellen, hogy a lej összes címletén csak férfiportrék vannak, és Magyarországon egyes újságok szintén felvetették ezt az egetverő problémát. Lassan ez is egy kicsit olyan, mint a női kvóta.
Igen, ez volt is már téma nálunk is. :P Szép ötletek születtek.
Egy jó cikk a fiúk iskolai problémájáról:
Fiúgyerekek a modern iskola ellen: 0-1
“Százötven évvel ezelőtt a fiam egy mintagyerek lett volna. Ma pedig, inkább többé, mint kevésbé egy bajkeverőnek tartják, amiért nehezen (vagy egyáltalán nem) alkalmazkodik a modern oktatási rendszer elvárásaihoz.”
“Statisztikailag a fiúk minden iskolai felmérésen rosszabbul teljesítenek, mint a lányok, és szintén gyakrabban kerülnek bajba és esnek ki az oktatásból idő előtt, mint a lányok. Kevesebb fiú jár főiskolára, mint lány, és többen hagyják abba húsz éves koruk előtt, mint a lányok.
Nem a fiaink buknak meg. Mi bukjuk el a fiainkat.”
………………..
+
Egy jó videó a témában (egy remek sorozat része), megoldási javaslatokkal:
https://youtu.be/OFpYj0E-yb4