Miért logikátlan, szükségtelen és káros a modern feminizmus

Na egy újabb fordítással kedveskedek nektek. A psychologytoday.com oldalról választottam az írást, azzal a szándékkal, hogy minél több külföldi ‘tudományos’ írás váljon magyar nyelven is elérhetővé itt. A következő cikkben a japán Satoshi Kanazawa biológiai alapú cáfolatát olvashatjuk a modern feminizmussal kapcsolatban. (Why Modern Feminism Is Illogical, Unnecessary, and Evil)

Habár nem Susan Pinker kutatásai nyomán született ez az írásom, de olvasva az ő nagyszerű könyvét (The Sexual Paradoxon: Men, Women, and the Real Gender Gap), azoknak a nézeteimnek megerősítését láttam benne, amelyek szerint a 20. századi modern feminizmus logikátlan, szükségtelen és kártékony.

1) Először is a modern feminizmus logikátlan, mert ahogy Pinker is rávilágít, alaptalan az a [feminista] feltételezés, mely szerint a férfiak és a nők közötti különbségek az egész életen át tartó szocializáció és a patriarchátus eredményeképp jöttek létre, és lényegében azonosak a férfiak és a nők. Megdönthetetlen bizonyítékok vannak rá, hogy a férfiak és a nők természetüknél fogva, alapvetően különböznek. Így bármilyen politikai mozgalom, amely egy olyan téves feltételezésre épül, amely a két nem archetípusát akarja összemosni, szükségszerűen bukásra van ítélve a józan ész által.

2) A modern feminizmus szükségtelen, mivel a teljes létjogosultságát annak a megkérdőjelezhetetlennek tartott feltételezésnek köszönhette, hogy a nők történelmileg mindig rosszabb körülmények között éltek, mint férfi társaik. De a tény, hogy a férfiak és a nők alapvetően különböznek, és különböző dolgokra vágynak, nehézzé teszi annak mérését, hogy melyik nem jár/járt jobban: például önmagában az a tény, hogy a nők kevesebbet keresnek, mint a férfiak, még nem bizonyíték arra, hogy a nők rosszabbul élnek – ugyanúgy, ahogy az a tény, hogy a férfiaknak kevesebb pár cipőjük van, sem bizonyíték arra, hogy a férfiak rosszabbul élnek. Azonban csak a siker két biológiai mérőszámából kiindulva (az élettartam és a termékenység) a nők mindig is valamivel jobb helyzetben voltak a férfiaknál. A társadalmaink nagy részében a nők tovább élnek, mint a férfiak, és nagyobb valószínűséggel marad hátra utódjuk: amíg sok férfi a folyamat veszteseként, genetikai utód hátrahagyása nélkül hal meg.

Az sem igaz, hogy a nők a ‘gyengébb nem’. Pinker írásai is dokumentálják, hogy a fiúk mind fizikálisan, mind pszichésen sérülékenyebbek a lányoknál, és gondosabb orvosi és pszichiátriai ellátást igényelnek. A férfiak sokkal többféle megbetegedésnek vannak kitéve életük során, mint a nők. A fiúgyermekeknek és a férfiaknak ez az érzékenysége magyarázza, hogy miért hal meg a nőkhöz viszonyítva több férfi ivarérettség előtt, és miért rövidebb a férfiak élettartama. Mint tudjuk, ez az oka annak, hogy valamivel több fiú születik, mint lány (105:100), mivel később a nemek aránya kiegyenlítődik.

Egy másik tévedés, amin a modern feminizmus alapul, hogy a férfiaknak nagyobb ‘hatalmuk’ van, mint a nőknek. Az emlősök között kimutathatóan a nőstényeknek nagyobb hatalmuk van a hímek felett, mint fordítva, és ez alól az ember sem kivétel. Bár igaz, hogy az emberi társadalmakban elmondható, hogy a férfiak ellenőrzik a pénzvilágot, a politikai életet, és nagyobb presztízzsel bírnak. De ez azért van így, mert ezt kell tenniük, hogy elbűvöljék a nőket. A nők azért nem ellenőrzik ezeket a forrásokat, mert nincs rá szükségük. Mit kontrollálnak ők? A férfit. Ahogy már egy korábbi posztomban említettem, bármelyik okos, vonzó fiatal nőnek akkora hatalma lehet a férfiak felett, mint a világot kormányzó férfiaknak a nők felett.

3) Végül pedig a modern feminizmus kártékony, mivel kétségtelenül boldogtalanná teszi a nőket (és a férfiakat). Az American Economic Journal egyik cikkében Betsey Stevenson és Justin Wolfers (the Wharton School of Business at the University of Pennsylvania munkatársai) kimutatták, hogy az amerikai nők az elmúlt 35 évben – ahogy egyre több pénzt kerestek a férfiakhoz képest – egyre kevésbé boldogok. A nők régen sokkal boldogabbak voltak, mint a férfiak, annak ellenére, hogy kevesebb pénzt kerestek. Most a nők legalább annyit keresnek, ha néha nem többet. Ennek eredményeként a mai nők legalább annyira boldogtalanok, vagy még jobban, mint a férfiak.

A feministák ragaszkodnak hozzá, hogy a nemi szerepek összemosása, és a fizetésbeli különbségek megszűnése nem kiáltható ki egyedüli okául a nők egyre növekvő elégedetlenségének, szerintük ahhoz az egyre gyakoribb válások, és az egyedülálló anya-szerep is hozzájárulnak. Mindenesetre a modern feminizmus bűnösségét a nők boldogtalanná válásában nehéz lenne tagadni, mivel az egész mozgalom a női és férfi természet téves megítélésén alapul. A férfiak nem lettek boldogtalanabbak az elmúlt 35 évben, mivel nem volt ‘MASZKULINIZMUS’, senki sem akarta a férfiaktól, hogy nőként viselkedjenek (bár, ahogy Christina Hoff Sommers rámutatott, a modern feminizmus megindította a háborúját a fiúgyermekek ellen). Bárkinek, aki hatékony ellenszert keres a modern feminizmus ellen, ajánlom Danielle Crittenden 1999-es könyvét: What Our Mothers Didn’t Tell Us: Why Happiness Eludes the Modern Women.

Utóirat: köszönöm Charles Duncannak, hogy figyelmembe ajánlotta Stevenson és Wolfers cikkét.