A feminizmus a „dicső” nyugati liberális világ egyik vezető ideológiájává vált. Az oldal állandó olvasói számára nyilvánvaló (és ez a cikk elsősorban nekik szól), így részletezni sem kell, hogy mindez mit is jelent az életben. A helyzet mára olyan súlyossá vált, hogy már régen nem a férfiak vélt vagy valós „előjogairól” van szó, hanem egyáltalán az európai kultúra (maradványainak) fennmaradásáról, hiszen a feminizmus a belső bomlasztás legsikeresebb formájává vált.
Ezekben az időkben pedig igencsak el kell gondolkodnunk azon, hogy milyen ideológiai elképzelésekkel lépünk fel eme szélsőliberális, rousseau-i kórság ellen, melynek lényege, hogy a „szabadság” (jelen esetben a nők szabadsága, azaz hatalma) ellenségeinek (ezek szerintük a férfiak) nem jár a szabadság (azaz alapvető jogok). Mégpedig azért nem mindegy még akkor sem, ha a társadalom más problémáit ezen a fronton figyelmen kívül hagyjuk, hogy mit is lépünk, mert a tét egyáltalán nem az, hogy pl. a munkahelyeken lehet-e majd „megjegyzést” tenni egy-egy csinosabb női kollégára [hogy ne ezen alakuljon ki vita a cikk alatt, hanem a központi kérdésfelvetésről: szerintem is idiótaság lenne ezt tiltani, bár a „tyű de megb…nálak” szerintem is bunkóság, ez viszont alapvető nevelés és nem feminizmus kérdése; amúgy meg el tudom képzelni, miféle „szépséges” feministáktól származnak az ilyen gondolatok, hiszen a pozitív megjegyzéseknek (pl. csinos vagy ma) a nők többsége örül; viszont aki nem kap ilyeneket, annak nyilván fájhat…], hanem az, hogy lesz-e munkahely, társadalom, és egyáltalán lesznek-e nők és férfiak? Ugyanis a feminizmus önmagában is elég lehet ahhoz, hogy egy társadalmat válságba és polgárháborúba döntsön, de mindez tetézve a jelenlegi állapotokkal (válság, bevándorlás, Kelet felemelkedése) már biztosan halálos elegyet alkot. Persze a feminizmus is csak egy része a liberális mételynek, de manapság elsőszámú frontvonallá lépett elő a normalitás és tkp. az élet elleni küzdelemben. Így azoknak a törekvéseknek is óriási szerepe lehet, amelyek közvetlenül ellene lépnek fel (még akkor is, ha ezek a törekvések szükségszerűen korlátozottak is, így legfeljebb kiegészítő szerepük lehet a döntő pillanat szempontjából).
Tehát dönteni kell, milyen utat választ a mozgalom: a feminizmusellenesség vagy az ellen-feminizmus útját. A különbség a kettő közt az, hogy míg a feminizmusellenesség mondhatni reakciós jellegű, tehát a feministák társadalomromboló tevékenységére mutat rá, és ezzel szemben vázolja fel a helyes utat, addig az ellen-feminizmus reakcióból kifejlődött akció, amely a férfiak szempontjából támadja a feminizmust.
Véleményem szerint a feminizmusellenesség útját kell választanunk, ugyanis az ellen-feminista törekvések szükségszerűen ahhoz fognak vezetni, amit a névvel sugallni akartam: férfijogi „elnyomott” nyavajgáshoz. Viszont a feminizmus nem a nők ügye, így nem is csak a férfiak a vesztesei, hanem a társadalom. Ha állandóan a férfiak hátrányai szempontjából vizsgáljuk a különböző kérdéseket, akkor azzal csak olajat öntünk a nemek harcának tüzére. Ebből a szempontból az oldal neve sem túl szerencsés, de ezt egy egyszerű manőverrel ki lehet küszöbölni: létre kell hozni a férfihang női testvéroldalát (nőihang?), amelyen az álságos nőkértes aloldallal, a férfiakért.hu-val szemben, ahol csak néhány lelkibeteg, öngyűlölő férfit engednek megszólalni, valóban nők írnának valóban női szempontból. Mielőtt valaki fájdalmában felordítana, hogy micsoda pofátlanság már az anti-feminizmusból nőmozgalmat csinálni, gondolja át, hogy:
- A mai világban mennyi esélye lenne a sikerre egy pusztán férfijogi mozgalomnak?
- Valóban csak a férfiakat érinti-e hátrányosan a feminizmus? Mert ha igen, úgy el kell fogadnunk, hogy a feminizmus valóban nőjogi mozgalom, és ki kell dobnunk a cikkek felét, mert ezt tagadják
A kérdés fel van téve, tessék választani!
Regisztrálhatnánk egy olyan domaint, ami gendersemleges nevű. Ne férfi- vagy nőhang legyen, hanem tényekre és igazságra vonatkozó, támadhatatlan, komoly portál, ahová előzetes ellenőrzéssel jelennek meg a cikkek (elkerülendő például Borisz túlkapásait!:), és ami viszont kimegy, az idézhető és hivatkozható minőségű, álláspontteremtő erővel formálja a társadalmat. Mert például ma a Facebookon “ciki” linkelni egy Férfihangos cikket, az egyértelmű célja miatt egyből rábélyegeznek az emberrel, hogy te antifeminista köcsög, meg hogy ez milyen buzi oldal már. (Hiába tudom én nagyon pontosan, hogy nem az, ha egyszer minimális rosszindulattal bele lehet magyarázni.)
Olyan kell, amitől terjedhet az ige.
Van valakinek ötlete? Ide értve azt is, hogy “nem, tökre nem ez kéne”?
az a baj, hogy bárminek nevezheted az oldalt, ha nem a feministák szájíze szerint írod, úgyis le járatnak előbb utóbb. A lehető legjobb választás a férfihang, olyan szempontból, hogy legalább van egy külföldi ‘testvér oldala’. Most is kurucinfósnak és a többi csúfolják már ezt az oldalt is, plusz nagyon kevés adat, statisztika, felmérés van számunkra, mert nem végeznek ilyen jellegű méréseket, fiúk helyzetére is csak egy 2000-ben íródott cikket tudtam elővenni.
Nekem tetszik Borisz ötlete. Nem a feministákat kell meggyőzni, ők nincsenek olyan sokan, csak éppen meghatározzák a közvéleményt.. De én úgy tapasztalom más téren is, hogy egyre többen nyitottak a mainstreamtől eltérő meglátásokra. Ezért lenne jó minél szélesebb körben rávilágítani, hogy a feminizmus eleve hamis felvetésből indul, és csak rombolja a társadalmat. És ebből valóban jó lenne kihagyni a panaszkodást arról, hogy most kinek lett rosszabb, a férfiak és a nők nem szabad, hogy ellenfelek legyenek.
“Mert például ma a Facebookon “ciki” linkelni egy Férfihangos cikket, az egyértelmű célja miatt egyből rábélyegeznek az emberrel, hogy te antifeminista köcsög, meg hogy ez milyen buzi oldal már.”
Óh, én Konok Pétertől kaptam meg a hímsoviniszta jelzőt, mert kiraktam néhány Férfihang-képet a Facebook-ra, a közösbe. A többi balos ismerősöm is kiakadt. :)
így van. De az a baj, hogy azzal, hogy csak a feminizmusról írunk itt, behatároljuk magunkat (lásd don Felinho egy új sötétkor című cikke körüli ellenkezést, hogy az nem ide való és a többi), azért mert sokaknak úgy tűnik, hogy ezek a dolgok nem kapcsolódnak össze.
Az a gáz, hogy ha felemeled a hangod a liberális pusztítás ellen, akkor vagy bigott vallásos vagy, vagy kurucinfós. Itt nyilvánvalóan többen vagyunk elítéljük ezt a szélsőséges liberalizmust, annyiban jó, hogy rendezzük a ‘sorainkat’ kicsit, és végre tudunk gondolkodni, anélkül, hogy belénk fojtanák a szót. A lényeg, hogy olyan dolgokért érezzünk bűntudatot, amiért nem kellene. Ezért szeretem F. Nietzschét, és a morál felfogását, mert legalább ő felment attól, hogy reggeltől estig azt sulykolják belénk, hogy bűntudatunknak kéne lenni.
Viszont mondjuk az előző cikkemet a fiúk iskolai helyzete miatt jogosnak érzem, mert egyszerűen beteg dolog, és ez engem tanárként külön aggodalommal tölt el.
Te tanár vagy? (Részvétem- amúgy szép hivatás lenne). Nos, én támogatnék minden olyan törekvést mely a fiúk tanulásának megkönnyítését segítené elő. Semmi bajom az ilyesmivel.
Amíg a lányok járhatnak általános, középiskolába, főiskolára, egyetemre, felőlem mehet a dolog. Mindkét nemnek használhatna, ha a jelenleginél jobb lenne az oktatás színvonala (ezzel nem minősítem- egyszerűen jobb, tegyük fel gyakorlatközpontúbb, ezt a magam részéről mindig is hiányoltam).
Nem féltem a lányokat egy ilyen rendszerben, tehát ha szerintetek hasznos, akkor lehetne tenni érte. De azért kiindulópontnak nem épp a legmegfelelőbb azzal érvelni, hogy ezt megvalósítva a lányok teljesítménye visszazuhanna (és most tökmindegy, hogy részemről csöppet sem tartok ettől- nem is bonyolódom vitába róla).
az a bajom, hogy van bennem egy erős bölcsész vonal, már mint, amikor volt lehetőségem megszabadulni a történelemtől (sok történelem és földrajz tanár leadta a történelmet és csak geográfusok lettek, az más kérdés, hogy azzal mennyire jártak jól), én akkor sem tudtam, mert annyira bennem volt, hogy szeretnék olvasni, metodikailag fejlődni.
Ha mint politikai taktikát szemlélem a Nőihang.hu-ra vonatkozó javaslatodat, akkor nyilvánvalóan van benne logika. Viszont azonnal adódik egy-két kérdés, ami egyben a kétkedésemet is megfogalmazza:
– Egy ilyen internetes orgánumnak lenne e megfelelő létszámú az ügynek elkötelezett női szerzője és érdeklődő női olvasója? Merthogy jellemző módon, aminek a nők leginkább szükségét érezték, az szerintem ilyen-olyan módon már meg is valósult a magyar interneten. Amellett, hogy néhány kifejezett feminista irányvonalú lap üzemel, a mainstream online sajtó is tele van női szemszögű írásokkal. Én úgy hiszem, hogy ha a nőknek igénye lenne más hangon megszólalni és másféle írásokat olvasni, akkor nem késlekedett volna ezeknek a lapoknak a megszületése. “…valóban nők írnának valóban női szempontból.” – Írod. Én meg kérdezem: Mert most nem nők írnak a fent említett helyeken, és nem eredendően női szempontok szerint? Sajnos nem hiszem, hogy kételkednünk kellene abban, hogy mindez a nők szájíze szerint történik, már csak azért sem, mert ez egyben a női elvárások kielégítésére utazó üzletág is, amely csak akkor prosperál, ha valóban a női igényeket szolgálja ki.
– Mindenképpen fontosnak érzem azt is, hogy felvállaljuk, hogy itt “merészelünk” olyan újságírást művelni, amely a férfiak szempontjaira koncentrál és szembehelyezkedik az általad a cikk elején körvonalazott kulturális trendekkel. Ezzel lényegében újraalkotjuk azt a férfiöntudatot is, ami eleve szükséges ahhoz, hogy elkerülhessük a férfiak marginalizálását. Az úgy szerintem nem oké, hogy szeretnénk egy egyenes gerincű, cselekvőképes férfitársadalmat látni, de ugyanakkor ezt azon keresztül látjuk megvalósulni, hogy felkérjük a nőket, hogy egy internetes lap keretei között beszéljék meg és eszközöljék ki ezt a férfiak helyett. Azt azért nem akarom mondani, hogy tökéletesen önellentmondásos a felvetésed. Ebbe az irányba is elindulhatunk, ha kellően megerősödtünk, és kellő számú elkötelezett női szerző csatlakozik hozzánk, akiknek a szekciójából létrejöhet a Nőihang.hu.
Szerintem a dolgok jelen állása szerint nem kevesebbet és nem többet érdemes célnak tekinteni, mint ami a lap indulásakor megfogalmazódott. Lapindító köszöntő. – Gyorsan eltelt ez a 11 hónap az első cikk megjelenése óta. Újabb és újabb szerzők csiszolják még most is a lap sokszínű arculatát. Nyilvánvaló, hogy az általad itt felvetett gondolatokat is alaposan fontolóra veszi majd a többi szerző. Én például egyetértek veled abban, hogy érdemesebb az egész társadalom szempontjából vizsgálni és kritizálni a feminizmus hatásait, de ugyanakkor nem hiszem, hogy uniformizálni kellene mindenkinek a megszólalási módját eszerint a vezérelv szerint. Azt gondolom, hogy a sokszínűség egy nagy érték, elegendő a “férfi-pozitív” gondolatiságot továbbra is az egyetlen kritériumnak tekintenünk. Az olvasói visszajelzések tükrében úgyis mindenki folyamatosan csiszolja a hangvételét. Egyébként különböző cikkek különböző hatásmechanizmussal hathatnak ugyanabba a kívánatos irányba.
Apropó, olvasói visszajelzések: A “buzizás” azt hiszem azok irányából érkezik leginkább, akik csak olyan lapok látogatását tartják férfiasnak, aminek a címében szerepel a “csaj” és a “punci” szó. Mit lehetne mondani az ő műmacsó megfelelési kényszerükre? A “kurucozás” meg nyilván egyrészt azoktól hangzik el, akik a cikkek néha leplezetlenül szókimondó jellege alapján felszínesen megpróbálnak azzal a lappal rokonítani minket, másrészről esetleg a valamely kisebbséghez tartozó olvasóink részéről lehet egy téves reflex, amikor azt gondolják, hogy ha a magyarság népesedéspolitikai kérdései merülnek itt fel, akkor az óhatatlanul is valamilyen formában ellenük irányulhat. De az ő aggodalmuk is teljesen felesleges, merthogy ezek a kérdések önmagukban is érvényes módon, anélkül is felvethetőek, hogy az más nemzetiségek ellen irányulna. Eleve az egész lap humanista jellegéből adódóan is lehetetlen, hogy itt faji alapon gyűlölködő hangok hatalmasodjanak el. Persze ahogyan növekszik az olvasói táborunk, az ő véleményük többféle irányba akarhat rángatni minket, de ti nyugodtan írjatok bármiről, ami a lap fejlécében látható rovatokba beilleszthető. Borosta, korántsem cél, hogy csak a feminizmussal kapcsolatos írások jelenjenek itt meg, sőt az eredetileg kitűzött cél egy tematikájában is színes férfilap. Tehát nem véletlenül vannak azok a rovatok, kategóriák; ami azokba belefér, az “ide való”.
Borisz, természetesen próbálhatnánk egy szigorúan szakmai lapot szerkeszteni, azonban az nagyjából egybeesne egy mindenki által hitelesnek tekintett társadalomkutató intézet és a KSH statisztikai gyűjteményével, és egyben feltételül kellene szabnunk, hogy ott kizárólag vitán felül álló társadalomtudósok, szociológusok publikálhatnak. Egy ilyen lapra mutató linkek meg egyéb okokból nem tarthatnának sok érdeklődésre igényt szerintem. Azt hiszem lehet ezekről a kérdésekről publicistaként is cikkezni és kellően körültekintő szerzői hozzáállás esetén még a szakszerűség sem lesz igazán számonkérhető.
A lap címe és alcíme nyilvánvalóan provokatív, de pontosan ez garantálja számunkra a kellő figyelmet. Ráadásul ez a provokáció morálisan védhető tisztességes célokra irányul. Komoly viták folytak egyébként a lap címéről az induláskor is, nem érkezett senki részéről olyan javaslat, amely a célokat jobban megfogalmazta volna és kellően figyelemfelkeltő lett volna. Alapvető feladatunk, hogy leküzdjük az értetlenséget, hogy megértessük az emberekkel, hogy tévednek, amikor korunk feminizmusáról valamilyen feltétlenül pozitív eszme jut eszükbe. Akkor mondható el, hogy elértünk valmit, amikor már egyáltalán nem lesz ciki a facebookon a lapunkra linkelni, amikor már mindenki pontosan érteni fogja, hogy a “férfijog is egy emberi jog”. Leginkább pedig talán akkor következik ez majd be, amikor mindenki büszkén akár a saját polgári neve alatt is publikál itt, és magabiztosan tudhatja, hogy azért semmilyen társadalmi hátrány nem érheti őt. Pont úgy, ahogyan feministának lenni most nem társadalmi hátrány… Pedig…
igen, néztem én is a korábbi rovatokat. most kicsit elcsúszott arra felé a dolog, hogy direktbe írunk a feminizmussal kapcsolatban. holott, ahogy leírod tényleg csak a nem feminista barát nézőpont a fontos.
“Mielőtt valaki fájdalmában felordítana, hogy micsoda pofátlanság már az anti-feminizmusból nőmozgalmat csinálni, gondolja át, hogy:”
Hgyi, Ulquiorra és Mdmselle személyében írtak már nők is ide… Nameg Kiniskel egyik kommentjéből is cikk lett.
Hát igen, kösz. Máig hálás vagyok, hogy egy éjjel írt összecsapott kommenttel kezdhettem itteni írói pályafutásomat. :D (Egy pont vagyis (.) nem jó helyen van! :I)
Szerzői jogdíj meg a mai napig nem lett fizetve.. ez aztán TÉNYLEG a nők kizsákmányolása! (De inkább a filozófiai gondolataidra reagálok majd.)
Na meg- csak részben értek egyet veletek is, a feministákkal is. Több markáns pontban különbözik a véleményünk. De például a kvótás dolgot, egyoldalú családon belüli bántalmazás törvényét, stb. ellenzem.
Ez kérem már megint egy “feminista csúsztatás”, mert nem csak neked nem futotta még jogdíjra az igencsak vékony bevételből a cikké varázsolt hozzászólásodért, hanem senkinek sem. Szóval itt tökéletes egyenjogúság uralkodik ebben a tekintetben is. :D
Ööö… Illetve nem is, hanem férfielnyomás, mert azt mondtad, hogy ha be kell fizetni a fenntartási költségekre, akkor abból te nem vállalsz részt semmiképp sem. :D
akkor nem tőletek jött az az öt számjegyű átutalás a számlámra? :DDD (hú most bárcsak jött volna valahonnan olyan rá)
De egyszer még teljesülhetnek a “patriarchális világuralmi törekvései” a Férfihang szerzőinek, de ha legalábbis a magyar sajtóbirodalmat uraljuk majd, akkor aztán boldogan élünk a sok számjegyű jogdíjakból… :) Szerintem simán meg is érdemelnénk. :)
félek egyenlőre Uniós támogatásokban nem nagyon bízhatunk :)
Pedig pályáznunk kellene valamifélére, hiszen a társadalmi nemi egyenlőség keresésének a rögös útján járunk mi is, mint azok, akiket vastagon dotálnak ugyanezért. :)
Jó, de lenyúltátok a kommentet galád módon, önhatalmúlag döntve felőle. :D Oké, a nevem oda lett írva hozzá. De akkor is.. a patriarchális elnyomók önhatalmúlag döntöttek arról, milyen kép legyen a cikk mellett. :I Rendben, egész jó lett.
(És két pontot nem jó helyre tettetek, ez a cikk szándékos meghamisítása :S)
Nem tartanám szerencsésnek egy külön női szakasz létrehozását. Ezt hagyjuk meg a feministáknak – náluk úgyis van már férfi-részleg.
Már többször kifejtettem, hogy szerintem nem jó különválasztani a férfiakat és a nőket. Versengés és egymásramutogatás lesz belőle. És szerintem épp ez ellen szeretnénk tenni. Én az együttélést tartom jónak. Egymás segítését, hogy harmonikusan egészítsük ki egymást.
Ezért nem is szeretem a nőijogi meg férfijogi küzdelmeket.
Be kell ismernem, hogy valószínűleg ez a legbölcsebb megközelítés.
igazatok van, mondjuk szerintem Borisszal itt mi vittük el Apophis által leírtakat erre az ingoványos terepre, és ő inkább arra gondolt, hogy:
ha sérelmi alapon írunk antifeminista írásokat, azzal legitimizáljuk a feministákat, mivel olyan, mintha már egy ellenzéke lennénk egy bevett feminizmusnak (pedig erről van szó, hiszen, akkora támogatottságnak örvend, hogy már bevett), és jobban tennénk, ha megmaradnánk olyan magas filozófiai szinten, hogy a mechanizmusát vizsgálnánk csak a feminizmusnak, anélkül, hogy írnánk a mindennapi sérelmekről. Nekem legalábbis ez jött le az írásból elsőre. Ami részben jogos, amit leírt, részben kevés lenne, mert a gyakorlati életben is meg kell állnunk a helyünk, és a sérelmeket nem szabad visszhang nélkül hagyni. Az vitán felül áll, hogy nem kell nőihang külön, hiszen az csak egy feminista szájízű szakadékot hozna, és azzal saját magunkkal hasonlanánk meg.
Most akkor egyszerre reagálok mindenre.
Borisz, valóban lehetne egy semleges oldal, de nincs olyan író, aki mindenki számára kikezdhetetlen, a politika, ha kell, a tudományt is felülírja. A tekintélyhez pedig az kellene, hogy íróink vállalják a nevüket, ez azonban, mint tudjuk, kockázat. Nem is beszélve arról, hogy sokakat előszednének, hogy milyen jogon avatkoznak olyasmibe, amihez nem értenek; azt meg hiába mondanánk, hogy annyira, mint ők, mi is értünk hozzá, de ez nem hiszem, hogy meghatná őket, és a fősodratú médián úgy is darabokra szednék az egészet. Szóval mértékadó portált úgyse tudunk teremteni, de a nők között is meg kellene alapozni az antifeminizmust valahogy. Akár semleges, akár női oldalon, de biztos nem itt, mert ha egynémely nem feminista női ismerősömet szabadon engedném ezen az oldalon, ha “szerencsésen” válogatná az olvasnivalót, (pl téged Borisz :))még a végén feminista lenne. aztán magyarázhatnám, hogy ez csak kb. 2,25%-a az egésznek, úgyse győzném meg. Egy propagandaoldal (márpedig propaganda ellen tudományos meggyőzéssel próbálkozni kb. olyan, mint ha egy oroszlán támadását azzal próbálnád kivédeni, hogy az emberhús árt az emésztésének, tehát mindenképpen propagandaoldal kell) csak is “uniformizált” cikkeket tartalmazhat, amelyeknek mondanivalója végső soron ugyanaz.
Alter Ego, elég naiv ez a hozzászólás, már ne is haragudj: “Én úgy hiszem, hogy ha a nőknek igénye lenne más hangon megszólalni és másféle írásokat olvasni, akkor nem késlekedett volna ezeknek a lapoknak a megszületése.” – mintha az igények alakítanák a piacot és nem fordítva. Nem kellene hinni a szabadverseny meséiben; a nők is, éppúgy, mint a férfiak, javarészt azt olvassák, amit egyesek akarnak, hogy olvassanak. Hülyeség azt gondolni, hogy ha nem lenne Nők lapja, Szex és New York, Ribiséta, akkor ezeket egy ÁTLAG nő hiányolná. Nem, de ettől még sok átlag nő olvassa, megnézi, támogatja – mert elhitették velük, hogy ez jó. Valószínűleg, amikor megvetted az első telefonodat, eszedbe sem jutott, hogy hej, de jó volna, ha nem lennének gombok, csak érintőképernyő, lenne Wi-Fi, meg Android operációsrendszer, stb., hanem örültél, hogy sms-t írhatsz. mégis kitalálták ezeket, mert így évente cserélgetheted a telefonodat (ha nem inged, ne vedd magadra, de gondolom érted, mire célzok). A “buzizással” kapcsolatban igazad van, az nyilván a primitív, de sajnos emberek közé eresztett rétegektől származik, akik a dugáson és a pénzen kívül semmit nem tartanak fontosnak.
Dean, amit írtam, csak elővigyázatosságból írtam :) Sose lehet tudni…
Hgyi, igazad van, de ilyen alapon a férfihang is nemi alapon megosztó. Persze te, meg én, meg akik itt írosgatunk, meg még páran tudjuk, hogy mit is takar ez valójában, de propaganda szempontjából nem túl előnyös. És mint mondtam, propaganda ellen propaganda a fegyver. Szóval vagy létre kell hozni a női hangot, vagy kreálni kell egy semleges oldalt, és elsőbbséget adni neki ezzel szemben.
Borosta, természetesen lehet és kell is írni a mindennapi sérelmekről, de vigyázni kell, hogy nehogy túlcsorduljon a durcáskodás a megalázottság miatt. A férfiak elleni nyílt és erőszakos fellépést sose tudják megkockáztatni, mert egy ilyen küzdelemben szükségszerűen alulmaradnának.
A nők meggyőzése nélkül pedig sose fog megszűnni a feminizmus, mert mindig talál magának híveket, híveinek pedig együttérző támogatókat.
Azon gondolkodom, hogy egyáltalán hogyan lehet meggyőzni az embereket. Mondjuk most a nőket arról, hogy a feminizmus csak árt nekik. Az észérvek sokszor nem használnak, ha egyszer vakon elhiszik azt, amit az egész világ sugall. Egyébként én is egy ideig támogattam a feminizmust:) Mert ebbe nőttem bele, ez jön mindenhonnan, ki merné kétségbe vonni, hogy a nők még mindig hátrányos helyzetben vannak, hiába egyenlők a jogaik.
Talán ott érdemes kezdeni, hogy a nőknek el kellene gondolkodniuk azon, hogy jobban érzik-e most magukat. Valóban boldogabbak lennének-e ha minden téren pontosan kimérve megvalósulna az egyenlőség, és pontosan ugyanazt csinálnák a férfiak és a nők.
Kicsit hasonlít ez egy párkapcsolat problémájához. Egy kapcsolatot, házasságot nagyon hamar tönkre lehet tenni, ha a nő csak azzal foglalkozik, hogy mi jár neki, ha mindig az övé kell, hogy legyen az utolsó szó. Ha fontosabbnak tekinti azt, hogy igaza legyen a kapcsolatuknál, és semmit sem hajlandó adni viszonzás nélkül. Lehet, hogy ez működik társadalmi léptékben is. Ha a nők mindig csak azt lesik, mikor bántják őket, ha folyton azt méricskélik, jutott-e nekik is annyi valamiből, mint a férfiaknak, akkor nem lehet együtt élni.
Fel kellene fedeznie mindenkinek magában, hogy igazából mire vágyik. Nem azt, hogy mi jár neki, hanem hogy mivel lenne boldog. Azt persze nem tudom, hogy erre hogy lehet rávenni az embereket.
Valódi egyenlőség ugye igencsak kellemetlen lenne a nőknek, ezért a feministák abszolút nem azt akarják, hanem nyílt, egyértelmá és brutális hatalmat. Az abszurd az egészben az, hogy ha megkaparintanák, az is boldogtalanná tenné őket (ráadásul mintegy mellesleg bedöntené a nyugati civilizációt).
A kérdéseid nagyon jók, nem akarsz cikket írni? :D
Persze hogy hatalmat akarnak. nagyon humánus, igazságos és egyenlőségpárti szólamokat hangoztatnak, tehát nagyon brutális hatalmat és terrort akarnak. Minél nyálasabban humanista jelszavakat harsog egy ideológia, annál brutálisabban akarja felforgatni a teremtés rendjét.
A férfi nyílt és nem igeérget utópiát. “Jogom van megütni az asszonyt, ha tiszteletlen, és lusta” mondja a férfi. Tehát nem akar elnyomást, hanem korrekt játékot, és világos, jól körülírt szerepeket akar. “Egyenlőséget és megkülönböztetésmentes világo akarunkt” meg “Le a gyűlölettel” harsogják a balos jelszavak, – konkrétan a feministák – tehát terrort akarnak bevezetni
Ez szatírának nem elég jó, igaznak viszont nem teljesen igaz.
A femcsik tényleg báránybőrbe bújt zombik – de arról szó sincs, főleg itt, hogy bármilyen férfi jogának tartaná a nő bántalmazását.
Egyébként nem azt harsogják, hogy “le a gyűlölettel”, hanem hogy “minden férfi rohadt nőverő” (kivéve ő magukat természetesen, ha épp férfi feministáról van szó).
Bántalmazás? Miféle naivitás ez? A férfi használja azt az egyetlen fegyvert, amiben ő az erősebb. A fizikai fölényt. A nő meg alkalmazza azt a tucatnyit, amiben meg ő. (sajnáltatás, szexel való visszaélés, gyengeségre való hivatkozás, hiszti, idegi kicsinálás, ezernyi trükk). Mi mást tehetne a férfi egy olyan nővel, akivel szemben semmi kérés és észérv nem hat?
Az “itt” jelenlévők (ha már dőlt betűkkel szerepelt) laktak egy lakásban nővel, vagy csak az egyetemi büfében felszedett okoskával csatáztak? esetleg kizárólag a mamával? csak azt ismerik, mint nőt? Ha a férfi tényleg leken, még így is messze alul marad a harcban, mert utána a még neki kell úgyis mea culpázni, meg engesztelni ha igaza volt ha nem. Legyünk már kissé józanak. Kukába a felvilágosult jelszavakkal.
Nagyon hízelgő, köszönöm, teljesen beszartam a felelősségtől:) Nem tudom miről tudnék egy egész oldalt írni.
A feminsta vezetők, hangadók biztosan ezt akarják, a hatalmat. De velük nem is lehet mit kezdeni, csak túlkiabálni őket. Meggyőzni azokat kellene, akik elhiszik a jelszavaikat és nem gondolják tovább ennek a mozgalomnak a célját, következményeit.
Belejössz! Hajrá! :o))
Ez az oldal részben azért jött létre, hogy segítsünk azoknak továbbgondolni, “akik elhiszik a jelszavaikat és nem gondolják tovább ennek a mozgalomnak a célját, következményeit”. :o))
Aktuális ez a topik ahogy elnézem.