Ez a cikksorozat azt járja körbe, hogy Isten miképpen tárta fel magát a zsidóságnak, majd később az egész emberiségnek. A cikkek alapját a Szabó Ferenc és Puskely Mária által szerkesztett „Ábrahámtól Jézusig” című könyv adja. A könyvet a Zsinati Bizottság adta ki 1976-ban, Rómában.
A Bibliai hivatkozások értelmezése: elöl az adott könyv nevének rövidítése található. Például a Kivonulás (Kiv) könyvéé. (Minden Biblia leközli a könyvek nevének rövidítését, de itt első esetben jelölni fogom, mely könyvről van szó.) Ezután a fejezet száma jön. Ha vessző van utána, akkor a következő szám a kezdő sor sorszámát jelzi, kötőjellel jelezve a befejező sor számával. Pl. Kiv 3, 1-15 szerint a Kivonulás könyvének 3 fejezetének 1-től 15-ig soráig tart az olvasandó szöveg. Ha nincs vessző, akkor a teljes fejezet értendő a szám alatt, esetleg kötőjellel van jelezve az olvasandó fejezetek száma. Pl. Kiv 7-11 a Kivonulás könyvének 7,8,9,10,11 fejezetét jelzi. A következő jelzést példával magyarázom: Kiv 4, 1-5. 10-17 a Kivonulás könyvének 4 fejezete első öt, és tizediktől tizenhetedik soráig olvasandó szövegrészek értendők. Ennyi. Kicsit bonyolult, de gyakorlással elsajátítható. ;-)
Isten népének első nagyjai
Ez az első része a történetnek kb. ezer évet ölel fel. (S ennek első fejezete szól Ábrahámról.) Látható, hogy a kinyilatkoztatás egyáltalán nem indult gyorsan. A választott néppel, a zsidósággal, ezalatt a következők történtek: Isten meghívja Ábrahámot, és Palesztinába küldi. Néhány generáció múltán a lassan növekvő nép Egyiptomba költözik, és mintegy négyszázötven évig ott él. Megerősödnek, majd Isten elküldi Mózest, hogy megszabadítsa a zsidókat a közben elnyomássá visszafejlődött együttélésből. Honfoglalás kezdődik, majd a tizenkét törzs letelepszik, és lassan egyesül királyságban.
A vizsgált időszak három legnagyobb alakja a korszak elején, közepe után és végén tűnik fel. Ábrahám, Mózes és Dávid.
Isten önkinyilatkoztatásának tényezői: meghívás (kapcsolatfelvétel, a figyelem felkeltése, rögzítése), ígéret (mit ad Isten a szolgálatért cserébe), prófétai küldetés (amit el kell végezni a nagyobb közösség érdekében), törvényadás (ez csak itt, a kinyilatkoztatás elején jellemző, Tízparancsolat és egyéb törvények), végül Dávidtól a teokratikus (Istent képviselő, Őt közvetítő) dinasztia.
Izrael fokozatosan tudatára ébred annak, hogy Isten állandóan belenyúl a történelmébe. A kiválasztottság tudata Dávid idejére lesz világos. Ekkor gyűjtik össze, és jegyzik le a régi hagyományokat.
Ábrahám
Isten minden személyes érdeme nélkül választja ki a pogány Ábrámot. Próbatételek elé állítja, és megígéri: hatalmas nép atyja lesz. Először pogány környezetétől kell elszakadnia, Mezopotámiából, Hárán környékéről kell Kánaánba mennie. Kr.e. 1850 körül érhetett oda. Itt Isten szövetséget köt Ábrámmal, és ígéretet tesz neki, hogy sok utóda lesz, ezek földet fognak kapni tőle, és a Föld áldást nyer általa. Ez utóbbi ígéret teljesedik be Jézusban, a világ Megváltójában. A szövetségkötés akkori szokás szerint áldozati állatok kettévágásával történt, (jelezve, hogy a szövetségkötő hasonló véget vállal, ha megszegi azt.) A szövetség megkötésekor Isten füstölő kemencéhez és égő fáklyához hasonló alakban átment a kettévágott állatok közt. (Teremtés könyve 15 fejezet, 1-18 sor, illetve ezentúl: Ter 15,1-18). Ábrámot pedig attól fogva Ábrahámnak fogják nevezni „mivel népek sokaságának atyjává teszlek” – mondja az Isten. A szövetség jele a fiúk körülmetélése. Ez eredetileg a törzsbe való beiktatásnak, illetve a nagykorúságnak a jele lehetett.
Ábrahám hite újabb próbát szenved el: Isten a tudtára adja, hogy a felesége, Sára öregkorára fog szülni. Eddig sem lehetett könnyű, hiszen teltek az évek, és a megígért számos utódból egy sem lett, de most hirtelen jön a közlés: egy vénasszony fog szülni. (Sára ekkor kilencven éves volt, Ábrahám száz). Ábrahám nevet az ígéreten, Isten azonban megerősíti azt. (Hihetetlen? Csak legenda lenne? A Biblia tele van hihetetlen történésekkel, csodákkal és jelekkel, elejétől a végéig. És a jelen tapasztalata tanúsítja: Isten ma is tesz csodát. A Marana tha, a Katolikus Karizmatikus Megújulás lapja sokszor hoz le ilyen történetet, de a szentek történetei is tele vannak velük, és Zarándokhelyeken is gyakran előfordulnak gyógyulások. Érdemes itt is körülnézni: www.karizmatikus.hu, akit a hit tanai nem érdekelnek, írja be a keresőbe, hogy “csodák”, és olvashatja, amit az Egyház ma ért csodák alatt.)
Később Isten Mamréban jelenik meg Ábrahámnak. A legemberibb módon teszi ezt: két angyalával emberi alakban látogatja meg a törzsfőt; lehetőséget ad neki, hogy gyakorolja a keleti vendégszeretetet. Ekkor Isten megismétli Sára várandósságára tett ígéretét, s most Sára nevet rajta. Mégis kis idő, és Sára valóban szült: Izsákot, egyetlen gyermekét. Ami ezután történt, véleményem szerint rendkívül fontos: Ábrahám alkudozni kezd Istennel a bűnös Szodomáért. Isten el akarja pusztítani a várost, ám Ábrahám közbenjár, irgalmat kér. Közel kétezer évvel később, a kezdetben elutasító Jézust is ráveszi egy pogány, kánaáni nő, hogy gyógyítsa meg gyermekét. (Máté evangéliuma 15, 21-28) Isten rábírható, hogy teljesítse a kéréseinket, csak bízni kell benne. Ez sokszor nem jelent mást, mint kitartóan kérjük őt – akár éveken át. Ábrahám alkudozása itt található a Bibliában: Ter 18, 16-33.
Újabb próba következik. Izsák már nagy, valószínűleg kamaszkorú. Isten azt kéri Ábrahámtól, hogy áldozza fel neki a legdrágábbat: egyetlen, későn született fiát. Hogy hogyan teljesül akkor az utódokról szóló ígéret? Ábrahámnak ismét szembe kell néznie a kihívással: a hit nem fér bele mindig a józan ész keretei közé. Sokszor meghaladja azt. (Ld. Sára késői szülése, vagy napjaink csodás gyógyulásai, de Mária szűzen foganása is ide sorolható). Nem marad más, mint bízni az ígéreteit eddig hűen teljesítő Istenben.
Ábrahám elmegy a helyre, amit Isten mutat neki, és felfekteti fiát az általa épített áldozati oltárra. Emeli a kést, hogy lesújtson: ekkor Isten angyala közbelép. Megállítja Ábrahámot, és egy, a szarvánál fennakadt kost mutat neki: azt áldozza fel!
Az ígéretek újra elhangzanak, Isten megerősíti Ábrahámot. (Ter 22,1-18)
Én sosem értettem, miért kellene “bizonyítani” Isten létét. Épp abban látom a lényeget, hogy ő transzcendens, nem közvetlenül tapasztalható létező. Nem lehet tárgya sem a tudománynak, sem más hasonlónak.
S mi van, ha Isten épp a lehetőséget próbálja megadni: azzal, hogy kijelenti önmagát, ám nem képes létét “bizonyítani” az emberi elme, szabadon választhat a hit és “nem hit” között.
Ha mindenki biztosan tudná, hogy létezik Isten, menny és pokol, ki lenne olyan hülye, hogy “vétkezik”?
szerintem nincs semmi álságos ebben a gondolkodásban.
Már mint ugyanúgy működik, mint az ateista gondolkodás, ami meg azon ügyködik, hogy megfossza az egyházat a tekintélyétől hatalmától. Akár cinizmussal, akár más elfogult szerzők műveiből idézgetve, önmaszturbációt végezve (milyen beteg dolog, már egy kinyilatkoztatással vitatkozni). Fog fel az egyházat egy pártnak, aki a saját igazát próbálja bizonyítani, az ateistákat egy másiknak, akik az övéket. Én az előbbi párt tagja vagyok.
Amúgy is az egész bizonyítás azon alapul, hogy elhiszed-e a kinyilatkozásokat benne, szóval a bizonyításnak egy rendszeren belül van értelme: előfeltételezi a hitet. Tehát, ha nem hiszel akkor semmit mondó, és ennek következtében lehetőséget ad neked, hogy eldöntsd el akarod-e hinni a rendszert, vagy nem.
Hm, igen. Minden bizonyításnak az alapja valóban, hogy mi van a szívemben, milyen a hozzáállásom. És ez szerintem nem csak a vallásra igaz.
Ezt talán Dean-nel is meg kellene beszélned. :)
Összekeveritek azt, hogy ti elfogadtok valamit igaznak azzal, hogy valami objektíve bizonyítva van.
Én rengeteg dologról tudom, hogy igaz, amiről ugyanakkor azt is tudom, hogy a tudomány nem bizonyította. Nekem ez nem okoz mentális problémákat, meg tudom különböztetni a két dolgot. Az, hogy én hiszem, vagy úgy gondolom, de még akár az is, hogy tapasztalom, az nem “bizonyítás”.
igen de ez egy feltételezésre épülő (hiszek, nem hiszek) önmagába zárt rendszer, itt nem várhatsz ezért objektív igazságot tőle, csak a rendszer tagjai számára tud számukra ‘objektívként’ ható igazságokkal szolgálni.
Meglehetősen megbonyolítja a dolgot, hogy a valóságot nem feltétlenül a tudomány látja jól, annak ellenére sem, hogy a vallásos emberek nem tudják bizonyítani az állításaikat. Elméletileg lehetséges, hogy amire azt mondják, hogy “bár a tudomány nem bizonyította, de azért valójában így van, és ezt neked el kell hinned”, az tényleg úgy van. Ez a kereszténységnél az elméleteik kb. 2%-ára valóban igaz is. A maradék 98% az ami a többségnek emészthetetlen.
@Deansdale: így van nagy része egy feltételezésen (amit az ember elfogad vagy nem) alapuló igazság, de már csak a valószínűség miatt is ott van a lehetőség, hogy egy része tényleg igaz.
Bár a valóság megint olyan, amire Spengler A nyugat alkonyában rávilágít, hogy a görögöknél például a ‘valóság’ nem terjedt ki a végtelen számokra, a mi civilizációnk már ott tart, hogy az elméleti tudományaink már nem tudnának a hosszú számsorok nélkül megélni.
Na ez az. Hogy végső soron a hit a lényeg. Aki nem hisz, annak meg jöhet bármiféle “bizonyíték”. Lásd Dawkins Isteni téveszméjét (nem tudom olvastad-e?)- komplett rendszeren át vezeti le látszólag kikezdhetetlen logikával az egészet. (Csakhogy attól, hogy valami hiperlogikus, nem lesz feltétlenül biztos: csak egy lehetőség a sok közül).
A Gyehenna c. könyv is eszembe jutott (nem térek ki az egészre, elég kritikusan állok néhány részéhez, nem ez a lényeg: hanem az, hogy a pokolra jutott lelkek még OTT SEM ismerik el, hogy tévedtek).
Isten minden kétséget kizáróan tudná bizonyítani a létét- ha ez lenne a célja. Vagy garantálni, hogy mindenki higgyen benne (lényegét tekintve ugyanaz).
Mellesleg ha Isten transzcendens, és nem foghatjuk fel teljes valóságosságában, akkor csak annyit jelenthet ki nekünk, mely “e világi”- emberi elmének “való”. Erre az ateisták könnyen ráhúzhatnak valami más köntöst. (Egy megmagyarázhatatlan jelenség a hívőnek “csoda”, az ateistának bizonyíték arra, hogy a tudomány még nem volt képes mindenre magyarázatot találni; vagy ott van Einstein Istenről való “véleménye”).
De talán említettem, hogy nem szívesen veszek részt (épp ezért) kreacionizmus/teremtés kontra evolúció(ősrobbanás,stb), vagy hasonló vitákban. A vége általában az, hogy a tudomány embere a tudomány módszerével próbálja cáfolni, a hívő bizonyítani Isten létét.
igen ez így van. De úgy vagyok vele, hogy ami egy egyszerű kérdés, hogy hiszel vagy nem. Utána saját magyarázatokból építhetsz a hited köré egy rendszert, ami csak önmagában lesz igaz (önnön szabályai alapján). De mégsem mondhatod azt egy hívőnek, hogy higgyél és állj meg itt. Lehet, hogy elnézőnek tűnök egy öncélú rendszerrel, de ezért vagyok hívő :) Noha ki tudok lépni ebből a rendszerből, amikor Kantot, Nietzschét olvasok, de rendelkezem azzal a hozzáállással, hogy utána belépve ebbe az inercia rendszerbe elfogadjam az ‘igazságait’.
Nyilvánvalóan még köszönő viszonyban sincs az atiesta érvelés a hívőjével, mivel a két rendszer ott szétválik, hogy egyik hisz a másik nem (az ateisták szeretik is ezt kihasználni, mert úgy állítják be, mintha a kérdéseikre a hívók impotens válaszokat adnának csak, és ők ateisták a májermájszterek ezért).
Kant tudtommal hitt Istenben. De mivel tizenévesen olvastam részletesen az összes kritikáját, lehet nem jól emlékszem. :)
NN12: hit, de mondjuk egy morális cselekedetet nem biztos, hogy úgy magyarázna el egy hívő, ahogy Kant :)
Szerinted létezik ember, aki BÁRMIT úgy magyarázna el, mint Kant? :)
Pont korunkban, a nyugati típusú társadalmakban van jelentősége az ilyen “bizonyítósdinak”. A ma emberéhez sokszor az ész eszközeivel kell és lehet közelíteni. Vakon hinni nem bölcs dolog. Nem tudom, mit értesz közvetlen tapasztaláson, de az általános keresztény tapasztalat az, hogy Isten létét meg lehet (és a valódi hithez meg is kell) tapasztalni. Ezek az élmények azonban alapvetően belső, szubjektív élmények, kiesnek a tudomány és bizonyíthatóság körén. (Bár ellenpélda is van, ld. Medjugorjei jelenések, amelyeket komoly tudományos kutatásnak vetettek alá.)
Hogy Isten és a léte lehet-e tárgya bármely tudománynak, arra jó példa, hogy létezik ilyen tudományág, és ez a Teológia. Persze az élő hitet nem pótolja, de talán nem árt, ha legalább a papok megtanulják. Azért jó, ha a nem bizonyítható, akár mégoly nagy erejű szubjektív tapasztalatok mellett észérvek is vannak az ember tarsolyában. Vannak sokan, akik észérvekkel próbálják cáfolni Isten létét, ellenük a hasonló fegyver a legjobb eszköz. Ne felejtsd el, a hit nem csak az egyéni ember szintjén fontos, aki esetleg tudományos érvek nélkül is kész hinni, hanem a nagy eszmeáramlatokkal szemben is küzdeni kell sokszor, oda viszont jól jön a tudomány.
“S mi van, ha Isten épp a lehetőséget próbálja megadni: azzal, hogy kijelenti önmagát, ám nem képes létét “bizonyítani” az emberi elme, szabadon választhat a hit és “nem hit” között.”
Ezt a mondatodat bemásoltam ide, én személy szerint annyira helytállónak és okosnak gondolom. A földi élet lényege éppen ebben áll: érdemeket szerezhetek, amikor nem tudom, “csak” hiszem, hogy Isten létezik. Hogy Isten nem a tekintélyével, a megcáfolhatatlan tényekkel akar hatni ránk, hanem az emberi szívet veszi célba: meg akarja magát szerettetni velünk, hogy valóban szabadon, őt szeretve fogadjuk el őt olyannak, amilyen. Azt hiszem, most utolsó mondatodra is válaszoltam.
;-)
Akkor itt a lényeget tekintve egyetértünk. Igen, megválaszoltad. :)
A teológia nem igazán tudomány, inkább filozófia, vagyis elmélkedés. Nem leszólni akarom, csak nem árt tisztázni.
Isten létét nem lehet “tudományosan” bizonyítani, szerintem soha nem is lehet majd. Az egyéni emberek próbálgathatják a saját szubjektív valóságukban, hogy milyen tapasztalások érik őket, ha különböző véleményeket alkotnak Istenről és az “ő” milyenségéről; ennek megfelelően rájöhetnek, hogy miféle isten-felfogás biztosítja számukra a legjobb életet. De ebből sosem lesz mérhető, vizsgálható, formális logika tárgyává vagy alanyává tehető dolog.
Ahogy Borisz mondta a másik cikk alatt: “vannak azok a szobrok / installációk, amik sok külön térbeli pontból állnak, és ha egy bizonyos irányból nézed őket, akkor hirtelen FUCK YOU felirattá állnak össze“… Így áll össze a kép annak, aki megfelelő nézőpontból nézi, de a felirat nem “fuck you” hanem “Isten” :) De ezt hiába magyarázza bárkinek, azok azt fogják mondani: hülye vagy, hát nem látod hogy ezek random pontok/objektumok a térben? Véletlenszerűség… A megfelelő nézőpontba pedig nem lehet belerángatni senkit.
Az elején kb. ugyanazt írod, mint én. (“A teológia nem igazán tudomány, inkább filozófia, vagyis elmélkedés.”- bár a filozófia is fektetett le logikai alapokat, sőt. Meg ennyi erővel Dawkins okoskodása sem több. :)
“A megfelelő nézőpontba pedig nem lehet belerángatni senkit.”
Persze, hisz ő egy más nézőpontban “áll”…
“ennyi erővel Dawkins okoskodása sem több”
Nem hogy nem több, egyenesen kevesebb. Még a filozófia szintjét sem éri el, a tudomány(osság)tól fényévekre van. Mondom ezt szigorúan csak az istentagadására – azon kívül mond okos dolgokat is.
Istenről a tudomány csak és kizárólag annyit mondhat, hogy semmit nem tud róla; se bizonyítani, se cáfolni nem tudja, elsősorban azért, mert nem tudja érzékelni semmilyen műszerével vag módszerével. Ahogy Dawkins Istenről magyaráz, az kb. olyan, mint ha egy ókori jobbágy magyarázná, hogy radioaktivitás nem létezhet, hiszen nem logikus a léte, nem tudjuk érzékelni, stb. – ergo csak babonás emberek hülye kitalációja.
Dawkins azért magyaráz úgy ahogy, mert hívő-ateista. :) Szubjektíve úgy közelít a kérdéshez, hogy mindenben Isten létének szükségtelenségét, cáfolatát látja.
Persze, hogy mond okos dolgokat (bár az Önző gén-nél személy szerint árnyaltabbnak tartom a Hódító gént, mind logikailag mind összességében). Ott már jócskán árnyalja előző nézeteit.
Mindenesetre figyelemre méltó, hogy tudósként néhány könyve “objektív és logikus”, míg néhány gondolata “szubjektív hülyeség”. (Bár ha engem kérdezel, maga Dawkins szerves egészet képez, nem pedig hol objektív tudós, hol meg szubjektív bolond. :)
“Bár ha engem kérdezel, maga Dawkins szerves egészet képez, nem pedig hol objektív tudós, hol meg szubjektív bolond.”
Értsem úgy, hogy ha valaki tudós, akkor nem tetszhet neki Beethoven, és nem utálhatja Bach-ot? Vagyis ha vannak objektív meglátásai akkor onnantól semmi szubjektív nem lehet benne?
Vagy ha valamiben igaza volt, akkor szükségképpen mindenben igaza lesz? Nem látom a logikádat.
Nem csodálom. :)
Egyáltalán nem így értettem. Sőt. Mindegyik könyvet ugyanaz a Dawkins írta.
*Más: nyilván nem fogok tudományos jellegű könyvet írni arról, miért utálom Bachot és szeretem Beethovent. (De Bachot jobb szeretem, úgyhogy hagyjuk.:D)
Nem értek egyet. Isten léte bizonyítható lehetne. Úgy lehetne bizonyítani, hogy minden lépcsőt, kiskaput meg tudunk magyarázni tudományosan. A természetnek van olyan törvénye (minden, a világegyetemben fellelhető rendszer a lehető legkissebb energiabefektetéssel igyekszik fenntartani magát) valamint a törvénynek vannak olyan tételei és posztulátumai, amelyekkel szükségtelenné válik az a felsőbbrendű rendszer, amit Istennek hívnak. Persze amíg alapdolgokat nem tudunk megmagyarázni, addig Isten nemlétét sem igazolhatjuk..
Természetesen az is igaz, hogy ha be is bizonyosodna, attól még lehetne hinni benne, mert az észérvek egy hívőt sosem fognak meghatni. Másrészről, annak ellenére, hogy elég távol áll tőlem a vallás meg Isten meg miegyéb, szerintem szükség van rá, mert sokak reményt kapnak általa.
“a törvénynek vannak olyan tételei és posztulátumai, amelyekkel szükségtelenné válik az a felsőbbrendű rendszer, amit Istennek hívnak”
Ezt Occam borotvájának hívják, és van egy olyan buktatója, hogy nem kényszerítő erejű… Gondolhatod azt, hogy ha Istenre nincs szükség akkor nem is létezik, de ez a gondolatod a valóságot cseppet sem befolyásolja. Vagyis attól, hogy te úgy érzed, Istenre nincs szükség, Ő még vígan röhöghet a markába. Ha a tudomány mindent meg tud majd magyarázni, az sem bizonyítja, hogy Isten ne létezne. Ez a dolog szépsége :)
Mintha a mindent nálad nem mindent jelentene… Ha a tudomány mindent meg tudna magyarázni, akkor Isten létét is. Hogy van, vagy nincs. Nem?
A tudomány soha nem fogja tudni bizonyítani Isten létét / nemlétét, mivel a tudomány valójában nem is foglalkozik Istennel. Nem is tudna, ha akarna sem. Isten nem mérhető, nem vizsgálható, nem lehet vele kísérleteket végezni. A tudomány számára nem is létezik, éppen ezért semmiféleképpen nem tud róla nyilatkozni, se pozitívan, se negatívan.
CDietrich szavai mintha arra utaltak volna, hogy szerinte ha a tudomány meg tudja majd magyarázni azokat a jelenségeket, amiket most még nem, azzal bebizonyosodik, hogy Isten nem létezik. Erre reagáltam, hogy ha a világban egyetlen jelenség sem lesz, amit ne lehetne megmagyarázni “tudományosan”, Isten létét az sem zárja ki.
Jap. Értem.
Erről most elég homályos ismeretek jutnak az eszembe, de rémlik, hogy egy pápai enciklikában olvastam, hogy az értelem is képes eljutni Isten létének felismeréséig. Persze, te tudományos megismerést írtál, az azért lehet más, mint amit értelminek hívunk. Legalábbis Dean szerint a filozófia nem igazán tudomány, pedig az is az értelmi megismerés körébe tartozik. No, a fenti enciklikában állt (ha jól emlékszem) hogy a kinyilatkoztatás és a hit azért kell, hogy az ember útját lerövidítse az Isten (boldogságának forrása) felé. És mintha II. János Pál pápa Hit és ész enciklikájában állt volna ez. Sajnos se időm, se energiám alaposabban utánanézni, aki gondolja, itt megteheti: http://uj.katolikus.hu/konyvtar.php?h=69#FR24 De elég hosszú az enciklika, szóval nem biztos, hogy egy mondatért érdemes végigböngészni.
Dietrich, írod, hogy egy hívőt az észérvek sosem fognak meggyőzni – egyrészt világértelmezésünkhöz, világképünkhöz érzelmileg is erősen kötődünk, ebből vezetjük le a rossz és jó létét, a helyes és helytelen lényegét, tulajdonképpen egész életvezetésünket. Szerintem túlzás megkívánni, hogy bárki ezt pusztán észérvek alapján feladja. És ez nem csak a vallásosakra igaz! Másrészt a hívő, ha élő hite van, sokszor (remélhetőleg) tapasztalja, hogy Isten VAN. Ezt a tapasztalatot pusztán észérvekkel cáfolni…
Aztán írod, hogy sokan reményt kapnak a hitből – mármint erőt a nehéz helyzetekre? Mert azt lehet máshogyan is szerezni. :-) Én konkrétan az örök életre hajtok, vagyis a remény számomra ezt jelenti, és ez nem mellékesen valóban erőt ad a nehéz helyzetekben is. De a könnyű helyzetekben is jó erre gondolni. ;-)
Érdekes volt nekem olvasni, hogy Istent felsőbbrendű rendszernek hívod. Én jót mosolyogtam rajta. Aki nekem jóbarát, társ, személyes ismerős, az, mint felsőbb rendszer… :-) De hát világos, ahány ember, annyi kép Istenről.
Hajaj, sikamlós téma, ingoványos talaj…
Vallási kérdéseket illetően ajánlok mindenkinek egy kis olvasnivalót:
http://mek.niif.hu/05300/05394/05394.htm
http://reginamundi.hu/library.php?id2=library/bangha_bela_30_kotet (elsőre az első három kötetet javaslom)
http://mek.oszk.hu/07800/07883/html/
Szimpatikusak az írások, örülök, hogy ide tetted őket. De ezek iszonyat hosszúak nekem, ennyi időm nincs elolvasni.
Más: Nem semmi az intellektuális szárnyalás, amibe kezdtetek. Gratulálok hozzá. Haha, felét nem értettem. :-D
Szép napot!
Szia Zoli!
Tudod már, hány részes lesz a cikk? Őszintén szólva a cikked nyomán kedvet kaptam ahhoz, hogy megírjak egy másik nézőpontot (az ősmagyar hitvilágról), de nem akarok keresztbe tenni, szívesen kivárom, amíg végzel. Az az eszmeiség ugyanis nem feltétlenül kereszténybarát. Nem ellenséges, de nem is baráti, tényleg alapjaiban más nézőpont.
Szerintem Zoli nem fog megijedni, tudva, hogy milyen tempóban jelenteted meg a cikkeidet :)
Ha van bármi anyag, könyörgünk, jelentesd meg, ne akard a végtelenségig tökéletesíteni :) Azt megoldjuk a kommentekben :D
Ábrahámtól Jézusig – A Biblia legszebb szövegei (tartalom)
Ha fejezetenként törünk előre benne, akkor inkább kezdd el a sorozatodat. :o)
Körülbelül fejezetenként fogom feldolgozni az anyagot, bár pl. Mózes elég hosszú, szóval valószínűleg azt két részre bontom.
Szerintem nem kell hozzám igazodnod. Teljesen más témában írsz (bár vallás az is). Nem tudom, hány részes lesz a sorozat, nem számoltam meg a könyvben, hány fejezetből áll.de kb. havonta kerül ki egy rész. El fog tartani egy darabig. Érdekes lesz olvasni az ősmagyar hitvilágról a gondolataidat. ;-)
Ezer esztendeje már, de valamikor régen írtam egy rövid összefoglalót a bibliai és az ősmagyar világkép hasonlóságairól valahol kommentben, megígérni nem tudom biztosan, de megpróbálom előkaparni.
No, meg is van. Második hozzászólás Ferkó pajtás név alatt, vélemény címmel. Ha jól emlékszem – most így nem olvastam vissza a cikket – azon folyt két hölgy (egy hívő és egy lelkész) között a vita, hogy az ősmagyar vallási jelképekkel való házi díszítés az valójában bálványimádás-e, vagy sem.
Hozzáteszem sebtiben, hogy a szóban forgó komment úgy jó négy és fél éves, azóta viszont sokat változott mind a világképem, mind a témával kapcsolatos hozzáállásom is, így bizonyos értelemben aktualitását vesztette. Ellenben témába vág.
http://www.evelet.hu/archivum/2006/14/093
Elolvastam a hozzászólásodat, érdekes, mennyi párhuzamot találtál a két hitrendszer között. Őszintén örültem, mennyire ismered a Bibliát. A végkövetkeztetéseddel egyetértek: ha csupán díszit a lakás falán az ősmagyar minta, az nem bálványimádás. Nekem is van hindu istenséggel díszített polóm. (Bár ezt az utat én is végigjártam, pár napig tusakodtam, hogy jól teszem-e ha viselem?)
üdvözlök mindenkit itt eme nagyszerü honlapon. Már lassan 4 éve olvasom a cikkeket és a kommenteket mig sikerült regisztrálni.Azért kezdem evvel a cikkel mert ez a mese az amiért sokszor összevesztem mindenféle dogmától elbolonditott homo sapiensel. A Globális Szörnyeteg amit Borisz vizionált itt kezdödik. Nem tudom hol volt Naooo hogy elmondja hogy szabadittota ránk egy kotorgó beduin a saját nyavajás házi szörnyét. Ez pedig az abramamista vallás eredete amely jelenleg eme bolygó homo sapiens lakosságanak 60 százalékát hűlyiti . HAIL WODANAR
Istennel találkozni kell- ha helyes istenfogalmat szeretnénk megismerni. A Bibliából és mások beszámolóiból csak egy képünk van róla, de ez nem pótolhatja a személyes találkozást. Ismerek egy lelkészt, aki azt hitte ő már meg van térve és rendben van az élete Istennel, amíg nem találkozott vele. Utána megváltozott ő is. Én is keresem a személyes találkozást vele és küldötteivel. Érdekes feljegyzés, hogy amikor Isten már tudta, hogy a lelkész közeleg a házhoz, a házban lévők szájába ezt az üzenetet adta: ,,Üdvözlünk Miklós, már vártunk, és az angyalok könyörögve imádkoztak érted a mennyben! ” jellemző a ház neve is: A ,,Megbékélés háza”.