Ugye számtalanszor hallottuk már feministáktól, hogy a nők legfőbb álma a karrier – míg az otthon, a család számukra csak börtön, ahová a patriarchális társadalom láncolja őket. A Forbes magazin is ilyesmiről írt cikket, illetve végzett felmérést: kíváncsiak voltak a modern nők véleményére, hogy gyermekvállalás környékén mit is akarnának kezdeni magukkal, illetve karrierjükkel.
És a modern nők válaszoltak:
A dolgozó nők 69%-a nyomásnak éli meg, hogy dolgoznia kell.
A dolgozó (84%) és a gyermeket nevelő nők (66%) egyetértettek abban, hogy otthon gyermeket nevelni luxus.
[Érdemes felfigyelni arra, hogy amint beleülhetnek a luxusba, 18%-uk azonnal megváltoztatja a véleményét, és természetesnek veszi azt… Nincs abban semmi különleges, neki az jár, mint tudjuk. A maradék 16%-ról ne is beszéljünk :)]
A dolgozó nők 36%-a dühöt érez a saját férje irányába, amiért az nem keres eleget ahhoz, hogy ő otthon maradhasson a gyerek(ek)kel.
A dolgozó nők 47%-a véli úgy, hogy boldogabb lenne ha nem kellene dolgoznia.
A dolgozó anyák 34%-a vallotta, hogy a munkahelyi teljesítménye kívánnivalót hagy maga után, és hogy szívesebben maradt volna otthon a gyerekkel a munkába való visszatérés helyett.
Ennyi… Semmiképp sem érzem meglepőnek. Pontosan ezt gondolhatja kellő józan ésszel bárki a nők munkavállalásáról. Csak akkor kik, és milyen nők által felhatalmazva szónokolnak a nők mindenáron munkaerőpiacra taszigálásáról? Miért is nem lenne mindenkinek jobb a “luxusra” törekedni?
Nem mindenki vágyik erre. De felőlem a nők AKÁRHÁNY %-a maradhatna otthon, ha MINDKÉT félnek megfelel. Viszont a többi (szintén AKÁRHÁNY) %-ot ne kérjék, hogy feltétlenül egy gazdag, jól kereső partnert fogjanak, hogy otthon tudjanak maradni, továbbá mondjanak le a munkájukról- amiben jók, és ami érdekli őket).
Én például nem is találtam a nálam magasabb státusszal rendelkező, módosabb férfiak közötti ilyet. Egyik sem tetszett.
Az emberek többsége egyébként nemtől függetlenül nem túl szívesen jár el dolgozni. :)
*Szóval ha már egyenlőség: kérdezzenek meg minden dolgozó embert, mennyire van nyomás alatt, mennyire szereti a munkáját. :)
hétfőn semmiképp, bár én most első körben örülnék valami normális munkának :)
Jó, akkor röpke felmérés! Csak őszintén. :D
Nyomásként éled meg a munkád?
Szerinted luxus otthon gyereket nevelni (háztartási eszközök rendelkezésre állnak a házimunkához!)?
Dühöt érzel a férjed irányában… (ööö…bocs) :D
Boldogabb lennél, ha hirtelen nyernél a lottón és soha többet nem kellene dolgoznod? :)
Kedves NN12. Javíts ki ha tévedek , de kb. 20 éveid elején járó, értelmiségi lány lehetsz. Nem nő, lány. Ezért vannak naív elképzeléseid. Egy harmincas (pláne 40-es) nőnek sokszor elege van már, és tényleg szeretne otthon maradni, és ha két hétig megteheti, döbbenten tapasztalja, hogy egy jó sütemény megsütése és hogy nem poros a nappali, nagyobb sikerélményt vált ki nála, mint egy tökéletes grafikon elkészítése a hivatalban….
A férfi ellenben csak akkor érzi ezt, ha rossz pozícióban van. A férfi a feladat nélkül éppúgy nem tud meglenni, mint szex nélkül…
Harmincas éveimben járó felnőtt nő vagyok, párkapcsolatban élek. De sokszor leírtam: nekem a szüleim is így éltek (és anyukám sem akart “otthonmaradni”).
Remélem azért nincs harag. :)
Elhiszem, hogy sokan otthonmaradnának. Engem személy szerint a süti sütés sosem vonzott. Nálunk például nem én főzök, hanem a párom (én más részeit végzem a házimunkának- mellette mindketten dolgozunk).
Szüleimnél pont-fordítva volt: anyukám imádott főzni, máig imád, igazi konyhaművész. Ő főzött, sütött, apu mosott, porszívózott, teregetett, vasalt, sőt: varrt, stb.
Nem ez a lényeg: hanem, hogy mindenki megtalálja a helyét. :)
Harag? Miért lenne? Tényleg úgy hangzottak a szavaid. Én 30-as nőt kizárólag arról hallottam beszélni, hogy “elegem van a munkából, hagyjanak már, úgy befejezném.”. És a nagy otthonmaradás ellenes szólamokat egyetemista lánykák szokták hangoztatni. De hát kivétel erősíti a szabályt :P
Egy dolgot viszont neked is be kell látnod. Arányokban lehet eltérés, meg érdekes kékharisnyák mindig is voltak -legyenek is – de van olyan, hogy biológia. Szülni a nő tud, szoptatni is, egész lelki alkata a tűzön vízen való gyermekmentésre van kialakítva (ezért is van, hogy a nők érzelmi lények, és a logika nekik a holdban van, magyarul, hogy a gyermekét akkor is védi és menti, ha az útonálló és betörő), a férfi meg egy dologra tud csak figyelni igazán (ezért a tudomány és a művészet az övé), plusz erősebb fizikailag (fizikai munka, katonaság).
Jó, ha mindenki megtalálja a helyét, és nem gond, ha egyes helyeken a férfi mosogat, és a nő ír vezércikket, de ha ez össztársadalmi jelenség, akkor a nemzet kihal
(Most afelé haladunk)
A nők sokáig naívak és szeszélyesek, nameg énközpontúak tudnak maradni :) Néhányukon még a gyerekszülés sem segít, bár a “normális” társadalmakban ott azért megkomolyodik a többség.
Elemér: én 30-as férfit is. :) Egyébként ezt a példát láttam bombabiztosan beválni, szüleim, rokonaim esetében (ahol a férfi sem akart mást- sőt, sok esetben lehetősége lett volna hagyományosan gondolkozó feleséget választani).
“egész lelki alkata a tűzön vízen való gyermekmentésre van kialakítva”- ebben egyetértek, de némiképp más konzekvenciákat vonunk le belőle, attól tartok.
A logikát és érzelmeket nem választom a klasszikus módon külön, sőt, elég pontatlannak és tudományos értelemben túlhaladottnak tartom ezt az érvelést.
“(ezért is van, hogy a nők érzelmi lények, és a logika nekik a holdban van, magyarul, hogy a gyermekét akkor is védi és menti, ha az útonálló és betörő)”- Ez nem feltétlenül így igaz, legyen elég ennyi. :) Az biztos, hogy biológiai értelemben (és nem félreérteni), ahogyan azzal bizonyára ti is tisztában vagytok: az anyához “jobban” (vagy inkább másképp) tartozik az utóda, másképp érzi, hogy a “saját vére”. Maradjunk annyiban, hogy minimum annyira menti, amennyire önmagát mentené, de önmagunkat sem mindig mentjük tűzön-vízen át, ha felelős tagjai vagyunk a társadalomnak.
A fejtegetésed többi része aranyos, de nem értek vele egyet. :)
A nemzet nem fog kihalni- igaz, hogy 6-8 gyerek nem születik, de a környezetemben 1-2-3 igen (és olyan anyáktól, akik hozzám hasonlóan gondolkoznak, élnek). Ehhez több erő kell, több elhatározás, kitartás- de hát, az erősebb marad fenn, nemde? És az adaptívabb (értsd a férfiakra mondjuk). :)
“és nem gond, ha egyes helyeken a férfi mosogat, és a nő ír vezércikket”
Végigpörgöttem a fejemben az ilyen családokat. Mindenütt van gyerek. :)
Dean: köszi a racionalizáló közbefűzést. Tudom: a racionalizálás az elme egyik eszköze arra, hogy magyarázza a dolgokat. :)
“A logikát és érzelmeket nem választom a klasszikus módon külön, sőt, elég pontatlannak és tudományos értelemben túlhaladottnak tartom ezt az érvelést.”
Pont azért, mert nem választod külön. Nem véletlenül létezik a “női logika” fogalma, pontosan erre vonatkozik: az érzelmekkel “szennyezett” logikára, ami végülis már nem is logikus, hiszen. A nők közül sokan nem igazán látják az ellentmondást a kettő között, és pont ez a gond a nézőpontjukkal. A tiéddel is.
“köszi a racionalizáló közbefűzést.”
Látom nem igazán mozogsz otthonosan a pszichológiai szakkifejezések terén. Az “racionalizál”, aki kifogásokat gyárt, vagyis pl. kimagyarázza (magának), hogy miért cigizik. Az én kommentemben ilyesminek nyoma nincs.
Alter: vaccpaör, ahogy a mondás tartja :)
1. Te nem hiszel a statisztikákban. :)
2. “A dolgozó nők 69%-a nyomásnak éli meg, hogy dolgoznia kell. A dolgozó (84%) és a gyermeket nevelő nők (66%) egyetértettek abban, hogy otthon gyermeket nevelni luxus.” Mint ahogyan sok férfi is nyomásként éli meg, és úgy általában: sok ember. Nekem is volt sz..r munkám, én is nyomásként éltem meg. Sőt! Még olyat is mondtam, hogy otthon gyereket nevelni luxus a mai világban (igen, ezekkel a szavakkal)- kérdés, hogy ilyenkor milyen értelemben használod a “luxus” szót. Épp a minap érveltem vele, amikor azokról a nőkről írtam (azt hiszem itt, nálatok) akik otthon maradnak, hogy gyereket nevelhessenek, közben mosógép, mosogatógép, de. 10-re kész minden, gyerek estig késő délutánig a napköziben, anyuka meg szappanoperázik meg plázázik. Rájuk értettem.
3. “A dolgozó nők 36%-a dühöt érez a saját férje irányába, amiért az nem keres eleget ahhoz, hogy ő otthon maradhasson a gyerek(ek)kel.” Ez kellemes meglepetés. Ennyi “anyagias” bőven előfordul a férfiak között is. :)
4. “A dolgozó nők 47%-a véli úgy, hogy boldogabb lenne ha nem kellene dolgoznia.”
Erről megkérdezném a férfiakat is. Hányan viselnék el, ha nem kellene dolgozniuk. Végül is, sok ismerősöm van- egy röpke felmérést végezhetek (bár nem lesz hivatalos). Persze a dolog árnyalásához tartozik, hogy a “munka világából” elvileg a nőnek lenne(!) könnyebb kiugrani- mivel a férfiaknak “érdekük” lenne eltartani a nőket. Azt hiszem borosta írt egy zseniális cikket (vagy fordított) ezzel kapcsolatban. Ebben a nő “diktálna”. (És diktál is sok helyen- mivel kézenfekvőbb az egész: “ha nem tartasz el, nem szülök gyereket tőled- vagy nem tőled szülök”; ellenben ezzel: “ha nem tartasz el, nem termékenyítelek meg”).
Az más kérdés, hogy nem minden nő helyesli ezt a dolgot, vagy kíván élni vele.
A halandzsádnak semmi jelentősége abban a tekintetben, hogy a Forbes felmérése a feministák hazugságait kipukkasztja. Hogy a férfiak mit akarnak vagy mit nem, az itt egyáltalán nem releváns.
Már megint érzelmileg reagálsz a rideg tényekre, számokra. Ráadul önkéntelenül is mutogatni kezdesz, hogy “dehát ő is meg ő is!!!” Pedig ez nem egy olyan szitu amikor az óvónéni valamivel vádol és talán megúszod a büntit ha másokat is belekeversz.
Épp hogy logikusan reagáltam. A felmérés akkor lenne számomra valóban egyenlőségen alapuló- ha ugyanerről kb. a férfiakat is megkérdezték volna. :)
Különben annyiféle felmérés van, és léteznek felmérések mindezek ellenkezőjére is. Ha meg akarsz győzni, vezesd le, hogyan szűröd le: melyik hiteles. (Hacsaknem szubjektív alapon)
Nem érted, hogy ennek semmi köze az “egyenlőséghez”? Ez egy szimpla felmérés a nők elképzeléseiről. Viszont önmagában megcáfolja a feminizmus elképzeléseinek harmadát – ezért szerepel itt. A kötekedésed teljesen értelmetlen.
Véletlen, hogy a feministák többsége fiatal, nincs gyereke, ellenben van egy jó állása (esetleg karrierje is)? :)
Abban NN12-nek mindenképp igaza van, hogy a Forbes felmérése korántsem reprezentatív, így közel sem biztos, hogy az igazat mutatja. De azt se hiszem, hogy a Forbesnak nagyon meg kellett magát erőltetnie, hogy ilyen eredményt hozzon ki.
“Véletlen, hogy a feministák többsége fiatal, nincs gyereke, ellenben van egy jó állása (esetleg karrierje is)? :)”
Fogalmam sincs, ezt mire érted. Megéri feministának lenni? (Persze, gondolom te arra gondoltál, mekkora “üzlet” lehet benne).
“De azt se hiszem, hogy a Forbesnak nagyon meg kellett magát erőltetnie, hogy ilyen eredményt hozzon ki.”
A hitekkel kapcsolatban Borisz írt egy remek cikket. :)
ebben Merlinnek igaza van , hogy tényleg üzlet feministának lenni szerintem is. Csak a vicc ,hogy ez a fiatal réteg az, amelyik a legtávolabb áll a realitástól.
Kétértelmű volt. És tényleg lehet üzlet is benne. Hogy egészen őszinte leszek: elég gyanús, hogy még ha vannak is pozitív példák, a nőkertesek véletlenül sem azokat emelik ki.
Telepakolhatnák a honlapjukat egy rakat tehetséges nővel, biztathatnák a nőket, mutathatnának nekik boldog családokat, elégedett feleségeket-férjeket, stb. Ehelyett: önsajnálat, önsajnálat, és az elnyomottság hangsúlyozása. És tehetsz bármit, érhetünk el bármilyen eredményt- mindig ez a vége.
A fiatal réteg “realitása” viszont azért már némiképp más, mint az idős rétegé (és ez mindig, minden korban így volt).
*Fenti értelmében viszont elképzelhető, hogy bizonyos törekvéseket maguk a feministák gátolnak. Magyarul: részben fenntartják azt, ami ellen látszólag küzdenek. Ez sokmindent megmagyarázna. Ha ugyanis nem tartják fenn- nincs tovább “üzlet”.
A feminizmus érvényét és értelmét veszti, amint egy nő boldog lesz, tehát elemi érdekük ezt megakadályozni. Nem véletlen, hogy mindenben a negatív dolgokat terjesztik. A feminizmus egy kollektív háborgás, azt meg nem lehet mosolygósan és jóllakottan csinálni.
más lenne a fiatalok realítása, de inkább csak szócsöveknek tűnnek. már mint nem akarok politizálni, de itt automatikusan belekeverték a politikát. Arról nem is beszélve, hogy most adogattam le az amnesty, milla és egyéb tagságaim néhány hónapja, mert rájöttem, hogy ezek a hátamon másznának fel. és szerintem sokan csak ráböknek például a fiatalok közül a millára, hogy lájk, utána kezd összeállni a kép.
1. Sokan vannak, akik csak a feminizmust meglovagolva akarnak “befutni”.
2. Feministának lenni ma jó biznisz.
3. Az önsajnálat, bárki is csinálja – bármilyen kisebbségként meghatározható csoport -, mindig jó üzlet a propagálóiknak, ha van egy olyan réteg, aki vevő erre és bűntudata van emiatt. Csináld nagyban, vagy akár egész kicsiben.
Egy gyerektelen, jól kereső, fiatal nőnek nyilvánvalóan fogalma sincs a gyerekekkel otthonmaradásról, gyereknevelés melletti munkába állásról, se arról, hogy milyen kényszerből dolgozni szar fizetésért. Mivel ő elégedett a munkájával, azt gondolja, hogy más nők is arra vágynak, amit őt csinál, nem arra, hogy otthon neveljék a gyerekeiket, hiszen az az ő szemében unalmas és fárasztó. Szerintem így érti Merlin (ha nem, akkor majd szól), hogy ezért kerülnek ki közülük a feministák.
harminc x éves vagyok EGYEDÜLÁLLÓ és GYERMEKTELEN kezdi Kováts Virág:
http://www.youtube.com/watch?v=KqfL3NBi0pg
Nyilvánvaló, hogy neki kell beszélnie, ahogy elég szépen, gyorsan elterelte a témát a CSBE-ről számára ‘nagyoibb haszonnal’ járó dologra, a női kvótára.
Kár, hogy nem az én ismerőseim beszéltek arról, hogyan lehet 1-nél több gyereket nevelni úgy, hogy az ember nem adja fel a tanulmányait és a munkáját.
(Bár amikor az ilyeneket is meg akarják győzni, hogy valójában, valahol, valamilyen téren elnyomottak- akkor elgondolkozom, mennyi értelme lenne?)
Értelek. De anyukám például EZT csinálta. Se unalmas nem volt neki- fárasztónak fárasztó- se kiábrándító. Nem “kényszerből” dolgozott (igaz- nem is szar fizetésért). Én viszont arra céloztam, hogy ezek jó része a férfiakra is igaz. A nő még ki is ugorhat- és akkor mi marad kis hazánkban? Dolgozik egyedül a férfi. Kényszerből. Szar fizetésért. (Ezért nem lettek boldogtalanabbak a férfiak, mint régen voltak. Ők már akkor is “dolgoztak”, húzták az igát, ebben bizonyos értelemben van valami).
Az addig ok, hogy a vezetők, pénzemberek, stb. jó része férfiak közül került ki- de a férfiak 85-90 %-a simán robotolt (az ő életükben nem sok változás történt). Ez nem feltétlenül feminizmus kérdése ebben az értelemben- hanem elvezet addig a gondolatig, hogy az eddigi rendszerek többségében volt egy szűk, kiváltságos, és egy “igahúzó” réteg..
Azt írod, értesz, de egyáltalán nem arra reagálsz amit írtam. Arról volt szó, hogy látja a világot egy gyerektelen, karrierrel rendelkező feminista nő.
Csak kibővítettem: hogy néhány momentumban láthatja hasonlóan egy többgyerekes, családban élő is. :)
ehhez nem kell többgyermekes családban élőnek lenni, ezt mindenki így látja, aki nincs benne abban az 5%-ban, de ettől még nem tolongtak százezrek a Nők lázadásán, inkább azon van a hangsúly szerintem emiatt, hogy mi a különbség.
Alapvetően erre gondoltam. De borosta kommentje nagyon találó: egyedülálló és gyermektelen nők akarják megmondani a tutit arról, hogy mi a jó egy házas és gyerekekkel rendelkező nőnek. Kilóg a lóláb.
“ehhez nem kell többgyermekes családban élőnek lenni, ezt mindenki így látja, aki nincs benne abban az 5%-ban, de ettől még nem tolongtak százezrek a Nők lázadásán, inkább azon van a hangsúly szerintem emiatt, hogy mi a különbség.”
Ezt nem egészen értem, mire írtad (vagy azt értetted félre amit én írtam?) de mindegy, eléggé kibeszéltük már. :)
csak arra értettem, hogy amit válasznak írtál daphnénak azzal túlságosan kitágítottad a kört, mindig is volt egy elnyomó és elnyomott a történelem folyamán, még a kommunizmus alatt is. Te ebben a cikkre reflektáltál, amivel nincs is baj.
Daphne és Merlin arról írt, hogy azok, akik kint szónokoltak köszönő viszonyban sincsenek a realitással. és én csak azért írtam le ezt, hogy az ellentmondást valahogy feloldjam, hogy nyilvánvaló, hogy mindenki felismeri az igahúzó és kiváltságos szerepeket. De a válaszodból kicsit úgy jött le, hogy ez a nagy halmazba tartozás valamelyest feljogosítaná Kováts Virágot és a többit, hogy hülyeségeket beszéljenek kint a Kossuth téren. Ha nem így értetted elnézést.
Nem róla nyilatkoztam- mivel nem is igazán hallgattam végig a beszédét (még). Esetleg, ha szülei így éltek, látott ilyen tapasztalatokat, akkor nyilatkozhat (szigorúan általánosságban értem- mivel nem tudom pontosan, miről beszélt).
A családos nőkről annyit, hogy (talán) az is közrejátszhatott, miszerint: ha boldog családban élnek, emellett remek munkájuk van, azért nem “lázadtak”, ha meg rossz családi élet + szar meló, akkor nyilván nem a Virág, meg a többi mellé álltak volna, tekintve, hogy számukra kényelmesebb lenne egy férfi által kitartott állapot. Így bizonyára felszólalási jogot sem kaptak volna. De sokrétű dolog ez.
tényleg sokrétű ez a dolog, arról már nem is beszélve, hogy a milla és egyéb szervezetek miatt egy ilyen rendezvényen való megjelenésnek politikai üzenete is van. Bizonyos mértékben ők bonyolítják túl ezeket a rendezvényeket, mert vagy egy tucat követelést belecsempésznek, és ha kimész, akkor már úgy adják el az arcod, hogy te az összeset támogatod.
“Egy dolgot viszont neked is be kell látnod. Arányokban lehet eltérés, meg érdekes kékharisnyák mindig is voltak -legyenek is – de van olyan, hogy biológia.”
A biológiával már annyit foglalkoztam életemben, hogy ha tényleg szeretnéd, egyszer majd (privátban) értekezhetünk egész mélyrehatóan róla. Persze nem kötelező. :)
A férfi kizárólag akkor fejezné be a munkát, ha nem a neki való munkakörben van. Ha a helyén van, 90 éves korában is ragaszkodik hozzá és egyszerűen nem lehet elzavarni nyugdíjba. A tudós vagy művész meg az utolsó leheletéig teszi a dolgát, és az eget káromolja hogy nincs még egy hete hogy befejezze a művet. (Ezekről gondolom hallottál :P)
Ellenben a nő az anya szerepet nem akarja befejezni. Az 52 éves szakállasra is így néz “KISFIAM”. Mert az anyaszerep való neki és semmi más.
”Ellenben a nő az anya szerepet nem akarja befejezni. Az 52 éves szakállasra is így néz “KISFIAM”. Mert az anyaszerep való neki és semmi más.” Értem. Tehát ha Te szeretni fogod a kislányodat de eléri mondjuk a 2x éves kort és férjhez megy, akkor már nem lesz a lányod. Mert Neked nem csak az apaszerep való. Azt hiszem a legutóbbi ,,nyelvészkedésed” és ez a kommented bizonyítja leginkább a népszerű tételt: ÉGNI nem csak a napon lehet..
Szigorú vagy vele. Annie Besant mondta volt (aki “fanatizmusa” ellenére mondott pár okosságot): mindenkit kezeljünk a maga helyén. Ezt kedvesen is lehet. Amilyen hülye vagyok, még elkezdem biológiára oktatni. :)
(Elemér drága: ott az e-mail címem a cikké vált kommentem alatt).
Cigarettázó: Amit idepötyögtél az a nyelvészkedés. 17 éves sértett gimis oktondisága. Bocs, de ha nem érted mit mondok, nem kezdem magyarázni az alapoknál. Az utolsó sort meg, kb. szakmunkástanuló diszkósok mondták hányaveti stílusban a csillagfény dizsiből hazafelé az éjszakai buszon. (86-ban!) Próbálj meg fejlődni….
NN (és számok). Azért mert egy férfi elköveti az a hibát, hogy vitatkozik veled, és úgy tesz, mintha egyenlő fél lennél, nem kell a legtipikusabb alsóbb kasztbeli mechanizmust alkalmaznod, és átváltani pofátlanságba. Azt hiszem a biológiai értekezésedet mégis meg fogod tartani önmagadnak. )
Olyan félnek veszel, amilyennek akarsz. :) Nem pofátlan, kedves akartam lenni (Kant szándéketikája, tudod).
Ha megtartom, hát megtartom, nem nagy érvágás. Aki nem kér belőle, annak nem kötelező. :)
Mi ez a sok pont már megint? Kezdem azt hinni, hogy titkos rejtjelek! :O
(Word-ből másolod be a kommentet: a word a 3 pontot gyakran egy karakterré alakítja- aztán ezt “lezárod” még egy ponttal?)
Jut eszembe, még tartozol a kimagasló női regény és drámaírók, költők, festők, építészek, filozófusok, matematikusok, opera, operett és szimfóniaszerzők listájával. :D
Mindezt csak kedvességből, hogy büszke lehess és kihúzhasd magad. (Mert az nekem fontos!)
“Nem pofátlan, kedves akartam lenni (Kant szándéketikája, tudod).”
Ez most vagy szemérmetlenül pofátlan hazugság, vagy pedig nagyon hülye vagy. Szerinted az a kommented “kedvesség” volt? LOL
Mondjuk nem először csinálod ugyanezt, mindenkihez úgy akarsz “kedves” lenni, hogy kigúnyolod és lekezeled. Mivel nem hiszem hogy annyira hülye lennél, adja magát a következtetés, hogy mindössze a prototipikus női vitatechnikát használod, ahogy nőtársaid a történelem hajnala óta egyfolytában: neked a vita nem az igazság kiderítésére zajlik, hanem státuszverseny, amit akkor nyersz meg, ha a szemlélők előtt lejáratod a vitapartnert. Magyarázzam, hogy ez értelmes felnőttek közötti kultúrcsevejben miért kritikán aluli tetűség? Persze ha elemi szinten nézzük, akkor részedről nem az, hiszen nem tehetsz róla; az ösztöneid hajtanak erre, azt meg köszönjük az evolúciónak. A yin tulajdonságok közül ezt a negatív oldalról nyomod, és amíg fel nem emeled, addig ne akarj másokat transzcendens dolgokról kioktatni.
Azt hiszem ezzel a személyes diskurzust be is rekesztem, sőt, szemét módon megkérnélek arra is, hogy a választ tartsd meg magadnak. Ha szerinted hülyeségeket gondolok, akkor azt beszéld ki a legjobb barátnőddel, ezt a weboldalt meg tartsuk meg férfimagazinnak. (Magyarul: a válaszaid a kukába mennek. Igen, visszaélek a hatalmammal.)
Nézd csak meg nyugodtan a Kóczián Mártás topikot. Nézd csak meg hogy a ,,17 éves gimis”, hogy ette meg a soraidat. Le merem fogadni, hogy a biológiához is ennyit érthetsz. Nem egészen értem, hogy Deansdale miért véd téged, de az agresszv tudatlanság csak úgy sugárzik minden sorodból.
Khhm… Egy kis békülékenységet javasolnék! (Mert az egy nemes gesztus.)
“Pont azért, mert nem választod külön. Nem véletlenül létezik a “női logika” fogalma, pontosan erre vonatkozik: az érzelmekkel “szennyezett” logikára, ami végülis már nem is logikus, hiszen. A nők közül sokan nem igazán látják az ellentmondást a kettő között, és pont ez a gond a nézőpontjukkal. A tiéddel is.”
Itt már ég és föld kettőnk megközelítése, úgyhogy “hagylak”. :) Már leírtam neked: (és megint félre fogod érteni!)- mindent csak önmagadon át tapasztalhatsz. Ez nem azt jelenti, hogy nem vagy képes tárgyilagos lenni (bár itt nagyon is találó a hozzáfűzés, amit mindig oda szoktam biggyeszteni: hogy nem rád értem :)
“Látom nem igazán mozogsz otthonosan a pszichológiai szakkifejezések terén. Az “racionalizál”, aki kifogásokat gyárt, vagyis pl. kimagyarázza (magának), hogy miért cigizik. Az én kommentemben ilyesminek nyoma nincs.”
“A nők sokáig naívak és szeszélyesek, nameg énközpontúak tudnak maradni :) Néhányukon még a gyerekszülés sem segít, bár a “normális” társadalmakban ott azért megkomolyodik a többség.”
Ezt a kört már többször lepörgettük. Visszafelé érvelsz. A nő nem azért olyan, amilyen, mert naiv, szeszélyes és énközpontú. Hanem azért minősíted naivnak, szeszélyesnek és énközpontúnak, mert nem olyan, amilyennek te “szubjektíve” elképzeled.
Problem? :)
“mindent csak önmagadon át tapasztalhatsz”
Az embernek azért van elméje, hogy a tapasztalásaiból absztrakt dolgokra tudjon következtetni, és ezáltal felülemelkedjen az állati létszinten. Nem véletlen, hogy az objektivitás, az igazság, az igazságosság, és az egyéb ilyen elvont dolgok alapvetően a férfi princípium területébe tartoznak, ahogy az sem, hogy neked – nő lévén – ezek maszatosabb fogalmak.
Napok óta magyarázod, hogy yin szemszögből látod a világot, csak azt nem értem miért igyekszel folyamatosan azt hozzáfűzni, hogy a yang nézőpont “érvénytelen”. Te mint a yin megtestesítője sokkal közelebb áll a szubjektivitáshoz, de ne akard már nekem bemagyarázni, hogy valójában az az objektivitás. Ugyanígy értem én, hogy nőként érzelemközpontúbb vagy, de ne akard elhitetni velem, hogy valójában az a logika. És persze magától értetődik, hogy nőként neked minden a tapasztalás, de pont emiatt nem tudsz saját magadtól elvonatkoztatni, ami egy filozófiai vitában kimondott hátrány. Annyira borzalmasan saját magadba vagy záródva, hogy szinte sajnállak. Ráadásul meg is ideologizálod azzal, hogy ez “így helyes”, és aki kevésbé énközpontú az valamit “nem ért”.
“A nő nem azért olyan, amilyen, mert naiv, szeszélyes és énközpontú. Hanem azért minősíted naivnak, szeszélyesnek és énközpontúnak, mert nem olyan, amilyennek te “szubjektíve” elképzeled.”
Amellett, hogy ez komplett hülyeség, semmi köze nincs a racionalizáláshoz. Egyébként most megint relativizáltad az egész világot, azt állítva, hogy valójában semmiféle személyes emberi tulajdonság nem létezik, csak mindenki úgy találja ki magának ezeket ahogy épp a fantáziájának megfelel. Namármost hadd ne kelljen elmagyaráznom, hogy ezt is azért gondolod, mert teljesen énközpontú vagy, és folyamatosan magadból indulsz ki, magadhoz viszonyítasz minden(ki)t, és PONTOSAN EZÉRT vetíted ki ugyanezt a saját tulajdonságodat másokra… Mivel te magadból indulsz ki, nyilván mindenki más is…
Szóval mivel a te világodban gyakorlatilag nem létezik semmi objektív, mert minden szubjektív, ezért én nyilván nem mondhatom egy nőre, hogy naív vagy szeszélyes – az kizárólag “az én tapasztalásom” lehet, objektív tény nem. Na ez az ahol köszönő viszonyban sem vagy a valósággal.
Na mindegy, már megint csak üzemanyagot adok a trollkodásodhoz… Pf.
Először is: egész nyugodtan sajnálhatsz. :)
Másodszor: egész egyszerűen nem úgy közelíted meg a szubjektív-objektív fogalompár értelmezését, ahogyan én, hanem a klasszikus módon. Ez nem baj. Sokan vannak így vele. De ezzel én már nem igazán tudok mit kezdeni. (Soha nem állítottam, hogy az érzelmek egyenlők a logikával- ennek félreértésénél siklottál ki).
Egy kérdés: “hogy nőként neked minden a tapasztalás” – “tapasztalás” alatt sem ugyanazt értjük, attól tartok. Írj nekem olyan igazságokat, amiket nem tapasztalsz, de léteznek, és igazságok.
Továbbá olyan igazságok is jöhetnek, amiket tapasztalsz bár, de nem te magad tapasztalod őket.
Na, így értem én a tapasztalást. Mást belemagyarázni felesleges és hiábavaló.
“Szóval mivel a te világodban gyakorlatilag nem létezik semmi objektív, mert minden szubjektív”
Most meg szubjektív idealistának minősítesz- ebbe a hibába sokan beleesnek, no nem velem kapcsolatban. Tudod: “vagy-vagy”. Ennek értelme nincs. Nem fogtad még föl, hogy ha nincs objektív, a szubjektív fogalmának az ég világon semmi értelme? :) Innen is látszik, hogy nem érted. Minden szubjektív a világomban? Ugyan mihez képest lenne az? :)
(Ráadásul általánosítasz abból, amit rólad jegyeztem meg).
Most meg persze trollkodásnak lesz minősítve, pedig komolyan gondolom.
*Ja, kösz a mesét a yin-yang-ról, meg a princípiumokról. Még mindig szórakoztató. Objektív bizonyíték? :)
“egész egyszerűen nem úgy közelíted meg a szubjektív-objektív fogalompár értelmezését, ahogyan én, hanem a klasszikus módon”
Nézd, mielőtt lezárjuk ezt az egész feszengést, elmagyarázom mi a helyzet. Ha van csepp eszed okulsz belőle.
Te mindent magadon keresztül ítélsz meg, és ezért képzeled, hogy nem is lehet máshogy. Ezért nem tudsz mit kezdeni az “objektív” fogalmával, mert az magadon keresztül értelmezhetetlen. Nekem azt akarod bemagyarázni, hogy az, hogy én nem mindent magamon keresztül ítélek meg, afféle tudati zavar, illúzió. Holott egyszerűen csak hozzátettem valamit ahhoz, amit te mondasz: a te szubjektív látásmódodon felül nekem van egy objektív is. Nem azért mondom, hogy magamat fényezzem vagy téged pocskondiázzalak, de nem tudom érzed-e a helyzet fonákságát.
Te semmit sem a “klasszikus” módon közelítesz, mert úgy nem tudod. Mentális trükkökre, extra magyarázatokra, szellemi kerülőutakra van szükséged, hogy fenntartsd az épelméjűség (és a spirituális fejlettség) látszatát. Te mindent máshogy értesz, máshogyan magyarázol. A racionalizáló hörcsögöd már marhára fáradt lehet…
Ha kiszállnál abból a nézőpontodból, hogy mindenki más hülye, csak te vagy tökéletes, akkor esetleg ezt a küszöböt is átléphetnéd.
Na mindegy, most már tényleg egy kicsit sok volt ebből az egészből, legyen csend és nyugalom egy darabig. Vannak, akik a témához szeretnének szólni, hagyjunk teret nekik.
Biológiailag , testileg férfi vagyok és szexuális téren is a nők izgatnak és vonzanak.
Az utóbbi időben azonban egyre visszataszítóbb számomra a hagyományos értelemben vett férfiasság eszméje.
Ugyanakkor nem vagyok egy békés és jámbor hajlamú ember sem és kifejezetten utálom a modern liberalizmus mértéktelenül túlzásba vitt civilség, tolerancia és pacifizmus kultuszát is.
Ha kellően tehetséges ember lennék ( mint ahogyan valójában sajnos nem vagyok az ) a legszívesebben létrehoznék egy új , harmadik gendert , a hagyományos macsó férfi szerepekkel és a szibarita liberális civilséggel egyaránt szakító új férfi típusát.
becsapó a hagyományos macsó szerep, mivel például nagyapáinkban nyoma sem volt ilyen visszatetsző macsó szerepnek, ami manapság egy férfit macsóvá tesz, csak tették a dolguk, szóval nem újat kéne létrehozni, hanem a régihez visszatérni, meg kérdéses a mai macsó szerepnél, hogy minek a hatására alakult ki, már mint a mai férfiak önértékelésér nyilvánvalóan hatással van a nők korábbi szerepének átértékelődése, magyarán, hogy mit várnak l a férfitől (Szex és New York és társai).
Újra részben értek egyet. :) Nagyapáink esetében igen. Egyik sem volt “macso”, kicsit se. (Ezzel nem mondom, hogy mindenben vissza kellene térni- inkább pontosítok).
“Ha kellően tehetséges ember lennék ( mint ahogyan valójában sajnos nem vagyok az ) a legszívesebben létrehoznék egy új , harmadik gendert , a hagyományos macsó férfi szerepekkel és a szibarita liberális civilséggel egyaránt szakító új férfi típusát.”
Ez meg még érdekes is lehet kifejtve. A liberalizmusnak kétségkívül sok árnyoldala van. Meggyőződésem, hogy rengeteg dologért felelős. De nem mindig helyénvaló belekeverni ebbe a feminizmust vagy a nőket. Egész egyszerűen senkit, semmilyen csoportot nem kellene “kitartani”, a dolgozó, adófizető emberek erőforrásaiból (fajtól, nemtől, nemzetiségtől, vallástól, stb függetlenül)
Valóban nem szabad. Én a macsótípusnál arra értettem, hogy általában olyan viselkedést lehet eladni, amire van vevő (most mindegy, hogy ez a vevő látens elfogadó csupán). Most arra gondolok, hogy a fiatal pesti lányok is elég szépen rászállnak a rolex órás srácokra a szórakozó helyen. De ha jól emlékszem egy brit kutatás is azt hozta ki anno, hogy a lányok egy része inkább favorizálná azt a munkát, ahol a női bájait is be tudná vetni. Ma már sajnos egy férfinak mást kell bevetni, ha imponálni akar, ebben vétkes a szellemieket a testiekkel háttérbe tevő társadalom is. de a mai macsót nem nevezném közel sem hagyományos szerepnek. mert az alatt mást értenék.
Van a nőknek egy ilyen rétege. Meg egy amolyan, másik fajta is (akik egészen másfajta férfiakat favorizálnak, nem is kicsit). De erre most nem térek ki- kuka, vagy trolltartó lenne a vége. Tehát tényleg felesleges. :)
Akikről te beszélsz, az nyílvánvalóan a “legfeltünőbb”, legvillogóbb rétege a nőknek, ezt elismerem.
meg sajnos a fiatal lányok nagy része. Egymást hülyítik be. Mondjuk a kis srácok is benne vannak már a buliban. A facebookon a magamutogatós képek csak a jéghegy a csúcson, Valahonnan tanulniuk kellett ezeket az értékeket. És elég elterjedt viselkedés a fiatalok körében ez, szóval gyökere kell, hogy legyen.
Sokan vannak ez tény. De én ilyenkor mindig egy egyszerű módszert alkalmazok. Neked is javaslom. :) Valamelyik nap menj végig egy nagyváros utcáján és számolj össze minden egyes fiatal lányt, nőt aki veled szembe jön. Különíts el több kategóriát külső alapján. Plázacica, túlsminkelt, túl sokat mutató- meg a többi.
És aztán átlagolj, ha ezt mondjuk megtetted 200 lánnyal/nővel.
Sok sikert. :) (Erre értettem, hogy a nők legfeltünőbb rétege- a fiúkról nem szólok, irányukban meg talán én vagyok valahogy elfogult, meglehet).
Én arra jutottam, hogy a női karakter átalakulása feszítette meg úgy a férfiakkal szembeni “elvárásokat”, hogy sokan úgy érzik, hogy ha a modern nő mellett erőteljesebbek, férfiasabbak akarnak maradni, akkor macsó viselkedésformákat kell felvenniük. Számomra ez is azt mondja, hogy az emberi természettel nem lehet szembeszállni. Az emancipációs törekvések csődöt mondtak; a nő-férfi viszonyaltok nem változtak, csak mindenki durvább lett. Akiknek ez már túlmutat az ízlésvilágán, az “szarpasinak” nevezi magát, és új férfi gendert szeretne teremteni. Viszont ha valaki eljut idáig, akkor korántsem fantáziátlan, ergo nem is lehet olyan tehetségtelen. :)
Ismered erről a véleményem (gondolom felesleges újra kifejtenem). A természetnek valóban nem lehet ellentmondani. Csak kissé (nagyon) mást értünk ez alatt mi ketten.
“a nő-férfi viszonyaltok nem változtak, csak mindenki durvább lett.”
Dehogynem! Ajaj, de még hogy. :) A durva pasik mellett pedig soha nem láttam még emancipálódott nőt. Vagy minden tekintetben hagyományos értékrenddel rendelkezőt, vagy olyat, aki szimplán élősködő (itt ne durvát, inkább “macsot” érts a fogalom alatt), ezért táplálja a “macso” egóját, aki cserébe kitartja, többnyire a külseje (szőkített haj, miniruci, műköröm, nagy cikik) miatt. :)
Ismerem a véleményed, de ugye te is emlékszel az enyémre; bár tiszteletben tartom az egyéni ízlésvilágod, de soha nem fogom hagyni meggyőzni magam arról, hogy a nőknek az alárendelődő férfikarakter tetszik. Erre milliók bólogatnának helyeslően. Tehát itt most semmiképp se tekintsük mérvadónak a te véleményed, főleg addig, amíg folyton a “hová lettek az igazi férfiak?” típusú kérdéseket halljuk. Az is egy külön kérdés, hogy kit is nevezhetünk emancipálódott nőnek, és hogy boldog e ebben a szerepében.
Nem akarlak meggyőzni. Szó se róla. Sőt: még csak olyasmit sem állítottam, hogy a nőknek az alárendelődő férfikarakter tetszik- most legalábbis nem. El tudok vonatkoztatni ettől. Sőt. (A dominanciát sem egészen egyformán értelmeztük: szívesen irányítok, ha a párom ezt szívesen veszi: de ha nem veszi, akkor nekem nincs szükségem ilyesmire; ami kizárt: hogy engem irányítsanak. Ezt tedd, ahová szeretnéd. :)
/Akár le is vezethetném neked, ha kell: miért nincs nekem személy szerint szükségem egy férfi birtoklására, vagy irányítására, esetleg arra, hogy rendelkezzek az erőforrásai felett- és miért csak akkor teszem szívesen, ha ő is ezt szeretné és partner benne- az erőforrások kivételével, még így is! S ez férfiak esetében miért festhet némileg másképp. Magyarán: miért bőven elegendő a nőnek, ha “önmagát” irányítja. De elég volt mára ennyi./
Nem tudom, hol találkoztál annyit ezekkel a “hová lettek az igazi férfiak” típusú kérdésekkel. Állandóan ezt emlegetitek, de én komolyan mondom, még véletlenül sem futottam bele semmi ilyesmibe. Pedig elég sok helyen megfordulok. :)
Ha nem tudod, hogy hol tesznek fel ilyen kérdéseket, akkor szemezgess az alábbi 400.000 különbözőképpen megfogalmazott, de ugyanabba a tárgykörbe tartozó elmélkedésből. :D
http://www.google.hu/search?q=hov%C3%A1+lettek+az+igazi+f%C3%A9rfiak&ie=utf-8&oe=utf-8&aq=t&rls=org.mozilla:hu:official&client=firefox-a&channel=fflb
“Ha nem tudod, hogy hol tesznek fel ilyen kérdéseket, akkor szemezgess az alábbi 400.000 különbözőképpen megfogalmazott, de ugyanabba a tárgykörbe tartozó elmélkedésből. :D”
Ígérem, megnézem (legkésőbb holnap), de a neten szinte mindenre találhatsz ennyi találatot. (Ezt most nyugodtan NE vedd érdemi válasznak :P) Az extrémebb témákat inkább nem linkelném ide. :)
Egyébként ez is árnyalt. Például a nők természetesen elvárják, hogy a férfi közeledjen. Egyszerűen kényelmesebb így. (Nem nekik kell a másik után futni). Az is elég idegtépő (gondolom nálatok is) ha az illető nem tudja, mit akar (értsd: képtelen eldönteni, akkor most vonzódik-e, vagy sem, izé… vagy nem izé… “hát nem is tudom akarok-e valamit típus”… az “anyuci kedvenceiről” nem is beszélve). Ez a nőknek mind-mind kényelmetlen dolog. Kapnak egy nyafogó, nagy gyereket, akit ki kell szolgálni, és rá kell mászni. Megéri? Nem. Látod- még az én szempontomból sem.
Az én (szerinted alárendelődő) barátomra egyik fenti sem jellemző. Csak bejön neki és szívesen veszi, hogy én vagyok az irányítóbb. Ennyi. De tizenéves kora óta maximálisan önellátó, és egyértelműen a tudtomra adta a vonzalmát. Ő jött utánam (nem én utána), stb. De holnap átnézem!
“ha az illető nem tudja, mit akar (értsd: képtelen eldönteni, akkor most vonzódik-e, vagy sem, izé… vagy nem izé… “hát nem is tudom akarok-e valamit típus”
Ezt minden férfi tudja. Csak abban nem biztos, hogy meg akarja d…ni, és annyi, vagy kapcsolatot is akar. Ha nem vonzódom egy nőhöz, szóba sem állok vele. Csak nem képzeled, hogy érdekel egy férfit egy nő véleménye Thomas Mannról, ha nem tetszik a feneke?
Ha mindegyik férfi egyértelműen tudja, akar-e egyáltalán valamit (légyen az bármi) és mer-e közeledni az illető nőhöz, az számomra több mint megnyugtató- főleg ha ennek érdekében meg is teszi a kezdő lépést (régen ez is egyszerűbb volt: a nők 100%-a, elérve a kb. 16-18 éves kort, ahogy meg is jegyezted kedves Elemér: férjhez akart menni; egyszerűbb volt közeledni tehát, ha nem a szomszéd Marcsi, hát a két házzal arrább lakó Julcsi biztosan igent mondott az udvarlásra :) A rendszer garantálta a sima utat. Ezt persze leképezhetitek úgy is, hogy a feminizmus tönkretette ezt az egészet, és elvette a férfiak férfiasságát, azt, hogy bátran, nagy mellénnyel menjenek oda a fiatal nőkhöz, annak biztos tudatában, hogy azok epedve várják őket.
“Ezt minden férfi tudja. Csak abban nem biztos, hogy meg akarja d…ni, és annyi, vagy kapcsolatot is akar.”
Ez itt és most számomra több, mint lényegtelen. :)
“Ha nem vonzódom egy nőhöz, szóba sem állok vele. Csak nem képzeled, hogy érdekel egy férfit egy nő véleménye Thomas Mannról, ha nem tetszik a feneke?”
Az a ti “problémátok”-dolgotok, szóbaálltok-e vagy sem. Vagyis, a te dolgod, kivel állsz szóba.
Bár ebben némiképp különbözünk: én minden gond nélkül elbeszélgetek Thomas Mannról egy olyan fiúval is, akinek a popsija egyáltalán nem tetszik (egyéb részei sem)- és nem mindig kívánok Thomas Mannról társalogni azzal, akinek igen. :) Főleg, ha utóbbi teljességgel alkalmatlan erre, míg előbbi egyébként nem “vonz”. Van egy bölcs mondás: “mindent arra használj, amire való”. Egyszerűen tudnod kell, mire való és akkor nincs gond. :)
“én minden gond nélkül elbeszélgetek Thomas Mannról egy olyan fiúval is, akinek a popsija egyáltalán nem tetszik”
Mert te afféle félig férfi/félig nő, helyét nem találó lény vagy, aki a szellemi izgalmat – lévén a nők ilyet nem tudnak nyújtani – a férfiaknál keresed. (Hol másutt?) De egy férfi a beszélgetést (szellemi izgalmat) mindegyik barátjától megkapja, így értelemszerűen csak arra a lányra pocsékolja a fölös időt, akivel céljai is vannak. (Innen ered a mai emberre jellemező férfi-nő barátság hatalmas átverése. A régi korok embere világosan tudta, hogy ez kamu)
Kezded érteni az élet törvényeit valamennyire?
Nem tudok egyetérteni.
Vannak női barátaim és olyan baráti társaságom ahol vegyes az összetétel, tehát nem vagyok ezzel egyedül.
Furcsa egy világ lenne ha csak érdekből, csak a dugás reményében állnának szóba egymással a különböző nemű emberek.
Azt hiszem nem a szóbaállásra gondolt, hanem komolyabb dolgokra. Olyan emberi kapcsolatokra, amikbe számottevő energiát fektetsz.
Szerintem sok jó meglátása van zsarnokunknak, de annyira fekete-fehéren és élesen adja elő őket, hogy ezzel elriasztja még azokat is, akik egyébként eljuthatnának odáig, hogy egyetértsenek vele.
Nem vagyok szexista, de azért az tény, hogy nagyon kevés nővel lehet elbeszélgetni “komoly” tudományos vagy művészeti kérdésekről. Egy idő után az ember nem is nagyon erőlteti. Férfi ismerőseimmel és barátaimmal a kvantumfizikától a keleti filozófiákon át a képzőművészetig sokmindenről lehet értekezni – nőkkel ez a spektrum sokkal korlátozottabb. Nem nézem le őket ezért (van sok olyan dolog amiben ők pengébbek mint én), de nem is akarom elhazudni. A nemek különböznek, ez van.
Szóval meg tudom érteni Elemér azon kijelentését, hogy ha egy férfi “szellemi izgalomra” vágyik, ahhoz nem elsősorban női partnereket fog keresni. A kivétel itt is szabályerősítő jelleggel bír…
Azzal beszélgetsz, akivel akarsz. Úgy tűnik az én ismerettségi köröm némileg… más. :) De ez van. Szíved joga, mindig hangoztatom, hogy velem sem kötelező bármilyen komoly témába belemenni.
Az én férfi ismerőseim többsége például nagyjából annyit tud a kvantumfizikáról, amit amennyit a wikipédia ír róla (ez persze lehet véletlen is!)
*Nőismerőseimet eleinte(!) több izgalmas téma tényleg nem érdekelte, vagyis nem mozogtak túl otthonosan benne. De azt tapasztaltam: fogékonyabbak rá. Van olyan barátnőm, aki két évnyi ismeretség után már olyasmit olvas, amit fiú ismerőseim több éves noszogatásra sem. Egyiküket se én noszogattam. Csak a témafelhozatalt szolgáltattam a dologhoz.
Persze nem sima szóbaállásra gondolt.
Én sem, csak pontatlan voltam.
Baráti értékeket hordozó szellemi kapcsolatokra gondoltam a szóbaállással.
Férfiaknál általában szélesebb érdeklődési kört tapasztalok én is. Férfiak érdeklődési körei nyilván jobban összepasszolhatnak, de ez sem kőkemény törvény. A sokat emlegetett sztereotip témák, mint foci, kocsi nem tudnak lekötni. Inkább egy jó paradoxon, egy megoldhatatlan elmélkedés, tájak, emberek, kultúrák.
Ezeket a nőknél is hasonlóan, szinte tükörkép szerűen tapasztalom.
Az érdeklődési körök közös halmazában nagyon jól lehet mozogni.
Vannak ott kincsek, nem szabad lebecsülni.
Kicsit másfajta igen, de ettől éppen hogy érdekes is sokszor.
“Az érdeklődési körök közös halmazában nagyon jól lehet mozogni.
Vannak ott kincsek, nem szabad lebecsülni.
Kicsit másfajta igen, de ettől éppen hogy érdekes is sokszor.”
Ezt senki nem is vitatta :)
“Ezt senki nem is vitatta :)”
Nem is azért írtam, nem ellenérvként, hanem csak hogy kerek legyen az egész.
“Mert te afféle félig férfi/félig nő, helyét nem találó lény vagy, aki a szellemi izgalmat – lévén a nők ilyet nem tudnak nyújtani – a férfiaknál keresed. (Hol másutt?)”
Óh, dehogynem! Sőt. :) Fordítva- szellemi izgamat többnyire női ismerősökkel, csinos popsit fiúkon. :)
Én aztán semmi ilyesmit nem keresek férfiakkal. De ha úgy adódik, hogy véletlenül épp férfivel jön össze, ki sem térek előle.
S itt újra azzal a logikával állunk szemben, miszerint: “ha-a-nő-nem-olyan… akkor-“férfi”…” :D A helyemet nem keresem. Mindig is a helyemen voltam. :)
“De egy férfi a beszélgetést (szellemi izgalmat) mindegyik barátjától megkapja, így értelemszerűen csak arra a lányra pocsékolja a fölös időt, akivel céljai is vannak. (Innen ered a mai emberre jellemező férfi-nő barátság hatalmas átverése. A régi korok embere világosan tudta, hogy ez kamu) Kezded érteni az élet törvényeit valamennyire?”
Kezded érteni, hogy az én szempontomból szépenszólva tökmindegy, kivel miért beszélgettek? :) De mint látszik- veled sem ért azért mindenki egyet ebben.
http://www.csaladhalo.hu/cikk/szinek/karrier-vagy-haztartas-noi-dilemma
Ezt muszáj bemásolnom egészben:
“Akadályozza a nőket a munkahelyi előmenetelben, hogyha otthon is ők vezetik a háztartást – állapította meg egy tanulmány, amelyről a Health Day számol be. A férfiaknál ezzel szemben az, hogy mennyire veszik ki részüket az otthoni munkából, nem befolyásolja munkahelyi sikereiket.
Nők esetében úgy tűnik, hogy a háztartási feladatok befolyásolják munkahelyi teljesítményüket, mert így nem annyira vágynak az ottani sikerekre.
Annak ellenére, hogy a nemek közötti egyenlőség ma már számos helyen megjelenik, a nők még mindig hajlamosak nagyobb felelősséget vállalni a gyermeknevelés és a háztartás területén is. A kutatók szerint ez hatással van a nők pályaválasztására is.
Ez azzal jár együtt, hogy a nők kevésbé küzdenek magasabb pozíció betöltéséért munkahelyükön, és sokszor nem dolgoznak teljes munkaidőben, még akkor sem, hogyha megtehetnék. A teljes nemek közötti egyenlőséghez a nőknek háztartási feladatuk egy részéről is tudniuk kell lemondani, és a férfiaknak is több szerepet kell vállalniuk az otthoni feladatokban – olvasható a tanulmány eredményének értékelésében.”
(itt az eredeti, ha már a magyar cikkekben szinte sosem közölnek forrást: http://consumer.healthday.com/Article.asp?AID=672635)
Teljesen világos, a nőket le kell nevelni arról, amit valójában szeretnének.
atyaég…! és ezt komolyan is gondolják, hát a pofám leszakad!
“hajlamosak nagyobb felelősséget vállalni…” ah, ezek az elkorcsosult viktoriánus némberek! ahelyett hogy szenet bányásznának!
Hja, a feminizmus előtt álló legnagyobb akadály, hogy azok a hülye nők nem hajlandóak úgy táncolni ahogy fütyülnek. Miért nem értik meg végre, hogy nekik szarni kéne a családra és minden energiát a karrierbe fektetni???
A feminizmus boldogtalan nők (próbáltam a legszebben kifejezni) cigánykodása, erős, fondorlatos hátszéllel. Bármi mást belemagyarázni, teljesen felesleges. Küzdjünk inkább a parlagfű ellen.
https://csakazolvassa.hu/2016/01/18/miert-rohejesek-az-antifeministak/#more-17686