Én szóltam

Egy norvég felmérés szerint másfélszer akkora az esély a válásra, ha a felek megosztják a házimunkát. Nincs is ezen mit csodálkozni. Egy nő lehet bármennyire emancipált, az ösztönei tojnak a feminista dogmákra, nekik továbbra is Tarzan kell. Vagy legalábbis valaki olyan, akire a nő felnézhet, akit tisztelhet, aki a tudatalattija felé megnyugtató üzeneteket küld: sok és sikeres utódot tudok neked nemzeni, akik mind jól boldogulnak majd az életben. És hát lássuk be, ennek az üzenetnek a továbbítására nem a házimunka a legjobb módszer.

Mit mond egy nő tudatalattijának, ha azt látja, a pasija mosogat? Nyámnyila vagyok és manipulálható. Hogyan tudna felnézni a nő egy olyan férfira, akit be lehet parancsolni a konyhába? Sehogy.

Ne értsük félre, azért nem a világvége, ha az ember néha besegít otthon. A lényeg, hogy ez segítség legyen. Attól még nem zuhan meg a férfi megítélése, ha segít a fáradt feleség válláról némi terhet levenni. A lényeg a hogyan. Magunktól végezzünk házimunkát, vagy legföljebb alkalomszerű, udvarias kérésre. Parancsra, hisztire, elvárásra soha!

Igen, ez adott esetben nem tűnik egyenlőnek, egyenjogúnak. Na és? Szép ábránd az egyenjogúság, de még soha senkinek nem sikerült összefüggésbe hozni a nők vágyaival, boldogságával vagy elégedettségével. Sőt! Mióta megy a nagy harc, a nők egyre boldogtalanabbak. Úgyhogy férfitársam, ha szeretnéd a nődet boldognak látni, nehogy véletlenül bedőlj az emnancipációs átverésnek! Nem attól lesz valóban boldog, hogy heti 20 perccel kevesebb a házimunka, hanem attól, hogy a partnere erős, magabiztos, férfias. (Ergo nem mosogat, csak ha kifejezetten kedve van hozzá.)

El lehet dönteni, hogy mi számunkra a fontosabb: az egyenjogúság grammra kimért illúziója, vagy pedig a párkapcsolatunk boldogsága. A kettő egymás ellensége ugyanis. Játszhatunk felvilágosult feministabarát házipasit, aki rendszeresen porszívóz, csak tudjuk róla, hogy ez 50%-al emeli annak az esélyét, hogy a nő kiszeret belőlünk és lelép az első gitárossal.

Persze aki nem fekete-fehérben látja a világot, abban felmerülhet, hogy a kevesebb házimunkáért a nőt lehet máshogyan is “kompenzálni”. Ugyanis lehetnek a házastársak egyenrangúak akkor is, ha nem csinálnak mindent ugyanúgy, ugyanannyira. Lehet, hogy a nő több házimunkát végez, de a férfi több pénzt ad haza. Vagy sofőrködik a családnak, cipeli a cipelnivalót, vagy kifejezetten férfiaknak való házimunkát végez: füvet nyír, barkácsol, csőszerel. A normális ember tovább lát az orránál, és nem hiszi azt, hogy a boldogságot stopperrel lehetne mérni a mosogató mellett.

Ne hagyjuk magunkat feminista tévhitektől megzavarni! Az igazság igazság marad a hazugságok áradatával szemben is, csak ki kell tartani mellette. Inkább higgyünk a saját józan eszünknek, és az ösztöneinknek, mint a feminista propagandának. Előbb-utóbb mindről kiderül, hogy csak utópista szakadárok beteges látomásai. Ahogyan ezt a fentebb linkelt cikk is bizonyítja.

13 votes, average: 4,69 out of 513 votes, average: 4,69 out of 513 votes, average: 4,69 out of 513 votes, average: 4,69 out of 513 votes, average: 4,69 out of 5 13 olvasó átlagosan 4,69 ponttal értékelte ezt a cikket.
Regisztrált felhasználóként te is értékelheted a cikkeket!

Post Author: Don Qujon

A kaján kujon külön utakon jár, de sosem egyedül. Ebbéli tapasztalatait szívesen osztja meg férfitársaival - bros before hoes, tesók!

164
Szólj hozzá!

Bejelentkezés szükséges a hozzászóláshoz!
21 Egyéni hozzászólás
143 Válasz hozzászólás
0 Követők
 
Legtöbbször megválaszolt hozzászólások
Jelenleg legvitatottabb hozzászólások
35 Hozzászólások szerzői
xcsakxulomenensanyaChirraReszet Elek Legújabb hozzászólók
  Feliratkozás  
legújabb legrégebbi legnépszerűbb
Visszajelzés
daphne
Olvasó
daphne

Házipasi:D Bearanyoztad a délutánom.

Elemer a zsarnok ferfi
Olvasó
Elemer a zsarnok ferfi

Megkérek minden magára adó embert, hogy ne írja azt, hogy “pasi”. Mind magát leminősíti, mind a férfinemet. Komoly hímnemű sem írja sehol, hogy “bige”. Köszönöm…

Deansdale
Admin

Nem mintha kötözködni akarnék, de ne nyeljünk már karót. A “pasi” lehet, hogy nem annyira komoly szó mint a “férfi”, de azért nem is túlságosan pejoratív. Ha azt nézed, hogy a feministák macsóknak meg hímeknek neveznek bennünket, ahhoz képest egy “pasi” teljesen elfogadható. Kicsit csajos, de ez legyen a legnagyobb bajunk az életben. A bige párja kb. a faszi, eggyel lentebbi kategória mint ahová te belőtted.

(Nameg ha egy cikk a férfi-nő viszonyokról szól, és kéttucatszor kell benne utalni a férfiakra, akkor muszáj variálni egy kicsit, hogy ne legyen folyamatos szóismétlés.)

daphne
Olvasó
daphne

Én csak idéztem a cikkből, jót nevettem rajta. De ott szándékosan szerepel, hogy leminősítse a feminista férfiakat.  Egyébként nem nagyon használom a pasi szót, szerintem is lekezelő.

Kodo
Újságíró
Kodo

Pasik. Nem érzem hogy lekezelö lenne, mint ahogy a csajokat sem a nökre nézve. Inkább a helyzettöl, szövegkörnyezettöl függ. Hölgyezni, urazni is lehet lekezelöen.
Olyankor lehet gond, ha borulnak a szópárok:
nök és pasik
csajok és urak
hölgyek és férfiak
stb.
Nem szép, de még ezek fōlött is el lehet siklani egy egyszerüen csak hanyag fogalmazásnál.
Bántó akkor lehet, ha érezhetöen szándékos éllel, tudatosan manipulálják.
Ilyen pl. a hímsoviniszta, mert magukat viszont sohasem nevezik nöstényeknek.

CigarettazoDietrich
Olvasó
CigarettazoDietrich

Látom a magyar még mindig nem megy…

Anaconda
Olvasó
Anaconda

Nagyon nem értek egyet a cikkel.

A mai világban sok nő ugyanolyan házon kívüli munkát végez, mint a férfi. Ha nem osztják meg az otthoni munkát, akkor a feleség túlterhelt lesz. A túlterhelt feleség idegesebb, nyűgösebb, kedvetlenebb, mint nem túlterhelt társa. Ebből fakadóan több veszekedés lesz otthon, mint ha arányosan kiveszik a részüket az otthoni teendőkből. Szerintem a válás kockázata pont ettől lesz nagyobb.

Én nem tartom kiábrándítónak és férfiatlannak a házimunkát. A konyha pedig igenis férfiterep is. Nekem már pl. tetszett az életemben szakács foglalkozású férfi. Egyedül élő férfiak is biztos elvégzik a házimunkát, hacsak alkalmazottat nem fogadnak fel.

A nyámnyilaság nem a háziassággal függ össze. Nyámnyila az a férfi, aki nem mer magáért és a családjáért kiállni, halk szavú, félénk. Ilyen létezik házimunkát végző és nem végző változatban egyaránt.

A mai világban bunkóságnak tartom, ha egy férfi elvárja, hogy a házimunkát csak a párja végezze. Az az érvelés, miszerint a fűnyírás, csőszerelés, barkácsolás egyenértékű a főzés-mosás-takarítással, nem állja meg a helyét. Miért? Azért, mert egyrészt nem mindenhol van kert, így sok helyen nincs mit lenyírni. Csövet szerelni több évente egyszer-kétszer kell. A barkácsolás dettó ugyanez (illetve lehet valakinek a hobbija is). A házimunkák azonban hetente legalább 8-10 órát elvesznek az ember életéből, de ha olyan a férj, hogy minden nap meleg vacsorát akar enni, akkor ez napi 3-4 órát is elvesz a nő életéből.

Engem inkább az ábrándítana ki, hogy ha a férjem kihasználna, és én szinte sose tudnám kipihenni magam, szórakozni. Dühítene, ha esténként ő tévézne, olvasgatna, kikapcsolódna, közben meg én végig robotolnék. Aztán persze elvárná, hogy lefürödve, kikozmetikázva feküdjek mellé az ágyba, és viselkedjek lepedőakrobataként. Az ilyen férfiak miért nősülnek meg? Szeretik valójában a feleségüket, vagy csak kellett valaki, aki kiszolgálja őket?

Mielőtt az a vád érne, hogy tapasztalatok nélkül, hiteltelenül prédikálok, elmondom, hogy nekem volt olyan párom, akivel megosztottuk a házimunkát. Az, hogy ma már nem vagyunk együtt, nem áll ezzel kapcsolatban. Mai napig is nagyon férfias jelenség (nem volt soha nyámnyila). Azóta is ez az egyik fő szempont a szememben, hogy olyan társat találjak, aki nem zúdítja önző módon a nyakamba az egész otthoni munkát.

NN12
Olvasó
NN12

[Moderálva]

NN12
Olvasó
NN12

Anaconda: szerintem feleslegesen írtál ennyit. :) De én is szóltam. Nekem meg egyenesen sexy, ha egy fiú főzőcskézik- de mivel a véleményemet itt úgysem tartják konzekvensnek, nem írok egy fél regényt róla. :)

“Engem inkább az ábrándítana ki, hogy ha a férjem kihasználna, és én szinte sose tudnám kipihenni magam, szórakozni. Dühítene, ha esténként ő tévézne, olvasgatna, kikapcsolódna, közben meg én végig robotolnék. Aztán persze elvárná, hogy lefürödve, kikozmetikázva feküdjek mellé az ágyba, és viselkedjek lepedőakrobataként. Az ilyen férfiak miért nősülnek meg? Szeretik valójában a feleségüket, vagy csak kellett valaki, aki kiszolgálja őket?”

A magyarázat egyébként pofonegyszerű. Te ilyenkor talán elválnál. Míg az olyan nők, akik egyáltalán hajlandóak összeházasodni ilyen pasikkal, általában akkor sem válnak ha ennél jóval drasztikusabb a helyzet.

Vagy azért, mert már a kapcsolat elején is természetesnek vették “szolga” helyzetüket. Vagy, mert a férjecske a házimunkáért cserébe milliókkal jutalmazza meg az élősködő feleséget. :) Ennyi.

Anaconda
Olvasó
Anaconda

Örülök, hogy hasonló a véleményed.

Az viszont nehéz témakör, hogy miért megy hozzá sok nő ilyen férfiakhoz. Én azt hiszem, sok esetben a kapcsolat elején hitegetik a nőket az ilyen férfiak, hogy majd segítenek. Lehet, hogy a házasság elején még igen, de aztán ez ritkul. A másik baj az, hogy Magyarországon viszonylag kevés férfi osztja meg a házimunkát a párjával. Kb. tizedannyian kötnének házasságot, ha ehhez a feltételhez ragaszkodnának. Ennek kulturális okai vannak. Kelet-és Dél-Európában főleg a női házimunkavégzés dominál.

Jómódú, sőt gazdag családoknál meg lehet, hogy nem is derül fény a problémára, mert minden ilyesmit alkalmazottakkal végeztetnek. Harmonikusan leélhetik egymás mellett az életüket olyanok is, akik szegényebb körülmények  közt lehet, hogy elváltak volna amiatt, mert nem tudtak volna megegyezni arról, ki mennyi házimunkát végezzen.

NN12
Olvasó
NN12

Erre mondják, hogy fontos mi áll a puszta számok mögött (mármint egy adott statisztika mögött). :)

Deansdale
Admin

NN, szerintem te írkálsz fölöslegesen ennyit. Nem szívesen cseszegetlek, de többet kommentelsz mint mindenki más együttvéve, és még mindig minden második hsz-ed lekezelő, gúnyos és kioktató. Pihenj már egy kicsit. Megkérnélek, hogy csak akkor szólj hozzá, ha valami értelmeset is tudsz mondani, mert azt már ezerszer olvastuk, hogy te jobban tudod, mert a te ismerőseid másmilyenek, a te pasijaid másmilyenek, stb. Légy oly kedves és az önkifejkezésedhez keress valami személyesebb jellegű médiumot, ez ugyanis egy antifeminista férfimagazin, ahol nem minden cikk azért születik, hogy a te sajátságos véleményedet megismerhessük.

Ezzel a szerkesztőségben nem mindenki ért egyet, de én viszont már annyira unom a végeláthatatlan aljaskodásaidat, hogy akár a többiek rosszallását vállalva is radikálisan moderálni foglak. Legalább tucatnyi “új esélyt” kaptál, szerintem itt az idő hogy levonjuk a következtetést: hiába. Ez az utolsó figyelmeztetés: embereld meg magad, ha képes vagy rá, és hagyd abba a trógerkodást – vagy húzz a fenébe.

NN12
Olvasó
NN12

Ok, majd figyelek, hogy mellőzzem a vicces hozzáfűzéseket és kizárólag komoly hangvételben, érdemben reagáljak. OK? :)

Jampi One
Újságíró

Heheh… Nem a humorral van baj, hanem az önismétléssel, a feleslegesen bő lére eresztett előtérbe tolakodással. Szerintem szellemeskedj csak nyugodtan, de érezd, hogy mi még a poén és mi már a kötözködés. Ha így teszel, akkor még az sem kizárt, hogy én beléd szeretek, sőt meg is duglak… Feltéve ha tudsz mosogatni is. Whehehe

NN12
Olvasó
NN12

Akkor eleve ugrott a dolog, mosogatásban nem vagyok jó. A szellemeskedésről meg itt sokaknak egész más a véleménye. :)

Belém szeretned nem kell, kösz. A másik dolog főleg nem aktuális, tekintve hogy semmiféle sexy fotóval nem hengereltél le, mely alkalmat adhatna formás paramétereid megszemlélésére.

(Meg amúgy is foglalt vagyok) :)

Jampi One
Újságíró

Wheheh… Paraméterek… Kis mohó vagy… Látom a tekinteteden. :D

don Fefinho
Újságíró

“Nekem meg egyenesen sexy, ha egy fiú főzőcskézik-”

Igen, amikor az öltönyös keresztapa spagettit főz a kápóinak szivarfüst, stukkerek meg hatalmas konyhabárdok közepette, annak megvan a maga bája.

NN12
Olvasó
NN12

Ha elég csinos, és egy szál boxerben teszi… hát. Nem is tudom. Ezen komolyan el kell gondolkoznom. Meg aztán, elvégre, keresztapák nem feltétlenül öregek és elhízottak.

Sun of a beach
Olvasó
Sun of a beach

Anaconda! Nekem az szúr szemet a hozzászólásodban. hogy heti 8-10 órát mondasz úgy, hogy abba bele sem kevered a főzést (meg a főzés miatti megnövekedő rendrakási időt.) Szerintem ha ez nálad igaz, akkor valamit iszonyú rosszul csinálsz. Én férfi vagyok, néhány éve még egyedül laktam, és mindig megfelelő tisztaságban éltem úgy, hogy az általad említett időnek a felét maximum akkor töltöttem házimunkával a héten, ha vendégeket vártam, és nagyon jó állapotokat akartam elérni. Egyébként sok esetben még olyankor is elég egy instant látszatrend.

A véleményed viszont rávilágít a konfliktus valódi oldalára: Nagyon sok nő képtelen megtanulni, hogy nem mi vagyunk a lakásért, hanem a lakás van értünk. Meglát egy jelentéktelen koszfoltot, és első alkalommal azonnal eltakarítja, második alkalommal pedig-az első esetben végzett munkájára hivatkozva-elkezdi b@szogatni a férfit az egyenlőség zászlaját lobogtatva. E közben a férfi nagyon jól elférne a lakásban azzal a koszfolttal, és nem félne, hogy az majd éjszaka szörnyeteggé változva megeszi őt. Aztán ha majd a lakás állapota eléri az indokoltan takarítani való szintet, akkor majd rendbeteszi.

Az én barátnőm is nehezen szokta meg az első 2-3 évben ezt a rendszert, de most már lezüllesztettem magamhoz, és mindketten élvezzük a gondtalanságot. És azért elég sűrűn jönnek át a haverok ahhoz, hogy ne várjuk meg, amíg elkapunk valami középkori fertőzést. :) Viszont olyankor-mert van okunk rá-egy lendülettel összedolgozva rendbeteszünk mindent maximum 70 perc alatt.

Ha a nők aránytalan tisztaságmániája (és az ebből adódó cseszegetés, beleszólás, stb.) nem volna a férfiak terhére, akkor erről az egészről sem a feministák sem általában a kapcsolatban élők nem hisztiznének. A cikkben pedig az találó javaslat, hogy hisztire nemet kell mondanunk, parancsra ezerszeresen nemet (és eleve a párkapcsolat kezdetén letörjük azokat a próbálkozásokat, amik ténylegesen utasítgatásnak tűnnek.). Ez a mi későbbi nyugalmunk megalapozásának része, és a nő is csak egy boldog és kiegyensúlyozott férfi mellett lehet szintén boldog. (Itt párkapcsolaton belüli boldogságról beszélek. Szóval tudom amúgy, hogy a femik nagyra becsülik a szinglilétet is, hát egészségükre….)

Ja, és hogy elvárnánk, hogy ő mosogasson azért mert nő? Túrót! Annyira sem érdekel a házimunka körüli munkamegosztásos cirkusz, hogy egyáltalán ellenőrizzem vagy releváns dologként gondoljak a kérdésre. A tányért amiből ettem, fél perc alatt elmosom és észre sem veszem hogy valamit csináltam. De az már feltűnne, ha valaki a meccs elől akarna felrángatni ilyesmi miatt.

A házimunka kérdéskör nem több, mint a feministák közhelyes baromsága, egy “bolhából elefánt” kategóriás semmi.

 

Kodo
Újságíró
Kodo

Normálisan így van, nem kell túlmisztifikálni, ne adj’ isten hatalmi kérdést csinálni belőle. Nem kell a háztartás rabjává válni sem, tök normális, ha két takarítás között a koszolódás fázisa van.
Ezek a munkák egyszerűen csak szükségesek az életterünk fenntartásában. Nem több és nem kevesebb. Praktikusan le kell rendezni, az élet lényege nem erről szól.
A hiszti, a parancs stb. – ezekről ne is beszéljünk. Mit szólna a nő, ha neki is folyton jeleneteket rendezne, parancsolgatna az “ura”, hogy mikor mit csináljon?

Anaconda
Olvasó
Anaconda

Én még sose mértem le, hogy hetente kb. mennyi megy házimunkára. Hol több, hol kevesebb. Főzni se szoktam minden nap, inkább az étkezdéket preferálom. Viszont ha belegondolunk, hogy heti 8 óra az alig több, mint egy óra/nap, akkor kiderül, hogy majdnem mindenki tölt annyit vele. Ha a bevásárlást, a ruhák tisztítóba vitelét, cipősarkaltatást  is stb. beleszámítjuk, akkor kijön még több is.  Amúgy nem viszem túlzásba a takarítást és a rendrakást, jelentéktelen koszfoltokkal én se foglalkozom, de azért nem is esz meg a kosz. A tisztaságmánia meg nem nemfüggő, van olyan férfi rokonom, aki tisztaságmániás, és ismerek nagyon koszos nőt is.

NN12
Olvasó
NN12

“A cikkben pedig az találó javaslat, hogy hisztire nemet kell mondanunk, parancsra ezerszeresen nemet (és eleve a párkapcsolat kezdetén letörjük azokat a próbálkozásokat, amik ténylegesen utasítgatásnak tűnnek.). Ez a mi későbbi nyugalmunk megalapozásának része, és a nő is csak egy boldog és kiegyensúlyozott férfi mellett lehet szintén boldog. ”

Ez tényleg találó, de nálunk fordítva sült el. :) Én mindenevő vagyok, utálok főzni (nem is igazán tudok), takarítani meg viszonylag szeretek, fogjuk rá. Amúgy tényleg kevés idő- nem is elvárás, hogy takarítson, csak az alap higiénia, meg az, hogy ne sáros cipőben jöjjön be (de ízlésemből kifolyólag ez szinte kizárt).

Főzés… én mondtam egyrészt nemet, bár hiszti nem volt, mert imád főzni, szereti az inyencségeket, elpepecsel velük. Arra mondtam (volna) nemet, ha ilyesmik miatt hisztizik nekem- de nem volt rá szükség, mert fel sem hozódott, hogy ne ő csinálja (részben ezzel vett le a lábamról).

A mosogatásról írt nagyon praktikus, gyerekkorom óta ezt szoktam meg.

Niki Nora Milady
Olvasó

valóban:)))))

mint ahogy a pasi boxerban,  elmosogat egy tányért:)))

borzasztó dolog, nem is férfi az ilyen:)))))

 

.
Olvasó

.

daphne
Olvasó
daphne

Általában nem is az érzi túlzó elvárásnak, hogy minden este friss vacsorát főzzön, akinek egész nap semmi dolga a lakás rendben tartásán kívül, vagy aki egyetemre jár még mellette. Hanem az, aki kisgyerekekkel van otthon és nem éri utol magát, szeretne kicsit ő is pihenni valamikor (de mondjuk itt még beilleszthető a programba a meleg vacsora, kis szervezéssel), vagy az, aki szintén nyolc órában dolgozik, plusz utazás. Azt kérdezed, ki kérte, hogy dolgozzon? Nyilván te is tudod, hogy a legtöbb családnak nincs választása. Tegyünk ellene? Oké, mit?

De tényleg, ha már úgy alakult, hogy muszáj a férfinak, nőnek is dolgozni, mit lehet csinálni a házimunkával? Nekem se szexi egy takarító férfi, de én se vagyok szexi a végére, ha mindent egyedül csinálok. Jó lenne 4 órában dolgozni, vagy egyáltalán nem, de most ez nem kivitelezhető, és ezzel nem vagyok egyedül. Mi az instant megoldás?

.
Olvasó

.

daphne
Olvasó
daphne

Viccen kívül, kíváncsi lennék a levezetésre, hogyan lehet ma kijönni egy családnak egy darab átlagkeresetből (ami nagyjából nettó 140 ezer forint). Ha ki lehet, és még a rendes ruháról se kell lemondani, akkor én valamit nagyon rosszul csinálok. Számoljunk bele megtakarítást is, mert anélkül elég nehéz helyzetbe kerül egy család, ha például elromlik valami.

.
Olvasó

.

mdmselle
Újságíró

Ah, de szép is lett volna, ha 140ezerből élhettünk volna Magyarországon, hehe…

hgyi
Szerkesztő

Akkor sem sokkal jobb a helyzet. Egy gyerek esetén kapnak még 12.200 forintot. Ha két gyerekük van, akkor összesen 26.600-at. Ha három, vagy több gyerekük van, gyerekenként 16.000-et.

Így még hozzászámolhatjuk az ő ellátásának költségeit is. Ruhát, cipőt sokkal gyakrabban kell venni egy gyereknek, mint egy felnőttnek. Gyógyszereket is számoljunk. És itt a vége a havi 12.200 forintnak – és még Állatkertbe sem vittük a gyereket. És még nem is jár oviba, ahol fizetni kell valamennyi gondozási díjat, kaját, csoportpénzt.

.
Olvasó

.

hgyi
Szerkesztő

Nem kifejezetten rólad volt szó, hanem az átlagcsaládokról.

hgyi
Szerkesztő

Hát nézzük:
víz: 3.000
villany: 9.000
gáz: 3.000
fűtés-melegvíz – panelban: télen 35.000, nyáron 15.000
telefon: 6.000
net: 5.000
lakásbiztosítás: 2.000
közös költség: 6.000
lakás adó: 1.000
kaja: 40.000
közlekedés (bérlet): min. 20.000
egyéb közlekedés: 10.000
____________________________
összesen 140.000 – nyáron lehet dőzsölni a maradék 20.000-ből, mert ennyivel kevesebb a fűtés!

 

don Fefinho
Újságíró

Bezzeg a Rákosi elvtárs alatt csak hám’hatvan volt a kenyér.

hgyi
Szerkesztő

Kádár elftárs alatt volt 3.60 a kenyér. :o)
Most is annyi. Háromhatvan. Meg háromkilencven. Csak az a pötty nincs ott a hármas mögött.

Inaara
Olvasó
Inaara

Lesz az még újra háromhatvan, pöttyöstül. Csak a valuta neme változik dollárrá, majd euróvá. :)

mdmselle
Újságíró

Jaja, megnéztem ma  boltban, és pontosan 3.60 euro egy kilónyi sima fehér kenyér (azért kilónyit írok, mert itt nincs kilós kenyér, csak 400 grammosak vannak), szóval tényleg lesz az még úgy is :-)

.
Olvasó

.

hgyi
Szerkesztő

Nem mindenki tud biciklivel közlekedni.
Szerencsés vagy, hogy eddig nem kellett számolgatnod, s hogy most is csak hobbiból kell megtenned.

.
Olvasó

.

hgyi
Szerkesztő

A 120-ban gondolom nincs benne a könyv, ruha, cipő, egy extra vacsora, múzeum, állatkert, ajándék, egyéb háztartási/karbantartási kiadás. Ha van autó, arra nem számoltunk semmit. Fodrászt, kozmetikust, TV-t kihagytuk. Gyógyszert, edzőtermi bérletet, uszodát, strandot, 2-3 napos nagyobb kirándulást  nem számoltunk. Nyaralásról nem is beszélve.

A fűtéssel nem lódultam meg. Ennyit fizetünk. Távfűtés. Még akkor is ennyit kell fizetni, ha egész télen nyitva hagyod az ablakokat. (Nálunk van hőszabályozó a radiátorokon – csak a dolgozószobában fűtünk erősebben. Így az évente esedékes leolvasás után jóváírnak néhány ezer forintot – de ennyiből még mindig nem tudunk nyaralni menni.)
A sütő sajnos nem gázzal működik, hanem árammal.
A 40.000-es albérleti díj nagyon kedvező – mondhatni fehér holló. A nagyobbik fiam 46.000-ért bérelte a 46 m2-es lakást és fizette a baromi magas rezsit a távfűtéses lakásban. Miután kiköltözött onnan, a tulaj a következő bérlőnek már 60.000-ért adta ki.

.
Olvasó

.

Deansdale
Admin

Világok harca…

Nehéz helyzetben vannak az ilyen őskövületek mint te. A többség vagy nem érti amit mondasz, vagy nem tud hozzá kapcsolódni sehogyan sem. Olyan nem létezhet, hogy te nem a pénzistent imádod…

hgyi
Szerkesztő

Reina… Én szeretem, ha  kezem ügyében vannak a könyveim, hogy bármikor lekaphassam a polcról és kereshessek benne valamit. Alapvetően nem tartom luxusnak, ha az ember szereti könyvekkel körülvenni magát. Vannak olyan emberek, akiknek szükségük van kozmetikusra, fodrászra. Nekem is szerencsém van, mert nem vagyok rászorulva egyiker sem.
Én szeretek világot látni, bár eddig sem volt rá sok lehetőségem, de amikor sikerült, csodás helyeken jártam. A “nyaralási lufi” nem feltétlenül az. Az én családomban nincsenek vidéki rokonok. A nyaralás nálunk sosem lufi volt, hanem kirándulás, várakat, barlangokat, erdőket, patakokat fedeztünk fel, ásványokat gyűjtöttünk, vidéki múzeumokban jártunk. És igen, ilyesmire nagy igényem van. Vagyis volna, de sajnos a mostani anyagi helyzetemben nem engedhetem meg magamnak. Gyógytornászhoz járnom kellene, de erre sincs keret. (Mondhatod, hogy járjak a rendelőbe…)

daphne
Olvasó
daphne

Én is kiszámoltam, némi spórolással, kb 190 lenne a havi költésünk, de ebben nincsen lakáshitel, megtakarítás, autófenntartás, ruhák, programok, sportolás, ünnepek, egyszeri kiadások.

A létminimum 2012-ben egy két szülős, két gyereket nevelő családra 255ezer forint volt.

Deansdale
Admin

Nem tudom ki határoz meg ilyen létminimumot, de kissé túlzónak tűnik. Ha nincs hitel amit fizetni kellene akkor ennyi pénzből minden nap kaviárt lehet enni. Az más kérdés, hogy a társadalom közepén olyan szakadék tátong, hogy az egyik oldalon kétkeresős családok kényszerülnek megélni ennek kb. a feléből, a másik oldalon meg szinglik keresik ennek a többszörösét. (Amivel nem feltétlenül lenne baj, ha az elvégzett munka társadalmi hasznossága tükrözné a fizetési különbséget, de legtöbbször az arány nem egyenes hanem fordított.)

daphne
Olvasó
daphne

A létminimum nem azt jelenti, hogy éppen nem kell éhenhalni belőle, hanem hogy adott társadalomban ebből lehet megélni egy elfogadható szinten, kaviár nélkül. A ksh határozza meg minden évben.

Deansdale
Admin

120-140-et számoltatok össze havi kiadásokra, de ez elvileg már a kaját is tartalmazza. Hogy jön ehhez a 255 mint létminimum? Havi 115 azért nem megy el ruhára (legalábbis azokban a körökben ahol a létminimum mint olyan szóba kerül).

daphne
Olvasó
daphne

120-at Reina írt, de ők ketten vannak. 140-et írt hgyi, de abban sincsenek tisztaságszerek, ruhák, stb, ráadásul a havi 40 kajára, négy főre elég kevésnek tűnik. Én 190-et írtam, amiben szintén sokminden nincs benne, ami nem luxus.

Deansdale
Admin

Határozott megfigyelésem (valójában sokaknak), hogy az ember mindig a fizetéséhez lövi be az életszínvonalat, vagyis ami van az mindig elmegy – akkor is, ha a különbségeknek nincs nagy látszatja. Egy család meg tud élni 150-ből és 250-ből is, úgy, hogy kívülállóként a különbséget legföljebb 1-2 ruhamárkán látod, az általános életvitelükön nem. Persze van egy határ ami alatt a rezsi agyonnyomja az embert… De a havi 250 ettől fényévekre van.

Egyébként az is általános megfigyelés, hogy szinte mindeki úgy hiszi, 10%-al kellene több pénzt keresnie ahhoz, hogy az élete jó legyen. Mindenki többre vágyik, és alapvetően mindenki csak egy kicsivel – amíg meg nem kapja azt a kicsit, mert onnantól ahhoz képest kellene az a +10% :)

Szóval igazából nem látok abban semmi ellentmondást, hogy mindenki a maga szintjét (illetve az ahhoz képesti +10%-ot) érzi “normálisnak”, és az attól nagyon eltérők (akár fölfelé, akár lefelé) irracionálisak a számára. Reinának is van egy saját szintje, Hgyi-nek is és neked is, és mintha nem értenétek egymást… Egyik sem megalapozottabb, mint a többi, és általában mindegyiknek megvannak a maga kompromisszumai. A magasabb családi keresetnek általában az, hogy a nőnek is dolgozni kell.

Arra kíváncsi lennék, hogy Mdmselle mit gondol az egész vitáról a maga franciaországi életvitelével :)

daphne
Olvasó
daphne

Onnan indult az egész, hogy mennyire van rászorulva ma egy család a nő keresetére. Miután az átlagkereset a 140, ehhez csak a családi pótlék jön, az még közelében sincs a 255-nek. Azt gondolom, hogy egy kétgyerekes család 166ezer forintból nagyon nagy lemondások árán tud csak kijönni. Ilyen helyzetben nem csoda, ha dolgozni fognak a nők. Azért egész más, ha az évi három nyaralásból kell lemondani kettőről, vagy a húsról a puliszka javára.

A másik nagy különbség, hogy tud-e valaki a jövedelméből tartalékot képezni váratlan helyzetekre. Ki lehet jönni kevés pénzből, de akkor esetleg egy betegség miatti fizetéskiesés romba dönti a család megélhetését. Vagy egy elromlott kazán.

hgyi
Szerkesztő

daphne... A 140-et te írtad, mint átlagkereset. :o)
A 40 kajára kétésfelünknek, és ebben benne vannak a tisztítószerek is.
Ruhát nemigen veszünk. Ha épp nagyon kell egy nadrág, az tökéletesen megfelel a kínaiból is – legutóbb 2.600-ért vettem egy farmert.
Dean… Nemigazán értem, miből gondolod, hogy nem értjük egymást. De ez tulajdonképpen mindegy is. Itt csak arról van szó, hogy 120-140-ből nem mindenki tud úgy megélni, hogy jól is érezze magát. daphne meg tudja oldani a “luxus-igényei” kielégítésére való pluszpénzt. Reinának nincsenek ilyen igényei. Én nem tudom előteremteni a “luxus-igényeimre” a pluszt.

A kisebbik fiam most velünk lakik. Elég puritán ember, de igénye van az edzőteremre edzőstül, és az egyéb edzésekre közösségestül, felszerelésestül, kultúrástul, mindenestül. És örülök, hogy vannak ilyen igényei, hiszen én (is) arra neveltem, hogy legyenek értelmes igényei.
A nagyobbik fiam külföldön van, de már mondta, hogy ha jön haza pár napra, akkor mindenképp menjünk a Mátrába a kedvenc helyeikre.
A lányomnak sincsenek luxus-igényei, de örülök, amikor nagy örömmel meséli, hogy talált olcsó és jó helyet hosszúhétvégés pihenésre 2 főre, mert örül, ha kikapcsolódhatnak az állandó munka után.
Persze, senki sem halt bele és normális felnőtt lett, ha nem járták az országot, nem vitték őket múzeumokba, színházba, állatkertbe, táborokba, stb. De azért rengeteget adnak ezek a dolgok egy gyereknek.

daphne
Olvasó
daphne

“A 140-et te írtad, mint átlagkereset. :o)”

De te osztottad be egy családnak :)

hgyi
Szerkesztő

Így van. :o) Hát ha 140-et adsz nekik, csak annyit lehet beosztani.

mdmselle
Újságíró

“Arra kíváncsi lennék, hogy Mdmselle mit gondol az egész vitáról a maga franciaországi életvitelével :)”

Nem igazán hiszem, hogy kompetens lennék a vitában :-) Mai szemmel nekem ez a havi 140ezer elképesztő összegnek tűnik, gyakorlatilag a semmivel egyenlőnek. Nem tudom hogy lehet ma Magyarországon megélni egy házaspárnak (gyerek nélkül) 140ezer forintból, azt viszont tudom, hogy nem lehet könnyű. Én mindössze csak annyit tudok hozzátenni, hogy amikor otthon éltünk (2005-ben jöttünk el, nem olyan régen), mi egy jó ötvenessel kevesebből éltünk ennél, 80-90 ezer forintból, és nem csak a luxusapróságokról kellett lemondanunk, hanem mindenről (még számítógépünk sem volt az áram miatt, nemhogy telefonunk, vagy internetünk, cipőre, ruhára, tömegközlekedésre még csak nem is gondolhatunk, fűteni is csak olyan sotto voce tudtunk), néha még majdhogynem a kaját is beleértve, de azzal nem volt gond, mert hóvégenként gyakran bepartizánkodtunk egy kis ebédezésre a szüleinkhez, én meg megtanultam nagyon kevés pénzből is jókat főzni. Szóval nélkülözésnek nem mondanám, mert az életbenmaradásunkhoz szükséges alapvető dolgok megvoltak, de annál több semmi. És igazából még így sem voltunk boldogtalanok, de azért nem volt jó úgy élni. Pláne annak tudatában, hogy a férjem summa cum laude végzett szemsebész (mikrosebész), aki négy idegen nyelven beszél, hat éve szakorvos volt már akkor (nem pályakezdő), és gyakorlatilag félholtra volt hajtva a teljes hétvégi ügyeletekkel (péntek reggeltől hétfő estig a kórházban), és a hatalmas felelősséggel a vállán, hálapénz nélkül. Én utolsó éves voltam a suliban, így nem dolgoztam, csak otthon korrepetáltam gyereket iskola után, de az nem sokat hozott a konyhára. A mi esetünkben tehát, ha kicsit tovább akartunk volna lépni, akkor nélkülözhetetlen lett volna az én teljes állásból befolyó keresetem, akármennyire alá is adtuk volna az igényeinket. Ha akkoriban rendelkezésünkre állt volna havi 140ezer forint, úgy hogy én nem dolgozom, vagy csak otthonról fordítok könyveket, mint most, vagy félállásban dolgozhatok valahol a lakáshoz közel, akkor lehet hogy el se jövünk külföldre :-))

Én azt gondolom különben, hogy ma Magyarországon sajnos nagyon ritka az a család, aki anyagilag megteheti, hogy a feleség otthon legyen (és nem a magas igényeik miatt, hanem a létfenntartás szempontjából), viszont sokkal több nő szeretné, mint ahány bevallja. Meggyőződésem, hogy sokkal kevesebb feminista gondolkodású nő van, mint amennyi annak vallja magát, mert az a mantra, hogy “megőrülnék otthon ha nem dolgozhatnék, kell a felnőtt társaság blabla” nagyrészt önbecsapás, amit azért mondogatnak, mert sajnos nem tehetik meg, hogy ne dolgozzanak (és itt most nem a gazdag feminista üzletasszonyokra, vagy újságírókra gondolok, hanem a tesco pult mögött álló munkásnők tömegeire), és sokkal könnyebb magukat győzködni a médiákból áradó dumákkal, mint évtizedeken át minden reggel azzal kelni fel az ágyból és indulni 10 órát melózni, hogy “bárcsak itthon maradhatnék”. Ha nem próbálna valamiféle önámításba menekülni azzal, hogy ez a jó és normális, akkor elég hamar beleőrülne a kényszerbe. Némelyik a gyes 3 éve alatt megtörik, és bevallja, hogy bizony ez az életmód, amiben boldognak érzi magát és kiegyensúlyozottnak, de sokan még azalatt a három év alatt sem merik elengedni magukat, mert rettegnek a jövőtől, amikor újra be kell állni robotolni, és akkor már egy kisgyerek is ott lesz, és az még nehezebb lesz (sokan azért is esnek újra teherbe még a három év vége előtt, mert akkor még kapnak 3 nyugis évet). És az agy menekülni akar a tudattól, és ilyenkor rá kell önteni valakire a keserűséget, és sokkal könnyebb a férjet szidni hogy nem segít és különben is, neki karrierje van, stb, mint  kijelenteni, hogy igen ez a rendszer úgy szar ahogy van, mégpdig azért, mert a rendszerből úgysincs menekülés, csak a kilátástalanság van.

Inaara
Olvasó
Inaara

Reina, ez aztán a puritán életmód… :) Nem kell azzal foglalkozni, ki mit gondol, a lényeg, hogy jó érezzétek magatokat.

hgyi, pénzügyekben profi, igen vagyonos ismerősöm mondogatja, hogy két nagy baj van: ha van pénzed, és ha nincs pénzed. :)

Én is nagyon szeretek utazni (a szó szoros értelmében nyaralni nem annyira, mert nem szeretem a nagy meleget, az erős napot), lényegében bárhová. Vannak külföldön élő (’56-os) rokonaim, illetve jó ismerőseim, ami jó alap volt az utazásokhoz, a nyelvtanulásokhoz, és szinte semmibe sem kerültek. A kozmetikus és a fodrász kb. 2 havonta alap, a konditerem nem érdekel, itthon tornázom: van egy jó gyakorlatsorom, meg néhány súlyzóm, illetve ha épp sikerül rávenni magam, egy futás a Normafánál ingyen van, és kiválóan megfelel. Nagyon szeretek színházba, moziba, múzeumokba, kiállításokra, komolyzenei koncertekre járni. Sajnos egyre kevesebb art mozi van – én csípem az olyan művészfilmeket, amire egy átlagembert hat ökörrel sem lehet bevonszolni; van, hogy egyedül ülök a nézőtéren… :) Szóval ez sem drága. Nagyon szeretek főzni, de időnként egy jó kávéházi beszélgetés vagy egy jó étteremben néhány órát remek társaságban eltölteni élmény. Nem iszom, sosem dohányoztam, nem vagyok kényszeres vásárló, viszont könyvekre, különleges fűszerekre és minőségi alapanyagokra (könyvmoly és gasztromán lévén) sosem sajnálom a pénzt ( mikor mennyi van). Ha kizárólag a keresetemből szeretnék megélni, ha nem tudnék más forrásból csipegetni, nagy bajban lennék.

mdmselle, Dean blogjában “rádklikkeltem”  – Saumur-ben élsz? :)

 

mdmselle
Újságíró

Igen, Saumurben :-) ismered a várost?

Naooo
Olvasó
Naooo

“Francia katonapuska újszerű állapotban eladó! Sosem lőttek vele, csak egyszer dobták el.”

don Fefinho
Újságíró

@Naooo

Inaara
Olvasó
Inaara

Ne haragudj, hogy csak most válaszolok, de közben elfelejtettem, hogy melyik cikknél kérdeztelek.   :)

Nem ismerem Saumur-t, csak ahogy szinte “találós kérdésként” körbeírtad, hogy Chanel szül. helye, Balzac-tól az  Eugénie Grandet itt játszódik…én meg rákérdeztem és nyertem. :)

Volt szerencsém néhányszor Franciaországban járni (legtöbbször Párizsban), és már legelső alkalommal lenyűgözött, elvarázsolt, rabul ejtett – azóta is fogva tart és nem ereszt…

Személyesen sosem voltak negatív tapasztalataim, de tudom, hogy a klisé szerint a franciák soviniszták, arrogánsak és pökhendiek, nem vagy ember, ha nem beszélsz franciául, és valami különös undorral a hangjukban tudják mondani, hogy étranger… Az ellentábor szerint   Franciaország gyönyörű ország – kár, hogy franciák lakják… :)

Nem lehet nem szeretni azt a könnyed eleganciát, az élni s az életet élvezni tudást (savoir vivre és joie de vivre), ami ott már a gyerekekben is megvan…

Deansdale
Admin
Inaara
Olvasó
Inaara

Dean…   :D

Niki Nora Milady
Olvasó

Te nem fogsz dolgozni, ennyi.

Aki dolgozni akar fog:))

Mi a problémád ezzel?????

Lemondasz dolgokról, mert így döntöttél, nem értem akkor sem, hogy ezt mért fontos neked itt leírni.

Van aki nem mond le dolgokról, és dolgozni akar. Nem hiszem, hogy ez veled összefüggne, hacsak annyiban nem, hogy azzal foglalkozol, amihez semmi közöd:))

 

Deansdale
Admin

“Mi az instant megoldás?”

Olyan nem létezik. És aki mást mond azzal jobb óvatosnak lenni :)

Egyébként sem létezik olyan megoldás, ami mindenkinek tetszene. Egy módszer visszamenni kertes házba és átalakítani az egész életmódot úgy, hogy egy fizetésből is meg lehessen élni. Kútból kell húzni a vizet és kertből szerezni a kaját, tüzelőt… Működik, de nem válik be mindenkinek.

Másik lehetőség lejjebb adni az életszínvonalat (ilyen vagy olyan értelemben). Minek az a nagy rend és tisztaság? Elég havonta takarítani :) Meleg ételnek meg jó a mirelit pizza, a házhozszállítás vagy a zacskós leves.

Harmadik lehetőség a férfira hagyni a dolgokat. Keressen másodállást, menjen maszekolni. Hozzon haza elget hogy megéljen a család.

Lehet menni az államhoz lobbizni akár részmunakidőért, akár távmunkáért, akár segélyekért vagy támogatásért. Esetleg rugalmas munkát lehet találni állami segítség nélkül is :)

Ha a realitások rögös talajáról átsiklunk az álmodozás fellegei közé, mondjuk az állam a heti kötelező munkaidőt leszállíthatná 40-ről 20 órára. Egyből megszűnne létezni minden munkanélküliség, kevesebb lenne a stressz és több a szabadidő.

Vagy egy évtized munkájával át lehetne alakítani az adó- és a támogatási rendszert úgy, hogy az embereknek megérje úgy házasságban élni, hogy csak a férfi dolgozik. Így a munkaerőpiacról kikerülő nők szép lassan csökkentenék a munkanélküliséget, ami egy idő után automatikusan a bérek emelkedéséhez vezetne, így nálunk is bejönne az 50-es évek amerikája, ahol minden nő háztartásbeli, miközben a férfiak még autószerelőként vagy ügyfélszolgálaton is keresnének annyit, amiből meglenne a család megélhetése, a lakás, az autó, stb.

Ami most van, az tré. Ezt szerintem mindenki tudja. Szívderítő ötletei keveseknek vannak, vagy ha mégis, akkor sem csinálják tömegesen, mert áldozatokkal járna, és azt senki nem szeret vállalni. Valahogy oldódjon meg minden probléma magától, nekünk csak ülni kelljen a fotelban…

.
Olvasó

.

Deansdale
Admin

Az nem költségcsökkentésre volt példa hanem stresszcsökkentésre :)

daphne
Olvasó
daphne

Én csak egy megoldást tudok elképzelni, azt, hogy jóval magasabbak legyenek a fizetések. Ha nem kényszer, akkor máris jóval kevesebb nő dolgozna. Ehhez az is kell, hogy a férje által azért biztosítva legyen, mert most ha nem dolgozik, vagy nincs gyes-en, akkor elvben egészségügyi ellátásra sem jogosult. És persze kell társadalmi változás is, hogy értékesnek érezze magát az a nő, aki otthon neveli a gyerekeit és ne magyarázzák meg neki minden médiumból, hogy karriert kell építenie, különben egy senki.

De egyébként elég pesszimista vagyok, a legvalószínűbbnek azt tartom, hogy az elszegényedés, nyugdíj megszűnése, növekvő munkanélküliség, esetleg valamilyen katasztrófa következtében fognak csak visszatérni a nők a gyerekneveléshez.

Deansdale
Admin

“legvalószínűbbnek azt tartom, hogy az elszegényedés (…)”

Na igen. Kényes téma, de jelenleg a tásadalom alja egy bizonyos határon egyensúlyoz. Van egy réteg, ami a szülésből él, meg egy másik amelyik még éppen nem mer erre az életformára átbillenni. Ha csak kicsit is tovább szorítják őket…

Kodo
Újságíró
Kodo

Házimunkát is lehet tutyimutyin, meg férfiasan is csinálni.
Önállóan, hatékonyan, praktikusan és pikk-pakk. Ettől még nem érzem magam férfiatlannak. A cipőmet is fel tudom venni egyedül, ha meg kimosom a szennyest, nem érzem csorbulni semmimet azáltal. Lehet házimunkázni méltósággal, nőnek és férfinak is. A nőket sem tudom hős mártírokként értékelni, de most nem az a téma.
Azt tartom férfiatlannak, vagyis férfiatlanításnak, ha a feleség leosztóként viselkedik. Kritizál ha nem pontosan ugyanazokat a mozdulatokat, módszereket látja, mint ahogyan ő szokta “egyedüli tökéletes megoldással” csinálni. Van ilyen az ismeretségemben. Szegény srác ha egyedül kitakarít, jó esetben elérheti a díjazást, hogy segített a takarításban. Na az nem is egy jó házasság.

Nem kell az utasítgatás, nem kell a lekisfiúzó dícséret sem, meg lehet adni a módját a maga természetes, magától értetődő, nem lealacsonyító formájában is. Ehhez persze két arra alkalmas ember kell.

Anaconda
Olvasó
Anaconda

Teljesen egyetértek. Azt én se tartom helyesnek, ha a feleség állandóan beleköt abba, hogy a férfi hogy végzi a házimunkát, és azt se, ha parancsolgat.

NN12
Olvasó
NN12

Na, én sosem kötök bele hogy csinálja a partnerem. Nem is vitázunk ilyesmin. :) (Főleg azon a részén, amihez nem is értek ;D)

NN12
Olvasó
NN12

“Lehet házimunkázni méltósággal, nőnek és férfinak is.” Ezzel teljesen egyetértek. Meg a lényegi mondanivalóddal is. Pedig már rá akartam kérdezni, hogy a nők talán nem “önállóan, hatékonyan és praktikusan” csinálják? De nem teszem. Fontosnak látom leszögezni, amit a végén te is tisztázol. Hogy a “férfiatlan” nem egyenlő a “nőiessel”.

don Fefinho
Újságíró

Az alsónadrág- és zoknivasalás valóban roppant praktikus dolog. Sajnos viszont a férfi úgy tud csak fölmosni, hogy utána vizes a padlócsempe, ez nálunk ilyen alkati fogyatékosság. :D

NN12
Olvasó
NN12

Valld be, hogy ez egy ügyes trükk arra, hogy a nő hasraessen előttetek :O (A többiről nem nyilatkozom- talán bocsánatos bűn, hogy nekünk a zoknivasalás még soha nem jutott eszünkbe :S) Az alsóját nem tudom, vasalja-e, de mindegy is, szépen “kisimul” rajta. :)

don Fefinho
Újságíró

Arra próbáltam célozni, hogy ha egy nő alsóneműt és zoknit vasal, és ezzel elbassza másfél óráját, hát az meg is érdemli. De utána nekem ne nyekeregjen rajta…

Kodo
Újságíró
Kodo

Mit mond egy nő tudatalattijának, ha azt látja, a pasija mosogat? Nyámnyila vagyok és manipulálható. Hogyan tudna felnézni a nő egy olyan férfira, akit be lehet parancsolni a konyhába? Sehogy.”

Ez így igaz, valóban.
Milyen férfi akinek parancsolgatni lehet és milyen nő aki parancsolgat? Milyen az a kapcsolat?
Ja igen, hát Norvégia… az egyenjogúság mintaországa.

Anaconda
Olvasó
Anaconda

Sajnos kevesen tudják megvalósítani az egyenrangú párkapcsolatot. Általában az egyik idővel fejére nő a másiknak.

Kodo
Újságíró
Kodo

Sajnos igen. Ilyen folyamatok a legjobb kapcsolatban is elindulhatnak. Nem tudatosan, de mégis. Szép lassan, szinte észrevétlenül.
Amikor valamelyik fél elkezdni lenyomva érezni magát, védekeznie kell. Ez nyilván konfliktusok forrása lehet, de helyreteheti a dolgokat. Minél hamarabb, annál jobb, annál olcsóbban lehet megúszni. Ha hagyják elfajulni a dolgot, az később sokkal nagyobb robbanáshoz vezet.

NN12
Olvasó
NN12

Én őszintén szólva azoktól a nőktől sem láttam túl szép, teljes és boldog pályafutást, akiknek parancsolni lehet/lehetett.

“Azt fedezték fel a szorgalmas kutatók, hogy ha egy nő egyenjogúbb kapcsolatban él, akkor az kevésbé tetszik neki, mint ha nem lenne egyenrangú. A számok mutatják feketén-fehéren: több nő menekül az egyenjogú kapcsolatokból, mint a nem egyenjogúakból.”

Nem- a kutatók egy statisztikát közöltek, melyre te gyártottál egy magyarázatot. Ahol a nő nem egyenjogú, ott általában menekülni sem akar-mer. A legtöbb esetben anyagilag sem tud(na), főleg ha gyerekei is vannak már. Más kérdés: mennyire boldogok a nők egy ilyen kapcsolatban.

A házimunka megosztás egy kapcsolatnak igen vékony, hovatovább meghatározó része- akkor, ha abban (s tegyük fel összességében) a nő túlterhelt, alárendelt. De talán lényegtelen tényező olyan kapcsolatok esetében, ahol a felek valóban egyenrangúak (értsd: nem vonható le hitelesen az a konzekvencia, hogy ez az oka a válásoknak).

A házimunka megosztást alkalmazó felek nagy valószínűséggel legalább ugyanakkora anyagi önállósággal rendelkeznek, így könnyebben elválhat a nő, ha valami nem tetszik neki. Hogy mi nem tetszik: igen változó lehet.

Még mindig őszinte jóindulattal javaslom a “Hódító gént”, kiindulási alapnak megteszi az a megközelítési módja a biológiai jellegzetességeknek. :)

Deansdale
Admin

Anaconda nicken is te nyomod, hogy következetesen a nevében válaszolsz?

Még soha nem láttam embert akinek ilyen kényszeres szómenése lett volna…

NN12
Olvasó
NN12

… (Szerintem sejted, mit írtam volna ide kapásból :)

Nem- de ha végigolvasod azokat a válaszait (láttam őket), melyeket a nők idősebb, magas státusszal rendelkező férfiakhoz való vonzódásáról szóló cikketek alá odapakolt, akkor szerintem erre magad is rájöhetsz. A nickjét sem törtem fel, hidd el.

Annyi szöveget meg még nekem se érne meg a dolog, amennyit együttesen írtunk, csak azért hogy két nicken nyomhassam a megtévesztésetekre.

(Egyébként elkerülte a figyelmemet az, hogy kinek írta- a szövegdobozt néztem, az én válaszom alatt van).

Anaconda
Olvasó
Anaconda

Nem vagyunk azonosak. Pl. nekem jelenleg nincs párom.

Amúgy az emberek többsége irtózik a hüllőktől, tehát nem valószínű, hogy ilyen nicket regisztrálnának. Én már voltam kígyósimogatóban, egy terrarisztikai börzét meg nagyon élvezek.

Kodo
Újságíró
Kodo

A múltkor már betettem ezt egy másik cikkhez, de ide is idehozom.
Ez egy finn szocreál tanmese az egyenragúság terén elért eredmények dícséretére. A Norvégiai állapotok is hasonlóak lehetnek.

Tarja Halonen, Finnország előző miniszterelnöke (lásd az alábbi képen) egy óvodában tett látogatása során arról kérdezgette a köré gyűlő gyerekeket, ki mi szeretne lenni. A lelkesen csacsogó gyerekek közt megpillantott egy hallgatag, félrehúzódó kisfiút, akit fel szeretett volna vidítani.
– Hát te nem szeretnél miniszterelnök lenni? – kérdezte lelkesen a már 12 éve az ország élén álló Halonen asszony.
– De hát a fiúk nem lehetnek miniszterelnökök! – mondta keserű öntudattal a skandináv kisfiú

Vajon kinek lehet jó egy ennyire megmérgezett légkör, amit egy kicsi gyerek is így megérez. Ebben mindkét nem annyira eltorzul, egyikük sem lehet képes a természetadta késztetései szerint élni. Senki sem az többé aminek látszik, se a férfi, se a nő. Még szép, hogy egyikük sem találja meg a másikban amit keres.
Az egyenrangúság fogalma ilyenkor mit jelent? Tehát mit mért valójában és mit igazol az a statisztika? Egy Norvég nő ki tudja már mióta nem láthatott eleven valódi férfit, ez a háztartásdi legfeljebb már csak hab lehet a tortán.

NN12
Olvasó
NN12

Ez elég negatív. Ha fiam lesz, én sem örülnék neki, hogyha szegényke ilyesmit mondana. De annak sem, ha a lányom mondaná.

(Az emberek egyébként hajlamosak erre- a gyerekek főleg, ha kislányok, ha kisfiúk. Újra ne vonjunk le messzemenő következtetéseket. Én például óvodásként meg voltam róla győződve, hogy “doktor” csak nő lehet, mert a gyermekorvosok többségében nők- legalábbis engem folyton nők kezeltek. Nem Dean, nem gyermekpszichológus. :D)

Később homályosítottak föl, hogy doktorbácsi is létezik…

Jampi One
Újságíró

Képzelem, hogy felcsillant a szemed, amikor kezdtél felvilágosulni… Értelmet nyert a doktorosdi. :D

Kodo
Újságíró
Kodo
Jampi One
Újságíró
Kodo
Újságíró
Kodo
hgyi
Szerkesztő
NN12
Olvasó
NN12

Nem igazán. A fogorvos bácsi volt. :(

(Na látod, ez már némiképp haladás, bár ide részemről egy frappánsabb poént alkalmaztam volna- bár az meg kicsit közhelyes már)

Poénnak meg ez is egész tűrhető. :)

*Jah, a tekintetem. Ha az lennék se lenne probléma, van választék. De a fotódtól megkímélhetsz- szerintem a profilképed nem igazán hasonlít rád. :)

Jampi One
Újságíró

Kár volt visszatartanod magad, végre valami frappáns humort is láthattunk volna tőled. :D
Látom beindult a fantáziád… Na majd meglátod. :P

NN12
Olvasó
NN12

“Látom beindult a fantáziád… Na majd meglátod. :P”

Mindkettő téves :)

daphne
Olvasó
daphne

Lenne egy kérdésem az itteni gyakorló dominánsakhoz:) Nem kapcsolódik szorosan a porszívózáshoz, csak a férfi-nő viszonyhoz.

Mi a teendő, ha a férfit valami baj éri, mondjuk megverik, vagy hibáztatja magát egy súlyos dolog miatt amit elkövetett, szóval összezuhan, eltűnik a magabiztossága? Mit csináljon a nő? Nyilván nem jön szóba, hogy leszidja, vagy tanácsokat osztogasson, hogy mit kellett volna tenni. A vigasztalás, sajnálkozás lekezelő, azt meg mégsem mondhatja, hogy “szedd már össze magad”. Tragédia mindenkit érhet. Nektek mi segítene, a nő részéről, hogy újra visszanyerjétek a férfias határozottságot?

Jampi One
Újságíró

Vegyél neki pár doboz sört!  :D

Na jó, most komolyan:

Szerintem akkor teszi a legjobbat a nő – ami amúgy sem esik nehezére, ha valóban szereti a férfit – hogy kifejezi a változatlan elfogadását, vonzalmát. Durva hasonlattal élve, ha elcsesz valamit az ember, ha vereséget szenved valamiben, akkor olyasmi folyamat követi ezt, mint a gyászmunka, külső szemlélőként nehéz bármit mondani, csak az együttérzést lehet kifejezni. Ha nem ébredezik pár nap után a büszkesége, tenni vágyása, akkor a biztatás egy-két egyszerű mondatban nyilvánulhat meg, ami egyben kifejezi a töretlen bizalmat is. Helyzettől függően: “Szerintem ha valaki, akkor te tudod helyre hozni a dolgot.” vagy “Alaposan vissza kell vágnod nekik, hogy megtanulják a neved!” :D – Tudom, hogy az utóbbi esetleg a nőktől távol állónak tűnhet, de a domináns férfi hajtóereje többek között a büszkesége, harci szelleme és az önmagába vetett hite. Ha az utóbbi meginog, akkor csak a többi jellemvonása fogja őt helyrebillenteni, és kívülről is csak arra lehet apellálni.  :)

Persze én ezt nem azért tudom, mert valaha is elcsesztem valamit, vagy alulmaradtam bármiben, hanem azért mert már láttam ilyet.  :D

daphne
Olvasó
daphne

:)) Természetesen, nem is úgy gondoltam, hogy itt bárki szokott volna hibázni:D

Köszönöm szépen, sokat segít.

Deansdale
Admin
Lucia
Olvasó
Lucia

Akkor jobb ha mindent a ferfi csinal, nehogy mar a megosztas miatt menjunk  szet.

Belleville
Újságíró

majd aztán ne lepődj meg, ha egy halom férfit látsz tüntetni a házimunka ellen :)

Suum cuique
Újságíró

Kevesebb a szex, ha sok házimunkát végez a férfi

Ritkább a szex, ha a férfi több házimunkát végez – erre jutottak 4500 házaspár adatai alapján egy amerikai tanulmány készítői.

A Washingtoni Egyetem szociológusai szerint azok a párok, amelyek a nemek szerinti hagyományos módon osztoznak az otthoni teendőkön – azaz a nő főz, most, takarít, a férfi pedig a kertben tesz-vesz, autóval bíbelődik, villanykörtét cserél – gyakrabban szeretkeznek.

A tanulmány egész pontos adatokkal szolgál. A heti női jellegű házimunka egy háztartásban 34, a férfiúi csak 17 órányi. Ahol a férj csakis a 17 órányi “férfias” feladatkört teljesíti, a pár 1,6-szer gyakrabban szeretkezik, mint az a pár, amelyben a férj átveszi neje munkájának egy részét. Még több a szeretkezés ott, ahol a feleség 68 órával többet dolgozik a háztartásban, mint a férj: itt havonta 3 alkalommal gyakoribb a közösülés.

“Úgy tűnik, hogy a hagyományos nemi szerepek érdekesebbé, vonzóbbá, titokzatosabbá teszik a másik felet” – idézte Julia Brinest, a tanulmány egyik szerzőjét a Yahoo amerikai hírportál. Brines megjegyezte, hogy az elemzéshez használt adatok 1992-94 közötti évekből származnak, és azóta úgy tűnik, hogy stagnál a férfiak részvállalása a házimunkából.

“A hetvenes években a férfiak sok feladatot átvettek a hagyományosan női házimunkákból, de a 80-as esztendőkre lelassult a folyamat, a kilencvenesektől pedig szinte egyáltalán nem erősödött a férji házimunka-buzgalom” – mondta Brines.

Forrás

Az eredeti teles tanulmány elolvasható itt:

Egalitarianism, Housework, and Sexual Frequency in Marriage

Suum cuique
Újságíró
daphne
Olvasó
daphne

Azt írja “a házimunka öli a spermiumokat, és komolyan érintheti egy férfi nemzőképességét, ugyanis az árammal működő gépek és eszközök ártanak a hímivarsejteknek elektromágneses terük révén.” És a számítógép, annak nincs elektromágneses tere? De ha csak ez lenne a probléma, még ott van a mosogatás, felmosás, rendrakás, teregetés, ruhahajtogatás, ahhoz nem kell áram :)

Inaara
Olvasó
Inaara

daphne, a kutatás eredménye biztosan igaz, de tudod, hogy nem ez a lényeg.  :)

A házimunka egész egyszerűen nem a férfiak feladata. Nem arról van szó, hogy egy férfi sosem csinálhat semmit, amit hagyományosan női munkának tartunk – de csak ha épp van hozzá kedve, vagy látja, hogy most tényleg nagyon sok a dolgod otthon, és szívesen tehermentesít egy kicsit. A lényeg, hogy ne legyen felé elvárás bármilyen házimunka; a hangsúly a “szívesen”-en és az önkéntességen van. Ettől egyáltalán nem lesznek kevésbé férfiasak, sőt. Pl. a főzés ilyen: egyáltalán nem férfiatlan, ha egy férfi időnként szeret főzni, és élvezettel áll neki alkotni a konyhában, vagy a kertben a bográcsban – amikor megszállja az ihlet. A napi szintű főzés viszont a nő dolga, ez is a gondoskodás, a törődés része.

Sok apróság van, amit a férfiak nem nagyon szeretnek, felesleges nyűgnek, időpocsékolásnak tartanak, de nagyon értékelik, ha a nő megcsinálja helyettük, mint pl. az ágyazás (“Minek rakjam rendbe, mikor este úgyis megint összekuszálom?”)  :) Az külön jó benne (pláne, ha nem élnek együtt, és pl. aznap nem alszanak együtt), hogy a nő érintette azt a helyet, ahol a férfi alszik…

Minden férfinak szüksége van arra, hogy béke és harmónia legyen otthon, hogy a legjobb formájában tudjon kilépni a világba. Ezért is ideális, ha a nő nem dolgozik házon kívül, hanem otthon maradhat, mert így minden házimunkára jut idő (nem mellesleg nem akkor zúg a porszívó, vagy megy a mosógép, amikor este végre együtt lehetnek otthon), a nő estére nem lesz olyan fáradt, kimerült és feszült, hogy semmi energiája ne jusson a párjára. Ehelyett frissen, üdén és kívánatosan, finom, meleg vacsorával és finom, forró öllel alig várja, hogy hazajöjjön a férfi (aki valószínűleg ugyanígy alig várja, hogy hazaérjen…  :)

daphne
Olvasó
daphne

Ez a kérdés, hogy végezzen-e a férfi házimunkát, olyankor szokott felmerülni, amikor mindketten dolgoznak. Ha a nő otthon van, szerintem elég ritka, hogy elvárja a segítséget. Esetleg a gyerekek körül, de az más. Így, hogy megint dolgozom, nyilván nekem is jól esne, hogyha mikor hazamegyek, rend és tisztaság meg meleg vacsora várna, teljesen érthető. Ha a férfi ezt szeretné, akkor keressen annyit, hogy a nőnek ne kelljen dolgoznia. Én is úgy gondolom, hogy nem minden, a háztartásban végzett munka férfiatlan. A saját holmink rendbentartása például nemfüggetlen.

A cikk meg hülyeség, nem ilyesmivel kellene érvelni.

Suum cuique
Újságíró

“Ha a férfi ezt szeretné, akkor keressen annyit, hogy a nőnek ne kelljen dolgoznia.”

Azért vicces vagy, mintha ez úgy varázsütésre működne :) Akkor most a szerencsétlenebb sorsú férfitársainknak pusztán ezért ne adasson meg, hogy egyébként olyan családi élete és élemenete legyen, ahogy annak rendje-módja szerint lennie kell, és helyette egy demaszkulinizáló tevékenységekre kényszerítő házisárkánya lehessen csak? :P

daphne
Olvasó
daphne

Ha csak úgy élnek meg, hogy mindketten dolgoznak, akkor egyszerűen szemétség a nőre hagyni minden háztartási munkát. Akinek kevés pénze van, annak nem olyan kényelmes az élete, mint akinek sok, de ez nem újdonság. Egyébként nem hiszem, hogy házisárkány lenne a nő, amiért jól esik neki, ha nem egyedül bajlódik munka után az otthoni teendőkkel. Nem arról beszélek, hogy kiköveteli a segítséget, vagy parancsolgat, szerintem ezt meg lehet beszélni, el lehet osztani úgy, hogy ne érezze magát a férfi se kiherélve.

Inaara
Olvasó
Inaara

Értem, hogy mire gondolsz, de nem értünk egyet. :)

Nyilván nehezebb, ha a nő is dolgozik, mégsem ajánlott megpróbálni rendszeres  házimunkára fogni a férfit. Nagyon kényes ügy – ha pedig mégis sikerülne az “átnevelés” (szerintem Isten őrizz, de nem vagyunk egyformák), hatalmas öngólt rúgnál vele a végén. Nem is csak a végén, hanem kezdettől fogva.

Fokozott  óvatosság és tapintat szükséges krízishelyzetekben, pl. ha a férfi súlyos beteg lesz, vagy amikor elveszíti a munkáját – sőt, ekkor kell csak igazán, hogy a nő okosan, minden empatikus képességét latba vetve álljon a párja mellé. Lényegében mindegy, hogy saját hibájából került utcára, vagy “csak” leépítés volt a cégnél – önbecsülése romokban hever, legfontosabb szerepében, a családfenntartóéban mondott csődöt. A lehető legrosszabb, amit egy végtelenül ostoba, önző, gonosz nő tehet ilyenkor, ha azzal áll elő, hogy mivel a férfi úgyis “egész nap otthon lógatja a lábát” és “nem csinál semmit”,  igazán átvehetné a komplett háztartást, amíg ő a pénzt keresi, s eltartja… Szerencsétlen így is érzi, hogy ha már pénzzel nem, valamivel hozzá kéne járulni a közös élethez, de ha a házimunka elvárásként még el is hangzik… az egy újabb súlyos csapás az egyébként is katasztrofális állapotban lévő férfiúi önértékelésének.

Őszinte részvétem minden férfinak, akit olyan nővel vert meg a sors, aki a bajban női finomság és odaadó, szerető gondoskodás és támogatás helyett inkább belerúg néhányat…

“A saját holmink rendbentartása például nemfüggetlen.”

Mint pl. a koszos zoknik, levetett pólók, ingek széthagyása? :)

Ezen egy kicsit mindenki tud változtatni, de ha alapból rendetlen, akkor ne várj csodákat… :)

Tudod, ezzel hogy vagyok? Ha tudom, érzem, hogy imád, ha látom, hogy mennyi mindent megtesz értem, akkor nyugodtan széthagyhatja a holmiját – olyan jelentéktelen, pitiáner álproblémák, mint a wc ülőke lehajtása, vagy a fogkrémes tubus középen/elején nyomása pedig eleve sosem érdekeltek….  :)

 

daphne
Olvasó
daphne

Nem csak az a két lehetőség van, hogy a nő nem szól semmit, vagy hisztizik, követelőzik. Meg lehet mondani nyugodt hangnemben is, hogy segítségre van szükségem. Nem átnevelésről van szó.

Az sem mindegy, hogy van-e gyerek. Amíg ketten voltunk, az egész nem volt téma, annyira kevés dolog volt otthon, főleg, hogy elég sokszor ebédeltünk házon kívül. Nálunk most az alakult ki, hogy a házimunkát tulajdonképpen én csinálom, ő annyit segít, hogy foglalkozik közben a gyerekekkel, hogy nyugodtan tudjak pl főzni. Meg mást is csinál a gyerek körül, ő szokott fürdetni is. Ebbe a rendszerbe egyedül a takarítás nem szokott beleférni, ennek megfelelően is néz ki a lakás. De hétvégén lenne csak idő rá, akkor meg mindenki otthon van, és útban vannak. Ha mondjuk a férjem ilyenkor levinné a gyerekeket játszótérre, simán megcsinálnám, de nem viszi. Nagyon ritkán együtt kitakarítunk, és az például tök jó, hogy ő simán eltologatja a nehéz bútorokat porszívózáskor, amit én mindig kihagyok :)

Szerintem a férfiasság nem ezeken múlik, hanem azon, hogyan bánik egy férfi a nővel.

 

 

Inaara
Olvasó
Inaara

“az például tök jó, hogy ő simán eltologatja a nehéz bútorokat porszívózáskor”

Ó, persze, a nehéz bútorokat tologassa, emelgesse csak a férjed – de ettől még nem ő takarít. :)

Azért mi nők sem vagyunk ám elveszettek…Sok mindent el tudunk érni a férfiaknál, csak nem erőből, nem direkt úton, hanem sokkal kifinomultabb eszközökkel. Példa: csöpög a csap. Néhány napja időnként mondogatod a kedvesnek, hogy meg kéne javítani…. Válasz: jó, persze, majd megcsinálja, de most ezért és ezért nem ér rá…közben telnek a napok…Ilyenkor mi a teendő? Nem kezdünk el zsörtölődni, hogy “mert te soha”…és “mert te mindig”…hanem egész egyszerűen áthívod  a szimpatikus szomszéd urat, s kedves mosollyal megkéred, hogy segítsen. Jön is azonnal és örömmel bütyköli meg a csapot. Este aztán hazajön a férjed. Ha minden rendben van köztetek, akkor nagyon fogja dühíteni a dolog, és legközelebb valószínűleg  nem fogja hagyni, hogy idegen férfi segítségét  kelljen kérned a saját territóriumán. :)

Egy kis laza levezetésként némi markáns férfiasság (tegnap néztem meg sokadszorra a filmet):

“Szerintem a férfiasság nem ezeken múlik, hanem azon, hogyan bánik egy férfi a nővel.”

Pl. így: Mint mindig, heveny életveszélyben is laza és magabiztos, és mintegy mellékesen csípőből védi meg a saját és a nő életét…

https://www.youtube.com/watch?v=Fjv1qG_ts5g

Aztán: el tudod képzelni, hogy ezek a filmbeli karakterek párbaj előtt kiteregettek otthon, és úgy tervezték, hogy utána nekiállnak mosogatni és takarítani..? Már ha életben maradnak, különben borul a program, és kénytelen lesz az asszony serénykedni. ;)

http://www.youtube.com/watch?v=8RMojwcMOIA

Vagy itt: keveset beszélnek, szúrósan néznek, ritkán szólalnak meg, de annak mindig súlya van…. Nem hátrány, ha kontrasztként egy olyan animális vonzerejű nő is jelen van, mint Claudia Cardinale, de nem feltétel…a tesztoszteron koncentráció így is jól érzékelhetően magas… ;)  :)

http://www.youtube.com/watch?v=wWmzEibkeTg

http://www.youtube.com/watch?v=cWKXgsea5oU

http://www.youtube.com/watch?NR=1&feature=endscreen&v=tcdJ-_2Y2Wk

 

 

Bazinga
Újságíró

“egész egyszerűen áthívod  a szimpatikus szomszéd urat, s kedves mosollyal megkéred, hogy segítsen.

Megnézném, hogy  barátnőm mit szólna, hogy a gyűrött ruháimat a szomszédban lakó nagymellű fiatal csaj vasalná ki. :)

daphne
Olvasó
daphne

Hát, a cowboyok, vagy a hegyi pásztorok kénytelenek voltak gondoskodni a saját ennivalójukról, ruhájukról, kunyhójukról, amíg hosszú hónapokig nem voltak lakott településen, szóval igen, szépen megfőzték maguknak az ebédet, elmosogattak maguk után és megvarrták az elszakadt ruhájukat. Közben keveset beszéltek, szúrósan néztek és fél kézzel lezúzták a támadó farkasokat :)

Naooo
Olvasó
Naooo

“Példa: csöpög a csap. Néhány napja időnként mondogatod a kedvesnek, hogy meg kéne javítani…. Válasz: jó, persze, majd megcsinálja, de most ezért és ezért nem ér rá…közben telnek a napok…Ilyenkor mi a teendő?”

1. Elmész fürdőszobás boltba és veszel csapbetétre tömítőt. Vegyél többet, mert úgyis fog még kelleni. Pláne, ha régi a vízvezeték és vízköves, amiből leváló kis darabok belepréselődnek a tömítőgumiba és emiatt nem zár rendesen.
2. Elzárod a vizet. Vagy a csap alatt, vagy a vízóránál.
3. Megnyitod a csapot és várod, hogy kifolyjon, hogy mikor kitekered a csapbetétet ne basszon pofán a nyomás.
4. Lerántod a tekerőt. Erősebben.
5. 17-es villáskulccsal az óramutató járásával ellenkezően kitekered azt a sárga biszbaszt. Azt amire pont rámegy a kulcs. Ha nem találsz 17-es kulcsot, menj el vasboltba és vegyél egyet. Vízpumpafogóval is próbálkozhatsz, de nem tudod, hogy az melyik. Nézd meg interneten hogyan néz ki és ha találsz olyat otthon, megpróbálhatod, de én azt mondom neked, hogy inkább kulccsal csináld. Ha kicsit rá van rohadva, vehetsz csavarlazítót is, ha már ott vagy, hogy ne kelljen visszamenned érte.
6. A végéről kés hegyével lebányászod a tömítőgumit. Ragtapaszt készíts elő.
7. Rányomod az újat.
8. Visszatekered és meghúzod, természetesen az óramutató járásával megegyezően. Érdemes minél erősebben meghúzni, hogy legközelebb legyen sok szentségelés.
9. Visszanyomod a tekerőt.
10. Megnyitod a vizet.

Na többet ne legyen vernyogás ez miatt.

Inaara
Olvasó
Inaara

dani,

ez pontosan ugyanaz lenne pepitában – csakhogy a te példád esélye konvergál a nullához. :)

Bazinga
Újságíró

Igen, valamiért mi aljas férfiak simán segítünk egy ismeretlen vagy majdnem ismeretlen nőnek :) Fordítva ez már nincs így.

Inaara
Olvasó
Inaara

“valamiért mi aljas férfiak simán segítünk egy ismeretlen vagy majdnem ismeretlen nőnek :)”

Kérlek, Dani, dehogy vagytok aljasok, ne mondj már ilyet, még viccből sem… :) Azt hiszem, már minden helyi női hang leírta itt, hogy mennyire szeretünk benneteket. :)

Azért valószínűtlen a vasalós példa, mert  “gyűrött ruhákat” említettél – egy nagy halom vasalandó ruhának biztos nem áll neki egyik szomszédod sem, de az simán lehetséges, ha pl. a szomszéd férfinak fontos jelenése van valahol, ahová elegánsan kell felöltöznie és valamilyen okból egyetlen normális vasalt inge sincs, akkor ha megkér, azt az egyet, amit éppen fölvesz,  kivasalom neki. Talán érzed, hogy így mindjárt más a dolog.

A csapos példára egy picit visszatérve, mert lehet, hogy nem voltam egyértelmű: nem kell ám, hogy valami vonzó férfi legyen, vagy a környékről valaki, nem erről szól ez az egész; lehet ronda is, vagy épp a vízvezeték-szerelő, teljesen mindegy  – a lényeg, hogy egy másik férfi oldotta meg a problémát.

mdmselle
Újságíró

“Ehelyett frissen, üdén és kívánatosan, finom, meleg vacsorával és finom, forró öllel alig várja, hogy hazajöjjön a férfi (aki valószínűleg ugyanígy alig várja, hogy hazaérjen…  :)”

Fú, ezt nehogy leírd egy feminista fórumban, mert kitépik a szívedet :-DD
(egyébként egyetértek :-))

Inaara
Olvasó
Inaara

Ez a veszély garantáltan nem fenyeget, nem járok feminista fórumokra.  :)

Pash Cutter
Olvasó
Tibi
Olvasó

Pash Cutter
“Ma van a láthatatlan munka világnapja.A láthatatlan munkát többnyire nők végzik el: a magyar nők átlagosan heti tíz órával többet töltenek csecsemőgondozással, gyerekneveléssel, hat órával többet főzéssel és házimunkával a férfiaknál.”
– ilyen komolyan van? Láthatatlan munka világnapja? Félő ez esetben a házimunkába beleszámolják a mosást 3óra, (csak hát a mosógép mos, centrifugáz, csak teregetni kell ami 10perc) szellőztetés 2óra(bár ezt a huzat végzi), mosogatás(mosogatógéppel 1/2 óra), bevásárlás 1-1/2 óra; ha ezeket kétnaponta is intézi a nő… már összeszedtem heti 20 óra “láthatatlan” munkát!
Láthatatlan munka világnapja, ha ilyen tényleg van, lehetne például
-Az erőszaktól rettegő indiai nők világnapja.(csak itt Magyarországon, szolidaritásból)
-Az elrejtett könnyek világnapja
-A felhajtva maradt vécéülőkéktől szenvedők világnapja
-Verbális erőszakot, rosszalló tekintetet elszenvedő nők világnapja
-Kézzel mosogatók, világnapja
Szerintem ez a láthatatlan munka túl van értékelve, pedig nem más, mint ami a neve.
Azért a legtöbb nőnek igénye van a rendre legalább a környezetében (mos, takarít), és ösztönszerűen gondoskodik a családjáról (főz, tanul/foglalkozik a gyerekkel).
A csecsemőgondozás kivételével az összeset elvégzi rendszeresen bármelyik egyedül élő ember.Mondjuk amíg csak világnapja van az egyre hajmeresztőbb dolgoknak, addig nagy baj talán nincs.

Animebj
Olvasó
Animebj

Én legénylakásban élve magam után söprögettek, mosogatok, és mosok. Vajon a Nőkért.hu szemében férfi létemre jogom lenne ezt a napot egy kicsit magamnak is érezni vagy az “esélyegyenlőség” nevében ezt csak és kizárólag a gyengébbik nemet illetné meg? Amúgy én nem találom sem igazán időrablónak, sem megterhelőnek a házimunkát, nehezen hiszem, hogy egyenlő lenne a rabszolgasággal, ahogy azt a cikk gy.k. leírja.

tibi22 hozzáállását követve én magam is felteszem a kérdést; mikor lesz például a “Négykézláb-járás világnapja”, ahol arról emlékszik meg a nagyérdemű, hogy mekkora fáradság is két lábon élni? A “Szájon át való ivás” világnapja, amikor pedig azt sérelmezné a társadalom elmebeteg fele, hogy miért nem megengedett a végbél felől felszívni a folyadékot, ha már ott sokkal gyorsabban a keringésrendszerbe kerül? Most / pillanat ennyi jutott eszembe, de érhető, hogy milyen komolytalan dolog a háziasszonyokért való aggódás.

daphne
Olvasó
daphne

Vigyázz, nem írhatsz olyat, hogy gyengébbik nem :) Világnapja minden hülyeségnek van, ez igazán a legkevesebb. Ezekben a statisztikákban egy kalap alá veszik azokat a nőket, akik otthon vannak, meg azokat akik eljárnak dolgozni. És azt sem teszik hozzá, hogy ki hány órát tölt fizetett munkával. Nem nagyon értem ennek a célját, gondolom fizetni egyik állam sem fog a felmosásért. Azt viszont szeretném, ha legalább itt tudnánk találni valami középutat, hogy ne gondolja senki, hogy egy családban csak annyi a házimunka, amit el lehet intézni heti fél órában. Egész más dolog csak magam után mosni, takarítani egy kis lakásban, mint négy-öt ember után egy sokszobásban. Nem kérek érte fizetést, csak rosszul esik olyan véleményt hallani, hogy ez semmiség.

Kodo
Újságíró
Kodo

Persze hogy nem semmiség!
Ezt meg is kell oldani valahogyan a családban, hogy mindenkinek elfogadhatóan jó legyen.
De úgymond kiszámlázni a szeretteinknek hogy pl. felvágtuk neki a süteményt, hááát… Az nagyon rideg és számító gondolkodás. Aki így gondolkodik, vannak-e szerettei igazán?
Olyan ez, mintha beáraznánk még az udvariassági gesztusokat is. Egy előreengedés 500 Ft, egy kabát le- és felsegítés 2×500=1000 Ft és stb.

Animebj
Olvasó
Animebj

Valóban, én csak heti egyszer csinálom a takarítást, tehát a családjáért felelő nőnek valóban joga van éreztetni legalább a legszűkebb környezetével, hogy nem puszta vidámságból vagy unaloműzésből csinálja azt, amit. Csak arról kéne nagyon hamar felfogni, hogy ez ettől még nem lesz a szó hagyományos értelmébe vett munka, nem az államnak, nem egy cégnek és még nem is a családon túli idegen lakóközösségnek csinálja, hanem csak is saját és legközelebbi szeretteiért, ezért pedig nem panaszkodhat és semmiféle juttatásra sem lesz jogosult.

daphne
Olvasó
daphne

Kodo, Animebj, köszi, és a többivel nagyon is egyetértek.

Bazinga
Újságíró

Rendben Inaara, lehet kicsit elragadtattam magam :)

Inaara
Olvasó
Inaara

Naooo, itt válaszolok:

Fú, ez nagyon jó volt, tetszik a humorod!  :D  Köszönöm fáradozásod a lépésről-lépésre magyarázattal, ennek ellenére bízom benne(d), hogy adott esetben a segítségemre sietnél… ;)

Örömmel látom, hogy egyre többször esel ki a troll szerepéből, a fenti például egy rendes hozzászólás. Remélem, nem sértődsz meg, bóknak szántam!  :)

Suum cuique
Újságíró
Suum cuique
Újságíró

Az a férfi, aki segít a háztartásban, papucs?

“Ehhez képest az idézetre érkező első kommentektől kis híján hanyatt vágtam magam. Azok a nők, akik eddig panaszkodtak a párjaikra, elkezdték kifejteni, hogy nekik mennyire fontos, hogy felnézhessenek a férfire. És ebbe nem fér bele az, hogy a férj akár csak elmosogasson. Szerintük az ilyen férj papucsállatka, akire képtelenek felnézni. Sőt, ha a férj egyszer is elmosogatna, akkor bizony nekik komoly lelkifurdalásuk támadna, mert ez az asszony dolga. Írják ezt azok az asszonyok, akik tegnap még bele akartak halni a gyereknevelés-háztartás-8 órás munka háromszögébe.”

Deansdale
Admin

Egy kis ésszel nem nehéz megérteni a kettősséget. Persze hogy panaszkodnak a nők a házimunka miatt, hiszen ki ne szeretne inkább lustulni. Amúgyis, a nő túlélési fegyvere a panaszkodás. Ugyanakkor – ahogy a fentebbi cikkben is le van írva – a nő kevésbé tiszteli a férjét, ha az hagyja magát belekényszeríteni vagy belemanipulálni nőies szerepekbe. A (hetero)szexuális vonzalom a férfi és a női pólusok, tehát ellentétek között alakul ki. Egy férfinak nőies szerepeket felvállalni minimum kockázatos, de inkább bődületes hülyeség. Még mindig jobb, ha az asszony a házimunka miatt morog, mint ha azért mert a férje puhapöcs. A fékezett habzású intelligenciaszinttel rendelkező nők lapjánál megakadályozzák a szöveg kimásolását, de úgyis kijátszom :) “Az én olvasatomban ez a következőképpen hangzik. A 21. század elején Magyarországon intelligens, diplomás nők még ott tartanak, hogy nekik vidáman megfelel a patriarchális-konzervatív családmodell” Arany csillagom: az, hogy kinek milyen szerep tetszik, nem intelligencia kérdése. Van akinek nem esik le az aranygyűrű az ujjáról ha a saját szeretteire házimunkát kell végeznie – mondjuk például azért nem, mert intelligens ember lévén tudja, hogy ugyanannak a házimunkának a nagyját akkor is el kellene végeznie, ha egyedül élne. Egy férjre főzni-mosogatni csak 10-20% többletmunka, amiből egy normális nő nem csinál világvégét. Különösen igaz ez a 21. századi korszellem tükrében, ahol a család a nőt és a gyerekeket jelenti, amiben a férfi csak szórakoztató kellék amíg meg nem unják és ki nem dobják. “A férjnek csak annyi a dolga, hogy megkeresse a pénzt, de a családhoz, gyerekneveléshez semmivel se járuljon hozzá.” Édes bogaram, a pénz megkeresése is a családhoz való hozzájárulás. Sőt, hadd magyarázzam meg egy kicsit jobban azoknak akik nem értik: a családon kívül dolgozni a családért sokkal nagyobb áldozatvállalás, mint belül végezni a belső munkákat. Mi a nagyobb áldozat: ennivalót főzni a gyereked tányérjára, és végignézni ahogy jókedvvel befalja, vagy napról napra járni egy multihoz, a hülye főnök szivatásait tűrni és lélekölő monotóniával robotolni azért, hogy az otthon lévőknek legyen mit ennie? Mi nagyobb áldozat: a szeretteiddel lenni, vagy nélkülük? “Azt már hozzá se merem gondolni, hogy a patriarchális családmodell szerint ezek a férfiak általában imádnak parancsolgatni, és az engedelmes asszonykát szeretik.” A feminista rémálmaidban, férfigyűlölő kisangyalom. Ezek a gyökér sztereotípiák elég furcsán hatnak azon emberek szájából, akik elméletileg a szterteotípiák ellen harcolnak. Nade tegyük fel – bár ennek a patriarchális modellhez semmi köze -, hogy egyes férfiak tényleg az engedelmes asszonykát szeretik. Akkor mi van?! Komolyan, mi a fészkes fene van akkor, ha azt szeretik? És ha egy nő szeret a férjének engedelmeskedni? Ezeket az embereket a szent feminista társadalom testéből ki kell purgálni? Küldjük rájuk a terrorelhárítást? Ha ezek a nők boldogok így, akkor ezt sürgősen el kell venni tőlük? “Vagyis azokat a nőket, akik lemennek lábtörlőbe.” Aki nem csinál perpatvart a mosogatásból, az lábtörlő. Világos… Csak az a nő lehet jó feminista szerepmodell, aki folytonosan fölösleges feszültséget generál a saját családjában olyan fiszfasz apróságok miatt, amik normális helyeken szóba sem kerülnek. “Aztán ezek az engedelmes asszonykák egy titkos csoportban panaszkodnak” Én azt látom, hogy nem ők panaszkodnak, hanem te, tubicám. Kinek a ricsajával van tele a sajtó, ha nem a feministákéval??? “kifelé eljátsszák a boldog családanyát” Na ez a veszély a feministákat nem fenyegeti, ők soha nem boldogok – családanyaként végképp nem. Meg sem próbálják eljátszani, még a végén valaki azt hinné, hogy nem élnek gonosz férfielnyomás alatt. Másfelől viszont ha egy családanya valóban boldog, az minden valószínűség szerint épp a patriarchális modellben a legvalószínűbb. A saját gyermekei körében, a munka kevéssé vicces világától relatíve megkímélve, egy olyan férfi oldalán akit szeret és akit ő maga válaszott a gyerekei apjául. Mi a fene tenné lehetővé a… Tovább olvasás »

Wastrel
Újságíró

Bírom, hogy minden nő, aki képes letenni egy diplomát valami büfészakon, automatikusan intelligenssé lesz, és alanyi jogon jár neki az álompasi :) Rémes, hogy a papírszerzés mennyire nem a józan gondolkodóképességét tornássza feljebb ezeknek a csajoknak, hanem az igényszintjüket.

DennisVT
Újságíró

“Rémes, hogy a papírszerzés mennyire nem a józan gondolkodóképességét tornássza feljebb ezeknek a csajoknak, hanem az igényszintjüket.”

Az igényeiket feltornássza = növeli a saját árát.
Miközben a saját értékén vajmi keveset növel az a papír. Pincérnőként is pont ugyanolyan vonzó lenne. (Sőt…)
És mindezt a 20as évei elején közepén..:)

Naooo
Olvasó
Naooo

“A fékezett habzású intelligenciaszinttel rendelkező nők lapjánál megakadályozzák a szöveg kimásolását, de úgyis kijátszom :)”

Itt meg hozzábiggyesztenek egy fenyegetést.

Deansdale
Admin

Na igen, ez sem teljesen optimális, de egy fokkal talán elfogadhatóbb. Akkor került bevezetésre, mikor elkezdték lopkodni a cikkeinket.

edie
Olvasó
edie
SIL
Olvasó
SIL

– szar ügy… és most mi a terved? ;)

Kalman
Újságíró

Ha komolyan gondolta, akkor komolyan el kell beszélgetned vele.

edie
Olvasó
edie

Leginkább apák véleményére lennék kíváncsi, valójában mennyit ILLIK besegíteni kisgyerek nevelésébe?

Ami házimunkát illeti, úgy gondolom, kerti munka férfias valamennyire, amúgy csak porszívózok, meg konyhaasztalt letörlöm, miközben ő pl felmos, fürdőszobát takarít stb stb.

SIL
Olvasó
SIL

Előre szólok, én nem vagyok apa! :) Gondolom most sokan fellélegeztek…
Szerintem abban nincs semmi gáz ha egy férfi ezeket vagy mást megcsinál. Attól nem lesz egy férfi punci hogy pelenkázik. Én simán bevállalnám és bármi egyebet is… A probléma a barátnőd hozzáállása. Hiszen még nincs gyereketek – gondolom. A barátnőd éppen manipulál, vagy nevezhetjük shit-tesztnek is. A téma amivel olt még korai, és addig az is lesz amíg meg nem születik a gyerek. Már most elkezdte az átnevelésedet papucsállatkába. Azt gondolom ezt a kérdést egyszerűen rázd le magadról kb. annyival, hogy végig sem olvastad az első bekezdést. Te egy olyan nyámnyila gyökértől nem olvasol el semmit aki ilyeneket ír, rangodon aluli. Aki ilyen tanácsokat ad más férfiaknak, az nem férfi csak valami nyamvadék csökevény. Azért posztolta vagy írta ezt a facebookra, mert be akart vágódni a feminista kolléganőinél hiszen az asszony csak a fogamzásig dugott vele – ez egyértelmű. (2 éven belül elvált lesz, ez biztos.) Te viszont, ha egyszer lesz gyereked, nyugodtan pelenkázd vagy babusgasd, az téged nem fog kisebbíteni, és a házi munkába is bevállalhatsz bármit ha van kedved vagy az asszony fáradt. A fontos az, hogy ezt nehogy lebeszéld előre a barátnőddel és még véletlenül se dicsekedj vele mint ez a pöcs akit belinkeltél, mert ezek természetes dolgok. Ilyesmire egy férfi nem köt előre megállapodást és nem tesz erre ígéretet. Úgy neveld a gyereked és úgy éld az életed, főleg a privát részét ahogy jónak látod. Ha a csajod nem tudja eldönteni, hogy milyen ember vagy és hasonló ígéreteket akar kicsikarni belőled, akkor vele van a hiba, tehát magának küldözgesse a cikkeket… :)

Kalman
Újságíró

Ezt kurvajól megmondtad. Annyira, hogy már kikapcsoltam az internetet, de visszakapcsoltam, hogy +1-ezhessek.

Kalman
Újságíró

Szerintem nem nagyon lehet ezt patikamérleggel kimérni. A lényeg az, hogy érezni kell a határt, hogy mi a szükséges segítség, és mi az ami már meghunyászkodás (Kiengesztelésként, szex reményében vagy hasonló miatt semmit nem szabad csinálni). A cikkben én azt érzem, hogy a srác azzal az attitűddel mosogat meg porszívózik, hogy nehogy már az ő hercegnője elfáradjon szex előtt. Az meg hogy a szeretetet keveri azzal, hogy a felesége helyett megcsinálja a pelenkázást egyenesen szánalmas. A feleségem meg mutassa ki azzal a szerelmét, hogy felteszi a hóláncot, vagy megjavítja a konnektort, igaz?

Az is benne van a pakliban, hogy ha a nő is ugyanannyi pénzkereső munkát vállal, akkor valóban igazságtalan az összes házimunkát rátolni. Ezért azt gondolom, hogy a család jól felfogott érdekében ha csak mód van rá a nőnek kevesebbet kell pénzért dolgoznia, mint a férjének. A cikk az újszülöttekről szól, ilyenkor az az alapfelállás, hogy az anya teljes időben otthon van. Ha teljes időben otthon van (akár a gyerekkel is), akkor legalább alapszinten rendet tartani, és főzni kell hogy legyen ideje.

Nekünk 8 hónapos babánk van. Én konkrétan házimunkára szinte egyáltalán nem vagyok hajlandó, legfeljebb 1-1 izzót kicserélek, de azt is kellő várakozás után, hogy feltűnjön ezen munka szükségessége is :-). Mondjuk ebben nem árultam soha zsákbamacskát, amíg legény voltam hihetetlen rendetlenségben éltem. 1-2 nőstény le is lépett szerintem emiatt, de azokért nem kár, hiszen ők azt gondolnák ma is, hogy a rendrakás az én feladatom.

Szeretek viszont főzni. A paleózás elején sokat főztem, de az utóbbi időben már nem nagyon.

A gyerek kapcsán a szoptatás, pelenkázás nyilvánvalóan a feleségem feladata. Az első néhány napban, meg amikor lázas volt, akkor a pelenkázást megcsináltam. Nem tört le tőle a kezem persze. De a kivételes esetektől eltekintve ez nem az én dolgom.

A nevelés viszont más kérdés. Ez mindkettőnk feladata. És a legfontosabb a példamutatás. Ezért folyamatosan arra törekszem, hogy otthon jó hangulat legyen, érezzük jól magunkat. Plusz hiszek abban, hogy a minőségi együtt töltött idő rendkívül fontos, ezért igyekszem minden nap meló után lélekben is otthon lenni, és néhány órát a babával és a feleségemmel lenni. Ilyenkor játszom vele, vagy csak figyelem mit csinál. Meg néha sétálok vele kettesben. Mivel együtt alszunk reggel amikor felkel is játszunk az ágyban, amíg anya reggelit csinál.

Egy dolog van, ami az én feladatom lett, mégpedig ha éjjel vagy kora reggel valami baja van a gyereknek, akkor én nyugtatom meg úgy, hogy kendőbe veszem, és mászkálok vele. Ez azért lett így, mert a feleségem nem bír éjszaka fenn lenni, én viszont éjszakai bagoly vagyok. De szerencsére nem sokszor volt erre szükség. Jöhetnek a kövek, hogy papucs vagyok :-).

Összességében a gyerek gondozása és nevelése nem túl fárasztó. Van egy elméletem ami szerint a gyereknevelésbe azért fáradnak bele sokan, mert katasztrofális módszereket választanak. Ami szerintem nagyságrendileg könnyít az életen: igény szerint szoptatás, együtt alvás, babahordozás babakocsi helyett, soha nem hagyni egyedül (még ha alszik akkor sem), és sírásra azonnal válaszolni. Ez elsőre nagyon nehéznek tűnik, viszont nagyon hamar megtérül. Megvan az antropológiai magyarázata annak, hogy miért kell így csinálni, és tényleg működik nálunk is és egy csomó ismerősünknél is. Hihetetlenül nyugodt és kiegyensúlyozott lesz a gyerek így, csak akkor fog sírni, ha tényleg baja van, de az ritka. Így aztán mi szülők is nyugodtak és kiegyensúlyozottak vagyunk, a gyerek miatt nincs semmi stressz.

Szóval nálunk ez így van. Én hiszek benne, hogy jól csinálom, de biztosan majd 20 év múlva lehet megmondani abból, hogy milyen felnőtt lett a gyerekünkből, és milyen lett a házasságunk :-). Majd kérdezz rá!

Reszet Elek
Szerkesztő

A véresszájú bezzeganyások pillanatok alatt cafatokra tépnének…

Kalman
Újságíró

Az az érdekes, hogy ezek a kötődő neveléses módszerek, amik szerint mi is nevelünk mennek feminista körökben is. Vagy például a háborítatlan szülés is rajta van a feministák zászlóján – amit szintén nagyon fontosnak tartok én is. Például a csakazolvassa blogot író Gerle Évának is vannak ezekről a témákról posztjai, amikben sokmindennel egyet is értek. Az a vicc egyébként, hogy ő be is vallja, hogy dolgozó feministaként nem lehet tökéletes anyának lenni. Csak addig nem jut el, hogy talán pont a feminizmussal van a baj.

SIL
Olvasó
SIL

Te viszont sokkal életszerűbben és érthetőbben. :) Látszik, hogy nekem nincs tapasztalatom…

edie
Olvasó
edie

Köszönöm szépen, neked, meg másoknak is.

Azt hiszem ideje lesz kellően kiosztanom, ha legközelebb arra hivatkozik, hogy nő kétszer annyit dolgozik mint férfi… bár sajnos az ő esetében még valóságalapja is van, én irodában dolgozok kényelmesen és kétszer annyit keresek mint ő pedagógusként.

Deansdale
Admin

A véleményem és a tapasztalataim egybeesnek ez ügyben: nem kell belőle ügyet csinálni. Az ember csinálja meg amit meg kell, ez általában jön magától. Ha az asszony éppen elfoglalt, akkor nyugodtan lehet pelenkát cserélni. Persze ehhez az kell, hogy az ember jól válasszon párt magának – ha a nő lustább az elfogadhatónál, vagy harciasabb, akkor úgyis állandó súrlódások lesznek. Dehát ilyen az emberi sors, valakinek muszáj konfliktusokban gazdag kapcsolatban élnie :) Ha mindenki mindent ugyanúgy csinálna, nem lenne semmi értelme ennek a világnak.

Naooo
Olvasó
Naooo

Így sincs.

Sydra
Olvasó
Sydra

Ez a cikk annyira démonizálja és hülyének nézi a férfiakat, hogy ha nekem valamelyik csaj ismerősöm ilyet küldene, simán megszakítanék vele minden kapcsolatot. Ezek után te még akarsz ettől a csajtól bármit is?

Kalman
Újságíró

Nagyon érdekes jelenség, hogy az emberek hajlamosak az okosságnak látszó dolgokkal látványosan egyetérteni. Mindegy, hogy mit ír. Ha egy komoly “személyescoach” a facebookon posztol, akkor azzal tömegek fognak egyetérteni. Nem okoz nekik problémát, hogy előző nap pontosan az ellenkezőjével értettek egyet.

Most kapott a blogger egy pofont az élettől. Kiderült, hogy az eddigi hülyeségeivel csak azért értettek egyet, mert bárányként bégetnek együtt vele, akármit is mond.

Reszet Elek
Szerkesztő

Egyetértek.

Deansdale
Admin
DennisVT
Újságíró

Itt a legújabb kutatás ugyanerről, és egy kis LTR Game (komoly kapcsolatbeli PUAskodás/RedPilleskedés) mindenkinek:

http://www.nytimes.com/2014/02/09/magazine/does-a-more-equal-marriage-mean-less-sex.html?_r=2

“it found that when men did certain kinds of chores around the house, couples had less sex. Specifically, if men did all of what the researchers characterized as feminine chores like folding laundry, cooking or vacuuming — the kinds of things many women say they want their husbands to do — then couples had sex 1.5 fewer times per month than those with husbands who did what were considered masculine chores, like taking out the trash or fixing the car”

“Azt találták, hogy amikor a férfiak maguk végeznek bizonyos házimunkákat, akkor a pár ritkábban szexel. Különösen, ha a férfiak azokat a munkákat vállalják, amiket a kutatás vezetői nőiesnek tekintenek, úgymint hajtogatás, főzés, porszívózás… szóval azokat, amiket a nők örömmel vesznek segítségként. Ezek a párok 33%kal kevesebbszer szeretkeznek, mint azok, akik a hagyományosan férfiasabb munkákat vállalják fel, mint pl kivinni a szemetet, megjavítani az autót”

“No matter how much sink-scrubbing and grocery-shopping the husband does, no matter how well husband and wife communicate with each other, no matter how sensitive they are to each other’s emotions and work schedules, the wife does not find her husband more sexually exciting, even if she feels both closer to and happier with him.”

“Mindegy mennyit súrolják a férjek a mosogatót, vásárolnak a boltban, mindegy milyen jól kommunikálnak egymással, milyen figyelmesek egymás érzelmei vagy akár munkabeosztása iránt, a feleség egy jottányival sem érzi szexuálisan vonzóbbnak a férjét, akkor sem, ha amúgy boldogabbnak érzi magát.”

Egyéb érdekesség:

“Amikor megkértem a férjemet, hogy legyen ‘erőteljesebb’ az ágyban, akkor nagyon komikussá vált az egész. Nem arra vágyom, hogy megkérdezze, minden OK-e, hanem arra, hogy ez ne érdekelje, ne legyen a ‘jó férj’, hanem irányítson. Érdekes, hogy ugyanez a törődő gondoskodó hozzáállása pont az, amit a házasságunk minden egyéb területén annyira imádok benne”

“több kutatás is azt mutatta, hogy a nők gyakran fantáziálnak szubmisszív szituációkról, ami eléggé ellentmondásos a modern haladó szellemű párkapcsolati gondolatokkal”

Suum cuique
Újságíró
Chirra
Olvasó
Chirra

Ezzel a házimunka megosztás-témakörrel csak az a baj, hogy rengeteg férfi akkor is elvárja, hogy a nő csináljon mindent, ha ugyanannyit dolgozik a munkahelyén, de munka után még ő megy a gyerekekért, majd este még nekiáll főzni is. És akkor még neki kéne szégyellnie magát, ha merészeli megkérni a férjét, hogy ugyan már, takarítsa el a mocskát (értsd: piszkos tányér/szemetes)??? Én ezt lustaságnak hívom…Természetesen, ha valami olyan munkája van a nőnek, hogy napi 4 órát dolgozik csak (mondjuk aerobik edző, vagy fene tudja, csak mondtam egy példát), akkor ésszerű, hogy ő végezze ezeket a házimunkákat, és “tehermentesítse” a férfit ezek alól. Nem lenne szívem még akkor is dolgoztatni szegényt, amikor fáradtan hazajön a munkából, miközben én simán elvégezhettem volna ezeket a munkákat. Ez oké. De általában nem erről van szó.

Nem értem amúgy. Talán csak a nő szemetel otthon? Csak a nő eszik, és ő hagy piszkos tányért maga után? Csak ő használja a nappalit és a fürdőszobát? Csak ő termel szennyes ruhát? Nem. Akkor miért is kizárólag az ő dolga kivinni a szemetet, elmosogatni, fürdőszobát takarítani, porszívózni, teregetni??? Ja, tudom. Mert így kényelmesebb a férfiaknak. Én személy szerint nem végeztetném a férjemmel mindig a házimunkát, de miért ne várhatnám el, hogy eltakarítsa a mocskát, legyen az bármi? Ahogy én megteszem magam után, úgy ő miért ne tehetné? Ismétlem, ez csak arra vonatkozik, amikor ugyanannyi a munkaideje a pár mindkét tagjának. Én óvónőként szívesen elvállalom ezeket a házimunkákat, mert picit rövidebb a munkaidőm, de az felháborító, hogy 8-10-12 órát dolgozó nőknél is a nő feladata a házimunka, pusztán azért, mert nő. Ez a felháborító, nem pedig az, hogy kevésbé érzitek férfiasnak, ha házimunkát kell végeznetek. Mert ez utóbbit meg tudom érteni, bár nekem nem lesz valaki attól kevésbé férfias, hogy segít nekem, inkább még jobban megbecsülöm, de hát ha egy statisztika azt mondja, hogy az ilyen férfiak elválnak, akkor nem vitatkozom. :D Nyilván úgy van.

sanya
Olvasó
sanya

Meg a kis f..t fogok én házimunkát végezni. Napi 10-12 órát dolgozom még hétvégén is túlórázom. Megmozgatok napi 30-40 tonnát.  Ha kell és egy autót meg kell pakolni egyszerre 50-100 kilót veszek a hátamra. Ezt hol csinálja meg egy nő??? Míg a párom ül egész nap egy íróasztalnál és a legnehezebb amit a kezébe vesz az a telefon. Mire hazaérek már a cipőmet is alig bírom levenni annyira el vagyok fáradva. Dolgozok annyit mint egy állat, akkor ha már feleség akart lenni a párom akkor csinálja meg a házimunkát. Mit képzelnek magukról a nők!!! Csinálják azt a munkát amit én/ bár egy órát nem tudna annyit dolgozni egy nő sem mint én// Majd utána megnézném mennyit bírnának. Mert amikor csak azt hallom hogy mennyit csicseregnek a nők egy munkahelyen azon az agyam eldobom. Mint a párom is akinek az a legfontosabb hogy mennyi pelenkát rendeljenek az oviba. Megértem hogy kell. De ne akarja azt gondolni hogy az ő munkája a nehezebb. Még egy kertet sem ásott fel soha. Én persze ezt megcsinálom de nagyon nem akarok arról hallani hogy én majd segítek felmosni. Ráér nem? Otthon van csinálja. Én nem vagyok otthon és örülök hogy nem szarom össze magam a munkába mire végzek!!

Reszet Elek
Szerkesztő

és megcsinálja?

sanya
Olvasó
sanya

Kénytelen

ulomenen
Újságíró

Teljesen érthető eset a tiéd. De te már inkább a kivétel vagy, a férfiak jó része ugyanúgy “irodában húzza a belét… ejj, de mosdatlan vagyok… szóval adminisztratív jellegű munkát végez“. Ha anyu is, apu is melózik 8 órát és 5- 6 körül hazaérnek, nem tűnik reálisnak, hogy csak az egyikük csinálja a házimelót, főleg, ha van egy vagy több csemete is.

sanya
Olvasó
sanya

Én dolgozom reggel 6-tól este 8-ig. 4 órakor kelek és este kilencre érek haza. A párom 8-ra megy dolgozni és fél ötkor már nincs a munkahelyén. Fizikai munkát nem végez. Menjen vásárolni fözzön meg és takarítson ki. Ez a dolga. Miért majd úgy gondoltáj a barom feminista nők hogy majd egy ennyire leterhelt férfi mint én arra fog gondolni hogy el van e mosogatva? A mai nők nagyon elvannak szálva maguktól. Én amikor összeházasodtunk azt mondtam, én soha nem csallak meg, soha nem akarlak megbántani, nem iszom nem dohányzom. Nem járok szórakozni haverokkal. Nagyon sokat dolgozom azért hogy legyen hol laknunk és ennünk. Többre nem telik. De ha engem átver akkor nagyon ellátom a baját. Tudta mi a feltétele egy házasságnak. A házasság szolgálat azért a megbecsülésért amit a másik ad. Leszarom a feminista nőket. Velem csak egyszer szájalt nő és már repül is a pofon. / 196 cm vagyok éa 135 kiló/ Még férfi ember is tízszer meggondolja hogy belém mer e kötni. Minden férfinek így kellene gondolkodni és viselkedni a nőkkel hogy tudják hol a helyük. Én tudom hol a helyem. A párom mellett. Ovjam és védjem őt. Soha nem kérdőjelezheti meg férfiúi mivoltomat. Mint ahogy én sem azr hogy ő nő. Ura és parancsolója vagyok. De szolgálom is őt. Mert minden amit teszek ő érte van. Minden nőnek így kellene gondolkodni vagy alkalmatlanok a párkapcsolatra.

Reszet Elek
Szerkesztő

Akkor minden a megfelelő rendben történik. A femik szerint persze ő a fő kenyérkereső lévén a házimunkája ér vagy netto 150e HUF-ot. Csak hogy tudd…

xcsakx
Olvasó
xcsakx

http://apunk.reblog.hu/szomoru-vasarnap

A végén   az első két kommentben a csaj pontosan leírja azt, amit oldalakon keresztül rinyált a szerző……