Raon
0 megosztás

Az információ börtöne

Elméleti síkról induló, hosszas filozófiai levezetés következik, a végén nagyon is gyakorlati konklúziókkal.

Talán nem túlzás azt mondani, hogy a mai világban nagyon nehéz (ha nem szinte lehetetlen) egy adott téma kapcsán érdemi tájékozódásig jutni. Sokan és sokféleképpen szokták emlegetni, hogy ez az internet révén elérhetővé vált, ellenőrizhetetlen források, és a nem hiteles tájékoztatások (esetenként konkrét dezinformálások) logikus következménye – mások szerint pedig éppen ezen lehetőségek adták meg nekünk az esélyt arra, hogy legalább a helyes kérdésfeltevésekig eljuthassunk.

Én ebben szándékosan nem foglalnék állást, de nem azért, mert ne lenne véleményem, hanem mert a lényeget tekintve ez a válasz szerintem nem számít, semmi jelentősége. Sokkal kisebb súlyú problémát látok az információdömping kérdésében, mint mások – sőt, sok esetben eleve problémát sem látok benne, hanem kimondottan kedvelem az efféle jelenséget. Az információdömping manapság ugyanis legtöbbször eleve csomagolva érkezik, és így az adott információ mellett kaphatunk egy rakás másodlagos ismeretet is: világnézetet, ideológiát, igehirdetést, és ezt a sort nagyon sokáig el lehetne még nyújtani. Mi ezzel a gond? Ha bitekben néznénk, itt voltaképpen arról van szó, hogy 1 bitnek tekintett információs egységben (azaz ennek álcájában) sokszorennyi bitnek megfelelő információ tömörítést kaphatunk – már ha megvan a megfelelő szemléletünk ahhoz, hogy felismerjük és beazonosítsuk őket.
A kérdés már csak az, mi lenne a megfelelő szemlélet?

Én onnan indítanék, hogy felejtsük el a közvélekedés butaságait, és hagyjuk békén szegény információt ebben a kérdésben. Szegény információ ugyanis az esetek döntő többségében sosem tehet arról, amire szánják, használják, avagy használni akarják, így szerintem teljesen felesleges pálcát törni felette. A dolgok lényege mindig a vonal másik végén, a befogadó közegben van, csak erről manapság már kevesen szeretnek beszélni. Pedig innen nézve sokkal több értelme lenne a manapság megszokott gondolkodásmód jellegzetességeivel foglalkozni, ugyanis ha az egyén képessé válik a kapott információk helyes értelmezésére, akkor már mindegy is, hogy az az információ most épp igaz volt vagy sem. Az információ maga amúgy is mindig csak egy töredéke az igazságnak, egy lexikális parány – amelynél sokkal többet ér a mögötte rejlő rendszer, mintázat, szemlélet megértése. Az információ-felhalmozás a legjobb esetben is csak ismeretet jelenthet, ami a semminél kétségkívül jobb, de messze nem a dolgok alfája és ómegája. A valós tudást, ami sosem felejtődik el, és amire így bármikor bármit építeni lehet, mindig a mögöttes tartalom, a folyamatok és összefüggések felismerése és látása adja.

Ezen a ponton szeretnék kitérni arra, mi értelme efféle dolgokról egy ilyen oldalon cikket írni.
Az alábbi levezetés még számomra is kettős célt szolgál. Egyrészt szeretném ráirányítani a figyelmet egy olyan megközelítésre, amely bárkit kellően nyitottá tehet ahhoz, hogy ha eddig nem élt efféle módszerekkel, “feltáruljon előtte egy új világ”. Ez ebben a megfogalmazásban provokálóan közhelyesnek tűnhet, de az igazat megvallva ezt ennél jobban tényleg nem lehetne kifejezni. Ha az információk értelmezésének hatékonysága jelentősen nő, akkor ez a rengeteg új felismerés mellett számos másodlagos segítséggel is együtt járhat. Talán egy kicsit jobban megérthetjük önmagunk és embertársaink működését. Felismerhetjük annak jelentőségét, hogy mikor miért nem érdemes puszta megszokásból kategorikus kijelentéseket tenni. A helyes értelmezés mindig csökkenti az ismeretlenek számát az egyenletben, és így nagyobb eséllyel léphetünk át a manapság majd mindent meghatározó félreértési játszmázások felett.
A másik, számomra fontos cél pedig az, hogy a további, jobbára “nem a megszokott gondolkodásmód szerint” felépülő cikkeimnél az alábbiak sokat segíthetnek a felmerülendő félreértések tisztázásában (amely félreértéseket természetesen nem azért veszem biztosnak, mert bármi rosszat gondolnék az olvasóinkról, egyszerűen bizonyos szemléletek kapcsán számolni kell azzal, hogy megjelenítésük teljesen logikus módon félreértéseket generál).

 

Kétféle logikáról: ahogy régen volt és ahogy most tudunk róla

Rengeteg meggyőző vagy legalább annak tűnő filozófia és logikai megközelítés létezik a világon – és mert én messze nem ismerem mindegyiket, az alábbiak kapcsán eszemben sincs bárminemű kizárólagosságot hirdetni. Abban azonban eddigi tapasztalataim alapján biztos lehetek, hogy az alábbi megközelítésre minden mást fel tudtam fűzni.

Hamvas Béla
Hamvas Béla

A lényeget Hamvas Béla írta meg, briliáns logikával fejtve ki a Tabula Smaragdina című könyvében, analógiás és az azonosságlogika definíciók alatt. Hamvas a filozófia, a gondolkodás történeti koraival vezette be a két logikai rendszert. Az archaikus (ókori, mágikus) és az újkori (materialista, szcientifizmus körébe tartozó) gondolkodásmód elmélete kapcsán a hitelességéről szerintem sokat elárul, hogy manapság még helytállóbbnak tűnnek a szavai, mint hatvan évvel ezelőtt, amikor megírta.

Hamvas szerint a mai kor embere, és a régi (ókori) ember teljesen más szemlélettel értelmezte a világ dolgait.
A régiek analógiás módon gondolkoztak: alá-fölérendeltségi viszonyban, természeti hierarchiában, és elsősorban a természet titkainak kellő alázattal való befogadását tekintették normálisnak.
Az újkori azonosságlogika teljes lendülettel szembefordult ezzel, és születése első pillanatától kezdve azon fáradozott, hogy a régiek tudásának lekicsinylésével, ismereteik megkérdőjelezésével folyamatosan saját létjogosultságát igazolja, és azt tekintse kizárólagos normának. Ez a logika önmaga mindenhatóságában hisz, és vívmányai a bizonyítható tények kizárólagosságát hirdető, materialista tudós eszményképében kulminálódnak.

A kettő közötti különbség teljes megértéséhez nekünk is el kell felejtenünk a szokványos megközelítéseket, hiszen a látszattal ellenétben az egyik nem feltétlenül jobb vagy rosszabb a másiknál, hanem egyértelműen más (ennek gyakorlati jelentőségére később visszatérek).

Az analógiás logika a folyamatokban való gondolkozás logikája.
Az azonosságlogika az állapotokban való gondolkozás logikája.
Az analógiás logika viszonyrendszere: nagyobb vagy kisebb, alattam vagy fölöttem.
Az azonosságlogika elhelyezési metódusa: azonos vagy ellentétes, velem vagy ellenem.

Az analógiás logika folyamatos átmenet a különbözőségből a hasonlóságba, lényege a hasonlóságok, egyezések (analógiák) felismerése.
Az azonosság(ellentét) logika folyamatos törekvés a dolgok megkülönböztetésére, kettévágására, azonos vagy ellentétes voltuk meghatározására.
Az analógiás logika működési jellegénél fogva hierarchikusan alá- és fölérendel, értékelve megkülönböztet és elválasztva összefoglal (“egységbe rendez”).
Az azonosságlogika egymással értékek alapján egyenlővé tesz vagy egymással szembeállít dolgokat (“rendet vág a káoszba”).

Az analógiás logika a kicsiből a nagy felé halad, így a kellő számú analógiák (egyezések) látása és megértése révén próbálja elérni a teljességet.
Az azonosságlogika a nagyból a kicsi felé halad, és abban hisz, hogy meg tud találni egy olyan alapot, amely nem vágható tovább, és akkor ebből visszakövetkeztetve meg tudja érteni a teljességet.

Az analógiás logika konstrukciói: felismerés, igazság, egység, univerzális rend.
Az azonosságlogika konstrukciói: objektív-szubjektív, pozitív-negatív, konkrét-absztrakt.

Az analógiás logika a látás logikája.
Az azonosságlogika a döntés logikája.

 

A gyakorlati szempontokról

Ez így elsőre talán töménynek tűnhet (bár minden relatív, hiszen Hamvas ezt ötven oldalban fejtegeti, megfűszerezve egy komplex aritmológia elmélettel,  szóval ahhoz képest ez itt egy esszenciális egyszerűsítés). Gyakorlati példákkal nézve remélem minden emészthetőbbé válik.

Az azonosságlogika manapság abszolút egyeduralkodó nézet – sokan ezt értik a “józan ész” alatt (tévesen), és kizárólagosan ezt tekintik normálisnak (meglehetősen korlátolt módon). A szélsőségesebbek eleve azt mondják, hogy csakis és kizárólag ez a logika létezik, másmilyen nincs és soha nem is volt.
Ez legjobban a tudományos életben látszik, ahol ez a szemlélet jóformán kisajátította magának a “tudomány” kifejezést is (értsd: aki nem azonosságlogikával él, az áltudományos kókler).
Az azonosságlogika gyengeségeire számos példát lehetne hozni, de nézzük talán a legkirívóbbakat.

Régen nem léteztek “tudomány ágak”, egyetlen tudomány volt, a természet titkainak megértése és tanulmányozása. Az ókori, analógiás gondolkodók egyszerre foglalkoztak a tudományok mindegyikével: egy személyben volak filozófusok, matematikusok, asztrológusok, fizikusok és gyógyítók (és így tovább). A kulcs a látszólag különböző ágazatokban való együttes fejlődés volt. Ez nyilván nem azt jelenti, hogy teljesen homogén módon mindenhez ugyanannyira értettek – de az biztos, hogy a fejlődéshez egyik, számukra elérhető tudományágban való tájékozódást sem tekintették elhagyhatónak.
Ennek a szemléletnek a vívmánya az a tudós, aki az esetek döntő többségében rengeteg élettapasztalattal megáldott bölcssé is vált.

Ehhez képest a “modern” tudomány ma már szinte követhetetlen módon szétaprózódott. A főbb ágakon (pl. fizika, kémia, biológia, matematika) belül eleve több szinten alakultak ki különböző csoportosítások, de még ezeken belül is folyamatosan újabb és újabb szegmensek jelennek meg. Az uralkodó szemlélet szerint mindenki egyre kisebb és kisebb területekre fókuszálva próbál egyre jobb eredményeket elérni.
Ennek a szemléletnek a vívmánya az a szakember, aki a saját területén néha tényleg hihetetlen zsenialitásokra képes, de az élet más területein sokszor idióta marad (nem szó szerinti idézet Hamvastól).

De nézhetünk konkrétumokat is.
A fizikában/kémiában is az az uralkodó nézet, hogy ha sikerül megtalálni a “legkisebb elemi részecskét”, akkor annak jellegzetességeiből leképezhető lesz az univerzum egésze. A gondot épp csak az jelenti, hogy az elmúlt száz évet nézve eddig minden “alapról” kiderült, hogy találtak nála kisebb egységet, ami szépen borította az addigi  “alapokat”.
Az orvostudomány már kétségkívül rengeteget tud külön-külön minden emberi szerv működéséről – de mégis érthetetlenül nagy bajban van, ha arról van szó, hogy ezek hogy dolgoznak össze, és akkor voltaképpen hogyan működik az emberi szervezet egysége.
A matematika csodálatos kereteket ad a tiszta logikának és a tényszerű gondolkozásnak, gyakorlatilag mégis maximum közepesen megbízható jóslásokig jut akkor, ha mondjuk akármilyen természeti jelenség működését kell modelleznie.
A sort a végtelenségig lehetne folytatni. Rengeteg “tudományos tényről” be lehet bizonyítani, hogy az jobb esetben is csak rendkívül meggyőző elmélet, ami akár igaz is lehet (lásd evolúció), rosszabb esetben szimplán csak közmegegyezés eredménye (pl. az élet kialakulása). Természetesen ez nem mindenre áll, de ebben a viszonylatban bőven elég azt látni, hogy ez a fajta nézőpont korántsem olyan mindenható, ahogy azt hirdeti magáról – és hogy aki ezzel nem ért egyet, az voltaképpen ugyanúgy hívő, mint bármilyen más vallás követője, csak ő épp a materialista tudós elme mindenhatóságában hisz.

Az analógiás logika a múltbéli tudásanyagtól eltekintve aktív, ma is használatos módon kevés területen maradt fenn – jórészt csak a vallásokban, ezotériában és a komolyzenében, irodalomban, költészetben. Illetve ha elfogadjuk, hogy létezik lélek és újjászületés, akkor egyértelmű analógiás mintázatok tárolódnak el a velünk született ösztönökben, a tudatalatti ismereteinkben is.
Ami ennél elgondolkodtatóbb (és amit a tudomány sok esetben a mai napig nem hajlandó elismerni), hogy az újszülött gyerekek tudásgyűjtése, tapasztalatszerzése egyértelműen analógiás logikával történik. Ez a fajta tiszta, érintetlen tanulási képesség (amely tanulást a gyermekek nem is élik meg munkának, tanulásnak) meg is marad addig, amíg az azonosságlogika tanított mechanizmusaival felül nem írjuk az iskolában (jó esetben ez nem végleges törlés, kivételes esetben az analógiás logika győz).

Arra tippelnék, hogy a látszat ezen a ponton már nagyon azt mutathatja, hogy én az analógiás logikát tartom “jónak”, és az azonosságlogika ellen kampányolok – de nem. Mint írtam, a vezérgondolat, a végső konklúzió (Hamvas szerint, és szerintem is) a követező:
Az analógiás logika a látás logikája.
Az azonosságlogika a döntés logikája.

Ebben a két mondatban benne van az információ helyes értelmezésének alfája és ómegája.
A mai kor embere abban a szerencsés helyzetben van, hogy egyértelműen beazonosíthatja a kétféle szemléletet, és eldöntheti, mit kezd ezzel a tudással. Én téríteni semmiképp nem szeretnék, ez itt csak a magam álláspontja.

 

Konklúziók

Szerintem a fentiek gyakorlati haszna az lehet, ha megtanuljuk észrevenni az adott logikai rendszer korlátait, vagy ha úgy tetszik, börtönét.
Felismerjük és beazonosítjuk, hogy az adott esetben mely logikai rendszer milyen előnyeivel érvényesülhetünk, illetőleg hátrányaival számoljunk.
Általános irányelvek nincsenek. A kétféle logikai megközelítés szerintem nem jobb vagy rosszabb a másiknál, hisz külön-külön csak részei egy nagyobb egységnek – de a kettőt egy kézben alkalmazva már mindkettő sok mindenre jó lehet. Jellegüknél fogva másféle igazságokra mutatnak rá, másféle tapasztalatokat lehet velük szerezni, és pont ettől lehet kellően hatékony a kapott információk értelmezése.

Gyakorlati oldalról nézve ez azt jelenti, hogy szerintem nem érdemes kritikátlanul a mai materialista, tudós szemléletre hallgatni, mert ezzel csak lehetőségeket veszítünk, esélyeket az érdemi tanulásra. Viszont ugyanúgy nem érdemes kritikátlanul hinni az archaikus, harmóniapárti ezotéria útmutatásaiban sem, mert ez kb. az előzővel egyenértékű hibázási lehetőségeket ad, csak a hibák jellege és előjele más.

Egy kis ésszel és türelemmel viszont megoldható, hogy mindkettő előnyeit élvezve a lehető legtöbbet hozzuk ki a kutatásunk tárgyából.
Ha mást nem, hát itt mindenképpen hihetünk a számoknak – hiszen ha felismerjük és meg tudjuk különböztetni a kétféle logikát, bármilyen kapott információ esetén máris kétféle értelmezési lehetőség áll a rendelkezésünkre.

Aki a fentiek alapján úgy érzi, hogy ez a polaritás eleve gyanús, és ennek talán az itt már sokszor, sokféleképpen emlegetett női-férfi, jin és jang megközelítésekhez is lehet némi köze, az nem téved. De erről majd legközelebb.

 

Források:
Hamvas Béla: Tabula Smaragdina (1947-1950)
Hamvas Béla honlapja

Post Author: Raon

Raon
Hagyománytisztelő normák, liberális nyitottság, radikális problémamegoldások. A család, gyermekek, feleség a legfontosabbak. Ahogy az igazság is.
f Facebook
0 megosztás


94
olvasói vélemény eddig. - Szólj hozzá te is! Minden hang számít!

Bejelentkezés szükséges a hozzászóláshoz!
15 Egyéni hozzászólás
79 Válasz hozzászólás
2 Követők
 
Legtöbbször megválaszolt hozzászólások
Jelenleg legvitatottabb hozzászólások
19 Hozzászólások szerzői
common manbrandonlibsifemcsiszingliReszet ElekMaestro Legújabb hozzászólók
  Feliratkozás  
legújabb legrégebbi legnépszerűbb
Visszajelzés
Belleville
Újságíró

jó cikk. Kedvet hozott a Hamvas Tabula Smaragdinához is, neten szerencsére simán fent van.

hgyi
Szerkesztő

Nekem meg ahhoz, hogy újraolvassam Roszak: Az információ kultusza című könyvét.

the hermit
Olvasó

Basszus ezt a cikket én is írhattam volna- ha ilyen jól meg tudnám fogalmazni.

Aranyat ér, csak sajnos sokan nem fogják érteni.

Belleville
Újságíró

ne ebből indulj ki, h nem fogják sokan megérteni. Előző bejegyzés egyik kommentjében pont te vádoltad meg Deant, azzal, hogy nagyképű volt (“Ez rövidítve kb annyi, hogy mindenki hülye, csak te vagy helikopter (meg esetleg még néhány megvilágosodott). Eléggé lekezelő ez a maga módján… és nem hatékony.”).

the hermit
Olvasó

Na, akasztják a hóhért :-D

Valami könyvben olvastam, hogy minden érdemi tudás okkult, vagyis rejtett. Sokáig nem értettem ezt, aztán rájöttem, hogy hiába van az info az ember szeme előtt, ha alkalmatlan annak befogadására. Ez rám ugyanúgy vonatkozik, mint bárki másra.

Szóval nem azért nem fogják érteni, mert buták, hanem mert annyira eltér a mainstreamtól, hogy a szokásos keretek között nem tudják értelmezni. Szerintem ezzel a megállapítással nem nézek le senkit.

 

Ha Dean is erre utalt az ominózus postjában, akkor én most bocsánatot kérek tőle.

Belleville
Újságíró

:D

igazad van, én is csipkelődés miatt mondtam oda. De szerintem Dean is úgy gondolta anno azt a néhány mondatot, mint most te ezt.

Amúgy tényleg ez az oka az értetlenségnek, amit leírt Raon és most te is. Mondjuk Spengler szerint elvileg a középkor utáni egy fejlődési pályán futunk (szerinte kibékítetlen különbség az antik görög,római és az utána a helyét átvevő keresztény gondolkodás között van, már csak matematikából is kiindulva, előbbi félt a végtelentől, mi meg a végtelenben gondolkodunk, a középkor eleje nem más lenne ilyen értelemben, mint görcsös ragaszkodás az itt analógiásnak nevezett antik logikához? és utána ezért volt ilyen erőszakos az átcsapás az izmusokkal, mert ilyen hosszan elnyomták az újfajta gondolkodást?). Szóval pont a legizgalmasabb kérdés maradt ki innen, és Hamvastól is, ha nem említi a könyvében: mikor volt a forduló pont? hogyan alakult ki az új szemlélet?

Deansdale
Admin

De marhára furcsa azt látni, hogy a véleményemről vitáznak mások :)

Hogy beszálljak a sorba: szerintem Hermit meglátása nagyjából az, hogy a többség annyira beszorult a “modern” logikába, hogy egyszerűen érinteni sem képes az analógiásat, tehát értetlenül fog állni előtte. És a reakciója valószínűleg elutasítás, gúnyolódás lesz. (Életemben nem találtam még olyan bigottan zárkózott bagázst, mint a szkeptikusok tudományos fórumán…)

…és ez gyakorlatilag majd’ minden vitára igaz, talán pont a “modern logika” miatt – mindenki annyira rácsavarodik a saját álláspontjára, hogy azon kívül minden mást élből hülyeségnek tart.

Van abban valami morbid, hogy mások börtöneit nem lehet kinyitogatni, mert amíg a falakat látják, addig nem fogják elhinni/megérteni, hogy azok mögött van valami más.

Belleville
Újságíró

hát híresség lettél :)

igen ez az ellentétekben gondolkodó azonosság logika kábé úgy hangzik: vagy igaz-vagy hamis, vagy én győzők, vagy a másik. A feministáknak ezt tökéletesen sikerült elsajátítani.

 

Deansdale
Admin

Szerintem az egyház korántsem volt akkora mumus, mint amilyennek beállítják. A kereszténységre összehordott kígyó-béka legalább fele a lejárató kampányoknak köszönhető, amik jöttek egyrészt a szoci rendszerből, másrészt a modern multikulti értékromboló öngyilkos eszmékből. Az egyház valójában sokkal több jót és kevesebb rosszat tett, mint azt manapság divatos hinni. És mondom ezt úgy, hogy még mindig nem vagyok keresztény.

Belleville
Újságíró

Raon köszönöm a válaszodat. Hamvast módfelett érdekessé tetted számomra. A számkérdésben is oda lyukadtunk ki, mint a lejjebbi kommentekben Deannel a specializációról. Ugyanúgy elvesztik a ‘misztikus’ tartalmukat és egy irányba specializálódnak.

 

Belleville
Újságíró

na itt mindannyiunkat olvasásra bírja Raon :)

daphne
Olvasó
daphne

Nekem is nagyon tetszik. Szívesen olvasnék még példákat a kétféle logikára.Tényleg lesz majd folytatás, amiben kifejted, hogy hogyan viszonyul ez a női-férfi megközelítésekhez?

Deansdale
Admin

Van Isten, Raon cikket írt :D

Alter Ego
Szerkesztő

:) Amilyen élvezetes stílusban teszi, kár volt eddig visszafognia magát. :)

Alter Ego
Szerkesztő

Széljegyzet informatikai megközelítéssel:

Igazad van, az információ soha sem “hibáztatható”, mivel az informatikai meghatározás szerint információnak csak azt nevezzük, ami egy olyan új ismeret, amely a megszerzője számára szükséges, korábbi tudása alapján értelmezhető, hasznosítható. Az információ lényegében egy meglévő bizonytalanságot szüntet meg és a döntések alapjául szolgál. Minden más a felhasználó szempontjából szükségtelen jelet, adatot, közlést lényegében ZAJ-nak szokás tekinteni. Tehát az információ egy relatív fogalom. Egy középiskolás tanulónak nem információ, hogy mikor volt a mohácsi vész, mert már régen tudja, és ugyanígy nem információ az afrikai bennszülött számára, mert ő ugyan nem tudja, de ezzel a tudással semmit sem tudna kezdeni. Tehát a mohácsi vészről szóló közlés mindkettőjük számára csak szükségtelen zaj.

Ebből is látszik, hogy bár a köznyelvben a tájékozódás megnehezüléséért az információrobbanást szokás hibáztatni, de valójában inkább zajrobbanásról kellene beszélni. Az egyes szakterületek hasznos információinak rendszerezésére adatbázisokat szoktak létrehozni, azonban érdekes módon a hétköznapi informatikában a kereső rendszerek nyerték meg az üzleti versenyt, holott szerintem jobbára csak a zajszűrésre tesznek ügyetlen kísérletet, de adatbázisnak korántsem nevezhetőek. Éppen ezért könnyen megeshet, hogy egy startlap jellegű (adatbázisnak tekinthető) előválogatott gyűjteményből könnyebben, gyorsabban juthat bárki releváns információhoz, mint egy keresőből.

A tudomány specializálódásáról is szót ejtettél, ebben a vonatkozásban viszont már tényleg információ robbanásról beszélhetünk. Bár az ókorban még valóban foglalkozhatott egy tudós a tudományok mindegyikével, de az efféle polihisztorok ideje visszavonhatatlanul elmúlt. Az akkor rendelkezésre álló tudományos ismereteket még egészében áttekinthették a kor tudósai, azonban ma már ez teljességgel lehetetlen. Egy specializált kutatónak is éppen elég a saját tudományos területén keletkező új információkat megérteni és hasznosítani. Új, hasznos produktumokat csak erősen specializált szakemberek képesek előállítani. Sajnos az egyéb tudományos területeken megmaradó “idiótaság” elkerülhetetlen. Ugyanakkor én azt gyanítom, hogy nem szükséges nosztalgiával tekinteni az ókori polihisztorokra, mivel napjaink frissen érettségizett diákja ha visszautazna az időben, akkor simán megszégyenítené bármelyiket. :) Ezt se felejtsük ki a számításból.

Deansdale
Admin

“Bár az ókorban még valóban foglalkozhatott egy tudós a tudományok mindegyikével, de az efféle polihisztorok ideje visszavonhatatlanul elmúlt.”

Attól függ. Lehet manapság is polihisztornak lenni, csak nincs akkora keletje és ázsiója, mint régen.

Sőt, manapság még sokkal inkább lehetne annak lenni, mint régen, mert a tudomány – valljuk be – elég sok “szemetet” lehámozott a régi elképzelésekről. Csak meg kell válogatni, hogy miben milyen mélységig megy el az ember. Nyilván semmiben nem lesz annyira penge, mint a specialisták, de szerintem vigasztalja, hogy ezért “cserébe” nem lesz annyira szakbarbár, mint amazok. Manapság sem lehetetlen egy emberi, illetve természetes világszemléletet összerakni tudományos mozaikokból, az analógiás gondolkodás mixerében összerázva, csak nem lehet vele úgy “elkápráztatni” a tömegeket, mint párszáz éve. Manapság az ilyen “bölcsek” inkább visszavonulva élnek – lásd Hamvast, aki a tiszaparton egy hőerőműben volt raktáros. A státusz hiányától függetlenül úgy érzem, emberileg és transzcendentális tudás tekintetében felülmúlta az MTA teljes legénységét. Ilyen az, amikor a népmesei szegénylegény tényleg messzebbre jut, mint a dölyfös bárók meg hercegek…

Alter Ego
Szerkesztő

Nem az átfogó világképre törekvés ellen akartam érvelni én sem, inkább az információ technikai vonatkozásokat boncolgatni. Azt is leginkább a tudományos kutatás szemszögéből.

Deansdale
Admin

Ha az embernek van egy kis türelme, manapság irtó gyorsan lehet bármilyen tudományban ismeretekhez jutni. Csak tudni kell elkülöníteni a füstöt meg a ködöt a lényegtől. Nem akarok nagyképű lenni, de a saját példám okán mondom ezt – a táplálkozástudományról azt sem tudtam, eszik-e vagy isszák [a vicc szándékos], aztán némi autodidakta netezés után ki merem jelenteni, többet tudok róla mint az átlagos orvosok 90%-a vagy a specialista szakértők kétharmada. (Ráadásul ez a téma meglehetősen nagy fontossággal bír az ember életében, különös tekintettel a körülményekre. Polihisztoroknak kötelező :)

Korunk tragédiája a mindenhonnan áradó direkt félrevezetés. Szinte nincs olyan fontos téma, amiben a “hivatalos” álláspont ne az igazság tökéletes ellentéte lenne. Hogy csak az előbb említett táplálkozástudomány példájával éljek: a legnagyobb emberellenes hülyeség az, hogy egyél sok gabonát de tartózkodj a zsírtól, stb. Mégis ez folyik a csapból is, mert hát van aki fizet érte. Ez gyakorlatilag egy olyan reklám, ami mellé elfelejtették kitenni a jelzést. Azt meg hülyék lennének közölni, hogy ha bedőlsz a reklámnak azzal tönkreteszed az egészséged. Sőt, az csak egy plusz bevétel a “hidra” egy másik fejének, a gyógyszergyártásnak. Dupla haszon…

A kitérő előtt valójában csak azt akartam mondani, hogy talán ez a polihisztorok igazi kora. Bármilyen tudás hozzáférhető, csak bele kell tenni az időt és energiát a tanulásba. Korábban ilyen lehetőség nem volt, és szégyen, hogy manapság meg ennyire kevesen élnek vele. Pont akkor hülyül el az emberiség, amikor a leginkább felemelkedhetne. Nyilván nem véletlenül.

Alter Ego
Szerkesztő

Igaz is, éljen az autodidaktizmus!  :)

daphne
Olvasó
daphne

Ez ide kapcsolódik, és nagyon tetszik: http://www.magyarszemle.hu/cikk/a_kor_negyszogesitese

Például ez: “Miért kedvez az egyenlőség az egyenlőbbek uralmának? Eckehart mester szerint az Egyenlőség az egység megrablása, ahol egyenlőség van, ott nincs egység, mert az egyenlőség a különbözőségeket elnyomja. Márpedig a különbözőség az összes lények alapvonása; így elvesztése valójában szabadságvesztés. … Megfigyelhetjük, hogy mindenütt, ahol az egyenlőség eszméje belerágta magát a társadalom szövetébe, ott a személy és a közösség megszűnőben van, helyét az egyén és a tömeg foglalja el, amit könnyű igába hajtani. “

Kodo
Újságíró
Kodo

A cikkhez.
A két logikai módszer alkalmazása lehet hogy korok szerint más-más hangsúlyt kapott, de a párhuzamos és együttes használatuk a leghelyesebb és elengedhetetlen.
Az a lényeg, el kell tudni dönteni hogy adott esetben melyik alkalmazandó éppen. Kell hogy legyen egy mindegyik felett álló értelmes mérleg. Az informatika is az “és” és a “vagy” kapuk kombinált használatával tud csak dolgozni.
Komoly bajok származhatnak abból, ha nem a bemeneti adatok természete szerinti a feldolgozásukra alkalmazott logikai módszer.

Bemeneti oldalon a nősténysovik is hivatkoznak arányokra – ami analóg –  de a kimenetet mégis az azonosságlogika elvén oldják meg.
Pl. a CSBE.
Az erőszakoskodók arányainak említésekor, még ha hamisított arányszámokkal is, de azért mégiscsak elismerik, hogy mindenkit érint a dolog. Itt tehát még benne van a “mindenkit” tehát az “és”, de a megoldás oldalon ennek ellenére a “vagy” szerinti eredményt dobják ki.
Kétszeresen is manipulálnak. Az eleve eltorzított bemenő adat végigfutását plusz még meg is akasztják a logikai kapuk helytelen kiválasztásával.
Náluk hiányzik vagy hibás a logikai utakat kiválasztó mérleg.
A hazugságból való kiindulás után még ezt is kiüti az előre elhatározott eredményre való törekvés. Tudatosnak tartom ezt náluk. Már a bemenetnél történő torzítás is arra utal, arra való, hogy nehezebben legyen észrevehető a bűvészmutatvány, a logikai kapuk menet közbeni váltása, lecserélése. Aki nem figyel, meg is eszi.

Hülye vicc lenne nősténysovik által konstruált számítógéppel irányítani pl. egy repülőgépet, de én szívesen felülteném rá őket :)

Sinclare
Olvasó
Sinclare

Köszi a linket, Raon :)

Némiképpen ellent fogok mondani a fenti cikknek és véleményeknek. Egyrészt maga a forrás felett eljárt az idő. Hamvas Béla sok mindent előre látott, ám azóta számos paradigmaváltást élt meg a technológiai civilizáció. A legfontosabb, hogy a materializmust term.tud. körökben felváltotta, felváltja a fizikalizmus. Míg az anyagelvűség központi ideológiája szerint minden anyag, vagy az anyag származéka (“csak az van, amit érzékszervi úton észlelhetünk”), addig a természetelvűségben már inkább az energia az alap. A “kézzelfoghatóság” sem kritérium: a mezők, erőhatások, az információ maga mind “megfoghatatlan” csupán hatásuk révén értesülünk róluk.
A term.tud.-ot szokás vádolni azzal, hogy tagadja az anyagon (manapság természetes világon) túli valóságot. Ez egyértelműen nem igaz. A forrása az ateista materializmus (keleten), és a pozitivista empirizmus (nyugaton és keleten). A term.tud. álláspontja az, hogy minden tudományág a maga részével foglalkozik, tehát se pró se kontra nem foglal állást mondjuk Isten létével kapcsolatban. Ez az egyes kutatókra van bízva: ha akarják, hát higgyenek Istenben, vagy éppen tagadják. A tudományos eredményességet nem befolyásolja. Darwin lelkész (is) volt, Einstein agnosztikus, és elég egy pillantást vetni a vallásos Nobel-díjasok névsorára (akik nyíltan vállalták valamely vallás követését), hogy ezt az állítást bizonyítottnak tekintsük.

Ami az információs dömpinget illeti, sajnos Raon egyáltalán nincs igazad: a növekvő mennyiségű információ, avagy zaj áradata az egyik fő oka a depresszió, a figyelemzavar, a stressz terjedésének és növekedésének is. Az agy, ha nem tanítják meg pihenni (esetleg csak néha resetelik alkohollal, drogokkal), akkor egyszerűen egy idő után leveti a gépszíjat. Mivel az elsődleges célja a beérkező információ feldolgozása, szortírozása és finomítása, és mert maga a rendszer jóval kisebb infóáradatra lett optimalizálva, túlterhelés esetén óhatatlanul károsodik: erre viszont megvan a maga védekező mechanizmusa (mint a számítógépeknél túlhevülés esetén a teljesítmény automatikus csökkentése, esetleg vészleállítás). A depresszió tulajdonképpen az “automatikus teljesítménycsökkentés” biológiai megfelelőjének eredménye: az agy nem sérül (pl. nem égnek ki a neuronok), cserébe maga a tudat is beszűkül.
Persze a depressziót kiválthatja a túl kevés infó is, ám a védekezési mechanizmus ugyanaz: a teljesítményt csökkenteni kell, különben az üresjáratban szétmegy a hihetetlenül finom rendszer (az agy kórosan kevés input esetén saját maga kezd infót gyártani: hallucinációkat. Lásd az ide vonatkozó, érzékszerveket kikapcsoló kísérleteket).

Ami a logikát illeti, Hamvasnál sokkal találóbb FAM (Farkas Attila Márton) elmélete, amit a Filozófia előtti filozófia c. könyvében taglal, igaz, főként az ókori Egyiptomra vonatkoztatva. E szerint a két szembenálló logika az analitikus (ami Mezopotámiára volt jellemző, innen terjedt át a görögökre, zsidókra, rómaiakra, és lett az európai gondolkodás alapja), és a komplementer (az egyiptomi), amely szerint  A=B és A=C úgy is, hogy B nem= C. Pl: Ré, a napisten szimbóluma lehet a napkorong és a szkarabeusz is, de a napkorong nem lesz azonos a szkarabeusszal. Ennek a logikának a legfontosabb vívmánya az, hogy képes egymás mellett érvényesen kezelni eltérő magyarázatokat ugyanarra a jelenségre. Az európai logika ezzel szemben kizárólagos.

Azonban a dolgok rákfenéje nem a kizárólagosság, hiszen e nélkül modern értelemben vett tudomány sem létezne, sőt, római jogrend, vagy arisztotelészi iskola sem. Dean, azt írod: “Ahhoz, hogy egy ember a saját életében, a saját lelkivilágában boldogulni tudjon, többé-kevésbé szüksége van az analógiás gondolkodásra, és ezt erővel akarják elvenni mindenkitől. A többségtől sikerül is.”
Mégis, ki veszi el? Tőlem senki se próbálta. Tőled igen? Az, hogy mi folyik a csapból is, nem érinti a világképemet. Ha zavar a médiából áradó szenny, kikapcsolom az életemből.

Írod ezt is: “A kitérő előtt valójában csak azt akartam mondani, hogy talán ez a polihisztorok igazi kora. Bármilyen tudás hozzáférhető, csak bele kell tenni az időt és energiát a tanulásba. Korábban ilyen lehetőség nem volt, és szégyen, hogy manapság meg ennyire kevesen élnek vele. Pont akkor hülyül el az emberiség, amikor a leginkább felemelkedhetne. Nyilván nem véletlenül.”

Azt látom, hogy elkezdtétek kivesézni a polihisztorok kérdését, és valóban igaz: manapság elsősorban specialistákra van szükség, méghozzá csapatjátékos specialistákra. Ugyanis az inter/multidiszciplinaritás az, ami manapság kellő hatékoknysággal működőképes.

Mondok egy példát: az ókortudományban is rengeteg eredmény született az elmúlt 200 évben (egyiptomi, mezopotámiai írásrendszerek megfejtése, hogy csak a legközismertebb szenzációkat említsem) , de azért messze nem fejlődött annyit (érthető módon) mint a fizika. Szűkítsük le a kört az ókori Közel-Keletre. Mégis, ha nem a csapatmunkát választod, és több akarsz lenni szobatudósnál (a legékesebb példa Frazeré, aki másodkézből vett adatok alapján dolgozta ki az ősi pogány hitvilágot, és a mai napig sokan alapműnek veszik az Aranyágat, közben a legnagyobb része baromság, vagy már azóta megcáfolt hipotézis), akkor otthon kell legyél a régészetben, az állattanban, növénytanban, geológiában, hidrológiában, tudnod kell vagy nyolc-tíz ókori nyelven (az akkád és az arámi alap, mint közvetítő nyelvek, de nem árt a hettitát, az ugaritit, a hébert, az asszírt, a sumert, az egyiptomit, a perzsát, a görögöt és a latint is tudnod, mint kötelező minimumot), penge kell legyél cserépedényekből, fegyverekből, hadászatból, állattenyésztésből, földművelésből, építészetből, anyagismeretből és így tovább.
Miért? Mert mondjuk választ akarsz találni arra, hogy Tell-Akármi miért néptelenedett el i.e. 1700-ban, még a tengeri népek vándorlása előtt. És ehhez nem elegendő tudnod a régészetet, mint feltáró tudományt, de a polleneket, csontokat, fekáliát mind elemezned kell, ahogy a kerámiákat, fegyvereket, stb. is. Ha találsz feliratot még jobb: de el kell olvasnod és utána még értelmezni is. A házak milyen anyagból és technikával készültek, az egyes rétegek között találni-e minőségi romlást vagy javulást, radikálisan új megoldást, ha igen, a környező településeknél is igaz-e, stb.
Bocs, hogy hosszan taglalom, valójában ez egy tömör vázolása a polihisztorság korlátainak: ugyanis mindezen résztudományok megtanulása önmagában hosszú éveket igényel. Vannak született zsenik, akik fotografikus memóriával bírnak, de azért nem töltenél meg velük egy focistadiont.

A specialisták együttműködése viszont nagyon is lehetséges, folyamatosan terjed és kiváló eredményeket garantál (ha lehet garantálni eredményt).

Még valami: szó volt az infószűrésről. Háh, éppen itt bukik a dolog. Ezt nem tanítják a legtöbb helyen ugyanis. Mert többnyire fogalmuk sincs a tanároknak sem róla. Meg kell tanulni tanulni, ahogy jegyzetelni is, kiszűrni a hasznos infók közül is a legfontosabbakat.
Az interneten keresztül tanulni jól hangzik, de mi alapján szűrsz? Mások mit fogadnak el hitelesnek a facebookon? A haverok mit fogadnak el? A legjobb barátod mit tart annak? Vagy érzésre döntesz?  Van már hozzá előzetes ismereted? De ha éppen az a hibás?
Az internetes tanulás akkor működik, ha tudsz szűrni. Ehhez viszont tanulni kell, méghozzá offline.

Inaara
Olvasó
Inaara

Raon, zseniális ez a cikk! De jó, hogy Sinclare hozzászólt, mert így ismét felszínre került a múlt ködéből. :) Mégsem lett folytatás…?  :(

Szerintem sem sokan értik meg az analógiás gondolkodás és világkép  lényegét (ahogy itt is többször elhangzott, nem azért, mert nem képesek rá, hanem mert elszoktunk tőle, idegennek érezzük), de érdemes tanulmányozniuk, mert egy egész más világ tárul fel az ember előtt.

Eszembe jutott néhány gondolat alátámasztásként:

Az analógiás logika függőleges gondolkodást jelent, s eszerint a valóságot princípiumláncokra oszthatjuk fel, míg az azonosságlogika, azaz a  vízszintes gondolkodás szerint szintekre. A tudomány kizárólag szintekre oszt, az ezotéria pedig ugyanilyen kizárólagosan princípiumláncokra (“mint fent, úgy lent”), s ennek semmi köze a kauzalitáshoz. A mai kor emberének nehéz megérteni ezt a másfajta gondolkodást, mert leszoktattak minket róla, de azért nem lehetetlen. Az analógiás logika sokszor tudattalanul jelenik meg, mint stílusérzék, szimbólum, de a babonákban, mondásokban is fellelhetőek. Pl. a  malac/disznó a szerencsét szimbolizálja, de hogy jön össze a kettő? Úgy, hogy mindkettő ( a disznó és a szerencse) a Jupiter princípiumot reprezentálja, a bőséget, a terjeszkedést, tehát ugyanabból a függőleges láncból a szerencsét egy másikkal, a malaccal helyettesítjük. A fa, mint anyag is Jupiter princípium, vélhetően ezért kopogjuk le a fán háromszor, ha be akarjuk biztosítani a szerencsénket.

Egy konkrét példa: Soroljuk be valamely gyűjtőfogalom alá a következő szavakat:

1. tulipán, ibolya, nárcisz, rózsa, liliom, margaréta, dália, hóvirág, kökörcsin, árvácska, frézia

2. mész, ólom, zsurló, fogak, borostyán, holló, kecske, kolostor, temető, börtön, struktúra, magány, csönd, hegység, pusztaság, bányász, sötétkék, fekete, komolyzene, böjt, koplalás

Az 1. példa senkinek nem okoz gondot, a gyűjtőfogalom a virágok. A 2. példa már nem ilyen egyszerű, bár ez a példa azért a könnyebben felismerhetők közül való. Mindegyik a Szaturnusz princípium analógiás láncából ered. A valódi asztrológiának (ami a nyugati ezotéria egyik alappillére) ez az alapja, így lehetséges számunkra tudatosan megélni bizonyos minőségeket, s ezáltal elkerülni, hogy a sors kényszerítse ki az azonos “élményt” – radikális módszerekkel.

Nem tudom már, melyik Nobel-díjas tudós mondta, hogy “felfedezni annyi, mint látni, amit mindenki lát, és gondolni, amit senki sem gondol.”  Hermit írta egész fent, hogy minden érdemi tudás rejtett. Ott van a szemünk előtt, mindig is jelen volt rejtett formában, csak  nekünk kell fejlődnünk, hogy felismerhessük. A modern tudomány éppen ezt nem akarja megérteni: úgy hisszük, hogy minden egyes felfedezéssel egyre közelebb kerülünk az igazsághoz, s pusztán idő kérdése, hogy mikor fogunk mindent tudni. Talán az is az oka ennek a szemellenzősségnek, hogy tudják azt, amit úgy szoktak emlegetni, hogy “az ezotéria kötelez”. Egy tudós felfedezhet valami korszakalkotót, lehet hatalmas koponya, de ettől még élhet utolsó gazember módjára, lehet alkoholista vagy pedofil. Ha viszont akár a legcsekélyebb ezoterikus felfedezésre jutunk, akkor máris megváltozik a világhoz való viszonyunk, alakul a gondolkodásunk, ezáltal óhatatlanul változik az életünk.

Deansdale
Admin

[Előhang: visszanézve a korábbiakat látom, hogy e kommentemben néhány dolgot ugyanúgy előadtam… Bocsi :) Szenilis vagyok, úgy látszik. Kéretik nagyvonalúan átsiklani az ismétléseken.]

@Sinclare:

“Mégis, ki veszi el? Tőlem senki se próbálta. Tőled igen? Az, hogy mi folyik a csapból is, nem érinti a világképemet. Ha zavar a médiából áradó szenny, kikapcsolom az életemből.”

Aha, és ehhez olyan tudatosság szükségeltetik, ami az emberek 90%-ából hiányzik. Miért? Akár beléjük is nevelhették volna a suliban… De ehelyett kizárólag az analitikus gondolkodásra oktattak. Manapság már arra sem. A másik érdekes tényező az a bizonyos info-áradat amiről te magad beszéltél. Gondolod a médiában vagy a politikában nincs olyan ember, aki ne tudná, hogy ettől a tömegeknél lejön a gépszíj? Hogyne lenne. Szarnak bele. Pénz, politika, hatalom – ezek vannak műsoron, az egyén érdekei (főleg a spirituálisak) szóba sem kerülnek. Aki (akár aktívan, akár passzívan) áldását adja az oktatás és a média jelenlegi létére, az bűnös abban ahogy a tömegek most kinéznek. Ne mondd, hogy nem látsz olyan hatást, amivel a bigbráner és a társai lenyomva tartják az emberek tudatosságát. Aki ez alól ki tudja vonni magát az már eleve olyan tudati szinten van, hogy megteheti. De az emberek többsége olyan kismacska, akit a “világi elit” (politika, média, stb.) játszva tart a víz alatt, amíg meg nem fullad.

A netes tanulás és a polihisztorság érdekes kérdés, mert a weben minden fent van, a tökéletes baromságtól a (valószínűsíthetően) tökéletes igazságig. A pöcegödörből kihalászni a beesett aranygyűrűt nem kis feladat. Ha ráadásul valamilyen konkrét tudományos tény érdekel, annak minden részletével és kellően mélyrehatóan, akkor szarban vagy. (Csak hogy ragaszkodjak az iménti hasonlathoz.) Ami miatt számomra érdekes ez a kérdés, az az, ahol a polkorrektség, vagy valamilyen állami/üzleti/politikai érdek beleszól a tudományba, és eltorzítja azt a néptömegek átverésére, irányítására, vagy egyszerűen csak a profitért. Rengeteg ilyen van, amit a közember nem lát, nem tud, nem ért. Nem tudja, hogy a tévében a disztingvált szakember folyékonyan hazudik, és neki legfontosabb önérdeke lenne művelnie magát, hogy megvédhesse családját az ilyen veszélyforrásoktól. Ezt szokta a blogoszféra értő része piros és kék pirulás hasonlatokkal illetni – a tömeg jól elvan a kék pirulás hazugságokon, de akit érdekel az igazság, annak a másikat kell választania. Létrejött egy új, “modern polihisztor”, akinek a “hozzáértési körét” nagyjából irányítja a felülről érkező hazugságdömping, nyilván olyan értelemben, hogy ezeken a területeken fogja művelni magát és ezért ezeken a területeken lesz a véleménye homlokegyenest ellenkező a “hivatásosokhoz” képest. A két legszembetűnőbb példa a táplálkozástudomány és a gyógyszerészet, ahol a közhiedelem és a valóság Makó és Jeruzsálem. Hasonló terület a feminizmus, a politika, a bankvilág, a magyar őstörténet, és még említhetnék egy párat. Aki ezeken “hivatásos” szakértő az 99% hogy hazugságokat fog mondani róluk (akár tudatosan, akár mert őszintén hisz bennük).

Én nem vagyok polihisztor olyan értelemben mint a klasszikusok, de sok tudományterületen “muszáj volt” autodidakta módon kiművelnem magam, mert szúrta a szemem a rengeteg hazugság. Kénytelen voltam dietetikusabb lenni a dietetikusnál, történészebb lenni a történésznél és politológusabb lenni a politológusnál, mert az számomra nem elfogadható opció, hogy hülyeségekkel a fejemben éljek mint egy birka a tömegben. S hogy a kérdésedre is válaszoljak: az alapján szűrsz, hogy mi igaz :) Analitikus elme éppúgy szükséges hozzá, mint komplementer – nameg egy csokor paraszti józan ész, kitartás, és a mentális hidegvízzel-leöntések jó tűrése. De azért nem kell hozzá Einsteinnek lenni. Dumálhatunk a témáról, ha igény van rá, de ezt a hsz-t most berekesztem :)

Deansdale
Admin

A nagy általános rizsa helyett talán jobb lett volna rövidebb és célzottabb kommentet írni :P

A szűrés legfontosabb eleme a valósággal való összevetés. Ez az, amit nem tanítanak, pedig olyan egyszerű mint a pofon. Egyszerűen nézz ki az ablakon, és gondolatban hasonlítsd össze az elméletet a valósággal. “Ha igaz lenne amit mondanak, akkor így nézne ki a valóság?”

Pl. tudjuk, hogy a népesség zsírfogyasztása a 100 évvel ezelőttihez képest nagyot esett, a szénhidrátfogyasztása viszont nőtt. Ezzel együtt rengeteg táplálkozási eredetű betegség a 10- 100- vagy 1000-szeresére szaporodott. Namármost ha igaz lenne, hogy a zsír rossz, a gabona meg jó, akkor ezt látnánk az utcán amit látunk? Nem. Tehát az elmélet téves.

Azt is sokat hallani, hogy nagy patriarchális nőelnyomás van, meg hogy a férfiaknak jó és a nőknek rossz. A CSBE minden négy nőből hetet érint, ésatöbbi. Unalomig ismerjük. Ha ez mind igaz lenne, akkor az utcán az öltönyös uriemberek sora pórázon vezetné a szexrabszolgákat, a hajléktalanok mind nők lennének és a patriarcha-rendőrség feketeruhás osztagai minden sikátorban lesben állnának hogy a miniszoknyás nőket büntetőleg megerőszakolják. Ezt látod az ablakból? Nem. Huszonéves szőszit látsz a huszonmilliós bömös volánjánál aki futó pillantásra sem méltatja a közlekedési lámpánál Fedél nélkül-t árusító ütött-kopott szakállas fószert. Aki történetesen a családjából (és házából) kitett elvált apa, aki évek óta nem látta a gyerekeit.

Azt is tudjuk, hogy a Habsburgok által kreált őstörténetünk szerint néhányezer görbelábú mongoloidként indultunk el az Uraltól, egy csorda rénszarvast terelgetve, és minden útszéli népség nyakon hajított minket – úgy menekültünk be ide a farkunkat a lábunk közé húzva. …mint soktízezres europid lovasnemzet aki az íjásztudományával száz éven keresztül sakkban tartotta egész európát, akik kalandozásaik során Spanyolország területéig jutottak és akikről a korabeli leírások említik, hogy azonos nyelvet beszéltek az itt élőkkel. És akkor oda még nem is jutottunk el, hogy a mai magyarok háromnegyedének őse genetikailag bizonyíthatóan az istállóskői ősember. Összeegyeztethető a két nézet? Lópikulát. Van egy valóság meg van egy hülyeség. Nem nehéz meglátni, hogy melyik melyik.

Az a gond, hogy az emberek teljesen elszoktak attól, hogy értelmezzék az információkat. Azért vannak a szakértők, hogy ezt megtegyék, és az előemésztett pépet a szájukba rágják… Egyéni gondolat nuku. Sőt, aki olyasmire vetemedik az “eretnek” meg “dilettáns”. Pedig jóformán semmi sem egyszerűbb annál, mint hogy kinézel az ablakon és rányitod a szemed a valóságra. A feminizmus lerombolásához például kifejezetten elég lenne ennyi.

Toplak Zoltán
Újságíró

Dean a legtöbb embernek se kedve se ereje se képessége ni cs igy utanajarni a dolgoknak. Ide eleg intelligens emberek jarnak publikalni, az átlag ember iq-ja ez alatt van. Es ettol meg végtelen ertekesek. A mindennapi dolgok vilagaban probalnak eligazodni, bar sokminden van, ami idővel oda is begyuruzik. Táplálkozás, genderfeminizmus, stb. Titeket kicsit olyannak látlak, mint a Kószá kat A gyűrűk uraban. Akik a hatart vedik. Felvilagositassal, tanitassal. Alázattal azt tanitva, aki nyitott. Mást ugyse lehet. De hallgatni bűn (bocs Raon :-) )

Inaara
Olvasó
Inaara

Kedves Zoli, itt válaszolok.

“Inaraa : upszala, egyetertunk valamiben? Marmint a az elso bejegyzesed tok bejon nekem.”

Zoli, ennek igazán nagyon örülök!  :) Miért is ne érthetnénk egyet? Biztos vagyok benne, hogy nem sokban különbözik a véleményünk a vallást, az istenhitet illetően. Egészséges érdeklődés és nyitottság van bennem minden gondolat és filozófia iránt (az egészen vadakat leszámítva), amik az élet nagy kérdéseire keresik a választ. Bevallom, ezen a téren sok a pótolnivalóm, de szívesen tanulok az okosoktól, a tájékozottabbaktól.  Néha picit elbizonytalanodom, talán  kételkedem is olykor,  de aggodalomra semmi ok: határozott és kialakult értékrendem van.  :)

Lehet, hogy most megleplek, de római katolikus vagyok. :)

Toplak Zoltán
Újságíró

Áll lees. Római Katolikus? Nem sok jelét adtad eddig. A vallásunk tanaibol szinte semmit sem mutattal. Ezoteriabol rengeteget. Mondjuk az tetszik, hogy tanulni akarsz, és eléggé összeszedett amit leirsz. Ügyes.

Inaara
Olvasó
Inaara

Kedves Zoli, száj becsuk… Milyen jellel lennél elégedett? :)

“eléggé összeszedett amit leirsz”   Oh, köszönöm, bearanyoztad az estémet. :)

járókeret
Olvasó
járókeret

A híresek, a vagyonosok és a hatalmasok ellen tanúsított irigységben semmi rendkívüli sincs. Azt hiszem, a közös élet legáltalánosabb és legmélyebb ösztöne. Abban sincs, hogy az irigység a kompenzációs lélektan szerint mindig valamely pozitív eszmény alakját ölti. Bennem is rendeződött és rendszeres elméletté és következetes magatartássá épült ki. Ressentiment csak úgy tartható fenn, ha az a hit, hogy az embernek igaza van, meggyőződéssé vált, ezenfelül a mélyben a rejtett axióma megszilárdult: igaz ember vagyok. A hazugság nem abban van, amit mondok, hanem abban, hogy a magam számára annak kimondására az igazság jogát hazudom. Pszeudoegzisztens voltam. A pszeudoegzisztencia egy percig sem élhet önvédelmi hazugságok nélkül. Ha ez a hazugság, amit állandóan újabb hazugságokkal kell megvédeni, kiépül, pszeudológia lesz. A megtévesztésben a súly nem arra esett, hogy mást vezessek félre, hanem hogy önmagamat tévesszem meg. Nietzschének igaza van, az amit másnak hazudok, ahhoz képest, amit önmagamnak hazudok, számításba sem kerülhet. Pszeudoegzisztenciám védelmére építettem ki azt a hazugságszisztémát, amelyben sértődöttségem és féltékenységem eltitkolása érdekében már nemcsak a híresek és a vagyonosok és a hatalmasok, hanem mindennemű hírrel és vagyonnal és hatalommal szemben, valami magasabbra hivatkozva, támadó magatartást vettem fel. Hazugságszisztémának nevezem azért, mert amit mondtam, igaz volt, de nekem ilyesmit mondanom nem volt szabad. Ezt úgy hívják, hogy fedezet nélküli váltóval fizetni. Sohasem tettem fel a kérdést, hogy az irigység mire vonatkozik, arra, hogy valaki a sikert tisztességtelen úton érte el, vagy pedig csak arra, hogy sikert ért el. Követelni valamit, amire magam nem vagyok képes, tisztességtelen, és a tisztességtelenség életmérgező lehet, ha valaki úgy tünteti fel, mintha a követelést ő maga eleve teljesítette volna. Ez volt éppen az én esetem. A hír-hatalom-vagyon iránt való sóvárságot nem győztem le magamban, sőt kétségbeesett düh emésztett, mert abból semmit sem sikerült elérnem. Nem azért támadtam, mert a sikert elvetendőnek ismertem fel, hanem bosszúból, mert ebből semmit sem kaptam. A legjobb úton voltam ahhoz, hogy önmagamat és egész életemet elhazudjam. Végeredményben úgy éltem, mint egy kezem ujjain megszámolható ember kivételével mindenki, akit ismertem.

Ezek Hamvas Béla szavai.

A ressentiment (ejtsd: röszantiman) kínzó állapotából Hamvas Bélának, mint írja a fenti idézetben, sikerült kijönnie. Élete és életműve ismeretében ezt akár el is hihetjük neki. A kifejezés amúgy Nietzschétől származik: ő adott újszerű értelmet egy már létező francia szónak: a legtöbb modern emberben lakozó dühödt életirigységet nevezte el így, ami mindenki iránt fennáll, aki előbbre jutott a nagy életversenyben. Nietzsche szerint a rabszolga-lelkű emberek érzése ez, így azóta is kevesen éreznek ingert, hogy magukra vegyék e nem valami elegáns inget.

Mindenfelől – tévé, mozi, magazinok, stb. – a hírnév, a hatalom, a vagyon képei ömlenek a sorsával elégedetlen tömegre. Nézi e képeket, és közben úgy érzi, ő is részesül így valamelyest a modern szentháromság kegyelmi ajándékából.  A puszta látvány útján. Közben, öntudatlanul, belül még dühösebb lesz, még távolabbra kerül.

Ezért nyomják a hamis-önbecsülésre sarkaló képeket azok, akiknek a tömegek manipulálása a házi feladatuk. Főként a kommerszfilm- és reklámcsinálók, akik biztosra vehetően tudják, hogy ezzel a mézesmadzaggal tovább keserítik a szegény népet, ám túllépnek rajta, mert pénzben, hírben és hatalomban ők viszont tényleg gazdagszanak – vagy legalábbis azon az oldalon állnak, ahol e gazdagodás zajlik. Ők afféle ressentiment-átverők, s mint ilyenek legfőbb fenntartói korunk szűnni nem akaró röszantimanjának.

Maga a ressentiment kifejezés is átveréssé vált. A magaskultúra ugyanis nem csak hirdeti, de előszeretettel ragozza is: ressentiment-jának, ressentiment-okhoz, ressentiment-talanítás, stb. Amely átejtős kiejtősdi fokozza az arisztokratikus “jobb, ha ezzel te nem is foglalkozol” hatást (hiszen csak kiválasztottak olvassák a ressentiment-et röszantimannak).

Akik pedig tudják, hogy mi fán terem a ressentiment, becsben és titokban tartják e tudást, mert azt is tudják, hogy eme ezoterikusba hajló ismerettel automatikusan a Klub tagjai. AZ EMBEREK, AKIK TUDJÁK, HOGY MINDENKI RESSENTIMENT-TÓL SZENVED, S MIVEL EZT A TÖBBIEK NEM TUDJÁK, A TUDÓK MÁRIS KI VANNAK EMELKEDVE klub tagjai.

don Fefinho
Újságíró

Mondhatjuk-e tehát, hogy a feminizmus a férfi innováció és rátermettség iránti irigység és düh, in actu, le ressentiment du pénis?

Maestro
Szerkesztő

Lényegében igen, de azért nem csak ennyiből áll a feminizmus. Mert a másik oldala a gyerekszülés és úgy általában a női értékek lenézése, lebecsülése.

libsifemcsiszingli
Olvasó
libsifemcsiszingli

Irigyelni azt szokás, amivel nem rendelkezünk. A rátermettség, innovációs képesség és még sok más férfiak számára történő kisajátítása báncsa a feministák szemét. Főként azért, mert ezeknek kevés kimutatható kapcsolata van a férfi nemi szervekkel, akárcsak a nőiekkel. Pár száz évig el lehetett hitetni a nőkkel, hogy ez így van, de ezen elvileg úgy 100 éve túltette magát az emberiség generálisan. Nincs kedved behozni a lemaradást?

A gyerekszülés meg önmagában mitől érték? Vagy mitől különb érték, mint mondjuk a megtermékenyítés képessége? Érték akkor lesz, ha a megszületett csecsemőből hosszú évek munkájával embert faragnak. Ahhoz meg jó lenne férfi is. Nem az a fajta “pszeudo-apa” akik lenni szeretnétek, azáltal, hogy minden gyerekkel, neveléssel, családdal kapcsolatos feladatot a nőre testálnátok fő hivatásként, hanem valódi férfi, aki jelen is van, és nem fél vagy épp lusta részt venni a család életében is.

Ehhez első lépésként kellene megérteni, elismerni, hogy a nő nem egy külön állatfaj, hanem a férfitől csak egészen kicsit eltérő emberi lény. A személyisége, képességei, tudása, vágyai épp olyan diverzek, akár a férfiaké. Igen, ő tud szülni, de ettől függetlenül még ugyanúgy lenne tűzoltó, katona, vagy vadakat terelő juhász.

 

Reszet Elek
Újságíró

Az agyunk az elsődleges nemi szervünk és abban nemileg tipizálhatóan van különbség. A feministák az agyunkat, a gondolkodásmódunkat és a problémamegoldó képességünk módját irígylik. Nem csoda hogy rendszeresen szánalmas férfiutánzóként próbálnak érvényesülni.

A gyermek kihordása és nemzése nem egyenértékű. Furcsa hogy nekem férfinek kell ezt egy nőnek elmondanom.

Szerintem már linkeltem, de megint beugrott a dolgok ilyetén olvasata: Női agyvelő.

 

libsifemcsiszingli
Olvasó
libsifemcsiszingli

Agya, gondolkodásmódja, problémamegoldó képessége egy nőnek is van. Ahhoz se kell a legendásan csodálatos férfiagy, hogy belássuk, attól, ha egy problémát eltérően lát két ember és adott esetben a megoldás is eltér, még lehet mindkét módszer egyaránt jó.

Az a baj, hogy ha sokan közületek belátnák, hogy egy nő is képes ugyanolyan jól helytállni az élet legkülönfélébb területein, mint egy férfi, akkor megdőlne a komplett érvrendszeretek. És ne, ne gyere a bányával. Vajon mennyire tetszene, ha a te logikád fordítottját akarnám érvényesíteni: a nők csinálhatnak bármit, mert mindenre képesek, de mivel a férfiak agya más, ráadásul ott van bennük az a fránya tesztoszteron, ezért ők nem alkalmasak másra, csak építkezésen dolgozni és box-meccseket vívni. Ha akad köztük olyan, aki máshoz is érez kedvet vagy tehetséget, annak magyarázzuk meg, hogy ő erre nem képes az agya miatt, és egyébként is csak akkor lehet boldog, ha engedelmeskedik a természet rendelésének.

Persze, kényelmes dolog piedesztálra emelni az anyaságot. A nők ettől jól érzik magukat, készségesebben teszik a dolgukat, a férfiak pedig elvonulhatnak a kis világukba, hisz ők erre a természet rendelése szerint nem is alkalmasak. Persze az etetés, fürdetés, tisztába tétel, a mindennapok nyűgjei már nem igényelnének feltétlenül csak anyát, de a születéskor felvett kényelmi pozíció sokáig jó szolgálatot tehet, ha teremtés koronájának nincs kedve máshoz (tisztelet a kivételnek, mert azért szerencsére van). A bajok akkor kezdődnek, ha a Madonna leszáll az égből, és kiderül, hogy a szent, nagybetűs ANYA igazából ugyanolyan ember, mint akár a férfi maga.

don Fefinho
Újságíró

“hogy egy nő is képes ugyanolyan jól helytállni az élet legkülönfélébb területein”

Dzsendörsztádíz bőcsészdiplomával körömreszelgetni az önkormányzatnál? Mekiben krumplit sütni?

Azért még mindig azt látjuk, hogy azokon a területeken, melyek
– kényelmetlenek
– felelősséggel járnak
– hosszú távú tervezést és erőfeszítést igényelnek
– kockázatot kell vállalni
továbbra is szinte kizárólag férfiakat találunk.

“problémamegoldó képessége egy nőnek is van”

Igen, képes megkérni egy férfit, hogy oldja meg helyette.

brandon
Olvasó
brandon

Az a baj, hogy ha sokan közületek belátnák, hogy egy nő is képes ugyanolyan jól helytállni az élet legkülönfélébb területein, mint egy férfi, akkor megdőlne a komplett érvrendszeretek.

Nem. Az a baj, hogy ha egy nő is képes ugyanolyan jól helytállni az élet legkülönfélébb területein, akkor miért vár többet egy férfitől, mint saját magától, vagy egy másik nőtől? Kognitív disszonancia ez nálatok?

a nők csinálhatnak bármit, mert mindenre képesek

Pont ezt csinálják az elvtársaid. A nők bármit megtehetnek, mert ők szentek, meg “egyenlőbbek” mint a férfiak, de a nők faszságaiért, felelőtlenségéért, azért mindig egy férfi lesz felelős.

Persze, kényelmes dolog piedesztálra emelni az anyaságot.

Akkor ne tegyétek. Szerintem is fölösleges, mert kb. az egerek is képesek már rá. Semmi különleges nincs benne, és nem indokolja semmi, hogy ezért az egy darab plusz képességetekért egész éltetekben kivételes bánásmódra legyetek jogosultak.

járókeret
Olvasó
járókeret

egyre inkább arra hajlok, hogy a feministák a férfiaktól nem az innováció és a rátermettség jelképes péniszét irigylik, hanem az igazit!

Reszet Elek
Újságíró
járókeret
Olvasó
járókeret

a ponyvaregény e részlete a tiszta becsvágyról szól, viszont a ressentiment nem becsvágy, legfeljebb annak egy speciális, nagyon nem tiszta minősített esete – a becsvágy előre visz, az életirigység leblokkol

bár talán a néger maffiafőnökben tényleg a ressentiment (is) munkál…

Reszet Elek
Újságíró
the hermit
Olvasó

Neve is van, Marcellus Wallace-nak hívják. Most szeretném, ha leírnád a külsejét.

DOES HE LOOK LIKE A BITCH???

common man
Olvasó
common man

Ezt eddig nem is láttam.Egész jó cikk.