A kisebbségi komplexusban szenvedő feministák szívesen kompenzálnak annak bizonygatásával, hogy a világnak nincs is szüksége a férfiakra. Merthogy megnyílott a spermabank, akciós a hímivarsejt – a modern nő tehát bemegy a boltba, leveszi a polcról a spermiumot, elviszi a dokihoz, aki megfogja a farkánál, és belelógatja a nőbe. Az értelmes, öntudatos nő eztán a legközelebbi szembejövő fickót pofán röhögi: haha, Ali Baszna de Bamba, megoldottam nélküled, gyökér!
Mit mondjak, baszott nagy fegyvertény, főleg a magamfajtával szemben, aki kurvára nem akar gyereket, ám ha akarna, akkor örökbe fogadna. Szóval lehajtott fejjel járok, mióta megtudtam, hogy néhány frigid picsa nem fasszal, hanem sámfával tömi magába a gecit. Porig vagyok sújtva.
Nem mintha a gyermeknemzést nem tudnám kivitelezni ugyanúgy, mármint szólóban. A „Férfiak, kinek van szüksége rájuk?” című humánus írás szerzője – és kommentelője – nem túlságosan tájékozott a tudomány-technika témakörében, ugyanis a mesterséges méhet, mely lehetővé teszi a nőn kívüli kihordást, ugyancsak kifejlesztették. A 2012-es férfiellenes The New York Times-cikkre már 10 évvel ezelőtt, 2002-ben válaszolt a The Guardian „Felesleges férfiak? Már nincs szükségünk nőkre sem” címmel, amikor még pedzegették a dolgot. (A Rammstein zenekar 2001-es Mutter dalát is az elképzelés ihlette.) Mára valóban megalkották a méhet műanyagból, melyben szépen éldegél az embrió – egyelőre csak állati, és gyerekcipőben jár (szóvicc), de nyilván évek – és engedélyek – kérdése, és élesben is be fogják vetni. Jobb is, ha nem a női testbe zárva fejlődik a teremtmény, hiszen így jobban szem előtt van (továbbá nem hat rá a szent anya káros életmódja).
Következésképp a nők is „feleslegesek”, ennek megfelelően a feministák már az ötlet csírázásakor rőköltek, hogy az áttörésnek köszönhetően kirekesztik a társadalomból a nőket – sajátos módon a mesterséges megtermékenyítés nem zavarja őket, olyankor nem sír a szájuk, hogy a haladás negligálja szegény férfiakat, ellenkezőleg, felvágnak vele, hogy a bránermájszterek kimaradnak ebből a buliból. Hát tessék, most fordulhattok a fal felé, tisztelt istenanyák, a potenciális apák meg majd röhögve elmennek mellettetek, és műméhet bérelnek. Már akit érdekel a méh, mert mondom, engem nem, én csupán a tényszerűség kedvéért szállok be ebbe az infantilis tyúk-tojás vitába.
És arról egy szót se szóltam, hogy mindkét fél módszerét férfi tudósok találták fel és alkalmazzák, valamint a gyermek nemét eleve a spermium határozza meg, azaz a szükségtelen férfi csinálja a szükséges női nemet. Sajnos a feminista luvnyákat is – ilyen szemszögből tényleg kár ezekért a férfiakért.
A mesterséges megtermékenyítés már önmagában hülyeség. Esetleg akkor nem, ha gyermektelen párokon segít. De olyan őrültséget kitalálni, mely szerint egy nő ne természetes úton foganjon meg (amikor a természetes a legélvezetesebb, legjárhatóbb, sőt- a “legolcsóbb”?)
Nem örülök ennek a felfedezésnek- főleg azért nem, mert egész véletlenül elkezdik majd gazdag nők alkalmazni, hogy ne maguknak kelljen a gyermeküket kihordaniuk. Sajnos, ha tíz éve megkérdeznek, ezt nagyjából meg tudtam volna jósolni. Ez viszont beláthatatlan következményekhez vezethet. Nem csak az apaság, hanem az anyaság sem lesz olyan biztos, mint eddig.
“a gyermek nemét eleve a spermium határozza meg, azaz a szükségtelen férfi csinálja a szükséges női nemet”
A nő = XX
A férfi = XY
Az X kromoszómát mindig az anya adja. A másik X-et hozzá, vagy az Y-ont pedig az apa. Ez nagy vonalakban olyasmit jelent, hogy XX (lány) akár két nőből is összerakható.
XY csak férfiból és nőből. Pontosítom, késő van: ha veszünk egy X-es és egy Y-os férfit, akkor abból elvileg “összerakható” lenne egy hímnemű utód. Sőt: ha két X-es férfit veszünk, belőlük pedig egy nőnemű. Az egyetlen bökkenő, hogy mitokondriumot valami nőtől kell szerezniük hozzá, és tudós legyen a talpán aki “összedolgozza” az idegen nőből kinyert mitokondriumot a fenti két férfi által adott anyaggal. Ezt ugyanis nemtől függetlenül az anyától örököljük. Továbbá mű-petesejtet is (vagy nőből kinyert petesejtet). Ugyanis a (megtermékenyített) petesejt osztódik. A hímivarsejt levedli a burkot, amikor a petesejtbe olvad és gyakorlatilag a genetikai anyagát “adja át”.
Viszont elég erőltetett és felesleges ebbe belegondolni, a francnak se hiányzik, hogy ne legyenek férfiak. Szintén nem járna túl nagy szerencsével a nők önklónozása, vagy hasonló ügyeskedés sem (tekintve, hogy a hímnem épp a nagyobb fokú diverzitás (genetikai változatosság) miatt “jött létre”).
Tehát- az egész vízió egy agyrém számomra.
A mesterséges méh mindenfajta ideológiai töltetet félredobva nagyon is jó ötlet, hiszen a megtermékenyült petesejtek jelentős részének amúgy nem sikerül a méhfalba beágyazódva elindulni a fejlődéshez. A feministák rosszul hiszik, hogy ettől majd megszabadulhatnak a férfiaktól, a petesejtjük normális működéséhez, és a faj fennmaradásához a változó környezeti feltételekben és kártevőik elleni harcban létfontosságú a diverzitás. Több tucat többsejtű faj ugyan képes a szűznemzésre, ám vagy amúgy is egyszerű létformák (pl: levéltetű) vagy csak elszigetelt módon, utóbbi veszedelmes hátrányait jóval később érezvén meg, ezért ezt a módszert egy több milliárdos faj esetén halálos ítéletként kell értelmezni.
Az anti-feministák ezért nyugodtan ülhetnek a fenekükön, az ellen oldallal vívott harc ezen aspektusa biztos győzelmet ígér. A méh nagyon különleges környezet, mesterséges lemásolásához biztosan nagyon összetett nanotechnológia és génmanipuláció szükséges, az eljárás költségei így olyan horribilisek lehetnek majd, amellyel pont csak azok a nők tudnak majd élni, akik “irigyelt” üzleti és/vagy politikai sikereikből telik rá, a földi halandók leányainak marad a saját testükben lévő csúnyaság. A terméketlen vagy méhüktől műtéti úton megszabadulni kényszerült nőkért viszont megéri a kutatások, a klónozásért és így a halhatatlanságért pedig pláne.
Na ezzel így egészében egyetértek. Ez meg különösen értelmes meglátás:
“A feministák rosszul hiszik, hogy ettől majd megszabadulhatnak a férfiaktól, a petesejtjük normális működéséhez, és a faj fennmaradásához a változó környezeti feltételekben és kártevőik elleni harcban létfontosságú a diverzitás.”
A cikket olvasva egyébként, épp a feministák (vagy bizonyos nők?) hasznára válhat a mű-méh, én legalábbis ezt vettem le. Sajnos nem a rászorulókon fog segíteni. “Diverzitás” meg két nőből (feministából) is lehetne- de ez már főleg rémes gondolat. A diverzitás sok téren érvényesül: megállapított, hogy az embereket az eltérő genetikai “anyaggal” rendelkező partner vonzza (minél eltérőbb, annál jobb, rokonokkal nem szexelünk, stb.)
“megállapított, hogy az embereket az eltérő genetikai “anyaggal” rendelkező partner vonzza (minél eltérőbb, annál jobb”
Akkor irány fekete-Afrika. Lehet menni.
Én a természetesség híve vagyok (nem is értem, miért nem akarsz saját gyereket), tehát a legjobb az lenne, ha egyik sem létezne. Mert ugyan ez valamilyen formán valóban visszavágás a feministáknak, de nekem sokkal jobban tetszik egy olyan világ, ahol a gyerekek közösüléssel nemződnek és az anyjuk hordja ki őket, mint egy olyan ahol a férfiak és nők élik külön az életüket és műanyagból születnek “műbabák”. Már csak azért is a természetesség híve vagyok, amit Animebj ír, a természetes szelekciót tovább rombolódna ilyesmi által, pedig már ma is túlzottan beleszólunk.
A mesterséges anyaméh csak egy dolog, de itt van egy könyvajánló (egy nő tollából) arról, hogy milyen lesz a szex robotokkal (hogy kicsit off-oljam, illeve kiszélesítsem a társalgást):
http://www.wired.com/culture/lifestyle/commentary/sexdrive/2007/11/sexdrive_1130
Röviden annyi, hogy kb 25 év van még hátra addig, mire mindenki valósághű androidokkal fog szexelni, a könyv vége már arról szól, hogy mivel ezek elméletileg minden formában gyárthatóak lesznek, vajon milyen etikai kérdéseket vet fel az, ha mondjuk valaki tizenéves kislánynak vagy kisfiúnak, esetleg állatoknak kinéző robotokkal szeretne szexelni. Mert hogy ugye nem tök mindegy, minek látszik, ha neki az okoz örömet, akkor csinálja nyugodtan, végül is csak egy tárgy.
Az én véleményem az, hogy mi Férfiak tök jól elleszünk majd az ideálunknak megfelelő androiddal, élvezzük majd, hogy használat után csak kikapcsoljuk és beállítjuk a sarokba, meg ilyenek. A nők is így lesznek vele, csak számukra lesz egy nagyon lényeges különbség. Az android ugyas remek lesz az ágyban, megfelelő méretetekkel fog rendelkezni, de egyvalamit nem tud: kifizetni az éttermi számlát, a rezsit, nem fog kocsit rakni anyu segge alá és a többi. Mi ezt megszoktuk, de a nőkre kemény időszak köszönt majd. El kell kezdeniük a saját életük finanszírozását. Teszem hozzá: VÉGRE!
Ja, a cikk és a hangvétele nekem nagyon tetszett, még több ilyet a Férfihangra!
Ó, ne aggódj, meglesznek az állami csatornák arra, hogy a férfiak pénzét a nőkhöz juttassák.
Lesznek itt még csUdák !
Majd kitalálják, hogy két spermiumból, hogyan csináljanak egy petesejtet például. Aztán majd jön a harmadik fiú, aki ezt a mű petesejtet mesterségesen megtermékenyíti és a mű anyaméhből megszületik az új fiú.
Satöbbi.
A tudományban semmi sem lehetetlen.
Elképzelhetetlen dolgokat hoz létre a tudomány.
Madách is megírta.
No igen, Nándor, most sem takarékoskodtál a szókimondással. És mint látszik, akad szép számmal lelkes rajongója az odamondogatásnak. :)
Más: A Jánosi-Mózes Emesével kapcsolatos élménybeszámolód szóba került a Borosta kritikája kapcsán kialakult facebook vitában is. Sajnos ritkán tűntél fel az utóbbi időben, (remélem többször olvashatunk majd tőled) ezért kérdezem; amúgy figyelemmel kísérted a vitát?
Többen is fejemhez vágták a napokban, hogy eltűntem, ám ez legfeljebb relatíve igaz, valójában folyamatosan írok, csak nem ide, hanem máshova, és ez terv szerint zajlik, ugyanis nem akarok annyira rákattanni a témára, mert az demoralizál. Megmondom őszintén, én a Férfihangot se sűrűn szoktam tanulmányozni emiatt. Szóval naponta nem szeretnék ezzel foglalkozni, azonban ha benyitok a ruhásszekrénybe, és ott vicsorog rám egy “radikális feminista”, akkor azt kénytelen vagyok pofán baszni. Túl sokat az SC-s ügyön se szándékoztam rugózni (nem az orgánum a fontos, hanem a jelenség, amit ő is képvisel), róla további vita sem érdekel (én tudom, hogy igazam van, és kész), de az ominózus szemét elém lett tolva (hónapokkal az után, hogy én meg lettem fegyelmezve azért, mert gúnyolódtam a FEMINISTÁKON), így hát a helyére tettem.
Más megfogalmazás: egyrészt igyekszem nem elsüppedni a genderiszocialista mocsokban, mivel féltem magam attól is, hogy előbb-utóbb kollektívan neheztelek, ez pedig mélyen ellenkezne az alapérzéssel, alapelvvel. (Barátnőimet már eltiltottam itteni publicisztikáim olvasásától, nehogy magukra vegyék, hiszen rájuk egyáltalán nem vonatkozik; ugyanakkor egyesek nehezen fogják föl, hogy a feminista aktivista korántsem = nő, meg az se biztos, hogy átjön nekik, hogy az adott szöveg pl. parafrázis, nem feltétlenül a szerző istenadta lelkivilágát tükrözi.) Másrészt viszont kötelességemnek tartom, hogy a megkerülhetetlen anomáliákra felhívjam a figyelmet.
Genderszocialista… Ez tetszik.
Csipetnyi aktuálpolitika. Hányszor hallottam, hogy egy nőies parlament illedelmesebb lenne, a nők nem ugatnak bele más beszédébe. Kár, hogy erről Vadai Ágnest meg Szabó Tímeát nem tájékoztatták.
http://foraynandor.blog.hu/2012/10/17/letye-petye-lepetye
Ezeket az eseteket föl kéne venni, összevágni, és egy videofájlban közszemlére bocsátani.
“A női politikusok sem nem szelídek, sem különösképpen nem empatikusak, kötényük pedig végképp nincs, kosztümben járnak. Viszont pontosan tudják, mi kell ahhoz, hogy sikeresek legyenek. Határozott elképzelések, fáradhatatlanul szőtt kapcsolati háló, meggyőző médiaszereplések és erős pajzs az ütközésekhez. Ez kemény szakma. Megszállottaknak való, nem szelíd tündéreknek. (L.K.)”