Világok harca

Az emberek világlátásának, gondolkodásmódjának két alapvető változata létezik: a valóságalapú, és az idea alapú.

Aki a realitások talaján áll, általában szeretné megérteni a világot. Tudja, hogy a saját elméletei (szóljanak bár randizásról vagy kvantumfizikáról) csak elméletek, amikre a valóság bizony rácáfolhat. Sokáig lehet abban hinni, hogy a Mikulás hozza a csokit a csizmába, de amikor kiderül, hogy mégsem, akkor egy valóságalapú ember (a könnyebb szóhasználat kedvéért mondjuk így) nem kezd toporzékolni, hogy márpedig igenis Mikulás van és a szülei csaltak – hanem módosítja a világról alkotott elképzeléseit az új információk alapján. Ebben az a ráció, hogy az ilyen ember általában elég pontos képet alkot magában a világról. Amit ő gondol, az vagy tényleg igaz, vagy legalábbis nagyon közel áll hozzá. Ha megkérdezik tőle, hogy mennyi 2+2, akkor megbízhatóan tudja a pontos választ. És ez a matematikánál ingoványosabb területeken is igaz, mert lehetséges megfigyeléseket tenni és következtetéseket levonni pszichológia, szociológia, vagy bármely tetszőleges társadalomtudomány terén is. Hogy egy kellően megosztó, de pontosan ezért tökéletesen szemléletes példával éljek: ha a valóságalapú ember látja, hogy a cigányok bármely “befogadó” országot tekintve az őslakosokhoz képest másmilyen körülmények között élnek, ez alapján levonja a következtetést, hogy a cigányságban van valami eltérő a befogadó népekhez képest.

Ilyen az, amikor a realitás alakítja az ember véleményét.

A másik típus ugyanezt fordítva próbálja véghezvinni: aki utópiákban gondolkodik, az nem megérteni, hanem megváltoztatni akarja a világot. (Ezzel az a fő gond, hogy mivel az utópista nem törekszik megértésre, folyton olyan dolgokba akar belenyúlni, amikhez nem ért.) Az ideák alapján gondolkodó embernek megtetszenek bizonyos nézetek, mert azok haladóak, nemesek, magasröptűek; netán igazságosnak vagy “jóságosnak” tűnnek. Magáévá teszi ezeket a nézeteket, mert az énképe azt diktálja, hogy ő egy jó ember, tehát jó nézetekben kell hinnie. És utána ezeket az ideákat vetíti ki a világra, attól függetlenül, hogy azok passzolnak-e a tényekre, vagy nem. Végső soron mindegy, hogy az idea igaz-e vagy hamis, mert sokkal fontosabb, hogy szép.
A fentebbi példát folytatva: az így gondolkodó emberek hisznek abban, hogy minden ember egyenlő, tehát faji különbségek nincsenek – és ha a cigányok más körülmények között élnek mint a befogadó nemzet, akkor az csak és kizárólag valamiféle külső tényező hatására lehet. (Nyilván rasszizmus.) Ha megkérdeznénk az ilyen embert, hogy mennyi 2+2, valószínűleg nagy lelki felindulással magyarázna egy félórát a szegény afrikaiak helyzetéről vagy a gonosz antiszemiták üzelmeiről, aztán kibökné, hogy minden jóravaló modern ember (ellentétben a vaskalapos maródiakkal) úgy gondolja, hogy 2+2=5.

Ilyen az, amikor az ember véleménye akarja irányítani a realitást.

Hogy ez a második csoport miért nem veszi észre, hogy tévedésekben, utópiákban hisz? Egyrészt sokan jól megélnek abból, hogy tévképzeteket támogató érvrendszereket, ál-bizonyítékokat gyártanak. Elég néhány jól hangzó féligazsággal bemelegíteni, és aztán a populáris (de hamis) magyarázatokkal az orruknál fogva lehet vezetni a befolyásolható embereket. Az emberek átverése, terelése mindigis jó üzlet volt, különösen politikai fronton. Teljesen mindegy, hogy a szavazat lángésztől vagy hülyétől érkezik – ugyanannyit ér. (Nagyon jó példa erre a feminizmus, ami szinte kizárólag féligazságokra épített hazugságokból gazdálkodik.)

Másrészt aki igazán keres, bármire találhat “bizonyítékokat”. A személyes példából könnyen válik mindent igazoló aduász. Ha a szomszédban ordít a Géza a Gizivel, akkor ugye bizonyítást nyert, hogy minden 4 nőből 7-et rendszeresen vernek – jól mondja a NANE, az már tuti! Ha egy cikkben meg merik említeni a cigányokat, akkor naugyehogy rasszista az egész ország. Napestig sorolhatnám a példákat.

[Ebbe a csapdába valóságalapon is bele lehet esni, de azért jóval kisebb eséllyel. Van különbség aközött, ha az ember egy működő általános elméletet támaszt alá egyedi bizonyítékokkal, vagy hogy bármit ráfog bármire, csak hogy a nézetein tátongó lyukakat betömje.]

Harmadrészt viszi őket a pszichológia lendülete. A legtöbb ember szentül hisz abban, hogy ő “jó”, és sokaknak ebbe szervesen beletartozik a “jóságos nézetek” erőltetése akkor is, ha a tudatuk peremén motoszkál valami zavar. Ő hisz az emberek jóságában, egyenlőségében, testvériségében; és bár rosszabb napjain maga is érzi, hogy ez puszta idealizmus, megnyugtatja magát azzal, hogy “ő a jó ügyért harcol”. Ő a jófiú, az ellenfél meg a gonosz, tehát szükségtelen meghallgatni vagy figyelni rá.

Nézzünk egy konkrét példát a két világnézet különbségére: A realitásalapú ember látja, hogy a macskakőtől a támfalon át a vízvezetékekig szinte mindent a férfiak építettek fel, tehát levonja a következtetést, hogy a férfiak általánosságban dolgosak, kreatívak, és képesek együttműködni egy olyan rend felépítésének érdekében, ami a nőknek is jó és hasznos. Az idea alapú gondolkodó ezzel szemben már rég magáévá tette azt a viktoriánus elképzelést, hogy nő=jó, férfi=rossz – tehát az előbb ismeretett ténnyel szembesülve valamilyen mentális bűvészmutatványra kényszerül. Ez általában a következő: “nők is felépítették volna a civilizációt, és csak azért nem tették, mert a férfiak kifejezetten akadályozták őket ebben”. Ez persze láthatóan képzelgés, soha meg nem történt dolgok lehetőségére való utalgatás, nameg jó adag férfiellenes indulat. A tény továbbra is mindössze annyi, hogy a férfiak igenis felépítették a civilizációt.

Túl sokan élik le az életüket úgy, hogy csak azt “gondolják” (szigorúan idézőjelben értve), amit a szájukba rágnak. Ha a tanár, a tévé vagy a szomszéd azt mondja, akkor a húsevés káros, mindenhol tombol a “náciveszély”, a napfény rákot okoz, és az igazi férfi már nem is a tenyerén hordja a nőt, hanem a nyelve hegyén, annak popójánál fogva. Hogy hogyan, vagy miért? Nincs hogyan vagy miért, ez van és kész, mert… Mert ezt mindenki tudja, mert ezt mondták. Minek is kéne gondolkodni, miért kellene a valósággal foglalkozni, mikor ott van helyette a megmondóember…

A politika és a közélet jól profitál az idea alapú gondolkodásból, ezért sajnos nagyonis erőltetik. Számukra a valóság csak afféle hátráltató tényező, maradi gondolat; a “konzervatívok” trükkje a szépen felépített légvárak gonosz lerombolására. Maholnap oda jutunk, hogy nem csak a logika és a matematika lesz gonosz antifeminista férfitalálmány, hanem a valóság is… Mert hát aki valóságalapon gondolkodik, annak bármelyik elméletét nézve, bármelyik pillanatban ki kell tudnia mutatni az ablakon (képletesen értve persze), és “odakint” annak kell lennie, amit ő állít. A feministák rengeteg dolgot állítanak, ami az ablak túloldalán nem látható: Milliókat érintő rendszeres és súlyos CSBE? Nyoma sincs. Mindenütt tomboló nemi erőszak? Csak a képzeletükben. Gonosz férfiak uralkodnak szegény nőkön? Láthatatlan.

Manapság (sok más egyéb dolog mellett, nyilván) e két világkép háborúja zajlik, és az idea alapú gondolkodás már szinte teljesen kiszorította a valóságalapút. Segítségére van ebben a polkorrektség, a neoliberális “fejlődés” eszméjének térnyerése, ami tulajdonképpen maga is utópia alapú gondolkodás. A modern liberálisok elképzeltek egy ideális világot, és addig akarják rugdosni ezt a valódit, amíg nem idomul az elképzeléseikhez. A gikszer az, hogy a valódi világ mi vagyunk, ezért minket akarnak a saját ízlésüknek megfelelő öntőformába passzírozni – és csodálkoznak, hogy van aki ellenáll. Köszönöm szépen, de én megvagyok jól a saját sorsom irányítójaként, nincs szükségem még felnőtt fejjel is nevelőkre és átnevelőkre. Különösen olyanokra nem, akik a beteg és emberellenes anti-utópiáikat akarják az én áldozatom árán megvalósítani.

7 votes, average: 5,00 out of 57 votes, average: 5,00 out of 57 votes, average: 5,00 out of 57 votes, average: 5,00 out of 57 votes, average: 5,00 out of 5 7 olvasó átlagosan 5,00 ponttal értékelte ezt a cikket.
Regisztrált felhasználóként te is értékelheted a cikkeket!

Post Author: Deansdale

Külön bemutatkozni nem szokásom a neten, beszél helyettem a véleményem - azt nem rejtem véka alá. Eleget foglalkoztam a feminizmussal ahhoz, hogy véleményt merjek formálni róla. Akkor is, ha ez a polkorrekt széllel való szembevizelést jelent.

67
Szólj hozzá!

Bejelentkezés szükséges a hozzászóláshoz!
12 Egyéni hozzászólás
55 Válasz hozzászólás
0 Követők
 
Legtöbbször megválaszolt hozzászólások
Jelenleg legvitatottabb hozzászólások
13 Hozzászólások szerzői
ulomenenden16BoriszRaonDeansdale Legújabb hozzászólók
  Feliratkozás  
legújabb legrégebbi legnépszerűbb
Visszajelzés
Vasgerinc
Újságíró

Milyen érdekes, hogy az index fórumának feminista topikjában is most került elő az, hogy egyesek a saját ideájuk szerinti kép alapján akarnak ráhúzni dolgokat az ettől jócskán különböző valóságra.

Ahogy az is érdekes, hogy nem veszik észre, hogy eddig is történtek már ilyenek, és valamiért sehogy sem akarnak úgy alakulni a dolgok, ahogy elképzelték. A nőket elnőietlenítették az USA-ban és csodálkoznak, hogy a férfiak más nők után néznek. Nagymértékű gyerektartást harcoltak ki, erre a gonosz férfiak igyekeznek nem hivatalosan munkát vállalni. És nem fogják fel, hogy amíg nem a valóságot veszik alapul és nem ahhoz akarnak dolgokat hozzátenni, addig nem fognak a dolgok a kényük kedvük szerint idomulni.

Belleville
Újságíró

nagyon jól lett ez a cikk! Itt bukik meg az értelmes kommunikáció esélye is, egy utópiákban gondolkodóval nem lehet vitatkozni, mert csak úgyis egymás mellett elbeszélés lesz. Ez nem más mint a hülyeség diktatúrája, ami rátelepszik a normális emberekre, és gyökerestül ki akarja tépni az életszagú gondolkodást.

De már a három alapelv szabadság, egyenlőség, testvériség (lásd egy millióan a….nevű agymosást). Észre kéne venniük, hogy még akkor sem valósult meg ez, amikor fegyverrel megtámogatva tűzték zászlóra, valamint hiába épít erre az amerikai alkotmány, ők is finoman szólva nem tartanak itt. Ilyenkor mit csinál az idealista (aki jelen esetünkben feminista is)? Keres egy másik okot, amivel magyarázhatja, hogy miért nem valósult meg. Nyilvánvaló  hát nem világos nektek is a mocskos “Patriarchátus” az ő bűnük minden. Hogy ez nekünk nem esett le. Miattuk van minden rossz: háború, antiszemitizmus. Hát ez annyira egyértelmű. Az persze nem esik le, hogy a szabadságjogaink egy része gyakorlatilag megvalósíthatatlan. Noha el kéne gondolkodniuk, nagy pont az igazán jelentős női történelmi alakok (királynők, Margaret Thatcher, vagy akár az újak közül Angela Merkel) feminizmussal szembeni közömbössége, mutatja tökéletesen, hogy egy nő, aki átlátja a hatalom teljes természetét sz*rja le az egész “patriarcha” rendszer mítoszt.

danibusz
Olvasó

Első hozzászólás, de nézzétek el. Eddig csak olvastalak titeket.

Ez a cikk pontosan igaz! A Nők Lázadása oldalon most megy ez az “Orbán megerőszakolja a nőket a mulatozó dalban” téma, és én is odaírtam olyan hülyeségeket, mint: A dal témája rossz, de akkor eddig miért nem foglalkoztak vele? Nem gondolják, hogy manapság már más a jelentése a dalnak, és senki sem gondol arra, hogy de jó lenne “meghágni” valakit? És a legjobb pedig a múltban sok rossz volt, de nem lehetne a mai dolgokkal foglalkozni?

Finoman el is küldtek melegebb éghajlatra. És persze mit tudok én a híres nőbántalmazásokról? Te csak egy “hétköznapi hímsoviniszta” vagy! Erről jut eszembe, hogy van azon a lapon egy Hétköznapi Hímsovinizmus című könyv felrakva. Olvassátok el, megéri. Legalábbis, ha kitakarjátok a férfi és a nő szókat, teljesen igaz lesz a “feministák” elvadult tagjaira.

Nem is éri meg racionalistaként foglalkozni a feminizmussal, én viszont szeretném megismerni mások látásmódját, emiatt vagyok ott. Egyszer már letiltottak, amikor kiálltam amellett, hogy igenis van erőszak mindkét irányban, és a kezdeményezés nem mindig fizikai. Idézem:  “bannoltak az áldozathibáztató megjegyzéseid miatt,” és ” De meg kell értened, hogy sok áldozat vagy volt áldozat olvas minket, és az ő érzelmi biztonságukat tekintjük elsődlegesnek, ezért van szigorú moderáció.”

Nincs több hozzáfőzni valóm.

Belleville
Újságíró

hát ne csodálkozz, te veszélyes vagy rájuk, mert gondolkodtál. mindent bele lehet magyarázni a komment moderálási szabályzatukba: sérti a nemi erőszakot elszenvedett nőket, csak nők egymás között akarnak beszélni, el akarnak vonatkoztatni a “patriarchátustól” a lényeg annyi, hogy egy légüres térben akarják terjeszteni az észt, csak elfelejtik, hogy mondjuk a csbe-t nem kéne kisajátítaniuk, és ott ahol más áldozatok is vannak a nők mellett nem kéne csupán feminista szempontból megközelíteni a kérdést.

Kodo
Újságíró
Kodo

Sokszor az az érzésem, hogy a feministák 100 évekkel ezelőtti állapotokra hivatkozva támadják a mai, azóta már rég megváltozott világot. Anakronisztikus önellentmondásaik vannak.

Nekik minden férfi hímsoviniszta. Még az őket segítő férfiakkal is úgy bánnak, hogy lehetőleg lekiismeretfurdalásokat keltsenek bennük pusztán csak férfi mivoltuk miatt. Mert ők válogatás nélkül, eleve bűnösnek tartják az egész férfinemet.

A családon belüli és egyéb erőszakok persze hogy léteznek sajnos. Csakhogy a valóságban sem a mértéke, sem pedig az arányai nem felelnek meg a feministák saját maguk által összeállított kimutatásainak. A valós adatok figyelembevétele helyett ők férfigyűlölő szellemben, a céljaik elérése érdekében torzítják, hazudják az adataikat. Más forrásokból származó adatokat elutasítanak, pedig mitől lennének pont a feministák elfogulatlanabbak, mint a független szakértők. Ők ebből mindenáron csak női előnyöket, női előjogokat, a nők külön plusz védelmét akarják kieszközölni, a férfakkal szembeni fegyvertáruk bővítése érdekében. Az erőszakok más, pl. a nők felől férfak ellen irányuló fajtáit nemhogy el sem ítélik, de egyenesen kárörvendően kezelik. Ennyit az egyenjogúság feminista értelmezéséről…

Érdekes lehetne tenni egy próbát, vajon elítélnék-e az olyan népdalt is ami arról szól, hogy a lányokat szekérnyi gyémántért, a legényeket meg sültkrumpliért árulják. Ilyen is van, na de hogy ezért be kellene tiltani? Elmebetegség!

Kell és meg kell hogy érje a feminizmussal foglalkozni, be kell és rá kell mutatni az elképzeléseik betegességére.

Naooo
Olvasó
Naooo

Hát onnan engem is kitiltottak. :( Pedig csak megkérdeztem, hogy mit főztek aznap.

Kodo
Újságíró
Kodo

Nézzünk kicsit TV-t is.
Vannak benne gyengébb részek is, de ajánlott végignézni.
(30 perc vita)

Feminista vagyok, baj?

danibusz
Olvasó

Én végignéztem. Nem lenne rossz a legjobbra levő vér-feminista nélkül. És persze, ha nem csak a nők uralnák a beszélgetést. 20 perc környékén (fiú szól be a nézőtérről) majdnem szorult  hurok a manipuláláson, de bejött a “bántják a nőket” aduász, és minden rendbe jött.

Alter Ego
Szerkesztő

Bár igazából csak a kérdés felszínét karistolja a vita, de ettől függetlenül érdekes lehet a felvétel bárkinek is. Gyorsan gyártok is belőle valami apró cikket, hogy jobban szem előtt legyen.

daphne
Olvasó
daphne

Most tisztán filozófiailag, nem feltétlenül a feminizmussal kapcsolatban: azért ideákra mégiscsak szükség van. Helyesen állapítom meg például, hogy a cigányságban van valami eltérő, de mégiscsak kell valamilyen ideál ahhoz, hogy aztán kezdjek valamit ezzel a ténnyel. Hogy legalább azt eldöntsem, mi a teendő, vagy kell-e bármit is tenni. Vagy megállapíthatom, hogy az ember olyan, hogy gyakran háborúzik. De az már az ideáimtól függ, hogy azt gondolom, ez így rendben van, így működik az emberiség, nem lehet mit tenni, vagy azt, hogy a háború több bajt okoz, mint amennyi hasznot hoz, ezért jobb lenne, ha nem lenne.

Ez az átnevelés zavar talán a legjobban, nem csak a feminizmusban. Ha én elégedett vagyok a helyzetemmel, akkor nyilván tudatlan vagyok, átmosták az agyam a társadalmi sztereotípiák, ugye. Az egy dolog, hogy lehülyéznek, tegyük fel, hogy tényleg az vagyok. De szabad-e valakit “boldoggá”, “szabaddá” tenni az akarata ellenére?

A másik borzalom, ami sokszor felmerül az ilyen világmegváltó mozgalmaknál, hogy ami régen volt, az mind rossz. Régen az emberek mint buták voltak, legalábbis butábbak, mint most, de a szép új ideológia majd megjavítja őket. Mindent ki kell dobni, amit régen gondoltak, ahogy régen éltek, mert nem tudnak rá racionális magyarázatot adni, tehát nyilván rossz. És ebbe ilyenkor minden beletartozik, a szokások, ünnepek, szertartások, vallás, család, házasság, udvariasság; összességében az emberi élet keretei. Mi másért, mint hogy “szabad” legyen az ember. Na ez már nem is a cikkhez kapcsolódik szorosan, nem baj.

don Fefinho
Újságíró

Csak az a szép, hogy ez a fene nagy szabadság azon túl, hogy a hétköznapokat is átszövő polkorrektségével már így is lassan élhetetlen, nos emellett még szépen lassan, de biztosan fel is zabálja saját magát. Vagyis míg az egyszerű, egyszeri nyugati állampolgárnak lassan már semmit sem szabad, mert már minden sérti valakinek az érzékenységét, addig mindenki másnak erre való tekintettel gyakorlatilag mindent lehet.

Raon
Olvasó

Kollégáim jól elmondták a lényeget, nekem már csak maximum ugyanezekenek a gondolatoknak egy másik megközelítésben való tálalása maradt. :)

Szerintem a mai idealizmus összes visszássága egyértelműen a rossz hozzáállásból, a téves értelmezésből fakad. De ez már nem is az eszmék hibája, ez egyfajta civilizációs betegség, amely remekül látható a fogyasztózombi szemléletnek az élet minden területén való térnyerésében. Jó ideje mindent a kényelemszeretet vezérelt, hogy a “civilizációs vívmányaink” minél többet könnyítsenek az élet terhein. Ha nem gond, itt is Hamvas Bélára hivatkoznék, aki erről kiváló gondolatokat írt a Scientia sacra III. című művében.

“A civilizáció, és mindaz, ami hozzá tartozik, nem tanítás, hanem magatartás. Életrend, amely a legkönnyebbnek látszó megoldás irányába mozog. Védelmet nyújt, amelyről úgy tűnik, hogy biztos, és hangzatokat eszel ki a félelmek elaltatására. Nem kényelem és nem anyagi biztostás, mert akkor elég lenne a vastag fal, a meleg ruha, a magtár és a fegyver. De a házzal egyidőben elkerülhetetlenül megjelenik a világnézet, és az ember nemcsak a meleg szobába bújik, hanem a langyos eszmvilágba. … Fontos, hogy minden másnak lássék, mint ahogy van. Főként amiben kellemesen lehet szenderegni.”

Ebben a pár sorban szerintem a mai ember összes gondjának lényege ott van.
A mai idealizmus tehát azért zsákutca, mert manapág az már egy végeredménynek tekintett dolog. Tehát ha valaki hisz bizonyos ideákban, ezzel együtt azt gondolja, hogy ezzel voltaképpen meg is oldotta a feladatot, és így a továbbiakban éppen csak a dolgok lényegéről nem vesz majd tudomást.

Régen az idealizmusnak még volt tartalma, mélysége, értéke, amikor az adott ideákban való hitet a dolgok kezdetének, egy folyamat elindulásának tekintették. Akkoriban az egyének voltaképpen ezzel nyerhettek jogot arra, hogy elkezdjenek valakik lenni, és innentől életük minden napjában dolgozhattak ezen.

A kulcs tehát az emberi nemváltozás illetve változás lenne. Az idealizmusnak csak akkor van értelme (és létjogosultsága), ha az ember megharcol az ideáiért, elméletben is tovább csiszolja, és gyakorlatban is igazolja őket. Ilyenformán ez voltaképpen a legszebb, legjobb jellemformáló erő lehet.
A gond akkor van, amikor a manpság divatos megközelítést alkalmazzák – hogy aki elfogadja, és “hisz”, az adott ideában, az voltaképpen már “jó ember”, és innentől nem kell a maga formálásán dolgoznia. Manapság általában ez a hozzáállás minden önáltatás, önbecsapás, álságos hazudozás forrása.

danibusz
Olvasó

Tudom, hogy off, de hogy is lehet erre az oldalra ajánlani esetleg valami irományokat tőlem, vagy cikkeket?
Én ugyanis még analfabéta  ebben a témában. De addig is:http://danibusz.blogspot.hu/2012/10/itt-es-most-avagy-feminizmus-tulkapasai.html (saját blog, az is kezdeti még, maximum kimoderáljátok innen)  (+ mit jelent a privát hozzászólás? Aaaaaarh, milyen béna vagyok)

Alter Ego
Szerkesztő

Dániel, például így is szokott történni az ajánlás, ahogyan most te is tetted. Bár a Férfihang.hu igazából nem egy szerkesztett lap, hanem egy nyitott blogszolgáltatás, bizonyos minőségi, esztétikai elvárások, és jogi körülmények miatt az üzemeltető meg szokta fontolni, hogy kiknek teszi lehetővé a publikációt. Egyrészt alkalmi jelleggel vendégcikként megjelenhet egy-egy írásod ha kéred, másrészt ha kisebb nagyobb rendszerességgel szeretnél itt írni, akkor szerzői jogosultságot kaphatsz, amely esetben, hasonlóan más nyitott blogszolgáltatásokhoz (a lap szabályzatát és tematikáját betartva) saját magad közzéteheted a cikkeidet. Élek egy javaslattal: linkelj be itt egy írást, amely a saját megítélésed szerint kellő kiérleltséggel mutatja be a jövőbeli cikkeid irányvonalát, és ha ennek alapján bármely két itt publikáló szerző ezt ajánlja, akkor szerzői jogosultságot nyertél. Rendben?

danibusz
Olvasó

Hát inkább csak ajánlok, amennyi dolog most közbejött. De azért köszönöm az ajánlatot. A témák úgyis változnának. (irány bár be van ott már lőve+ egy kis humor is lehet)

Borisz
Újságíró

A Nőfejtőben ugyanezt a témát boncoltuk, ma reggel raktam ki élesbe a vázlatot. Erre bejövök, és 4 nappal megelőzött Dean :)

Azért most már hadd linkeljem be!

http://nofejto.blog.hu/2012/10/20/a_rideg_vilag

daphne
Olvasó
daphne

Szerintem ez az írásod nem pont ide kapcsolódik, akkor már inkább az analógiás és azonosságlogikát boncolgató cikkhez. Itt Deansdale azokról ír, akik valamilyen, a valóság megismerését nélkülöző elméletből kiindulva akarják megváltoztatni a világot. Ez meg inkább jellemző a férfiakra, mert, valóban, őket érdekli jobban az objektív valóság, annyira, hogy meg akarják változtatni.

Nem tudom ki írta a cikked végére a meglátásait, de inkább azzal értek egyet. A valóság nem csak abból áll, amit meg tudunk fogni. Valóságosak az érzelmeink is, a kapcsolataink másokkal, az ideáljaink, amik szerint elképzeljük, hogyan kellene működnie a világnak vagy viselkednie az embereknek.

Ne haragudj, hogy ezt írom, de olyan szenvedélyes megvetést érzek az írásodból a nők felé, amit nem tudok hova tenni. Tudom, hogy ez egy antifeminista oldal, de nem először olvasok nálad olyat, amiben a nőket olyan tulajdonságok miatt kritizálod, amik nem kifejezetten a feministákra jellemzőek.

don Fefinho
Újságíró

Meglestem a blogot, nagyon jó! És ott van mögött mindjárt a női vélemény is mindig, így minden kérdéskört látunk mindkét szemszögből.

Bár azért a véreskezű patriarcha itt is előbújik, mert hiszen mi mástól lenne vörös a nő által írt szöveg, mint hogy saját vérében tapicskolva gépel, lévén előtte biztos jól orrbavágtad, hogy tudja hol a helye. Tudja is, hegemón maszkulinitásoddal száműzted a reagálgatás és válaszolgatás mezejére, szigorúan a saját szövegrészleteid mögé. A hímsovén elnyomó mindenedet, hát. :D

daphne
Olvasó
daphne

Nem igazán találó ez a fajta felosztás. A férfiakra jellemzőbb a reál beállítottság, a tiszta logika használata, ugyanakkor az elvont gondolkodás is, a filozófia is. A nők inkább használják az intuíciójukat, érzelmeken keresztül közelítik meg a dolgokat, viszont gyakorlatiasak, anyagiasak is.

Az empátia, olyan értelemben, hogy valaki képes megfejteni, hogy mit érez a másik, nem feltétlenül jár együtt a jóindulattal. Kegyetlenkedni például nagyon jól lehet, ha ismerem a másik érzéseit.

den16
Olvasó
den16

“Nem igazán találó ez a fajta felosztás. A férfiakra jellemzőbb a reál beállítottság, a tiszta logika használata, ugyanakkor az elvont gondolkodás is, a filozófia is. A nők inkább használják az intuíciójukat, érzelmeken keresztül közelítik meg a dolgokat, viszont gyakorlatiasak, anyagiasak is. ”

Valóban, de én csak a matekról beszélek. Én a real ellentéte vagyok, de szkeptikus vagyok (ókori görögre kell itt gondolni) mindennel szemben, és főként a ráció talaján mozgok, egy csipetnyi idealizmussal.

A reál nőket érdekli a világ működése és a rációban hisznek főként. Tény, hogy kicsit árnyaltabb a dolog, és vannak eléggé végletes nők is.

daphne
Olvasó
daphne

Persze, mindenre van példa, vannak racionális nők és érzelmes férfiak. Inkább arra gondoltam, hogy ezek a tipikusan nőies vagy férfias gondolkodás jellemző. Attól még sokféle variáció létezik.

den16
Olvasó
den16

“Na azért az együttérzés közel sem ennyire egyszerű kérdés – a nők szinte soha nem érzik a férfiak irányába.”

A nők átérzik azt is, csak ahogy daphne is mondja nem sajnálattal reagálnak, hanem lenézéssel. Ha barátkozol egy nővel máris másként megy.

daphne
Olvasó
daphne

Alter Ego: itt válaszolok inkább.

“Miért gondolják azt a nők, hogy másképp kell közelíteniük, viszonyulniuk a férfiakhoz az aktuális szándékuktól függően?” Például tapasztalatból. Nem hosszú hónapokig tartó udvarlásra gondolok, vagy a férfi direkt szívatására. Ez leginkább arról szól, hogy a nő kisebb vonzalmat mutat, mint amennyit érez. És igen, erre szükség van, mert a férfiaknak általában kell valamennyi kihívás, különben hamar elveszítik az érdeklődésüket, ha volt szex, ha nem. Lehet, hogy te nem ilyen vagy, és nekem vannak torz tapasztalataim a világról, de ezzel elég sokszor szembesültem. Ez nem valami aljas trükk, és nem kell hónapokig fenntartani, csak az ismerkedés elején.

Az, hogy milyen a szex, legalábbis női szempontból, mert csak azt ismerem, nagyon függ a körülményektől is. Még egy-két alkalom után sem biztos, hogy hosszú távú következtetéseket lehet levonni. Megint lehet, hogy rosszul gondolom, vagy hogy a férfiak is így vannak vele, de egy nőnél sok múlik azon, hogy szerelmes-e, mennyire vonzódik a férfihoz (és nem csak a testéhez, a személyiségéhez is), mennyire tud felszabadult, gátlástalan lenni vele, szinte elfeledkezni saját magáról közben. Nem mintha nem lehetne jó a szex akár egy vadidegennel, de önmagában abból sem lehet kideríteni, hogy milyen lenne vele egy kapcsolat.

A kellő emberismeretet, meg annak felismerését, hogy ki a jó és a rossz ember, meg kell tanulni, és ez azzal jár, hogy sok hülyeséget elkövet az ember. Például lefekszik a menő gitárossal és csodálkozik, hogy nem telefonál egy hét múlva se:) Jó, egy felnőtt, főleg középkorú nő már hülye, ha ilyet csinál. Te nem a szűzlányokról beszéltél, de én igen, arról, hogy ezeket előbb meg kell tanulni. Vagy mástól, vagy a saját hibájából.

Lesarkítod kicsit a kérdést, mintha csak az a két eset létezne, hogy megismerek valakit, hogy milyen a szexben, vagy pedig belenézek a pénztárcájába. Elég sok szó esett már ezen az oldalon a csajozási technikákról, hogy mire buknak a nők. Ezt nem kellene leegyszerűsíteni arra, hogy a gazdag palikra. A státusz, a férfiasság sokmindenben megnyilvánulhat. Ha csak a pénz számítana, ezek a technikák sem érnének sokat (shit teszt, és hasonlók). Na és ha egy férfi ilyenekre odafigyel, hogy milyennek mutatja magát a nő előtt, az vajon nem taktikázás? Szerintem nincs ezzel baj, mindenki igyekszik vonzónak tűnni a másik nem felé.

Az a baj, hogy nem ugyanarról beszélünk. Vannak számító nők, akik tudatosan a férfi egzisztenciáját nézik csak, élvezik, hogy a szépségükkel hatalmat gyakorolnak a férfiak felett és visszaélnek vele. Vannak, akik túlbonyolítják a kapcsolatot, rettegnek, hogy ha őszinték lesznek, akkor nem fognak kelleni, mert rájuk un a férfi, és ezzel elrontják az egészet. Vannak, akik nem elég gerincesek ahhoz, hogy megmondják a férfinak, hogy nem tetszik nekik és hagyják, hogy fusson utánuk. Meg olyanok, akik sokszori hibázás után sem tanulnak, naivak, és mindenért a férfiakat hibáztatják. De azért van sok normális nő is, akik nem akarnak kiszúrni senkivel, csak szeretnének ismerkedni és próbálják elkerülni a csalódást.

Én egyébként nem tudom eldönteni ránézésre, hogy le akarok-e feküdni valakivel. Ha már egyszer-kétszer beszéltünk, akkor igen.

Alter Ego
Szerkesztő

Oké, eddig is tudtam, hogy sokszínűen látod az embereket, és nem szoktál klisékben gondolkodni, de még a te egyik mondatod is, (amiben arra utaltál, hogy a férfiak sem “fair” módon járnak el) egyfajta negatív sztereotipiát tartalmazott. Én csak erre “ugrottam”, mivel egyébként is az egyik vesszőparipám az a – szerintem szükségtelen – női önvédelmi pozíció, amit többnyire “a férfiak szemétségével” szoktak indokolni.

Lényegében annyit szerettem volna mondani, hogy bár nyilván létezik olyan eset is amikor csak a könnyű hódítás a férfi célja, általában nem vezérli őket taktikus, unfair szándék. Pont annyira tudják, vagy éppen nem tudják előre megítélni a kapcsolat hosszú távú esélyeit, mint amennyire a nők. A természet által kiosztott szerepek szerint ők a kezdeményezők, meg is teszik az első lépéseket, de ha menet közben kiderül, hogy mégsem működtethető hosszútávon a kapcsolat, akkor az nem azért van “mert minden férfi egy disznó”…

Sőt még a csajozás trükkjeiről szóló randiguru tippek sem azért vannak, hogy segítségükkel a galád férfiak minél több gyanútlan nőt verhessenek át, foszthassanak ki “biológiai vagyonából”, hanem a céljuk többnyire az, hogy kapcsolatteremtései zavarokkal küzdő férfiaknak mutassák meg, hogy milyen módon vehetnek részt az addigi kudarcaik helyett valamicskével több eséllyel a nagy “húspiaci versenyben”…

Egyébként (már ha érvényes itt saját tapasztalatra hivatkozni, mert mi másra is lehetne) az én és a férfi barátaim tapasztalatai szerint legalább fele arányban a nők lépnek ki rövidtávon az éppen csak bimbózó kapcsolatokból… Talán hihetetlenül hangzik a nők számára, de sok olyan férfi pofára esésről is szót lehetne ejteni, amikor a jó kezdés után teljesen érthetetlen okból azon veszik észre magukat, hogy a vonal másik végén valamiért nem akarják fogadni a hívásukat. Csak ugye a férfiak nem szeretnek ezzel büszkélkedni, mert nincs is kéznél semmilyen olyan divatos önmentő sztereotípia, amivel mindent magyarázni lehetne. A “minden nő kurva” valahogy fele annyira sem hangzik jól, mint a “minden férfi csak szexet akaró disznó”.

daphne
Olvasó
daphne

Félreérthetően fogalmaztam valószínűleg, nem csoda ha “ugrottál” rá. Csak arra gondoltam, hogy az ismerkedésnél, amikor imponálni akar az ember, a nők is annyira viselkednem “nem fair” módon, mint a férfiak, ezen meg azt értem, hogy igazából egyik sem igazságtalan vagy aljas.

Nem gondolom, hogy a férfiak általában rosszabbak a nőknél, éppen ezt próbálom hangsúlyozni, hogy egyszerűen csak nem teljesen ugyanazt várják egy kapcsolattól. Normális esetben, ha nem cinikus, számító emberekről beszélünk, csak annyi szokott történni, hogy félreértik a másikat, mert magukból indulnak is, és ezért gondolják, hogy a másik “szemét”. Tudom, hogy a férfiakat is bántja, ha a nő egyszer csak szó nélkül lelép.