A Bibliai hivatkozások értelmezése: elöl az adott könyv nevének rövidítése található. Például a Kivonulás (Kiv) könyvéé. (Minden Biblia leközli a könyvek nevének rövidítését, de itt első esetben jelölni fogom, mely könyvről van szó.) Ezután a fejezet száma jön. Ha vessző van utána, akkor a következő szám a kezdő sor sorszámát jelzi, kötőjellel jelezve a befejező sor számával. Pl. Kiv 3, 1-15 szerint a Kivonulás könyvének 3 fejezetének 1-től 15-ig soráig tart az olvasandó szöveg. Ha nincs vessző, akkor a teljes fejezet értendő a szám alatt, esetleg kötőjellel van jelezve az olvasandó fejezetek száma. Pl. Kiv 7-11 a Kivonulás könyvének 7,8,9,10,11 fejezetét jelzi. A következő jelzést példával magyarázom: Kiv 4, 1-5. 10-17 a Kivonulás könyvének 4 fejezete első öt, és tizediktől tizenhetedik soráig olvasandó szövegrészek értendők. Ennyi. Kicsit bonyolult, de gyakorlással elsajátítható. ;-)
A három pátriárka élete két fontos eseményt köt össze: Ábrahám és családja megtelepszik Kánaán déli részén, illetve az idegenbe szakadt József hívására a törzs átköltözik Egyiptomba.
Izsáknak két fia születik: Ézsau és Jákob. Izsák Ézsaut szereti jobban, ám Jákob elorozza bátyja atyai áldását. Ennek akkoriban nagyon nagy jelentősége volt, az atya tulajdonképpen Isten áldását közvetítette! (A férfi, aki a családfő, a család bírája és papja volt.) Érdekes ellentmondás: az igaz Isten az áldást csalással megszerző Jákobot választja, őmellé áll? Vajon miért történt így? Nem lehetett volna Jákob az elsőszülött? Rejtély. De Jákobnak meg kell fizetnie csalása árát: menekül és vezekel. Hosszú ideig él távol otthonától és őt is becsapják. Erről később.
Kicsit ugorjunk vissza az időben: Jákob első csalásához. Mert kétszer gáncsolja el a bátyját. (Neve egyik jelentése is ez: csaló.) Először Ézsau elsőszülöttségét orozza el, egy tál lencséért, (Teremtés könyve 25, 27-34) majd most az atyai áldást anyja parancsára! (Teremtés könyve 27,8 A Szent Jeromos Bibliatársulat 1999-es kiadása egyértelműen a „parancs” szót használja.)
Ezt a második csalást a Teremtés könyve 27, 1-40 írja le, Rebeka parancsától, a kivitelezésben nyújtott segítségétől egészen Ézsau fájdalmas könyörgéséig atyja iránt, hátha van számára is áldás. Persze már nincs.
Jákob menekülése közben szent helyen pihen meg: ott, ahol Ábrahámnak először jelent meg Isten. Álmot lát, a kinyilatkoztatás folytatódik. Létra jelenik meg neki, melyen angyalok járnak le és fel, és Isten megújítja atyjának tett ígéreteit, valamint biztosítja védelméről. (Teremtés könyve 28, 10-22) Jákob visszatér atyja szülőhelyére, Hárán környékére. Szolgál hét évet szerelméért Ráchelért, de most őt csapják be: Leát, Ráchel nővérét kapja feleségül. Szolgál újabb hét évet. (Gondoljuk meg, a nő már tizennégy évvel idősebb, mint megismerkedésükkor. Nagyon szerethette.)
Idővel Isten jelez Jákobnak: hazatérhet. Útközben egy este találkozik az Úrral, és hajnalig küzd vele. Ekkor elnyeri áldását, és a neve ezentúl: Izrael (Isten harcol). Vajon miért e harc? Nem tudta volna Isten Jákobot egyszerűen megáldani? Szerintem a válasz hasonló, mint Ábrahám esetében, amikor Isten két angyalával meglátogatta, és lehetőséget biztosított neki, hogy vendégül lássa. Ezúttal tiszteli Jákob férfiúi mivoltát, és esélyt ad neki, hogy megharcoljon és kiküzdje az áldást. (Teremtés könyve 32, 23-33)
Jákobnak tizenkettő fia született feleségeitől. A tizenkettő fiú Izrael tizenkét törzsének névadója. E fiúk egyike, József, álmot kap az Úrtól, melyben jelzi, hogy testvérei vezetője lesz. Ezért testvérei megharagszanak rá, és meg akarják ölni. Végül eladják rabszolgának. (Teremtés könyve 37, 2-35) József Potifárnál szolgál (aki magas rangú egyiptomi tisztviselő), és annak visszautasított felesége (aki bosszút áll, mert nem tudja Józsefet elcsábítani) börtönbe juttatja. A fáraó szabadítja ki, miután József hét bő, aztán hét szűk esztendőt jövendöl meg a fáraó álma alapján. Okos gazdálkodással hatalmas tartalékokat halmoz fel, és a környező országokból Egyiptomba mennek az emberek élelmet vásárolni. József testvérei is, akikre testvérük először rájuk ijeszt, ám aztán felfedi magát nekik, és megbocsát. A zsidó nép kicsiny magja Egyiptomba költözik. (Teremtés könyve 42-45)
Zoli
Érdekesek ezek az ellentmondások, mint Jákob történetében is, tele van velük a Biblia. Valahol olvastam olyan véleményt, hogy éppen ezek bizonyítják, hogy a Bibliát nem csak úgy kitalálták, mert akkor nem hagyták volna meg benne ezeket a számunkra érthetetlen, logikátlan elemeket.
Szerintem logikátlan elemeket sok kitalált dologban lelhetünk.
A mesék például logikusak, a saját világukon belül.
Popper Péter írt olyan véleményt, hogy számára is ez bizonyítja a Biblia hitelességét (mármint, hogy nem néhány zsidó pap leült, és kitalálta az egészet), hogy belső ellentmondásai vannak. Azt gondolom, ez bizonyítja, hogy akik leírták, komolyan vették, és számukra tényleg Isten tetteiről szólt. Nem tanmesét akartak írni, hanem a tapasztalataikat és az ahhoz kapcsolódó hitüket rögzítették.
Azért hihetetlen, hogy egy nép ilyen nyíltan dicsekszik legendás őseinek bűneivel. A testvérét kisemmiző Jákob. Utána az uzsorás József, aki kihasználva Egyiptom népének éhezését megszerzi mindenüket.