Egy cikkre szeretnék reagálni: “IT fenegyerekek feminista kereszttűzben” – egyszerűen túl sok gondolatot indított el, hogy kommentbe írjam. Szubjektív, őszinte írás lesz, tessék elfordulni, ha valakinek ez nem okés.
Kezdjük ott, hogy van két sztereotípia, amiről igazából mindenki tudja, hogy igaz, csak nem illik beszélni róla. A nők sokkal rosszabbul vezetnek, és sokkal rosszabbul programoznak. Slussz. Lehet, hogy van egy nő, aki egy másik férfinál jobban programoz, sőt, biztos, hogy lehet olyan N nőt és F férfit találni, melyre ps(F)<ps(N), ahol ps=programming skills, és igen, vezetésre is megoldható ugyanez. De általánosságban, döntő többségben ég és föld a két nem teljesítménye. Meg lehet indokolni, hogy miért; a nők mindig meg is indokolják. De amit nem lehet csinálni, az az, hogy megindoklás után még le is tagadjuk. A feministák persze ezt csinálják – hiába. A tények makacs dolgok, hogy klasszikust idézzek.
Mielőtt bizonyítékot kér tőlem valaki: nos, én azt mondom, bizonyítson a másik oldal! Kérdezzétek meg a női taxisokat, hivatásos női sofőröket, hogy mit látnak az utakon! Nekik egyértelműen azt kellene mondani, hogy a képességek azonosak férfi és nő esetén, igaz?… Ha másért nem, hát női szolidaritásból. Elmondjam, mi a véleményük? Őrjöngenek attól, hogy milyen bénán mennek a nők, nagyon jól tudják, mire gondolok, amikor az óvatos kérdésemet felteszem, és csak tisztességből teszik hozzá, hogy szégyen, hogy ezt kell mondaniuk. Persze, van hülye férfi is, igen, de azért össze se lehet hasonlítani a két nemet. Sokszor már az autó mozgásából látszik, hogy nő vezeti. Ahogy sávot vált, ahogy reagál, ahogy elbambul és észbe kap… egyszerűen van, amikor anélkül is tudod a nemét, hogy megnéznéd.
Ami az IT-t illeti, még csak ilyen messzire se kell mennünk, mert én magam is sok-sok évet programoztam, jól ismerem a szakmát, és jónak számítok benne. Első kézből mondhatom, hogy a nők nemhogy “alulreprezentáltak”, hanem egész egyszerűen fehér hollók. Mégpedig azért, mert nem értenek hozzá, bonyolult és érdektelen nekik az egész. Azt, hogy ezen változtatni kellene, az utóbbi években találták ki, amikor rájöttek, hogy sok pénz van benne (milyen érdekes!), addig büszkén hülyézték le az informatikusokat, amint arra az eredeti cikk is utal. Biztosak voltak benne, hogy semmire sem viszi az életben egy betűrt flanellinges kockafejű idióta, úgyhogy ő is, a szakmája is érdektelen. Most? Most fordult a kocka, kényelmes munkahelyek, szakmai megbecsülés, sok pénz övezi őket – hohó, oda akkor be akarnak menni a lányok is! Az nem ér, hogy csak a kék sapkások mászókázhatnak.
Namármost ha van iparág, ami tárt karokkal fogadná a csajokat, az éppen az IT.
Az a néhány nő, aki tényleg jó a szakmában (még akkor is, ha annyira nem jó, csak egy kis rásegítéssel), az minden informatikusnak drága kincs, és mindenki igyekszik jobb képet festeni róla, mint ami a valóság. A férfi programozók imádják a női programozókat – végre valaki, akivel lehet beszélgetni erről a gyönyörű szakmáról, és közben NŐ, te jó isten, ez túl szép, hogy igaz legyen!… Méghogy “kitaszítja” a közösség a nőket. Az eszem megáll, kizárólag olyan ember írhat le ilyesmit, aki még életében nem látott közelről szoftvercéget.
Csakhogy a nők többnyire nem teljesítenek jól. Nem szeretnek gondolkodni, fárasztja őket, és rideg, kiábrándult, hangulattalan dolognak tartják az egészet. Muszájból írnak programot, muszájból foglalkoznak a hibákkal, lusták és nyűgösek, fejfájásra meg ilyen-olyan tünetekre panaszkodnak, kibújnak a neheze alól. Az egyetlen, amit az ipar ténylegesen használni tud, az a szépérzékük: ez tényleg van nekik. Ezért rengeteg a női designer, és ezért szereti a cég, ha sok a designer, mert akkor sok a nő az irodában. Meg még talán van az ügyfélszolis, meg a könyvelő, meg a HR-es. Aztán ezzel kész. Programozónak nagyon ritkán lehet őket felvenni, jobb újraírni azt a kódot, amit ők előállítanak.
Ó, bocsánat, udvariatlan vagyok?
A világ nem udvarias, hölgyeim. Amit megírtok, annak futnia kell. Újra és újra szembejön az a női gondolatmenet, hogy “nem lehet az olyan bonyolult, amit sokan csinálnak”, és aztán ott a döbbenet, hogy de igen, az nagyon bonyolult. A nő valahogy mintha azt gondolná, hogy valaki attól szoftverfejlesztő, ha “olyan szoftverfejlesztősen öltözik”. NEM. És nem is attól, hogy az van a diplomájára írva. A programozók kiskoruktól kezdve érteni és használni akarják a számítógépeket, és érdekesebb nekik, mint kimenni a térre labdázni, attól lesz ilyen szép fehér színük. Sok-sok év előnyre tesznek szert, amíg ti sminkelni tanultok, más fiúk pedig motorozni, bokszolni, nőt felszedni, ugyebár. A programozók elborult művészek, nem fogjátok tudni őket “utolérni” meg “lehagyni” abban, amit 20-30 éven keresztül csináltak!
A programozás nagyon bonyolult. Szarul persze ma már könnyű csinálni, könnyű elkezdeni, könnyű HELLO WORLD-öt írni, de ami a lényege, ami a szépsége, azt nem fogjátok akarni megérteni! Ha igen, mutassátok meg, szeretni fogunk érte, mert a programozó általában nagyon okos, és a nagyon okos nő általában szexi, már csak az esze miatt is. Mutassátok meg, milyen jók vagytok! De nem mutatjátok, se eddig, se most, se ezután – mert nem vagytok jók benne. Az IT-sek ezt tudják és értik, és egyáltalán nem haragszanak érte.
Akik itt haragszanak, azok a feministák. Már megint, továbbra is, sokadszor is. Hogy milyen alulreprezentált a női nem az IT-ban. IGEN, AZ!… És ezt kénytelenek lesztek elfogadni, kedves nőfasiszta barátaink, ugyanis a munkahelyeket nem úgy osztják, hogy “na, ki szeretne pénzt keresni”. A világ nem játék, a szakmák nem viccből vannak, és ha valahová nem vesznek fel valakit, az nem azért van, mert “nem szeretik”, vagy “nem feküdt le a főnökkel”, hanem azért, mert nem alkalmas. Nem vagytok mindenre alkalmasak. Ez egy olyan szakma, amire például nem, vagy csak elenyészően ritkán. Amit itt csinálni kell, az nektek nem tetszik, csak az ellenértéke. Akkor meg ne gyertek ide! Mi szeretjük csinálni, és jobbak vagyunk benne. Tanuljatok meg ezzel együtt élni.
VAGY mutassátok az eredményeiteket! Próbáljatok egyszer az életben nem zsarolással, nem fenyegetéssel, nem hazudozással, nem szívszaggató történetekkel meg hasonlókkal nyerni! Mutassátok a női codereket, akik demókat csinálnak, szépen kidolgozott programokat fejlesztenek, és úgy értik az oprendszer működését, mint azok a fura szemüveges 16 éves kockafejű srácok! Mi hiányzott hozzá? Kirekesztették a lányokat … honnan is? OTTHONRÓL? Ahol a programozók nagy része megtanulja a szakmát? Mert bizony, nem a munkahelyen tanulják meg, és nem is az iskolában! Otthon, hobbiból csinálják, gyöngyfűzés helyett. Ki tartott vissza titeket annak idején? Bizonyára a gonosz patriarchátus nyomta a kezetekbe a damilt keyboard helyett! Bizonyára az is a programozók hibája, hogy akkor nevettetek rajtuk – milyen hülyék ezek, hogy folyton a gépnél ülnek! -, most meg irigylitek a pénzüket.
Legalább tanuljatok meg vezetni, nehogy elüssétek őket.
No igen. A tőled megszokott módon ismét a mélyebb lélektani rétegeket boncolgattad. A nők mozgatórugóira koncentrálva nekem is az tűnik kézenfekvő megoldásnak, hogy általában eredendően érdektelenek a terület iránt. Csakhogy akkor a gender-ideológia terén is kilóg a lóláb, ahogyan fejtegettem egy másik hozzászólásban is.
Egyébként igazad van: Bárcsak minél több tehetséges programozó csajt láthatnánk! Valóban az intellektuális izgalom netovábbja lenne…
Először is köszi a képet :)
A másik, hogy igen, mindenhol kilóg a lóláb, ugyanis a női hormonháztartás teljesen más dolgokért jutalmaz, mint a férfiaké. És ezt mindig is tudták, és mindig is az volt, hogy a nő a réten a pillangók között a nyalókával, a férfi a sziklaszirten a naplementében a gépfegyverrel, de persze mindezt folyamatosan rákenik a szocializációra. Biztos csak azért ilyenek, mert ilyenekké tesszük őket, mi? Az, hogy a gyerekszüléshez jobban megy a pillangó, mint az AK47, az mindegy, az mérési hiba, érted. Akkor is, márpedig ugyanolyanok vagyunk, és persze ha ez megvan, akkor jön az, hogy a nők mindenben jobbak, a pasik le vannak maradva. A két szál ráadásul párhuzamosan is tud futni, az ellentmondás senkit sem zavar, miért kellene törődni vele, ha egyszer nincs rajta ciklámenszínű brokátmasni?
A női teljesítményt a nők ugyanúgy értékelik, mint a férfiak a férfiteljesítményt. Joggal kérdezik, hogy “akkor mi a különbség?”, hiszen a világ nekik így szimmetrikus. Nem látnak el az objektív síkig. Nem léteznek számukra megmásíthatatlan tények, MÉG A TUDOMÁNY SZINTJÉN SEM hajlandóak végső igazságokat elismerni. Ez tényleg így van, ezt nem túlzásból mondom! Képtelenek azt mondani, hogy kétszer kettő MÁRPEDIG négy, mindig ott van egy kis kivezető út, egy beszűrődő fénysugár, hogy hátha egyszer ki lehet törni ebből a szabályból, és öt lesz. Vagy három. Vagy négy ugyan, de nem úgy értve. Vagy kiscica. Vagy az is lehet, hogy a kérdésnek eleve nincs értelme. Mindegy, csak ne már megint az legyen, hogy “négy”, mert az már olyan uncsi.
Ha pedig objektív igazság nincs, akkor miben vagyunk jobbak?
Ők elismerik magukat, mi elismerjük magunkat, és kész. És akkor egyszer csak kibasztuk az ablakon az összes eredményt, a gőzgéptől a részecskegyorsítóig, mert “az mindegy”. Meg “olyat a nők is tudnak, csak több eszük van, mint ilyen faszságokon agyalni”.
Na én ezen kúrom fel magam rendszeresen. Ezúton is bocs :)
Nincs mit. No igen, a logika hiánya sokaknak képes felkorbácsolni az indulatait. De addig szerintem nincs gond, amíg ezek az indulatok ehhez hasonló, remek cikkekben szublimálódnak. :)
Na igen, az egésznek az a kulcsa, hogy a valódi programozók az esetek 95%-ában szabadidejükben tanulják a dolgot autodidakta módon. Ergo a nők nem lehetnek kizárva belőle, mert az audidakta út mindenki előtt pontosan ugyanannyira áll nyitva.
Kíváncsi vagyok mikor tesz le egy női programozó(csapat) valami olyasmit az asztalra, mint a Debris [179kbyte] vagy a .kkrieger [96kbyte]…
Jók a példák! Mindkét szoftver olyan algoritmikus, procedurális modellezése a valósághű látványnak (és hangnak), ami elképesztő információ tömörítést tesz lehetővé, viszont ugyanolyan elképesztő matematikai felkészültséget és találékonyságot igényel. A lényeg nagyjából az, hogy nem képet és hangot tárolnak, hanem azokat leíró függvényeket agyalnak ki. Enélkül, szokásos pixel alapon egy-egy ilyen “világ” csak több ezerszer annyi információval lenne leírható. Tényleg komoly képességeket és sok-sok éves előtanulmányokat igényel a dolog.
És érdeklődést.
Ott van a baj.
Fú, a kkrieger kőkemény! Nekem is a Debris az egyik kedvenc, meg a Binary Flow
Akit érdekel a téma, most volt erről (a demosceneről) egy film, indult a Varsói Filmfesztiválon, ingyenesen letölthető.
ez nagyon jó cikk, mégis hiányzik belőle egy varázsszó:
az igazi programozó ott kezdődik, aki egy picit sem figyel a környezetére, hanem “elfelejtve étkezni” végkimerülésig koncentrál a megoldatlan problémára… Nos az előző cikkben a csaj a környezetre panaszkodott, innentől nincs miről beszélni. Nincs programozó feje, hanem feministafeje (hibakereső és generáló, hibamegoldó helyett) van, ebben a szakmában az meg biztos bukás.
az igazi programozó ott kezdődik, aki egy picit sem figyel a környezetére, hanem “elfelejtve étkezni” végkimerülésig koncentrál a megoldatlan problémára…
Ez minden megszállottra igaz, mindegy mivel foglalkozik…
De mindenesetre a férfiakra jellemző viselkedés.
Egyébként a programozás mindig kreatív munka? Én nem tudom, nem vagyok programozó, de szinte minden munkának vannak “favágós” részei.
Ami a munkahelyi viselkedést illeti, egyszerűen vannak nők, akikkel szemben megengedik maguknak a férfiak, hogy bunkók legyenek, és vannak olyan, akikkel szemben meg nem. Szóval erről a nő is tehet. Meg aztán vannak olyanok, akik minden apróságot sértésnek vesznek. Ha bók, akkor az meg zaklatás nekik.
Én úgy mondanám, hogy van, amikor kreatívabb, és van, amikor kevésbé az. Favágó nem nagyon tud lenni, mert akkor az nem programozás: pont az a lényege, hogy ha már valamiből három van, azt már nem kézzel csinálod, hanem írsz rá valamit. Makrót, scriptet, komplett programot, amit éppen kíván a dolog. A minimum, hogy ha hat egymást követő lépést mindig ugyanúgy meg kell csinálni, akkor egy MacroMaker vagy egy KeyManager jellegű programmal összehozol rá egy automatizált megoldást, rákötöd egyetlen billentyűre, és onnantól csak azt használod – tipikusan a paintshopban voltak ilyen “méretezd át, alakítsd szürkeárnyalatosra, mentsd el PNG-ben, csukd be” jellegű mozdulatsoraim, amik 10-12 billentyűből álló szekvenciák voltak, és feláldoztam rájuk az F1-et arra az időre. Tehát a favágás automatizálása = a kreatív munka egy formája.
De minden tisztességes webfejlesztő ír például magának modulokat a portálgenerátorba, VAGY saját portálgenerátort.
Ahogyan Borisz prezentálta itt fent, a kevésbé kreatív dolgokat úgy változtatja kreatív feladattá a vérbeli programozó, hogy elkezd rá “világmegváltó” egyszerűsítő megoldásokat kiagyalni. ;)
Szerintem az az áldásos megközelítés működteti a programozót, hogy mindent megtesz azért, hogy nehogy repetitív, unalmas munkát kelljen végeznie (neki és bárki másnak) a számítógépen. Azért, hogy ezt az agyrémet elkerülje, néha még repetitív, unalmas munkát is hajlandó végezni. ;) A lényeg, hogy nehogy már (értelmetlenül) dolgozni kelljen! :D
Egyébként csak személyes megélés kérdése, hogy milyen feladatot érez az egyik vagy a másik programozó favágásnak. Aki az első könyvelő programot készíti, annak valószínűleg nagy intellektuális kihívás, izgalom, aki a harmadikat gyártja megrendelésre, az már lehet, hogy unja egy kissé.
A fenébe, mennyi lelkes programozó van itt. Csak nehogy valaki rájöjjön, hogy igazából a számítógépeinkbe vagyunk szerelmesek, és akkor nyilvánvalóvá válik a “nőgyűlöletünk” is, egyben természetesen az antifeminizmusunkat oka is. Isten mentsen minket ettől! Szóval psszt! :D
:)) Na igen, lehet, hogy a programozók főleg férfiak, de valahogy a “számítógép buziság” mégsem igazán férfias tulajdonság. Vagy legalábbis nem az a fajta, ami vonzza a nőket.
Az analitikus gondolkodás nem szexi, nincs benne semmi spontán vagy romantikus. Olyan mint a sakk. A sakk-szakköröknél sem láttam még női rajongótábort, olyasmit mint egy rockbandánál…
Persze ez a programozóknak gyászos. Az a helyzet, hogy ilyen az élet. Ha változtatni akarnak a sorsukon, akkor magukon kell munkálkodniuk. Attól, hogy valaki jó programozó, még a “civil életében” lehet spontán és romantikus, így a probléma áthidalható. Mondjuk hosszútávon nehezebb, mert nem nagyon lehet arról beszélgetni, hogy mi volt a munkahelyen :D
Alapgond, hogy az intelligens és logikus férfiak azt hiszik, hogy ésszel és logikával majd megoldják a nőgondokat is, de ez – a hagyományos megközelítésben – lehetetlen. Szerencsére itt a “game”, ami pontosan erre való: az értelmes pasiknak eszközöket ad csajozáshoz. Csakhát ahhoz külön hajlandóság kell, hogy valaki felismerje és elfogadja, hogy a nőzésnek is lehet “tudománya”. Mindenesetre egy intelligens férfi – ha félre tudja tenni a sértettségét, amiért a menő csajok a bunkó gitárosokat választották helyette – felhozhatja magát tanulással arra a szintre, hogy eséllyel induljon az említett gitárosok mellett.
Mondom, hogy “psszt”! Meg kell tanulni titokban tartani, hogy az ember az analitikus gondolkodás híve. :D Egyébként meg ilyen formán semmilyen “munkaholizmus” (workoholism) avagy karrierizmus nem szexi egy férfiban. Mert ugye a “számítógép buziságot” nyugodtan felfoghatjuk az unatkozó elme játékosságának, nagyadag intellektuális becsvágynak, és ebből mintegy mellékesen származó karrierizmusnak. Egy furcsa ellentmondás ez, mert azért azt hiszem a nők mégiscsak nagyon is vonzónak tartják az intelligenciát és a törekvést. Talán annyi kitétellel, hogy feltéve, hogy társul némi vagánysággal is. Amint az a vitaindító cikkben és borisz cikkében is kifejtésre került, hamar fordulhat “a kocka” és az unalmasnak tűnő, nem túl férfias figurából a nők szemében is hirtelen érdekessé váló “menő férfi” válhat. Egyébként a feminista haragra talán az is okot adhat, hogy ezek a férfiak a korábbi meg nem értettségükért néha talán törlesztenek is egy kicsit.
Egyébként Dean gondolatai megszívelendőek bárkinek, aki hasonló helyzetben érzi magát és még nem jutott túl a probléma megoldásán. Nagyon érdemes az efféle férfiembernek megtanulnia futtatni a saját hardverén egy “menő gitáros szimulátor” nevű programot. :D
Lényegében ugye, erről szól a “brogrammer” mentalitás. És mint láthatjuk ez tényleg megtanulható és működtethető olyannyira, hogy képes akkora értetlenséget szülni, mint amit a vitaindító Times cikkben láthatunk.
Nem az analitikus gondolkodással, pláne nem az intelligenciával van baj. De ezek mellé tényleg kell valami magabiztosság, “menőség” is. Különben csak olyan lesz a programozó, mint valami bogaras tudós. Lángelme meg minden, de kinek kell:)
A másik baj, hogy nincs mivel eldicsekednie, mert csak az fogja megérteni, hogy milyen zseniálisat alkotott, aki maga is programozó. Mindenki más csak annyit lát, hogy “már megint a hülye gép előtt ül”.
De van a programozói létnek olyan vetülete is, amit nem lehet kódolni. Pl az ügyfél kéréseit sokszor át kell alakítani a program számára emészthető formátumba. Vagy amikor a tisztelt ügyfél küld táblázatot, de mindig egy kicsit másképp néz ki. Vagy ha csak jönnek az hibaüzenetek és a feladat az, hogy találd meg a hibát. Szóval lehetne sorolni a feladatokat, amelyek személyes beavatkozást követelnek meg a programozótól.
Tessék, itt van egy óránként 8 dollárt fizető IT meló hölgyeknek!!!! :)))))))
Maneesh Sethi, a szabadúszó programozó, blogger, publicista megunta, hogy a munkaidejének nagy részét a közösségi oldalak böngészésével tölti, így feladott egy hirdetést a Craigslist nevű hirdetési oldalon. A szöveg szerint olyan embert keresett, aki ott ülne mellette (közben végezheti a saját munkáját is), és gondoskodna róla, hogy a munkájával foglalkozzon. Ha a jelentkező azt látja, hogy Sethi nem dolgozik, akkor a feladata szerint rá kell kiabálnia, vagy le kell kevernie neki egy pofont. A hirdetés feladása után rengeteg levél futott be, akik közül egy lányt választott – 8 dollárt fizetett óránként a szolgálataiért.
http://subba.blog.hu/2012/10/24/alommelo_pofozzal_ha_facebookozom
Ez valódi perverzió! Ennek a feléért találhatott volna egy bokszoló növendéket is…
És az legalább igazán “ütős” lett volna! ;)
De hát még egy vérbeli mazochista is megválogatja, hogy kitől akar pofonokat kapni. ;)
Sajnos amit ez a cikk leír, az igaz. Legyenek akármennyire is feministák a nők, akkor sincs olyan logikájuk mint a férfiaknak. Magolni kétségtelenül jobban tudnak, de logikusan gondolkodni nem. A programozáshoz pedig ez kell.
A múlt héten olvastam ki a Pánikológia c. könyvet. A kötet döntően a média és a jó nép kapcsolatát mutatja meg, és bár 2006-ban adták ki, a sok-sok gyakori félelmek (mint a terrorveszély, járványok, UFO-k :stb) között ott található a férfi-nő fizetési különbségek is, amelyet oly’ gyakran emlegetnek a feministák. Nos, bár a példaként szolgált tanulmányok elavultnak tűnhetnek (bár az is igaz, hogy ennél sokkal súlyosabb témák esetén, mint az üvegházhatás egyes következményei, akár 10-15 éves adatok alapján dolgoznak az okosok), de szembetűnő, hogy a nyugat-európai országokban is döntően teljesen logikus módon alakultak ki a bérkülönbségek:
– Ha a nő terhesség illetve gyermeknevelés miatt szabadságra megy, nyilvánvalóan ki fog maradni a ranglétrán való emelkedésről, hiszen azon csak szorgalommal, kitartással és persze jó munkával lehet fokozatosan feljebb jutni. A vállalatvezető egyszerűen nem fog ugyanúgy értékelni az otthoni teendőktől felszabadult, újra munkába álló kismamát, mint egy túlórázó férfit.
– A feministák tökéletesen elfelejtik megemlíteni, hogy MILYEN szakmában van alacsonyabb fizetése a nőknek a férfiakkal szemben, mert nem meglepő módon nagyon jól körülhatárolható, hogy a két nem képviselői hol fognak túlsúlyba kerülni (pl: az informatika terén 250%-al(!) több férfi van, mint nő, míg férfi ápolóból vagy titkárból nem sok akad), így egyáltalán nem nehéz aránytalanságokat felfedezni.
– A nők döntő része zsigerileg kerülik a konfliktust, sokkal kevésbé hajlandóak a kockázatvállalásra, ez pedig az evolúció miatt van, mivel nem volt tanácsos az ételt adó főnökkel kötözködni, ha nem akart a gyerekkel együtt a jégkorszaki szabad ég alatt halálra fagyni, így nem csoda, hogy a fizetésemelésért sem fognak annyira nagyon az irodába menni még akkor sem, ha azt amúgy megérdemelnék.
Ezekből adódóan nincs semmiféle jogi akadálya Nyugaton a bérek kiegyenlítésének, csak és kizárólag a józan ész miatt fordulhat elő a nő számára előnytelenebb helyzet. Felhívni természetesen felhívhatják rá a figyelmet, ám törvényi úton kvótázással vagy az elvégzett munkától teljesen független fizetéssel “megoldani” nem szabad.
Egy hónapokkal ezelőtti vitában idéztem a vonatkozó statisztikai adatokat, amelyek egyértelműen bizonyítják, hogy a feministák által agyonpropagált női bérhátrány mennyire nem felel meg a valóságnak, különösen Magyarország vonatkozásában. Lásd az alábbi linken:
http://www.ferfihang.hu/2012/05/13/mire-jok-a-ferfiak/#comment-3345
A programozás nekem is uncsi lenne, de hát nekem ronda hisztis, sértődős feminin lelkem van. (Höhöhö… Igaz, Alter?)
Arra viszont emlékszem, amikor évekkel ezelőtt Budapesten jártam egy barátnőnél, aki programozó sráccal járt. Nevetve mesélte, hogy képzeljem, a srác szabadnapján beugrottak a céghez, mert valamire kíváncsi volt a fiú… Nem ragozom, délelőtt kb. tíztől nagyjából éjfélig ott voltak, a srác dolgozott valami problémán ezerrel. A csaj a barátnőjével dumált, kaját vettek, nagyjából elvoltak. Lenyűgöző a srác megszállottsága, és elismerésre méltó a csaj türelme és kitartása, mindazonáltal már nincsenek együtt. Talán a magánélet hiánya miatt. Vagy nem tudom.