A Tv2 Tények című műsorának felzaklató videofelvételét csak erős idegzetű olvasóinknak ajánlom. Félóra alatt 120-szor pofozott meg négy gyereket egy kínai óvónő. A történteket a biztonsági kamerák teljes egészében rögzítették. Egy másik óvodapedagógus különös kegyetlenséggel ledobott a földre, majd megrugdosott egy kislányt, amikor az nem fogadott neki szót. Egy harmadik óvónő pedig több száz képet töltött fel az internetre arról, ahogyan szadista élvezettel kegyetlenkedett gyermekekkel, az egyiküket például fülénél fogva emelgette, másokat ragasztószalaggal megkötözve kínzott meg, míg egy másik gyermeket egy szemetesbe dobott.
A feminista propagandának köszönhetően az utóbbi időben jelentős mértékben megszaporodtak a vádak a férfiak erőszakosságával kapcsolatban. Mivel ezek a férfiellenes szólamok a nőket mindig áldozat szerepben, a férfiakat pedig erőszaktevőként mutatják be, ezért ennek ellensúlyozására kénytelenek vagyunk ezen a helyen időről-időre bemutatni azokat a tényeket, eseteket, amikor a legendás női empátiának nyoma sincs, amikor a női erőszak és kegyetlenség álarcok nélkül, a legalávalóbb formáiban, akár a gyermekeket sem kímélve tombol. Bár a Tv2 híranyaga a kínai óvónők képzetlenségét teszi felelőssé a sűrűn előforduló óvodai gyermekbántalmazásokért, azonban ezzel szemben egyértelműen adódik a kérdés, hogy a szakképzettség hiánya már önmagában törvényszerűvé teszi a gyermekbántalmazásra való hajlamot? Sajnos le kell szögeznünk, hogy a családon belül elkövetett gyermekbántalmazások jelentős részének elkövetője ugyancsak nő.
Erről nem beszélnek, mert cáfolja a propagandát, rossz színben tüntet fel, sokat kéne magyarázni, ciki is, sok is egyszerre, a férfiakra is csak nagyon necces bukfencekkel lehetne tessék-lássék rákenni, tehát az egész igaziból NINCS IS. Csak álmodtuk az egészet. Mi mocskos nőelnyomó férfiak, fene a rohadt fajtánkat, még itten hazudozunk is itten ilyen kitalált videókkal itten.
http://www.dailymail.co.uk/news/article-2223718/Chinese-man-sues-wife-ugly-court-AGREES–awarding-120-000.html
LOL! Most majd jajvesszékelnek idehaza…
Akárhogy is nézzük, tényleg igazuk volt. De azért mielőtt bárki sipákolásba kezdene, tegyük hozzá: a pénz a nőre lett költve, aki ettől határozottan szebb lett – és így valószínűleg az önértékelése is megnőtt.
De persze feministáék bármiben megtalálják a nőelnyomást – és bárminek az ellenkezőjében is.
Ezt most nem értem, mit költött a nőre? A plasztikát az esküvő előtt csináltatta, a férj nem is tudott róla.
Érdekes kérdéseket vet fel a modern technika:) Azért az fura, hogy valaki a saját gyerekét csúnyának látja. Betehettek volna egy fotót a babáról is.
Csak felszínesen futottam át a cikket, valószínűleg pár részlet kimaradt, és emiatt hülyeségeket beszélek. Elnézést, tényleg… :D
A gyerekek bárminemmű fizikai fegyelmezése a bölcsődében / óvodában elítélendő. Ebben nincs pardon. Szükség sincs rá, mert a bölcsődei gondozókat és az óvónőket / óvóbácsikat képzik arra, hogy hogyan lehet a gyerekeket fegyelmezni fizikai ráhatás nélkül. Arról nem is beszélve, hogy a gyerek számára a fenti személyek idegenek, akiktől általában tartanak, nekik jellemzően jobban szót fogadnak. Persze ezt csak ésszerű méretű csoportban lehet megcsinálni, de jelenleg Magyarországon ez nem gond.
Van viszont az a kérdés, hogy a szülő fegyelmezhet-e némi fizikai ráhatással? Ez a komoly kérdés. Ha visszatekintünk, a különböző korokban mindig volt ilyen fegyelmezési módszer. Ugyanakkor az Egyesült Államokból kiindult egy olyan nevelési irány, hogy káros a gyereket bármilyen formában fegyelmezni, mert az a személyiségében torzulást okoz. Emiatt a jog elítéli a gyereke fizikai fegyelmezését itt, Európában is.
Ez azonban szerintem hülyeség. Ha gyerek megmakacsolja magát az utca közepén, rá kell csapni a fenekére, hogy mozduljon már. Vagy ha látod, hogy hozzá akar nyúlni a forró tűzhelyhez, rácsapsz a kezére, hogy ne tegye. Vagy ha folyamatosan sértőn / csúnyán beszél és nem érti meg, hogy így nem szabad, akkor kaphat egy kisebb pofont. Szerintem igenis vannak szituációk, amikor a szülők részére meg kell engedni a fizikai eszközök használatát a nevelésben.
A modern kultúra szégyene, hogy lopva-félve kell mentegetőzni az épelméjűség miatt.
Én sem osztom azt a véleményt, hogy soha, még a kezére sem szabad ráütni a gyereknek, de mondjuk ezekben az esetekben, amit leírtál, pont nem szükséges. A másik, hogy a gondozónők, óvónők nem idegenek a gyerekeknek, legfeljebb az első néhány hétben, hiszen velük töltik a nap egy jó részét. Ideális esetben bensőséges kapcsolat alakul ki közöttük, amolyan pót-nagyszülői viszony.
Örök kedvencem egyébként ebben a témakörben Fred apánk egyik megállapítása, miszerint meglehetősen furcsa, hogy amikor gyermeknevelésről van szó, akkor a gyermektelen szingli (leszbikus?) pszichológusnő a “szaktekintély”, és nem a mormon családanya aki tisztességben felnevelt 8 gyermeket.
Na igen, de ez azért is van, mert a 8 gyerek mellett a mormon családanyának már nem volt ideje megfelelő végzettséget szerezni és elismert szaktekintéllyé válni. Ez kicsit olyan gondolkodás, mint hogy férfi ne legyen szülész, vagy hogy mit tudhat a szenvedélybetegségről egy pszichológus, aki sosem narkózott.
Daphne, az analógiák nem pontosak. A férfi nőgyógyász éppen olyan objektív tapasztalatokra építve végzi a munkáját, mint a női. A gyermektelen, leszbikus, feminista pszichológusnőknek pedig sok esetben ideológia alapú, a tapasztalati szempontokkal nem számoló elképzelései vannak a nevelésről, illetve szaktekintélyként ilyenek véleményére alapoz.
A fizikai ráhatás egy nyers és ősi fegyelmezési eszköz. A maga ösztönös voltában mindig egyensúlyban van a fegyelmezett magatartásának közveszélyességével. Például; ha a kölyökmacska bevadul és már-már leharapja az anyja farkát, akkor kap egy pofont. Emberi értelemben ez lehet kicsit ravaszabb is, mert például testvérbántalmazásért is lehet pofont kapni. Tehát nem csak a sérelmet elszenvedő “büntet” az őt ért sérelemért. Ennek ellenére itt is felfedezhetjük a csoport önvédelmét az egyén agressziójával szemben. A fizikai fegyelmezés egy mély és jól működő “pavlovi” kondicionálás, aminek célja az önvédelem az egyén szeszélyeitől, és a csoporthierarchia kialakításának az eszköze. Számomra nyilvánvaló, hogy a hiánya pont olyan torzulásokhoz vezet, mint az eltúlzása. Ha valaki a hierarchia létjogosultsága ellen akar esetleg érvelni, akkor neki azt javaslom megfontolásra, hogy vajon ismerünk e egyáltalán hierarchia nélküli csoportokat az élővilágban?
Szerintem például a forró tűzhely sem olyan rossz példa, mivel az értelmi nevelésnek nem sok esélye van ilyen esetekben. Talán nem érdemes megvárni, amíg a gyermek saját maga szerez harmadfokú tapasztalatokat a veszély nagyságáról. Az apró “pavlovi beavatkozás” életet menthet. Ebben az esetben például a fizikai fegyelmezés önmagától védi meg az egyént. Nem véletlenül élnek ma is pont a tűztől való távoltartás érdekében fizikai fegyelmezéssel a paraszt családokban. (Amelyik gyerek a tiltás ellenére disznóvágás idején az udvaron, a forró üst közelében ugrándozik, az könnyen kaphat egy istenes pofont.) Csodálnám, ha ez ellen bárki bármilyen értelmes érvet tudna felhozni. De ha valaki mégis így gondolja, neki ajánlom, hogy látogasson el egy klinika égési osztályára és nézze meg, mit okoz egyetlen fazék forró víz. Esetleg kérdezzen meg egy “modern” anyát, hogy utóbb hány pofont tartana indokoltnak, ha azzal elkerülhető lett volna a baleset.
Természetesen mindennek semmi köze a cikkben szereplő kínai óvónők öncélú, szadista indítékú gyermekbántalmazásához. Ugyanígy a cikk végén írott mondatomban, amikor a nők által elkövetett gyermekbántalmazásokra utaltam, akkor sem a nevelőcélzatú eseti pofonokról akartam megemlékezni, hanem azokról az esetekről, amikor a verés öncélú, forrása az anya agresszív hajlama, avagy az afféle “feszültséglevezető” bántalmazás.
“vajon ismerünk e egyáltalán hierarchia nélküli csoportokat az élővilágban”
Hogyne: algák, moszatok, gombák, baktériumok, döglegyek, csótányok stb.
:D
Megfogtál. Éljen a gombák és döglegyek egalitárius “társadalma”! ;)
Éljen! :D
Ja, egyébként meg szégyellhetitek magatokat, hogy itt uszítjátok a jónépet a CsBE-re!
Az ideológiai alapú gyermeknevelési elvek engem is bosszantanak, de ilyesmit elkövet olyan szakember is, akinek van gyereke (lásd: Vekerdy). A férfi szülészorvos valóban nem feltétlenül jobb, mint a női, de azért a nőinek, ha van gyereke, mégis más tapasztalata van a témáról. Ettől egyébként nem lesz feltétlenül empatikusabb. Ha elég sok közvetlen tapasztalata van gyerekekkel, akkor szerintem egy gyermektelen, akár leszbikus pszichológusnő is adhat jó tanácsokat, szóval ez így csak előítélet.
A pofonnak akkor lehet helye, ha a gyerek már elég nagy ahhoz, hogy tudja, hogy éppen rosszat csinál. Egy kétévest egyszerűen el kell rántani a tűzhelytől, vagy a konnektortól. Ha közvetlen a veszély, nincs már idő megpofozni sem, meg kell fogni és arrébb tenni. Ebből is megtanulja egyébként, hogy nem szabad.
Akkor sem szabad a másságot erőszakkal büntetni. Magyarországon sikk valakit megverni csak azért, mert máshogy gondolkodik a forróvizes abálókondérról vagy az izzó kályhavasról. Főleg gyerekeket.
Ha nem éri olyan inger, kellemetlenség, aminek visszatartó ereje van, akkor nem fogja tudni, hogy nem érdemes a konnektort piszkálni. Ha rángatod, akkor lényegében ugyanúgy kellemetlenséget okozol, “agressziót” követsz el, aminek visszatartó ereje van. Az eszközök, módszerek lehetnek különfélék, de nincs értelme ezt szépíteni.
Jó, persze, de azért nem hiszem, hogy bármelyik leszbikus feminista gyerekpszichológus agressziónak tartaná, ha elhúzom a gyereket a tűzhelytől:)
Oké, de ha csak kedvesen elhúzod, akkor minden további nélkül vissza fog menni. Szerencsétlen esetben éppen akkor, amikor elfordultál egy pillanatra.
Van értelme ezt még ragozni?:) Ha határozott vagy, márpedig az leszel, ha tényleg veszélyes amit csinál, akkor megtanulja, hogy nem szabad, akkor is ha csak elhúzod, akkor is ha ráütsz a kezére.
Csak ironizáltam, nyugi. :P
don Fefinho: tudom, nyugi:)
Ha már szóba hoztad a férfi nőgyógyászokat, akkor eszembe jutott az a magyar egészség portál, ahol szemmel láthatóan kitalált, olvasói levélnek álcázott rémtörténetekkel folytatnak lejáratókampányt a férfi nőgyógyászok ellen. Terveznék egy cikket róluk is, de sokkal több a téma, mint amennyit írni tudok.
Azért ne feledjük el, hogy az ázsiai mentalitás ég és föld a nyugatihoz vagy akár magyarhoz képest. Olvastam már olyanról is, hogy egy japán tanár úr nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket okozott egy diáknak pusztán azért, mert nem megfelelően köszöntötte őt, és ami az egészben a gáz, hogy az iskola nem mentette fel az oktatót. Ázsiában nem kényeztetik el úgy a gyereket, mint mifelénk, az idősek tisztelete mélyen beleivódott a társadalom szövetébe, amivel önmagában nem is lenne igazán baj, de ha korunk felgyorsult, az ember idegeit nap mint nap annak határáig húzó életét hozzáadjuk, az a videón látható eseteket eredményezhet. Szakképzetlenség, túlterheltség és pszichológiai alkalmatlanság, ezek a főbb összetevői, amely mindkét nemnél előfordul, csak a gyermeknevelés hagyományaiból adódóan a nők kerülhetnek jobban előtérbe.
ebben igazad van, ezt én is akartam írni. Más ez, mnit amikor Amerikából néha-néha látunk szadista óvónéniket videón (szóval azért a probléma létezik).