Történetünk ott kezdődik, hogy egy kínai fószernek nem tetszett a lánygyermeke. Nem értette hogyan lehetséges, hogy ő is jóképű, meg az asszony is mutatós, oszt’ a kölök mégis bűnronda. Először (ki hibáztathatná ezért?) a nő hűtlenségére gyanakodott, aztán több hónapos konfrontáció után kiderült: a nő még a házasság előtt erősen plasztikáztatta az orcáját, és ezt elfelejtette a leendő férjurával közölni. A pasas erre perre ment, hiszen őt átverték, neki hazudtak, gaz orvtámadás áldozata lett. És a kínai bíróság igazat adott neki!!! 120.000 dollár kárpótlás üti a markát.
Ez persze nem egy világmegváltó hír, inkább mosolyogtató kisszínes a nemzetközi viccportálokról – én is egy ilyen helyen találkoztam vele. Ami miatt érdekes, az a hozzá fűzött kommentár. Oké, oké, itt-ott felbukkan néhány épelméjű ember, és próbálja védeni vagy a pasit, vagy az ítéletet, de a többség más húrokat penget.
Ott van rögtön a hírközlésben, hogy egy rendes ember (igazi férfi, valódi apa, stb. stb.) nemhogy elvált és perelt volna, de egyenesen megköszöni a nőnek az átveretését. Micsoda felszínesség, szégyellje magát az ilyen pasi! A kommentek között is újra meg újra felbukkan, hogy micsoda szemétség egy férfitól, ha csak a nő kinézete érdekli.
Az persze nem jut eszükbe, hogy amikor az ember gyermeket akar, akkor esetleg szeretne épkézláb, hogy úgy mondjam genetikailag és esztétikailag is egészséges és normális gyermek szülője lenni. Ez nem elitizmus vagy embertelenség, hanem egy alapvető emberi vágy. Ha már lesz gyerekem, lehetőleg legyen szép, okos, egészséges, ésatöbbi. Vagy tévednék, és van olyan szülő, aki kifejezetten ronda és hülye gyereket szeretne? (Ezt a magas labdát nem csapom le.)
Namármost egy eltitkolt arcplasztika nagyjából olyan a férfinak, mint a klasszikus (ámbár kissé trágár) vicc csattanója egy nőnek:
Mesterséges megtermékenyítő iroda hirdeti magát. A kopott irodában gyönyörű nőt fogad egy gyanús külsejű férfi.
– Én azt akarom, hogy a fiam olyan okos legyen, mint Einstein.
A férfi egy kis port szór egy pohár vízbe.
– Más?
– Olyan alakja legyen mint egy germán istennek!
A férfi újabb port szór a vízbe.
– Még valami?
– Olyan szép legyen, mint Alain Delon!
Még egy kis por a vízbe.
– Más?
– Ennyi elég.
– Igya meg ezt a keveréket!
A nő megissza és azonnal elalszik. A férfi elkezdi gombolni a sliccét:
– Na majd adok én neked Alain Delont!
Viccnek vicc, nevetünk, de ha megtörténne, vajon jogos lenne a nő felháborodása? Mert ha igen, akkor miért ne lenne jogos a kínai pasié? “Elfelejtettek” vele közölni valamit, ami alapvetően befolyásolja a gyermeke – s ezáltal az ő saját – életét. Nem csoda ha felpaprikázza magát.
Arról meg már ne is beszéljünk, hogy mekkora hülyeség a férfiak női szépség iránti vonzalmát felszínességnek titulálni… Mindenkinek az tetszik, ami tetszik, és ez nem tudatos döntés, tehát hülyeség kritizálni vagy erkölcsi kérdést csinálni belőle. És persze a nők is pont ugyanolyanok mint a férfiak (nahát…), csak más dolgok piszkálják ugyanazon “felületes” fantáziájukat. A témát érintettük ezerszer, például pont tegnap. S ha már itt tartunk, mennyivel kevésbé felszínes a nő, aki plasztikáztatja az arcát, mint a pasi, aki szereti a szép arcú nőket?
És van egy olyan érzésem is, hogy ha fordítva történik a dolog, és most egy nő sírna a gyereke fölött, mert átverte a gonosz patriarcha, akkor a feministák azonnal a fickó fejét követelnék…
Üdv Mindenkinek! Friss regisztráltként és nőként bátorkodom hozzászólni.
Egyetértek Deansdale-lel. Valahol tényleg átverésről van szó, ami csak azért derült ki, mert az apa csúnyának találta a gyerekét. Ha szépnek születik (hiszen csúnya szülőknek is születhet szép gyerekük és fordítva), akkor is átverésnek számít az eltitkolt műtét? Attól még átverés marad, ha sosem derül ki, nincs semmilyen hátrányos következménye?
Régi nóta, hogy a férfiak a számukra elérhető legszebb nőt szeretnék, míg a nők számára nagyon fontos az anyagi biztonság. Természetesen ezek mellett sok más is fontos, de sarkított példákban mindig ezt a kettőt állítják párhuzamba. A vagyon, a magas jövedelem ma megfelel az őskorban lecsapott és hazavonszolt mamutnak. A lényeg nem változott, a designer öltöny alatt ugyanaz az ősember van. :-)
Átverés, persze, de az azért már túlzás, hogy a bíróság ilyesmiért kárpótlást ítél meg a férjnek.
Most ennyi erővel a sminket meg a rúzst is büntetni lehetne. És bezárattathatnánk a konditermeket, mert ott meg a genetikusan adott fizikai tulajdonságok elfedése zajlik, és hát milyen az, amikor a feleségnek az izompacsirta pasitól vézna pattanásos pocakos kölyke születik?
Azért kíváncsi lennék ki mit mondana, ha egy pasi a török szultánnak hazudva magát teherbe ejtene egy nőt, aztán kiderülne, hogy munkanélküli hajléktalan.
És erről már az az eset jut eszembe, amikor izraelben egy pasi azt mondta az utcán leszólított csajnak, hogy zsidó, erreföl hancúroztak egy kellemeset, és később kiderült hogy mégsem zsidó – mire a nő utólagosan megváltoztatta a véleményét és feljelentette a fickót nemi erőszakért. El is ítélték. Külön jogi kategória manapság az efféle “átveréses nemi erőszak“, csakhát ez szokás szerint csak egy irányba működik: ha egy nő az áldozat, akkor lesújt a törvényi szigor, de ha férfi, akkor ő így járt. Talán kína az egyetlen hely ahol nem ennyire egyoldalú az igazság szolgáltatása :)
Most gondoljatok bele, hogy át lehetett verni a férfiakat a fűzők meg abroncsos szoknyák idejében! Nem tudom, én is érzékelem, hogy valahogy nem esik ugyanolyan megítélés alá (legalább is nálunk) ha a nő csal, mintha a férfi. Biztos van ennek is oka, ha nem is igazságos.
Egyszerűen nem tudom elképzelni, milyen lehetett az az újszülött, hogy így kiverte a biztosítékot az apjánál. A pár napos csecsemők nem igazán szépek, nagyon aranyosak meg szeretetreméltóak, de nem igazán hasonlítanak későbbi önmagukra sem, pláne nem a szüleikre. Ráadásul az embernek, az apáknak is, tetszik a saját gyerekük, még akkor is ha csúnya.
Nekem is furcsa volt, hogy már újszülöttként olyan nagyon csúnyának találta a gyerekét.
“Ráadásul az embernek, az apáknak is, tetszik a saját gyerekük, még akkor is ha csúnya.” Ez azért nem biztos, ez inkább az anyákra igaz. :-) Az apák talán kicsit reálisabbak, józanabbak maradnak, őket nem borítják el a hormonok (legalábbis nem annyira, mint a frissen szült anyákat). Konkrét példa az én apám, aki a születésemkor visszakérdezett, mikor a nővérke megmutatott neki, a szüléstől meggyötörten, kopaszon, ráncosan és vörösen: “Ez az enyém, ez a kis csúnya?” Aztán nemsokára nagyon büszke lett rám… :-)
Valahol olvastam, hogy ha megszületik egy gyerek, az anya családja kórusban zengi, hogy a gyerek tiszta apja – tudattalanul is a férfit győzködik, hogy a gyerek az övé… Gondoljunk bele: egy férfi sosem lehet 100 %-ban bizonyos afelől, hogy a gyerek valóban az övé – még a genetikai vizsgálatok is csak azt tudják 100 %-osan kijelenteni, hogy ki nem a gyerek apja. Azt, hogy ő, azt 99,99997%-ban… Igen, ez gyakorlatilag 100, de mégse…. Többek között ezért lépnek félre könnyebben, mert akkor a sok-sok szexuális kapcsolatból majd csak lesz 1-2, akik az ő génjeit viszik tovább. Biológiai értelemben tehát túl nagy rizikó egy nő mellett leragadni.
Aztán egy másik: egy kutatás érdekes eredménye, hogy ha egy nőnek a fiától és a lányától is van unokája, akkor – nagyon ínséges, nagyon szűkös időkben, ha dönteni kell – a lányától származó unokáját részesíti előnyben. A különbség hajszálnyi, vagy még annál is kisebb, de mindig megfigyelhető. A magyarázat nagyon egyszerű: a lányom gyereke biztos, hogy az én unokám, akárki is az apa….A fiam gyereke….nos, az lehet, hogy mégsem az enyém…
Mielőtt a nagymamák felháborodnának: a kutatók hangsúlyozták, hogy egyáltalán nem tudatos a dolog, és tuti vannak kivételek is. :-)
““Ráadásul az embernek, az apáknak is, tetszik a saját gyerekük, még akkor is ha csúnya.” Ez azért nem biztos, ez inkább az anyákra igaz.”
Na igen, ez inkább nagyobb csecsemőkre, gyerekekre igaz. Egyébként az anyának is kell egy kis idő, amíg beleszeret a gyerekébe.
ismerek egy baráti házaspárt, akik, ha beállítanának egy génvizsgálatra, akkor az anyától vennének mintát, mert a kölök annyira az apja, hogy az letagadhatatlan :)
Nálunk ugyanez a helyzet, mindenki ezzel viccelôdik, hogy az apa biztos.