Suum cuique

A feminizmus filozófiai alapjai

A feminizmus, csakúgy mint a többi, vele kéz a kézben dolgozó jelenkori destruktív irányzatok és mozgalmak előszeretettel hirdetik önmagukról, hogy ők valamiféle „modern”, „korszerű” és „haladó” törekvések. Pedig filozófiai alapjaik lényegében a középkorba nyúlnak vissza. Nem, ez nem pusztán költői túlzás, és a „középkor” kifejezést sem a „loaded language”-es értelmében használtam, hanem tényleges eszmetörténeti igazság. Lássuk, miről van szó.

Ugye senkinek sem tart sokáig felidézni egy jellegzetes jakobinus modernizátort, aki szinte bármely olyan kijelentésnél, amelyben bizonyos csoportok általános, jellegzetes jellemvonásairól fogalmazunk meg egy állítást, kioktató hangnem kíséretében felemeli az ujját, és felrakja az unalomig ismételt lemezt arról, hogy „de nem mindenki ilyen közülük, tehát ilyet nem is szabad mondani, nelegyélelőítéletes!” Bla bla bla… Ezek az alakok még akkor is felmondják ezt a kottát, ha az inkriminált mondatban, továbbá az előtt, és az után is többször belefoglaltad, hogy de ezzel nem is szándékoztál semmi olyasmit állítani, hogy az adott jellemzés egy adott csoport minden egyes tagjára igaz, hanem csak arról beszéltél, hogy mi az ami jellemzően igaz.

Egy egyszerű példa:

– „A holló jellemzően fekete.”

– „De nem minden holló fekete, létezik fehér holló is!”

A példában a második személy egyszerűen nem fogta fel, hogy az első mondatban nem az hangzott el, hogy „minden egyes holló fekete”, hanem csak az, hogy jellemzően, túlnyomórészt a hollók feketék. Ezt az állítást az nem cáfolja meg, hogy létezik fehér holló is, így a példában szereplő második mondat egyszerűen egy vaskos ’non sequitur’. (A ’non sequitur’ latin kifejezés azt jelenti, hogy valami, ami nem következik a korábban elmondottakból, és a klasszikus vitákban akkor szokott elhangozni, hogyha a vitapartner az elhangzottakhoz nem kapcsolódó megjegyzést tesz, vagy az előtételből nem következő következtetést von le.) Noha ez első látásra szimpla logikai alapigazság, amelyet bárki felismerhet, mégis olyannyira mélyen ül ez a hozzáállás kultúrmarxista és feminista barátainkban, hogy egyszerűen ellehetetleníti a velük való érdemi vitát, hiszen ebből az következik, hogy szinte minden mondatodnál meg kell állnod, és a szájába rágnod azt, ami elvileg a mondatból egy értelmes embernek magától értetődőnek kellene lennie. Így egy termékeny, érv-ütköztető vita helyett egy ilyen kicsinyes kötekedés, és egymás mellett elbeszélésbe fullad.

Alighanem bár sokaknak ismerős a jelenség, kevesen ismerik ennek a felfogásnak, jelenségnek a filozófiai hátterét. Annál inkább az ideje tisztázni ezt, hogy a hamisságnak ne csupán a felszínét karcolgassuk, hanem gyökerénél fogva tépjük azt ki.

Azok akik tanultak az egyetemen filozófiát (jobban mondva filozófiatörténetet), azoknak talán ismerős lesz az ún. univerzálé-vita. Pocsék oktatási rendszerünk okán még az ilyen tapasztalatokkal rendelkezőknek sem hagyott mély nyomot a kérdés, mivel pusztán száraz tényadatok bemagoltatására került csupán sor, amely száraz, üres intellektualizálásnak tűnik, nem pedig valóságos kérdésnek. Pedig a jó filozófia nem egy fiktív világ, egy álvalóság körbebástyázásra való üres okoskodás (mint azt korunk álértelmiségijei gyakorolják), hanem pusztán a józan paraszti ész magasabb szinten gyakorolva. Most egy kis történeti áttekintés lesz, első ránézésre talán ijesztő, idegen fogalmakkal, de igyekszem közérthetően fogalmazni, és ígérem a cikk végére minden világos lesz.

Az univerzálé-vita röviden szólva az egyetemes fogalmak valóságáról, létjogosultságáról szóló vita, amely a középkorban sok elmét foglalkoztatott. Mit értünk itt egyetemes fogalom alatt? Az egyetemes/általános fogalomnak, latinul universalia-nak (innen az elnevezés is) nevezhető minden olyan fogalom, mely alkalmas arra, hogy sokszorosítva, egyszerre és egyformán több alanyban külön-külön megvalósuljon. Az ilyen általános fogalmakat elvonatkoztatással hozzuk létre. Az általános fogalmakat értelemszerűen megkülönböztetjük az egyes, egyedi dolgoktól. Néhány egyszerű példa:

  • Egyetemes fogalom (universalia): kutyák, emberek, bolygók.

  • Egyes alany: Bodri, Tóth Pista, Merkúr.

Eddig pofonegyszerű. A vita lényegében arról volt, hogy az egyesek sokasága, összessége alapján elvonatkoztatással alkotott egyetemes fogalomnak mennyiben van a létjogosultsága, van-e valóságalapja, vagy csupán egy fikció, egy emberi-nyelvi konstrukció. Másként megfogalmazva: vajon az univerzáliák valóban létező dolgok, míg az egyes dolgok ezek önállótlan leképezései, vagy csak a konkrét egyes dolgok léteznek valóságosan, míg az univerzáliák csupáncsak fiktív elnevezések, amelyeket az ember alkot magának.

A kérdésre alapvetően háromféle válasz született:

1. Az elsőt realizmusnak (itt nem a köznapi értelemben értjük, vagyis hogy valaki realista, jó valóságérzékelő, a földön járó ember.) másnéven idealizmusnak (ez sem köznapi értelemben értve, hogy valaki pl. „őszintén idealista”) nevezzük, és eszmetörténetileg Platónig nyúl vissza. E nézet szerint csak az univerzáliák (platóni értelemben vett ideák) léteznek önmagukban. Az egyes dolgok pedig csak közös lényegük alárendelt formáiként állnak fenn, továbbá az egyetemes fogalmak az egyedi léttől függetlenül is léteznek. Ez olyan abszurd következtetéshez vezetne, hogy az olyan kategóriákat is valós létezőknek kell tekintenünk, amelyeknek egyetlen tagja sincs, tehát pl. azt kéne mondanunk, hogy akkor is létezik pl. a bulumbutu népcsoport, ha bulumbutu emberek sosem léteztek volna.

2. A második nézetet nominalizmusnak nevezzük. E nézet szerint csak az egyes, egyedi dolgoknak, alanyoknak, individuumoknak van valóságos, konkrét létezése, míg az egyetemes fogalmaknak nincs valóságtartalmuk, ezek pusztán üres elnevezések, egyezményes jelek. Így az ismeret mintegy atomjaira bomlik szét. Az irányzat másik elnevezése a konceptualizmus.

3. A harmadik megoldás a mérsékelt, másnéven arisztoteliánus realizmus. Eszerint az egyetemes/általános fogalmaknak, vagyis az univerzáliák valóságos, tárgyi léte van, ha az az egyedi valók lényegét alkotja, és azoktól függetlenül nem létezik. Ezt úgy fogalmazták meg, hogy az univerzáliáknak a dolgokban van a létezése (universalia in rebus). Az univerzálé voltaképpen az általánosnak az egyediben való kifejeződése, ezért ezek nem puszta nevek, hanem az egyedi dolgok lényeges közös sajátosságait kifejező eszmék. Ez a nézet lett a keresztény filozófia sajátja.

Alighanem sokaknak már megfájdult a feje a sok latin eredetű kifejezéstől és izmustól, de türelem, mindjárt tiszta lesz a kép, ígérem :-)

Miért fontos ez? Mert ha nem tisztázott az egyedi dolog és az általános fogalom logikai kapcsolata, akkor lényegében semmilyen állítást, ítéletet nem tehetek. Vegyünk egy egyszerű példát. Hogyan mondhatom azt, hogy Pistike egy ember, ha nem tisztázott, hogy beszélhetünk-e egyáltalán általában véve „emberekről”, mint fogalomról, mint fajról. A nominalizmus szerint általában véve nem beszélhetünk emberi nemről, lényegről, fajról, csupán csak Pistikéről, arról az egy konkrét alanyról, amelyre vonatkozólag az „ember” jelző egy puszta szó: ez nem azt jelenti, hogy ő az emberi természet birtokosa, az univerzálé egyedi megvalósulási formája, hanem ő csak olyan dolog, melyet az „ember” terminus fejez ki, de ez a terminus egy puszta emberi konstrukció, nincs önmagában véve valóságértéke.

Sokaknak itt már kezd felsejleni a „poén”. A posztmodern, kultúrmarxista és feminista ideológiák lényegében – más gondolatmenettel, és céllal ugyan, de – visszatértek a nominalizmushoz. Ezen ideológiák szerint mindenféle általánosítás, egyszerűsítés, a „nagy elméletek” gyártása tilos. Röviden szólva: mindenki „más”, nem szabad olyan fogalmakat, jellemzéseket, ítéleteket, univerzáliákat megfogalmazni, amely a valóság jellemzésére volna hivatott. A neo-nominalista ideológiák szerint minden csoportfogalom igaztalan általánosítás, ennélfogva tiltott.

Tehát nincsenek olyanok, hogy „nők”, csak egyedi nők vannak: Kovács Katalin, Tóth Judit, stb. van. Nem mondhatom rá, hogy ő „nő”, mert ezzel bebörtönzöm ebbe az univerzáliába, amely csupán egy társadalmi konstrukció, egy társadalom által rárótt sztereotip nemi szerep.

„A magasfilozófiában a dekonstrukció pont valami ilyesmivel foglalkozik: semmilyen szónak, szövegnek nem rögzíthetem, nem zárhatom le a jelentését, hiszen akkor kizárok más lehetséges jelentéseket, ez pedig erőszakos, mondhatni fasiszta cselekedet.” – fogalmazza meg találóan ezen ideológiák lényegét az El Mondo blog.

„A nyelv egész egyszerűen fasiszta.” (Roland Barthes)

Pedig a keresztény filozófia által is vallott mérsékelt realizmus által kezelt fogalomhasználat mindig is elismerte, hogy az egyetemes fogalmak csak annyiban léteznek ,csak annyiban igazak, amennyiben azok az egyes konkrét létezők. Aquinói Szent Tamás úgy fogalmazta ezt meg, hogy az „ut in pluribus” (latinul: „ahogy általában lenni szokott”) elvéből kell kiindulni, hogyha egy jellemzést alkotunk.

Ha jobban belegondolunk, ez egy józan paraszti ésszel bíró embernek teljesen evidens, a neo-nominalista hazug eszmerendszerek felhördülése az „általánosítástól” való félelemről tehát mindenféle alapot nélkülöz. Amikor állítást fogalmazunk meg arról, hogy mi az ami túlnyomórészt jellemző, arra nem válasz az, hogy „de nem mindegyik ilyen!” – hiszen ezt nem is mondta senki. Nem az általánosítással van tehát a baj, hanem csakis a túlzó realizmus túlzó általánosításaival, de hát olyat meg ki alkalmaz?

Ne féljünk tehát az általános fogalmaktól, az egyetemes ítéletektől! Amikor azt mondjuk, hogy „a nők” ilyenek vagy olyanok, akkor azt nem úgy értjük, hogy minden egyes nő ilyen, hanem csak azt, hogy a nőkre általában jellemző valami. Erre pedig nem elégséges cáfolat, ha a másik fél hoz néhány kivételt, hiszen a kivétel nem cáfolja meg a főszabályt, amely főszabály amúgy sem kívánta eleve tagadni a kivételek létezhetőségét. A kivétel lényege pontosan abban áll, hogy kivételes, és nem főszabályszerű. Pl. attól, hogy léteznek szőke hajú olaszok, attól még az olaszok jellemzően sötéthajúak.

Mint láthatjuk az általános fogalmaktól és az egyetemes ítéletektől való posztmodern ódzkodásnak évszázados eszmetörténeti háttere van, és korántsem a jelenkor találmánya. A nominalizmus azonban éppúgy hamis metafizikai nézet, mint a középkorban is az volt, és minden olyan ideológia, amely a nominalizmuson alapul, szükségképpen éppúgy hamis.

Sose kövessük el azt a hibát, hogy a nominalisták kedvéért nekiállunk az ő logikai zsákutcájába belemenni a kivételekről való vitatkozásról. Az ő céljuk és módszerük pontosan ebben áll: álljunk neki a részleteken kötekedni, szőrszálhasogatni, mindent relativizálni, essen szét atomjaira minden. Soha ne essünk abba a hibába, hogy az ő kedvükért nekiállunk feminim módon magyarázkodni és mentegetőzni! Ha általános fogalmakról beszélünk, semmi szükség annál érthetőbben fogalmazni, hogy „X csoportra nagymértékben jellemző Y” tulajdonság, hiszen ezzel semmi többet nem állítottunk, mint amit szó szerint tartalmaz. Semmi szükség mondatokon át magyarázni nekik azt, hogy „jaj, de ezt nem úgy értettük, hogy mindegyik olyan” – akinek ez nem magától értetődő az eredeti állításból, annak egészen egyszerűen szövegértési és logikai problémái vannak, illetve a nominalista destruktív ideológiák hiszterizált foglya, amelyre a józan ész érvei aligha lehetnek hatással.

7 votes, average: 5,00 out of 57 votes, average: 5,00 out of 57 votes, average: 5,00 out of 57 votes, average: 5,00 out of 57 votes, average: 5,00 out of 5 7 olvasó átlagosan 5,00 ponttal értékelte ezt a cikket.
Regisztrált felhasználóként te is értékelheted a cikkeket!

Post Author: Suum cuique

Suum cuique

76
Szólj hozzá!

Bejelentkezés szükséges a hozzászóláshoz!
12 Egyéni hozzászólás
64 Válasz hozzászólás
0 Követők
 
Legtöbbször megválaszolt hozzászólások
Jelenleg legvitatottabb hozzászólások
16 Hozzászólások szerzői
BaltonReszet ElekDeansdaleAurelius Respectusthe hermit Legújabb hozzászólók
  Feliratkozás  
legújabb legrégebbi legnépszerűbb
Visszajelzés
Alter Ego
Szerkesztő

Gratulálok a debütáló írásodhoz! Jól tájékozott és kiérlelt filozófiai megközelítés, bölcs és praktikus tanács a végére. Öröm volt olvasni. Remélem többször lesz szerencsénk hasonló cikkekhez… De azon ne lepődj meg, ha esetleg nagy komment-háborút nem fog kiváltani; szerintem nehéz lenne bármit vitatni belőle, de bármit hozzátenni is. Bizonyos írásoknál – ahogy ez esetben is – ez a legszerencsésebb konstelláció.

don Fefinho
Újságíró

Szép munka! Tiszta, hideg és kérlelhetetlen. A Heidegger előtti filozófiát is imádom, úgyhogy tőlem ment rá az öt csillag.

don Fefinho
Újságíró

Ja de a slusszpoént lőjük még le azért, hogy fenti nevezettek, akik habzó szájjal kezdenek vonaglani és visítani bármiféle általánosságban vett – és tapasztalat szülte – ténymegállapítás hallatán, azért a másik irányból gond nélkül és előszeretettel használnak – jobbára barkácsolt jelzők átvitelére – univerzáliákat. Lásd: a férfiak verik a feleségüket, a magyarok rasszisták, stb.

Animebj
Olvasó
Animebj

Szép munka, de az u.n. “nominalizmus” a késő huszadik századi nyugati gondolkodásmód alappillére lett, a holokauszt miatt. A II. világháborúban történt irdatlan mérvű népirtás a hazaszeretetből eredő legenyhébb nacionalizmust is halálos veszedelemnek állította be, így a baloldalnak a kisujját se kellett mozdítania ahhoz, hogy ideológiájának legfontosabb elemeit új címmel, és formában megvalósítsa. Nehéz küzdelem előtt áll az antifeminizmus, hiszen nagyon könnyen kerülhet a szélsőjobboldal kezei közé illetve járathatják le őt arra a színvonalra, és akkor nem lesz egyetlen “értelmiségi” sem, aki megpróbálná önszántából terjeszteni a józan észt.

Pash Cutter
Olvasó
Maestro
Szerkesztő

Rövid véleményem: Az egész gender-elmélet már ott megbukik, hogy a nemi sztereotípiák igazak (ha nem is 100%-ban mindenkire, de úgy általában) és rájuk alapozva működő társadalom, civilizáció építhető. Az ún. férfi és női szerepek nem véletlenül alakultak ki pont ilyenre az egész világon, a nemek jellegzetességeire alapoznak és egyben stabil, működő mintát adnak az élethez. Az evolúciós pszichológiáról szóló rész volt az egyetlen, amivel igazán egyetértettem, mármint az ismertetéssel, mert a cáfolatok komolytalanok. AZ evolúciós pszichológia igaz voltát már önmagában az is bizonyítja, hogy a feministák úgy berzenkednek ellene. A feministák ugyanis megbízható erkölcsi és egyéb mérceként működnek az élet minden területén, csak az előjelet kell megfordítani. A férfiak sikereire tökéletes magyarázat a képességek eloszlásában megfigyelhető nagyobb szórás és a férfiak magasabb küzdeni akarása és kockázatvállalása. A jó állásokból nem valami összeesküvés folytán szorulnak ki a nők, hanem mert a magasabb presztízsű szakmába a férfiak színe-java törekszik bekerülni és velük az átlaghoz jobban közelítő nők nem tudnak versenyezni. A hosszú cikkből csak az nem derült ki, hogy végül is mi a véleményed a gender-elméletről, hülyeség-e vagy sem? Ezen kívül, még mindig gyanús vagy nekem, jogvédőszagot orrontok…

Pash Cutter
Olvasó

Szerintem mind az evolúciós pszichológia, mind a gender studies féligazságokkal játszik.

Nekem nem az a bajom az evolúciós pszichológiával, hogy böki a feministák orrát, hanem az, hogy ugyanúgy általánosít, mint a gender studies.

Ugyanakkor tény, hogy az evolúciós pszichológia, mint tudomány, sokkal nagyobb múltra, előképekre és előmunkákra néz vissza, mint a gender studies, mely sok szinten erőltetett, mint “tudomány”.

Meg a gender studies nem igazán tudomány (hacsak nem áltudomány) és nem igazán filozófia (hacsak nem vulgárfilozófia), inkább egy kritikai módszertan. A kritikai módszertanok közül sem a legerősebb. (Vagyis kezdetben még az volt, kritikai módszertan, mielőtt integrálta volna magába a neoliberalizmus!)

Az esszém mellesleg még így is rövid, mert egy csomó mindent nem érintettem benne. (Például azt, hogy mely ideológusoktól, narrációktól, tudományoktól vett át, esetleg “lopott” gondolatokat, melyeket sajátított ki magának. De tervbe van véve egy folytatás.) Az utolsó fejezetben egyébként utaltam rá, hogy

1, a posztfeminista gender többnyire zárt rendszer

2, nem tud kommunikálni más tudományokkal, más irányzatokkal

3, nem tárgyi, hanem ideológiai alapon cáfolja az evolúciós pszichológia feltevéseit

4, nem veszi figyelembe a biológiai nemet, kizárólag a társadalmi nemet vizsgálja

Véleménynyilvánításkor igyekszem kialakítani egy árnyalt véleményt. A gender studies főbb műveit nem olvastam, csak tanulmányokat. A gender studies magyarországi interpretációja (Antoni Ritáék) szánalmas, de a hazai interpretációja a külföldi áramlatoknak a legtöbb esetben mindig szánalmas.

“Ezen kívül, még mindig gyanús vagy nekem…”

Hmm, ez nem ért egyet velem és a társaim többségével bizonyos kérdésekben! Hmm, gyanús! :D

“…jogvédőszagot orrontok…”

A Soros pénzel! :D

Köszönöm, hogy elolvastad a hosszú írásomat!

Maestro
Szerkesztő

“Nekem nem az a bajom az evolúciós pszichológiával, hogy böki a feministák orrát, hanem az, hogy ugyanúgy általánosít, mint a gender studies.”
Az általánosítás önmagában még nem baj, anélkül semmire sem mennénk az életben. A kérdés az, hogy az általánosítás alapvetően és jellemzően igaz-e? Vagy másként megfogalmazva, segít-e az életben, ha igaznak tekintem és aszerint bánok az ismeretlen emberekkel vagy ellentmondásokhoz vezet?
A gender még saját magában sem konzekvens elmélet, hiszen most akkor tökéletesen egyformák vagyunk, de a nők mégis eredendően jobbak és felsőbbrendűek? Azon mindig csak mosolyogni tudtam, hogyan tagadják le a faj- és jogvédők a szemmel látható, nyilvánvaló etnikai vagy nemi különbségeket. Hazugságokra pedig nem lehet semmit sem építeni.

“Hmm, ez nem ért egyet velem és a társaim többségével bizonyos kérdésekben! Hmm, gyanús! :D”
Élcelődj csak, de öreg róka vagyok én már és valami azt súgja nekem, hogy a kelleténél hajlamosabb vagy elvont ideológiai alapon szemlélni a dolgokat. Ez zavar, nem az ellenvélemény. Na meg az, hogy képes voltál húsz oldalas tanulmányt írni arról, amit két bekezdésben is le lehetett volna írni. Az ilyen emberekkel vigyázni kell, mert más aljasságokra is képesek! =8-O

Pash Cutter
Olvasó

“Élcelődj csak, de öreg róka vagyok én már és valami azt súgja nekem, hogy a kelleténél hajlamosabb vagy elvont ideológiai alapon szemlélni a dolgokat. Ez zavar, nem az ellenvélemény.”

Hajlamos vagyok az elvontságra (Parsifal cimborám még nálam is rosszabb e tekintetben :D ). Volt egy olyan időszakom, amikor a politizálás, az esszéírás, a könyvolvasás és az elvont dolgokkal való foglalkozás elvette az időm nagy részét, magánélet meg alig. Ma már a családi programok, a munka, a haverokkal való sörözés, a csajozás, a filmnézés előbbre való nálam mindennél. :)

“Na meg az, hogy képes voltál húsz oldalas tanulmányt írni arról, amit két bekezdésben is le lehetett volna írni. Az ilyen emberekkel vigyázni kell, mert más aljasságokra is képesek!”

Rosszabbra? Netán regényt írni? Létrehozni egy pártot? Vagy mire gondoltál? :D

Mellesleg nem cikk vagy tanulmány, hanem esszé. Az esszéírás egyrészt hobbi, másrészt meditáció. Elvonulás a világ elől – kis időre.

Pash Cutter
Olvasó

Az evolúciós pszichológia szerint a nők többségének erősebb a nyelvi, az érzelmi intelligenciával kapcsolatos és a retorikai képessége, mint a férfiaknak.

Aham!

Egy Kazinczy Ferenc, Arany János, Vörösmarty Mihály jobban ért a magyar nyelvhez, mint egy Rácz Zsuzsa, Molnár Éva, Selmeczi Gabriella. Mikor férfiak.

Egy Deansdale, Alterego, Maestro jobban műveli a retorikát, mint egy Antoni Rita, Osztolykán Ágnes, Mészáros Antónia. Mikor férfiak.

Szerintem a Férfihang férfi szerzői nagyobb érzelmi intelligenciával bírnak, mint a Nőkert női szerzői. Mikor férfiak.

Akkor mi van ezzel a tévedhetetlen tudománnyal, amelyet úgy neveznek: evolúciós pszichológia? Miért jó az, hogy általánosít és nem veszi figyelembe az egyes személyt?

(S ezzel nem azt mondtam, hogy az egész tudományt vágjuk a kukába, csak ne fetisizáljuk túl! Bánjunk vele óvatosan – ahogy az összes többi tudománnyal!)

Maestro
Szerkesztő

Az, hogy az átlagra mi jellemző, az nem jelenti azt, hogy ne lehetnének kivételek. A fenti ellenpéldák pont úgy nem cáfolják az evolúciós pszichológiát, mint ahogy nem cáfolja az az egy-két sikeres női zeneszerző vagy humorista léte sem.

Pash Cutter
Olvasó

Maestro, az evolúciós pszichológia híve!

OKÉ! Tiszteletben tartom ezt az identitást. Még ha nem is értek vele 100 %-ig egyet.

Könyvajánló: Bereczkei Tamás: Evolúciós pszichológia. De valószínűleg ismered.

http://bookline.hu/product/home.action?id=8729&type=22&_v=Bereczkei_Tamas_Evolucios_pszichologia

Maestro
Szerkesztő

Akkora híve nem vagyok, de mindenesetre sokkal racionálisabbnak tartom és a valóságot jobban leírónak, mint a gendermagos fanatikok zavaros magyarázatait a nők láthatatlan, de intézményesített elnyomásáról. Számomra nem olyan elképzelhetetlen gondolat az, hogy a nemek több százezer év alatt különböző feladatokra szelektálódtak és optimalizálódtak, testileg-lelkileg. Ami nyilván nem azt jelenti, hogy nő nem lehet sikeres cégvezető, de ha a sikeres cégvezetők között csak 10% nő van, az nem valamiféle elnyomás eredménye, hanem a természetes arány.

Pash Cutter
Olvasó

Mellesleg van egy irányzat, amely egyesíti az evolúciós pszichológia és a gender studies szemléletét, mérsékelten alkalmazva mindkét társadalomelméleti koncepciót.

(Majd utána nézek…)

Maestro
Szerkesztő

Na, ez legalább olyan érdekes lehet, mint a darwini evolúciót és az isteni teremtés elméletét ötvöző elméletek, LOL. Nem zavarja az elmélet megalkotóit, hogy az egyik fele (mármint a gender) bizonyítottan hamis?

Pash Cutter
Olvasó
.
Olvasó

.

Pash Cutter
Olvasó

Nem nagyon érek erre rá, mivel 1000 dolgom van. De azért átváltok a veled való diskurzus során politikailag korrektbe. Leginkább, hogy egy közös ismerősünk megkért rá.

Kezdeném azzal, hogy tiszta vizet öntünk a pohárba. A Férfihang megérdemel annyit, hogy a tudomásukra hozod, miszerint “B. Bernadett” és Reina Nicolasa ugyanaz a személy. Vagyis a PHM tagja – aminek az eltitkolása nem lenne probléma, ha nem nyilvánulna meg benned időnként az oldalon a kis nyilas. Ha magánügy, kezeld is annak. Jelen pillanatban nem teszed.

A cikked tartalmilag jó, de sajnos még így is keresnem kellett más forrást. Kezdetben Reina Nicolasa és Antoni Rita írásai voltak a forrás, de sajnos kritikának annyira gyengék, hogy fel kellett használnom valami normális Gabriele Kuby-, Ottó Weininger- és Simone de Beauvoir-szakirodalmat is (bár nem szándékoztam). (Külön köszönet 1, Zolinak, a Férfihang egyik aranytollú publicistájának, 2, Joó Máriának, 3, dr. Bánfalvi Attilának és 4, annak az ismeretlen enciklopédistának, aki megírta és megszerkesztette az Ottó Weininger-szócikket. Köszönet, hogy a rendelkezésemre álltak, mint kiegészítő szakirodalom).

Kísértetiesen hasonló – de nem azonos. Valahogy vissza akartam adni a tartalmat – a saját stílusomban. Az, hogy nagyobb részt egyet értettem veled, és ez visszaköszön a mondataimban, nem annyira probléma. (A weiningerizmus és a beauvoirizmus szavak az én szüleményeim, te nem is használod őket.) Hasonló “problémákat” észrevehetsz, ha összehasonlítod a Joó Mária-szöveget  (Emberi természet, női természet) és az írásom abból táplálkozó szövegrészletét.

A források megjelölésével kapcsolatban meg annyit, hogy nem arról van szó, hogy nem történt meg, hanem arról, hogy még nem volt rá alkalmam. Mert közben, tudod, van család, magánélet, munka, civilpolitika meg megoldásra váró problémák – néha előfordulnak az ilyen balesetek. De ha ez akkora lelki seb, akkor külön elnézést kérek tőled, Antoni Ritától és Joó Máriától. Hogy lehettem ekkora hímsoviniszta geci…?

Felesleges a rosszindulatú disputa, mert a témában nagyrészt egyet értek veled. (Ritkán van ilyen, tudom.) Sőt, már csak azért is felesleges a rosszindulat, mert éppen szakirodalomként használták fel a cikkedet (még ha egy kicsit kiegészítve is). Ritkán történik ilyen, van egy olyan érzésem. Igazából a cikkem (Nominalista ideák a női identitásról), a cikked (A keresztény nő útja: a hímsovinizmus és a feminizmus kritikája) és Suum Cuique cikke (A feminizmus filozófiai alapjai) ugyanazt a problémakört analizálják – majdhogynem összeérnek. Persze ledöfhetjük egymást, az mindig jól mutat a színpadon!

Ha akarsz egy normális vitát a szövegek forrásáról és tartalmáról, legyen, nem állok ellen! De ha anyázni kezdesz, akkor inkább itt hagyjuk abba a beszélgetést!

Rosszindulatú, egymás személyét támadó disputára nem vagyok hajlandó!

.
Olvasó

.

Pash Cutter
Olvasó

Kicsit kiegészítettem a kommentemet, a közérthetőség kedvéért. Továbbra is fenntartom az ártatlanság védelmét, vagyis nem loptam sem tőled, sem Joó Máriától. Némi hasonlóság lehet a Pash Cutter – Reina Nicolasa, a Pash Cutter – Joó Mária szövegekben, de továbbra sem hajlok meg a szövegegyezés vádja előtt.

Mindenesetre a hiba orvosolva:

http://szocialkonzervativ.blogspot.hu/2013/06/nominalista-ideak-noi-identitasrol.html

Parsifal
Újságíró

Ennek szívből örülök.
Lovagias és becsületes hozzáállás.

.
Olvasó

.

Pash Cutter
Olvasó

Hallgassuk meg, mi erről AlterEgo véleménye? :)

Alter Ego
Szerkesztő

Érdekes történet ez, főleg annak fényében, hogy úgy sejtem, hogy korábban Reina-val szembeni kissé támadó élű hozzászólásod távolította el őt némiképp a Férfihang.hu közösségétől. Ehhez képest az egyéb politikai természetű ellenérzésed korántsem bizonyult olyan jelentőségűnek, hogy az meggátolt volna abban, hogy “szakirodalomként használd” jelentős mértékben a cikkét. Számomra ez enyhén szólva is ellentmondásos. Egyébként a Férfihang.hu mindig is a saját tematikáját és szabályzatát tekintette az oldalon megjelenő cikkekkel szembeni kritériumnak és nem pedig a szerzők ezen a helyen nem kifejtett, kifejezésre juttatott egyéb politikai irányultságát. Üdvözlendőnek tartanám, ha a szemmel láthatóan fennálló egyfajta ideológia közösség szellemében ezen az oldalon békében tudnátok élni egymás mellett.

Pash Cutter
Olvasó

A politikai elvek különbözősége nem gátol meg abban, hogy szakirodalomnak használjam az olyan írásaikat, amikben vannak használható gondolatok. Szakirodalomnak használom Konok Pétert, Joó Máriát, Antoni Ritát, Reina Nicolasa-t – úgy, hogy közben nem értek egyet még 50%-ban sem a politikai elveivel. De időnként lehet jó gondolataik.A A keresztény nő útja: a hímsovinizmus és a feminizmus kritikája c. szösszenet kimondottan használható anyag. Olvasd el te is! (Tessék, még reklámozom is az “ellenségem” írását. Valami nincs rendjén velem! :) )

AlterEgo-t már egyszerűbb ilyen téren felhasználni szakirodalomnak, mert a vele leírtakkal 80%-ban egyetértek. De nem lehet minden szakirodalmi forrásnál így.

Az egymás mellett békében való élés rajtam nem fog múlni. Mindent megteszek érte a közeljövőben. Építő tagja akarok lenni a közösségnek, amelynek a neve Férfihang. És éles kard azok kezében, akik a neoliberális és genderfeminista civilizációrombolással szemben akarják felvenni a kesztyűt.

Pash Cutter
Olvasó
Parsifal
Újságíró

Ez a “Cutter”, kedves Pash Cutter tényleg nem volt tisztességes, magyarul tisztességtelen volt. Kérjen uraságod bocsánatot, és jelölje meg magzatának (írás) termékenyítő magját (Reina írását).

Azt hiszem a gender-elméletet önök igazolták. Fölcserélhető a magzó és a termékenyülő szerep. :) (…Legalább is írói-alkotói értelemben.)

Egy ilyen intellektuális szerepcsere (férfiimitátor nő és nőimitátor férfi kopulációja) azt hiszem de Sade márkit is megihlette volna, és alighanem egy fejezetet szentelt volna neki Justine c. művében.

Maestro
Szerkesztő

Hát, azt el kell ismernünk, hogy dr. Schmittnél némileg ügyesebben magyarázod a plágiumot, de az attól még plágium marad. Nem túl szép dolog :-(

Pash Cutter
Olvasó

Az a gond, hogy itt nem arról van szó, hogy plágium vagy nem plágium (nem plágium). Itt személyes dolgokról van szó, az a szomorú. Mondhatni, egyesek itt, a Férfihangon akarják lefolytatni a maguk személyes küzdelmeit. Én viszont nem szeretném. Amit a legfőképpen nem szeretnék, az, hogy a Férfihang tisztes szerzői (AlterEgo, Deansdale, Maestro, Hgyi stb.) is beleessenek ebbe a vitába – de mivel semmi információik nincsenek erről a dologról, önkéntelenül is belegyalogolnak. Olyan dologba, amelynek  megvannak az adott szereplői (Pash Cutter, Parsifal, Reina Nicolasa, Suum Cuique?) és előzményei.

Az előzményekről nem fogok szólni a köznyilvánosság előtt, három okból sem:

1, Szigorúan az érintettek magánügyei. Beleértve engem is.

2, Nem akarom, hogy ez megakassza a Férfihang működését. (Akkoriban többek között ez baszta szét a Indymédia közösségi portált is)

3, Nem akarom, hogy olyanok is belevonódjanak, akiknek semmi közük hozzá.

Ha valakit érdekel, írjon privátban, küldjön emailt és kap magyarázatot. Bár annyira bagatell, hogy a Story Magazin írhatna róla. Vagyis inkább hanyagoljuk. Ugyanakkor látom, eddig is mekkora problémák adódtak az egészből, és mivel már eldördültek az első lövések, meg kellett születnie ennek a sornak is. S nem tagadom, kicsit én is hozzájárultam a kialakult helyzetért. De nemcsak én!

Megoldás?

Maestro
Szerkesztő

Már ne vedd zokon, de teljes bekezdéseket bemásolni akkor is plágium, ha ügyesen találsz szinonímát minden egyes szóhoz. A többi a magánügyetek; nem tudom, mi bajod Reinával, de jelenleg úgy látom, te lopikáltál az ő cikkéből és nem ő a tiédből, szóval én a helyedben most bölcsen hallgatnék… Főleg, mert ilyenkor az a ember első gondolata, hogy akkor a többi írásodnak is más lehet a forrása, csak az még nem derült ki. Írj saját gondolatokat, csak ne ilyen bő lére eresztve, és a haza fényre derül!

Parsifal
Újságíró

Már megkövette, tudtommal.

Pash Cutter
Olvasó

Nem plágium, és a továbbiakban sem plágiumokkal fogok jönni az oldalra. Ezt megígérhetem. Egyetlen hiba, hogy lemaradtak a források. Máskor is volt olyan, hogy felkerült az írás a blogra, később pedig kiegészült a forrásokkal. Igazából nem történt semmi, csak Reina bevitt egy szúrást. Igazából nekem nem ártott, ugyanakkor nem örülök neki, hogy most a Férfihangot használja ezekre a dolgokra. Megbeszélhettük volna privátban is ezeket a dolgokat, de ő most ártani akart egy kicsit. Meg balhét csinálni az oldalon, ami sikerült neki.

Ugyanazt teszi, amit Osztolykán Ágnes Zagyva György Gyulával. Nem privátban beszéli meg a dolgokat, hanem kiviszi a porondra.

Ismerős módszer!

Ha tudni akarod, mik Reina igazi módszerei, üsd be a Google-ba, hogy “John Lukács” és “B. Bernadett”, aztán láss csodát!

A személyes dolgokat mindenesetre elintézem a Férfihangon kívül. Remélem, a többi résztvevő is így gondolja.

A Férfihangon kívül! 

Parsifal
Újságíró

Valakinek a mocskolódó stílje és gyalázkodása még nem jogosít fel minket automatice, hogy mi is így írjunk róla.

Pash Cutter
Olvasó
hgyi
Szerkesztő
Pash Cutter
Olvasó

Ja, és nem bemásoltam. Látszik, hogy el se olvastad sem Reina, sem az én írásomat, már bocsánat, nem bántásból! Amikor teljes bekezdéseket másoltam be pl. Joó Máriától, akkor ment a dőlt betű, a macskaköröm és a zárójelben a szerző megnevezése.

Na, mindegy! Felesleges a további vita. A tanácsaidat megkövetem. A bő lére eresztés tényleg nem egy bölcs dolog egy esszénél.

Parsifal
Újságíró

Huhúúúú!

Titánok harca: Pash Cutter vs Reina Nicolasa.

Hadd legyek most – szigorúan tanító jelleggel kifigurázandó – a pashcutteri szubjektív dialektika vulgárfreudizmusának magisztere.

Szóval… Pash Cutter titkon szerelmes (önmagának sem bevallván) Reina Nicolasa-ba, de elérhetetlenségében transzmutálja szellemi gyermekét (R.N. írását), így mintegy közös ülést tart véle, s közös gyermekükként alkotá parafrazáló plagizációját.

További szép napot mindenkinek! ;)

Pash Cutter
Olvasó

Ha még Antoni Rita és Joó Mária is feljönnek ide kioktatni engem, leiszom magam. :)

“A lányok, a lányok nem angyalok…”

Tudom, tudom, kéne forrás megjelölés, de nem jut eszembe, ki énekli ezt a számot…

Parsifal
Újságíró

Huhúúú! Micsoda (szellemi) orgia lenne az! Olyan párnacsatát is régen látott a világ.

Probus
Olvasó
Probus

Szerintem Cuterrel teljesen felesleges harcolni. Igazi kamikaze alkat. Kicsinálja ő önmagát. Csak hátra kell dőlni és várni. Olyan tónusban és érvrendszerrel dolgozik, hogy én már végig se olvasom. :)

Parsifal
Újságíró
Pash Cutter
Olvasó

Milyen jó, hogy az egyik barátomnak írod a kommentedet. Vagyis nem is érted a barátom iróniáját. Gratulálok.

Ugyanakkor körvonalazódik előttem azon emberek halmaza, akik nem kedvelnek engem, egy meghatározott szélsőjobboldali nézet mentén sorakoznak, és valójában egymással barátok. Én pedig ezeket az embereket, “monarchista-érzelmű” négy fal között lakókat megmosolygom, ahogy a buta gyerekeket szokás, ha rossz fát tettek a tűzre.

Ugyanakkor jó lenne, ha ti, rosszcsont kölykök befejeznétek ezt a személyeskedés-dömpinget, mert én nem ócska és sehova nem vezető pengeváltásokért jöttem, hanem azért, hogy harcoljak a genderfeminizmus pusztításai ellen.

Parsifal
Újságíró

Pash Cutter, a férfiszabadság élharcosa, avagy gyerünk, srácok! (A végén még szobrot is kap uraságod.)

;)

https://www.youtube.com/watch?v=-yHOlEC_sjA

Pash Cutter
Olvasó
Parsifal
Újságíró
Pash Cutter
Olvasó
Parsifal
Újságíró
Tibi
Olvasó

“Szerintem Cuterrel teljesen felesleges harcolni. Igazi kamikaze alkat.” – szerintem pedig egy szerethető Nyugdíjas Ronin, aki még néha kihúzza kardját a hüvelyből, de már csak a tükörképét nézi a gyönyörűen damaszkulált acélban, miközben nosztalgiázva megkönnyezi a régi tusákat.  Nekem jobbára bejönnek az írásai, még ha nem is tőle ered mind.

Pash Cutter
Olvasó

Ha-ha!

Igen, látszik rajtam, hogy fantasy regényeken nevelkedtem. Conan, a barbár, Skandar Graun, Fürge Calver és társai. :)

Kösz a kommentet!

Aurelius Respectus
Olvasó
Aurelius Respectus

Nahát ezt nem is gondoltam volna. Ezek tényleg a műfaj legjobbjai. Még van néhány jó könyv ezen kivül is, ilyen például a nemrég meghalt Jack Vance: Haldokló Föld könyve, Harry Harrison: Bill a galaktika hőse, Paul Anderson: A nagy keresztes hadjárat. Már 1989 óta veszem fantasy könyveket, persze nem mindent, annyi pénzem és időm azért nincs. A Cherubion fantasy antológia sorozat minden könyve megvan.

Pash Cutter
Olvasó

Pash Cutter is egy Káosz-regény mellékszereplője. Olyan jelentéktelen a Káosz Kincse c. regényben, mint én a magyar társadalomban. (A nick nevem is reagálás szerény személyemre, akire 100 év múlva a kutya sem fog emlékezni.) Ki is csinálta egy brog, és a testét befogadta a tenger. Maga Skandar Graun hajította bele tetemét a hullámok közé, miután megadta neki a kötelező tiszteletadást.

Aurelius Respectus
Olvasó
Aurelius Respectus

Azért remélem te szerencsésebb vagy és nem egy erőszakos nő szolgálatában állsz, aki jól elver ha akarsz tőle valamit :) Jacke Vance esetében kihagytam egy hősét Ravasz Cugelt, az egyik kedvencem. :)

hgyi
Szerkesztő

Google apó a barátod…

Pash Cutter
Olvasó

A Csárdáskirálynőben van a “A lányok, a lányok angyalok c. szám. Hogy annak parafrázisa, ellentéte kinek a száma, viszont sehogy sem jut eszembe.

Mellesleg humoros beszólásnak szántam, ami úgy megy nekem, mint Puzsér Róbertnek a stand up comedy.

Parsifal
Újságíró

Ez a te nótád, nők bálványa ;)

https://www.youtube.com/watch?v=lQN3cxwVpUo

Parsifal
Újságíró

Azért az nem egy Orpheum lenne megérzésem szerént… ;)

https://www.youtube.com/watch?v=wd-3NZdEEmo

the hermit
Olvasó

Szóval… Pash Cutter titkon szerelmes (önmagának sem bevallván) Reina Nicolasa-ba, de elérhetetlenségében transzmutálja szellemi gyermekét (R.N. írását), így mintegy közös ülést tart véle, s közös gyermekükként alkotá parafrazáló plagizációját.

 

Egy szociálpszichológus veszett el benned. Akarsz beszélni róla? :)

Parsifal
Újságíró

Inkább egy pszicho-szocio-pata. ;)

Pash Cutter
Olvasó

“Titánok harca: Pash Cutter vs Reina Nicolasa.”

Inkább minititánok harca. Van is egy ilyen rajzfilm:

http://www.youtube.com/watch?v=NWld9nWQ8Qg

Pash Cutter
Olvasó

“Azért remélem te szerencsésebb vagy és nem egy erőszakos nő szolgálatában állsz, aki jól elver ha akarsz tőle valamit :)”

Vagyis te is olvastad Nemes István Káosz Kincse c. regényét! :) Mondjuk érdekes, mert nekem eddig 6 kapcsolatom volt, s mindben én voltam a domináns. Vagyis nem, nem volt Lucinda az életemben. :) (Mondjuk Lucindának megvolt a maga érthető oka, hogy nem engedett egy férfit sem a közelébe. Ugyebár, Verghaust átka!)

“Jacke Vance esetében kihagytam egy hősét Ravasz Cugelt, az egyik kedvencem. :)”

Nemes István Ravasz Cugel karakteréről mintázta Fürge Calvert. Én mindkettő karaktert imádtam. :)

Aurelius Respectus
Olvasó
Aurelius Respectus

Igen még régebben, sajnos nekem nincs fotómemoriám mint egyeseknek, ezért most megnéztem a könyvben ki volt a szereplő.  Igazából egy idő után már csak a legfontosabb szereplők nevére emlékszem a könyvekből, mint Skandar Graun vagy Leon Silver.

Aurelius Respectus
Olvasó
Aurelius Respectus

Kétségtelen Nemes István a legjobb magyar fantasy író, már 1989 óta követem nyomon a könyveit John Caldwell és Jeffrey Stone néven.

Deansdale
Admin

Lensver cherubigyóból? :)

Aurelius Respectus
Olvasó
Aurelius Respectus

Igen így is lehet mondani :)  Azért Nemes tehetséges üzletileg is, egy jó könyvből egy szép hosszú sorozatot hozott létre :) Én még 1990-ben megvettem az első kötetet: A harc az éj kövéért.

Reszet Elek
Szerkesztő

Hajjaj! Chlovia, Clovis, Melan, Sang, Bahat, Otoaak, Choler. Ezek ugrottak be az Éj kövéből… :-) A névmemóriám alapban pocsék, az ilyen zöldségeknél meg…

Reszet Elek
Szerkesztő

“A „modern” világ mindazonáltal nagy vonalakban a saját, ezzel szembenálló útját járta, a saját természet szisztematikus semmibe vételének útját, az individualizmus, az „aktivizmus” és a karrierizmus útját. Az eszmény itt már nem a légy az, aki vagy, hanem az építsd fel önmagad, ötletszerűen vagy tökéletesen utilitárius megfontolásból minden tevékenységbe vágj bele. Már nem az a fontos, hogy komoly odaadással, hűséggel és tisztasággal valósítsd meg a saját természeted, hanem az, hogy minden erőddel igyekezz más lenni, mint ami vagy. Mivel az individualizmus , vagyis az atomizált, név, faj és tradíciók nélküli ember ennek a felfogásnak az alapja, értelemszerűen előtérbe került az egyenlőség igénye, az emberek megkövetelték a jogot, hogy mindaz lehessen belőlük, ami bárki másból, és nem akarták elismerni, hogy létezhet helyesebb és igazabb különbségtétel annál, amit ők a materializált és szekularizált civilizáció egyik vagy másik formájának keretei között mesterségesen létrehoztak. Mint ismeretes, ez a téveszme az angolszász és puritán országokban csúcsosodott ki. Így a szabadkőműves felvilágosodás, a demokrácia és a liberalizmus közös frontot alkotott, s a helyzet odáig fajult, hogy sokak szemében minden velünk született és természetes különbség durva és „naturalisztikus” dolognak látszott, minden hagyományos felfogás obskurantistának és anakronisztikusnak ítéltetett, és nem érezték az abszurditását azon elképzelésnek, hogy minden út nyitva áll mindenki előtt, hogy azonos jogokkal és azonos kötelességekkel rendelkezünk, és egyetlen erkölcs érvényes, amely mindenkire egyforma mértékben vonatkozik, tekintet nélkül az egyes emberek természetére és belülről fakadó méltóságára. Innen ered minden rasszizmusellenesség is, a hagyományos értelemben vett származási és családi értékek elkorcsosulása. Valójában teljes joggal beszélhetnénk itt, minden eufemizmus nélkül, a „kaszton kívüliek”, a páriák civilizációjáról, akik ráadásul még büszkék is kitaszítottságukra.” – Julius Evola: Orientációk

Balton
Olvasó
Balton

Ide találtam a legideálisabban becsatolhatónak.

Simone de Beauvoir magasztalása egy mangina tollából, szerintem egy inkriminált sort se olvashatott.  http://www.she.hu/herself/20170222-simone-de-beauvior-feminizmus-no-ferfi-viszony-elfogadas-a-masodik-nem.html

Idézet a cikkből:

“Szóval most inkább azt tartom fontosnak, hogy ő mit akarhatott Megértést. Elfogadást. Segítséget.”

Idézet egy máésik cikkéből: “Azt a következtetést vontam le, hogy ha egy élettelen, pancser balfaszt visszautasítottak kiscserkész korában, akkor ő majd felnőttkorában – egy Bill Gates kaliberű karakterrel azonosítva magát – kárörvendően szidalmazni fogja azokat a nőket, akik bármilyen tényező miatt nem találják a nekik megfelelő férfit.” Hát igen feminista az nem kérdés…