Ugye tudjuk, a feministák elméletei nagyobbrészt arra épülnek, hogy a múltban milyen szörnyű módon elnyomták a nőket a férfiak. Ismerjük a megcáfolt városi legendákat, mint pl. az angol nyelvterületről származó “hüvelykujj-szabály”, ami a femcsik szerint azt jelentette, hogy a férj szabadon verhette a nőt, amíg a használt bot nem volt vastagabb a hüvelykujjánál. Ezt a szélütöttséget még manapság is terjesztik egyesek, holott már ezerszer megcáfolták. Még az 1600-as években létezett olyan angol törvény, amely engedélyezte a férjeknek a feleség fegyelmezését (és ezt mossák össze a hüvelykujj-hülyeséggel a feministák), de már az a törvény is tiltotta a feleség verését. Az 1600-as években!
És itt jön a képbe a mostani mondanivalóm: a feministáknak általában be nem áll a szája, hogy a gonosz férfiak, de főleg a férjek hogyan s miként bántalmazták folyamatosan a szegény szerencsétlen nőket. Ha olyas körökben járunk, még a csapból is az folyik, hogy a maszkulin társadalom egyenesen bátorította és jutalmazta a feleségek verését és megerőszakolását, amikhez a férjeknek ilyen meg olyan jogai fűződtek. Ha valaki még nem hallott ilyesmit, az nem is beszélt feministával.
Csakhogy a valóság egy kicsit máshogy néz ki.
– Dehát ezeket mindenki tudja! – hápoghatják most sokan, akiknek valójában halvány fogalma sincs arról, hogy mi is zajlott a nyugati társadalmakban 100-200 évvel ezelőtt, mert már a suliban is unták a történelmet, és szakkönyvek helyett legföljebb feminista propagandát olvasgattak. (Akarva vagy akaratlanul, teszem hozzá, hiszen nem kell a feminista hazugságokat kifejezetten keresni ahhoz, hogy az ember arcába másszanak.)
A valóságot szerencsére felszínre hozta nekünk egy angol blogger, aki az 1700-as évektől a második világháború utánig terjedő korszakból gyűjtött össze plakátokat, cikkeket, újságkivágásokat oldalakon és oldalakon és oldalakon keresztül. Komolyan, lehet a linkre kattintani és tekerni a lapot, mindenki meggyőződhet személyesen az anyag elismerésre érdemes mennyiségéről. S hogy miről szólnak ezek a képek, cikkek, írások? Arról, hogy a társadalom hogyan viszonyult a feleségveréshez. Szó esik meglincselt és felakasztott feleségverőkről, olyanokról akiket a város főterén vontak szégyenpadra, zártak kalodába, ostoroztak meg vagy ítéltek kényszermunkára. Természetesen utalnak a törvényekre is, amik alapján ezeket a büntetéseket kiszabták; bár nem volt ritka az önbíráskodás sem (akár idegenek által is), a rend őrei igenis eljártak az ügyekben és lekapták tíz körméről a gaz bántalmazót a megfelelő jogszabályok alapján. A feleségek verését a törvény tiltotta, és ennek érvényt is szereztek.
Csak hogy egy esetet ragadjak ki találomra a sok közül:
A város vajon pellengérre állítsa a feleségverőket? Jobb, mint a börtön – mondta a bíró
New York kövesse Kansas City példáját és tegye ki nyilvános megszégyenítésnek azokat a brutális férfiakat akik nem megfelelően bánnak a nőkkel – nyilatkozta Appleton rendőrbíró – mivel a férj bebörtönzése a feleség számára is büntetés.
A végét én emeltem ki, hogy kicsit rávilágítsak a kor mentalitására. Nem sokban különbözött a maitól, ugye? Szegény nőket manapság is istápolni kell, akkor is ha gyilkosok. Ha férfiről van szó, akkor nincsenek erkölcsi aggályok a büntetéssel kapcsolatban, szóba kerülhet akár a nyilvános lincselés is – csak nehogy véletlenül valahogyan a nőnek is kárára váljon a dolog.
Na igen, a szemét nőgyűlölő patriarchális társadalom, az már csak ilyen. Hogy sanyargatták szegény nőket, és micsoda paradicsom volt ez az agresszív férjeknek. Vagy az is lehet, hogy a modern feministák szemérmetlenül hazudnak mint a vízfolyás. Egyfolytában egy borzalmas nőelnyomó múlt rémképeit vetítik elénk, miközben a valóság fennmaradt tényekben, hírekben, könyvekben. Titanic. Hammurabi. Lucrezia Marinella. A vérengző családfők mítosza. 4000 évvel ezelőttől napjainkig fel-felbukkanak olyan történelmi emlékek, amik romba döntik a feminista vádakat. Épp csak annyira lenne szükség, hogy a valóság is eljusson az emberekhez, ne csak a hazugságok.
A feminizmus törekvései egy szempontból biztosan jogosak voltak. Az 1800-as években, de később is, a nőket úgy alkalmazták a gyárakban, hogy kevesebb bért kaptak, mint férfi társaik és kevesebb jog illette meg őket. Ráadásul a szülés számukra munkaszempontból kifejezetten hátrányos volt. Az ez elleni tiltakozás szerintem abszolút jogos és talán ma az egyetlen feminista törekvés, amivel egyet lehet érteni, mivel ma is előfordul a nők hátrányos megkülönböztetése a munkahelyeken.
De ezt csak a korrektség miatt említem meg. A nőverés/feleségverés kérdésében a fenti cikkel teljesen egyetértek.
Igazad van, legyünk korrektek, talán léteztek 1-2 százéve jogos követelései a feminizmusnak…
Manapság meg:
http://www.ferfihang.hu/2012/05/13/mire-jok-a-ferfiak/#comment-3345
(Túl sűrűn kell ezt emlegetnem.)
No meg:
http://www.ferfihang.hu/2012/09/08/tarsadalmi-nemi-megkulonboztetes-a-munkaeropiacon/
Nekem úgy tűnik, hogy egyre inkább a férfiaknak vannak munkavállalási és oktatási problémái… Nem véletlenül?
“Ráadásul a szülés számukra munkaszempontból kifejezetten hátrányos volt. Az ez elleni tiltakozás szerintem abszolút jogos és talán ma az egyetlen feminista törekvés, amivel egyet lehet érteni, mivel ma is előfordul a nők hátrányos megkülönböztetése a munkahelyeken.”
Nem biztos, hogy pontosan értem amit mondasz. Mi az, hogy a szülés munka szempontjából hátrányos??? Ha egy nő kihagy valamennyi időt a munkahelyen, akkor még szép hogy közben nem kap fizetésemelést meg előléptetéseket, hiszen nem dolgozik. Ha máshogy képzeljük, akkor én is szeretnék kivenni másfél év szabadságot közben fizetésemeléssel és előléptetéssel… Ha a nőnek olyan fontos a karrier, ne vállaljon gyereket – ha viszont gyereket akar akkor fogadja el, hogy azzal törődni is kell, és ezért nem hibáztathat senkit. Még jó hogy a BIOLÓGIÁT nem akarják a patriarchátus nyakába varrni, és a férfiakat hibáztatni amiért nekik kell szülni… Itt egyetlen releváns kérdés van: a munkahelyen mit tesz le a nő az asztalra. Ha nincs is bent, mert éppen GYES-en van, akkor mi a fenét akar?! Ez nem “hátrányos megkülönböztetés”, ez a legegyszerűbb paraszti józan ész. Teljesen beteg gondolkodás, hogy egy nőt valamiféleképpen “kárpótolni” kellene azért, mert ő úgy dönt hogy szeretne gyermeket vállalni, és amíg otthon gügyög a babának addig a munkahelyen az kapja a fizut aki helyette dolgozik. Bőven elég az, hogy az állam GYES-sel “jutalmazza” a gyermekvállalásért, azon felül semmiféle juttatást nem tartok indokoltnak. Vagy az adófizetők pénzéből nyaraltatnák a kismamát, vagy a munkáltatót köteleznék arra, hogy egy olyan emberre szórja a pénzt aki nem is dolgozik, és ezek egyike sem tűnik igazságosnak.
Nem, nem így értettem. Hanem úgy, hogy akkoriban sok nőt egyszerűen kirúgtak az állásából akkor, amikor elment szülni. Illetve erhesen tőlük is megkövetelték uazt a munkamennyiséget, amit anélkül. De ezek régen voltak, ma már ebből lettek a nőket védő törvények, többek között az akkori feminsita mozgalmaknak hála. No meg persze a két világégésnek, de az más történet…
Ma már ebből max annyi igaz, hogy a nők keresete sokszor alatta van az ugyanabban a munkakörben dolgozó férfiakénak. Ezt a feministák a hátrányos megkülönböztetésnek tudják be, de a valódi ok közelebb állhat ahhoz, amiket te mondasz. Viszont én nem a mai helyzetről akartam írni.
A nők hátrányos munkaerőpiaci helyzetét éppen a sok, nőket illető kedvezmény okozza. Ha a nőnek nem járna semmi a munkáltatójától, amikor elmegy szülni, nem kellene utána fizetnie a táppénz harmadát (negyedét?) amíg terhes, nem kellene fenntartania a helyét, aztán visszavenni öt-hat év múlva is úgy, hogy előbb ki kell adnia három hónapnyi szabadságát (vagyis addig nem dolgozik, de fizetést már kap), és el sem küldheti a gyerek három éves koráig (ezt már talán megváltoztatták), akkor miért ne alkalmazna ugyanolyan eséllyel valamilyen munkára egy nőt, mint egy férfit. De amíg ezek maradnak, hát igenis kockázatos nőt felvennie, mert ha elmegy szülni, évekig csak szívatja magát vele.
Ez így van/lehet, azonban azt azért hozzá kell tenni, hogy bizonyos szakterületeken a hölgyek tehetségesebbek, így még mindig megéri őket ott alkalmazni. Az sem elhanyagolandó szempont, hogy a nők a szülési szabadságról visszatérve hűségesebbek az illető céghez, mint a férfiak. Sokszor ez inkább előny.
“Az 1800-as években, de később is, a nőket úgy alkalmazták a gyárakban, hogy kevesebb bért kaptak, mint férfi társaik és kevesebb jog illette meg őket.”
Nos, én erről hallottam egy nagyon érdekes dolgot. Lehet (biztos), hogy a nagyvállalatok biztatták a nőket a nagy fellázadásra, csak azért, hogy fillérekért elvállalják a munkákat, mivel így ők “egyenlőbbek lesznek”. Lehet így már más fényt mutat ez a kevés bért kaptak, ugye? Ugyanis, ha férfit és nőt is alkalmazhattak a cégek, nem egy ember tartotta el a családot, így több embernek lehetett kevesebb pénzt adni, mint egy embernek.
Ja igen, ami még ide tartozik, a kvóták kérdése. A kvótát akkor lehet elfogadni bármilyen területen, ha az “pozitív”, tehát egy hátrányos helyzetben lévő csoporton segít. A nőket idesorolni viszont erős lenne, mert akkor azzal elismernénk, hogy a nők hátrányos helyzetén nem tudunk változtatni.
A másik fele az éremnek, hogy nem lehet minden szakmában mindenféle kvótát alkalmazni. Pl a tűzoltók, katonák esetében, vagy akár az iparosemberek esetében se. Nyilván tenni kell azért, hogy a nőket ne zárják ki ezekről a területekről, de nem véletlen, ha a fenti esetekben a nők jelentősen alulreprezentáltak.
Nem azt ismernénk el a kvótákkal, hogy a nők hátrányos helyzetén nem tudunk változtatni, hanem azt ismernénk el, hogy a nők hátrányos helyzetben vannak. Ez viszont nagy probléma lenne; mert nem igaz! :)
Az a röhej, hogy a liberalizmusnak meg a genderfeminizmusnak az a törekvése, ami mindenféle csoportok vélt vagy valós különbözőségének megszüntetésére irányul, a maga bigott tagadásával valójában nem hogy nem szünteti meg magát a problémát, hanem a kvótákkal, többletpontokkal, a követelmények csökkentésével tulajdonképpen MÉG TÖRVÉNYBE IS FOGLALJA.
Pfff… Én szeretek finomabban fogalmazni, de legyen igazad :)
Ettől függetlenül én kvótát akkor alkalmaznék mit törvényalkotó, ha pl vmilyen hátrányos helyzetű csoportot szeretnék helyzetbe hozni – ezzel gondolom te is egyetértesz. Erre van példa pl Dél-Koreában az északi menekültekkel szemben az egyetemeken. Bár szerintem sokszor nem a kvóta az igazán jó segítség, hanem az extra támogatás.
Mi az, hogy alulreprezentáltak? Igenis vannak olyan nők….
Igen, de még nem láttam olyan tüntetőt, aki bányába akart volna menni. A kvóta gyönyörű szó, csak minőségi kvóta legyen, ne szám kvóta. És mi az, hogy pl 20% nő legyen, amikor ez lecsökkenti a férfi részt. Mi van, ha 10% nő jelentkezik? Megfelezik a férfiak számát? Na ezt nem szeretem a szám kvótában, hogy nincs erre megoldás, csak a nyafogás, ahova egymillió nő akar menni.
Igen, pontosan így. Ha nincs meg a női létszám, akkor addig rugdosnak ki férfiakat, amíg meglesz. Amerikai egyetemeken sportválogatottak tucatjai szűntek meg emiatt.
Tettünk egy újabb lépést efelé. Szeretem a történelmi tényfeltáró írásaidat; kérlelhetetlenül utasítják a helyére a feminista, történelemhamisító propagandát.
Igen, ez a poszt jól mutatja, mi a legnagyobb baja a feministáknak. Nekik teljesen más az erőszak és a büntetés.
Erre a dologra biztos azt mondanák: “Ez csak egy eset volt, miközben naponta, óránként vertek egy nőt, csak a patriarchista rendszer ezzel csitította a nők lázadási kedvét! ”
Kicsit nehéz elfogultan hozzáállni ehhez a témához. Hisz nem ismerjük a “történelmük”, az ideáljaikat (ha van). Addig meg csak vaktában lövöldözünk.