A nőkertbe látogattam (néha előjön belőlem az önkínzó hajlam), aholis a legfrissebb cikk a kötelező olvasmányok kérdését taglalja. Azon belül pedig természetesen azt, hogy a gonosz patriarchák direkt elnyomják az egyébként ezerszám tobzódó csodálatos női írókat, és ez tarthatatlan.
Kezdjük azzal, hogy egy valamirevaló irodalomtanárt nem az érdekel, hogy az írónak mi lóg(ott) a lába között, hanem hogy a könyv megüti-e az adott színvonalat, ami fölött érdemes a gyermekeknek ajánlani. Nem nagy titok, hogy régebben ilyen alapokon válogatták össze a kötelező olvasmányokat – azt nézték, hogy milyen a könyv, nem azt, hogy mit kíván a feminista egyház. Nyilván előfordultak olyan kakukktojások, mint Timur és csapata, de ezeket mára többnyire kigyomlálták; azt pedig remélem, hogy a nőkertes cikkben is említett Pál utcai fiúkról és Egri csillagokról még a legbetegebb feministák sem állítják, hogy irodalmilag értéktelen vackok, amik csak azért kerültek a tantervbe mert az írójuknak fütyköse volt.
Ezirányú reményeimben rögvest csalatkoznom kellett:
[Dr. Nagy Domokos Imre, a nőkertes cikk írója] így határozta meg az irodalmi kánon lényegét egy kérdésre válaszolva:
»A hatalomhoz közel álló, és ezért a közfelfogás formálásában nagy lehetőséget kapó irodalmárok és kritikusok magánvéleménye, melyet rá akarnak kényszeríteni az olvasókra«.”
Aha. Gárdonyi vagy Molnár Ferenc nyilván csak az aktuálpolitika férfitöbbsége miatt része az irodalomnak, mert egyébként kiszorítanák őket – szigorúan objektív alapokon! – a sokkal tehetségesebb írónők.
Legalábbis az olyan emberek fejében, akik még két mondatot sem képesek önellentmondások nélkül összerakni, lásd ugyanonnan:
A »Nagy Magyar Irodalmi Kánon« mindig is a begyemben volt gimnazista koromtól kezdve. Ami érthető is, hiszen a Kosáry-rokonság miatt ez már egyetemi éveim óta kísértett.
Ezek szerint vagy egyszerre volt gimnazista és egyetemista, vagy legjobb esetben is az egyetemet végezte hamarabb.
Költői magyartanári kérdése a következő:
Most nyugdíjasként túl a hetvenen, újra elgondolkozom: lesz-e valaha egyensúly a magyar irodalomtanításban?
Egyensúly? Milyen értelemben? Mivel a tantárgy neve nem gender-elmélet, vagy gender-szövegtan, hanem irodalom, ezért azt hiszem alapvető elvárás, hogy az irodalmi művek összeválogatásakor a szövegek minőségét vegyék alapul, ne az írók nemi hovatartozását. Nagyon szép polkorrekt gondolat minden egyes költő vagy író mellé odaállítani egy ellenkező neműt is, de bizonyos aggályokat azért fölvet, hogy női Shakespeare vagy Petőfi még nem bukkant fel – tehát ha mégis melléjük erőltetünk egy-egy női nevet, az szükségképpen sánta összehasonlítást (és minőségromlást) eredményez.
A cikkben egyetlen félig-meddig épkézláb gondolatot találtam, de az is kissé ködös volt:
(…) a gyerekek nagyjából fele lány, adódik a kérdés: nekik valóban az Egri csillagok, netán A Pál utcai fiúk, esetleg a Légy jó mindhalálig hősei között kell keresniük azt, akivel azonosulni tudnak (…)
Elméletileg jó fölvetés, hogy szükség van pozitív női szerepmodellekre, de… Egyrészt ilyenek találhatóak akár az említett művekben, akár más férfiak által írt regényekben is; másrészt a feministák egész eddig erősen küzdöttek a hagyományos szerepmodellek ellen, márpedig az irodalomban nagyobbrészt olyanok találhatók – akár nő, akár férfi írt róluk. Esetleg a kortárs irodalomban találhatunk terézanyukat, akik nem a tradícionális nőiséget képviselik, de bennük viszont a társadalom nagyobbik része nem látja azt a fajta értéket, ami miatt ajánlhatóak lennének iskolás lányoknak. Abban talán illenék egyetérteni, hogy olyan szerepmodelleket ne ajánljunk fiataloknak, amiknek a legvalószínűbb eredménye személyes kudarc vagy társadalmi rombolás. Izgi és trendi a vámpíros vagy épp a “romantikus” női szenny-irodalom, de még a rajongóinak legmerészebb álmaiban sem hozza azt a színvonalat, amivel ajánlani lehetne egy hivatalos tantervbe.
És ha már itt tartunk, talán pont az a baj a modern oktatással – aminek, mint tudjuk, szinte napról-napra érezhetően zuhan a színvonala -, hogy kommercializálódik, popularizálódik, vagy inkább beszéljünk magyarul: egyre gagyibb. Sok helyen kötelező olvasmány lett a Harry Potter, amivel kapcsolatban két kérdés merülhet föl az emberben: 1. mit keres egy ilyen… fércmű* a nemzeti- és világirodalom nagyjai közé keverve, illetve 2. ha a feministák szerint a lányoknak nem megfelelőek a férfi írók művei, akkor a fiúk miért pont nő által megálmodott karakterekről vegyenek szerepmintákat?
Ha kicsit szélesebb körben vizsgáljuk is a modern irodalmat, nőelnyomásnak ugyanúgy semmiféle jele nem tapasztalható. Sőt. Nézzük meg bátran bármely könyvkiadó aktuális megjelenéseit, ajánlatait: a művek legalább fele garantáltan női írótól származik, női témában íródott, és nőknek szól. A férfias témák elsikkadtak vagy feminizálódtak – a nemrég még klasszikus férfias hadfőállásnak számító sci-fi és fantasy műfajokban is rohamosan változik az írók aránya.
Nem lenne talán semmi gond, ha a feministák igyekeznének néhány valóban minőségi írásművet népszerűsíteni, amit történetesen nő írt. Semmi akadályát nem látom, hogy a tantervekbe bekerüljenek olyan “női” regények, amik az általánosan elvárt mércét megütik. A gond a hangnemmel, a vádaskodásokkal és a hazugságokkal van. A fantazmagóriákkal, miszerint itt már megint valami láthatatlan patriarchális összeesküvés működik, ami szegény női írókat elnyomja. A durva feminista igyekezettel, ami erővel akarja lenyomni mindenki torkán a női írókat, és közben lehetőség szerint a férfi írókat szapulni, vagy egyenesen betiltani.
* Félreértések elkerülése végett, illetve feministák számára tisztáznám: a HP nem azért kérdéses értékű irodalmilag, mert nő írta, hanem mert szakmailag egy nagy nulla a repülő buszokkal és a kitalált varázslótanonc-sportágaival együtt. Maga a sztori kreatív, de ez közel sem elég ahhoz, hogy egy művet a világirodalom nagyjai közé emeljen.
Ne kertelj, mondd ki! Mondd ki! :D
Ami pedig a Harry Pottert illeti, sokak szerint nem több mint amolyan kétesre sikeredett Gyűrűk Ura / Csillagok Háborúja koppintás, kisgyerekeknek. Ez lenne a modern irodalom tananyag?
Szerintem nem rosszabbak a Harry Potter könyvek, mint pl. Dumas regényei. Nyilván nem a legmagasabb szintű irodalom, de nem is romana színvonal .Ne felejtsétek el, a kötelező olvasmányok megszerettethetik, de adott esetben meg is utáltathatják az olvasást a gyerekekkel. Ebből adódóan nem biztos, hogy Jókait kell olvastatni velük.
A Pál Utcai Fiúk mint kötelező olvasmány szerintem telitalálat, pergő cselekmény, dráma, és jól van megírva , szinte letehetetlen. Egri csillagok? Háát. Az a baj, hogy egy nagyon más korban játszódik, és sokkal körülményesebben, veretesebben van megírva, mint ami ma divat….szerintem ezzel túl magasra van rakva a léc a mai gyerekeknek. Úgy gondolom, a Harry Potterhez több türelmük van.
Ez egy jó felvetés, amire nehéz egyértelmű választ adni.
Oké, hogy egy régebbi könyv talán szárazabb, és nem kelti fel annyira a gyerekek figyelmét, de ugyanakkor pont az az egyik legfőbb probléma a mai fiatalokkal, hogy felszínesek és üresfejűek – köszönhetően többek között a modern (rajz)filmeknek és könyveknek. Egyensúlyba kellene hozni a témát, mert én a saját gyermekeimnek nem szívesen adnék Harry Pottert… Inkább a Winnettou vagy a Rejtelmes sziget (esetleg a Két Lotti a lányoknak :), ha az olvasás megszerettetéséről van szó. Egyébként nem vagyok az “irodalmi modernizáció” ellen, csak kevés jó könyv születik mostanában :\ Az ún. modern irodalom 99%-a gyújtós meg wc-papír.
A Vörös és fekete-féle posztmodern elitista eltévelyedésektől engem is kirázott a hideg, azokat nyugodtan jegelhetnék a suliban, az már túlzás.
A Winnetou nagy kedvenc volt olyan 11-12 éves koromban :D Aztán jött Dumas meg Rejtő, akit nyugodtan lehetne kötelező olvasmánnyá tenni…
Én elolvastam a Háború és békét is kamaszként, de kötve hiszem, hogy ilyesmire rá lehet kényszeríteni egy kiskamaszt, ha egyébként nem érdekli.
:o))) Ezeket szerettem. Bár kevés Rejtőt olvastam, azt is már gimisként.
A kisebbik fiamnak 7. utáni nyárra kötelező olvasmány volt a Piszkos Fred. :o) No meg a Zabhegyező és a 22-es csapdája. E két utóbbinak nem nagyon örültem.
Örülök hogy újra látlak Hőgyike :)
Köszönöm! :o)**
Kissé zűrös vagyok mostanában. Most is csak az indexes kilakoltatásunk miatt vagyok felpezsdülve.
Őszintén szólva az utóbbi időben meg sem nyitottam a Férfihangot, mert akkor többnyire itt kötöttem volna ki a munka helyett. Túl sok az olvasnivaló. :o)
A 22-es pedig nagyon jó és nagyon fontos könyv. A leg-háborúellenesebb írás amit valaha is olvastam (de nem hippi vagy propagandista módon, hanem az abszurditását hangsúlyozza ki), amellett hogy eszméletlenül szórakoztató és nyelvi értelemben is zseniális. Számomra a világirodalom egyik csúcsteljesítménye. Mindigis reméltem, hogy legalább a fiatal srácoknak kötelező olvasmánnyá teszik, hogy utána ne lehessen olyan könnyen elhülyíteni őket háborús célokra…
(Viszont a belőle készült film egy rakás …tönkretett celulloid, semmi köze a könyvhöz.)
A zabhegyezőhöz még nem volt szerencsém, de tervben van.
A zabhegyezőhöz még nem volt szerencsém, de tervben van.
Pedig még egy South Park rész is van róla (habár én sem olvastam)
http://indavideo.hu/video/South_Park_14evad_2resz_Zacsi_McFikasrud_meseje_Magyar_Szinkronnal
A 22-es valóban iszonyat jó. De nem egy 13 évesnek. 17 évesen is elolvasta és akkor már ő is szerette és értette. (A filmet nem láttam.)
Elsős gimis voltam, amikor a szünetekben Hans Falladát (Mi lesz veled emberke?) olvastam. Az osztályfőnököm elkobozta, hogy nekem ez nem való… A magyartanárnőm segítségét kellett kérnem, hogy visszakaphassam a nem saját könyvemet.
Az egyik haverommal meg Vonnegutot olvastunk és néha idéztünk belőle – az ofőnk nem értette és mindig ki volt akadva, hogy milyen hülyék vagyunk… :o)))
A Zabhegyezőhöz ne fűzz nagy reményeket. Szerintem szar. A magyar fordítása főleg. Eredetiben olvasd inkább.
Na igen, annak kábé a 17 év a minimum korhatára. Az oktatásban valahogy képesek mindent elcseszni… :\
A 22-es csapdája nem túl nehéz, viszont erősen túlértékelt. Nekem az Isten tudja a kedvencem, bár az valóban nem kamaszoknak való. Egyébként a modern irodalom szerintem könnyebben emészthető, mint ezek a régiek, nem kell tőlük félni, abba az irányba kellene vinni az irodalomoktatást.
Nem szerettem a Pál utcait. :o(
Ezt nem mondod komolyan. Dumas >>>> Rowling. A Harry Potter szórakoztató (olvastam minden könyvet többször, láttam minden filmet), de nehogy azt mond nekem, hogy van benne akár egy karakterábrázolás is, mint Edmond Dantes-e. Sőt továbbmegyek. Mondj egy Harrynél jellegtelenebb hőst, a Dumas művekben. Csak egyet. legyünk komolyak..
Érthető a harag A Pál utcai fiúk és az Egri csillagok ellen is, hiszen a nők látványos mellőzése mellett A Pál utcai fiúk vörösingeseinek antagonisztikus szerepe egyértelmű kommunistaellenességet takar, és mint tudjuk, a hazai antiszemitizmus kedvelt hivatkozási alapja a zsidóságnak a Tanácsköztársaságban és a Rákosi-korszakban betöltött szerepe. Az Egri csillagokban pedig burjánzik a vallási türelmetlenség, az iszlámellenesség, a török bevándorlókkal szembeni – gyakran tettlegességig fajuló – idegengyűlöletet pedig egyenesen erényként tüntetik fel.
Érthető, ha az ilyen fasiszta bohózatok helyett modern, felvilágosult, jogállami és européer irodalmat óhajtanak az ügyeletes érzékenység-felügyelők.
Ja. És a Piroska és a farkas ellen meg az állatvédők tiltakoznak…
Hupikék törpikékről már halálosan komolyan levezették, hogy Aprajafalva fasiszta társadalom, és hogy Hókuszpók megformázása (nagy az orra és gonosz) tipikus antiszemita lózung.
A doktor úrnak lehet egyéni véleménye, amit a doktorokra jellemző módon általános igazságnak állít be. Még jó, hogy kilóg a lóláb, azazhogy beismeri, hogy Kosáry-rokon. Azaz nyilvánvaló, hogy mi a baja: legyen több Kosáry-mű a kötelező olvasmányok között! :)
Amúgy én se lelkesedem a Pál utcai fiúkért. Akkor már inkább Jókaitól az Az arany ember legyen. Vagy Shakespeare-től az összes királydráma (igen, elolvastam). Vagy ha már korban közelebb álló kell, akkor a Juhanni Holappa regény.
Ebben az egészben az az érdekes, hogy én is fel tudok sorolni rengeteg könyvet, amit szeretek – de egyiket sem azért szeretem, mert az írójának farka volt… (vagy adott esetben nem volt)
Oltári nagy baromság az irodalmat kettéosztani férfi- meg női irodalomra, ahol a Légy jó mindhalálig “harcban áll” Szabó Magda Abigél-jével. Ez is egy tipikus “nemek harca” szituáció, amikor mindenki tök jól megférne egymás mellett, egymással, de a feministáknak muszáj háborút csinálniuk a dologból.
Ez is egy tipikus “nemek harca” szituáció, amikor mindenki tök jól megférne egymás mellett, egymással, de a feministáknak muszáj háborút csinálniuk a dologból.
Jól felfogott érdekük ezt a háborút szítani. Ha ugyanis nincs háború a nemek között, azonnal megkérdőjeleződik a puszta létük is, nemhogy a fontosságuk.
Először is, kötelezővé azt kell tenni, amit meg akarunk utáltatni a gyerekekkel, betiltani pedig, azt, amit szeretnénk, ha olvasnának:) Thury Zsuzsát hozza fel példának ifjúsági irodalomra?? Te jószagú.
És mi az, hogy tekintélyelvűség az irodalomtanításban, talán demokratikusan kellene eldönteni, mi legyen a tananyagban?
Jut eszembe…
A lányok azt is tanulhatják ezekből a “fiúkönyvekből”, hogy hogyan nem szabad viselkedni. Vagy hogy figyeljenek oda, hogy másmilyennek neveljék majd a fiaikat.
Az Egri csillagokban ott van Vica. Szerintem ő nem egy huszadrangú szereplő.
És ha már a HP… akkor szerintem sokkal inkább – és már régen – kötelezővé kellene tenni a Végtelen történetet. Vagy Michael Ende bármely művét.
Elsőben, másodikban Kincskereső kisködmön helyett lehetne inkább Janikovszky Évát…
Sokan úgy vélik, hogy “ízlés dolgában nem lehet vitatkozni”, így nehéz dolga lehet annak, akinek esztétikai, ízlésbeli szempontok alapján kell fontossági sorrendet felállítania irodalmi művek között és így eldönteni a kötelező olvasmányok körét. Biztos vagyok benne, hogy a feladat megoldhatóságán már csak rontani tudna, ha még feminista szempontokat is be kellene vezetni a véleményalkotásba.
Egyébként a művek megítélése az évek alatt jelentős mértékben változik. Vegyük például a többek által említett Rejtő Jenő regényeit; két-három évtizeddel ezelőtt egyetlen művét sem említette volna senki sem esetleges kötelező olvasmányként. Egészen egyszerűen ponyvairodalomként tartották számon, és könnyen kaphatott pár lesajnáló pillantást az, aki a kedvencei között említette őt. Bár kicsit meglepően ad teret egy új korszellemnek Harry Potter kötelezővé nyilvánítása, de azért nem hiszem, hogy ez lenne a létező legrosszabb választás, bár hozzáteszem egy sort sem olvastam belőle, csak a filmek felszínes ismerete alapján gondolom azt, hogy felmutat néhányat az egyetemes emberi erkölcsi eszmények közül.
Tehát én azt gondolom, hogy az irodalmi művek nyelvezetének minősége, gyermekek által is befogadható volta mellett leginkább a fontosnak tartott erkölcsi eszmények bemutatása lehetnek a legfontosabb szempontok az ítéletalkotáskor. Egyre nehezebb olvasásra bírni a gyerekeket, helyette hódítanak a tolakodó látványvilággal és leegyszerűsített tartalommal butító rajzfilmek. Csatlakozom azok véleményéhez, akik úgy gondolják, hogy ha van még egyáltalán remény arra, hogy meg lehet nyerni a gyerekek őszinte, valódi érdeklődését az irodalom irányába, akkor az csak az ő érdeklődésükhöz igazított kötelező olvasmánykörrel lehetséges.
Szerintetek tényleg olyan fontos, hogy milyen kötelező olvasmányt adnak fel az iskolában? Nyilván tükröz egy értékrendet, amit át szeretne adni a társadalom, de sikerül így átadni? Talán tényleg hatékonyabb lenne valamilyen könnyebb olvasmányokkal legalább az olvasást megszerettetni a gyerekekkel, akkor már magától is igénye lesz rá, hogy valami jót olvasson. Erre egyébként szerintem nagyon jó a Harry Potter. Ha jól látom, nem olvasta egyikőtök sem, a filmekből tényleg nem érdemes megítélni. Persze közel sem szépirodalom, de jól megírt, fordulatos történet, sok olyan részlettel, ami nagyon emberi, vagy nagyon közel áll a gyerekekhez, sokféle emberi kapcsolatot, dilemmát, csalódást, félelmet mutat be, és még erkölcsi tanulság is van:) Olvasok ám mást is, de nem szégyellem, én rajongok érte.
Sok okos és művelt embertől hallottam, hogy szereti a HP könyveket, és nem is sajnálom tőlük. Ha ez lenne az “ára” annak hogy egy kölyök megszeresse az olvasást, akkor azt is elfogadom. Azért húzom egy kicsit a szám szélét, mert szerintem vannak olyan ifjúsági regények, amik hasonló korosztályhoz szólnak és hasonlóan izgalmasak, fordulatosak – csak éppen (legalábbis számomra) értékesebbek irodalmilag és emberileg. Az általános kulturális “züllést” látom ebben is, a régi értékek lecserélését valami trendire; egy romboló folyamatot aminek az a lényege, hogy az értékeket bevonja a divat fogalomkörébe, hogy aztán leselejtezze őket azzal a címszóval, hogy “ez most kiment a divatból”. És a helyükre mindig jön valami új és csillogó, csak már korántsem biztos hogy a kölkök jellemét ugyanabba az irányba formálja, mint a kihajított elődök.
Persze lehet hogy paranoid vagyok, vagy egyszerűen csak megöregedtem :)
[JKRowling mondjuk a maga személyiségével is hozzájárult az ellenszenvemhez, tipikus anti-szerepmodell, a létező legrosszabb példa a fiataloknak. Amint híres lett és gazdag azonnal beesett a plasztikai sebészhez hogy 650 éves létére kislányarcot és cicit csináltasson, aztán szó szerint mattrészegen járt partyról partyra, úgy kellett összekanalazani és kidobni helyenként.]
Szerintem nagyon fontos. És ha nem is sikerül maradéktalanul átadni – vagy egyáltalán átadni belőle valamicskét -, de legalább megmutatni…
Az olvasást megszerettetni nehéz. Főleg, ha otthon nincs egyetlen könyv sem és a szülők sem olvasnak. Meg senki sem olvas a gyerek környezetében. A HP szerintem nem alkalmas erre. Az rendben van, hogy izgalmas, olvasmányos, de irodalmi értéke nulla. Nem is beszélve arról, hogy rettenetesen hosszú. Akár egyetlen kötete is elrettenti a szellemileg alultáplált gyerekeket – az ára meg a szülőket. (Tudom, van könyvtár…) Nem véletlenül hoztam példaként a Végtelen történetet. Annak van mondanivalója, tanulsága, meseszerű, izgalmas. És az írója nem egy Rowling-kaliberű senki, hanem tényleg író, értelmes, remek emberismerő, gondolkodó ember volt. Mielőtt igazolva látnád feltételezésedet, miszerint nem olvastam HP-t – olvastam az első két részt. Két gyerekem az összeset (a harmadiknak nem tetszett).
Egyetértek Deannel, hogy ahhoz, hogy az ember gyereke megszeresse az olvasást, nem szarokat kell a kezébe nyomni csak azért, hogy könnyű legyen elolvasni. (Itt eszembe jutott az érettségi-követelmény színvonala. Nehogymár kihívás és munka legyen leérettségizniük szegény gyerekeknek.)
Jó, a Kincskereső kisködmön már tényleg értelmezhetetlen – már nekem is kötelező olvasmány volt elsőben és utáltam nagyon (bár nem a nehézsége miatt, hanem mert utáltam sírni a könyveken, filmeken), pedig én még jártam tanyán – egyik rokonom tanyasi tanító volt, nagymamám segített értelmezni az esetleg érthetetlen kifejezéseket.
Az Egri csillagok nem nehéz olvasmány. Le sem tudtam tenni annakidején. A kőszívű ember fiain átszenvedtem magam. Az Arany embert szerettem. Gimiben a görögöket imádtam. Csehovot, Gogolt is szerettem. A Mario és a varázsló überkedvencem volt – mázlimra pont ezt húztam magyar szóbeli érettségin. Ezek mellett persze sok mást – modernebbeket, könnyebbeket – is olvastam. Sosem voltam kiemelkedően okos, szorgalmas gyerek, nem rendelkezem értelmiségi szülőkkel. A magyartanáraimnak köszönhetően meg tudom különböztetni az értéket a selejttől. (És ez nem azt jelenti, hogy nem olvasok selejtet is.)
Szóval nagyon fontosnak tartom, hogy mit mutat meg egy tanár a gyereknek.
A nagyobbik fiam alsós tanárnénije kiadta a kötelező olvasmányok listáját, valamint mellette egy ajánlott olvasmánylistát is. Vegyesen volt mindenféle. Közben minden gyereknek rajzolt egy-egy lapra egy könyvespolcot és amikor valamelyik gyerek “jelentette”, hogy elolvasott egy könyvet, közösen berajzolták a könyvespolcocskára. A gyerekek rendszeresen nézegették, hogy ki, mennyit olvasott már. (A tanítónéni arra is figyelt, hogy a pl. nagyméretű, vékony, kék borítójú könyvet nagyméretűnek, vékonynak és kéknek rajzolja be a polcra. És azt is vezette, ki, mit olvasott.) Szakítottak időt arra is, hogy megbeszéljék az olvasottakat. Arra is volt idő, hogy aki olyat olvasott, amit más nem, meséljen róla – kiselőadást tartson.
Egy ismerős kislánynál a kötelező olvasmányokról szót sem ejtenek.
Nem vagy te egy kicsit túl szigorú a Harry Potterrel? :)))
Nemrég a TV, mostanában az okostelefonok és a net mellett szinte lehetetlen olvastatni a gyerkeket. Olyan magas lett az ingerküszöbük, hogy már az elviselhetetlen unalom, hogy rögtön a könyv első oldalán nincs valami színes interaktív bizbasz amit nyomorgathatnának nagyjából 30 másodpercenként – ennyi ugyanis az átlagos időtartam ameddig koncentrálni tudnak valamire. Sajnos Némó kapitány nem nagyon tud versenyezni a fácséval. Azt hiszem a nyugati társadalmaknak annyi. Aki nem neo-ősembert akar nevelni a gyermekéből annak a szüléssel egyidőben ki kell dobni a lakásból a TV-t; a telefont és számítógépet pedig elrejteni egy lezárt szobában… És ebben az esetben már csak a kortárs csoportok káros hatásától kell valahogy megóvni a gyereket.
Ha már itt tartok, csak mintegy anekdotaképpen épp eszembe jutott, hogy amikor házibulit szerveztek nálunk az ált. iskolás korú kölkök, akkor a legfontosabb program a tévézés volt, mert muszáj volt nyomon követni az aktuális valóságshowt / “tehetségkutatót”. Azóta már lemondtuk a tévé-előfizetést… A többség szerint hülye barbárok vagyunk akik épp visszamennek a középkorba, én viszont kifejezetten pozitívnak tartom, hogy a gyerek nem arról trécsel, hogy melyik “villában” melyik ex- és leendő pornószínésznők kivel és hogyan keféltek. Helyette kicsit többet foglalkozik a barátaival és a háziállataival (nem tanya, terrárium :). Ó, a horror…
Inkább arra gondolok, hogy ami kötelező, az rögtön ellenszenves is lesz. Nem tudom, biztos van persze hatása, és annak sem vagyok híve, hogy a gyerek döntse el, mit akar tanulni.
Kötelezővé nem tenném a Harry Pottert, már csak azért sem amit írsz, hogy nagyon hosszú. De szerintem ha egy gyereknek ehhez van kedve, és azelőtt nem olvasott, akkor inkább bátorítani kéne, aztán majd elolvassa a Végtelen történetet is. A szartól azért messze van. Nem gondolom, hogy le kell cserélni rá a régi ifjúsági regényeket, megférnek egymás mellett.
Az, hogy milyen ember az írója, szerintem mindegy, ne az alapján válasszunk könyvet, hogy milyen okos meg szimpatikus ember írta.
Hm… Talán célravezető lenne akkor betiltani A kőszívű ember fiait, és akkor a kamaszok szamizdatban terjesztve, csak azért is olvasnák?
Simán el tudom képzelni:) Év elején az irodalomtanár odaadja mindenkinek a tiltott könyvek listáját, a szülők figyelmét felhívják, hogy ha meglátják a gyereknél, azonnal jelentsék, ha még ne adj isten olvasónaplót is találnak nála, azt vigyék be a suliba (amikor készen van) :)
Nemrég a TV, mostanában az okostelefonok és a net mellett szinte lehetetlen olvastatni a gyereket.
Ebből következik, hogy sajnos írni se tanulnak meg. Az Fb-n borzasztó kiírásokat látok tizenévesektől… :(
Nekem a halálom amikor, a vesszőt a kötőszó mögé teszik.
(…) a gyerekek nagyjából fele lány, adódik a kérdés: nekik valóban az Egri csillagok, netán A Pál utcai fiúk, esetleg a Légy jó mindhalálig hősei között kell keresniük azt, akivel azonosulni tudnak (…)
Szerintem nem feltétlenül kell azonosulni egy kötelező olvasmány szereplőivel. Az irodalom tágabb megismerésére szolgálnak ezek a művek, több stílust és az irodalom történelmét ismerteti meg az emberrel (emlékezzetek, irodalomórán is időrendben haladtunk), nem feltétlenül az olvasási élmény a cél. Ez most lehet, hülyén hangzik, de fontos az alapműveltség szempontjából. Azon kívül a régebbi regényekben választékosabban írtak, esetleg régi, hagyományos kifejezéseket is használtak, ezek pedig bővítik a szókincset és egy kis fogalmazási képességet is növel. Mert azzal is hadilábon állnak a mai gyerekek, elég ránézni a Facebook-ra…
Amúgy meg vegyék be Philip K. Dicket is a tantervbe. :)
Ajánlott irodalomnak mindenképp! Lem és Szathmári mellé. :o)
Egyébként én sem értem, miért kellene bárkinek – akár gyerek az illető – azonosulnia bármelyik szereplővel. És ha azonosulnak – lehet, hogy hülyén hangzik -, a lányok is képesek fiúszerepekkel azonosulni.
Az Egri csillagokban lehet azonosulni Vicával.
A Pál utcaiban bárkivel, mert lehet valaki lányként is erős, vezető egyéniség, vagy szelíd lelkű.
És ha már itt tartunk. A feministák nem azt mondogatják, hogy a nők milyen fantasztikusan empatikusak? Hát lehet gyakorolni az empátiát olvasás közben is.
…meg folyamatosan arról papolnak, hogy le kell bontani a hagyományos nemi szerepeket, vagyis mi a csudáért ne azonosulhatna egy lány egy fiú szereplővel? Most akkor kinek a fejében vannak szigorú nemi szerepek? Ezek a femcsik olyan heteronormatívak, sőt lehet hogy homofóbok :)
Na, ez meg a másik.
Nem lehet, hogy egyszerűen csak logikátlanok?
Vagy ennyire hülyének néznek mindenkit, hogy nem veszi észre senki ezeket az ellentmondásokat? Mindegy mivel, csak ellenkezzenek?
No igen. Biztos írtam már, de a feministák bármiben felfedezik a patriarchális elnyomást – és bárminek az ellenkezőjében is.
Dean,
alapvetően egyetértek, bár a Rowlingos véleményed – szakmai szemmel nézve – eléggé félrement, szvsz. Egy írás értéke sokfelől megközelíthető, de van két mérce, ami viszonylag objektívnek mondható a sok sajátos okosítás között. Ez pedig az adott ötletcsomag, ami megfoghatja az embereket, és annak szakmai szempontok szerinti kidolgozása, amely egyfajta irodalmi minőséget jelent. Ebből a szempontból nézve – dedós boszik és kviddics ide vagy oda – Rowling egy zseni, mert rengetegen próbálkoztak már előtte betörni a piacra a “szemüveges varázslófiú kiválasztott” archetípussal (nála sokkal jobb képességű, sokkal jobban jegyzett írók is, mint pl. Neil Gaiman), de valahogy mégis neki sikerült. És bár ez nem feltétlenül az ő érdeme, de a végeredményt semmiképp nem érdemes elvitatni tőle.
Szakmai szemmel nézve Rowling erősen közepes író. Néhol kifejezetten barbár módon bénázza el az amúgy zseniális kitalálmányait – tehát ha valamiért nem kellene kötelező irodalomnak lennie, mindenképpen ez a vonatkozás lenne az.
Abból a szempontbó nézve viszont, hogy hány embert késztetett egyáltalán olvasásra (és hányan vannak, akik életükben csak a harrypottert olvasták), kifejezetten pozitív dolgokat köszönhet neki az emberiség – az ízlés egy dolog, tetszik vagy sem, de a tények azok, hogy tényleg szegényebbek lennénk nélküle.
És ha már irodalmi vonatkozás, itt van egy cikk, ami szerintem rendkívül tanulságos. A hozzászólások is.
http://sfmag.hu/2012/11/08/szivhez-szolo-abuzorok-18/
Azt aláírom, hogy a véleményem sokkal inkább személyes, mint szakmai – egy sort sem olvastam a HP könyvekből :) A filmekből is csak részleteket láttam. Ami miatt egyáltalán szólni merek, az a sajtóvisszhang és elemzések, JKR “saját sajtóvisszhangja”, és a személyes ismerőseim véleménye, akik között igen művelt és intelligens emberek is akadnak. Amikor kritikát fogalmazok meg, igyekszem ezeket a paramétereket figyelembe venni.
Mindazonáltal számomra JKR mindigis középszerű író és annál sokkal lentebbre sorolt jellem marad, aki jókor volt jó helyen, és sikerült jól lemásolnia a Csillagok háborúját gyerekverzióban. Nála a tehetség nem annyira írói, mint inkább helyzetfelismerői. Nem sajnálom tőle a sikert és a vagyont, megdolgozott érte a maga módján, de nem tartom helyesnek hogy kötelező (vagy “minőségi”) irodalommá emeljék. Azon meg nem tudom örüljek vagy szomorkodjak, hogy rengeteg ember olvassa, mert ez egyrészt tényleg pozitívum, másfelől viszont szomorú látlelet a korszellemről. A Nőipornó 50 árnyalatát is rengetegen olvassák…
Érdekes, hogy a Twilight-ot hoztad fel, mert pont arra akartam mutatni én is, mint egy másik kitűnő példájára annak, hogy egy gyenge/közepes író egy jó megérzéssel elindíthat/meglovagolhat egy trendet, és úgy lehet világhírű, hogy a terméke valójában egy kalap szamóca.
Hgyi:
A Végtelen történet kapcsán maximálisan egyetértek – annak tényleg kötelező olvasmánynak kellene lennie!
Mária utcai lányok…