A feministák sok olyat mondanak és gondolnak ami abszurd, csakhát az ember általában nem gondolja végig. Vagy legalábbis nem eléggé ahhoz, hogy feltűnjenek a belső önellentmondások, a leplezett férfiellenesség, a képmutató álszenteskedés. Ennek a problémának a felszámolására született ez a cikk – ami valószínűleg folyamatosan bővülni fog -, amiben pellengérre állítjuk az összes feminista mellébeszélést. Akinek van bármilyen ezekhez hasonló (vagy akár csak halványan emlékeztető) tapasztalata a feministákkal kapcsolatban, bátran ossza meg a kommentek között!
(A cikk azért van több blokkra osztva, mert több szerző közös műve :)
…
1. Kezdjük egy egyszerű játékkal, legyen a neve “férfi-nő”.
Ha férfi lép félre, akkor minden férfi disznó, alacsony érzelmi intelligenciájú szemét.
Ha nő lép félre, az a férfi hibája, mert nem elégítette ki a felesége igényeit.
Ha egy férfi válni akar: alávaló, önző alak, aki képes elhagyni a családját.
Ha egy nő válni akar: igaza van, miért is élne egy arra érdemtelen pasassal, aki valószínűleg alkoholista és veri.
Ha egy férfi panaszkodik a kevés szex miatt: az csak egy patriarchális tévedés, hogy egy kapcsolatban a férfinak automatikusan joga van a szexre.
Ha egy nő panaszkodik a kevés szex miatt: a férfinak kötelessége lenne kielégíteni a partnere vágyait, egyébként is egy ilyen impotens alak mit akarna egy nőtől, meg sem érdemli…
Ha egy férfi dönt a nő megkérdezése nélkül, akkor önző, jogtipró patriarcha.
Ha egy nő dönt a férfi megkérdezése nélkül, erre természetesen joga van, mint emancipált modern nőnek.
Ha férfit léptetnek elő egy munkahelyen, akkor ez az egyetemes nőelnyomás egyik megjelenési formája.
Ha nőt léptetnek elő, akkor az az érdemek elismerése és a nők felsőbbrendű képességeinek bizonyítéka.
Ha férfi üt meg egy nőt, akkor a férfi egy erőszakos bűnöző.
Ha nő üt meg férfit, akkor biztos, hogy a férfi megérdemelte, az ő hibája, és különben is micsoda töketlen balek aki hagyja magát. Hajrá csajszi, grrrl power!
Ha férfi fogalmaz meg kritikát a nővel szemben, akkor a férfi önző, követelődző bunkó.
Ha nő kritizál férfit, akkor a férfi egy semmirekellő alak, aki képtelen megfelelni a jogos elvárásoknak.
Ha a férfinak nincs munkája: élhetetlen, iskolázatlan alak, aki nem tesz meg mindent a boldogulásáért.
Ha a nőnek nincs munkája: a munkáltatók diszkriminálják a nőket.
Ha a férfinak van rosszul fizetett, fárasztó, unalmas munkája, akkor igyekezhetne jobban is, vagy mehetne máshová.
Ha a nőnek van rosszul fizetett, fárasztó, unalmas munkája, akkor kizsákmányolják és háttérbe szorítják őt.
Ha egy férfi nem ad magára: a férfiak mind ápolatlanok, igénytelenek és ezen változtatniuk kell.
Ha egy nő nem ad magára: hogyan is lenne rá energiája a munkája és a háztartás mellett, s különben is joga van olyannak lenni amilyennek akar – a szőrtelenítés behódolás a hegemón maszkulinista hatalomnak, stb.
Ha a férfi nem akarja közös kasszába adni a fizetését, akkor egy önző, irígy alak, aki nem akar megfelelően gondoskodni a családjáról.
Ha a nő nem akarja közös kasszába adni a fizetését, akkor jogos igénye, hogy elkerülje az anyagi függőségben tartást.
Ami a férfié az közös, ami a nőé az a nőé.
Ha több férfi tanul a felsőoktatásban: a nőket szándékosan elnyomják és háttérbe szorítják.
Ha több nő tanul a felsőoktatásban: megérdemlik, mert volt ez már ellenkezőleg is a történelemben, és különben is mindenki tudja, hogy a nők okosabbak (és szebbek és jobbak).
…
A nőket tudásuk, képességeik alapján ítéljék meg, ne a nemük alapján!
A nőket kvótával kell segíteni, hogy magasabb, elismertebb pozíciókba juthassanak!
A feministák nem akarják megszabni, hogy a nőknek mi a jó.
A NANE kiadványok részletes leírása, mi nem jó a nőknek.
Egyenrangúságot mindenben!
Egyenrangúságot csak azokban a dolgokban, amelyekben a feministák szeretnék.
(Pl. Nem szeretik, hogy a biztosítási díjaknál megszűnt a szexista diszkrimináció.)
Azért nincs Feminista párt, mert a nők érdekeinek képviselete nem politikai mozgalom.
A feministák sérelmezik, hogy nincs több nő a Parlamentben, mert így kevesen képviselik a nők érdekeit.
“A nőkről szóló sztereotípiákat és előítéleteket néha annyira megszoktuk, hogy sokszor fel sem ismerjük őket.”
A férfiakról szóló sztereotípiákat és előítéleteket lehet, sőt kell is használni a célok elérése érdekében.
“A szőke-nő és anyós-viccekben sokszor már fel sem tűnik a nőket, mint csoportot sértő és megalázó üzenet. Nem viccesek a nőket lealacsonyító, vagy szexuális tárgyként feltüntető megjegyzések.”
A katona-, a Móricka-, a Jean-, a Kohn és Grün-, a rendőr-, skót-, székely-, az orvos-, a horgászos viccekben már fel sem tűnik a férfiakat, mint csoportot sértő és megalázó üzenet. Nem viccesek a férfiakat lealacsonyító, vagy szexuális tárgyként feltüntető megjegyzések.
…
A férfiak ne akarják megmondani, hogy a nők hogyan viselkedjenek és öltözzenek, mit csináljanak, stb.!
Ugyanakkor a férfiak alkalmazkodjanak a nők ezerféle elvárásához, különben nyakukba szakad a rengeteg zaklatási per, ki lesznek dobva otthonaikból és kiközösítve a társadalomból…
Sztereotipizálni hülyeség és bűn, de minden férfi szemét nőverő, nőelnyomó és potenciális nemi erőszakoló.
Emellett barbár és téves általánosítás a feministákról azt állítani, hogy többségükben szőröslábú leszbikusok – de az antifeministák mind egy szálig nőzni képtelen, magányos és megkeseredett 30 körüli pasik.
A férfiak a tekintetükkel “tárgyiasítják” a nőket!
A műfütyi ugyanakkor nagyon hasznos és teljesen normális segédeszköz annak ellenére, hogy egy férfi egy megcsonkított darabjának konkrétan tárgyiasított verziója.
Abortusz: az ő teste, az ő döntése.
Prostitúció: az ő teste, a mi döntésünk, hogy tilos neki.
Több nőt a politikába!
Dávid Ibolya, Dúró Dóra, és úgy általában a parlamenti politikusnők 90%-a húzzon kifelé a politikából mert nem elég feminista!
A feministák erőtlen kis szende szüzek, akik maroknyian küzdenek a gonosz elnyomó patriarcha férfihatalom ellen – ezért egyezik ki az EU egyik feminista bizottsága a másik feminista bizottsággal arról, hogy miféle női kvótákat és férfiellenes törvényeket lesz kötelező a tagországoknak bevezetni.
A feministák semmi mást nem akarnak, csak egyenlő jogokat – ezért harcolnak folyamatosan azért, hogy férfiakra és nőkre különböző törvények vonatkozzanak. Ami egyenlő az egyenlőtlen, ami különbözik az ugyanolyan.
A férfiklubokat be kell tiltani, ugyanis ha nem engednek be nőket az barbár szexista kirekesztés.
Nőklubokat kell létrehozni, ugyanis teljesen természetes hogy nem akarjuk beengedni a férfiakat.
Az egyetemeken kell a “nőközpont”, hogy legyen egy hely ahol a nők biztonságban érezhetik magukat és ahol sajátságos nőbarát erőforrások állnak a rendelkezésükre. Férfiközpontokra semmi szükség, hiszen az egész világ egy hatalmas “férfiközpont” – és a legjobb bizonyíték erre az adott egyetemen tapasztalható 70%-os női arány a diákok közt, a női felvételi kvóták és bónuszpontok, a feminista tanszék léte, ésatöbbi.
Mi feministák pontosan tudjuk, hogy mennyi nők elleni erőszakról ill. nemi erőszakról nem tud senki.
Az útszéli táblán a munkás piktogramja férfi: nőelnyomás!!!
Prosztatrákban többen halnak meg mint mellrákban és mégis tizedakkora a kutatására fordított összeg: kit érdekel???
A férfiak keresik meg, ugyanakkor a nők költik el a munkabérek kétharmadát?
A szerencsés pasik dolgozhatnak, míg a szegény nőket kényszerítik a költekezésre!
A nők sanyarú sorsa mellett a férfiaknak semmi gondja az életben! Igaz, hogy négyszer annyian lesznek öngyilkosok, de ez nem jelent semmit.
A patriarchálisan összekacsintó férfibarát bíróságok a gyermekelhelyezési perekben 90%-ban a nőnek adják a gyereket. A hasonlóan maszkulinista büntetőjog eredményeképpen szegény nők ugyanazért a bűnért egy férfi büntetésének töredékét kapják.
A női sportoló kapjon ugyanannyit mint a férfi, attól függetlenül, hogy kisebbek vele szemben az elvárások, kevesebb a néző és a szponzor. A teniszezőnők maximum 3 menetet játszanak, ezért természetesen ugyanannyit kapnak mint a férfiak az 5 menetért. Így egyenlő és igazaságos!
Azt mondani, hogy “ha egy nő nem akar teherbe esni akkor tartsa zárva a lábait” középkori barbárság, a női szexualitás elnyomása. Ugyanakkor ha egy férfinak nemkívánt gyermeke születik, akkor “miért nem tartotta a gatyájában”.
Az, hogy az utóbbi évtizedekben a nők oktatásbeli, munkahelyi és társadalmi helyzete ugyanannyit javult, mint amennyit a férfiaké romlott, az nem azért van, mert az állam kvótákkal, szabályozással, törvényekkel felemelte a nőket a férfiak kárán, hanem mert a férfiak képtelenek alkalmazkodni a modern kor kihívásaihoz.
Zseniális!
Ez mind nagyon tipikus, csak sok van, ami nem a feminista gondolkodásra jellemző kifejezetten, hanem általában a nők viszonyulnak ilyen kettősen a dolgokhoz, ők meg nem mind feministák. Például a hűtlenség megítélésében.
Hozzáadhatnánk még Kálmán Olga reakcióját Tarlós sértésére: amíg előnyöm van belőle, bánjanak velem úgy, mint egy férfival, ha ebből bajom származik, akkor kikérem magamnak, hogy miért nem udvariasak velem, a nővel.
Na egen, van pár ami nem kifejezetten feminista találmány, de általában ők emlegetik, vagy ők harsogják a leghangosabban. Jó ez így szerintem – az egyetlen aggályom, hogy a végtelenségig lehet bővíteni és egy idő után elfoglalja az egész internetet :D
Én csak most döbbentem rá, hogy ezek tulajdonképpen az orwelli duplagondol gyönyörű példái.
na ez király lett! csók a homlokodra :)
végre egy hiánypótló “mű”
Egy-két hasonló gondolat felmerült a Kvóta-nóta cikkemben is:
Ha valaki csak azért kerül magas beosztásba, mert férfi = nőelnyomás, hímsovinizmus, ez ellen küzdenek
Ha valaki csak azért kerül magas beosztásba, mert nő = egyenjogúság, esélyegyenlőség, feminista cél
‘Érzésünk szerint túl sok a zsidó egyes pályákon és kvótával korlátozzuk’ = numerus clausus, pfúj náci tempó
‘Érzésünk szerint túl sok a férfi egyes pályákon és kvótával korlátozzuk’ = egyenjogúság, esélyegyenlőség, feminista cél
Dúró Dóra jó példa. Az illető hölgyet megválasztották a Parlamentbe képviselőnek, majd elment szülni. Eddig nincs is vele semmi baj, a szive joga. Azonban a gyerek születése után rövid idővel már ismét képviselősködött. (Rövid idő = pár hét vagy hónap – tök mindegy) Feltenném a kérdést, hogy milyen anya az olyan, aki ennyi idő után a gyerekét magára hagyja?
És ha azt meri mondani nekem bárki, hogy önmegvalósít és szabad akarat, meg ilyenek, akkor azt ott helyben felképelem. (Pedig nem szoktam agresszív lenni, de az ilyesmi kihoz a béketűrésből.)
Ide tartozik a brüsszeli példa, ahol törvényileg tilos a nőkre az utcán megjegyzést tenni:
A férfi ne tegyen rájuk megjegyzést, mert az inzultus, és agresszív viselkedés.
Ugyanakkor a nők úgy öltözködhetnek, ahogy akarnak, mert az személyes szabadságjoguk.
Ez hibátlan :)
Ha vonzónak találok egy nőt akkor tárgyiasítom (objektifikálom), ha nem találom vonzónak akkor felszínes pasi vagyok aki csak a külsővel törődik.
…ezek egy része talán félig-meddig ismétlés, vagy legalábbis emlékeztet korábbiakra, dehát na. Biztos van köztük pár új :)
Ha annyira nagy baj, hogy a tudományok területén a lányok “lemaradnak” a fiúkhoz képest az iskolában, akkor miért nem baj egyáltalán, hogy a fiúk lemaradnak minden másban?
Ha a bíróságok tényleg pártatlanok vagy a férfiaknak kedveznek, akkor miért van mindenhol probléma az apák jogaival, és miért van számtalan apajogi szervezet, míg “anyajogi” egy sincs? …és miért beszélünk arról, hogy a férfiak nem kíváncsiak a saját gyerekeikre, miközben apajogi szervezetek sokasága harcol az apák láthatási jogaiért? Miért papol a politika az apák felelősségéről, ha ugyanakkor semmit nem tesznek az apákért, sőt…?
A válás után miért kell az exfeleség életszínvonalát megtartani a korábbin, ha ez egyben azt jelenti, hogy a férj életszínvonala a híd alá zuhan vagy a hajléktalanszállóra?
Ha az elvált nőknek olyan rossz, akkor miért az elvált férfiak öngyilkossági rátája ugrik az átlagos nyolcszorosára? (A nőké változatlan.)
Miért “szexizmus” egy-egy tévéműsor férfiaknak, miközben egész tévécsatornák szólnak csak nőknek?
Minimum 40 éve napi téma a nők joga és a férfiak felelőssége, de még ennyi idő után is tabu a nők felelősségéről vagy a férfiak jogairól beszélni.
Aki kritikátlanul mindig mindenben a nők pártját fogja, az “feminista” – aki bármiben a férfiak pártját fogja, az “soviniszta”.
Ha a férfi éjt nappallá téve dolgozik, akkor nem foglalkozik eleget a feleségével – ha nem hoz haza elég pénzt akkor lusta disznó aki cserbenhagyja a családot.
A szexuálisan tapasztalt nőt megszégyeníteni szemét patriarchális nőelnyomás, a szexuálisan tapasztalatlan férfit megszégyeníteni szórakoztató. A “szabad szex” a nőknek felszabadító emancipált előjog, a férfiaknál perverz nőgyűlölő disznóság.
Ha valami érdekli a nőket akkor modern, trendi és érdekfeszítő téma; ha csak a férfiakat érdekli akkor éretlen barbár hülyeség.
A férfi úgy kell a nőnek mint halnak a bicikli, de hova lettek az igazi biciklik, és miért nincs elég aki feleségül venné szegény halakat??? Fiatalkorában tetszett a nő a férfiaknak, vagyis a rohadt szexmániás pasik üldözték és zaklatták – idősebb korban nem adják meg neki azt a kellő figyelmet, ami kijárna, és nem értékelik az “érett szépséget”.
A férfi legyen olyan partner, akire a nő számíthat, akiben megbízhat, aki mellett biztonságban érzi magát – és viselje el, hogy egy nőtől semmi ilyesmit nem lehet elvárni, hiszen a nőknél az a helyes, ha az érzelmeikre hallgatnak, amik pillanatról pillanatra változnak.
Ha a férfi nem hajlandó mosogatni, akkor elnyomó maradi földesúr, aki ellen új törvényekre van szükség a házimunka megosztásának terén; ha egy nő nem hajlandó mosogatni akkor mosogasson a férfi vagy fogadjon bejárónőt, mert a nőnek elidegeníthetetlen joga kizárólag azt csinálni amihez éppen kedve van. A nőt bármire megkérni szexista elnyomó követelés.
Egy férfi értse meg, hogy a házasságban áldozatokat kell hozni és kompromisszumokat kötni. Egy nőtől bármi ilyesmit elvárni patriarchális rabszolgatartás.
Ha egy nő kitolja a családalapítást a harmincas éveire, akkor emancipált modern nő aki szeretné egy kicsit élvezni az életet mielőtt megállapodik. Ha egy férfi tolja ki a családalapítást akkor “kórosan beleragadt a tinikorba”, “felnőttség előtti állapotban” él és valamit tenni kell ez ellen a társadalmilag káros jelenség ellen, mert hová lettek az igazi férfiak?
Érthető, ha a feministák nem dolgoznak a férfiakért, végülis elsősorban a nők elnyomása ellen harcolnak. Ha a férfiaknak is vannak gondjaik, alapítsanak saját mozgalmat a feministák mintájára.
Ugyanakkor a férfijogi mozgalom egy gonosz nőellenes soviniszta összeesküvés amit állami erővel kell kiirtani. A férfiaknak nincs szükségük semmiféle jogokra, úgyis ők az elnyomó patriarchák.
Ha egy a férfiakat racionálisabbnak és valamiben jobbnak megítélő tudományos kutatást tesznek közzé,akkor az áltudományos, nem elég bizonyított, köze sincs a biológiához, különben is nem minden a genetikáról szól, ha viszont egy olyat tesznek közzé,ami szerint a férfiak 1000 év múlva kihalnak vagy, hogy a nők okosabbak, ösztönösen jobb döntéseket hoznak,akkor ezek kőkemény tudományos tények.
Ha egy férfi ideges lesz és felemeli a hangját a nő provokálása végett,akkor ez az agresszió első jele,nem tud bánni a mihaszna állati ösztöneivel,nem elég kulturált lény, ha egy nő lesz idegbeteg,akkor a férfi viselkedése az oka ennek, nem kellett volna felhúzni,teljesen érthető érzelmi ellenreakció z tőle. Különben is ő sem lehet tökéletes…
Egy nő nem végezhet “női munkát” mivel nincs is ilyen, az ilyen kategóriákat a férfiak találták ki, hogy ezekkel elnyomhassák a nőket,különben sem létezik nemi alapokon álló munka. A férfiaknak bezzeg kötelességük elvégezni a férfimunkát, hogyan is várhatják el, hogy a nők vágják a fát, hordják a homokot az árvíznél, vagy hogy kicseréljék a villanykörtét. Ezek tipikusan férfimunkák.
Ha egy férfi az autójára,motorjára sok időt szán,akkor ez egy gyerekes viselkedés, szinte már személyként tekint egy tárgyra, az elmebetegség első jele és persze ezáltal elhanyagolja a valóban fontos dogokat pl a barátnőjét,feleségét. Ha egy nő csinálja ugyanezt és esetleg az autók,motorok világában jártas,akkor ez annak a bizonyítéka,hogy a nők is ugyanannyira értenek mindenhez., végre egy újabb terület amiben ők is megállják a helyüket,sőt egyenesen szükség van a női szemléletmódra.
Ha a férfi megjegyzéseket tesz a női testre,akkor az szexista, nőelnyomó férfi, kötelet neki. Ha a nők összegyűlnek és tömegesen “viccelődnek” azon, hogy a hűtlen férfiaknak le kéne vágni a péniszét,akkor ez csak töprengés a jogos és méltó büntetést illetően. (egyébként volt szerencsém egy fórumon látni, hogy egy nő szerint a férfi hűtlenséget nyilvános, a tv által is közvetített péniszlevágással kéne büntetni, de úgy hogy minden megcsalásnál csak 1 centit vágjanak belőle. Mondanom sem kell, hogy a női megcsalás eszükbe sem jutott és ezzel a büntetéssel a nők 90 százaléka egyetértett)
Ha a médiában meztelen nőket mutogatnak,akkor az nőelnyomás, a nők kihasználása a férfiak állati vágyainak kielégítése végett. Ha meztelen pasikat mutogatnak,akkor ez egy tök természetes elvárás, ez csak a nők kedvében járás, mivel ellensúlyozni kell a sok meztelen nőt(tehát nem a nőket kéne betiltani,hanem férfiakat is kell mutogatni-ez a problémamegoldó logikájuk) .Különben is mindent a szemnek.
Ha egy férfi bizalmatlankodik a nővel, kutakodik a személyes tárgyai között, hátha bizonyítékot talál a nő hűtlenségére,akkor ez a férfi egy erőszakos,elnyomó állat,irányítani és uralkodni akar,a nőt a tulajdonának tekinti és különben is egy kapcsolat alapja a bizalom, bizalom nélkül..bla..bla.. Egy nő bizalmatlansága még akár jogos is lehet, valószinűleg a férfi olyan jeleket hagyott,amik megcsalásra engednek következtetni,ilyenkor a legjobb módszer,ha egy r.banc barátnőnket megkérjük hogy csábítsa el a férfit, ezzel próbára téve hűségét vagy állítsunk rá magánynomozót, de természetse egy ilyen helyzetben mikor a nő a sértett teljesen jogos, ha a férfi telefonját,e-mailjeit titokban kifürkésszük, ez csak természetse gyanakvás.
Ha egy férfibanda elindul az éjszakába bulizni,akkor ezek csak a primitív állati ösztöneiknek engedelmeskedve p.navadászatot tartanak, a férfiak már csak ilyenek. Ha nők összeverődve leisszák magukat és a város összes hímjéhez odadörgölődnek egy buliban,akkor ez a női önrendelkezés kinyilatkoztatása,mindenkinek jár egy kis szórakozás, hogy a hétköznapok férfielnyomását a barátnőivel ily módon kompenzálja.
Ha a férfi tartja a kapcsolatot a szüleivel, gyakran találkozik az anyjával,akkor ez a férfi gyerekes, nem tud elszakadmi anyuci szoknyája mellől,anyuci dirigál neki, túl anyás, ha a nő teszi ugyanezt,akkor neki fontos a család, a családi kötelékek.
Ha a férfi viselkedése (a nő szerint) valamiben nem jó, akkor ezt a férfit meg kell nevelni ! Meg kell változtatnia szokásait, a gondolkodásmódját…..egy férfinek nincs joga a nőt nevelni,nem az apja vagy mi, ha átakarja nevelni az rejtett erőszak,a saját tulajdonának tekinti a nőt és különben meg ha neki nem úgy tetszik a nő ahogy van,akkor miélrt van vele?
Dani, jókat szedtél össze. :)
“egy férfinek nincs joga a nőt nevelni (….) különben meg ha neki nem úgy tetszik a nő ahogy van,akkor miélrt van vele?”
A meddő átnevelési kísérleteknek semmi értelme, csak mérgezik a kapcsolatot. A férfiakra nem is jellemző, hogy át akarnák nevelni a nőt, fordítva sajnos igen, sok (buta, akarnok, ravasz) nő próbálkozik vele. Na, többek között őket kell idejekorán felismerni és elkerülni. :) Ha valaki alapvető dolgokban nem felel meg az elvárásoknak, akkor nem kell belekezdeni a kapcsolatba. Csak saját magunkat tudjuk megváltoztatni, saját belső elhatározásunkból, kényszerből soha.
“Ha a férfi (…..) gyakran találkozik az anyjával, akkor ez a férfi gyerekes”
Valóban, ezt a legtöbbször igen gyenge érvet is gyakran előhúzzák a nők, pedig pontosan tudják, hogy mi az igazság. Határozott különbség van aközött, hogy egy férfi képtelen elszakadni az édesanyjától, vagy egyszerűen (és természetesen) nagyon szereti és tiszteli, hálás neki, hiszen ő volt és marad is mindig az egyik legfontosabb nő az életében (jó esetben a férfi szerelme a másik). A nők inkább örüljenek, ha a férfi tisztelettel beszél és viselkedik az anyjával, mert valószínű, hogy később velük is hasonlóan fog bánni. Az más eset, ha valami régi családi dráma, zűrös múlt miatt rossz a kapcsolatuk, de az alma messze esett a fájától, s a férfi az egyetlen “normális” a családban. Ez esetben inkább pozitívum a távolságtartás, de a minimális tisztelet szerintem akkor is jár a szülőknek. A gyerek ne ítélkezzen túl merészen a szüleiről, akármi volt régen. Az anya-fiú kapcsolat különleges, minden férfi kicsit “anyuci kisfia” marad. :) Ha a nő megpróbál kettőjük közé állni, ellenséges az anyósával, az nagyon megterheli a kapcsolatot, de elsősorban saját magának árt vele.
Ezt nézd meg:
anyósdilemma
http://minden-mocskom.blogspot.hu/2013/05/anyosdilemma.html
Ez az “anyósdilemma” ez szinte tök új új nekem. Én még hátulgombolós korszakomban úgy tanultam, hogy a nők értékelik, ha egy férfi tiszteli az anyját, hogy ez a jele annak, hogy egy meleg otthont akar felépíteni, egy családi fészket, olyan családi viszonyokat, mint amit gyerekként megélt (ideális esetben) otthon. Hát egy ideális világban nem egy ilyen férfira kéne vágynia egy nőnek a szociopata tahók helyett??
Erre most felnőtt fejjel kell megtudnom, hogy a nők, különösen a rosszabb fajtájúak, akik alá a feministák teszik a lovat, micsoda hercehurcát tudnak ebből csinálni. Csakazolvassa is mennyit károgott a ki tudja hány elfogyasztott anyósára, ahol gondolom az volt a konfliktus forrása, hogy az anyósok agymosott patriarchális nézetükből fakadóan nem nézik jó szemmel, ha a meny világmegváltó terveivel tölti ki az idejét (az ún. “női önmegvalósítás”), miközben nincs rend, nincs meleg étel, nincs tiszta ruha. És ugye ilyenkor persze a férjre van ráhárítva fa felelősség: “na ki mellé állsz?” A házisárkány és a feminista persze presztizskérdést csinál belőle, a férfi meg zavarában áll, hogy most wtf.
A lelkileg legbizonytalabb emberek közé tartoznak azok, akik azt várják, hogy egy ember foglaljon állást számára két fontos ember közt az egyik javára, a másik hátrányára. Ez az érzelmi zsarolás klasszikus esete, és a kontrollt szolgálja. Pedig a feminácik kárognak arról, hogy a gonosz patriarcha el akarja “szigetelni” a barátnőitől a szegény nőt (akivel jól kibeszélnék, hogy a Józsi hogy szuperál az ágyban, meg ne hagyd majd csajszi, stb.), eközben az ilyen nők a hapsijukat annak saját anyja ellen akarják fordítani, mert nehogy már ő megmondja, hogy a menyének esetleg néha takarítania is kéne, nem csak önmegvalósítania.
Ez új neked? :D Az anyósviccek elég régiek pedig. De akkor gondolom az is rendben van, ha a férjet cseszegeti az anyósa, például, hogy keressen több pénzt, mert ennyiből nem lehet eltartani egy családot. És ebben az esetben akkor nem kell várni a feleségtől, hogy állást foglaljon a férje vagy az anyja javára.
Nem, a szülők ne szóljanak bele a házaspár életébe, se a függöny színébe, se a turmixgépbe, se abba, hogy ki mennyit takarít. A véleményét anyós mondja el a fiának négyszemközt, aki egyébként felnőtt ember, és neki kell dűlőre jutnia a feleségével, ha valamivel elégedetlen. Ha mégis beleszól, nem kell senkinek a pártjára állni, csak megmondani neki, hogy majd mi megbeszéljük egymás között. Ettől még lehet tisztelni, szeretni, meghallgatni a tanácsait, de ne akarja a gyereke helyett élni az életét.
Eh, ez a tyúkszemem. Tiszteljük szüleinket, de attól még sokszor az agyunkra mennek. Nyilván van olyan is, hogy a feleség a kiállhatatlan.
E kérdésben érdemes felidéznünk Csiken Disztroly kolléga véleményét:
“A patriarchális család az, ahol a férj anyukája mondja meg, mi a frankó, de amikor balhé van (dörömböl az ajtón a TEK vagy nagyon óbégatnak a cigányok az utcán), akkor a férfit küldik ki, hogy megnézze, mi van. A férfinak ezekben a családokban kivételes szabadsága van, önállóan eldöntheti például, hogy milyen tömítőgyűrűt vásárol a csöpögő csap megjavításához, amennyiben az nem túl drága.
A patriarchális családok mellett vannak még a matriarchális családok (feminista elhajlás!) – itt az a különbség, hogy a feleség anyukája a főnök.”
:))
Ki az a Csiken Disztroly ? Eddig egy Disztrolyról hallottam Pozsonyinak volt egy ilyen újságja.
Nem tudom, ugyanaz-e. Akit az imént idéztem, itt található: http://blog.hu/user/622288
Ahogy elnézem, nincs közük egymáshoz.
Azért érdekes lenne egy ilyen lelkifolyamat megfigyelése. Alapesetben minden anyós először mennyként kezdi, aki utálja az anyós beszólásait. Aztán amikor anyós lesz ő is beleszól, ilyenkor nem jut eszébe neki milyen volt ugyanez ?
Nem jut eszébe. Ahogy minden felnőtt gyerekként kezdi, aztán amikor szülő lesz, nem jut eszébe, hogy mennyire utálta hallani, hogy “köszönj szépen a néninek” :)
Amikor 10 év körüli gyerek voltam, sokszor gond volt a köszönés. Az idősekkel nem volt gond ( ma már hülyén hangzik, de egy 30-as is idős volt akkor ), de a idősebb tizenévesekkel nagy gondban voltam. A csókolom idétlen volt, viszont ilyen idős embernek hogy lehet sziát mondani. Akkor egy 18 éves is egy komoly felnőtt ember volt nekem.
Ez nálam is megvolt, ezt a dilemmát sokáig úgy oldottam fel, hogy egy hangos hümmögést “köszöntem”, amit aztán mindenki úgy értett, ahogy érteni akart :)
Ez körülbelül olyan, mint amikor az egyetemi ZH-knál nem tudtuk a választ, akkor iszonyatos rondasággal beírtunk valamit, reménykedve abban, hogy a tanár ezt úgy fogja értékelni, hogy igazából ami ott áll, az biztosan a helyes válasz :)
Bár jobban belegondolva ez a tegezlek-magázlak dolog felnőtt korban is fennáll, például én utálom, ha egy korombeli ember munkaviszony keretek közt letegez, vagy akár a pincér. Annak olyan csendőrpertu jellege van, vagy mintha nem venne komolyan. Bár a kollégák szerint ezen nem kéne felhúzni az orrom, inkább örüljek, hogy milyen fiatalos vagyok :P Hát ja, nézőpont kérdése :)
Ez a ZH is érdekes téma. Nálam többször előfordult az egyetemen, hogy a barátom lemásolta rólam a választ, viszont ő hosszasan írta le a ugyanazt szöveget, amíg én röviden. Eredmény, nekem 3 -as, neki 4-es vagy nekem 4-es neki 5-ös.
“Aztán amikor anyós lesz ő is beleszól, ilyenkor nem jut eszébe neki milyen volt ugyanez?”
Dehogynem! Éppen azért szól bele, hiszen fél életén át csak erre várt: hogy egyszer majd fordul a kocka, és végre ő lesz az anyós…
* * * * * * *
Karácsonykor a nagymama vízipisztolyt ajándékoz az unokájának. A lánya dühösen fordul a nagyihoz:
– Anya, hogy vehettél neki ilyen ajándékot?! Már nem emlékszel, mennyire dühös voltál, amikor a vízipisztolyunkkal mindent összefröcsköltünk?
A nagyi elmosolyodik:
– Dehogynem, nagyon is…
Az általam hallott anyósviccek többsége inkább a feleség anyja és a férj közötti konfliktust parodizálja ki, úgyhogy a meny-anyós konfliktus kicsit új nekem :)
Szerintem nők közt ez sokkal durvább lehet, van benne rivalizálás is, kinek van nagyobb hatása a férfira. Az rossz anyós meg csak egy kellemetlen tényező a férfinak.
Az is benne lehet, hogy egy anyának nehezebb elengedni a fiát. Majd pár év múlva megmondom, így van-e.
Ennek legszebb megnyilvánulása, amikor az anya hetente legalább kétszer zár le többórás hisztidömpinget azzal a fenyegetőzéssel, hogy kidobja a fiút a házból, ha kell rendőri/ügyvédi segítséggel – aztán lám, ha a fiú megunja és összeszedi a cókmókját útra készen, hirtelen nem akarják kiengedni az ajtón.
Ez annyira tipikus? Netán személyes élmény? :)
A kiragadott példa személyes tapasztalat volt, viszont ezt a mintát látom az összes olyan ismerősömnél is – legyen fiú vagy lány -, akiket egyedülálló anya nevelt. Állandó apai jelenlét hiányában egyrészt elmarad az előremutató példakép, másrészt a rendszeresen a férjre/apára hulló tomboló érzelmi viharokat is a gyerek kapja a nyakába. Plusz mivel a gyermek még annyira sem tanúsít ellenállást, mint egy felnőtt férfi, ez méginkább felbátorítja az anyát, ami néha egészen elképesztő megnyilvánulásokat eredményez (pl. elégedett vigyor, amikor már alig szédelegsz faltól falig).
Hangsúlyozom, ilyet láttam másnál is, illetve az enyémet is látták kívülről, ami később felnőtt fejjel kulcsfontosságú volt annak a felismerésében, hogy tulajdonképpen mi is történt.
Szörnyű lehetett. Én ilyet szerencsére nem tapasztaltam. Az anyák sem szentek, én ezért is viszolygok kicsit, amikor általánosságban ünnepelnek minket.
Ha egyszer összeáll a kép, onnantól már nem olyan vészes, mert az ember nem veszi magára.
Csak fárasztó még úgy is. :)
Én még tulajdonképpen jól jöttem ki az egészből. Volt olyan középiskolás osztálytársam, akinek gyakorlatilag semmi társadalmi élete nem volt és nincs azóta sem, plüssmackóval alszik, a szakon a lányok gyakorlatilag koloncként tűrik mert haverjai nincsenek, képtelen egy önálló döntés meghozatalára, és a kedves mama hetente kétszer jár le hozzá a főiskolai albérletbe vizitre.
Az apa-lány kapcsolat hasonlóan különleges, mint az anya-fiú.
A lány édesapjával való kapcsolata meghatározó a férfiakhoz való viszonyulásában, abban, hogy hogyan éli meg a nőiességét. Az apák nagyon meg tudják erősíteni a lányuk önbizalmát, magabiztosságukat saját nőiességükben. Az apák is vizsgáztatják azokat a fiúkat, akik a lánya iránt érdeklődnek, aki udvarol neki, tesztelik, hogy megérdemli-e az ő (csodálatos, gyönyörű) lányát, meg akarják óvni attól, hogy egy “nyikhaj” kihasználja, vagy bántsa. Férfiként természetesen azt is pontosan tudják, hogyan gondolkoznak a férfiak (és jó esetben igyekeznek kiokosítani leánykájukat ez ügyben). :) Igaz, kevésbé kritikusak a jelölttel, mint a fiús mamák a fiuk barátnőjével.
“‘Pedig a feminácik kárognak arról, hogy a gonosz patriarcha el akarja “szigetelni” a barátnőitől a szegény nőt (akivel jól kibeszélnék, hogy a Józsi hogy szuperál az ágyban, meg ne hagyd majd csajszi, stb.), eközben az ilyen nők a hapsijukat annak saját anyja ellen akarják fordítani,”
A feministák pontosan a saját lelki,viselkedésbeli torzulásaikat vetítik ki a férfiakra, önmaguk rejtett debilitását akarják másoknak tulajdonítani. Pl. a Nane erőszakkal kapcsolatos fejtegetéseiben éppen a nők általi kedvelt erőszakfajtákat mutatják be “nők elleni erőszak” címén. Esetükben nagyon is igaz a mondás: MIndenki magából indul ki.
A másik-sokat hangoztatott- jelenség, hogy a nő irányítja a férfit (olyan ügyesen, hogy az a balek férfi azt hiszi ő hordja a nadrágot). Ezzel a képpel valahogy nem fér össze az elnyomás (a nők saját maguk ellen irányítják a férfiakat?) Van itt ezzel kapcsolatban egy cikk is : http://www.blikk.hu/blikk_aktualis/20081004/mindig_a_no_iranyitja_a_ferfit Ha lehet hinni a felméréseknek akkor az egész femináci kommunikáció a nő gazdasági kihasználásáról éppen fordított, ugyanis pont,hogy a nők kezelik többször a családi kasszát,még akkor is ha a férfi viszi haza a több pénzt.
A másik elterjedt hiedelem, miszerint minden sikeres férfi mögött áll egy nő.Valóságalapja van bezony, na de nem olyan fajta ahogy azt egyes nők szeretnék beállítani. Feministatöltetű jelentése szerint a sikeres férfiak a nőknek köszönhetik sikereiket. Valahogy mindig minden körülmények között a nő a siker kulcsa, a férfi csak egyfajta “meghatalmazott” (akit ugye a nő irányít). A valóságban nem a nő a siker kulcsa,hanem a biztos párkapcsolat(ami nem csak a nőt, hanem a férfit is magában foglalja.). Bárki,akinek volt már tartós kapcsolata az tudja, hogy a bizalom, a törődés,szeretet bizony egy olyan erős személyiséget eredményez, ami könyebben birkózik meg a problémákkal, magabiztosabbá válik az ember. A párkapcsolattól jobb lesz az ember közérzete, boldogabb lesz,ami mind a tanulásban,mind a munkában kamatoztatható. Tehát a kapcsolat megerősíti az embert, lehet, hogy anélkül is menne neki minden csak nem 100%-osan,hanem 70-80 százalékosan, de persze az is lehet, hogy tényleg a kapcsolat adta helyzet az,ami a döntő lesz a siker szempontjából. Viszont ezeket csak az adott esetben lehet megítélni,ezekről konkrét eset híján csak általánosségban lehet beszélni. Ennyit a lelkizésről, visszatérve a nemekre, igen sok sikeres férfi mögött áll nő, de ez fordítva is igaz, sok sikeres nő mögött is áll egy férfi (csak ilyenkor persze mindig a nő erénye a siker, a férfi nemhogy a segítőszereppen van,hanem éppen azt mondják rá az emberek, hogy “és még otthon is meg kell állnia a helyét”,utalva ezzel arra, hogy a nőnek még a férfit is etetni,itatni,gondoznia kell…..)
Én egyébként mikor meghallom ezt a dumát, rögtön visszavágom rá, hogy de minden sikertelen férfi mögött is áll egy nő….:)
“A másik elterjedt hiedelem, miszerint minden sikeres férfi mögött áll egy nő.”
Ehhez képest ki áll “minden” sikeres nő mögött? A feminista válaszol – persze a megjegyzés lelkes tapsikolást váltott ki a tyúkok körében:
“Behind every successful woman is Tender Years Initiative, Title 9, Affirmative Action, and a supportive husband (who later gets served).” [-]
“Minden sikeres férfi mögött van egy nő – aki jól járt…”
(Bödőcs Tibor)
Minden sikeres férfi mögött áll egy nő, hiszen hogyan is lehetne sikeres, ha még egy nőt sem lenne képes maga mögé utasítani…
Suum, “a nők értékelik, ha egy férfi tiszteli az anyját, hogy ez a jele annak, hogy egy meleg otthont akar felépíteni….egy ideális világban nem egy ilyen férfira kéne vágynia egy nőnek a szociopata tahók helyett??”
Igen, egy ideális világban ilyen férfira vágynak a nők. Szerencsére még ebben a nem egészen ideálisban sem reménytelen a helyzet, csak mindkét nemnek nehezebb dolga van. :)
Az anyós-meny kapcsolatban biztos nem mindig könnyű megtalálni és megtartani a kényes egyensúlyt. A férfi a számára két legfontosabb nő között áll, s (ön)veszélyes taktika a meny részéről állásfoglalásra kényszeríteni a férfit – ugyanis könnyen lehet, hogy ő jön ki rosszul belőle. A férfi úgy érezheti, ha a felesége végképp nem fogadja el az anyósát, akkor őt (a férjét) sem fogadja el egészen.
A jó viszonyhoz fontos, hogy a két nő okos és kompromisszumra képes legyen, egészségesen gondolkodjon, törekedjenek egymás megértésére és elfogadására, szeretettel forduljanak egymás felé, s egyikük se a rosszindulatot és a rossz szándékot feltételezze a másikról. Szerintem a menynek kell tudni jobban alkalmazkodni, néha nyelni is, ha kell, tisztelni az anyósában a nőt, aki felnevelte a férjét. Az régen rossz, ha minden jó tanácsot támadásnak, és az életébe való beavatkozásnak tekint, és ab ovo ellenségesen áll az anyósához, de az okos anyós is visszafogja magát, ellenáll a kísértésnek és nem akar túlzottan belefolyni a pár életébe (extrém példa a nászút hármasban). :)
Nem is értem, miért vannak rossz anyós-meny kapcsolatok, hiszen ugyanazt a férfit szeretik, mindketten a legjobbat szeretnék neki… :)
Éppen azért, mindketten maguknak akarják. Sok szörnyűséget el lehet követni azzal a jelszóval, hogy jót akarsz neki. Ha a férjemnek szeretője lenne, vele is ugyanazt a férfit szeretnénk, aztán mégse lennénk jóban.
Remélem, sejthető némi irónia az utolsó mondatban. :)
“…mindketten maguknak akarják.” Ez nem szeretet.
Ha valóban jót akarsz valakinek, azzal nem tudsz szörnyűséget elkövetni.
A szerető pedig teljesen más eset. Ha a férjednek szeretője lenne, ne légy dühös a nőre, mert inkább szánalomra méltó. Nem voltam szerető (legalábbis nem tudok róla:)), és sosem lennék, de nem lehet nagy élmény örök másodiknak lenni, folyton ugrásra készen várni, hogy mikor tud 1-2 órára elszabadulni a férfi, beérni morzsákkal, s pusztán a testi vággyal. Csak súlyos önbizalomhiány esetén tartom elképzelhetőnek, hogy egy nő belemenjen egy szeretői viszonyba.
Az én kedvencem a témában:
(ha esetleg egyszer eltűnik onnan ez a kép: “A feminizmus addig tart amíg fel kell vinni a hűtőt a nyolcadikra.”)
:)))))))))))))))))))))))
Amúgy (nem fontos, de mivel nagy teniszfan vagyok ezért szemet szúrt és ezért meg is jegyezném hogy) a teniszben nincs olyan hogy menet, azt játszmának hívják vagy ha méginkább a szakzsargont veszem akkor szett-nek.
Menet a csavaron van, meg esetleg a kufircoknál.