don Fefinho

A patriarchális család védelmében – II.

Az alábbi cikk és előzménye a Konzervatóriumról származik, angol eredetit lásd itt.


 

A személyes függés dícsérete: a patriarchális család védelmében II.

 

A család mint társadalom

A család egymással összefonódó függőségeket jelent. Csak akkor tudja szolgálni a céljait, ha a családtagok biztosan számolni tudnak vele. Azaz a családtagok kötelességei abszolútak és feloldhatatlanok. Ha a válást bármi okból engedélyeznék, a család nem lenne többé teljesen önfenntartó társadalom és az egymástól való függőség közössége. A válás lehetőségét gyakran a férjek és feleségek elbizonytalanítására használják fel, mondván, ne váljanak „túlságosan függővé” egymástól. Mivel intelligens lények vagyunk, a várt jövő már a jelenben is leképeződik az agyunkban. Ezért teljesen nonszensz azt mondani, hogy „teljesen a tied vagyok, de csak ma”, vagy „csak amíg jól boldogulunk egymással”. A teljes elköteleződés a teljes tudatunkat igénybe veszi, beleértve a jövőről való gondolkodásunkat és minden lehetőséget. A házasságban való elköteleződés borzasztó áldozatokat is megkívánhat, de ez az, ami miatt olyannyira megbecsült. Ugyanazért becsüljük meg a házastársakat, ami miatt a katonákat – elköteleződésük nagysága miatt. Ha a katonáknak engedélyeznék, hogy veszély idején meglépjenek, mit kellene bennük csodálnunk? Ugyancsak, ahogy a válás egyre inkább elfogadottá válik, a házasságot is szükségszerűen egyre inkább lenézik.

Azért, hogy tényleg egységként működjön, a családban kell lennie egy központi tekintélynek. Első ránézésre ez a központi tekintély természeténél fogva az anya. Az ő elsődleges feladata a gondozás, míg az apa elsődleges feladata a védelem, és világos, hogy a védelem a gondozás-nevelés biztosításért van, és nem fordítva. Mindebből arra következtethetnénk, hogy az feleségnek kellene irányítania a férjet. Ugyanakkor valamiért az összes ismert társadalom az ellenkező következtetést vonta le: a férj az, aki irányít. Hogy mindez miért alakult így, arra akkor kapunk választ, ha megnézzük, hogy az anya és az apa milyen módon szimbolizálják a tekintélyt. Az apának sajátos kötelessége az objektív, transzcendens morális törvény képviselete, és ennek a törvénynek a tekintélye felette van minden más megfontolásnak, még minden egyes családtag javánál is előbbre való. Ezért aztán az apa a végső tekintély.

A család akkor tud a tekintélyen alapuló kapcsolat lenni, ha a családtagok számíthatnak rá. Rendjén való és igazságos, ha a szélesebb társadalom az extrém szegénységben lévő vagy szerencsétlenséget elszenvedett családokat segíti. Ugyanakkor a kormánynak sosem szabadna olyan mélyen beavatkozni a családba (például megpróbálni kompenzálni a családot szüleik hibáiért), hogy a családtagok egymástól való függése puszta formalitássá váljon, eközben pedig az állami bürokráciától függjenek igazán. Az államnak nem szabadna olyan mélyen beavatkozni a gyermekek oktatásába sem, hogy az rombolja az apa tekintélyét. De van egy még alattomosabb veszélyforrás a családok függetlenségére nézve, ami az indusztriális kapitalizmusból és a kommercializmusból származik. Kiszolgáltatni a piacnak a családi viszonyokat talán nagyobb hiba, mint az államnak (hiszen végső soron az állam legalább megtestesít egyfajta tekintélyt). Fél évszázaddal ezelőtt a tipikus amerikai családban a feleség otthoni munkája legalább annyira hozzájárult a család jólétéhez, mint a férj keresete. A család jelentős mértékben önfenntartó és független volt. Egy évszázada az önfenntartó farmokon élő családok legtöbbje teljesen független volt. Ma viszont az amerikai családok fogyasztásának jelentős mértéke kínai gyáraktól függ. A gyerekeket a tévé és a bölcsőde neveli fel. A munkáltatóknak pedig, most, hogy a nők „felszabadultak” az otthoni kötelességek alól, nem kell akkora fizetést adniuk, hogy abból megéljen egy család. Inkább munkát adnak a férjnek és a feleségnek is, és a korábbi bér felét kapja meg mindkettőjük. A szeretteinktől való nemes függést felváltotta a szolgai függés a vállalatoktól és az államtól.

(…)

 

Gyermeki jámborság

A jámborság a mi szempontunkból az édesanyánk és édesapánk tisztelete, és ugyanolyan szükséges a családi élethez, mint a hűség. A gyermeki jámborság számos dologgal jár együtt. Legalapvetőbben azzal, hogy szívünkön viseljük szüleink jólétét, megvédjük őket a kritikus hangoktól és gondjukat viseljük öregkorukban. De a jámborság még ennél is többet követel. Engedelmeskedni kell szüleinknek (kivéve, ha ez sérti a természettörvényt). Még felnőttként is alkalmazkodnunk kell hozzájuk, ha ez lehetséges. De a jámborság még többet követel. Meg kell adnunk a tiszteletet a szüleinknek. Sosem beszélhetünk szüleinkről becsmérlően vagy könnyelműen. Sőt, még a velük kapcsolatos tiszteletlen gondolatokat is el kell hessegetnünk magunktól! Amint az életünket alakítjuk, abban figyelembe kell vennünk azt is, hogy ez milyen hatással van szüleink életére, és igyekeznünk kell figyelembe venni az ő érdeküket is. Csak ily módon tudjuk visszafizetni adósságunkat (ha egyáltalán vissza tudjuk) annak, aki életet adott nekünk.

 

Testvériség

A testvérek közötti kapcsolat felfedi a személyes függőség újabb csodálatos dimenzióját. A személytelen függés különféle úttörői, mint például republikánusok gyakran hivatkoznak az állampolgárok testvériségére, a világkormány hívei pedig úgy vélik, hogy javasolt zsarnokságuk megtestesítené az egész emberiség testvériségét. Azonban a kollektív testvériség (collective fraternity) ezen kezdeményezései félreértik a testvériség (brotherhood) szorosan vett jelentését, ami mindig két konkrét személy közti köteléket jelent. Fiútestvérek és nővérek közt a morális és tekintélyi összetevő, amely jellemzi a szülő-gyermek viszonyt, alárendelt vagy egyszerűen hiányzik. A függés jellege ezen esetben, amely jellemzi a kapcsolatot, az a bajtársak közti kölcsönös bizalom; a testvérek osztoznak a szüleik és családjuk iránti lojalitásban, és tudják, hogy számíthatnak egymásra szükség idején. Ez még mindig a személyes, nem pedig a közösségi felelősség formája. Ha a testvérem bajba kerül, személyes kötelességem, hogy segítsek neki. Nincs olyan kollektív szerv, amit „a testvériségnek” hívnának, s aminek tagja lenne minden vér szerinti testvér, akire vonatkozik ez a kötelesség, s így csak mint ezen szerv ügynöke lépnének fel. Akár együttműködik minden testvér, akár nem, a testvérünk megsegítésének kötelessége mindegyikünkre mint individuumokra vonatkozik. Az egyetlen testületi szerv, aminek a testvérek mint testvérek a tagjai, azok a kis- és nagycsaládok, és egyedül ezek azok, amelyek kollektíve tudnak cselekedni a családapa tekintélyén keresztül.

Mindez igaz a fiútestvérek, a lánytestvérek és a fiú- valamint lánytestvérek közti kapcsolatra is. A lánytestvér-fiútestvér kapcsolatok esetében a nemi szerepek is meghatározóak, legelsősorban is a vérfertőzés tilalma által. Ez a szabály nem gátolni, hanem védeni hivatott a testvérek közti intimitást. Ha egyszer nyilvánvaló alapelv, hogy a szexuális kapcsolat a testvérek közt kizárt, akkor sokkal szabadabban viszonyulhatnak a fizikai érintkezéshez. Ez a magyarázata a vérfertőzés tilalmának a szülők és gyermekeik közt is: egy olyan világ, ahol az apa nem tudja megölelni a lányát és puszit adni az arcára anélkül, hogy azt szexuális közeledésként értelmeznék, rémálom lenne. Mindebből látható, hogy miért félrevezető az állampolgárok vagy az emberiség testvériségéről beszélni. Ez az elképzelés a francia forradalmároknál bukkan fel először igazán komolyan, aminek az oka az volt, hogy gyűlölték a tekintélyt; olyan nemzet megteremtése lebegett a szemük előtt, ami a szülők nélküli családra hasonlít. De ilyesmi nem létezik – mint fent említettük, a „tesvérek” testülete teljesen más dolog, mint az igazi testvér-mivolt, testvériség. Ugyancsak teljes mértékben különbözik ettől az elképzeléstől az igazi állam, amiben fontos szerepet játszik a morális-tekintélyi összetevő. A kiterjesztett testvériség elképzelését ugyancsak szívesen használják a nacionalisták és az egyesült világköztársaság hívei, akiknek a fő vágya az, hogy csökkentsék a lojalitást az általuk preferáltnál – legyen az a nemzet vagy a világállam – kisebb közösségek iránt. Ezen esetekben az állampolgárok vagy a minden ember testvériségéhez való ragaszkodást alaptalanul használják fel, hogy a vérfertőzés tilalmával érveljenek a kisebb közösségek alakítása ellen.

2 votes, average: 5,00 out of 52 votes, average: 5,00 out of 52 votes, average: 5,00 out of 52 votes, average: 5,00 out of 52 votes, average: 5,00 out of 5 2 olvasó átlagosan 5,00 ponttal értékelte ezt a cikket.
Regisztrált felhasználóként te is értékelheted a cikkeket!

Post Author: don Fefinho

don Fefinho
Jön sok ember és mind jobbat vár, És haragszik, mert csak engem talál. Az a hibám, hogy nem a Béla vagyok, És ezzel sok méregre adok jó okot.

17
Szólj hozzá!

Bejelentkezés szükséges a hozzászóláshoz!
4 Egyéni hozzászólás
13 Válasz hozzászólás
0 Követők
 
Legtöbbször megválaszolt hozzászólások
Jelenleg legvitatottabb hozzászólások
11 Hozzászólások szerzői
CervezadaphneMaestroEagle EyeBalu1st Legújabb hozzászólók
  Feliratkozás  
legújabb legrégebbi legnépszerűbb
Visszajelzés
antifeminism mortu
Olvasó
antifeminism mortu

Gyakorlatiag a patriarchális család nem más mint egy túlmisztifikált férfiuralmi intézmény. A férfiak régen is hatalomban elnymásban gondolkoztak, egymást is bactatták folyamatosan így egy közösségen belül a férfi az esetek többségében “szolga” volt engedelmességgel tartozott a nála erősebb férfiaknak. Ez ugye frusztráló és ennek ellesúlyozására találtátok ki (majd a vallással szentesítettétek) a “családot” aminek az volt a lényege h a férfi kifelé ugyan szolga volt, de a családon belül ha bevonult a kunyhójába kiélhette a frusztrációból adódó hatalmi mániáját a neki alárendelteken (nő, gyerekek). Ebből látszik h ez a felállás semmiképp nem szolgálja a nő érdekeit hiszen a nőnek is csak vannak ambíciói céljai és nem szeretné h egy ügyeletes uralkodója (ura) legyen akinek ő engedelmességgel tartozik és irányíthatja, engedelmességre kényszerítheti. Ezért kellett ezt a felállást úgy megreformálni h a férfinak ne lehessen joga se lehetősége arra h az akaratát rákényszerítse a neki alárendeltekre. Joga az ma már nincs, viszont még mindig sokszor összejön h a férfi vagyontöbblettel rendelkezik amivel visszaélhet a nő/gyerekek megregulázására. Ezért fontos h a férfiak és nők közötti vagyonkülönbségek kiegyenlítődjenek, a férfi ne kereshessen többet mert akkor az lehetővé teszi h “jani” lehessen a saját családjában. Mint nagyon jól írjátok a patriarchális család függésen alapul, azaz a benne élők egymásra vannak utalva. Ez már eleve nem feltételez kölcsönös szimpátiát, hiszen olyan mint a munkaadó-munkavállaló kapcsolata h ott sem szimpátiából vannak kapcsolatban hanem azért mert egymásra vannak utalva. Ellenben az egyenrangú kapcsolat/család az nem erre épül mert a két fél külön külön is boldogulna az életben mégis együtt vannak mert emberileg jól kijönnek egymással. Így a felelősség is kisebb, persze ha vannak közös gyerekeik akkor ott már van felelősség de mindkét félé h megfelelően neveljék azokat. Ez még szorosabbá fonja a kapcsolatot mert akkor van vmi közös életcél.

A másik probléma meg a patriarchális családdal h a férfit pusztán a neme miatt előnyhöz juttatja, hiszen elég ha ő férfi és vannak társadalmi erőforrásai akkor már joga van párzani nővel akit ezzel az erőforrásokkal magához szédít. Ez ugye természetellenes mert erőforrásokat mindenféle ember birtokolhat a születéséből adódóan viszont ez nem jelenti azt h ő “alkalmas” génkészlettel rendelkezik. Tehát ez egy mesterségesen indukált “csalás” a párválasztásnál ami eltéríti az ember valódi értékét a társadalmi értékétől. És ennek vannak káros hatásai mert a természetes szelekciót gyakorlatilag kiküszöböli. Ennek eredménye ha megnézed h a nők eléggé egyformák kicsi a szórás jók is vagyunk cépek is vagyunk ügyesek is :P:P na de komolyan elég kevés totál lepukkant nő van, mivel akik ilyenek voltak, azoknak nem lehettek utódai mert a férfiak nem választották őket ezért nálunk csak a jobbak maradtak fenn. A pasiknál viszont nem így van, nálatok igen nagy a szórás mert a béna de magas státuszú pasinak is lehetett nője és utódai a patriarchális felállásból eredő társadalmi “csalás” révén. Ezért van közöttetek annyi nyomi:P:P Ma viszont már annak vagyunk tanúi h egyre inkább a konkrét egyén számít nem a státusz ezért folyamatosan kiszelektálódnak majd közületek is az utódlásra nem a legalkalmasabb példányok.

Deansdale
Admin

“A férfiak régen is hatalomban elnymásban gondolkoztak”

Fogadd őszinte részvétem beteges hiedelmeidért, melyek folyamatosan mérgezik az életedet és szeretteidét. Ugyanakkor ezek a rosszindulatú tévképzetek nem érnek annyit, hogy érdemben foglalkozzunk velük. Egy ilyen durván előítéletes és szexista ember nem hiszem hogy bármit hozzá tudna tenni egy ilyen vitához.

smirti
Olvasó
smirti

Ó, dehogynem. Leleplezi a feminizmus szexista mivoltát anélkül, hogy a kisujjadat mozdítanád érte. :)

antifeminism mortu
Olvasó
antifeminism mortu

“A férfiak régen is hatalomban elnymásban gondolkoztak”

Fogadd őszinte részvétem beteges hiedelmeidért, melyek folyamatosan mérgezik az életedet és szeretteidét. Ugyanakkor ezek a rosszindulatú tévképzetek nem érnek annyit, hogy érdemben foglalkozzunk velük. Egy ilyen durván előítéletes és szexista ember nem hiszem hogy bármit hozzá tudna tenni egy ilyen vitához..”

Ha belegondolsz van benne vmi mert a férfiak inkább szeretnek “erőből politizálni” és rákényszeríteni az akaratukat másokra, még a nők inkább kapcsolatépítőek és harmóniára stabilitásra törekszenek azaz mások meggyőzésére nem pedig a kényszerítésükre.

Raon
Olvasó

Te figyu, nem akarok egyből kényelmetlen felvetéssel kezdeni, de a nők egy bizonyos részére igenis tökéletesen jellemző érzelmi manipuláció az most a “kapcsolatépítés” vagy a “harmónia”? Mert a fentiek szerint szerinted az kizárt, hogy a nők (is) “szeretik… rákényszeríteni az akaratukat másokra”.

Az ilyesféle érvelések ott csúsznak el, hogy mindenekelőtt emberek vagyunk. Nők is, férfiak is, mindannyian. Ebből adódóan elég sok a közös nevező (pl. a hatalomgyakorlás legbalfaszabb módozatai kapcsán). Ezen közös nevezőkben a nemi sajátosságok sokszor már csak kvázi jelentéktelen a színezékek, sajnos (pl. a te példádban, ahol szerintem olymindegy, hogy valaki erőből (direkt) avagy trükközésből (indirekt) kényszeríti rá az akaratát másokra – a lényeg ugyanis az akarat rákényszerítésén van).

Deansdale
Admin

Hülye vagy kislányom, ülj le, egyes.

“a férfiak inkább szeretnek erőből politizálni” – ezt nevezik előítéletnek, tudod? Ez az, amiről pofáztok, hogy fel kellene számolni mert csúnya dolog, de annyi gógyi már nincs a fejetekben hogy akkor is felismerjétek, ha a ti szátokon bukik ki. A saját férfigyűlölő természeted tökéletes bizonyítéka, hogy egyfolytában olyan szexista előítéletekben beszélsz, hogy “a férfiak így”, meg “a férfiak úgy”… És persze mindegyik általánosításod negatív, ezt mondani se kell. Ez mind tévedés és hazugság, gyengeelméjűkém, ugyanis “a férfiak” nem szeretnek erőből politizálni, főleg mivel 99,9%-uknak soha semmilyen köze nincs semmiféle politizáláshoz. Akkora ordas hülyeségek élnek a fejedben, hogy nem is csodálom hogy megették az agyadat.

Balu1st
Olvasó
Balu1st

Ez nem igaz. Az EP-ben például a feministák (többségük nő) azok, akik az egyszer már konszenzussal lezárt témákat előrángatják és erőszakosan próbálják ráerőltetni akaratukat a többségre. Természetesen előfordul fordítva is, de nézd végig a sajtóban a vállalati kvóta vitáját.

smirti
Olvasó
smirti

“A másik probléma meg a patriarchális családdal h a férfit pusztán a neme miatt előnyhöz juttatja, hiszen elég ha ő férfi és vannak társadalmi erőforrásai akkor már joga van párzani nővel akit ezzel az erőforrásokkal magához szédít. ”

Ezt kikérem magamnak minden normális nő nevében. Aki pénzért van a férfival, megérdemli a sorsát.

“ez egy mesterségesen indukált “csalás” a párválasztásnál ami eltéríti az ember valódi értékét a társadalmi értékétől”

Érdekes, hogy ilyenkor van “társadalmi érdek”. Máskor, amikor szerinted az a nő érdeke, akkor meg nincs. Ezt gondold át mégegyszer, vagyunk páran, akik máshol is olvastuk ebbéli fejtegetéseidet. Akkor is tudtuk, hogy magadnak mondtál ellent néhány soron belül, és tudjuk most is.

the hermit
Olvasó

fillérke :D

Eagle Eye
Olvasó
Eagle Eye

“Ennek eredménye ha megnézed h a nők eléggé egyformák kicsi a szórás jók is vagyunk cépek is vagyunk ügyesek is :P:P na de komolyan elég kevés totál lepukkant nő van, mivel akik ilyenek voltak, azoknak nem lehettek utódai mert a férfiak nem választották őket ezért nálunk csak a jobbak maradtak fenn. A pasiknál viszont nem így van, nálatok igen nagy a szórás mert a béna de magas státuszú pasinak is lehetett nője és utódai a patriarchális felállásból eredő társadalmi “csalás” révén. Ezért van közöttetek annyi nyomi:P:P”

Na ettől azért leesett az állam. Megjegyzem, nem te vagy az első, akinek nem tiszta az átlag és a szórás közti különbség:

“Nos, a férfiaké a széles lapos kalap, tehát a férfiak közt több a nagyon zseni mint a nőknél, de több a nagyon hülye is! Az átlagosok száma azonban több a nőknél, tehát az átlag nő okosabb mint az átlag férfi! S mert átlagemberből mindig több van mint nem átlagból, emiatt a nők ÚGY ÁLTALÁBAN okosabbak mint a férfiak! Más szóval, véletlenszerűen kiválasztva egy nőt és egy férfit a populációból, érdemesebb arra tenni a pénzünket hogy a nő lesz az okosabb.” (Viola Zoltán)

De most komolyan: ez csak valami gyenge kísérlet volt a “törékeny férfiegó” megsebzésére, vagy neked tényleg ilyen a világról alkotott képed? Mert ha utóbbi, akkor mielőbbi jobbulást kívánok!

Maestro
Szerkesztő

Részben ennyire buták, részben nem akarják megérteni a nagyobb szórás jelentését, ugyanis túl kézenfekvő magyarázat arra, hogy miért van több férfi tudós, cégvezető meg ilyesmi.

daphne
Olvasó
daphne

Arra nincs kapacitásom, hogy minden egyes mondatot megcáfoljak, maradjunk az evolúciónál. Ebből a szempontból az az egyed a nyerő, aki olyan utódokat tud nemzeni, akik felnőve szintén sikeresen szaporodnak. Ha ezt úgy éri el, hogy sikeres lesz a társadalomban, akkor azok a tulajdonságok fognak továbböröklődni, amik kellenek ahhoz, hogy sikeres legyen.

“vannak társadalmi erőforrásai akkor már joga van párzani nővel akit ezzel az erőforrásokkal magához szédít.” Magához szédít? És arról ki tehet, hogy sok nőt meg lehet szédíteni magas státusszal?

És mi van az elméletedben az alacsony státuszú, és egyben csúnya férfiakkal? Ők valószínűleg nem tudnak szaporodni. Akkor valószínűleg egyre kevesebb is lett az idők során a csúnya férfi, nem igaz? Nem öröklődtek tovább a csúnyító gének:) Még a legrondább nő is ki tud fogni valakit, aki legalább egyszer megdugja, tehát lehetnek utódai. Egyébként is sületlenség az egész, a tulajdonságainkat apai és anyai ágon is örököljük, miért lennének akkor általában szebbek a nők?

Na, még egyet: az egész társadalmunk, civilizációnk függésen alapul. Az ember társadalomban tud élni, egyedül csak nagyon nehezen. Nincs semmi értelme azt erőltetni, hogy függetlenek legyünk, sohasem lehetünk azok, csak felemésztené az erőnket a görcsös igyekezet. Több haszna lenne elfogadni az egymásrautaltságot (nem egyoldalú függésre gondolok), és megtanulni, hogyan legyünk egymással tisztességesek, hogyan ne tegyük tönkre a másik életét. Na, például ilyenről is szól a másik cikk alatt leszólt vallás…

Raon
Olvasó

Don: fogadd elismerésem, remek cikk.

Cerveza
Olvasó
Cerveza

ugyan nem most történt..

“Nem az a baj,hogy a miniszterelnök feleségének nincs hiteles képe az egészséges társadalomról,hanem az a baj,hogy ezt el is mondja.”

http://www.youtube.com/watch?v=V9TscOeqYxw

http://www.youtube.com/watch?v=07Udzcy3Nyo