A minap jelent meg a Munkahelyi terror blogon egy olyan bejegyzés, amiből naponta elhangozhatna ezer:
“Az egyik hipermarketben dolgozom, mint pénztáros, már több mint két éve. A szükség vitt rá, hogy így tegyek, korábban családi boltot vittem, voltak alkalmazottaim, de a válság bennünket is ellehetetlenített, így a mindennapi megélhetés erre az útra terelt.”
Nem ritka sors, vállalkozással vagy anélkül. Sok nő ül mindenféle boltok pénztáraiban – úgy tűnik nekik “bejött az élet”, ők az igazi nyertesei annak a feminista harcnak, hogy betoljanak minden nőt a munkahelyekre. Ez ám az igazi önmegvalósítás, amihez képest háztartásbelinek lenni maga lenne a pokol…
“Az itt dolgozók egytől egyig rabszolgaként vannak tartva, a pénztárosok különösképpen. Napi szinten megy a lelki terror, emberi mivoltunkban is megaláznak bennünket. A fizetésről ugye nem kell mondanom, hogy a béka feneke alatt van, de legalább ugye van. Hogy mik történnek? Beszélgetni szigorúan tilos a munkaidő alatt egymással, ez persze érthető, de ha valaki akár csak egy mondat erejére is megszegi és észreveszik, akkor a vásárlók előtt kapja meg a leszúrást, olyan hangnemben, ahogy a kutyájával sem beszél egy normális ember.”
Mellékszál, de azért érdekes kérdés, hogy ki szúrja le ezeket a pénztárosokat. Tapasztalataim szerint az ilyen munkahelyen a főnökök többsége is nő, a pénztárosokat vegzáló középszinten pedig gyakorlatilag nem is találunk férfit. Magyarán szólva egyik nő marja a másikat… Hogy mik vannak?! A feminista dogma alapján azt hinné az ember, hogy ilyesmi nem létezhet.
“A mellékhelyiségbe kimenni a 8-10 órás munkaidő alatt csupán egyetlen egyszer engedélyezett és ezt nagyon szigorúan figyelik. Menstruáció nem számít, hasmenés szóba sem jöhet, minimum fegyelmi a következmény, ha valaki ezzel szembeszegül. Előfordul az is, hogy betegen berángatják az embert, mert éppen sok a szabadságon tartózkodó alkalmazott. Ha valaki nem vállalja ezt, akkor azonnali hatállyal megszüntetik a munkaviszonyát, annyit sem mondanak, fapapucs.”
Hát ha ilyen csodálatos dolog női munkavállalónak lenni, akkor már értem miért harcolnak a feministák teljes mellszélességben a GYES csökkentéséért. Sőt, fölösleges egyáltalán a GYES intézménye, hiszen ilyen körülmények mellett magától értetődik, hogy úgyis minden nő a szülés utáni perctől kezdve foggal-körömmel kapar, hogy visszatérhessen a munkahelyre, ahol kiteljesíthetik önmagukat, kibontakoztathatják tehetségüket és közben elháríthatják magukról az anyagi függés vészterhes árnyékát.
“Érdekvédelem nulla, csak kötelezettségei vannak az itt dolgozóknak, jogokról hallani sem akarnak. kire számíthatunk? Senkire. A legtöbben vagy fiatal pályakezdők, akik nem találtak mást, vagy hozzám hasonlóan középkorúak, akik már sehova máshova nem kellenek, így bármit megengedhetnek velünk szemben. nem csoda hát, hogy mindenki ideges, gyomorpanaszokkal küzd, de persze erről ugye a vásárlók nem tudhatnak, észre sem vehetik, mert ha nem tudsz éppen elég kedves és mosolygós lenni és észreveszik, máris az utcán találod magad. Csak azt az egyet nem értem, hogy miért nem vizsgálják az erre szakosodott hatóságok kissé vehemensebben ezeket a hipereket és mért nem veszik kissé figyelembe, hogy mi is embernek szeretnék tartani magunkat.”
Megvilágosodtam. A feminizmus tényleg csak jót akar a nőknek, elsősorban azzal, hogy egyre-másra indítja a programokat a kismamák munkahelyre való visszatolására. Ki akarna otthon szenvedi a saját unalmas és büdös gyermekével, ha egyszer a munkahelyén várja a kánaán…
Kénytelen vagyok a feminista vonatkozásokon túli kérdésekről is morgolódni egy kicsit:
Egyszerűen elképesztő, hogy hova jutott ez a nyomorult ország. A létező legrosszabb, végletekig tárgyiasító, kizsákmányoló munkahelyi kultúrát honosította meg a magyar politika azzal, hogy azt képzelték, hogy a kispolgári jólétet úgy kell megteremteni, hogy adó kedvezményeket adnak multi cégeknek, azért, hogy ne keleten, hanem kis hazánkban tartsanak rabszolgákat. A minimál bérek emelésétől rettegnek, mint ördög a szenteltvíztől, mert akkor elmennek ezek az “aranyat érő” munkaadók. A népnyúzáshoz további lehetőségeket és új ötleteket is szolgáltató botrányos munkatörvénykönyv tervezetet szemlélve a politikai elit egy mukkot nem ért a hétköznapi munkavállalók, a kispolgárok problémáiból.
Ilyen a testi fenyítés a pénztárakban:
http://ujszo.com/online/regio/2011/05/27/allva-dolgoztak-a-penztarosnok-a-galantai-kauflandban
Cikk a HVG-ben:
http://hvg.hu/vilag/20110415_tesco_dunaszerdahely
“A népnyúzáshoz további lehetőségeket és új ötleteket is szolgáltató botrányos munkatörvénykönyv tervezetet szemlélve a politikai elit egy mukkot nem ért a hétköznapi munkavállalók, a kispolgárok problémáiból.”
Tökéletesen értik a munkavállalók problémáit, de mivel az általad említett multik (és az őket birtokló bankok) irányítják a világot, nehéz lenne bámit is tenni ellenük. Ott van például a Költségvetési tanács, amely papíron nem, de gyakorlatilag afféle egyenrangú testület az országgyűléssel, technikailag ők szabják meg a költségvetést. Namármost ez egy háromtagú bizottság bankárokból, aminek a vezetője a Trilaterális bizottság tagja. Lehet összeesküvés-elméletekről vartyogni, de a tények egyre szikárabbak. És ennek a betegségnek nagyon pontos, könnyen értelmezhető tünetei azok amikről beszéltél.
Azt meg a fentebbi cikkben linkelt MhT írás alatti kommentekben is tárgyalják, hogy az új munka törvénykönyvet az állam olyan szakértők segítségével fabrikálta, akik – mintegy véletlenül – ezeknek a multiknak az alkalmazásában állnak.
Ha viszont értik, akkor csak még rosszabb, mert akkor nem kerülhető meg a bűnös gondatlanság miatti felelősség kérdése sem. Épp a minap olvastam, hogy hogyan gyilkolásszák magukat tucatjával kínában a Foxconn elektronikai nagyvállalat alkalmazottai. Ez a cég magyarországon is jelen van komáromban, bár nyilván nem érzi annyira otthonosan magát, mert kínához képest itt még mindig (egy kicsit) túlteng az emberi jogok iránti igény. Akkor lesz majd az igazi, ha majd nálunk is tömegével ölik magukat az emberek… Nem kell majd annyi igényeskedő, nyavajgó biorobottal bajlódni.
“…nyilván nem érzi annyira otthonosan magát, mert kínához képest itt még mindig (egy kicsit) túlteng az emberi jogok iránti igény.”
Persze, hogy nem, ezért pakol össze lassan mindegyik, és állnak odébb: először Kínába és egyéb délkelet-ázsiai országba, aztán ha már ott is “túl követelőzőek” lesznek az alkalmazottak, akkor majd jön Afrika. Nemrég olvastam erről egy nagyon érdekes cikket, állítólag gőzerővel folynak az előkészületek az infrastruktúra kiépítésétől kezdve a szakképzésig minden.
Már a kínai munkaerő is “drága”.
…és nemsokára oda jutunk, hogy egy tévé vagy számítógép párszáz forintba fog kerülni, de szükség is lesz erre, mert olyan mértékű lesz a munkanélküliség, hogy tömegeknek nem lesz pénze semmire, és persze a minimálbér maradi, antikapitalista intézményét is megszüntethetik. Megismerhetjük még mi is a saját dédszüleink életét, akik fillérekből éltek és bablevest vagy zsíros kenyeret ettek hetekig amikor nem volt más. Nem akarok demagóg lenni, de ezek egyre inkább valószínű realitások a jövőre nézve.
Ugyanez a véleményem. Ha nincs pénz, nincs kereslet. Ki fogja megvenni a Kínában gyártott termékeket? Ha Európában és az USA-ban rosszul megy, akkor inkább előbb, mint utóbb Kínának is rosszul fog menni, kártyavárként fog összeomlani a gazdaság, ott is vége lesz a 9-10 %-os növekedésnek, ami így is szédületes, és nyilván nem tartható sokáig.
Elcsépelt, de igaz, hogy a családi ezüstöt éljük fel, azért élünk még mindig úgy, ahogy.
Azért ne tagadjuk le, amikor nagyritkán elszakad az ember vidékre (mondjuk nagyszülőkhöz) az isten háta mögé, annak van valami utánozhatatlan varázsa. Mármint, hogy túrod a kertet, és azt a sóskát meg babot eszed délben, ami a kert végében termett a kerítés tövében, meg ami tojást a baromfi tojt. És valami összehasonlíthatatlanul jobban esik, mint városban akárhol egy ötfogásos bankettvacsora a nyolcórás irodai pötyögés után. De ami a legjobb: stressznek még csak nyoma sincs sehol.
És te túrod a kertet vagy a nagyszülők?:) Nekem nincsenek falusi nagyszüleim, nem ismerem az érzést, de ha ez annyira jó dolog, akkor miért nem választják tömegek a falusi életet?
Minden szavaddal egyetértek. Én nagyon szeretem a vidéki életet. Jó érzés látni, hogy kézzelfogható eredménye van a munkádnak, s ez olyan élmény, ami a városi emberek életéből sokszor hiányzik. Egész nap ülsz a gép előtt, tárgyalsz , de ez valójában mind haszontalan, nincs meg az az érzés, hogy létrehoztál valami értékeset, ami számít. Csak pénzkereseti forrás. Boldog ember, akinek a munkája a hobbija, de legalábbis őszintén élvezi, amit csinál.
Amire Dean gondolt, az a történet kevésbé varázslatos része.
Nincs kizárva, hogy ha bedől ez a rendszer, előbb-utóbb vissza kell térnünk a földhöz, és ismét önellátóvá kell válnunk. Végül is, nagyon sokáig jól működött.
Itt vidéken az emberek is mások, mikor visszaköltöztem Pestről, szembetűnő volt.
THE PAP GOVERNMENT NEEDS TO STOP KILLING OUR SINGAPOREAN SONS
http://therealsingapore.com/content/pap-government-needs-stop-killing-our-singaporean-sons
Jò megoldàs lenne a feltétel nélküli alapjövedelem?
Nem. Gondolj bele, hogy ennek a fedezetét VALAHONNAN elő kell teremtenie az államnak. Kiktől fog elvenni? Azoktól, akik termelnek. Mivel főként a férfiak azok, akik bele vannak kényszerítve abba hogy dolgozzanak, így mi szívjuk meg ezt is. Pl. bevezetik a lakásadót, vagy növelik a jövedelemadót, esetleg tovább emelik az ÁFÁ-t. Semmi nincs ingyen, VALAKIK mindig rosszul járnak az osztogatásnál. Ezért rossz a marxizmus.
Èn ezt màsként làtom. Persze, màr szokàsom, h. itt ilyen rebellis vok. :D
Gondolj bele, h. a mai munkanélküliséget, és ezzel együtt a dolgozòk kiszolgàltatottsàgàt az okozza, h. a gépesìtéssel egyre kevesebb a munkahely, mert gépekkel sokkal olcsòbban, hatékonyabban (és humànusabban) lehet elvégeztetni a legtöbb munkàt.
A fejlett ipari tàrsadalmakban sokkal kevesebb ember is képes lenne megtermelni a szükséges javakat.
Az iparban ugyanaz a folyamat zajlana le, mint ami a mezögazdasàgban végbement, ahol a technològiai fejlödés következtében ma a lakossàg kb. 5%-a elöàllìtja a szükségleteket, amihez 150 évvel ezelött még a lakossàg több, mint 50%-ànak a munkàjàra volt szükség. Közben a mezögazdasàgbòl felszabadult munkaerö egy részét fel tudta venni az ipar és a szolgàltatò szektor, pl. azért is, mert többletmunkàt igényel a mezögazdasàg technikai eszközeinek elöàllìtàsa.
Ma az ipari folyamatokat is szinte teljesen gépesìteni lehetne. Ez föleg azért nem történhet meg, mert a jelenlegi termelési és elosztàsi rendszerben vàllalhatatlanok ennek a szociàlis következményei.
Az automatizàlàs pedig lassan, de ìgy is feltartòztathatatlanul halad, mert nagy ràfizetés emberekkel dolgoztatni. A munkanélküliek szàma ugyanilyen feltartòztathatatlanul növekszik (hacsak te nem tudsz nekik munkàt adni :) ), ennek minden hàtrànyos következményével együtt.
Valamit tenni kell, és a feltétel nélküli alapjövedelem lehet az egyik megoldàs (nagyon màs nincs is, hacsak te nem tudsz jobbat).
Az egyik anyagi forràst éppen az ìgy véghezvihetö automatizàlàs és innovàciò jelentené. Azonnal beindulna az eddig kényszerüségböl jegeltetett talàlmànyok felhasznàlàsa, a technològiai fejlesztések, amik a termelést mérhetetlenül olcsòbbà tennék.
Természetesen, az elosztàs arànyain sokat lehetne vàltoztatni, ùjabb forràsokat teremtve.
A felszabadulò munkaeröt a szolgàltatàsokba (föleg a kultùra, az oktatàs területére) kellene àtnyomni, ami egy jò darabig biztosìtanà az egyre hatékonyabb innovàciòhoz szükséges emberi alkotòeröt.
Az egész àtalakìtàsnak a legnagyobb problémàit én a lélektani, csoportszociològiai tényezökben làtom.
Sztem érdemes ilyesmiröl véleményt cserélni és vitatkozni, mert a helyzet kezd tarthatatlannà vàlni.
Korhely, de jó, nagyjából ez az én véleményem is. :)
Nem vagyok közgazdász, nem értek a gazdasági dolgokhoz – még a kis befektetéseimet is a híres női megérzés, intuíció alapján intézem, szóval nem mérvadó, mit gondolok a dologról, de ugyanez fordult meg az én fejemben is.:)
Úgy gondolom, hogy a nem túl távoli jövőben nem a munka lesz a jövedelem elosztásának alapja. Hogy mi, azt nem tudom, de egyszerűen nem lesz annyi munkahely, ahány embernek munkát kéne adni. A munkahelyek száma gyorsabb ütemben fogy, mint a népességé. Manapság sokkal kevesebb élőmunkára van szükség, mint akár 10-20 évvel ezelőtt.
A feltétel nélküli alapjövedelem viszont számomra nem tűnik problémamentesnek. A pénznek akkor van értéke, ha fedezet van mögötte, ha az emberek bíznak benne, különben csak egy darab papír. Ha nem lesz a pénz mögött semmilyen érték, akkor venni sem lehet rajta semmit, azaz a pénz megszűnik általános egyenértékes lenni.
Mi jön utána?
“Mi jön utána?”
Hàt, nem vok én jövendömondò – de azért, egyböl làjkoltalak! :)
Azt gondolom, h. az emberi munka nem megszünni fog, csak màs jellegü, sokkal inkàbb szellemi, elméleti lesz. A fàrasztò és monoton munkàt jobb is a gépekre bìzni.
A felszabadulò szellemi kapacitàsra pedig igazàn nagy szükség van a civilizàciò kàrtételeinek az elkerüléséhez, mert ez màr tùl veszélyes üzem lett màra. A Földnek és magànak az Embernek a megòvàsàhoz egyre jobban észnél kell lenni.
Létkérdés lesz, h. az embereket és a természetet kizsigerelö berendezkedést levàltsa egy fenntarthatò modell, amit csak hatalmas szellemi energiàk mozgòsìtàsàval lehet megoldani. Az ùj technològiàk fejlesztéséhez és kézben tartàsàhoz magasabb szintü tudàs kell, aminek az àtadàsàra és tökéletesìtésére sokkal több idöt és energiàt kell szànni, mint amennyihez hozzà vagyunk szokva.
Valòszìnü, h. 30 éves korig, vagy tovàbb is el fog tartani az ùj munkakörök betöltéséhez szükséges ismeretanyag elsajàtìtàsa, és a tanulàs is megbecsült munka lesz.
Az emberi személyiség kiegyensùlyozottsàgàhoz nélkülözhetetlen ingergazdag, kreatìv környezet fenntartàsa, és a müvészeti tevékenységek is egyre fontosabbà vàlnak.
Sztem lesz itt feladat mindenkinek, ha nem is gyàrakban v. üzletekben.
Ezek az idealista utópiák mind ott buknak meg, hogy csak a megfelelően ideális emberekkel működnek és nem pl. a borsodi cigányokkal. Az ő helyük hol lenne ebben a rendszerben?
Ùgy gondolom, h. a cigànysàg életvitelének normalizàlàsàhoz a legfontosabb hozzàjàrulàst az oktatàs, képzés adhatja.
Nem igazàn lep meg, h. a cigànysàg lecsùszott rétegeit alig ösztönzi a gyerekek iskolàztatàsàra az, h. ezàltal nekik màr esetleg jobb sorsuk lenne majd tizenegypàr év mùlva. Ehelyett minden arra ösztönzi öket, h. megtanìtsàk a gyerekeket arra, hogyan kell élelmet, tüzifàt lopni a tùléléshez, és ezt màr kipròbàlt életstratégiaként örökìtik tovàbb.
A feltétel nélküli alapjövedelemnek biztosìtania kell az emberhez méltò életfeltételeket, amitöl én azt vàrnàm, h. jelentösen csökkenti a lopàsokat, rablàsokat, és àltalàban, a megélhetésinek titulàlt bünözést. Ez a relativ biztonsàg megvàltoztathatnà a cigànysàg hozzààllàsàt az oktatàshoz, és a tàrsadalomhoz füzödö viszonyàt, mert érzékelheti ennek a konkrét hasznàt. Màs kiùtat én nem làtok a mindenkire veszedelmes fizikai és szellemi nyomorukbòl.
Ha màsként nem müködik, akkor ennek a juttatàsnak egy részét lehetne utalvàny formàjàban is nyùjtani, ami ugyan ellentétes az eredeti elképzeléssel, de a szükség itt is törvényt bont.
Ezzel kapcsolatban, éppen a mùlt héten fogalmaztam meg egy levelet, amit pàrttestületileg küldtünk el Lakatos Attila borsodi cigànyvajda részére. Ő pontosan ismeri a helyzetet, és ha megérkezik a vàlasza, akkor szìvesen megìrom, h. mi a véleménye erröl.
Részben igaz amiket írsz érvként, viszont továbbra sem változtat azon a tényen, hogy az állam csak azt tudja elosztani, amit bevesz.
Szóval az itt a kérdés, HONNAN szeretnél még több pénzt elvonni?
Inaara pedig jól leírta, hogy a pénz az önmagában csak egy darab papír. Addig van értéke, amíg van mögötte fedezet. Ez pedig nem más, mint az emberek elvégzett munkája.
“az állam csak azt tudja elosztani, amit bevesz. (…) HONNAN szeretnél még több pénzt elvonni?”
Ennek sok részlete van, és attòl is függ, h. milyen megoldàst vàlasztunk.
Mivel az automatizàlàs olcsòbbà teszi a termelést, csökkenhet a megélhetéshez szükséges termékek àra, tehàt kevesebb pénzre lesz szükség a megvàsàrlàsukhoz. Természetesen az àllamnak is csökkenhetnek ìgy a kiadàsai.
Az àllam a dolgozòk helyett megadòztathatja pl. az emberek helyett dolgozò gépeket.
A fizikai munkavégzés alòl felszabadulò emberek szellemi munkàjàval pedig, az eddigiekhez képest megnövekszik az össz munkamennyiség is, ami egy ùjabb forràs.
Szociàlis, igazsàgossàgi és ésszerüségi szempontbòl pedig, inkàbb a fogyasztàsi adòt lehetne emelni, h. mindenki azzal arànyosan adòzzon, amennyit elfogyaszt. Ezàltal az àllam egyùttal vissza is kapnà a nagy részét annak, amit feltétel nélküli alapjövedelemként kifizet.
Az öregségi és betegellàtàsok, segélyek és tàmogatàsok zömét mind össze lehetne vonni az alapjövedelemben, amivel a költséges bürokràciàt meg lehetne spòrolni, ami ma àltalàban ugyanannyi pénzt felemészt, mint a rajta keresztül kiosztott tàmogatàsok, segélyek összege.
“a pénz az önmagában csak egy darab papír. Addig van értéke, amíg van mögötte fedezet. Ez pedig nem más, mint az emberek elvégzett munkája.”
A fedezet, az elvégzett munka megmaradna, csak ezutàn a munka nagyobb részét gépek végeznék. (Persze, ez mögött is ott van vhol az emberi munka, csak àttételesen, és leginkàbb szellemi munkaként, a gépek, a technològia kitervelésében, megalkotàsàban és müködtetésében.).
A technikai fejlettség mai szintjén òriàsi pocsékolàs a gondolkodàsra, szellemi munkàra képes emberekkel olyan munkàt végeztetni, amit a gondolkodàsra képtelen gépek is el tudnak végezni. Sokkal produktìvabb, ha a fizikai munkavégzés kötöttségei alòl felszabadulò emberek olyan tevékenységgel foglalkoznak, amiben a szellemi képességeik hasznosulnak.
Akik nem szellemi tevékenységet végeznek, azok azért nem azt teszik, mert nem képesek rá, pontosabban fogalmazva a munkaerőpiacon nincs kereslet olyan szellemi tevékenységre, amit el tudnának végezni, azon az áron, amit kérnének érte. Bocs, de ez a helyzet. Ha tudnák, akkor csinálnák. Nem látom, hogy ez hol változna meg a rendszeredben.
Ha minden fizikai munkát lehetne gépesíteni, akkor aki csak fizikai munkára képes, az egy géppel versenyezne a munkaerőpiacon. Addig van munkája, amíg olcsóbb, mint a gép beszerzése és fenntartása. Mellesleg sok területen már ma is ez a helyzet.
A gépet lehet adóztatni, akkor a fizikai munkások látszólag újra előnyösebb helyzetbe kerülnének, de a termék természetesen drágább lenne. Valakinek végül meg kell fizetni a költségeket, és ez tipikusan a vevő, aki azonos a munkással. Ez azt jelenti, hogy ugyanannyi pénzből csak kevesebbet tudnának megvenni. Magyarul szegényedést, a munkáért kapott érték csökkenését jelenti.
Az alapjövedelemmel az a nagy gond, hogy minden esetben pillanatok alatt lemenne a munka értéke, és senkinek nem érné meg dolgozni, mert alig kapna többet a dolgozó, mint a semmittevő.
Értem én, hogy mi a problémád a rendszerrel, de még senki nem talált ki olyat helyette, ami tényleg működne, és jobb is lenne. Voltak próbálkozások mindenki egyenlő kommunizmussal, de finoman szólva az sem igazán jött be, nem mennék újra abba az irányba.
“Az àllam a dolgozòk helyett megadòztathatja pl. az emberek helyett dolgozò gépeket.”
lol. Akkor a gépekkel való termelésre legyen külön gépadó? :D A gépek kvázi ingyen dolgoznak, ezért is alkalmazzák szívesen ember helyett. A “gépadót” meg úgyis beépítenék az előállított termék árába, így végső soron a vásárló fizetné meg, mint minden más esetben is a felmerülő költségeket. A fizikai munka alól felszabadult emberek meg nem tudnak szellemi munkát végezni, ez nem olyan egyszerű, ahogy a femcsik gondolják, hogy akárki jó lesz igazgatónak, vagy fejlesztőmérnöknek. Ehhez külön képességek kellenek, ugyanúgy mint a nehéz fizikai munkához is megfelelő fizikai erőnlét kell. Nem tud minden ember mindenféle munkát végezni. Az az optimális, ha mindenki azt végzi, amihez megvannak a képességei.
“Szociàlis, igazsàgossàgi és ésszerüségi szempontbòl pedig, inkàbb a fogyasztàsi adòt lehetne emelni, h. mindenki azzal arànyosan adòzzon, amennyit elfogyaszt.”
Viktorunk is így látta. :) Annyiból rossz, hogy visszafogja a gazdasági fejlődést, beruházásokat. Ha kevesebb a fogyasztás, akkor a termelést is csökkenteni kell, márpedig akkor újabb emberek kerülnek az utcára. Persze ez csak így durván, nagy vonalakban igaz, ugyanis nem kizárólag belső piacra termelünk, és nem csak saját terméket fogyasztunk, hanem importot. Tehát Mo erősen export-import orientált gazdaságában végső soron nem rossz ötlet.
“Az öregségi és betegellàtàsok, segélyek és tàmogatàsok zömét mind össze lehetne vonni az alapjövedelemben, amivel a költséges bürokràciàt meg lehetne spòrolni, ami ma àltalàban ugyanannyi pénzt felemészt, mint a rajta keresztül kiosztott tàmogatàsok, segélyek összege.”
Igen, ezek is egyfajta “alapjövedelem” kategória, csak ezek feltételekhez kötöttek. Most gondolj bele, már így is túl sokat költünk szociális ellátásra, képzeld el, ha feltétel nélkül, mindenki kapná. Legfeljebb kicsi, de gazdag országokban van ennek realitása, pl Luxemburg, Katar, Norvégia, de egy olyan országban mint a mienk, ahol az egy főre eső GDP nem elég magas, szerintem nem valósítható meg.
“A technikai fejlettség mai szintjén òriàsi pocsékolàs a gondolkodàsra, szellemi munkàra képes emberekkel olyan munkàt végeztetni, amit a gondolkodàsra képtelen gépek is el tudnak végezni.”
Ez így igaz, de azért tegyük hozzá, hogy ritkán végeznek szellemi munkások fizikai munkát. Inkább arról van szó, amit az elején írtál: Régen sokkal több képzettség nélküli fizikai munkás kellett, mivel nem voltak gépek, így az emberekkel végeztették el ezeket. Mai viszonylatban meg a gépek kiváltották az egyszerű fizikai munkát, így a megfelelő szakképesítés nélküli emberek, akik csak a fizikai erejüket tudják eladni a munkaerőpiacon, munkanélküliek lettek.
Szerintem nem kifejezetten ilyen munkahelyekre gondolnak a feministák. (Nyilván kellemesebb, kényelmesebb, jobban fizető, “középosztálybeli” munkákra, munkahelyekre szánnák a nőket.)
De ilyen munkákat is el kell végezni. Ezeken a helyeken a férfiakkal is ugyanúgy bánnak – minősíthetetlenül -, mint a nőkkel.
Csak annyit fűznék hozzá, hogy “az ilyen munkákat is el kell végezni” mondatrész egy téves megközelítést sugall. Valójában nem a munka milyensége felelős a kialakult embertelen állapotokért. A pénztárosok munkája sem lenne elviselhetetlen, ha nem akarnák az utolsó csepp hasznot is kifacsarni az emberekből. Ha nem kellene egyúttal polcokat rendezgetniük, ha megfelelő létszámban foglalkoztatnák őket, nem kellene éjjel nappal túlórázniuk, nem kellene mások munkáját is nekik végezniük, nem rendelnék be őket a szabadságukról, ha emberhez méltó módon kommunikálna velük a munkaadó és nem rosszul működő tárgyként kezelné őket… Azonnal tizedannyira sem lenne rossz munka.
Ebben egyetértünk.
De azért a pénztárosi munka akkor sem hűdejó, ha nem a fent leírt körülmények lennének. És a pénztárosi munkáért sosem kapnának még középvezetői fizetést sem.
Az “ilyen munkákat is el kell végezni” kicsit továbbgondolt mondat volt. Mert pl. a csirkedarabolás még a legjobb körülmények között sem felemelő és kényelmes, magas fizetéssel járó, kreatív munka. És még csak nem is szellemi tevékenység.
A teljesítményt muszáj hozni, mert máskülönben fizetés sincs.
Én is dolgoztam kőkemény 3 hónapig teszkóban. Az első hónapban ügyfélszolgálatos voltam. Ott begyűjtöttem egy szóbeli megrovást, mert engedély nélkül mentem el pisilni. A következő két hónapban árellenőr voltam. Az aránylag “kényelmes” munka. Viszont ha sok a vásárló, mindenkit beültettek kasszába, aki mozgatható volt. Kasszát nem lehet engedély nélkül elhagyni, bezárni. Ezért néha ottfelejtettek munkaidő után is.
Árellenőrként kaptam írásbeli fegyelmit is – mert bent maradtam a következő műszakra is, hogy segítsek a munkában lemaradt kolléganőmnek. Ezeken kívül még kétszer kaptam szóbeli elmarasztalást, mert a saját fejem után mentem – engedély nélkül kétszer beszedtem ár nélküli és 0 forintra árazott termékeket.
A munkabeosztás rettenetes volt. Volt, hogy egy héten belül voltam délelőttös, délutános és éjszakás is.
Az egyik férfikollégát ki akarták nevezni osztályvezetőnek. Nem fogadta el. Átküldték másik osztályra szarabb munkára, majd elbocsátották.
Tényleg a vezetőktől függ.
A feministák esetleg szeretnék kézbe venni a munkahelyek ellenőrzését, hogy ilyesmik ne fordulhassanak elő? Saját embereiket tennék meg vezetőknek? Garantálnák, hogy nem lennének ilyen szar munkahelyek és jobb fizetést kapnának az emberek?
Egyetértek.
“Szerintem nem kifejezetten ilyen munkahelyekre gondolnak a feministák.”
Éppen az a baj, hogy nem ilyen munkahelyekre gondolnak, mikor a nők túlnyomó többsége éppenséggel ilyen helyeken dolgozik. Ezért vagyok rájuk olyan pipa :-)
Szerintem nem lenne rá szükség, hogy ilyen munkákat is el kelljen végezni ilyen embertelen körülmények között. Régen sem volt heti hét nap, éjjel-nappal nyitvatartó szuperhipermárket 50 pénztárral, mégis be tudtak vásárolni az emberek. Sőt, itt ahol én élek, van ugyan szuperhipermárket a városban három is, de egyik sincs nyitva éjjel, este 7-kor lehúzzák a rolót, délben bezár minden bolt másfél-két órára, mert az ott dolgozóknak is ebédelniük meg pihenniük kell, és vasárnap egyetlen bolt sincs nyitva a városban, és az itt lakók mégis meg tudják szervezni az életüket. Persze itt sem a karrier csúcsa pénztárosnak lenni, de azért emberhez méltóbb.
Ez amiatt is roppant érdekes – felteszem, hogy az ecetes-krumpliszirmos rántotthal és a négyórás vajastea, a menstruáló birkanyájak miatt ihatatlanná váló forrásvíz és a beltenyészettől egészen gnóm arcszerkezetet felöltő vörhenyes-szeplős kelták földjéről van szó -, mert tudtommal ugyanazok az ott bejegyzett multicégek üzemelnek nálunk is. Gyanítom, hogy a régi gyarmatbirodalmi rutin jön elő az itteni janicsárhajhászásban.
:-D
Nos, nem, ez a csiga és/vagy békazabalálók birodalmában történik :-)
Gall, ír, egy kutya.
És ott mennyire gyakori, hogy egy családban mindkét szülő teljes munkaidőben dolgozik meg túlórázik? Bár nyilván nálunk is valahogy meg lehetne oldani a bevásárlást így is. És persze az éjjel-nappal nyitva tartó hiperekben is meg lehetne oldani az emberhez méltó körülményeket.
“ők az igazi nyertesei a feminista harcnak, hogy betoljanak minden nőt a munkahelyekre. Ez ám az igazi önmegvalósítás, amihez képest háztartásbelinek lenni maga lenne a pokol…”
Hát de ennek mi köze van a feminizmushoz? Ez inkább társadalmi változásokra visszavezethető dolog. Nem arról volt szó h ma már alig van házimunka? Régen a háztartásban nem dolgoztatták a nőket? Dehonnem. Csak akkor a férjük volt a “munkaadójuk” nem hivatalosan dolgoztak és fizetést sem kaptak hanem amolyan kötelezettség volt h mindent elvégezzenek amit a férjük követelt. Ugye elég sok minden volt: állatok gondozása, konyhakert, terményfeldolgozás, kenyérsütés, mosás, főzés mindeféle háztartási gépek nélkül és a jellemzően nagy számú gyerekek felügyelete. Akkoriban valóban kitett egy teljes munkaidőt.
Ma meg ha nem akar v tud egy nő dolgozni még mindig hozzámehet egy gazdag balekhoz és gyereket szülhet neki. Ez esetben valóban nem kell még dolgoznia sem. Ha meg a pasizás se megy neki akkor meg régen sem volt lehetősége “jó partyt” kifogni hozzáment egy kocsmatöltelék lúzerhez aki jól elverte esténként ha nem várta otthon készen minden mire hazatért a falu kocsmájából. Tehát ma inkább választhat egyéni preferenciái és képességei szerint.
Arról nem is beszélve h a múltkor vmi amerikai cikk kapcsán meg azt fejtegettétek h az a baj h a nőnek manapság túl sok választási lehetősége van a férfinak meg nem. Most akkor túl sok választási lehetőségünk van vagy sem? Ez így nem túl konzekvens.
A másik meg ez a “női tesco pénztáros” dolog is változóban van mára:
http://www.hrportal.hu/hr/kezdetet-vette-a-rozsaszingalleros-munka-elferfiasodasa-20120813.html
“Hát de ennek mi köze van a feminizmushoz?”
LOL
Ha az igazgatónőkről van szó, akkor “a feminizmus harcolta ki, hogy a nők dolgozhassanak”.
Ha a pénztárosnőkről van szó, akkor “mi köze a feminizmusnak ahhoz, hogy a nőknek dolgozni kell?”
Ildi, Ildi, már te sem vagy a régi :D
Hát mert azt valóban ők harcolták ki. Ugyanúgy mint most is azért küzdünk h a parlamentben, felsővezetésben nagyobb legyen a nők aránya. Anno a nőknek a varrodán meg a takarítőnőségen kívül más munkalehetőségük nem volt. A többi munkahelyről a nemük miatt már ki voltak zárva.
Szóval minden ami jó, az nektek köszönhető, ami rossz, az meg a gonosz patriarcháknak – akkor is, ha egyazon dolog két nézőpontjáról van szó.
Kreatív…
Naná, jóhogy! És ez így meglepett? :)
A nyílt beismerése igen :)
Az csak elszólás lehetett. Egy pillanatra nem figyelt.
Inkább küzdj a saját pozíciódért. Dolgozz meg érte. Érdemeld ki. Utána – ha mások megkérnek, vagy legalább felhatalmaznak – esetleg küzdhetsz értük is. Így csak nevetségessé teszed magad.
Szerintem én most megtaláltam napjaink magyar feminizmusának értelmes programját:
Nekiállhatnának a feminista szerveződések a CSBE és kvóta hisztéria helyett a magyar nők munkahelyi körülményeivel foglalkozni. Elvégre pont a nőket használják soksszor olcsó, megfenyíthető biorobotként a kialakult magyar munkakultúrában. Valahol az ilyen kérdések körül lenne érdemes kapirgálnia annak, akiben valódi humanitárius elkötelezettség buzog a nőkkel szemben.
Vagy esetleg az ő problémájukat nem érdemes zászlóra tűzni? Azzal nem lehet zsíros politikai pályára ácsingózni vagy éppen sokmilliós közhasznú civilszervezeti támogatást követelni?
“Nekiállhatnának a feminista szerveződések a CSBE és kvóta hisztéria helyett a magyar nők munkahelyi körülményeivel foglalkozni.”
Biztos, hogy ezt akarod? A gyakorlat azt mutatja, hogy a feministák egyfajta inverz Midász királyok: amihez csak hozzányúlnak, az épp hogy nem arannyá változik… Majd ők törvényt hozatnának arról, hogy a női pénztárosoknak milyen kedvezmények járnak, mire a multik minden női dolgozót kirúgnak és férfiakat vesznek fel helyettük, mert rájuk nem vonatkozik a törvény és továbbra is kizsákmányolhatóak.
A “nővédő” törvényekkel már befürödtek nyugaton is, például amiért törvényileg tilos megkérdezni egy nőtől, hogy tervez-e gyereket, eleve kevesebb nőt vesznek fel a munkáltatók, mert úgy kell nekik a GYES-re menő nő mint púp a hátukra.
Na jó, de ha a férfiakat kell mocskolni, abban – viszonylag – minimális energiabefektetéssel, ellenállás nélkül lehet előrehaladni a végső győzelemig. Még csak ész sem kell hozzá, elég felszítani a zsigeri gyűlöletet, mantrázni magukból és várni a sikereket.
Amiről te beszélsz, ahhoz ész is kell, gerinc, morális értékrend, problémamegoldó képesség, tárgyalóképesség, kompromisszumkészség… és még sok minden apróság, hadd ne soroljam tovább.
Heti találós kérdésünk: hol lehet a bibi ebben a történetben?
Az a furcsa, hogy még csak nem is kampányol egyik párt sem azzal, hogy védenék a munkavállalók érdekeit. Annyi hülyeséget megígérnek a választóknak, hogy rájuk szavazzanak, de ez valahogy fel sem merül. A cégek elvándorlása biztosan az egyik ok, amiért nem lehet ugrálni, de ha az európai államok egy pillanatig is komolyan vennék magukat, védővámokat vetnének ki a máshol készült termékekre. Ebből is látszik, hogy nincs valódi hatalmuk.
Ráadásul azzal párhuzamosan, hogy a törvények kiszolgálják a nagy cégeket, a kis, kezdő vállalkozásokat meg ugyanezek nem hagyják élni.
Orbán és Gyurcsány (meg Bajnai és mindenki más is) ugyanannak a banknak az alkalmazottai – szerinted van abban bármi meglepő, hogy ugyanazokat a kérdéseket kerülik mindannyian? A nép el van vakítva a mesterséges jobb-bal megosztással, hogy a többség egymás között hadakozzon amíg fentről szépen mindenkit kifosztanak. Sokadjára is azt mondom: lehet erre azt mondani, hogy csak összeesküvés-elmélet, de akkor mi mással tudnánk magyarázni pl. az új munka törvénykönyvet? Véletlen? Tévedés? A kormány félreértett valamit, vagy – mint azt Alter nagyvonalú jóindulattal feltételezte – az elit nem érti a köznép problémáit?
Hát jó, de ha mindenki ugyanannak dolgozik, és mindegy ki van hatalmon, akkor miért van úgy felháborodva az Unió a jelenlegi kormány miatt?
Oszdd meg és uralkodj.
Ezt most nem nagyon értem. Addig oké, hogy nincs igazán sok mozgástere egyik kormánynak se, és a fő szabályokat nem ők írják, ebből a szempontból mindegy, hogy bal-jobb-fekete-fehér-tarka. De ha az összes eddig kormányunk csak a felsőbb utasításokat hajtotta végre szolgaian, akkor most miért lázadozik pl a Bankszövetség? Ez csak színjáték, trükk? Azért azt nem hiszem.
Lehet, hogy kicsit demagóg leszek. :-)
A “felsőbb utasítás” a fő csapásirányt, az utat határozza meg, amiről nem lehet letérni. Itt-ott belefér némi rakoncátlankodás, a “saját bandának”, csókosoknak való kedvezés, egyéni és csoportérdekek, kisebb-nagyobb küzdelmek és erőfitogtatások – “mindent” szabad, amíg nem jelentenek veszélyt a kitűzött cél elérése szempontjából.
Még haszna is van, mert az istenadta nép fejében megerősítik azt az illúziót, hogy van ám itt különbség a két oldal között, és ők választhatnak….
A jegybankelnök fizetésének csökkentése, eltávolításának kísérlete, a monetáris tanács kibővítése is olyan apróság, ami még belefér a fő csapásirányba? Nem zárom ki, hogy igazatok van, de ezek, amiket példának hozok, ellentmondanak az elméletnek.
Azt is nézd, hogy ezekből végülis mi valósult meg. Semmi. Sőt, amíg az újságokban nagyban ment a kampány, hogy jól keresztbeteszünk az IMF-nek, valójában szinte mindenben azonnal lefeküdtünk nekik. A szemfényvesztés folyamatos, de a színfalak mögött sokminden máshogy zajlik, mint a média mutatja.
De, a monetáris tanácsba tényleg sikerült beültetni plusz valahány tagot, rájuk is kenik most, hogy ők csökkentik az alapkamatot.(Ami persze lehet igaz is.)
Nem mintha elégedett lennék azzal, ami itthon van, vagy sok reményt fűznék bármelyik társasághoz. Többek között azért is, amit mondasz. Csak szerintem nem olyan egyszerű, és szép kerek a helyzet, hogy “mind egyformák”. Annyiban értek egyet, hogy ez a fajta demokrácia nem fog minket kihúzni a szarból, vagyis amíg elfogadjuk a játékszabályait, addig érdemben nem dönthetünk a sorsunkról.
Pont tegnap néztem végig egy videót, amiben Dr. Tóth Zoltán József egykori államtitkár beszél arról, hogy mi is történik manapság a politikában. Van egy sajátos jobbos színezete a dolognak, de tények tekintetében eléggé korrektnek tűnik. Jó darabig magyarázza, hogy a bankárok zsebében van mindenki.
A videót egyébként nem tudom jó szívvel ajánlani megnézésre, mert baromi hosszú és a faszi nagyon vontatottan beszél – de ha valakinek mégis van türelme hozzá, akkor megtudhat pár érdekes dolgot.
Köszi, megpróbálkozom majd vele.
Tegnap megnéztem én is a videót. Arra gondoltam, berakom a fórumba és ott reagálok rá, mert ide annyira nem illik.
Dean, én is megnéztem a videót. Jöhetnek ilyenek, nagyon elgondolkoztató. Hasonlókat szoktam nézegetni, amikor olyan hangulatban vagyok…
Ha nem ráz ki a hideg az okkultizmustól és az ezotériától (persze nem attól, ami a ma divatos “bulvárezotéria”), akkor itt van egy négyrészes film első epizódja. Nagyon érthetően beszél ez a fickó (a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt). Néha nem is tudja az ember mit higgyen, de ha csak a tizede igaz, az is elég nagy baj.
http://www.youtube.com/watch?v=tt2I9w_wV3Q
Ez pedig egy másik, szintén tőle: http://www.youtube.com/watch?v=xvNabovREvg
A jobb-bal felosztást csak a megvezetettek veszik be, de sajnos még mindig nagyon sokan vannak. Ez a “Cirkuszt és kenyeret a népnek!” cirkusz része. Véletlenek nincsenek, tévedés sem (itt legalábbis nem erről van szó), van viszont egy felsőbb hatalmat feltétel nélkül kiszolgáló, végrehajtó politikai “elitünk” (ezt muszáj idézőjelbe tenni, nekünk sajnos ilyen jutott, bár tartok tőle, hogy máshol sem jobbak). Mindegy, hogy melyik oldalról került oda.
Kérdés, hogy tehetne-e bárki is mást….
Én biztos nem mondom, hogy csak összeesküvés-elmélet. ;-)
Volt egy régi gondolatmenetem erről (2011 ne tévesszen meg, korábbi blogról vagy face-ről akkor lett importálva, de maga a szöveg jóval régibb), kicsit még kiforratlan és csapongó stílusban fogalmazódott meg, de az is ezt feszegeti.
Elolvastam a belinkelt “gondolatmenetedet”, nagyon tetszett, köszönöm. Ne szerénykedj, remekül megírtad ezt is, mint ahogy a többi cikket is, amit olvastam tőled és a többiektől is. Az időpontja teljesen mindegy, ezek örökérvényű igazságok.
Meglepő, hogy sokan mennyire a bankokat hibáztatják a nagy áruházak túlkapásaiért. Gondolom azért páran csak tudják, és tapasztalják, hogy a pénzintézetek MINDENKINEK adnak hitelt akár kicsi, akár nagy cégről van szó. Amikor őket szapuljá(to)k, akkor jusson eszetekbe, hogy nemcsak a kedvezményes módon terjeszkedő multik, hanem a családi vállalkozások támogatói is ugyanazok. Vagy talán olyan furcsa kapitalista világban élünk, ahol a multi kölcsönökért mennek, de a kisboltok az ajtó előtt találják az ingyen pénzt, vagy mi?
Ami pedig a munkahelyi bánásmódot illeti; az alkalmazott és a főnök viszonya szerintem sokkal meghatározóbb, mint a versenykényszer. Valakik bírják a lélekölő mókuskereket, valakik pedig nem.
Nem igazán értem, hogy mit is akarsz mondani.
A bankokkal az a gond, hogy megfojtják a világot. Jelen pillanatban annyi “kintlevőségük” van, amit a világ összes vagyonából sem lehet visszafizetni. Ha nem lázad fel az egész világ és nem törlik minden állam (és ugyanakkor remélhetőleg minden magánember) tartozásait, akkor semmi más elképzelhető jövő nem áll előttünk, mint hogy néhány bankár família tulajdona lesz a világ, az emberekkel együtt. Az az aranyos mese, hogy ők a gazdaság motorja csak afféle propagandafüzet, mint feministáéknál az, hogy ők az egyenjogúság élharcosai.
A multikkal más a gond, bár kissé hasonló. Ők egyszerűen csak kartellesednek, monopolizálnak. Kiszorítanak minden versenytársat és kizsigerelnek mindent amit tudnak (kezdve a saját munkavállalóikkal). Ha a törvény megengedi a kutyasz*rt is eladják neked jó pénzért, lehetőleg a tudtod nélkül a kajádba keverve, mert az pár százalékkal növeli a profitot. Ja és persze van annyi pénzük, hogy érvényesítsék a maguk érdekeit, vagyis bármikor a törvényhozás zsebébe tokolnak pármilliócskát, hogy olyan szabályok szülessenek, amik a konkurrenciát kinyírják. Azért döglődnek a magyar hústermelők, mert olyan “egészségügyi” és “állatjogi” feltételek ezreit kényszerítik rájuk, amit csak a multik tudnak teljesíteni, a kicsik nem. Nem igazán a legjobb példa de annál inkább a begyemben van, hogy egy ideje a moslékot már nem lehet odaadni a disznóknak, hanem veszélyes hulladékként meg kell semmisíttetni.
Szóval ez két külön dolog, ami két külön probléma miatt destruktív a normális emberi világra nézve, de egyik sem ideológia vagy személyes ellenszenv miatt, hanem jól körülírható (bár kevéssé reklámozott) tetűségek miatt.
A nyugati kapitalista hitelrendszer már csak így működik. Helyette lehet az iszlám sária alapú pénzkölcsönzés, ahol ugyan elméletileg nincs (nem adnak pusztán egy nagy rakást pénzt, hanem egyik félként beszállnak a beruházásba), de valójában van kamat (tehát haszon, mert tulajdonjogot nyerve ők is profitálnak az ügyfél sikeréből (vagy szenvednek bukásától), és persze a cserekereskedelem. Az pedig már a legáltalánosabb összeesküvés lózung, hogy a bankigazgatók markában van a világ, erre a jelenlegi kormány az ellenpélda; úgy írja át a magánemberekkel vagy önkormányzatokkal kötött hitelezés feltételeit (ha nem a tartozások elengedését követeli), ahogy kedve tartja, nem érdekli őt, hogy semmi köze sincs hozzá, ennek eredménye pedig nem az lesz, hogy bérgyilkosokkal megöletik Orbánt, hanem egyszerűen minden szolgáltatás árát emelik vagy elmennek az országból, utóbbi esetben pedig már csak egyetlen hitelező marad, az állam, pontosabban a mostanság nem kicsit démonizált Brüsszel eurói és a mi adóforintunk. És ezt én laikusként írom le, ennél csak is rosszabb lehetne a valódi helyzet.
A multik pedig igen, monopolizálnak, kitúrnak és kihasználnak mindenkit, ez elkerülhetetlen a versenyre épülő fogyasztói társadalomban. Amúgy miért csak a külföldi tulajdonúakkal van gond, talán a CBA nem most terjeszkedik az országban erős kormányzati hátszéllel, miközben nem egy helyen olvastam róla, hogy nem fizeti ki a magyar(!) beszállítókat, jóval drágább, és semmivel sem bánik jobban alkalmazottaival? Ezért írtam azt, hogy maga az ember a központi probléma, és nem a rendszer.
Egy dologban értek egyet veled; ha a lakosság nem emeli fel a szavát a politika és a tőkeerős lobbi korrupt összefonódása ellen, akkor elkerülhetetlen lesz az ár-érték arány hazai valóságának (tehát egyszerűen a rosszat adják drágán) fennmaradása. Megtehetnénk, hogy harcolunk ellenük, hiszen még mindig demokrácia van, és az emberek -ha észbe tartják sérelmeiket- nem felejtenek majd az szavazólapok fölé hajolva kormányt buktatni.
Elolvasva a cikket, egy dolgot tudok mondani, méghozzá azt, hogy a karrier nem egyenlő a munkával.
A munka nemesít,
A munka sok mindenre megtanít,
A munka magasba emeli az emberi létet,
A szeretve végzett munka igenis éltet! (Mihaleczki Mária)
“A siker csodálatos dolog, de az ember nem tud éjszaka hozzábújni, ha fázik.” – Marilyn Monroe