Héra és Héphaisztosz

„A drága fiúk hullanak

vérben a hóra napra-nap.”

/Babits Mihály – Fortissimo/

Héra a mélybe veti fiát, Héphaisztoszt

Már rávilágítottam a szerintem elbagatellizált tényre, hogy a gyerekek számára oly műsorokat állítanak elő, melyek, ha mégoly mókás hangvétellel is, bizonyos szempontú nemi alá-fölérendeltségi viszonyban gondolkodnak (természetesen a fiúk hátrányára).

Vajon vicces-e egy iskolás olvasmány, mely arról szól, hogy a kismama mindenáron azonos nemű babát akar magának, ám végül kénytelen megbarátkozni a gondolattal, hogy ivadéka hímnemű? Biztos, hogy hat-hét éves, identitásuk kialakítását épp elkezdő gyermekeknek való vicc? Miként éli meg az ilyesmit egy kislány, és miként egy kisfiú? Milyen pszichológiai hatást gyakorolhat az az alsó tagozatos tanmenet, amely a nemi hierarchia témakörét kanonizálja? Mik lehetnek távolabbi következményei ennek a tematikának?

Felteszem, hogy ez az ártatlannak mondott oktatási-pedagógiai jelenség a mai, meghökkentően infantilis, férfiakkal szemben kényszeresen fennhéjázó női társadalommal nem kölcsönhatás nélküli.

Egy friss, szélsőséges példázat aggályaim alátámasztására.

Van egy harmincötödik életévét tipró édesanya, akinek akad kettő gyermeke. De pechére mind a kettő fiú. Még nagyobb pechére újból terhes lesz, ikerpárral, akik szintúgy fiúk – lennének, ha anyjuk nem ugrana le velük a szikláról, hátrahagyva az apát, két kisfiút és megölve másik két kisfiút. Tudniillik az anya lányt szeretett volna – fiút egyáltalán nem. Ehhez képest tarthatatlan, hogy négyből négyet kapott. A szerencsétlen nőszemélyt Anna Byrne-nak hívták; megjegyzendő a neve, hisz majd úgyis szentté avatják a feministák, esetleg az Európai Unió róla keresztel el egy esélyegyenlőségi programot. Elvégre a férfiúsággal állt szemben, kizárólag jó arc lehet.

Nem is önmagában az a baj vele, hogy öngyilkosságot követett el, sőt kifejezetten örülnék, ha a többi feminista ebben követné őt. Azonban egyfelől felmerül, hogy miféle egoista hárpiának kell lenni ahhoz, hogy ilyen szinten ne érdekeljen valakit a családja. Férjem, fiaim leszarva, mivel az én monomániám nincsen kielégítve? Ennyire semmibe veszi egy anya azokat, akikért elvileg felelősséget vállalt? Kabbe, gyíkok, én leléptem?

Ez persze csak a bónuszkérdés. A burning question itt az, hogy ez az Anna Byrne mindössze egy elfajzott példány volt, netán prominense az androfób önérzetnek, amely a 21. század nőit jellemzően átjárja. Diszjunkt a sors, vagy léteznek, nyüzsögnek a rokonlelkek? Azaz: egy fiú, a jelen feminista korszellemében, mennyire bízhat meg az anyjában? Ha nem igazán, akkor belőle mi lesz, ha nem nőgyűlölő? Mitől várnak több megbecsülést a nők, ha a magzatot eleve elrendelik? Nem egy ördögi kör ez?

Bizony attól tartok, a korkultúra nem az egymás iránti tiszteletet plántálja és öntözi. Anna Byrne biztosan nem azért ugrott a halálba, mert egy nimfomán közegben élt, ahol olyan jókat-szépeket-aranyosakat hallott/olvasott a fiúkról, nem is azért, mert sikerült az előítélettől mentes, szeretetteljes nevelés gyümölcseit learatnia. Márpedig ki mint vet, úgy arat.

Sulinet: „Férfierőszak

5 votes, average: 4,40 out of 55 votes, average: 4,40 out of 55 votes, average: 4,40 out of 55 votes, average: 4,40 out of 55 votes, average: 4,40 out of 5 5 olvasó átlagosan 4,40 ponttal értékelte ezt a cikket.
Regisztrált felhasználóként te is értékelheted a cikkeket!

Post Author: Fox

40
Szólj hozzá!

Bejelentkezés szükséges a hozzászóláshoz!
8 Egyéni hozzászólás
32 Válasz hozzászólás
0 Követők
 
Legtöbbször megválaszolt hozzászólások
Jelenleg legvitatottabb hozzászólások
10 Hozzászólások szerzői
mdmselleClementthe hermitdon FefinhoMaestro Legújabb hozzászólók
  Feliratkozás  
legújabb legrégebbi legnépszerűbb
Visszajelzés
Deansdale
Admin

“egy fiú, a jelen feminista korszellemében, mennyire bízhat meg az anyjában? Ha nem igazán, akkor belőle mi lesz, ha nem nőgyűlölő?”

Ha valakinek ilyen az anyja, milyen legyen a viszonya a nőkkel? Az ő hibája-e, ha felnőttként nem úgy néz a nőkre ahogy azok szeretnék?

És egyáltalán, mit kellene szeretni a “modern, emancipált” nőkön? Azt, hogy egyfolytában versengeni akarnak, és képtelenek az együttműködésre? Hogy erős önértékelési problémáik és felsőbbrendűségi komplexusaik vannak? Hogy számukra nem létezik semmi más önmagukon kívül, a jelszavuk az “én, én, én”? Hogy ellenségnek tartanak és lenéznek minket? Hogy semmit nem adnak, de mindent elvárnak?

És csodálkoznak, hogy a férfiak jobbszeretik a “tradícionális” nőket, akikben van emberség, képesség a másik tiszteletére és szeretetére…

hgyi
Szerkesztő

Amire utalsz – Janikovszky Éva: “Örülj hogy…” – egyrészt nem gyerekeknek szól, másrészt nem a fiúk utálata.
De ha számodra ezt jelenti, hát ez van. Hülyeségnek tartom, de nem akarlak róla lebeszélni.

Hephaistost később a feleségén zsarnokoskodó Zeusz is a Földre taszította.

A fiút váró öngyilkos anya – aki azért határoz így, mert nem akar újabb fiút szülni – ritka eset. Teljesen értelmetlen ezzel akár példálózni is. Igen. Van ilyen.
S hogy legyen valami gyenge kapocs a feministákkal, megelőlegezzük, hogy ők biztosan örülnek ennek? (Nem vagyok benne biztos, hogy támogatják ezt a “megoldást”.)

 

Alter Ego
Szerkesztő

Igazat kell adnom neked, a fiú gyermek ellenes feministák másképp gondolják ezt: Az öngyilkosság rossz megoldás, hiszen akkor a nő is meghal, a jó megoldás az abortusz:

“A tanácskozás egyik vezérszónoka Sheila Jeffrey volt, aki híveivel együtt a fiú gyermekek elleni gyilkosság véres szájú szószólója. Hitük szerint minden nőt, akinek fiúgyermeke van, ki kell közösíteni a nők elnyomása ellen küzdő szervezetekből, de ami a legfontosabb; azok a nők, akik fiúgyermekkel várandósak, és nem hajtanak végre önkéntes abortuszt, nem szolidárisak a nők harcával.”

http://www.ferfihang.hu/2012/11/18/sved-magyar-feminizmus/

Deansdale
Admin

Nem igazán értelek, kicsit mintha csípősebb lennél a szokásosnál.

1. Nem biztos, hogy itt is arra utalt. Mivel az öngyilkos példa brit, lehet hogy az oktatásbeli utalást is onnan hozta, legföljebb félreérthetően.
Ha mégis arra utalt, akkor tévedett, de ez igazából a “hír” jelentésén nem változtat.

2. Persze, hogy ritka eset, de korábban egyáltalán nem létezett ilyesmi, szóval a nő öngyilkossága rámutat arra, hogy milyen beteg irányba változik a korszellem. A radikális feminizmus juttatta ide a világot, hogy egyáltalán elképzelhető egy anya öngyilkossága csak mert fia születik. A férfiellenesség erősödése és a nők minden józan határon túl való istenítése hozza magával az ilyen aberrációkat, és ha valakinek eddig kétségei lettek volna afelől, hogy ez a társadalom számára egészségtelen, akkor most ezek a kétségek elpárologhattak.

3. A feministák nem tudom minek örülnek vagy minek nem, de az tuti, hogy ezt is a “patriarchális elnyomás” számlájára akarják majd írni valahogyan, mindegy milyen logikai csavarokat kell feltalálni hozzá. Az is lehetséges, ahogy Nándor említette is, hogy ez a nő tényleg mártírja lesz azoknak a femináciknak akik már eddig is azt hangoztatták, hogy a fiúgyermekeket abortálni kell.

daphne
Olvasó
daphne

Korábban azért sem létezett, mert nem tudták, milyen nemű baba fog születni. Más társadalmakban meg attól boldogtalan egy nő, ha lánya születik. Persze ez egy ilyen gyilkosságot nem ment, főleg, hogy összesen annyi az oka, hogy valami nem úgy sikerült, ahogy elképzelte.

daphne
Olvasó
daphne

Hm, értek már itt meglepetések, hát legyen. Ha az ide író többi férfi is azt mondja, hogy Janikovszky Éva könyve példa a férfiak megalázására, és rossz hatása van, akkor ígérem, elgondolkodom ezen.

(De olyan írjon, aki olvasta mindkettőt.)

Maestro
Szerkesztő

Ugyan már, ez szerintem már a paranoia határát súrolja. Én olvastam mindkettőt valamikor nagyon régen, és nincs benne semmi megalázó, felsorolja mindkét nemre jellemző tulajdonságokat, sztereotípiákat és teljesen szimmetrikusan, kedvesen, jó szándékkal a szóban forgó nem előnyeit emeli ki.

Ha esetleg ismered Janikovszkynak A lemez két oldala c. művét is, ott pedig különféle élethelyzeteket mesélnek el a résztvevők (gyereknevelés, vendégség, divat, pénzzel bánás stb.). Ott is az a lényeg, hogy megismerhetjük mindkét álláspontot és nem igazán érzem azt, hogy ő akarna állást foglalni.

daphne
Olvasó
daphne

Igen, ismerem, nagyon szeretem azt is.

Ha Nándor csak az ördög ügyvédjét játssza, akkor bocsánat, semmi humorérzékem nincs.  A többivel nekem sincs bajom. Van egy gyanúm, hogy a férfiak sosem bántak úgy a nőkkel, mint ahogy ezt egyes feministák tennék manapság a férfiakkal.

 

Deansdale
Admin

Elég jól körbejártuk a témát, aminek a magva annyi, hogy Janikovszky könyvének megjelenése óta megváltozott a világ, és így könnyebben ki lehet cincálni a kontextusából. Ez nem őt minősíti, hanem a korszellemet (és azokat akik ilyenné tették).

Nándor szándékában nem vagyok teljesen biztos, szerintem valamilyen szinten csak eljátssza az ördög ügyvédjét. Ha úgy nézzük, kifigurázza azokat a feministákat, akik minden ilyen – egyébként teljesen ártatlan – apróságba belekötnek :D

amellett, hogy a Janikovszky-mellékszálon kívül minden teljesen rendben van a cikkben.

Alter Ego
Szerkesztő

Azt hiszem, hogy a Janikovszky művének helyes értelmezése körüli vita már önmagában jelzi, hogy tényleg baj van a korszellemmel. Az, hogy az írásának ma létezik egy eredeti elgondolástól eltérő olvasata, az valóban nem Janikovszky Évát minősíti, de még Forray Nándort sem. Tudjuk, hogy milyen szinten van jelen a mainstream sajtóban a férfiellenes propaganda, láthatjuk azt is, hogy ha nemek közötti problémák, párkapcsolati problémák adják a témáját egy egy írásnak, akkor azok többnyire csak női szemmel szemlélik a világot, és még az sem ritka, hogy betegesen feminista nézőpontból. Női weblapok tucatjai ontják fantáziátlanságukban a beimportált  férfiellenes szemetet. Bár rossz dolognak tartom, de meg tudom érteni, ha ezt követően valaki elkezdi olvasni egy tankönyvben, hogy “Örülj, hogy lány!”, akkor a csillagok szerencsétlen együttállása eseten már önmagában ez a mondat is kicsaphatja nála a biztosítékot. (Persze ettől még a cikk elsődleges gondolata abszolút érvényes marad, ahogyan ezt Dean is fejtegette.)

Valahol megértettem azt is, amikor Nándor korábban azt írta, hogy arra törekszik, hogy csak hetente olvassa a Férfihang.hu-t, mert nem szeretné demoralizálni magát a nemek harcával. Rossz hírem van Nándor: a Janikovszkyval kapcsolatos túlérzékenységed máris azt jelzi, hogy nem kívánt reflexeid alakultak ki. Pedig erről nem az itt uralkodó; a nemek harca közepette is a józan észre törekvő elmélkedés tehet. Tehát ezúton “orvosi rendelvényként”, heti 3X1 mennyiségben előírom neked a Férfihangot! ;)

hgyi
Szerkesztő

“Hm, értek már itt meglepetések, hát legyen. Ha az ide író többi férfi is azt mondja, hogy Janikovszky Éva könyve példa a férfiak megalázására, és rossz hatása van, akkor ígérem, elgondolkodom ezen. (De olyan írjon, aki olvasta mindkettőt.)” Íme az ominózus feminista propaganda: Örülj, hogy fiú! Van, amit az ember előre megérez. Különösen akkor, ha nemsokára anya lesz. Biztos voltam benne, hogy nekem csak kislányom lehet. A fiúk szemtelenek, durvák és csúnyán beszélnek. A lányok szépek, kedvesek és szeretik a mamájukat. Nekem lányom lesz. Szőke hajú és kék szemű. Angyalka, Tünde vagy Virág. Vagy fekete hajú és sötét szemű. Akkor meg Réka, Klaudia vagy Dorottya. Esetleg Seherezádé. Persze lehet vöröses hajú és zöld szemű: Rebeka, Mónika vagy Kleopátra, s ha gesztenyebarna lesz, szürkés-kékes-zöld szemmel: Kinga, Georgina vagy Gyöngyvér. Már eljött az ideje, és én még mindig nem döntöttem. Mert az apja is mondott neveket, és ezzel csak megzavart. Végül úgy határoztam, hogy előbb majd megnézem, hogy milyen színű a haja meg a szeme, és attól függően lesz Amanda, Imola vagy Fruzsina. Úgyis tőlem kérdik, hogy mi legyen a neve, ha már megszületett. Hát valóban tőlem kérdezték, csak előbb annyit mondtak: GRATULÁLUNK, ANYUKA! KISFIÚ! Mert úgy látszik, néha még egy anya is tévedhet a megérzéseiben. És az az érdekes, hogy amikor meghallottam, hogy én most már igazán anyuka vagyok, és kisfiam van, eszembe se jutott, hogy lányt akartam, csak annak örültem, hogy végre megszületett és egészséges, és amikor fölsírt, tudtam, hogy csak ő lehet a mi gyerekünk. Hogyan is lett volna lány, mikor fiú! És amikor megkérdezték, hogy mi legyen a neve, mindjárt kettőt is mondtam, pedig nem is gondolkoztam rajta, csak egyszerűen tudtam, hogy úgy hívják. Különben is, nehéz lett volna eldöntenem, hogy melyik név illik jobban hozzá, mert kicsit kopasz volt, és nem nyitotta ki a szemét. De amikor mellém fektették, és azt mondtam neki, hogy drága kisfiam, láttam, hogy megérti, és ő is szeretné nekem azt mondani, hogy drága anyukám. Persze erre még várnunk kell egy kicsit. Én az első perctől fogva örültem a fiamnak, csak akkor még nem tudtam, hogy másnak is akkora öröm, hogy nekem fiam született. Hogy örült az apja! Sose mondta, hogy ő fiút szeretne, de valószínűleg így van, mert egyre csak azt kiabálta, hogy fiam született, fiam született, fiam született, amíg fel nem világosítottam, hogy nekem is. Én igazán az első perctől fogva örültem a fiamnak, és annak is örültem, hogy az apja annyira örül a fiának, pedig akkor még nem is gondoltam arra, hogy egy fiú az sokkal jobb, mint egy lány. Aztán meggyőztek róla. Örülj, hogy fiú! mondta az anyám, egy fiúnak mindig könnyebb az élete! És ő csak tudja, hiszen lánynak született. Örülj, hogy fiú! mondta az apám, egy lánnyal mindig sokkal több baj van! És ő csak tudja, hiszen neki is lánya van. Örülj, hogy fiú! mondta a bátyám, így nem fog annyit bőgni, mint te, kiskorodban! És neki is igaza volt, mert én tényleg sokat bőgtem, amikor ő húzta a hajamat. Örüljön, hogy fiú, mondta a nővérke is, amikor haza készültünk, és a kezembe nyomta a kisfiamat. Igaz, hogy ő nem mondott többet, mert szaladt vissza a többi kisbabához, aki mind bőgött valamiért, de biztosan neki is megvolt az oka, hogy ezt mondta. Amikor már otthon voltunk, és megjelentek a rokonok, a szomszédok és a barátaink gyereknézőbe, ők világosan meg is mondták, hogy miért jobb egy kisfiú, mint egy kislány. Örülj, hogy fiú, mondták a rokonok, a szomszédok és a barátaink mind. A lányok nyafkák, kényeskedők és semmi se jó nekik. Bezzeg a fiúk! Egy fiú az okos és erős és bátor! Tinka néni még azt is hozzátette,… Tovább olvasás »

daphne
Olvasó
daphne

Köszi:) Jó volt újra elolvasni.

Maestro
Szerkesztő

Köszönöm!

Clement
Olvasó
Clement
mdmselle
Újságíró

Ó, hogy én hogy szerettem Janikovszky Évát! Most meg már annyira nem! .-) (persze ennek semmi köze  fenti témához, csak úgy nem szeretem, mert egy kicsit hazudós és fura is, de a gyerekkönyvei aranyosak.)

Deansdale
Admin

Hazudós?