Igazságszolgáltatás

James Grissom-ot a napokban engedték ki a börtönből, miután egy bíró ártatlannak nyilvánította abban a bűncselekményben, ami miatt annakidején elítélték. Több mint 9 évet töltött a rácsok mögött, mert egy nő az elé tett fényképek közül az övére bökött rá.

Nemi erőszak.

A bírósági tárgyaláson – és ezt feketén-fehéren lejegyezték – sem bizonyítékok, sem tanúk nem álltak rendelkezésre, James-t mégis 15 évre ítélték. A nő vádolt, az ujj mutatott, a férfi ment a fegyházba.

Ártatlanság vélelme? Az valami új valóságshow szűzlányokról?

Egyébként nehéz is lett volna bármiféle bizonyítéknak léteznie, ugyanis a nő a – mint kiderült, hamis – nemi erőszakot másfél évvel korábbra datálta. Miért nem tett feljelentést 18 hónapig? Ki tudja, talán nem volt kedve. A lényeg, hogy besétált egy rendőrőrsre, azt mondta másfél évvel azelőtt megerőszakolták, aztán rábökött egy fényképre és voilá.

Voilá bizony, miután kiderült, hogy ugyanő már 9 másik esetben hazudott nemi erőszakot.

Grissom ügyét újratárgyalták – volna, de az ügyész tudta, hogy esélye sincs, ezért egyszerűen ejtették a vádakat. Ugyanakkor az ügyész azt nyilatkozta, hogy annak idején a bíróság megfelelően járt el, és jól tették hogy elítélték Grissom-ot a bizonyítékok alapján. (Amik nem léteztek.) Emellett azt is hozzáfűzte még, hogy Grissom nem érdemel bocsánatkérést az igazságszolgáltatástól, a rendszer jól működik. Különben is, ő maga és az irodája mindent megtett az ügyben, miután 2005-ben kiderült, hogy a nő szavahihetősége gyakorlatilag nulla. Mindössze 7 év kellett, hogy kihozzák az ártatlan embert a börtönből.

Namármost a tanulság nem az, hogy a nők hazudnak, vagy hogy a férfiak mind ártatlanok, vagy hogy ne létezne nemi erőszak. Ilyen általánosításokat csak hülyék tesznek. A valódi tanulság az, hogy a modern nyugat igazságszolgáltatási rendszerei egyre inkább feminista befolyás alá kerülnek, és ezzel egyenes arányban hanyatlanak. Ahogy tolódunk el a régen lefektetett klasszikus elvektől a feminista dogmák irányába, úgy kerülnek egyre többen ártatlanul börtönbe, míg ugyanakkor egyre több bűnös ússza meg a jogos fegyházat. Manapság már nem is az a fő kérdés a bíróságon, hogy megvannak-e a szükséges bizonyítékok, vagy hogy mindenkinek tiszteletben vannak-e tartva az alapvető jogai, hanem hogy kinek mi van a nadrágjában. Akinek lóg ott valami, az bűnös, akinek nem, az ártatlan. Grissomnak belenéztek a nadrágjába, és péniszt találtak, tehát egyértelműen bűnös volt. Már csak azért is, mert a vádló Sara Ylen nadrágjában nem volt pénisz, tehát biztosan csak igazat mondhatott. Ezek mellett az egyértelmű tények mellett bármiféle “bizonyíték” teljesen fölösleges lett volna.

Felvilágosult demokratikus jogrendünkben az ártatlanság vélelme csak addig tart, amíg ki nem derül valakiről, hogy péniszt rejteget. William Blackstone angol bíró szavai pedig mennek a kukába, holott elméletileg ennek a bizonyos jogrendnek az egyik legfontosabb alapját képezték: “Jobb, ha tíz bűnös megmenekül, mint ha egy ártatlant elítélnek.” Valószínűleg azért kellett ezt az alapelvet megsemmisíteni, mert utólag kiderült, hogy Blackstone-nak is volt pénisze.