Az önmagát feltáró Isten III. Mózes

Mózes feltárta azt a törvényt, amely az embereket az igazságos Isten felismerésére orientálja, az Igazságosság elvének elfogadására, még ha az nem is szeretettel teli azok számára, akik Krisztus kinyilatkoztatásai után élnek.

A Szeretet törvényét  – a világmindenség fundamentumát – Krisztus eljöveteléig nem ismerték fel. Isten maga a Szeretet, és a szükséges időben az isteni természet kiemelkedő minősége oly módon nyilvánul meg, hogy az emberek megértsék a lényegét. Krisztus testesíti meg ezt a hatalmas kozmikus törvényt. A világmindenségben a Szeretet törvénye láthatóan mint a Vonzás törvénye van jelen a mi naprendszerünkben mindenben, olyan fogalmakban, mint összekapcsolódás, egyesülés és ritmikus mozgás.

Én valahogy így “tudom” (gondolom).

Úgy tudom, hogy tudományos szempontból nem is annyira hihetetlen a Vörös tenger szétnyílása. Persze nem úgy történt, ahogy sokszor ábrázolják, de van rá magyarázat, hogy hogyan történhetett. (Arra persze továbbra sincs, hogy miért pont akkor történt, az a csoda benne.)

Nincs gyakorlati jelentősége:) Az a kérdésem, hogy miért nem ismerték meg a feltámadt Jézust a tanítványai. Testben támadt fel, de milyen test volt ez, ami ezek szerint nem hasonlított korábbi önmagára, a sebei azonban rajta voltak, hiszen Tamás csak azokat megpillantva hitte el, hogy ő valóban Jézus. Csak egy érdekesség, de kíváncsi vagyok, létezik-e valami hivatalos magyarázat, foglalkozik-e egyáltalán az egyház a kérdéssel. Meg a nem hivatalos magyarázatok is érdekelnek.

Megdicsőült test, jó, erről majd keresek valami olvasnivalót. Igen, ez igaz, hogy képes volt megjelenni és eltűnni. És valóban úgy tartják, hogy a végítéletnél az emberek is ilyen testben támadnak fel? Vagy csak az aki, üdvözül?

Ahogy én látom, a bűn az, hogy elfordul valaki Istentől. Mivel Isten nélkül nincs boldogság, se szeretet, nyilvánvaló, hogy aki saját döntéséből elutasítja, az szenvedni fog. Most ez úgy hangzik, mint egy hittérítés, de csak azt adom tovább, amit olvastam:) Én magam leginkább kételkedem az egészben, de nem tartom hülyeségnek, és nagyon érdekel.

Inaara, kérlek, menj bele a részletekbe:)) Kíváncsi vagyok, te hogy látod.

A pokol egyes források (az ősi hindu ezoterikus pszichológia) szerint nem egy bizonyos hely, ahová minden bűnös lélek kerül, hanem az emberi test 3. princípiumában, az asztrális testben található, ami a szenvedélyek, vágyak és kívánságok tudathordozó eszköze. Ez az a test, amely alvás során vándorol az asztrális világban, miközben az emberi tudat, amelynek nincs szüksége közvetítőre, képes az élmények felfogására, s így jönnek létre a látomások, vagy az események előre megálmodása. A halál után, miután az ember megszabadul a fizikai és a finom fizikai, azaz éteri testétől is, az asztrális testébe zárva találja magát. A tisztítótűz, a Purgatórium, amin a halottak keresztülmennek, egymástól nagyon eltérő körülményeket teremt a lélek számára, és a halott átélései annak megfelelően alakulnak, hogy földi élete során milyen asztrális rezgések voltak túlsúlyban az asztrális testében. A szellemiekben fejlett ember megállás nélkül halad át a tisztítótűzön, a durva jelenségekkel nem kerül kapcsolatba, mivel  finom rezgései nem fogják fel a durvábbakat. Az ilyen embernél gyorsan elbomlik az asztrális test, felszabadul, hogy a felső világosság beléphessen életébe. Mindenki tudattalanul halad el az asztrális világ durva hatásai mellett, s ébredés csak akkor következik be, amikor természetével egyező rezgésekkel érintkezik, tehát mindenki a számára analóg területen találja magát. Mindaddig a számunkra megérdemelt helyen maradunk, amíg a szenvedélyek, vágyak ki nem hunynak., amíg a teljesíthetetlenség kínját átélve, megélve megválunk tőlük.

Mindegyik elméletre mondhatjuk, hogy jó, ez is egyike annak a számtalan verziónak, amihez hozzáférhetünk. Talán vannak tisztánlátók, akik tudják, mi az igazság. Egyelőre a tudomány sem visz előre ez ügyben, hiszen a tudomány az anyag feltételeihez igazította a munkamódszereit, amivel csak az anyagot lehet kutatni.

…és mi lett Jézussal a “feltámadás” után? Azért az idézőjel, mert ha elfogadjuk, hogy a turini lepel Jézus testét mutatja, akkor minden vizsgálat szerint Jézus nem halt meg a kereszten (látható vérsavó-gyűrű, ami csak aktív fibrin jelenlétében keletkezik, stb.).  Hol élt, merre járt? Kutatási eredmények szerint Keletre ment, pl. Szíriába, s Damaszkuszban találkozott Saullal, ahol Jézus az esszénusok védelme alatt állt. Szíriában akkoriban (is) gyűlölték a zsidókat a Makkabeus-lázadás óta, és az esszénus szellemi rend központja is ott volt. Damaszkusz közelében van egy hely, Mayuam-i-isa, ” a hely, ahol Jézus élt”. Egy perzsa történész több forrást is felsorol, melyek szerint Jézus ott lakott és tanított a keresztre feszítés után. A kurdok között is sok történet kering ma is arról, hogy Jézus a mai Törökország keleti részén is élt. A Selyemút mentén is több helységnév utal arra, hogy Jézus és Mária megállt ott.  Jézus nyomaira bukkanhatunk Tibetben és Kasmírban. Miért nincs erről több szó?

Ha meg se halt a kereszten, akkor pláne miért nem ismerték meg?

Feltűnt most nekem, ahogy a keleti megközelítésről írtatok, hogy ott mindig előjön az a motívum, hogy a földi lét mintha csak egy tévedés lenne, egy hiba, vagy a lelkek bűneinek következménye, aminek ha van is célja, az csak annyi, hogy visszatérhessünk az eredeti állapotunkba. Az élet csupa szenvedés, és ezt csak úgy tudjuk elkerülni, ha megszabadulunk a vágyainktól.

A kereszténység sokkal többet foglakozik azzal, hogy mit tegyünk ezen a világon, nem csak, hogy hogyan dolgozzunk az üdvösségünkön, magunkban, hanem hogy hogyan éljünk együtt a többi emberrel. Ha a világot Isten direkt teremtette, akkor az egy csodálatos dolog, minden részével együtt, még az emberrel is:) A kereszténység szerint is vissza kell fogni bűnös vágyainkat, de azt is mondja, hogy Isten országa már ezen a Földön megvalósulhat, vagyis a boldogság elérhető.

Na persze ebből nem fog eldőlni, hogy kinek van igaza.

“Ha meg se halt a kereszten, akkor pláne miért nem ismerték meg?”

Erről nekem sincs fogalmam… :)

Mint oly sokan, én is az igazságot keresgélem, de nagyon nehéz hiteles forrásokhoz jutni. Próbálom a különböző vallásokat, bölcseleteket összehasonlítani, és nagyon úgy tűnik, hogy valahogy minden egybevág, minden vallás ugyanarról szól, ugyanaz a lényege, csak ugyanazokra a dolgokra más-más elnevezést használnak…és mégse értik meg (nem akarják megérteni) egymást, holott a szimbólumok univerzálisak.

Ehhez még csak el sem kell merülni a kutakodásban – én sem teszem, eszem ágában sincs, csak ha éppen valami efféle irodalom kerül a kezembe, akkor belenézek – , annyira evidens, hogy átlagos intelligenciával és műveltséggel a felületes szemlélőnek is nyilvánvaló.

Azt pedig úgysem tudjuk, hogy kinek van igaza, egyáltalán van-e valakinek…  De ez mindegy is: ha valaki jól elvan azzal, amiben hisz, akkor úgy van jól.

Don:
Kihozom ide, hogy ne sikkadjon el a kommentek között, mert ez szerintem fontos.

> “Ilyen a kereszténységben nincs, illetve eredetileg nem volt”.
Bocs, de ezt honnan veszed?

Én bevallottan Hamvas, Steiner, úgy általában a rózsakeresztesek, a gnoszticisták, a régi magyar táltosok és az újkori szellemtudományos előadók (pl. Váradi) felől látom a kereszténységet, de innen nézve ez a kérdés teljesen egyértelműen tisztázott. Eredetileg benne volt a reinkarnáció tanítás még Jézus tanaiban is, csak a keresztény egyház kivette belőle (az egyház totalitárius hatalmogyakorlási elve felől nézve teljesen logikus módon, hiszen ha teret engednek az kozmikus újjászületés és az univerzális karma tan gondolatainak, akkor a hívők nem csakis és kizárólag tőlük kaphattak volna megváltást).
Az összes nyomot persze még így sem tüntethették el, ezért a fenti elméletet lehet igazolni konkrét példákkal is. Akit érdekel a teljes levezetés, erről egy remek példa megtalálható pl. Váradi Tibor: Szellemtudomány 1. kötetében a 156. oldaltól kezdve (teljesen józan, korrekt tálalásban, közérthető nyelven megfogalmazva).

Újszövetségi utalások a karmára (és így közvetve a reinkarnációra):
“… akik kardot fognak, kard által vesznek el” Mt. 26:52.
“Ha valakire fogság vár, fogságra jut; ha valakinek kard által kell meghalnia, kard által hal meg” Jel. 13:10.
“Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek! Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és amilyen mértékkel mértek, nektek is olyannal mérnek.” Mt. 7:1-2.
“Adjatok, és adatik nektek… Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyan mértékkel mérnek viszonzásul nektek.” Lk. 6:38.
“… amit vet az ember, azt fogja aratni is.” Gal. 6:7.

Természetesen a fenti tanításokban sok bölcsesség van – de szerintem nehezen cáfolható, hogy a karma tanok felől nézve lehet nekik teljes értelmezést adni. Másképp megfogalmazva: alapban is sok okosság van ezekben a szavakban, de a karma tanok felől nézve az értelmezésük teljesebbé válik.

Ami pedig a kereszténység eredetét illeti, szerintem eleve ez a fajta eredetvizsgálat az egyik legértelmetlenebb kérdésfeltevés bármilyen vallás kapcsán. Ez az emberi pszicé egyik legősibb, dénomikus jellegű elmezavara, hogy valaminek a helyénvalóságát, minőségét mindig és mindenkor származtatás alapon próbálja relativizálni, megtámogatni. Mintha a lényeget tekintve bármi jelentősége is lenne annak, hogy az adott bölcsességet akkor most egy goauld szimbionta vagy Kovács XIII. József mondta a sarki kocsmából. Itt válik el a legélesebben az ezotéria és az exotéria, mert míg az előzőben teljesen lényegtelen, hogy ki mondta azt, amit mondott, ha a tanítás igaz – addig ez utóbbiban (és általában a vallások többségében) pont fordítva ülnek a lovon, és előbb van a sztár státusz, és utána máris kritikátlanul csüngenek az nagy kiválasztottak szavain (és természetesen a létező legnagyobb eretnekség józan ésszel megkérdőjelezni őket). Nem véletlen, hogy rengeteg olyan nagy koponya volt a történelem folyamán, aki vita nélkül hitt istenben, de sosem adott egyházi formulák szerint.

Az eredetre visszatérve: a fent jelzett forrásokban van egy közös nevező, amelyről kár, hogy kevés szó esik a mai világban, pedig elvileg ez lehetne mindenek alfája és omegája is. Ez pedig az, hogy az emberiségnek mindig is történeti tudástára volt, adott korszakokhoz köthető tudásbázisa, ősforrása. Innen nézve semmi meglepő nincs abban, ha a dolgok lényege sokhelyütt ugyanaz, ha az egyes irányzatok gyökere közös, hisz ugyanabból az alapcsomagból ágaztak le a történelem folyamán, az adott nép, kultúra egyedi jellegzetességeivel megtámogatva. Igen, ez konkrétan azt jelenti, hogy tényleg egy az Isten – és a régi, természeti népek éppúgy tudták ezt, mint az utánuk jövő vallások hívei, csak mondjuk ők nem akarták monoteista keretek között kisajátítani maguknak. Tényleg léteznek a lélekkel, lélekvándorlással, karmával, kapcsolatos egyetemes értékek, és minden vallás és szellemtudomány dolgozik ezzel a tudással a maga szűrőin keresztül, csak épp a maga módján tálalja ezeket. Innen nézve pedig tényleg léteztek a történelem folyamán olyan kivételes szintre eljutott beavatottak, akik már kvázi “isteni” minőségben képviselték ezeket az értékeket – ilyen volt Hermész, Buddha és Jézus is.

Zoli!
Elnézést, ha a fenti állásfoglalások számodra problémát jelentenek – igyekeztem többször is hangsúlyozni, hogy a keresztény egyház és a keresztény vallás két különböző dolog. Én azt gondolom, hogy ez utóbbit nézve a lényegben (hogy legyünk jobb emberek) egyetértünk, csak én más csapatban és más (nem feltélenül jobb) ligában focizom. :)

Dean, ide válaszolok a legutóbbira.

Valamiféle hit nélkül hogyan határozod meg, hogy mi az a “jó” amivé válniuk kell az embereknek? Mi értelme van jónak lenni, ha nincs valami magasztos cél, aminek az érdekében tesszük. Manapság még abban sincs egyetértés, hogy egyáltalán az ember léte érték lenne, mondván, hogy csak elpusztítjuk a bolygónkat, mi vagyunk a Föld rákos daganata. Ha nincs valamilyen alap, akkor az is lehet egy cél, hogy kipusztuljon az emberiség, vagy legalább megszűnjön a civilizáció.

Ráadásul hogyan tudsz úgy hinni, ha nem hiszed el, hogy amiben hiszel, az igaz?:) Az ember nem lesz úgy muszlim, ha nem hiszi, hogy Allah tényleg létezik és megbünteti a bort iszik, és nem lesz keresztény sem az, aki nem hiszi, hogy Jézus valóban létezett, és feltámadt. Lehet vallásos, spiritiszta, remek jó ember, valódi bölcs, de nem keresztény.

És fenntartom azt is, hogy a kereszténység, mint rendszer csak akkor működik, ha az emberek elhiszik. Ha mindenki elkezdi nagyon okosnak hinni magát, és átvariálni a hittételeket, kimazsolázni, ami szerinte igaz, és magabiztosan úgy érzi, hogy felülemelkedett az egészen, akkor nem lesz belőle az a fajta “jó ember”, amit ez a vallás ki akar nevelni. Legalábbis tömegesen nem fog működni.

Annyi helyen bele tudnék kötni, hogy inkább hagyom a francba. Most nincs ennyi időm.
De itt egy kis könnyed scifi: http://www.2000ad.uz.ua

Hadd kontárkodjak bele egy kicsit a beszélgetésbe…

Másnap mindenki gyón a püspöknek. Én vagyok az utolsó.
-Nos, gyermekem, kezdd a legnagyobb vétkednél.
-Atyám, először is én nem vagyok megkeresztelve, de Franciaországban a börtön egyik lelkésze azt mondta nekem, akár meg vagyok keresztelve, akár nem, mindannyian a jó Isten gyermekei vagyunk.
-Igaza van. Helyes. Most kimegyünk a gyóntatófülkéből, és te elmondasz nekem mindent.
Részletesen elmesélem neki az életemet. Türelmesen, nagyon figyelmesen hallgat. Az egyháznak ez a fejedelme egyszer sem szakít félbe. Kezében fogja a kezem, gyakran a szemembe néz, mikor azonban olyan részhez érek, amit nehéz elmesélnem, lesüti szemét, hogy megkönnyítse gyónásomat. Tiszta szemű, jóságos arcú ez a hatvanéves pap, és valami gyermetegség sugárzik belőle. A lelke tiszta és bizonyára végtelen jósággal teli, amely beragyogja arcvonásait, világosszürke tekintete úgy hat rám, mint sebre a balzsam. Csendesen, nagyon csendesen és olyan lágyan beszél, hogy szinte suttogásnak hat – kezemet még mindig kezében tartja:
-Az Isten néha az emberi gonoszság martalékául dobja gyermekeit, de csak azért, hogy az áldozat erősebben és nemesebben kerüljön ki a küzdelemből, mint amilyen valaha is volt. Látod, fiam, ha nem járod meg ezt a kálváriát, sohasem emelkedsz ilyen magasra, sohasem közelíted meg ennyire az isteni igazságot. Még többet mondok: azok az emberek, azok a módszerek, a rettenetes gépezet fogaskerekei, amelyek összezúztak, azok a természetüknél fogva gonosz lények, akik különböző módon kínoztak és rágalmaztak, a lehető legnagyobb szolgálatot tették neked. Új embert formáltak belőled,magasabb rendűt, mint amilyen azelőtt voltál, és ma, ha van benned becsületérzés, jóság és felebaráti szeretet, valamint energia, amivel legyőzhetsz minden akadályt, s valóban magasabb rendűvé válhatsz – nekik köszönheted. A bosszú gondolatai, megbüntetni azokat, akik fájdalmat okoztak neked, nem támadhatnak többé olyan lélekben, mint a tiéd. Az emberek megmentőjévé, nem pedig megrontójává kell válnod, még akkor sem, ha úgy érzed, ez lenne az igazságos. Az Isten nagylelkű volt, és így szólt hozzád: “Segíts magadon, én is megsegítelek.” Mindenben segített, még azt is megengedte, hogy másokat is megments, s a szabadság útjára vezess. Ne hidd, hogy annyira súlyosak voltak azok a vétkek, amelyeket elkövettél. Sok, a társadalom legfelsőbb rétegéhez tartozó ember lelkét a tiédnél jóval súlyosabb bűnök terhelik. csak éppen nekik nem jutott osztályrészül, hogy az embetri igazságságszolgáltatás által kirótt büntetés közben – mint ahogy te – felmagasztosuljanak.
-Köszönöm atyám. Nagy jót tett velem egész életemre. Sohasem fogom elfelejteni. – Megcsókolom a kezét.
-hamarosan ismét útra kelsz, újabb veszélyekkel kell szembenézned. szeretnélek megkeresztelni, mielőtt elindulsz. mit szólsz hozzá?
-Atyám, hagyjon most így, ahogy vagyok. Az apám vallás nélkül nevelt, aranyszíve van. Mikor az anyám meghalt, meg tudta találni egy anya szavait, gesztusait, hogy helyette is szerethessen. Ha most hagynám, hogy megkereszteljen, úgy érezném, elárulom őt. Engedje, hogy kivárjam az időt, amíg teljesen szabad leszek, és amikor körülményeim rendeződnek, és életmódom megszokott kerékvágásba kerül, akkor levélben megkérném apámat – anélkül hogy fájdalmat okoznék neki – hadd szakítsak az ő világnézetével, és engedje meg, hogy megkeresztelkedjem.
– Megértelek , fiam, és biztos vagyok benne, hogy az Isten veled van. Megáldalak, és kérem az Istent, védelmezzen téged.

(Henri Charrière: Pillangó)

Nemrég olvastam újra ezt a könyvet, és megint nagy hatással volt rám. Ebben a részletben pedig- számomra- minden benne van, amit vallásról, hitről stb. tudni érdemes.