A Bibliai hivatkozások értelmezése: elöl az adott könyv nevének rövidítése található. Például a Kivonulás (Kiv) könyvéé. (Minden Biblia leközli a könyvek nevének rövidítését, de itt első esetben jelölni fogom, mely könyvről van szó.) Ezután a fejezet száma jön. Ha vessző van utána, akkor a következő szám a kezdő sor sorszámát jelzi, kötőjellel jelezve a befejező sor számával. Pl. Kiv 3, 1-15 szerint a Kivonulás könyvének 3 fejezetének 1-től 15-ig soráig tart az olvasandó szöveg. Ha nincs vessző, akkor a teljes fejezet értendő a szám alatt, esetleg kötőjellel van jelezve az olvasandó fejezetek száma. Pl. Kiv 7-11 a Kivonulás könyvének 7,8,9,10,11 fejezetét jelzi. A következő jelzést példával magyarázom: Kiv 4, 1-5. 10-17 a Kivonulás könyvének 4 fejezete első öt, és tizediktől tizenhetedik soráig olvasandó szövegrészek értendők. Ennyi. Kicsit bonyolult, de gyakorlással elsajátítható. ;-)

A Kivonulás
Egyiptomban a zsidó törzs néppé válik. A szemita hikszosz dinasztiák alatt békésen fejlődnek, ám az új király, I. Szethosz, a 19. dinasztia nagy uralkodója kemény kézzel sújt az idegenekre, utóda, II. Ramszesz pedig kényszermunkára ítéli a hébereket, és megparancsolja az elsőszülött fiúk meggyilkolását. (Kemény? Az.)
Ekkor született Mózes, aki elsőszülöttként halálra volt ítélve. Anyja három hónapig rejtegette, majd Istenre bízta, és egy kosárban a Nílus vizére tette. A hagyomány szerint a fáraó lánya nevelte fel. Mózes kitűnik a tudományokban és a hadvezetésben, ám később véletlenül felfedezi, hogy egy elnyomott néphez tartozik. Hirtelen haragjában leüt egy héber munkást ütlegelő egyiptomit. A gyilkosság kiderül, Mózesnek menekülnie kell. Az arab félsziget déli részén élő Midianiták törzse fogadja be. Itt feleségül veszi Jetró pap lányát, Ciporrát, és két gyermeke születik. Egyhangú, nomád életet él (az egyiptomi udvari élet után!). Negyven esztendő után itt jelenik meg Isten neki égő, de el nem égő csipkebokor alakjában. Mózesről először a Kivonulás könyve beszél. (Jele: Kiv) A meghívásáról itt vannak részletek: Kiv 3, 1-15; 4, 1-5. 10-17
Mózes prófétai és népvezéri küldetéssel tér vissza Egyiptomba. II. Ramszesz hallani sem akar a zsidó nép elengedéséről. Megindul a gigantikus, ugyanakkor aránytalan harc a zsidó népért. (Isten összehasonlíthatatlan túlerőben van.) A harc leírása itt található: Kiv 7-11, és 12, 29-33
Még egy említésre méltó esemény történik a kivonuláskor: az átkelés a Vörös tengeren. (Kiv 14, 5-29)
A kivonulás ideje bizonytalan: ie. 1250 és 1225 között történhetett. Ekkor hozza létre Isten a pászkaünnepet, mely ünnepen alapítja meg Jézus majd több, mint ezer évvel később az Oltáriszentséget. (Mely az egyik legfontosabb szentség a katolikus kereszténységben.)
A kivonulás később Istennek szinte tulajdonnevévé válik: „Az, aki kihozta a népet Egyiptomból.”
Izrael megkezdi vándorlását az Ígéret Földje felé. Megtisztulás, vezeklés, a törvény adományozása a Sinai hegynél. Isten Mózes által neveli, szervezi, sőt táplálja a népet. Két lázongás alkalmával pl. először fürjeket és mannát ad nekik. (A katolikus Szentírás magyarázat szerint a fürjek rendszeresen átvonultak a Sinai félszigeten, a manna pedig valószínű valami odavaló cserjének a megszilárduló váladéka. Sokan szeretik ebből azt a következtetést levonni, hogy ha nem történt csoda <természettudományos ismereteinkkel meg nem magyarázható jelenség> akkor nem is Isten működött. Ezek az emberek elfelejtik, hogy az Isten mindenható. Nem csak a mennyben, hanem a Földön is. Általános keresztény tapasztalat, ha valami megoldható természetes eszközökkel, Isten általában nem avatkozik be rendkívüli módon. Ha új állást szeretnék, nem kell rendkívüli jelet várnom, hogy Isten akarja-e azt? Kérdezzem meg tőle, aztán a józan eszem segítségével gondoljam végig jó-e, nem-e, majd döntsek. A döntésemet hajtsam végre, de nyitottan Isten további vezetésére. Mert Ő adhat jelet, és ha kell, ad is. A jelek értelmezése nagyon hosszú téma, megbízható információt találhat bárki Eberhard Mühlan: Hogyan vezet minket a Szentlélek? c. könyvében, mely vékony, olvasmányos, és nem drága. Persze a puszta tudáson túl a legtöbbet éri a hozzászerzett személyes tapasztalat.)
Másodszor Mózes vizet fakaszt egy sziklából. Ezekre az eseményekre a Biblia többször visszaemlékezik. Zsoltárok, Bölcsesség könyve, 1. Korintusi levél.
Az események leírása itt található: Kiv 16,2-7. 13-15. 35; 17, 1-7
A Sinai hegyen megkötött Szövetség Izrael történelmének központi eseménye. Innentől fogva törvénnyel rendelkező, választott nép a zsidó. Őriznie kell a hitet a pogány környezetben, és papi népként közvetítenie kell Isten és a többi nép között. A Tízparancsolat hangsúlyozza Isten egyetlen és szellemi mivoltát, egyébként a természetes erkölcs követelményeire épül.
A Szövetségkötés itt olvasható: Kiv 19, 1-20; 20, 1-21
Mózes, aki korábban hirtelen haragú volt, (az egyiptomi megölése), majd félénk és húzódozó (égő csipkebokornál), a Sinai hegyén türelmes, megértő szolgája lesz a sokszor keménynyakú népnek. Beszél Istennel, könyörög, közbenjár értük. Még vitázik is. (Javaslom bárkinek. Mondja el Istennek, mennyire nem érti őt, mekkorát csalódott benne, milyen nagy haragot érez iránta. <Vagy éppen mennyire hálás, és milyen nagyon örül neki.> És legyen makacs! Igenis várja el, hogy Isten vegye komolyan az ő érzéseit. Addig ostromolja ezzel Istent, amíg bírja, vagy amíg választ nem kap. Meglehet, éppen akkor kap választ, amikor már végképp feladná. :-) )
Pedig a nép sokszor lázong, egyszer új istent, egy aranyborjút csináltat magának. (Azért ez kemény. Pár hétig nem látják Mózest, mert az Istentől veszi át a törvényeket, és már elpártolnak.) Isten újra és újra megbocsát. (De büntet is. Van, hogy tüzet bocsát az őt nem megfelelően szolgálókra. Leviták könyve 10, 1-2)
Isten a szentség törvényét adja Izraelnek. A Törvény lényege: Isten és a felebarát szeretete, bár ez még akkoriban alig haladta túl a zsidó nép kereteit. A köztük lakó idegent azért szintén szeretniük kellett. Jézus forradalmasítja ezt a parancsot. Az irgalmas szamaritánusról szóló példabeszédben meghatározza a felebarát fogalmát (gyakorlatilag mindenki, még a radikálfeminista is ;-)), a Hegyi Beszédben pedig a szeretet követelményét egyetemessé teszi. Még az ellenséget is szeretni kell (természetesen nem lehetővé téve, hogy az azzal visszaéljen. Meglehet, néhány elvakult radikálfeministát <ha valóban olyanok> legjobb távolról szeretni, pl. imádkozni érte.)
A szentségről és az idegenek szeretetéről itt rendelkezik Isten: Leviták könyve 19, 1-2. 15-18. 33-34
A népnek vándorolni kell a pusztában, míg egy nemzedék meg nem hal (40 évig) mert az Ígéret Földje előtt kishitűek voltak. Megrettentek az előttük álló feladattól, nem merték megtámadni az ott élő őslakosokat. Mózes is a pusztában hal meg.
Mózes feltárta azt a törvényt, amely az embereket az igazságos Isten felismerésére orientálja, az Igazságosság elvének elfogadására, még ha az nem is szeretettel teli azok számára, akik Krisztus kinyilatkoztatásai után élnek.
A Szeretet törvényét – a világmindenség fundamentumát – Krisztus eljöveteléig nem ismerték fel. Isten maga a Szeretet, és a szükséges időben az isteni természet kiemelkedő minősége oly módon nyilvánul meg, hogy az emberek megértsék a lényegét. Krisztus testesíti meg ezt a hatalmas kozmikus törvényt. A világmindenségben a Szeretet törvénye láthatóan mint a Vonzás törvénye van jelen a mi naprendszerünkben mindenben, olyan fogalmakban, mint összekapcsolódás, egyesülés és ritmikus mozgás.
Én valahogy így “tudom” (gondolom).
Az örök kérdés: a színészek a színpadon átéljék-e a szerepüket, vagy kikacsintgassanak belőle arra gondolva, hogy előadás után úgyis együtt söröznek…
Hohó gyerekek, amiről ti beszéltek, az súrolja a panenteizmus és a lélek preegzisztenciájába vetett hit határait. Ilyen a kereszténységben nincs, illetve eredetileg nem volt.
Szokás a kereszténységre (maradjunk a történelmi egyházaknál) azt mondani, hogy a zsidó vallásból nőtt ki; de ha valaki összehasonlítja a katolikus és a zsidó, majd a katolikus és a pogány római birodalmi államvallás teológiáját, akkor igen hamar rá fog jönni, hogy a kereszténységnek az utóbbihoz van sokkal több köze.
Maga Krisztus, mint az Isten-Ember, vagy Isten-Fiú koncepciója is eget rengető istenkáromlás a judaizmusban, míg a görög-római mitológia hemzsegett a félistenektől, mondhatni a pogányság már szoktatva volt az ötlethez – ezért is terjedt el a kereszténység viharos sebességgel Rómában, míg például Judeában nem.
“…amiről ti beszéltek, az súrolja a panenteizmus és a lélek preegzisztenciájába vetett hit határait.”
Meg egy kis teozófia is van benne. A panenteizmust nem ismerem, csak hallottam, hogy van ilyen.
Durván leredukálva a különbség panteizmus és panenteizmus között annyi, hogy míg előbbi szerint Isten és a Világ, vagy Isten és a Létezés egylényegű, vagyis a Világegyetem és a Lét maga Isten; addig utóbbi ezt annyival egészíti ki, hogy a Világegyetem és a Lét valóban Isten része, de Isten ezeket meghaladja.
A kereszténység szerint ellenben Teremtő és Teremtés összeegyeztethetetlenül, kibékíthetetlenül, alapjaiban és a végletekig különbözik egymástól, nincs semmi közös metszet vagy érintő (illetve Jézus talán, de ontológiailag nagyon nincs végiggondolva a dolog).
Akkor mégsem szólhat ugyanarról az igazságról az összes vallás.
Soha nem is szólt. Minden ősi vallás eredetileg egy-egy helyi népcsoport nacionalizmusának indult, jó adag törzsfői genealógiával, ami mögé aztán beillesztenek totem-ősöket, kiegészítik néphiedelmekkel, legendákkal és erkölcsi példázatokkal, némi szokásjoggal, és csak a legvégén kerül rá az egészre koronaként a magasfilozófia, amikor már kiforrott annyira az adott civilizáció, hogy a túlélése megszervezésén felül jusson ideje és ereje a világ nagy dolgain agyalni. A nagy vallási hasonlóságok és univerzális bölcsességek csak ilyenkor születnek, nem az elején, de ezt a fázist a papság már nem is nagyon szokta szeretni.
(Minden további nagy vallás csak ezeknek a mutációja.)
Zoli : Fefinho ide szúrom be a válaszom, mert ez nem daphne felvetésére reagálás. Ne vedd egy kalap alá a vallási vezető réteget! Nem tudhatod, milyen dolog vallásos embereket vezetni. Ahol én lakom, egy pápai rendelet nyomán (mely a Húsvéti liturgia újfajta megünnepléséről szólt) egy csoport tartott külön, a régi módon ünnepet. Történt ez a Római Katolikus Egyházban, amely az egység karizmáját leginkább megkapta és őrzi. Nem elég új híveket nyerni, meg kéne őrizni a régieket is! Vannak a hitben gyengék, őket nem kéne megbotránkoztatni a hitben erőseknek. Mert követik ők Jézust, amennyire bírják. Kár lenne megrendíteni őket, csak mert mi “okosak”, “szabadok” és “mélyek” vagyunk. Itt reagálok egyébként több jelzésre, melyek számomra Dean bejegyzéseiben csúcsosodnak ki: szabadság kontra Egyház. Aki igazán szabad, az arra is képes, hogy elfogadja az Egyház korlátait. Szűk? Szűk. De Isten mégis szereti és küzd érte. Én nem vagyok több nála. Ha Ő képes elfogadni az Egyházat minden hibájával és tökéletlenségével (mely néha sátáni arcot is ölt), akkor én is. Inkább belülről küzdök az Egyház megújulásáért. (Dean, kaptam választ a püspöktől, örömmel üdvözölte megújító szándékomat, de nagyon elfoglalt. Mostantól már a keresztény férfitársaságunkra irányítom a figyelmét, és velünk kérem az együttműködését. Egy csapat hatékonyabb, mint egyetlen ember. ;-) ) Higgyétek el, a túl sok szabadság kényelmes, de hosszú távon megöl.Nem Istentől van. Bocs, Fefinho, beleszőttem mást is, de sietnem kell, mert… szóval magánélet. ;-)
“Minden ősi vallás eredetileg egy-egy helyi népcsoport nacionalizmusának indult”
Na azért ez így közel sem pontos :) A kívülállók, akik a vallásban kizárólag humbugot látnak, gyakran így gondolják. A “belülállók” szerint a legtöbb vallás azért alakult ki, mert a régi emberek sokkal közelebb álltak a természethez és a lelkiséghez is. Egyszerűen nyitottabbak voltak az olyan spirituális dolgokra, amitől a modern ember többnyire elzárkózik. Amíg nem volt tévé, mozi meg net addig óhatatlanul is többet foglalkoztak az emberek a saját belső világukkal. Nem volt választásuk :)
Annak semmi köze a nacionalizmushoz, hogy tisztelték az életadó napot, földet, esetleg a holdat, a természet erőit, és úgy érezték van valami “plusz” a fizikai valóságon túl.
Én ezt a dolgot kb. úgy látom, mint Dean. Kiegészítve az isteni kinyilatkoztatással. A próféták, vallásalapítók és főleg Jézus Krisztus munkájával. Akiken keresztül ilyen vagy olyan tisztaságban és tökéletességben Isten a maga fényét, bölcsességét ingyenesen, a természetes evolúciót megelőzve (mely szintén az ő adománya és találmánya), kinyilatkoztatta. Vagyis a saját értelmünk és természetes életünk segítségével is eljutnánk Isten teljes megismerésére, csak sokkal-sokkal tovább, és több szenvedéssel.Jobb elfogadni az ő önmagát kinyilatkoztatását. Egyszerűbb és gyorsabb az út a Mennybe, ha hiszünk, magyarán.
Van még ilyen vallás, amiben a teremtő elkülönül a teremtett világtól?
Ilyen egyértelműen az ábrahámita vallásokról lehet csak kijelenteni, talán még a zoroasztrianizmusról valamilyen szinten, előbbiek sokat átvettek az utóbbiból; a hinajána buddhizmus határeset. A másik véglet a Védákon alapuló hitrendszerek (hinduizmus, maha- és vádzsrajána buddhizmus, stb.). Az ókori Nyugaton jellemzően inkább a filozófusok rugóztak ilyesmin, a papság nem, viszont a filozófia nem vallás. A gnosztikusok külön megérnének egy misét, na ott aztán minden volt, meg mindennek az ellenkezője is. Primitívebb törzsek eleve nem jutnak el magáig a kérdésig. Dél-Amerika magaskultúráit elpusztították, így arról sajnos nem tudunk, hogy ott voltak-e ilyen jellegű diskurzusok.
Megkérdeztem a lelkivezetőmet, egy SVD atyát (Verbita közösség, Isteni Ige társasága) erről a kérdésről. A Római Katolikus tanítás szerint Teremtő és Teremtés elkülönül olyan értelemben, hogy Isten a Semmiből alkotta meg a Világot (nem önmagából, erre használta az atya az emanáció szót). Viszont Gondviselése folytán szüntelenül munkálkodik benne. Mind az evolúcióban, a csillagok születésében és halálában, mind az emberi sorsokban. Annak törvényein keresztül, (a keleti vallások kb. ezt nevezik karmának, de ők sorozatos testetöltésekre is alkalmazzák, a kereszténységben csak egy életen belül működnek ezek a sorstörvények, pl. ide sorolom: ha sok barátot akarsz, jó baráttá kell válnod, barátságaid terhét elsősorban neked kell hordoznod, és önálló személyiségnek kell lenned, aki magában is elvan, különben “nyúzógépnek”, vámpírléleknek fognak tartani a többiek.) és rendkívüli kegyelmek által. Ilyenek pl. az életfeladatra felkészítő magánkinyilatkoztatások, álmok, impulzusok, próféciák (sokszor más híveken keresztül.)
Köszi. Szerintem kibékíthetetlen ellentét van abban, hogy Isten része a világnak, benne lakozik, vagy tőle független. Ezért nem lehet azt mondani, hogy végül minden vallásnak ugyanaz a lényege. Pedig milyen szép gondolat lenne, nem kéne vitatkozni, hogy kinek van igaza.
Igen, minden építő hitvitának van értelme. A különböző vallások és felekezetek nem ugyanolyan mértékben tartalmazzák az igazságot, ezért az olyan, szerintem felszínes állítás, hogy minden vallás végül is ugyanazt tanítja, a magát elkötelezni nem akaró, szellemileg tunya embertől való. Bár az igazi, túlélőképes, életerős vallások lényegében tényleg ugyanazt tanítják: hogyan érd el az örök boldogságot, és a válaszuk is ugyanaz: legyél jó ember. Egyszerűsítek, de szerintem nem tévedek. De aki elindul az úton választani kényszerül: vagy csatlakozik valamely bevált irányzathoz, vagy létrehozza a saját vallását. Sokan ezt az utóbbi utat járják, ők a “vallásos vagyok, a magam módján” típusú versenyzők. Szerintem emögött megint csak nagy adag önzés van. Meg akarok váltódni, de úgy, ahogy nekem kényelmes. Teszek a többiekre, akik talán szintén valódi fény után áhítoznak, teszek arra az igényükre, hogy valódi táplálékra van a lelküknek szükségük, tiszta búzára, kínálom csak a magam kevertjét. Ami például vajon eljut-e oda, hogy komolyan vegye pl. a Tízparancsolatot? “Ne paráználkodj…” Legalább a küzdelem szintjén! Mert megvalósítani tényleg nehéz, különösen a mai “modern” világban. (Bár sosem volt könnyű.) Az intézményesített vallásoknál leragadok a hatalmaskodó elitnél (jóval kevesebben voltak és vannak, mint azt az emberek szeretik hinni), és elmegyek a szentek példái, a sivatagi atyák tanítása, és ma a megújulási mozgalmak, (különösen kedvencem, a Karizmatikus mozgalom) vagy akár a híres II. Vatikáni Zsinat tanítása mellett. Isten ments, hogy emberhalásszá tegyen az Isten! Jó nekem a magam kényelmes langyosvíz hitvilága. Egyébként is azt tapasztaltam, hogy aki tiszteletet tanúsít a papság iránt, sok támogatást kap tőlük. Messze nem olyan rideg emberevők, mint amilyeneknek szeretik őket hinni az emberek. A RK Egyház szellemi kincsesháza felmérhetetlenül nagy! 2000 éve volt gyűjteni oda a kincseket. Ez miért smafu?
Na most neked adott válasz címén jól kikeseregtem magam a mai világban nagyon elterjedt szemléletmód és magatartás felett. ;-)
A fenti állítás, miszerint minden vallás ugyanazt tanítja, azért sem igaz, mert ott vannak a démonikus vallások is. Na azok, amiket tanítanak… Még az Ószövetségi időkben is nagyon elterjedt volt pl. a gyermekáldozat. Többször a zsidóság bizonyos részei is lesüllyedtek arra a szintre… Nem véletlenül ment fogságba az a nép.
Nem bánom, hogy kikeseregted magad, egyet is értek vele:)
Az jutott még eszembe, a vallások különbségeivel kapcsolatban, hogy az sem mindegy, hogyan keletkezett a világ, kialakult magától, a lelkek bűnei miatt keletkezett, csak arra való, hogy innen visszatérhessenek eredeti állapotukba, vagy egy tudatos hatalom teremtette, valamilyen céllal. És nekem az sem egyértelmű továbbra sem, hogy mi az, hogy jó valaki. Amiket te is írtál valahol, ez még nem segít megítélni a házasságot, válást, homoszexualitást, a mártírokat, vagy a zeneletöltést:) Közben meg igazságtalannak tűnik azt hinni, hogy a nagy, régi vallások közül, amiket mind évezredeken át érleltek, nem mindegyik tanítja az igazságot. Dehát ha nem ugyanazt mondják, nem lehet mind igaz.
Wow, fiúk….Dean, don, Raon….olyan jó ilyen okos, összeszedett párbeszédeket olvasni… Nagyon tájékozottak vagytok. Egy élmény… Le vagyok nyűgözve…. :)
:)
Pedig az ilyen szintű okfejtések férfitársaságban – már ahol én megfordultam életem során – csak jó időnyi ismeretség után, válogatott körben, csatak besörözve szoktak előjönni metálfesztivál harmadnapján, a krisnás sátor mellett eltántorogva.
:) Igen, ez így lehet… viszont annál inkább jár nektek az elismerés…milyenek lehettek,amikor igazán topon vagytok… Gondoltam is már, hogy biztos jó-e, ha mi nők belefolyunk a “férfihangos” beszélgetéseitekbe: végül is ti is férfitársaság vagytok itt, ez is olyasmi, mint a sörözés a haveri körrel, nő nélkül….
Azért remélem, ti is annyira szerettek bennünket, mint mi benneteket. :-)
Manapság ritkaságszámba menő felüdülés és egyre gyakrabban kuriózum is értelmes és korrekt értékrenddel bíró nőkkel párbeszédet folytatni anélkül, hogy az egész céltalan hisztibe fulladna; úgyhogy azt hiszem nyugodtan kijelenthetem a többiek nevében is: még mi lehetünk hálásak értetek. :)
Ezoterikus vagy Inaraa? Amit írsz, engem arra emlékeztet. Nem kötözködésből kérdezem, mindössze furcsa nekem, amikor valaki így közelíti meg a kérdést. A saját vallásom fogalmaihoz vagyok szokva. ;-)
Ezoterikus vagy Inaraa?
Ezt így nem mondanám, sőt, ódzkodom még a szó használatától is, mert általában a mai divatos, jól eladható bulvárezotériával azonosítják. Inkább úgy mondanám, hogy elég sokat olvastam a témában a legkülönfélébb megközelítésből, és ezekből állt össze bennem egy kép. Az az érzésem, hogy nagyon sokan nem értik a Bibliát, a szimbólumait, gyakorlatilag szó szerint veszik az abban leírtakat, ami teljesen félreviszi őket. Ez persze önmagában nem baj. Alapvetően hajlamos vagyok mindent megkérdőjelezni, nyitott vagyok új gondolatok befogadására, szívesen tanulok a nálam okosabbaktól, és elismerem, ha tévedek. :-)
Túlzottan nem szeretnék belemenni a részletekbe, mert egy katolikus papot már megrendítettem a hitében az érveléseimmel… Szörnyű vagyok, ugye? ;-)
Ha nem segítettél neki, hogy jobb hitre jusson a régi, megrendült helyett, akkor igen.
Ne feledd, az az ember mások hitéért felel, sokakat hivatott vezetni, ne játszadozz vele! És nem elég, hogy az igazság felé akarod vezetni, a saját felekezetének megfelelő igazság élmény, és megfogalmazás felé kell haladnia! Mert az egység is fontos.
Jézusom, Zoli, azért ez nem ennyire komoly… Egy társaságban volt alkalmam beszélgetni azzal a bizonyos pappal, ő hozta fel a témát, és teljesen normálisan lehetett vele mindenről beszélgetni. “A megrendülése” nem volt ám dráma, csak annyi, hogy néhány dologról elgondolkozott, és elfilozofálgattunk.
“…az igazság felé akarod vezetni…” Nem, ez tévedés: senkit nem akarok sehová vezetni. Nem is akarom, és nem is tudnám.
Úgyhogy minden jel szerint – emiatt legalábbis – nem kárhozom el… ;)
Egyébként nem hiszem, hogy írtam volna bármi olyat, ami miatt ilyen durván kellett reagálnod.
Vigyázz velem Inaraa, mert én komolyan veszem a dolgokat, és így is reagálok rájuk. Nem mindig szerencsés ez a magatartás, ezt belátom.
Ha nem akarsz senkit sehova vezetni, kérlek senkinek ne mesélj kutatásodról, és annak eredményeiről. Hiszen így kiteszed őt annak a veszélynek, hogy komolyan veszi a szavaidat, és esetleg hatni fognak rá. Főleg nálad tudatlanabbakkal ne kezdj! (Ezt pedig nehéz megítélni, ki a tudatlanabb.) Sikerként emlegeted, hogy a pap elgondolkodott a szavaidon, ebből arra következtetek, hogy hatni akartál rá, vagyis (az én értelmezésemben) vezetni akartad. Elgondolkodtatni, újat közölni vele. Szerintem nevezzük nevükön a dolgokat. aki tanúságot tesz arról, amiben hisz, amit igaznak tart (legyen szó bármiről, nemcsak vallásról), az potenciálisan vezet és potenciálisan tanít. Ha van, aki hallgat rá, és követi, akkor pedig mindez már nem potenciális, hanem megvalósult. Persze én magamból indulok ki, nekem pontosan ez a szándékom. Ezért sem érem be akármivel, olyan tan kell,ami bizonyított, sziklára van alapozva. Az Egyházamé ilyen. Nem tökéletes, nem tökéletes, de szentek légiója bizonyítja, hogy erre alapozva (ha gyakorlattá is tesszük) a Mennybe lehet jutni.
Kedves Zoli, azt hiszem, itt befejezem ezt az ovis játékot, erre a stílusra én többet nem reagálok.
Adminok, lassan mehet ez az egész ide-oda “levelezgetés” Zoli és köztem a trolltartóba…abszolút odavaló…
Átcsúsztam elfogadhatatlanba? Nem igazán vettem észre. Nem akartalak megbántani, talán nagyon sarkítok, elnézést. Talán túl szigorú vagyok, talán túl komolyan veszem a dolgom. De én nem intellektuális csevegés szintjén beszélek a hitről. Körülöttem életeknek kell megváltozni, különben nagyon rosszul végzem a dolgom. Láthatod, ebben a cikksorozatba is bele-beleszúrom személyes élményeimet, Pusztán információt közölni-szerintem nincs sok értelme. Ovis?
Ha trolltartó, hát trolltartó. Adminok eldöntik. Eddig mindent meg tudtunk beszélni Attiláékkal, ez után is ez lesz, remélem. Ha elfogadhatatlan vagyok, szembe kell néznem vele.
“Nem akartalak megbántani, talán nagyon sarkítok, elnézést.”
Rendben. :)
Nem haragudtam meg rád, s nem is téged minősítettelek, hanem a stílusodat.
Oké, Inaara, elb…tam. Személyeskedő voltam. Nem kellett volna. Sajnálom.
Bocs, merő büszkeségből rögtön futottam beismerni a hibám, csak utána olvastam, hogy már túl vagy rajta. Kösz.
Dean, nagyon tetszett az a fejtegetésed, amire itt utalsz, a színpadról meg a függönyről. A keresztény vallás mondjuk éppen arról szól, hogy hogyan éljünk ezen a Földön, a “színpadon”.
A másik, hogy ebben az értelemben a szeretet nem érzelem, hanem cselekvés. Nem imádni kell az embereket, hanem jót tenni velük.
Úgy tudom, hogy tudományos szempontból nem is annyira hihetetlen a Vörös tenger szétnyílása. Persze nem úgy történt, ahogy sokszor ábrázolják, de van rá magyarázat, hogy hogyan történhetett. (Arra persze továbbra sincs, hogy miért pont akkor történt, az a csoda benne.)
Maga a Katolikus Szentírásmagyarázat is arra hajaz (amit a Biblia ír is), hogy erős szél volt, és ez szárította ki a tenger azon részét, illetve elhajtotta a vizet a Zsidó nép elől. Vagyis természetes eszközökkel hajtotta végre Isten ezt a népmentő tettét.
Számomra egyáltalán nem hihető. Ha jól emlékszem erre a magyarázatra, akkor baromi erős 100 km/h körüli szélnek kellett lennie. Ez úgy 2 m-nyi tengervizet tolhat szét 4-5 órán keresztül – ennyi idő alatt kellett (volna) megtenni 4-5 km-t. Mózesék tehát 100 km/h-s szembeszélben, a tengerfenéken – amely nem száraz és nem döngölt föld – többszázan – öregekkel és gyerekekkel – meneteltek 4-5 km-t? Valószínűleg nem volt topon az erőnlétük sem. És azóta nem ismétlődött meg e természeti jelenség.
Aki hívő, szerintem inkább higgyen abban, hogy Mózes vagy Isten csinálta. A többieknek meg mindegy – ezzel nem azt akarom mondani, hogy a magyarázat keresése fölösleges. A magyarázat keresése érdekes és izgalmas.
Az öregek, gyerekek és nők talán nem, de a férfiak toppon voltak, ugyanis építkezéseken dolgoztatták őket, ahol hajlamos az embernek dokkmunkás felsőteste fejlődni. Elég csak továbblapozni, mik folytak később a pusztában. Lázadás itt, lázadás ott, unják már a zuzmóevést, ellenben erősen vágyódtak vissza Egyiptomba, a húsosfazekak (!) mellé.
Jó. Legyen. A férfiak topon lehettek. És ez mit változtat azon, hogy az emberek nagyobb része nem? Szerintem ha csak dokkmunkásokból állt volna a csapat (nem tudom, hányan lehettek, de száznál biztosan többen), akkor sem tudták volna megtenni 4-5 óra alatt a 4-5 km-nyi utat abban a szemből jövő szélviharban, felcuccolva, trutymóba süppedve.
[ipari trollkodás]
“Aki hívő, szerintem inkább higgyen abban, hogy Mózes vagy Isten csinálta.”
Én éppen azt fejtegettem, hogy mindegy, természetes eszközökkel, vagy természetfelettiekkel, Mózes segítségével, vagy anélkül, de Isten csinálta.
Én olyan magyarázatokról hallottam / olvastam, amelyek szerint figyelembe kell venni az akkori időkre szóló éghajlati modelleket. Ezek pedig azt mondják, hogy akkoriban hidegebb idő volt világszerte, ebből pedig az következik, hogy az akkori Egyiptom éghajlata sokkal kevésbé volt trópusi, mint jelenleg. De következik belőle az is, hogy a világtengerek szintje alacsonyabb volt, mint jelenleg.
Valamint az is jó kérdés, hogy hol keltek át a Vörös-tengeren? A mai tudásunk szerint az a tenger több 10 km széles, de a Sínai félsziget melletti ág is 10-20 km széles. Lehetséges, hogy a bibliai Vörös tenger nem egészen az, mint amit mi ma Vörös-tengernek gondolunk.
Ezek persze csak hipotézisek, de a tudomány ma az ehhez hasonló gondolatok miatt gondolja azt, hogy egyáltalán nem biztos, hogy nincs tudományos magyarázata az ott történteknek.
Zoli, mennyire értesz a teológiához? Lenne egy kérdésem.
Ajjaj, Daphne! Nem nagyon. A Katekézist olvastam másfélszer (másodszorra beletörött a bicskám, olyan bikkfanyelven íródott), a Bibliát olvasom napi szinten kb. 12 éve, és közben hozzá-hozzá olvasok vallásos irodalmat. De lehet, volna értelme feltenni azt a kérdést, hiszen itt, úgy érzem, többen is értenek a keresztény valláshoz, kijöhet egy értelmes válaszra való – válasz :-) Mindazonáltal nagyon intelligens lelkivezetőm van, egy Verbita atya, akár őt is meg tudom kérdezni a – kérdésedről. Mert lehet, a válasz engem is érdekelne. ;-)
Nincs gyakorlati jelentősége:) Az a kérdésem, hogy miért nem ismerték meg a feltámadt Jézust a tanítványai. Testben támadt fel, de milyen test volt ez, ami ezek szerint nem hasonlított korábbi önmagára, a sebei azonban rajta voltak, hiszen Tamás csak azokat megpillantva hitte el, hogy ő valóban Jézus. Csak egy érdekesség, de kíváncsi vagyok, létezik-e valami hivatalos magyarázat, foglalkozik-e egyáltalán az egyház a kérdéssel. Meg a nem hivatalos magyarázatok is érdekelnek.
Erről is megkérdeztem a Verbita atyát. Fontos, hogy a tanítványok a feltámadás utáni első találkozásokkor nem ismerték fel Jézust. Jó példa erre Mária Magdolna, aki csak akkor ismeri fel Jézust a sírnál, amikor az a nevén szólítja. Valószínű a hit, hogy Jézus visszavonhatatlanul és örökre meghalt, akadályozta őket a felismerésben. A Biblia nagyon szűkszavú a megdicsőült test tulajdonságait illetően, nem valószínű, hogy Jézus vonásai megváltoztak volna. Talán annyi elmondható (ezek szintén az atya szavai), hogy Istensége jobban átsugárzott a testen.
Igen, ez érdekes, pl. az Emmauszi úton, a két tanítvány sem ismerte fel, csak amikor a fogadóban megtörte a kenyeret. Én annyit tudok róla, hogy megdicsőült testben támadt fel, amely képes volt pl. a bezárt ajtajú teremben megjelenni, felemelkedni a földről, stb. Én úgy magyarázom magamnak, hogy a vonásai ugyanazok lehettek, de talán egy kisugárzása lehetett, az Isteni szellem sokkal jobban átjárta, és talán ez zavarta meg mások látását. Suta magyarázat, belátom. :-)
Az én problémám pl a saját vallásommal a reinkarnáció kontra egyszer élünk kérdés. Anno spiritiszta koromban azt tanultam, kezdetben tiszta energiából álló lelkeket teremtett az Isten, amelyek közül többen a bűn útjára tértek. A bűn a lelkek szép “köntösét”, auráját beszennyezte (tetteink visszahatnak ránk), megmerevítette, lefokozta. Ezen a megkérgesedett aurán, lélekburkon keresztül Isten kívülről már nem tudta elérni őket (és a hűséges igazak sem), ezért megalkotta a Fizikai Univerzumot, amelynek rendeltetése az ilyen, bűnben megmerevedett lelkek tisztulásban való segítése. A Pokol az az állapot, amikor a lélek minden energiáját már a bűnbe ölte, és ez a szörnyű tettek emlékét őrző lélekruha teljesen rákérgesedik, és ő – elvben örökre – bele van zárva. Állítólag iszonyú szenvedés.
Na most a problémám: a pokol ilyetén létezése érthető a számomra, ez így igazságos. Ha lélek teljesen elveszett a bűnökben, hát érthető, hogy ott szenved. (Bár a spiritiszta tanok szerint még ekkor sem veszett el örökre, mert Isten kegyelme hosszú-hosszú idő alatt lebontogatja róla a szenvedtető kérgeket, és újra elindulhat a reinkarnáció, vagyis megtisztulás útján.)
A keresztény tanítás ezzel szemben az, hogy aki halálos bűnben meghal, az megy a Pokolra. Képzeljük el, hogy valaki leél száz évet, ami alatt mást sem tesz, mint öl, csal, pusztít. Extrém mértékben. Nem az lenne az igazságos, hogy halála után ugyanezt élje át megfordítva, vagyis kb száz évnyi extrém szenvedés, aztán mehet a tisztítóhelyre? (Katolikus teológia tanítja a tisztítóhely létét, mely azonban nem a Föld. Az már jó hely, onnan irány a Mennyország!) A keresztény tanítás szerint ez az ember ÖRÖKRE a Pokolba kerül. Nem tudjuk felfogni mennyi szenvedés várna rá, aránytalanul több, mint amit okozott. Ez a Biblia Istenképével nekem nem igazán összeegyeztethető. Azt hiszem, erről kéne megkérdeznem a lelkivezetőmet.
későbbi beszúrás:
Sajnos kielégítő magyarázatot egyelőre nem kaptam. Annyit mondott a lelkivezetőm, hogy a halállal kilépünk az időből. ezek szerint a véges időmennyiségű rosszért végtelen időmennyiségű büntetés nem állja meg a helyét. De pontos választ egyelőre nem kaptam. Igaz, beszélgetésünk súlya nem ez a kérdés volt.
Néhai hívőként én sem igazán bírtam ezzel megbírkózni. Teljesen az az érzése az embernek, mintha nem ugyanazzal a külsővel támadt volna fel, és csak a félreérthetetlen viselkedéséből, szokásaiból, szertartásosságából jönnének rá kicsoda – amikor ezeket előhozza.
Érdemes viszont összevetni az ún. megdicsőült test tulajdonságait a Tibeti Halottaskönyv fejtegetéseivel a halál utáni fénytestről.
Más: Pokol – Véges bűnért végtelen büntetés. Ez hol igazságos?
Pokol: igen, azt hiszem, bizonyos szinten Istentől elvárható, hogy megváltson bennünket, hogy tegyen értünk, hiszen valahol ő is oka annak, ha a pokolra kerülünk. (Más kérdés, hogy a szakadék megteremtője mennyire felel azért, ha valaki minden figyelmeztetés és tiltó tábla ellenére teljes sebességgel belehajt abba.)
Illetve véges bűnért végtelen büntetés – igen, azt hiszem, valahol az igazságosság is megköveteli Istentől, hogy ne hagyja örökre a kárhozatban az odakerülteket. Ez nem feltétlenül csak irgalom a részéről. Valahol – azt hiszem – végtelen igazságtalan és kegyetlen lenne, ha tétlenül hagyná az örök kárhozat valóban örök létét.
Megdicsőült test, jó, erről majd keresek valami olvasnivalót. Igen, ez igaz, hogy képes volt megjelenni és eltűnni. És valóban úgy tartják, hogy a végítéletnél az emberek is ilyen testben támadnak fel? Vagy csak az aki, üdvözül?
Ahogy én látom, a bűn az, hogy elfordul valaki Istentől. Mivel Isten nélkül nincs boldogság, se szeretet, nyilvánvaló, hogy aki saját döntéséből elutasítja, az szenvedni fog. Most ez úgy hangzik, mint egy hittérítés, de csak azt adom tovább, amit olvastam:) Én magam leginkább kételkedem az egészben, de nem tartom hülyeségnek, és nagyon érdekel.
Inaara, kérlek, menj bele a részletekbe:)) Kíváncsi vagyok, te hogy látod.
“A belső alkímia koncepciója szerint a cél visszatérni a “Forráshoz”, avagy az “Eredeti” vagy “arany Test”-hez. Ez az “Arany Test” a jó egészséggel és a végtelen energiával jellemezhető. Az “Arany Test” az, ami minden ember birtokában volt valamikor, csak időközben a negatív befolyások következtében elveszett . A visszatérés megvalósításának módja, hogy a testben lévő egyik fajta belső energiát hívják “Arany Pirulának”. A neve azért pirula, mert ez tulajdonképpen a halhatatlanság elixírje.
A nyugati tradíciókban is megvolt ez a tudás, azonban itt sokkal hamarabb feledésbe merült, mint keleten. Az ókortól kezdve már csak a külső alkímia élt, és a belső alkímia tisztán szellemi része. A keleti gondolkodásmód sokkal nagyobb hangsúlyt fektet a test és a szellem közötti összefüggés leírása.”
http://alternativgyogymodok.hu/magazin/belso-alkimia-taoista-tai-chi
A pokol egyes források (az ősi hindu ezoterikus pszichológia) szerint nem egy bizonyos hely, ahová minden bűnös lélek kerül, hanem az emberi test 3. princípiumában, az asztrális testben található, ami a szenvedélyek, vágyak és kívánságok tudathordozó eszköze. Ez az a test, amely alvás során vándorol az asztrális világban, miközben az emberi tudat, amelynek nincs szüksége közvetítőre, képes az élmények felfogására, s így jönnek létre a látomások, vagy az események előre megálmodása. A halál után, miután az ember megszabadul a fizikai és a finom fizikai, azaz éteri testétől is, az asztrális testébe zárva találja magát. A tisztítótűz, a Purgatórium, amin a halottak keresztülmennek, egymástól nagyon eltérő körülményeket teremt a lélek számára, és a halott átélései annak megfelelően alakulnak, hogy földi élete során milyen asztrális rezgések voltak túlsúlyban az asztrális testében. A szellemiekben fejlett ember megállás nélkül halad át a tisztítótűzön, a durva jelenségekkel nem kerül kapcsolatba, mivel finom rezgései nem fogják fel a durvábbakat. Az ilyen embernél gyorsan elbomlik az asztrális test, felszabadul, hogy a felső világosság beléphessen életébe. Mindenki tudattalanul halad el az asztrális világ durva hatásai mellett, s ébredés csak akkor következik be, amikor természetével egyező rezgésekkel érintkezik, tehát mindenki a számára analóg területen találja magát. Mindaddig a számunkra megérdemelt helyen maradunk, amíg a szenvedélyek, vágyak ki nem hunynak., amíg a teljesíthetetlenség kínját átélve, megélve megválunk tőlük.
Mindegyik elméletre mondhatjuk, hogy jó, ez is egyike annak a számtalan verziónak, amihez hozzáférhetünk. Talán vannak tisztánlátók, akik tudják, mi az igazság. Egyelőre a tudomány sem visz előre ez ügyben, hiszen a tudomány az anyag feltételeihez igazította a munkamódszereit, amivel csak az anyagot lehet kutatni.
…és mi lett Jézussal a “feltámadás” után? Azért az idézőjel, mert ha elfogadjuk, hogy a turini lepel Jézus testét mutatja, akkor minden vizsgálat szerint Jézus nem halt meg a kereszten (látható vérsavó-gyűrű, ami csak aktív fibrin jelenlétében keletkezik, stb.). Hol élt, merre járt? Kutatási eredmények szerint Keletre ment, pl. Szíriába, s Damaszkuszban találkozott Saullal, ahol Jézus az esszénusok védelme alatt állt. Szíriában akkoriban (is) gyűlölték a zsidókat a Makkabeus-lázadás óta, és az esszénus szellemi rend központja is ott volt. Damaszkusz közelében van egy hely, Mayuam-i-isa, ” a hely, ahol Jézus élt”. Egy perzsa történész több forrást is felsorol, melyek szerint Jézus ott lakott és tanított a keresztre feszítés után. A kurdok között is sok történet kering ma is arról, hogy Jézus a mai Törökország keleti részén is élt. A Selyemút mentén is több helységnév utal arra, hogy Jézus és Mária megállt ott. Jézus nyomaira bukkanhatunk Tibetben és Kasmírban. Miért nincs erről több szó?
Mindenesetre többet tudunk az oda vezető útról, ami jó szándékkal van kikövezve, mint magáról a pokolról.
Had pontosítsak: nem a jószándékon van ebben a mondásban a hangsúly, hanem az ostobaságon, a végig nem gondolt jószándékon, illetve azon, ha valaki mereven ragaszkodik az általa elképzelt jóhoz, akkor is, amikor be kéne látnia, hogy az nem elég jó. Nem a jószándék vezet a pokolba (meglátásom szerint), hanem az emberi butaság, amely nem akar okosabb lenni. Így okozunk egymásnak fölöslegesen sok szenvedést, és még bocsánatot sem kérünk miatta, hiszen mi jót akartunk, biztos a másik a hibás, mert nem tartotta magát ahhoz, amit mondtunk neki, vagy mert önállótlan, túlságosan tartotta magát ahhoz, amit mondtunk neki. Tudom, bonyolult voltam, de talán követhető.
Érdekes, hogy ezt írod, Én mindig úgy gondoltam, hogy ez a mondás az emberi egóról szól. Ezt lehet butaságnak (erősebb megfogalmazásban ostobaságnak) is hívni, de szerintem ez már minősítés, ami felesleges. Bőven elég annyit mondani, hogy itt a “hibázás be nem ismeréséről van szó”, amely hibát nem írhat felül az amúgy meglévő jószándék is. Ami természetesen butaság, de nem az ész hiánya jellegű butaság, sokkal inkább önzés táplálja (és ezért ego, hisz így már téves egyéni érdekvédelem).
Egyébként a te hited szerint ezt a konklúziót nem érdemes meghagyni a kárvallottnak? Tudod, “ne ítéltjetek…”. :)
Én néha egy bunkó troll harcos vagyok, aki időnként kimondja, amit gondol. Ez a nőies finomkodás nem nekem való. Inkább kérek bocsánatot, (akár nyilvánosan, miért ne?) mint erejét veszítse a szememben az, amit mondani akarok. Szívesen bocsátkozom magasröptű filozófiai-vallásos eszmecserékbe, de az egész (nekem) arra jó, hogy az életem gyakorlatát átalakítsa. Ha ez nem történik meg, meglátásom szerint képmutató alak vagyok. Az én terepem az utca (inkább), ahol küzdhetek az én Uramért, és az Ő igazságáért. Remélem, ez hamarosan konkrét alakot fog ölteni egy utcai evangelizációban, ahol Kékkereszt szórólapokat fogunk kiosztani szülővárosom főterén. Jó lenne már csinálni. ;-)
A “ne ítéljetek” dolog arra emlékeztet, mikor hgyi-vel vitáztunk a homoszexuálisokról. Akkor is azt írtam, hogy nem állítok mást róluk, mint magamról is: bűnösök. Csak ha ilyen gyakorlatot folytatnak, akkor ők bizony megátalkodottak (vagyis eszük ágában sincsen felhagyni vele). Hát ez gáz, de mindig van enyhítő körülmény, jelen esetben az a propaganda, amit a világ folytat (szerintem egyébként nagyrészt jószándékból), hogy ez oké, éld csak ki, és legyél rá büszke. Erről többet nem akarok írni, vitáztunk már róla itt. A Férfiak Lapján azonban lesz a legújabb katolikus tanításról cikk. Majd, valamikor, először el kéne olvasni a tanítást. Szóval ostoba néha én is vagyok, meg ha valakire azt mondanám, hogy ő az, illetve úgy viselkedik, az még nem jelentené azt, hogy többet nem nézek ki belőle. Szerintem ez nem ítélet, csak sommás vélemény. Nálam még elmegy. (Ha szükséges, egy későbbi megkövetéssel együtt. És persze, egy ilyen incidens után nincsen több ostobázás. Különben nem volt őszinte a bocsánatkérés.)
Ha meg se halt a kereszten, akkor pláne miért nem ismerték meg?
Feltűnt most nekem, ahogy a keleti megközelítésről írtatok, hogy ott mindig előjön az a motívum, hogy a földi lét mintha csak egy tévedés lenne, egy hiba, vagy a lelkek bűneinek következménye, aminek ha van is célja, az csak annyi, hogy visszatérhessünk az eredeti állapotunkba. Az élet csupa szenvedés, és ezt csak úgy tudjuk elkerülni, ha megszabadulunk a vágyainktól.
A kereszténység sokkal többet foglakozik azzal, hogy mit tegyünk ezen a világon, nem csak, hogy hogyan dolgozzunk az üdvösségünkön, magunkban, hanem hogy hogyan éljünk együtt a többi emberrel. Ha a világot Isten direkt teremtette, akkor az egy csodálatos dolog, minden részével együtt, még az emberrel is:) A kereszténység szerint is vissza kell fogni bűnös vágyainkat, de azt is mondja, hogy Isten országa már ezen a Földön megvalósulhat, vagyis a boldogság elérhető.
Na persze ebből nem fog eldőlni, hogy kinek van igaza.
A Biblia tanúsága szerint meghalt. Nem ismerem azokat az információkat, amelyekre Inaraa (nem a Serenityból az örömlány neve ez? Szeretem azt a filmet, és a sorozat is jó.) utal, de úgy vélem, elég háborút vívtak akkor, hogy el tudják dönteni, meghalt-e valaki, vagy sem. Eleget találkoztak a halállal ehhez. A kereszténység nagyon nagy többlete a más vallásokhoz képest, hogy Isten személyesen eljön közénk, és Szentlelkével köztünk marad. Napi szinten találkozhatunk vele, ő maga vezet, segít, és ad erőt. Egyszerű, természetes életünk lehet, és mégis elérhetjük az örök boldogságot.
Számomra nagyon meglepő lenne, ha Jézus élt volna még a kereszthalála után, és rá sem pök az általa alapított Egyházra.
“…Inaraa (nem a Serenityból az örömlány neve ez?”
Kedves Zoli,
1. Nézd csak meg jobban, nem Inaraa…
2. Nem, nem örömlány…. hercegnő…. (Begum Inaara, az Aga Khan felesége…)
Igaz, elnéztem, bocsi. Aha, másik film. Bírtam azt az örömlányt, luxusprosti volt, intelligens és szép. Állandóan veszekedtek a Serenity parancsnokával. Akivel szerelmesek voltak egymásba. Se veled, se nélküled.
Nem. Nem másik film.
Nem film.
Bocs Zoli, de ha Inaraa karakterét te örömlánynak/luxusprostinak nevezed, akkor pont a közte és Mal között feszülő (Whedon által amúgy zseniálisan tálalt) konfliktus lényegét veszed el (amely konfliktus nem is létezett volna, ha szimpla kurválkodásról lett volna szó).
Ennyi erővel egy gésára is írhatnád, hogy “lengén öltözött előadóművész”, de a lényeg ott sem csak ennyi, ugye. :)
Raon nem bírlak követni, ez nekem túl magas. Bocsi.
Legjobban azt bírtam Inaraa -ban, amikor egy fiatal srácot férfivé avatott. Ahogy egy nő tud. Tetszett az a rész róla.
Inaraa társnő. Nem csak örömlány, hanem olyan magas szintű beavatott, aki a fizikai kielégülés mellett lelki gyógyírt, szellemi menedéket is ad. Ettől sokkal több, mint egy szimpla prosti. És hát Mal ettől vívódik, mert az ügyfelek Inaraa csodáiból nem csak a testi gyönyört kapták meg.
Az tényleg jó rész volt, nekem is tetszett. :)
Nekem úgy tűnt, hogy Mal és Inaraa között tipikus kutya-macska szerelem van. A se vele, se nélküle. Nekem nem derült ki, mi az oka. Nagyon eredetinek tartom a sorozatot és a filmet is, bár a film barátságos mondanivalója, amit a katolikus papra hajazó lelkész szájába adnak: “mindegy, hogy miben hiszel, csak higgy!”, szép, meg jó, meg igaz is, csak bizonyos kérdéseknél gáz, meg hosszú távon kevés. Mert egyetértek abban, hogy mindegy miből, csak meríts erőt ahhoz, hogy a jót tudd tenni (Mal tipikus idealista harcos, ám realista beütésekkel, és ez nagyon baresz.), de én már találkoztam olyan ezoterikus boltvezető nővel, aki tök hepi, meg tök szabad, meg tök király az élete, csak éppen elvált, kiégett, és alkesz. Nem merném kijelenteni, hogy ezeknek nincsen köze ahhoz, hogy milyen spirituális mezőn jár. Azonkívül a “mindegy miben hiszel” elv hogyan igazít el, ha homoszexuálissal, haldoklóval, válással, szabados szexuális életet élővel találkozol? Vagy ha az embernek a saját homoszexualitásával, halálának lehetőségével, nehéz házasságával, illetve a kísértéssel kell szembesülnie. Már írtam Inaarának, hogy amikor vérre megy, akkor nem mindegy. Intellektuális csevej szintjén tök jókat lehet beszélgetni (és én ezt sem becsülném le, mert ez is fontos, tanulni, jó társaságban lenni, szintén érték), de néha k..a kemény helyzetek vannak, és nem tudsz másba kapaszkodni, mint a hitedbe. Mi tart meg akkor?
Inaraa persze, hogy nem szimpla prosti, kivéve abból a szempontból, hogy az egzisztenciáját a bűn folyamatos gyakorlatára építi. Ebből a szempontból egy brazíliai, lestrapált, kiöregedett (láttam ilyenről képet) megélhetési prosti, aki Inaraa nyomában sincs, sem, mint nő, sem mint szolgáltató, erkölcsileg fényévekre van ettől a nőiségében lenyűgöző, erkölcsiségében mélyen létező embertől. (Persze enyhítő körülmények mindig vannak, itt pl. lehet a hitetlen környezet, amely még támogatja is ezt a nőt züllött (bár lenyűgöző) életvitelében.)
“Ha meg se halt a kereszten, akkor pláne miért nem ismerték meg?”
Erről nekem sincs fogalmam… :)
Mint oly sokan, én is az igazságot keresgélem, de nagyon nehéz hiteles forrásokhoz jutni. Próbálom a különböző vallásokat, bölcseleteket összehasonlítani, és nagyon úgy tűnik, hogy valahogy minden egybevág, minden vallás ugyanarról szól, ugyanaz a lényege, csak ugyanazokra a dolgokra más-más elnevezést használnak…és mégse értik meg (nem akarják megérteni) egymást, holott a szimbólumok univerzálisak.
Ehhez még csak el sem kell merülni a kutakodásban – én sem teszem, eszem ágában sincs, csak ha éppen valami efféle irodalom kerül a kezembe, akkor belenézek – , annyira evidens, hogy átlagos intelligenciával és műveltséggel a felületes szemlélőnek is nyilvánvaló.
Azt pedig úgysem tudjuk, hogy kinek van igaza, egyáltalán van-e valakinek… De ez mindegy is: ha valaki jól elvan azzal, amiben hisz, akkor úgy van jól.
Mindaddig nem számít az , hogy kinek van igaza, amíg csak intellektuális kíváncsiságból keresed az igazságot. amikor azonban gyakorlattá alkarod tenni, hidd el, számít, hogy egy feleséged lehet, akihez holtodiglan-holtomiglan kell ragaszkodni, vagy négy, akiknek az orrát is levághatod, ha pl. a hited miatt úgy látod jónak.
Amikor megfenyegetnek, hogy kínhalállal halsz, hacsak nem áldozol a római isteneknek, számít, mit tartasz igazságnak, és kinek hiszel. (Emiatt sok keresztény halt meg régen.) Amikor hindu hívek dúlják fel a boltodat, mert keresztény vagy, számít, hogy a saját felekezetednek hiszel, vagy univerzális szimbólumokat keresel a vallások mélyén. (Ez mai példa, az elmúlt években történt ilyen Indiában.) Azt gondolom, amíg nem megy vérre, és nem követel áldozatot, tényleg mindegy, kinek és minek hiszel.
“Ha meg se halt a kereszten”
Ennek is megvan a maga irodalma, bár hívőkben természetesen komoly kételyeket ébreszthet, és a végkövetkeztetésekkel én sem értek feltétlenül egyet; vallástörténeti szempontból viszont érdekes csemege lehet.
Pagan Origins of the Christ Myth
Jesus Never Existed
Ezek szerint azon a véleményen vagy, hogy bármelyik vallást is követjük, ugyanahhoz az igazsághoz jutunk. És mit gondolsz arról, amit írtam, hogy milyen különbséget érzékelek a keleti és a keresztény megközelítés között? Egyébként mi volt az, amivel el tudtad bizonytalanítani a papot?
don Fefinho, belenéztem a linkekbe, mindegyik elég hosszú, szóval nem olvastam végig. Egy jó részét tudtam egyébként, hála a rettenetes Da Vinci kódnak :) És egyébként ugyanaz a bajom ezekkel az oldalakkal, mint a könyvvel, hogy süt belőlük a rosszindulat. Úgyhogy eleve nem szívesen hiszem el egyből, amit írnak, ellenőrizni viszont elég nehéz.
Ejj ejj, Te most akkor vagy a Da Vinci kódot nem olvastad, vagy az oldalakat értetted félre. :D
A rosszindulat tényleg süt a másodikról főleg, ez tény, viszont legalább nem handabandáznak össze-vissza, mint az ilyen Zeitgeist meg Davinci kód féle féltudományos kutyulmányok.
Ezek elég tarkán meg vannak támogatva kortárs görög és latin szövegekkel. Töri, filológia és összehasonlító vallástudomány az egész; csak annyit állítottam róla, hogy érdekes.
Azokra a részekre értettem, ahol azt fejtegeti, hogy a kereszténységet más, pogány vallásokból ollózták össze. Ez benne van a könyvben is.Mondhatjuk, hogy érdekesek ezek a leírások, de elviselhetetlen a stílus.
A kereszténységgel az a “bibi”, hogy a nyers spirituális igazságokat, és a társadalom felemelkedéséhez szükséges elveket történetekbe, példamesékbe csomagolták, hogy a lehető legtöbb ember megérthesse. Csakhogy ezzel nem álltak meg ott, hogy Jézus elmesél egy példabeszédet, hanem Jézus maga is egy ugyanilyen példabeszéd. Ő sem létezett a szónak a fizikai értelmében, pontosan ugyanolyan kitalált alak mint a gazda vagy a tékozló fiú azokban a sztorikban amiket a Biblia az ő szájába ad.
Namármost ezzel valójában nem lenne semmi gond, mert a spirituális igazság ugyanaz, a társadalomépítő elvek megvannak, vagyis tökmindegy hogy Jézus létezett-e vagy nem, ha egyszer a rendszer 1. tartalmazza a spirituális igazságot, 2. működik. Viszont sajnos az egész igyekezet az évszázadok során félrement ott, hogy a példamesék hitelességét igyekeznek igazolni vagy cáfolni. Most őszintén: ha egyszer tökmindegy, hogy Jézus példabeszédében a gazda létezett-e vagy sem, akkor mi a túrót számít az, hogy Jézus létezett-e vagy sem? Egyikkel sem fogsz találkozni, de mindkettő történetét megértheted, a tanulságokat levonhatod, a saját életedbe beépítheted.
(Kicsit hülye párhuzammal élve: olyan ez az egész, mintha mindenki megnézné a csillagok háborúját, és aztán elkezdenék tárgyalni, hogy Obi Van Kenobi szavai micsoda bölcsességeket tartalmaznak, és az élete is milyen tanulságos, de vajon élt-e ő valójában vagy nem? Az ő élete egy sztori; amiről beszél, az meg egy másik sztori a sztoriban. Inception :)
Egyébként magától értetődik, hogy a kereszténységet több más vallásból gyúrták össze. Az ünnepeik jóformán kivétel nélkül pogány ünnepek továbbviteléből származnak, az elveik és egyes történeteik sok más helyen megtalálhatóak, stb. (Özönvíz?) De nincs ebből semmi gond, emiatt nem kellene a hívőknek megsértődni vagy kiábrándulni. Akik a kereszténységet összerakták, többségükben nagyon bölcs emberek voltak (bölcsebbek mint akár a mai emberek 99%-a), amire a legjobb bizonyíték az, amit a kereszténység elért. Kiemelkedtünk a többi népcsoport/vallás tengeréből, meghódítottuk a világot és valódi civilizációt hoztunk létre, olyat amilyen korábban nem létezett. Mindezt azért, mert a mélyben meghúzódó keresztényi elvek összetartották a társadalmat és segítették a fejlődést (még ha ez most egyeseknek abszurdnak tűnik is). Ha európában a kereszténység helyett az iszlám terjed el, valószínű hogy most nem létezne internet, tévé, ésatöbbi. Fejhetnénk mindannyian kecskét, mint a matriarchális törzsek :)
Ezzel csak az a baj, hogy a keresztény vallás akkor “hat”, ha igazságnak fogadjuk el, amit mond, és hiszünk benne, hogy megtörtént. Nem pedig kívülállóként bólogatunk, hogy milyen szép példázat. Olyan, mint a placebo. Ha ismered a lényegét, akkor nem hat. És aki elárulja a betegnek, hogy a tablettájában nincs hatóanyag, az az eretnek:)
Nem feltétlenül. Ha látod magad előtt a jó példát, akkor két lehetőséged van: vagy lemásolod, vagy megérted. A keresztények egy része csak “utánoz”, azaz a pap megmondja hogy mi a tuti, a hívek meg igyekeznek nem feldönteni a kerítést. De a keresztények egy másik része megérti, hogy mi a szeretetben a szeretet, a jócselekedetben a jócselekedet, stb. És ezeknek tökmindegy, hogy a jézuska hozta a megvilágosodást vagy a mikulás vagy buddha vagy allah. Sőt, az is lehet hogy egyszerűen csak maguktól jó emberek. Ezeknek nem mindegy, hogy élt-e Jézus és hogy feltámadt-e? (Egészen véletlenül pont a téli napfordulón, amikor a kereszténységet megelőző vallások a nap feltámadását ünnepelték.)
Elég nagy hiba volt a kereszténységtől, hogy hagyta magát beterelni abba a zsákutcába, hogy a mesék “valódiságától” tegyék függővé a spirituális igazságot, holott a kettőnek semmi köze egymáshoz. Amikor az antik görögök megnéztek egy színielőadást, abból is tanulságokat szűrhettek le és katarzist élhettek meg, oszt’ mégse kérdezgeti senki, hogy Antigoné valós személy volt-e, és tényleg minden úgy történt a valóságban is, ahogy a színpadon látta.
Dean: bevallom, itt most kicsit elbizonytalanítottál. Nehéz eldöntenem, hogy épp hol navigálsz, mert ez felőlem nézve kb. pont ott van a a kritikus józan ész és a materialista zavarhirdetés határán. Az biztos, hogy jól csinálod. :)
Korrekt logikus magyarázatot nem tudok adni neki, de érzésem szerint nem az a kereszténység lényege, hogy jó emberek legyünk. Azt el lehet érni másképpen is. A hitnek nagyon fontos szerepe van, és hinni csak akkor tudsz, ha elfogadod, hogy Jézus élt, meghalt, és feltámadt. Különben nem vagy keresztény.
Zoli:ne haragudj, daphne, de ide szúrom, mert közvetlenül ide kívánkozik. Igen, aki valóban hívő keresztény, és nem “csak” anonim, annak hinnie kell azt a három igazságot, amit leírtál. élt, halt, feltámadt. A kereszténység lényege éppen az, hogy örök életet ad az Isten, azaz az örök boldogságot, amire minden ember a szíve mélyén vágyik. Ennek eszköze a gyakorolt szeretet, de a keresztény életnek nem ez a célja. Hanem amit fent írtam.
Szokás szerint ez is nehéz téma, dehát erre szerződtünk mikor nem bulvárlapot hívtunk életre, hanem egy ilyen komplex magazint :)
A kereszténység egyetlen valódi, kézzelfogható és gyakorlati erénye, hogy jó embereket gyárt. (Nyilván az eredmény függ az alapanyagtól, szóval a hibaszázalék nem varrható csak az ő nyakukba.) Ezek a jó emberek lökték előre a világot, mert adtak enni az éhezőnek, tisztelték az időseket, dolgoztak a házastárukért és a gyermekeikért, de nem vágták fejbe a szomszédot a tyúkjáért – ami esetleg mind máshogyan lett volna ha nincs ott a horizontjuk peremén a pokol lángja és a menny kapuja.
Hogy 1000 évig az igazságot hirdették vagy csak hülyítették a népet az TÖKMINDEGY, mert az EREDMÉNY így is-úgy is megvan, a pozitív hatásokat elértük.
Az igazán brilliáns a kereszténységben az, hogy felerész átverés és felerész igazság. Akik annakidején felépítették, tudták, hogy a nyers igazsággal nem lehet sikereket elérni, mert ha csak odamész emberekhez, hogy legyenek jók, akkor sz*rnak a fejedre. Valahogy kényszeríteni kellett az embereket a megjavulásra valódi kényszer nélkül, és erre a kereszténység zseniális eszköz. Hogy csak egy példát mondjak, a modern szociológusok a 20. században megvizsgálták, hogy hogyan lehet a legjobban motiválni az embereket. Rájöttek, hogy a felerész megfélemlítés és felerész kecsegtetés a leghatékonyabb. Na ezt az ókeresztények már akkor tudták, és ezért találták ki a mennyország és a pokol meséjét. A maguk nemében fantasztikus lángelmék voltak, akik egy olyan, az embereket pozitv irányba kényszerítő mozgalmat raktak össze, ami – a többi 99%-al ellentétben – működött. Míg a kommunizmus, szocializmus, liberalizmus, feminizmus, és bármilyen egyéb -izmus mind rombol(t) és becsődöl(t), addig a kereszténység évezredeken át működött és épített. Hogy ehhez felhasználtak néhány “kegyes hazugságot” az szerintem belefér.
Ha most leszállna melléd egy jótündér és azt mondaná, hogy tervezz egy rendszert ami az emberekből kihozza a lehető legjobbat, k*rvanehezen tudnál jobbat kitalálni mint a kereszténység – még úgy is, hogy ők évezredekkel ezelőtt éltek, és te ráadásul ismered az ő munkájuk eredményét.
Zoli: lehet ronda dolog, hogy megint a hozzászólásban reagálok, csak szeretném, ha itt lenne a reakcióm, nem máshol. Szerintem túl értékeled az emberi szellem erejét, és másrészről ugyanezt alá. Sima történetekkel nem lehet túl hosszú ideig vezetni az embereket, mert pl. a tanmesék által (népmesék, indián tanmesék, stb.) nem sok szentet avattak még. Ami hat a keresztény vallásban az meglátásom szerint a Szentlélek ereje. (Vagyis Jézus ÉL és ez megtapasztalható, és emiatt életek változnak meg. És jutnak örök boldogságra.) Őmiatta, és az általa vezetett emberek (szentek, több van belőlük, mint amennyit azzá avattak) miatt él még a kereszténység, pedig sok üldözést ki kellett állnia. Alábecsülöd az átlagember megismerőképességét. Előbb-utóbb rájön, hogy megvezetik, és … hát az kemény. Pláne, hogy a hazugság le volt öntve kegyes szósszal is. Vagyis a legszentebb érzéseivel éltek vissza.
Hát a végkövetkeztetéssel én nem tudok egyetérteni. Tény, hogy pár jó dolgot is köszönhetünk a keresztény egyháznak, de nálam a mérleg finoman szólva sem erre billen. Sok mindent fel lehetne itt sorolni (kezdve ott, hogy a krisztusi kereszténység és a keresztény egyház hatalomgyakorlási módszere eleve két külön tanítási kör), de a téma kényessége miatt én csak a legfontosabb, egyértelműen brutális értékdegenerációnál maradnék. Ugyanis a keresztény egyháznak (nem vallásnak!) köszönhetjük a materialista mindenhatóság megszületését. Sajnos a kereszténység alapozta meg azt, hogy az ember leválljon a természetről, és minden létező történeti, emberi, egyetemes értékre fittyet hányva korlátlan istent játsszon az általa uralt birodalomban.
A nyugati világban a kereszténység irtotta ki – pusztán a totalitárius hatalmi berendezkedése végett – a “pogány” értékeket, és tett gyökértelenné számtalan népet. A keresztény egyház semmisítette meg az ókor tudásanyagának jelentős részét, hogy az ember a világ megismerésében sok témában a nulláról kezdjen újra mindent. Nyugaton a keresztény egyház üresítette ki annyira az emberi lélekkel kapcsolatos általános ismereteket, hogy a mai kor átlagembere már hallani se akarjon ilyen irányú élettervekről – noha teljesen nyilvánvaló, hogy értelmes alternatívával nem rendelkezik és a létezését a maga korlátoltságával maga degradálja méltatlan szintekre.
Az ezoterikus beavatások csúcsa az a bölcs, aki a természeti világgal összhangban, az egyetemes értékek szerint építő jellegel, a világ és az embertársak segítésére használja fel a megszerzett hatalmat.
A materialista világkép eszményképe az a tudós, aki ha tehetné, mikroszkó alá gyömöszölné és élve felboncolná még Istent is (“közben akkora erekciója lenne, mint egy gyárkémény”), és a megszerzett hatalommal kétkedés nélkül megpróbálna maga is istent játszani.
Innen nézve bárhogy próbálom szépíteni, a keresztény egyház kb. a legrosszabbat hozta elő az emberi psziché legsötétebb, démonikus tartományaiból, ez van.
“Nyugaton a keresztény egyház üresítette ki annyira az emberi lélekkel kapcsolatos általános ismereteket, hogy a mai kor átlagembere már hallani se akarjon ilyen irányú élettervekről – noha teljesen nyilvánvaló, hogy értelmes alternatívával nem rendelkezik és a létezését a maga korlátoltságával maga degradálja méltatlan szintekre.”
Ezt ki tudnád fejteni bővebben?
Arra gondoltam, hogy a nyugati világban a közvélekedés szerint a lélek nem létezik, illetve az átlagember hallott már valami ilyesmiről, “amelyről a vallások hadoválnak mindenféle dolgokat”.
Természetesen keleten is megvan ez a fajta hozzáállás, a különbség csak annyi, hogy ott a lélekről szóló tanítások a hagyományok, és a történelmi emlékezet szerves részét képezik. És így az átlagember számára legalább szabad marad a tiszta választás.
De szerencsére azért már nyugaton sem ennyire reménytelen a helyzet, egy ideje a különböző, szellemtudományoknak nevezett irányzatokban már feltűntek azok az emberek, akik minden különösebb misztikus körítés és vallási megszállottság nélkül, józan ésszel is teljesen könnyen belátható módon beszélnek ezekről a dolgokról. Na ők az ezoterikus köcsögök. :)
Raon, de ez miért a keresztény egyház hibája? Ők beszélnek lélekről, még szentről is;)
Úgy látom (vallás)történeti egyet-nem-értés esete forog fenn :)
Azt bármikor aláírom, hogy az egyház folyamatosan 1-2 nagyságrenddel a tanítások spirituális színvonala alatt üzemelt, dehát ez valamilyen szinten magától értetődik, mert az efféle isteni eszményt nem lehet “csak úgy” megvalósítani. Két dologban látom a kereszténység valódi előnyét az európai társadalmakra nézve:
1. Pozitív eszményt képviselt, akkor is ha olykor maga sem tudta megvalósítani. Amikor 1000 éven keresztül nyomják a szöveget, hogy szeretet, megértés, áldozathozatal, stb., akkor annak óhatatlanul is van valamennyi pozitív hatása. Tudod, ha csak mindenki életében egyszer valamit megtett / nem tett meg azért, mert eszébe jutott Jézus / a biblia / a pap, akkor ez akárhánymillió emberrel és 1000 évvel számolva gigászi léptékű változás lehet.
2. Sok olyat tettek konkrétan az emberiségért, amit manapság kifejezetten direkt és erősen elhallgatnak. Például a kolostorokban tanítottak, gyógyítottak, kertészkedtek, tudományokat műveltek, könyveket másoltak, stb. Nagyjából ez vezetett oda, hogy technikai értelemben felülmúltunk mindenki mást, mert ugyan a kínaiak feltalálták a puskaport ki tudja milyen régen, de aztán nem nagyon kezdtek vele semmit. A történelemben rengeteg olyan tudásanyag volt, ami aztán kikopott az akkori emberek életéből. A régi matematika, csillagászat, ésatöbbi, amire néha rácsodálkozunk ha találkozunk vele, hogy “némá’ ezek ezt is tudták”, és aztán ez a rengeteg tudás egyszerűen elfelejtődött. Jött egy barbár törzs aki kinyírta az egyiptomi / görög / római tudósokat, és aztán lehetett mindent a nulláról kezdeni. Ezt akadályozták meg a keresztények pl. a könyvmásolással. Az sem igaz, hogy annyira tudományellenes lett volna a kereszténység, csak ~50 éve divat ezzel hadonászni feléjük. A sokat emlegetett Galilei pl. még az egyházi pere után is egyházi nyugdíjon élt és alkotott tovább, erről cikket is írtam régebben.
Oké, nyilván voltak atrocitások. Mint minden szervezetbe, az egyházba is kerültek be nagyravágyó emberek, akik inkább pusztítottak mint építettek. Ez részben, de nem teljesen az egyház hibája, és semennyire sem a vallásé. Viszont a vádjaidban az igazság mellett látok egy-két olyan elemet is, ami egyszerű keresztényellenes propaganda.
Arról nem is beszélve, hogy a materializmusba fordulást pont ellenkezőleg látom: szerintem azért történt meg, mert a kereszténység kezéből kicsavarták a kormányrudat. Mind a mai napig talán ők az egyetlen számottevő erő, ami a fékevesztett materializmus ellen harcol – bár a számottevőt nyugodtan idézőjelbe tehettem volna, mert miféle hatalma van manapság a vallásnak? Vagyona még igen, de hatalma? Egyetlen hollywoodi mozi többet formál a világon mint a Pápa 1 év alatt.
Sajnos a modern kor mérhetetlenül belerombolt az egyház renoméjába, legtöbbször nyíltan és hangsúlyosan. Azon érdemes elgondolkodni, hogy a komcsik idején ugye kifejezett lejárató és ellehetetlenítő kampányok folytak a kereszténység ellen, de mióta a rendszerváltás megtörtént, a közbeszédben egy szalmaszál nem lett keresztbe téve a rágalmak tisztázására, a kereszténység valódi értékeinek bemutatására, stb. A politika megpróbálja felhasználni a kereszténységet mint szavazóbázist, és ezért olykor üres frázisokat puffogtat, de ez lópikula.
Sok az igazság abban, mait írsz Raon, de ez: “Innen nézve bárhogy próbálom szépíteni, a keresztény egyház kb. a legrosszabbat hozta elő az emberi psziché legsötétebb, démonikus tartományaiból, ez van.” túlzás és általánosítás. A Szentek Élete I-II kb 600 olyan ember életrajzát közli, akiknek életéből valami sokkal, de sokkal szebbet hozott létre, mint amit leírtál. Ezek csak a katolikus szentek! Ott vannak, akiket soha nem avattak szentté, az egyszerű hívek, akik erkölcsiségben nem haladták meg az átlagot, de értékeikben legalább kitartottak, és a testvéregyházak hívei. Nem vitatom állításod igazságtartalmát, de amit mondasz, nem teljes. És hidd el, sokan vannak, akik a te általad propagált hitrendszerből ugyanúgy megalkotnák az elnyomó intézményt, visszaélnének a tanítással (volt idő, mikor elterjedt nézet volt, hogy a hitetleneknek tett ígéret nem kötelez. Krisztusi, mi?), stb. És a hittagadók, egyház elhagyók nem hiszem, hogy annyival értékesebbet hoztak volna létre, hogy emiatt bárkinek hátat kéne fordítania az Egyháznak.
Dean, most pontos forrást nem tudok hozni, de független történetírók (Josephus Flavius?) is beszámolnak róla, hogy Jézus fizikailag köztünk élt. Nekem ebből (is) jön, hogy valóban meghalt, valóban feltámadt. Ez azért fontos, mert tanmesékből (szerintem) nem lehet erőt meríteni szélsőségesen nehéz helyzetekben. (Pl. amikor válasz elé állították a keresztényeket: eleven elégni a mészben, vagy megtagadni a hitet, lassan halálra fagyni egy tó jegén meztelenül, vagy vallást cserélni.) Egy tanemsével nem lehet beszélgetni elalvás előtti imaképpen, és egy tanmese, vagy spirituális igazság nem gyógyít meg senkit pl. a tüdőrákból. (Több hiteles, dokumentált ilyen eset van az Egyház birtokában.)
A kereszténységet szerintem nem gyúrhatták össze más vallásokból, mert pl. a lényege, az irgalom, ilyen mértékben sehol nem található meg. Az, hogy felvett elemeket máshonnan, az éppen az életképességét bizonyítja, és egyfajta természetességét (Isten tiszteli a saját munkáját, vagyis teljesen újat szinte soha sem közöl. A már meglévőt fejleszti tovább. A természetet is ő alkotta, az emberi élet kereteit is, amire az emberek rájöttek az evolúció során (pl össze kell tartani, mert sokszor ellenséges a környezet) azt vitte tovább a kinyilatkoztatás: akár az életünket is oda kell adni másokért. (ld. kereszthalál)).
“független történetírók (Josephus Flavius?) is beszámolnak róla, hogy Jézus fizikailag köztünk élt”
Én is hallottam ilyesmiről, de számomra teljesen lényegtelen. Én nem azért szeretnék jó ember lenni, mert Jézus élt vagy nem élt. Én jó ember szeretnék lenni, mert belső, lelki igényem van rá, mindentől és mindenkitől függetlenül.
Mindenféle teológusok és szkeptikusok és szakértők vitathatják napestig, hogy élt-e Jézus vagy nem, semmi jelentősége. Számodra sem kéne, hogy legyen. Ha elolvasod a tanításait, akkor ő sehol nem ír arról, hogy azért legyél jó ember mert ő létezik. És ha Jézus tanmeséit valójában az evangélisták írták meg, azok akkor is pontosan ugyanazt az igazságot közvetítik.
“Ez azért fontos, mert tanmesékből (szerintem) nem lehet erőt meríteni szélsőségesen nehéz helyzetekben.”
Dehogynem. Erőt bármiből meríthetsz, elsősorban magadból és a hitedből. A muzulmán allahhoz beszél, és az ő erőmerítését cseppet sem befolyásolja hogy te nem hiszel allahban. Ahhoz, hogy Istenben higgy, semmire nincs szükséged: se bibliára, se Jézusra, se kereszténységre. Magadra van szükséged meg Istenre. A többi mankó, ami egy ideig segít, de ha megtanultál járni akkor már akadályoz.
“A kereszténységet szerintem nem gyúrhatták össze más vallásokból, mert pl. a lényege, az irgalom, ilyen mértékben sehol nem található meg. Az, hogy felvett elemeket máshonnan, az éppen az életképességét bizonyítja”
Azért ez egy kicsit erőltetett és kifacsart logika. Nem mondhatod, hogy az egész eredeti, de a lopott részek az életképességét bizonyítják. Igen, a máshonnan szerzett részek jelzik, hogy az ókeresztények ügyesen manővereztek a vallások tengerében, de ezzel egyúttal lemondtak az eredetiségről. Nincs ebben szégyellnivaló, végülis végső misztikus igazság nincs túl sok, és már k*rvarégen kitalálták őket, vagyis gyakorlatilag minden mai vallás az előzők végtelen számú újrarágása során keletkezett. Nincs új a nap alatt. Csakhát pont ezért fölösleges is úgy csinálni, mintha valaki feltalálta volna a spanyolviaszt. Ami igazságot egy vallás elmond, azt száz másik is elmondja úgy, vagy jobban.
Zoli: megint nem tudom hova tenni, bocs. Első felvetésedre már korábban (értsd: számomra korábban, vagyis feljebb) válaszoltam. Ha nem élt, nem támadt fel, tehát nincsen örök élet, az örök boldogság csak mese. Nem az a lényeg, hogy jó ember legyek, hanem, hogy örökre boldog. Ennek feltétele a jó emberség. Kardinális, (számomra), hogy élt, vagy sem.
Második felvetésedre: mintha azt állítanád, hogy semmire sincsen szükség, csak magamra, amikor erő kell. Mintha önmagadat tennéd Isten helyére. A hitem is az én termékem, amibe kapaszkodnom kéne, s ki tudja, talán Istent is csak én találtam ki? (Én vagyok Isten. A magam számára mindenképpen. ;-)) Dean, ha VALÓBAN szükségem van Istenre, akkor kell a Biblia, a RK Egyház, Jézus, Szentlélek, Húsvéti liturgia, gyónás, anyámkínja. Mert ezeket ő adta, azért, hogy eltaláljunk hozzá. Nem magamban hiszek, meg a magam erejében (saját hit), hanem valóban benne. És akkor élek az ő ajándékaival, és alárendelem magam ezeknek. A (hittől átjárt) józan ész mértékéig. Ha a pápa azt mondaná kínozzam meg, és öljem meg Deansdale-t eretnek nézeteiért, nem tenném meg, mert ez ellentétes Isten törvényével, végső soron lelkiismeretem szavával. Abban igazat adok, hogy a végső főnök én kell legyek (saját életem és döntésem keretein belül.) Elég gáz lenne arra hivatkozni a Végső Ítéletkor, hogy hát ő mondta. (Mindegy hogy az ő= plébános, pártvezér, pápa, Deansdale, <más alany esetén> Zoli.)
Lopott elemek: nem állítom, nem is tehetem, hogy minden új és sosem volt, ami a kereszténységben megvan. Pl. az Ószövetségi időkben is a körülmetélés szertartása már megvolt, csak a Szövetségkötéskor új értelmet nyert. Jónás könyve is írt már a minden népre kiterjedő irgalomról, ha úgy veszem a gondolat és felismerés már Jézus előtt is élt, és ismert volt. Azt gondolom, előkészítették az ő útját, és megtisztította, és merősítette azt, ami kicsiny magként már el volt hintve a világban (a zsidóságban). Ami gyökeresen új: a mindent teremtő Isten maga jön le elveszett gyermekeiért. És olyan utat kínál, ami messze könnyebben járható, mint az addigiak. Lelkével szüntelenül itt marad, és segíti a híveket. Akkoriban a csodajelek, gyógyulások, jövendölések sokkal elterjedtebbek voltak az Egyházon belül, mint manapság. Ezek megtapasztalásához nem kellett nemtudoménmilyen fokozatot elérni a vallási úton. Ez is új a többi valláshoz képest a kereszténységben. Az, hogy – magyarázatom szerint – észreveszi a kereszténység a más vallásokkal közös elemeket, és és hozzáidomítja azokat magához, valóban az életerejének bizonyítéka. Azt gondolom, ezt mindenkor azzal a felelősséggel tették az ezt tevők, hogy a lényeg ne csorbuljon, vagyis az eredetiség megmaradjon. Azt hiszem, most már nem teljesen azt mondom, mint abban a hozzászólásban, amire reagáltál, remélem, most pontosabb vagyok.
Inaara: fogadd őszinte elismerésem, szerintem teljesen jó úton jársz. :)
Kedves Raon, köszönöm a támogatást…. Feltűnt, hogy hasonlóan gondolkodunk. :)
Don:
Kihozom ide, hogy ne sikkadjon el a kommentek között, mert ez szerintem fontos.
> “Ilyen a kereszténységben nincs, illetve eredetileg nem volt”.
Bocs, de ezt honnan veszed?
Én bevallottan Hamvas, Steiner, úgy általában a rózsakeresztesek, a gnoszticisták, a régi magyar táltosok és az újkori szellemtudományos előadók (pl. Váradi) felől látom a kereszténységet, de innen nézve ez a kérdés teljesen egyértelműen tisztázott. Eredetileg benne volt a reinkarnáció tanítás még Jézus tanaiban is, csak a keresztény egyház kivette belőle (az egyház totalitárius hatalmogyakorlási elve felől nézve teljesen logikus módon, hiszen ha teret engednek az kozmikus újjászületés és az univerzális karma tan gondolatainak, akkor a hívők nem csakis és kizárólag tőlük kaphattak volna megváltást).
Az összes nyomot persze még így sem tüntethették el, ezért a fenti elméletet lehet igazolni konkrét példákkal is. Akit érdekel a teljes levezetés, erről egy remek példa megtalálható pl. Váradi Tibor: Szellemtudomány 1. kötetében a 156. oldaltól kezdve (teljesen józan, korrekt tálalásban, közérthető nyelven megfogalmazva).
Újszövetségi utalások a karmára (és így közvetve a reinkarnációra):
“… akik kardot fognak, kard által vesznek el” Mt. 26:52.
“Ha valakire fogság vár, fogságra jut; ha valakinek kard által kell meghalnia, kard által hal meg” Jel. 13:10.
“Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek! Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és amilyen mértékkel mértek, nektek is olyannal mérnek.” Mt. 7:1-2.
“Adjatok, és adatik nektek… Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyan mértékkel mérnek viszonzásul nektek.” Lk. 6:38.
“… amit vet az ember, azt fogja aratni is.” Gal. 6:7.
Természetesen a fenti tanításokban sok bölcsesség van – de szerintem nehezen cáfolható, hogy a karma tanok felől nézve lehet nekik teljes értelmezést adni. Másképp megfogalmazva: alapban is sok okosság van ezekben a szavakban, de a karma tanok felől nézve az értelmezésük teljesebbé válik.
Ami pedig a kereszténység eredetét illeti, szerintem eleve ez a fajta eredetvizsgálat az egyik legértelmetlenebb kérdésfeltevés bármilyen vallás kapcsán. Ez az emberi pszicé egyik legősibb, dénomikus jellegű elmezavara, hogy valaminek a helyénvalóságát, minőségét mindig és mindenkor származtatás alapon próbálja relativizálni, megtámogatni. Mintha a lényeget tekintve bármi jelentősége is lenne annak, hogy az adott bölcsességet akkor most egy goauld szimbionta vagy Kovács XIII. József mondta a sarki kocsmából. Itt válik el a legélesebben az ezotéria és az exotéria, mert míg az előzőben teljesen lényegtelen, hogy ki mondta azt, amit mondott, ha a tanítás igaz – addig ez utóbbiban (és általában a vallások többségében) pont fordítva ülnek a lovon, és előbb van a sztár státusz, és utána máris kritikátlanul csüngenek az nagy kiválasztottak szavain (és természetesen a létező legnagyobb eretnekség józan ésszel megkérdőjelezni őket). Nem véletlen, hogy rengeteg olyan nagy koponya volt a történelem folyamán, aki vita nélkül hitt istenben, de sosem adott egyházi formulák szerint.
Az eredetre visszatérve: a fent jelzett forrásokban van egy közös nevező, amelyről kár, hogy kevés szó esik a mai világban, pedig elvileg ez lehetne mindenek alfája és omegája is. Ez pedig az, hogy az emberiségnek mindig is történeti tudástára volt, adott korszakokhoz köthető tudásbázisa, ősforrása. Innen nézve semmi meglepő nincs abban, ha a dolgok lényege sokhelyütt ugyanaz, ha az egyes irányzatok gyökere közös, hisz ugyanabból az alapcsomagból ágaztak le a történelem folyamán, az adott nép, kultúra egyedi jellegzetességeivel megtámogatva. Igen, ez konkrétan azt jelenti, hogy tényleg egy az Isten – és a régi, természeti népek éppúgy tudták ezt, mint az utánuk jövő vallások hívei, csak mondjuk ők nem akarták monoteista keretek között kisajátítani maguknak. Tényleg léteznek a lélekkel, lélekvándorlással, karmával, kapcsolatos egyetemes értékek, és minden vallás és szellemtudomány dolgozik ezzel a tudással a maga szűrőin keresztül, csak épp a maga módján tálalja ezeket. Innen nézve pedig tényleg léteztek a történelem folyamán olyan kivételes szintre eljutott beavatottak, akik már kvázi “isteni” minőségben képviselték ezeket az értékeket – ilyen volt Hermész, Buddha és Jézus is.
Raon! A fenti kérdést magad is megválaszolod pár oldallal följebb.
“A nyugati világban a kereszténység irtotta ki – pusztán a totalitárius hatalmi berendezkedése végett – a “pogány” értékeket, és tett gyökértelenné számtalan népet. A keresztény egyház semmisítette meg az ókor tudásanyagának jelentős részét, hogy az ember a világ megismerésében sok témában a nulláról kezdjen újra mindent. Nyugaton a keresztény egyház üresítette ki annyira az emberi lélekkel kapcsolatos általános ismereteket, hogy a mai kor átlagembere már hallani se akarjon ilyen irányú élettervekről – noha teljesen nyilvánvaló, hogy értelmes alternatívával nem rendelkezik és a létezését a maga korlátoltságával maga degradálja méltatlan szintekre.”
A lélekhit, illetve a lélek örökkévalóságába vetett hit is egy ilyen pogány visszatüremkedés, ízig-vérig hamisítatlan hellén motívum. A judaizmusban (amit a kereszténység gyökerének tételezünk) nemes egyszerűséggel nem létezett másvilág, soha sehol egy szó nincs arról, hogy mi történik az emberrel a halál után, vagy a születés előtt, az egész dolog csak erre a világra koncentrálódik. Még az egyetlen kifejezés, ami a halál utáni állapottal foglalkozik, a seol – még ez sem jelent voltaképpen mást, mint puszta sírgödröt. A protestantizmus is vért izzad – noha elvileg ők az őskereszténységhez való valamiféle visszafordulást képviselnek -, ha ez a téma szóba jön, és bár néha hivatkoznak halálközeli élményekre, de az elfogadott vélekedés az, hogy amikor meghalsz, akkor kész, kalap kabát, nem vagy sehol, nem is létezel, csak majd a feltámadásnál az Isten újrateremt, összerak megint, mint valami gépet. Ez akárhogy is nézzük, materializmus a javából. Az, hogy a katolicizmus/orthodoxia mégis gyártott elméleteket mennyországról, purgatóriumról, ahol a feltámadásig a lélek időzik, mint mondtam, közvetlen értelemben görög, római, germán és kelta, közvetetten pedig egyiptomi és babiloni hatás.
A legtöbb úgynevezett keresztény erkölcs illetve ezekre épült mentalitás, lovagi erények stb. ezek is valójában a sztoikus iskola továbbélése. A reneszánsz is miről szólt? A pogány filozófia, művészet és tudomány újrafelfedezéséről.
Don, őszintén bevallom, nem értem, mit akartál ebből kihozni. Pontosítasz az alábbiak szerint?
> A lélekhit, illetve a lélek örökkévalóságába vetett hit is egy ilyen pogány visszatüremkedés, ízig-vérig hamisítatlan hellén motívum
A lélekhit tudomásom szerint ennél sokkal régebbi eredetű, és egyáltalán nem köthető adott népekhez, népcsoportokhoz, mert szinte mindenütt felbukkant, közös tudása az emberiségnek (már a “sámánhitnek” nevezett kőkorszaki hitvilágok feltűnésétől kezdve).
Azt értem, hogy miért épp a hellén motívumokat emelted ki, de ha végigvesszük az általad felsoroltakat, nekem úgy tűnik, hogy az adott kor minden jelentős vallása tudott a lélekről, így a kereszténységnek semmit sem kellett semmit erővel a keretei közé szuszakolnia.
És akkor itt jön a fő kérdés, amely kapcsán elismerem, hogy bátran elővehető a tyúk-tojás szindróma is. Tehát mi volt előbb, az emberiség ősforrásából táplálkozó lélekhit, amely szerves része volt a krisztusi tanításoknak, és amelyet a keresztény egyház a maga kizárólagos hatalom monopóliuma végett módszeresen kiirtott a Bibliából? (persze nem száz százalékban, ahogy azt ideéztem is)
Vagy az, hogy a kereszténység eleve sosem tartalmazta a lélekkel kapcsolatos tanításokat, ezt csak pogány hatásra erőltették bele?
Én azért jutottam az első álláspontra, mert számomra Hamvas és Steiner elég meggyőzően levezette ezeket a kérdéseket. Illetve ott van még egy lebegő esetlegesség, amely lehet, hogy egy hívő számára szentségtörés, de józan ésszel nézve nyilvánvaló támadási felület (bocs Zoli) – az. hogy az alapműként elfogadott Biblia a régi, eredeti szövegek “best off” válogatásának tűnik, amely válogatást az egyház önkényesen, a maga céljai szerint végezte el. Én nem tudom, hogy ezzel kapcsolatban mi az igazság, de a történelmet nézve számomra finoman szólva sem tűnik elképzelhetetlennek, hogy oka volt a szent szövegek szelektálásának.
Nincs nagyon mit pontosítani, és nem is beszélünk egymás ellen.
A lélekhit valóban régi, univerzális, és hát mit szépítsük – pogány. Ennyi a téma.
A judaizmus és a kezdeti kereszténység a lélek – mint a testtől függetlenül is létez(het)ő önálló entitás – teljes tagadása volt, megsózva némi papi hókuszpókusszal (mondhatni az ókor bolsevizmusa).
A judaizmusba később a farizeusok vitték be, a kereszténység meg fölszívta magába azokból a népekből, amiket leigázva tönkretett – ez úgy nagyjából a Római Birodalom területén élőket, plusz a szomszédságot jelentette.
Emiatt érzem egyébként kötelességemnek védeni a kereszténységet a mai világban és mai állapotában – nem amiatt, aminek indult, hanem amit végülis átvett és megőrzött az antik világból. Szűkítve a dolgot természetesen csak a történelmi egyházakra.
Fentebb írtam, de el ne sikkadjon: Makkabeusok könyve (nincs időm most kikeresni, ha hgyi jelzi, vagy alter, máskor utánanézek), és pl. a “Szegény Lázár és a gazdag ember” példázata. Túlvilági élet.
http://mek.oszk.hu/00100/00176/html/lk.htm
http://biblia.hu/szentiras_com_cikkek/a_dusgazdag_es_a_szegeny_lazar
Köszönöm hgyi. K..ra nem érdekel, hogy nem a két szép szememért tetted, a vita minőségét javítja a segítséged, és ezért hálás vagyok. Akkor is, ha vérig sértődsz emiatt. Normálisan most aludnék, egyébként vsz. én is kikereshettem volna a kapcsolt linkeket… Eh, fránya magánélet.
Ismét kösz a figyelmességedért. ;-)
Számomra a “best of” válogatás ellen szól a reformáció léte. Nagyon nagy gondot fordítottak a Szentírás kutatásra, pont mert tök bizalmatlanok voltak a RK Egyházzal szemben. Nagyon nagy erővel keresték a még fellelhető legrégibb kéziratokat, hogy valóban az volt-e régen is a Bibliában, mint ahogyan azt ma tanítják. Az eredmény: az RK Biblia a legbővebb, a protestáns Bibliák kevesebb könyvet és néhány könyv kevesebb fejezetet tartalmaz, mint az Ennek a “nagy hatalmi tisztogatásnak” nincsen sok nyoma – szerintem. Mire építed ezt az állítást?
Magam is úgy emlékszem, hogy a Makkabeusok könyvében merül fel először a lélek halál utáni élete. Jézus már beszél róla (szegény Lázár és a gazdag példázata.)
Apokrif is félig-meddig; az egész túl görög.
Mármint a Makkabeusok könyve. Igen, a protestáns Biblia nem is hozza. Gyorsan utánanéztem, nehogy hgyi-nek kelljen megint. ;-)
Zoli!
Elnézést, ha a fenti állásfoglalások számodra problémát jelentenek – igyekeztem többször is hangsúlyozni, hogy a keresztény egyház és a keresztény vallás két különböző dolog. Én azt gondolom, hogy ez utóbbit nézve a lényegben (hogy legyünk jobb emberek) egyetértünk, csak én más csapatban és más (nem feltélenül jobb) ligában focizom. :)
Köszönöm Raon a figyelmességedet és tapintatos megjegyzésedet, persze, gondot okoz, hiszen fájnak ezek az igazságok, én is szeretem a szépet és jót látni egyházamban és a kereszténységben, és persze én is arról vagyok meggyőződve, hogy az én igazságom az igazi és legtökéletesebb (elmebaj volna, ha nem így lenne, majd bolond lennék a legjobbnál kevesebbel beérni.)
Persze mindig voltak gondok az Egyházzal, volt olyan szent, akit saját rendtársai ostoroztak meg, mert igazabbul követte Jézust, mint ők, volt akit megmérgeztek, mert egy pap és egy (azt hiszem) apáca viszonyának végett vetett, Jézust saját főpapjai ítélték halálra (akinek a legjobban kellett volna őt szolgálniuk), én is szívtam már (amúgy valóban mély hitű) keresztény tesó tökéletlensége miatt. És én sem vagyok matyóhímzés, akadtak már ki rám joggal, és szomorítottam meg másokat kellő ok nélkül. Lehetne sorolni a példákat. (Sóhaj.) Ez van. Mégis van remény, a Föld mozog és Krisztus ÉL. (Szerintem.)
Dean, ide válaszolok a legutóbbira.
Valamiféle hit nélkül hogyan határozod meg, hogy mi az a “jó” amivé válniuk kell az embereknek? Mi értelme van jónak lenni, ha nincs valami magasztos cél, aminek az érdekében tesszük. Manapság még abban sincs egyetértés, hogy egyáltalán az ember léte érték lenne, mondván, hogy csak elpusztítjuk a bolygónkat, mi vagyunk a Föld rákos daganata. Ha nincs valamilyen alap, akkor az is lehet egy cél, hogy kipusztuljon az emberiség, vagy legalább megszűnjön a civilizáció.
Ráadásul hogyan tudsz úgy hinni, ha nem hiszed el, hogy amiben hiszel, az igaz?:) Az ember nem lesz úgy muszlim, ha nem hiszi, hogy Allah tényleg létezik és megbünteti a bort iszik, és nem lesz keresztény sem az, aki nem hiszi, hogy Jézus valóban létezett, és feltámadt. Lehet vallásos, spiritiszta, remek jó ember, valódi bölcs, de nem keresztény.
És fenntartom azt is, hogy a kereszténység, mint rendszer csak akkor működik, ha az emberek elhiszik. Ha mindenki elkezdi nagyon okosnak hinni magát, és átvariálni a hittételeket, kimazsolázni, ami szerinte igaz, és magabiztosan úgy érzi, hogy felülemelkedett az egészen, akkor nem lesz belőle az a fajta “jó ember”, amit ez a vallás ki akar nevelni. Legalábbis tömegesen nem fog működni.
Nézd, alapvetően mást látunk kereszténységben. Te azt nézed, hogy a kereszténység egy spirituális tanokat hirdető közösség, akik vagy igazat mondanak, vagy nem, és ettől függően vagy érdemes őket követni, vagy nem.
Én a kereszténységben egy hihetetlenül zseniális gépet látok, ami arra hivatott, hogy a lehető legjobb, legélhetőbb és legstabilabb társadalmat létrehozza úgy, hogy az emberek gyarlóságaival számol, de kiküszöböli vagy megforgatja azokat, hogy előnyökké változzanak. És ehhez bármilyen eszközt felhasznál a hazudozástól a parasztvakításon át az igazmondásig. Mindezt pedig azért, mert akik ezt a gépet megépítették, azok tudták, hogy létezik “jó”, meg létezik “igazság”, de mindkettő olyan keserű pirula amit az emberek hülyék lennének bevenni, és ha valaha is szeretnék ezt a jót és igazat a széles társadalomban viszontlátni, akkor muszáj kerülőúton megoldaniuk a problémát. Ezért nekiültek, tervezgettek, fúrtak-faragtak, és végül megépítették a keresztény vallást, ami pontosan azt csinálja amit szerettek volna. Hülyít, vakít, átver, zsarol, fenyeget, kecsegtet, és mindezt azért, hogy rátegyen téged a jó útra, amire egyébként a kislábujjad nem tennéd rá, ha nem lennél hülyítve, vakítva, átverve, zsarolva, fenyegetve és kecsegtetve. A legnagyobb spirituális igazságokat plántálja a fejedbe hazugságok segítségével és a társadalom számára leghasznosabb elveket ülteti beléd zsarolással. Erről szól az egész, és kib*szottul elegáns. Olyan jól működik, mint talán egyetlen másik hasonló eszme, mém, -izmus sem a világon.
Néhány konkrétum: a hülye is tudja, hogy pokol meg mennyország nem létezik, ahogy a keresztényi értelemben vett földi feltámadás sem. Az ilyen dogmák arra valók, hogy a nem túl nagy ésszel megáldott embereket a jó úton tartsák. “Ha fejbevágod a szomszédot a tyúkjáért, pokolra jutsz!” Ez tökhülyeség, de ha elhiszed és ezért nem vágod fejbe a szomszédot, az viszont marhajó neked is, a szomszédnak is, és a társadalomnak is. (Meg a tyúknak.) Ugyanakkor Isten természetesen létezik, hiszen az ő léte abszolút nem függ attól, hogy a könyvbe leírt tanmeséknek a szereplői valóságosak voltak-e vagy sem. Attól, hogy pokol nem létezik (illetve keresztényi értelemben nem), attól Isten még létezhet. És a kereszténység, mint kultúragép benyomta az emberek fejébe az igazságot néhány olyan hazugsággal együtt, ami a társadalom javát szolgálta. Erre az idealista válasz természetesen az, hogy adják csak az igazságot, hazudni meg csúnya dolog – csakhogy ez társadalmi méretekben sajnos egyszerűen nem működik, mert van X%-nyi ember, aki a pokol megfélemlítő ábrándja nélkül egyszerűen nem szocializálható. A társadalmi rendszerek felépítésének van ez a kis szépsége, hogy az idealista megközelítések sosem működnek, ellentétben azokkal, amik számolnak az ember gyarló természetével.
Nem adom fel:)
Igyekszem megnézni, hogy te mit látsz benne, csak nekem ez nem ésszerű. Legyen a kereszténység zseniális gépezet. Ha nem épülsz be ebbe a gépezetbe, akkor rád nem fog hatni. Ha sokan nem épülnek be, és kívülről nézik, rájuk sem fog hatni. Hiába tök jól kitalált játék, ha nem veszünk benne részt, csak bámuljuk. Szerinted a buta embereknek való, mert ők másképp nem akarnak jók lenni. Szerintem meg ilyen szempontból mindannyian buták vagyunk, és – nem csak a kereszténység szerint – az egyik legsúlyosabb hiba, amit elkövethetünk, miközben haladunk a tökéletesség, vagy teljesség felé, ha magunkat jobbnak érezzük a többi embernél, és azt hisszük, nincs arra szükségünk, amire a pórnépnek, a tudatlan tömegnek.
A hülye is tudja, hogy nem létezik pokol meg mennyország? “Több dolgok vannak földön és egen…”;) Ki tudja. Miért hihetőbb az asztráltest, meg a karma, meg a reinkarnáció?
Ez csak két bulvárcikk arról, hogy nem biztos, hogy az a valóság, amit annak gondolunk: (mélyebben nem jártam utána, lehet, hogy hülyeség)
http://index.hu/tudomany/holo0626/
http://www.medicalonline.hu/tudomany/cikk/letezik_e_valosag__es_ha_igen__mi_az
Természetesen a kereszténység működéséhez az kellett, hogy az emberek elhiggyék, vagy legalábbis legyenek elegen hívők ahhoz, hogy a többség is úgy csináljon. De ez nem változtat azon, hogy a kereszténység egyes állításai igazak, más állításai tévesek.
“Hiába tök jól kitalált játék, ha nem veszünk benne részt, csak bámuljuk.”
2000 évig elegendő számú ember elhitte ahhoz, hogy működjön.
“Szerinted a buta embereknek való, mert ők másképp nem akarnak jók lenni.”
Ezt nem így fogalmaztam :) A kereszténységben vannak olyan részek, amik a buta embereket tartják kordában. De vannak olyan részek is, amik okosabb emberekhez szólnak. A lényeg, hogy képes majdnem mindenkihez szólni, és van is nekik mondanivalója. Ráadásul minden réteget sikeresen motivál a jó irányba.
“Miért hihetőbb az asztráltest, meg a karma, meg a reinkarnáció?”
Nem hihetőség kérdése, hanem tényeké :) Pokol nem létezik – illetve igen, de kizárólag olyan értelemben, hogy te magadnak pokollá teheted a földi életedet, illetve esetleg emberek egymásét. Olyan hely, ami a túlvilágon várna a “bűnösökre”, nem létezik.
A karma …vitatott. Valamilyen formában biztosan létezik, de nem abban az óvodaiban, ahogy az átlagos ezomókusok képzelik. Ha pofánversz valakit akkor nem törvényszerű hogy másnap vagy a következő életedben téged is ugyanúgy pofánvernek, az univerzum ennél azért összetettebb szerkezet. Egy lépéssel elfogadhatóbb magyarázat, hogy te magad igyekszel kiköszörülni a saját csorbáidat, és ezért bizonyos helyzetekbe belelököd magad, dehát erről azt hiszem napokat vitázhatnánk :)
Reinkarnáció dettó.
“a kereszténység működéséhez az kellett, hogy az emberek elhiggyék, vagy legalábbis legyenek elegen hívők ahhoz, hogy a többség is úgy csináljon” – Akkor ebben egyetértünk. (Feltéve, hogy nem igaz minden, amit állít:))
Tovább már nem kötekedek, közelebb nem fogunk jutni egymás álláspontjához. Én nem merem kijelenteni a pokolról sem, hogy tutira nem létezik.
Sosem szoktam sulykolni ezeket a dolgokat, de elég gondolkodással azért rá lehet jönni, hogy hol vannak bakik a rendszerben. Ilyenek egyébként a történelem során folyamatosan buknak ki, ilyenkor jönnek a zsinatok és pápai rendeletek, hogy magyarázzák vagy felülírják a dolgokat. Vagy ott van pl. a reinkarnáció és a karma ami véletlenül “bennemaradt” a bibliában. Lehetne az ilyesmit napestig sorolni.
Szerintem egy hívőnek nem kell ebből ügyet csinálnia, ténylegesen fel lehet fogni ezt az egészet úgy, hogy a spirituális része igaz, vagyis van Isten, szeresd felebarátodat, satöbbi – ez mind igaz és fontos. Viszont ahhoz hogy ezt a tömeg megértse, be kellett csomagolni. De ha már te megértetted a lényeget, akkor a csomagolópapír eldobható. A kereszténység magva igaz, a körítés szükséges. Nem kell mindent gondolkodás nélkül elfogadni, de nem kell a fürdővizet sem kiönteni a gyerekkel együtt. Arany középút… És hát amikor tanulsz bicajozni, akkor kell a harmadik kerék hogy fel ne dőlj, de később már leszereled, mert túlnőttél rajta. Ez vallási nézetekkel is van így.
Az egyik legerősebb dogmaellenes érv amit az utóbbi időben hallottam, hogy ha tényleg Isten írta azt a könyvet, akkor miért nincs benne semmi olyan amit azok az emberek ne tudtak és ne értettek volna. Isten ránkhagyományozza ezt a csodálatos könyvet, amiben ő maga szól hozzánk, és sehol egy szó az univerzumról, csodálatos gyógyszerekről, fenntartható élelem- és energiatermelésről, egyáltalán bármi olyanról, ami konkrétan segíthetné az emberiséget a krisztusi tanmeséken kívül. Helyette van viszont az, hogy Jákob kedd este sündisznót vacsorázott. Tényleg…?
Egyszóval a társadalommérnöki zsenialitásán túl azért mégiscsak van benne némi korlátoltság; a kereszténység kiagyalói nem tudtak túllépni a saját árnyékukon.
Afféle zárszóként, két hibát lehet elkövetni a kereszténységgel kapcsolatban: ha az igazsággal együtt a hazugságokat is elhiszed, vagy ha a hazugsággal együtt az igazságot is kidobod. Meg kell tudni különböztetni egyiket a másiktól.
A jövendölések nem mindig az adott kor emberének szóltak elsősorban. Dániel jövendölései, a Jelenések könyve.
Azon konkrétumokat tekintve amiket említesz: azt gondolom, a Biblia alapvető feladata az Istennel és emberekkel való együttélés megalapozása. Minden más probléma megoldása ezek szerint már az adott kor emberére vár. Együttműködve az Istennel. A Szentírás (RK tanítás) sugalmazott. Vagyis (mint mindvégig) Isten használta a már meglévőt, és azt építette tovább. Használta az adott kor emberét, a prófétákat, papokat, stb. és adott nekik kinyilatkoztatásokat, amelyek segítettek nekik, továbbvezették őket az erkölcs és hit kérdéseiben. De olyant, amit totál meg nem érthettek volna, nem adott. Ez a felejts el mindent, amit eddig tudtál, és figyuzz ide – mentalitás nem Istentől van. Másrészt a hitet mindig meg kellett és kell újítani. Mindig van kidobni való is (Jézus is tett ilyent, szavaival – pl. a válást ő törölte el, a megbocsátás mértékét ő terjesztette ki, a szeretetet ő tágította az ellenségre is, és tetteivel: pl. a samariai asszonnyal való magatartása Jákób kútjánál. Egyenrangúként beszél vele, ő a tiszta, zsidó, férfi, Messiás – a lenézett nép, bűnös (ötödik élettársát fogyasztotta éppen), nő és halandó tagjával. Tanítványai is csodálkoztak ezen. A kereszténység (miként a világ is) szüntelenül fejlődik, és aktuális korlátain soha nem tud teljesen túllépni. Tágítja, kinövi, de mindig lesz újabb korlát, újabb kinőni való keret. És eközben nem sérülhet a lényeg: a hit, remény, szeretet. Vagyis Isten él, örök életet ad, és szeretni kell az embereket (magunkat is beleértve).
Dean! Minden humbug (pokol, mennyország és a többi) csak Isten nem? Ez lenne az egész humbugparadicsom közepe! Az alaphumbug. Azt meg, hogy a hülye is tudja, hogy nincsen…. nem is tudni kell, hanem hinni. De amikor ima hatására igazolhatóan meggyógyul valaki, az azért csak tudható! Ez, pláne, ha nem egyedi eset (és erre van manapság is példa éppen elég) azért tekinthető közvetett bizonyítéknak.
Nem “minden”, csak van ami. Az imának semmi köze a mennyhez vagy pokolhoz. A hit gyógyít, de ettől a pokol nem lesz egy hajszálnyival sem valóságosabb. Esetleg hihetsz benne annyira, hogy létrehozod magadnak a saját életedben.
Feltettem a kezeim. ;-) Közelebb már nem tudok hozzád jutni. :-)
“Ha nincs valamilyen alap, akkor az is lehet egy cél, hogy kipusztuljon az emberiség, vagy legalább megszűnjön a civilizáció.”
Gramsci forrón ölelve csókoltat. :D
Nekem is eszembe jutott:)
daphne, itt válaszolok:
“Egyébként mi volt az, amivel el tudtad bizonytalanítani a papot?”
Nem tudnék egyetlen konkrét momentumot kiragadni a beszélgetésünkből, de érdekes módon talán a gyógyításról/gyógyulásról mondottak és a Jézus születése körüli szimbólumokat ecsetelgetve pislogott nagyokat, de aztán egyáltalán nem vetette el a másfajta megközelítést. Nagyon kíméletes voltam, inkább a véleményét kérdeztem, amúgy sem szoktam sem lerohanni, sem győzködni senkit. Volt még szó asztrológiáról, számmisztikáról, a húsvétról, beavatásokról…. A végén kicsit összezavarodott (hm, lehet, hogy ebben egy kis borocskának is volt némi szerepe), elgondolkodott, de el kell ismerni, hogy meglepően nyitott volt mindenre. Mint már említettem, a témával is ő hozakodott elő. Először csak kettesben beszélgettünk, aztán szép lassan mások is belehallgattak, majd az egész társaság bekapcsolódott. Ez olyan téma, amiről mindenkinek van véleménye.
Annyi helyen bele tudnék kötni, hogy inkább hagyom a francba. Most nincs ennyi időm.
De itt egy kis könnyed scifi: http://www.2000ad.uz.ua
Hát Naooo köszi a hangulatjelentést, de egy vélemény, mondjuk egyetlen ponton belekötve, értékesebb nekünk. Azért köszi a figyelmet. ;-) Sajnos utánaolvasgatni nincsen időm, most is a vita miatt imaköziből maradtam ki (holnap pótlom), és a mai futás is komoly veszélybe került. Közben anyám megjegyezte, miért nem pénzt keresek a fél napos gépelés helyett…. Jajj, szép az élet! :-D
Hadd kontárkodjak bele egy kicsit a beszélgetésbe…
Másnap mindenki gyón a püspöknek. Én vagyok az utolsó.
-Nos, gyermekem, kezdd a legnagyobb vétkednél.
-Atyám, először is én nem vagyok megkeresztelve, de Franciaországban a börtön egyik lelkésze azt mondta nekem, akár meg vagyok keresztelve, akár nem, mindannyian a jó Isten gyermekei vagyunk.
-Igaza van. Helyes. Most kimegyünk a gyóntatófülkéből, és te elmondasz nekem mindent.
Részletesen elmesélem neki az életemet. Türelmesen, nagyon figyelmesen hallgat. Az egyháznak ez a fejedelme egyszer sem szakít félbe. Kezében fogja a kezem, gyakran a szemembe néz, mikor azonban olyan részhez érek, amit nehéz elmesélnem, lesüti szemét, hogy megkönnyítse gyónásomat. Tiszta szemű, jóságos arcú ez a hatvanéves pap, és valami gyermetegség sugárzik belőle. A lelke tiszta és bizonyára végtelen jósággal teli, amely beragyogja arcvonásait, világosszürke tekintete úgy hat rám, mint sebre a balzsam. Csendesen, nagyon csendesen és olyan lágyan beszél, hogy szinte suttogásnak hat – kezemet még mindig kezében tartja:
-Az Isten néha az emberi gonoszság martalékául dobja gyermekeit, de csak azért, hogy az áldozat erősebben és nemesebben kerüljön ki a küzdelemből, mint amilyen valaha is volt. Látod, fiam, ha nem járod meg ezt a kálváriát, sohasem emelkedsz ilyen magasra, sohasem közelíted meg ennyire az isteni igazságot. Még többet mondok: azok az emberek, azok a módszerek, a rettenetes gépezet fogaskerekei, amelyek összezúztak, azok a természetüknél fogva gonosz lények, akik különböző módon kínoztak és rágalmaztak, a lehető legnagyobb szolgálatot tették neked. Új embert formáltak belőled,magasabb rendűt, mint amilyen azelőtt voltál, és ma, ha van benned becsületérzés, jóság és felebaráti szeretet, valamint energia, amivel legyőzhetsz minden akadályt, s valóban magasabb rendűvé válhatsz – nekik köszönheted. A bosszú gondolatai, megbüntetni azokat, akik fájdalmat okoztak neked, nem támadhatnak többé olyan lélekben, mint a tiéd. Az emberek megmentőjévé, nem pedig megrontójává kell válnod, még akkor sem, ha úgy érzed, ez lenne az igazságos. Az Isten nagylelkű volt, és így szólt hozzád: “Segíts magadon, én is megsegítelek.” Mindenben segített, még azt is megengedte, hogy másokat is megments, s a szabadság útjára vezess. Ne hidd, hogy annyira súlyosak voltak azok a vétkek, amelyeket elkövettél. Sok, a társadalom legfelsőbb rétegéhez tartozó ember lelkét a tiédnél jóval súlyosabb bűnök terhelik. csak éppen nekik nem jutott osztályrészül, hogy az embetri igazságságszolgáltatás által kirótt büntetés közben – mint ahogy te – felmagasztosuljanak.
-Köszönöm atyám. Nagy jót tett velem egész életemre. Sohasem fogom elfelejteni. – Megcsókolom a kezét.
-hamarosan ismét útra kelsz, újabb veszélyekkel kell szembenézned. szeretnélek megkeresztelni, mielőtt elindulsz. mit szólsz hozzá?
-Atyám, hagyjon most így, ahogy vagyok. Az apám vallás nélkül nevelt, aranyszíve van. Mikor az anyám meghalt, meg tudta találni egy anya szavait, gesztusait, hogy helyette is szerethessen. Ha most hagynám, hogy megkereszteljen, úgy érezném, elárulom őt. Engedje, hogy kivárjam az időt, amíg teljesen szabad leszek, és amikor körülményeim rendeződnek, és életmódom megszokott kerékvágásba kerül, akkor levélben megkérném apámat – anélkül hogy fájdalmat okoznék neki – hadd szakítsak az ő világnézetével, és engedje meg, hogy megkeresztelkedjem.
– Megértelek , fiam, és biztos vagyok benne, hogy az Isten veled van. Megáldalak, és kérem az Istent, védelmezzen téged.
(Henri Charrière: Pillangó)
Nemrég olvastam újra ezt a könyvet, és megint nagy hatással volt rám. Ebben a részletben pedig- számomra- minden benne van, amit vallásról, hitről stb. tudni érdemes.
Bakker! Ez nagyon szép volt. Ez a jóság, szelídség, őszinteség, bölcsesség, türelem, megértés… Ez nagyon Jézus, mindkét oldalról. Köszi Hermit!