A jó házasság ritka

Ez lehetne vendégcikk is, hiszen Chez DuBarry tollából származik (40 körüli családanya a blogjában található adatok alapján), de hozzáfűzném a saját kommentáromat, ezért mégis inkább az én nevem alatt fut.

Az írás alapvetően jó, érezni rajta egy megállapodott családanya bölcsességét, azt a fajta életfelfogást, ami pl. a feministákból tökéletesen hiányzik. Kész dolgozni, áldozatokat hozni és kompromisszumokat kötni, törődik a gyermekeivel és – mily különös – a férjével is. Ritka manapság az ilyesmi, vagy legalábbis a sajtóba nem jut el. Eldugott kis blogokon lehet leginkább föllelni…


A jó házasság titka

Vannak jó házasságok. Nem is annyira kevés, tíz százalékra saccolom.

Néhány gondolat arról, hogy mi ezekben a közös.

1. Legalább az egyik feltétel nélkül szereti a másikat, így elvállalja a szülő szerepet kettejük kapcsolatában. Előfordul, hogy mindkettő, de most saját ismerőseim közül nem jut eszembe egy ilyen sem.

[D: Ez a “szülő szerep” egy kicsit sántít. Jó, ha a nő sosem gondol gyermekeként a férjére, mert az előbb-utóbb a szexualitás rovására megy. Ha egy férfi úgy érzi, a felesége kezdi gyerekként kezelni, tiltakozzon! “Kicsim, nekem már van egy anyám…” Férfira eleve kevésbé jellemző, hogy atyáskodni akarna a feleségén, szóval nálunk ez nem akkora veszély.]

2. Nem szívják le egymást. Ha egy hosszú házasságban az egyik komolyan beteg lesz, ott szinte biztos, hogy az energiáját odaadta a másiknak, és le van merítve lelkileg.

3. Vagy hűségesek vagy nagyon kulturáltan csinálják (igen, három jó házasságot láttam, ahol diszkrét félrekefélésről tudok, mégis működik, kettőben a nő!)

[Ezt az odaát kommentelők közül félreértették páran. A “diszkrét” nem azt jelenti, hogy ügyesen titkoljuk a párunk elől, hanem azt, hogy a külvilág felé nem verjük nagydobra. A házastárssal az ilyesmit illik előre megbeszélni… Vannak akikkel meg lehet. A többséggel nem, és épp ez az egyik oka annak, hogy a jó házasságok aránya mindössze ~10%…]

4. Egyforma a szexigényük, ez lehet zéró is, de akkor egyszerre legyen zéró.

5. Mindkettő legyen képes empátiára. Az emberek jó nagy hányadában egyszerűen ez nincs meg, és nem tanulható. Huszonévesen ha nincs meg, már sosem lesz.

[Ajánlom ezt a pontot sokszori átolvasásra és alapos megértésre azon fiatalok számára, akik házasodás előtt állnak. Sokan reménykednek abban, hogy a házassággal, vagy idővel majd javulni fognak bizonyos dolgok, de vannak amik sosem javulnak. Mielőtt összekötnénk valakivel az életünket, akivel alapvető emberi problémák vannak, fontoljuk meg alaposan hogy jó lesz-e ez nekünk a következő 10-20-30 évben.]

6. Azonos politikai, vallási nézetek.

[Ezt tartom a legkevésbé fontosnak a felsoroltak közül… Részben azért, mert szerintem ezek az életkorral egy bizonyos irányba változnak, és összecsiszolódhatnak; részben pedig azért, mert nem szükséges ezeket a házas feleknek egymásra lőcsölni. Amíg az alapvető életfelfogás kompatibilis, addig nem megoldhatatlan probléma néhány kisebb nézetkülönbség. Persze akik létkérdést csinálnak az ilyesmiből, azoknál más a helyzet.]

7. Gyerekkérdésben egyetértés. Ha csak az egyik akarja, baj lesz.

[Ehhez viszont hozzátenném, hogy gyereknevelési kérdésekben is kell az egyetértés. Ha az egyik szülő megmond valamit, azt a másiknak is úgy kell megkövetelnie a gyerektől.]

8. A válások hetven százalékát a nők kezdeményezik. Ennek az az oka, hogy a házasságban a férfi relatíve szabad marad. Nem nyer a válással, csak veszít, a nő viszont nyer valamit a válással. Stabilabb a házasság, ha a férfi  van magasabb polcon: szebb, jobban keres. Sokkal kisebb az esélye, hogy elmegy a titkárnővel (ez a válások harminc százaléka), mintsem, hogy a nő kirakja, mert megunja  (a nők jobban elvannak egyedül), a nők ritkán válnak másik fasziért, sokkal inkább a férj terhét akarják letenni.

[Na itt lehetne vitázni, hogy mi a válások oka… Részben az, amit említ, hogy a nőknek kész biznisz a válás. Ház, gyerekek és gyerektartás marad náluk, a férj meg mehet a kocsival ahová akar. A következő az, amiről fentebb tettem említést: ha a nőnek a férj már csak egy n+1. gyerek a háztartásban, vagyis ha a férfi túlságosan béta lesz az együtt töltött évek alatt, a nő elveszti irányában a tiszteletet. És még sorolhatnánk.]

9. Akarjanak házasok lenni. Ez otthonról jön. Vagy jó volt a szülőké is, azért, vagy nem akarnak elválni, mert gyerekként megviselte valamelyik felet.

[Feminista szingli muttertől nehezen származik olyan gyerek, akinek minden vágya egy működő házasság, és képes is megvalósítani.]

10. Egyik se legyen nagyon problémás. Drogossal, alkesszel, nárcisztikussal, borderessel, bipolárissal, autistával nincs jó házasság.

11. A nő ne hízzon meg, szexeljen, akkor is, ha nem mindig van kedve. A faszi detto.

[A nőre nézve tökéletes – ámbár erősen antifeminista – tanácsok; a férfinál is jó, ha nem ereszti el magát, de talán még ennél is fontosabb, hogy tartsa a családfői (alfa) pozíciót.]

12. Nem szabad gyereknevelő gyárrá válni.

Ebből a nagy rész adottság, nem lehet akarni (egy katolikus nem lesz ateista a házasság kedvéért), tehát szerencse kérdése. És ha mindez megvan, attól még lehet a házaspár egy idegesítő, taszító páros, de legalább együtt boldogok.

[Nem annyira szerencse, mint inkább tudatos választás kérdése. Ez az, ami a férfiak 80%-ából hiányzik – elfogadnak bárkit, aki hajlandó párkapcsolatra lépni velük. És ezzel egyúttal szentesítik is a nők kritikán aluli viselkedését, ugyanis ha senki nem lenne hajlandó antiszociális kishercegnők popóját csókolgatni, akkor ők lennének kénytelenek előbb-utóbb észrevenni magukat. Így viszont sok házasság azon megy tönkre, hogy a nő párkapcsolatra alkalmatlan, és ezt a férfi nem tudja a végtelenségig tolerálni/kompenzálni. Nyilván nem mindenütt ez a gond, de eléggé gyakori ahhoz hogy lehessen általánosítani vele kapcsolatban.

A korszellem azt neveli az emberekbe, hogy a párválasztás valami mágikus procedúra eredménye; van valahol valaki “csak neked”, vagy hogy egyszercsak jön majd a szerelem első látásra, stb. Azt viszont senki nem magyarázza el a fiataloknak, hogy ez nyári flörtökhöz, hosszabb-rövidebb kalandokhoz ugyan tökéletes, de házastársat, szülő-társat választani sokkal tudatosabban kellene. Kellenek az érzelmek, persze, de ugyanakkor szükség lenne a józan megfontolásra is. Lehet vadul belezúgni egy korosodó feminista prostiba is, ha balszerencséje van az embernek, de az ilyen kapcsolatok nem valók házasságnak. Arra kellene megtanítani a fiatalokat, hogy a szerelem vakságában tervek és gondolkodás nélkül falnak menni nem valami bölcs dolog. A gyermekvállalás komoly feladat, amihez úgy is kellene társat választani.]

6 votes, average: 4,83 out of 56 votes, average: 4,83 out of 56 votes, average: 4,83 out of 56 votes, average: 4,83 out of 56 votes, average: 4,83 out of 5 6 olvasó átlagosan 4,83 ponttal értékelte ezt a cikket.
Regisztrált felhasználóként te is értékelheted a cikkeket!

Post Author: Deansdale

Külön bemutatkozni nem szokásom a neten, beszél helyettem a véleményem - azt nem rejtem véka alá. Eleget foglalkoztam a feminizmussal ahhoz, hogy véleményt merjek formálni róla. Akkor is, ha ez a polkorrekt széllel való szembevizelést jelent.

13
Szólj hozzá!

Bejelentkezés szükséges a hozzászóláshoz!
6 Egyéni hozzászólás
7 Válasz hozzászólás
0 Követők
 
Legtöbbször megválaszolt hozzászólások
Jelenleg legvitatottabb hozzászólások
7 Hozzászólások szerzői
don FefinhoNaooothe hermitDeansdaledaphne Legújabb hozzászólók
  Feliratkozás  
legújabb legrégebbi legnépszerűbb
Visszajelzés
Art
Olvasó
Art

Alapvető averzióim vannak az ilyen generálbölcsességekkel, és a generálcáfolataikkal is:)

Inaara
Olvasó
Inaara
Bár nem élek házasságban, azért remélem, nem baj, ha hozzászólok. Van némi tapasztalatom az együttélést illetően (igen, ez nem ugyanaz, mint a házasság, és sosem tenném újra).
A “diszkrét” nem azt jelenti, hogy ügyesen titkoljuk a párunk elől, hanem azt, hogy a külvilág felé nem verjük nagydobra.
Ezt azért óvatosan kezelném. Egyértelmű, hogy  minimális elvárás az, hogy a házastársunkat ne alázzuk meg azzal, hogy a lakókörnyékünkön andalgunk kéz a kézben a szeretővel, így maradhat valóban a pár magánügye, hogy hogyan élnek. Minden párkapcsolat alapja az őszinteség és a bizalom, de nem szabad ezzel visszaélni. Ha félreléptél ugyan, de egyszeri botlás volt, és semmit nem jelent, akkor szerintem nem okos dolog életed párját ezzel terhelni, hiszen a “rosszul értelmezett” őszinteség semmiben nem visz előre – önző módon könnyíthetsz a lelkiismereteden, de a párodnak feleslegesen okozol fájdalmat.
“… vannak amik sosem javulnak.”   Így van, sőt,  később esetleg rosszabbak lesznek. S ha már a kezdeteknél nem stimmel valami fontos…nincs tartalék a “romláshoz”.
“A nő ne hízzon meg,… a férfinál is jó, ha nem ereszti el magát,…”
Egyetértek, a férfi részéről is fontos, hogy külső megjelenésében is maradjon férfi – már ha igazán jó szexre vágyik. Természetesen nem szabályos férfiszépségnek kell lenni – az a nők túlnyomó többségét amúgy sem vonzza különösebben – , de az elhízott férfi nagyon lehangoló tud lenni: a zsír femininné tesz, megnő a mell, szélesedik a csípő, lágyabbak, lekerekítettebbek lesznek a kontúrok, nő az ösztrogénszint… Egy ilyen férfit is lehet jó ölelgetni, azért, mert áldott jó ember…de nem azért, mert olyan vadítóan férfias.
“…szexeljen, akkor is, ha nem mindig van kedve.”
Ehhez csak annyit tennék hozzá, hogy számomra elég nehéz elképzelni, hogy ha szeretek és tisztelek egy férfit, s tudom, hogy ő is ugyanígy érez, akkor ne legyen kedvem vele ágyba bújni. Szerintem ilyenkor elég egy érintés, egy “olyan ” nézés, egy csók, és akkor mindjárt van kedvünk, akkor is, ha picivel azelőtt még egészen más hangulatban voltunk.
the hermit
Olvasó

Ha félreléptél ugyan, de egyszeri botlás volt, és semmit nem jelent, akkor szerintem nem okos dolog életed párját ezzel terhelni, hiszen a “rosszul értelmezett” őszinteség semmiben nem visz előre – önző módon könnyíthetsz a lelkiismereteden, de a párodnak feleslegesen okozol fájdalmat.

Ezt azok szokták mondani, akik félnek a következményektől, ezért gyártanak egy ideológiát a hazudozáshoz.

daphne
Olvasó
daphne

Hát igen, ezek a jó tanácsok mindig kicsit sántítanak. De legalább nem az van benne, hogy a férj mosogasson el, a nő meg vegyen szexi melltartót. Tuti receptet én se tudok adni, csak néhány kiegészítést:

Az ismerőseim, idősek és fiatalok körében tényleg azokat a házasságokat látom jónak, ahol a férfi “hordja a nadrágot”, vagy úgy is szoktak fogalmazni, hogy “férfi maradt”, de legalább nem hagyja a fejére nőni a feleségét. Szerintem a hűtlenség kérdése sem szimmetrikus, akármekkora az egyenlőség látszólag. Ha a feleségnek van szeretője, az sokkal könnyebben vet véget a házasságnak.

“Mindkettő legyen képes empátiára.” – Ennek a párja, és ez legalább tanulható, hogy ha a másik mégsem képes rájönni, hogy mit érzünk, akkor mondjuk el neki. Őszintén, egyenesen, nem vádaskodva. Vagyis nem azt, hogy “nem igaz, hogy nem vagy képes betenni a zoknidat a szennyesbe!”, hanem “kihasználtnak érzem magam, amikor én pakolom el a szétdobált ruháidat”.

Pár év, néhány szülés után igenis van olyan, hogy a nőnek nincs kedve szexelni, és valóban jót tesz (ha nincs rá komoly oka, amiért nem akarja), ha mégis megteszi, sokszor evés közben jön meg az étvágy:)

Biztos fontos az elhivatottság is, ha mindketten fő feladatuknak tekintik a házasságot, nem olyasminek, amit abba lehet hagyni, ha már nem elég jó. Akkor nem is küzdenek eléggé. És tudatában kell lenni annak is, és nem kétségbeesni, hogy lesznek rossz időszakok.

Naooo
Olvasó
Naooo

“a nők ritkán válnak másik fasziért”

Még egyetlen olyan nőt se láttam, aki ne azért lépett volna le, mert pont akadt neki más. Egyeten olyan nőt nem láttam, aki azért lépett volna le, mert ő “most magának akar lenni”. Persze ezt az ócska szöveget rendszeresen elsütik, de ez mögött mindig egy másik faszi van. Mindig.
Tényleg olyanok, mint a majmok a liánon. Addig nem eresztik el az egyiket, míg a másikba bele nem kapaszkodnak.

don Fefinho
Újságíró

daphne
Olvasó
daphne

Én ismerek egyet.