Az előző cikkben érintettem azt a témát, hogy a fejlett jogrenddel büszkélkedő pro-feminista országokban a nők örökbe adhatják a közös gyermeket az apa tudta nélkül, vagy akarata ellenére. Most erről jön egy sztori, meg egy kis körítés.
Terry Achane-t Fort Jacksonba vezényelte az amerikai hadsereg, amiben kiképzőtisztként dolgozott. Bár otthon nem mentek jól a családi dolgok, arra számított, hogy a feleségéhez és nemrég született gyermekéhez megy majd haza. Ehelyett a távollétében a nő felajánlotta örökbefogadásra a gyereket, és a “tranzakciót” lebonyolító ügynökség segítségével(!) egy olyan államba költözött, ahol a törvények nem tiltják az ilyesmit. Csakhogy ez alkalommal mégsem mentek olajozottan a dolgok, a piszkos patriarcha ragaszkodott a gyermekéhez és perre ment. Valószínűleg isteni közbenjárásra egy normális bírót fogott ki, aki kijelentette, hogy az egész örökbeadási procedúra teljesen védhetelten, és kötelezte a nevelőszülőket, hogy adják vissza a gyereket az apjának.
A sztori magában is hátborzongató, de lássuk mi szerepel még az eredeti amcsi cikkben:
“(…) ez csak egy azoknak az ügyeknek a sorában, amikben az örökbeadással foglalkozó ügynökségeket vádolják a biológiai apák szándékos átverésével.”
“Utah-ról az forog közszájon, hogy mágnesként vonzza azokat akik szeretnék a biológiai apák jogait semmibe venni – nyilatkozta Christine Durham, az Állami Legfelső Bíróság Főbírója 2009-ben egy ügy kapcsán, amiben egy Wyoming-i nő azt hazudta az apának, hogy elvetélt, és aztán örökbe adta a gyereket Utah-ban. Ez egyike volt annak a 10 esetnek amit akkor tárgyaltak, amiben Utah-ban örökbe adtak gyerekeket az apák tudta vagy beleegyezése nélkül.”
[az Achane ügyét tárgyaló bíró szavai:] “nagyon felháborodtam az ügy kapcsán. Mikor Terry Achane jelentkezett az ügynökségnél, hogy nem egyezik bele a gyermeke örökbeadásába, ott le kellett volna záródnia az egésznek.”
Nekem csak egy kérdésem lenne: mi az “emberkereskedelem”, ha nem ez?
“mi az “emberkereskedelem”, ha nem ez?”
Ez a nő önrendelkezése. Az emberkereskedelem az, amikor prostituáltak százezreit exportálják egy-egy F1-futamra férfi kliensek általi megerőszakolás és kínzás céljából, vagy amikor szegény celebeket kényszerítenek fel tömegesen a Dubajba tartó repülőkre a gaz patriarchák.
Ironikus válaszod eszembe juttatta, hogy elfelejtettem közölni a nagyérdeművel: az ilyen örökbefogadási műveletek során rendszerint komoly pénzek cserélnek gazdát, pl. az örökbefogadó pár általában fizet a közbülső szervezetnek és a biológiai szülő(k)nek is. Így értettem az emberkereskedelmet.
Gondolom, ezt az összeget a feleség nem tervezte megosztani a férjével…
Ami igazán csak csekélység, ahhoz képest, amit egy olyan nőről kell gondolnunk, aki eladja a saját gyermekét…
Biztosan sokan emlékeznek Czeizel Endre ügyére:
http://www.jogiforum.hu/hirek/5061
Azért a legális közvetítős örökbeadás még messze nem emberkereskedelem, és az ilyenekben nem cserélhet pénz gazdát, ez törvényileg szabályozva van. (ezt most a fenti esettől függetlenül mondom, mert az tényleg undorító)
Ezek a csodás anyai ösztönök…
Az a döbbenetes és felháborító, hogy egyáltalán létezik olyan állam, ahol legális a másik szülő tudta és beleegyezése nélkül örökbeadni egy gyereket.
Gondolatkísérlet: mi történne akkor, ha egy anya érne arra haza, hogy a távollétében a férje örökbe adta a gyereküket?
Maestro, a kérdés nyilván költői, nem vár választ… :) Azért mégis: természetesen a fordított eset is joggal háborítana fel minden normális embert, csakúgy, mint a cikkbeli történet. A feministáknak viszont ritka csemege, igazi ínyencfalat lenne, és minden bizonnyal jóval nagyobb médiavisszhangot kapna az ügy.
Nyilván a férj nem védekezhetne szabadlábon, és rárohadna a műanyag lakat is. Mellesleg ez a nő is azt érdemelné.
Itt egy “újabb” (10 éve húzódó) történet: “Apu nem családtag”