Nehéz a szénbányászok élete

…de még nehezebb a házasembereké – tudjuk meg a Velvet ismételt próbálkozásaiból -, hiszen egy idő után a szex szürkül, kopik, eltűnik. Sebaj, van pár ötletük, hogy hogyan lehet a lassan csámcsogó zombit életre pofozni. Aki még szóról szóra emlékszik a legutóbbi ehhez hasonló cikkre, az lapozzon – de hátha akadnak újszülöttek, akiknek tudok újat mondani.

Még mielőtt nekikezdünk, talán szögezzünk le pár tényt. Biológiai és evolúciós okokból magától értetődik, hogy általában a pasik akarnak több szexet, és így a leggyakoribb szűk keresztmetszet (höh) a nő. A házasságok nagyobbik részében azért nincs szex, mert anyucinak nincs kedve apucihoz. Rosszul hangzik, de hát ez az igazság, és ha nem vagyunk hajlandóak kimondani, akkor akár ne is beszéljünk a témáról, mert maszatolásból nem lesz megoldás emberi problémákra. Sőt, ha összezavarjuk az emberek fejét, akár még mélyebbre is taszíthatjuk őket a gödörbe.

Ahogy kevesen mernek beszélni a nyers tényekről, úgy még kevesebben tárgyalják a valódi megoldási lehetőségeket. A legtöbb jószándékú megmondóember odáig jut, hogy a szexmentes felek figyeljenek többet egymásra, beszéljék meg a problémát és igyekezzenek megérteni a másik felet. Ezen belül a férfiak vigyenek virágot, mosogassanak gyakrabban és mossák meg a nehezen elérhető helyeket is; a nők vegyenek erőt magukon, és közben gondoljanak az ország javára (legalábbis angolszász területeken ez a mondás járja). Őszintén szólva ezek a tanácsok jóformán semmire sem jók. Átmeneti enyhülést hozhatnak, ha mindkét félben megvan az akarat – de csak a tüneteket orvosolják, az okokat nem, és ezért szinte garantált a visszaesés.

Akárhonnan is nézzük a problémát, a polkorrekt szemüveget félredobva egyetlen releváns magyarázat adódik: két ember akkor nem akar szexelni egymással, ha nem kívánják egymást. Ha csak az egyik nem akarja, akkor nyilván ő nem kívánja a másikat. Vajon ez tényleg annyira radikális elképzelés, hogy ne lehessen józan paraszti ésszel megérteni?

A gond abból adódik, hogy nem divat észrevenni, a szexuális vágy nem örök. Hiába a kezdeti nagy láng, hiába a házassági szerződés, hiába minden: a vonzalom meg tud szűnni, és igen gyakran meg is teszi. Erre nem megoldás sem a virág és a mosogatás, sem a fogcsikorgatva lábszéttevés. Akik csak ennyit tudnak nyújtani egymásnak, azok hiába reménykednek csodás szexuális életben. Egyetlen gyógyír létezik erre a gondra: kívánatosnak kell maradni.

A nőknek nincs nehéz dolga, mert katonai térképekkel felérő pontosságú útmutatójuk van ahhoz, hogy egy férfi mit talál vonzónak egy nőben; gyakorlatilag ezzel a tudással születnek, de ha véletlenül a gólya elfelejti mellékelni, akkor tizenéves korukra a hiány automatikusan pótlódik. Persze a fiatalságot megőrizni lehetetlen, de ezt könnyen kompenzálja a férfiúi belátás, hiszen igen kevés az olyan negyvenes férj, aki ne nézné el egyébként hűséges és kitartó párjának, hogy 40 évesen nem 20 éves. Ahogy a férfi öregszik, az igényei is ehhez igazodnak, tehát a feleségnek nem az örökre tartósított cicababa test a cél, hanem hogy kihozza a legtöbbet abból, ami épp rendelkezésre áll.

A férfi dolga 2-3 nagyságrenddel nehezebb, ugyanis bár alapvető ösztönszintű tudása van arról, hogy mi tetszhet egy nőnek, a kultúra és a társadalom, amibe beleszületik, ezt a tudást gyökeresen kiirtja már az óvodában. Egy átlagos tinédzsernek halvány fogalma sincs arról, hogy mit kellene tennie ha tetszeni akar egy lánynak. Illetve amit gondol, az téves. Legyen megértő, figyelmes, türelmes és tisztelettudó – ebbe nagyjából bele van zsúfolva a férfiaknak szóló modern randitanácsok 90%-a, de ezek nem érnek semmit. Ezektől egyetlen lánynak sem kezdenek pillangók repkedni valahol odabent, vagyis tinédzserünk hiába követi a hamis térképet, a jelölt helyen nem a kincsesláda várja, legföljebb egy “legyünk inkább barátok”. És persze ugyanez megy tovább a házasságban is. Ha sikerült partnert találni, az még nem jelenti, hogy egy életre megoldódott minden baj. Aki a házasságon belüli problémákat eme lovagias tanácsok segítségével akarja megoldani, többször vall kudarcot, mint amennyiszer sikerélménye lesz.

A fő hátráltatója az igazság napfényre kerülésének a női ártatlanság mítosza, nameg a női mimózaságé. Kulturálatlanságnak számít arra utalni, hogy a nőknek is vannak szexuális vágyaik, pedig ezzel a szemérmeskedéssel tulajdonképpen magunkat lőjük lábon. Túl sokan dőlnek be a kamu mesének, miszerint a nők törékeny kis virágszálak, akiknek szirmait óvatosan és gyengéden kell bontogatni, különben mindenféle szakadások és törések állnak be a kapcsolatban. Valójában a nők is emberből vannak, és igenis vannak ugyanolyan “ősi” szexuális vágyaik, mint a férfiaknak, amiket ugyanolyan ősi ösztönök szabályoznak és indítanak be. Épp ezért a férfiként használható szexuális tanácsok felerészben erre építenek: légy férfi. Ha otthon kevés a szex, az azt jelenti, hogy az asszony már nem kíván úgy mint régen, és ez ellen neked kell tenni. Gyúrj, fogyókúrázz, esetleg ne borotválkozz pár napig. Nem fair, hogy az asszony nem szeret “önmagadért”? Ne rinyálj! Szeretni szeret magadért, csak nem kíván. Te sem kívánnád, ha eleresztené magát és felszedne 40 kiló zsírt meg másfél kiló szőrzetet mindenféle zugokban. A testiség – ahogy a neve is mutatja, gondolom ezt nem kell hosszasan magyarázni – legfontosabb kelléke a test, és ha az nincs karbantartva, akkor sehová sem lehet menni panaszra, csak saját magunkhoz. Szóval fair vagy nem fair, meg kell ragadni az evezőt és húzni teljes erőből.

A dolog másik része a szellemi/lelki, ahol még több a zavar, mint a testiségnél. Míg ott legalább sejteni lehet, hogy mi a szitu (legföljebb kimagyarázzuk a lustaságot), addig viselkedés terén teljes a káosz. Magyaráztam korábban eleget, nem akarom a padlóig nyújtani a cikket, szóval most megmaradok a legfontosabb szabálynál: egy nő csak olyan férfit tud szeretni, akit tisztel, tehát legyünk ilyenek. Mármint tiszteletreméltóak. A házasságban viseljük mi a nadrágot, ne toleráljuk a tiszteletlenséget senkitől – a saját családtagjainktól kifejezetten ne. Nem kell karót nyelni, de a gerincünk legyen erős és egészséges. A második legfontosabb dolog a romantika, de nem úgy, ahogy Disney mesélte, hanem ahogy valójában értelmezni kellene: spontaneitás, játékosság, huncutság, némi vidámsággal fűszerezve.

Lehet egy házasság egyébként teljesen jó, a felek megérthetik egymást, törődhetnek egymással, és lehet közös céljuk a gyermekek egészséges felnevelése közös erőfeszítéssel, és a szex mégsem működik. Ilyenkor két rossz megoldás létezik: kussban szenvedni, vagy otthagyni csapot-papot. Szerencsére a közvélemény pont ezt a kettőt erőlteti. A legjobb megoldáshoz, vagyis a szex újraélesztéséhez nem adnak megfelelő támpontokat; az utolsó mentsvár, vagyis a félrelépés pedig szörnyűséges erkölcstelenség, ugye.

És most lássuk, mire jutunk a Velvettel:

“A nem reprezentatív felmérés érdekessége egyébként, hogy jóval több férfi jelentkezett, akiktől a nő vonta meg a szexet, mint fordítva.”

És azt is megtudtuk, hogy az ég kék.

“Szerintem az egy f*sz, aki emiatt félrekúr. Hamar kiderül azért egy kapcsolatban, mit lehet elvárni egy idő után a másik féltől.”

27 évesen nem nehéz ilyeneket nyilatkozni, ha az embernek nincs gyereke. Önkéntes tanácsadónk valószínűleg még sosem találkozott azzal, hogy a második szülés után, cirka 6-8 év házassággal a hátuk mögött laposodnak el a házas felek – vagy legalábbis az egyik, a másik nagy bánatára.

“Igazából már másfél hét szexkimaradást is elgondolkodtatónak érzek, nemhogy hónapokat. Ha van szerelem, van szex, ha nincs szerelem, nincs szex, de akkor meg mi értelme a másikkal lenni?”

Érdekes módon egy női kommentelő volt a leglényeglátóbb a dologgal kapcsolatban, bár ez részben a fentebb ismertetett nemi különbségekből adódik. Persze megoldást nem ajánl, illetve sejteni lehet, hogy nincs neki. Ha nincs szex, jöjjön a könnyes búcsú, és kész. Modern idők modern szavai, ahol egy kapcsolat ugyanolyan értékkel bír, mint egy háztartási gép. Ugyanakkor raktározzuk el egy mentális rekeszbe a kissé leegyszerűsítő képzettársítást, hogy szerelem=szex, mert később még visszatérünk rá.

A Velvetes cikkből linkelt előző adagot is érdemes kivesézni:

“először a probléma gyökerét kell feloldani, aztán visszahozni az intimitást, az érintéseket. A szex csak a sokadik lépcsőfok”

Ez nagyon jó példája annak, hogy a női nézőpont az alap – vagyis a társadalom a nőt tekinti normálisnak, és ahhoz kell igazítani a férfit. Ha a nőkről az a kép él, hogy nekik fontosabb az intimitás, mint a szex, akkor alapvetően (a társadalomnak) fontosabb az intimitás, mint a szex. A férfiak menjenek a fenébe a férfias nézőpontjukkal, ha nem értik meg, hogy nekik kell a nőhöz igazodni, ha akarnak valamit…

“a szexcsökkenés kialakulhat tudattalan büntetés miatt, ki nem mondott sérelmek miatt is, akár férfiaknál is”

Na persze, hogy férfiaknál is, hiszen köztudott, hogy a férfiak szoktak mindenféle (alapos vagy alaptalan) lelki nyűg miatt durcáskodni, és ezért a nőket szexmegvonással “büntetni”. Na jó, oké, előfordulhat ilyen, csakhát minden esetre jut száz hasonló nő.

“A terápia első lépcsőfokaként a szexmentesség gyökerét kell megtalálni. Ekkor a pszichológus az érzelmi részt is körbejárja, és akár az is kiderülhet, hogy komoly érzelmi deficit van a pároknál”

Na nehogy azt feltételezzük, hogy a szexmentesség oka a nemi vágyak csökkenése… Érdekes módon mintha fel sem merülne, hogy az ok-okozati viszony fordított, vagyis azért van “érzelmi deficit”, mert az egyik fél már nem kívánja a másikat, és ezért kellemetlen neki a szituáció, amiben össze van zárva valakivel, akivel szexelnie kellene, csak semmi kedve hozzá. Pedig logikusan végiggondolva ez a valószínűbb magyarázat.

A szakember szerint a folyamat úgy játszódik le, hogy két ember szereti egymást és szexelnek mint a nyulak, de aztán az egyik kiszeret a másikból úgy, hogy közben a szexuális vágyai még megmaradnak iránta. Ezután jön az a korszak, hogy “nem szexelek veled, mert bár kívánlak, de érzelmi gondjaim vannak”. Ez a szituáció merőben valószínűtlen. Ha valakinek a szexuális vágyai megvannak, akkor megtalálja a módot a szexre, érzelmi háttértől függetlenül… Ugyanakkor ha a vágyak hiányoznak, akkor nem lesz szex – az érzelmi háttértől megintcsak függetlenül. Lehet valakit marhára kedvelni, attól még nem biztos, hogy ágyba is szívesen bújunk vele. A pszichológusnő hozzáállásának akkor lenne értelme, ha az “érzelmi háttér” kifejezés tulajdonképpen csak kódszó a szexuális vágyra – ami a női lélek ismerőinek nem jelentene nagy újdonságot, de a polkorrekt korszellemmel meglehetősen szembemegy. Hogy a messze földön híres gazdag és kiismerhetelen “női érzelmek” valójában egy olyan egyszerű dolgot takarjanak, mint hogy az adott nő kívánja-e az adott pasit, vagy nem? Szentségtörés. Mindenesetre a pszichológusnő hozzáállásából (és a fentebbi idézetből, aminek tanúsága szerint szerelem=szex) számomra ez tűnik logikusnak.

“Szerelem nélkül nem megyek tehát mindig mást és mást szeretek. Érti már?“